- Apuci nézd, szeret engem! – jelenti ki Beca, mikor már a kutyát ölelgeti lelkesen. Igen, ez remek, de lehetne, hogy ne nyalasd össze magad vele, kislányom? Inkább nem mondom ezt, olyan boldog. Kis édespofa, imádom. Mármint a lányomat, de azért a kutyák is aranyosak. Úgy tûnik Ace-nek is bejön a buli, bárgyú mosoly terül el képén, de olyan boldog fajta.

Letelepedünk egy közeli padra, ahol nagyjából árnyékban lehetünk, és jó rálátásunk nyílik a kutyákra és a lányomra. Nem nagyon beszélünk, sõt, Ace-t minden más leköti, csak én nem. Jóképû kölyökbõl felnõtt férfivá vált, de így se rossz. Még sincs senkije, kutyákkal alszik, és a múlton kesereg. Óvatosan simítok hát a kezére, nehogy a falevelek nagyobb szórakozást és örömöt nyújtsanak neki, mint én meg a környezete. Hagyja is a dolgot, egészen addig, míg Rebecca fel nem bukkan a kutyusokkal az oldalán. Akkor aztán óvatosan kihúzza a tappancsát az enyém alól, majd mint valami szende kis szûz, ül tovább. Ez a lányomnak is feltûnik, rögtön felkuncog a képen.

- Ace bács… Ace! Miért ilyen piros az arcod? – érdeklõdik, mire az említett csak még jobban vörösödik.

- Biztosan megsütött a nap, nagyon érzékeny a bõröm rá! – feleli rögvest, míg lányom megértõen pislog rá. Ügyes kislány, elég, ha apád tudja, mi van. Beca és a fiatalabbik blöki még játszani megy, de úgy tûnik, hogy az idõsebb ráunt a dologra.

- Persze, a nap… - duruzsolom, de láthatóan nem akarja ezt az incselkedõs beszélgetést tovább vinni. Tényleg rengeteget változott. Én vajon mennyit?

- Kérlek ezt ne itt mindenki elõtt. Fõleg ne a lányod elõtt – sziszegi felém, mintha ezzel kevesebb kíváncsi fülhöz jutna el a hangja. Na, akkor befogom, nem fogok feleslegesen erõlködni, ha ennyire nem akarja. Csak tudná a fene, hogy akkor miért ment ebbe bele. Meg miért örült úgy…

Szerencsére nem kell ezen sokat agyalnom, Rebecca hamar feltûnik, hogy üres a bendõje, és ebédet kér. Az pedig csak otthon lesz, de még búcsúzkodni kell, így kap egy ivólevet, amit a hátizsákba rejtettem, egy kis keksszel. Ace is megitatja a kutyáit a tenyerébõl.

- Na, mi indulunk, mert a kisasszony kiveri a dilit – jegyzem meg, mire az említett felfújja a pofiját, mintha egy elégedett mókus lenne.

- Apu! – szolít fel, én pedig felsóhajtok, mintha nem tudnám mire fel ez a nagy felháborodás. Rebecca nem oktat most ki, lefoglalják a kutyák meg a búcsúzkodás. Még egy utolsó pillantás Ace-re, majd megyünk is.

Meg kell tömnöm egy növésben lévõ pocakot, hogy nagyra nõhessen. Oh, és emellett ma este az anyjánál alszik, így dupla kakaó jár ma napközben neki, mert az édesanyjánál nem tud olyat inni, amit szeret. Így kihagyja. S miért anyunál? Mert apunak be kell mennie a dolgozóba, mert kiesett egy csaposa. Linda kicsit izélt, hogy nem a legjobb a pillanat, de mikor belekezdtem abba, hogy az õ leánya is, de ha nem jó, akkor hívok dadust. Mégis belemegy, bár ezek után kicsit nehezebben hagyom nála a kislányt.

*~(¤)~*

Hétköznap révén hamar alábbhagynak a vendégek, így rá tudom bízni a másik csaposra a hajnali mûszakot. Úgyis annyi hülyeségen törtem a fejemet egy sör után, hogy tuti baromságot fogok csinálni. S voálá, itt állok Ace háza elõtt.

’ Adam.: Beszélnünk kéne… ’

’Ace.: Miért? ’

’Adam.: Engedj be! ’

’Ace: ?!?!?! ’

Nem, nem hogy jönne, válaszol meg bent ül, basszus, öreg vagyok én már ehhez. De azért megcélzok egy szimpatikusan alacsony tujarészt, hogy nekileselkedjek.

- Mi a Mária?! – hallom meg a lányos sikkantást, amin röhögnék is, ha épp nem arra koncentrálnék, hogy ne puffanva érjek földet. Meg van lepõdve, de már ott is állok elõtte,

- Megírtam nem? Mit tátod a szád? – kérdezek vissza, míg leporolom magam.

- Nem tartok ismét sörös, lelkizõs pizsamaparty-t – jelenti ki, mire most rajtam van a szemöldökhúzogatási akció. Ki sírt legutóbb, mint egy kis picsa? Megsúgom, nem én.

- A parkban, miért nem… én csak… - kezdek bele, de végül is nem tudom összeszedni a gondolataimat. Mit is akarok ettõl a kölyöktõl, aki csak egy trikóban és alsóban van?

- Adam, õszintén? Fogalmam sincs mit kéne tennem és éreznem. Milyen meglepõ ez attól, aki maga volt a miniatûr szexuális ragadozó, nem? – nevet fel elkeseredetten.– És azt sem tudom mi a szándékod, itt és most. Ha kibasztam veled anno, akkor mi-mi ez? – magyaráz össze-vissza, szerintem õ se igen tudja mit akar, meg mit nem. Rázza a fejét, de nem mond semmit, sõt, az ajtót se zárja be maga után. Akkor most bemehetek…? Mindegy, bemegyek.

- Ace… - szólít a nevemen, majd mintha a nappaliból már ki akarna zárni, mikor az elõbb zártam be magam mögött a bejárati ajtót. Ez a kölyök még bizonytalanabb, mint régen, mit keresek én itt?

– Mi a baj, a jelenlétem zavar? – hajolok hozzá közel, s immár nem is nagyon ellenkezik.

- Az, hogy ide jöttél, és a saját házamban kell elõled futkosnom. Nem elég nyomasztó az a tény, hogy én basztam el az egész kapcsolatunkat, most pedig feltûntél, ott van Rebecca, az anyja és te még mindig… Egyébként is, miért vagy itt? – motyorássza hadarva, míg hátrál, én pedig követem. Nem néz az arcomra, a mellkasomat nézi, ami már szebb idõket is megjárt. Ez van, öregszem.

– Miért jöttél ide ha elbasztam mindent, és már nem szeretsz engem e miatt? – szegezi hirtelen nekem a kérdést, ami láthatóan nem csak engem, hanem õt is meglepi. Sõt, annyira, hogy elkezd sírni. Komolyan, a lányommal nem tudok mit kezdeni, ha nagy ritkán elsírja magát, hát még egy felnõtt férfival!  – Amikor az a félrelépés megtörtént, én nem is tudom miért tettem. Jobbnak láttam a rendõrséget választani, ott pedig kineveltek belõlem mindenfajta érzelmet. Nem éreztem semmit, semmi érzelmet a felkínálkozó lehetõségekre. Egyedül maradtam. És te hagytad. – Tagadóan megrázom a fejemet, közelebb lépek hozzá, õ meg csak sír tovább a tenyereibe temetett arccal. Nincs jobb ötletem, azt teszem, mint a lányomnál is tenném hasonló esetben: gyengéden átölelem, hogy érezze, ott vagyok.

Ölelem kicsit még, majd elkezdem arcát feltérképezni. majd nem bírok a kísértéssel, gyengéden megcsókolom. Hagyja, de inkább visszabúj hozzám, mintha az most jobban esne neki. Ha meg már ennyire bújni akar, tudok többféle módszert, ami jobb ennél, de ahhoz vízszintesbe kell helyeznünk magunkat. Pontosa ezért kapom fel, s szerencsére még van bennem annyira erõ, hogy elbírjam.

- Csak, hogy tudd, amit most fogok tenni veled nem hátsó szándékból teszem. – Olyan ijedten pislog fel rám, mintha most közöltem volna vele, hogy kikötõz szex lesz. Pedig egyáltalán nem. – Bocsánat… Ace – becézem ajkaimmal a nyakát, míg végre a szobába érünk.

- Adam, mit akarsz…

- Nem nyilvánvaló? – érdeklõdöm, míg óvatosan besimítok a trikója alá, s leültetem az ágyra. Segítek neki levenni, de nem tudom eldönteni, hogy most sírni fog e még, vagy sem.

- Kérlek hadd… - Én is leveszem a vékony pulóvert, a cipõt, a zoknit és a nadrágomat is. Hulla vagyok. Biccent egyet, én pedig folytatom.

- Hé, óvatosan. Elszoktam ettõl… – susogja, míg én felé tornyosulok. Az egyik lábamat befúrom a lábai közé, nézem, hogy jobbra, vagy balra dõljek e, majd végül nagyot sóhajtva, boldogan pockolom be magamat mellé, félig rajta feküdve. Igen. Ahogy gondoltam, így tökéletes.

- Adam…? – hallom meg egy idõ után az értetlen cincogását.

- Hm?

- Ez most… mi? – kérdezi, mire én felszuszogok. – Mi most… nem…?

- Mit nem?

- Nagyon jól tudod! Nem azért jöttél, hogy…? Szóval nem csak haverosan átugrottál, nem?

- Azért jöttem, hogy beszélgessünk, meg romantikázzunk, ja – erõsítem meg, õ meg nem válaszol. Szinte hallom, ahogy kattognak az agykerekei, szóval erre inkább feltolom magam, hogy lássam az arcát. – Nem dugni jöttem.

- Nem? – kérdez vissza enyhén döbbenten.

- Hé, harmincöt leszek hamarosan, van egy lányom, a hormonjaim már nem oly erõteljesek, mint fénykoromban. Dolgoztam, hosszú nap volt, aludni akarok – dörmögöm neki, majd csókolom homlokon. – Szóval kussolsz, pöttöm.

- Aludni… - susogja a szót, mint valami csodát. – Adam Pate aludni akar.

- Pontosan, szóval shhhh – intem le, míg kicsit jobban mellé férkõzöm. Lehet, ha jobban ráfeküdnék, nem kapna levegõt a dumához, de félek, hogy túl kék lenne reggelre. Olyan… hullakék. Hupikéktörpikékesen.

Már lassan átlépek az álomvilágba, mikor a nadrágomban hagyott mobilom éktelen csörögésbe kezd. Morogva tornázom le magamat Ace-rõl, majd mászom az ágy mellé, ahol otthagytam a ruhadarabot. Kitúrom a zsebembõl, szerencsére a nappaliban égve maradt egy kislámpa, ha már a televízió automatikusan kikapcsolt. Értetlenül bámulom a kijelzõn szereplõ nevet, aztán színtiszta rettegés fut végig a testemen. Miért hív Linda ilyenkor? Valami baj van Rebeccával?

- Adam? – hallom meg Ace hangját, ami tele van aggódással.

- Várj egy kicsit – intem le, majd veszem fel a telefont. – Tessék?

- Apuci... – hallom meg Beca sírós hangját, mire megáll a szívem egy pillanatra.

- Kicsim! Mi a baj? Miért hívsz anya telefonjáról? Miért nem õ hív? – záporoznak a kérdéseim, de meghallom a veszekedést a háttérben. – Elbújtál?

- El – susogja halkan. – Idejött egy bácsi, és megütötte anyut. A fürdõben vagyok. – Ecseteli, míg én már a nadrágomat próbálom magamra felvenni. Meglepõdni sincs idõm, mikor Ace bukkan fel mögöttem, hogy segítsen felhúzni a nadrágot, mert egy kézzel nem megy.

- Megyek érted, kicsim. Hívom a rendõr bácsikat is – teszem még hozzá. – Búj el jól, de apuci végig itt lesz a vonal másik végén, nem rakom le. Végig veled leszek.

- Megyek veled – jegyzi meg Ace, míg fél szemmel felé nézek. Elkezd öltözni, rohadt gyorsan, biztos gyakorlott az ilyen helyzetekben. – És hívom én a zsarukat. Te csak beszélj Rebeccával. – A válaszom egy bólintás, s míg õ cipõt húz s papucsot kerít nekem, mert az gyorsabb, végig a kislányommal telefonálok. Õ is felhív valakit, csak címet kell mondanom, meg hogy valószínûleg Linda egyik exe került elõ. Van is egy tippem, hogy ki, Joseph.

Míg a telefonon lógok, Ace vezet. Az idõsebbik kutyája is beugrik hátra, de nem nagyon figyelek oda. Csendben vezet, nyugodtan, de gyorsan. Én meg be nem fogom a számat, mesélek mindent a hercegnõmnek. Még dúdolok is neki, mikor meghallom a háttérben az anyja káromkodását, majd sikítását. Egyre idegesebb vagyok, de igyekszem ezt a hangomon nem kimutatni. Rebecca így is retteg, pedig milyen jól haladtunk a külön ágyban való alvással…

- Ne aggódj, ismeõrsök mennek ki, idõben, jó zsaruk – szól oda nekem Ace, mikor már hallom a vonal másik végén a szirénákat. Egy pillanatra összenézünk, aprót bólintok, hogy megértettem, majd duruzsolok tovább a telefonba.

Mikor odaérünk, még mindig beszélek a lányommal telefonon, ki nem hajlandó kinyitni senkinek se a fürdõajtót. Josephet már beültették a kocsiba, Linda épp ellátást kap az arcára, meg egyéb helyre, ahol megütötte a férfi. Ránézek, de int, hogy menjek csak, õ megvan. Szinte szaladok felfelé a lakásba, nem figyelek senkire és semmire. Ace jelenléte is csak akkor tûnik fel, mikor a lakásajtóban álló fazon felszólít, hogy álljak meg.

- Hagyd, Bob, õ az édesapa – szólal meg mögülem, mire a férfi arrébb áll, én pedig viharzok tovább. Tudom hol a fürdõ, egy rendõrnõ próbálja a kislányomat rávenni, hogy jöjjön ki, de az rá se bagóz.

- Itt vagyok, kicsim – szólok a telefonba. – Az ajtó másik oldalán, leteszem. Gyere ki, jó? – duruzsolom, mire õ már nem is válaszol, csak matat odabent, majd pár pillanat múlva könnyes pofival kitrappol, kezében a telefonnal.

- Én úgy féltem, apa! – bukik ki belõle, mire én egy nagy megkönnyebbült sóhajjal rögvest felkapom. Ace lép mellénk, elveszi tõlem meg tõle is a telefont, amiért hálásan biccentek neki.

- Elhiszem, de olyan nagyon ügyes voltál, nagyon büszke vagyok rá – ringatom, míg õ már teljesen átkarolt kézzel-lábbal, s arcát a vállamba fúrta. – Vége, a csúnya bácsi elment, anya is jól van, csak õ nincs itt.

- Fel kéne vennünk a kicsi meg az ön vallomását is – szól oda halkan a rendõrnõ.

- Most, rögtön? – kérdezem. – Nem várhatnánk reggelig?

- Az lenne a legjobb, ha túlesnétek rajta – jegyzi meg Ace. – Friss az élmény, nem kell majd felidéznie… az talán jobb lenne – céloz a lányomra, én pedig továbbra se engedem a kis pityergõ testét. Nem ám, velem fog aludni még tizennyolc éves korában is, meg minden.  – Hozzáértõ fog vele foglalkozni, aztán pedig hazaviszlek titeket – teszi még hozzá. – Már ha…

- Jó, jó lesz – bólogatok.

Elsõnek lemegyünk, találkozunk Lindával, aki sírva kér bocsánatot. Nem értem miért, õ nem tehet arról, hogy az egyik exe ilyen agresszív. Megölelgetem, megvigasztalom, de aztán mennie kell a kórházba, hogy lefotózzák, meg jelentést írjanak a sebesüléseirõl. Ace addig a rendõrökkel beszélget, bár mikor feltûnünk, elénk siet.

- Az jó lesz, ha én viszlek be titeket a kapitányságra? – kérdezi, mire én bólintok.

- Most minden ismerõs arc jól jön. Ahm… szerinted ez a kis vörös utazhat a te nagy kopóddal? – érdeklõdöm.

- A hátsó ülésen jó lesz? – kérdezi halovány mosollyal az ajkán Rebeccától, aki bólint egyet. Legalább az odaúton el lesz a kutyával. Remélem.

 - Nem tudom… Azt viszont igen, hogy a helyes válasz az lenne, hogy igen, hisz családod van, nekem meg nehezen összedolgozott karrierem. – találkozik végre a tekintetünk, és egy kis sajnálkozással vegyített reményvesztett szusszanásom végre kipréselem a tüdõmbõl.

- Ismerek meleg zsarut. – egy pillanatra megtorpanok minden cselekedetemben. Persze, még csak az kéne! Én már eléggé elszoktam attól, hogy valaki egyáltalán megcsókoljon, nem hogy összejöjjek egy ilyennel és… – Rajtad kívül, na. – HALLATLAN?! Üvölti a belsõ hangom teljesen jogosan.

- Nem ez a probléma… - most, hogy a sírás enyhült kissé az orrom is nekiered, de segítségemre siet a fatökû lovag és papírtörlõ gyilkossá válok. Nem tudom honnan jön a következõ mondat, csak hirtelen kibukik belõlem.  – Mi lenne, ha néha beszélnénk?

- Biztos vagy benne? – nyel hallhatóan nagyot, még én telefújom majdnem az egész ív kéztörlõt és felhúzz a szemöldökét nagy meglepõdötten. – Tuti biztos?

- Adam, nem vagyok a kislányod, aki nem fogja fel a dolgot. Ettõl elcseszettebb úgyse lehetek! – veszek egy nagy szörcsögõ levegõt, nem ártott már, hiszen lassan a piros színbõl lilára, majd zöldre válthatott volna a fejem ennyi levegõhiánytól.

- Megvan a számom. Fel is hívhatsz, ha koccanni akarsz, de néha a bár meg a kölyök miatt lehet nem érek majd rá. – sóhaj sóhajt követ.

- Én is dolgozom ám – jelentem ki karba tett kézzel elcsempült, kissé már vidámkásabb arccal.

- Tudom. Ügyes kölyök vagy, tudom. – vigyorog rám, ami ámulatba ejt. Azt hiszem még el is vörösödtek a füleim, valami hiú megmaradt reménymorzsa elkezdett bennem éledezni ennek köszönhetõen.

Pár tele fújkodott kéztörlõ, és egy lelki fröccs után jobban érzem kissé magam. Az elmúlt 2 hétben hívogatjuk egymást naponta, nem tudom hová tenni a viselkedését. Õszintén megvallva semmit nem várok el, olyan mint ha most ebben a „ fiúkat vagy lányokat szeretsz” totálisan steril lennék. Az érdeklõdés szikrája is inkább valami baráti viselkedésbe csap át olykor-olykor.  Ökörködni csak néha szoktam, azt is az irodában, mikor rettenetes a meleg, az agymenés, és a fõnököm nincs jelen.

Visszatérve a telefonos témához, az egyik alkalommal Adam szabadkozott kissé , és nagy csûrve csavarva kerítve elõadta, hogy beszélt a kutyáimról a kislányának, és hát oda van értük és- igen tudom, találkozzunk kutyákkal együtt. Mivel úgy sincs sok programom mostanában beleegyezem. A beosztást variálhatom kedvemre, bulizni úgy sem járok el, mi baj érhet?

Hétvége van, nyugodtan és csendben készülõdök össze, majd a kis autómba irányítom a kutyákat Robot és a fiatal kutya kollegát és megindulunk a park irányába. Hûs helyen teszem le az autót, a kutyákat pedig szájkosárral és pórázzal látom el. Körbenézek, mindenhol egy csomó ember játszadozik a gyerekeivel, meg a kutyáival. Ideje olyan helyet keresni ahol nem leszünk senkinek útban. Na meg a fiatalabbik kutya meg ne lásson egy frizbit, mert hiába kiképzett kutya õ is szeret játszani, meg a plüss kacsáját gyömöszölni. Szép gondolataimból szakít ki egy felkiáltó mélyebbecske hang.

– Hé! – lóbálja meg Adam a jobbját, baljával pedig a kislány kezét fogja, nem tudok nem elvigyorodni rajtuk, mert aranyos, hogy egy ilyen nagy melák vezeti a kislányát na. Letörlöm a képemrõl az elbágyadt vigyort, és köszöntöm õket.

- Sziasztok! – a közeledõ alakokra, és a velük való viselkedésemre a kutyák barátként kezelik Rebecca-t és Adam-et.

- Szia Ace bácsi! – köszön oda a kis mákvirág illedelmesen, mire a kicsit katonás friszkómba vándorol a szemöldökömön a pár ráncon keresztül amit az arckifejezés gerjeszt.

- Bácsi? – most jött el életem annak a pillanata amit majd mindenkinek mondogatni fogok majd példaként, hogy „ engem már lebácsiztak” .

- Szerintem menõn hangzik, ne csak nekem csókolomozzanak a kölykök. – anyám burogass, nagyot szusszanva járnak szemeim körbe-körbe, majd kissé lejjebb ereszkedem a kislány tekintetének vonalába.

- Nyugodtan hívhatsz Ace-nek, bácsi nélkül. – amég én leereszkedtem az õ szintjére, addig felnéz az apjára engedélykérõ tekintettel.

- Az jó, mert nem vagy bácsis. – hangzik a kis vékonyka hang, mire meglepõdött képet vágok, és kipattan a fejembõl egy valami. Hogy volt képes… Adam egy ilyen cukiságot létrehozni, kissé kuncogni is kezdek talán a gondolaton. Csak a vörösségét örökölhette a fatökû lovagtól, hála isten az anyjára üthetett. Miért is elemezgetem én más gyerekét?

- Látod? Téged biztos a pofaszõröd miatt bácsiznak. – ennyi elég volt a közeli kontaktusból, így ismét felállok, és tekintetemmel a két kutyát lesem. Mint valami finom süteményt az asztalon, úgy közelítik meg, és lesik a kislányt. Az öregebbik –Rob – megszaglássza az arcát és finoman képen nyalja, amiért Adamtõl egy érdekes „eww” hangot hallok, de a kislány vidáman felvihogva öleli meg a kutyát aki már annyira dörzsölt, hogy ezt hagyja is.

- Apuci nézd szeret engem! – észre sem veszem, és az a tipikus a pillanatban merengõ, szívbõl szólóan vigyorodom el. Kis jó érzés tölti el a szívemet, most nem a férfi miatt akit szerettem, vagy szeretek még talán , hanem a légkör miatt. Amióta a masszív ivászattal leálltam azóta elõször most volt ilyen szívmelengetõ élményem. Hiszen ki ne tudna elmosolyodni egy kislány önfeledt kacaján mikor egy kutyussal játszik. Végül mi leülünk egy közelebb lévõ padhoz, és a fák lombja pont árnyékot vet a kutyákkal labdázó kislányra és ránk is. Nem szólok semmit, csak elmerengek az apró részletekben, azon a mókuson ott a fán, az izgõ mozgó levelekre amiket a lassan nyári szellõ lebegtet, sorolhatnám. Olyan mint ha elõrõl kezdõdne az egész, csak most két érett, komoly férfi között, és nem egy bárban, totál beállva, belõve egymáshoz simulva.

Észre sem veszem de a padot támasztó kezemre siklik valami, egy másik kézfej, mondhatni puha tenyér. Fel sem fogom elõször az egészet, nem is figyelek rá, nem is tulajdonítok neki akkora jelentõséget, csak amikor a kislány közelebb szalad és a kutyák is követik immáron fáradtan. Tõlem régebben ilyen viselkedést nem nagyon láthatott, mert akkor még folyton azon járt az agyam, hogy hogyan kacérkodjak elõtte, és tegyek a kedvére mûmájer módon. Elpirultam. Majd lassan, erõszak mentesen húztam ki saját kezemet az övé alól. A kislány pedig nagy vihogva megjegyzést tesz.

-Ace- bács…- Ace! Miért ilyen piros az arcod? – figyel meg alaposan, ennek hatására, és a gondolatra, hogy az elõbb a kezemhez ért az övé, és ezt õ tette immár az egész pofám egy színben úszik, de még a füleim is.

- Biztosan megsütött a nap, nagyon érzékeny a bõröm rá! – húzom ki magamat gyorsan a kérdés alól, õ pedig a testbeszédével tudatja velem, hogy megértette. Nem sejt semmit, huh, megúsztam. Illetve megúsztuk!

Amint még egy kör dobálósdira visszamegy a fiatal kutyával, az öregebbik megunja, és a pad mellé ül közvetlenül, hogy rájuk lásson az árnyékból.

-Persze, a nap… - jegyzi meg halkan Adam, majd próbálna velem valami szót érteni. Átfut a fejemen minden, ez a helyzet, és hogy lassan minden ember csak beszélgetõ partnernek, semmi másnak nem számít, megint elhatalmasodik rajtam az az érzés. Hogyan is tudnám ezt leírni? Mint ha lenne egy csúcskategóriás motorod, tudtad is vezetni, de közben elhagytad a lábaidat. Na! Ez a szituáció pont ilyen! És tudod, hogy nem tehetsz semmit, mert még a motorra sem ülhetsz fel, nincs is hozzá nagyon kedved, de csodálhatod. Ez pedig szívfájdító dolog.  Akkor inkább ne is lenne.

- Kérlek ezt ne itt mindenki elõtt. Fõleg ne a lányod elõtt. – szisszenek egy elégedetlen hangon, még érdekesen figyelhet. Nem tudom, ugye mit mondtam. Csodálnám, de szívfájdító, inkább ne is lenne. Nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel. Egyszerûen nem akarnék vele foglalkozni? Vagy talán túl mély sebet ejtett rajtam a saját hülyeségem, ez az egész? Lehetséges.

Mindenesetre valamilyen fajta belsõ feszültséget gerjeszthettem benne, és most nem a perverz fajtára kell gondolni, hanem lelki értelemben, ami nem hagyja nyugodni.

Lassan ebéd idõ lehet, õ pedig a kislánya kérésére hazafelé viszi az irányt, mert elfáradt a kis vörös és éhes, meg lefáradt. Azonban még a parkban vagyunk, a hölgyemény iszik egy jóízût, én pedig a vizes palackomból a kezembe öntve a vizet megkínálom Rob-ot, és a fiatalabbik kutyát aki velem van. Törõdõ tekintettel vizslatom õket, közben vetek egy fél pillantást Adamre és Rebeccára.

-Na, mi indulunk, mert a kisasszony kiveri a dilit. – vigyorog a lányra, aki karba tett kezekkel, felfújt pofival néz rá.

-Apu! – nagyot sóhajt az említett személy, majd a kislány hevesen elköszön a kutyáktól, Adam vet egy utolsó pillantást és ennyi. Felkapom a napszemüvegem, majd a pórázokat a kutyák nyakörvére csatolom és a kocsiig sétálva, majd bepakolva indulunk meg haza. Beparkolva az udvari féltetõ alá engedem szabadjára az eb kollegákat, és betotyogok a lakásba.

Nem gondolkodom a dolgon, olyan mint egy kis részlet, feledésbe merült. Gonosz ez tõlem tudom, de tõle is ugyan ezt érzem, egy kis ellenszenvet. Benõtt a fejem lágya.

Hajnalban egy hang ébreszt fel, méghozzá a telefonom, üzenetet kaptam. A kanapén ülve alsógatyában és atlétában, természetesen az egyik agyatlan álmomból felébresztve nézek rá elõször az idõre. Hm, este fél tizenkettõ.

’ Adam.: Beszélnünk kéne… ’

’Ace.: Miért? ’

’Adam.: Engedj be! ’

’Ace: ?!?!?! ’

-Mi a Mária?! – sikkantom mikor meglátom éppen az egyik tuján átkászálódni. Nem ivott, annyira már megismerném ha az lenne a baj, no de miért van itt?  Széttárt kezekkel fejet csóválva eleresztek egy „ hátt de?!” felkiáltást, mire megáll elõttem.

- Megírtam nem? Mit tátod a szád? – porolja le magát, majd egyik szemöldököm érdeklõdve húzódik feljebb.

- Nem tartok ismét sörös, lelkizõs pizsamaparty-t . – nem is értem minek jött, az a másik kérdés lenne, hogy mivel, és hogyan, és miért épp pont tuja, de hagyjuk a francba.

-A parkban, miért nem- én csak… - karba teszem a kezeit, éppen úgy mint a kislánya, majd megállok a verandán egy szál trikóban és kisgatyában.

- Adam, õszintén? Fogalmam sincs mit kéne tennem és éreznem. Milyen meglepõ ez attól, aki maga volt a miniatûr szexuális ragadozó nem? – vihogom el magam olyan keserédes módon, ahogy mostanában megy. – És azt sem tudom mi a szándékod, itt és most. Ha kibaxtam veled anno, akkor mi-mi ez? – rázom a fejem, és kapok balommal utána. Egyszerûen zsong a fejem, itt áll az udvaromon, és nem mondott semmit konkrétan, de azt cifrázva.

Mire ráeszmélem, hogy arról a kezemre rásimításról volt szó, már rég fejemet csóválva és tartva mászok vissza a lakásba, de nyitva maradt az ajtó. Tárva nyitva. Akaratom ellenére engedtem be, engedtem meg neki amit akar. Vajon mit tesz most?

-Ace… - menekülök elõle, a saját lakásomban. Nem akarom hallani mit is mond. De nem tehetek róla, a nappali és az elõszoba találkozásánál lévõ ajtót akarom épp rácsukni Adamre, mikor megállít a tettemben.
– Mi a baj, a jelenlétem zavar? – hajol közelebb az arcomhoz túl közel is van most éppen.

- Az, hogy ide jöttél, és a saját házamban kell elõled futkosnom. Nem elég nyomasztó az a tény, hogy én basztam el az egész kapcsolatunkat, most pedig feltûntél, ott van Rebecca, az anyja és te még mindig… Egyébként is, miért vagy itt? – vonom kérdõre dödögö, motyogó hangon, ahogy lassan én behátrálok, õ pedig belép elõttem és csak a mellkasát vagyok képes nézni.

– Miért jöttél ide ha elbaxtam mindent, és már nem szeretsz engem e miatt? – bukik ki belõlem a mondat ami eddig váratott magára, és fakadok sírva, majd kezdek el magyarázni mindenféle zöldséget.

– Amikor az a félrelépés megtörtént, én nem is tudom miért tettem. Jobbnak láttam a rendõrséget választani, ott pedig kineveltek belõlem mindenfajta érzelmet. Nem éreztem semmit, semmi érzelmet a felkínálkozó lehetõségekre. Egyedül maradtam. És te hagytad. – megrázza a fejét, majd érdeklõdõ képpel közelebb ér, én meg, mint valami óvodás, a tenyereimbe temetett arccal bõgök hangosan.

/ kis hangulatzene :3 / 

Nem szól semmit, csak átölel, de miért teszi ezt, ha nem szeret már? Lassan közelebb húz, az én testem pedig elkezdi elveszteni a sok edzés által nyert erõsségét, és hagyom neki. Az arcomhoz furakszik, és jól körbevizslat, megcsókol. De miért tenné ezt ha nem szeretne. A mellkasának döntöm a homlokom, kis erõtlenül várom a folytatást. Felkap, majd cipelni kezd valahová, mint egy koala csüngök rajta.

-Csak, hogy tudd, amit most fogok tenni veled nem hátsó szándékból teszem. – kikerekednek a szemeim, és felnézek az arcára – Bocsánat… Ace – kezdi el csókolgatni a nyakam, miközben közelebb kúszik, és meglátom hova értünk. Megkereste a hálószobát. És engedtem neki.

-Adam, mit akarsz… - nyelek nagyot.

-Nem nyilvánvaló? – folytatja, miközben a felsõm alá vándorol a keze, és leültet az ágyra szépen lassan. Hagyom hadd vegye le a felsõt, és újból fojtogatni kezd a sírás érzése, amit lassan visszafogok, de a tüdõm görcsösen feszül meg.

-Kérlek hadd… - hátradönt az ágyon, és lassan róla is eltûnik pár ruha. Kissé rémülten, és megrészegedve fekszem ott elõtte nagyokat szuszogva. Csupán biccentek egyet, és folytatódik az, ami olyan jól kellene essen, de furán hat rám.

-Hé, óvatosan. Elszoktam ettõl… – majd lecsókol ismét, és fölém tornyosul.  

- NEM! – rikkant ki Ace.

- De a sör! – felelem.

- De nem! Az én házam, az én váram! Ott az udvar! – jön a válasz, én pedig legszívesebben lekenném a fürdõszoba ajtaját a kikívánkozó cuccal. Mindegy, inkább cuki leszek s keresek egy szimpatikus tuját.

- Ch. – Azért kommentálom a sorsomat, majd kirohanok a kertbe, de végül nehézkesen bent marad a sör. Miután a friss levegõ rendbe rak, visszamászom a házba, s betakarózva hamar visszaalszom.

*~(¤)~*

Mikor felkelek, már jobban érzem magam, de mivel baszott rég ittam, ennyitõl is kicsit kótyagosan vagyok. Hallom, hogy motoszkálás van Ace szobájában, s mikor nyílik az ajtó, összeszedem magam, s felállok. Kéne inni valamit, valami nem alkoholt.

- Reggelt’ – vakkantom neki oda.

- Arra van a konyha – tud le rögvest, majd azért még a fürdõt is megmutatja. Inkább arra veszem utamat, könnyítek magamon, megmosom a randa képemet, majd visszamegyek a konyhába. Ace épp a hûtõ elõtt guggol, ami szép, de tényleg szép élményeket ébreszt fel bennem.

- Huh, az a tegnapi megártott – jegyzem meg hangosan, mire csuklok egyet, s feljön a sör íze. Fúj. Soha többet, komolyan, öreg vagyok már ehhez!

- Nem ismerek rád, ennyi megártott volna, a nagy ivóbajnoknak… ch ch eljár az idõ, te pedig egyre szottyosabb leszel… - röhög ki, de azért elém vág egy rostosat. Igen, ez kell nekem!  Míg letolom, feltûnik, hogy felsõ nélkül van, s elég ramatyul fest. Mármint nincsen már sima babapopsi bõre.

- Te pedig…. mi ez a sok sebhely?! – teszem fel a kérdést, mire õ egy sóhajjal mesélni kezd. S van is ám mit. Közben tök nyugisan reggelit készít, nekem is ad belõle. Cukor pofa.

- Hm? – nem tudom mit akar, de bólintok. Csak együnk, ennyi, kész, adjad a kaját! Fogalmam sincs mikor ettem olyat, amit nem én ütöttem össze. Jó, rég, ez tuti. Rebecca anyja se, s mivel apa lettem, kötelességem a gyereknek kotyvasztani. Másnak nem hívnám,d e tényleg. Azonban úgy tûnik Ace-nek megy a dolog, így újra felrémlik bennem a kérdés.

- Volt valakid utánam? – kérdezek rá, miután már üres a tányérom. Nem válaszol, elsõnek elkezd pakolni, én pedig gondolkozom azon, hogy újra felteszem neki a kérdést.

- Senkim – intézi el egy vállrándítással, de engem rohadtul meglep vele. – Ezt akartad hallani? – szusszanja, majd ül vissza. – Magányos vagyok a két kutyámmal, a bátyámnak két kisfia is van már, én pedig nézd, itt állok és rotty, kész. A holtbuzi nagybácsi aki még az se lehet mert elvesztené a munkáját … – nevet fel, majd nagy döbbenetemre elerednek a könnyei. Jó, ezt nem nõtte ki, még mindig egy bõgõmasina.

- Ace – állok fel, hisz elég rosszul fest, hiába a menõ póz a hûtõnek támaszkodva.

- Nézd el nekem, idegi roncs vagyok – vigyorogja szipogva.– Rosszabb vagyok, mint egy menstruáló nõ.

- Hát, attól nem rosszabb – morgom, míg kedveskedve megsimogatom a fejét. – Szeretnéd, hogy elmenjek?

- Nem tudom… - vallja be, de nem bújik ki az érintésem alól. – Azt viszont igen, hogy a helyes válasz az lenne, hogy igen, hisz családod van, nekem meg nehezen összedolgozott karrierem.

- Ismerek meleg zsarut – kotyogok közbe, mire õ felvont szemöldökkel felnéz rám. – Rajtad kívül, na.

- Nem ez a probléma… - szippantja, míg én körbenézek, kiszúrom a törlõpapírtekercset, odalépek, majd letépek belõle párat, hogy odaadjam neki. Hálásan biccent, majd belefújja az orrát. – Mi lenne, ha néha beszélnénk?

- Biztos vagy benne? – kérdezem felvont szemöldökkel, mire õ bólint. – Tuti biztos?

- Adam, nem vagyok a kislányod, aki nem fogja fel a dolgot. Ettõl elcseszettebb úgyse lehetek! – horkantja, mire én nekidõlök a pultnak.

- Megvan a számom. Fel is hívhatsz, ha koccanni akarsz, de néha a bár meg a kölyök miatt lehet nem érek majd rá.

- Én is dolgozom ám – morogja.

- Tudom – mosolygok rá. – Ügyes kölyök vagy, tudom. – Nem szól semmit se, csak néz engem egy darabig, majd inkább újra kifújja az orrát. Maradok még egy kicsit, aztán elbúcsúzom, s elindulok haza. lesz min gondolkodnom, ahogy neki is.

*~(¤)~*

Két hét telik el a találkozásunk óta. Szinte minden nap megcsörgetjük egymást, s beszélünk egy kicsit. Megkérdezem milyen napja volt, vagy ha nem hívom, akkor õ teszi meg, s nem akarok belegondolni abba, ebbõl mi lehetne, vagy épp mi nem. Jó ez így, úgyis mióta meglett Rebecca a haveri kört elhagytam, csak néhány apuka ismerõsöm van. Õk is csak azért, mert a lányom jóban van az õ gyerekükkel.

A lányomnak is mesélek róla, hogy ki az az Ace bácsi, akivel találkoztunk a boltban. Emlékszik rá, mert olyan viccesen beszélt, de mikor mondom neki, hogy kutyái is vannak, kijelenti, hogy õ máris kedveli. Jót mosolygok rajta, nem is tudja mit jelent ez nekem.

Végül az egyik telefonos beszélgetésünk alatt felvetõdik, hogy össze kéne futnunk. Mikor benyögöm, hogy nálam van a lányom, s õ is nagyon szeretne vele találkozni, alapos csend fogad a vonal túlsó felén, szóval elkezdek hadoválni arról, hogy meséltem róla, meg hogy vannak kutyái. Mikor megszólal, és benyögi, hogy akkor a kettõnk között, félúton lévõ parkban találkozzunk, s hozza a kutyáit, meglepõdöm. Persze a kis vörösömmel madarat lehetne fogatni, olyan boldog. Kocsiba ültetem, végig csacsog, én meg izgulok, ebbõl mi lesz.

Szombat révén sok család döntött úgy, hogy meglátogatja a zöld teret. Rebecca ügyesen fogja a kezemet, s érdeklõdve nézelõdik, míg én keresem a két kutyás idiótát. Nagyot dobban a szívem, mikor kiszúrom egy kevésbé zsúfolt helyen. Hoztam magammal plédet, hogyha a kisasszony elfáradna, meg nasit is, ami a válltáskámban van.

- Arra, prücsök – irányítom a lányomat, aki lelkesen szedi lábait. – Hé! – integetek Ace irányába, aki rögtön felénk fordul. Arcára mosoly kúszik, de kibaszott széles, de aztán észbe kap s rendezi az arcizmait.

- Sziasztok! – köszön oda. A két kutya is vele van, amik rögtön érdeklõdve néznek minket.

- Szia Ace bácsi! – köszön neki lelkesen Rebecca, s nem bírom ki, hangosan felröhögök a srác képén.

- Bácsi? – kérdezi értetlenül az illetékes.

- Szerintem menõn hangzik, ne csak nekem csókolomozzanak a kölykök – vigyorgom, mire Ace szemet forgatva leguggol a lányom elé.

- Nyugodtan hívhatsz Ace-nek, bácsi nélkül. – Erre Rebecca felnéz rám, én pedig bólintok, hogy tegyen csak úgy.

- Az jó, mert nem vagy bácsis.

- Látod? – áll fel Ace, s néz rám. – Téged biztos a pofaszõröd miatt bácsiznak – teszi még hozzá. 

- A kislányod?

- Ja még mindig – mosolyogja, végigszemlélek rajta. A gödröcskék az arcán megnyúltak, hosszabbak mint valaha a vöröses borosta pedig csak tetézi azt az érzést, amit nem szabadna éreznem iránta. Az érzést úgy írnám le, mint ha egy régi, nagyon régi ismerõsöddel találkoztál volna, és szebb mint valaha, és jobban is imponál, de tudod, hogy nem lehet a tiéd. Már csak tiszteletbõl sem, és csak hasonlókat keresel.

- Mostanában már nehéz találni… - jegyzem meg szép halkan a bajszom alatt, és kezemmel simogatni kezdem az állam kicsit elbambulva, majd felkapva a fejemet arra, hogy milyen arcot képes vágni. – A parfümöt. Nem árulják már olyan sok helyen, sokszor a fél várost átjárom érte. – magyarázom el neki, na ne mondd nekem, hogy ennyire megöregedett volna, hogy nem érti. Vagy lehet, hogy én akarom ilyen szánalmas semmiségekkel oldani a feszültséget, üres szóval tölteni az idõt, hogy nehogy szóba kerüljön a múlt. A régi emlékek, mert csak feltépjük a sebeket.

- Én is! – a mellkasa felé mutat a kezével, majd ismét elvigyorodik.

- Még mindig azt használod?

- Csak melóba, otthon a kis hercegnõ által választott édes szart fújom magamra. Akarsz szagmintát venni? – felvisongok, mint valami gumikacsa, akinek a nyakára léptek a cipõ sarkával. És mi ennek az oka? a pólóját szagolni hív, na de kérlek, ne alacsonyíts le ennyire.

- Nem vagyok kutya, Adam!

- Nem mondod – visszahelyezkedik a helyére, és férfiasan leülve, nagy lábait ropogtatva marad. – Azt hitted, hogy rád akarok mászni, mi? – figyel engem a szeme sarkából. Most már értem, hogy kezeljük egymást. Mint gyermekes apuka, és mint érzelmileg kiherélt kutyás rendõr, aki egyedül fog megdögleni, mert a hapsiktól a hivatása és a kedve miatt nem érez indokot kapcsolat kialakítására, a nõk meg… háát. Egyszer próbáltam, akkor is mi lett belõle. Úgyhogy inkább hagyjuk a dolgot.

- Hol már! – kuporgok a kanapé másik oldalában, ahogy nekem kényelmesen esik, összegömbölyödve.

- Ne haragudj, de most nincs kedvem zsákolni. – nem azt mondanám, hogy olyan feltétlenül szükséges személy ide, de jó látni, viszont megérett az én fejem is annyira, hogy normális, és tiszta felnõttként belássam. Két külön világ vagyunk mostantól. – A kölyök totál leszívott, s mivel láttál minket, gondoltam elkaplak, beszélgetünk, mint két jó barát. – ez sértõ, komolyan.

- Nem úgy váltunk el, mint két jó barát – kaffantom neki oda, kicsit döcögve megy ez a kommunikáció. Jaj, olyan mint akit nyúznak, muszájból kell csak itt ülnöm, az otthonomban, az exemmel és arról beszélgetni milyen kölnit hol találunk, meg nosztalgiázni. Csak tudná , hogy fel se kavar a jelenléte. Puszta hülyeségnek tartom ezt az egészet, nem volt elég a boltban lévõ „ Szia! ; Helló! „mi a picsát akar.

- Tudod a legtöbb pár nem úgy válik el. – kissé megemelem a fejemet pár kifejezésénél, de ennyi. Játszani akarja apucit, remek.

- Hány éves? – faggatom ki, hogy megtudjam mennyi idõ múlva unt meg, tért át egy gyönyörû arcú nõhöz, aki többet tud neki nyújtani, mint holmi hetenkénti 24 seggbe kuki habbal. Értem, tehát valóban benõtt a fejünk lágya.

- A kis vörös? Öt. – helyeslõen bólogatok. Egy év Adam, és nem bírtál magaddal, bár nem volt kétséges hogyha szétválunk azonnal mást keres magának, de azért mégis. Hasonlítsunk engem és õt össze. Õ folytatta ezt a minden élõt megdugok fonalat, én pedig inkább magamba zárkóztam és a rendõrségbõl mindezt kinevelték belõlem. Jobb is, így most képtelen vagyok bármit is érezni. Körülbelül olyan, mint ha életed szerelme elhagyna, és te a sok-sok együtt töltött emléket, hülyeséget, gondot s bajt, pillanatokat, szerelmet kidobnál egy kukába és elégetnéd. A levegõvel a füstjét majd mindenki beszívhatja…

- Az anyja? – nézek magam elé, és azt számolgatom hány színû lehet az a sörös doboz, amit még az elõbb ki akartam vedelni, de rossz ötlet, ha kiütöm magam akkor sem megyek többre. meg távol is van. A semmis kínomat enyhítve egy gesztussal odanyújtja az alumínium dobozt. Csend van, mi van már? Az arcát vizslatva kérdek rá egyik szemöldököm megrángatásával.

- Nem ismered.

- Ennyivel letudod? – kérdem közönyös hangnemben, és iszom bele a kissé habosbabos löttybe, amit sörnek nevezünk.

- Hát mit mondjak még? – morran fel, tényleg elég messze kerültünk egymástól – Netán hogy ismerkedtem meg vele, hogy fogadtam a hírt, vagy hogy miért nem vettem el?

- Ja… olyan elõszeretettel mondtad mindig, hogy te bi vagy, te megteheted, hogy másba vered, nõbe is. – vonok vállat, és a sörös doboz az orrom elõtt van, még visszapillantok rá a doboz mögül.

- Hé! Ne gyere ezzel. Én szerettelek, nem vertem volna… - nem mi? akkor még is miért játszottál velem hm? Ez olyan mint amikor egy harmincas hapsi rábukik egy huszas csajra, eltelik pár hónap, esetleg egy év, öregebb lesz, és rájön hogy meg kéne komolyodnia, majd az eddig annyira babusgatott embert pedig okok nélkül elhagyja. Összetörve azt a reményt, amit a másik fél komolynak hitt, és kidobja mint Kokót szarni. – Nem azért jöttem, hogy a múltat felhengergessük egymásnak. – helyes. Ebben az egyben most komolyan egyet értünk.

- Akkor miért jöttél Adam? – fonom át az egyik karomat a térdeim elõtt.

- Õszintén? – issza ki a dobozt, majd azt az alumínium seggével az asztalon koccan. – Fingom nincs. Olyan kis meggyötörtnek tûnt a képed, mikor megláttál a kicsi Pate-el.

- A neveden van? – vizslatok most mást, lötyögtetve a dobozomban az italt még nézegetem kicsit.

- Hogy a fenébe ne lenne! Én csináltam. Nem fog a gyerekem a nevem nélkül felnõni. – morran rám, kis büszkeséggel, és dühvel keverve. - Volt valakid utánam?

- Muszáj nyilatkoznom? – nyekergem, nem nagyon akarózik a válaszadás ezen a napon úgy látszik.

- Nem, nem kell. Semmi közöm hozzá. – rendezi le ilyen egyszerûen, mint ha csak a lányának vásárolna csokoládét. Szerencse, hogy nincs a közelben a szolgálati fegyver mert fejbelõném magam komolyan. - Tudod, néha összejárhatnánk. – na ez most hogyan jött?! Fikáz, aztán meg járjunk zacsipacsipartyzni együtt?

- Miért? – motyogom és szisszenek egyet, szerencsére az összeszorított fogaim megakadályozzák, hogy hatalmas hülyeségeket beszéljek.

- Miért ne? Jól kijöttünk. – egyszerûen kedves meg minden, de idegesítõ. Mardalnia kellene a bûntudatnak, hogy nem mászom rá, vagy nem teszek annak érdekében semmit, hogy visszajöjjön hozzám, úgy látszik a bugyik levarázslása jobban megy neki, mint az én egykori bolondításom.

- Nonstop dugtunk, mint a nyulak. – morgom morcosan, aztán ahogy eszembe jut minden, a pizza készítés közbeni móka az asztalon. A rendõrhívõs, bandás ivós korszak. Az önsajnálás a szüleim miatt. Mind elpárolgott az évek során. Vad, felelõtlen, és tudatlan Ace-bõl felnõtt féri lett. - De nem így volt? – kacagok fel megtörve a mélabút, ami fojtó füstként szövi be a tüdõm kis sejtjeit.

- Uh, de. Mint a kamaszok. – megcsóválom a  fejem, egy laza vigyorba ferdült ajkakkal, beletúrok a hajamba, és elgondolkodom. 30 éves felnõtt férfi vagyok, érzések, család, és gyermek nélkül . Esküszöm, most fordult meg a fejemben, hogy nekem is kéne egy, nem csak a kutya, mindig a kutya. Aranyosak, együtt szolgálunk. De nem teljes az életem, ez a része hiányzik , az, hogy valaki mellett ébredhetek.

- De jó volt – nagyot horkant, és kacag ezen a három szón, amit oly nagy súllyal esnek le a szívemrõl.

- Még mennyire, hogy jó volt! – sóhajtja, és arca elkomorodik. Szemei elrévednek és mást néznek, szabadon hagyva nekem az arcát, hogy végigpillanthassak rajta, megnézhessem magamnak még egyszer teljesen azokat a vonásokat, és marni kezdi a szívem egy érzés. Az amit hat éve nem éreztem ennyire fellobbanónak és kétségbeesettnek, szurokba fulladtnak, elgyengültnek. – Mi romlott el, Ace? – és tényleg, õ is ugyan azon a témán mozgatja az agyát mint én. Érett fejjel ez így nehéz. Mint ha hajóskapitány lennél és utoljára kéne elhagynod a süllyedõ hajót. Tudod, hogy a többi talán megmenekülhet, de mi van ha gyorsabban süllyed az a hajó, vagy beragadsz valahova és eltemetni szabad száraz földbe nem fognak.

- Bepánikoltam… én… - és az én arcomat már a sós kis cseppek áztatni is kezdték, túl késõ Ace… blutty… blutty… – Én elcsesztem… pedig jó volt… - az ajkaimig értek végül a habok,  torkomat fojtogatni kezdi a sok érzelem, a pánik, és az, hogy soha nem kaphatom vissza, a reakcióit észlelve.

- Nehogy sírj itt nekem Ace Richardson! – hangosan horkant fel, és veszi ki a kezembõl a dobozt, majd hetykén dobja le az asztalra, közelebb kéreckedik. kapitányunk félelme beigazolódni látszott, lába egy kapocsba akadva az inainál fogva tartotta vissza, és õ ott maradt, fejbúbig a saját sós könnyei tengerében. Szorosan ölelte át , de reménytelenül vergõdött legbelül, azt hitte nem éli túl.

- Nem sírok, Adam… - mormogom halkan, félek, hogy meghallaná a síráshoz készülõ hangszálaim bizonytalanságát. Adam után valahogy, nem kellett senki. Ajánlkoztak, de nem kellettek. Ha pedig megnéztem õket, olyan kellett aki hasonlít Adamre, de a bensõ értékeit megtapasztalva pofára estem, mit pofára estem, be se próbálkoztam. És sokat sírtam e miatt, hülye dolog, de ha hazamész az kötelezõ szolgálat után, és senki sincs otthon, csak a kutyád meg te elgondolkodsz, hogy biztos jó ez így ?

- Sokat mondogatod ma a nevemet, Tökmag – mert hiányoztál te barom… könnyezem össze a felsõjét – Csak nem hiányoztam? – simítja végig a kezeit a hátamon párszor, és nyugtat, mélyen beszívom a kölnije illatát, csíkra húzott szemmel lihegve meleg pamacsokat a nyakába.

- Seggfej… - dünnyögöm – Sokat változtál. Biztos, mert apa lettél.

- Hm, lehet. Sírsz még? – lehet meghallotta hogy hüppögök itt nagyokat, hogy a tüdõm erõtlen kis összehúzódásait lenyugtassam.

- Mondtam Pumukli, hogy nem sírok! – fúrom az orrom a kulcscsontja feletti kis mély gödörbe, aminek olyan puha, és finom hatása van. – És én hiányoztam…?

- Igen – nagyot rázkódom a karjaiban, pedig csak levegõt vettem, mint valami fuldokló fehér egyenruhás kapitány, mikor rángatja a levegõhiány, a kapocs miatt ami miatt odaveszett, és nem jut ki az érzései ólom súlyú roncsai alól. -  Utáltalak is ám érte, elhiheted. Gondoltam rád sokszor, fõleg Rebecca születése után, mi lehet veled. És én megfordultam a te dilis fejedben?

- Minden nap…Sajnálom, hogy… hogy… - biggyed le a szám, és buggyan ki pár könnycsepp amit ismét a felsõjébe kenek.

- Hagyd csak. Ami megtörtént, az megtörtént. – a simogatás végén megütögeti finoman a hátamat, jelezvén, hogy lassan végzett. Hogy is volt abban a filmben?

 „Szerelem nélkül olyanok vagyunk, mint az üres hajó: úszunk a vízen, de a létünk értelmetlen.”

Hát az én hajóm el is süllyedt cseszdmeg.

Az este többi része a kisebb pityergésem után sörözéssel telt, iszogattunk, oldódott a hangulat és csúszott a többi ital is. Végül a kutyáimnál kötöttünk ki, sokat beszéltem róluk, hogy még is mi volt velem az akadémián és stb…stb…

Hajnalban még mindig a kanapén üldögélve fáradtan néztünk egymás arcára, mind ketten megállapítottuk, hogy Adam nem mehet így haza, ráadásul, hogy saját maga által vezetett jármûvel jött. Lefeküdt hát a kanapéra a díszpárnák közé, egy meleg polár pléddel magán. Megtöröltem az arcom, de valamiért jeleznek a kutyák.

Csengettek. Ki az, ilyenkor?

A kollegám volt, beválogattak minket a legjobbak közé ezzel a kis aranyossal, magyarázkodott, hogy most volt a mûszakja vége és hát ma ezt át szerette volna adni nekem, egy nekem címzett boríték.  Nagyot sóhajtva hát, teszem a mikróra a többi levél közé, majd reggel elolvasom.

Fürdeni indulnék, már törölközõbe csavart testtel mikor nyílik a nappali ajtó, de ügyet sem vetve rá fáradtan és kisírtan totyogok, hogy tocsoghassak. Kivételesen édes vízben. Hadd pihenjek kicsit, kapcsoljon ki az agyam a zubogó víz alatt. Erre kopognak a válaszom pedig.

- NEM! – abbahagyja, majd fohászkodni kezd.

- De a sör!

- De nem! Az én házam, az én váram! Ott az udvar! – még a végén megkíván és oda a kisírt fejem hatása. Valahogy nem kell most a közelembe. Régebben ezt még el se tudtam képzelni így.

- Ch. – szép mondhatom, kivágja a bejárati ajtót és nem hallom. Pedig még csak fél hat. Visszatér, mert hallom a talpainak csattogását a padlómon. Elhal a hangja, én pedig kitipegek alvós gatyámban, majd a hálószobám felé veszem az irányt. Remek, az egyik kutya beszökött, ráadásul az öregebbik.

- Na gyere pajtás ... – mosolyodom rá, és totyogunk immár ketten, kinyitom az ajtót és beengedem, az pedig fölugrik az ágyamra, én megvetem az én részemet, és háton fekve szendergek, miközben az ajtó nyitva, egy kislámpa ég a folyosón. A kutya a fejét a mellkasomra hajtja, hízelegve, én pedig lenyugodva, kezemet a fején tartva alszunk el.

*~*~*

A kis ebem keltegetni kezd, amit nagy nyálcsombókokban kapok meg. Felnyögve kaparom le magamról a nyálat.

-          Rob, rosszabbul csókolsz mint egy tini lány az elsõ randiján.  – szerzek egy zsepit, és törlöm meg magam, ó, ide ennyi nem elég ám, mehetek majd arcot mosni. A körmei korcognak a parkettán, jelezve, hogy neki pisilni kell. – Jaj megyek már, megyek öregfiú.. – battyogok ki, nyitom az ajtót, rohan a másikhoz és azon is ki, a természetbe. Valaki nagy morgással indul meg felém a fejét fogva. Hátrapillantok karikás szemeimmel.

-          Reggelt’. – köszön oda.

-          Arra van a konyha. – mutatok balra, õ bólint, és megy  a fürdõbe, amit szintén mutatok neki. Mikor visszafelé jön, én épp a hûtõ elõtt guggolva talál meg, és megakad a szusz is benne. Most mi van, a fedetlen nõi felsõtestre áll a cerka, én meg takargassam magam vagy mi, így ebben a slampos gatyában?

-          Huh, az a tegnapi megártott. – csuklik egyet, majd még egyet, és emeli a kezét a szája elé.

-          Nem ismerek rád, ennyi megártott volna, a nagy ivóbajnoknak… ch ch eljár az idõ, te pedig egyre szottyosabb leszel… - vihogom fennhangon , majd odapasszolok neki egy gyógy narancslevet, jó rostosat.

-          Te pedig…. mi ez a sok sebhely?! – rikkan fel a hátamat nézve, hát biztos nem dominánál gyakoroltam, ez mind kutyaharapás, jah meg egy sokkoló nyoma, és egy golyósúrolásé. Mindezt elmagyarázva kikerekedett szemekkel ül, még reggelit rittyentek és megkínálom.

-          Hm? – kicsit nehéz narancslével tömött pofával értelmesen megszólalni. Bólint, majd evõeszközöket elõszedve neki reggelizünk meg.

Kis idõ múltán mikor végeztünk, még az asztalnál ülve bukkan fel egy téma ami már az este is.

-          Volt valakid utánam? – támasztja meg a fejét a két kezén és figyel engem, visszapakolom a cuccokat a frigóba és válaszolok neki kicsit üveges üres szürke szemeimmel.

-          Senkim. – nyammogok még egy darabig, és vonok vállat. – Ezt akartad hallani? – szusszanok nagyot és ülök vissza a szemben lévõ székre. – Magányos vagyok a két kutyámmal, a bátyámnak két kisfia is van már, én pedig nézd – teszem kezeimet szét szánakozó arccal – itt állok és rotty, kész. – hajtom kicsit meg a fejem. – A holtbuzi nagybácsi aki még az se lehet mert elvesztené a munkáját … – röhögöm el magam, de ismét sikerül bõgésben kitörni.

-          Ace – állna fel a helyérõl, én pedig a hûtõnek dõlve karbatett kézzel nézek fel rá.

-          Nézd el nekem, idegi roncs vagyok. – vigyorgok egy jó nagyot szipogva – Rosszabb vagyok mint egy menstruáló nõ. – áll elém. 

-  Jaj megyek már az istenért, Lucie és te is kaptok valamit! – Morog a telefonba, majd rögtön le is rakja. - Bocsi Adam, mennem kell, várnak, majd legkö-… - néz rám, de mielõtt végigmondhatná, közbevágok.

- Mondd a számod! – vakkantom. Mi a szar, miért…? Mindegy is, eldadogja, felírom, õ pedig siet is tova. Hoppá. Ez most… most hirtelen ért. Szóval, a száma. Mit fogok vele csinálni?

- Apuci mi nem megyünk? – kérdezi a kislányom, mire én bólintok. Már a kasszánál állunk, s arról beszélgetünk milyen mesét fogunk este nézni, mikor megcsörren a telefonom. Linda az, Rebecca anyja. Felvezeti, hogy mi lenne, ha ezen a hétvégén mégis nála lenne a kislány, mert jövõ héten továbbképzésre kell mennie, s vigyáznék e rá akkor. Mivel nincs mese, s nem akarok vele kiszúrni, meg eleve jó viszonyban vagyunk, belemegyek. Kifizetek mindent, beülünk a kocsiba, s hazaviszem a kisasszonyt. Megígérem neki, hogy majd este megint felhívom, s mondok neki mesét Brúnóról, a háromlábú menõcsávó vadkutyáról. Puszi, ölelés, az anyjának is, aki nem bír hálálkodni. Pultosként kezdett, de a terhesség alatt elvégzett egy gyors kurzust, s egyfajta titkárnõ. Jobban keres, szóval jobb ez így. Csak mi a fenét csinálok így este?

Otthon pakolászok, csinálok korai vacsorát, majd nézem egy kicsit a televíziót. Mielõtt Rebeccának fellõné az anyja a pizsamát, felhívom, s mesélek kicsit neki. Miután leteszem a telefont, kezemben marad, s kikötök Ace számánál. Végtére is, egy próbát megér. Ha nem veszi fel, kitörlöm. Ennyi.

- ÖÖÖ… Tessék? – veszi fel eléggé hamar. Hát, akkor nem törlöm ki a számát.

- Hali, nincs kedved meginni valamit? – érdeklõdöm, mire õ a vonal másik végén felszusszan. Na mi van?

- Adam, kutyás rendõr nem iszik – közli velem, mire én majdnem felröhög. De csak majdnem!

- Kutyás rendõr? – kérdezek vissza. - Akkor mi legyen… - Erre felhozza, hogy ugorjak le hozzá. Hoppá. Hoppá!

- Nem is tudom… - csuklik el a hangja. Le akarja mondani?

- Nehogy! Beszélni akarok veled! – bököm ki. Nos, tényleg beszélni akarok vele, de hogy mirõl, azt majd a kocsiban kitalálom.

- Jó. Várlak. – Letesszük, én pedig készülõdni kezdek. A kocsiban ülve gondolkozom, mit kezdjek majd a helyzettel, esetleg milyen témákat hozhatnék fel. Nem kéne a gyerekrõl csacsognom, mert sajna az túl jól megy. Nincs mese a kakaós bocis bögrékrõl, se arról, hogy mennyi ágynemûhúzáson vagyok túl, mert az ágyban zabálok a lányommal. Már a kapujában állok, s távolságtartóan behív magához, de ötletem sincs mirõl dumáljak neki. Kocsik? Esetleg?

-  Mi újság veled? Bocs a maiért, láttam, hogy kicsit megszeppentél, pedig a lányom nem eszik embereket! Ugye milyen kis tünci’! – Ja, szóval hogy is volt, hogy nem a gyerekrõl dumálok? Oké, van bennem egy kis alkohol, s mióta felelõsségteljes apuka lettem, igyekszem nem túl gyakran inni. A drogokról is lemondtam, amire piszkosul büszke vagyok.

- Aranyos – helyesel, míg a nyakláncát basztatja. Milyen szépek az ujjai! Anno is ilyenek voltak? Fene emlékszik már rá.

- Ace, rettentõ szûkszavú vagy, mesélj! Veled mi a helyzet? – kérdezek felõle is, nehogy azt higgye, hogy csak a lányomról akarok neki csacsogni. Persze, ez részben igaz, de… basszus, tényleg, mióta van neki ennyire szép keze? Nem bírom ki, meg kell érintenem. Csessze meg a pia.  

-  Hát, sok minden változott ez alatt az idõ alatt – motyogja, vakarózva. Na, bolhásak a blökik, így a gazdi is? Emellett mi az, hogy nem sok minden változott? Ugyan már!

- Ömm, igen? A kutyás dolgot már tudom, de hogy te rendõr? Te rendõr? – feszegetem a témát hihetetlenkedve. Inkább gondoltam volna, hogy zsaru vacsi lesz, mintsem õ is beáll hozzájuk. Hihetetlen!

- Végre valamiben jó vagyok! Amit nem gondoltam volna! – fakad ki, majd le is teszi a sörös dobozt a kezébõl.

- Csak olyan furcsa, hogy a vad, és a mindig is általam megvédett Pöttöm most a saját lábaira állt. – válasza egy szusszanás, majd egy kis csend után felém fordul.

- De ez még mindig megvan! – derül jókedvre, s villantja felém a kígyós tetkóját. Halvány mosollyal simítok a karjára, nosztalgikus ez az egész. Szarul váltunk el, pedig jól indult. Nem reménykedem, nem akarom újra kezdeni, azt hiszem. Jó lenne, de nekem ott a kislányom, neki meg a kutyái.

- Ace… - kezdenék bele valami hülyeségbe, de inkább nyelek egyet, megrázom a fejemet, hogy minden baromság távozzon, s sokkal normálisabb vizekre evezek. – Emlékszel még mit mondtam aznap este?

- Mire kéne emlékeznem? Arra, hogy elbasztam az egészet? – kérdez rá, míg én kicsit közelebb hajolok hozzá. Ez más parfüm…? Nem, ez még ugyanaz. A kis hülye, nem gondoltam volna, hogy ennyire márka hû! Együtt használtuk mindig, mert ugyanazt szerettük, mennyit röhögtünk rajta.

- Nem arra te hülye, arra, hogy nem haragszom – felelem.

- És ez mit jelentsen. – Jó az illata, még mindig.– Mit akarsz…

- Sze… - kezdenék bele egy kérdésbe, miszerint szeretem még mindig ezt a parfümöt. Én is ezt használom, de azt hiszem félreértette.

- Adam, ott a kislányod! Amúgy is tökéletesen meg vagyok egyedül! – nyekergi, én meg legszívesebben pofám vágnám magamat. Nem, nyoma marad, nem szabad.

- Persze, azért vörösödtél el szinte mikor a boltban megláttál! – ölelgetem meg pajtásosan, vagyis ja, majdnem, de õ eltol magától.

- De én elszoktam az ilyen érintésektõl?! – Közelebb fészkelem magamat hozzá, õ is fogdos, én is, de csak szolidan, semmi komolyabb tipi-tapi.

- Jaj, te segg, nem akarlak megerõszakolni, csak annyit akartam, hogy még mindig ugyan azt a parfümöt használod, mint anno és hogy ne érezd magad annyira szarul, megölelgettelek volna – csapkodom kedvesen a vállát. – Rebecca szerint ez jó stressz levezetõ.

- A kislányod?

- Ja, még mindig – vigyorgom.

- Mostanában már nehéz találni… - motyorássza, amit nem tudok hová tenni. Látja is a képemen, hogy nem értem mire akar kilyukadni. – A parfümöt. Nem árulják már olyan sok helyen, sokszor a fél várost átjárom érte.

- Én is! – vigyorgok, míg fél kézzel magamra mutatok.

- Még mindig azt használod?

- Csak melóba, otthon a kis hercegnõ által választott édes szart fújom magamra. Akarsz szagmintát venni? – csippentem két ujjam közé a pólómat, amit õ kiakadt nevetéssel fogad.

- Nem vagyok kutya, Adam!

- Nem mondod – grimaszolok, míg hátrébb csúszom, s visszaterpeszkedem. – Azt hitted, hogy rád akarok mászni, mi? – méregetem a szemem sarkából.

- Hol már! – motyogja, de ki nem mászna a kanapé sarkából.

- Ne haragudj, de most nincs kedvem zsákolni – támaszkodom a combomra, s pihentetem államat a tenyerembe. – A kölyök totál leszívott, s mivel láttál minket, gondoltam elkaplak, beszélgetünk, mint két jó barát.

- Nem úgy váltunk el, mint két jó barát – emlékeztet.

- Tudod a legtöbb pár nem úgy válik el – egyenesedem újra ki. Láthatóan a pár szóra felkapja a fejét, de nem törõdöm vele. Nem tudom az õ fejében mik voltunk, de nem is fogok rákérdezni.

- Hány éves? – susogja.

- A kis vörös? – nézek rá, mire õ válaszul csak bólint. – Öt.

- Az anyja? – pislog, de nem rám, a sört bámulja az asztalon. Biztos azon filózik, hogy nyúljon érte, s kebelezze be, de az útban vagyok. Jó fejként megfogom s odanyújtom neki, mielõtt válaszolnék. Elveszi, de nem mond semmit se, csak várakozva néz engem.

- Nem ismered.

- Ennyivel letudod? – iszik bele az alkoholba, amit én felvont szemöldökkel figyelek.

- Hát mit mondjak még? – morgom. – Netán hogy ismerkedtem meg vele, hogy fogadtam a hírt, vagy hogy miért nem vettem el?

- Ja… olyan elõszeretettel mondtad mindig, hogy te bi vagy, te megteheted, hogy másba vered, nõbe is.

- Hé! – mutatok rá. – Ne gyere ezzel. Én szerettelek, nem vertem volna… - kezdtem volna bele, de inkább a számra haraptam, s nagyot sóhajtva én is beleittam a sörbe. – Nem azért jöttem, hogy a múltat felhengergessük egymásnak.

- Akkor miért jöttél Adam? – néz rám összekuporodva, fél kézzel a felhúzott lábait átölelve.

- Õszintén? – nézek rá, majd az utolsó kortyokat is kihörpintem a dobozból. – Fingom nincs. Olyan kis meggyötörtnek tûnt a képed, mikor megláttál a kicsi Pate-el.

- A neveden van? – méreget.

- Hogy a fenébe ne lenne! Én csináltam. Nem fog a gyerekem a nevem nélkül felnõni – horkantom. – Volt valakid utánam?

- Muszáj nyilatkoznom? - kérdezi motyogva, mire én ránézek.

- Nem, nem kell – felelem, lassan a fejemet rázva. – Semmi közöm hozzá – vallom be, s teljesen igaza van. Exek vagyunk, nem friss házasok. - Tudod, néha összejárhatnánk.

- Miért? – kérdezi. Nagyon ellenséges, vagy csak nem akar újra belekavarodni bármibe is, amihez közöm van. Nem tudom.

- Miért ne? – kérdezek vissza. – Jól kijöttünk.

- Nonstop dugtunk, mint a nyulak – horkantja, majd egy kis csend után mindketten felnevetünk. – De nem így volt?

- Uh, de – röhögöm. – Mint a kamaszok.

- De jó volt – kommentálja, mire én hangosabban felnevetek.

- Még mennyire, hogy jó volt! – meredek magam elé, ahelyett, hogy õt nézném. A mosoly az ajkaimról lassan lehervad, s csak üres tekintettel meredek a semmibe. – Mi romlott el, Ace? – teszem fel a kérdést egy alapos csend után. Õ is biztos gondolkozik, ahogy én. Mindenen. A miérteken, a válaszokon, a hiányukon… mindenen.

- Bepánikoltam… én… - felnyög, miközben a dobozt gyilkolja a kezeivel. – Én elcsesztem… pedig jó volt… - hangja megremeg, elgyengül, én pedig felé kapom tekintetemet.

- Nehogy sírj itt nekem Ace Richardson! – mordulok rá. Lerakom az üres dobozomat, kiveszem kezébõl az övét is, majd megpaskolom a combját, hogy engedjen közelebb magához.  Kell egy kis idõ, de szót fogad, s hagyja, hogy odahúzzam magamhoz egy szoros ölelésre.

- Nem sírok, Adam… - susogja, de tudom, hogy könnyes a szeme, anélkül is, hogy ránéznék. Én nem sírtam miatta, munkába temetkeztem, meg suncikba. Ez van. Most azonban belegondolva, tényleg piszok jó volt vele, szerettem, élveztem, az lehettem mellette, aki voltam. Mégis elmúlt. Sokszor hiányzott, de úgy voltam vele, hogy már vége van, mindegy.

- Sokat mondogatod ma a nevemet, Tökmag – mosolygom a hajába. – Csak nem hiányoztam? – poénkodok, míg gyengéden simogatom a hátadat.

- Seggfej… - morogja, amin jót kuncogok. – Sokat változtál. Biztos, mert apa lettél – susogja.

- Hm, lehet – hagyom rá. – Sírsz még?

- Mondtam Pumukli, hogy nem sírok! – Hiába mondja ezt, arcát csak még jobban a nyakamhoz fúrja. – És én hiányoztam…?

- Igen – mosolygom szomorkásan. – Utáltalak is ám érte, elhiheted. Gondoltam rád sokszor, fõleg Rebecca születése után, mi lehet veled. És én megfordultam a te dilis fejedben?

- Minden nap… - motyogja. – Sajnálom, hogy… hogy…

- Hagyd csak – veregetem meg enyhén a hátát. – Ami megtörtént, az megtörtént.

Még egy kicsit pityereg a vállamon, persze õ ezt nem így mondaná, s miután megnyugszik, visszaül rendesen mellém. Jobbnak látom, hogyha elterelem a szót másra. Például a kutyáira. Jó választás, elkezd locsogni, lelkesen, mesél mindenrõl, ami a rendõr akadémiától kezdve történt vele. Cserébe én is mesélek neki a kis vörösömrõl és az anyjáról, hogy nem így terveztük, de nem bántuk meg. Jó barátok vagyunk, de nincs több, nem ment ez nekünk.

Szinte egész éjszaka beszélgetünk, meg-megiszunk egy sört még, hogy könnyebben jöjjenek a szavak. Rólunk nem esik szó. Legalábbis, mint múlt, úgy nem. Újra s újra felvetem, hogy össze kéne többször járnunk, amit az este vége felé már nem tart hülyeségnek. Mivel így nem vezethetek, olyan hajnali négy körül felajánlja, hogy a kanapén aludhatok. Hálásan elfogadom, fõleg, hogy már fáradt vagyok. Le se tusolok, hogy elterülök a díszpárnán s betakarózom a pokróccal. Õ nem tudom mit csinál még, félálomba hallom még, hogy matat, meg kutya csaholást is hallok, de hamar elnyom az álom.

-          Nem akarlak se megdugni, de más vágyaimhoz használni – nagyot szusszanok, megint csak a töltelékszöveg értelmetlen, és sok mivoltát tolja a képembe, majd egy komolynak szánt félmondat. – Beszélni akarok rólunk.

-           Van rólunk még mit beszélni? – elszaggatom magam tõle, semmit nem vált ki belõlem, egyetlen reakciót sem, olyan mint ha a szép hónapok , hetek, talán évek érzelmei egyszer csak semmissé lettek volna. Leülök kimérten a kanapéra. – Essünk túl rajta. – nagyon nehezemre esik a kávéját meg nem ivott, világfájdalmú kõ buzit játszani, aki ráadásul nyûgös is, csak úgy ülök ott mint aki Medúzára nézett.

-           Nos…- mér végig kissé alaposabban, majd folytatja. Remek, fájni fog tudom, hülye voltam, tudom, hagyjál békén. – Rosszul festesz. – megint ez.

-          Ez csak rólam szól. – szisszen a levegõ a kissé összezárt ajkaim közül halkan.

-          Biztos? – egy kis , halovány melegséget még vélek ebben a kapcsolatban, illetve volt kapcsolatban, de nem bízom benne. Kilépett egy bizonyos határon, ahonnan idegennek számít, és ez így is marad úgy érzem.

-         Figyelj, most mondjad mit akarsz, különben megunom és hazasétálok – pislogok a kissé fénytelen szemeimmel rá komoran. Érdeklõdve figyeli tovább a  viselkedésem.

-        Rob mondta, hogy szarul viseled a dolgokat.

-       Meghalt a nagymamám, aki felnevelt, min kell ezen csodálkozni. Úgyse érted meg.

-      Hát tudod engem is két ember csinált, meg fel is nevelt egy de most nem fogok belemenni a gyerekkori  horror történeteimbe. Emellett nem is errõl akartam veled beszélni, hanem arról hogy nem haragszom a történtek miatt. – csak fáradtan a tekintetemet lassan ráterelem. Totálisan az-az arcom látszik, akit régen láttam, még gyerekkoromban. Beletörõdött, és egyhangú eltûrve az élet pofonjait.

-      A történtek miatt? – ellenõrzõ kérdésem úgy cseng abban a nyomorult hangtalan házban, mint ha rivalló ujjak bökdösnének.

-      Amiért nem hagytam magamat megdugni, pedig megígértem, s betojtam miatta, aztán e miatt te meg félreléptél. Nem akarom, hogy emészd magad miatta. – igen, száraz szöveg, megint az a száraz töltelékszöveged Adam amit azért mondasz, hogy csak jobban megnézhesd azt mit tettem magammal. Pontosan.

-      Oh. Ennyi? – bököm ki két szavamat. Biztos átélted már azt, hogy munka/ iskola/ vagy épp a dolgod után volt még egy csomó ideig ültél a buszmegállóban, és azon gondolkodtál, hogy vajon érdemes e megvárni, hogy a késõbbi járat megérkezik és arra szállsz fel, vagy egy teljesen újra, amit eddig nem láttál és ugyan oda visz? A faszt. Nekem külön taxit rendeltek! Teljesen fura, megnéznek az emberek a buszmegállóból ahogy felvesznek és unottan fordítják el a fejüket. Úgy mint most Adam.

-     Azt hiszem, igen.

-      Szóval nem haragszol, de hagyjuk abba. – elege lett. felesleg vagyok, csak zavarok. – Tudod ezt a kocsiban is kinyöghetted volna s akkor nem kellett volna ide feljönnöm. – hirtelen eszembe ötlik. – Kokó?

-      Biztos az ágyon alszik. Megtartom- szusszanja felemelve a fejét a karjairól.

-      Jó, én úgy se tudnék róla gondoskodni most – hirtelen a hálószoba felé vezet a tekintetem, de lehajtom a fejemet és csak elmosolyodom a szép emlékeken, amiket most mozgó átlátszó filmként hallucinálok vissza. Nem vagyok jól.

-      Szóval ez ennyi volt. – pislantok egy erõteljesebbet mire szétfoszlik az álomkép, és a száraz igazság marad. Fogom magam, és csendben megindulok, rá sem vetek már egy tekintetet sem. Hát ennyi volt. Következõ kérdésem a fejemben, hogy mihez kezdjek most.

Azt hittem… hogy legalább õ  meg tud majd nyugtatni, és szeretni engem. Ami nagyon hiányzik. A sebeimet nyalogatva indulok hazafelé, nem fog már úgy viselkedni velem mint az elõtt. Ébresztgetem magamat a képzelgésekbõl, hogy majd ismét  ÖLELNI, SZERETNI, ÉSENGEDNI fog.

6 év múlva

Most, hogy sikeresen elhelyezkedtem, és tovább képeztem magam egy nagyobb trauma után elfogadóan nézek a kocsiból, kollegám mellõl nézek a kék égre, amin pár fátyolfelhõ törli a homlokát a lassan nyáriasba boruló táj tetején szambázva.

A városba érve hangosan meg kordul a gyomrom, nem is csoda, hiszen régen volt az a reggel 6 óra, és lassan dél.

Beszaladok így a legközelebbi üzletbe ahol Rick lerak, természetesen ott áll meg ahol mást tuti szénné büntetnének. Szusszannának a kollegák, zsaruk zsarukat nem büntetnek, házi nyúlra nem lövünk kérem.

Épp valami péksüteménnyel, öt féle nassolnivalóval, és éppen valami teát nézve álldogálok az üzletben. Az egyedül hagyott bevásárlókocsimnak támadok, és belepakolom a cuccaim. Hmm azért hoztam ekkora járgányt, hogy Lucienak is vegyek valamit.

Így hát elsétálok a kijelölt, táblával feltüntetett részlegre, és nagy nehezen belepakolom a kosárba a plusz dolgokat, egy kis nasit, ezt azt. Nehezen fordulok a kocsival az egyik saroknál, nem figyelve így nekirongyolok egy másik embernek. Már éppen néznék fel, mikor kikerekednek a pupilláim.

-      Bocs haver vaksi vagyok. – intézi el ennyivel a tudatlan vásárló mikor elfordulnék de felkiált. – Szent szar…

-      Adam?  - kérdezek rá megszeppenten, lehet, hogy csak hallucinálok megint, Bár a szerektõl teljesen megszabadultam a munkám miatt. Rendõr kutyakiképzõként józannak kell maradnom. A rendõrség miatt kicsit katonásabbra vágattam a hajam, de az egyen sötétkék szerkót még mindig feldobják a piercingek, bár csak szabályozva, nehogy kiszakadjanak.

-      Ja, hali.- vigyorodik el, ami furcsa érzést kelt bennem. Bizseregnek a csontjaim a helyükön, és láthatatlanul, de kiráz a hideg. – Mi járatban?

-       Vásárlok, mint te. – nyögöm ki kicsit közönyösen, és belepillantok az átlátszó rácsos járgányba. – A környéken laksz?

-      Jaja, elköltöztem a régi putriból úgy öt éve… - hirtelen egy loholó kislányra leszek figyelmes, láng , nem hazudok, lángvörös haja miatt kicsit kitûnik mindenhonnan.

-      Na sikerült választanod? – naneeeem… - Oh, cseles, ebben több is van.

-        De egy csomagolás. – gagyogja vékonyka kis hangján, majd Adam a hóna alá nyúlva a kocsi elsõ részébe rakja, fájni kezd a szívem.

-       Õ a…? – nyelek egyet, de nem folytatom a mondatot mert magamtól ijednék meg.

-      Nem nyilvánvaló? Tõlem örökölte a szépségét. – fordítja ide a kislányt, nézerm egy idejig de a kacagás félbeszakít a pánikolásból.

-        Apuci, megint bohóckodsz?- na most van az, hogy leblokkoltam, és senki sehol semerre. A lánya, õ a lánya, de.. lássuk csak. Egy gyerekhez két ember kell, hol a másik, illetve, gondolom a felesége?! Elõbuknak belõlem a régi emlékek, érzelmek, minden. 6 éve annak, hogy elhagytuk egymást, és egymás után sem néztünk.

-       Gr… gratulálok. Hol a feleséged? – pislantok körbe, a fejem radarozó mozdulatot tesz körös körül. Nem látom sehol. Felmutatja a jobb kezét, na de miért.. ha házas akkor.. a gyûrû? Hol van? – Nincs gyûrûd. Élettársad?

-       Szingli apuka vagyok. – pofám leszakad. És én még itt állok értetlenül , a kislány rám mosolyog, hirtelen érdekes érzésbe futok bele. Hogy ez nekem nem adatott meg, mert meleg vagyok.

-          Mi az a szingli? – kérdezi a kislány, tündéri meg kell vallani. No de inkább Adamre figyelek.

-            Olyan bácsi, aki a macskájával alszik, ha van neki. – elvigyorodom.

-          Kokóval?

-         Még megvan? – vidul fel kissé a komor arcom, mert sok emléket idéz a kis szaros, és rég láttam már. A neve eredetének sztoriját idézem fel magamban éppen.

-          Naná. Próbálom nem hizlalni, hogy olyan cuki macsek maradjon. – vigyorog nagy büszkén, én pedig végre átélek egy mondhatni szívmelengetõ napot. Kicsit elfeletkezve magamról figyelem õket, majd hirtelen észbe kapok, mikor a telefonom éktelen csörgésbe kezd. Keresem kutatom, a csupa zsebes nadrágomban keresem a kütyüt , feltúrva a derekamra övre rögzített jelvényt, mire a kislány kérdezõsködni kezd Adamtõl, õ meg felakadt szemöldökökkel magyaráz valamit.

-        Jaj megyek már az istenért, Lucie és te is kaptok valamit! – szusszanok nagyot és vakarom meg a furcsán kopasz tarkómat . Nagyon stílust váltottam, kicsit kigyúrtam magam, a drogra nem szoktam rá, a pólóm alatti rész pedig.. mondhatni a kissé nyurga, idomtalan fehér bõrû suhancéból izmos öregecskébb férfié lett. Lerakom a telefont, és fújok egyet.

-          Bocsi Adam, mennem kell, várnak, majd legkö-… - szakítja félbe a mondatom.

-         Mondd a számod! – hirtelen meghökkenek, és eldadogom neki, majd a kislányra visszamosolyogva, némileg több ránccal viharzok a kasszához, majd a kocsihoz és beugrok a járõrautóba, é már megyünk is. Remélem Lucie nem fogja megenni amit vettem magunknak mert a maradék hajamat fogom tépni.

Most kérdezhetnétek, ez a kis drogos, felelõtlen, piercinges, tetovált kis buzi miért is lett rendõr? Kezdenem kellett valamit az életemmel. Megpróbálkoztam pár dologgal de pofára estem. A dolgokhoz szépen lassan hozzászoktam, beilleszkedtem a rendõrséghez, és el is felejtettem mi voltam az elõtt. Boldog voltam, és az következett amit én magam sem hittem volna. Munkába állhattam, és takargatva a ki iránti vonzalmamat beilleszkedtem . Lassan a bázisra érünk, én pedig a kisebb civil kocsimmal indulok el haza. Egy kertvárosi lakásban élek a két kutyámmal, az egyik egy nyugalmazott rendõrkutya, a másik az éppen soros kiképezendõ kutyusom. Igen, Tökmagból türülvágott faszagyerek lettem, kutyakiképzõvé avanzsáltam. Bepakolok, és lefürdök, majd megetetem a blökiket. Lehuppanok a kanapéra a tévét bekapcsolva, beleszürcsölve a teámba, ami nyugtatólag hat így estére . Szó mi szó, elütöm az idõt, és már késõ estére jár mikor kapok egy hívást, ez most nem hivatalos hanem magán számon jön.

-         -  ÖÖÖ…. – veszem fel, ismeretlen szám, ismerõs hanggal , számot cserélt? – Tessék?

-          - Hali, nincs kedved meginni valamit? – szusszanok egyet a telefonba.

-          - Adam, kutyás rendõr nem iszik. – hallom az elcsukló hangját.

-          - Kutyás rendõr? Akkor mi legyen… - kacéran gondolok egyet, és felajánlom hogy igyunk itt, de valami mást mint alkohol, na jó.. talán egy sör belefér.

-          - Nem is tudom… - hezitálok és már mondanám le a találkát nálam de közbeszól ismét.

-         -  Nehogy! Beszélni akarok veled! – meghökkenve válaszolom csak.

-          - Jó. Várlak. – nyelek nagyot és rakom le a telefonom, majd igyekszem a tévére koncentrálni, idejön –idejön -idejön. Jézusom mi lesz velem?!

Fél óra, és még tíz perc, ennyi kellett neki ahhoz, hogy idetaláljon. Az öreg kutya, aki a kertes házam tornácán okosan vonyít egyhelyben jelzi nekem a számára „ idegent” aki megérkezett, és a kapu elé parkolt. Nem tudom, nem látom rendesen az autót, hogy ugyan az e. Lassan felkapcsolom a kinti lámpákat és csendre intem Robertet, „ na a barom  ismerõsrõl nevezte el a kutyát” nem, csak úgy jött. Elhallgat és a helyére megy, majd beengedem Adamet, kissé hûvöskésen fogadva, nem ugrok a nyakába stb.  Még is mire számított ? Lassan betotyogunk, és helyet foglalunk, de elõtte hozok magunknak egy egy sört.

-         -  Mi újság veled? Bocs a maiért, láttam, hogy kicsit megszeppentél, pedig a lányom nem eszik embereket! Ugye milyen kis tünci’! – dicséri agyon magát, én pedig vigyorogva, fejtámasztva kortyolok a sörbe.

-          - Aranyos – lomhán csukódnak le a szemeim, majd a pólóm alatti nyakláncot igazgatom, és birizgálom.

-          - Ace, rettentõ szûkszavú vagy, mesélj! Veled mi a helyzet? – érdeklõdik még inkább, erre nagy sóhajtva válaszolok, és kezdeném el, de elhúzza a kezemet a piszkálható nyaklánctól, és cirógatja az ujjaim. Olyan furcsa ez az érintése.

-         -  Hát, sok minden változott ez alatt az idõ alatt. – vakargatom a tarkóm, kínosan kicsit, ugyan is ezt a pofát én még nem láttam tõle.

-          Ömm, igen? A kutyás dolgot már tudom, de hogy te rendõr? – hitetlenkedõ, hangon fontolgatja alaposan mit beszéljen hozzám. – Te rendõr? – arcomra kissé feszengés és szomorúság költözik, ahogy röhögcsélve szórakoztatónak találja magát, ám kissé elhallgat.

-    Végre valamiben jó vagyok! Amit nem gondoltam volna!- teszem le a sört elõtte még kortyolva egyet belõle, és törlöm át az arcomat.

- Csak olyan furcsa, hogy a vad,és a mindig is általam megvédett Pöttöm most a saját lábaira állt. – szusszanok egy hatalmasat.

- De ez még mindig megvan! – vigyorgok és mutogatom a kígyós tetoválásom amit a srácokkal csináltattunk. Végigsimít a karomon, és elmosolyodik.

- Ace… - nyel egyet, és megrázza a fejét. – Emlékszel még mit mondtam aznap este? – furcsán nézek rá, elkerekedõ szemekkel.

- Mire kéne emlékeznem?Arra, hogy elbasztam az egészet? – egyre közelebb kerülünk egymáshoz a kanapén, vagy is hát Adam közeledik egyre inkább, én pedig a kezeimmel az anyagon lököm magam hátrébb szótlanul, az ajkaimat összeszorítva.

- Nem arra te hülye, arra, hogy nem haragszom.

- És ez mit jelentsen. – mormogom közelebbrõl az arcába, kicsit a kanapé sarkába szorít nekem pedig hevesebben ver a szívem. – Mit akarsz… - kérdem kissé összehúzott szemöldökkel, félõ, csillogó barna szemeim tekintetével.

-Sze… - kicsit kellemetlenül feszengve elõtte hajtom oldalra a fejem és csempül el a szám.

- Adam, ott a kislányod! – szabadkozom – Amúgy is tökéletesen meg vagyok egyedül!

- Persze, azért vörösödtél el szinte mikor a boltban megláttál!- von magához közelebb, én pedig ismét kivörösödve tolom el magam a mellkasától.

- De én elszoktam az ilyen érintésektõl?! – hunyom le a szemeimet mikor közelebb ér, a kissé nagyobb pocakja súrolja az enyémet, még a vállára rakom a kezeimet. 

- Tudod, hogy kell elcsábítani te szemtelen – dörmögöm, majd ajkaira tapadok. Fel se tudnám sorolni hány alkohol íze jut így át az én számba, de kivételesen nem bánom, így legalább mindkettõnknek jut belõle. Az asztalra ültetem, leügyeskedem róla a nadrágját és alsóját, majd a szinte kõkemény szerszámára markolok. Feszegetem a határokat, élvezem, ahogy szemeivel könyörög azért, hogy elmehessen. Én azonban nem vagyok ilyen kegyes, azt akarom, hogy mindenhogy szenvedjen azért, amit tett.

- Csinálsz még ilyet? Mit lehetett enni azon a csajon? Találkoztok még most is? – faggatom, míg kezemmel rajta dolgozom hol lassabban, hol gyorsabban. Õ meg csak remeg, nyög, könnyes szemmel bújik, de nem tud meghatni. Én is léptem félre, de legalább volt bennem annyi gerinc, hogy már az elején tisztáztam, hogy ez csak így fog menni. Talán eme gondolat az, ami megadja a kegyelemdöfést, s vesz rá arra, hogy vetkõzzek, majd mindenféle elõkészület nélkül beléhatoljak.

- Awghhh?!  Adam... én-én nem... – próbálna valami választ vagy akármit kinyögni magából, de olyan durván teszem magamévá, hogy elakad a lélegzete is, s egyedül pár kéjes hörgés hagyja el ajkait. Pár könnycsepp gyûlik össze szempilláin, de nem csodálom, olyan intenzív ez, hogy én is alig bírok magammal. Pár lökés és olyan hirtelen ér az orgazmus, hogy kihúzódni sincs idõm.

- Basszus… – pihegem, majd húzódom ki belõle. Ez jó volt? Nem. Gyors volt, megkaptam, amit akartam, de ezt bárkivel megtehetném, miért pont vele kéne? Felesleges egymást tönkre tennünk, így is beletapostunk már kellõ képen a másik lelkébe. Ez az érzelemmentes dugás pedig tökéletes volt arra, hogy erre ráébredjek…

Szavak nélkül kezdem el felrángatni rá a cuccait, amit õ hagy is. Tekintete nem olyan ködös már, bár még így is lerí róla, hogy részeg.

- Hazaviszlek… nem maradhatsz így itt – közlöm vele a nyilvánvalót, de õ mintha meg se hallaná a szavaimat, mellkasomnak dõl. Nagyot sóhajtok, majd valahogy kivonszolom, beültetem a kocsimba, s onnantól repesztek a lakásához. Végig úgy csüng rajtam, mint egy gyerek, akit elhagytak a szülei. Nem hat meg, már nem. Ennek véget kell vetnünk, s hiába taknyozza össze a nagy sírásában a pólómat, nem foglalkozom vele. Nem fogom megvetni, nem fogom gyûlölni, az utcán se fogom leköpni, de mint szeretõk, nem fog menni a dolog. Rob ajtót nyit, nem is kérdez semmit se, látja, hogy a kis szaros épp túlteszi magát rajtam. Bekísérem, az ágyra fektetem, majd mikor fordulnék el, hogy elinduljak kifelé, elkapja a pólóm alját, s nem ereszt.

- Maradj még, kérlek… - nyögi be lebiggyesztett ajkakkal, majd mint egy kisgyerek, prüttyögni kezd. Ne. Komolyan. Ne. utálom, ha sírnak. Fõleg, a férfiak. Ne csinálja. Komolyan, tényleg, ne.

- Részeg vagy, elmondtam már egyszer nem? – kérdezek rá összevont szemöldökkel. Soha nem láttam még ilyennek, akkor se, mikor be volt nyomva. Erre csak még jobban sírni kezd, de szerencsére már némán, nem bömböl se kérlel. Nem, ez nem fog menni. Fáj, nekem is, érzem, de ez van.

- Én úgy is csak erre vagyok jó, nem? Egy numerára, ha épp szükség van erre – hisztizik, mielõtt kiléphetnénk az ajtaján. Nem könnyíti meg egyikõnk dolgát se, az biztos. Csak bõg meg vergõdik, én pedig bezárom magam mögött az ajtót. Nem, nem fogom meggondolni magamat, mert ennek már annyi. Surrannék én ki a házból lelkesen, de Rob, a lakótárs, betotyog elém végbélkezelt képpel.

- Már négy napja iszik. Ha kijózanodik újra kezdi, a bátyja halálra aggódja magát. Olyan lesz, mint az apja, aki mellesleg a második legkeresettebb bûnözõ a városban – még szipog is, míg ajtót nyit nekem, hát egyem a tökét.– Féltem õt. Mindig is megkülönböztetés érte e miatt, arról a sok törött csontról nem is beszélve, amit édesapja okozott neki. De minek is mesélem ezt neked? Menj.

Nekem se kell ezt kétszer mondani, elindulok vissza a munkába. Egész úton zenét bömböltetek, hogy a gondolataimat se halljam. Vége lesz, az lesz a legjobb. Tényleg.

*~(¤)~*

Három hónapja nem hallottam semmit se tökmag felõl. Nem keresztezõdtek útjaink, nem jött be a bárba, én pedig szépen lassan túltettem magamat rajta. Nem voltam mérges, nem utáltam, nem vetettem meg. Ismerõs idegen lett számomra, nem több. Aztán Rob, fogalmam sincs milyen felindulásból, felkeres. Meghalt Ace-ék nagyija, a temetése pedig pár nap múlva lesz. Persze mikor rákérdezek, hogy ezért miért kellett bejönnie a bárba, s nekem errõl miért kellene tudnom, õ elkotyogja, hogy reméli, hogy helyre rázom a kölyköt, mert már így is úgy néz ki, mint egy zombi. Miután iszik pár pohárral, elég rámenõsen követeli, hogy toljam oda a seggemet, s hiába magyarázom neki, hogy ez nem oldana meg semmit se, õ csak folytatja, míg meg nem ígérem, hogy elmegyek.

Nem kellett volna. Sokan vannak, s az öltönyöm is alig jött fel rám, ugyanis sikerült hasra kicsit felszednem. Rob hamar megtalál, s végig kísér mindenen, leültet maga mellé.

- Ki az Ace bátyja mellett? – teszem fel a kérdést, de mielõtt válasz jöhetne, megszólalnak a harangok. Némán ülöm végig a ceremóniát, ami kicsit feszélyez. Egyedül az öreg temetésén voltam, aminek már jó pár éve. A család többi tagjáról nem tudok semmit, anyámról hallottam pár dolgot, úgy két éve, de azóta passz mi van vele.

Miután lemegy a ceremónia Rob odamegy az említett furcsa, õszes hajú fazonhoz, aki nagy döbbenetemre maga Ace. Aha, ezért mondta nekem Rob annyira, hogy jöjjek el. Azonban én ezen nem tudok javítani.

- Sziasztok, köszi hogy eljöttetek. – Ace rám se néz, csak Robot bámulja beesett szemeivel. Mivel nem szól semmit, csak elindul, Rob maga után ráncigál, hogy kövessük. Nem ellenkezem, azt is csendben végignézem, ahogy Ace próbálja a motorját beindítani, de nem megy neki.

- Majd én elviszlek. - teszem kezemet a vállára, de kibújik alóla.

- Nem kell, megyek gyalog – makacskodik.

- Ace! – szólok rá. – Gyere. – Rám néz, majd bólint. Sikerül beülni a kocsiba, én pedig beindítom a motort, s elindulunk. Magamhoz viszem, hogy legalább a macskát lássa, hogy jó gondját viselem. Nem nagyon akaródzik neki feljönnie, de nem hallatja hangját. Annyit emgérdemel, hogy ezt letudjuk normálisan.

- Hogy lerobbantál… - csodálok rá, nem jó értelemben, majd beletúrok a hajába. – Gondolom a sok aggodalom…

- Adam, ha megint csak a vágyaid kiéléséhez kellek akkor keress egy nõt magadnak. Talán jobban meg is érdemel, mint én. – motyogja, ami meglep. Na, most már önmarcangolás megy? Remek. Akkor ezt a beszélgetést folytassuk csak valahol ülve, ez az elsõ gondolatom. Szóval míg pislog rám értetlenül, megragadom a karját és megpróbálom a kanapé felé irányítani, õ azonban ellenkezik rögtön.

- Nem akarlak se megdugni, se más vágyamhoz használni – közlöm vele õszintén, majd folytatom, mert látom rajta, hogy ez se hatotta meg. – Beszélni akarok, rólunk.

- Van rólunk még mit beszélni? – kérdez rá grimaszolva, de miután kihúzza kezét a szorításomból, csak leül a kanapéra. – Essünk túl rajta. – Mivel nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, fogok egy széket, majd fordítva ráülök nem messze tõle. Ne legyünk túl közel, még a végén azt hiszi, csak dugaszolni akarok.

- Nos… - köszörülöm meg a torkomat, majd kezdem el a beesett szemeit nézni, meg a nyúzott képét. – Rosszul festesz.

- Ez csak rólam szól – sóhajtja.

- Biztos?

- Figyelj, most mondjad mit akarsz, különben megunom és hazasétálok – néz rám komolyan, míg én a szék háttámlájára fektetem kezemet, arra pedig az államat.

- Rob mondta, hogy szarul viseled a dolgokat.

- Meghalt a nagymamám, aki felnevelt, min kell ezen csodálkozni? – morogja. – Úgyse érted meg.

- Hát tudod, engem is két ember csinált – kezdek bele – meg fel is nevelt egy, de most nem fogok belemenni a gyerekkori horror történeteimbe. Emellett nem is errõl akartam veled beszélni, hanem arról, hogy nem haragszom a történtek miatt.

- A történtek miatt? – kérdez vissza.

- Amiért nem hagytam magamat megdugni, pedig megígértem, s betojtam miatta, aztán te meg emiatt félreléptél. Nem akarom, hogy emészd magad miatta – sóhajtom unottan. Nincs kedvem ilyenrõl beszélni, de ha már szakítok vele, akkor normálisan akarok, átbeszélve a dolgokat. Vele komolynak éreztem, normálisan le akarom zárni magamban is.

- Oh – tudja le ennyivel, majd inkább a házat kezdi el felmérni, minthogy a pofámat nézze. – Ennyi?

- Azt hiszem, igen.

- Szóval nem haragszol, de hagyjuk abba – tudja le röviden a dolgot. – Tudod ezt a kocsiban is kinyöghetted volna s akkor nem kellett volna ide feljönnöm – motyogja. – Kokó?

- Biztos az ágyon alszik – felelem egy kis hallgatás után. – Megtartom.

- Jó, én úgyse tudnék róla gondoskodni most – susogja, míg halvány mosollyal a szoba felé néz. – Szóval ez ennyi volt. – Nem is tudom magának mondja e vagy nekem, de mindegy is, nem tudnék rá ígyse-úgyse válaszolni. Szörnyen fest, s a gondolat, hogy miattam is, kicsit szarul esik. Szemétláda vagyok, ez tény, de szerettem ezt a hülyegyereket. Még mindig szeretem, de… nem. Nekünk ez nem menne. Jó volt, de ennyi volt.

Talán õ is erre gondolhat, mert feláll, majd egy furcsa s kibaszottul kellemetlen búcsúzkodás után elengedem útjára. Azt mondta sétálni akar, mert szüksége van erre egy ilyen nap után. Kicsit röstellem, hogy pont a temetés után kaptam el egy ilyen rövid, de kínos beszélgetésre, de máskor úgyse ment volna. Így legalább túl van két dolgon.

Figyelem, ahogy lesétál a lépcsõkön, majd lassan eltûnik a szemeim elõtt, csak ezután zárom be az ajtót, hogy aztán a hajamba túrva kezdjek el leöltözni. Nem tetszik ez az öltöny dolog, szóval átváltok valami kényelmesebbre, aztán levetõdök a kanapéra, ahol még elõbb õ volt, majd rágyújtok.

Basszus, pedig akartam, hogy menjen ez a dolog kettõnk között. Még hagytam volna magamat megdugni is, ha hagyott volna egy kis idõt, komolyan. Csak kellett volna pár nap, míg lenyeli a büszkeségem, komolyan. Miért kellett ennek így alakulnia? Basszus.

Bassza meg.

6 év múlva

Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy az elõttünk álló néni a nagy kocsival csoszog, pedig biztos vagyok benne, hogy két dolgot fog csak venni. Nem baj, el kell állnia az utat, bohóckodnia kell a nagy bevásárló kocsival, mert még a végén nem sajnálná meg senki se.

- Apa, kaphatok valami csokit? – kérdezi az elõttem ülõ, lassan öt éves lányom elgondolkozva, míg a polcokat nézi. – Csak egyet – emeli rám mélybarna tekintetét, amit az anyjától örökölt, a szép ajkaival és csinos pofikájával együtt.

- Csak egyet – ismételem. – Kakaót is vennünk kell.

- Ne hideget, attól fájt múltkor a pocim – csacsogja, míg én helyeslõen bólogatok, hogy értettem.

- Por alapú, tejben oldódót kapsz prücsök, meg egy csokit. Epres jó lesz?

- Azt már nem szeretem apa – hívja fel rá a figyelmemet, mire én grimaszolok. Oh, de jó! – Ahogy a pizzát se.

- Na, hékás – förmedek rá. – Tudod, hogy apád konyhai képessége kimerül a kész ételek melegítésében és a kakaód készítésében – emlékeztetem, míg a pisze orrát a mutatóujjammal megnyomom, õ pedig erre fülig érõ vigyorral pislog rám.

- A salátáid is finomak, apuci. Meg a grill husid.

- Áh, a varázsbecézés – sóhajtom lemondóan. - Tudod mit? – veszem ki a kocsiból, amit csendben tûr. – Te menj s válassz bármit, de csak egyet, addig én kérek ki húst, s csinálok valami salátás-grilles izét belõle.

- Rendben van – bólint helyeslõen, amitõl a két csurkába fogott vörös, loknis haja táncol arca mellett, majd miután megigazítja a felgyûrõdött szoknyácskáját, megindul az édességek felé. Tiszta anyja, jellemileg is. Szerencsére.

Mivel a hús pult ott van közel az édességeshez, s mivel a bolt se olyan nagy, nem félek attól, hogy elveszne a kisasszony. Amúgy is, a tájékozódó képességét és a probléma megoldásait tõlem örökölte, szóval feltalálná magát. Kikérem a húst, majd mikor becsomagolja a hentes, elveszem, s belerakom a kocsiba, amivel aztán sikerül neki is mennem egy nézelõdõ faszinak.

- Bocs haver, vaksi vagyok – kérek elnézést zavart vigyorral, ami hamar a képemre fagy, mikor az illetõ döbbent arca szembe kerül velem. – Szent szar…

- Adam? – néz rám döbbenten egy férfiasabb kiadású, de még mindig kicsi s kihívóan öltözködõ Ace. A haja most épp újra fekete, kicsit rövidebb, mint ahogy emlékeztem.

- Ja, hali – emelem fel az egyik mancsomat bamba mosollyal, amire az õ ajkaira is kúszik egy mosolycsonk. – Mi járatban?

- Vásárolok, mint te – teszi hozzá, majd a kocsim tartalmára néz. – A környéken laksz?

- Jaja, elköltöztem a régi putriból úgy öt éve… - kezdenék bele, de a felénk szaladó vörös kisördög megakadályoz benne. – Na, sikerült választanod? – kérdezem, míg Rebecca a lábamhoz szalad, s felnyújtja a csokis kekszét. - Oh, cseles, ebben több is van.

- De egy csomagolás – feleli okosan csillogó szemekkel, én pedig bólintok egy aprót és a kocsiba rakom az édességet, hogy aztán a lányomat is beleültessem.

- Õ a…? – kérdezne rá Ace, de láthatóan a torkán akad a szó.

- Nem nyilvánvaló? – fordítom a kocsit úgy, hogy rá lásson a lányomra. – Tõlem örökölte a szépségét! – mutatok magamra, mire Rebecca elmosolyodik.

- Apuci, megint bohóckodsz? – kérdezi, ami láthatóan totál beteszi a dolgot Ace-nél.

- Gr… gratulálok – motyogja. – Hol a feleséged? – kérdezi, körbe nézve, mire én felsóhajtok, és felemelem a kezemet. – Nincs gyûrûd. Élettársad?

- Szingli apuka vagyok.

- Mi az a szingli? – kérdezi Rebecca belekotyogva.

- Olyan bácsi, aki a macskájával alszik, ha van neki – oktatom ki a lányomat, aki kicsit oldalra fordítja a fejét.

- Kokóval?

- Még meg van? – döbben meg újra a fiúnak már nem igen mondható kölyök… srác… ember, na.

- Naná – mosolygom. - Próbálom nem hizlalni, hogy olyan cuki macsek maradjon.

Olyan furcsa, azt hittem nehezebb lesz vele beszélgetnem, ha egyszer újra látom, erre, inkább õ nem tud se köpni se nyelni. Most mi legyen? Búcsúzzak el s menjek el, vagy érdeklõdjem felõle, hogy megy a sora, mizujs a bátyjával? Jó kérdés…

-          - Öhm… - kezdeném el a meg nem fogalmazott, fejemben szöszös gondolatok összefogalmazását egy tömör mondatba.

-         - Ja szevasz neked is – emeli velem szembe a tenyerét, ami igazán meglep, ugyan is elutasító mozdulatnak veszem, nem csak veszem, tudom.  – Elhoztam a nálam felejtett cuccaidat. Elsõnek ki akartam szórni, de gondoltam, hátha kellenek. A fogkeféd is benne van valahol. A használt alsóid között. Na hát ja, ennyi. - elszorul a szívem, és ez mind az én hülyeségem miatt van. .Azért ilyen hideg a viselkedése, kopár  a tekintete, és összezavarodott, tehetetlen feszengõ az én testem, és ez a nagy izomból formázott szervem.

       - Adam, figyelj, a tegnapi… - kezdek bele melankólikus hangvétellel.

       - Nehogy már bocsánatot kérj, hülye gyerek. – nagyot szusszanok zavartan, nem fogom fel a helyzetet, idehozta a cuccaimat, és így viselkedik velem, már el is döntötte hogy akkor szakítani akar velem? Milyen kegyetlen, mi mindketten.

- Nem is akartam! – vetem oda neki a szavakat nagy rikkantással. Õszintén? Fasz tudja mi van…ez a se veled se nélküled? Vagy tán a „ van helyetted egy szõke kurva akit kúrhatok „ õszinte mondat megfogalmazási ideje?

- Akkor jó – válik ismételten kemény kõszoboréhoz hasonlóvá az összes vonása, ami engem megijeszt, nagyon is, és felráz abból a hülyeségbõl amit tettem. – A macska marad nálam, ott jobb helye lesz, mint itt. Annyi, hogy a kulcsot nem kell visszaadnod, lecseréltetem a zárat, szal no problemo. – megfoszt mindentõl, és még ki is gúnyol azzal, hogy ilyen könnyelmûen vesz mindent?

- Várjál, te most kidobsz? – bököm ki végre a kínos tényt, ami miatt itt feszengek. – Még te dobsz ki? – rikkantom, Rob meg gyõz kimaradni az események hadából, mindenki feldúlt és ideges, zavarodott az egész légkör.

- Figyelj. Ha két vonalas cén akarsz vonyítani, kímélj meg tõle. Ha cirkuszt meg drámát akartam volna, egy nõt kefélek vígan. Világos? – csak nyelek g hatalmasat döbbent arccal  -  Igen. Kiraklak. De hívhatjuk a facebook szerint bonyolult kapcsolatnak, vagy világi nyelven nyílt kapcsolatnak. Csak jó lett volna ezt már az elején közölni, s akkor nem tartom a farkamat a gatyámban. – ámulok és bámulok, a vöröslõ ördög éppen a nevére akar hallgatni…

- Te most… most mirõl… mirõl beszélsz? – dadogom kissé megrázott fejjel, el sem hiszem, hogy ilyet mondott, nagyon ideges lehet, és ez mind miattam.

- Arról, te kis szemét, hogyha tudom, hogy félre dugósan jövünk össze, akkor nem tartanánk itt. – szóval ez is csak ilyen „ gyere dugjunk párszor majd elleszünk” kapcsolatot akart kihozni ebbõl? Nem tudhatja hogy melyik vén, szõrös ujjú faszi erõszakolt meg, s én ebbe majdnem belepusztultam lelkileg, mert történetesen anyámnak, és bátyusnak nem mesélhettem róla. Nem tehettem, bemocskolt volna mindenki elõtt ha nyomozásba, meg feljelentésbe torkollt volna az egész.

- Kis szemét? Én? – emelem meg  hangsúlyom a mondatom közepétõl kezdve, mert igen csak igazságtalannak tartom a helyzetet, még ha én is vagyok a ludas mindenben.

- Nem én rohantam el egy kudarc után hisztizve, majd kezeltettem le magamat valakivel, aki vevõ volt rá. Annyit mondtam, hogy várj egy kicsit, míg megdughatsz! – kész, itt nem ismerek ránk, azt hittem minden jobb lesz és nem fogjuk ezt tenni, fõleg én nem.

- Meg akartál erõszakolni! – hunyom le a szemeimet, és rikkantom hisztisen, feltûnik csukott szemeim elõtt az a sok kép, és cikázó hang.

- Akart téged a halál megerõszakolni, hülye gyerek! – Többször is dugtunk már, durvábban is, csak épp hisztis voltál, szóval ha már én voltam felül, bemagyaráztad magadnak, hogy megerõszakollak. Én nem folyamodok ilyenekhez. Tudom, hol a határ… s tudom, hogy kell elérni, hogy ne kelljen ilyet tennem. Amúgy meg mi a fenének magyarázkodom neked? Ha akarsz valamit, mondjuk dugni még, tudod a telefonszámomat. Másra úgyse vagy te se jó. Na léptem. – csak állok két lábbal a földnek ragadva, nézek magam elé, és azon tûnõdöm, lehet ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam életemben. Rob értetlenül vicceskedve lök a vállamon egyet, de a kigördülõ könnycsepp érteti meg velem mit is tettem. Most már akár meg is halhatok. Férfiasan bevallom, ettõl kezdve sokat sírtam, és úgy érzem még fogok is. 

*~*~*~*

Egyik este, éppen a harmadik szétcsúszott napom után, egy üveg Jägerrel, és pár üveg sörrel, egy fél üveg vodkával indulok el a sötétben a fõhadiszállásról magányos farkasként. Adamék bárja felé vesz az utam, csak a lábamra hagyatkozom, az agyam készenlétben, de teljesen elzsibbadva a sok italtól korrdinálja viccesre a mozgásom. Pár napja csak így tudom lekötni a figyelmem, és egy dologra koncentrálni. Amint beesem az ajtón a biztonsági õr a hónom alá nyúl.

-          - Jerry, ugye tudod, hogy szét lesz rúgva az a nagy valagad ha akár egy porszem is rám esik? – nagy sóhajjal támogat el a pultig, ahol az egyik hülye picsávál verem ki a biztosítékot, mondjuk õ új lehet, ekkora cickókkal nem kell törölgetõ rongy. Ilyen abszolút szippantókeblû nõszeméllyel is ritkán találkozik az ember, fõleg hogy ennyi eszük van. Nem ez a lényeges, addig viaskodom vele, hogy kiakad és az irodába megy. Pár perccel késõbb meglátom az elõrimánkodott személyt, nagy szemekkel figyel, én pedig riga lánc lazaságúra iszogatva magam botladozom közelebb hozzá.

-          - Na végre, bassza meg! – csettintek egyet a nyelvemmel megrovóan, és olyasfajta képpel állhatok elé, mint amikor a temperát jól elkenik egy papíron s nem adnak hozzá vizet, megragad a kezemnél fogva ahogy egy leszúrt rittbergert dobnék éppen dupla csavarral.

-          - Fuh, de mozog az a szaros bár… - állapítom meg a kevésbé kecsegtetõ tényt, nem igazán földrengés biztos ez a hely, kéne pár oszlop.

-           Nem, csak részeg vagy. – összemosódott számomra az arca, nem látom, csak egy bájos kuncogással felelek igen érdekes mondatára.

-           - Az is lehet ám, hmmm!

-          - Gyere… Nem tudom miért jöttél, de csak bajt hozol a fejemre, hülye gyerek.

-           - Na, ne légy erõszakos! – ciccegem ismént, és hisztisen húzom a kezemet kissé el tõle. Beráncigál a irodába, remek! Ez még úgy sem volt összehányvavetve általam! – Az alkalmazottaid bunkók! Ki akartak dobni! – dadogom végre leülve arra a nyomorult székre.

-          - Ha ilyen kõ részeg vagy, nem is csodálom. S mit akarsz itt? – az én agyamba pedig egetlen hatalmas gondolat kúszik. mondhatni ilyen részegen csak egy dolog józaníthat ki… az pedig nem más mint a …

-          - Mit is…?Oh, meg is van! – vigyrgok rá egy olyat, hogy önként a gatyáját is letolná ha folytatnám. – Azt akarom, hogy megdugj. Rendesen.– nyalok végig az alsó ajkamon, õ meg ott áll és les mi az istent akarok. Igen, jól hallottad, megdugni, engem, rendesen, menjen az a kis jel az agyadig, ohó, dudorodik az a gatya, szóval most nem vagy mérges, inkább éhes.

-          - De tök le vagy szedálva faszfej.. – szusszanja kissé lehunyt szemekkel, majd megrázza a fejét. Nagyot sóhajtva teszem szét a karjaimat, és kezdem bontogatni a gatyám, már szerencsétlenkednék az övvel mikor közelebb lép. – Tudod, hogy kell elcsábítani te szemtelen.  – és megcsókol, igaz hogy bûzlöm a piától, de megcsókol. Lassan felemel a hónom aljánál tartva, és az asztalra ültet, majd kissé felemelve bújtat ki a farmerembõl, és a gatyából egyszerre. Rámmarkol, majd addig játszik velem, még a végét nem járom, nem tetszik hogy nem adja magát nekem de  ez is több a semminél, vagy kevesebb? És bután viselkedem egyre jobban eltaszítva magamtól? Jó kérdés, ennyi idõm nincs gondolkodni rajta, mert a kicsi Ace tövére fog és nem enged a gyönyörömnek.

-          - Csinálsz még ilyet? Mit lehetett enni azon a csajon? Találkoztok még most is? – szórja felém a kérdéseket,én pedig egész testemben remegni kezdek, és a kezére fogva hajtom le a fejemet, majd kissé könnyes tekintettel nézek fel, vissza rá, és megrázom a fejem, nemet válaszolva. Összeszorongatott ajkakkal szuszogok nagyokat az orromon keresztül, nem tart tovább annyira sakkban, hanem lecibálja magáról a gatyáját és semmi elõkészítés nélkül vágja magát belém.

-          - Awghhh?!  Adam.. én-én nem.. – szabadkozom, és sikkantom el magam hangosan felakadó szemekkel mikor rákezd a tempójára, és rám borulva magához ölel. Vajon mi járhat a fejében? Édes istenem, mondd hogy csak egy álom, hogy itt kefélünk az irodaasztalán. Üssenek már fejbe és ébredjek már fel az istenért. Tovább potyognak a könnyeim, de lassan heves zihálás lesz rajtam urrá, és megfeszül alatta a testem ahogy belém élvez. Nem szokott ilyet tenni, mi van vele? Adam…

-          - Basszus…. – lihegi, még kihúzódik belõlem. Majd lenyugodott tekintettel , szinte már hidegen közeleg, felhúzza a cuccaimat. De elõtte még alaposan megnéz magának, az ital kissé kiszállt a fejembõl, és a karjaiban találom magam felöltöztetve. – Hazaviszlek… nem maradhatsz így itt.  – hidegül el a tekintete, de én erre fittyet sem hányva borulok lassan a mellkasához, majd tesz be a kocsiba hátra, és robogunk a fõhadiszálláshoz. Felcsörtet velem, én csendben vagyok, csak összekönnyezem nagy foltokban a felsõjét és  hallgatok. Mint ha tudnám mi jönne most. Dörömböl, Rob ajtót nyit, majd becipel. Az ágyra rak, lefektet, csak úgy ruhástól, és menni készül. Megragadom a pólóját és nyekeregve megszólalok.

-          - Maradj még, kérlek… - lebiggyed a szám, és hüppögni kezdek. Mekkora barom voltam, pánikbeteg, kapuzárási pánikos hülye barom bevallom. Kivár, rámnéz, és összehúzva a szemöldökét mér végig.

-          - Részeg vagy, elmondtam már egyszer nem? – még jobban elkeserít, már tudatomnál vagyok és felfogom mi történik, potyognak a könnyeim némán.Elindul az ajtó felé, elengedem a szorításomból  de az utolsó kinyekkent, teljes elkeseredésembe fulladt mondatomat még megvárja háttal nekem.

-         - Én úgy is csak erre vagyok jó, nem? Egy numerára, ha épp szükség van erre. – és tessék, végleg eltört a mécses, és keservesen bögni kezdek oldalamra dõlve, összekucorodva magzat pózba , még õ kilép az ajtón, és szembe találja magát ezzel a rakat szerencsétlenséggel, Robbal. Amég én hangoskodva kisírom magam pusmogás zajlik ezzel az információközlõ apró susmogással.

     Robert lehajtott fejjel mesél Adamnek.

-          - Már 4 napja iszik. Ha kijózanodik újra kezdi, a bátyja halálra aggódja magát. Olyan lesz mint az apja, aki mellesleg a második legkeresettebb bûnözõ a városban. – töröl egyet az orrán, majd nyitja az ajtót a vörösnek. – Féltem õt. Mindig is megkülönböztetés érte e miatt, arról a sok törött csontról nem is beszélve amit édesapja okozott neki. De minek is mesélem ezt neked? Menj. – tessékeli ki az ajtón.nem tudom mi történhetett ez után odakint, mert magammal foglalkoztam, kitotyogtam nem épp stabilan a mosdóba, szükséget elvégezni mikor letolt gatyával álldogállva megtámasztottam a csempéket.

*~*~*~*

Sok idõ telt el. 3 hónapja semmi. Ha azt hinné bárki is, hogy felhõtlenül telt ez a pár hónap csalódhat bennem, mint bárki más , bármikor, bármiért. Eme elválós eset után egy héttel kaptunk egy telefont, hogy a bennünket felnevelõ nagyink, Silvia kórházban van, és nem akármilyen betegséggel.  Agyi infaktust kapott, és képtelen mozogni. Amikor meghallottam forró zuhanyként ért  a felismerés. Bátyus viszi az üzletet nagy kínok közepette, én pedig járok látogatni, gondozni õt.

Utóbbi idõkben „ elhanyagoltam magam” .  Késõn fekszem , korán kelek, a munkába futok, utána nagymamámhoz. Ennyi éves vagyok, és lám mint egy gyerek. Valahogy nem érdekel mi van körülöttem. Még egy furcsa tény selylett a szemeim elé. Még aggódtam, a korom jóval elõbb utólért. A hajamat csak kis kontyba kötöm össze, ami már rémisztõen beleõszült az aggodalomba. Nincs kedvem vele foglalkozni.

Éppen a bátyámnál voltam mikor ismét idegremegtetõ üzenetet kapzunk a kórházból. Nagyi elaludt. Immár végleg. A sírás mindkettõnkön rendesen rajta volt, és nem ská erõt kellett vegyek magamon, mert intézkedni kellett. A temetésre mindenki eljött akit hívtunk, bátyussal megyünk elöl, hallgatózva Robot veszem észre hallás alapján meg még valakit, de nem is foglalkozom vele, eléggé leköt a gyász. A vonulgatások alatt fülöncsípek egy beszélgetést fél füllel.

-          - Ki az Ace bátyja mellett? – és ennyi, nem hallok többet, mert kongnak a harangok, és jön a szívszorító szertartás, amit én komor arccal ülök végig. Ismerõs kölni szag, de annyira magába szippantott az érzés, hogy nem térek magamhoz. Mikor véget ért minden, lerendeztünk mindent, és oszolni kezdett a tömeg – mivel halotti tort a végrendeletében nem kért szegény megboldogult – Rob ér hozzám közelebb, és mellette egy régen nem látott személy. Hátrasimítok egy kiugróan fehér tincset a szemeimtõl, és köszönök nekik.

-          - Sziasztok, köszi hogy eljöttetek. – csak Robbal tartom a szemkontaktust, én, nem is tudom mit reagáljak. Eléggé szottyosra sírtam magam ahhoz, hogy ne tudjak sehogy sem reagálni.

Követnek engem, én pedig próbálnám beindítani a motorom, de nem megy, bedöglött. Hát igen, ez van ha valaki ritkán használja.

-         -  Majd én elviszlek. – teszi vállamra a kezeit , én pedig szabadkozva húzódom el tõle.

-          - Nem kell, megyek gyalog.

-          - Ace! – szól rám nyájasan, de még is parancsolóan. – Gyere. – érzelmek nélküli arcom rá tekint, és fejem bólint. Nem tudom miért megyek vele. A végén még kiderül, hogy felszedett egy csajt, és csak szánalomból visz haza, mert már eljegyezte, és õt gyömöszöli és… mit kezdek majd magammal? Fogalmam sincs.

Negyed órai csendes utazással érünk az õ lakásához. Most lesz az, hogy menjek fel, és az a nõ ki fog szolgálni teával, és nekem tûrnöm kell. El kell viselnem, hogy elbasztam, hogy én rontottam el mindent. Lassacskán nyitja az ajtót és beenged, én meg mint valami kuka, csak ott állok öltönyben, és mint egy öregember õsz hajjal, és köhhentéssel nyugtázom a helyzetet. Beljeb tesseget, én meg hagyom, csak letörten, bazilika kilincs orromat lógatva totyogokk. Megállít, és maga felé fordít.

-          - Hogy lerobbantál… - taglalja, még tenyerével az egészen õsz sörényembe túr, szétzilálva a hajamat. – Gondolom a sok aggodalom… - cirógat tovább, én-én nem tudom mire vélni ezt.

-          - Adam, ha megint csak a vágyaid kiéléséhez kellek – sóhajtok egyet – akkor keress egy nõt magadnak. Talán jobban meg is érdemel mint én. – hajtom le a fejem, és nem reagálom le.

Csak ne bánts, a szavaiddal, ne szidj meg.

Kérlek.

Tudom.

Nem tudom mi van most, mi lesz velem,  én, nekem senkim sincsen a bátyámon, és a sittes apámon kívül.

Nem tudom mit kell éreznem most.

Elkeseredtem.

- Van rá egy ötletem… - próbálkozom be egy kis enyhítéssel. Ha már mással nem szolgálhatok, akkor majd elintézem én, csak hát nem úgy, ahogy tervezte. Remélem nem akar lelkizni, végtére is azért jó a pasikkal, mert ott nincs annyi dráma. Már épp az ajkaira tapadnék mohón, hogy kicsókoljam belõle a csalódott dühöt, mikor nemes egyszerûséggel elfordítja a fejét.

- „Ó nem lehet, ma megjött!” – nyekergi, mintha valaki fogná a tökét, de becsszó, nekem nincs benne a kezem a dologban. Menekülne, de elkapom, s elkezdem a durcás képét nézegetni. Dráma. Dráma mindenhol.

- Mi van Ace? – kérdezem.

- Eressz. Hagyjááál Adaam.. – ellenkezik, míg én próbálom visszahúzni. Valahogy birkózni kezdünk, ami totál nem olyan, mint ahogy képzeltem. Végül én kerülök felülre, lefogom kezeit s széles vigyorral nézem a megszeppent pofiját.

- Naaa Pöttöm… –búgom neki, míg a nyakához próbálok hajolni. Erre õ olyan malacvisításba kezd,  hogy csengeni kezd a fülem. S ha ez még rohadtul nem lenne elég, lendíti a mancsát s pofán csap. Míg épp feldolgozom a dolgot, õ megszökik alólam. Jobb is, mert olyan méreg járja át a testemet, hogy majd felrobbanok… 

- Most hova menekülsz faszfej, csak nem az a baj, hogy állt a farkad és nem volt kit ráhúzni?! – ordítok s indulok utána. Õ eközben felszedegeti a ruhadarabjait, amit nagy reményekkel dobott le magáról. Persze nem fogom ezt ennyiben hagyni, csuklójára kulcsolom kezemet.– Mi van, talán eleged lett? Kicsit durvábban szereted, hm, Pöttöm? Válaszolj?!

- ÁÁ, nekem semmi bajom sincsen, „drága” Adam , csak az, hogy ekkora geci is csak egy van a városban, azt is sikerült kifognom!? – köpi a szavakat a képembe.

- Most ez? Ez a bajod? – faggatom mérgesen. – Talán nem bírod elviselni, hogy csak a seggedet tarthatod? He?

- Tudod nagyon unalmas már ez az egész, és… - kezdene bele, de nem hagyom, hogy õ mondja ki. Nem. Ez mindig is az én reszortom volt, még õ se fog tõle megfosztani, bassza meg.

- Ha nem tartod, majd más fogja, ne feledd biszex vagyok, tehát ha úgy tetszik, kúrogathatok mást is – közlöm vele, mire õ becsukja a száját, hümmög meg bólogat.

- Akkor baszogass mást, ne engem te fogyatékos – bújik ki a karjaim közül, de nem is olyan nehéz ezt most megtennie. Nem szorítom már, hagyom, menjen csak. Felkap pár dolgot, mint a telefonját meg a kulcsokat. Nos… hát akkor ez ennyi volt. Azt hiszem.

- Kurva élet… akkor takarítsunk – fújom ki szaggatottan a levegõt.

Nem várok csodát, nem várok semmit. Egyelõre csak ki akarom élvezni a csendet, az ürességet. Kokó is körülöttem sertepertél, mikor végzek a konyha kipucolásával, rá se ismerek. Szerintem õ se, azért nyávog rám úgy. Végül nagy sóhajjal felveszem fél karral s kedveskedve simogatom a füle tövét, amit úgy szeret.

- Ez kellett mi, te kis szörnyeteg? – duruzsolom neki, míg levetem magamat a kanapéra s bekapcsolom a tévét, hogy nézzek valamit. A kis dög az ölemben alszik, én meg váltogatom a csatornákat, egészen addig, míg a zsebemben lévõ telefon pittyegni nem kezd. Elsõnek azt hiszem, hogy Ace az, de nem, Jon.

Azonban amikor felveszem s beszélni kezd, arcomra fokozatosan ül ki a döbbenet. Nem beszélek sokat, csak megköszönöm a segítõkészségét és az információt, majd leteszem a telefont. Hát így állunk. Félrekúrált. Rendben van, én a szabadság híve vagyok, de nem errõl volt szó. S rohadtul utálom, ha valami olyan kerül a gépezetbe, amirõl nem volt szó.

Egy darabig rágom a számat, gondolkozom mi legyen. Rég volt komolyabb kapcsolatom, szóval fingom sincs ilyenkor mi a fostos teendõ. Végül összerakom a dolgokat, Kokót leteszem az ölembõl, majd nagy sóhajjal elõszedek egy kukás zacskót.

Lomtalanítok.

*~(¤)~*

Másnap reggel, egy szinte áttévézett éjszaka után, letusolok, eszem valamit, bedobok egy pohár vodkát jéggel, majd a kocsi kulcsomat megkeresve, a kis zsákot a hátamra téve elindulok a küldetésemre.

Nem tudom hol lehet az a kis pöcs, de nem is érdekel. Ha minden igaz, akkor visszamászott a szobatáráshoz, Robhoz. Ha nem, akkor majd a kis haver továbbítja a cuccait oda, ahol éppen van. Lehet, hogy durvábban bántam vele, de basszus, hányszor mentettem meg a cingár seggét? Aztán egy félresikerült dolog miatt rögtön megy s mással kezelteti le magát? Hol él ez?

Felcipelem a lépcsõn a zsákot, majd bekopogok az ajtón s várok. Motoszkálást hallok bentrõl, de ajtó nem nyílik, így újra bekopogok. Ekkor pisszegés s susmorgás üti meg a fülemet, vagyis jól tippeltem. Bárcsak a lottó számait is így összehoznám.

- Hé! Helló… Szia… - nyílik az ajtó s egy roppant zavart Rob néz rám. – Öhm… Szóval… szia.

- Figyelj, csinálhatjuk ezt két módon – kezdek bele, bunkó módon. – Egy: szólsz a kis pöcsnek, hogy elhoztam a cuccait. Kettõ, te átveszed és én lelépek. Ha egyik se, akkor patáliát csapok, és az összes szaros gatyáját kiakasztom a lépcsõházba.

- Szóval õ… egész éjszaka itt volt és… ittunk pár sört.

- Rob. Totál leszarom, hogy leszoptad e vagy õ szopott e le – közlöm vele nemes egyszerûséggel, mire zavarában csuklik egyet.

- P… pillanat – susogja halkan, de azért kinyitja az ajtót, hogy fáradjak beljebb. Na, ez ilyen vegyített megoldás lenne? Nekem mindegy. Nagyot sóhajtva bedobom az ajtón a zsákot, majd beljebb lépek. Kéne mondanom majd neki valamit, mi? Áh… fene vigye el. Raktam volna le az ajtó elé, írtam volna rá filccel, hogy hisztis picsa félre dugó ásznak, s nem kéne itt lennem.

- Öhm… - hallom meg az ismerõs hangot, s ennek hála felnézek a néma gondolkodásból.

- Ja, szevasz neked is – intek neki nyugodtan, ami látom, hogy meglepi. – Elhoztam a nálam felejtett cuccaidat. Elsõnek ki akartam górni, de gondoltam, hátha kellenek – intézem el. – A fogkeféd is benne van valahol. A használt alsóid között – teszem hozzá. – Na hát ja, ennyi.

- Adam, figyelj, a tegnapi…

- Nehogy már bocsánatot kérj, hülye gyerek – röhögöm.

- Nem is akartam! – rikkantja.

- Akkor jó – keményednek meg arcvonásaim. – A macska marad nálam, ott jobb helye lesz, mint itt. Annyi, hogy a kulcsot nem kell visszaadnod, lecseréltetem a zárat, szal no problemo.

- Várjál, te most kidobsz? – kérdez rá döbbenten. – Még te dobsz ki?

- Figyelj. Ha két vonalas cén akarsz vonyítani, kímélj meg tõle. Ha cirkuszt meg drámát akartam volna, egy nõt kefélek vígan. Világos? – állítom le. -  Igen. Kiraklak. De hívhatjuk a facebook szerint bonyolult kapcsolatnak, vagy világi nyelven nyílt kapcsolatnak. Csak jó lett volna ezt már az elején közölni, s akkor nem tartom a farkamat a gatyámban.

- Te most… most mirõl… mirõl beszélsz? – makogja, láthatóan vöröslõen.

- Arról, te kis szemét, hogyha tudom, hogy félre dugósan jövünk össze, akkor nem tartanánk itt.

- Kis szemét? Én? – kérdez vissza felháborodva.

- Nem én rohantam el egy kudarc után hisztizve, majd kezeltettem le magamat valakivel, aki vevõ volt rá. Annyit mondtam, hogy várj egy kicsit, míg megdughatsz! – emelem fel a hangomat, s szarok bele, hogy erre Rob újra zavarában egy hatalmasat csuklik.

- Meg akartál erõszakolni! – kiáltja, amin ledöbbenek. Mi van?

- Akart téged a halál megerõszakolni, hülye gyerek! – vágok vissza. – Többször is dugtunk már, durvábban is, csak épp hisztis voltál, szóval ha már én voltam felül, bemagyaráztad magadnak, hogy megerõszakollak. Én nem folyamodok ilyenekhez. Tudom, hol a határ… s tudom, hogy kell elérni, hogy ne kelljen ilyet tennem. Amúgy meg mi a fenének magyarázkodom neked? Ha akarsz valamit, mondjuk dugni még, tudod a telefonszámomat. Másra úgyse vagy te se jó. Na léptem.

Nem vártam választ, nem vártam semmit. Tényleg. Mégis, ahogy elindulok, s bezárom magam mögött az ajtót, a csend, a rohadt nagy csend, valamiért még jobban lelomboz. Igazából nem tudom mi lenne a jó… ha bocsánatot kérne, mit tennék? Hát, lehet megbocsátanék… s miért is? Hát…

Lehet, hogy még mindig szeretem. Azért.

*~(¤)~*

Négy napja temetkezem a munkába. A könyvelés még soha nem festett ilyen jól. Mondom, soha. Senki nem kérdez semmit se, bár szerintem mindenki tudja. A fõnököt lapátra tették az érzései. Nem mondom, hogy sírok esténként, de mikor a szaros macskával alszom, s azzal nyugtatom magamat, hogy õ szeret, hát… ott már gáz van, szerintem is. De legalább õ dorombol nekem. Már amikor.

Szóval most is bent ülök az irodában s épp a rendeléseket adom le a kiszállító cégnek. Aztán jöhet a beosztás is, a szabadságkérések teljesítése majd az adó átnézése. Eddig mindig húztam az ilyen munkákat, de most… leköt. Nem gondolok semmire. Senkire. Fõleg nem Ace-re.

Aztán megtörténik a baj, Missy csörtet be, hogy valami kis punk állat keres. Ránézek az órámra, este tíz óra van és én még nem ittam. Úristen!

- Várj… milyen punk állat? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel.

- Hát mit tudom én! – Persze, újonc, nem ismerheti Ace-t. Már ha õ lenne…

- Nagyon be van állva – folytatja. – Már fél órája próbálkozunk, hogy elmenjen, de még Jerry a kidobó se tud vele mit kezdeni.

- Mert?

- Azt mondja, ha megüti s megtudod, megnyúzod. – Felnyögök erre. Hát az tuti, hogy Ace!

- Jó, megyek – sóhajtom, majd állok fel s megyek ki. A zene hangos, sokan táncolnak, mások az asztalnál ülnek s beszélgetnek. Tele vagyunk, ami nekem csak jó. Aztán kiszúrom azt a kis hülyét, s õ is meglát engem. A bárpulttól elindul felém bizonytalan lépésekkel, látni rajta, hogy ivott. Sokat.

- Na végre, bassza meg! – csettint a nyelvével, mikor elém ér, de valamit benéz, így el kell kapnom a kezénél fogva. – Fuh, de mozog az a szaros bár…

- Nem, csak részeg vagy – sóhajtom, mire felnevet.

- Az is lehet ám, hmmm!

- Gyere… - sóhajtom egy kis hezitálás után, ugyanis mindenki minket néz. – Nem tudom miért jöttél, de csak bajt hozol a fejemre, hülye gyerek.

- Na, ne légy erõszakos! – nyüszögi, míg behúzom az irodába. – Az alkalmazottaid bunkók! Ki akartak dobni!

- Ha ilyen kõ részeg vagy, nem is csodálom – tudom le ennyivel, míg a bent lévõ székre ültetem. – S mit akarsz itt?

- Mit is…? - sóhajtja elgondolkozva, míg körbenéz. – Oh, meg is van! – villant rám egy vigyort, amin dobban a szívem egy nagyot. – Azt akarom, hogy megdugj. Rendesen.

- A ruháddal mi lesz, ha? – rebegi reszketõ hangleejtésjtéssel, és kipiruló arccal, eskü nem láttam még így, de úgy érzem nem is fogom sokszor. Felhúzom az egyik szemöldököm a homlokom ráncolt közepéig, s így nézek le rá.

- Puszit se kapok? – kérdezgetem kissé búgó hangon, erre pedig ügyetlenül válaszolva csücsöríti az ajkait. Komolyan, ilyen mû mozdulatot akkor tudnék elképzelni, ha egy fatökû mûanyagból öntött folyton vigyorgó Ken baba lenne. De sebaj, lazításként a térdeimrõl lemancsolok a felkarjai mellé, és az ajkaira hajolok, néha megharapdálva, zsivány mosollyal az arcomon.

- Be ne csokizz már…  - jegyzi meg még leválok az ajkairól. Nagy szusszanással  nézek az arcára.

- Hülye vagy? Nem fogom elcseszni. – vigyorgom nagy bõszen, és a kicsi Ace a boxerben bátorságot is kap azonnal.

- Remélem is… - kezdem el a nyakát harapdosni, és térek át a mellkasa simogatására, majd puszilgatására. Nem tudom mit érezhet, nem is nagyon tudok gondolni semmire, mivel a vérem nem az agyamat látja el éppen kellõ képen.  Amint érzem, hogy teljesen ellazult, ö izé, szabad ilyet mondani? Nem látom nagyon rajta az érzelmeket… Áthúzom a fejemen a felsõmet, és lekapom a zoknijaimat is, utálok zokniban aludni, hát még szeretkezni. Visszatérdelek a lábai közé, és kissé kizökkentve az elernyedt állapotból mozgatom lassan a hasára, amit nem nagy örömmel fogad. Ha tehetné, látom a lelki szemeim elõtt, hogy megfojtana.

- Mit mûvelsz? – eme mondata elõtt valamelyik szobanövény levelére repül az alsóm, ami igen kecsegtetõ látvány lenne, ha nem lenne egy ilyen majrézó kis vörös elõttem. Leseget a vállai felett hátra, én meg nem tudom eldönteni mi legyen. Azért nem akarom, hogy megríkassam, ha az lenne, nem lenne neked több kolbász Ace, az biztos isten.

- Csak a lányos zavarban lévõ képedet kímélem, na – kuncogom, majd egyik ujjammal a bejáratánál körözök, kissé elõrébb dõlve beleszuszogva a fülébe, a nyakát nyaldosva, harapdosva.  Csak szuszogni tud, semmi mást, nagyon koncentrálhat.

- Nem vagyok zavarban… - dünnyögi, én pedig teljes bedobással hízelgek, kétségeim teljesen elpárologtak a felõl, hogy ellenkezne, szerintem csak zavarban van ennyi az egész.

- Akkor jó…  - csókolgatom végig a szép gerince ívét, leérve majdnem a kerek kis hátsójáig. Amég õ kissé eufórikus révületben leledzik, fogom a síkosítós tubust, és az ujjaimat alaposan bekenve térek át a fenekére, nem szeretném ha fájna neki, bár vegyes érzelmek vannak bennem most. Egyik ujjammal lassan beléhatolok, mire egy kisebb nyöszörgés keretében rándul meg felfelé a teste, és markol az alattunk gyûrõdõ ágynemûbe. Megkísérlem a második ujjat is, bent is van, de mikor hisztisen  amásik kezével is a takaróba mar végigmérem. Még nem is kemény… lassan leállok, és rákérdezek, kissé a kangörcstõl már rekedtesen.

- El kéne jobban lazulnod… - dörmögöm oda, majd figyelem azt a zavarban lévõ arcot, ahogy visszapillant rám. Csíkra húzott szemek, kissé nyitott ajkakkal szuszog maga elé, és ködös tekintete nagy nyelésre késztet.

- Nem szóltam semmit. Jövök is! – nyalok végig az ajkaimon, és észre sem veszem azt a pár kigördülõ könnycseppet a szeme sarkában. Kissé feljebb térdeltetem, hogy kutya pózban legyen elõttem és könnyebb dolgunk legyen. Nem szól egy ellenkezõ szót sem, így teszem a dolgom, egyik kezemmel odadörzsölve magam ingerlem kissé, majd fut végig a bal kezem a csípõjétõl le az ágyékáig. Hát, ez még nem az igazi. Rámarkolok, és már belé is hatolnék mikor megszólal, ugye nem…

- Várj! Ez nem fog menni… - nyöszörgi, még én próbálkozom. – ha most azt oda bedugod , én észvesztõ mozgásba kezdek és letörik…

- Mi-mi… ? – remegõ hanggal pislogok tök kanosan mögötte, és eltorzul kissé a hangom.

- Azt mondom, hogy nem megy, hogy te legyél az aktív! – néz hátra, én meg csak térdelek ott, és még öcsi fityeg kicsit olyan elégedetlen pofát vágok, hogy ha nem rí le azonnal a csalódottságom akkor semmi. Elengedem, és hagyom hogy oldalára fekve. – Most nem megy. Ace. Rohadtul nem megy… - kijózanodva a hévbõl vágok egyre cifrább pofákat és rámorranok.

- És ezzel mit kezdjek , hm? – tárom szét másik, szabad kezemet, és rázom meg kissé a fejemet. Na nehogy azt merje nekem beadni, hogy életében csak aktív fél volt. Szar ügy öcsém, nekem mind a kettõbõl jutott, és ha nem jöttél volna maradtam is volna aktív.

- Van rá egy ötletem… - búgja, és húzza csíkra azokat a csillogó szemeit, én meg ott térdelek, és látom ahogy õ is térdre kúszik, elém ér, és lehajolni készül. Kivárom még túlságosan is közel érnek az ajkaink, és nemes egyszerûséggel hajtom a fejem oldalra, majd figyelem a képét.

- „Ó nem lehet, ma megjött!” – nyünnyögöm lányos, irritáló beszédstílusban, és hátrálnék le az ágyról, de összefogja a vállaimat, és értetlen fejjel vizslat.

- Mi van Ace? – ráz meg egy kicsit, de egyre idegesebbé tesz a meg nem történt, de beígért dolog.

- Eressz. Hagyjááál Adaam.. – nyekergem, és fajul ez az egész egy hatalmas bírkózásba , ami során én kerülök alulra és nagy kaján vigyorral fog le egyik vállamnál fogva, a másikkal odaillesztve magát hozzám.

- Naaa Pöttöm… – hajolna a nyakamhoz, és amint igyekszik belém hatolni éktelen visításba kezdek. Elõúsznak azok a rémképek amik 17 éves koromban kergettek. Az elsõ hapsim sokkal öregebb volt nálam, és erõszakoskodott, nem egyszer kerültem az ügyeletre, kínos, mégis fájó sebbel. Nem akarom, gusztustalan, még is mit képzel, hagyjon békén… Hagyjon békén?! Már lendül is a kezem, és egy istenes pofonnal sikerül megdöbbentenem kicsit, majd  kicsúszom alóla.

- Most hova menekülsz faszfej, csak nem az a baj, hogy állt a farkad és nem volt kit ráhúzni?! – fakad ki, és idegesen csörtet utánam, de van még esélyem felkapni az alsógatyámat, és a gatyámat. A pólómat megragadom, de rámar a csuklómra és maga felé lódít, és idegesen, erõszakosan rám veti magát. – Mi van, talán eleged lett? Kicsit durvábban szereted, hm, Pöttöm? Válaszolj?! – idegesen rángatom magam a karjaiban, én pedig nemtetszésemet kifejezve ordítani kezdek.

- ÁÁ, nekem semmi bajom sincsen, „drága” Adam , csak az, hogy ekkora geci is csak egy van a városban, azt is sikerült kifognom!? – látom a dühöt az arcán, de én is olyan dühös vagyok, sõt mi több, lehet hogy ennél jobban is felhúztam magam.

- Most eez? Ez a bajod? – kérdezget, és közel jár hozzá, hogy még egyszer megüssem. – Talán nem bírod elviselni, hogy csak a seggedet tarthatod? He? – nagy levegõt véve gúvadnak ki a szemeim, és szisszenek nagyot.

- Tudod nagyon unalmas már ez az egész, és… - nem hagyja befejezni, és félbeszakítja a mondanivalómat.

- Ha nem tartod, majd más fogja, ne feledd biszex vagyok, tehát ha úgy tetszik, kúrogathatok mást is. – becsukom a számat, felszaladnak a szemöldökeim, és bólogatva hümmögök cinikusan.

- Akkor baszogass mást, ne engem te fogyatékos. – szakítom ki magamat a szorításából, és kicsörtetek a folyosóra nyíló ajtón, pont az orrára vágva. A cipõmet, telefonomat és kulcsomat felkapva csörtetek ki a bejárati ajtón a cipõmmel a kezemben. Tudok én máshol is éjszakázni, nem muszáj mellette aludnom, megint csak ugyan az a mûsor lesz mint minden este. Dühösen, parázsló gondolatokkal szelem az utca sötétjét, és feszített tempóban haladok. Azon gondolkodom hogy hova mehetnék, végül összetalálkozom a két igen okos motoros cimborámmal.

- Hali fõnök! Nah mi van ?Adam? – vigyorogva néznek le rám, én meg fapofával, kedvtelenül szólok vissza.

- Világi faszfej, srácok. – hunyorodom el hirtelen. – Srácok, tanítsatok meg kurvázni! – jelentem ki hetykén, õk meg nagy vigyorral visznek is. Mérgemben iszogatok kicsit, egy számunkra ismeretlen bárban, majd összeakadok egy szõke rövid hajú csajjal. Nem tudom, nõhöz még nem volt szerencsém, de irtó kezes, és irányít mit hogyan. A táncparketten tanítgat kicsit, háttal fordul, és úgy simul hozzám, imádom az ilyen stílust, kissé rocker, vagy  inkább punkos a kiscsaj, de nem az a világbánatos, de nem ám! Tud inni is, remek.. nos ha õ azért nyalogatja és harapdálja a szája szélét, amire én gondolok… akkor mehet. Eléggé elfutotta az agyamat a méreg, hogy ilyet tegyek. Egyébként is, ismét akciókész vagyok, szóval, nagyot sóhajtok, nincs mit tenni. Nekiesek a csajnak, és olyan mohón csókolom ahogy tudom. Kapok egy metszõ tekintetet, majd az agyamba villan, hogy ez Adam egyik haverja volt a bárból. Nem érdekel, hadd legyen egy szabad estém. Késõbb felmegyünk a csaj lakására, és mivel egyedül maradt otthon, nekieshettem. Két barátnõjével lakik itt albérletben. Nos, már az ágyon fekszem zihálva, mikor felém mászik, nagyon be vagyok nyomva, de gondoskodik arról, hogy ne legyen 9 hónap múlva érdekes meglepetésben részem.

- Hé, nekem ez az elsõ hé.. – nagy vigyor csúszik az arcára, majd egyik mellére vezeti a kezemet, nyelek is egy jó nagyot. Nem szól semmit, vagy legalább is nem értem a fejemben, és testemben lévõ zsibongástól, de pár pillanat és a lélegzetem is elakad. Magába vezet, én pedig hatalmasat nyögök, basszameg, basszameg csak el ne süljek…

Nos, egy átmulatott éjszaka után pucéran ébredek, valami melegíti a mellkasomat… Lenézek és, egy szõke fejet pillantok meg.

- Ó te kurva élet… - kapok a fejemhez, és nyúlok oldalra, majd érek egy olyan síkos valamihez, amitõl a hideg futkos a hátamon. E-ez…ez-ez-ez .. egy gumi?!  Lassan lehámozom magamról a kiscsajt, alszik mint a bunda, és gyorsan felkapom a cuccaimat és elhúzok. Egy cetlit sem hagyok hátra, ne legyen nyomom sehol. Belenézek még a bejáratnál lévõ tükörbe, még húzom fel  a pólóm, és látom, hogy pár nyomot hagyott rajtam. Hülyelány, édes istenem, most mi a picsa lesz velem. Jobb lesz ha Robhoz megyek vissza a fõhadiszállásra. Még megvan a szobám, meg a wifi jelszó. Gyors léptekkel haladok az utcán, karikás szemekkel és piaszaggal, ez a pólómból árad.. ajaj.. át kell vedlenem gyorsan. Fel is caplatok a lakásig egy kínos buszozás után. Majd dörömbölök az ajtón.

- Rob, Rob?! – mire hallom a talpak csattogását , és a zár kattanását azonnal magyarázkodni kezdek.

- Mi vaan?- vakarja a fejét nagy ráérõsen, én meg betiprom az ajtón, és becsörtetek a régi szobámba.

- Fedezz! – nagy szemekkel néz rám, és áll ott egy szál gatyában. Nagy szarban vagyok, hatalmasban, ha innen ezt nem tüntetem el, akkor baszhatom, istenem… de még mindig kissé mérges vagyok, bár nem tudom miért is… áá … megvan.

- Mii? Fedezzen a franc, mit hiszel rólam mi vagyok én? – rikoltozik ijedten, nem nem duggerpajtinak kell, nem akarom azt a szörnyeteget a gatyájában, csak húzzon ki a tegnap éjszakából.

- Azt kell mondanod mindenkinek aki kérdezi, hogy itt aludtam, érted? És sírtam, érted? – csak bólogat, na most van az hogy megrekedt a tudománya, de fix mást mond majd. – Rob?! – ordítom fel a bambulásból.

- Értettem na, itt voltál, söröztünk, és kisírtad magad, értem…- bólogat, megfenyegettem szép úriasan finoman, hogy szorul a hurok az õ nyaka körül is ha nem azt mondja amit megbeszélünk.. Én meg minden nyomot eltüntetve ledobom a koszos gönceimet, lefürdök, és az otthagyott alapozómmal lefedem azt a hótt’piros foltot amit kiszívott a kiscsaj tegnap, még a nevét se tudom. Egy szál gatyában visszafekszem az ágyamba, és kissé baljóslóan hunyom le a szemeimet. Elmondok legalább nyolc mi atyánkat, ha nem többet, most aztán, ugrott minden Ace. Ki fognak nyírni, letépik a farkadat és nõt csinálnak belõled. Kopog valaki.

 Jézus Krisztus, most segíts.