Éppen az igazak álmát aludtam, amikor a padlón landoltam egy nagy csattanással. A Ringyó minden lelki gond nélkül lerúgott a kanapéról, de úgy, hogy még gurultam is a földet érésem után. Egy fájdalmas nyögést magamba fojtottam és dühödten irányítottam a támadóm felé a figyelmem.
- Neked mi a fene bajod van? – fáradt voltam õ meg már korán reggel basztatott, amikor nem csináltam semmit, csak aludtam. Nem úgy mint õ. Kezdtem kíváncsi lenni, hogy miért van már õ ébren, amikor még közel sincs tizenegy óra.
- Csináltam reggelit, az étkezõben már megvan neked terítve. Utána mehetünk az orvoshoz. – pillanatnyi elmezavart okozott a tudat, hogy elõbb fölkelt csak azért, hogy reggelit készítsen nekem és eljuttasson egy dokihoz. Ezt még kedves gesztusnak is nevezhetjük. Tõle végképp fura volt. Nem feleltem semmit, gyorsan fölpattantam mert attól tartottam még a végén meggondolja magát és inkább megeszi õ az egészet.
- Mi történt veled? Amúgy tetszik a kötényed. – rávigyorogtam menet közben, mire õ levette a kötényt. Pedig tényleg csinos volt. Hát ha õ nem, akkor majd én hordani fogom. Csak éppen fõzni nem tudok annyira. Szóval egy jobb reggeliben voltam biztos, mint amit magamnak készíthettem volna.
- Mit kérdezõsködsz, inkább örülj neki, amúgy miért is aludtunk mi együtt? – hadart, de a kérdése nem zavarta meg a lelki békémet. Vállat vontam és a figyelmemet inkább a kajának szenteltem, ami igenis jól nézett ki.
- Te aludtál be. – mondtam közömbösen, mert ez volt a reggel nagy igazsága. Nem tehettem róla, hogy a kiszemelt helyemre feküdt és amúgy engem nem is izgatott egyáltalán a dolog.
- Szóval neked az lett volna a dolgod, hogy felmész a saját szobádba és nem mellettem alszol el. – kezdte magyarázni a saját kis verzióját, amikor én már asztalhoz ültem.
- Hagyjál már. – a hangsúlyom már elárulta, hogy föladtam. Túl reggel volt még ehhez. – Ez nem is olyan rossz. – arcomra halvány mosoly ült és tovább tömtem magamba a kaját, ami most kifejezetten jól esett.
- Örülök neki, akkor egyed és siessünk. – belemerültem a falatozásba és csak föltartott kezekkel jeleztem, hogy én bizony enni fogok. A sietségre viszont nem ígérek semmit.

Nyugodtan ettem a reggelimet, minden falatot külön-külön megízlelve. Nem azért, hogy az orra alá törjek borsot (kivételesen) a lassúságommal, hanem mert rég ettem fõtt kaját. Szerettem az emberi ételeket, de csak akkor, ha azok jól voltak elkészítve, ez pedig igazán különleges volt. Egy idõ után kiment valamiért, én csak a tekintetemmel követtem az útját, de nem zavartattam magam. Továbbra is reggelizgettem, még akkor is amikor visszafordult a konyhába. Zaklatottnak tûnt a hangja, amitõl azonnal letettem a villát. Elõször azt hittem megint valamelyik barátnõjén húzta föl magát, de akkor már rájöttem, hogy ennél sokkal többrõl van szó.
- Micsoda? – kérdeztem nem túl bizalmaskodón. Nem érdekeltek a részletek, csak az, hogy mitõl lett hirtelen ilyen. Ijesztõ ez a Ringyó. Elõször a kedvesség, most meg ez. Valami kész átverés show?
A testemen egy undorító borzongás futott végig, minden egyes porcikámat remegõ idegességbe rántva. Az érzékeim kiélezõdtek és észrevettem, hogy a látásom is megváltozott, a szemem vörösen izzott a megérzett haragtól.
- Küzdjünk meg velük! – készen álltam a verekedésre testileg, lelkileg. A kezeim ökölbe szorultak és most nem lazultak el pár pillanat múlva. Pattanásig feszültek az idegeim, amikor õ letorkollta mindezt. Hiába gyõzködtem, hogy neki aztán van ereje, õ nem használta ki. Inkább a pakolásra fordította. Világfájdalmas képpel kezdtem el összeszedni a cuccaimat és otthagytam, hogy a szobám magányában csomagolhassak.
- Hova akarsz menni? – kérdeztem egy apró sóhaj kíséretében és megigazítottam a vállamon lógó sporttáskát, aminek emberfeletti súlya volt. Valami kunyhóról magyarázott. Akármennyire is rá akartam figyelni, az érzékeim nagy része a csatára összpontosított. Amit nem vívhatok meg. Erõsen markoltam a táska pántját, hogy elmúljon ez a szerinte hülye ötlet. Kinyitotta a Kaput és beelõzve õt az átjáróba robbantam. Majdnem orra bukva érkeztem meg Angliába.

***

Amikor a terembe léptem, tudtam, hogy összpontosítanom kell. Elvégre haza akartam kerülni. A kúriához, oda ahol anno éltem. Nem is tudom miért húzott annyira oda a szívem. Kicsit sem érdekelt anyám sipákolása és apám hatalmaskodó énje. A bátyámról meg ne is beszéljünk. Ennek ellenére tudtam, hogy oda kell, és oda akarok menni. Többször váltottam már dimenziót életemben, de most zavarodott voltam, hiszen elég nagy távot tettem meg futva. Ez nem is lett volna gond, csak éppen menekültem. Zihálva támaszkodtam a térdemre és az ajkamba haraptam, hogy legalább a terem ne vízhangozzon a saját gyengeségemtõl. Kimerített, hogy futás közben kellett használnom az agyam. Hiába, aki ennyire nagy tudású, mindig nyugodt körülmények között gondolkozik. A tekintetem körbejártattam a lehetõségeken. Különösen egy fogott meg, de attól féltem elõre, hogy rossz helyen kötök ki. Még is inkább a mellette lévõt választottam, mert nem volt annyira közvetlen számomra. Sajnálatos módon megbotlottam a dimenzió váltáskor, így arccal elõre estem le. Miután fölemeltem a fejem, leesett, hogy nem éppen a megfelelõ helyen landoltam.
Egyértelmûen az ókori görög kor tárult a szemem elé. Egy dombtetõn voltam; legalább a kúriánk domborzati jellemzõit eltaláltam. Pont a völgyre láttam le, ahol hemzsegtek a mitológiai népek. Jobbomon az Olimposz magasodott. Havas csúcsa a felhõket karcolta, egész szép idõ volt. Úgy döntöttem lemegyek, hiszen minél elõbb meg kell találnom a visszavezetõ kaput. Még ha ezzel a saját dimenziómba is röpítem vissza magamat. Az idõ itt máshogy telt, szóval abban sem voltam biztos, hogy lekéstem-e a bûnügyi sorozataimat. Morgolódva söpörtem a füvet és a földet a ruhámról. Elég szép darab volt, még illet is rám. Kár, hogy nem tarthatom meg. Ebben pózoltam volna a suli rajz szakosainak.
Az utamon sokféle lénnyel találkoztam. Be sem értem a városba, amikor a szememet megfogta egy különleges dolgokat áruló kofa. Talán ételek lehettek, olyan… Félisteneknek valók. Nem zavart, azonnal akartam belõle párat. Egy piros gyümölcsszerû akármit választottam magamnak. Éppen tapogattam a zsebemet, amikor az árus ajándékba adta. Mert szép vagyok. Köszönetet hebegtem úri nõ módjára, majd valamivel odébb, egy félreesõ helyen le is ültem falatozni. Kicsit bódult lett tõle a hangulatom, de az ízéhez semmi nem volt fogható. Ide fogok járni kajálni. Ledõltem, mert az eget találtam a legszórakoztatóbbnak a világon.
- Hihi. A felhõk puhák és bolyhosak… Bárcsak tarthatnék egyet. – vihorásztam, de azonnal el is hallgattam, amikor egy nagy árnyék tornyosult fölém. Jelen pillanatban semmit nem láttam, de ezért nem kellett sokat aggódnom. Fejbe vertek de úgy, hogy még a fülem is csengett.

***

Egy sötét, piszkos és meglehetõsen nyirkos barlangban ébredtem. Összerázkódtam a vékony ruhámban. Lassan tudatosult bennem, hogy a földön fekszem, és valaki ormótlanul nagy lábát bámulom. Pazar…
- Te ki a fasz vagy és mit tettél velem? – vontam kérdõre azonnal a behemótot, bár amikor fölültem nem láttam semmit a szédüléstõl.
- A jövendõbelid angyalom.
- Pfúj. – megpillantottam az egyetlen szempárt ami rám szegezõdött.
- Na tudod mikor…. menj te a jó… - éppen melegebb égtájakra küldött volna, amikor egy egyszerû legyintéssel arrébb tántorított. Betelt a pohár, hiszen már magamhoz tértem. Ott ütlegeltem és haraptam, ahol csak tudtam. Éppen a szemét szúrtam volna ki, amikor kinyitotta a száját…. És egyszerûen a büdös leheletétõl ütõdtem ki úgy, hogy csattanva landoltam a padlón, levegõért kapkodva, mint valami kicseszett hal.
- A büdös jó… - kászálódtam volna föl, de térdre rogytam az újabb támadástól. Hátra hõköltem és a sziklának támasztottam a hátamat. Amint éreztem, hogy stabilan állok tudtam, hogy a legyintéseit simán kibírom. Nem akartam megölni, mert akkor hatalmas galibába kevertem volna magam. Itt sem szabadott volna lennem, nem hogy irtanom a misztikus lényeket.
- Na tudod kivel szórakozz te utolsó retkes Küklopsz.
- Nejecském…
- Senkid sem vagyok, fõleg nem a nejed, jobb ha befogod mert ismét elájulok ettõl a rothadt szagtól. Mi lett a korábbi asszonnyal? Csak nem megetted és még mindig odabent rothad?
- Elég legyen… - szóhoz sem hagytam jutni.
- Mibõl? Abból, hogy fiatal lányokat ütsz ki az út mentén, hogy aztán az orrukat erõszakold meg a bûzöddel egy barlangban? Szerintem is elég volt belõle. Nem tudod kivel kezdtél te ki. A misztikus lelkek nem az én asztalom, de te nem érdemled meg, hogy megkóstoljalak, olyan undorító vagy, hogy még a természetfölötti sötétben is kiég a retinám tõled…
Éppen folytattam volna amikor valaki olyan vágott közbe, akit a hátam közepére sem kívántam.
- Megoldottam volna, te utolsó buzi. – kiáltottam rá, de nem hallotta a nagy hadakozás közepette.
- Persze, neki apuci azt is elintézi, hogy misztikus lényeket öljön, akik nem születnek ujjá. – gúnyolódtam, amikor a döbbenet és a sokk keveréke még nem ért el.
Mi lesz velem? Megtaláltak és kurvára ketten voltak a legrosszabb párosításból. Ha futok megjárom, de akkor is ha nem. A gondolataimból Nick rántott ki. Szó szerint. Úgy hurcolt maga után mint egy krumpliszsákot. Ellenkezve rángattam a kezem. A legrosszabb ötlet velük tartani. A segítségük sem kellett semmihez. A kijutáshoz sem és ahhoz sem, hogy a megfelelõ helyre érkezzek. Oda föntrõl… Már hallani sem akartam.
- Mit képzeltél? – úgy ordított velem a Ringyó amikor a hajóba ültem, hogy a kósza hajtincseim az arcomra tapadtak.
- Eltört a karom. – vágtam hozzá üres arccal. Nem akartam beavatni semmibe, így jobb, ha a részleteket sem tudja. Higgye csak azt, hogy tõle rohangálok. A honvágy annyira nem hozzám illõ érzés. Eddig sosem kerített hatalmába túlzottan de most, hogy ilyen közel járok a lehetõséghez… Borzasztó volt.
Úgy tûnt a Hímringyót megviselte a harc; a lábából vér szivárgott a törmeléket mosva le a lábáról. Lemondott a vitáról, ami nekem nem tetszett. Be akartam fejezni azt, amit a Küklopsszal kezdtem el. Nekem õ is jó a befejezésre… Azonban egy kevésbé ingerült hang idõ közben elém vágott. Nick volt az, legnagyobb meglepetésemre. Mesélt, méghozzá arról, hogyan jutottak el idáig. Micsoda nyomik. Egyértelmûen ide jöttem. Hah. Figyelmesen hallgattam az élménybeszámolót már csak azért is, mert õ beszélt és nem a Ringyó. Akkor az öklömmel tömtem volna be a száját egy ütés kíséretében. A szõke srác hangja nem volt boldog, de egyértelmûen színt vitt az ivós estéjébe ez a kaland. Már csak azért is dörzsölhette a tenyerét, mert vele volt. Bahh… Ha tudnám mit esz benne.
- Én nem megyek veletek sehova! – vágtam közbe, mert egy valószínûtlen beszélgetés visszarángatott a jelenbe, ahol már Nick hallgatott és elõrefelé fordult.
- Itt akarok maradni. Jó a kaja és még be is pasiztam, bár nem az ideálomból. A görög Adoniszok itt várnak rám és ti ettõl fosztotok meg egy szingli nõt! – vágtam dühösen a fejükhöz, vagy is inkább a Ringyóéhoz, de õk valamilyen oknál fogva rezzenéstelen arccal néztek vissza rám. Vajon melyik részlet fölött siklottam át, ami átmeneti süketséget okozott náluk? Hirtelen kezek ragadtak meg a méla elmélkedésemet szerte foszlatva.
- Barmok, engedjetek el. – rugdostam, kapálóztam és haraptam is. Ringyó vére már a kezén is csorgott, de nem engedett el. Mind a ketten szorosan fogtak, akármennyire is vergõdtem alattuk. Régen rossz, ha két démon srác fog le egy hajó aljára. Bár nem tartottam egyikkõjüktõl sem, a belsõ hang azt diktálta; Szabadulj!
Valami dallamot kezdtem hallani a távolból és akármennyire is menekülni próbáltam, az elmémet már lekötötte. Csapkodtam még párat, de végül az énekhang is elért. Furcsa érzések kavarogtak bennem és hirtelen hányingerem lett, ahogy a fájdalmasan tökéletes muzsikát megpróbáltam kiszorítani magamból. Nem ment. Jelenetek, képek kavarogtak a szemem elõtt, majd arra lettem figyelmes, hogy a személyek körülöttem nem változtak, csak a helyszínek és a szituációk. Feszítette a teljes lényemet az, amit ez a két ökör okozott nekem. A sok érzés, ami feléjük irányult…belõlem. A lopott jelzések egyértelmûvé váltak, ahogy tisztult a muzsika. De mielõtt elgondolkodhattam volna rajta, minden fekete lett és borzasztó bûz ütötte meg az orromat; a halál szaga. Egy fekete alakot láttam magam elé, aki szavakat mondott ki, de közben átkokat szórt. A betûk formálódtak, és valódi súlyokká alakultak a nõ lábai elõtt szenvedõ alakok testén. Maga a megtestesült gonoszság hosszú hajjal és az enyémhez meglepõen hasonlító szarvakkal. De azok a szemek… Nem lehettem én. A metszõ, jéghideg pillantás riasztó és kegyetlen volt. Vajon mások láthattak ilyennek? Ebben az esetben remélem, hogy minden ember összefossa magát a látványomtól. Egész jó alakom van így koromfeketén… Éppen büszke lettem volna magamra, amikor az alak visítani kezdett. Olyan kegyetlenül, hogy foggal-körömmel menekültem. Nem érdekelt, hogy merre vagy hova, csak menekültem. Egy pillanatra megszûnt a szorítás én pedig kapaszkodót találtam az ernyedt lábaimmal. A többi már csak feketeség, másra nem is emlékszek a kellemetlen kijutásból.

***

Odabent úsztunk a tengerben. Minden sós volt és a sirályok kellemetlenül vijjogtak. Kísértetiesen emlékezetett a korábbi rémálmomra a többi állat és a madarak hangja. De várjunk csak. Mikor is aludtam én? Csak akkor jöttem rá, hogy nem is vagyok egyedül.
- Balfasz. – morogtam magam elé, ahogy fölismertem a fekete tincsek gazdáját. Persze a szõkéhez egy szavam sem volt, õ csendben úszkált. Ringyóka felém pillantott, mire rámordultam. Rám se merjen pillantani. Visszarángatott ebbe a szaros emberekkel teli világba. A még rosszabb dolog az volt, hogy õ is itt van.
Kikászálódtunk egy partra, de én azóta nem szóltam semmit. Nick közölte, hogy otthon szeretné kiheverni az utazás okozta traumát, így tõle elköszöntünk. Némán haladtam a kegyetlenül ismerõs úton, jó pár méterre lemaradva a csapzott démontársam mögött.
- Utállak. – morogtam amikor beléptünk a házba. Becsaptam az ajtót és már el is viharzottam az emeleti fürdõ elé. Nem érdekelt õ mit gondolt vagy mit nem. Jó pár percig csak folyattam magamra a vizet. Kénytelen voltam végigdörzsölgetni alaposabban a tincseimet, mert a só már kezdett rászáradni. Mire végeztem friss voltam tiszta ruhákban. Bár nem a görög fehér csini hacuka és az arany saru volt rajtam. Elég laposnak éreztem ahhoz képest a farmer rövidnadrágot és az ejtett hátú ujjatlant.
Éppen a tv felé tartottam, amikor a lépcsõ végébõl elõbb a lábat láttam meg, majd a dühös Ringyót is. Nem volt jó kedve, de úgy tûnt a kiabálás elmarad. Ötletem sem volt, hogy a szeme alatti karikák a fáradtságtól, vagy a sérülésektõl lettek, de pocsékul nézett ki. Esetleg mindkettõtõl. Az ajtókeretnek támaszkodtam, és csak pár szótlan perc után vettem észre azt a borzasztó kötést.
- Hogy te mennyire béna vagy. – sóhajtottam színpadiasan. Kelletlenül indultam el a dobozért a lenti fürdõbe, de végig azt kántáltam magamban, hogy egy kis segítséggel enyhíthetem az alaptalan haragját. Visszaérve levettem a dohányzóasztalról a sérült lábát és elkezdtem rendesen bekötni. Nem volt rossz, de azért megért újracsinálni, mert elfelejtett gézt rakni a sebekhez; a kötszer már át is vérzett.
- Ki az a nyomorékfalvi utolsó béna, aki beleugrik egy rohad kiálló szikladarabba, amikor éppen seggbe rúgott egy 5 méteres Küklopszot? – tettem föl a költõi kérdést. – Hát persze, hogy te.
- Azért kedves Nina asszony sem kutya. – a megnevezésre azonnal fölkaptam a fejem és a hüvelykujjamat egy meglehetõsen fájó pontra illesztettem a lábán és szorítani kezdtem.
- Hogy lehetsz ekkora paraszt? Inkább engedj el. – mondta két szisszenés között.
- Sajnálom, de ehhez jobban értek mint a szántáshoz. – vontam vállat, majd amint végeztem, át kellett térnem a csuklójára. A harapásomat ugyan is nem látta el.
- Erre kéne egy kis só és…
- Hagyd abba. – a tekintetében volt valami, amiért abbahagytam. És most az egyszer nem fenyegetés volt az.
- Ha nem vigyázol rá fölszakad és mégy csúnyább lesz. Össze kéne ölteni. – mondtam valamivel halkabban. – Nem vállalom. – tettem hozzá gyorsan, majd azt a sérülést is hasonlóképp intéztem el.
- Kész. – nem vártam köszönetet, csöndesen pakoltam el mindent, majd visszatértem a kanapé túlsó végébe. A tv le volt némítva és valami utolsó szar amerikai sorozat ment rajta, szóval megelõztem a katasztrófát (hogy hangot adjon rá), beszélgetni kezdtem.
- Nagyon haragszol? – vágtam rögtön a közepébe, egy párna csücskét szadizva.
- Az nem kifejezés Nina. Rohadtul. – nézett rám fáradtan.
- Olyan vagy mint a mosott szar.
- Köszönöm.
- Nincs mit. – mosolyodtam el lassan és õ is hasonlóképpen tett.
- Nagyon ne voltál állva a bárban.
- Elmondod mit tettem? A horzsolásokat egyáltalán nem értem.
- Kizárt. – vigyorogtam titokzatosan.
- Ezzel mi legyen? – böktem a karomra ami meglehetõsen fájt és elég kitekeredett pózban pihent a jobbomon. – A bal kezem totál egy nyomorék. Mint te. – pöccintettem meg az állát amikor felém fordult a gyenge beszólásra.
- Holnap elmehetsz dokihoz, ilyenkor jobb ha nem zaklatod õket. A démonoknak is kell pihenni, szóval most kussolj. – emelte a távirányítót, de én lecsaptam rá.
- Beszélgess velem. Jobban elhanyagolsz, mint egy kisállatot szokás.
- Szerintem pedig nem éppen ez történt… Szeretnél a kutyám lenni? – kérdezte vigyorogva.
- Még mit nem. Sosem leszel a falkavezérem. – húztam föl az orromat makacsul.
Visszadobtam neki a távirányítót, mert inkább nézek hülye mûsorokat, mint a gyenge dumáját hallgatnám. Felszisszent amikor elkapta a mûanyag tárgyat, de erre már nem tudtam mit mondani. Sajnálom? De nem sajnáltam… Illetve. Hanyatt feküdtem fölhúzott térdekkel, hogy ne lökdössem õt. Lassan tudatosult bennem, hogy a fejem egyszerre lüktetet a nyavalyás kezemmel és borzasztó fáradt vagyok. A vízszintes testhelyzet tehette, az biztos.
- Hé, kösz a… - de már bele is horkantott egyet álmában. Nagyszerû. Elõkerestem a hatalmas puha takarót amit már Nickkel is megosztottam. Úgy döntöttem én is a kanapé éjszakázok, ha szarul vagyok egyszerûbb lesz fölrázni a Ringyót. Ismét visszahelyezkedtem a hátamra, a takarót szétterítve magunkon.
Éjszaka forgolódva ébredtem és kénytelen voltam a szobámba ballagni, hogy elfogyasszak egy lelket. Visszatértem a kanapéhoz és fél kézzel megráztam a Ringyót.
- Kelj fel te Hímringyó… Johnnie a rohadt életbe már…- morogva nyitotta ki a szemét, mire kiegyenesedtem.
- Rohadtul fáj a kezem. – böktem a dagadt és véraláfutásos végtagomra.
- Aludj. Még is mit kezdhetnék vele? – dühösen toporogtam elõre, mire az a barom nyomott a kezére egy puszit és nem túl finoman ért hozzá az alkaromhoz.
- A gyógy puszi itt már nem segít seggfej. – még kómás állapotban is jót szórakozott a nyomoromon, ezért inkább visszafeküdtem a kanapéra, de most már terpeszkedtem.
- Holnap elviszlek dokihoz, ha most kussolsz. – morogta félálomban, majd eldõlt, hogy ülõ helyzet helyett, így merüljön mély álomba. Szerencsére annyira mélybe, hogy nem érezte meg a rugdosódásomat, amikor helyezkedtem, és megpróbáltam lejjebb túrni. Ezután én is bealudtam, még mindig sajgó kézzel.

Nick zavarta meg az amúgy sem kellemes beszélgetésemet a Ringyóval. Alapból örültem volna neki, de most pont úgy helyezkedett, hogy engem kizárjon. Mi lelte ezt a gyereket? Kezdtem attól tartani, végleg ilyen marad. Titkon reméltem csak sokat ivott és ennyi van a dologban. Mérges hangocskát hallattam, amikor úgy tûnt magamra hagytak, pedig ott álltak tõlem alig pár lépésnyire. Nem túl feltûnõen kezdtem el kihallgatni a beszélgetésüket. Amikor Johnnie hülye fejet vágva, hülyén válaszolt a kérdésre, muszáj volt röhögnöm. Amúgy is vicces volt maga a kérés és a szitu, de így még inkább. Nick agresszív perecvételérõl nem is beszélve. Olyan volt, mint egy ember csaj, aki éppen piros betûs ünnepeket él át. Ebben kételkedtem, hogy lehetséges lenne, de a viselkedése pont olyan szélsõséges volt. Nem mondtam neki semmit, pedig szívesen fölvilágosítottam volna arról, hogyan is kell udvarolni egy srácnak. Egy csónakban eveztünk és azonos nem iránt érdeklõdtünk, szóval miért ne. Csak az érdeklõdés személye nem volt ugyan az. Semmikképp sem. Éppen szólni akartam volna hozzájuk, hogy ne higgyék olyan könnyen megszabadulnak tõlem, amikor fogták magukat és elmentek kettesben táncolni. Durcásan könyököltem a pultra és kértem inkább még egy kicsit inni, hogy jobb kedvem legyen. Beszélgetni kezdtem a meleg pincérrel, akinek már nem tudtam a túl sok betûbõl álló nevét. A sajátomat még el tudtam volna mondani. Szerencsém, hogy ismétlõdõ betûk is vannak benne.
- Nehéz meghódítani egy buzit? – érdeklõdtem még mindig könyökölve.
- Neked elég nehéz lenne. – éppen poharakat öblített, de néha rám nézett azért. Hú. Éreztem a törõdést.
- Na ilyen egy meleg srác. – bólogattam magam elé meredve. Nem érthette mit mondok, de nem szólt be meg semmi. – Kedves vagy, bírlak. De ki is vagy a kettõ közül? Már nem azért… Csak hosszú a neved… és – magyaráztam volna, de kedvesen közbevágott.
- Janos.
- Óóó, azt hittem a másik vagy. Tudod. A pasid. – mosolyogtam, mire megcsóválta a fejét. – Szerintem összeilletek.
- Térjünk vissza kérdésedre. A buzik néha túl nehezen jönnek össze, mert sokan ferdén néznek ránk.
- Én nem. De Nick nem fogad el még barátjának se.
- Ebben nem biztos, hogy tudok segíteni. – húzta el a száját.
- Pedig én csak a haverja akarok lenni, mert bírom a melegeket. Cukik. Ha nem olyanok, mint éppen õ most. Utálom. Köcsög. – magyaráztam hogy lett a jó fejbõl kevésbé az.
- Biztos a szerelmi bánat. – mosolyogtam a tánctér felé és kissé szédültem, de azért sikerült megtalálnom õket a tekintetemmel.
- Az majd elmúlik, és újra barátkozhatsz vele.
- Igaz… - biccentettem, talán kicsit túl nagyot, de tartottam az egyensúlyom. Mi is volt az a mit utoljára megittam? Valami piros, volt lila, amit nem is akartam inni, ja és a zöld cucc. Már kezdtem elveszni köztük. A Királynõz azért megismertem, és amikor rám pillantott csak szolidan elmosolyodtam. Jobb ha nem nyitom ki a számat.
Untam, hogy mind a ketten bunkók voltak ezért fél óra elteltével úgy döntöttem elég határozott és tiszta vagyok már ahhoz, hogy megneveljem õket. Nem esett jól a viselkedésük egy idegen helyen pláne. De nem is értettem miért foglalkozok velük. Talán még mindig részeg vagyok.
- Faszom. – álltam föl morogva. Janos egy furcsa pillantás kíséretében eltette az üres poharam. Intettem neki. Reméltem én nem abból a szarból ittam mint a Hímringyó, mert hallottam ahogy a Királynõ valaki másnak adja oda, nem túl bíztató mosollyal az arcán. Figyelmeztette a tagot, de hajthatatlan volt. Gondolom az elõzõ áldozat is így viselkedett. Nem kellett sokat keresgélnem, mert már két kilométerrõl is lehetett hallani a hangját. Egy olyan hely felé tartottam a hangot és a combomban érzõdõ jelzést követve, ahol még korábban nem voltam. Csak egyszer néztem körbe és sejtettem mi ez a hely. A két jómadarat ennek ellenére egy ajtó elõtt találtam. Megtorpantam, mert hallottam az utolsó mondatot és Nick olyan pillantással mért végig, mint aki meg akar ölni.
- Hallottad mit mondott. Jobb lenne nem folytatni. Amúgy is megcsókolt teljesen józanon és…
- Kussolj, nem a te dolgod. Rád is érvényes amit mondott.
- Ne képzeld, hogy bármit is akarnék tõle. – fintorogtam és kerülgetve a kétes tócsákat közelebb mentem.
Nick egyetlen szó nélkül indult volna el, de a fölsõje hátába markoltam, talán az utolsó pillanatban.
- Azért kaptál korábban csókot, amiért elvittél engem az útból. Legközelebb én hívlak el valahova úgy, hogy elõtte fölidegesítem és jönni fog nekem egyel.
- Nem kell a segítséged.
- Nem is ajánlottam föl. – fontam keresztbe magam elõtt a karjaimat.
- Akkor mit magyaráztál az elõbb szerinted?
- Rosszul érezted, hogy bármikor is a segítségemet ajánlottam föl.
- Te totál hülye vagy. – lelépett és én kicsit sem éreztem rosszul magam amiatt, hogy így beszéltem vele. A hangnemem lesújtó volt és talán kegyetlen néhol, de õszinte. Részegesen õszinte.
- Reméltem, hogy bekussoltok. – szólalt meg egy hang a hátam mögött, de meg sem fordultam. Undorodva nyúltam a Ringyó felé, hogy elhúzzam az ajtó elöl. Egyértelmûen mások voltak bent, a hangokból ítélve. Felém hajolt és kábán csücsörített, de a kezemmel befogtam a számat.
- Fujj, hagyj már. – fojtottam el a mosolyomat, hogy ne lássa.
- Szívjunk friss levegõt. – ajánlottam.
Megragadtam a két karját és magam után húztam. Inkább tolnom kellett volna elõttem, hogy könnyebben szétváljon a tömeg. Ehelyett csak reménykedtem, hogy nem lép rá senki. Magyarázott valamit, meg a faszát emlegette, de inkább nem kérdeztem vissza. Odakint hûvös volt és végre láthattam hol vagyunk. A szemem hozzászokott, de csak a fák körvonalát tudtam kivenni és az orromat a mocsár bûze csapta meg a friss levegõ helyett. Kicsit jobb volt mint bent, de nem tudtam mit kezdjek a Ringyóval. Kihoztam, mert bent nem tudtam letenni. Fetrengett és baromságokat beszélt, azt hiszem halucinált. Még sem hagyhattam ott. Mert ha így tettem volna és megtudja utólag abból nem jöttem volna ki jól.
Törökülésben ültem a földön és a fûszálakat tépdestem. A Hímringyó arccal lefelé elterült a földön és úgy horkolt, mint valami mormota. Néha megböktem az oldalát, hogy lássam él-e még, mert teljesen elhallgatott idõnként. Úgy tûnt még mindig lát valamit, mert kapálózott és érthetetlenül beszélt amikor megérintettem. Amikor õs is fölült zavarodottan nézett körbe. Már értettem mit mond, kicsit kijózanodott, de még mindig kába volt.
- Be akarok menni. – indult meg fejjel elõre a föld felé.

- Az úgy nem fog menni.  – kaptam el a két vállát. Nem tudtam, hogy vissza akarom-e vinni, mert nem éreztem magam túl jól bent és amúgy is idõ közben megbántam azt, ami Nickel történt.
Ismét magam után vonszoltam volna, ha nem áll talpra magától. Olyan volt mint egy holdkóros és megpróbáltam nem röhögni akkor, amikor nekiment a csukott ajtónak. Azt hitte nyitva van. Visszaterelgettem a pulthoz, mert úgy tûnt már tud ülni. Megláttam Nicket és már ott is hagytam a nyomit, aki be volt nyomva. Leborult a bárpultra, de legalább egyben volt. Alig egy órát töltöttem kint, már is kellemetlenné vált a benti légkör. Az alkohol érezhetõ volt a levegõben. Lehet a lélegzetvételtõl rúgtam be. Ha megkérdezik mennyit ittam, ezt fogom mondani.
- Hé, még midig haragszol? – ütöttem ököllel a vállába egy rendeset, mert nem tûnt túl ébernek.
- Talán. – a vállát dörzsölte, és nem nézett rám. Leültem mellé és kértem magamnak egy italt, mer tudtam, hogy így talán túl õszinte, esetleg kegyetlen leszek vele. Valami derengõ folyadékba kortyoltam, de egész finom volt és talán nem bivaly erõs.
- Mivel tehetném jóvá? – sóhajtottam nagylelkûen. Ez nem vall rám, de ezzel a buzival még is kivételt tettem.
- Hagyj békén. – minta mosoly bujkált volna a szája sarkában, hiszen tudta, hogy nem megyek el.
- Miért lógatod az orrodat? – érdeklõdtem finoman, bár kis éllel a hangomban.
- Csak a szokásos.
- Azt hiszem értem.
- Mit értesz? – vágott közbe a majdnem megtárgyalt alany, szóval Nick legnagyobb örömére nem folytattam.
- Na ide figyelj. – ugrottam le a bárszékrõl és vészesen közeledtem a Ringyó felé. Lépett hátra egyet, de nem azért mert félt, hanem egyszerûen távol akart tartani.
- Te hoztál ide le és meg sem kérdezted, hogy el akarok-e jönni a bizonyos üvegekért, szóval most én jövök. Haza akarok menni. Igen haza. – emeltem föl a kezem mielõtt közbevághatott volna. – A lakásomra.
- Azt majd még meglátjuk. És én maradni akarok.
- Akkor küldj vissza, nyisd meg nekem a Kaput.
- Kizárt. – vágta rá rögtön.
- Ez esetben gyere te is. – hátranézett Nickre, aki már nem volt tiszta és elég morcos képet vágott, majd egy vágyakozó pillantást vetett felé és a tekintete egyre lejjebb csúszott, majd kinyújtotta a kezét…
- Megyünk. – jelentette ki és elindult elõre. Elköszönésképp intett a Királynõnek, én biccentettem. Keresztbe fontam magam elõtt a karjaimat jelezvén, hogy nem fogom meg a kezét. Egyedül is tudom követni, amúgy sem megyek messze tõle. Túlságosan…
- Elhoztál egy olyan helyre ahol egy csomót ittam, és mindenki utálkozva nézett rám csak mert a földön élek és nem lehet megerõszakolni. És mind ennek a tetejébe Nickel is összevesztem egy kicsit és te is gatya voltál. – a ráncigálós részre nem tértem ki.
- Magadra vess, hogy nem illeszkedtél be. – kiöltöttem a nyelvem, de nem láthatta.
- Könnyû Pici Lucifernek, aki emberibb mint én, de nem nézik le a származása miatt. Kurva szerencsés egy nyomi vagy te. – mérgelõdtem és a hatásszünetét kihasználva már csak arra emlékeztem, hogy futok. Sötét volt, de inkább becsuktam a szemem és hagytam, hogy valami belsõ izé vezessen. Akárhova. Dimenziókat még én is képes voltam átlépni és reméltem, hogy nem esek be valahova csak úgy.

- Azta, a Hímringyóval fogok embereket vadászni? – csillant föl a szemem, amikor már a vadászat ízét éreztem a számban. Beleéltem magam, hogy levadászhatok bárkit, amíg õ távol tartja tõlem a parazitákat, akik képesek lennének beköpni a zsaruknak.
- Nem igazán, beszerzõhöz megyünk. – oldalra biccentettem a fejemet, mert nem igazán értettem. Drogot fogunk venni lelkek helyett? Nem tettem föl a kérdésemet, inkább csendben követtem lefelé a lépcsõn. Így is örülhetek annak, hogy elvisz egyáltalán valahova, ahol kaphatok lelkeket. Bár a legnagyobb gáz az, hogy nem tudok majd vadászni. Elveszik tõlem az élvezetet, csak tányéron kapom a vacsorámat, mint holmi ember.
Elmagyarázta mit is jelent ez az egész és mit várhatok a közeljövõben. Hallgattam és koncentrálás közben a szám szélét rágtam. Meg kéne jegyeznem mindent, amit mond. Különben szõke nõs kérdéseket fogok föltenni, ami nem igazán hozzám illõ. Vagyis csak az õ szemében lehet ilyen, ugyan is én ehhez semmit sem konyítok. Még hogy beszerzõ…
A kapu láttán azonnal vidámabb lettem. Alvilág. Alig vártam már, hogy újra beszippanthassam azt a lenti levegõt, ami olyan nosztalgikus emlékekkel töltött el, amik rég nem jutottak már eszembe. Szóval be kell fognom a számat odalent. Ez az, amit nehezen tudok elképzelni saját magamról. Õt is szóval tudom tartani, pedig már elég jól ismerem, hát azzal is képes vagyok rendesen elbeszélgetni, akit nem. És ha bunkók lesznek, szinte élvezet lesz oltani õket. Egyik részem várta, hogy oda kerülhessek ahova vinni akart, de a másik szinte foggal, körömmel ellenkezett. Idegen helyre visz, ahol üvegbe zárt lelkek közül válogathatok, és aztán tányérról ehetem meg õket. Vadásznom kéne, elvégre démon vagyok és ez az életem része. Nem fogok élni holmi behatárolásnak, amit más szabott ki rám a saját beleegyezésem nélkül.
- Jaja, vettem. – kaptam észbe, hiszen már hozzám beszélt én meg egy ideig a vállamon ülõ kisördögre hallgattam, miszerint azonnal lelépek innen és kiirtok egy teljes falut. Õ eltûnt és megpróbáltam fölidézni magamban mit mondott korábban. Hallottam, visszaidéztem, de az elõbb nem jutott el a tudatomig. Beugrottam és összeszorítottam a szemem. Fennhangon mondtam azt amit az elõbb magamban is párszor elismételtem.
- Johnnie hozott el Emmához. – erõsen kellet koncentrálnom ahhoz, hogy ne Ringyónak vagy hasonlónak hívjam. Nekem természetes lett volna, de az átjáró nem hiszem, hogy elfogadta volna. Kinyitottam a szemem és csalódottan vettem észre, hogy ismét ott állok ahol pár pillanattal korábban. Egy pillanatig sem vártam, újra ugrottam a mélységbe. Már kissé ingerültebben ismételtem el a mondatot. Megint elbénáztam. Dühösen dobbantottam magam mellett ökölbe szorított kezekkel. Most vártam. Még is mit tehettem volna? Hallottam már a 15 perces korlátokról, hogy ne lehessen tömegesen beömleni egy Átjárón. Hímringyó viszont nem említett semmi hasonlót. Jobbnak láttam, hogy nem árulom el neki, használtam már hasonlót. Reméltem, hogy itt is ez volt érvénybe, ennek értelmében vártam. A karjaimat összefontam magam elõtt, és ideges ritmust ütögettem a bal karomon. Amikor úgy éreztem már képtelen leszek tovább állni leugrottam. A hangom ingerülten visszhangzott, majd arccal elõre landoltam a túloldalt. Megtöröltem az arcomat és káromkodva álltam föl.
- Francba. – nekisétáltam egy fának és jobbnak láttam, ha kiáltok egyet.
- Ringyó, itt vagy valahol? – mérgemben talán egy kicsit túl hangosan kezdtem számon kérni és reméltem, hogy csak mi vagyunk a környéken. Jelenleg nem akartam senki mással találkozni. Sejtettem, hogy õ tökéletesen lát velem ellenben. Ez kicsit gyenge ponton érintett. Olyan volt, mintha a kedvelt Alvilágom kitaszított volna magából és egy igen fontos dolgot vett el tõlem; a látást.
- Itt vagyok melletted. Add ide a kezed, mire megszokod a sötétséget úgy is a bárban leszünk. – a hangja túl közelrõl érkezett és éppen ellenkezni kezdtem, amikor megragadta a kezem. Nem szorultam a segítségére így is úgy is eltaláltam volna utána. Elég cselese voltam ahhoz, hogy megoldjam. Beszéltettem volna végig, vagy valami hasonló.
- Háromszor kellett leugranom, és várnom tizenöt percet, mert ez az átjáró izé nem mûködik. – panaszoltam. Említést arról nem tettem, hogy végül egy régi emlék hatására eszembe jutott mit is kell tennem ahhoz, hogy ideérhessek.

- Ja, bocs elfelejtettem mondani, hogy meg kell várni, míg én megérkezem. – ja bocs, szerintem direkt volt. Ha láttam volna, tuti valami keserû vidámságot véltem volna felfedezni rajta; kárörömöt.

- Vigyázz, mocsár!  - már késõ volt, a lábam alatt éreztem a lucskot. A cipõm beleragadt, és émelytõ hanggal vált el a talajtól. A fûbe töröltem és reméltem, hogy nem fogok mindenhol bûzös nyomokat hagyni magam után, amerre csak járok. Legalább tudjuk merrõl jöttünk…

- Na, tessék! Megint jókor szólsz! – förmedtem rá rögtön, szinte kapásból. Büszke voltam magamra, amiért ilyen hirtelen vissza tudok neki vágni. legalább nem hiszi majd azt, hogy õ az ’isten császár’. Bennem ellenfélre talált.

- Csak haladjunk… - mondta úgy, mintha kellemetlen lett volna neki valami. Lehet, hogy én, vagy éppen a nem túl jellemes mocsárbûz, amit a cipõm árasztott.
Addig gyalogoltunk, hogy azt hittem már letörik a lábam. Nem azért mert fárasztó lett volna, hanem mert egyszerûen utáltam gyalogolni. Futni jobban szerettem fõleg akkor, ha a prédám menekült elõlem. Olyankor tejesen föl voltam tüzelve, most azonban teljesen közömbösen álltam ahhoz, hogy lelkek beszerzésére indultunk.
- Be is megyünk, vagy csak kint állunk? – kérdeztem már kissé türelmetlenül, amikor úgy éreztem azért állt meg, mert ideértünk. Halvány derengés volt a szemem elõtt, mintha neoncégért látnák. Aztán még ott voltak az ablakféleségek, amik mondhatni fényt árasztottak a külvilág felé. Érzékeltem õket, de még nem láttam. Benyitott, és ahogy elengedte a kezem elhúzódtam tõle. Nem a kisállata vagyok, hogy vezetgessen egy olyan helyen, ahova akár én is tartozhatnék. Démon vagyok, de már láttam, hogy ez nem az én társaságom. Szeretek beszélgetni, de inkább csak húzom az ember agyát. Itt azonban csoportok voltak. A tánctéren, a pultnál és mindenhol. tulajdonképpen egyedül érkeztem, mert nem éreztem úgy, hogy a Hímringyóhoz tartoznék. Követtem a fényesre sikált pulthoz, ahol több ember támaszkodott. Szinte sejtettem, hogy kihez is jöttünk. A Királynõ elég feltûnõ volt. Az öltözködése és a viselkedése is, és a körülötte lévõ emberek diszkrét távolságtartása.
- Értem, miért hívnak Fehér Királynõnek. – muszáj volt közbeszólnom a ki nem mondott tiltás ellenére. Nem irigyeltem a kinézetét, sem az alakját, de legalább szerettem volna annyira föltûnõ lenni, mint õ.

- Emma nemzetközi drogkereskedõ is. Többet között. – Hímringyó felé pillantottam, de nem reagáltam semmit. Egy démonok közé keveredett beszerzõrõl akármit kinéztem volna. Meglepett ugyan, de nem nagyon. Legalább nem kölykökkel kereskedik.

- Kokain, heroin, fehérek, porok, kezdõknek 20% akció – szerencsére nem rám pillantott. Kipróbálnám egyszer az életben, na de ki tudja, mit vinnék véghez. Így is a büntetésemet töltöm.

- Attól tartok, nem vagyok kezdõ, de tiszta vagyok, lejöttem, azért köszönöm szépen. – nem gondoltam volna, hogy õ kísérletezik ilyennel. Már talán fizettem is volna azért, hogy láthassam önkívületi állapotban. Biztosan vicces.

- Én se tolom, árulom, de most, hogy mondod, pont keresek embert az Ember világba. – az új arc felé fordultam, aki eddig inkább csendes megfigyelõ volt. Látszott, hogy figyelt, de nem szólt semmit.

- Csüssz, király a hajad. Janos vagyok, buzibárpincér.

- Nina, szia. Meleg vagy, és úgy vagy bárpincér, vagy pincér vagy egy melegbárban? – érdeklõdtem kíváncsian. Eddig nem sok meleggel volt dolgom, de bírtam õket. Cukik.

- Mindkettõ, édes.

- Most éppen együtt vagytok Azazellel?

- Igen - vágta rá Azazel.

- Nem - vágta rá Janos. – próbáltam nem nevetni. Az ajkamba haraptam, hogy palástoljam a mosolyomat. Érdeklõdve figyeltem a beszélgetést, és nem szóltam semmit. A szememet a környéken jártattam, hátha fölismerek valakit.
- Niick. – fojtott hangon toporogtam a helyemen. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, be azt hiszem ezzel a halálomat írtam volna alá. Vagy legalább is a mély megvetését. Örültem, hogy ismerõs arcot látok és nem tudom, valamiért megkönnyebbüléssel töltött el, hogy nem csak a Ringyót ismerem. A többiekkel volt semmi bajom. Nem akartam magamban taglalni ezt a fura érzést, mert szinte meglepõdtem. Miért lenne szükségem bárkire is?...

Ringyóka kifejezetten meglepett volt, amikor a barátját látta kiválni a tömegbõl. A fiú felé kacsintottam, de elfordította a tekintetét rólam. Mintha menekülni akart volna, a mellettem a báron terpeszkedõ „turistavezetõm” beszerzési útra vitt. Csöndben tûrtem, hogy azt sem tudom, mi történik éppen.
- Bármelyiket?- pillantottam a halványan derengõ lelkekre. Azonnal nyugtáztam, hogy nincs rózsaszín; kicsit elszomorodtam.
- Aham. – vont vállat, majd több se kellett nekem, pakolni kezdtem. Az átlagosaknál maradtam, nem mertem bevállalni valami ismeretlent. Éhes vagyok és most nincs kedvem kóstolósdit játszani. Tíznél megálltam és összefogtam a szatyor száját.
- Mehetünk. – igazán lightos menü lesz, de legalább finom. A vadászatot még mindig hiányoltam, de apró elégedettséget éreztem, amikor elindultunk kifelé. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a következõ lépése, de éppen amikor mondani akart valamit, belé fojtottam a szót.
- Maradni akarok. – jelentettem ki ellentmondást nem tûrõ hangon.
- Hé… - elindultam és láttam az arcán, hogy valami csúnyát készül mondani.
- Amúgy… Köszi a lehetõséget és a lelkeket. Remélem, te fizetsz értük. – apró mosolyba préseltem az arcomat, majd Nick felé pördültem. Ringyó mintha kicsit megkönnyebbült volna, hogy nem a vadidegeneket kívánom magunkra haragítani. Pedig rosszul hitte. Ismerkedni fogok, mert úgy láttam vannak azért jó pasik.
- Hogyhogy itt futottunk össze? – méregettem a kezében tartott italt.
- Nem nézed ki belõlem, hogy ilyen helyekre járok? Veled ellentétben én szabadon betehetem ide a lábam. – kissé gúnyos volt a hangja, de nem bántam. Majdnem örültem neki. Lerázhatom a Hímringyót is, és társaságot kaptam. Gondoltam én bolond. Nick folyton az „ellenfelem” irányába tekingetett, át a vállam fölött. Keresztbe fontam a karjaimat és közelebb léptem.
- Hol lehet piát kapni? – elterelõ kérdés volt, de csak a kezével intett.
- Gonosz vagy. – hagytam faképnél sértõdötten. Zavaros képpel fordult felém, de én már az általa mutatott irányba tartottam, hogy szerezzek valami ütõset. Jól akartam érezni magam és ki akartam használni, hogy idelent lehetek.

A pultnál nem volt nehéz választani. Azonnal egy kék lángoló izét kértem, mint a mellettem ülõ. Elégedetten pillantott rám, majd az erejébõl megértettem miért. Vajon a két deci ebbõl a megfelelõ mennyiség? Mindenesetre ennyit hajtottam le, miközben a folyadék lángolt. Korábban is ittam fura színû löttyöket emberek társaságában, de amitõl én beszédülök egy tizedmásodpercnyire, attól õk meghalnának. Jól esett a démon pia. Nem is kellett több, amikor pörgõsebbre váltott a zene, a táncolók közé vetettem magam. Már jó ideje ráztam különféle srácokkal, amikor elkaptam a Ringyó rosszalló tekintetét. Lehet nem vetek rá jó fényt, de én most szórakoztam. Egy szõke hajú démon annyira megfogott, hogy szóba elegyedtem vele. Magas volt és izmos, tetoválásokkal a felsõtestén. Úgy rázta mint egy igazi isten, a vonásait tökéletesen láttam a félhomályban is. Szimmetrikus és vonzó arc. Az én esetem. Kellemeset csevegtünk, már amennyit a zene idõvel engedett. Közelebb rántott a karomnál fogva. Átöleltem a nyakát és vele együtt ringtam a zene ritmusára. A nyakához hajoltam és finoman a bõrébe csíptem.  A derekamra csúszott a keze és határozottan tolt el magától, hogy õ férhessen hozzám. A nyakammal játszott, amit imádtam. Fél kézzel már tapizott, amikor én is próbálkoztam. Elkapta a kezemet és lejjebb irányította. Mérgesen fújtam egyet. Kifogtam az igényem ellentétét. Ez a pasi irányítani akart, még hozzá kegyetlenül. Még egy érintést sem tehettem a beleegyezése nélkül, pedig tuti egy kurvának gondolt. Észre sem vettem, hogy kifelé terelget. Megütöttem, mire förtelmes vigyort villantott rám.
- Bírom, ha ellenkeznek Bébi. – meg sem vártam a folytatást, inkább az ágyékába térdeltem. A tüdeje sípoló hangot hallatott a kiszaladó levegõtõl. Otthagytam, had szégyenüljön meg egyedül.
- Ez rossz húzás volt. – kapta el a karomat és olyan erõvel szorította meg, hogy muszáj volt megállnom. Egy jól irányzott pofon csattant az arcán, amikor õ is érvényesíteni akarta magát. megütött, mire dühös lettem.
- Démon vagyok, de attól még nõ. Hogy mersz ilyen módon megütni? – igazítottam meg gyorsan a hajam és a fölsõm, hogy nézzek ki valahogy, amikor mindenki felénk fordult. – Utálom, ha egy srác úgy akar megdugni ahogy õ akarja. És erõszakos.
- A szándék bingó. – ragadta meg a csípõmet egy folyosó felé tolva. Nemes egyszerûséggel lefejeltem, de úgy, hogy majdnem elhánytam magam és a falhoz szédelegtem.
- Te kurva. – az elroppant orrát szorongatta és felém indult. Kihúztam magam és a fogaimat villogtatva vetettem volna rá magam, amikor egy kidobó közénk állt.
- Nincs verekedés. – gondolkodás nélkül engem ragadott meg és vonszolni kezdett kifelé.
- Álljon meg magam tróger. Nem megyek sehova. – elengedtem magam és a földre rogytam. Vonszolt még pár lépést, majd meglepetten nézett hátra. Johnnie már nem vette volna be, de az õr igen. Fölpattantam és a combomon jelentkezõ bizsergés után mentem. Mindig megtaláltam, így az idegen arcok tömegében is sikerült.
- Utállak. De… - ragadtam meg a karját, hogy felém nézzen. Mosolyt erõltettem az arcomra, és amikor a kidobó meglátta, hogy valakivel jöttem, föladta. Úgy engedtem el õt, mintha tüzes vasat fognék. Nickre pillantottam, a kezében két pohár ital volt. nagyokat pislogtam és majd nyolc perc kellett ahhoz, hogy elkunyeráljam tõle az egyiket egy kortyra. Fintorogva adtam neki vissza és eldöntöttem, hogy lilát ma nem iszom. Természetesen nem nekem hozta, így mehettem egyedül inni. Eltöltöttem egy kis idõt valami idegen jó fej srácok társaságában. Szerencsére sokszor hívtak meg, de már éreztem, hogy becsiccsentettem, ezért visszasiettem az ismerõs közegre.
- Ringyóóóó. – borultam a nyakába. – Hát nem látod milyen cuki? Úgy hajt rád. Csak nem féltékeny? – két ujjammal megfogtam az állát és Nick felé fordítottam a fejét, aki mással beszélgetett, de lopva ide pillantott. Nem volt túl boldog, hogy lebukott, de láthatóan rám volt pipa.
- Csak próbálok a kedvedre tenni. – mondtam fennhangon, természetesen nem a mellettem állónak szánva.
- Engedj el, hülye vagy? Ja nem… Csak részeg. – gúnyolódott a Hímringyó és lerázott magáról.
- Nem vagyok az. – mondtam talán túl komolyan. Fölültem az egyik bárszékre és a fölsõjénél fogva közelebb húztam Johnniet, hogyha Nick ideér, a közelemben beszélgessenek majd.

Kissé zavarodottan pillantottam körbe, amikor egyedül maradtam a nappaliban. Két kézzel dörzsöltem meg az arcomat. A bütykeim vörösek lettek az erõteljes csapásoktól, amikkel a felügyelõket illettem. Luke bizonytalan léptekkel igyekezett felém a hálóból. Most meg hogy a csudába magyarázom meg neki mi történt itt az elõbb?
- Figyelj bébi, az úgy volt, hogy… - valami furcsa és undorító érzés kerített hatalmába. A combomba halvány fájdalom nyilallt. Talán túl vad volt neki a tegnapi, de így is tudtam ki közeledik. Minden gondolkodás nélkül a gyanútlan fiúra vetettem magam és olyan hevesen csókoltam, hogy a saját ajkamba kellett harapjak; majdnem elszívtam az õ lelkét is. A hajamba túrt, majd túl könnyedék kapott fel. Biztosan ember? Már a háló felé araszolt velem, amikor a késztetés erõsebb lett, hogy beverjem valaki képét. Az õ képét.
Kikászálódtam Luke szorításából és két kézzel kellett rajta taszajtanom egyet óvatosan, hogy végre elinduljon befelé a másik szobába. A hajamba túrtam, finoman megrázva a tincseket, így már nem látszott annyira szétziláltnak. Éppen indultam volna, amikor betört az ajtó. Keserû képet vágtam és szinte sajnáltam az ajtómat. Az üres keretre pillantottam és a lógó zsanérokra.
- Ha kopogtál volna, beengedlek… - kezdtem mentegetõzni, hátha elkerülhetõ lett volna egy újabb ajtó.
- Nem engedtél volna be. – ezzel az igazat mondta, de sokkal inkább aggasztott egy aprócska tény. Pontosan tudta, hogy miért járt nálam az elõbb a felügyelõcsoport. Õ felel értem és én ismét rossz fát tettem a tûzre. Éppen meghúztam magam, a vállaim védekezõen húzódtak, fölfelé amikor semmi nem történt. Valami mosoly-féle bujkált az arcán, ezt pedig nem tudtam hova tenni. Hatalmas kiabálást és fejmosást vártam. Éreztem, hogy ez lesz a vihar elõtti csend. Most kezdjem el püfölni, vagy várjam meg amíg õ lép egyet?
- Miattad tönkre ment a betervezett esti dugásom, szóval essünk túl rajta. Ha már mindenképp bajt okozol, vállald a következményeket. – okított elég finom formában. Meglepõdtem és hirtelen nem tudtam mit tenni.
- De… Muszáj? Tudod, hogy nem kedvelnek, jobb lenne ellógni ezt és amúgy is itt… - csakhogy nem fejezhettem be.
- Most rögtön oda megyünk és túlesünk ezen. – foggal közömmel kapaszkodtam volna az elsõ szilárd tárgyhoz, õ viszont gondolkodás nélkül belökött az átjárón.
- Rohadj meg Ringyó! Ki nem állhatom, amikor így viselkedsz. – bosszankodtam, de szerintem nem hallotta, mert tuti reagált volna.
- Mellesleg egyedül voltál? Vagy volt valaki veled? Nem figyeltem. – éppen válaszoltam volna, de talajt fogtam a túloldalt az arcommal. Igen, pofával elõre csúsztam be a terembe.

***

Próbáltam ártatlan és angyali arcot vágni a dologhoz, mi szerint én nem is vagyok bûnös. Miért lennék? Biztos fordult már elõ démonnal, hogy balesetbõl hagyott hátra néhány tanút. És most velem is ez történt. Elkalandoztam ugyan a bírói és az esküdti beszédek alatt, a büntetés beleégett a tudatomba. Három ember. Hol elég az havonta? Minimum tizenhárom. Nagyétkû vagyok és emberként biztos több száz kilót nyomnék… Ezt miért nem lehet elfogadni? Nekem az emberi lélek a szenvedélyem, valakinek a csoki. Ez pont ugyan olyan természetes. Valakinek ez nem világos, de nem akarom elhinni, hogy ezek a fejesek sem eszik túl a számukra megszabott keretet. Már ha van nekik ilyen. Dühöngve fogadtam el az igazságtalan döntést. Ez így nem oké. Én éhes vagyok, és akkor nem tudok majd mihez kezdeni. Sõt ebben a hónapban, már bõven elfogyott a három és nagyjából két hét volt hátra addig, amíg ismét ehetek.
- Egy köszönömöt azért kinyöghetnél. – zavart meg a dühöngésemben a Ringyó amikor átléptem a ház küszöbét.
- Kösz, hogy elõre engedtél. – fintorogtam majd hátat fordítva neki beléptem és ledobtam a dzsekimet fogasra, ami aztán a földre hullott. Vállat vontam és beléptem a nappaliba.
- Én nem errõl beszéltem.
- Igazából nélküled is meglettem volna. – tudtam mire gondolt, de nem akartam érte köszönetet mondani. Nem tett semmi olyat, amivel jobban jártam volna. Így is megszabják, mennyire tömhetem meg magam.
- Aha, persze. Csak tízszer súlyosabb büntetést kaptál volna. Szereted feszegetni a határokat, mi?
- Lételemem. – húztam kaján vigyorra a számat és kacsintottam egyet. Imádtam mások agyára menni, különben unatkoztam volna. És szerintem õk is.
- Az mi volt? – kíváncsiskodtam, amikor a kukába dobott valamit, amit a szaga alapján képtelen voltam azonosítani.
- Valami noname sütemény. Állítólag. – olyan hangnemben mondta, ami azonnal megzavarta érzékeny füleimet.
- A csajod csinálta? – léptem közelebb az arcát fürkészve. Nem válaszolt semmit, amivel az õrületbe kergetett. Tudni akartam mit hallgat el. Elvégre nála vagyok, tudnom kell minden ügyérõl. Kötelességem.
Durcásan vágtam le magamat a kanapéra és kapcsolgatni kezdtem a tv-t. Látványosan szenvedtem és forgolódtam, de látszólag ezt õ semmibe vette. Néha leült az egyik fotelba az unalmasabbnál unalmasabb mûsorokat bámulni, majd egyszer elment és nem jött vissza túl hamar. Ez érdekesebbnek tûnt, mint bármilyen csatorna, ezért fölpattantam és úgy döntöttem megkeresem.

***

Úgy rohangáltam a házban, mint a mérgezett egér. Kihasználtam a zoknim csúszósságát, néhány kanyarba kifejezetten bevágódtam. Siklottam akár egy korcsolyázó. Percekig elszórakoztattam magam, amikor zörgésre lettem figyelmes.
- Jéé, itt pince is van? – álltam elé, hogy megszemlélhessem mire is készül. Mindenféle festõ eszköz volt nála. Nem volt túl érdekes elfoglaltság, munka szaga volt. de már meguntam az egyedüllétet, úgy döntöttem utána somfordálok. Szinte kémkedtem a menõ, csúszós zoknimban, de tudtam, hogy tisztában van azzal, hogy utána mászkálok. Nem zavartatta magát ezért én sem kérdeztem semmit.
- Mit akarsz csinálni? – kérdeztem, mellé érve. Még mindig baktattunk és kezdett ismeretlené válni a környék, pedig még mindig a házán belül voltunk. Mekkora ez a monstrum?
- Kifestem a padlást, rendet rakok, ilyesmi. Azon gondolkozom, hogy átcuccolok oda. – felelte teljesen hétköznapi hangnemben, pedig éppen átrendezni készült az egész napi rutinját.
- Aha. Egyébként jól áll a kendõ. – röhögtem halkan, hogy ne tûnjek túl bunkónak. Olyan kusza volt benne a haja, mint egy madárijesztõnek. A szerelését pedig egy takarítónõ is megirigyelte volna.
- Csak irigy vagy.
- El sem tudod képzelni mennyire. Tényleg jól áll. – horkantottam és majdnem bele is ütköztem, amikor hirtelen megállt. Egy folyosón voltunk, amit még sosem láttam. Magamba fojtottam a kérdéseket, hogy miért nem hozott még el erre. Kuncogva követtem. A csillámpor nem kerülte el a figyelmemet és az sem, hogy mennyire el van hanyagolva a fönti rész. Nem csoda, hogy elérte vele jöjjek, segítségre van szüksége.
- Úgy tûnik sok dolgod lesz. – fontam össze a karjaimat magam elõtt szinte tiltakozóan.
- Bízok benne, hogy segítesz… - pillantott felém, mire én hátat fordítottam neki. Gondolkodtam egy kis ideig majd rájöttem, hogy amúgy sincs mit tennem. Nem vadászhatok, a pasim, vagy legalább is a partnerem biztosan azt hiszi megõrültem. Hozzá sem mehetek vissza egy ideig. Így maradna az édes semmittevés vagy a ház szétpakolása. És erre jelen esetben alkalmam is nyílt.
- Talán. – fordultam felé, miközben lábujjhegyen ingadozva lépkedtem az egyik deszkám, mintha a magasban lennék.
- Inkább válaszolj. – mondta, mintha csak türelmetlen lenne, vagy a szórakozás nem jönne be neki.
- Segítek, de a férfimunka a tiéd. Nem cipekedek. – éppen mondani készült volna valamit, de közbevágtam. – Jobb mintha nem segítenék semmit igaz? – biccentettem oldalra a fejem. Sóhajtott egyet, mint aki beletörõdött, majd lerakta a holmiját egy kupacba és kezdõdhetett a munka. Én elkezdtem a dobozokba szedni a kisebb dolgokat válogatás nélkül. Ez környéken találtam õket, egy helyre mentek. Hamarabb végeztem ezekkel, mint ahogy õ lehordta a felesleges bútorokat valami furcsa lebegtetõ képességgel. Lefelé araszolt egy nagy szekrénnyel és két zsámoly követte. Inkább elfordultam és a portörlésre meg a fönti ablakra koncentráltam. Hamarabb végeztem, mint gondoltam, ezért beszálltam a dobozcipelésbe. A renoválást és a javítgatást õ végezte, én addig lesiettem a konyhába és készítettem két fölturbózott szendvicset.
- Alakul. – néztem körbe, majd a kezébe nyomtam az uzsonnát. A bíróságon sajnos elment az idõ, így emberien korgó hasunkat nem tölthettük föl. Morgott valami „kösz” félét, én pedig vállat vonva betömtem a sajátomat. Ehetõ volt, kifejezetten örültem annak, hogy így sikerült. Nem panaszkodott a Ringyóka, ismét munkának látott. Szokatlanul csöndben volt, még engem sem piszkált. Éppen a falat javítgattuk amikor faggatni kezdtem, meguntam a néma csöndet.
- Mondd el.
- Még is mit? – nem nézett rám, de tudtam, hogy megleptem egy kicsit.
- Eddig csönd volt, most beszélj. Mi nyomja a pici gonosz lelked? – a hangomból sütött a szarkazmus, de valóban érdekelt a dolog.
- Nem tartozik rád. – vágta rá szinte gondolkodás nélkül.
- Szóval van valami, amit nem mondasz el nekem, a lakótársadnak és csicskádnak. – csönd. – Ne legyél köcsög Pici Lucifer. – figyeltem, hogy a hangom ne faggató legyen, csak kíváncsi.
- Hallgass. – mordult egyet, mire a szeme is villant. Kár volt felém néznie. Valamivel nagyon fölbosszanthattam, pedig egész végig csöndben tûrtem. Úgy döntöttem megsértõdök. Hátat fordítottam neki és úgy folytattam a munkát. Amikor magyarázott vagy kérdezett valamit, csak horkantottam, többre nem méltattam.
Amikor a fallal végeztünk fölmostuk a padlót. A zoknim az elsõ sor után átázott és úgy tûnt a Ringyó szándékosan dobta a saját fölmosóját a lábamra.
- Nesze. – legyintettem meg a saját fölmosómmal, mire a nadrágja vizes lett. Rám nézett és fölvonta a szemöldökét.
- Vizes…
- Kapd be. – vágtam ezúttal a fejéhez. Meghökkent képet vágott, de a szája sarkában mosoly bujkált, amikor elkezdtem menekülni elõle. Magam elõtt toltam a fölmosót, hogy ne vesszen kárba a testedzés. Egyszer elcsúsztam és nagyon beütettem magam mire kiröhögött. Elsõ dolgom volt elkapni a bokáját és kirántani alóla a lábát. A kezeivel bénán kapálózott én pedig nagyot nevettem.
- Béna. – fröcsköltem le egy kis vízzel.
- Mit mondott a liba? – tápászkodott ülõ helyzetbe mire én rávetettem magam.
- Liba?! – kérdeztem mintha hatással lett volna rám a gyenge beszólása.
Birkózásunk közepette földöntöttük a vizes vödröt, még több munkát teremtve ezzel magunknak. A biztonság kedvéért jól megfogattam a vízben és elloptam a kendõjét.
- Banditaaa. – kötöttem a szám elé és a folyosón csúszkáltam, amíg a padló száradását vártuk.
- Gyite. – ugrottam a hátára.
- Lefelé. – mondta kimért hangon.
- Naa. Sosem vagy benne a buliba. – visszafogtam magam, hogy a fenekére csapjak egy kiadósat. Ehelyett átkaroltam és elõre mutattam. Az oldalába böktem a sarkammal és végre megindult elõre. Morgósnak tettette magát, de szerintem élvezte a hülyülést. Levertünk egy vázát és fölborítottuk az egyik aszalt, de ezen kívül semminek sem esett baja.
- Jó paci. – paskoltam meg a fejét és leugrottam róla. A hajamba kötöttem a kendõt olyan menõ módra, fülekkel. Utána nyúlt, de félreütöttem a kezét.
- Hagyjál, most csini vagyok. – siettem az ecsetemért. Egy csinos kis kéket választottam. Némileg ment a kendõhöz, ami a fejemen díszelgett.

A festés tûnt az egyetlen mókás dolognak a takarítás alatt. Ma még úgysem költözik ide, szóval érdeklõdni kezdtem. Csak szépen, finoman.
- És még is mi a francért húzod föl ide a hátsódat? – húztam színes csíkokat a falra.
-  Azért, hogy még egy emelet legyen köztünk.
- Naa. Hát nem kedveled, hogy egy folyosón osztozunk? – tettem csípõre a kezem. – De most tényleg. Miért?
- Most mondtam el. – a hangjában bujkált a mosoly és a vidámság, de tudtam, hogy hazudik. A vállammal nekiütköztem.
- Mondd meg. – követeltem. – Olyan bumburnyák puhapöcsû lettél hirtelen. Vagy mindig is takarító akartál lenni? Én megértem a munka utáni vonzódásodat. Eskü… - elnevette magát cikcakkos vonalakat húzva a falra. Én is kaptam a festékbõl, mire arrébb ugrottam.
- Hé, én nem olyan ruhába vagyok. – fintorogtam majd én is fröcsköltem rá egy kicsit. Semmit nem reagált. A fölhúzott ruha ujjára pillantottam és az egész karját lefestettem. Felém lépett és az arcom kapott egy vonást. Erre színesre festettem az orrát. Bandzsított, hogy meglesse a mûvem.
- Olyan buzi fejed van így. – röhögtem el magam.
- Mondja a szivárvány strici. – kent rám egy újabb adagot.
- Na most megjelöllek. – durvultam be. Az egész tenyerem festékben úszott. A pólójába akartam nyomni, mire megfordult… A hajába nyomtam a kezem, ami ragadva vált el tõlem, ahogy hátráltam.
- Haha… Bocs? – fojtottam magamba a kitörni készülõ röhögést. A szemében valami megcsillant és elõre lendült. Fogalmam sem volt, hogy dühös-e vagy sem. Lefogott és mindkét karomat magam alá tûrte. Ott kent az ecsettel ahol tudott, én pedig visítva tiltakoztam. Nevettem és köhögtem a belém szorított levegõtõl, õ meg csak könyörtelenül festett. Végül hátralépett, amikor már a földön fetrengtem, hogy megcsodálja a munkáját.
- Kapd be.
- Színes kurva. – kuncogott.
- Hagyj. Békén. – emelkedtem föl vigyorogva. Rávetettem magam és én is tényleg mindenhova csaptam az ecsettel. A nyaka, az arca, a háta, sõt még a lába is festékben úszott. Gondoskodtam róla, hogy a pólója alá is menjen egy adag. Úgy hátráltunk el egymástól mint két vadállat. Körözve mentünk el a bödönért és ismét a falat kezdtük mázolni.

Csak kész lett az a hülye festés, mind a két réteggel. A szoba huzatos lett a szellõztetéstõl. Megborzongtam, majd gyorsan letrappoltam a lépcsõn. Egyenesen a zuhanyzóba vetettem magam, hogy neki kelljen gyalogolnia tovább, hogy elérje a következõt. Alig bírtam levakarni magamról a festéket. Még itt-ott színes voltam (fõleg a hajam), amikor kiszálltam a zuhany alól. A vizes hajam a hátamat verdeste, amikor törölközõbe bújva szeltem a folyosókat a szobámig. Fölöltöztem és bánatosan vettem észre, hogy késõre jár. Pizsama félét húztam magamra, majd a hajamat is kinyomkodtam nagyjából. Tudtam már, hogy a szobájában van. Ököllel vágtam az ajtóra, majd a falnak döntöttem a hátam elõre húzva a vizes tincseimet, hogy ne legyen nedves minden, legfeljebb a pizsamám.
- Éhes vagyok. – közöltem bosszúsan, amikor nem érkezett válasz. – Lelkekre. – egészítettem ki magam a biztonság kedvéért. Újabban rendes lány lettem és illedelmesen elõre jeleztem, hogy hamarosan széttépek valakit. A kendõjét a csuklómra csavartam, hogy majd visszaadjam neki. De ha bunkó lesz, még meggondolom.

Fél tizenegy körül ébredtem arra, hogy a fejem tompa puffanást hallatva landolt a kanapén.
- Normális vagy? – meresztett rám szinte már riadt szemeket Nick.
- Bocsi, itt aludtam el.
- Rajtam?
- Nem egészen. – dühösen horkantott és inkább arrébb sétált a telefonja társaságában. A helyet kihasználva elnyújtóztam és befészkeltem magam, hogy tovább aludjak.
- El kéne húzni. – lépett vissza a srác a nappaliba. A telefonját még mindig a kezében szorongatta, szerintem a Ringyótól kapott üzenetet.
- Hozza a csaját. – erre már fölemeltem a fejemet és egy fintorral jutalmaztam a fejleményeket. Õ elkezdte szedegetni a saját holmiját. Engem jobban érdekelt a reggeli, szóval a leharcolt konyhában kerestem valami ehetõt és pultra fölugorva kezdtem el enni. Lóbáltam a lábaimat és kifelé kémleltem a szendvicsemet majszolgatva.
- Hova fogsz menni? – kérdezte Nick, de tuti nem a kíváncsiság beszélt belõle, hanem majd felelnie kell erre a kérdésre a Ringyónak.
- Úgy terveztem haza a lakásomra, de elõtte bekapok egy-két lelket. – vontam vállat és ismét az utcai látkép felé fordultam.
- Most duzzogsz? – kezdett el ropogtatni egy tál sósmogyit.
- Nem, de azt hiszem az éhségem nagyobb, mint szeretném… Vagy egy hete nem ettem semmit csak emberi kaját. – bár finom volt a fölturbózott szendvicsem, lelkekre jobban vágytam.  És ha a féktelen éhségem a felszínre tör, még tíz elfogyasztott ember után sem állok meg.
- Te dolgod. – vont vállat és inkább a telefonár bámulta, ami még most is nála volt.
- Hazamész? – érdeklõdtem.
- Aha. – mondta úgy, hogy föl sem nézett.
Befejeztem a reggelit, aminek a további része némán telt. Õ is eltûntette a mogyorót, szóval indulásra készen álltunk. A ház kicsit fölforgatott volt, de legalább nem totál káros. Asszem Nick figyelmeztette a Ringyót, vagy legalább is tuti beszélt vele egyszer.
- Elkísérlek. – kaptam el a pulcsija ujját, amikor az utcán utol kellett érjem. Mormogott valamit, amit nem értettem, de annyira nem ellenkezett.
- Én is errefelé lakok. – javítottam ki magam, mielõtt valami nem létezõ hátsó szándékra gyanakodna.
Leginkább némán sétáltunk egymás mellett, néha kérdeztem tõle valamit, õ pedig egy-két szavas válaszokkal adta tudtomra, hogy nincs ínyére a dumálás. Hamar értük el a házát, mert elég gyorsan haladtunk. Szerintem megpróbált leelõzni burkoltan, de nem jött össze neki.
- Elkérhetem a számodat, ha unatkoznék? – úgy is egyedül leszek egészen holnapig. Legalább nem kell valami srácot az utcáról összeszednem.
- Muszáj? – nagy, könyörgõ szemeket meresztettem rá és csak pislogtam.
- Add a mobilod. – sóhajtott.
- Nincs. – vontam vállat. Erre még inkább meglepõdött, de bement a házba, majd visszajött egy cetlivel a kezében.
- Ne zaklass, ha lehet. – fintorgott, amikor világfájdalmas képpel odaadta papírt.
- Meglesz. – pukedliztem elõtte úrinõ módjára.
- Sokkal jön még nekem ez a Johnnie. – mormogta majd eltûnt a kapu mögött.

***

Nem hazafelé, hanem a parkba indultam. A lakásom közelében volt, és elég sûrû erdõvel rendelkezett egy kis vadászathoz. Kihúztam magam és a hajamat igazgattam csak úgy találomra. A hosszú tincseim általában jól viselkedtek, de nem akartam megkockáztatni a külsõmet.
Két fiút szemeltem ki a padon. Haveroknak, vagy testvéreknek tûntek. Az egyikõjük egy gördeszkát tologatott a jobb lábával, a másik lazán hátradõlt a támlára. Odasétáltam és szóba elegyedtem velük. Helyet szorítottak nekem. Direkt úgy helyezkedtem, hogy a combom odasimuljon a deszkás srácéhoz. Nem húzódott el, érdeklõdve kérdezõsködött felõlem. A másik is kedves volt, de sokkal okosabb. Néha óvatosságra intette a másikat a tekintetével, bár nem láttam jelét, hogy barátnõje lenne valamelyiknek is. A körmönfont srác kevesebbet beszélt velem, de olyan humora és közbeszólásai voltak, hogy nagyot nevettem rajta minden alkalommal.
- Eljössz velem oda? Mutatok valamit. Látod a szökõkutat? – mutattam elõre és megfogtam Mr. Csöndi karját. – Egy pillanat és visszajövök. – kacsintottam a deszkásra. Biccentett és az arcára veszélyes mosoly ült ki. Megkívántam ezt a srácot, de tudtam, hogy itt nem vethetem rá magam. A másik fiú nem ellenkezett nekem, de vonakodva követett, szinte én húztam. Valóban a szökõkutakhoz vittem, azonban meg sem vártam a reakcióját. Egy fához szorítottam a saját testemmel. Az alkonyban senki nem látott minket, és mivel a szájára tapasztottam a kezem, vagy a saját számat, egy lélek sem hallhatott minket. Fájdalmas nyögés szaladt ki belõle, amikor a nyakába mélyesztettem a fogaimat és kicsit megcsócsáltam a bõrét. Hogy enyhítsem a bánatát és a fájdalmát, édes csókkal jutalmaztam. Ezután elfogyasztottam a lelkét és figyeltem, ahogy porrá válik a teste. Nem állhattam meg. Finom volt, jó fogás de nem elég egy fejlõdõ démon szervezetének.
Egy sétáló párra vetettem rá magam a következõnek. A férfit azonnal elfogyasztottam, de a nõbe csak belekóstoltam, és hagytam, hogy káoszt kavarva kezdjen el rohangálni. Tüzet gyújtottam minden irányba, amerre menekülni akart volna. Elkaptam egy fiatalabb srácot is, velem egyidõs lehetett. A karjába haraptam, fedetlenül hagyva a száját. Ellenkezett és a kiáltása megfagyasztotta a környezõ emberek ereiben a vért. Csókokkal jutottam el a nyakáig és fojtogatva elõször megöltem, majd elfogyasztottam a lelkét. Egy idõsebb lány mellett jelentem meg. Hosszú loknijait az ujjam köré csavartam és a vállába harapva szívtam ki az életét az utolsó cseppig. Még egy sikoly. A tûz, kevésbé rémisztette meg az embereket mint én. Ketten odaveszek a lángokban.
- Chh, pedig finomnak tûntek. – morgolódtam és letöröltem a vért a szám sarkából. Szirénák harsantak és autókat is hallani véltem. A föld megrengett a gyorsan jött haragomtól. Elkapdostam a maradék embereket és a nyakukat törtem. Bosszúszomjas lelkük felém csapott, de fölszippantottam mindet. A legkülönlegesebbet még a végére tartogattam. Ennek jegyében csettintéssel eloltottam a lángokat és a deszkás srácot kerestem a tekintetemmel.
Szerencsére nem jutott el eddig, ott üldögélt a padon. Nem tûnt rémültnek, de nyugtalan volt. Amikor elé értem, már a könnyimet törölgettem.
- Történt valami? – pattant föl Luke, a deszkás.
- Azt mondta nem jövök be neki és egyszerûen itt hagyott. Duzzogva hazasietett. – panaszoltam és abbahagytam az álkönnyeim potyogtatását.
- Jellemtõ. – tette a kezét a vállamra.
- Van kedved hazakísérni? – gyûrögettem a pulcsim ujját.
- Persze. – mosolygott rám vidáman, ártatlan képet vágva. Éreztem raja, hogy le akar kapni, nem is kételkedhettem benne. De célunk ezúttal megegyezett.

Útnak indultunk egymás mellett. Megfogtam a kezét, mintha bátortalan lennék. Alig vártam, hogy láthassam kiterülve az ágyamban.
- Már nincs messze. – bíztattam és fölmutattam a bérház ablakához, amelyik a hálószobámé volt. Finoman megszorította a kezem.
Az ajtóhoz érve beütöttem a kódot és áthúztam a kártyámat a leolvasón. Luke felé fordultam és az ajkamba haraptam. Elõször egy óvatoskodó puszit kapott az arcára, majd átöleltem a derekát. A szemembe nézett, majd megcsókolt. Hmm, a szívembe lopta magát, de nem annyira, mint Õ. Amióta a Ringyó kicsinálta, már nem merek nevén gondolni rá, mert féltem, hogy visszatér az üresség érzete, nem akartam tombolni a veszteség érzete miatt. A csók visszarántott a valóságba. Elnyíltak az ajkaim és hagytam, hogy Luke belökje az ajtót anélkül, hogy elválnánk egymástól. A kulcsokkal bénáztam kicsit, de végül bejutottunk. Most én akartam tolni magam elõtt, de fölkapott és a nyitott ajtó felé lépdelt velem. Imádom, ha egy férfi ilyen gyengéden dominált velem. Kivételesen nem én játszadoztam el a pasival. Ez azért ritka volt. Ledöntött az ágyra és végigmért. Fölsóhajtott, majd az arcomra emelte a tekintetét. Fürkészett, mintha engedélyt kérne tõlem ahhoz, hogy hozzá érhessen. Mosolyogva nyúltam utána és csókra húztam magamhoz. Édes volt, és ez bejött nekem.

A nap hátralevõ részében és még este is a szeretkezés különbözõ változataival foglalkoztunk. Nem fáradtam egyáltalán, de õ már igen. Ki tudja hányadikra élveztem el, amikor ismét a párnák közé hanyatlottam.
- Bírlak. – kuncogtam és összeborzoltam a haját.
- Mondok én jobbat. Szeretlek. – nézett rám zavaros tekintettel. Hát persze édes, démoni adottság.
- Lehet, hogy én is. – feleltem félénken, majd egy vékony hálóinget magamra csavartam és a fürdõbe siettem. Meglepetésemre jött utánam. Csókolóztunk, de végül sikerült zuhanyozni is. Nyújtózkodtam, majd a szétzilált ágyra vetettem magam, dobva egy hasast. Halkan szórakozott rajtam és mellém helyezkedett. A Derekamig húzott rám egy takarót, majd fél kézzel átölelt. Jól esett a törõdés, így jutalmul hozzábújtam. A hajával játszottam és simogattam az arcát amíg el nem aludt. Én is lassan álomba szenderedtem, de még nem tudtam holnap mit kezdjünk egymással. Az egyéjszakás kalandoktól megválni volt a legnehezebb.

***

Reggel egy ajtócsapódásra riadtam föl. Kilenc óra volt és valami barom már berúgta az ajtómat. Egy szál hálóingben hagytam hátra a zavart srácot, és dühöngve léptem ki a nappaliba. Luke meglepõdött a bátorságomon. Magára kapkodta a ruháit, de intettem, neki, hogy maradjon a szobámban. Fekete öltönyös emberek támasztották az üres ajtókeretet, majd az egyikõjük felém indult. Nemes egyszerûséggel pofán vertem. Az orcáját dörzsölgette, mire ráförmedtem.
- Korán van, aludni akartam. Hányszor ismételjem el a fajtátoknak, hogy nem tettem semmi rosszat?
- A tegnapi táplálkozási szokásaid nem errõl árulkodnak. Voltak szemtanúk. – megforgattam a szemem. Mennyibe telik nekik kitörölni két rohadt elmét? A pár sikeresen elkerülte a figyelmem, nekem pedig nem volt kedvem utánuk futni.
- Egy óra múlva eljövünk érted és ismételt tárgyalásod lesz. – közölte velem a beszédes.
Ennyi kellett nekem. A haragom pattogzott körülöttem szikrák és pernye formájában. Tüzes kézzel ragadtam meg az elõttem álló torkát és a másikhoz vágtam. Ezután rájuk vetettem magam. A giznya csak hadonászott, de a másik harcolni próbált. Erõs csapásokkal hallgattattam el õket. A végén már a furcsa színû vért köpködték a szájukból, majd fekete köddé váltak; valaki el teleportálta õket innen. Hónapok óta ez volt az elsõ eset, hogy szemtanúkat hagytam.

Amikor a kapun ismét kilépve elértük a Föld egyik másik pontját a duzzogásom nem szûnt meg. Idõm sem lett volna odalent maradni, megszökni a pár perc alatt, amíg a lenti séta tartott. Igazán nem akartam visszatérni, de muszáj volt elfogadnom, hogy csak átjárónak használtuk a lenti világot.
Egy csodaszép fehér ház tárult a szemünk elé, amint ismét világos lett körülöttünk. A környék nyugodtnak tûnt, nem gondoltam volna, hogy itt démonok laknak. Elvégre a saját szokásaimból merítettem a példát. Amint beljebb léptünk megbizonyosodtam róla, hogy ezt a helyet egy Szép Házak katalógusból emelték ide. A Ringyó próbálta a jobbik énjét mutatni és kopogott. Hû, valami illem is szorult a Ringyóba. Ugyan ide rendeltek ki minket mégis úgy tûnt, mi lennénk a legnagyobb rendbontók, ha elkezdenénk betörni az ajtót és a bûnösöket keresni. Tévedtem… Épp az imént testesítette meg Ringyóka a gondolataimat. Berúgni az ajtót. Nem állt jól a szép háznak. Most már én is megértettem a konfliktus a jelentés okát, pedig be sem voltam avatva. Két iker tépte egymást a kanapén kegyetlenül. Hol az egyik trancsírozta a másikat, hol pedig cseréltek. Jóval fiatalabbnak tûntek nálunk, még mindig kölykök voltak. Valami egyszerû csínyre számítottam. A „vezetõnk” beszédbe elegyedett velük, én addig némán körbejártattam a tekintetem a helyiségen, mindvégig csöndben kukkolva.
- Azt hittem, lányok nem lehetnek azok. – egy kék szempárt éreztem magamon, mire fölvontam a szemöldököm. megkérdõjelezi, hogy velük vagyok-e? Nem esett jól, de azt hittem ez nem a megfelelõ alkalom arra, hogy villogtassam a beszóló képességemet. Az ajkamba haraptam erõsen, nehogy megváltozzon az imént kialakított véleményem. Szerencsémre a Ringyó tisztázta a dolgot két szóval. Nem tudtam, hogy ezt most beszólásnak vehetem-e vagy sem. Vajon ez a mondat azt jelentette volna, hogy érezzem magam megtisztelve, hogy elhozott magával? Inkább elhessegettem a gondolatot. Még az én szemeim is kicsit megrebbentek, amikor a Hímringyó kimondta a kemény büntetést minden gondolkodás nélkül. Hé, ez rohadt nagy szívás. Nem teheted ezt két kölyökkel egy kis iskolai baki miatt. Most azonban szinte szánt szándékkal szorította ki a gondolataimat a saját fejébõl. A barom. Hamar lezárta az ügyet, mi pedig baktathattunk utána. Kint az igazi felügyelõ gyakornokok is megköszönték a Ringyó hatalmas alakítását, amire én is képes lettem volna. Megforgattam a szemem, amikor a Kapu újra kitárult az orrom elõtt, mert tudtam, hogy nem lóghatok meg, számítani fog rá. Ismét lelombozott lett a hangulatom, ahogy visszaértünk a nappaliba. Otthagytam a barmot egyedül, most orroltam rá. Magam sem tudtam miért, de nem vágytam a társaságára, csöppet sem. A szobámba vonultam olvasni. Egészen másnap reggelig nem szabadultam a könyvemtõl, igaz, mér éjjel kettõ óta a mellkasomon pihent és pedig durmoltam.

***

Másnap komótosan keltem föl és lassan készülõdtem össze ahhoz, hogy reggelizni menjek. Kivételesen átvettem a pizsamámat. Ennek egy oka volt; a várható unalom. Ugyanis elõzõ nap a Ringyó nem mondott semmit a mairól, féltem, hogy nélkülem lép majd le. Éppen ezért toppon akartam lenni, gyorsan megreggelizni és addig lógni a nyakán ameddig el nem visz valahova.
A sietségem hiánya majdnem kárt a tervemben, amit zuhanyzás közben összeraktam. Éppen összefogtam a hajam egy szoros copfba, amikor megláttam a Hímringyót. Éppen készülõdött valahova, nekem pedig egyértelmû lett, hogy nem velem. Letrappoltam a maradék fokokon és azonnal elõtte termettem elzárva az útját.
- Te meg hová mész? – tettem csípõre mindkét kezem.
- Randira. – a következõ pillanatban már sehol sem volt, de aztán rájöttem, hogy megkerült. Kicsit sem volt odaadó hangulatban, pedig ettõl a hírtõl általában vidámak azok akik közlik velünk, nem? Azonnal utána siettem és az utolsó elõtti pillanatban állítottam, mielõtt a kocsiajtó a kezemre csukódhatott volna.
- Ne hagyj itt, ma pont unatkozni nem akartam. – forgattam a szemeimet dühösen. – És az tudod, mivel jár… - szegtem föl az államat. A romboló tevékenység nem volt tudatos, de az esetek kilencven százalékában ez történt.
- Mit akarsz, mit tegyek? Nem jöhetsz velem. – kötötte az ebet a karóhoz, de én nem ellenkeztem. Ki mondta, hogy menni akarok? Lehet csak elérhetetlenné akarta tenni számomra azt a valakit, akivel találkozni fog… Pedig engem még csak nem is érdekelt.
Megráztam a fejem és egy kicsit erõsebben markoltam az ajtó szélét a kelleténél; fájdalmasan roppant egyet.
- Hívd át nekem Nicket. – jutott eszembe.
- Majd meglátom, mit tehetek az ügy érdekében. – felelte kimérten, valami béna úriember stílust utánozva. Bólintottam egy aprócskát. Már majdnem elengedtem az ajtót, de meggondoltam magam. Kiszakadt belõlem egy várj szócska, de nem kerteltem.
- Én vagyok az egyetlen nõnemû lény, aki az életedet keseríteni fogja az elkövetkezendõ idõszakban. Remélem, ezt tudod. – sziszegtem. Semmi szükségem nincs egy „barinõre” a házában. Ajánlom neki, hogy tartsa távol tõlem, azt meg fõleg nem akarom hallani, hogyan szexelnek. ha még is, áthelyezem innen a székhelyem valahova máshova, ahol káoszt okozva kis munkát csinálok neki fizetségül.
Erre végül nem mondott semmit csak morgott valamit az orra alatt. Azonban az arcára pillantva jobbnak láttam rácsukni az ajtót.
- Mit kezdek ma magammal? – sóhajtottam az üres ház felé sétálva.

***

A reggelimet azért meg akartam enni a rossz hangulatom ellenére. Észre sem vettem, hogy a konyha romokban hever körülöttem. Hát persze, nem tudtam eldönteni mit egyek. Éppen a mosogatógépbe állítottam be a használt müzlis csészém (micsoda háziasszony lettem), amikor fuvallatot éreztem. Valaki egyértelmûen bejött ide. Kikukkantottam és a kanapén Nick terpeszkedett. A zokni lábait éppen az üvegasztalra pakolta föl.
- Hali. – köszöntöttem széles mosollyal és elfelejtettem minden konyhai teendõmet.
- Csáo. – pillantásra sem méltatott.
- Mit szólsz egy menethez? – emeltem föl az egyik konzolt, hátha a kedvenc tevékenysége hallatán fölélénkül kicsit.
- Oké. De ne bénázz nagyon. – az asztalra támaszkodva el is érte a bekapcsoló gombot. Visszahuppanva felém fordult féloldalasan.
- Mire ez a nagy barátkozási vágy? – érdeklõdött gondolom az ittléte miértje felõl.
- A Hímringyó képes volt itt hagyni egész napra. – feleltem színpadiasan fájdalmas hangon. – Elment dugni egy csajt. Állítólag randi, de tuti ez áll mögötte. – sóhajtottam legyintve egyet. Meglepetésemre Nick csak pislogott némán, mint aki nem érti. Azt hittem ismeri ezt a démonfajzatot, most még is tanácstalannak tûnt. Vagy engem tartott furcsának? Hagyjuk…
- Ennyire ne fagyj le, én nem tudom, hogyan kell elindítani. – azt hiszem nem bánta a témaváltást. Horkantott egyet és zagyválni kezdett nekem kockanyelven az ilyen, meg olyan menükrõl. Hát jó. Ott elakadtam, hogy nyomjam meg az L1-et.

Jól szórakoztam vele. Igaz, keveset beszélgettünk, akkor is csak az éppen folyó zombis játékról, amibe egész belejöttem. Az órákon át tartó pötyögtetéstõl zsibbadtak az ujjaim, szóval szünetért könyörögtem a kockák fõnökétõl.
- Talán. – mért végig amikor megkérdeztem, hogy elmehetek-e nassolni valóért a konyhába. Végül engedélyt kaptam. Átléptem egy üres müzlis dobozt, majd a kamrában kezdtem kotorászni. Pattogattam kukoricát és kihoztam két kólát a hûtõbõl. Köszönömöt mormolt, majd némán tömni kezdte magát.
Törökülésbe húztam magam és felé fordultam teljes testemmel.
- Beszélgessünk. – mosolyogtam rá.
- Inkább ne. – felelte teli szájjal, ami egyáltalán nem így hangzott, de tudtam mit mond. Megvártam, amíg lenyelte a falatot, csak aztán folytattam a „nem beszélgetés beszélgetést”.
- Bánod, hogy itt kell lenned?
- Annyira nem. – vont vállat.
- Ilyenkor játszol otthon is? – erre csak bólintott.
- És a Ringyón kívül érdeklõdsz más férfiak után is? – most már megállt a nasit markolni vágyó keze és az ölébe ejtette azt is, a másik mellé.
- Néha. De inkább a passzív külsõt szeretem sugározni. – burkolt meleg. Ilyet se hallottam még.
- És mióta döntöttél a fiúk mellett? – könyököltem a kanapé háttámlájára.
- Már elég régóta. – úgy tûnt gondolkodik, de nekem ez éppen elég jel volt.
- Szóval szereted?…. Szívás lehet. – jegyeztem meg halkan, de õ csak haragos pillantást lövellt felém. – Jó-jó abbahagytam. – mentegetõztem nevetgélve.

A beszélgetés elhúzódott, a végén kellemes csevegésbe csapott át, de leginkább én beszéltettem õt. Nem bántam, addig is elvoltunk. A tál popcorn hamar elfogyott és már rég elmúlt ebédidõ, mindketten éhesek voltunk. Megpróbáltunk összedobni valami ebédet, de még nagyobb felfordulást okoztunk, mint elõtte volt. Inkább hagytuk azt a helyiséget, ahogy volt, pizzát rendeltünk. A dobozt legalább eltûntethettük mosogatás nélkül. Ezután, egy órára rábeszéltem, hogy sétáljunk a parton, mert még van bennem energia. Én ugrándoztam körülötte és nagyokat gesztikulálva sztoriztam, az õ fején meg csak az látszott, hogy szabadulni akar.
- Ugye itt maradsz, amíg visszaér? – kérdeztem a házhoz vezetõ utunkon. Már sötétedett, de a démonfajzat sehol sem volt.
- Megígértem neki, szóval igen.
- Puszit kapsz érte? – cukkoltam vigyorogva.
- Hahaha. – lökött rajtam egyet, majd beelõzött.
- Héé. – én akartam diktálni a tempót. Ebbõl hirtelen versengés támadt és egymást elõzgetve, gyors gyaloglásban értük el a bejárati ajtót.
- Nézünk filmet? – kérdeztem a hajamat igazgatva, mert a szél kicsit átrendezte.
- Aha. – õ is beletúrt a maga frizurájába és a DVD-k között válogatott. A kanapéra huppantam és a fekete képernyõt kémleltem, láttam magam benne.
- Egész jó fej vagy. – csak hátranézett a válla fölött rám, furcsa pillantást meresztve.
- Bírlak na. – bokszoltam bele a vállába játékosan, amikor leült a kanapéra, persze jó messze tõlem. – Haver. – tettem hozzá kuncogva, fiús hangsúlyt megütve. Fölfelé kanyarodott a szája az alakításom miatt és kicsit engedett a tartásán. Annyira már nem zárta el magát tõlem, mint az elején.
Egész jó mûsort választott nekünk, bár az elejét nem értettem. Túl sok volt a számítógépes kifejezés és a menü kém cuccok. Ettõl függetlenül figyeltem és a poénokat is elkaptam. A vége felé azonban kezdtem már unni, jó hosszúra nyúzták az egészet, mint a tésztát. Pár perccel az egyik ásításom után vettem észre, hogy Nick hátravetett fejjel alszik. Biztos szépítõ alvással tüntetni el éppen a fáradság jeléül szolgáló karikákat a szeme alól. Ezt a srácot tuti a monitor fénye barnítja. Alig csináltunk ma valamit és így kiütõdött. Lehet, a stílusom miatt van. Magamban letettem arról, hogy okokat keressek arra, miért is éppen itt aludt el. Ringyó tegnapi takaróját fölnyaláboltam a földrõl és Nickre dobtam. Kicsit bénán állt, de megtette. Gondoltam egyet, hogy megvárom a késõ randi királyt.

A késõ jelzõt eltaláltam. Egy órát olvasgattam a kanapén és semmi. Szó szerint. Egyikünket sem hívta, szóval szinte biztos voltam benne, hogy a csajnál alszik. Én is fáradt voltam már, de az a rosszabbik, hogy lusta és nyûgös is. Szomorú hangocskát kiadva bújtam be a széles, keresztbe fektetett takaró alá. Nick vállára hajtottam a fejem, aki azóta kényelmet talált egy párnára hajolva. Nem mozdult, halkan szuszogott. Egyértelmûen ki volt ütve, tehát nem bánja. Reggel majd eltûnök. A vállára hajtottam a fejem és lecsuktam a szememet, jó alvást remélve.
Így aludtunk el mind a ketten a kanapén. Szorosan hozzá simultam és a pulcsijába csimpaszkodtam, bár már nem voltam tudatomnál. Reméltem szóba áll még velem ezek után és megérti a lustaságomat. De legfõképp nem szeretném lecsapatni magam, mint egy bogarat aki rosszkor volt, rossz helyen.

Reggel fájó háttal, dideregve ébredtem. Nick a sarokban a telefonját nyomkodta, még annyira sem futotta neki, hogy fölüljön. Összébb húztam magamon a pulóvert és a ringyó felé fordultam, aki még mindig aludt. A szemöldökét összeráncolta és még így is gondterhelt fejet vágott, hogy pihenni próbált. Fölültem és fészkelõdtem egy kicsit, hogy kiroppanjon a gerincem.
- Jó reggel. – pillantottam az ügyeletes kockánk felé.
- Reggelt.
- Mennyi az idõ? – sétáltam oda hozzá lassan, hogy láthassam a képernyõt.
- Már fél 11 múlott. – bökte meg a képernyõ sarkát, hogy látszódjon az információs sáv.
- Nem kéne fölkelteni? – a durmoló ringyó még mindig mozdulatlan volt.
- Meg akarod üttetni magad? – húzta föl az egyik szemöldökét, mire sóhajtottam. A korláthoz lépdeltem és némán bámultam a várost. Így reggel is elég szép volt ahhoz, hogy elszórakoztasson.
- Na jó, most már ideje lenne húzni innen. – Nick hangjára megpördültem, mert pontosan tudtam mire gondolt.
Már percek óta ott térdeltünk mellette a két oldalán és keltegetni próbáltuk.
- Esküszöm egy mormotával könnyebb dolgunk lett volna. – a fiú horkantott, talán a nevetést fojtotta vissza ilyen formában. Kíváncsi voltam, hogy mindig ilyen, vagy csak most szállta meg valami…
Lassan nyitotta a ki a szemét, de a tekintete olyan fátyolos volt, hogy tuti nem köztünk járt. Már 12 perc telt el az elsõ próbálkozásunk óta. Kezdtem furcsállni. Mintha aggódást éreztem volna, de nem mertem kimutatni, mert Nicken ez teljesen leolvasható volt. Nem kell ide még egy anyajelölt.
- Ültessük föl, hátha egy kis magaslati levegõ jót tesz neki. – szó nélkül megfogtam a felém esõ vállát és fél kézzel húztam magam felé. Ülõ helyzetben elég instabilnak tûnt, ezért megtámogattam egy ideig. Nick kezdett türelmetlen lenni, vagy csak túlságosan megrémült, amikor váratlanul megütötte a kába Hímringyót. Megrezzentem a csattanásra, meglepett, nem számítottam ekkora erõre. Végre a ködös tekintet szûnni látszott, de az arca még mindig holtsápadt volt.
- Ezt miért csináltad? – szegezte a barátjának a kérdést. Hát nem egyértelmû, te ügyefogyott? Talán nem érezte úgy, hogy félig még alszik? Lehet károsodott valami az agyában… Az eddigieknél is jobban
- Nem úgy tûnik. Történt valami tegnap este azután, hogy elaludtam? – kérdeztem oldalra biccentett fejjel amire csak egy ismételt mentegetõzést kaptunk. Valahogy számítottam rá. Már letettem róla, hogy bármit is elárul arról, ami történt. Ezután kezdett el könyvekre és filmekre hárítani az egészet. Persze, pont kinézzük belõle, a nagyságos Lucifer fiából, hogy valami hülye horror után rémálmai vannak. Csodálom, hogy plüssmacit nem kért…

***

Egész nap gyanakodva figyeltem a ringyót. Sokat merengett és saját magával többet beszélt, mint velem. Mielõtt panaszkodni és kérdezõsködni kezdhettem volna, elújságolta, hogy filmet fogunk nézni. Ráadásul akciót. Kifejezetten tetszett az ötlet, de tudtam, hogy elterelésnek szánta. Ennek ellenére vidáman vetettem bele magam a programba. Gyakrabban csinálhatnánk ilyesmit…
Amikor megnyílt a Kapu, azt hittem leesik az állam. A szám felé tartó kezem popcornt markolt, még is megállt a levegõben.
- Ezek a felügyelõk? –kérdeztem halkan, mintha õk nem hallhatták volna így. –még nem láttam õket.
- Még én sem. Val’szeg újoncok. – ezzel nem nyugtatott meg, mert a pozíciójukat eltaláltam. Sosem szerettem õket, de nem tûntek túl nyüzügének ahhoz, hogy kicsináljam õket. Amikor elmondták a kívánságukat majdnem elnevettem magam. Még hogy a Hímringyó tanít? Ez viccnek is rossz. Már majdnem tettem valami csípõs megjegyzést amikor közölte velem, hogy mehetek. Az állam is leesett volna, de valamivel meg kell rágni a maradék nasit…
Fölpattantam és utánuk léptem. Azt az egyetlen kis infót elfelejtettem mondani, hogy éppenséggel engem innen kitiltottak. Méghozzá egyenesen az apucikája tette. Amióta itt élek az emberek között, nem jártam a démonok világában. Alig vártam, hogy fölfedezzem mi változott azóta. A barátaimat sem érhettem el, hiányoztak. Azért a családot sem lenne utolsó dolog meglátogatni, bár lehet, õket nem érdeklem.
Amikor elkanyarodtam volna tõlük, elkapták a grabancom. Természetesen a ringyó volt az.
- Engedj. – tiltakoztam.
- Nem mehetsz sehova, itt is az én felelõsségem alá tartozol. – mondta lassan körbepillantva. Élveztem a sötétséget, de szinte kényelmetlen is volt, rosszabbul láttam mint amikor itt éltem. Ez aggasztott és idegessé tett. Kitéptem a magamat a szorításából és mellé léptem.
- Itt maradok. – duzzogtam. – Remélem örülsz.

- Ne mondd, hogy annyira rossz itt! – szemforgatva a combomra mutattam és nem mondtam egyebet. Felé pillantottam, de a tekintetét látva inkább nem folytattam.
- Ettõl eltekintve? – ismét néma maradtam és a jégkrém pálcikát rágcsáltam. A világért sem ismertem volna be, hogy egész jó itt, amikor nem bunkó. Mert akkor elbízná magát és biztosan bunkó lenne. Éppen ezért nem kell feltétlenül tudnia róla. Jól esett a társasága néha, még ha faszfej is volt. Eddig egyedül éltem és a halandókat hordtam föl a lakásomra, egy-egy éjszakákra.
Amikor elmondta a véleményét csak egy gúnyos vigyort ejtettem meg felé. Nem vállalja be a kockázatot, most annyira sem nagyfiú már, mint elõtte volt. Egy kis logikát láttam a magyarázatában, de azért nem akartam fölfogni. Most akkor állandó fölkészültségben kell élnem az életemet ki tudja meddig, mert egy magas rangú démon barmikor megölhet? Nem vagyok magas rangú, de annál furfangosabb és persze szebb, de szerintem én sem bírnám sokáig a strapát. Lelkileg és agyilag hamarabb lefáradok, mint testileg, szóval föladnám és meghalnék. Elvégre Luciferrel akartam találkozni és odalentre is szívesen visszamentem volna.

***

Az egyék könyvem az ölemben pihent, miközben törökülésbe helyezkedtem az ágyamon. A történet most kezdett csak beindulni, szóval fölkészültem már minden izgalomra. Csönd honolt a házban, pont tökéletes az olvasáshoz… Akkor csapta rám az ajtót, amikor a borítóhoz ért a kezem, hogy kinyissam a könyvemet.
- Neked meg mi a fene bajod van? – förmedtem rá, mert pont megzavarta az idilli olvasó környezetemet.
- Nick és én bowlingozni megyünk. Van kedved jönni? – a szemöldökeim a meglepettségtõl fölszaladtak és hitetlenkedve néztem rá. Biztos meggondolta, hogy velem akarja tölteni az estéjét a pasija társaságában?
- Elõször is. Hogy hogy meghívsz? Beverted valahova a fejed? Másodszor… nem szívesen rontanám el a randitokat. – kuncogtam és a számra tapasztottam a kezem, nehogy röhögéssé fajuljon, mert már a szeme is rángott az idegességtõl. Érzékeny ponton érintettem és ezt nagyon is élveztem.
- Ez nem randi.
- Esetleg segíthetnék a háttérbõl neked…  - tûnõdtem az államat dörzsölgetve. Olyan körmönfont ötleteim vannak, szerintem bármelyik beválna náluk, ha hagyná a ringyó, hogy érvényesüljek. Észre sem vennék, hogy ott vagyok és nagyon ól szórakozhatnának…
- Inkább maradj itthon… - erre már pattantam és a lábamat befeszítettem az ajtónyílásba így képtelen volt becsukni azt. Még hogy itt hagyna? Ennél több esze is lehetne. Itthon lennék, unatkoznék amikor õk ketten jól szórakoznak és mindezt az orrom alá dörzsölte, hogy nyominak érezzem magam. Egyértelmûen maradandó pusztítást végeznék a házban.
- Nem, ha már úgy is veled kell élnem, kihasználom az elõnyeit. Te fizetsz mindent nem? – húztam mosolyra a számat. Ha már lúd, legyen kövér. Õt apuci úgyis ellátja egy csomó pénzzel. És nehogy azt higgye, hogy én csak úgy ingyen lakok nála… Hihi. Na jó, talán egy köszönömöt a végén megér majd.
- Ribanc. – vagy nem… Arról a k betûs szóról le is tettem.
- Én is szeretlek. – nevettem ki és hollywoodi mosolyt villantottam rá, amikor elrobogtam mellette. Letrappoltam a lépcsõn és a nappaliban kezdtem kotorászni a táskámat, amiben a fontos túlélõ felszerelésem volt. Amint megtaláltam egy percet sem tétováztam, már a kinti viseletet rángattam magamra, mert indulni akartam. Láthatom Nick cuki pofiját a jóváhagyása alatt.
Egy ideig értetlenül pislogtam, amikor beszólt nekem, mert nem tudtam ezúttal mit követtem el. Amikor leesett a tantusz, kegyetlenül bemutattam neki, de a számat nem nyitottam ki, mert velük akartam menni. Duzzogva szálltam be hátra. Mi vagyok én, a háziállat, hogy hátra kell ülnöm? Az anyósülés a nõknek lett kitalálva, én pedig az vagyok. Csöndesen fortyogtam a saját levemben úgy, hogy biztosan észrevegye a sértettségemet. Hamar odaértünk Nick házához, de bánatomra öt percet is várni kellett, hogy láthassam. Szépfiú beült a kegyetlen ringyó mellé és még csak rám sem pillantott, de annál jelentõsebben pillantott a barátjára. Hmm, mit csinálhatnak õk ilyenkor, amikor sötét van és én nem vagyok itt? Ó, pedig nem kéne visszafogniuk magukat. Kíváncsi lennék, ki van a toppon. Vajon melyik a határozottabb?... Fújtattam egyet amikor észrevettem, hogy a ringyóka a fejemben kutakodott. Legalább megtudta, hogy shippelem õket. Mert ha nem, képes lennék lenyúlni Nicket akkor is, ha meleg.
- Na, had vezessek én. – nyaggattam ismét. Semmi szórakozást nem enged meg nekem. Pedig még a motorját is vezethetem, annyira nem vagyok béna. Csak õ a bunkó.
- Nincs az az Isten. Még eltörnéd a kocsit.
-Kééééérlek. – a motornak sem lett semmi baja, sõt nekem sem. Mi van akkor, ha csak Nicket félti? Elvégre még friss démonhusi.
Némán válasz nélkül hagyott engem, a kocsi motorja kegyetlenül bõgött fel. Ezek nem szeretnek engem. Durcásan fontam össze a karjaimat magam elõtt és elengedtem az ülését, belevágva magamat a hátsóba. Körülbelül öt percig bírtam a saját némasági fogadalmamat. Nick felé fordultam, õ legalább annyira nem bunkó. Úgy hajoltam elõre, hogy a Hímringyó mindenképp kiessen a beszélgetésünk hatókörébõl. Ez most nem hozzá szólt.
- Van kedved beszélgetni? Érdekelne, mi van kettõtök között… - csavargattam az egyik hajtincsemet, leplezve a hatalmas kíváncsiságomat. Én a ringyónak már nem hiszek, tõle szeretném hallani az infókat, elvégre õ a meleg. Még engem is meglepett, amikor esõre fölemelte a tekintetét a telefonból. Rám nézett és a készülék képernyõjét is lezárta. Figyel.
- Mit szeretnél tudni? – kérdezte kevésbé világfájdalmas hangon, mint az tõle megszokott volt, amikor félbeszakítják.
- Mióta ismered? – kezdtem a kérdezõsködést finoman.
- Már vagy ezer éve. És õ a legjobb haverom a kezdetek óta.
- De édes, hát nem csodálom, hogy belezúgtál. – horkantott egyet, mire gyorsan kitaláltam valamit, nehogy elvegyem a kedvét.
- Miért változtatott át démonná? – igazából nem érdekelt, de tématerelésnek jó volt.
- Gondolom továbbra is haverkodni akart velem. Az emberek könnyen meghalnak. - vont vállat.
- Érthetõ. – hümmögtem. Szóval ilyen sokat jelent neki? Szar lehet, hogy nem viszonozza az érzéseit, de ennyire egyértelmûen törõdõ jeleket küld felé.
- Hányszor csókolóztatok.
- Amikre emlékszek… Csak egyszer.
- Megcsókolnád most is?
- Lehet… - felelte sejtelmes fél mosollyal.
- És nyelvest?
- Szeretem. – a ringyó próbált kizárni minket, de itt horkantott.
- Lefeküdnél vele? – kérdeztem csillogó szemekkel.
- Persze.
- Megnézhetném?
- Dehogy. – fintorgott rám.
- És ki lenne fölül?
- Olyan akaratos, hogy nem engedné nekem. De rávenném. – huncut pillantásán muszáj volt nevetnem.
Sok volt az ilyen és ehhez hasonló kérdés. Jól szórakoztam vele és õ is készségesen válaszolgatott. A mosoly ott bujkált az arcán, de nem tudtam, hogy azért mert jól érzi magát, vagy az emlegetett téma és személy indította be a fantáziáját.

***

Lejártam a lábam a 4. emeletig, ugyan is a mozgólépcsõk nem üzemeltek. Aggódással töltött el, hátha a démon itt is megjelenik. Lopott pillantásokat vetettem a ringyóra és õ az idegességemet csak sóhajokkal nyugtázta. Szóval nincs itt senki, akit megtéphetnék.
A játék jobban telt, mint sejtettem. Szerettem játszani és õk is jók voltak. Kár, hogy nem verhettem õket agyon, de azért jól esett a kihívás. Vigyorogva mérgelõdtem, amikor nem lettem elsõ. Csak pár pont különbséggel vert meg a ringyó.
- Utálatos alak. – csaptam a vállára.
- Csak jobb vagyok nálad. – felelte orrhangom, mire elnevettem magam. Ennyire nem kéne eltelnie magától, ejnye.
A vacsora csöndben telt részemrõl, ami leginkább annak volt köszönhetõ, hogy tele volt a szám. Már két fagyit is megettem, amikor Nick javaslatot tett. Ringyóka helyeselte én pedig csak bólogattam teli szájjal. Rendbe szedtem magam, de nem vártak meg, ezért loholtam utánuk. Azért nem olyan gyorsan, hagytam õket kettesben, reméltem nem leszek ünneprontó, amikor fölbukkanok.
- Fiúkák, itt vagyok. tudom, hogy hiányoztam. – ugrottam melléjük, mire mind a ketten fölhorkantak.
- Ennyire nem kell azért kimutatni a rajongásotokat. – libbentettem oldalra a hosszú hajamat.

***

- Woah. – pislogtam nagyokat. Még sosem láttam ilyen magasról a várost. Jártam a plázákba, de sosem jutott eszembe, hogy a tetõre menjek. Elvégre nem volt itt semmi csak egy mini parki és padok. Egyedül itt ücsörögni szívás még akkor is, ha ilyen szép a kilátás.
- Ja. – fejezte ki, hogy neki is mennyire tetszik. Hûha, kreatív.
- Úgy látszik, ma itt alszunk. – szakította félre a korlát mellett történõ bámészkodásomat. Abba az irányba néztem, ahova mutatott. Nick úgy aludt ott, mint valami kisgyerek. lassan elmosolyodtam. Hogy lehet itt aludni a földön? Kicsit közelebb sétáltam hozzá és láttam, hogy valóban nem tréfal, alszik, mint a bunda. Mellé guggoltam és néztem egy ideig. A haja a szemébe hullott. Óvatosan félre tûrtem. A gyönyörködésemet a Hímringyó szakította meg. Letelepedett a földre és a hátán fekve az eget bámulta. Ez a tevékenység engem is érdekelt, szóval mellé telepedtem. Nagyot nyújtóztam és a csillagokat fürkésztem.
- Ha nem veled lennék itt, ez tök romantikus lenne. –mondtam.
- Fogd be. – nem sikerült magamba fojtanom a mosolyt, de ez tényleg vicces volt, és mennyire igaz.
Egy pillanatra még a lélegzetem is megállt, amikor találkozott a tekintetünk. Csak lopva szerettem volna felé nézni, hogy láthassam a távolba révedõ arcát, amikor éppen nem töri semmi bosszantón a fejét. Éreztem, hogy olvasni próbál bennem, de már magabiztosan zártam el az agyamat elõle. Amikor megzavarodott az arca elfordult és én is hasonlóképpen tettem. A fûszálakat tépkedtem magam mellett és megpróbáltam lenyugodni. Úgy éreztem valami fojtogat belülrõl, egy rossz érzés. A mellkasom is fájt, ha lett volna szívem az már rég kiugrott volna. Így belegondolva a frász hozta rám. De valamiért nem bántam. Õ a Hímringyó, elnézem neki.
Ismét az ég felé pillantottam és a csillagképeket kerestem. Nem ismertem sokat, de mindet látni lehetett volna, egy felhõ sem volt az égen.
- Nézd. – mondtam fojtott hangon és egy pontra mutattam. A hullócsillag gyors volt, de éppen láthatta, ha figyelt rám, elvégre még mindig háttal volt nekem. Becsuktam a szemem és mély levegõt véve kívántam egyet, ami igazán jól jött volna. Éreztem, hogy valami motoszkál a fejemben.
- Hé, hagyd abba. – szóltam rá halkan, mosolyogva. – Nem árulom el mit kívántam. – továbbra is csöndes voltam, pedig az alvó Nicket nem hiszem, hogy fölébresztettünk volna. Oldalra fordultam, hogy megerõsítsem a kérelmemet, de kikerekedtek a szemeim, amikor olyan közel találtam magamhoz, hogy az orrunk is összeért. A hátamra fordultam, nehogy azt higgye, rosszalkodni akarok.
- Hé… - kezdtem nehezen. – Kösz a mai napot. Jó volt. – mosolyodtam el leplezetlenül. Halkan mormogott valamit, de nem értettem. Okos döntés volt elhozni, a háza legalább egyben marad.
- Figyelj. – törtem meg ismét a percek óta tartó csendet. A gondolataiba merült, de sikerült kiráznom onnan, amikor felé fordítottam a fejem.
- Ha megint támadna az a démon… Segíteni fogok neked, mert én is benne vagyok. Megpróbállak nem téged ütni helyette. – vigyorogtam gonoszkán és ígéretre nyújtottam felé a kisujjamat. – De ugye nem hagyod neki, hogy a combomhoz érjen? Te csináltál nekem egy gyenge pontot… - még mindig nem gyógyult be és az a faszkalap tudta, hogy ott kell kezdenie. Valami megrándult az arcán, de másodpercekkel késõbb gúnyos mosolyt villantott rám.
- Ötéves vagy?
- Nem én, de ha ezt mellõzöd és elszúrsz valamit pokollá teszem az életed. – mosolyogtam aranyosan. – Ehhez nagyon értek. – fintorgott egyet majd felém nyújtotta az ujját. Megszorongattam a sajátommal, megszületett az ígéret. Mielõtt visszahúzódhatott volna elkaptam a csuklóját és magam felé rántottam. Szorosan megöleltem, de ez csak pár másodpercig tartott.
- Engedj el, hülye vagy? – csapkodott mindkét kezével. Éreztem rajta, hogy hülyéskedik, de elengedtem. Biztosan meglepõdött, mert valami kiült az arcára, amit nem ismertem.
- Buzi. – fejtettem le róla a kezeimet vigyorogva. Ezt bírtam benne. Nem hagyta, hogy kényem-kedvem szerint cselekedjek, volt saját véleménye még a vonzó közelemben is. Na meg azt, hogy egy ringyó. Hímringyó.

- Hé, ringyó figyelsz rám? – méltatlankodtam. Éppen kifejtettem neki, miért követné Nick az én példámat és igenis jelent neki valamit, hogy én tanítottam meg vadászni. Várja csak ki a végét.
- Nem. – frankó. Tehát azt is mondhattam volna, kisbalták potyognak az égbõl, nem szólt volna semmit. Fõ a csendes elfogadás. Legszívesebben a fején kopogtattam volna, hogy hé, itt vagyok, hozzád beszélek. De erre egyszerûen bevágta az orrom elõtt az ajtót. Hallottam a zár kattanását, akár reggelig is üthetném az ajtaját, nem tûnne föl neki. A karjaim az oldalam mellett lógtak, megpróbáltam nyugodt maradni. Elszámoltam magamban húszig, majd úgy döntöttem lemegyek inkább a partra, mert még rágyújtom az egész házat. Kiborít ez a fickó. Már csak az ilyen apróságaival is.
Gyorsan szedtem a lábam, nehogy meggondoljam magam és mégiscsak hisztit csapjak. Eléggé a gondolataimba révedtem, csak akkor vettem észre a sötét felhõket és a borzongató érzést, amikor ott voltam. Valami természetfeletti van itt. Én csak egy olyat ismertem; démont. Ennek ellenére közelebb léptem egyet. Úgy láttam minden rendben, leléphetek, amikor hátulról támadás ért. Egy férfi tornyosult fölém, tépett szárnyait szélesre tárta. Legalább voltak akkorák, mint a ringyóé. Ütött, én pedig nem voltam rest visszaadni neki. Erõs fizikumáról tett tanúbizonyságot, ennek ellenére nem éreztem úgy, hogy esélyem sem lenne ellene. Szerzek pár sérülést, esetleg egy komolyabbat, de akkor is életben maradok és majd õ lesz alattam, kinyúlva.

Egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, de nem fért a fejembe, hogy került el elõlem a démon. Amint nem arra kellett összpontosítanom, hogy hárítsam a bemért ütéseket és visszaadjam õket, megéreztem a ringyó jelenlétét. Nem vettem le a tekintetem az ellenségrõl. Okos döntés volt, mert már föl is pattant, örült a másik jelenlétének.
- Remek, egyszerre mindkettõt megkapom! Megöltétek az unokahúgomat és az párját. Tudjátok ti, hogy ki vagyok én? Johnnie, te is elárulsz, úgy mint az apád! Undorító! Luciferrel olyan közös barátságban álltunk mostanáig, és most…
Oh, szóval Johnnie. Így hívják becsületes nevén a Hímringyót, aki fogva tart engem. Éppen csak ennyi ideig kalandoztak el a gondolataim. A szemem nem vettem le az idegen démonról, még is sikerült bemérnie egy ütést és ismét engem kezdett el tépázni. Ezúttal vérszomjas tekintettel ugrottam neki és ott karmoltam ahol értem. Viselje csak magán a késõbbiekben.
- A kis ribanc kötözködött. Nem fogadta el, hogy én is kellhetek a pasijának. Éppen ezért egy egyenlõ párbajban halt meg. – morogtam a démon képébe, szinte köpve a szavakat. – Megérdemelte. – tettem hozzá gúnyosan.
Aztán ismét lerepült rólam, most már tudtam miért. A ringyó utána röppent és azokat a hülye dolgokat kezdte el csinálni vele, mint velem. Inkább hátráltam egy lépést, hagytam, hogy kiszórakozza magát. Aztán fordult a kocka. Még én is meglepõdtem. Oldalra biccent a fejem, figyeltem mi lesz ebbõl. A kis nyomi biztos elkalandozott és most már a nyamvadt idegen alatt lapult. Ekkor már egyszerûen férkõztem a támadó háta mögé. Meglepõdött, amikor a torkánál fogva rántottam le a kakasülõrõl.
- Szégyen, ha csupán ennyi erõvel letudnak gyõzni. – tornyosultam fölé egy pillanatra, hogy meggyõzõdjek arról, nem lett-e az úthengerünk végsõ áldozata.
- Legutóbb engem szépen szétszedtél, most miért nem megy? – szinte gúnyos voltam, de akkor már az ellenfelem felé kellett fordulnom. Megpróbálta ismét a nagyfiút játszani.
- A melleimet nem adom! – visítottam a képébe amikor hozzám ért. Ezt zokon vette és inkább a kezemet akarta letépni. Akkor érte a hatalmas ütés, amikor már majdnem vége volt. Egye kutya, visszanõtt volna elõbb-utóbb.
- Menj innen, gyorsan!
- Ne akarj hõsködni! – néztem rá összehúzott szemekkel. Ezzel már elkésett.
- Menj már, takarodj, tûnj el!
- Te nekem ne… - kezdtem volna oltani, amikor egy hatalmas lendület kilométerekkel odébb repített. Egy villanykarónak ütköztem háttal, meg is ferdült alattam.
- Francokat. – dörzsölgettem a hátamat és azonnal visszafelé indultam, nehogy az embereknek leessen, mi történt. Pechemre egy valaki volt olyan bátor, hogy követni merjen. Egy óvatlan pillanatban megálltam, õ a hátamnak ütközött. Gondoltam, vissza kéne mennem, de a ringyó magának akarta a bajt, hát nyelje le egyedül a békát. Megpördültem és egy srác állt elõttem. Nem sokkal lehetett idõsebb nálam, a húszas éveit kezdte közelíteni.
- Khmm. – nem akartam én kezdeményezni, tegyünk úgy, mintha érdeklõdésbõl tette volna, nem amiatt, hogy elhajlítottam egy acélkarót.
- Az elõbb… - kezdett volna faggatni, de én gyorsan közbevágtam.
- Ugyan cicafiú kritizálni akarsz? – ezzel sikeresen eltereltem a figyelmét. – Nem mellesleg ne érj hozzám. – söpörtem arrébb a kezét, ami idõ közben a karomra került. Biztosan bizonyítéknak akart elvinni valami laborba, hogy beszámoljon a látottakról, majd eladjon kísérleti állatnak. Várjunk, hogy jutottam el idáig?...
Kérdezett valamit. Ez volt a baj, nem figyeltem, ötletem sem volt.
- Ssss, nem kell. – intettem csöndre, a mutató ujjamat a két ajkára nyomtam finomat, de még is határozottan. Kezdtem éleszteni a belsõ tüzet. A szemeim izzottak, mire az áldozatom hátrált egy lépést. Én közeledtem, õ araszolt. Így mentünk a kerítésig. A képességeim csapolása ellenére a manipuláció még ment. Hozzáhajoltam és megcsókoltam. Édesen és lassan, azt hiszem már itt a kisujjam köré csavartam. Szinte szó szerint faltam. Elõször csak emberileg, nem akartam egybõl, hogy a végét járja. A keze lefelé csúszott az oldalamon. Imádtam, amikor egy srác, félénken érdeklõdött kezdetben. Ez legtöbb esetben magától jött, elvégre valami idegen jó csajjal (igen, ez vagyok én) csókolózott az adott idõben. Ami általában a halálát vonta maga után következményként. Nem éreztem semmit iránta, de a szenvedély megvolt az érintéseimben. Messzebbre sem akartam vinni, de a csókoknál többre vágytam. Fölszisszentem, amikor a keze a combomra siklott. Hát persze… Várjunk csak, vérzek? Tapogattam a saját oldalamat és rájöttem, hogy fáj. Annyira elkapott a hév, hogy egy ennyire nyilvánvaló dolgot nem vettem észre, mint a sérüléseim. Gyorsan félretoltam a srácot és a fölsõmet is megigazítottam, mintha nem jártak volna az ajkai a melltartómban. A nyakamat tapogattam és arra összpontosítottam, hogy eltûnjön a nagy folt, amit õ okozott nekem és nem az idegen démon. Kicsit sem jönne jól a lelki állapotomnak, ha még a ringyó is megjegyzéseket tenne rám emiatt. Semmi köze ahhoz, milyen életmódot folytatok. Független, erõs nõ vagyok. Ezt kell észben tartanom.

Rápillantottam a srácra, aki még mindig engem stírölt. Úgy tûnt bejövök neki. Ilyenkor esek mindig mély gondolkodóba, hogy megöljem-e, vagy hagyjam tébolyultan keringeni a világban, elvégre belém lett szerelmes.
- Viszlát, édes. – leheltem csókot az elnyíló ajkaira színpadiasan, és már ott sem voltam. A fájdalmat még mindig elnyomta a tompa bizsergés amit az összeröppenés okozott. A fiatal megúszta annyival, hogy kénytelen lesz engem szeretni. Ha nem, megölöm. Talán megpróbál majd keresni? Meglátogat? Minden járt a fejemben, csak a lényeg nem. Elhúztam a hímringyó mellett és leültem a fürdõszoba kövére, magam elé húzva a kellõ orvosságokat és kötszereket.
- Segítek ellátni a sebeidet. – jelent meg az ajtóban, megzavarva az elmélkedésemet. Vajon a piros, vagy a fehér kupakos a sebfertõtlenítõ?
- Kösz, nem kell. – mondtam megvonva a vállamat. Eddig még szinte föl sem tûntek, egyedül szeretném megkeresni õket. Nem kell, hogy most még õ is összefogdosson. Ennek ellenére elraktároztam magamban, hogy egy szükségtelen helyzetben, de fölajánlotta a segítségét.
- Még vissza fog jönni. – zavarta meg a nyugodt csöndet, ami csak pár másodpercig lengett körbe minket. Ki akartam élvezni, hogy legalább fejben egyedül lehetek, amikor rá kellett figyelnem.
- Micsoda? – hitetlenkedtem.
- Visszajön. Tudod, a lábain. – magyarázott úgy, mintha komplett hülye lennék, vagy minimum 5 éves.
- Nem úgy, te barom. Mármint nem ölted meg? – tettem le a kezembõl az összes dolgot, mielõtt hozzávágok egy kisollót.
- Nem. – felelte keresztbe font karokkal. Mi ez a magatartás hirtelen?
- Pár napja majdnem megöltél. Erre nem vagy képes egy olyannal végezni, akiért még csak felelõsséggel sem tartozol? Gondold már végig, õ támadt ránk, te jöttél volna ki jól a dologból. – temettem az arcomat a tenyerembe. Kezdtem kiakadni. Honnan is tudhatná egy olyan, aki nem jártas ebben? Józan ésszel. Ami neki nincs, ezek szerint.
- Gondolod megúsztuk volna? – nem tudtam, hogy komolyan kérdezte-e, de mindenesetre nem terveztem válaszolni. A sebeimmel kezdtem foglalkozni. Felém nyújtotta a kötszert, morogtam egy köszönöm-szerût és kikaptam a kezébõl. Mondtam neki, hogy megoldom, de erre olyan szemekkel méregetett, amitõl folyton el kellett kapnom a tekintetem.
- És mit tervezel legközelebb tenni vele? Játszadoztok egyet aztán elköszöntök? – érdeklõdtem kissé gúnyosan.
- Harcolok vele. – felelte hasonló stílusban.
- Apádnak is levesébe köpött, vagy fordítva. Mi lenne, ha egyszerûem kinyírnád? Elvégre te vagy a naaagy Pici Lucifer és a Hímringyó, aki itt tart a házában egy sorozatgyilkost. – forgattam a szemeimet és megpöcköltem a homlokát mire hátrált egyet.
- Ne érj hozzám. – szóval csak ez jutott el az agyáig. Sóhajtottam és inkább kezembe fogtam a fehér dobozt.
- Olyan béna vagy. – kezdtem el ragtapaszozni az arcát, ahol kellett. Direkt megnyomtam a kezemmel mindet, hogy érezze a törõdést. Még jobb volt, hogy ellenkezett, így szinte harcoltam azért, hogy valami a sebeire kerüljön.
- Ne már. – nevettem halkan amikor egy 4 évest megszégyenítõ fintort vágott a fertõtlenítõs üvegre. – Nem fog fájni, szúnyogcsípés. – közeledtem felé riasztó mosollyal. Valami bujkált a szája szélén, lehet õ is élvezte egy kicsit a baromkodást. Vagy ideges volt és egy izom rángott, harapásra készen tartva a tudatát. Löttyintettem a kezére, a vállára, oda ahol bármi is volt, ami fájhatott neki. Amikor szisszent, elvettem a kezem.
- Hozzam inkább a sót?
- Ribanc.
- Ugyan, én csak a szép szokásaidat elevenítem fel. Hát nem tölt el büszkeséggel? Tanultam tõled valamit. – paskoltam meg a sérült vállát. Bekaptam egy taslát, de megérte.
- Hülye vagy? – kapott utánam, amikor elindultam. Képes lettem volna idehozni a konyhából és ezt õ is tudta. – Most pedig tûnés innen. – nézett rám morcos fejjel.
Föltartottam a két kezemet miután leraktam a dobozt. Ártatlan fejet vágtam, én ugyan nem tettem semmi rosszat. Hátráltam, végül az ajtóban sarkon fordultam. Tudtam, hogy a legutóbb föltöltötte a hûtõt, szóval a kedvenc helyiségem felé vettem az irányt. Ide még egyszer sem jött utánam, így nyugodtan nézelõdtem a fagyasztóban.
- Megvagy. – kaptam el kegyetlenül egy jégkrémet. Fölültem a pultra és a kis ablakon bámészkodtam kifelé. Nem járt erre senki, pedig még egyáltalán nem volt késõ egy sétához. Délután lusták az emberek, bár lehet a hirtelen jött démonvihar zavarta el õket.
- Biztos visszajön? – kérdeztem miután lenyeltem egy falatot a fagyos édességbõl. Az ajtókeretnek támaszkodott, még a hülye is észrevenné a tükörképét. Ennyit a békés helyiségrõl. Nem szólalt meg, csak biccentett. A távolba révedtem egy sóhaj kíséretében.
- Rajtad kívül még egy valaki fogja keseríteni az életemet. – törtem el a fogaimmal bánatosan a pálcikát, amikor rekordidõ alatt tûnt el az édesség.