 Karakter: Chris
Megjegyzés: Mara-nak ~ Maya drágának
Napok óta egy rohadt nyom sincs és kezdem azt hinni az a rohadék átvert. Méghogy egy Anabella nevű vámpírcsaj tudja hogy hol van Charlotte ... Ez röhejes! Megint a nagy büdös semmi!!!
Nincs annyira sötét, de esteledik, a vámpírok ilyenkor már ki szoktak jönni. De hol van ő? Csak leülök egy fa alá a parkban. Elegem van! Miért nem lehet ez az egész könnyebb és tudná valaki azt mondani "igen tudom hol van és oda is vezetlek" ? Újra látni akarom őt, jóvá tenni a hibámat. Csak azt akarom legyen ismét mellettem.
egy pillanatra nézek csak fel és egy bájosan mosolygo lány néz velem szembe. He???? Ahogy jobban figyelem ... Hoppácska, hát vámpír.
- Hm, milyen csinos. Hogy hívnak? - nézek mélyen a szemébe, mégis mosolyogva és kedvesen hivogatom, üljön mellém. Még közelebb lép és vissza mosolyog.
- Anabella. - közel engedem magamhoz, de mikor szeme vér vörös lesz és már harapna egy mozdulattal vágom a mellettünk levő fának.
- Bocsi, ez ma nem a te napod Anabella. Úgy tudom te tudsz valamit... - már elötte is vagyok és ezzel kezdetét veszi kis harcunk. Ő menekülne, de közben kénytelen védekezni, míg én aktivan támadom. Figyelek arra ne öljem meg, akkor nem venném semmi hasznát. Egy ügyes mozdulattal aztán elkapom és szárnyaimat kitárva emelkedek a magasba, szorosan fogva a kis drágát.
- Ki vele, hol van Ő? - mordulok rá, de nem tetszik hogy kalimpál. - Ha nem válaszolsz és esküszöm elengedlek! - erre mégjobban kalimpál. - Hagyd már abba! Még a végén idő elött meghalsz itt nekem!! Hallod?? - de csak nem hagyja abba,
- Eressz!! - és mégegyszer beprobálkozik szabadulni és ezzel el is eljtem.
- Hülye liba!! - ha most valaki meglátja nekem végem van. Gyorsan kapom el és probálok messzebb jutni az emberektől. Kell egy elhagyatott rész ...
Mikor megvan az elhagyatott rész elég durván nyomom fel a fának és a kardomat is torkához szegezem. Elegem van belőle!! Elegem van hogy még ez is hátráltat ahelyett hogy válaszolna!
- Merre van? Azonnal mond meg, vagy külömben nagyon megbánod! - erre mégjobban megretten, de nem érdekel. Csak a választ akarom tudni. Hol van Charlotte?? Szárnyaim a biztonság kedvéért még mindig láthatoak, ha e setleg ismét szökne és el kellene kapni a drágát.
- Hé, fiúcskaa, nem így kell szerelmet vallani egy lánynak! - a hang irányába fordulok és tekintetemet rá emelem. Egy újabb dilis liba, de ez a fán. Mi baja van? Szerelmet vallani, ennek?? Fúúj!! - Ezt a kicseszést. Te aztán jól, beszophattad! - most meg mi baja van?? Esküszöm ha nem tűnik el őt is kinyirom!! Elegem van belőlük! Miért nehezítik meg mégjobban a dolgom? Csak egy apró információ kell, semmi más. - De akkor sem bánthatod! - megragad de ellököm. Ne érj hozzám boszorkány!
- Hát neked meg mi bajod? - lép mögém ami mégjobban zavar. Takarodj már! - Csak nem bal lábbal keltél? Vagy kidobott a csajod? - he?? Mi bajod van idióta? Félre löki a kezem, mire elrohan Anabella. Francba!
- Idióta. - vágom visszakézből szájba. Remélem ez most rohadtul fájt neked te hülye liba!
- Semmi kösz, hogy megmentettél? - wáá..kinyirom, kinyirom ... Kinyirom!!!!!!!
- Mennyi munka... és mind kárba veszett. - morgom. Hatalmas csalódottságot érzek. Már olyan közel volt és ... És ismét semmivé lett. Charlotte ... Édes Charlotte-om ... Merre lehetsz?
- Hé, a démon vadászat nem kifizetődő munka nem hallottad? - mi ez a ribanc póz basszus?? Úgy idegesít már enélkül is. Ráadásul a tény, hogy ő miatta vesztettem el a lehetőséget ...és így Charlotte-t.
- A te hibád! - meg sem probálom dühömet leplezni és felé hajíttom kardom. Dögölj meg! Idióta boszi! Kissé meglep hogy képes kivédeni, de így a kardom a kőfalba áll. Hát szépen bele állt volna a csajba az tuti.
- Miért az én hibám? Te állítottad a falba! - most komolyan ennyire hülye? Nem a kard!! - Tessék. - adja a kezembe a kardom. - Amúgy meg mit keresel? - rá nézek és ő már egy oszlom tetején ül törökülésben. Basszus, ez ost komoly? Kicsit sem zavarja a tény hogy szoknyába van.
- Semmi közöd hozzá nyomorult boszorkány! - nézek rá gyilkos pillantással. Nem akarok vele társalogni.
- Nem szép így beszélni egy lánnyal fiúcska.
- Látsz itt lányt? - nézek rá komolyan. Ahogy őt nézem eszembe jut egy remek ötlet. Egy hirtelen mozdulatal szedem le és szoríttom az oszlopnak. - Te tudod hol van Charlotte?
- Ő a barátnőd aki kirúgott? - vigyorog gonoszul.
- Egy bukott angyal akit keresek. Szóval válaszolj. Tudod hol van? - mordulok rá. Szárnyaim már rég nem látszanak. Még jobban elmosolyodik, én meg valahogy össze zavarodok. Ahogy a szemébe nézek ... ez a mosoly.
*
- Onee-chan mi ez a sejtelmes mosoly?
- Semmi Christelle, semmi...
- Naaaa... Létszi mondd el Charlotte. Kérlek.
- Titok, majd meglátod.
- De miért? Te mostanában olyan titogzatos vagy.
- Sajnálom...
*
Ő akkor ugyanígy mosolygott rám. Finoman az arcához érek, nem tudom őt bántani, mert habár boszorkány és teljesen más mint Charlotte, mégis rá emlékeztet.
- Most meg mit csinálsz? Beindultál rám vagy mi van? - ehh...Ez szép.
- Nem. - válaszolom félre fordítva a fejem. Akkor mi a frászért dobog ennyire a szívem?
|
