- Lenne majd kedved esetleg valamikor találkozni még? – teszi fel a kérdést, amikor kifizeti, mind a kettõnkét. A sajátomat ki akartam fizetni, ám nem hagyta.

- Igen. – mondom mosolyogva. – De a ma este nem lesz jó, mert megint dolgozni fogok menni és reggel fogok végezni, addig meg ki kéne még pihennem magam, hogy ne legyen semmi gond. – mondom el neki az igazat.

- Rendben, a kocsit meg igyekszek megcsinálni. –Felállva az ajtóhoz megyünk.

- Köszönöm szépen. - mondom, amikor kiérünk. – Akkor majd még beszélünk. Szia. – köszönök el és indulnék is el, de meg fogja a kezem és maga felé fordít, amire kicsit meglepõdöm.

- Vigyázz magadra. – mondja kedvesen, majd közel lépve hozzám ad arcomra egy erotikusabb puszit amire behunyva szemem halkan szusszanok fel. Érzek kezemben egy fecnit és a puszi után elengedve fordul meg és megy vissza a munkahelyére. Mire felocsúdom, már szinte sehol sincs.

Ajkamba harapva nézek utána, és hirtelenjében azt se tudom, mit tehetnék, hiszen még sose volt, akit érdekeltem volna és nõ. Megrázva fejem jövök ki botor gondolataimból és mosolyogva sietek haza.

Otthon gyorsan lefürödve mondom el anyáéknak a kocsival kapcsolatos dolgokat, és hogy May igyekszik hamar megcsinálni nekik, na meg hogy szeretne velem ismét találkozni, aminek nagyon örülök. Elmondom nekik, hogy tegnap abba a bárba jött el ahol dolgozok, és onnan ismerjük egymást. Velem együtt örülnek, de a végén csak le kell feküdnöm aludni, mert már így is alig fogok tudni aludni.

~*o*~

Már a munkában vagyok, és eléggé álmos vagyok, de ittam energiaitalt, így már kevésbé vagyok fáradt. Épp a pult mögött vagyok és a kassza csere miatt számolok, mikor kolleginám szól, hogy engem keresnek. Megfordulva látom meg Mayt. Szélesen mosolyodom el és örülök, hogy látom. Határozott léptekkel sietek oda hozzá.

- Szia. – Köszönök kevesen túl kiabálva a zenét, és mutatok neki, hogy jöjjön a pult mellé, hogy normálisabban tudjunk beszélni. amit meg is tesz.

- Szia. – lép oda hozzám, majd finoman csúsztatja kezét a derekamra, és közel hajolva hozzám ad arcomra egy ugyan olyan édes puszit, amibe bele pirulok, de mégis mosoly játszik ajkaimon. – Hogy vagy? Sikerült kipihenned magad? – kérdezi fülemhez hajolva én pedig behunyva szemem harapok ajkaimba.

- Igen, már egy fokkal jobban vagyok. – mondom mosolyogva. Mikor megláttam teljesen felébredtem és hihetetlenül jó érzés, hogy itt van, de nem tudunk belemerülni a beszélgetésbe, hiszen én nekem munkaidõm van, így kolleginám lép oda mellénk.

- Hanako. Kimennél a 6. asztalhoz van vendég. – kér meg.

- Persze. – mondom neki, majd Mayre nézek. – Ne haragudj, de dolgoznom kell. Mindjárt jövök. – mondom bocsánatkérõ tekintettel, amire megértõen bólint. Egy mosollyal jutalmazom még így miközben a pultról a tálcát és a jegyzettömböt veszem fel, majd oda megyek a férfihoz. aki a 6-os asztalnál ül.

Eléggé ittas már így alig értek vele szót, de ami viszont nem tetszik, karom fogja meg és magához akar húzni, ami persze nem engedek. Próbálok szabadulni, de senki nem veszi észre hogy ez a férfi koránt sem buzi pedig egyedül van itt pedig nincs semmi keresni valója „normális” emberként, viszont a kidobónk éppen más ügyet intéz. 10 perc után May lép mellém.

- Elnézést valami probléma adódott? – kérdezi meg, majd a férfi kezére teszi kezét, miközben másik kezével engem ölel magához. Jól esik, hogy a védelmemre kel.

- Maga meg mit akar itt? – néz rá a férfi eléggé agresszívan viselkedik. Nem akarom, hogy May bajba kerüljön miattam.

- Elõször is, hogy engedje el a barátnõmet. – jelento ki komolyan. – Másodjára meg örülnék neki, ha nem zaklatna senkit, aki itt van.

- Ki maga a fõnök? – néz rá értetetlen szemekkel.

- Nem, de egy vendég vagyok, aki nem nézni jó szemmel, hogy zaklatja az embereket, fõleg, ha a barátnõmrõl van szó, úgyhogy hagyja békén. – mondja neki ingerülten May és egyre inkább féltem. Szorosan bújok oda hozzá és átölelem a derekát.

- May… én nem akarom, hogy bajba kerülj miattam. –Suttogom neki és cica módjára bújok hozzá, igaz kicsit félelmemben is.

- Akkor sem hagyom, hogy ez a tróger molesztáljon. –mondja ki a gondolatait.

- Ha csak egy vendég, akkor húzzon vissza az asztalához. Én szórakozni jöttem. –morran fel a férfi és ismét megragadva a karom próbál magához rántani, de ezzel Mayt is húzza, aki viszont nem hagyva a dolgokat elengedve a férfi karját mos neki be egyet. Az ütéstõl a férfi visszahuppan a székre és pislogva néz fel ránk. –Verekedni akar?

- Ha nem bír viselkedni, akkor helyre pakolom. –mondja May eléggé feldúltan.

- Ne May kérlek! –Mondom felnézve rá és elengedve lépek kettõjük közé May-el szemben állva. –May nem akarom, hogy bajod essen. Kérlek én… én ezt elintézem. –Mondom zavartan és próbálom a kedélyeket csitítani. Ám talán nem volt jó ötlet a férfinak háttal állnom, mert derekam elkapva húz az ölébe.

- Látod vadmacska? A cica baba is azt akarja, hogy húzz el és hagyj minket szórakozni. –mondja részegen kéjes hanggal és én már nem bírom tovább a molesztálását. Ahogy a fülem mellett meghallom beszélni a hideg is kiráz, és az érintésétõl is.

- Eresszen el vagy sikítok! –Kiáltom el magam, amire combom simítja meg, de Maynek se kell több megfogva a karjait próbál kiszedni onnan.

- Ereszd el te féreg! –Kiált rá mérgesen és épp, hogy nem robban és látom már ütéshez készül mikor az alak õt is elkapja és a másik térdére húzza.

- Jöhettek ketten is! Nekem úgy is jó. –Próbál minket lefogni, de ekkor nem bírom tovább és mély levegõt véve magas vékony hangon kezdek el sikítani, ami a zenét is átüti. A zene is leáll és az egész helyiségbe be álla síri csend. A sikításom miatt elvette rólunk a kezeit és a fülére rakta, de még May is. Ha más fegyverem nincs, legalább ez meg van nekem.

- Mi történt Hanako? –siet oda hozzánk az izom kolosszus kidobónk. May és én is felpattanunk a fickó ölébõl és látom Mayen a meglepettséget és azt, hogy ha nem kezdek el sikítani, akkor bizony verekedni kezdett volna.

- Ez az alak molesztálni kezdett és mikor a barátnõm a segítségemre sietett még ót is el kezdte molesztálni! –Mondom a kidobóra nézve és szinte egyszerre mordul fel a bár, ugyanis ezt itt koránt se nézik jó szemmel. –Arról nem is beszélve, hogy még nem is biszexuális! Hanem csak egy taccs részeg erõszakos alak. –Mondom rámutatva és nem is kell többet mondanom a kidobó elkapva a grabancát húzza fel.

- Most velem jössz szépen! Neked itt nincs keresni valód. –mondja mérgesen és kikíséri a Night Clubból. Nagyot sóhajtok, ahogy látom õket elmenni és minden szempár ránk szegezõdik.

- Hanako… Õ tényleg a barátnõd? Abban az értelemben? –Kérdezi az egyik kedves leszbikus törzsvendégünk. Fülig vörösödve nézek rá.

- A… azt hiszem igen abban az értelemben. –Mondom zavartan és felnézek Mayre. –Bocsánat a hallásodat ért károsodás miatt. Nagyon cseng? –Kérdem zavartan és látom, ahogy próbálja a füle csengését elmulasztani.

- Áh nem olyan vészes. –Mondja elmosolyodva. –De szép magas hangot tudsz kiadni az egyszer biztos. –Mondja hangjában némi elismeréssel, majd odalépve hozzám öleli át finoman derekamat és hosszan néz a szemeimbe. Most látja elõször szemtõl szembe, ahogy teljesen elpirulok.

- Ahmm… kérlek gyere velem. –Suttogom nekik és körbe nézek. –Nincs itt semmi látni való. –Mondom kicsit zavartan és megfogva May kezét húzom be egyenesen a hátsó raktárba. Mikor beérünk zavartan nézek fel rá. –Bocsánatot kérek az iméntiért. Nem… nem szégyellem, hogy leszbikus vagyok, csak nem szeretem, ha ilyen sokan néznek. –Mondom félénken ajkaimba harapva.

- Neked mi a kedvenced? - tér át a tegezõdésre. Amink igazán örülök.– Ja meg kérlek tegezz, hiszen alig van közöttünk pár év. – Ennek a megállapításának vég kép igazán örülök, bár biztos én vagyok a fiatalabb.

- Köszönöm és nem is tudom. Talán a cosmopolitant tudnám ajánlani. – mondom mosolyogva kedves hangon.

- Akkor egy olyat kérek. –mondja kedvesen és magamon érzem tekintetét, miközben felírom a kis jegyzettömbömbe és el is rohanok, hogy leadjam a rendelését. Közben még egy két asztalnál megfordulok, de direkt úgy, hogy lássam. Mosolyogva pillantgatok oda hozzá.

Hamar elkészül a koktél és vihetem neki oda. Elé rakva mosolyogva nézek rá.

- Köszönöm. – mosolyogva mondja én pedig csak nézek rá kedvesen, és munkám miatt indulnék is tovább, mikor meg fogja a kezem. – Kérlek várj egy kicsit. – kér meg szóban is, hogy maradjak, amire vissza fordulok felé egy nagyon kicsi pirral az arcomon.

- Igen? Tudok még segíteni valamiben? – zavartan teszem fel az elfeledett kérdést.

- A telefonszámodat szeretném elkérni, ha már a gyönyörû nevedet tudom. –Mondja óhaját amire én teljesen zavarba jövök, és már nem bírom leplezni, így el fordítom a fejem, de kitépek egy lapot a füzetbõl és zavartan, de ráírom nevem és a számom.

Az írásom nem épp a legszebb, de kiolvasható. Kicsit összehajtva a lapot rakom le elé.

- Igazán köszönöm. – Felveszi az asztalról a kis fecnit és megnézve mosolyogva rakja el. Ekkor elõvesz egy tollat és az elõtte lévõ szalvétára ír valamit és átnyújtja nekem– Tessék ezen a számon fogsz tudni elérni vagy ezen a számon foglak keresni. – elveszem mosolyogva és én is megnézem, mit írt miközben magyarázza.

- Köszönöm… - Ahogy nézem a szalvétát alig lehet kiolvasni a nevét, de maga az anyaga miatt és zavarban vagyok. Igyekszem leplezni, de nem sikerül.

- Ne haragudj faragatlanságom miatt. – nyújtja felém a kezét. – May Liemheart. – kedvesen elmosolyodva fogadom el és kezet rázok vele, bár rendkívül zavarba vagyok, mert még nem volt ilyen alkalomhoz szerencsém, bár igazán örülök neki.

A munkára miatt azonban tovább kell haladnom és remélem ma még rendel valamit, hogy ide jöhessek hozzá, ám a legnagyobb tömegbe szólít el a kötelesség. Ma este már nem si látom, amiért elégé szomorú vagyok.

~*~

Másnap reggel mikor haza érek éjszakából anyám egybõl ki siet elém és panaszkodva mesélni nekem, hogy alig akar indulni a kocsi. Megkér, hogy vigyem már el ide a helyi szerelõhöz és May Liemheartot keressem Õ a legjobb szerelõ ott. Mindig hozzá viszi a kocsit, de most rohanniuk kell és nem tudják el vinni. Fáradtan sóhajtok, de sose tudtam nekik nemet mondani, így megpróbálom a kocsit beindítani, és tényleg elég nehezen indul be. Mivel nem értek hozzá így örülök, hogy el tudok vele addig gurulni.

Mikor oda érek egy férfi fogad és elmondom, hogy kit keresek, õ pedig szól is neki.

- May gyere ide. – kiáltja el magát a férfi, én pedig kicsit pirulva magam elé nézve álldogálok, várva rá.

- Szia. – köszön rá. – Mondjad édes mi a gondja ennek a kicsikének? – kérdi, miközben körbe járja az autót, bár sose értettem, hogy lehet becézni egy autót.

- Ma reggel nem igazán akart beindulni. – kezdem el mondani, amire láthatóan nem igazán lelkesül be. Én is sóhajtok, és folytatnám a magyarázatot, de õ szólal meg hamarabb.

- Értem. – bólint és rám néz, én pedig csak mosolyogva viszonzom a tekintetét. – Eljönnél randizni velem? – teszi fel a kérdését minden féle átmenet nélkül én pedig pislogva pillantok rá. Zavarba jõve pillantok körbe, és nem igazán tudom mit válaszoljak.

- Hát ööö…- Kezdek bele de látom, hogy kicsit elkedvtelenedik. –Tudod az az igazság, hogy én még tegnap óta nem aludtam, de ma este szabad vagyok… ha… ha gondolod. –Teljesen zavarba vagyok és ezt arcom is tökéletesen tükrözi, mert a kocsi visszapillantójában látom, hogy rák vörös az arcom.

- Értem. Kár pedig nekem most van szünetem. Egy kis ebéd se fér bele az idõdbe? Vagy mindjárt elalszol? –Kérdi tõlem csábító mosollyal. Érzem ahogy elolvadok mosolyától és ajkamba harapva zavartan kezdem el testem kislányosan ingatni ide oda.

- Benne vagyok May. –Mondom végül engedve a csábításnak és látom, ahogy megörül, bár nem próbálja leplezni. Összecsapva kezét indul el befelé.

- Egy pillanat és jövök szépségem, csak meg mosom a kezem az olajtól és mehetünk! –Mondja nekem és bemegy a mûhelybe. Hallom, ahogy oda szól a többieknek, hogy elment és nemsokára meg is jelenik újra.

- Gyors voltál. –állapítom meg kedvesen mosolyogva és a szellõ, ami épp fújt egy picit sikeresen elvitte magával arcom pírját. Kérdés meddig.

- Egy ilyen gyönyörûséget nem váratnék meg sokáig. Szereted a kínai kaját? –Folytatja bókjait és én nekem is eddig maradt arcom eredeti színe.

- Igen szeretem. Tudok a közelben egy remek Kínai éttermet, ha gondolod, elmehetnénk oda. Nagyon finom a zöldséges tésztájuk. –Mondom zavart mosollyal arcomon. Nem tudom mi üthetett belém, mert ennyire senki nem tudott még zavarba hozni, egy-egy szóval.

- A Sziunshi étteremre gondolsz? –Kérdez rá én pedig bólintok. –Az tényleg remek hely! Rendben menjünk oda! –Mondja lelkesen és mellém lépve pillant rám és indulunk el együtt az étterem felé beszélgetve.

A séta közben általános dolgokról beszélgetünk. Mesélek neki a szüleimrõl és a testvéreimrõl. A beszélgetésünk igazán közvetlen. Lassan meg érkezünk az étteremhez és kinyitja elõttem az ajtót. Mosolyogva sétálok be és a kedvenc helyemre tartok.

- Te is ide szeretsz ülni? –Mosolyogva pillant rám, mikor helyet foglalunk.

- Igen, mert itt nagyon szép a kilátás a kis hátsó kertre. –Mondom mosolyogva és örülök, hogy ez is közös bennünk. Szívem kicsit hevesen ver. Étlapot felvéve rendelünk egy-egy adag kínai ételt és a randi igazán kellemesen telik.

- Gyakran jársz a Night Klubba? –Kérdezem tõle mosolyogva. –Csak mert eddig nem láttalak ott. Az az igazság hogy oda inkább kalandra vágyó párok jönnek a lányokhoz egy kis édes hármas esetleg négyesért. –halkan, de érthetõen beszélek. Nem igazán szeretném, ha környezetünk megtudná másságunkat. Bár igazából engem sose érdekelt, hogy tudják vagy sem, de Mayt nem akarom esetlegesen bajba sodorni.

- Nem igazán talán másodjára voltam ott tegnap este, de igazán örülök, hogy elmentem és veled találkozhattam. –Mondja bársonyos hangján.

- Értem. Én is örülök, hogy találkoztunk! –Arcomon õszinte széles mosoly jelenik meg és behunyva szemem kislányosan döntöm oldalra a fejem. Lassan nyitom ki szemem újra ránézve és finoman nem igazán észre vehetõen nézek végig rajta, majd mikor felnéz az ételbõl, tartom vele a szem kontaktust. Nem színészkedem, csak magamat adom.

Kellemes hûvös az este, mikor az utcán sétálva sietek a munkámba. Gyalogosan szoktam járni, fõleg ha estére megyek. Kora tavaszi idõ miatt vastag harisnyát húztam most fel a szeretett szoknyám alá és kabátot is vettem fel. Nincs egy felhõ se az égen így az eget kémlelve igyekszem beérni. Az úton senki nem állít meg és oda érek a Night klubba. Egybõl hátra megyek és felveszem a pincérnõi ruhám, ami testszínû és teljesen rám simul, kiadva alakom, ami nem olyan tökéletes. Ahol dolgozom, csak olyanok vannak, mint én, így egyáltalán nem feszéjez ez a ruha. Mosolyogva kötöm magam elé a kötényt és teszem fel fejdíszem, mielõtt kimehetnék. Hajam ugyan úgy van felkötve, ahogy szoktam. Nem tudom miért, de így szeretem.

Miután teljesen felkészültem a munkára ki is mentem és mosolyogva szolgáltam ki a vendégeket. Energikusan szaladgáltam a vendégek között, több nõt is megnéztem, és egyes párok csókjába még én is elpirultam.

~Ahh… bárcsak velem tenné ezt valaki. ~ Gondolataim cikáznak, ahogy én is, de egy párt nem fogok szét szedni, az itteni örömlányok, akik meg táncolnak, nem igazán vonzanak, hisz nem uralkodó típusúak, és õk amúgy se puszira segítenének rajtam.

Ahogy telik az idõ egyre több vendég érkezik, de én cseppet se fáradok. Miközben megyek a pult felé pillantom meg az egyedül érkezõ igen csinos vörös hajú nõt, aki ekkor lépett be a helyre. Az egyik sarokban lévõ asztalhoz ül le. Én egybõl felé veszem az irányt és mosolyogva köszöntöm.

- Szép estét kisasszony! A nevem Hanako, köszöntöm önt a szokatlan ám számunkra kellemes Night klubban. Hozhatok valamit? –Köszöntöm mosolyogva vidáman és veszem elõ a kis jegyzettömböm. Egy új lapra hajtok, hogy felvehessem rendelését. Érdeklõdve nézek rá, mert szokatlan számomra, hogy bárki is egyedül érkezne ide.

- Szép estét önnek is! –Köszön vissza bájos mosolyal. Mikor az itallapba bújik, óvatosan veszem alaposabban szemügyre az új vendéget. Igazán jól néz ki és ismét beindul a fantáziám.

~Ha kezelésbe venne… istenem ennyire nem lehetek kiéhezve. Azt hiszem ideje lesz otthon megint eljátszogatnom.~ Gondolataimba haloványan belepirulok, de igyekszem zavarom leplezni, és türelmesen várok.