|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| vicii | 2012. 07. 05. 16:40:26 | #21967 |
Karakter: Asherah
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
- Már megkaptad.- jelenti ki közömbös hangon, mire csak felvonom a szemöldököm.
- Nem kaptam semmit.- közlöm összehúzott szemekkel, vádlón. Ez most szórakozik velem?
- Azt mondtad, hogy egyszer úgy megkóstolnád a vérem.- emlékeztet a szavaimra. - Úgyhogy mostantól egy szavad sem lehet, és nem ölheted meg egy ügyfelemet sem.- jelenti ki rideghangon, komoly arccal, én pedig elhúzom a szám. Szépen átejtett, mondhatom...
- Cseles vagy.- mosolyodom el halványan. - Ám ennyi nem elég.
- Én betartottam, amit kértél tőlem. Azt mondtad meg akarod kóstolni, megtetted, akkor most már nincs miről beszélni.- szögezi le tárgyilagosan.
- Hát jól van, most az egyszer túljártál az eszemen, de ne hidd, hogy mindig megúszod ennyivel.- bazsalygok negédes hangon, bár belül tombolok. - Most pedig megyek.- jelentem ki, majd egy csettintéssel eltűnök.
Tombolok a dühtől. Egy aljas halandó képes volt túljárni az eszemen...
Pusztítani, őrjöngeni kezdek, hogy levezessem a dühömet. Kicsit arrébb felgyújtok egy egész várost, százakat mészárolok le... és végre megnyugszom.
Bár a hírekben valószínleg egy egyszerű tűzvésznek fogják beállítani, de akkor is jól esett.
*
Néhány óra múlva megnyugodva, elégedetten és jóllakottan térek vissza. És mit látnak szemeim? Az én Jéghercegem épp édesdeden szundikál. Nos, akkor édesítsük meg az álmát... hehe...
Kéjenc mosollyal mászok fölé, majd óvatosan lehúzom róla a takarót. Nahát, meztelenül alszik... milyen előzékeny. Kéjesen végignyalok a mellkasán, miközben simogatni kezdem. Nem telik bele pár percbe, máris áll, mint a cövek, így hát számba veszem és kényeztetni kezdem. Közben ébredezik, hangosan nyögdécsel. Nahát, még nem hallottam így a hangját... milyen izgató...
- Cshináld, ne hagyd abba...- nyögi félálomban, miközben kezeivel lángoló tincseimbe markol. Gyorsítom a tempót, ő pedig egyre hangosabban nyögdécsel... majd pár perc múlva elélvez, én pedig elégedetten nyelem le élvezetének termékét.
- Mondták már, hogy egy nagyon perverz nőszemély vagy?- kérdi felpillantva, én pedig felkuncogok.
- Kösz a bókot, szivi.- kacsintok rá. - Van kedved még pár menethez?- kérdem fölé mászva, kéjesen hozzá dörgölőzve.
- Ha életet tudsz szopni a farkamba, akkor amennyire csak akarod.- jelenti ki, én pedig elvigyorodom. Nem is kihívás... hehe...
Így gyakorlatilag az éjszakát dugással töltjük...
*
Másnap reggel, mint ahogy mindig is szokott, most is korán kel. Fáradt nyögéssel hagyom, hogy kibontakozzon a karjaim közül, majd kisétáljon a szobából. Én még lustálkodom egy sort, majd egy csettintéssel némi ruhát varázsolok magamra, majd egy újabb csettintéssel már mellette is állok.
Épp kávét iszik, és egy széken ül. Mögé lépve lassan a vállaira simítom a kezeimet, majd szép lassan a mellkasára és hátulról hozzásimulok, államat a vállára fektetve.
- Aztán vigyázz magadra, hercegem... érdekes aktivitást érzek a városban.- duruzsolom a fülébe, mire érdeklődve csillannak a szemei.
- Milyen aktivitást?- csap le rögtön, én pedig felkuncogok.
- Egy csókért cserébe elmondom...- súgom buja hangon. Több sem kell neki, a hajamba markolva ránt magához egy heves, fullasztó csókr. Dominánsan tör a számba, én pedig kéjes élvezettel viszonzom a csókját, engedve, hogy forró táncra csábítva a nyelvem... majd miután elváltunk egymástól, elégedetten sóhajtok fel.
- Mágikus aktivitás van jelen mindenhol. Különös léyek auráját érzékelem. Többet nem tudok mondani. Légy óvatos...- búgom még, majd elégedetten távolodom el tőle és sétálok vissza az emeletre.
*
Azért a nap folyamán rajta tartom a szemem, jobban mondva a szobából figyelem az auráját. Gondolatban követem mindenhová, figyelem az erejének aktívságát, de eddig még nem vetette be. Aztán a délután folyamán hirtelen fellobban az ereje.
Egy csettintéssel a közelben termek, méghozzá egy épület tetején. Kényelmesen, keresztbe tett lábakkal foglalok helyet a háztető peremén.
Drága hercegem épp egy érdekes kis teremtménnyel küzd. A lény egészen furcsa. Egy ember méretű kutyának tűnik, melynek a szemgolyói helyén apró lánglabdacsok világítanak. A karmai jóval élesebbek, a szőre ébenfekete... rendkívül gyors, ráadásul... jesszus, tüzet köp.
- Minden rendben, hercegem?- kiáltok le az erejét megfeszítve küzdő Rómeónak, aki meglepetten pillant fel rám.
- Te meg mégis mi a francot keresel itt, Asherah?- kiált vissza, nem túl rózsás hangulatban, de nekem mégis kivirul az arcom. Legalább a nevemet megjegyezte, haladás.
- Jöttem, ha esetleg erősítés kellene.- válaszolom egyszerűen. Csak morog valamit, amit ilyen távolságból nem értek. Nagyon férfisan küzd, a végsőkig kitart, de egy óvatlan pillanatban a kutyaszerű lény olyan szögben találja el a farkával, amitől ájultan zuhan össze. Elhúzom a szám.
Egy csettintéssel a teste előtt termek, és farkasszemet nézek a döggel.
- Rossz kutya...- mondom sötét szemekkel. Persze a véreb vérszemet kapva nekem támad. Fél kézzel hárítom a felém küldött tűzlabdát. A saját elememmel nem tud legyőzni... a Pokolból jöttem, az élő tűz birodalmából...
A kutyuli engem is alaposan megdolgoztat, de végeredményben apró cafatokra szaggatom. Miután végeztem vele, leguggolok kiütött hercegem mellé. A testére teszem a kezem és visszateleportálom magunkat a szobájába, őt egyenesen az ágyra.
- Ejnye, kedvesem... vigyázhatnál jobban magadra...- súgom halkan, miközben hanyatt fordítom és óvatosan lehúzom róla az inget. Kicsit megégette magát és van rajta néhány karcolás is. Hogy lássa, milyen rendes vagyok, ellátom a sebeit majd hagyom aludni.
|
| oosakinana | 2012. 06. 24. 13:01:42 | #21683 |
 Karakter: Rómeó Horhe
Megjegyzés: (Démonomnak)
Elkezd felém sétálni, de az én tekintetem csak elsötétül.
- Igen. – jelenti ki, amibe egyszerűen a vesztébe kezd rohanni. Dühös vagyok rá a virágszirmokkal szegezem a falnak, de ő csak mosolyogva tekint rám, ami még jobban feldühít és már szikrázó szemekkel lépek hozzá és ujjaimat a torkára helyezem.
- Tudod, mit műveltél?! Azt hiszik, én voltam... – sziszegem és olyan vérben forgó szemekkel nézek rá, mint eddig soha senkire. Erre ő mit csinál? Csak elvigyorodik, hát komolyan mondom falnak megyek.
- Ez volt a cél... – suttogja, majd egyszerűen eltűnik. A pokolba. Meg fogom ölni. Még pontosan nem tudom hogyan, de végezni fogok vele. mérgesen fordulok meg, mikor meghallom, hogy elkuncogja magát, majd kezeit keresztbe teszi.
- Áruló szuka... – morgom, mire felvonja a szemöldökét.
- És mégis kit árultam el? – csettint egyet, mire egy szék mögötte terem. Leül, majd keresztbe teszi a lábát, de ezzel most nem ér el semmit, mert kurva mérges vagyok rá. - Drágám, az égvilágon semmi nem volt köztünk... csupán kielégítettük egymást néhányszor... – duruzsolja, de ezzel csak olajat önt a már így is forró tűzre. Kezeim is ökölbe szorulnak és a virágszirmok is készen állnak a támadásra. - Én a lelkedet akartam, de te hajthatatlan vagy. És mivel a tiédet nem kaparinthatom meg, ezért hát... bepróbálkoztam máshol. – jelenti ki, csillogó szemekkel, de én csak kerek szemekkel nézek. Remélem nem annál, akire számítok.
- Kinél? – kérdezem komolyan.
- A neve Giorgo Rossi. – nagyra tágulnak szemeim, mire ő csak felkacag. - Pontosan tudom, mit dolgozol. Tudom, ki vagy, tudom, ki volt az apád, tudom, kiknek a lelke szárad a kezeden... mindent tudok rólad. – nem hiszem el, hogy ezt meg merte tenni. Akkor ennek meg lesz még a maga böjtje az ő részéről. Meg fog lakolni.
- Megöllek. – jelentem ki vérben forgó szemekkel, de megint csak felnevet.
- Milyen naiv vagy. Egy démont nem tudsz megölni. – jelenti ki egyszerűen. Amit én is tudok, de mindent el fogok követni, hogy megöljem. - Giorgo hajlandó szerződést kötni velem. Nekem adja a lelkét, én pedig cserébe szolgálom magam... tudod, ahogy megköttetik a szerződés, az én erőm is felszabadul majd. Bármire képes leszek... és az pillanat jelenti majd a te kis szervezeted végét. De még gondolkodom. Lehet, hogy mégse fogok szerződést kötni vele... – tekergeti a haját, de ez nekem nagyon gyanús. Komolyan idáig vetemedett, hogy zsarolással akar szerződést köttetni velem? És én meg iránta kezdtem el érezni valamit? Azt hiszem soha többet. Nem kérek belőle.
- Te zsarolsz engem? – eléggé jeges a hangom, de nem zavarja.
- Fogalmazhatunk így is... – oldalra döntve a fejét néz velem farkas szemet.
- Mit akarsz? – kérdezem kelletlenül, mert akkor inkább a halál, minthogy vele szerződést kössek.
- Nem az a kérdés, én mit akarok. Az a kérdés, te mit vagy hajlandó felajánlani nekem... – duruzsolja, majd hozzám lépkedve simul teljesen mellkasomnak. Nagyon veszélyes, főleg, hogy ilyen dühös vagyok. Nyakamhoz hajolva ad apró csókot rá, majd érzem, hogy az egyik fogával meg is sérti és lenyalja a véremet. Azt hiszem megkapta, amit kért…
- Már megkaptad. – mondom ridegen, mire értetlen kerek szemmel néz rám.
- Nem kaptam semmit. – mondja vádlón.
- Azt mondtad egyszer, hogy úgy megkóstolnád a vérem. – mondom vissza emlékezve. – akkor azt mondtam, hogy soha nem fogod megkóstolni, na most megkóstoltad. Úgyhogy mostantól egy szavad nem lehet, és nem ölheted meg egy ügyfelemet sem. – olyan ridegség és komolyság van az arcomon, hogy ezek után még az a kis érzelem is eltűnt belőlem, ami iránta volt.
- Cseles vagy. – mosolyodik el. – Ám ennyi nem elég.
- Én betartottam, amit kértél tőle. Azt mondtad meg akarod kóstolni, meg tetted, akkor most már nincs miről beszélni. – jelentem ki üzletiesen.
- Hát jól van most az egyszer túljártál az eszemen, de ne hidd, hogy mindig megúszod ennyivel. – mondja mosolyogva. – Most pedig megyek. – és már nincs is a házamban.
Azt hiszem, hogy most megint csalódtam, de nem emberben, hanem egy démonban. Mondjuk ez sem kellemesebb csalódás… mindegy nem érünk rá a sebeinket nyalogatni, de most felmegyek az emeletre és lefekszek aludni egy szál semmiben.
~*~
Olyan szépet álmodok. Egy édes kis hölgy, akinek olyan szép az arca éppen engem kényeztet lent. Ahhh. Olyan jól csinálja. a szájába veszi és úgy kényeztet. Teljesen bekapja én meg a kezemet a fejére teszem.
- Cshináld ne hagyd abba. – mondom, miközben elkezdem a fejét mozgatni a farkamon. Nyögdécselek, ahogy fokozza a tempót.
Egy idő után viszont nem tudom eldönteni, hogy álmodom, vagy ébren vagyok, mert annyira jó érzés, de még is olyan érzésem van, mintha ez valóban csinálnák velem.
Olyan jól csinálják, hogy nem kell sokáig várni, mert hamar elérem a csúcsot és hangosan felnyögve élvezek bele a szájába, miközben szemeimet és kinyitom és akkor tudatosul bennem, hogy valóban le lettem támadva az álmomban.
- Mondták már, hogy egy nagyon perverz nőszemély vagy? – kérdezem tőle, miközben a száját törölgeti, mint egy jól lakott leopárd.
- Köszi a bókot szivi. – kacsint rám. – Van kedved még pár menethez? – mászik rám.
- Ha életet tudsz szopni a farkamba, akkor amennyire csak akarod. – tájékoztatom nyersen, a választási lehetőségekről.
Nem is kellett neki több és az egész estét végig dugtuk, kifulladásig. Most már csak az a kérdés, hogy a továbbiakban mi lesz várható…
|
| vicii | 2012. 05. 21. 14:13:14 | #21080 |
Karakter: Asherah
Megjegyzés: (Rideg hercegemnek)
- Abból nem fogsz enni.- zárja le a témát ridegen, majd a lépcső felé veszi az irányt.
- Most mit fogsz csinálni?- kérdem felvont szemöldökkel.
- Itthon maradok és alszok, amíg hagynak.- von vállat. Elmosolyodom. Jól sejtem, hogy kezd megtörni? Nem, nem ez a jó szó... egyszerűen csak kezdi elfogadni, hogy tőlem úgysem szabadul. Általában ha kérdezek valamit, mindig a fejemhez vágja, hogy semmi közöm hozzá. Tetszik ez a változás.
- Ezt vegyem célzásnak?- kuncogok fel perverzül, de nem válaszol, csak megint vállat von. Én viszont szórakozásra vágyom...
Megvárom, míg lefekszik, majd egy csettintéssel eltüntetem magamról az összes ruhámat és felteleportálok a szobájába. Ahogy megpillant, a kezeit a feje alá teszi és kényelmesen rám szegezi a tekintetét. Csábosan lejtek hozzá közelebb, hogy lassan lehúzzam róla a takarót...
Ahh... olyan kívánatos teste van... egyetlen alsónadrágot visel, bár ahogy elnézem, már az is igen szűkös. Ezt most bóknak veszem.
- Hmm... mintha itt valami készülődne.- búgom erotikusan, majd érzékien végigsimítok éledező vágyán... és legnagyobb meglepetésemre kapok egy halvány félmosolyt. Nahát! Még nem láttam mosolyogni... így még jóképűbb... teljesen benedvesedek tőle...
- Lássuk, mit tudsz még.- mondja kihívóan, majd ujjai rákulcsolódnak az ágytámlára. Ez felkérés keringőre? Rajtam ne múljon...
Élvezet lesz eljátszadozni vele... a gondolat, hogy egy ilyen domináns férfi hagyja, hogy azt tegyem vele, amit akarok...
Kéjenc mosollyal simítok végig kidolgozott mellkasán, hogy aztán az alsóját varázsoljam le róla. Szerencsére segít nekem, megemeli a csípőjét, így nem kell túl sokat erőlködnöm. És mikor a szemem elé kerül ágaskodó férfiassága, forró végignyalok egész hosszán. Ő pedig élvezettel sóhajt fel s ösztönösen megemeli picit a csípőjét... és mikor az egész hossza a számban van, mély, férfias nyögéssel reagál... ahh, annyira szexi hangja van! Teljesen beleborzongok...
És az a vágytól égő tekintet...
Megmutatom neki csodálatos nyelvtechnikámat, és nem is kell sok az édesnek, elélvez, és én elégedetten nyelem le vágyának végtermékét. Fincsi... négykézláb fölé mászok, kéjencül megnyalintva a számat, mire elvigyorodik. Megcsókolom, ő pedig hevesen viszonozza, majd hajamba túrva fektet hanyatt az ágyra s kerekedik fölém.
Egy erőteljes mozdulattal mélyen belém hatol, majd vadul kezd el mozogni, én pedig kéjesen nyögve karmolok végig a hátán, lábaimat dereka köré fonva... igeeen... annyira jól csinálja...
Percek alatt elélvezek, a testem görcsbe feszül, hangosan felnyögök...
Kisvártatva ő is elsül, mélyen belém élvezve. Ahogy eltölt a forróság... ahh... még szerencse, hogy egy démon csak akkor eshet teherbe egy halandótól, ha azt maga is akarja...
Kihúzódik belőlem, majd lihegve mellém gördül, és én elégedett mosollyal simulok hozzá.
- Ez egy jó kör volt.
- Azt meghiszem, és még milyen jó a szád.- jegyzi meg perverzül, s én felkuncogok.
- Ezt most bóknak veszem tőled.- vigyorodom el, de nem reagál. Egyre érdekesebb ez a férfi... minden egyes perc elteltével jobban és jobban vágyom rá... hogy megismerjem... beférkőzzek az elméjébe, kifürkésszem a legféltettebb titkait... vagy csak hogy egyszerűen kiismerjem...
Lehunyja a szemeit, én pedig elnézegetem jóképű arcát. Ezúttal nem ül rajta feszültség és gond, inkább nyugodt... hihetetlenül jóképű...
Lassan elalszik, én pedig óvatosan kicsúszok mellőle. Nincs kedvem megvárni, míg felébred... inkább keresek magamnak valamit, amivel játszhatok...
*
Estefelé a nappaliban bámulom a tévének nevezett ketyerét. Milyen érdekes találmány! Az emberi találékonyság netovábbja... mindig lenyűgöztek ezek a gyarló dolgok... az emberek olyan érdekesek...
Életükben folyton csalnak és hazudnak, a legalantasabb dolgokra is szemrebbenés nélkül képesek, de mikor üt az utolsó órájuk, eldobják a maszkot és sírva könyörögnek kegyelemért... még a saját anyjukat is képesek lennének odadobni a Halálnak maguk helyett... lenyűgöző. Az embernél gonoszabb teremtménnyel még nem találkoztam.
Motoszkálást hallok, majd halk hangot a konyhából, így hát felkelek, hogy utána járjak. Mikor belépek, Rómeó épp leteszi a mobilját.
- Hova mész ilyen későn?- kérdem mosolyogva, majd hozzá lépve végigsimítok kidolgozott felőtestén... ezek az izmok...!
- Az téged ne érdekeljen.- mondja szárazon, majd ellép mellettem én pedig durcásan csücsörítek. Megint olyan, mint azelőtt... nem találkoztam még olyan emberrel, akit ilyen nehezen tudnék kiismerni. Sosem azt teszi vagy mondja, amire számítanék, és ez irritál...
Ellépne mellettem, de nem hagyom, a kezét megragadva rántom magamhoz egy forró csókra, hevesen, szenvedélyesen tapadok az ajkaira, ennyi kijár nekem... szerencsére nem ellenkezik, felmorranva viszonozza a csókot, nem kevesebb hévvel.
Majd ahogy elszakadunk, mintha mi sem történt volna, tovább sétál. Én pedig sóhajtva túrok a hajamba. Ez a férfi nagy fejtörést okoz...
*
- Démon!- hallom az ismerős hangot, ahogy eréjesen, szinte már dühösen csattan. Összehúzott szemekkel sétálok ki a szobából, hogy a lépcső tetejéről pillantsa le dühös arcára.
- Nevem is van.- mondom sértődötten. Örülhet, hogy nem ölöm meg azonnal ezért a sértésért... én vagyok Lucifer jobb keze, Nagyhercegnő a Pokol nyugati részén... - Asherah.- mondom felhúzott orral.
- Öltél ma?- kérdi, mintha meg sem hallotta volna az előbb mondottakat. Elmosolyodom.
A tekintete elsötétül, én pedig könnyed léptekkel sétálok le a lépcsőn.
- Igen.- jelentem ki egyszerűen. Dühösen felszisszen, előkerülnek azok a bizonyos virágszirmok is. A falnak szegez, én pedig nem ellenkezem, töretlen mosollyal figyelem, ahogy dühtől szikrázó szemekkel hozzám lép, ujjai megszorulnak a torkom körül.
- Tudod, mit műveltél?! Azt hiszik, én voltam...- sziszegi, ölni tudna a tekintetével. Elvigyorodom. Amolyan igazi, velejéig romlott, gonosz, démoni vigyorral.
- Ez volt a cél...- susogom elégedetten, majd egyszerűen eltűnök, és mögötte bukkanok fel. Mérgesen fordul felém, de csak kuncogva fonom keresztbe a karjaimat.
- Áruló szuka...- morogja. Felvonom a szemöldököm.
- És mégis kit árultam el?- kérdem könnyedén, majd csettintek egyet, mire az egyik szék a konyhából mögöttem terem. Leülök rá, a lábaimat erotikusan keresztbe téve. - Drágám, az ég világon semmi nem volt köztünk... csupán kielégítettük egymást néhányszor...- duruzsolom halkan, megnyalintva az ajkaim. Ökölbe szorulnak a kezei, de nem érdekel, mennyire dühös. - Én a lelkedet akartam, de te hajthatatlan vagy. És mivel a tiédet nem kaparinthatom meg, ezért hát... bepróbálkoztam máshol.- jelentem ki, pajkosan csillogó szemekkel. Döbbenten néz rám, a legrosszabbtól tartva.
- Kinél?- kérdi halkan, komoly hangon.
- A neve Giorgo Rossi.- súgom halkan. Nagyra tágulnak a szemei. Felkacagok. - Pontosan tudom, mit dolgozol. Tudom, ki vagy, tudom, ki volt az apád, tudom, kiknek a lelke szárad a kezeden... mindent tudok rólad.- súgom mélyen a szemeibe nézve. Giorgo az alvilág másik feje, Rómeó legnagyobb ellensége.
- Megöllek.- jelenti ki hidegen, felvéve szokásos pókerarcát. Felkuncogok.
- Milyen naiv vagy. Egy démont nem tudsz megölni.- jelentem ki egyszerűen, ahhoz nincs elég hatalma... - Giorgo hajlandó szerződést kötni velem. Nekem adja a lelkét, én pedig cserébe szolgálom magam... tudod, ahogy megköttetik a szerződés, az én erőm is felszabadul majd. Bármire képes leszek... és az pillanat jelenti majd a te kis szervezeted végét. De még gondolkodom. Lehet, hogy mégse fogok szerződést kötni vele...- pedzegetem tovább a dolgot, egy hajtincsemet megpödörve az ujjaim között.
Villan a tekintete, már pontosan tudja, hova akarok kilyukadni.
- Te zsarolsz engem?- kérdi jeges hangon. Felkuncogok.
- Fogalmazhatunk így is...- döntöm oldalra a fejem. Farkasszemet nézünk.
- Mit akarsz?- kérdi kelletlenül, én pedig felkuncogok.
- Nem az a kérdés, én mit akarok. Az a kérdés, te mit vagy hajlandó felajánlani nekem...- duruzsolom, majd hozzá lépek, szinte már dorombolva simulva a mellkasához... majd a nyakához hajolok, apró, forró csókot hintve rá. Egyik hegyes szemfogammal pedig apró karcolást ejtek rajta, a kibuggyanó vörös vércseppet pedig elégedett sóhajjal nyalintom le...
|
| oosakinana | 2012. 04. 26. 18:31:53 | #20645 |
Karakter: Rómeó Horhe
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Messze jobb vagy, mint a közönséges halandók... – súgja huncut mosollyal ajkain.
- Tudom. – jelentem ki egyszerűen, de mit ne mondjak ez még jobban meg dobja az egómat, ami így sem kicsi.
- Jó éjt, csődör. – búcsúzik el tőlem, majd feláll és úgy ahogy van meztelenül sétál ki a szobámból én meg csak végig nézek a testén, ami kicsit kezd túlságosan is kívánatossá válni számomra, de még nem fektetek nagy jelentőséget a dolgoknak.
Most még csak egyenlőre lehunyom a szemeimet és alszok egy jó.
***
Reggel mikor felébredek, felveszek egy bokszert, majd irány le a konyhába, mert szomjas vagyok, de utána most fekszek vissza aludni, mert ezt a mai napot ki vettem szabad napnak. Ahogy leérek a nappalim kanapéján meg látom a kis démonocskát, aki éppen ujjait tisztogatja. Töltök magamnak egy italt, majd rá nézek összehúzva szemeimet.
- Te meg kit öltél meg? – kérdezem semlegesen, mire csak elkuncogja magát.
- Csak a közeli templom őrangyalát... – sóhajtja élvezettel, miközben emlékezik. - Tudod, az angyalok lelke a legfinomabb... – válaszolja, majd tovább tisztogatja magát én meg csak érdeklődve figyelem tevékenységét.
Nem tudom, hogy mi az, ami meg fogott ebben a nőben, de kezd valami már nem stimmelni velem. Soha nem volt még egy nő sem aki ennyire megmozgatta volna a fantáziámat mint ő most teszi velem. Egy kegyetlenség, meg igazságtalanság. Eddig mindenki elől el tudtam rejteni mindent, de ő mintha befurakodna a magánszférámba, ami kezd kicsit irritálni.
- Tudod, kíváncsi lennék, milyen íze van a te vérednek... – mondatával már el is seperte az illúziót, ami bennem volt, mert egyből átváltok kegyetlen öldöklőre.
- Az én véremből nem eszel. – közlöm ridegen, amire nevetve áll fel és lép elém.
- Kár... Pedig tényleg megkóstolnám... – súgja, majd lábujjhegyre állva nyal végig az ajkaimon kéjesen, amire eleinte elhúzom a számat, majd a fejemet.
- Abból nem fogsz enni. – fejezem be, majd szépen visszasétálok az emeletre.
- Most mit fogsz csinálni? – érdeklődik.
- Itthon maradok és alszok, amíg hagynak. – jegyzem meg egyszerűen, bár magam se tudom, hogy miért válaszoltam a kérdésére, hiszen nem rá tartozik egyszerűen, csak annyit kellett volna mondanom, hogy semmi közöd hozzá.
- Ezt vegyem célzásnak? – kérdezi huncut mosollyal, de csak meg vonom a vállamat. Nem érdekel különösebben, hogy ezt minek veszi, csak engem ne akarjon meg enni, meg elcsábítani sehova. Úgy is korán meg fogok halni. Nem kell arra ilyen felesleges dolog.
Befekszek az ágyba, ám meg jelenik a nőszemély és igen hiányos az öltözete, mert semmi nincs rajta. Fejemet a kezemmel támasztom ki, majd úgy figyelem, ahogy csinál, de nem teszek fel semmilyen kérdést. Most csak néző leszek és hagyom, hogy ő csináljon mindent.
Közelebb lépve, szedi le rólam a takarót. Bár nem vagyok meztelen, de a kis alsónadrág alatt igen csak látszik, hogy valami kezd növekedni és nagyon is látszik, de nincs mit szégyellnem, ha egyszer kívánatos a teste, akkor kívánatos. Ez van.
- Hmm. Mintha itt valami készülődne. – mondja vággyal telt hangon, majd végig simít ágyékomon, amire most picit félre húzom a számat egy mosolyra.
- Lássuk, mit tudsz még. – mondom egyszerűen, majd megfogom az ágy támlát, hogy vágja, én itt már nem fogok semmit sem csinálni, mert eszem ágába nincs. Mindent rá fogok hagyni.
Neki is lát a munkának. Annyiban segítek neki, hogy miközben leszedi rólam a bokszert csípőmet megemelem, hogy ne legyen túlságosan is nehéz dolga. Amint ezzel meg van. Végig nyal rajta, amire felsóhajtok és meg emelem kicsit a csípőmet.
Amikor bekapja szájába és elkezd vele játszadozni, csak sóhajtozva figyelem, ahogy végzi a dolgát. Annyira izgató és szenvedélyes. Nem tudok jó szót találni rá, csak azt, hogy kegyetlenül felizgulok rá, bár eddig még soha nem volt ilyen, hogy ezt el tudták nálam érni így nem is értem, hogy mi ez a dolog… kezdek kicsit félni magamtól, hogy ilyeneket érzek iránta, amiket pedig nem lenne szabad.
Teljes hosszában bekapja vágyamat, és bent is tartja, amire felnyögök. Úr isten mindjárt elélvezek, ha így fogja folytatni. Kegyetlenül jól csinálja…
Az előjáték nagyon jól sikerül, majd végre felém mászik. Vigyorogva nyalja meg a száját, mint egy jól lakott kiscica. Elvigyorodik, majd szépen ajkaimra tapad, amit egyből viszonzok és szinte a hajába markolva fektetem a hátára, hogy most már elég a szórakozásból… majd legközelebb hagyom, hogy lovagoljon, de most ahhoz túlságosan is fel vagyok húzva.
Belécsusszanok, majd elkezdem vadul döngetni, mire az ő hangja is nagyon hallható meg az enyém is. Nagyon hajszolom az orgazmust, ahogy ő is. És ez nekem mindennél jobban számít jelen pillanat. Hamarabb elélvez, mint én, miközben egész teste megfeszül és hangos nyögéssel is tudtomra adja.
Olyan szép az arca orgazmus közben, de… miért is gondolok én ilyenekre? Nem sokkal utána hangosan felnyögve élvezek el én is.
Kicsúszva belőle fekszem mellé és próbálom légzésemet helyre állítani.
- Ez egy jó kör volt. – simul hozzám a kicsike.
- Azt meghiszem és még milyen jó a szád. – állapítom meg.
- Ezt most bóknak veszem tőled. – nem sűrűn fogsz ilyet hallani. Nem is reagálok rá. Vegye annak, aminek szeretné én csak fekszek és behuny szemeimmel élvezem a kielégültséget, majd ahogy fekszem nem sokára el is nyom az édes álom, ami egésznap el fog kísérni reményeim szerint.
~*~
Ám este felébredek. Kimászok az ágyból, majd ahogy leérek a konyhába, hallom, hogy megcsörren a telefonom. Elfelejtettem kikapcsolni. Nagyot sóhajtok, majd felveszem.
- Igen? – szólalok bele.
- Rómeó van egy nagy gond a szomszédos régiókkal. – mondja egyetlen bizalmasom, amire nagyot sóhajtok és a homlokomat fogom.
- Mi történt?
- Valaki megölte a főnöküket és azt hiszik, hogy te voltál. – mondja, amire egyből meg fagy bennem a vér.
- 10 perc és ott leszek. – kinyomom, majd felveszem az öltönyömet és éppen menni készülnék, amikor megjelenik a kicsike.
- Hova mész ilyen későn? – lép hozzám és végig simít a mellkasomon.
- Az téged ne érdekeljen. – válaszolom közömbösen. Gondolom megint oda volt egy másik csávóbál vagy esetleg enni.
- Csak nem dolgozol? – csak kérdezősködik tovább.
- Mondtam, hogy ne érdekeljen. – megkerülöm és mennék el mellette, de nem hagyja.
Megfogja a kezemet, majd visszarántva tapad ajkaimra olyan hevesen, hogy ezt nem lehet nem viszonozni pláne nála nem. Magamhoz vonva csókolom szenvedélyesen és mohón. Este csak érjek haza azt hiszem, hogy meg fogom dugni, de úgy, hogy emlegetni fogja. Elől meg hátul is, ahogy csak tudom.
Elszakadok tőle, majd egyből megyek tovább, hogy elvégezzem a munkám rám eső részét. Elmondja Tony, hogy hova kell mennem, majd szépen meg is érkezek, ahogy annak lennie kell. Tényleg úgy néz ki, mintha én tettem volna, de még sem én voltam, hiszen aludtam. Elkezd kattogni az agyam, hogy ki lehetett, de nem jut eszembe senki csak egy valaki… A démon. Ha tényleg ő csinálta, akkor nem tudom, mit fogok vele csinálni, de hogy semmi jót az is biztos.
Kicsit mérgesen is hajtok hazafelé, hogy hátha ott van és tudok vele beszélni. Belépek a házba.
- Démon! – kiáltom el magam, mire megjelenik az emeleten.
- Nevem is van. – húzza fel a szemöldökét. – Asherah. – mondja kicsit sértődötten.
- Öltél ma? – teszem fel neki az engem érdeklő legfontosabb kérdést.
Szerkesztve oosakinana által @ 2012. 04. 26. 18:43:50
|
| vicii | 2012. 04. 01. 18:32:57 | #20178 |
Karakter: Asherah
Megjegyzés: (Lovagomnak - Nővérkémnek)
- Nem.- jelenti ki halál nyugodtan. Nem lehet igaz, ez a pasi jégból készült...? Nem hiszem el, hogy tényleg ember. Egy halandó egy ilyen ajánlattól már rég a lábaim előtt csúszna...
Ez a férfi kezd feldühíteni.
- Miért vagy ennyire elutasító?- kérdem durcásan, mire kapok egy hideg mosolyt. Nos, most legalább reagált valamit a szavaimra... több, mint a semmi...
Feláll, én pedig elgyönyörködhetem csodás testében... ahh... azért kívánatos...
- Mert ilyen vagyok. Jobb, ha hozzá szoksz.- közli szárazon, majd megtörölközik, végül a törölközőt a dereka köré csavarja, eltakrva a legjobb részt...
- Miért takarod el magad?- kérdem huncutul, majd hozzá lépek és végigsimítok a mellkasán... - Biztos nem vágy valamire? Családra?- próbálkozom meg még utoljára, de érzem, hogy ez már veszett ügy.
- Minek család?- kérdi hetykén. - Úgyis meghalok hamarabb, mint tervezné az élet. Minek hagyjak magam után olyanokat, akik elárulnak?
Hahh... micsoda érdekes felfogás...
- Hát akkor nem hagysz mást nekem, minthogy rád akaszkodjak és megtudjam, hogy mivel tudnálak elcsábítani.- vigyorodom el kéjesen, ha más megoldást nem hagy, hát akkor ehhez kell folyamodnom...
- Ahogy szeretnd. Érezd otthon magad.- közli egyszerűen, majd kisétál a konyhába. Ezt tényleg semmivel sem lehet felhúzni...? - De előre szólok, ha a munkámba bele mersz avatkozni vagy kideríted, mit dolgozok, akkor megöllek. Nem érdekel ki vagy és mi vagy, de véged lesz.- mondja fenyegetően.
Ugyan már, mintha egy démont képes lenne megölni...
Amúgy is...
- Mit érdekel engem a munka? Ha akartam volna, már rég nem tudtam volna rólad mindent.- legyintek unott arccal. Teljesen hidegen hagy, mit dolgozik...
- Akkor, ha reggelente elmegyek, ne állj az utamba és ne gyere utánam. Reggel elmegyek és este jövök.- tájékoztat, nahát, kezdene beletörődni, hogy egy ideig a nyakán maradok...?
- És addig én mit csináljak?- kérdem felháborodva, tettetett szomorúsággal. Ha már nem lehetnek érzelmeim, mint a közönséges embereknek, akkor legalább hadd játszam meg őket... hehe...
- Amit akarsz. Takaríthatsz, akár maszturbálhatsz is.- mondja félvállról.
- És ha más fazonokat szedek fel?- kérdem kacéran, hátha ezzel kicsalhatok belőle valamilyen reakciót.
De persze ez a seggfej olyan, kár egy darab sziklatömb...
- Nem érdekel, csak ide ne merd felhozni, mert azért is gyilkolok.- mondja keményen. Ahh, ez a fazon kezd egyre unalmasabb lenni...
- Hmmmm. Te aztán messzire engeded a pórázomat.- kuncogok fel halkan.
- Nem tartozol hozzám, azt csinálsz, amit akarsz. Az egy másik dolog, hogy állandóan itt leszel.- mondja közönyösen, hát, végülis igaza van. Tulajdonképpen semmi közünk egymáshoz.
Aztán végre sort keríthetünk a szabályok után a kellemesebb dolgokra is. Egész éjszaka megállás nélkül szeretkezünk... én pedig elégedettebb vagyok, mint valaha...
Mikor végzünk, elégedett mosollyal bújok hozzá, szinte már dorombolva kezdem cirógatni a mellkasát.
- Messze jobb vagy, mint a közönséges halandók...- súgom huncut mosollyal.
- Tudom.- jelenti ki egyszerűen, de láthatóan tetszik neki a bók. Helyezkedik egy kicsit, gondolom aludni akarna, így csak sóhajtva kelek fel mellőle.
- Jó éjt, csődör.- búcsúzok tőle, majd meztlenül kilejtek a szobából. Démon vagyok, nincs szükségem olyan gyarló dolgokra, mint az alvás. Helyette inkább kószálok egy kicsit.
Csettintek egyet, mire a ruhám rajtam terem. Irány az éjszaka... ha a megérzéseim nem csalnak - márpedig sosem csalnak - akkor a közelben lennie kell egy templomnak. És ahol templom van, ott angyalok is vannak...
Milyen rég is ittam már egy angyal véréből...
Megkeresem hát azt az undorítóan tiszta helyet, majd egyszerűen besétálok. Eluralkodik rajtam az undor, a szentségtől pedig égni kezd a bőröm, de nem foglalkozom vele.
Megállok az oltár előtt és körülnézek. Minden kihalt.
A Mária-szobor szemeiből vérkönnyek kezdenek folyni... a Krisztust ábrázoló kép az oltár felett eltorzul, a Messiás arckifejezése egész kétségbeejtő lesz rajta. Felkuncogok... most már tudnia kell a kis angyalkának, hogy itt vagyok.
Széles mosollyal sétálok hát fel az oltárra, majd a Krisztus vérét tartalmazó kupán végighúzom a karmomat, mire az arany kehely egyszerűen darabjaira esik szét...
Majd fogom a falon a díszes keresztet és leveszem onnan. Felszisszenek, mert ahol hozzáérek, mélyen a bőrömbe ég. A földre dobom, majd egy csettintéssel felgyújtom, a kereszt pedig sisteregve megolvad... aztán a helyére a saját véremmel egy lefordított keresztet rajzolok. Megátkozom a templomot. Mostantól minden nap egy ember az életét veszti majd itt.
Persze az átokra az átokra a templomot védő angyal is megjelenik végre. Egy jelentéktelen kis őrangyal, nevetségesen kevés erővel. De nekem pont megfelel...
Bátor tekintettel száll le elém, szárnyait fenyegetően szétterítve. Felkuncogok a szőkeség láttán.
- Távozz innen, te mocskos démmon!- szólít fel fenyegető hangon, mire kuncogva teszek felé egy lépést. Hátrál, érzi, hogy az én erőm sokkal nagyobb az övénél...
- Nem hallod?! Isten haragja lesúlyt rád, ha nem engedelmeskedsz!- sziszegi fenyegetően. Erre már nem bírom ki, hangosan felkacagok.
- Ugyan már, kicsi angyal... én rég nem félek már a te Uradtól.- duruzsolom, majd kecses léptekkel körbesétálom, hogy mindenhonnan szemgüyre vehessem. A szárnyai tetszenek a legjobban. Végigsimítok a hófehér tillakon, mire szisszenve elkapja a szárnyát, de már késő, a tollai érintésem nyomám kifeketednek. Rémülten pillant rám.
- Nem lehet...- súgja ijedten, én pedig elvigyorodom. - Mit keres egy fődémon itt a Földön...? Neked a Pokolban lenne a helyed!
-Csak szórakozni jöttem.- kacsintok rá, majd egyszerűen torkon ragadom. Felhörög, megpróbálja lefeszíteni magáról a kezem, de már késő...
A nyakához hajolok, majd belemélyesztem a fogaimat. ELkeseredetten felnyög, rángatózik, kétségbeesetten csapkod a szárnyaival, de sokkal erősebb vagyok nála... mikor megérzem édes vérét a számbn, jólesően felsóhajtok. Imádom az angyalok vérét... annyira tiszta, és ettől végtelenül finom...
A vörös, forró végig végigcsorog az államon, majd le a nyakamon, bíbor patakokat alkotva.... majd miután eleget ittam a véréből, tüzes csókot lehelek ajkaira és elszívom a lelkét...
Ernyedt testét elengedem, mire a földre hanyatlik. Egy hosszú percig elgyönyörködöm benne, majd a test fényesen felragyog és szertefoszlik. Én pedig elégedetten sétálok ki a templomból.
***
Másnap reggel elégedetten ülök a nappaliban, a díványon, kezemről nyalogatva az angyalka édes vérét... mikor megjelenik az én egyetlen Lovagom.
Egy szál alsóban, morcos képpel lép ki a hálóból, majd első dolga, hogy töltsön magának egy italt. Rám pillant, majd összehúzza a szemeit.
- Te meg kit öltél meg?- kérdi hidegen, mire kuncogva nyalom meg az ajkaimat.
- Csak a közeli templom őrangyalát...- sóhajtom, élvezettel visszagondolva az éjszakára. - Tudod, az angyalok lelke a legfinomabb...- mondom élvezettel, majd mint egy macska, tovább folytatom a tisztogatást.
Nem reagál, csak egy hosszú percig kifürkészhetetlen szemekkel bámul.
- Tudod, kíváncsi lennék, milyen íze van a te vérednek...- duruzsolom kéjesen, mire csak egy sötét pillantást kapok.
- Az én véremből nem eszel.- közli hidegen, én pedig nevetve állok fel, majd lépek hozzá.
- Kár... Pedig tényleg megkóstolnám...- súgom, majd lábujjhegyre állva kéjesen végignyalok a nyakán...
|
| oosakinana | 2012. 03. 23. 17:13:40 | #20022 |
Karakter: Rómeó Horhe
Megjegyzés: (Démonomnak ~ huginak)
Hallom, ahogy felsóhajt, de nem igazán érdekel. Mondjuk, kicsit frusztrál, hogy itt van, de majd valahogy leintézem, hogy ne sokáig zavarja itt nekem a levegőt.
- Nos? Elgondolkodtál az ajánlatomon…? – kérdez rá megint. Nem fogta fel a reggeli válaszomat ezek szerint?
- A válaszom: nem. – közlöm fáradtan, amire felkuncog. Ennek meg mi baja van?
- Nem tudod, miről maradsz le… - válaszolja, de még mindig nem nézek rá. Jól esik pihenni végre egy kicsit. – Mondd csak, én jégszívű lovagom… van családod? – kérdezi könnyedén. Kezd kicsit merész részre tapogatni.
- Nincs. – válaszolja, majd kiveszi a kezemből a poharat és beleiszik az italomba. Ekkor nyitom ki a szememet is.
- Ó… igazán sajnálatos. – kuncog fel. Leül a kád szélére és keresztbe teszi a lábát és a szemeimbe néz egyenesen. Mondjuk, ha így fogja folytatni, hamarabb fogom megölni, mint gondolná. – Biztos vagyok benne, hogy édesanyád most éppen egy felhőn pihen, és onnan figyel téged… - mondja halkan és mosolyogva, amire csak szúrós pillantást kap tőlem. Nem szeretem, ha a családomat a nevére veszi valaki. Azért nagyon tudok ölni. - Viszont édesapád… - erre már szélesen elvigyorodik, én meg ölésre állok készen. – Ő most éppen a pokolban szenved…
- Mi a fenét akarsz ezzel elérni? – kérdezem elég mérges hangon. Ha hanggal lehetne ölni, akkor az ő feje el lenne választva a nyakától. Kiveszi a poharat a kezemből megint és belekortyol.
- Biztos rengeteg kérdésed van, amit még fel akartál neki tenni, csak nem adatott rá lehetőség… de én ezt is megadhatom… levihetlek a Pokolba… beszélhetnél vele… és utána még sértetlenül fel is hoználak… még ez sem érdekel? – kérdezi suttogva, majd kezét a vízbe mártja bele, és fel is melegíti a vizemet pár fokkal. Legalább nem kell bele meleg vizet engednem.
Azt hiszem nem fogta fel, hogy semmire nem vágyom. Soha nem vágyhattam és ezek után se fogok. Mindegy, majd rájön egyszer, hogy velem ne alkudozzon, meg ne játszadozzon.
- Nem. – jelentem ki egyszerűen, amire csalódottságot vélek felfedezni az arcán.
- Miért vagy ennyire elutasító? – kérdezi játékosan, amire csak elmosolyodok. Felállok, miután lemostam magamról a habot, erőteljesen legelteti rajtam a szemét, amin elmosolyodok.
- Mert ilyen vagyok. Jobb, ha hozzá szoksz. – jegyzem meg, majd elveszek egy törölközőt és megtörölközök. Kiszállok, és a törölközőt a derekam köré tekerem.
- Miért takarod el magad? – néz rám kacéran. Odasétál hozzám és végig simít mellkasomon. – Biztos nem vágysz valamire? Családra? – próbál továbbra is csábítani.
- Minek család? – vetem oda neki. – Úgy is meghalok hamarabb, mint tervezné az élet. Minek hagyjak magam után olyanokat, akik elárulnak?
- Hát akkor nem hagysz mást nekem, minthogy rád akaszkodjak és megtudjam, hogy mivel tudnálak elcsábítani. – mondja vigyorogva. Azt hiszi, ezzel elriaszthat? Hát nagyot téved.
- Ahogy szeretnéd. Érezd otthon magad. – kimegyek a konyhába, majd töltök magamnak egy másik pohárral. – De előre szólok, ha a munkámba bele mersz avatkozni vagy kideríted mit dolgozok, akkor megöllek. Nem érdekel ki vagy és mi vagy, de véged lesz. – mondom komolyan a szemébe, amikor megfordulva ott látom.
- Mit érdekel engem a munka? Ha akartam volna, már rég meg tudtam volna rólad mindent. – mondja elég nagyképűen.
- Akkor, ha reggelente elmegyek, ne állj az utamba és ne gyere utánam. Reggel lemegyek, és este jövök. – tájékoztatom a dolgokról.
- És addig én mit csináljak? – néz rám tettetett szomorúsággal.
- Amit akarsz. Takaríthatsz, akár maszturbálhatsz is. - mit érdekel engem, most komolyan.
- És ha más fazonokat szedek fel? – kérdezi kacéren.
- Nem érdekel, csak ide ne merd felhozni, mert azért is gyilkolok. – mondom a szabály végét.
- Hmmmm. Még aztán messzire engeded a pórázomat. – jegyzi meg játékosan.
- Nem tartozol hozzám, azt csinálsz, amit akarsz. Az egy másik dolog, hogy állandóan itt leszel. – adok hangot gondolataimnak.
Az éjszaka további része nagyon kellemesen telik. Végig szeretkezzük az egész éjszakát és rám már megint egy át alvatlan éjszaka után kell dolgoznom, amit nem szeretek, de majd vasárnap kialszom magam. Akkor nem fogok senkivel foglalkozni csak azzal, hogy végre egy jó nagyot pihenjek.
|
| vicii | 2012. 03. 18. 19:37:58 | #19935 |
Karakter: Asherah
Megjegyzés: (Hercegemnek - Oosakinana-senpainak)
Az éjszakát játszadozással töltöm…
Mivel démon vagyok, nincs szükségem olyan földi dolgokra mint az alvás vagy evés. Ezért járom a várost… elcsábítom a szexre éhes férfiakat, aztán lassan megkínzom őket… néhányat futni engedek… másokat megölöm…
Aztán hajnalban visszatérek az én egyetlen hercegemhez.
Épp lefelé tart a lépcsőn, gondolom nemrég kelt fel a drága.
- Jó reggelt Lovagom.- köszönök neki kedvesen, de olyan savanyú az arckifejezése, mint egy marék éretlen meggy.
- Tűnj el.- közli szárazon, majd egyszerűen elsétál mellettem. Lebiggyesztem a szám. Nem vagyok hozzászokva, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyjanak vagy ennyire hidegen elutasítsanak.
- Ugyan már. Most miért durcizol? Csak nem a tegnap esti miatt? Hiszen te is ott hagytál, csak azt kaptad, amit érdemeltél.- mondom kuncogva.
- Tűnj el.- ismétli, de csak felsóhajtok.
- Naaaa. Ne durcizz.- nyafogok, ez így nem kóser. Engem kellene imádnia, nem pedig csak magával törődnie…
- Nem érek rá veled foglalkozni.- mondja, majd a semmiből rózsaszirmok tűnnek fel s egyszerűen a falhoz szegeznek. Nahát… milyen gyönyörű… és halálos… ez tetszik…
- Hmmm. Szóval akkor ez a képességed.- mondom széles vigyorral. – Nem hogy a kezembe adtad volna a rózsákat…- sóhajtom, ez a férfi nem tudja, milyen egy igazi úriember…
Persze nem reagál a célzásra, felkapja a kulcsait majd kifelé veszi az irányt. Ugyan már édes, ugye nem hiszed, hogy ezekkel a szirmokkal engem itt tarthatsz?
A testem könnyedén képlékeny lángokká alakul, majd megjelenek közvetlenül előtte.
- Nem érted, hogy dolgom van?- kérdi ingerülten. Felkacagok.
- Jééé, te tudsz beszélni? Eddig még ez volt a leghosszabb kérdésed amit hozzám intéztél.- gúnyolódok rajta, de nem bírja sokáig, megragad és arrébb tesz. Nahát, nem a türelmes fajtából való… akkor velem megszívta.
- Hééé, így nem illik bánni egy hölggyel.- panaszkodok, ezt a durvaságot nem vagyok hajlandó elviselni.
- Nem is vagy hölgy… démon.- mondja, én pedig durcásan keresztbe fonom a kezeimet. Ezt a közönségességet… felháborító…
Szótlanul nézem, ahogy beszáll a kocsiba majd elhajt.
Unalmas ez a fazon… mindig ugyanúgy reagál… ennek semmivel nem lehet felkelteni az érdeklődését…? Kell nekem a lelke… csábító… és mivel ennyire nehéz megszerezni, akkor biztosan meg is éri küzdeni érte…
Így hát nekilátok kicsit utáni nézni a drágának…
***
Kényelmesen heverészek a kanapén, mikor végre hazaér.
- Azt hittem már nem is akarsz hazajönni.- mondom durcásan.
- Reménykedtem, hogy eltűnsz.- mondja meg zakóját levetve. Ez most fájt. Hát ennyire nem szívlelne?
- Merre voltál?- kérdem csak úgy mellékesen, miközben besétál a konyhába.
- Nem rád tartozik.- közli hidegen, mire elhúzom a szám. Ezt a pasit… nem is tudom, hogy lehet képes vele bárki is együtt élni… az egy dolog, hogy szexi, de kibírhatatlan…
- Meg se kérdezed, hogyan telt a napom?- vonom fel a szemöldököm, de persze nem válaszol, csak belekortyol a whiskyjébe, majd a fürdőszoba felé veszi az irányt. Követem.
- Hozzád beszélek.- mondom összehúzott szemekkel.
- Szexért jöttél nem? Akkor meg várj a sorodra.- közli nemes egyszerűséggel, majd levetkőzik és az italával beül a kádba. Fejét a kád szélére hajtja, majd lehunyt szemekkel pihen.
Nem szeretem, ha figyelmen kívül hagynak…
Felsóhajtva a hajamba túrok, majd a fürdőszobai tükör elé állva szemrevételezem benne magam. Miközben gyönyörködöm a saját tükörképemben, a szemem sarkából őt figyelem.
- Nos? Elgondolkodtál az ajánlatomon…?- kérdem, bár már előre tudom a választ. De nem is baj, ugyanis máshova akarok kilyukadni. Kell nekem ez a lélek… akarom őt…
- A válaszom: nem.- közli fáradtan, én pedig felkuncogok.
- Nem tudod, miről maradsz le…- mondom vállat vonva, aztán huncut mosolyt kanyarítok az arcomra. – Mondd csak, én jégszívű lovagom… van családod?- kérdem könnyedén, mintha csak az időjárásról társalognánk.
- Nincs.- válaszolja röviden, tömören, majd belekortyol az italába.
- Ó… igazán sajnálatos.- kuncogok fel, majd kecses léptekkel a kádhoz sétálok és leülök a szélére, majd keresztbe teszem a lábaimat. Onnan nézek le rá, sötéten kavargó szemekkel. – Biztos vagyok benne, hogy édesanyád most éppen egy felhőn pihen és onnan figyel téged…- mondom halkan, már-már kedves mosollyal, mire szúrós pillantást kapok. Szinte lyukat tudna égetni belém azzal a tekintettel… - Viszont édesapád…- mondom halkan, majd szélesen elvigyorodom. – Ő most éppen a pokolban szenved…
- Mi a fenét akarsz ezzel elérni?- kérdi éles hangon, mire lehajolok hozzá, kiveszem a kezéből a poharat és belekortyolok.
- Biztos rengeteg kérdésed van, amit még fel akartál neki tenni, csak nem adatott rá lehetőség… de én ezt is megadhatom… levihetlek a Pokolba… beszélhetnél vele… és utána még sértetlenül fel is hoználak… még ez sem érdekel?- kérdem suttogva, majd kezemet belemártom a kellemesen meleg fürdővízbe, mire forró gőz csap fel sziszegve és a víz is felmelegszik pár fokot.
Még erre is képes lenne nemet mondani…? Mert akkor már nem maradt ütőkártyám… ennek nem mondhat ellent…
|
| oosakinana | 2012. 03. 10. 11:10:04 | #19738 |
Karakter: Rómeó Horhe
Megjegyzés: (Démonomnak ~ huginak)
Haza értem a jó meleg kis villámba. Éppen itt volt az ideje, hogy egy kicsit pihenhessek. Belépek a hálómba, ám amikor meglátom az ágyamon elterülve az előző nőt meglepődök kicsit.
- Üdv újra, én nárcisztikus lovagom… - kuncogja halkan. Becsukom az ajtót magam mögött és körbe nézek. Valakit ide hozott volna? Mit keres itt?
- Hogy találtál rám? – kérdezem a hidegségemmel.
- Démon vagyok, kedvesem, egyenesen a pokolból… nekem nem jelent gondot megtalálni valakit… - csábító mosolyt a végéről nem tudta lehagyni.
- Mit akarsz? – vonom fel a szemöldökömet. Nekem nincs dolgom démonokkal.
El is neveti magát. Ennyire vicces lenne, amit kérdeztem?
- Megtetszettél, édes… bár nekem kellett befejeznem a múltkor, amit félbehagytál, de attól még jó volt… - válaszolja, majd feláll és hozzám sétál, majd ágyékhoz nyúlva kezd el simogatni, ami ellen nem teszek semmit, csak hagyom, hogy csinálja.
- Csak szexért jöttél? – kérdezem lenézően, amire megint nevetni kezd.
- Nem egészen… - mind eközben lesimogatja rólam a felsőt és egy lágy csókot kapok a mellkasomra. - Te egy sikeres férfi vagy… majdnem mindened megvan… mégis, mindenki vágyik valamire… pénzre… hatalomra… elismerésre… tudásra… - sorolja, de nekem ezekre nincs szükségem. Csókjaival halmoz el. Amikor ajkaimhoz ér vadul csókolom meg és markolok a fenekébe
- Ne is próbálkozz. Én elégedett vagyok az életemmel. – mondom szigorúan, de erre csak elmosolyodik.
Megfogja a kezemet, majd az ágyhoz húz, ahol lenyom, majd csípőmön helyezkedik el, miközben tovább mozog, hogy felizgasson a lehető még jobban, de abban nem lesz köszönet az egyszer biztos.
- Elégedett, lehet, de mégsem boldog… én azt is megadhatom neked… szerelem… vagy akár család… amit csak szeretnél… - lassan veszi le a felsőjét. Egyre jobban kezd elhatalmasodni felettem a vágy és csak csillogó szemekkel tekintek végig rajta.
Megint megragadja kezeimet, de most a melleire simítja, felmorranva markolom meg, mire az ő ajkai egy sóhajt hagynak el. Csodálatos érzés, de olyan csodálatos, ha ezt más féle formátumban is hallhatom. Levetkőztetem, majd kezem egyből ágyékára helyezem, de nem teketóriázok, hanem belécsúsztatom ujjamat, amire kéjes nyögéssel jelzi, mennyire élvezi is.
- Nekem jó így. – mondom neki még egyszer, hogy megértse.
Kiszabadítja a pitont a nadrágból és még tovább simogatja. Folyamatosan kényeztetjük egymást, de most ő nyög fel az élvezettől hátra vetett fejjel.
- Ne dönts elhamarkodottan… - lehajol hozzám egy csókra, miközben abba hagyja a kényeztetésemet. – Gondolkozz… majd még kereslek… - mondja, majd el is párolog a sötétségben.
Felsóhajtok, de mivel nem szeretem egyedül befejezni a munkálatokat, így felhívom az egyik alkalmi kapcsolatos ismerősömet, hogy jöjjön á, mert gondba vagyok.
Szerencsére nem kell rá sokáig várnom, mert negyed óra elteltével már meg is jelenik. Megparancsolom neki, hogy végezze el a befejezetlen feladatot, amit ajkaival örömmel meg is tesz. Amint végre kielégültem elküldöm és lefekszek aludni, mert megint hajnalok hajnalán kell kelnem.
~*~
Hajnalban ébredek meg, a telefonom csörgésére. Megnézem és az emlékeztetőm, hogy mennem kell, mert irányítani kell valakinek ezt a vállalatot, amit apám rám bízott. Felállok és felveszem a szokásos öltönyömet. Lefele sétálok a lépcsőn, amikor lent meglátom a kis démont.
- Jó reggelt Lovgaom. – köszön bájosan, de nem érdekel.
- Tünj el. – mondom egyszerűen, majd a konyha felé eszem az irányt, hogy igyak egy jó erős kávét.
- Ugyan már. Most miért durcizol? Csak nem a tegnap esti miatt? Hiszen te is ott hagytál, csak azt kaptad, amit érdemeltél. – nincs nekem ehhez semmi kedvem.
- Tünj el. – mondogatom továbbra is, mert tényleg nem érek rá vele szórakozni.
- Naaaa. Ne durcizz. – néz rám, de betelik a pohár. Jönnek is a rózsaszirmok segítségemre és leszegezik a kis értetlent.
- Ne érek rá veled foglalkozni. – mondom, majd ott hagyom kiszegezve.
- Hmmm. Szóval akkor ez a képességed. – jegyzi meg vigyorogva. – Nem hogy a kezembe adtad volna a rózsákat. – remélem, nem hiszi, hogy komolyan rózsát fogok neki venni, vagy akár adni? Soha senkinek nem adtam és nem is fogok.
Nem is reagálok rá, mert minek. Felveszem a kocsi kulcsot és már megyek is a járgányomhoz, de megjelenik előtte, ami idegesít.
- Nem érted, hogy dolgom van? – kérdezem idegesen.
- Jééé, de tudsz beszélni? Eddig még ez volt a leghosszabb kérdésed amit nekem tettél. – mondja tovább cukkolva. Megragadom a kezénél, majd szépen arrébb teszem. – Hééé. Így nem illik bánni egy hölggyel. – mondja, mire kicsit nyugodtabban válaszolok.
- Nem is vagy hölgy… démon. – mondom egyszerűen, majd beszállok a kocsiba és elhúzok az egyik ügyemhez, aminek persze lesznek következményei. Nem szeretem irtani a népet, de olykor sajnos kénytelen vagyok, mert nem fogadnak szót és csak meg akarják tudni, ki vagyok.
~*~
Úgy érzem sikerült kicsit leráznom legalább is amíg elrendeztem az ügyfeleimet, mert nem jött utánam. Ám amikor haza érek és bemegyek a lakásba ott vár engem a kanapén elfeküdve.
- Azt hittem már nem is akarsz hazajönni. – jegyzi meg.
- Reménykedtem, hogy eltűnsz. – állapítom meg, majd a zakómat ledobom és fotelbe, miközben a konyhába lépek egy kis italért, hogy ellazítsam magam.
- Merre voltál? – kíváncsiskodik továbbra is.
- Nem rád tartozik. – mondom hűvösen és távolság tartóan.
- Meg se kérdezed, hogyan telt a napom? – erre jobb, ha nem válaszolok. Meghúzom a whisky-s poharat és csak elmegyek a fürdőbe. Engedem egy kád vizet magamnak, hogy lemossam magamról a mai mocskot, meg felfrissüljek.
Bemegyek a fürdőbe, de még oda is követ.
- Hozzád beszélek. – azt hiszem nem szokott hozzá, hogy nem válaszolnak neki.
- Szex-ért jöttél nem? Akkor meg várj a sorodra. – mondom neki. Leveszem a ruháimat és a pohár italommal együtt a kádba ülök bele. A fejemet a szálára hajtom, és lehunyt szemmel pihenek. Nincs is most másra szükségem, csak egykiadós alvásra.
|
| vicii | 2012. 02. 28. 19:00:32 | #19498 |
Karakter: Asherah
Megjegyzés: (Hercegemnek - Oosakinana-senpainak)
Micsoda unalmas nap…
A pokolban senyvedő lelkek fájdalmas sikolyai sem hangzanak már annyira csodálatosan, mint régen… felvágyom a halandók világába… de már rettentő rég nem idézett meg senki…
Talán évtizedek, sőt, lehet, hogy már évszázadok teltek el azóta…
De talán… Lucifer mennyire lenne dühös, ha felszöknék?
Legutóbb is alapos büntetést kaptam tőle, de képtelen vagyok itt maradni tovább…
És ekkor, mintegy varázsütésre megérzem, ahogy mágiám odafent működésbe lép. Ezek szerint egy halandó szerződést akar kötni velem… végre…
Széles, elégedett mosoly ül ki az arcomra, majd engedem, hogy az erő magával ragadjon, és el teleportáljon a megadott helyre.
Egy koszos sikátor, sárgás lámpafényben… előttem egy rémült kisfiú…
Jobb nem is lehetne… bár nem az esetem, egy kis játszadozásra tökéletes lesz…
- Gyermekem… te szólítottál?- kérdem negédes hangon, miközben közelebb lépek. Megbűvölten bámul, még ajkai is elnyílnak, mikor végigsimítok az arcán…
- Én… én…- nyögi tanácstalanul felkacagok.
- Mondd csak bátran, kedves, mit kívánsz? Mondd, és én teljesítem… mindent megadok neked…- suttogom a fülébe kéjesen, majd csókot hintek az arcára.
Végre megjön az önbizalma.
- Bosszút akarok állni! Adj nekem erőt, hogy legyőzhessem az ellenségeimet!- követeli magabiztosan. Felkacagok.
- Milyen gyarló célok… milyen kicsinyes tervek… én sokkal többet adhatok neked holmi bosszúnál, gyermekem… betekintést a jövőbe… kulcsot a tudáshoz… hatalmat… tényleg csak a bosszúra vágynál? Képes lennél erre eltékozolni a lelked?- vonom fel a szemöldököm. Úgy tűnik, megrendítették a szavaim, ezért gondolkodóba esik.
- Azt mondod… többet is kaphatnék?- kérdi bizonytalanul. Na látod, rátapintottál a lényegre.
- Bizony… csak egy szavadba kerül, és én akár az alvilág egyik hatalmas urává tehetlek…- suttogom. – És csak a lelkedet kérem cserébe…
- A lelkemet?
- Pontosan… tiéd lehet minden, hatalom, pénz, akár szerelem is… cserébe viszont egy nap majd elveszem a lelkedet…
- Mikor?
- Majd ha eljön pillanat, úgyis megtudod…
- Rendben van. Áll az alku.
Széles vigyor terül el az arcomon.
- Állok a rendelkezésedre, ifjú gazdám…
***
- Üdv újra, Grubitsch.- susogom halkan, miközben testem a felcsapó lángcsóvákból ismét előtűnik.
- Asherah…
Az évek hamar elrepültek, az ártatlan kisfiúból pedig férfi serdült… erőm által pedig hatalmas, pénzt és sikert kapott…
Most bölcs tekintettel, sóhajtva kulcsolja össze ujjait az arca előtt.
- Már vártalak.- mondja halkan, én pedig felkuncogok.
- Akkor tudod, miért vagyok itt. A lelkedért jöttem, Grubitsch. Az idő lejárt…- mondom halkan, majd közelebb sétálok áldozatomhoz. Végigsimítok az arcán, ő pedig lehunyja a szemeit.
- Tudod kedvesem, rengeteg mindent köszönhetek neked… de ha újra gyerek lennék, visszaküldtelek volna a pokolba.- mondja halkan, én pedig jókedvűen felkacagok.
- Az lett volna a jó döntés…- mondom, majd óvatosan hátranyomom az ágyra. Tiltakozás nélkül elfekszik, én pedig a hasára ülök. Majd egy gyors, hirtelen mozdulattal karmaimat mellkasába mélyesztem…
Felnyög, majd felköhög némi vért.
Mindig csodálattal tölt el a halandók haláltusája. Ilyenkor annyira őszinték… csodálatos… az érzelmek tisztán láthatók a tekintetükben…
Egyszerűen kitépem a szívét. Egy hosszú pillanatig csak meghökkenten bámul rám. Úgy gondolta, felkészült a halálra. De ez hazugság. Senki nem tud felkészülni a halálra…
Élvezettel lenyalom a karomon végigcsurgó forró, édes vért, majd a halott húsdarabot a szoba végébe dobom. Végül a halott férfi arcához hajolok, ajkaimat pedig az övére tapasztom és nekilátok testéből kiszipolyozni az energiát…
Imádom ezt az érzést… mint valami doppingszer, teljesen felpezsdít, felforrósítja a testem, mintha évezredeket fiatalodnék…
Ám ekkor kicsapódik az ajtó, és egy egészen különös figura lép be a szobába.
- Hmmm. Ki vagy te szépfiú?- kérdem végigmérve, mire csak felhúzza a szemöldökét… rövid, fehér haja van és csodaszép, szürke tekintete… egész jóképű… és milyen magas… ó egek…
Ráadásul az a büszke, hideg kifejezés az arcán egészen felizgat…
Az őt körülvevő aura rögtön elárulja nekem, hogy nem egyszerű halandóval van dolgom…
De felkeltette az érdeklődésem.
Nem válaszol, csupán megfordul és már távozna is, de nem engedek elszaladni egy ilyen izgatóan kínálkozó lehetőséget. Egy kis játék az öröklétben…
Előtte termek, ezzel késztetve megállásra.
- Süket vagy? Azt kérdeztem ki vagy.- mondom újra, mélyen a szemeibe nézve…
Milyen különös férfi… nem látok benne mást, csak végtelen közönyt az élet iránt…
- Mielőtt valakinek a nevét kérdezed neked kéne bemutatkoznod nem?- kérdezi borzongató hangján.
Hmm… milyen rátarti…
- Minek mutatkozzak be egy vad idegennek?- válaszolok kérdésére kérdéssel.
Valami furcsa okból az jut eszembe, hogy tökéletes démon válna belőle…
- Akkor nekem sem kell.- mondja egyszerűen, majd lerázna, de ilyen könnyen nem menekül.
Hozzá lépek, majd erotikusan végigsimítok az ágyékán…
- De azért nem kell annyira sietni…- súgom kéjesen… - Ha már itt vagy miért ne élveznénk az éjszakát?- kérdem felvont szemöldökkel, s úgy tűnik, tetszik neki az ötlet, halványan elmosolyodik.
Több sem kell neki, hevesen a falnak nyom és vadul az ajkaimra tapad. Majd egyszerűen letépi rólam a ruhákat…
Annyira felizgat ez a hevesség…
A kis drága nem totojázik sokat, egyből belém hatol, majd vadul kezd el mozogni, én pedig kéjesen sikoltozva karmolászom a hátát… kíméletlenül mozog bennem, a vakolat még a hátamat is felsérti…
De sajna elég önző az én hercegem, mert miután kéjes, férfias nyögéssel belém élvez, egyszerűen felhúzza a nadrágját és távozik.
- Szia.- mondja, majd zsebre tett kezekkel elsétál, otthagyva teljesen felizgulva, kielégítetlenül…
Na megállj csak, édes, a démonok bosszúálló teremtmények…
De előbb magammal kell törődnöm…
Befejezem, amit elkezdett, majd ahogy az orgazmus szétárad bennem, hangosan felsikoltok…
Majd a földre csúszva, pihegve döntöm a fejem a falnak…
Sajna a halandók világában az erőm meg van kötve, de még így is van elég hatalmam egy kis játszadozáshoz…
Mondjuk előbb meg kellene keresni…
Felállok, majd egy csettintésre forró lángnyelvek mardossák végig testemet majd megszilárdulva dögös, bíborvörös ruhát alkotnak. Az ágyon fekvő halott kedvesemhez sétálok, majd mutatóujjamat homlokára helyezem és betekintek az elméjébe.
Még viszonylag friss a hulla, ezért az emlékei sem foszlottak még szét.
Egy csomó homályos információt találok, de a titokzatos hercegemről semmit… micsoda csalódás… de sebaj, akkor majd magam járok utána…
***
Nyílik az ajtó, majd belép rajta az én magas, fehér hajú hercegem. Meglepett kifejezés terül el az arcán.
Én pedig csábosan nyújtózkodom végig az ágyán…
- Üdv újra, én nárcisztikus lovagom…- kuncogok halkan. Beteszi maga mögött az ajtót, majd körbe pillant.
- Hogy találtál rám?- kérdi hidegen.
- Démon vagyok, kedvesem, egyenesen a pokolból… nekem nem jelent gondot megtalálni valakit…- mondom, majd csábítóan rámosolygok.
- Mit akarsz?- vonja fel a szemöldökét.
Elnevetem magam. Micsoda bőbeszédű fazon!
- Megtetszettél, édes… bár nekem kellett befejeznem a múltkor, amit félbehagytál, de attól még jó volt…- mondom halkan, majd felállva hozzá lépek. Nem tesz semmit, csak hagyja, hogy keményre simogassam az ágyékát…
- Csak szexért jöttél?- kérdi, kicsit talán lenézően. Felkacagok.
- Nem egészen…- mondom, majd profi mozdulatokkal lesimogatom róla az inget… lágy, izgató csókokat hintek mellkasára… - Te egy sikeres férfi vagy… majdnem mindened megvan… mégis, mindenki vágyik valamire… pénzre… hatalomra… elismerésre… tudásra…- sorolom egy-egy csók közben, majd felnyújtózom hozzá egy csókra. Nem tagadja meg tőlem, vadul az ajkaimra tapad, miközben a fenekembe markol. Nahát, felizgult a drága…
- Ne is próbálkozz. Én elégedett vagyok az életemmel.- mondja szigorúan. Elmosolyodom.
Megfogom a kezét majd az ágyhoz húzom, finoman lenyomom rá… majd a csípőjére ülök, és erotikusan simogatni kezdem… évszázadok tapasztalata áll mögöttem, tökéletesen tudom, hogy lehet minél jobban felizgatni egy férfit…
- Elégedett, lehet, de mégsem boldog… én azt is megadhatom neked… szerelem… vagy akár család… amit csak szeretnél…- suttogom, miközben lassan levetem a felsőmet. Vágytól izzó tekintettel mér végig…
Majd megfogom a kezét és a mellemre simítom. Felmorranva markolja meg, én pedig felsóhajtok. Hagyom, hogy levetkőztessen, ezúttal lassan… majd keze lábam közé téved. Kéjesen felnyögök, mikor egyik ujjával belém hatol…
- Nekem jó így.- ismétli meg.
Kibontom a nadrágját, majd kemény farkát kezdem simogatni.
Kényeztetjük egymást, de ezúttal én élvezek el előbb, hangos nyögéssel, hátravetett fejjel…
- Ne dönts elhamarkodottan…- súgom, majd lehajolok hozzá egy csókra, végül abbahagyom kényeztetését. – Gondolkozz… majd még kereslek…- súgom, végül mielőtt bármit is tehetne, egyszerűen eltűnök egy felcsapó lángnyelven, és ezúttal ő mard hoppon…
|
| oosakinana | 2012. 02. 27. 20:22:39 | #19476 |
Karakter: Rómeó Horhe
Megjegyzés: (Démonomnak ~ huginak)
Egy újabb unalmas és végtelenségig el nem múló nap. Igaz már sötét van, és a legtöbb normális ember már régen az igaza álmát alussza, amíg én arra várok, hogy értem jöjjön egy kocsit, amit elvéve mehetek megölni az emberkét, aki fenyegeti az alvilágomat. Szerencsémre nem tudja, hogy én vagyok a vezető. Most meg fog lepődni. Azt mondta, hogy egy nőcskével látták meg felmenni. Ez pont számomra is kedvező lesz ugyan is, mert úgy is keresnem kellett volna valakit, akivel egy jó kis éjszakát eltudok együtt tölteni.
Amint megérkezik a sport kocsi, ami nem mást, mint egy Honda márkájú, beszállok és irány a megszerzett cím, amerre az emberkém lesz. Leparkolok, majd kiszállok és a halk lépteimmel indulok fel az emeletre. Amint megtalálom az ajtót, benyitok és akkor látom, hogy egy nőcske éppen a megölni való emberkémből szívja ki az energiát.
- Hmmm. Ki vagy te szépfiú? – kérdezi elég csábosan, amire csak felhúzom a szemöldökömet.
Nincs kedvem válaszolni, ezért inkább nem is teszem. Megfordulok és megpróbálok lelépni, mert így nincs semmi érdekes abban, hogy ha nem nekem kell megölnöm. Igaz nem én piszkolom be a kezemet, de szeretek ölni.
Egyszer csak előttem terem.
- Süket vagy? Azt kérdeztem ki vagy. – néz a szemembe mélyen.
- Mielőtt valakinek a nevét kérdezed neked kéne bemutatkoznod nem? – teszem fel a kérdést, bár ez már így is több volt tőlem, amit várni lehetett.
- Minek mutatkozzak be egy vad idegennek? – nem szeretem, ha kérdésre kérdéssel válaszolnak.
- Akkor nekem sem kell. – zárom le a témát, és már éppen mennék is, amikor közelebb jön hozzám és végig simít az ágyékomon.
- De azért nem kell annyira sietni. – még a nadrágomon keresztül is érzem forró tenyerének hőségét. – Ha már itt vagy miért ne élveznénk az éjszakát? – kérdezi kacéran, amin kicsit elmosolyodok. Elvégre amúgy is dugni jöttem egyet.
Nem is mondok semmit, hanem szépen a falnak nyomom és vadul csókolom ajkait, miközben próbálom leszedni róla a felesleges ruha neműket. Nem foglalkozok vele így inkább csak tépem őket. Minek rá ezek a ruha? Teljesen felesleges, pláne, ha mindenkivel összefekszik, akivel csak találkozik.
Amint meg vagyok a ruhákkal és ő is leszedi rólam a ruhákat, egyből lába közé helyezem magam és egy lökéssel már benne is vagyok, amire hangosan és kéjesen nyög fel. Vadul kezdek el mozogni benne, mire nyögései csak úgy cikáznak az épületben. Teljesen felpasszírozom a falra és nem érdekel, hogy a lába hol van, csak az érdekel, hogy én kielégüljek, mert már nagyon fel van húzva a puskacső. Bármelyik pillanatban képes robbanni.
Nem is kell sokáig várnom és hatalmas férfias nyögéssel adom tudtára, hogy elélveztem. Nem tudom vele mi a helyzet, de kicsúszok belőle és felveszem a nadrágomat.
- Szia. – mondom egyszerűen, majd zsebre dugott kezekkel indulok le lefele, de hallom, még ahogy befejezi magának, amit én nem voltam hajlandó és hangosan élvez el. Szinte az egész épület bele remeg a sikolyába.
Beszállok a kocsiba és már hajtok is a kis villámba, ahol most már végre lefekhetek aludni, bár pár óra múlva megint kelhetek, mert kezdődik elölről a minden napos hajtás.
Végre lenne csak egy olyan napom, amit átaludhatnék…
|
|
