 Karakter: James
Megjegyzés: (yoshizawanak)
Már az a vakarcs vérszívó is szólt a fiúnak, hogy álljon arrébb, de az istenért nem akar mozdulni.
Jé, ez most fog egy tűz golyót küldeni felém.
Van merszed kicsi sárkánykám.
Sárkányom már elém is ugrik, és kivédi a támadást. A picsába ez tűz golyót még egy nyomorék is ki tud kerülni. Nincs szükségem segítségre.
Másik sárkányom egy asztalt dob a fiú felé. Ezek a buzik, hogy ugrálnak. Szerencséje, hogy a
fiút elrántották. Ha eltalálta volna az az asztal széttéptem volna a talpnyalómat.
Csak én bánthatom a kis szépséget.
- Maradj itt, őt én intézem el! - utasítja a fiút a vérszívó, miközben leülteti.
Kit akar elintézni?
Ja meg van engem. Na édes barátom ez rohadtul nem fog menni. Kicsi vagy te hozzám képest.
Na már támad is, és én vigyorogva kikerülöm.
Jaj lesz nekem mindjárt. Megtámadt a ronda vámpír bácsi.
Vigyorgásomat le se lehet törölni képemről. Na egyre messzebb vagyunk a kölyöktől is.
Kezdődjön a buli. Átalakulok.
Nyaamiii imádok sárkány alakban lenni.
A levegőben folytatjuk a harcot.
- Mit akarsz itt sárkány? - kérdezi meg miközben egy tűz golyómtól ugrik félre.
Jaj nem ennek a senkiházinak tartozok magyarázattal.
- Nyugodj meg nem téged - mondom gúnyosan, miközben folyamatosan támadom.
Karmommal sikerül megsebesítenem, és hasából vér kezd el folyni.
- Csak a kicsi sárkány érdekel - itt nézek le a földre, ahol épp két sárkányommal küzd.
Még a végén azok a hülyék megölik a kicsikét. Nem eshet a kölyöknek komolyabb baja.
- Ne engedjétek ide, de ne is öljétek még meg! - utasítom azt a két vadbarmot, és már
rögtön kerülöm is ki annak a vesztesnek a támadását.
Nem igaz, hogy nem tud nyugiban maradni. Na mindjárt kezeskedek arról, hogy ne legyen
az utamban.
Ismét megsebzem most a kezét sikerült eltalálnom. Na nem sokára már cafatokra foglak szedni.
Egy erő hullám söpör végig körülöttünk. Na ez nem a vámpír, és nem is a talpnyalók. Ez a kölyök lesz. Felvette teljes alakját.
Jaj nekem. Mennyi bajom van már most vele is, nem hogy nyugiban nézné végig, ahogy megölöm ezt a vámpírt.
Miért nem ilyen könnyű az élet?
A fekete sárkányoknak van egy előnyük rohadt gyorsak. Meg is mutatom. Már előtte is vagyok, és karmaim között van a nyaka.
Két kezével megfogja mancsomat, és próbálja leszedni magáról csak nem sikerül neki.
Látom szemeiben, hogy már tudja, hogy nincs sok hátra. Én csak egy kisebb füstöt fújok ki.
Jól érzem magam. Győztem. Igaz nem is fordult meg fejemben, hogy egy ilyen kis senkiházi
ellen veszítenék.
- Ne öld meg, Sorát! - nyögi ki nagy nehezen.
Még parancsolgat is nekem.
- Még nem fogom - válaszolom neki, miközben jobban megszorítom torkát. - Nyugodj békébe - mondom még neki utoljára mielőtt kitépném szívét. Ennyit rólad.
Egy tűz labda segítségével már el is tüntetem testét.
Az egyik sárkányom már meg is halt. Na ők a legjobbak a nagy francokat azok.
Na már a másikat is nyírná ki, amikor észrevesz.
- Hol van a mester? - kérdezi meg, de nem nézz fel rám. Váó... sárkány alakban is jól néz ki a kicsike.
Na már szállna is el, hogy megkeresse a mesterét.
Ez a kölyök elég naiv. Én jöttem vissza, szóval egyértelmű, hogy az a korcs halott.
Leszállok a földre.
- Szerinted hol van a vámpír? - kérdezem meg, de egy rohadt választ nem kapok tőle.
Kezd ez a kölyök felhúzni.
- Bemenekült egy barlangba? - kérdezi, miközben topog összevissza.
Igen odamenekült, hogy meglesse denevér haverjait. Jaj kölyök jöjj már rá, hogy halott, kinyuvadt, megpörkölődött.
Hangosan elkezdek nevetni, de ő már szállna is fel a levegőbe. Én most jöttem le onnan nem akarok megint felmenni oda.
Na ez már fel is szállt. Most mehetek utána. Fasza. Már mindjárt a harcunk helyszínén van amikor egy kicsit vagy is nagyon rásuhintok egyet.
Jobbnak látja a kicsike, hogy leszáll, jobb mint lezuhanni. Szegény akkor nagyot puffanna, és azt én sem, és ő sem akarja.
Még a végén megüti magát a kicsike.
Felnevetek gondolataimra.
Már a földön van, és megrázza testét, hogy egy kicsit helyre álljon. Szó szerint helyre rázza magát, de aranyos.
Én visszaalakulok teljesen. Ennek a kölyöknek már nincs sok ereje, és ahogy látom egy két helyen sikerült neki sebesülést is szereznie.
Épp legyintene egyet farkával felém, de én elugorva kikerülöm. Egy kicsit hátrál, és tüzet
okád felém. Azt is könnyedén kikerülöm. Na kezdem megunni. Előtte termek, és pofáját megfogva a földre vágom. Tök mindegy milyen alakban van, nekem nem ellenfél.
Csontjai ütköznek a földdel, és hangosan felordít. Na ez egy kicsit fájhatott.
Nyakát megfogom, és még jobban a földbe préselem. Csak nyögni képes a fájdalom miatt.
Ereje fogy ami annyit jelent, hogy kezd visszaalakulni. Már szinte teljesen emberi alakban van, amikor elengedem a nyakát, de nem távolodok el tőlem.
Zihálni kezd és rázkódni. Biztos nem lehet a csontsárkányoknál olyan kellemes az átalakulás, visszaalakulás.
Mikor egy kicsit jobban van felrántom testét, és magamhoz szorítom. Látom rohadtul nem tetszik neki, mert leheletnyi erejével próbál eltolni magától.
- Örülök, hogy újból találkozunk - mondom neki vigyorogva. Ő csak egy gyilkos pillantással nézz sárga íriszembe.
- Hol van a mester? - kérdezi megy egy kis idő elteltével, és könnyes barna szemeit rám emeli.
Kicsi sárkányom ennyit jelentet neked az vámpír?
Ahogy látom igen, akkor megérdemled, hogy elmondjam az igazat.
- Halott - válaszolom nyugodtan, miközben végig simítok arcán.
Nyami, nyami, de selymes kis bőre van az én szépségemnek. Eskü felfallak ebben a percben.
Elkezdi ütögetni a mellkasomat. Nem is gondoltam volna, hogy te is ennyire kívánsz.
Na jól van éld ki rajtam a bánatodat megengedem. Szép lassan abbamaradnak az ütögetései.
Na akkor most jöhet az élvezet.
Épp ajkait cserkészném be, amikor ellöki magát tőlem. Na ez most meglepett. Elég rendesen.
- Megöllek - fenyeget meg.
Csak egy gond van ezt nem tudom fenyegetésnek venni.
Egyik ok: a kicsi szépségem szájából hallottam.
Másik ok: itt imbolyog, mint egy részeg.
Ja, és utolsó ok: semmi esélye nincs, hogy engem megöljön.
Szóval ennyit a fenyegetésemről.
- Ne bőszíts fel, mert az nem éled túl - mondom neki, miközben gyilkos tekintettel nézek le rá.
Rohadtul nem érdekli, hogy mit mondtam neki, és elindul felém.
- A mestered nem, azért halt meg, hogy te is kövesd. Biztos azt akarná, hogy élj - a hányinger fog el, hogy arról a korcsról kell beszélnem, de muszáj. A fiú a halálba fog menekülni, ha
nem tudom valamivel megállítani.
Na ez bejött tiszta okos vagyok.
Megáll, és csak bámul üveges tekintettel. Szemeiből folyamatosan folynak a könnycseppek.
Féltékenyen felmorgok. Felejtsd már el azt a vérszívót. Halott. Ennyi. Kinyuvadt, nem tudsz ellene semmit tenni. Az élet megy tovább, és élvezni kell.
Ja, és én imádom élvezni az életet. Főleg, ha azt majd veled tehetem kicsikém.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezi meg elkeseredett hangon.
Mit is?...mit is? Jaj, de nehéz kérdés ez. Megvan. Végre az ágyamban akarlak látni, meztelenül.
És, hallani nyögéseidet, miközben magamévá teszlek, többször és többször.
- Téged - válaszolom, és nem palástolom hangomban a vágyat.
Összerezzen a válaszra. Szemeiben látom a félelmet. Pedig hidd el kincsem nem lesz ez olyan rossz.
Épp lépek felé mikor becsukja szemét, és már esne is össze, de időben elkapom, így a föld helyett kezeim közé hanyatlik.
- És tudom, hogy élvezni fogom - suttogom, miközben lenyalom arcáról a sós könnyt.
Még épben lévő sárkányomnak intek, hogy indulunk haza.
A fiút gyengéden befektetem hátulra az ülésre, én pedig előre ülök.
Az úton elintézek egy két telefont. Sárkányokat küldök a fiú otthonába, hogy hozzanak el egy két holmiját. Ja, és, hogy pakolják ki a házat, amit lehet adjanak el, és romboljak le a házat.
A vámpír halott szóval a házra már nem lesz szüksége.
A fiút a szobámba vitettem a fekete selyem huzat jól állt fehér bőréhez. Nyami, nyami.
Kapásból merevedésem lett, de most eszméletlenül nem állok le vele. Ja, és én ismerem az önuralom szót, és nem csak a lexikonokból. Nekem is van önuralmam, és jó nagy, csak még soha nem hoztam a felszínre.
Hajnali három fele jöttek meg a fiú holmija, amit a szobámba vitettem. Kurva nagy az a szoba szóval a kacatjai is elférnek, és egyértelmű, hogy nem külön fog aludni tőlem.
Egy két papírt átolvastam, és aláírtam. A statisztikát néztem, hogy, hogy állnak a vállalataim.
Fegyvereket rendeltem meg hasonló hülye dolgok. Kora reggel lett, mire végeztem, és
magamnak sem akartam nagyon bevallani, de rohadt fáradt lettem, így a szobámba indultam
Halkan nyitottam ki az ajtót a kicsikét nem akarom felkelteni, mert akkor tuti, hogy rámászok,
és nem ilyen dög fáradtan akarom megkúrni.
Levágtam magamról minden ruhát csak az alsónadrágomat hagytam magamon.
A kicsikére nem akarom a szívbajt hozni, ha felkel.
Óvatosan bemásztam mellé az ágyba, és már automatikusan is karoltam át, és szorítottam magamhoz.
De fincsi illata van na ehhez hozzá tudnék szokni, és fogok is.
Basszus merevedésem van. Önuralom, önuralom. Aludnom kell. Merevedésem ide vagy oda, de percek múlva már aludtam is.
Arra ébredek, hogy valaki nagyon mocorog mellettem, és a kezemet próbálja arrébb lökni.
Csak még egy kicsit aludj szépségem, utána tényleg foglalkozok veled.
Az Istenért nem akarja befejezni.
Kinyitom szemeimet, és az ő nagyon piros tekintetével találkozok össze.
- Jó reggelt, szépségem - búgóm neki lágyan, és megharapom a fülcimpáját.
Na semmi válasz, hogy neked is. Pedig még tegnap olyan kis illedelmes voltál. Na mindegy, aludni akarok.
- Utálom, ha felébresztenek szóval aludjunk még egy kicsit - mondom neki miközben lefogom kis ellenkező kezeit, és magamhoz szorítom.
- Vécére kell mennem - szólal meg pár perc múlva édes hangján.
Nem mész sehova kicsikém. Legjobb helyen vagy. Az ágyamban, és a karjaim között.
Nem engedlek el.
- Nem mész sehova - mondom neki nyugisan.
- Akkor gyere velem - vág vissza, és felemeli hangját.
Nem válaszolok semmit csak elengedem. Már rohan is előlem.
- Balra az ajtó - mondom neki, hogy hol van a fürdő.
Semmi köszönöm vagy valami csak egy hangos ajtó csapódás. Basszus már most hiányzik.
Percek telnek el, de ő sehol sincs. Kopogás nélkül lépek be a fürdőbe, de ő nincs ott, és az ablak nyitva.
A picsába ez elszökött. Igaz sok helyre nem fog jutni, mert az egész ház és a birtok tele van fekete sárkányokkal.
Már kopognak is az ajtómon. Ki a franc lehet az ilyenkor?
Morcosan nyitom ki az ajtót. Na és ki van az ajtó előtt na ki?
A kicsi szépségem. Két sárkányom hozta vissza.
- Innen átveszem - rántom be a fiút a szobába, és erősen vágom be az ajtót magam mögött.
- Engedj el! - kiabál rám, amire kicsit meglepődők. Na velem se szoktak kiabálni.
Nem válaszolok semmit csak elkapom kezét, és magamhoz rántom. Testemnek ütközik, és rögtön elkapom az állát.
- Te az enyém vagy - mondom neki ridegen, miközben állom tekintetét.
Valamit mondana, de én ajkai után kapok, és vadul megcsókolom.
|
