- Ez most valahogy más. – bólintok egyet hiszen egy véleményen vagyok.

- Ezúttal még csak képet sem hagyott a helyszínen. – teszem hozzá hiszen ez egy fontos információ.

- Olyan, mintha már a mûvészet, amelynek nevében gyilkolni kezdett, nem is lenne olyan fontos. Mintha már csak az a groteszk játék lenne a számára a fontos, amelybe téged is bevont. – pontosan ez már egy játék. Velem szórakozik ez nem kétség egyre biztosabb vagyok benne, hogy senki másnak nem fog üzenetet hagyni csak nekem. Engem nézett ki magának.

- Igen, erre már én is gondoltam .- helyeslek ismét és még egy kávét rendelek szükségem lesz az energiára ma.

- Tudod, egyre furcsább nekem ez az alak. Van egy erõs gyanúm, de még nem vagyok biztos benne, hogy jó nyomon járok-e. – érdeklõdõen nézzek rá vajon most mire gondolhat. Szükségem van a segítségére és ezt nem is tagadom.

- Halljuk. Kíváncsi vagyok az ötletedre. – mosolygok rá.

- Szerintem ez az ember... a gyilkos, nem épelméjû. – ezt már az elején tudtam. Õrült ez nem kétség vagyis inkább úgy mondanám, hogy egy õrült zseni, hiszen csak ha egy egyszerû bolond lenne akkor nem lenne ennyire precíz és rég elkaptam már volna. 

- Azt eddig is tudtam, hogy õrült. Ez nyilvánvaló .- sóhajtok fel. Ez most nem új információ számomra. Remélem tartogat még valamit a tarsolyában.

- Én nem így értem. Nem is olyan régen, olvastam egy könyvet... a bölcsészkarnak elkülönített könyveknél jártam, a pszichológiánál. A személyiségzavarokról szólt. Nem emlékszem tisztán, de valami itt motoszkál a fejemben már a kezdetektõl fogva. Azt hiszem, ez az alak egy szociopata. – szociopata? Erre még nem is gondoltam. Elégedetten elvigyorodom ez egy remek megközelítés. Tényleg sok segítséget nyújt nekem Kai. Ebben a nyomozásban õ a társam az nem kétség. Jó is lenne, ha ilyen emberekkel vagy legalább egy ilyen emberrel tudnék dolgozni, mint õ.

- Szociopata...- ismétlem meg a szót.

- Gyere. -  kicsit meglepõdöm mégis hova indulunk már most. Lehúzom a kávém teszek ki pénzt majd követem. Elõttem megy és nem bírom ki, hogy ne a kis formás fenekét nézzem. Ohh milyen jó is volt vele már alig várom, hogy megismételjük újra és újra. Megrázom a fejem gyorsan ennek most nincs itt az ideje. A könyvtár felé megyünk és így minden leesik már. Gondolom meg akarja mutatni a könyvet. Vált nekem egy napijegyet és elmegyünk a megfelelõ sorig.

- Személyiségzavarok. - Leemeli a könyvet majd felolvassa a címét és olvasni kezd.

- „A szociopátia és a pszichopátia két jól elkülöníthetõ szimptóma. A pszichopata nincs tudatában annak, hogy az elkövetett bûn (pl. gyilkosság) súlyos bûnnek számít az õt körülvevõ társadalom számára. Az Õ tudata tehát, sokkal korlátoltabb. Õk a klasszikus értelemben vett elmebetegek. Ezzel szemben a szociopaták pontosan tisztában vannak a tettük súlyosságával, csak kicsit sem érdekli õket. Sem a tettük súlyossága, sem pedig a következményei. (évekig tartó börtönbüntetés, halálos ítélet, stb.) Több olyan sorozatgyilkos volt a történelemben, aki kifejezetten játszott az Õt üldözõ rendõrökkel. Volt, aki levelezett a rendõrséggel, volt, aki újságoknak küldözgetett exkluzív bizonyítékokat a tett helyszínérõl. És ilyen emberek vesznek körül minket. A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulálni és kihasználni kell, úgy, ahogy többségünk egy csavarhúzót vagy egy papír zsebkendõt használ. A szociopata gyakran agresszív, nem érez empátiát mások iránt (bár megjátszhatja), és nem érez szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt. A szociopátiás betegek kicsit sem különböznek tõlünk ugyanis. Na, jó, ez azért így nem teljesen igaz mert általában sokkal intelligensebbek az átlagembertõl. Másképp ugye nem lennének képesek akár éveken keresztül úgy játszani a rájuk vadászó rendõrökkel, mint macska az egérrel. A szociopaták érzelmektõl függetlenül mindig ugyanazon a teljesítõképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelés esetén csökken a teljesítmény. Náluk tehát, megölni és feldarabolni egy embert kb. ugyanazon az érzelmi szinten történik, mint megvajazni egy kiflit a reggelihez. Szociopata bárkibõl lehet. És ma már ott tartunk, hogy több szociopata vesz minket körül, mint elmernénk hinni. A szociopátia hivatalosan az alábbi tényezõk kialakulásának együtthatójaként jön létre:

Felületes báj, amit a saját céljai elérése érdekében fel is használ.

Gyenge ítélõképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya.

Öngyilkossági szándékok, bár ritka megvalósítással.

A megbánás és a szégyenérzet teljes hiánya.

A szociális normák szándékos megszegése.

Személytelen, unalmas szexuális élet.

Okszerûtlen gondolkozás hiánya.

Az empátia teljes hiánya.

Az idegeskedés hiánya.

Az õszinteség hiánya.

Megbízhatatlanság.

Felületesség.

Nos, a szigorú igazságügyi pszichológia tanai szerint, ha ezekbõl 3 vagy annál több illik az egyénre, az pszichopatának tekinthetõ.”- döbbenten hallgatom végig. Amiket ír az teljesen igaz az elkövetõre már amit tudunk róla.  - Persze ez csak az én feltételezésem. Jobb lesz, ha kikéred egy szakmabeli véleményét, talán egy pszichiáter vagy pszichológus sokat segíthet az ügyben és felállíthatnak egy konkrét mintát arról, hogy kit is keresel. Talán ezzel közelebb juthatsz majd hozzá. – igen ez egy remek ötlet. Van is egy nagyon jó pszichiáter, aki kapcsolatban áll a rendõrséggel és sokat segített már eddig is. Õ szokta megvizsgálni a bûnözõket vajon épp elméjû e vagy sem és utána eszerint ítélkezik a rendõrség.

- Azt hiszem, megint nagyot mozdítottál elõre az ügyön. – mosolygok rá hálásan. - Tényleg egyre csak meglepetéseket okozol. Azt hiszem, ha felállítunk egy személyleírást ennek alapján, alaposan leszûkül a kör. Köszönöm, sokat segítettél, Kai. – simítok az arcára. Úgy érzem most egy lépéssel közelebb kerültünk a gyilkoshoz, de még ígyis õ van elõnyben.

- Ugyan, én csak mondom, ami eszembe jut... de nyomozó, nem azt mondtad, hogy éhes vagy?- szélesen elvigyorodom ezen az ötleten. Tényleg tele van meglepetésekkel minden értelembe.

- Tényleg itt akarod csinálni?- húzom magamhoz jobban.

- Könyvtárban még úgysem csináltam. Ideje lenne ezt is kipróbálni...- ezen még jobban elvigyorodom és viszonzom a csókját.

- Tényleg imádom az ötleteid és még én se csináltam könyvtárban ideje rajta változtatni. – harapok az ajkaira és a falnak nyomom. Egyre hevesebben csókolom és a formás kis seggét markolászom. Tudom nem helyes itt csinálni, fõleg hogy én meg rendõr is vagyok szóval, ha valakit rajta kapnék akkor meg is büntethetném, de az ilyen engem nem érdekel. A sex még jobb, ha valami extrémebb helyen csinálod és amúgy meg Kainak nem bírok és nem is akarok ellenállni. Például, ha  a kihallgató szobában mászna rám akkor se biztos, hogy visszatudnám fogni magam. Nagy hatással van rám és nem csak a teste, hanem az egész személyisége. A józan eszem elveszi a többi érzékem felerõsíti. Most is egyre tudok csak gondolni, hogy jó mélyen benne legyek.

- Még senkit nem kívántam így mint téged. – lehelem az ajkai közé.

- Ezt örömmel hallom. – harap erõsen az ajkaira, hogy kicsorduljon a vérem.

- Én kis vámpírom. – vigyorgok és hagyom, hagyj nyalogassa le. Ez csak jobban beindít.

- Igen az vagyok. – vigyorog szélesen. Megfordítom, hogy nekem háttal legyen. A fenekének nyomom a már most kemény farkam.

- Na de nyomozó hát nem bír magával kérem? – nevet fel és jobban kinyomja a fenekét.

- Miattad nem... legközelebb majd meg is büntetlek bevettem a bilincsem. – harapom meg a fülcimpáját.

- Alig várom. – nevet huncutul. Ohh de még hogy várom. Kínozni fogom, hogy tényleg könyörögjön, hogy dugjam meg végre. Besimítok a pólója alá és az egyik mellbimbóját kezdem el csavargatni. A farkam folyamatosan dörgölöm a fenekéhez és a nyakán is igen szép foltokat hagyok. Tudom nincs sok idõnk, de akkor is kiakarom használni ezt a pici idõt is. Letérdelek és lerángatom a naciját és alsóját. Széthúzva a formás kis seggét végignyalok a bejáratán.

- Ahh mit mûvelsz? Ez nem kell..... csak dugj meg. – nyög fel édesen.

- Édesem szerintem a tegnapiból megtanulhattad volna, hogy szeretlek kínozni és húzni a dolgokat fenyegetõzésed ellenére is. Amúgy meg tegnap itt nem sikerült megízlelnem szóval most pótolom. Különben meg mintha nem élveznéd. – vigyorgok és nyalni kezdem.

- Ahhh jössz te még az én utcámba. – nyög fel jobban. Hogy én miért nem tudom komolyan venni?! Nem mondok többet csak élvezetesen nyalom amennyire tudom benyomom a nyelvem. Annyira finom és a hangjától még keményebb leszek na meg az egész helyzettõl.

Szépen lassan megkapja egy kettõ végül három ujjam persze a nyelvem is dolgozik közben. Édesen nyögdécsel na meg szid, amitõl még cukibb lesz. Szabad kezemmel a farkát is izgatni kezdem. Egészen addig kényeztetem mindkét helyen amíg el nem élvezz.

- Na ugye, hogy kibírtad? – kuncogok majd felállok elõveszem a farkam megragadva a csípõjét egy mozdulattal beléhatolok. – Ahhh olyan nedves vagy. – nyögöm a fülébe és rögtön vadul mozogni kezdek. Keményebb és vadabb vagyok mint elõzõ este, de rendesen elõkészítettem így nem félek meg hát tudom bírja a kicsike. Szabad kezemmel a farkára simítok, ami már most kõkemény ismét.

- Pedig csak most mentél el. – vigyorgok. Szabad kezemmel picit megemelem a lábát, hogy még mélyebbre jussak benne és végig a gyönyörpontját izgatom. Hátranyúlva a hajamba markol és vadul tépni kezdi az ajkaim, amit örömmel viszonzok, de a hangja ígyis hallatszódik elégé.

- Vigyázz ahhh cicus.... végén lebukunk. – lihegem a fülébe.

- Pont ahhhh leszarom.... te beszél....... ahhh te nyomozók gyöngye. – vág vissza a kis pimasz, de jogosan.

- Azt mondjuk..... ez a büntetésed.... mert rossz fiú voltál..... – nevetek fel, ahogyan õ is.

Nem beszélünk többet csak a pillanatnak élünk. Fantasztikus vele a sex.... szenvedélyes vad és õrjítõ. Minden porcikám kielégíti. Szívesen csinálnám vele egész nap és egyszer remélem lesz rá lehetõségünk. Kai olyan mint a drog. Egyre több és több kell belõle.

Vadul döngetem, de végül nem bírom és elélvezek, de elõtte kihúzódom belõle és most nem megyek el benne, hanem a hátára élvezek, mert ha nem tud lefürdeni nem a legkellemesebb így lenni. Pár simogatás után õ is elélvezz.

- Ez isteni volt. – fogok egy zsepit és szépen letörlöm ott ahol kell és magamat is. Nem az igazi, de jobb mint a semmi.

- Micsoda úriember. – kuncog. Visszaöltözünk és megcsókol.

- Tényleg isteni volt. – harap az ajkaimra.

- Ne is mond már jobb kedvem van. Erõt adtál az egész naphoz meg az éjszakához. – simítok az arcára.

- Örömmel hallom. Most akkor merre mész? – érdeklõdik miközben elvégezzük magunkon az utolsó számításokat és elindulunk kifelé.

- Beszélek egy pszichiáterrel, aki szokta segíteni a rendõrség munkáját. Már eddig is akartam csak nem jutottam el hozzá, de most az ötleted során fõleg akarok. Remélem hamar tud fogadni. Mielõtt még kijövök este elõtte pár órát próbálok piheni aztán majd kiderül mi lesz éjszaka. – fejtem ki. Kiveszi nekem a könyvem majd odaadja.

- Köszönöm. – mosolygók rá.

- Nem tesz semmit. Remélem sikerrel jársz. Holnap hívsz?- pillant rám.

- Persze reggel hívni foglak vagy tudod mit találkozzunk itt. Remélem vagy sikerrel fogadlak vagy marad ilyen az állapot, de semmiképpen nem lesz rosszabb. – sóhajtok fel picit.

- Így legyen. Fél9-kor jó a bejárat elõtt? – bólintok.

- Remek lesz már várom. Lehet este unalmas perceimbe felhívlak. – adok még egy csókot és elköszönve megyek a dolgomra.

Kocsiba rögtön felhívom a doktort, akivel holnapra meg is tudok beszélni egy találkozót. Az úton végig Kai szavai járnak a fejembe. Tényleg nem semmi miket lát meg ez a kölyök. Bent egyelõre nem mondok semmit majd csak ha beszélek dokival utána. Kevés az esély, hogy ne így legyen, de õ biztos tud plusz információkat is mondani.

Már 5 óra van mire beérek. Beszélek a kollégákkal, akikkel leszek és 8-ra beszélem meg a találkozót, addigra már lemegy az összes óra. Pár szót váltok még a felettesemmel majd haza megyek. Csinálok szendvicset és evés közben a könyvet olvasom. Tetszik a könyv mindig is szeretem az ilyen témákat és sok segítségét is nyújt. Elégé belemerülök így végül nem alszom meg nem is voltam álmos. Fõzök le kávét és iszom, de rakok is el magamnak. Letusolok és felöltözve odamegyek az egyetem elé.

Eligazítok mindenkit majd én is a helyemre állok. Hosszú este lesz és fene se tudja, hogy eredményes e. Nem akarok még több gyilkosságot és jó lenne már végre elkapni vagy legalább közelebb lenni hozzá. Látni akarom, beszélni vele és elkapni. A neve ígyis fent fog már maradni, de akkor is véget kell vetni az õrült játékénak minél elõbb. Van egy olyan érzésem, hogy itt lesz ma. Követi az eseményeket és mindig elõrébb járj és engem akar velem játszik akkor tudja, hogy itt vagyok én is. Még ha nem is csap le itt lesz a közelben. Kiindulva az eddigiekbõl nem tudja majd kihagyni ezt a helyzetet.

- Nyomozó... megint túl sokat beszélsz ahelyett, hogy cselekednél...- suttogja az ajkaim közé és megcsókol. Ezt úgy veszem, hogy tovább mehetek. Az ölembe mászik a hajamba túrva félrerántja a fejem.

- Te kis vadmacska...- vigyorodom el. Megérzem a fogait mire jólesõen felnyögök. Nem érdekel, hogy a vérem is kifolyik szeretem, ha valaki ilyen vad. Fenekét markolászom, olyan jó kis formás.  

- Kívánsz?- felnyögök éppen olyan kemény vagyok mint õ.

- Igen...- az nem kifejezés.

- Mennyire?

- Elmondhatatlanul.

- Helyes válasz. – mosolyodik el, majd elhúzódik tõlem. - Mutatok neked valami érdekeset. – kíváncsian pillantok rá. Elkezdi kigombolni az ingét, na ezt már most élvezem. Talán egy kis vetkõzõ mûsorral készül. Ez az elsõ gondolatom egészen addig, amíg le nem kerül róla az ingje. Egy tetoválást válik láthatóvá  Nem ezen lepõdök sõt döbbenek le, hanem amit ábrázol. Életemben nem láttam még ilyen mûvet.

- Ez… hátborzongató és egyben csodálatos. – suttogom és végigsimítok rajta.

- Köszönöm. 17 voltam, mikor felvarrattam magamra. – vajon, hogy jött neki az ötlet? Oké, hogy mûvész és õk elvontak, na de ennyire?

- Tényleg?

- Igen. Hosszú hónapokig tanulmányoztam az anatómiáról szóló könyveket, csakhogy hiteles legyen. A saját kezemmel rajzoltam, majd vittem be a tetováló szalonba. Az egyik legelsõ mûvem. És még mindig imádom. – szóval õ rajzolta. Tetszik, hogy ennyire komolyan veszi, amikor alkot. Másoknak lehet ijesztõ vagy beteges lenne ez tetkó, de nekem kifejezetten tetszik. Illik hozzá. Egyedi és különleges, ahogyan õ maga. Magamhoz húzom és végignyalok ezen a bizarr mûvön.

- Lenyûgözõ vagy, Kai.- mosolyodom el. Mindig kimondok, amire gondolok fõleg ilyen esetekben. Felhajolok hozzá egy lágy csókra., amit õ vadul viszonozz így nekem se kell több és ugyan olyan szenvedéllyel csókolom, mint õ engem.

- Tegyél a magadévá…- ezzel kicsit meglep. Azt hittem még kéreti magát. Megborzongok, ahogyan a fülem rágcsálja bármit is tesz és bárhol ér hozzám a testem forrni kezd.

- Te tényleg folyton meglepetéseket tartogatsz… egyszerûen nem tudlak kiismerni. – nyögök fel. Fenekét tartva felemelem és elindulok a háló felé. Ahogyan körém fonja a lábait még jobban hozzám simul felnyögök és egyre keményebb leszek. Oldalra döntöm a fejem, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz, majd amikor bent vagyunk az ágyra dobom.

- Sosem fogsz teljesen kiismerni… hiszen én sem ismerem magamat…- a látvány, amit nyújt õrjítõ, de a szavai elgondolkodtatnak ismét, de nem most fogok rajta elmélkedni. – De amíg csókolhatsz, ne is akarj kiismerni… csak élvezd az ízemet a szádban…- de még mennyire kifogom élvezni, viszont akkor is azon leszek, hogy kiismerjem szépen lassan. Rámászok és vadul megcsókolom. Tudom vele nem kell finomkodnom persze csak annyira leszek vad, hogy élvezze is.  Jobban szeretem a vad, szenvedélyes szeretkezéséket a gyengéd és lágynál, de tudok olyan lenni is de csak azzal akivel együtt vagyok és remélem Kaiial együtt leszek én tényleg nem csak egy kalandot tervezek vele. Elkezdi kigombolni az ingem, de lefogom a kezeit. Most én irányítok kicsikém.

- Imádom az olyan pasikat, akik nem engedik, hogy felülkerekedjek rajtuk…- ezen csak elvigyorodom.

- Te tényleg nem vagy hétköznapi…- jegyzem meg majd mielõtt bármit mondani a felsõtestét hintem be csókokkal. Annyira szép teste van. Több helyen is megszívom fehér bõrét, ami így pirossá válik. Harapdálom, csókolgatom, szívogatom selymes finom bõrét, minél jobban felakarom tüzelni. Édes nyögése zene füleimnek. Egyik kis rózsaszín mellbimbóját veszem a számba és keményre szívogatom miközben szabad kezemmel kemény farkát markolászom nacin keresztül. Nekem is igen kényelmetlen így és elégé szorít a nadrág.

- Nyomozó… ha tovább játszol velem, nem állok jót magamért…- erre csak felnevetek. Milyen kis türelmetlen itt valaki.

- Nem ijesztesz meg. – kuncogtam fõleg a pillantásán, ami egyszerre volt sötét és vágytól túlfûtött.

- Pedig jobban tennéd, ha komolyan vennéd, amit mondok…- nem tudom eldönteni vajon komolyan vegyem e vagy se. Leveszem a naciját, majd izgatni kezdem.

- Sosem tudom eldönteni, mikor tréfálsz, és mikor mondasz valamit komolyan. – jegyzem meg.

- Ahh…- nyakát kezdem el erõse szívogatni ne, hogy már csak rajtam legyenek nyomok. - Azért, mert azt akarom, ne tudd eldönteni…- elvigyorodom, mennyire nem bír magával… - Bones…

- Egyszer úgyis ki foglak ismerni…- közlöm vele és akkor is így lesz. Abbahagyom a farka kényeztetést és egy ujjam mélyen belényomom, azért még se akarom rögtön a farkam, na meg jó húzni az agyát.

Körmeit belém vájja és olyan tekintettel nézz rám amitõl még keményebb leszek ezt még senki nem érte el nálam erre egy pimasz kölyök éri ezt el.

- Bones… ha tovább váratsz, bosszúból holnap nem fogom engedni, hogy hozzám érj…- ohh szóval holnap is velem akar lenni, ahogyan én vele.

- Már zsarolsz is? Ejnye… pedig nem vagy épp abban a helyzetben…- vigyorgok még egy ujjam belényomom és a gyönyörpontját nyomogatom aminek meg is lesz a hatása, de már én se bírom tovább.

- Nyomozó…- imádom amikor így hív. Levettem magamról a ruhákat majd a lábait feltolva egy mozdulattal beléhatoltam. Hangosabban felnyögök mivel annyira forró és szûk. Rögtön mozogni kezdek szorosan ölelve magamhoz ott csókolva, simogatva, ahol érem. A hátam karmolássza, ami csak még jobban beindít.

- Annyira csodálatos vagy…- suttogom majd vadul megcsókolom. Isteni éjszakát töltünk együtt és addig szeretkezünk, amíg teljesen ki nem merülünk. A végén magamhoz ölelve alszom el, mint akit fejbe vertek. Most elõször feküdtünk le, de vele volt eddig a legjobb pedig jócskán volt már partnerem, de õ mindent vitt és ez még csak a kezdet.

***

Mélyen alszom így azt se érzékelem, hogy elmegy csak reggel ébredek, hogy csörög a vekker. Lenyomom, és akkor feltûnik, hogy nincs ott.

- Kai – szólítom meg, hátha kiment, de akkor meglátom az üzenetet. Elolvasva elmosolyodom.

- Igen mindenképpen. – jegyzem meg én is és eszembe jut a csodás éjszakánk. Olyan édes és szexi volt, ahogyan nyögött alattam. Alig várom, hogy ismét vele legyek és persze nem csak a sex miatt. 

Elmegyek fürdeni és megcsodálom magamon a nyomokat. Igazi kis vadmacska, de nekem csak tetszik. Éppen kimászok a kádból, amikor megszólal a mobilom. Direkt hoztam be magammal így rögtön feltudom venni. Ismét lecsapott ráadásul az egyetemen.

- A kurva életbe. – csapok a csempébe. Gyorsan elkészülök és indulok is be. Nagyon ideges vagyok. Egyrészt, mert volt kint négy társam is kiküldtem is gondoltam én naivan talán feltûnik nekik, ha megjelenik, de rosszul hittem. Tudtam, hogy profi, de még annál is jobb meg egyszerûen idiótákkal vagyok körbevéve. A másik ami miatt ideges vagyok, amit még Kai mondott. Mi van, ha azért gyilkot itt ismét, mert azzal, hogy elleptük az épületet csak azért is itt gyilkol, hiszen szereti a kihívásokat. Vajon most én vagyok a hibás? Ha nem teszem meg akkor ez nem történik meg vagy mégis? Meg kellett tennem ezeket az óvintézkedéseket, hiszen már ketten meghaltak most meg már hárman. Nem szabad elbizonytalanodnom ezt a lépést meg kellett tennem, ha én nem teszem akkor a feletteseim kérnek meg rá. Szórakozik velünk vagy talán sokkal inkább velem.

Kiérve rögtön a helyszínre megyek, a kollégákat utána fogom lebaszni. Belépve a terembe, ami már most le van szalaggal zárva elborzadok. Megnyúzta és biztos, hogy élve. Ezt a beteg elmét.

- Ki találta meg és mit tudunk az áldozatról? – kérdezem már a kint lévõ kollégákat.

- A takarító találta meg. A fiú neve Ichinose felsõéves és idejár. – tudták meg a nála lévõ iratokból. Találtunk még egy Cd-t, de még nem néztük meg. Valamint van egy üzenet. – biccent a falra. – Mit gondol?

- Lemerem fogadni, hogy a Cd-én olyan információ található, amivel zsarolta az illetõt és ezért tudta idecsalni hajnalba. Az üzenet pedig. – lépek közelebb és elolvassa a tekintettem elsötétül, mégis elmosolyodom, de igen csak ördögien. – Szóval tényleg velem játszol. – suttogom, de úgy, hogy senki ne hallja.

- Micsoda morbid humor, hogy így ültette a hullát, mintha csak az elõadásra figyelni. – közben fotózni kezdek. Bárki is legyen elfogom kapni már egyre jobban elakarom. Csak hibázzon, és én ott leszek és akkor vége lesz a játéknak. Meg foglak találni abban biztos lehetsz.

- Mit csináljunk nyomozó? – pillant rám.

- Tudjanak meg mindent az áldozatról. Tudni akarok róla az égvilágon mindent. Akik kint voltak õrjáraton azok menjenek az egyetem elé, beszédük van velem. Én addig megnézem a felvételt, úgyis beszélnem kell a dékán asszonnyal és minél elõbb végezzenek itt és ne engedjenek be senkit arra is figyeljenek, hogy ne nézelõdjenek. – adom utasításba, majd elrakom gépem és megfogva cd-ét elindulok fel az irodába. Bekopogom, amikor engedélyt kapok, belépek.

- Asszonyom. – biccentek a fejemmel még se mondhatom neki, hogy jó reggelt, miután ismét gyilkosság történt

- Nyomozó elárulna, hogy ez mégis, hogy történhetett meg? Elvileg õrjárat volt az éjszaka is nem? – látszik rajta, hogy feldúlt és jogosan félig meddig.

- Igen az volt, még beszélek a kollégákkal, hogy történt. Több járõr lesz kint, de az elkövetõ nagyon profi, de igyekszünk jobban megerõsíteni a védelmet, de ezt bízza ránk. Találtunk egy cd-ét megnézhetném itt? – kérdezek rá és csak remélni tudom nem kezdi el kioktatni, hogy kéne végeznünk a munkánk.

- Magukra bízom és nagyon remélem többször ez nem fordul ez elõ. Ez az egész egy kész rémálom. – remeg meg picit. Persze nézze meg. – elkéri és be is rakja. – Ki menjek?

- Azt megköszönném. – bólintok és így tesz én meg elindítom a felvételt és teljesen ledöbbenek. Igazam volt ezzel csalogatta ide, de azt nem gondoltam volna, hogy a dékán asszonnyal van a felvételen.

Behívom és elmondom mit láttam és azt is közlöm vele, hogy a szeretõjét ölte meg. Teljesen lesápad és még sírni is kezd. Szóval ez nem csak egy kaland volt. Sajnálom a nõt és nem ítélem el, vagyis mindenki maga dönti el kivel kezd kapcsolatot. Igyekszem megvigasztalni és biztosítom a felvétel nem fog kiszivárogni. Beszélek még vele kicsit majd megyek a dolgomra.

Kimegyek az egyetem elé és ott várnak is kollégák.

- Áruljátok már el nekem, hogy nem tûnt fel nektek két ember? – morgok rájuk és rágyújtok.. Nehezen lehet felbosszantani, de nekik sikerült.

- Nem tudjuk, hogy tudtak bemenni tényleg figyeltünk. – mondja az egyik.

- Figyeltetek? Mégis meghalt egy diák ismét ez nektek a figyelés? Még ennyit se tudtuk elvégezni? Nem lett volna nagy feladat. – emelem fel a hangon.

- Sajnáljuk. – közlik velem, mire még jobban megremegek. – Itt a sajnálat nem elég. Tény, hogy profival van dolguk, de négyen voltatok és kétlem, hogy figyeltetek rendesen vagy talán tévedek? Mondjátok csak mennyire végeztetek pontos munkát? – szívok idegesen a cigibe. Utálom, amikor valaki nem végzi rendesen.

- Mi figyeltünk. – mentegetõznek.

- Ezt már hallottam a francba is. Most menjetek. – küldöm el õket mielõtt tényleg nagyon kiakadok. Amint elmennek egy ismerõs hangot hallok meg hátam mögött.

- Bones jól vagy? – megfordulok és Kait pillantottam meg.

- Szia. Hát nem éppen. Mindent hallottál? – sóhajtok fel.

- Nem akartam zavarni, de még a távolból is látszott, hogy igen ideges vagy. Ismét lecsapott? – erre csak bólintok.

- Nincs nagyon idõm, de egy kávé jól esne, igyunk egyet. – bólint, veszünk is kávét majd leülünk egy padra és ismét rágyújtok. – Nos igen ismét lecsapott. – elmondok neki mindent, amit eddig tudunk még a kazettát is, hiszen tudom, nem fogja kiadni semmilyen infót. – Tényleg úgy érzem, hogy idiótákkal vagyok körbevéve. Tény, ami tény az gyilkosunk profi, de hogy semmi se tûnt fel nekik még az áldozat se, hogy itt várakozót. – csóválom a fejemet.

- Emiatt ne hibáztasd magad nem te tehetsz errõl, hogy ilyen idióták már bocs. Nos mit gondolsz akkor ide járhat a gyilkos? – pillant rám.

- Ne szabadkozz tényleg azok. Egyre inkább azt gondolom fõleg felvétel miatt is meg hát biztos járatos itt, de van bennem azért még némi bizonytalanság. Viszont a mai estét le kell mondanom. Ne haragudj, de este én akarok itt lenni. Lehet nem csap le ma, de az is lehet igen. Nem tudtam még egyszerûen kiismerni. – mondom kissé csalódottan.

- Mindig lefog tisztulni hidd el. Megértem persze elsõ a munka, de mondjuk, ha délután ráérsz, akkor találkozhatnánk. Ebédelhetnénk és akár én lehetnék a desszert. Lemerem fogadni az erõt adna neked. – leheli a fülembe. Elmosolyodom és megcsókolom.

- Imádom az ötleteid. – elég vele lennem és máris megnyugszom. – Most viszont megyek, amint van pár órám kereslek és akkor egyeztettünk.

- Rendben és ne idegeskedj. – ad még egy csókot majd megy be órára.

Kíváncsi vagyok vajon meddig fognak zajlani az órák. Kitudja lehet egy kicsit bezárják az egyetemet, de úgy érzem az csak olaj lenne a tûzre. Tényleg minden annyira bizonytalan és én magam se tudom, hogy mit higgyek pedig ez nem jellemzõ rám.

Visszamegyek még a helyszínre. A hullát már elvitték, de a vérnyom a falon még ott van.

- Ki lehetsz? Lehet most is itt vagy és figyelsz engem. – suttogom. Egyre sûrûbben és egy brutálisabban csap le. Minél elõbb meg kell találnom.

Bemegyek az õrsre. Bent pont találkozom az egyik felettesemmel, aki megkér hívják össze egy megbeszélést ígyis teszek. Mikor mindenki ott van beszámolók az újabb fejleményekrõl. Leginkább én beszélek, ahogyan az lenni szokott. Biztos vagyok benne, hogy kapnak nagyobb lebaszást, akik tegnap éjjel kint voltak a fõnöktõl, de ez már nem az én dolgom. Ma este 8an leszünk kint beleszámítva engem is. Miután végzünk, visszavonulunk az irodába. Kinyomtatom az újabb képeket és kirakom a többi közé.

Most nem hagyott rajzot vajon miért? Talán azért fél a lebukástól vagy csak nem akart most csinálni talán ezzel is megakar zavarni? Ez mostantól rólunk szól. Rólam és róla a mi játszmánk. Egy játék, ahol csak egy gyõztes lehet. Egy játék, ami nagyon sok áldozatot követel. Még több idõt kell neki szentelem, de most ott van Kai. Ez részben megkönnyíti, és részben megnehezíti a dolgom. Sokat segít és nagyon jó vele, de emiatt többször el is kalandozok. Egyre jobban és jobban megtetszik.

Kicsit rajta elmélkedek, majd tovább dolgozok. Elégé belemerülök a munkába, de hát elõrébb nem jutok. Az órámra pillantok már 3 óra. Tartok egy kis pihenõt utána úgyis kint leszek egészen másnapig. Felhívom Kait, hogy lebeszéljem vele a randinkat. Neki is megbeszélem vele, hogy a egyetemnél lévõ kávézónál találkozunk. Tetszik az a hely és van náluk pizza így kajálni is tudunk.

Fél óra múlva találkozunk is már.

- Hello édesem. – húzom magamhoz egy hosszabb csókra. Nem fogom visszafogni magam még itt se és õt se kell félteni szerencsére.

- Hello nyomozó. – vigyorodik. – Már vártam a hívásod. – harap az ajkaimra.

- Ezt örömmel hallom. – kuncogok, majd bemegyünk. Elõször csak kávét rendelünk majd leülünk egyik hátsó asztalhoz.

- Tényleg még nem is kértem ki a véleményed. Mit gondolsz az ügyrõl? – kérdezem kíváncsian és a laptopomon még a képeket is megmutatom, már meg se kérdezem bírja e gyomra, hiszen tudom így van.

- Mit gondolsz? Te lettél a célpontja?- ez nekem is megfordult a fejembe már, de nem hinném hogy így van legalábbis most még nem.

- Nem is tudom. Nem volt arra utaló jel, hogy engem is meg akarna ölni. Talán inkább… játszani akar. – mondom el az elméletem.

- Milyen érdekes. Ez olyasmi lehet, mint a macska-egér játék. Nekem úgy tûnik, hogy kifejezetten élvezi, ha a rendõrség a nyakában liheg. – úgy gondolkozik mint én. Ez a fiú még nyomozónak is nagyon jó lenne.

- Igen, ez nekem is megfordult a fejemben. Beteges játékot játszik .- sóhajtok fel majd rágyújtok a cigi az lenyugtat.

- Megmutatod a képeket a gyilkosságról?- milyen kíváncsi ismét, de nem tudom jó ötlet, hogy ezeket is lássa, mert ehhez képest a többi olyan mint egy gyerekrajz.

- Biztos bírni fogod? Ez kivételesen kegyetlen és undorító…- hívom fel a figyelmét, de õ akarja látni hát legyen. Elõveszem a laptopom majd bekapcsolva és megkeresve a képeket felé fordítom.

- Egy marionett. – rápillantok igazából nagyon kíváncsi vagyok a véleményére. – Tudod, mi is igazából az a marionett?- megrázom a fejem hiszen nem tudom a jelentését. – A marionettbábuk olyan babák, melyeket a bábjátékos zsinórral mozgatott. A baba kénytelen volt teljesíteni a tulajdonosa minden parancsát, nem rendelkezett saját akarattal. Egy idõben ezért festették õket különbözõre. Az arcuk egyik fele mosolygott, ahogy azt a bábmester parancsolta nekik, a másik pedig sírt, amiért sosem szabadulhattak ebbõl a szerepbõl. – Kai mellett nap mint nap tanulok valami újat.  

- Ez jelenthet valamit?- kérdezem kíváncsian. Komolyan vele tényleg jobban haladok az üggyel, mint bent a kollégáimmal ez tényleg igazán vicces.

- Ki tudja. Talán csak Nakamura-senseit próbálta kifigurázni. Talán saját magára utalt. Esetleg rád. – rám? Mégis rám miért? Értetlenül nézzek rá. – Lehet, hogy arra akart célozni, hogy a markában vagy… hogy úgy irányít, akár egy marionettet.

Ettõl picit megremegek, de tartom magam. Mélyen beleszívok a cigimbe. A legrosszabb, hogy tényleg a markában tart ami igen csak bosszant, de egy részrõl igen nagy adrenalint ad nekem.

- Szerintem nem akar megölni. – folytatja a monológját. Én már nem tudom mit higgyek. Visszatolja a laptopot vettek még egy pillantást a képekre elhúzom a szám és ki is kapcsolom inkább.

- Mibõl gondolod?- vonom fel a szemöldököm.

- Ha annyira meg akarna ölni, szerintem már megtette volna. – ebben van valami.

 – Talán… ha eleve abból indulunk ki, hogy õrült és minden bizonnyal imádja az izgalmakat, akkor… szerintem folytatja majd az öldöklést, egyre brutálisabban. Rá akar majd venni, hogy elkapd…- ezzel teljes mértékben egyetértek, hiszen én is ezen a véleményen vagyok, de most még inkább.

- Valószínûleg igazad van. De a végén úgyis õ húzza majd a rövidebbet. – teszem hozzá magabiztosan. Most a markában vagyok, de ez fordulni fog és végül õ fog súlyos vereséget szenvedni.

- Remélem úgy lesz, Bones. – mosolyodik el majd megcsókol. Hajába túrok és elmélyítem a csókot igen csak vadul. Nagyon kívánom.

- Ma este is felviszel magadhoz…?- beleborzongok legszívesebben, most leteperném.

- Amint végeztem a munkámmal. – lehelem az ajkai közé.

- Akkor majd keress. Most már tudod a számom. – elvigyorodom majd visszaülök a helyemre. – Vége a kihallgatásnak, nyomozó?- felnevetek kis huncut.

- Küld be a következõt, kérlek. - ejtek meg egy szexi vigyort.

- Akkor este…

Ohh már alig várom csak legyen már este.

A többi kihallgatás teljesen felesleges, de hamar végzünk itt. Visszamegyek az rendõrségre majd elmélkedni kezdek azon amiket Kai mondott. Vajon mit akarhat tõlem a gyilkos? Tényleg csak játszik vagy a vesztemet akarja? Elõbb utóbb biztosan meg akar ölni, de arra nem lesz esélye.

Bent mindenki elmondja mire jutott a válasz persze semmire. Néha azt gondolom idiótákkal dolgozok együtt vagy talán nekem vannak nagy elvárásaim? Meg lehet….

Nem maradok sokáig bent. Felhívom apámat és megbeszélek vele egy találkozót. Szokásos kávézóban találkozunk. Mielõtt a munkára térnek elmondja mi is a helyzet otthon meg hasonlók majd rátérünk a munkára. Mindenbe beleavatom, de neki se beszélek Kairól. Õ sose szerette, ha úgy mond civilek folynak bele a munkába így otthon se beszélt soha a munkáról csak késõbb idõvel nekem. Emlékszem amikor gyerekként meglestem az aktáim és elég sokszor lebuktam és persze igen csak lecseszett csak féltésbõl, hiszen még gyerek voltam és szerinte nem álltam készen a dolgokra és volt benne igazság. Elmondom a fejleményeket és mindent megmutattok. Még õ se találkozott ilyen üggyel a pályafutása után pedig aztán sokáig dolgozott rendõrként. Most még azt is kihagytam, hogy a nevem fel volt írva. El akar majd neki mondani na meg mástól is megtudhatja hiszen beszokott hozzánk járni, de nem akarom, hogy féltsen. Tudom ezt csak azért teszi, mert szeret, de néha bosszantó tud lenni bár én is féltettem anno és most fordult a kocka.

Amiket mondok mindennel egyetért. Jól kibeszéljük magunkat, majd elindulok haza, de elõtte beugrok egy boltba. Megveszem, amit kell ideje lazítani is egy kicsit.

Hazaérve írok Kainak, hogy legyen itt másfél órán belül, addigra elkészülök a fõzéssel. Meg akarom õt lépni és remélem ízleni is fog neki, bár eddig senki se panaszkodott. Thai kaját csinálok az a egyik specialitásom. Elég rég voltam ilyen izgatott, sõt még soha egy pasi miatt na meg nõ miatt se. Ez a fiú már most nagyon tetszik bele se gondolok vajon mi lesz késõbb. Talán most életemben elõször tényleg szerelmes leszek? Meg lehet semmi sincsen kizárva. Miután elkészülök letusolok majd most is kicsípem magam adjuk csak a módját.

Mikor végzek még megterítek elvégzem az utolsó simításokat és nem sokra rá csöngetnek is. Végre itt van a kicsike. Odasétálok és kinyitom az ajtót.

- Szia Kai fáradj be. – engedem be.

- Hello nyomozó. – vigyorog rám imádom amikor így hív.

- Már nagyon vártam, hogy végre együtt legyünk. – magamhoz húzom és forrón megcsókolom. Nem tudom, meddig tudom majd türtõztetni magam hiszen annyira kívánom, de tiszteletben tartom a kérését.

- Micsoda fogadtatás. – kuncog az ajkaim közé. – Mond te mindenkit így fogadsz? – harap az ajkaimra. Komolyan tényleg hergel nem is kicsit.

- Nem csak az ilyen szexi fiúkat, mint te. – markolok a fenekébe majd ellépek tõle. – Éhes vagy?

- Rád vagy a kajára? – vigyorodik el kajánul.

- Komolyan ezt direkt csinálod édes? Alapból nehéz visszafognom magam te kis bestia. – sóhajtok fel. – Kajára, de engem is megkaphatsz persze. – teszem hozzá.

- Ugyan én nem csinálok semmit. – adja az ártatlant. – Finom illatok vannak csak nem te fõztél? – kérdezi és bemegyünk a konyhába. – Már csak a gyertyafény hiányzik. – nevet fel. Akartam azt is, de nem akartam túl nyálas lenni meg kétlem, hogy õ az a fajta, aki bírja az ilyeneket na meg én se vagyok a legromantikusabb csak minimális szinten.

- Én fõztem thai kaját remélem szereted. – ciki lenne, ha nem szeretné.

- Szóval fõzni is tudsz. Hmm tele vagy meglepetésekkel. Amúgy meg szeretem szinte mindenevõ vagyok jól jártál velem. – kacsint rám és helyet foglal.

- És még sok meglepetést tartogatok számodra. – mosolyodom el fõleg az ágyban bár már ott tartanák.

- Már alig várom nyomozó. – az huncut muszáj hát készen vagyok.

- Helyes. – teszem ki kaját szerencsére még meleg. – Jó étvágyat. – ülök le én is.

- Jól nézz kis. Neked is. – belekóstol. Kíváncsian várom a véleményét.

- Tényleg tudsz fõzni ez finom. – mondja elismerõsen. Szélesen elvigyorodom. – Mond csak nem hátsó szándékkal fõztél?

- Ennek örülök nagyon igyekeztem. – mosolyodom el. – Hátsó szándékkal? Nem éppen, de szívesen elfogadom, ha van valami jutalmas. – simítok végig a combján.

- Azt máris gondoltam. – tovább eszik.

- Mond mi a helyzet az egyetemen? – célzok itt arra, hogy nagy e felfordulás.

- Mindenki be van szarva. – közli lazán.

- Hát te haláli vagy. – nevetek fel.

- Na és nálatok? Van valami új információ? – mint mindig most is kíváncsi bár jogosan hiszen én vontam bele a nyomozásba és sokat segített már.

- Semmi új. Találkoztam apámmal tudod õ is zsaru volt és kikértem a véleményét, ahogyan máskor is. Egyetért azzal amire eddig jutottunk, de újjal még õ se tud szolgálni. – sóhajtok fel.

- Értem. Szóval apád nyomdokaiba léptél. – jegyzi meg igen fura hangsúllyal amit nem tudok hova tenni.

- Igen lehet így mondani, de tudod sose erõltette. – teszem hozzá. – Tudod Kai lehet furán fog hangzani, de mióta találkoztunk úgy érzem veled sokkal többre jutok, mint a kollégáimmal. – mondom két falat között.

- Ezt hogy érted? – vonja fel a szemöldökét.

- Nos igen sokan be vannak parázva és már sokan visszaléptek és mióta a nevem fel volt írva még jobban félnek, hogy mi van ha õk a követezõek. Nem akarok szemét lenni, de ha gyilkos tényleg figyel minket, akkor rájöhet, hogy nem mehet sokra a legtöbbel, és nem magam akarom fényezni, de hogy is mondjam valaki jobb, ha az egyszerû boltrablásnál marad. – jegyzem meg gúnyosan, de tényleg így van. – Semmi újat nem mondanak, és ha mondanak is valamit az is hülyeség, de itt vagy te akinek semmi köze a szakmához és az ügyhöz se volt eddig, de olyan meglátásaid vannak, hogy le a kalappal. Nagyon jó nyomozó lennél még nem gondolkoztál ezen a szakmán? – kérdezem kíváncsian.

Kissé ledöbben majd felnevet.

- Ilyet se mondtak még sûrûn. Kösz az elismerõ szavakat, de inkább maradok a mûvészetnél és inkább mint kívülálló osztom meg a véleményem. Hogy is mondjam neked ez nem az én világom túl sok a szabály a kötöttség, és még sorolhatnám. Nem sokáig tûrnének ott meg hidd el. – vigyorog szélesen.

- Lehet van benne valami, de ha meggondolod magad csak szólj. – kacsintok rá.

- Úgy lesz. – nevet fel majd szépen befejezzük a kajálást. – Ez jól esett köszi.

- Egészségedre. – lepakolok majd a gépbe rámolok.

- Mit szólnál ha most söröznénk vagy esetleg bor megint? – kérdezek rá.

- Legyen most sör fõ a változatosság. – bólintok, kiveszek két üveget a nappaliba megyünk.

- Parancsolj. – adom oda az egyiket. – Viszont ma már többet ne beszéljünk az ügyrõl ok? Kell egy kis lazítás. – sóhajtok fel.

- Ezt megbeszéltük. – leül mellém. – Akkor igyunk erre kellemes estére. – koccint velem. Ez a tekintet teljesen megbabonázz, ahogyan az egész személyisége.

- Legyen még sok ilyen. – simítok az arcára, majd meghúzom az üveget. – Mond nincs kedved itt tölteni az estét? Nem történnie semmi olyan amit nem akarsz csak jó lenne. – ölelem át az oldalát közelebb húzva magamhoz majd a nyakába csókolok. – Annyira finom illatod van. – szívom be magamba.

- Nem is tudom, legyen ez meglepetés. – vigyorog ördögien. Lerakja az üvegét majd az enyémet is. – Ennyire tetszem neked? – leheli az ajkaim közé. Megborzongok minden porcikám nagyon kívánja.

- Akkor úgy csinálom, hogy maradj. – vágok vissza. – Igen nagyon tetszel el se tudod hinni, hogy mennyire. – nyalok végig az ajkain.

- Hiszen alig ismersz mi lesz veled késõbb? – még mindig nem csókol meg. Forró lehelete szinte perzsel és az illata, még jobban beindít.

- Ez igaz, de a külsõd és a személyiséged már most nagyon tetszik. Mi lesz késõbb? Kitudja, de nem is érdekel, amíg itt vagy velem. – nem bírom ki és vadul az ajkaira tapadok. Ölembe rántom egy mozdulattal, és magamhoz ölelem.

Sokkal vadabb vagyok, mint múltkor. Percrõl – percre egyre jobban akarom õt. Minden porcikája kell nekem.

- Annyira finom vagy. – harapok az ajkaira és a formás kis popsiját kezdem el markolászni. – Meddig mehetek el ma? Szeretnélek máshol is megkóstolni. – lehelem ezt már a fülébe.

- Reméltem is… csak mert imádom a magabiztos pasikat…- legjobb emberrel találkoztál kis cica. 

Tovább harapdálom kecses kis nyakát majd megkeresve az egyik mellbimbóját megcsavarom finoman. Hajamba túr és felránt egy heves csókra amit szenvedélyesen viszonzok. Megérzem merev farkát és én is neki simítom sajátomat. Erõsen az ajkamba harap annyira, hogy vérezni kezd, de ez még jobban bevadít.

- Akkor én vagyok a te embered…- mondom ki hangosan a gondolataim. Ingét kezdem el kigombolni vagyis kezdeném, de megállít. Most meg mi történt? Azt hittem akarja vagy ismét csak játszik?

- Ne olyan hevesen, Bones… én nem vagyok ennyire könnyen kapható.. – szeretek küzdené és imád a kihívásokat csak hát most álló farokkal igen nehéz. A kis mocsok még a nyakamon is végignyal direkt kínozz lemerem fogadni.

- Kár… bár nem is egy alkalomra terveztelek…- felelem hiszen tényleg hosszabbra tervezem vele és hogy mennyire lesz komoly majd kiderül.

- Jó ezt hallani. Jó pasi vagy, ráadásul kedvellek is… úgyhogy lehet szó egy hosszabb kapcsolatról. – szóval egyetért velem ami jó, de hogy tovább izgat kevésbé vagyis élvezem nagyon is pont ez a baj.

- Boldoggá teszel…- sóhajtok fel kissé már szenvedve a merev farkam miatt.

- Nem, boldoggá tenni most foglak…- nem értem mire gondol fõleg ilyen perverz hanggal, de amikor a nacim kezdi el kikapcsolni már kapcsolok is. Ohh szóval ez belefér remek legalább picit kielégülök a többire meg érdemes lesz várni. Elõveszem a farkát én is és simogatni kezdem. Úgy érzem magam most mint egy kis tini akik csak csókolóznak és kiverik egymásnak, de nem is olyan rossz így. Õ hamarabb elélvezz majd nem sokkal utána én is. Úgy tûnik elfáradt. Kíváncsi vagyok milyen lesz, amikor majd jól megdugom a formás kis seggét.

- Remélem, te tovább fogod bírni, mint a többiek, Bones…- meglepetten pillantok rá. Mindig tud ilyet mondani amit elsõre nem tudok hova tenni.

- Ezt hogy érted?- érdeklõdöm, de még nem mászok le róla.

- Csak mert néha elég kibírhatatlan vagyok .- ezen elmosolyodom. Ki nem az… - Tudod, a mûvészekre azt szokták mondani, hogy bizarr különcök. Hát, én is közéjük tartozom. És sokan ezt nem bírják. – nálam nem lesz ilyennel gond ha mégis majd jól megnevelem már alig várom.

- Ne aggódj, engem ezzel nem tudsz elrettenteni…- nevetek a fülébe majd megcsókolom. Lemászok róla bár nem szívesen, de így rajta nagyobb a kísértés. Visszaöltözök majd leülök.

- Nekem most mennem kellene. Holnap iskola .- kár, de elsõ a suli.

- Holnap mikor végzel?- kíváncsiskodom. Látnom kell õt.

- Délután egykor. Utána bármikor ráérek…- akkor belefér egy ebéd is majd utána az estét remélem itt tölti. Váltunk még egy csókot majd kikísérem és elmegy.

Már most teljesen megbabonázott ez a kis démon. Bekapcsolom a tévét úgy döntök ma már nem dolgozok, de hát ezt csak gondolom így. Kapok kicsivel késõbb egy riasztást, hogy ismét lecsapott és azonnal menjek ki. Összeszedem magam majd megyek is a helyszínre.

Egyre több és több zsaru jön ki a helyszínre. Kint hallom megint milyen brutális volt. Mikor belépek az ajtón az egyik kollégám akkor rohan ki és kidobja a taccsot pedig õ eddig bírta eddig. Vajon mit tehetett most? Belépek a szobába és teljesen lefagyok. Erõs az idegzetem meg a gyomrom is, de ettõl már én is megremegek persze azért bírom még.

- Egyre messzebb megy. – suttogom. – Mit tudunk az áldozatról? – kérdezem miközben felmérem a telepet és én is fotózni kezdek. Szeretek magam is minél több munkát elvégezni.

- Nakamura a neve és az egyetemen dolgozott, ahol történt a múltkori gyilkosság. Akkor az egyik diák vagy tanár lesz. – elmélkedik.

- Nem olyan biztos. Lehet ez megtévesztés is mindenesetre mindenkit hívjunk be akiket múltkor kihallgattunk meg holnap ki kell menni az egyetemre is. Tartunk majd egy tájékoztatást. – adom ki a parancsot a fotózás közben. – Ki értesített minket? Van más áldozat is?

- A szomszéd hozott át valamit amit kölcsönbe kapott és õ találta meg. Rajta kívül a kutyáját ölte még meg. – feleli egyre jobban sápadt el.

- Értem. Persze, hogy ne ugasson okos. Menj ki és levegõzz egyet. – nem kéne, hogy elájuljon. Elõször a hullát fotózom majd alaposan szemügyre veszem.

Ez  harlekin vagyis úgy nézz ki. Nem is tudom milyen kifejezést használjak rá. Ez már nem brutális vagy kegyetlen ez annál sokkal több. Ahogyan jobban szemügyre veszem hát párszor engem is elfog kissé a hányinger, de azért nem fogok kidõlni.   

A falhoz megyek és leveszem a rajzot, de akkor olyat látok amitõl teljesen megremegek.

- Ez meg mi? – egy üzenet nekem. De mégis hogyan és miért?

Kiviharzok muszáj rágyújtanom. Oké elõször le kell nyugodnom, ha ideges vagyok akkor nem tudok gondolkozni. Eddig nem hagyott e fajta üzenetet. Tegnap voltak a kihallgatások vagyis ott jó páran megtudták a nevem. Viszont ez túl egyszerû lenne, de mi van ha pont ezért csinálta? Úgyis gondolhatja, hogy mivel annyira egyszerû lenne ezért ezt a lehetõséget ki is zárjuk. Ismét több lehetõség van. Akkor viszont az elkövetõ Kai is lehetne, de õ meg velem volt. Meg kell tudnom mikor halt meg az áldozat. Eldobom a cigim és az orvos pont vizsgálja. Csak kb. tudja megmondani mikor halt meg pontosat csak a boncolás után tud na nem mintha sokat lehetne rajta boncolni. Kait kizárhatjuk viszont biztosra. Hirtelen nagyon megnyugszom, mert ha úgy nézzük mûvész és okos nem is kicsit és olyan dolgokat is mondott a  nyomozással kapcsolatban, amit akár azért is tudhatna, mert õ az elkövetõ, de ez mind butaság, mert õ nem gyilkos.

Kezdek kicsit lehiggadni és akkor kapcsolok. Basszus tényleg igen figyelmetlen vagyok mostanság. Az újságokban fel van tûntetve a nevem, hogy én vagyok az egyik vezetõ na meg az se kizárt, hogy folyton megfigyel minket és egy ilyen elmének pár percbe se telik kideríteni, hogy is hívnak mi a rangom és még sorolhatnám is. Nem félek tõle emiatt. Most már tényleg játszani akar és velem vagyis most úgy tûnik am legyen. Utálok veszíteni és most se fogok.

Jó darabig kint vagyok a helyszínen majd visszamegyünk az õrsre. Elmondom a teendõket vagyis akkor holnap mindenkit vissza kell hívni és bemegyünk az egyetemre. Többen a kollégák között rettegnek. Félnek mi van, ha legközelebb az õ nevük lesz fent a falon vagy õ maguk lesznek fent a falon. Most is elmondom nekik ahogyan máskor is aki nem bírja ezt az ügyet az kiszállhat és nem lesz következménye. Ezeket megbeszéltem a felsõbb vezetéssel is. Komoly ez a ügy és még egy profibbat is megviselhet.

Ismét én maradok bent a legtovább annyira, hogy nem is alszok. Mindent leírok amit kell és csak kattog kattog az agyam.

~

Reggel hamar eljön. Tartok az irodámba ruhát meg tusoló is van így ott készülök el. Iszok egy erõs feketét majd elindulok be az egyetemre. Már betelefonáltak, hogy érkezzünk és elõadást tartunk és akik ott van mind próbáljanak eljönni.

Nem vagyok fáradt sõt pörgök nem is kicsit. A nagy elõadóba megyünk ahol igen sokan vannak. Kicsit várunk majd felmegyek az emelvényre és beszélni kezdek.

- Jó napot kívánok. A nevem Bones nyomozó köszönöm, hogy eljöttek. Bizonyára páran tudják, hogy tegnap este megölték Nakamura senseit. A tettes ismét a mûvész volt. Nem állítjuk biztosra, hogy az illetõ idejár, de nagy esélye van ennek is. Mai naptól kezdve rendõrök lesznek az iskolába civilben és állruhában is. Valamint mindenkinek ajánlom, hogy ne legyen egyedül az egyetemen területén és a legjobb lenne, ha sehol se. Kettesével vagy a legjobb ha csoportokban járnak amennyire lehetséges. Õszinte leszek. Meg kell, hogy mondjam senki nincsen biztonságban. Azon vagyok, hogy minél elõbb elkapjuk az illetõt. Bárkinek bármi feltûnik azonnal jelezzen és nagyon kérek mindenkit, hogy ne kezdjenek saját nyomozásba. Rajta vagyunk az ügyön. – fejtem ki. Sokan megrémülnek vagy éppen háborognak és szidják a munkákat. Tegyék elérni nem fognak ezzel semmit.

- Köszönöm a figyelmüket, ha bármi kérdésük van bizalommal forduljanak hozzám vagy a kollégáimhoz. – befejezem majd lesétálok egyenesen a rektorhoz megyek. Megbeszélek vele mindent majd pár tanárral is. Inkább itt tartjuk a „kihallgatást” egyszerûbb.

Késõbb csatlakozom picivel. Nagyjából azokat kapjuk meg akiket múltkor. Várom már, hogy Kai jöjjön be. A jelenléte sokat segít. Nem kell sokat várnom és belép a terembe.

- Szia. – mosolyog rám. – Micsoda nap basszus jól felgyorsultak az események. – leül velem szembe. – Jó beszédet tartottál. Te találtad ki az ötletet amiket mondtál?

- Szia. – mosolyodom el halványan. – Ne is mond basszus. Kösz igyekeztem és igen. Így azért nehezebben tud lecsapni bár eddig sosem csapott le kétszer egy helyen, de tudod azt gondolom, hogy most kivétel lesz. Ha idejár ha nem imád játszani és kockáztatni és szereti veszélyt. A hely most tele lesz velünk szerintem nem bír majd ellenállni a kísértésnek. – fejtem ki ismét nem titkolózok elõtte.

- Lehet igazad lesz. Akkor mond ez egy csali akkor? Arra nem gondoltál, hogy most ezzel az embereket lehet nagyobb veszélynek tetted ki? – vonja fel a szemöldökét. Megremegek picit erre így nem is gondoltam.

- Õszintén? Nem. Nem ezzel a szándékkal csináltam. – morog picit.

- Nyugi tudom. Nem akartalak felhúzni. – simít a kezemre.

- Igen tudom ne haragudj nem ellened szólt. – sóhajtok fel én is kezére simítok.

- Igen tudom. Mond mégis mi a baj? Biztos nem emiatt vagy ennyire feszült. Történt valami? Vagyis a gyilkoláson kívül? – kérdezi, de kezem cirógatja. Jól esik az érintése.

- Egyre kegyetlenebb még nekem is kissé felfordult a gyomrom és....- picit elhallgatok. – Fel volt írva a nevem a falra.

- Ez most komoly? – lepõdik meg.

- Igen az. Engem is meglepett. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg idejár és csak most tudta meg vagy már tudta és azért most írta fel, hogy megzavarjon. Sikerült neki, de akkor is elfogom kapni. Egyre jobban belééli magát a játékba, de nagyon rossz emberrel kezdett. Még ha beledöglök is akkor is elkapom és bûnhõdni fog. – villannak meg a szemeim kissé ijesztõen.

- Egyértelmûen egy elborult elme szüleménye...- hangja undorral teli. Érdekes én nem undorom tõle sõt egyre kíváncsibb vagyok vajon milyen is lehet az illetõ. - Nem hiszem, hogy köze lenne akármilyen stílusirányzathoz is. Hacsak az õrületet nem nevezzük annak. – mások is ezt mondták, de vajon kit nevezünk õrültnek? Hol a határ?

- Azt mondod, õrült?- kérdezek rá. Oké az is biztos, hogy nem normális bár annak a fogalmát is nehéz meghatározni mégis, ha õrült lenne aki nem tud magáról akkor már hibázott volna.

- Nincs más magyarázat. Ez a végtelen brutalitás... ráadásul az, hogy mûvészet címszó alatt gyilkol...- elgondolkodom azon amit mond. Van  benne igazság.

- De egy õrültnek homályosak a gondolatai. A Mûvész viszont egy zseni... egyetlen nyomot sem hagy, amint elindulhatnánk. Egy õrült már rég lebukott volna. – fejtem ki az elméletem.

- És talán nem lehet valaki egyszerre õrült és okos?- milyen igaza van. Okosabbakat mond mint a kollégáim nagy része. - Egy õrült zseni, aki a mûvészetnek él... Bizonyára meg van róla gyõzõdve, hogy amit mûvel, egy jobb célt szolgál. – erre még nem is gondoltam. Kissé hülyén érzem magam, hogy egy diák világit rá erre a meglátásra. Teljesen logikus sõt erre kellett volna elsõre gondolnom. Nagy hibám na meg úgy az embernek, hogy mindent túl akarnak bonyolítani és nem tudnak józan paraszti ésszel gondolkodni.

- Erre még nem gondoltam. De lehet benne valami .- bólintok rá. Egyre jobban örülök, hogy eljöttem vele beszélni.

- És, azt mondtad, rajzokat is hagy a helyszínen. Arról is van képed?- megkeresem neki a legutolsó rajzot. Hátha itt is mond olyat amire én nem gondoltam.

- A kép elõbb készült, mint a gyilkosság. – ettõl teljesen ledermedek. Ezt mégis honnét veszi?

- Elõbb? Ezt meg honnan veszed? Hiszen olyan, mint egy fénykép, lehetetlen, hogy ezt elõbb rajzolta volna!- tényleg meg se fordult a fejembe sõt annyira hihetetlen ez az egész. - Nagyon alapos anatómiai ismereti vannak... pontosan tudja, hogy reagál az emberi test, ha tesz vele valamit. Azt mondanám, hogy talán orvos is lehet, de nem hiszem.

- Miért?

- Gondolkodj a saját fejeddel. Az emberek sosem rajonganak azért, amit kényszerbõl tanulnak. – ez is igaz pedig gondoltunk arra, hogy orvos. Ez a srác nagyon okos túlságosan is.

- Ha így szereti az anatómiát az azt jelenti, hogy saját magát képezte. Évek munkája lehet benne, hogy ilyen szintre fejlesztette a tudását. – figyelmesen és egyre döbbentebben hallgatom. - Nagyon részletes munka... de nézd a vértócsát. Megközelítõleg akkora és olyan formájú, mint a képeken, mégis van eltérés. Meg a vércseppeken is, amik szétfröccsentek. – ez tényleg eszembe se jutott. Nem figyeltem meg elégé a rajzot és ez bosszantó. - Talán az egyetlen, amit nem lehet megsaccolni, hogy hova fog fröccsenni a vér. Ez csak az adott helyzettõl függ, hogy az áldozat mennyire tiltakozik, legalábbis szerintem. A képen láthatóan találomra rajzolta a vércseppeket... ez azt jelenti, hogy elõre megtervezi és lerajzolja a gyilkosságokat. – pár percig csöndbe vagyok. Nem ilyen segítségre számítottam vagyis többet kaptam mint hittem.

- Értem. De vajon mi alapján választja ki az áldozatait...?- mondok ki hangosan a gondolataim lehet erre is mond valami új információt.

- Van valami összefüggés az áldozatok között? Akármi...- megrázom a fejem. - Akkor valószínûleg találomra.

Igen erre viszont gondoltam.

- Így minden csak még bonyolultabb...- sóhajtok fel majd a hajamba túrok. Visszaveszem a laptopom és kikapcsolva elpakolom. - Köszönöm, sokat segítettél. – mosolyodom el. Tényleg nagyon okos ez a srác és olyan fura, ahogyan beszélt róla mintha jártás lenne benne.  Bár tény õ ért a mûvészethez és egy kívülálló néha jobb meglátásokkal bír, de akkor érzek valami különöset vele kapcsolatban amit még nem tudok hova rakni. Miközben így elmélkedek igen csak végigmérem.

- Meleg vagy?- totál zavarba jövök pedig nem szokásom. Basszus ez a kölyök nem semmi. - Túl feltûnõen méregetsz. – ehh na igen erõteljesen eltudok bambulni.

- Bocsánat. De nem tagadom, vonzónak talállak .- vallom be. Szóval akkor õ is meleg? Vagy legalábbis bisexuális.

- Akkor miért nem próbálsz megcsókolni?- ha nem lenne háttámlája a padnak tuti estem volna már egy nagyot. Nagyon laza és pimasz srác ez egyre jobban tetszik.

- Mert nem tudom, hogy reagálnál. - felelem hiszen tényleg nem tudom.

Felnevet mire kicsit morcoson nézzek rá, de nagyon tetszik a nevetése amúgy.

- Ez a baj mindenkivel. Az emberek annyira ostobák... teóriákat gyártanak napestig ahelyett, hogy a pillanatnak élnének és cselekednének. Találgathatsz, de semmi értelme, ha nem próbálod ki. – micsoda meglátások. Meglep, hogy fiatalkora ellenére ilyen bölcs ez ritka, de nagyon tetszik. Elmosolyodik de másképpen.  Ez a mosolya még inkább tetszik.

- Ezek szerint viszonoznád?- kérdezek vissza egy huncut mosollyal az arcomon.

- Nem tudhatod, amíg meg nem bizonyosodsz róla. – tetszik a pimaszsága. Arcára simítok és közelebb hajolok hozzá. Mélyen a szemébe nézzek és most tûnik fel egy igazán különös dolog.

- A szemeid...- különböznek. Hogy nem tûnt fel eddig? Ideje összeszednem magam nem jó, ha szétszórt vagyok.

- Különbözõ színûek. – erre már nem mondok semmit csak megcsókolom elõször nagyon finoman. Milyen édes ajkai vannak. Kicsit így csókolom majd egyre jobban elmélyítem, ahogyan õ is. Fél karral átölelem és egyre hevesebben falom az ajkait. Nagyon rég kívántam meg valakit ennyire vagy keltette fel az érdeklõdésem és amúgy se mostanság sexeltem fõleg nem egy ilyen édes fiúval. Néha az ajkaira harapok és az oldalát simogatom, de a telefonom megzavarja az idillt.

- A picsába. – morgok  - Mond. – veszem fel ajánlom, hogy fontos legyen.  – Oké értem nem sokára ott leszek. – lerakom na igen szólít a munka.

- Bocs szépségem, de lépnem kell. – csókolok a nyakába. Most már nem fogom vissza magam.

- Ezt szomorú hallom. Mond miért hívtak? Csak nem lecsapott ismét? – kíváncsiskodik.

- Nem csak lesz egy megbeszélés. Mond ráérsz késõbb? Idõben eljövök és elmehetnénk vacsorázni. Mit szólsz? – remélem igent mond.

- Esetleg ráérek. Tudom a számod még hívni foglak. – szóval szeretsz játszani am legyen én is szeretek, de a végén úgyis alattam fogod végezni.

- Megbeszéltük. Akkor várom a hívásod hidd el nem fogod megbánni. – kacsintok rá, majd egy csókot is kap utána pedig elmegyek.

Felvagyok dobodva az új információk miatt, na meg alapból miatta is.  Bent elmondom az új meglátásaim nem kell nekik tudniuk, hogy kaptam külsõ segítséget. Már ennyitõl elõrébb jutottunk. A megbeszélés után az irodámba megyek, majd elkezdem nézni a rajzokat és a képeket. Tényleg igaza van. A rajz készült elsõre.

Hogy csinálhatja? Vajon akit kinézz magának rögtön lecsap rá? Vagy otthon megtervezi a dolgokat? Vagy ez is változó? Próbálom elképzelni. Felidegesíti valaki, vagy csak nem tetszik neki az arca elkapja majd elintézi, hogy ne tudjon megszökni majd lerajzolja és utána megöli a tervei szerint? Vagy már elõtte is kínozza egy kicsit? Annyi kérdésre nem tudom még a választ, de ez bennem növeli az adrenalint nem is kicsit.

Az biztos nagyon merész és nincsen bûntudata. Vajon egy trauma miatt teszi ezt? Vagy egyszerûen ilyen a természete? Talán beszélhetnénk Kaiial, hogy õ hogy gondolja. Basszus nem szabadna ilyenekre gondolnom annyira nem kéne még se bevonnom, de mégis olyan okos meglátásai vannak.

Rágyújtok majd egy pszichológia könyvet kezdek el olvasni. Már többet olvastam ez kifejezetten a gyilkosokról szól, akik ennyire brutálisak. Tény, hogy minden ember más és más, de talán segítségemre lesz ez is. Minden követ meg kell mozgatnom. Össze kell szednem magam és figyelmesebbnek lennem. Belemerülök a munkába egészen addig, amíg nem szólal a mobilom. Rögtön felveszem remélem õ lesz.

- Tessék itt Bones. – szólok bele. Nem igen tudom elrejteni a hangomon, hogy izgatott vagyok.

- Hello nyomozó. Kai vagyok. Végiggondoltam az ajánlatod és elfogadom a meghívásod. – ez egy remek nap.

- Nagyszerû, ha 8 – kor találkozunk az jó?- addigra bõven végzek na meg tényleg nem ártana végre kikapcsolódnom.

- Rendben és hol? – kérdezi.

Elmondom neki a címet majd lerakjuk. Többször voltam ebbe az étterembe és még sose csalódtam. Tovább dolgozok majd idõben lelépek. Ez a többieknek fel is tûnik, de örülnek nekem mondják is, hogy tuti valami csaj vagy pasi van a dologban. Tudják rólam, hogy mindkét nem érdekel nem fogom tagadni akinek meg nem tetszik leszarom magasról.

Letusolok majd rendbe rakom kicsit a lakást, mert felakarom sõt fel is fogom hozni magamhoz. Még ha a sexig el sem jutunk egy kis játék belefér. Tetszik nekem és jobban megakarom ismerni nem csak egy éjszakára kell, de hát vannak igényeim és alapból igazi kis vadmacskának tûnik.

Felöltözik igen csak dögösen festek. Kocsiba pattanok, majd elmegyek az étterem elé. Elõbb érek oda, de olyan 5 perc múlva õ is megérkezik.

- Szia. Nagyon jól nézel ki. – mérem végig. Magamhoz húzom és vadul az ajkaira tapadok.

- Na de nyomozó mégis csak a nyílt utcán vagyunk. – kuncog az ajkaim közé, de persze a csókom viszonozza.

- Pont ezért tehetem meg. – vigyorodom el majd elengedve elindulunk be.

- Amúgy te se panaszkodhatsz. Pedig azért vannak biztos nálatok is fánkzabáló zsaruk nem? – nevet fel.

- Hát akad egy – kettõ az biztos. – bólintok majd helyet foglalunk az asztalunknál, mert azt is foglaltam.

- Örülök, hogy hívtál – simítok a kezére.

- Nem volt semmi dolgom na meg napközben igen csak bezavart a telefonod. – ne is mondja,

- Most nem fog. – vagyis nagyon remélem.

- Rendelj amit csak akarsz a vendégem vagy. – mosolygok rá kedvesen.

- De jó dolgom van. – vigyorog.

Rendelünk mindketten majd beszélni kezdünk. Nem akarom faggatni szóval rábízom mit akar mesélni. A suliról beszél és, hogy miket tanul és inkább a véleményét fejti ki. A családjáról nem mond semmit gondolom okkal. Én jóval többet mesélek magamról, de azért annyira személyes dolgokat nem, de pont eleget ahhoz, hogy így elsõre eleget tudjon meg rólam. Nagyon kellemesen telik a vacsora. Mikor végzünk mindennel fizetek majd elindulunk ki. Kint a falnak nyomom és hevesen megcsókolom.

- Mond feljönnél hozzám? – lehelem az ajkai közé. – Van egy nagyon finom borom és egyedül nem az igazi meginni na meg mint mondtad van egy félbemaradt ügyünk. – markolok a fenekébe. Milyen formás és kemény.

- Mintha gondolatolvasó lennél pont akartam én is kérdezni, de akkor menjünk hozzád. – nyakamba harap.

- Akkor gyere. – kocsihoz megyünk majd beszállva elindulunk hozzám.

Útközben általános dolgokról beszélünk. Elég hamar megérkezünk. Beparkolok majd felmegyünk a lakásomba. Panelba lakom és igen jó kéglim van. Minden megtalálható benne ami kell és teljesen az ízlésem tükrözi.

- Érezd magad otthon. Ülj le én meg hozom a bort. – kimegyek a konyhába majd nyitót borral és két pohárral térek vissza.

- Jó kis lakásod van. Látom gyûjtöd a fegyvereket. – nézz végig a gyûjteményemen.

- Köszi és igen. Nagyon szeretem õket. Parancsolj. – nyújtom át a bort. – Tudod el sem hiszem, hogy 21 éves vagy, Annyira érett vagy a korodhoz képest meg annyira jó meglátásaid vannak. Nem csak helyes hanem még okos is. – kacsintok rá és kényelembe helyezem magam.

- Hát tény sok idióta van a korosztályomba, de nem a kortól függ ki milyen. Az csak egy szám. Lehet egy 40 éves tökre idióta gyerekes, akinél mondjuk egy 18 éves is jóval érettebb. – fejti ki közben leül mellém.

 - Igen ezzel egyetértek és milyen sok példa van rá, de akkor is el kell ismerned, hogy abban is van valami amit én mondok. – nézek mélyen csodás szemeibe.

- Nem kötekedem. Igyunk erre a remek estére. – emeli a poharát majd koccintok és iszunk. – Finom. Tudod nem hitem volna, hogy fogok egyszer egy zsaruval randizni vagyis eddig elvileg nem tettem. – nevet fel.

- Egyszer mindent el kell kezdeni. – iszok egy kortyot majd leteszem a poharam és az övét is. – Nagyon kívánlak Kai. – lehelem a fülébe majd ledöntve még vadabbul megcsókolom.

Teljesen hozzásimulok. Vékony mégis izmos teste van ezt még így ruha alatt is érzem.

- Igen azt érzem, de legalább most cselekszel és nem kérdezel. – harap az ajkaimra.

- Az csak ott volt a parkba többé ilyen nem lesz. – hangom már perverz nem is kicsit. Csók után a nyakát kezdem el csókolgatni majd szívogatni ezzel szép kis foltokat hagyva rajta. Besimítok a felsõje alá és simogatni kezdem. Addig megyek amíg engedni, de ha rajtam múlik akkor tuti sex lesz a vége.