|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Dorcee | 2011. 06. 20. 23:56:01 | #14397 |
 Karakter: Hayashida Mitsuo
Hina reménykedve néz rám. Marie rettentő dühös. Ezt mégsem tehetem... Választanom kell. Mindenek előtt ezt meg kell beszélnem Marie-val. Egy szomorú pillantás Hinára, majd megindulok a francia lány felé. Mellé ülök és két puszival üdvözlöm. Tudtam, hogy Hina figyel engem. Egész órán ezt tette. Lopva, mikor Marie nem figyelt, én is rápillantottam. Szegény lány. Annyira sajnáltam. Le kell zárnom ezt az egészet Marie-val. Az óra végén, mielőtt bármit is mondhattam volna, Hina kiviharzott a teremből. Marie pár perccel később indult meg, rám kacsintott, majd ugyanúgy kilépdelt a teremből. Ám mielőtt elhagyhattam volna a helyiséget, a tanár megkért arra, hogy a következő darabhoz hangoljam át a hangszereket. Nagy sóhaj után eleget tettem kérésének, majd a mosdóba indultam. Döntöttem. Ezt lezárom Marie-val. Tudtam, hogy a mosdóban van, ismerem már. Még rám sem nézett, de tudtam, valahol el kell kezdenem.
- Marie Én.. .- nem hagyta, hogy befejezzem, azonnal megcsókolt.
Falhoz nyomott és elkezdte gombolgatni az ingemet. Nem ezért jöttem. Muszáj lezárnom ezt! Ahogy szorított, teljesen elhagyott az erőm. Nem tudtam tovább ellenkezni. Egyre vadabbul csókol. Ezzel mindig eléri a célját. Nem ezt akartam. Nyílik az egyik fülke ajtaja és Hina rohan ki sírva. Szegény lány! Elválok Marie-tól, rögtön mennék utána.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi, de nincs meglepve. Ezek szerint tudja.
- Csak...
- Itt maradsz! Mert tudod, hogy apámtól függ a kis karriered! Amíg mellettem vagy, nem lesz gáz. Viszont ki kell bírnod nélküle. Te is tudod, hogy egyetlen szavam elég, és megvonják az ösztöndíjadat. És akkor miből tartod el magad, hm? Épphogy megélsz, és így sem fizetsz a fősulinak semmit. Persze csak addig kell kibírnod, míg itt vagyok. Ha addig jó kislány maradsz, akkor biztosítva lesz a jövőd. Ellenkező esetben gondolkodj el azon, mihez akarsz kezdeni a tudományoddal.
- Zsarolsz engem?
- Szerinted? Engem is vár otthon a pasim.
- A pasid? Miféle mocskos játékokat űzöl, mondd?
- Amíg nem veszel tudomást a lányról, addig nem ér semmi baj. De amint tudtomra jut, hogy találkozgattok, és mi egyéb, meg lesz vonva az ösztöndíjad, és kuncsoroghatod vissza magad anyádékhoz. Tényleg ezt akarod?
Micsoda mocskos nőszemély...
- Válaszolj, Mitsuo!
- Nem - dünnyögöm alig hallhatóan.
- Tessék?
- Nem - válaszolom.
- Remek. Mehetünk!
Megindul, én meg nem is tudtam, mit tegyek. De az fix, hogy Ren már nem a barátom. Aljas módon szúrt hátba. Hát ezt nem kellett volna, haver... Számomra megszűntél létezni. Megadva magam indulok Marie után. Egyenesen az udvarra megy. Tudja, hogy ott van. Istenem... Megpillantom Őt. Szegény lány. Muszáj keresztül néznem rajta. A nap hátralévő részében egy darabot gyakorlunk. És mikor az utolsó óráról is kicsengetnek, elhatározom magam. Iszonyat lassan pakolok, ki is vagyok merülve. Marie dolga végeztével rám néz.
- Feljössz hozzám? - kérdezi fennhangon.
- Nem lehet, hulla vagyok. Hazamegyek és alszom holnap reggelig.
- Te tudod! Ne feledd, mit mondtam délelőtt! - suttogja - Vigyázz magadra, holnap találkozunk, szia! - nyom puszit arcomra, majd kilépdel a teremből.
Végre alkalmam nyílik beszélni Hinával. Amint közelebb lépek hozzá, megindul. Még mielőtt elérné az ajtót, megfogom csuklóját.
- Beszélnünk kell!
- Döntöttél - mondja keserű hangon.
- Igen, ezt jól mondod. Csak nem úgy, ahogy Te gondolod.
- Nem úgy tűnik. Kérlek, engedj el!
- Hina...
- Engedj el!
- De én nem... Marie...
- Engedj el!
Feladom, eleget teszek a kérésének. Nem tudom mi lesz ezután. Befejezem a pakolást, majd hazavonszolom magam. Legalább a kutyám szeret még. Körbeugrál, megnyalogat, majd kiszolgálom kajával és vízzel. Végigdöglök a kanapén. Nem tudom, mit fogok ezek után tenni. Áttörlöm arcom, bekapcsolom a villogó zajládát, de csak hallgatom. Karomat szememre fektetem. Totál ki vagyok bukva. Berry hozzám bújik, nyüszög kicsit, vigasztalni próbál.
- Jól vagyok, nyugi - simogatom meg és mosolyt erőltetek arcomra - Megyek, alszom. Jössz Te is?
Vakkant néhányat, majd megindul utánam. Átöltözöm és azonnal bevetődök ágyamba. Sírva alszom el. Nem akarom megvárni a holnap reggelt...
|
| Dorcee | 2011. 06. 20. 22:28:09 | #14395 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Egész mélyen a szemembe néz. Atyám! Rögtön teámba kortyolok.
- És Ő most hol van? Mármint Marie... - kérdezi.
- Gondolom otthon. - válaszolom nemes egyszerűséggel.
- És nem lesz baj abból hogy velem vagy? - csak nem aggódsz, kis szívem?
- Nem, dehogy... - óóó, dehogynem...
Hirtelen italába kortyol, majd úgy lát a sütihez, akár egy gyerek. Egyszerűen nevetésre késztetett. A táskájában kezd kutatni, de elejti. Egyszerre hajolunk érte. Ebből még akkora balhé lesz! Amilyen gyorsan csak lehet, összeszedem holmiját. Szintén egyszerre emelkedünk vissza az asztal fölé. Orraink összeérnek. Már ebből tudom, hogy baj lesz. És jóslatom beigazolódni látszik: teljesen elvörösödik és vállamra helyezi kezét. Csak nézzük egymást. Jaj kislány, ne akarj már bajt Magadnak! Marie kikaparja a szemed! De valami mégis vonz benne. Gyorsan, szinte észrevehetetlenül egy apró puszit lehelek ajkaira, és szinte azonnal hozzá látok az édességhez. Az egy dolog, hogy én otthon olyan lecseszést kapok, hogy hihetetlen, de az, hogy Hinának baja esik... Nem bírok megszólalni. Csak tömöm a majmot és arra gondolok, mikor tudja meg Marie. Az étterem felé fordulok. Ren a fejét csóválja. Dühös rám. Amilyen gyorsan lehet, befejezem a kajálást, fizetek, és elhagyjuk a helyszínt. Kikísérem Hinát az állomásra.
- Hina...
- Tessék? - teljesen fel van dobva. Ahj! Annyira gyűlölöm letörni az emberek jó kedvét!
- Az a csók... Nem történt meg - pásztázom a földet.
- É-értem...
- Nem miattad!
- Marie miatt...
- De csak a Te érdekedben!
- P-persze, megértem...
Ahj kislány, kérlek ne tedd ezt velem! Befékez a vonat. Magam felé fordítom.
- Ne haragudj rám!
- Én nem...
Apró puszit lehelek ajkaira, majd elviharzom. Mégis hogy gondoltam ezt az egészet?! Ráadásul már el is késem a melóból! Rohanok, mint egy hülye. Az étterem előtt Marie vár, karbafont kézzel. Tudtam, hogy balhé lesz...
- Hol voltál?! - szegezi nekem a kérdést.
- Kerülőúton jöttem! - rohanok be átöltözni.
- Igen? - vágtat utánam - Kivel voltál?
- Senkivel.
- Kivel voltál?! Ren beszélni akar velem, gondolom, látott valakivel...
Ren, Te Isten barma, megígérted, hogy befogod a pofád!
- Te miért gondolsz mindig a legrosszabbra?! - kiabálok miközben öltözködöm - Muszáj ilyen betegesen féltékenynek lenned?! Lényegében lényegtelen ez az egész, hiszen egy hónap múlva úgyis hazamész! - lehet, hogy túl lőttem a célon, sőt, biztos...
- Komolyan? Tényleg erre megy ki? Most elkezdesz fűzni valakit, hogy mire én hazamegyek, addigra teljesen a Tiéd legyen?!
- Marie, Te is tudod, hogy ebből sosem lesz szerelem!
- Tudod... nem akartam haza menni... De azt hiszem, ideje belátnom, hogy ennek semmi értelme!
Azonnal kiviharzik az öltözőből. Geez, nem lehetek ekkora ökör. Ráadásul a késésem miatt még egy hibapontot is kaptam. Egész éjjel alig bírok figyelni, várom a hat órát, hogy hazamehessek. Szinte azonnal rohanok átöltözni, majd haza. Felkapom a hangszert és süvítek órára. Mikor belépek a terembe, Marie-t és Hinat is ott találom. Most mi a francot csináljak???
|
| Dorcee | 2011. 06. 20. 20:30:01 | #14390 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Mikor odértem, nem volt ott senki. Hmmm... Talán el sem jön? Nem kellett volna ennyire elkapkodni a dolgokat. Zsebre vágom kezeimet és így várok tovább. Oh, itt jön már! Miért is érdekel ennyire? Hisz ott van nekem Marie. Hátradobom hajam, aztán figyelem mozgását, míg a közelembe ér. Mosolyog, lassan közeledik felém, majd megáll is mélyen szemeimbe néz.
- Szia. - köszöntöm egy mosoly kíséretében.
Csak néz rám kék szemeivel, el is vörösödött. Igazán aranyos lány, de sajnos nem nagyon érek erre rá.
- Itt vagy?- csettintek, hogy feleszméljen.
- Persze, hogyne. Ne haragudj csak eltévedtem a tekin... - nocsak... csak nem egy csapatban játszunk, édesem? - Mehetünk?
Elmosolyodom, majd elviszem az étterembe, ahol Ren dolgozik. Kint foglalunk helyet.
- Köszönöm hogy eljöttél. - látszik, hogy zavarban van, lefelé bámul.
-Ugyan, nagyon szívesen.
Csak ültünk egymással szemben és néztük egymást. Valahogy... Elvarázsol? A következő kérdése viszont enyhén szólva is mellbevág.
- Ne haragudj, de ki volt az a lány akivel voltál? Ne haragudj, ez nagyon személyes. Nem kell válaszolnod - hát észbe kaptál...
- Hát... - alighanem, jobb, ha tudod, kicsi lány... - Ő az én barátnőm. - nem nézek szemébe. Lehet, hogy elítél ezután.
Mikor visszapillantok rá, elkapja fejét és néhány könnycseppet vélek látni szemében. Oh basszus, ne kezdj sírni nekem!
-Te sírsz?- megkérdezem, mert meglepett. Talán... érezne irántam valamit, pusztána második találkozás során?
-Nem, dehogy... - szipogja. - Csak allergia... - ettől jobb szöveget is kitalálhatnál, kislány!
Mielőtt azonban megszólalhattam volna, Ren lép az asztalunkhoz.
- Sziasztok, mit adhatok?
- Szia Ren! Mondd Hina, mit szeretnél?
- T-teljesen mindegy, rád bízom! - szegény, mennyire zavarban van.
- Akkor legyen zöldtea, és mondjuk valami édesség, ezt rád bízom, haver!
Ren távozik, így alkalmam nyílik tüzetesebben végigmérni a lányt. Annyira jól néz ki! Úgy körülbelül fogalmam sincs, mit tegyek.
- Megbántottalak? - nem mintha nem lenne egyértelmű.
- Dehogy! Csak... csak...
Hát mégis igazam lett volna? Nocsak...
- Nézd, Marie nem olyan barátnőm, csak... - oh, egek...
Szemeit rám szegezi, várja a választ. Fogalmam sincs, mit mondjak neki, elvégre biztosan azt hiszi, őt is csak ki akarom használni.
- Ő csak amolyan... Öhm... Nem tudom, mi erre a jó szó.
- Próbáld meg összehozni...
- Hát...
Nem tudom befejezni, Ren megérkezik a teával, s miután felszolgálta azt, fülemhez hajol.
- Mi a fenét csinálsz, te vadbarom?! - sziszegi fülembe - Nem vagy normális! Tudod milyen parádé lesz, ha ezt Marie megtudja?
- De nem tudja meg, mivel csak hárman tudunk a dologról. Nem szólsz neki, ugye? Ugye?!
Szólni fog, tudom... Rennek bejön Marie. Ki fogja használni, ha megbántom.
- Nem, nem szólok, de csak mert a barátom vagy. De jól vigyázz, mert ahogy elnézem, a kislány beléd esett!
- Vigyázok majd! Na, menj már a dolgodra!
Miután a srác távozik, próbálom összeszedni gondolataimat.
- Nézd, Hina, Marie csak afféle... Közeli barát, érted? Akivel néha jobban elvagyunk - óóó, te barom... intézd meg el szegény lányt még jobban.
- É-értem...
Nem néz a szemembe. Sajnálom szegényt, igazán. Annyira aranyosnak tűnik. Kizárt, hogy bárkit is meg tudjon bántani. Átvonszolom magam székestől mellé, megsimogatom hátát. De mégis, mit tehetnék? Már azzal bajba sodortam magam, hogy eljöttem vele. Marie betegesen féltékeny, annak ellenére, hogy tudja, nem vagyok belé szerelmes. A balhé pedig nem igazán hiányzik.
- Minden rendben, kicsi lány? - fordulok Hina felé.
- Persze, minden a legnagyobb rendben.
- Ne vedd a szívedre. Nem lesz már itt sokáig - nagyon okos! Ezzel a mondattal alighanem elvágtam magam. Már egészen biztos vagyok abban, hogy azt hiszi, őt is csak ki akarom használni.
|
| Dorcee | 2011. 06. 20. 17:45:20 | #14381 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: Hina-nak
Egy átlagos nap. De ma kifejezetten nyúzott vagyok. Valahogy nincs kedvem semmihez. Unottan lépek be a suliba és ugyanúgy vonszolom magam a folyosón. Körülbelül utam közepén megpillantok egy lányt a padon ücsörögni. Nagyon el van mélyedve a plakátomon. Nem is tudom, minek kell ennyire reklámozni engem. Lenge öltözet, fiatalnak is tűnik. És egészen csinos. Hosszú, barna haj, kép szemek, tökéletes alak, gyönyörű keblek. Hmmm... Odalépek hozzá, majd megbököm.
- Tessék! - néz meglepetten szemembe.
- Segíthetek? - próbálok kedves lenni.
-I-igen. - válaszol padlót pásztázva - Gitár órára jöttem. Most van itt az első napom, és nem igazán tudom mi merre található.
- Gyere megmutatom hová kell menned. - mosolyodom el kissé
- Köszönöm. - viszonozza mosolyom - Amúgy, Te volnál Mitsuo? Az év legkiválóbb diákja?
-Igen, Én. - érzem, ahogy a vér elönti az arcomat. Nem a megilltődöttségtől. Sokkal inkább az idegtől, mert nem értem, minek reklámoznak, aztán vágnak skatulyába.
- És milyen hangszeren játszol?
- Én is gitározom. - válaszolom alig hallhatóan.
Végigrohanok a folyosón, hiszen még Marie-val is találkoznom kell. Ő amolyan barátnő féle, vagy sokkal inkább csak szexpartner. Francia cserediák. Mikor elértük a termet, lopva órámra nézek. Hát máris elkéstem...
- Hát itt volnánk. Itt lesz az első órád. Sok szerencsét.- nyögöm ki, majd elviharzok.
Persze, a letolás várható volt. De alig késtem negyedórát! Bár mi tagadás, Marie-nál a pontosság fontos. Berángatom egy terembe, kicsit kényeztetjük egymást. Hmmm... Valahogy, mégis felkelti az érdeklődésemet az új lány. Elvégre, Marie csak a szeretőm. Képtelen lennék beleszeretni. Mikor végeztünk, a mosdó felé vesszük az irányt. Belépve mit pillant meg két szép szemem? Az új lány támaszkodik a mosdókagylónak. Egész mélyen szemembe néz. Már egész kínos a csend. Megunom. Meg aztán Marie-t sem bánthatom meg csak úgy.
- Menjünk, oké? Majd elintézem utána. El ne késs! - súgom fülébe, majd azzal a lendülettel el is hagyjuk a helyiséget.
Leülünk a teremben, kis disznóságokat suttogok fülébe, amik nevetésre késztetik, csengő nevetése pedig engem is kacajra gerjeszt. Belép az új lány. Tényleg nem bánthatom meg Marie-t. Hamarosan hazamegy, ennyit igazán kibírhatok. Dühöt erőltetek magamra, úgy nézek az újra, majd máris újabb súgdolózásba kezdek.
- Nézd csak, itt az új lány! Kíváncsi vagyok, mit tud... De ideje mennem! Majd este gyere be az étterembe, oké? Aludj nálam!
- Rendben, majd igyekszem!
Elköszönünk egymástól, majd kisétálok a teremből és rögtön az épületből is. Néhány méter után azonban eszembe jut, hogy hangszeremet bent felejtettem. Hatalmas sóhaj kíséretében indulok vissza. Mikor azonban belépnek, szó szerint belém ütközik az új lány. Nocsak... Kiakasztottam? Milyen szomorú az arca! De még mindig gyönyörű.
- Elnézést kérek! - hajol meg illedelmesen, majd rám néz. Néhány másodperc után a földet pásztázva teszi fel kérdését - Kérlek, mondd el mivel bántottalak meg. Mert nem akartam, igazán!
- Semmivel - késztet mosolyra - Egyszerűen csak nehéz napom volt. Ez nem a te hibád - mit is csinálok?! Itt vigasztalom és flörtölgetek, miközben ott van nekem Marie...
- De én tényleg nem akartam, csakhát...
- Igazán, nincs semmi baj, öhm...
- Hina.
- Oh, igazán szép neved van - ezt most kell abbahagynom!
- Hogy kárpótoljalak, meghívhatlak esetleg egy teára?
- Természetesen - tényleg nem vagyok normális! - Csak beugrom a hangszeremért, és haza is kell mennem, ugyanis ma még dolgozom. Mit szólnál, ha találkoznánk mondjuk hét körül a központban a szökőkútnál? Úgy jó neked? - mire is gondolok?! Hiszen tízkor kezdődik a munkaidőm...
- Persze, jó lesz.
- Akkor hétkor a kútnál! Szia! - viharzok el azonnal.
Nahát, remélem Marie nem tudja meg... Biztos, hogy lenne veszekedés, ami most igazán nem hiányzik! Mivel már tudom, hova fogom vinni Hinát, rögtön fel is hívom Rent, az egyetlen barátom.
- Mitsuo, mizu? Hol voltál egész nap? Nem is láttalak.
- Igen-igen, Marie-val, bocsi. Hé haver, dolgozol ma?
- Hogyne dolgoznék - tesz egy sóhajt - ha nem suliban vagyok, akkor melózom éjjel-nappal.
- Okés. Leugrok olyan hét-fél nyolc körül. Kérlek, tarts szemmel, hogy ne csináljak hülyeséget!
- Csak nem elszédítettél megint egy kislányt?
- Én? Ő hívott meg!
- Ejnye-ejnye! Jól van, figyelek! De jössz nekem eggyel!
- Köszi Ren, szia!
- Szia!
Hazamászok, leteszem a hangszert, majd áttörlöm arcom. Szinte rögtön megrohamoz a kutya. Elmosolyodom, majd megsimogatom.
- Szia Baby, csak nem éhes vagy? - hajolok le hozzá és azonnal körbenyalja képem - Igen, én is nagyon szeretlek!
Kiszolgálom Berryt, majd gyorsan lezuhanyzom. Úgy körülbelül fogalmam sincs, mit vegyek fel. De miért izgulok ezen? Nekem ott van Marie! Felkapok egy fekete inget, egy fekete farmert, megfésülködöm, majd elindulok. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egészből...
|
|
