|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Dorcee | 2011. 06. 29. 16:41:01 | #14617 |
 Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Reggel elég kómásan ébredek. Reggel?! Már dél is elmúlt. Ahj... Hát már ma se megyek be a fősulira. Ahogy lefekedütem, fehérneműmben trappolok ki a konyhába.
- Szép jó reggelt - Hina csókkal köszönt, mikor megpillant.
- Neked is... mi ez a finom illat? - kérdezem szemeimet dörzsölgetve mikor az asztalra téved tekintetem.
- Csak főzőcskéztem. Öltözz és együnk. Farkas éhes vagyok.
Visszaballagtam a szobába és felöltöztem. Egész jól főz.
- Hmm ez nagyon jó lett Hina. Ügyes vagy - jegyzem meg elismerően.
- Köszönöm szépen... amúgy jól aludtál?
- Hát... egész jól. - mosolyodom el. Elvégre idegen helyen nem alszom valami jól.
- Hmm azt mindjárt gondoltam.
Ez meg mit akar jelenteni? Furcsán néz rám. Egyéltalán nem értem. De ha nem akarja elmondani, akkor inkább hagyom. Már majdnem végeztünk az evéssel, mikor mélyen szemeimbe nézett.
- Hol jártál az éjjel?
- Ööö... egy barátom bajba került és szüksége volt a segítségemre.
- Hmm, igen persze. Segítség. Így is lehet nevezni.
- Mit is pontosan?
- Jajj ne add itt a hülyét, tudom hogy kis Marie-d pöcke viszketett és szaladni kellett hogy kielégíthesd. Na ide figyelj engem nem használhatsz ki így. Lehet hogy kislány vagyok, de nem hülye. Elegem van a hazudozásból. Azt hiszed nem tudom hogy vele voltál?! Ne nézz már ekkora idiótának kérlek! Ha nem akarsz velem lenni mond a szemembe! Nem kell a sajnálat hogy " jajj szegény kicsike egyedül van majd én vigyázok rá" meg satöbbi. Tökéletesen megvagyok egyedül is! Azt hittem te normális csaj vagy, de tévedtem. Annyira kellettem volna hogy este kicsit kényeztesselek. Hát nem! Nem vagyok a ribancod. Legyen elég neked Marie! - és ezzel a lendülettel szobájába zárkózott.
- Hina!! Hina!! Nyisd ki! - kopogok. Ezt most nem mondhatja komolyan!
Semmi válasz. Igazán nem akarok keménykedni.
- Hina, kérlek nyisd ki! Hadd magyarázzam meg!
- Ezen mit akarsz megmagyarázni?! Vele voltál, tudom!
- Istenem, most komolyan, szerinted mit lehet csinálni fél órában, úgy, hogy még vezetek is?!
- Úgy nagyjából akármit!
- Na jó... válassz, beengedsz, vagy betöröm az ajtódat!
- Mondok jobbat, hagyj békén és menj haza!
- Megígértem, hogy vigyázok rád!
- Hát ne vigyázz, menj el!
- De...
- Nincs szükségem rád!
Ezzel a három szóval teljesen összetört. Hajamba túrok, majd sarkon fordulok és a kocsimhoz ballagok. Beszállok, igyekszem minél gyorsabban haza érni. Mikor betoppanok, Berry megrohamoz. Megsimogatom, majd végignyúlok a kanapén. Tudhattam volna, hogy Hina sem más, mint a többi. Hiszen én már nem kellek egy kapcsolatra senkinek. Merengésemből telefonom csörgése ránt ki. Meg sem nézem ki az, úgy veszem fel.
- Halló?
- Szia Mitsuo. Ráérsz ma este?
- Mai?
- Igen, én vagyok. Szóval?
- Ráérek, persze - mosolyodom el halványan.
- És... Ezúttal hogy csináljuk?
- Anyádéknak mit mondtál?
- Azt, hogy osztálytársamnál alszom, mert a szülei elutaztak és fél egyedül.
- Rafkós kislány! Na figyelj, akkor... Találkozzunk a szökőkútnál, elmegyünk bulizni és majd nálam alszol, oké?
- Csajozol?
- Lehet Mai, könnyen meglehet - húzom el számat.
- És hogy viszel be? Elfelejtetted, hogy csak 14 vagyok?
- Nem, nem felejtettem el, de a klubban... - mégsem vihetem el a húgomat egy meleg klubba... - Vagyis... Hova szeretnél menni?
- Mehetünk a klubba, ha ott jól érzed magad, Mitsu.
- Rendben Mai, akkor mikorra tudsz ott lenni?
- Legyen mondjuk 6?
- Megfelel. Jó lesz úgy, kicsim.
- Igyekszem majd, és ne kocsival gyere!
- Rendben - nevetem el magam halkan - Vigyázz magadra! Szia!
- Szia!
Leteszem a telefont, egyeztetek a klub tulajával meg a kidobóval, majd elkezdem összekaparni magam. Borzalmasan nézek ki... Mire úgy-ahogy már elfogadhatóan nézek ki, idő van. Adok a kutyának enni, majd elindulok a találkozóra.
~*~
Persze, hogy Mai késik, nem is ő lenne, ha nem... Mire odaér, már annyira szomjas vagyok, hogy csak a pián jár az eszem. A pián, amibe belefojthatom a bánatom. A húgom egész úton mondja a magáét. Megszokhattam volna már. Rendelek neki egy üdítőt, míg én absinthot és sört iszom, egyiket a másik után.
- Mai, te fogsz haza vinni! - nevetem el magam.
- Jól vagy, Mitsu? Mi a baj?
- Semmi.
- Mondd már el!
Szó szerint elsírom a bánatom, s ezután beállt a filmszakadás.
|
| Dorcee | 2011. 06. 27. 17:08:19 | #14559 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Felül és megcsókol. Kezeim bebarangolták meztelen testét. Grrrrrrrr! Vetkőztetni kezd. Hát mégis...? Nem maradt abba csókunk, csak annyira, hogy végigmérje testemet. Mikor ténylegesen befejeztük a csókot, elmosolyodott.
- Ez megfelel őszinte válasznak?
- Hmmm... tökéletesen - kacsintok, majd felé helyezkedem.
Miközben nyakát csókolgattam, hasát simogattam. Kezeit hátamra helyezve simogatott, egyre lejjebb és lejjeb merészkedett, majd megmarkolta fenekem. Valaki nagyon nem bír magával! Még egy apró sóhajt is kicsalt belőlem. Számmal lejjebb haladok, elérem melleit, majd gyengéden harapdálni kezdem bimvóját, de hamar áttértem a kényeztetésre. Tovább folytattam utamat, mikor hasához érek, köldökébe nyalintok. Felülök, combját simogatom. Máris egyenetlen a légzése. Kezemmel lassan simogatom ágyékát, ajkai közül kibukik néhány nyögés. Elmosolyodom. Magához húz, megcsókol, közben mellemet és fenekemet simogatja. Óvatosan széttárom lábait.
Ismét végig simít az ágyékomon, majd félretúrom haját. Végigsimítok nőiességén, ő a hajamba túr. Csókolgatom hasát, szép lassan haladok lefelé. De a célegyenesben telefonom ismét bezavar. Csalódott vagyok és dühös.
- Istenem hogy nem adja fel...
- Vedd fel nyugodtan - mosolyog.
Hátam mögé ül és onnan simogat.
Megcsókolom, majd felveszem a telefont.
- Mondjad!!!- szól bele dühösen.
- Tudom, mennyire utálsz, de most nem rólam van szó, hanem Marie-ról.
- Na?
- A barátod Mitsuo!
- Tudom, de nyögd már ki, hogy mi van!
- Bajban van.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy akik meg akarják ölni, az étteremben beszélték meg a dolgot. Szóval...
- Miért nem te szólsz neki, Ren?
- Már nem érem el. És fogy az idő, engem meg köt a meló.
- Hol van most?
- Emlékszel arra a lepukkant épületre, ahova gólyaként sokat jártunk inni meg ökörködni?
- Igen.
- Onnan két saroknyira.
- Rendben, sietek. Szia Ren! Hey, Hina, én...
- Máris elmész?
- Muszáj mennem... Ma... Egy barátom bajban van. Sajnálom! - nyomok csókot feje búbjára, majd öltözködni kezdek.
- V-vissza jössz még?
- Hát persze - mosolyodom el, meg puszit nyomok szájára.
- Biztos? - kapaszkodik karomba.
- Hé - simítok végig arcán - jövök, ahogy csak tudok, kishercegnőm! - fejezem be az öltözést, majd megcsókolom kézfejét - Kérlek, addigra pihend ki magad! Szeretlek! Sietek! - viharzom el, majd bepattanva kocsimba máris a cél felé száguldok.
Akármennyire is egy elkényesztetett picsa Marie, ő nem hagyott egyedül. Meg aztán elintézte az ösztöndíjamat is. Befordulok, még éppen időben érkeztem. Lefékezek mellette.
- Szállj be!
- Mi? Miért? Találkozóm van! - értetlenkedik.
- Pont azért! Szállj be, majd elmagyarázom.
- Okéééé... - mérgelődik kicsit miközben bekászálódik - Most mi van? Azt ne mondd, hogy mégis belém vagy esve! - hőköl hátra.
- Hülye... Ren felhívott. Amúgy miért nincs nálad telefon?!
- Otthon hagytam, mert siettem. De mi olyan nagy cucc ebben az egészben?
- Az, hogy meg akartak ölni... Megint kereskedtél, igaz?
- Neeeeeem, hogy képzeled?
- Úgy, hogy ismerlek... - nézek rá unottan.
- Hazavágtam a programodat, ugye? Annyira sajnálom!
- Ugyan. Hazaviszlek és megyek vissza. Nincs jól. Holnap bejössz suliba?
- Sok választásom nincs...
- Jól van - parkolok le háza előtt - Menj el egy motelba, jó? Tudják hol laksz?
- Nem tudom, biztos.
- Akkor vegyél ki egy motelt, vagy menj el hozzám. És ha már nálam leszel, kérlek etesd meg a kutyát!
- Jól van! Akkor holnap? - kérdezi, miközben kikászálódik.
- Ne vigyelek el?
- Nem-nem, siess csak! Meg egyébként is, még össze kell nagyjából cuccolnom. Jó légy! Szia!
- Szia! - hajtok máris tovább.
Sietek vissza. Mikor megérkezem, halkan lépdelek be. Elsettenkedve a hálóig látom, hogy alszik. Elmosolyodom, a fölösleges ruhaneműimet leveszem, majd nagyon óvatosan befekszem mellé.
|
| Dorcee | 2011. 06. 23. 16:01:02 | #14488 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
-Mit szeretnék? Tényleg érdekel? - emeli fel hangját - Téged akarlak!! Ez miért olyan felfoghatatlan?! Mitsuo szeretlek!! - Tudom kicsi lány, mondtad... Még mindig fogja a kezem, közelebb húzódik.
Egy ideig csak néztük egymást. Szabad kezével átölel, én pedig csípőjét fogom meg. Teljesen elvörösödik, a kis drága! Várok picit. Hátha megjön a bátorsága. Ha az előbb elutasított, hát lépjen ő.
- Tudom hogy ez sok neked. De amióta megláttal nem mész ki a fejemből. Rólad álmodom, minden pillanatban rád gondolok. Csak téged ölelnélek. Biztonságban érzem magam melletted. - suttogja - Csak most az egyszer, kérlek. Had érezzelek.
Végre, megcsókolt! Nem bírtam magammal, forrt a vérem. Már meg sem akartam szólalni. Vadul csókoltam, egyszerűen akartam őt! Mikor visszaültem sem engedtem el, folytattam a csókot. Ölembe helyezkedett, kezeink felfedező utakra indultak a másik testén. Ahw, Istenem, elolvadok! Mikor már nem bírtam szusszal, elváltam tőle, s apró csókot leheltem ajkaira. Majd folytatódott a szemezés.
- Mitsuo! - Ahj kislány, ne rontsd már el! Újabb puszit kapott szájára, hátha abbahagyja - Ha akarod legyünk csak ... csak barátok. Jó? - mosolyog.
Bocsi, de nem ezt akarom. Nem reagálok, csak ismételten megcsókolom, majd felkapom, beviszem a hálóba s az ágyra fektetem.
- Az nem fog menni - hintek csókokat nyakára.
- Miért nem?
- Mert szeretlek! - mosolyodom el, majd végigsimítok arcán.
Puszikat szórok szét arcára, nyakára, majd óvatosan megszabadítom köntösétől.
- Gyönyörű vagy! - lehelem fülébe, majd belenyalintok, mire megborzong. Annyira aranyooooooooos!
Folytatom a pusziáradatot, s óvatosan simogatom. Bár... lehet, hogy mégsem kéne... Hiszen még nem is olyan rég... Ahj, basszus! Dehát akarom őt! Veszek egy nagy levegőt, majd ránézek.
- Mondd csak Hina, szeretnéd?
Némán bólint. Nem győzött meg eléggé. Dehát... Ahj! Óvatosan simogatom, ahol érem, picit még húzom az időt, hogy lássam, ha baj van. Csókolgatom, nyakát gyengéden harapdálom. De, mit hoz a sors, megszólal telefonom. Nocsak... Csak nem Ren az? Kinyomom, majd folytatom a hadjáratot kedvesem teste ellen.
- Nem veszed fel? - néz rám csodálkozva.
- Nem.
- Miért?
- Mert Ren már nem a barátom...
- De... lehet, hogy fontos!
- Ugyan! Nincs már olyan, ami vele kapcsolatban érdekel!
- Dehát...
- Ahj Hina, ne csináld ezt, csak mondd meg, ha nem akarod!
|
| Dorcee | 2011. 06. 22. 18:40:45 | #14455 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Hina hangjára eszmélek fel, s válok el Marie-tól.
- Mitsuo!!! - alig hallom édes hangját.
- Hina?? - borulok ágy elé.
- Héé! Én megyek, majd még találkozunk.- szólt vissza az Marie az ajtóból, de már nem néztem rá, ls nem reagáltam.
Egymás szemébe néztünk mélyen. Ahogy megfogtam kezét, nem tudtam többé parancsolni könnycsatornáimnak, elbőgtem magam. Ahj. Felül majd magához ölel.
- Héé Mitsuo, nincs semmi baj!
- Hogy a fenébe ne lenne baj?! Nézz magadra! - nem bírom abbahagyni a bőgést.
- Figyelj, kiszöktem tőled. És elmentem inni. Utána hazamentem és elestem a lépcsőn. Ennyi volt.
Elhúzódtam tőle, megtöröltem arcom.
- Elestél? Biztos hogy egy egyszerű esés volt?
- Igen-igen. Csak elestem.
- Érdekes, egy kis eséstől nem lesz ekkora monokli a szemed alatt, sőt a nyakad sem lesz tőle kiszívva. - emelem fel hangom.
Sírni kezd, nyakamba borul. Szegény lány!
- Bocsáss meg!! - suttogta, majd visszafeküdt.
Mikor megnyugszik, nehézkesen feláll. Ahj!
- Mitsuo, vigyél haza. Kérlek.
- Nem lehet. Pihenned kell.
- Jól vagyok. Majd otthon kipihenem magam.
- Van nálatok valaki?
- Szerintem nincs. Ichi valószínűvel 2napos. Azaz 2napig melózik. De jól meg leszek egyedül is hidd el.
-Majd én vigyázok rád.
Hazavittem, amint beértünk, végigfeküdt az ágyon. Kaptam a dokitól fájdalomcsillapítót, engedtem egy pohár vizet, meg pattintottam a gyogyóból.
- Ugye nem altató? - kérdezi ijedten.
- Nem dehogy, csak egy kis fájdalomcsillapító, az orvos adta.
- Okéé.
- Szerintem fürödj meg. Engedek neked vizet. - mosolyodom el.
Elnavigált, én meg engedtem neki vizet. Jó lesz így.
- Hina. Jöhetsz.
Egy szál köntösben lépett be. Álltam a kád mellet, a hőfokot ellenőriztem. Nekem hátat fordítva vetkőzik le. Leblokkolok, zavarba is jövök kissé. Annyira... gyönyörű. Megindul felém, én csak pislogni tudok, majd bemászik.
- Hina...én-én...Addig csinálok valami szendvicset amíg ő....őőő... fürdesz. Oké?- nyögöm ki nagy nehezen, rákvörösen.
Csináltam kaját, s míg vártam, a kanapén ülve tévézgettem. Vajon tudja már? Mikor végzett, mellém ült.
- Hozhatok enni Hina?- mosolyodom el.
- Ha te is eszel akkor igen. - jobban van, mint volt, legalábbis hangjából erre következtetek.
Evés után neki szegeztem a kérdést, bár tudtam, úgysem mondja el.
- Hina elmondod miért néz ki úgy a tested ahogy kinéz?
Nem mond semmit, de látom, ahogy könny gyűlik gyönyörű szemeibe. Előbb-utóbb úgyis meg kell tudnia.
- Van géped?
- Ott a polcon van a laptopom.
Mikor megtaláltam, amit kerestem, felé fordítottam a gépet. Sírni kezdett, lecsapta a fedelét. Szorosan magamhoz öleltem, simogattam fejét. Vártam, hogy megnyugodjon.
- Miért nem mondtad el? - kérdeztem végül.
- Nem mondtam senkinek.
- Nem lesz semmi baj - törlöm le arcáról a könnycseppeket, s közel hajolok hozzá, hogy megcsókoljam.
- M-mi van Marie-val? - húzódik el tőlem.
- Nem vagyunk együtt - söpröm ki haját szeméből.
- Hogyhogy?
- Hát... - beléd zúgtam kicsi lány, mégis mit vártál? - nem szeretem őt. És végre tudomásul vette - akárhogy próbálkozom, nem hagyja, hogy megcsókoljam. Ne csináld már, kislány!
- Értem - pásztázza a padlót.
- Szerintem... hazamegyek - adom fel, majd feltápászkodom.
- N-ne hagyj itt - motyogja elkapva kezem.
- Pihenésre van szükséged - csókolom meg kézfejét.
- De...
- Tényleg - erőltetek mosolyt magamra.
- De...
- Mi az? mit szeretnél?
|
| Dorcee | 2011. 06. 22. 16:44:13 | #14451 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Hazamegyek, megetetem Berryt. Elsírom magam. Mégis, miért teszi ezt velem? Megmosakszom, átöltözöm, majd elindulok Marie-hoz. Igazán nincs kedvem. Kocsival megyek, hogy minél hamarabb szabadulhassak. Leérek hozzá.
- Hol voltál mááááár? - kapaszkodik belém.
- Mondtam, hogy megetetem a kutyát és lecuccolok, nem?
- Igen. Tényleg. Kocsival vagy? Azt hittem, iszunk egy kicsit.
- Marie... Teljesen ki vagyok merülve...
- Oh...
Ledobom magam a kanapéra. Folyton csak Hinán jár az eszem. Szegény lány. Marie helyezkedik felém.
- Hé, mi a baj, szépség?
- Semmi - csak essünk már túl rajta.
- Te... Beleszerettél?
- Ne viccelj már? - hámozom ki felsőjéből.
- Mitsu.. nem tudtam...
- Nem vagyok szerelmes! - rángatom le róla szoknyáját.
- Mitsuo - fogja meg kezem - ezt ismerem...
- Honnan ismernéd?
- Engem is várnak otthon. Ezt mondtam a múltkor. De Piérre nem a pasim.. A vőlegényem.
- Mi? - teljesen ledöbbenek. Nem hittem, hogy a zsarolás mögött szív is rejtőzik.
- Szeretem. De.. Nem akartam itt magányos lenni! Te vagy a legnépszerűbb diák, aki mindenkinek bejön. Meg hát... persze, tetszel! Elkezdtem érezni irántad valamit, de hirtelen észbe kaptam. Szeretem őt. De olyan rossz volt egyedül. Sajnálom - kászálódik le rólam.
- Wow - csak ennyit tudtam kinyögni.
- Megtarthatod az ösztöndíjat. Én holnap délután hazamegyek és összeházasodom Piérre-rel. Megemeltetem a díjat. És elintézem a fellépéseket. És... Csak légy boldog vele, jó?
- Tudod te, mennyit bántottad azt a szegény lányt? És, hogy én mennyit bántottam miattad?
- Nagyon sajnálom... Kárpótolhatlak valahogy?
- Nem, köszönöm - csóválom meg fejem mosolyogva.
Atyám, mindjárt összeesek, olyan fáradt vagyok. S mire ezt kigondolom, el is alszom.
~*~
Reggel felkelek. Marie biztos betakart az éjjel. Órámra pillantok. Basszuskulcs, elkések! Elköszönök Marie-tól, megköszönök mindent, majd kocsimba ülök és hazaszáguldok. Gyorsan felkapom a cuccomat, majd elindulok, persze kocsival. Az óra közepe táján be is esek. Nem ülök Hina mellé. Biztos nagyon orrol még rám. Nagyszünetben szabályosan kirohan a teremből. Jobb lenne nekem is kiiratkoznom erről a kurzusról, mielőtt többet ártok szegény lánynak. Kiballagok a mosdóba. Nem vagyok jól. Ez engem is kikészít. Mikor benyitok, Hinát látom. A földön ül, szemét szorongatja.
- Hina! Hina! - hiába szólongatom, szabályosan becsúszok elé, fejét kezeim közé szorítom - Mi a baj? Jól vagy?
- Jól... - motyogja alig érthetően.
Félresöpröm haját szeméből, hatalmas monoklit pillantok meg. Hát ez meg? Nagyon remélem, nem akkor szerezte, mikor elvileg nálam aludt... Tüzetesebben megvizsgálom, a nyakán is megpillantok valamiféle szívásnyomot. Magamhoz ölelem, csókot nyomok feje búbjára, majd magamra aggatom és elindulok a kocsi felé. Marie-t hívom fel, hogy nem lógok az óráról, mindössze vészhelyzet van.
- Marie.. nem lógok, csak akadt egy kis... gondom. Szóval...
- A gondot légy szíves, ne emlegesd! Nem tudok hazamenni! Apám mindenképpen azt akarja, hogy fejezzem be ezt az évet. Hova mész?
- Kórházba... Hinával van egy kis gond...
- Oh. Találkozzunk ott. Jobb, ha valamit tudsz. Sietek, oké?
- Oké, majd csörögsz. Szia!
Lerakom a telefont, befékezek a kórház előtt. Beviszem, csak várok, amíg ellátják sérüléseit, a kórteremben várom, hogy magához térjen. Időközben Marie is befut. Előveszi laptompját, leül mellém.
- Szerintem még nem tudsz róla, és lehet, nem a legjobb, ha tőlem tudod meg. De valószínű, ő sosem monadná el neked.
Bekapcsolja a gépet, végigsimít hátamon.
- Nem lesz kellemes - suttogja - Ezt ma reggel kaptam mailben.
Elindít egy videót, amin néhány ember közrefog egy lányt és... megerőszakolja? De a lány... a lány... Hina... Áttörlöm arcom. Hiszen az egész az én hibám. Marie ismételten végigsimít hátamon.
- Megyek, oké? - áll fel, majd én is csatlakozom hozzá.
- Rendben.
Nem mond semmit, csak szorosan átölel. Istenem....
|
| Dorcee | 2011. 06. 22. 13:10:50 | #14443 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Túlságosan aggódom ahhoz, hogy aludni tudjak. és a kiszűrődő hangoktól sem nyugszom meg. Hallom, ahogy a mosdóba topog... Megmosakszik. Visszaballag a szobába. Kutat. Ahj, a kis nyughatatlan. Ebből nem fogod megtudni, mi van köztem, meg Marie közt. Végül feladja, azt hiszem, lefeküdt aludni. Már azt hiszem, az én szervezetem sem bírja sokáig. Túlhajszoltam magam az utóbbi pár napban. Ma suliba kell mennem. Máris csörög a vekker. Áttörlöm arcom, majd felülök. A kutya kel velem, hozzám simul, nyüszög picit. Felkapok valami ruhát, majd gyorsan leviszem a parkba. Azért Hinát felkelthettem volna. Lerendezem a kutyát, majd halkan kopogtatok a háló ajtaján.
- Hina! Ébren vagy? Hazaviszlek, szedd össze a cuccod!
Semmi válasz. Benyitok. Hina sehol. Basszuskulcs! Az ablak is nyitva... Telefonomért nyúlok, próbálom elérni, de hiába. Szegény, teljesen ki van bukva. Jobb lett volna, ha vele maradok. Nem igazán van most időm... Lezuhanyzom, felöltözöm, összeszedem cuccaimat majd elindulok. Még jó, hogy a sulitól nem messze lakik. Majd benézek hozzá, csak azért, hogy tudjam, jól van. Egész úton csak azt akarom tudni, jól van-e. Mikor odeérek, körbenézek. Egyetlen sulitársamat sem látom. Becsengetek. Istenem, mondd, hogy jól van! Legnagyobb meglepetésemre azonban egy srác nyit ajtót. Rosszul emlékeznék a címre?
- Igen? - mér végig.
- Én... Hinát keresem.
- Nincs itthon - hát már elindult volna? - egész éjjel nem láttam.
- Oh... én csak.. azért kérdezem, mert nem értem el telefonon. De ha hazajön, kérlek mondd meg neki, hogy amint tud, hívjon föl. Köszönöm! - hajolok meg illedelmesen, majd máris tovább indulnék.
- És ki keresi?
- Csak Mitsuo - erőltetek mosolyt arcomra, majd máris továbbsuhanok, mielőtt elkések.
Épphogy beestem a tanár előtt. Szünetben Marie nem hagy nyugton.
- Hol voltál, Mitsuo?
- Elaludtam. Teljesen ki vagyok merülve.
- Majd kezelésbe veszlek - huppan ölembe.
- Nincs kedvem ehhez, Marie...
- Tudod - suttogja fülembe - ha elég jókislány leszel, megemeltetem az ösztöndíjad... Annyira, hogy nem kell többé dolgoznod. Bármit el tudok intézni neked... Fellépéseket, világkörüli turnét... Ha a hátralévő három héten azt teszed, amit mondok, mindezt megkapod. A hátralévő életedben nem lesz gondod a pénzre - nyom csókot nyakamra - csak gondold végig!
- Marie, ez...
- Hihetetlen, tudom - gombolgatja ingemet - de képes vagyok rá.
- Ne itt! - fogom meg kezét.
- Ne csináld már! Jó lesz, majd meglátod.
- Inkább... majd átmegyek hozzád.
- Helyes! Jó kislány! - csókol meg, majd visszaül a helyére.
Egész nap a vizsgára gyakorolunk. Hina csak a nap végefelé esik be. Szegény... Teljesen ki van készülve. Mégcsak rám sem néz. Nem is igazán tud figyelni. Sokat hibázik. A nap végén Marie felém fordul.
- Akkor jössz?
- El kell intéznem Berryt. Adok neki enni, lecuccolok és megyek, oké?
- Siess! - nyom csókot arcomra, majd kisétál.
Mély levegőt veszek, majd Hinához lépdelek.
- Jól vagy? Hina...
- Jól, persze, mi bajom lehetne?
- Úgy eltűntél! Annyira aggódtam érted! - ölelem át, próbálom visszatartani könnyeimet.
- Ugyan - válik el tőlem - Semmi bajom - mondja, miközben pakolni kezd.
- É-értem.
- Menj, a végén még elkésel...
- De én...
- Menj csak.
Visszanyelem könnyeimet, összepakolok, majd elindulok Marie-hoz. Marie-hoz, aki zsarol, aki kihasznál. Marie-hoz, aki nem szeret engem, aki még saját magát is hitegeti.
|
| Dorcee | 2011. 06. 21. 22:51:36 | #14432 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Tekintete teljesen kihalt.
- Nincs semmi, csak ki akarok menni a mosdóba - válaszol végül.
Átkarolom, majd a mosdóba vezetem.
- Menni fog egyedül?
- Azt hiszem...
Kivágja az ajtót, szembe áll velem. Teljesen szét van csúszva. Alig lát ki a fejéből.
- Kérlek!! Engedj haza!
- Nem lehet! Így nem!! - ezt még Te sem gondolod komolyan!
- Mitsuo, haza kell mennem, ha jót akarsz. Nagyon kiszámíthatatlan állapotban vagyok! - mondja alig hallhatóan.
- Feküdj le! - hoz ki sodromból, így hangerőm megemelkedik.
- DE CSAK VELED! - veszíti el önmagát, az ágyra lök. Rám veti magát majd megcsókol. Egyre csak vadul. Jaj kislány, lehet, hogy mégsem kéne... Teljesen az ágyhoz szorít a vállamnál fogva, szorítom csípőjét. Nem kéne még... Ezt diktálta a józan eszem. Nagyon nehezen kerülök ki szorításából. Marie bármikor betoppanhat, akkor pedig vége a jóvilágnak... Kihúzódok ágyam szélére, áttörlöm arcom.
- Hina... Ne csináld ezt... Ha Marie rájön.. - nem mondhatom el neki. Istenem.
- Akkor mégis mi lesz? Miért félsz tőle annyira?
- Nem félek! Csak... - ahj Cica, muszáj ezt? - nem akarom megbántani, ennyi az egész. Kérlek, feküdj le aludni!
- Ugyan már! - nyom csókot nyakamra. Beleborzongok. De ezt most nem lehet.
- Kérlek - simítok végig arcán - Csak ezt a kis időt bírd még ki! Lemegy a vizsga és sehol sem lesz!
- De most akarom!
Istenem kislány, mennyire makacs vagy!
- Hina, értsd meg, hogy most nem lehet! Kérlek szépen, feküdj le aludni! - egy pillanat alatt rám tört a bőghetnék.
Feltápászkodom, áttörlöm arcom, majd megindulok kifelé, de elkapja kezem.
- Ne hagyj már itt!
- Nem lesz baj. A kanapén leszek. Ha alaphangon szólsz, azt is meghallom, akármilyen mélyen alszom is. És nincs az ágyam alatt szörny, Berry sem fog zargatni, kint alszik majd velem - nyomok csókot kézfejére - Jó éjt!
- J-jó éjt!
Kiballagok, becsukom a szobaajtót. Végignyúlok a kanapén, Berry mellém fészkeli magát, nyüszög picit s nyalogat.
- Nincs semmi baj, kicsim! Jól vagyok! - törlöm lr arcomról nyálát, s néhány könnycseppet is - Amint túl leszek a vizsgán, több időm lesz rád, szerelmem! - nyomok puszit buksijára - Mit szólnál, ha aludnánk?
Azonnal befészkeli magát közém, meg a kanapé közé és hatalmasat ásít. Megsimogatom, kikapcsolom a tévét, majd én is igyekszem elaludni.
|
| Dorcee | 2011. 06. 21. 15:05:44 | #14417 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
- A zeneteremtől 2 utcára. 44-es kis családi ház. - válaszol alig hallhatóan.
- Akkor nyomás.- mosolyodom el.
Nem is szóltunk egymáshoz egész úton, s mire témát találtam volna, még a telefonja is megcsörrent. Csak nagyjából követtem a beszélgetést, de még enyhén szólva is meglepett. Remélem, nem az van, amire gondolok. Ránézek, mire elmosolyodik. Lehet jobb, ha ezt a dolgot nem firtatom . Befékezek a ház előtt. Nem szállok ki és ő sem mozdul. Csak nézzük egymást. Legalább egy búcsúcsókot hadd adjak neki! Végül ő töri meg a csendet.
- Mitsuo, sajnálom ha tegnap este kellemetlenséget okoztam. Köszönöm hogy hazahoztál, és hogy ott maradhattam veled. Majd keresel? - annyira aranyos, mikor zavarban van!
-Persze.- mosolyodom el.
Kutatni kezd a kesztyűtartóban, majd mikor talált tollat és rákaparja telefonszámát. Bólintok, majd felé hajolok. Hát ezt jól benéztem... Azonnal kiszáll a kocsiból és beszalad, már csak az ajtóból integet. Teszek egy sóhajt, majd hazamegyek. A kutya azonnal megrohamoz.
- Jól vagyok nyugi! - simogatom meg - Menjünk el a parkba, gyere kislány!
Ráaggatom a pórázt, de tudom, nem lehetek el sokáig. Muszáj gyakorolnom. Kicsit sétálunk, kicsit játszunk, de sajnos muszáj mennem. Hazaviszem, rakok ki neki kaját meg vizet, majd elpakolok mindent, ami kell és elindulok. Útközben betelefonálok a melóhelyemre és kiveszek néhány szabadnapot. Beérek, persze, Marie is ott van. Mondanom sem kell, repestem az örömtől. Bepróbálkozott, de kimerültségre, menstruációra és a vizsga közeledtére hivatkozva sikerült leterelnem. Mázli... Késő estig gyakoroltam, teljesen kimerültem, azt sem tudom, hol áll a fejem. Vonszolom magam az utcán, mikoris egy kisebb csapatot látok vandálkodni. Oh, egek, semmi kedvem belekeveredni ebbe. Átvágok a parkon, de ott is randalírozik pár kölyök. Alig látok ki a fejemből, basszus. A következő pillanatban Hina szédül belém. Nem gyengén be van készülve szegény. Megfogom karjait.
- Mi van Veled? - nézek szemeibe.
- Semmi, jól vagyok, jól vagyok - röhögi.
- Nekem nem úgy tűnik. Gyere velem!
- De jóóóóól vagyok, tényleg! - borul nyakamba.
- Túl jól vagy, Hina... Választhatsz, kórházba mész vagy hozzám?
- Maradok!
- Szépen kérlek, ne csináld! Aggódom érted!
- Akkor maradj velem! - leheli fülembe.
- N-nem lehet - mondom, miközben megborzongok - Nagyon fáradt vagyok.
- Ugyan már, egy kis lazítás neked sem árt! Maradj velem!
- Inkább te gyere velem, Hina, szépen kérlek!
- Jó-jó, menjünk! - neveti, továbbra is belém kapaszkodik.
Teszek egy sóhajt, lehámozom magamról, majd átkarolom és megindulok.
- Ma nálam alszol - suttogom fülébe.
- De jól vagyok, hazatalálok, tényleg.
- Túlságosan aggódom érted ahhoz, hogy elengedjelek ilyen állapotban.
- Aranyos vagy! - nyom puszit arcomra.
- Lefekszel aludni, mikor felkelsz, jobban leszel. Majd figyelek rád, ígérem - kezdem az ajtónál kutatni a kulcsaimat.
Megtalálom, nyitom az ajtót, de alig lépünk be, a kutya rögtön beindul.
- Fekszel!
Engedelmeskedik, bevackolja magát. Hinát ágyamra ültetem. Letérdelek vele szemben, végigsimítok arcán.
- Mi a baj?
- Nincs itt baj - neveti.
- Oké - törlöm át arcom - Ha nincs baj, akkor alvás!
Felállok, de nem hagyhatom el a szobát. A lány belém kapaszkodik. Anélkül, hogy megfordulnék, teszem fel a kérdést.
- Na mi baj?
|
| Dorcee | 2011. 06. 21. 12:21:10 | #14413 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Félálomban vagyok. Nem bírok aludni. Csak az ösztöndíjam meg ez a lehetetlen helyzet jár a fejemben. Lassítva légzésem próbálkozom. De mielőtt beválna a stratégiám, Hina édes hangját hallom.
- Mitsuo, én tudom hogy nem vagyok más csak egy kislány. Aki még nem tud semmit az életről, meg az ilyen dolgokról. De életemben nem éreztem még ilyet mint most. Egyszerűen csodás ez az érzés. De mégis fáj... ne érts félre, azért fáj mert tudom hogy nem lehetünk egymáséi, illetve érzem. Annyira jó lenne, nem tudod mennyire vágyom rád. Így még nem vágytam senkire. Tudom hogy kislány vagyok, és megértem ha ez is problémát okoz számodra, de tudnod kell attól még hogy kislány vagyok érezhetek őszinte és tiszta szerelmet. És érzek is. Irántad. De ne aggódj, nem foglak elválasztani Marie-tól. Végülis gyönyörű lány. Hozzád illő. De van amit nem értek, olyan kedves vagy velem ha nem beszélsz Marie-val, de ha csak egymásra pillantotok már akkor furcsán kezdessz el beszélni. Olyan mintha félnél tőle....De hidd el nincs mitől félned, én megvédelek - ásít egyet. Annyira aranyos! - esküszöm megvédelek Szerelmem - elhallgat.
Lassuló és egyre mélyülő légzéséből arra következtetek, hogy elaludt. Szegény lány! Nem kell már sokat várnod! Óvatosan végigsimítok hátán. Marie hamarosan hazamegy, ne félj! És akkor csak a Tiéd leszek! Addig viszont csak, és kizárólag, pont úgy, mint húgommal, fű alatt tudunk találkozni. Puszit nyomok feje búbjára. Egész éjjel nem alszom semmmit, ráadásul ma melózom. Bár, azt lehet ki kéne hagynom. Egyszerűen hulla vagyok. Hat körül kibújok szorításából, főzök egy kávét. Miközben szürcsölgetem, azon gondolkodom, hogyan lábalhatnék ki ebből. Áttörlöm arcom. Berry nyüszög nekem, biztos éhes szegény. Megsimogatom, adok neki enni.
- Hé Baby, tetszik az új lány? Ugye szebb és kedvesebb, mint Marie?
Körbeugrál, megnyalogat. Ha én nem is, a kutya mindig tudta, mi a helyes. Ez itt dőlt el. De ezt a kis időt muszáj kibírnom valahogy. Alig három hét van hátra. Lemegy a vizsgakoncert és vége. Hazamegy. Elmélkedésemből Hina ránt ki.
- Szia, kicsi lány! - mosolyodom el.
- Szia - dörzsölgeti szemét. Annyira aranyos!
- Jól aludtál?
- Ühüm! De... Haza kéne jutnom, úgy értem se hangszerem, se ruhám, se könyveim.
- Hazaviszlek, nyugi! Marie amúgy sem láthat minket együtt... - állok fel és mosom el a bögrét - Kérsz valamit enni? Inni?
- Nem, nem kérek. Félsz tőle? Vagy...
- Nem akarok erről beszélni.
- N-ne haragudj... - hajtja le fejét.
Odalépek hozzá, magamhoz ölelem.
- Semmi baj - suttogom - még három hét és vége lesz. A vizsga után hazamegy. És nem lesz több gond - nyomok csókot feje búbjára - Na, gyere, hazaviszlek! Adjak valami ruhát?
- Megszáradt szerintem - erőltet mosolyt arcára.
- Oké.
Belépek szobámba, villámgyorsan felöltözöm, majd kilépdelek és megvárom, míg ő is végez. Előtúrom a kocsim kulcsait. Nagyon ritkán használom, csak végszükség esetén, meg ha fellépésre megyek. Megfogom Hina kezét, majd kiballagok a garázsba. Illedelmesen ajtót nyitok neki, majd bekászálódom mellé. Elindítom a motort és kiállok.
- Mondd, kicsi lány, hol laksz?
|
| Dorcee | 2011. 06. 21. 01:19:30 | #14402 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Az éjszaka közepén csengetésre kelek. Berry nyüszög nekem. Összeszedem magam, majd kitopogok. Alig vagyok magamnál. Ajtót nyitok, és teljesen ledöbbenek. A küszöbömön Hina áll, bőrig ázva. Naiv lány... Mit kereshet itt ilyenkor? Próbál mosolyogni, de nem jön össze neki. Szegény... Teljesen ki van borulva.
-Te meg mit csinálsz itt ilyen későn?- kérdezte meglepetten.
Nem mond semmit, csak könnyezni kezd. Ahj.
- Gyere be! Megfázol. - azonnal a konyhába vezetem.
- Na de mond már mit keresel itt? - kérdezem miközben teát készítek.
Fejét félrebiccentve nyújtja felém a személyimet. De felelőteln vagyok! Biztos a suliban hagytam el. Milyen aranyos, képes volt elhozni!
- Köszönöm szépen. - mosolyodom el.
- Figyelj, én nagyon sajnálom, én...kérlek bocsáss meg amiért olyan bunkó voltam.- hebego zavarában.
Leülök mellé, tekintetem átázott felsőjére téved. Khm...
- Nincs baj, én voltam bunkó. - jövök zavarba.
- Nem mert én! - vitázna velem, de nincs kedvem hozzá. Magamhoz ölelem. Szorítom, ahogy csak lehet. Arcát vállamba fúrja. Sírni kezd, majd zokogásba torkollik. Nagyon sajnálom szegényt. Megsimogatom fejét. Ha ezen múlik az ösztöndíjam... Hát múljon! Megsimogatom hátát és fejecskéjét, puszit nyomok arcára, majd felállok, elkészítem a teát. Visszaülök mellé.
- Hé, nem akarsz...
Csókkal fojtja belém a szót. Annyira aranyos. Hosszas háborúba kezdünk. Istenem, de jó vele! Elválok tőle.
- Át kellene öltöznöd! Nagyon beteg leszel! Na, gyere! - fogom meg kezét és a szobámba vezetem.
Persze, Berry azonnal támadást indít.
- Hé, viselkedj, Te dög! - hajolok le hozzá és megsimogatom.
- Ki ez a kis cukipofa?
- Ő itt Berry, a kutyám. Köszönj szépen, kislány! -meglátszik a nevelés. Máris megy a pacsi.
- De aranyos!
- Hát igen, mert az enyém! - nevetem el magam, majd kihalászok egy alvós ruházatot és felé nyújtom - öltözz csak át! A nedves ruhákat csak terítsd a radiátorra, okés?
Bólint párat, majd a kutyával együtt magára hagyom. Félúton meggondolom magam.
- Hina! - kiabálok be - Elviszem Berryt sétálni, tíz perc, és itthon vagyok, teázz csak, sietek vissza, oké?
- Rendben!
Elmosolyodom, pórázra kötöm a kis dögöt, majd elindulok. Fogalmam sincs, mit fogok csinálni. Ahj. Sétáltatom a kutyut, hagyom, hadd végezze a dolgát. A következő pillanatban pedig szemben találom magam Marie-val.
- Hát te meg? - döbbenek le teljesen.
- Pont hozzád indultam - nyom puszit arcomra - Hogyhogy ébren vagy?
- Oh, csak le kellett hoznom Berryt. De már megyek is vissza, mert borzasztó fáradt vagyok.
- Ugyan már, egy kis játszadozás belefér, nem? - lép egész közel hozzám.
- N-nem igazán... nekem most... nem jó.
- Ugyan már!
- Tudod, hogy ilyenkor nem szeretem!
- Akkor csak aludj velem!
- De akkor nem alszom ki magam, és ha nem alszom ki magam...
- Oké-oké, de... holnap?
- Holnap meló, legyen holnapután, jó?
- Rendben. Vigyázz magadra és tartsd magad ahhoz, amit mondtam! Légy jókislány! Szia! - csókol meg, majd elindul haza.
Áttörlöm arcom. Sok ez így nekem. Mikor hazaesek, elengedem a kutyát a pórázról, máris bevackolja magát. Hina teát szürcsölget, mikor megpillant, nyakamba borul.
- Hol voltál már?
- Kicsit tovább tartott, mint gondoltam.
- Hé, minden rendben? Kissé sápadtnak tűnsz.
- Jól vagyok, csak nagyon fáradt. Aludjunk, oké?
- Persze-persze, de biztos, hogy jól vagy?
- Jól vagyok - nyomok puszit arcára - Na, gyere már! - fogom meg kezét és a szobába vezetem.
Bevackolja magát, annyira aranyos! Kiiktatok minden fényforrást, majd befekszem mellé. Mellkasomra hajtja fejét. Annyira aranyos! Csókot nyomok fejére, s várom, hogy elragadjon az álom.
|
|
