|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Dorcee | 2011. 10. 08. 20:04:00 | #17185 |
 Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Míg egyik keze nyakamat öleli, addig másik ingem gombjainak bíbelődésével foglalatoskodik. Mikor végez, végigsimít mellkasomon. Beleremegek! Imádom, amit velem művel. De azt méginkább, amit kihoz belőlem. Kezemet hasára vezetem és gyengéden simítgatom. Elválunk egymástól, majd egymás szemeibe révedünk. Ki van pirulva. Imádom! Pimaszul elvigyorodik.
- És most? Telepakolsz gyümölcsel és felfasz Édes? - kérdezi, de le sem tagadhatná zavarát.
- Hmmm... nem is rossz ötlet - mosolyodom el, majd rá kacsintok.
Ismét megcsókolom, közben kihámoz nadrágomból. Nyelvpárbajunk közben feltérdelünk, simogatásokkal kényeztetjük egymást. Mikor ismét elválunk egymástól, megsimofatom pofiját. A tálca felé nyúlok, s elveszek egy öntetes eperdarabot s felé nyújtom. Szemembe néz, majd leharap egy darabot, s lenyalja a nyalánkságot ajkairól. Hmmm... Megőrít ez a nő! Követi példámat, csakhogy az öntetet ő nyalogatja le ajkaimról. Esküszöm, mindjárt megveszek!
Óvatosan megválok melltartójától, majd mellei kényeztetésébe kezdek. Szinté érzem, ahogy egyre gyorsabban ver a szíve. Az ágyra lököm, mire kissé értetlenül néz rám.
- Hunyd le a szemed. - kacsintok.
Úgy tesz, ahogy mondtam, mire nyakától egészen belsőcombjáig beborítom csokiöntettel és habbal. Nyakától indulok, csókolgatom, nyalogogatom, néhány helyen elidőzöm. Kezei vállamra siklanak. Néha megrándul, apró kis sóhajok buknak ki ajkai közül. Ha nem lennék kész úriember... Mármint úrihölgy, elnézést a hibáért! Már rég megszabadítottam volna utolsó ruhaneműjétől. Nyelvem eléri belső combját, mire halkan felnyög. Elmosolyodom. Mi lesz veled Cica, hiszen még alig értem Hozzád! Gyengéden simogatni kezdem fehérneműjén át. Szemei csukva, egyenetlenül lélegzik. Sóhajai egyre sűrűsödnek és hangosodnak, mire felhajolok Hozzá és vadul megcsókolom. Kezem munkája gyorsul, Kedvesem teste kezem ritmusára mozog. Mikor megválok fehérneműjétől, belenyög a csókba, Lassan haladok lefelé, csókokat hintek teste minden pontjára. Mielőtt elérném célomat, kicsit húzom még az agyát, combját csókolgatom még egy kicsit, majd gyengéden megérintem kincsét s végigsimítok rajta. Mikor nyelvemmel kezdem kényeztetni, felnyög. Sóhajai nem maradnak abba, ami méginkább tűzbe hoz. Gyorsítok a tempón, egyik kezem combját markolássza, másikkal beléhatolok. Felsikkant, s óvatosan mozogni kezdek benne. Teste az én ritmusomra mozog, ami egyre gyorsabb és gyorsabb, és eljön az a pont, mikor egyik kezével a takaróba, másikkal hajamba markol, majd kéjes sikoly kíséretében eléri a csúcsot. Kihúzom kincséből ujjamat, majd még egy csókot lehelek rá és felhajolok hozzá. Annyira aranyos! Magamhoz húzom, mire nyakamba piheg. Csókot nyomok feje búbjára, gyengéden simogatom hátát.
- Jól vagy? - suttogom.
Bólint néhányat, megszólalni most aligha tud.
- Kérsz egy teát? - ülök fel, de továbbra is magamhoz szorítom.
Érzem, ahogy elmosolyodik, majd szemembe néz.
- Tudod.. az ilyet... illik... viszonozni - vigyorog, miközben még mindig próbálja tüdeje szükségletét kielégíteni.
- És? - vigyorgok - Mi a terved?
- Hmmm... Akarlak - suttogja vörösen.
- És mi lesz, ha nem kapsz meg?
- Akkor meg kell, hogy büntesselek.
- Hmmm... Na, most mit csináljak? - nevetem el magam halkan.
- A te döntésed - vigyorog, majd hirtelen felülkerekedik rajtam és lefogja kezeimet.
- Na? Mit fogsz velem tenni?
- Megöllek - vigyorogja.
- Tedd meg - nevetem, de arcán elég kátörvendő mosolyt látok körvonalazódni - Tedd meg, ha ettől leszel boldog - mondom végül.
Elneveti magát, majd nyakamhoz hajol és gyengéden harapdálni kezd. Ajkai és fogai minden egyes érintésére sóhajok hagyják el ajkaimat. Kis idő után halkan felnevet, majd szemeimbe néz.
- Szerinted megtudnálak ölni?
Nem igazán akarom azt mondani neki, hogy "Bocs, de senkiben sem bízom" de hazudni sem akarok neki.
- Nem tudom - felelem végül.
- Ezt nézed ki belőlem? - engedi el kezeimet.
- Nem! - ülök fel, majd magamhoz szorítom.
- Akkor?
- Csak... Nem tudok bízni az emberekben, ennyi az egész. De Benned megbízom majd, csak egy kis idő kell, amíg megszokom, hogy más vagy, mint a többi ember.
- Rendben...
- Hééé - csókolok bele nyakába - meg fogom szokni. Olyan gyors lesz, hogy észre se fogom venni.
- Persze, persze...
- Bizonyítsak?
- És mégis mivel?
- Vedd el a szüzességem - hajolok füléhez.
Kicsit eltávolodok tőle, ránézek. Elkerekednek szemei.
- Jól vagy, Hina? - kérdezem aggódva.
- De én azt hittem... Hogy... Te meg Marie...
- Igen, de... sráccal még nem voltam - mosolyodom el, majd gyengéden megcsókolom - Szeretnéd, Hina?
|
| Dorcee | 2011. 10. 01. 10:55:54 | #17051 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
A dékán feláll, torkom összeszorul.
-Gratulálok hölgyeim. Ez mesés volt... de mint tudják csak egyiküké lehet az ösztöndíj - nem mond többet, csak megindul az ajtó felé.
- Ne mozdulj! Mindjárt jövök.
Nem értem, mit akar, de megindul a dékán után. Valahogy úgy érzem, most minden elveszett.
- Hé Hayashida! Tudsz ennél többet is? - Oogami kezd kihozni a sodromból, és már a tenyerem is viszket, hogy orrba vágjam, de muszáj uralkodnom magamon.
Szó nélkül lemászom a színpadról, de jön utánam.
- Ha azt hiszed, jobb vagy nálam - folytatja - hatalmasat tévedsz!
- Aki téved, az te vagy drágaságom - hallom meg Marie hangját a hátam mögül - lehet, hogy szépen játszol, de te nem érzékeled azt, amit kéne. Te nem érzéssel játszol. Te nem szívvel pengeted a húrokat. Te csak játszol, nem az érzelmeidet mutatod ki. És magadnak játszol, nem a közönségnek.
- És ki vagy te, hogy megmondd, mennyire játszom jól?
- Az, aki elintézhetné akár azt is, hogy kibasszanak innen.
- Elég! - szólalok meg, majd áttörlöm arcom, majd meghallom a dékán hangját.
- Hölgyeim! Irány vissza a színpad. Szeretnék hallani például egy kis rockot.
Nem igazán értem mi folyik itt, Hinára nézek, aki csak kacsint rám. Hangtalanul bíztat, mire elmosolyodom és egyből színpadra pattanok. Mintha ellengelem már nem lenne olyan magabiztos. Hmmmm...
- Oogami kisasszony. Hallgatom.
Nem hiszem el, hogy egy ezer éves Avril Lavigne számot vállal be ellenem! Szinte röhej, ráadásul ezt sem tudja normálisan eljátszani. Igazából senki sincs elájulva ettől a teljesítménytől. Elvigyorodok, hiszen ezt bármikor felülmúlom.
- Hayashida kisasszony, Ön következik.
Rögtön tudtam, hogy nem érem be azzal, ha csak egy kicsit játszom jobban nála. Le kell aláznom azt az öntelt picsát! Hát akkor... Jöhet egy kis Guns n' Roses! Igazán elememben vagyok, felszabadultan csinálom a show-t a színpadon. Mikor befejezem, megtapsolnak, Hina pedig mosolyogva dob egy puszit felém.
- Hayashida kisasszony, ez egyszerűen profi volt.- akkor nem csak a közönséget, de a dékánt is megnyertem magamnak - Öné az ösztöndíj.- mosolyog, majd kezet fog velem.
Hina nevetve fut felém, majd magához ölel. Marie közeledik, majd kezet nyújt.
- Hát gratulálok.
- Te meg mi a fenét csinálsz?! - szólal meg Hina - Öleld már át! - mosolyodik el, amin mindketten meglepődünk, de ő csak bólint,
- Amúgy hogy csináltad? - kérdi Marie szerelmemtől.
- Hát tudod... a női vonz erő... na meg szerencsétlen elég rég volt már nővel... - elmosolyodik, de ezzel felettébb felhúz.
- Most ez komoly?
- Dehogy! Bolondok vagytok. Hahóó! Nem bukok a pasikra... - vigyorogja.
- Ezt meg kéne ünnepelni...én úgy vélem. - mosolyodik el Marie.
Hina megfogja kezem, majd rám néz. Tudom, mire gondol. Valami félbemaradt. Hát igen...
- Bocs Marie, de valami félbemaradt, és szeretnénk befejezni.
- Áhá, értem - kuncogja - akkor majd csörögsz valamelyik nap! Hali!
Lepacsizunk, majd kisétálunk és kocsiba ülünk.
Gyengéden megcsókolom Hinát, majd végigsimítok arcán.
- Menjünk hozzám, oké?
Bólint párat, majd indítom a motort, és amennyire tőlem telik, nyugodtan, lassan hajtok végig az úton. Kinyitom neki az ajtót, majd besétál és megsimogatja Berry-t. Le kéne vinnem egy kicsit.
- Figyelj, Hina - simítok végig pofiján - le kell vinnem egy kicsit. Régen volt kint. Jössz, vagy addig kényelembe helyezed magad? - vigyorodom el.
- Nagy gond lenne, ha veled mennék? - ölel át nyakamnál.
- Dehogy lenne gond! - simogatom meg pofiját, majd gyengéden megycsókolom.
Leakasztom a pórázt, majd Szerelmemre akasztom, és elindulunk a parkba. Mikor odaérünk, lehuppanunk egy padra, Berry-t elengedem, majd magamhoz ölelem Hinat.
- Nem vagy éhes? - kérdezem, majd csókot nyomok buksijára.
- Egy ici-picit.
- Menjünk el valahova? Vagy üssek össze valamit.
- Nekem mindegy, csak veled lehessek - mosolyodik el, majd szorosabban bújik.
- Lehet, hogy csak összedobok valamit. Mondd, mit ennél?
- Teljesen mindegy.
- Neeeeem, nincs olyan, hogy mindegy!
- Hát akkor... Mi lenne, ha csak... tudod... játszanánk a kajával - vörösödik el teljesen, mire elnevetem magam.
- És azzal jól is laksz?
- Ki tudja. Lehet kiharapok belőled egy-két darabot - vigyorog zavartan.
- Jól van - nevetek még mindig - akkor be kell szaladnom egy boltba. Szemmel tartanád addig Berry-t?
- Persze - mosolyog.
Gyengéden megcsókolom, majd elindulok a legközelebbi boltba. Veszek egy kis gyümölcsöt, tejszínhabot, csokiöntetet. Hmmmm... Fizetek, majd visszasétálok Hinához. Feláll, majd megfogja kezem. Megkeresem a pórázt, majd füttyentek Berry-nek, aki engedelmesen odaszalad és hagyja, hogy ráakasszam. Mikor hazaérünk, Berry rögtön bevackolja magát, én lepakolok, majd megcsókolom Hinát.
- Menj csak, készülj fel - mosolygok - addig összekészítem a dolgokat.
Bólogat, majd mosolyogva besétál a hálóba. Addig a kutyának enni-inni, majd megmosom a gyümölcsöket, feldarabolom, majd beleteszem egy tálba, és egy tálcára teszem, a tejszín meg a csokiöntet mellé. Besétálok a hálóba. Ahw! Hina egy melltartóban és bugyiban fekszik. Hmmmm... Leteszem az éjjeli szekrényre a tálcát, majd leülök ágyamra és vadul megcsókolom Hinát. Akarom!!
|
| Dorcee | 2011. 09. 29. 23:04:17 | #17006 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Kicsit később kiabálásra kelek. Nem értem, mit mondd, csak az utosó néhány mondatot veszem ki tisztán.
-MITSUO! NE-NE HAGYJ ITT! KÉRLEK! NEM HALHATSZ MEG!
Megsimogatom, majd szólongatni kezdem.
-Hina! Hina ébren vagy??
- Neee! Mitsuo! - tér magához és könnyes szemmel néz rám.
- Sss! Csak álom volt! - húzom magamhoz majd csókot adok fejecskéjére.
- Szőrnyű volt!
- Hallottam... - szorítom magamhoz erősebben - Nincsen semmi baj! Nyugodj meg kérlek.
Szipog kicsit, majd rám néz és megcsókol.
- Nem is tudtam hogy beszélsz álmodban - nevetem el magam halkan.
- Te szemét! Ne piszkálj...rossz szokás - nevet fel ő is, majd kapok egy gyengéd pofont.
- Hééé! Hát te mit művelsz?! Megütsz? - nev
- Még szép hogy megütlek! - ölt nyelvet és grimaszol.
Nem bírom... Hamar magam alá gyűröm, s lefogom úgy, h mozdulni sem tudjon. Látom, ahogy végigmér és elvörösödik. Próbál szabadulni, de nem, nem így megy az, drágaságom! Szabadulási kísérlete közben nevetünk, majd csikizni kezdem. Szinte visít a nevetéstől.
- Ne-ne! Mi-Mitsuo...ááá... nagyon csikííz! Úr isten!
-És? Most visszakapod Kicsilány. - nevetek én is.
-Ááááá...meghalok... nagyon csikis!
Abbahagyom csiklandozását, majd közel hajolok hozzá és megcsókolom. Nem tudom, mióta vágyom erre. Túl régóta, azt hiszem. Már nagyon hiányzott. Közben megszabadítom ruháitól, s amint véget ér nyelvpárbajunk, végig mérem. Önző vagyok... CSAK magamnak akarom!! Kezeim ösztönösen siklanak végig egész testén, mélyen szemeibe nézek. Átölel, majd alsóajkába harap. Ismét csókért hajolok, amit meg is kapnék, de incselkedem kicsit, elhúzódozom tőle, de egy idő után megunja a játékot és magához húz. Vadul és szenvedéllyel csókol. Akarom!! Csók közben óvatosan simogatni kezdem, s mikor elválok tőle, csókot nyomok homlokára és mélyen szemeibe nézek.
- Szeretnéd, Hina?
Bólint néhányat, majd újra megcsókolom, ezúttal gyengéden, kezeim közben felfedezőútra indulnak, lágyan simogatom, ahol érem. Apró sóhajok buknak ki ajkai közül. Ahj Kislány, még alig értem hozzád, mi lesz veled később? Puszilgatom arcát, majd lejjebb haladok nyakáig, ahol kicsit elidőzöm. Csókolgatom, nyalogatom, gyengéden harapdálom. Kezeim nem állnak meg továbbra sem. Már nyögéseit próbálja elfojtani. Felhajolok hozzá, megcsókolom.
- Biztosan szeretnéd? - suttogom fülébe.
Bólint párat, belenyalok fülébe mire megremeg. Tovább folytatom kényeztetését, ajkaimmal egyre lejjebb haladok. Melleinél is több időt töltök, és minden flott, mikor megcsörren telefonom. Áttörlöm arcom, de nem hagyom, hogy ez most megzavarjon. Akárhogy haladok, telefonom állandóan közbe szól. Érte nyúlok, s kikapcsolnám, mire Hina megfogja kezem.
- Biztosan fontos, ha nem adja fel...
- Le tudom hamar, rendben?
- Persze - mosolyodik el.
- Fújd ki magad, mert hamar vissztérek! - vigyorgom, majd felveszem a telefont - Hayashida!
- Mitsu, gyere gyorsan, ezt látnod kell!
- Mit? Marie, mit akarsz? Nem nagyon érek rá!
- De ezt... - gitárhangokat hallok, alig értem, amit mond.
- Figyelj, alig hallak. Nem napolhatánk ezt?
- Nem! Itt egy nagyon fontos dologról van szó!
- Miről?
- Az ösztöndíjadról!
Basszus... Tudom, hogy az ösztöndíj nélkül semmi esélyem kifizetni a sulit és a lakást...
- Hol vagy most? - kérdezem, miközben áttörlöm arcom.
- A suliban, az auditóriumban.
- Indulok!
Hinára nézek. Nagyon szomorú az arca.
- Elmész?
- Muszáj mennem. A suliról van szó.
- Igen, persze, értem...
- Gyere velem! - csókolom meg kézfejét, majd megsimogatom arcát.
- Ugyan... Nem akarok útban lenni.
- Már miért lennél? - csókolom meg.
- Nem Marie hívott?
- De, és? - vonom fel szemöldököm.
- Hát... csak...
- Tudom, hogy nem bírjátok egymást. De Te a barátnőm vagy, ő meg egy barátom. Szóval... Szeretném, ha jönnél!
- Biztosan ezt akarod? Hogy veled menjek?
- Igen - mosolyodom el, majd csókot nyomok homlokára.
- Rendben.
Megsimogatom pofiját, majd öltözködni kezdek. Mire végzek, ő is készen van. Megfogom kezét, odalépek hozzá, majd megölelem.
- Na gyere, Szép Lány!
Kisétálunk a lakásból, majd rögtön kocsiba ülünk és elvezetek a suliig. Belépdelünk az auditoriumba, ahol egy lány van a színpadon. Gyönyörűen játszik. Talán jobban is, mint én... Nem! Az nem lehet! A tanárok elismerően bólogatnak. Marie észrevesz, mikor meglátja, hogy Hinával vagyok, csak int egyet üdvözlésképpen. Ekkor a dékán is felfigyel rám, és odalépdel hozzám.
- Hát nem csodás, Hayashida kisasszony?
- Mi csodás van benne?
Végigmérem a lányt. Márkás cuccok... Minden olyan tökéletes rajta. De hiszen nekem nagyobb szükségem van arra a kurva ösztöndíjra!!
- Ahogyan játszik! Ez a szenvedély! Kicsit cantabile ugyan, de...
- Dékán úr! Azt hittem ezt megbeszéltük! Úgy volt, hogy megtarthatom az ösztöndíjamat!
- Igen, de amint látja, Hayashida kisasszony, Oogami kisasszony is elég tehetséges.
- Tehetséges?! Mégis hány téren? Csak mondja meg, melyik az a műfaj, amit nem tudok hibátlanul eljátszani! Mindegy, milyen gitárt ad a kezembe, mindegy, milyen stílust kell eljátszanom, sosem hibázom!
A gitárszólamnak vége szakad, a lány gúnyos vigyorral néz rám.
- Ezt tekintsem kihívásnak?
- Tekintsd csak! - szemem már bizonyára szikrázik a dühtől.
- Akkor legyen - vigyorog még mindig, de már nem sokáig.
Felugrom a színpadra, majd szembenézek vele.
- A kihívás megtörtént - mosolyodik el a dékán - Oogami kisasszony, Hayashida kisasszony, amelyikőjük jobbnak bizonyul, az kapja az ösztöndíjat. Különféle stílusokat kell képviselniük, különböző hangszereken, improvizáció, ami maximum három percet vehet igénybe. Az első stílus reneszánsz zene. Oogami kisasszony!
A csaj leül, és játszik. Hmpf... Ezt bármikor lepipálom, bár szó, mi szó, azért nem egyszerű ellenfél... Akármit elém rakhat a dékán - bár meg is teszi -, jobban csinálom, mint ő... reneszánsz, barokk, jazz, rock, metal, dark, modern... Vége a párbajnak. Kimerültem... Ennek a csajnak még mindig van kedve vigyorogni! Ha nem a suliban lennénk, letörölném azt a vigyort a képéről, az fix! A dékán feláll, én pedig elég ideges vagyok. Szemem Hinára téved. Szegényt ide rángattam, pedig biztosan nincs ehhez kedve... Bárcsak hagytam volna az egészet a picsába... De sajnos már késő ezen gondolkozni. Itt vagyok, és az ítéletemre várok...
|
| Dorcee | 2011. 09. 27. 23:58:49 | #16946 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
- Mi-Mitsuo...- sírni kezd, majd térdre rogy.
Egyre csak sír, nem is értem, mi baja. Változik a színe... Egyre hidegebb a keze.
- Én...Én úgy...Én úgy sajnálom...- mondja, majd elenged és elfekszik a földön.
Istenem... Ekkor látom meg csuklóján a vérben ázó fáslit. Basszus! Mák, hogy kocsival jöttem. Ölbe kapom, majd bekászálódom a kocsiba és irány a kórház. Egyre csak várok... És várok... Gyűlölök várni! Főleg, ha ilyen esetről van szó! Soká jön ki a doki, de legalább láthatom. Besétálok a kórterembe, majd leülök az ágy melletti székre. Óvatosan megfogm kezét, sírni kezdek. Nem akarom elveszíteni! Szólongatom, de nem reagál. Mi van ha...? Nem! Az nem lehet! Közel hajolok arcához. Egy pillanatra kinyitja szemeit. De ennyi, semmi több.
- Hina... - suttogom - Hina, ne hagyj itt kérlek! Szükségem van rád!
- M-mitsuo? - suttogja alig hallhatóan.
- Igen, én vagyok.
- Mit csinálsz itt?
- Hogyhogy mit csinálok? Szerinted mégis, mit csinálok?
- Nem tudom.
- Megmentelek.
- Miért?
- Miért?! Azért baszd meg, mert szeretlek!!
- Tényleg? - nyitja ki szemeit.
Bólogatok, megcsókolom arcát. Végigsimít arcomon, bágyadtan elmosolyodik.
- Kérhetek valamit?
- Persze, kérj bármit, kicsi Hina!
- Csak... Vigyél haza.
- Amint lehet, kiviszlek innen, ígérem!
- Mikor?
- Amikor csak szeretnéd.
- Most szeretném.
- Rendben - állok fel.
- Hol vannak a ruháim?
- Tessék - nyújtom felé őket, mire felül, én pedig megindulok kifelé, hogy nyugodtan öltözködhessen.
- Mitsuo... Esetleg nem... segítenél?
- Szeretnéd?
- Lehet, hogy nem ártana.
Nyelek egyet, majd megfordulok és oda lépdelek hozzá. Kibújtatom a kórházi ruhájából, majd öltöztetni kezdem. Eléggé zavarban vagyok, ami szokatlan tőlem.
- Jól vagy, Mitsuo? - kérdezi, majd végigsimít arcomon.
- Igen, minden rendben - fejezem be öltöztetését majd megfogom kezét - Menjünk?
Bólint néhányat, majd kiérve a kórházból rögtön beültetem a kocsiba és hazaviszem. Ágyba dugom, betakargatom, majd megcsókolom homlokát.
- Szükséged van még valamire?
- Van most valami dolgod?
- Nem, nem igazán.
- Itt maradnál egy kicsit?
- Persze.
- Gyere! Feküdj ide mellém.
Leveszem nadrágomat és ingemet, majd befekszem mellé és magamhoz szorítom.
- Köszönöm, hogy megmentettél! - nyom csókot arcomra - Csak azt nem értem, miért...
- Hogyhogy miért? Mert szeretlek és fontos vagy nekem!
- Tényleg? Ugye nem hazudsz? - néz szemembe.
- Nem. Miért hazudnék? Szeretlek Hina, érted?
Csend. Nem mond semmit, csak szemeimet fürkészi.
- Én is szeretlek - mondja végül, majd mellkasomba fúrja fejét - Nagyon álmos vagyok...
- Aludj kicsit, oké? Megyek.
- Ne! Maradj!
- Biztosan ezt akarod, Hina?
- Igen.
- Jól van - simogatom meg fejecskéjét, majd megvárom, míg elalszik.
Agyam szüntelen kattog, de hamarosan én is elszenderedem.
|
| Dorcee | 2011. 08. 30. 15:17:32 | #16408 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Estefelé arra eszmélek, hogy jegesvíz zúdul az arcomba. Mindjárt leáll a szívem! Bepánikolok, levegőért kapkodok, kapálózom. A vízsugár leáll és törölköző kerül hátamra.
- Jól vagy? - Marie az.
- Igen, azt hiszem - törlöm át arcom, miközben kikászálódom a kádból.
- Megijesztettél! Egyáltalán nem reagáltál!
- Sajnálom - vetkőzni kezdek, gyorsan megtörölközöm, majd szobámba trappolok száraz ruháért.
- Mitsuo, le kellene vinned a kutyát...
- Nincs kedvem kimozdulni.
- Nézd, tudom, hogy szarul vagy, de értsd meg, muszáj lépned! Holnap elmegyünk a suliba és elintézem neked, hogy ne csapjanak ki, oké?
- Semmi értelme...
- Gyere! - fogja meg kezem - Menjünk! Majd eszünk valamit. Csak gyere, kérlek! Ne bomladozz már itt! Szépen kérlek!
- Rendben - teszek egy sóhajt, majd leakasztom a pórázt - Hol vagy, szerelmem?
Berry vakkantva fut oda hozzám, majd hátára vágja magát. Kis pocakvakarás, majd ráakasztom a pórázt és indulunk. A parkban elengedem, hadd játszon csak. Marie vesz valami kaját, amit nagy nehezen leküzdök.
- Mitsu... Mit fogsz most csinálni?
- Még van egy évem a suliból. De, hogy utána mi lesz, nem tudom.
- Próbáld meg a turnét! Sok pénzt hozna, és híres is lehetnél.
- Nem azért zenélek, hogy híres legyek. Hanem azért, mert szeretem.
- Tudom. De szerintem megérné.
- Ki tudja?
- Jó lesz... Emlékszel, anno gólya táborba sem akartál menni! És minden évben nagyszerűen érezted magad.
- Igen, ez igaz. Menjünk haza, oké?
- Persze.
Összekaparom a kutyát, majd mikor hazaérünk, teszek ki neki kaját és vizet, majd Marie-ra nézek.
- Nem... aludnál ma velem?
- Mitsuo, azt hittem, már megbeszéltük, hogy...
- Igen, megbeszéltük, nem arról van szó... Csak... magányos vagyok.
- Rendben. De csak ma este.
- Köszönöm.
Befészkelem magam, Marie szorosan ölel, nehogy hülyeséget csináljak. Ugyanis tőlem ilyen állapotban simán kitelik. A karomon és lábamon lévő hegek mind bizonyítják. Még mindig ki vagyok ütve. Perceken belül elnyom az álom.
~*~
Reggel, mikor felkelek és kibotorkálok a konyhába, Marie már rég reggelit készít. Pont, mint régen. Lehuppanok és a gőzölgő kávéba kortyolok.
- Jó reggelt - köszönt mosolyogva - Hogy vagy?
- Mint akit kihánytak - mondom dünnyögés közepette.
- Sms-ed jött hajnalban.
- Kitől?
- Nem tudom, nem olvastam el.
Visszatrappolok a szobámba, majd ellenőrzöm a készüléket. Hinától jött!
"Szia. Nagyon sajnálom mind azt amit mondtam. De tudnod kell hogy nem csak én vagyok az egyedüli bűnbak. Nem csak én csesztem el a dolgokat. Tudod, amíg nem vagy hajlandó megbízni bennem, és csak hazudozol, addig ez lesz. És én ezt nem szeretném. Keress meg ha úgy gondolod megérdemlem azt hogy őszinte légy, mindenben! Az érzéseidben pedig főleg, és nem csak az irántam tápláltakban. Ha ez nem megy, ne keress. Esküszöm, én sem foglak. Csókol, Hina."
Hát... nem éppen erre számítottam. Áttörlöm arcom, majd visszamegyek a konyhába. Leküzdök néhány falatot, majd felöltözöm.
- Mitsuo.. Biztos, hogy akarod?
- Miről beszélsz, Marie? Tegnap még rá akartál beszélni.
- Tudom. De nem akarok olyat erőltetni, amit nem akarsz.
- Szeretném. Egy év van csak hátra.
- Rendben. Akkor menjünk.
Még jó, hogy kocsival jött. Hamar oda érünk a suliba, de sokáig kell magyarázkodnia, hogy ne csapjanak ki. Egész későre jár. Hazamegyek, majd átgondolom ezt az egészet. Mégiscsak beszélnem kéne vele. Gyorsan leszaladok a kutyával, hazarohanok, adok neki kaját, lezuhanyzom, felöltözöm szépen, majd elindulok Hozzá. Elég későre jár, nem is tudom, helyes-e ilyenkor zavarnom. Kételyek közt megállok ajtaja előtt, majd bekopogok. Csak nagy sokára nyit ajtót. Szegény! Ő sem néz ki valami jól.
- Mit akarsz? - kérdezi alig hallhatóan.
- Beszélni veled.
- Gyere be - tesz egy sóhajt, majd beenged.
Lehuppanok a kanapéra, őszintén szólva, azt sem tudom, hol kezdjem.
- Na? - néz rám.
- Figyelj... Nem mondom, hogy sokat kérsz, mindössze csak egy kis szabad teret kérek. Még annak sem mondhatsz el mindent, aki mindennél többet jelent neked. Kis titkoknak lenniük kell, érted? Ami pedig Marie-t illeti, barátságnál nincs több köztünk. Illetve de. Olyan, mintha a testvérem lenne. De ettől nincs több.
- Értem.
- Ennyi? Tényleg csak... ennyit mondasz erre?
- Mi mást mondhatnék? Felfogtam. De arra kértelek, hogy légy őszinte.
- Őszinte vagyok!
- Nem, nem vagy az!
- Értem... Szóval már azt is jobban tudod, mint én, igaz? Jó, tudod mit? Én elmegyek!
Azonnal felpattanok és elindulok a kijárat felé. De Hina elkapja a karom.
|
| Dorcee | 2011. 08. 18. 14:31:28 | #16018 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Abszolút nem tudok magamról. Semmire sem emlékszem. Csak arra eszmélek, hogy valaki végigsimít arcomon. A kádban vagyok. Ez Hina!
- Mit keresel itt? - suttogom.
- Téged.
- Miért? - fordítom el fejem - Nem úgy tűnt, hogy velem akarnál lenni.
- De veled akarok! Csak veled akarok lenni! Egyébként... te se mutattad... egész nap Marie-val voltál...
- Igen, mert a barátom, és te sem jöttél oda hozzám! Röhejes, hogy az egyik legjobb barátomra vagy féltékeny!
- Persze, hogy féltékeny vagyok, mikor vele kavartál ki tudja meddig!
- Istenem, a kavarásban nincs is érzelem! - kászálódom ki a kádból, majd megtörölközöm.
- Ja, vagy úgy... Te mindenkivel ezt csinálod?
- Igen. Vagyis nem! Illetve de. Nem! Eddig azt csináltam.
- Hát az úgy nagyon jó... - húzza el száját majd megindul kifelé.
- Most ne csináld már! - kapom el csuklóját - Szerinted nekem ez milyen érzés? Nem tudok két felé szakadni!
- És szerinted nekem milyen érzés az, hogy az exeddel látlak?! -szabadul szorításomból.
- Istenem, ez csak egy érdekkapcsolat volt! Marie társfüggő! Egyébként is, otthon várja a vőlegénye! Ne röhögtess már! Mindössze nem akart egyedül lenni, amíg itt tanul, ennyi!
- Igen, és ő valahányszor füttyentett, ugrottál. Ezek szerint csak szereted!
- Nem, én csak... - mégsem mondhatom el neki az igazat.
- Mi? Ugyan már, még saját magadnak is hazudsz, felveszed a kis álarcodat, bemeséled magadnak, hogy nem tudsz szerelmes lenni, mindenkinek elcsavarod a fejét, megdugod és eldobod! Hát ilyet velem nem fogsz játszani!
- Te ezt most komolyan gondolod? - mintha egyenesen a szívembe döfte volna a tőrt és még fordítgatná is.
- Ahogy mondod! - válaszol, majd kisétál a lakásomból, hangosan becsapva az ajtót.
Térdre rogyok. Ezt semmiképpen sem akarom elhinni. Ki tudja mikor feltápászkodom, majd bezárom az ajtót és ágyamba vetődöm. Berry nyüszög nekem, mellém bújik. Megsimogatom, majd könnyeim között nagy nehezen elalszom.
~*~
Reggel Marie hangjára kelek.
- Gyere már Mitsu, el fogsz késni!
- Mi? Nem, nem megyek! Nincs kedvem.
- Megőrültél?! Mi lesz a vizsgával?
- Nem érdekel...
- De ha nem jössz el, akkor...
- Meghúznak! Leszarom...
- Ne már, ne csináld! Szépen kérlek, gyere be a suliba!
- Nem megyek - alig van erőm még ahhoz is, hogy beszéljek.
- Ne csináld már Mitsuo!
- Hiszen nem is vagyok valódi - dünnyögöm.
- Na jó... Nem tudom miről beszélsz, de nekem a hazautam meg a jövőm függ ettől a vizsgától, úgyhogy megyek... Vigyázz magadra! - nyom csókot homlokomra - Ha végeztem beugrom!
- Igazán nem szükséges. Megvagyok.
- Igen, látom... Na jó légy, szia!
Hallom, ahogy bezárja az ajtót. Berry megnyalogatja arcom.
- Hey, mi a baj, éhes vagy? - dünnyögöm, majd kikászálódom az ágyból és kiszolgálom. Nincs kedvem levinni. Csak készítek neki újságpapírt. Visszafekszem ágyamba és a nap hátralévő részét ott töltöm.
|
| Dorcee | 2011. 08. 16. 13:50:38 | #15904 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
- Persze. Minden a legnagyobb rendben. Csak... álmos vagyok. Nem tudtam kipihenni magam rendesen. - válaszol, s mire befejezte a mondatot, szinte már nem is hallottam édes hangját.
Elindultunk, s mikor háza elé értem, szabályosan kiugrott a kocsiból. Vajon megint mi lehet? Mi rosszat tettem? Mikor visszaér azonnal gázt adok, s szokásos helyemen parkolok. Az épületben összefutunk Marie-val. Megállok, hogy váltsak vele pár szót, mire Hina elillan mellőlem. Áttörlöm arcom.
- Hé Mitsu, minden rendben köztetek?
- Kötve hiszem, Marie, kötve hiszem. Fogalmam sincs, mi lehet a gond.
- Nem gondolod, hogy kicsit sokat vagytok együtt? Ez nem mindenkinek jó, Mitsuo. Lehet, hogy kicsit besokkallt.
- Igen, könnyen lehet - mondom, miközben megindulok a terem felé - Kibírhatatlan vagyok...
- Neeeeem, ezzel nem ezt akartam mondani. Csupán azt, hogy fiatal még, és van, akinek ennyi együtt töltött idő ilyen hirtelen sok lehet - reagál, miközben helyet foglal.
- Tudom - ülök mellé, majd előveszem hangszerem, hogy behangoljam - De azt hittem, hogy ő más, mint a többi...
- Mitsuo, mit vártál, hisz még ő is csak egy kislány.
- Tudom Marie, tudom.
Csendben hangolgatunk, s mire végzünk, belépdel Hina. Nem ül mellém, ott foglal helyet, ahol szokott. Mondanom sem kell, mennyire szarul esik. Lehet, hogy Marie-nak igaza van. Sok ez így neki. Gondolatmenetemből a tanár ránt vissza. Egész nap a vizsgára készültünk. Hina egy szünetben sem jött oda hozzám. Ahogy csengettek, egyből kisétált a teremből. Hát jó... Lehet ezt a játékot így is játszani. Sőt, mikor a nap véget ér, akkor sem jön oda hozzám, csak fogja magát és amilyen gyorsan csak lehet, elhagyja az épületet. Teszek egy sóhajt. Régen voltam ilyen szarul.
- Figyelj Mitsu, menjünk el este kicsit iszogatni. Nem vagy jól, majd megoldjuk, oké?
- Oké. Fél nyolckor a kútnál, ha megfelel.
- Tökéletesen! Akkor szia! - sétál ki a teremből.
Áttörlöm arcom. Mégis, mit szúrhattam el ennyire? Hazamegyek, megetetem a kutyát, majd kicsit játszom vele a parkban. Ismételten lakásomba megyek, majd evés nélkül készülődni kezdek, s éppen időben érek a kúthoz. Ki vagyok bukva, igazán. Marie elvisz a klubba, ahol mindössze egy órán belül kiütöm magam. Már azt se tudom mi van, és hol vagyok, mikor ismerős hang üti meg a fülem. Nem bírok felkelni az asztalról, és azt sem hallom amit mond. Hát... Jól sikerült kis este volt...
|
| Dorcee | 2011. 08. 14. 12:41:41 | #15839 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
- Felőlem ülhetünk ezen padon egész éjszaka csendben, csak az számít, hogy veled lehessek - mosolyodik el, majd könnybe lábadnak gyönyörű szemei.
- Miért sírsz, Kislány? - simogatom meg arcát.
- Tudod, én csak... félek. Félek attól hogy elveszítelek. Mitsuo! Én őszintén tiszta szívemből szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Te vagy az életem, te vagy minden kincsem. Szebbet, jobbat nem kívánhatnék nálad. Boldoggá tetted az életem! –könnyei egyre gyorsabban potyognak, és engem is meghatott, amit mondott. Szorosan megölelem, majd magamhoz húzva megcsókolom.
- Hina – húzódok el tőle egy pillanatra és nézek szemeibe. - Nagyon szeretlek, te vagy a boldogság a szívemben. Minden erőmmel azon leszek hogy megóvjalak, s szeresselek. – mosolyodom el, majd újra megcsókolom.
Egy ideig még nézzük Berry-t, ahogy eljátszadozik. Végig az jár a fejemben, hogy a szüleim végzést fognak ellenem benyújtani. De ha nem láthatom Mai-t… Abba esküszöm, hogy belehalok! Mikor már nem bírtam tovább, felálltam, visszaakasztottam a pórázt a kutyára, majd elindulunk haza. Kézenfogva, csendben sétáltunk a lakásig. Próbálom fenntartani a tökéletesség álarcát. Mikor hazaérünk, megszabadítom kedvencem a póráztól, majd megetetem. Leülünk a konyhaasztalhoz, fejemben még szüntelenül a mai eset jár. Gondolatmenetemből Hina ráz vissza.
- Hoztam egykis ennivalót. – csomagolja ki egy szatyorból.
- De aranyos vagy. – mosolyodom el.
Evés után még leültünk tévézni.
- Tényleg csinálni kéne valamit, nem gondolod? – mosolyodik el.
Ahj, szegény… Most totál le fogom lombozni, de most igazán nincs kedvem semmihez.
- Igazság szerint… nagyon elfáradtam. Jobb lesz, ha lefekszem.
- A-akarod, hogy elmenjek?
- Ahj, dehogyis! Aludj itt! Majd holnap együtt bemegyünk a suliba.
- Rendben.
Megfogom kezét, a hálóba vezetem. Elmosolyodik, majd felém hajolva férkőzik közelebb hozzám. Ahj…
- Hina… Én tényleg…
- N-ne haragudj…
- Semmi baj – nyomok puszit arcára, majd lekapcsolom a villanyt, és vetkőzni kezdek. Befekszem mellé, magamhoz szorítom, majd csókot nyomok buksijára.
- Ne haragudj rám – suttogom.
- Nem haragszom. De mégis… mi a baj?
- Nincs semmi baj – hazudom, majd csókot lehelek ajkaira.
- V-van valaki más?
- Dehogyis – simítok végig pofiján, majd gyengéden megcsókolom – Ugyan már, ki érhetne fel hozzád, Kicsi Lány?
Nem reagál. Hallgatom még egy ideig, ahogy szuszog, majd én is elalszom.
~*~
Reggel hamarabb kelek. Óvatosan kibújok öleléséből, majd halkan kilépdelek. Gyorsan elviszem Berry-t egy rövid sétára, majd mikor visszatérek, reggelit készítek. Mikor végzek, leülök, kávézom és újságot olvasok. Hamarosan a drágaságom is felkel és kiballag szemét dörzsölgetve.
- Jó reggelt – dünnyögi.
- Jó reggelt – mosolyodom el, majd felállok és gyengéden megcsókolom – Remélem, éhes vagy.
Bólint párat, majd hozzálát az evéshez. Mikor végzünk, elmosogatok, közben felöltözik. Én is gyorsan összekapom magam, adok a kutyának enni, majd megfogom hangszerem és kedvesemmel a kocsi felé indulunk.
- Be kéne ugranom a cuccomért – mondja halkan.
- Tudom. Hey, minden rendben… Hina?
|
| Dorcee | 2011. 07. 14. 17:55:20 | #15079 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
- Őőő... bocsánat, de itt mindenki részeg vagy kiskorú... akkor ki vezet? - aggodalmaskodik Hina.
- Majd én hazavezetek! Nem lesz baj - válaszol Mai. Még jó, hogy az anyjáékkal ellentétben én hasznos dolgokra tanítom.
Húgom egész úton jártatja a száját. Öregem… felejtsd el ezt a srácot! Mi ketten hátul ültünk, még feszítővassal sem lehetett volna szétválasztani. Csókkal válunk el egymástól. Mikor hazaérünk, Mai-t egyből ágyba tuszkolom. Én lezuhanyzom, majd én is lefekszem aludni.
~*~
Reggel én kelek hamarabb. Felöltözöm, majd készítek egy kis reggelit. Míg húgomat várom, elszívok egy cigit és iszom egy kávét. Szemét dörzsölgetve, ásítozva lép a konyhába.
- Jó reggelt! – köszön egy nyújtózás közepette.
- Neked is! Jól vagy?
- Ühüm. Nem fáj a fejed?
- Nem, minden rendben van.
- Mindjárt éhen halok! – huppan az asztalhoz – Jó étvágyat!
- Jó étvágyat!
- Úristen, még mindig jobban főzöl, mint anya!
- Köszönöm. Figyelj, arra gondoltam, hogy mielőtt hazaviszlek, elmehetnénk valahová. Nem hiszem, hogy a születésnapodig találkoznánk, így szerveztem egy kis programot a számodra.
- Köszönöm, szívesen megyek!
Az evés befejeztével gyorsan elmosogatok, s míg a húgom zuhanyzik, megetetem a kutyát és játszom vele kicsit. Órámra pillantok, majd előkeresem a kocsikulcsot és útnak indulunk. Először a vidámparkban ökörködünk, majd moziba megyünk, végül pedig elviszem egy gyorsétterembe. Nem is tudom, mikor éreztük ilyen jól magunkat együtt. Hogy elszaladt az idő! Mire hazaérek, nem sok időm lesz, hogy rendbe hozzam magam, mire Hina megérkezik. Haza viszem húgomat, de most nem úszom meg ennyivel… Apám a ház előtt beszélget valakivel. Ez most tényleg, annyira hiányzik… Megölelem húgomat, s már hajtanék is tovább, de apám elállja utamat. Ahj…
- Szállj ki!
Kelletlenül kászálódom ki járművemmel, majd apámat követve lépdelek az oly rég látott házba. Több mint három éve nem voltam itt, és most sem éppen arra vágyom, hogy itt legyek. Lehuppanok a kanapéra, nagyjából körbenézek. Eltűntek a fotóim. Nem gáz, igazán, semmi gond… Apám anyámmal együtt tér vissza és ül le velem szemben. Ismerem ezt… Megint a „minek lógok a húgommal és ártok neki” szöveg következik. Apám máris elkezdi.
- Mit képzelsz magadról, ki vagy te?
- Hayashida Mitsuo.
- Velem te így nem beszélsz! Az apád vagyok!
- Csak voltál az apám! Kitagadtál, kiraktál az utcára!
- Mert te mindig csak azt csináltad, amit megtiltottunk! Cigi 14 évesen. Házibuli 16 évesen… És még most is azt teszed, amit megtiltottunk, találkozol a húgoddal és befolyásolod, meg hülyeségre tanítod!
- Bocs, hogy valakihez még kötődöm ebben az elcseszett családban!
Felpattanok, majd kocsimba pattanva azonnal elhajtok. Házamhoz érve Hinát pillantom meg az ajtóban ácsorogva. Oh, szegény, ki tudja mióta ácsoroghat már itt… Kiszállok a kocsiból majd csókkal üdvözlöm.
- Szia!
- Szia! Hol voltál már?
- Csak hazavittem Mai-t- válaszolom, miközben nyitom az ajtót, Berry-t pillantom meg, szájában a póráza. Szegényke, muszáj levinnem egy kicsit a parkba – Gyere, vigyük el ezt a kis dögöt a parkba, oké? – aggatom kedvencemre a pórázt.
- Rendben. – fogja meg kezem – Minden oké?
- Persze, minden a legnagyobb rendben.
- Mit csináltál ma?
- Semmi különöset, előszülinapoztunk Maival – válaszolom, miközben elengedem a kutyát pórázáról – Mondd csak, szép lány, mit szeretnél csinálni ma?
|
| Dorcee | 2011. 06. 29. 21:59:32 | #14627 |
Karakter: Hayashida Mitsuo
Megjegyzés: ~Hinanak~
Alig emlékszem valamire. És nagyon rosszul. Nem voltam valami jól. Sem lelkileg, sem pedig gyomorügyileg. Hiperteret ugorva fordulok oldalra egy férfi hangra.
- Hello! Mizujs csajok? Leülhetünk ide hozzátok? - a húgomat mustrálja... Állj le barátocskám! Túl fiatal hozzád! Mire bármit is mondhattam volna, azon kaptam magam, hogy Hina mellettem ül. Atyám... Biztos nem lesz jó a vége...
- Mi újság? Amúgy Ichio vagyok.
- Semmi, na és nálad? Én Mai vagyok. Nagyon örülök.- húgi, ne vigyorogj te sem! De mit csináljak, az én húgom, ugyanúgy hajtja a vére, ahogy anno engem.
Elég feszült volt a légkör. Nem tudtam, mit is mondhatnék azok után, amit kaptam. Mai meg a srác elég jól elvannak, csak nevetgélnek. Még egy kis ital, és nem bírom tovább... Megőrülök ezért a lányért!
- Gyere velem. - suttogom.
Egyenesen a mosdóba megyek, megvárom. Nem vagyok jól. Belépdelek egy fülkébe, jön utánam. Szerintem ő sem józan már.
- Mondjad, mit szeretnél? - kérdezi a padlót bámulva.
- Hina, én-én...szóval... Téged akarlak.
- Dehát Marie?!- máris sírni kezd. Ne csináld már, kislány!
- Marie tényleg bajban volt. Bántani akarták azért elmentem érte! Tudod ő csak egy barát nekem! Nem érzek iránta semmit sem! És nem is akarok tőle semmit! Még AZT sem. Érted? - húzom magamhoz csípőjénél fogva.
- Mitsuo! - csókot lehelek ajkaira.- Sajnálom amit mondtam. Nem gondoltam komolyan! Tudod hogy Sze...- Nem bírom, meg kell csókolnom! megint hajt a vérem! Sosem csókoltam még meg ekkora hévvel. Úgy érzem magam, mint egy 16 éves kis csitri, akiben versenyeznek a hormonok. Kezeim elkalandoznak testén, midnenfelé. Nem tudtam gyengéd lenni, akartam őt! Apró nyögések hagyják el ajkait. Végigsimítok belsőcombján, majd nőiességén. Hangosabban nyög fel, mint az előbb, vállamra hajol. Belenyalintok fülébe, mire megborzong.
- Kurva jól nézek ki! - lehelem, mire ismételten elhagyja ajkait egy sóhaj.
Ajaj... Lehet ezt nem most kéne... Nagyon nem vagyok jól, hányás lesz a vége. Ahj, miért pont most? Elválok tőle, hátrább lépek, megfogom vállait.
- K-kimennél egy kicsit? Mindjárt megyek utánad.
- Jól vagy?
- Persze, jól - már kivert a víz, és alig tudtam visszanyelni gyomortartalmamat.
- Biztos?
- Biztos, na, menj már! - erőltetek mosolyt magamra.
Bólint néhányat, majd távozik. Megvárom, hogy csukódjon az ajtó, majd lehajolok és ásítok egy szép színeset. Ahj... Nem így kellett volna! Szegény Mai, hogy fog hazavonszolni? Megtörlöm számat, majd kutatok egy rágót. Megmosom arcom, majd visszamegyek az asztalhoz.
- Minden rendben? - néz rám Hina.
- Jól vagyok - mosolyodom el.
- Biztos? - simít végig arcomon.
- Persze - csókolom meg kézfejét - De ideje mennünk.
- Máris? Dehát...
- Csak tizennégy éves...
- Oh...
- Sajnálom - nyomok csókot arcára - de jöhettek velünk egy darabon. Vagy megyünk mi.
- Oké. Holnap? Mi lesz?
- Mi legyen? - fogom meg kezét.
- Átjössz?
- Gyere te. Egyedül leszek, a húgomat hazaviszem és majd utána beugrom érted, úgy jó?
- Oké - mosolyodik el.
Mai-hoz fordulok.
- Menjünk!
- Máris?
- Igen, máris, már rég az ágyban lenne a helyed!
- De...
- Hazakísérjük őket, oké?
- Jó-jó - tesz egy sóhajt, majd feltápászkodik.
Megfogom Hina kezét, majd szép lassan útnak indulunk.
Szerkesztve Dorcee által @ 2011. 06. 29. 22:00:05
|
|
