|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2013. 04. 11. 09:47:35 | #25565 |
 Karakter: Jaden Woods
Megjegyzés: (Ikertestvéremnek)
Egy újabb nap, amit magányosan töltök el. Órám ma csak kevés van, ezért inkább az udvaron ülök az egyik padon és próbálom a tegnapi bulit kiheverni, mert eléggé kóválygok tőle. A fejem nem fáj, meg annyira másnapos se vagyok, de érzem a fejemet, hogy nehéz és amikor fekszek a forog velem a világ. Nem tudom, hogy mit csinálhatnék ilyenkor, de most jól esik kicsit pihenni.
Ahogy fekszek elterülök a padon olyan hangot félek felfedezni, ami eléggé érdekes számomra és nagyon is csábító. Kinyitom, majd meglátom azt a lányt, akitől a hang származik nem annyira magas, de még a bő ruha alól is kitudom nézni az alakját, hogy mennyire tökéletes, de azt viszont látom, hogy csodálatos arca van és azok a lilás tincsek még szebbek, mint amit valaha láttam.
Mosolyogva állok fel és eldöntöttem, hogy ez a mai nap egy újabb bulinak a napja lesz, amit imádni fogok és nagyon élvezni, főleg ha a kicsike is ott lesz és remélem, hogy ott lesz.
- Sziasztok lányok. – köszönök rájuk, mert, ahogy elnézem, az egyik barátnőjével lehet.
- Szia. – köszönnek nekem kicsit megilletődötten. – Tudunk valamiben segíteni? – kérdezi meg a kis lilás hajú, amire leveszem a szemüvegemet, ami eddig rajtam volt a nap miatt.
- Csak szeretnélek titeket meghívni a bulimba, ami ma este lesz. – mondom mosolyogva. – Nagyon jók szoktak lenni és mások is lesznek, ha gondoljátok ti is hívhattok ismerősöket. – ajánlom fel. Még szerencse, hogy a házam.
- De hisz még nem is ismersz minket. – vonják fel a szemöldöküket, amin csak kuncogok egyet.
- De egy ilyen buliban lehet a legjobban ismerkedni. – kacsintok rájuk, majd odaadom a névjegykártyámat, amin a címem, a telefonszámom és a nevem van csak rajta. Nincs rá szükség, hogy tudjanak a tanári állásomról. – Remélem, hogy elfogtok jönni. Nélkületek nem lenne jó a buli. – mondom még így befejezőleg.
- Még meg gondoljuk. De most mennünk kell órára. – mondja a kicsike, akit kinéztem magamnak.
- Rendben, de akkor ne felejtsetek eljönni, mert igennek vettem a válaszotokat. – mondom neki, hogy igen is jöjjenek el, mert nem akarom őket kihagyni semmi jóból.
A délután már kicsit pörgősebben megy. Az utolsó órám is lemegy, majd elmegyek bevásárolni a közeli boltba és egy jó nagy adag piát, majd irány haza és rendezzük be a lakást meg persze a kupit szedjük össze, ami az előző buliból maradt, mert reggel nem volt kedvem összepakolni.
Két óra alatt meg vagyok mindennel, és akiket már ismerek, azok már meg is jelennek az elsők között. Hát akkor kezdődjön a buli és várjuk, hogy a kicsike mikor fog jönni. Bár az ajtóm nyitva így nem kell csengetni sem és kopogni sem elég ha csak belépnek a nyitva hagyott ajtón.
Nem tudom mennyi idő telik el, amikor a kicsike megjelenik egy pár lány társaságában és mintha az egyiknek fogta volna a kezét. Hmmmm. Kezd egyre izgalmasabb lenni a dolog. Odamegyek és üdvözlöm őket.
- Sziasztok örülök, hogy eljöttetek. – köszönök nekik és látom, hogy pár csajnak elakad a lélegzete amint meg lát. Hát igen tudom, hogy jól nézek ki, de én most éppen a lila hajút szemeltem ki magamnak. – Jaden vagyo. – mutatkozok be azoknak, akik nem ismernek. – Érezzétek otthon magatokat. – mondom nekik és beljebb jönnek, de megfogom a kicsike kezét és kicsit visszább húzom, amire az egyik csaj eléggé vérben forgó szemekkel néz rám, de nem tud most érdekel.
- Hogy hívnak téged szépségem? – kérdezem meg a nevét, mert nagyon is érdekel és remélem, hogy nincs barátja, mert akkor jó lenne közelebbről megismerni, mert őt kár lenne egy egyéjszakás kalandra elpocsékolni. Ahhoz túl szépen néz ki.
|
| Saya | 2010. 08. 31. 14:47:41 | #7429 |
Karakter: Destiny Cho
Megjegyzés: Vége
Vége.
|
| Saya | 2010. 01. 08. 01:04:56 | #3188 |
Karakter: Destiny
Suli után a parkolóba sietek, szeretnék minél előbb hazaérni, nem lenne jó megint összefutni Allannal. Így is azon töröm a fejemet, hogy mit kéne kitalálni, ha leülök otthon a gép előtt…Na mindegy, irány haza…
-Szia! Azt hiszem, ma már találkoztunk…-óh ne, már csak ez hiányzott, és még az ajtót sem tudom becsukni. Csak természetesen…
-Áhh…szia! Igen, találkoztunk, de nekem most elég sok dolgom van, úgyhogy, ha megbocsátasz…-miért nem csukhatom be az ajtót még mindig? Wááá!!!
-Oké, oké…csak megkérdezném, hogy nincs véletlenül blogod, vagy valami ilyesmi? –csípőből le tudok tagadni mindent.
-Nincs. –mosoly. Szerencsémre nem figyel rám, nagyon elgondolkodott, szóval most megléphetek. Becsukom az ajtót, és egy gyors intés után már a gázra is lépek.
Hazafelé azon töröm a fejemet, hogy vajon mi értelme volt ennek. De aztán rájövök, hogy valami mégis volt, azt meg szépen kipróbálom rajta…
Gyorsan leülök a gép elé, és már izzítom is be, nagyon türelmetlen vagyok, beszélnem kell vele. És bingó!
-Szia Smile! Már nagyon vártalak. –azonnal rám ír, ahogy belépek, most a többi emberrel nem is törődöm, csak neki írok vissza.
-Szia édes! Mi történt? Vagy csak szimplán ennyire hiányoztam? –jól van, ügyesen kell játszani a tudatlant.
-Hiányoztál, de most másról van szó. Ma találkoztam egy lánnyal. –sejtettem, hogy ez jön…
-Na ne mondd…És csinos volt? Még a végén féltékeny leszek. –mosolygós arcocska a mondat végére, ez az, jól játszom a kíváncsi leányzót.
-Csinos volt, nagyon is az. Túl csinos, olyan, mint te. –nem teljesen hülye, de azért bizonytalan, és én ezt fogom kijátszani.
-Tényleg féltékeny leszek! Na persze egy hús-vér lánnyal nem veheti fel a versenyt a mi kis online kapcsolatunk, ezt megértem. De ne hasonlítsd hozzám! Én csak a te szájber világodban létezem, de még így is imádsz, én tudom. Én is imádlak, de nem véletlenül nem találkozom veled. Túl jó pasi vagy, a túl jó pasiknak meg nagy az arcuk, meg könnyen lépnek félre. Persze azt mondod, hogy nem, de írni könnyű, úgy sem látom…-jól van, ügyesen hatok rá.
-Ezt én is elmondhatom rólad, mert te is túl jó vagy ahhoz, hogy ne legyen pasid. –szóval visszatámadsz?
-Tudod, mit? Szerintem maradjunk annyiban, ha neked az a csaj annyira bejön, fűzd csak be, helyetted akad száz másik minden ujjamra. Ha én csak ennyit érek neked…-most már biztosan nem gondolja, hogy az a lány és én, egy és ugyanazok vagyunk.
-De épp ez az…Abban a lányban azt szeretem, amit benned. Olyan jó teste van, már bocs…Viszont nálad más a helyzet, mert jó a tested, és a személyiségedet is bírom. Az a lány lekoptatott, még csak köszönni is alig akart. Biztos valami úrilány, aki fenn hordja az orrát. Te meg belevaló kis csajszi vagy, gondolod, hogy lecserélnélek? Tudom, hogy egy nap úgy is látni akarsz majd. Azt a rövid időt kibírom. –ügyesen vág az eszed, de ez akkor sem marad annyiban.
-Ez így nem jó. Mindig ott motoszkálna a fejemben, hogy vajon tetszik-e még az a másik. Szeretném, ha megkeresnéd, elhívnád magaddal kocsikázni vagy mit tudom én. Szórakozd ki magad, ismerd meg, aztán gyere vissza hozzám, akkor talán én is megnyugszom…-óh, hogy én milyen okos vagyok…Most intéztem el magamnak egy szuper kis randit. Majd játszom a jókislányt, sokkal ártatlanabbnak mutatom magam, mint amilyen vagyok, hogy ne jöjjön rá a csalásra.
-Nem látom sok értelmét, de oké. Holnap elhívom valahova. –kevés…Mi lesz, ha nem hív el? Nem mondhatom, hogy tudom, hogy nem hívtad el, mert akkor lebukok…
-Oké, de csinálj képeket is! Látni akarom a bizonyítékot és a lányt is. –túl okos vagyok, túl okos…hehe…
-Jól van, kapsz képeket is, csak váltsunk témát…
-Oké…-ezután röviden elmeséli, hogy mi volt ma vele, mindig szívesen hallgatom őt. Jól el is megy az idő, három vagy négy órát is eldumálunk, de még tanulni is kéne…Elbúcsúzunk, de én tudom, hogy hamarosan úgy is találkozunk. Hamarabb, mint azt gondolná.
Reggel a suliban direkt szöszmötölök még a kocsimnál, hogy ő is odaérjen. Nem is kell rá sokat várnom, pár perc és mellém parkol.
-Szia! Emlékszel még rám? Allan vagyok. –köszön, mikor mellém ér.
-Szia! Igen, a tegnapi erőszakos srác, igaz? Az én nevem Destiny. –úgy is csak a Smile nevemet ismeri, az igazit nem, szóval nem kell hazudnom.
-Destiny? Szép név, mint a viselője. –bizony ám édes, én vagyok a te végzeted…
-Kösz. –próbálok szűkszavú lenni, hogy azt higgye, hogy zavarban vagyok. –Mondani szeretnél valamit? –nézek rá nagy szemekkel, mint aki semmit sem sejt.
|
| Saya | 2009. 12. 14. 01:07:21 | #2814 |
Karakter: Destiny
Kora reggel van, csak délután lesznek óráim, szóval még bőven ráérek. A mai napot is egy egészséges reggeli kocogással indítom, mint mindig, ha van időm, meg épp kedvem is. Kicsit már hűvös van, a napokban leesett az első hó is, de ez sem szegi kedvemet, sőt…Ilyenkor a legjobb futni, szinte senki sincs az után. Sokszor fütyülnek utánam hülye kis gimnazisták, aztán persze meglepődnek, ha valami kedveset szólok vissza nekik. De hát mit van, mit tenni, túl jó nő vagyok, hehe.
A reggeli kocogás után hazaérve letusolok, aztán leülök a gép elé. Huh, elég sok mailt kaptam, nagyjából átböngészem őket. Találok is egy érdekességet köztük. Van egy srác, akivel már fél éve e-mailezek, msn-ezek, és állítólag arra az egyetemre jár, ahová én is. Ez már az első pár beszélgetésünkből kiderült, ezért nem cseréltünk fényképet, a blogomról is leszedtem a képeimet, hogy ne ismerjen meg. Csak annyit tudok, hogy Allan a neve, benne is van koreai vér, és egy kicsit beképzeltnek tűnik. Na de majd én megnevelem a kicsikét, ha szorosabbra fűződnek a szálak…
Alig, hogy felmegyek a privát msn-emre, máris rám ír.
-Szia baby, már vártalak. Hol voltál? –óh, szóval hiányolt az édes…
-Hy! Tudom, hogy kilencre ígértem magam, de reggel olyan korán keltem, hogy megjött a kedvem a futáshoz. Veled mizu?
-Semmi. Punnyadás. Ma nekem is csak délután van órám. Nem találkozunk végre az egyik szünetben? –csak szeretnéd édes, de lássuk, mit ajánlasz…
-No no…a virtuális dolgok jobban izgatnak. De mit kapok, ha egyszer eléd állok?
-Mit szeretnél? –te kis cseles, szóval kérdésre kérdéssel válaszolsz?
-Mindent.
-Bővebben, részletezd édes, mi az a minden…-szóval ma is mocskos dolgokat szeretnél tőlem hallani?
-A minden alatt most csakis téged értelek. Ha maradunk az édesség vonalon, mint a legutóbbi beszélgetésünkkor, és, ha én vagyok a te kis nyalókád, akit elnyalogatsz, akkor te meg az én cukorkám vagy, akit elszopogatnék. –tudom, hogy ezt akarta hallani, jobban mondva még ennél is többet, de egyelőre ez a rövidke kis asszociáció is jó.
-Megint felizgattál, látni akarlak!
-Most egyik sem fog menni cukorfalat, mert sajna nekem indulnom kell lassan az egyetemre. Tudod most csak egy szál törölközőben pötyögök itt neked, és kezdek fázni. Bárcsak itt lehetnél, hogy felmelegíts…De minden nem jöhet össze, nem igaz?
-Este feljössz?
-Ide? Hát persze, hogy igen. Küldhetek megint sexy képeket, de csak nyaktól lefelé, nem nyomozgatunk, hogy ki vagyok! Bár tudom, hogy nálad úgy is nyaktól lefelé van a lényeg, nemde?
-Nagy kivágott dekoltázs? Szép lesz az estém. Azért örülnék, ha egyszer a szemedet is láthatnám…mondjuk élőben.
-Türelem, találkozást terem cuki fiú, de most tényleg mennem kell. Légy rossz, de csak gondolatban! Te az enyém vagy, várj rám! Puszi.
-Te pedig az enyém, szóval siess haza! Csók. –köszön el ő is.
Rövidke beszélgetésünk után kilépek, és gyorsan felöltözöm. A végén még tényleg elkések arról a fránya óráról, a tanár süketelését meg nincs kedvem hallgatni…Gyors smink, és öltözés után bevágódok a kis kocsimba, és irány az egyetem.
Rohanok, mint egy őrült, mikor az ajtóban egy fiúnak ütközök neki. Kellemes illat, izmos test, és…
Ez az ing…Múltkor Allan is egy ilyen ingben volt, mikor küldött magáról egy képet. Persze az arcát én sem láttam, de az inget megismerem. Ő lenne az, vagy mégsem?
-Bocs, jól vagy? –kérdezi rám nézve. A szemeiből azonnal látom, hogy van benne ázsiai vérvonal, ez már több mint gyanús, de nem szabad megtudnia, ha ő az, hogy én ki vagyok.
-Persze, jól, köszi. Nem történt semmi. –legyintek, majd tovább is állnék, mikor megfogja a kezemet.
-Te is ide jársz? Még nem is láttalak, mert ha láttalak volna, arra emlékeznék. –jaj de ellenállhatatlan mosolya van valakinek…
-Talán másik évfolyamra járunk. –válaszolom mosolyogva –Na, de nekem most mennem kell, még biztos összefutunk. –kacsintok rá, majd a terem felé veszem az irányt.
Furdal a kíváncsiság, hogy ez vajon ő lehetett-e, de majd este a neten arra terelem a témát, hogy ma milyen napja volt. Ha ő az, letagadom, hogy én voltam az, akibe ma belefutott, még túl korai lenne felfednem magam…még túl korai...
|
|
