- Majd én segítek, hogy tudd mit akarj. – mondja nekem komolyan, majd ajkaimra tapadva csókol meg szenvedélyesen és mohón, miközben ágyékát az enyémhez dörgöli. Ami azonnal felhevíti a testem.

Belenyögök a csókba. Testem azonnal reagál cselekedetére és megemelem csípõmet, hogy még jobban farkához nyomhassam magam. Amire felhördül, és csak nagy sokára szakad el tõlem, én pedig vágytól csillogó tekintettel nézek övéibe.

- Mit csinálsz velem? – kérdezem meg rekedtes hangon. Nem is tudom miért nem lököm el magamtól.

- Olyan érzelmeket és vágyakat mutatok neked, amilyenre senki nem lesz képes rá, fõleg nem egy nõ. – jelenti ki. – ez itt nem egy mûanyag, hanem hús és bõr. – nyomja farkát ismét ágyékomhoz. – Ez nagyobb élvezetet tud neked nyújtani, mint az a mûanyag. – jegyzem meg, amire teljesen elvörösödök és oldalra fordítom a fejem védtelenül hagyva nyakam, amire nem figyelek fel, csak mikor lehajolva hozzám kezdi el nyakam csókolgatni. Halkan nyögök fel és ajkamba harapok.

- Jaden. – sóhajtom nevét, mire abba hagyja a csókolgatást és úgy néz szemeimbe.

- Igen? – tekintetét mélyeszti enyéimbe.

- Teljesen összezavarsz. – jegyzem meg, amire elmosolyodik. Megint az az önelégült mosoly, én pedig tényleg összezavarodtam

- Mit szólnál, ha adnál nekem 2 hét próbaidõt, és ha az alatt nem tudom neked bebizonyítani, hogy tényleg érdemes vagyok arra, hogy elfogadj engem a barátodnak, akkor utána nem foglak zaklatni. Békén hagylak, és többet nem kell tudnod rólam. – mondja el nekem az alkuját, amin elgondolkodok. ~Végülis… 2 hét az nem hosszú idõ és talán jobban meg tudom ismerni, bár még mindig össze vagyok zavarodva, hogy akkor én tulajdonképp kikhez is vonzódom?~

- De utána akkor tényleg békén hagysz, ha még sem sikerülne a dolog? – kérdezek rá a biztonság kedvéért, mert ha mégis úgy döntenék, hogy én a lányokhoz vonzódom, akkor nem igazán szeretném, ha a nyakamra járna.

- Igen. – mondja õszintén. – De nem hazudhatsz, mert ha te hazudsz, akkor én is megszegem az ígéretemet. – jelenti ki teljes komolysággal és õszintén.

- Rendben. – egyezek bele, amire elmosolyodik.

- Hidd el nem fogod megbánni egy pillanatig sem. – mondja õszintén és egy csókot ad ajkaimra. Viszonozom csókját bele pirulva és felszusszanva. ~Én ebben koránt sem vagyok olyan biztos.~

~*~

Egy hét telt el az óta, mióta az alkunk megköttetett, és minden egyes délután nála voltam, igaz tanulni mentem eredetileg, de valahogy sose az lett belõle. Egyre kevésbé érzem úgy, hogy össze lennék zavarodva. Egyre kevesebbet gondolok arra, hogy lányokkal szeretném csinálni, de az meg se fordult a fejemben, hogy más férfival. Úgy érzem, kezdek teljesen beleszeretni. Az elmúlt egy hétbe a játékszereimhez sem nyúltam. Nincs rá szükségem. Mindig lefáraszt és annyira csodálatos. Tegnap viszont nem mentem el hozzá, mert ma zh-t írtam informatikából és arra mindenképp tanulnom kellett, ma meg a csajok szerveztek egy ott alvós pizsi partit, amire engem is meghívtak. Nem tudom még ezt, hogy fogom neki elmondani. Nem színészkedek és mindig megmondom neki ami épp bántja a lelkem, de ezt… még nem tudom hogy mondom neki.

Éppen szünetem van és már letudtam a zh-t még az elsõ órában, így a folyosón sétálgatok gondolataimba merülve, mikor összefutunk.

- Szia. – köszön nekem mosolyogva, amivel kirángat gondolataimból. Magához ölel szorosan és ajkaimra tapadva csókol meg, amit viszonzok és mellkasára helyezem kezeim, õ pedig fenekembe markol, úgy húz magához. Beleszusszanok a csókba.

- Jaden. – szólok rá, miután elszakadtunk egymástól. Megegyeztünk, hogy a suliban nincs semmi. – Megláthatnak. – mondom nevetve és próbálok eltávolodni tõle, hogy betarthassuk.

- Nincs itt senki és mindenkinek órája van. – jegyzi meg, és mélyen néz szemeimbe. – Meg hát hiányoztál. – mondja, és a nyakamba csókol. – Délután jössz hozzám? – kérdezi meg szemeimbe nézve, miközben a fenekem és a hátam simogatja.

- Nem… nem is tudom. –Kezdek bele és mellkasára nézek kicsit pirulva. Hiányzik õ is nekem, de a csajokkal is ritkán van alkalmam szórakozni. –Tudod… a lányok elhívtak szórakozni. Natalihoz mennek át egy ott alvós bulira. –Mondom kicsit félénken, és nem tudom mit fog szólni hozzá.

- Azaz idióta nõszemély ott lesz, akivel még elõttem voltál együtt? –Kérdezi, meg amire nagy szemekkel nézek rá.

- Neeem… isten ments, hogy ott legyen. –Mondom, és ismét mellkasára nézek és finoman simogatom meg. –Natalie, Lizi, Kate és Mary lesz ott. Évfolyamtársak. Mindegyikük itt tanul az egyetemen. –Mondom, és lassan pillantok fel rá. Látom arcán, hogy nem szívesen enged el tekintve a múltamra, hogy a lányokhoz vonzódtam. – Jaden… ha attól félsz, hogy megcsallak valamelyik barátnõmmel, biztosíthatlak a felõl, hogy nem fogom megtenni… Az elmúlt egy hétben nem nyúltam a játékszereimhez sem, nem hogy máshoz…- Mondom õszintén szemeibe nézve. Ajkamba harapva, bízok benne, hogy elenged.

- Na jó! –Sóhajt egy nagyot és megsimítja az arcom. –Egy feltétellel. Suli után átjössz hozzám és velem leszel, míg el nem mész a buliba. –Mondja elmosolyodva, amire én is megkönnyebbülök.

- Köszönöm! –Mondom neki és lábujjhegyre állva adok csókot ajkaira, amit viszonoz. –Viszont mennem kell. Még van egy órám. Mikor végzel? –Teszem fel a kérdést mosolyogva szemeibe nézve.

- És ha nem engedlek be az utolsó órádra, hanem beviszlek a biosz szertárba? –Suttogja a fülembe egy perverz mosoly kíséretében.

- Azt nem tennéd. –Mondom mosolyogva szemeibe nézve.

- Nem-e? –Kérdi vissza, és már ölébe is kap és indul meg a szertár felé, ami nincs messze.

- Ne Jaden tegyél le. –Mondom nevetve

- Késõ! – mondja õ is nevetve és be is visz a szertárba ahol magunkra zárva az ajtót az egyik szekrénynek döntve, hosszan szenvedélyesen csókol meg, amibe bele szusszanok pirulva.

- Ezt nem lenne szabad. –suttogom szemeibe nézve teljesen elpirulva, még se lököm el magamtól, vagy szállok ki az ölébõl. Én is vágyom a közelségére, de azért mégis. A Biosz szertárban?

- A tiltott gyümölcs a legjobb. –válaszolja, miközben nyakamra adja az érzéki csókokat melyre felnyögök. Szám elé teszem kezem.

Végül igaza lett… nem jutottam be az utolsó órámra, túlzottan lefoglalt a gyönyör, amit nyújtott nekem. Igaz Biosz lett volna, de ahelyett hogy órán dekkoltam volna kedvesemmel a bioszszertárban élvezetes órát adott nekem az én külön tanárom, aki nem mellesleg igen csak megdobogtatta a szívem. Kicsit kimerülten és zilált hajjal kerültem ki a szertárból Jaden társaságában a hosszú és élvezetes óra után.

- Nos… akkor mehetünk hozzám? –Kérdi mosolyogva és láthatóan õ csak még jobban fel van pörögve. A folyosó még mindig kihalt, bár már inkább azért, mert a legtöbbeknek már vége az órának és haza mentek.

- Igen…- Bólintok teljesen kivörösödve és hajamat igazgatom, mert nem akarom, hogy bárkinek is szemet szúrjak. Könnyed léptekkel megyünk ki az épületbõl miután összeszedte a cuccait és sétálva indulunk el hozzá.

A délután is igazán kellemesen telik, de most inkább tanulunk, mint mást csinálunk. A mai biológiai anyagot próbálja nekem elmagyarázni, miközben a konyhában fõzünk neki egy kis vacsorát, meg sütök, hogy elvigyem a kis összeröffenésre a lányoknak. Fel-felnevetek vicces megjegyzésein, vagy perverz megnyilvánulásain, és igazán jól érzem magam mellette. Viszont az idõ halad én pedig lezuhanyozva veszek fel egy kényelmes ruhát. Olyat amit általában szoktam.

- Én akkor megyek. –Mondom mosolyogva és puszit adok ajkaira.

- Vigyázz magadra jó? –Kér meg, és mielõtt arrébb léphetnék, az ölébe húz és hosszan csókol meg.

- Rendben. –Mondom mosolyogva, megsimítva az arcát. –Holnap Szombat… szóval szabad vagyok. –Mondom megsimítva az arcát.

- Akkor várlak, hogy vissza gyere. –Mondja és még egy búcsúcsók és én tényleg indulok.

A sütiket magamhoz véve megyek ki a lakásból és indulok el barátnõm házához.

~o~

Az este kellemesen telik a lányok társaságában és jókat beszélgetünk és nevetgélünk. Hiányzott már ez a fajta kikapcsolódás, de azért Jaden mellett se panaszkodhatok. Kezdek teljesen beleszeretni.

A lányok most titkokat osztanak meg velünk és én elgondolkozom megosszam-e velük, hogy járok valakivel.

- Tudjátok lányok én… megismerkedtem egy csodálatos emberrel, aki… felnyitotta a szemem. –Kezdek bele amire teljesen meglepõdnek és közelebb kuporodva kezdenek kérdezõsködni.

- Ki az? –kérdi Natali

- Ki az? –majd Mary

- Azt még nem akarom elmondani, de annyit megsúgok, hogy nem Jenna és nem is nõ…- Mondom rájuk nézve aminek igazán megörülnek, hogy végre találtam egy férfit, akit szerethetek.

- Most én jövök. –Szólal meg Natali. –Képzeljétek el lefeküdtem a biosz tanárommal. – Újságolja lelkesen vigyorogva, az én arcomról pedig szinte lefagy a mosoly.

- De Natali azt nem szabad! Ha ezt valaki megtudja, akkor… kicsaphatnak a suliból. Arról nem is beszélve, hogy a tanár is elveszti az állását.

- Ezért titok Lea! –Szól rám. –Mellesleg Jaden tanárúr irtó helyes pasi és egyszerûen nem lehet neki ellenállni. – mikor kimondja Jaden nevét, csak még inkább lefagyok, és nem tudom, most mit is gondoljak.

- Kérlek, bocsássatok meg nekem. –Mondom elkomorodva. –De én nem bírom az olyat, ha a jobb jegyért fekszik le valaki a tanárával. –mondom véresen komolyan és egy világ dõlt össze bennem mind két részrõl.

- Beléd meg mi ütött?! –Kérdik egyszerre a lányok. –Szórakozni jöttünk nem az erkölcsi mizériád hallgatni.

- Igen igazatok van szórakozni jöttünk, és azt hittem az erkölcsi értékeink megegyeznek. –Mondom a lányokra nézve, és ha csak Nataliranézek felfordul a gyomrom. –Jobb lesz ha haza megyek. –Mondom komolyan és felvéve a tálcát szedem össze a cuccaim és köszönés nélkül távozom. Haza megyek és nem Jadenhez. Nekem ezt még fel kell dolgoznom. Azt se tudom, hogy kérdezzek erre rá Jadennel. Vagy egyáltalán rá kellene-e kérdeznem, hisz a 2 hétbõl már csak pár nap van hátra. Legfeljebb azt mondom, hogy ez nem jön össze kettõnk között és akkor békén hagy.

Cikázó gondolataim társaságában sietõsen megyek haza és mikor haza érek, anyámhoz egy szót se szólok. Felviharzok szobámba, és lezuhanyozva zárkózom a szobámba.

~o~

Másnap megszegve szavam nem megyek el Jadenhez. Még nem tudok a szemébe nézni. Gyötörnek a gondolataim és ismét csak bizonytalan vagyok, hogy mit is kellene tennem.

~Színészkedjek és használjam ki, ahogy õ teszi? Én nem vagyok olyan…~

Gondolataimból és magányomból egy kopogás ráz fel. Az órára nézve látom meg, hogy egésznapot ismét a szobámba töltöttem. (18:10)

- Nem vagyok itt…- szólok ki és ismét elfekszem az ágyban. Magamhoz ölelve a párnát. Az ajtó viszont kinyílik és utána be is csukódik. Behunyva szemem ülök fel és mérgesen szólalok meg. –Azt mondtam nem vagyok itt!

- De mégis itt vagy Lea. –hallom meg Jaden hangját amire kinyitom a szemem, és akaratlanul is elmosolyodom.

- Te vagy az? –Kérdem mosolyogva és törökülésbe ülök fel kényelmesen.

- Valami baj van? Nem jöttél át. –Mondja miközben odajön és az ágyamra ül. –Valami történt a bulin?

- Nem… nem történt semmi. Csak fáradt voltam és pihenni szerettem volna. –Mondom mélyen nézve szemeibe. ~Ideje, hogy én használjam ki õt… már csak 1 hét van az alku végéig, hát kiélvezem.~ Jutok az elhatározásra.

Érzéki csókokkal elhalmozva testem halad lentebb és ellenkezni sincs erõm és már nem is akarok. Testem teljesen felhevült és vágyik érintéseire. Minden egyes csókjára egyre fokozódó szusszanások és nyögések hagyják el ajkaim és érzem, hogy egyre lentebb ér barackomhoz. Mikor eléri érzékeny pontom, rá tapadva kezd mohó kényeztetésbe és finoman tolja belém egy ujját, amit nem sok idõ különbséggel követ második ujja. Így kényeztet mohón, ami teljesen beindít és megvadít. Nem bírok hangommal, ami már jól kivehetõ nyögésekké alakulnak. Ajkamba harapok, miközben minden egyes mozdulatára testem megvonaglik.

Félig nyitott szemmel nézek le rá és ujjaimmal finoman túrok hajába és érzem, nem sok kell ahhoz, hogy elérjem a csúcsot. Nem akarom, hogy abba hagyja. Nyögéseim egyre sûrûbbek és hangosabbak. Nem bírom sokáig nézni. Fejem akaratlanul is hátra csapom miközben testem megfeszül és gerincem ívesre hajlítva kezdek el csípõmmel kicsit játszadozni, hogy fokozzam az élvezetet, de mielõtt elélvezhetnék, kiszakad fogásomból és felegyenesedve szabadítja meg magát is a felesleges ruháktól. Merev szerszámát megfogva húzogat rajta párat én pedig csillogó szemekkel vágytól fûtötten nézek rá.

- Most megmutatom, milyen egy igazi férfi. – jegyzi meg szemeimbe nézve, majd mielõtt reagálhatnék valamit, ajkaimra tapadva csókol meg, amit automatikusan viszonzok. Farkát bejáratomhoz helyezi közben és egy erõsebb lökéssel hatol belém, amire azonnal elszakadok a csókból és a kanapé puha párnájába csapva sikkantok fel az élvezettõl. Egész testem megfeszül és szorosan kapaszkodok belé.

Õ is felnyög az élvezettõl, de egy kis ideig nem mozdul meg. Finoman siklik le a kezem és szeméremdombom megfogva érzem, ahogy bennem van és teljesen kitölt. Pirulva élvezem ez az érzést. Teljesen más, mint a felcsatolható. Ez… ez egy hús vér fasz, ami most bennem van. A gondolatba teljesen bele pirulok, de mielõtt agyam ellenkezni kezdhetne meg mozdul bennem, de minden egyes lökése erõszakosabb lesz és gyorsabb tempójú, ami teljesen megõrjít. Elvéve kezem szeméremdombomról karjába kapaszkodok meg és körmeim is némiképp bele mélyesztem, de nem sértem meg bõrét.

Egyre jobban fokozza a tempót, amire hangom is váltakozik. Hol nyögök, hol sikítok az élvezettõl. Egész testem bele remeg a gyönyörbe és nem bírom már sokáig. Ziháltan veszem a levegõt és ajkamba harapva próbálom magam halkítani, de nem tudom. Minden porcikám remeg a gyönyörtõl, amit okoz nekem. Soha nem éreztem még ilyet és kimondhatatlanul élvezem. Hirtelen tör rám az orgazmus, amire hangosan sikítok fel, de ekkor sem hagyja abba a mozgást. Barlangom teljesen köré fonódik heves rángatózás kíséretében és érzem, ahogy õ is elélvez. Belém… belém élvez. Egyszerûen a rámozgása még pluszba olyan csúcsra juttat ahol még sose jártam és nedvem kitör belõlem és az utolsó két lökésnél hangos tocsogó hangot hallat. Szemeim csak résnyire tudom nyitva tartani, de ez pont elég, hogy lássam önelégült mosolyát, viszont erõm nincs lekeverni neki most egy pofont, de igazából nem is érdemelné meg. Ziháltan veszem a levegõt és végre abba hagyja a mozgást.

- Régen szeretkeztem ilyen jót. – suttogja, majd ajkaimra ad egy csókot, amit viszonozok, de érzem, hogy teljesen kifárasztott. Válaszolni sincs erõm neki. Lassan hunyom le szemeim és szinte azonnal el is alszom.

~o~

Nem tudom mennyi lehet a idõ mikor lassan ébredezni kezdek. Kómásan nézek körbe. Érzem, nem a kanapén fekszek és valaki mintha át ölelne. Homlokomat megdörzsölve próbálok kicsit emlékezni, hogy hol is lehetek, mikor viszont bevillan, hogy hol vagyok és mit is csináltam és… és hogy élveztem nem is kicsit arcom teljesen elvörösödik és magam mellé nézve látom Jaden fekszik mellettem és ölel. Pedig kezdtem reménykedni, hogy csak álom volt. Lassan ülök fel, és bújok ki az ölelésébõl, reménykedve nem ébresztem fel, de nem megy könnyen.

Ugyan nem ébred fel, de hirtelen kapja el a kezem és visszahúz maga mellé. Szorosan ölel magához.

- Ne menj el Lea….- mondja, és egy pillanatra megrémülök, hogy felébredt, de nem mert tovább szuszog. A gondolataimmal maradok kettesbe és minden egyes gondolatomba belepirulok, és ismét megpróbálnék kimászni, de újra csak magához húz szorosabban, de nem roppant össze. Nem tudom, mit tehetnék.

Nem is tudom, mennyi ideig fekszek így, mikor végre elenged, és másik oldalára fordul. Ekkor kelek ki az ágyból és óvatosan megyek ki a szobájából. Próbálok tájékozódni a lakásába, de nem igazán sikerül, végül mégis megtalálom a ruháim a fürdõben, amit ki is cserélek övéivel. Szépen összehajtva rakom le a ruháim helyére és egy újabb óra bolyongás után lekerülök az emeletrõl és a dolgozó szobába felkapva kistáskám sietõsen távozom.

A kinti hûvös levegõ jót tesz jelenleg nekem és próbálom kitisztítani a fejem. Szerencsére nem találkozom Jennával mialatt haza érek. Otthon viszont nem tudok egész este aludni, mert a történteken jár az agyam. Szeméremdombomra rakva kezem még most is, mint ha õt érezném magamban, teljesen elvörösödöm.

~o~

Másnap nem megyek iskolába. Nem tudnék ezek után a szemébe nézni. Teljesen megingott tegnap óta bennem minden. ~A férfiakat szeretném, de… de én…~ Nem tudom, mit gondoljak. Egész nap ki se dugom az orrom a szobámból. Olyan 4 fele kopognak az ajtómon.

- Kicsim… jöttek hozzád. –Szól be anyám.

- Kicsoda? –Szólok ki és törökülésbe helyezkedem el.

-Az egyik ismerõsöd az egyetemrõl. Visszahozta a könyveid.

- Jó tegye le… és kérlek, köszönd meg a nevemben neki. –Mondom, bár nem tudom milyen könyveim hagyhattam el.

- Kicsim… beszélni szeretne veled. –Mondja, és csak nem hagy békén.

- Jó engedd be…- behunyva szemem enyhülök meg és nyílik az ajtó és Jaden lép be a szobámba.

- Köszönöm asszonyom. –Mondja mosolyogva anyámra nézve, majd becsukja maga után az ajtót és felém fordul. –Szia Lea… vissza hoztam a könyveid amit nálam hagytál. –Mondja nyájas mosollyal én pedig teljesen lefagyva nézek rá. Egy fehér pólóba és bugyiba vagyok csak szimplán, mert lefürödtem mikor haza értem.

- Mit… mit keresel itt? –Kérdem és párnámat gyorsan kapom magam elé, hogy takarjam, mi is van rajtam.

- Visszahoztam a könyveid. –Mondja és az ágyamhoz lépve teszi le az éjjeli szekrényemre a könyveket és az ágyamra ül mellém.

- Köszönöm… akkor mehetsz is…- mondom szemeibe nézve és fülig vörösödöm, mert igazán helyesnek látom Jadent, de juszt se akarom neki bevallani.

- Ugyan Lea… ne mond, hogy neked nem jelentett semmit a tegnap délután. –Simítja meg a karomat, én pedig nem tudom, mit mondhatnék neki.

- Miért neked igen? –Teszem fel a viszont választ és szorosan magamhoz ölelve a párnám húzódom össze, mint a durcás félõs kislányok. Nem tudom, miért viselkedem így. Nagyon élveztem és hihetetlen érzés volt, ahogy bennem volt, de mondhatjuk úgy egy világ dõlt össze bennem.

- Megint itt tartunk Lea? Ennyire nem akarsz velem lenni? –Kérdi szemeimbe nézve és oldalra pillantok zavartan. Fülig vörösödöm.

- Nem… nem errõl van szó, csak… csak… -Alig jönnek a szavak a számra és hirtelen török ki és fejéhez vágom a párnámat. –Nem tudom! Boldog vagy?! Nem tudom! Nem tudom mi van! Egyszerûen nem tudom, hogy most mit is gondoljak! –Fakadok ki teljesen és kezeimbe temetem arcom.

- Akkor mit szólnál, ha én korrepetálnálak? – kérdezi meg tõlem és a kezét a felsõm alá csúsztatja, amire elõször kicsit megrezzenek és próbálom megfogni kezét, de még a kezem se akar engedelmeskedni. De szerencsére csak a hasam kezdi el simogatni.

- Nhem szabad. – tiltakozok még mindig az eszemre hallgatva. Próbálom testem rávenni a mozdulatra, hogy kiszakadjak, de még mindig nem válaszol.

- Addig nem foglak elengedni, amíg bele nem egyezel. – jegyzi meg, és finoman megharapja a fülem, amire picit felnyögök, de nem hallható még sehol, csak bent a szobában, szerencsére.

- Rendben. – mondom két sóhaj között reménykedve most már elenged.

- Akkor ma az óráid után megvárlak a kertben és elmegyünk hozzám, addig megnézem, hol jártok. – jelenti ki, és csak a csókolgatását hagyja abba. még mindig nem enged el. – Mikor végzel?

- Délután 4 kor végzek. – válaszolom, és közben testem ismét megfeszül. Ajkamba harapok. ~Engedj el… kérlek. Most már engedj el.~ Gondolataim kiáltanak és nem is tudom miért.

- Rendben, akkor a kertben foglak várni és onnan megyünk együtt hozzám. – mondja. – És nem szeretném, ha ellógnál, mert megkeresem, hogy hol laksz és elmegyek hozzád. – mondja nekem. Na még az hiányozna, hogy beállítson hozzánk.

- Nem fogok. – mondom reménytõl telin, hogy most már elenged és mehetek az óráimra. Ekkor azonban maga felé fordít és ajkaimra tapasztja övéit, amire testem azonnal válaszol, pedig eszem szinte kiált, hogy ne. Viszonzom csókját és szemeim is behunyom. Fülig vörösödöm. Szerencsére hamar elszakad és szemeimbe nézve mondja.

- Akkor várni foglak 4-kor az udvaron. – közli a tényt és végig simítva karom enged el és kacsint rám és végül magamra hagy. Nagy levegõt véve próbálom megnyugodni és nem is tudom, mit kellene tennem. Az elsõ órára nem tudok bemenni. Egy óra kell, hogy testem lehiggadjon. Végül sikerül bemennem a második órára.

~*~

Bementem minden órámra, pedig gondoltam arra, hogy egy órával hamarabb el kellene mennem, reménykedve, hogy nem lesz akkor kint, de végül a tanárom kapott el és így kénytelen voltam bemenni az órára. Az óra végén mintha nem lenne vele találkozóm igyekszem kisietni az iskola területérõl. Próbálok nem feltûnõ lenni, de hiába.

- Lea. – kiált nekem oda, amire rájövök, hogy túl feltûnõ a hajam színe. Lelassítom a lépteim és lemondóan váltok irányt és megyek felé. Látom a fejrázását, de jelenleg nem túlzottan érdekel. Ahogy odaérek, feláll, és az arcom simítja, meg amire hátrébb lépek. – Miért akarsz ennyire menekülni elõlem? – kérdezi meg.

- Mert tanár vagy. Tanárok soha nem szoktak diákokkal kikezdeni, kivéve, ha a diák át akar menni az egyik vizsgán, de azt is a diák kezdeményezi. – jelentem ki, amin elneveti magát.

- Látszik, hogy csak pletykákat hallottál. – jelenti ki mosolyogva. – Mindenki tudja, hogy nálam ez nem mûködik. – jelenti ki. – Meg itt én akarok neked segíteni, hogy sikerüljön a vizsgád innentõl kezdve nincs semmi gond. Na de gyere menjünk. – mondja nekem, majd elindulunk hozzá és próbál egy kisebb beszélgetést kezdeményezni, de az elején nagyon nem vagyok vevõ a dologra. Ám ahogy telik az idõ és sétálunk, kicsit feloldódok és egy két dolgot elmondok neki tõmondatokban. Nem értem miért csinálja ezt.

Nemsokára meg is érkezünk. Türelmesen várok, míg kinyitja az ajtót és mikor belépek, látom a tegnap esti buli romjait. Nem igazán érdekel. A dolgozó szobájába megyünk be.

- Na itt fogunk most akkor tanulni. Foglalj helyet. – mutat a fotelre, majd hozza a cuccait és leül velem szembe a másik fotelbe. – Miért tartasz tõlem ennyire? – teszi fel a kérdést, amire csak nagyot sóhajtok. – És légyszi az igazat mond, mert nem hiszem el, hogy csak amiatt, mert tanár vagyok. – jelenti ki.

- Tanulni jöttünk ide nem? –Teszem fel zaklatottan a kérdést és keresztbe teszem lábaim, ahogy leültem. Könyveim ölembe helyezem és igyekszem minél kevesebbet mutatni magamból.

- Addig nem kezdünk bele és nem is engedlek el innen ráadásul meg is csókollak és tovább haladok mindaddig míg nem válaszolsz. –Mondja sunyi mosollyal és kicsit elvörösödve pillantok oldalra. –Úgy… tehát nem mondod? –teszi hozzá és felállva lép elém. –Hiába takarod magad. Minden pontod nem tudod védeni. - Közel hajol hozzám és kezével finoman simítja meg arcom, majd állam alá helyezi kezét és finoman emeli fel államnál fogva, hogy szemeibe nézzek. Egész közel hajol hozzám én meg inkább neki kezdek.

- Mert nem vonzódom a férfiakhoz…- Mondom ki és nagyot nyelve nézek szemeibe.

- Ugyan ez butaság… az orvosi szobába nem ezt mutattad. –Suttogja arcom megsimítva. –De ha már szóba jött… miért is pártoltál el a férfiaktól? Ennyire rossz volt az elsõ élményed?

- Ez már zaklatás!

- Akkor miért nem sikítasz? –Kérdi elmosolyodva és ismét megsimítja az arcom. Befejezi azt a pár centit és újra megcsókol, de most hosszabban. Testem ismét reagál. Behunyva szemem hagyom, hogy csókoljon. Nem húzódom el. Talán nem is tudnék ahogy állam fogja. Teljesen elvörösödöm, és csak akkor szakad el mikor már az õ levegõje is fogytán van. Mélyen néz a szemeimbe. –Nos? Miért is érzed magad feszéjezve magad mellettem? Na meg miért is pártoltál át a lányokhoz? Mit tudnak neked õk nyújtani? –Kérdi suttogva és a fotel mögé lépve dönt a háttámlának és finoman karol át miközben nyakamra tapasztja ajkait.

- Ké… kéh… kéhrelk en… engedj el…- szusszanok fel cselekedetére.

- Nem míg nem válaszolsz kérdéseimre. –mondja, két érzéki csók között mellyel nyakam ostromolja. Én pedig nagyot nyelek. Testem ismét hevülni kezd és ajkamba harapok. –Tovább kell menjek, hogy válaszolj nekem? –Teszi fel kérdését és egyik karjával elõre nyúlva simítja végig vállamat és tár át oldalamra a pólómon keresztül simítja végig hasam és blúzom alját fogja meg.

- Neh! –Fogom meg kezét hasamnál. Megállítja a kezét.

- Választ kérek. –Suttogja fülembe.

- Me… meg ígéred, hogy… abba hagyod, ha válaszolok? –Kérdem meg, de már a testem nem igazán akarja, hogy abba hagyja viszont eszem pedig igen.

- Ha válaszoltál neki kezdünk a tanulásnak. –Suttogja, és ezt ígéretnek veszem. –De ha nem válaszolsz, tovább haladok.

- Fé… féhlek Je… Jennától… ha… ha megtudja, hogy… hogy mit… mit tesz velem e… engem büntet meg. –adom meg elsõ kérdésére a választ pirulva és szaggatottan, mert már halk nyögések is fel-felszakadnak torkomból.

- Ugyan… õ már nem bánthat téged. –Suttogja fülembe és finoman harapja meg amire hangosabban nyögök fel az élvezettõl. Egész testemben egyre forróbb vagyok és érzem, ha ez sokáig folytatódik, nem fogok tudni parancsolni testemnek. –És miért is pártoltál át? –Teszi fel ismét a kérdést és megfogja a blúzom alját, hogy érezzem, hogy tovább megy, ha nem válaszolok.

-A… a nõvérem… ta… tanított csókolózni és… õ… vele volt az… az elsõ intimebb ka… kapcsolatom. –mondom el ismét szaggatottan nyögésekkel megszakítva. Remélem ennyi elég neki válasznak.

- Hmm érdekes. Egy kíváncsi nõvér megrontja a húgát, aki ezért azt hiszi, hogy a lányokat szereti. –Suttogja fülembe érzékien és finoman fordítja maga felé fejem és ajkait ismét számra tapasztja egy hosszú érzéki csókra, amit már nem bírom ki, hogy ne viszonozzak. Bele szusszanok csókjába és fülig vörös vagyok. Lassan szakad el és a szemembe néz mélyen. – Nos akkor kezdjünk tanulni? –Kérdi elmosolyodva én pedig csillogó szemekkel nézek övéibe és már azt se tudom, hol vagyok a felfokozott állapotban.

- Ja… Jaden…- suttogom érzékien nevét és hirtelen tapasztom vissza ajkaim övéire és közben elengedem kezét, legalábbis nem tartom vissza, de hasamnál lévõ kezén pihen enyém. Vágyakozón csókolom meg és óvatosan dugom át nyelvem szájába és hívom táncba övét szemeim behunyva.

- Jobb ha nem szövegelsz bele és befogod a bagó lesõdet. – mondja komolyan és próbálná Jadont is megpofozni, de megfogja a kezét, majd hátra csavarja, amire kicsit felszisszen.

- Takarodj innen és egyedül, amíg szépen mondom. – mondja neki, majd elkíséri az ajtóig a kisasszonyt, aki már elengedett és az ajtón teszi ki. A folytatást már nem látom és nem is hallom. Arcomat fogva ülök a földön könnyeim közt. Hamar visszajön, és mellém guggolva ölel magához, de én csak elhúzódom tõle.

- Ez mind a te hibád, ha nem akartál volna… - De nem tudom végig mondani, mert felemelve a fejem tapad ajkaimra. Nem tudok elhúzódni, de talán nem is akarok. Lassan szakad el ajkaimtól a minimálisan viszonzott csókból.

- Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem az hibám, és ahogy elnézem nem csak most volt ilyen. Nem ez volt az elsõ alkalom. – vonja le a következtetést, amire csak bólintok. – Ha le szeretnél pihenni a szobámba is mehetsz, de ha gondolod, haza kísérlek, hogy ne legyen semmi gond. – ajánlja fel.

- Nem kell, haza megyek. – mondom halkan, majd felállva indulok el kifelé, de Jaden nem tud elkísérni, amit talán nem is bánok, épp köszönnék el és indulnék el egyedül, amikor az egyik haverja kísér el. Amikor haza kísér, még ott is alszik az este a nappalimban. Nem igazán örülök
neki, de valahogy ma este már épp eleget vitatkoztam.

~*~

Másnap reggel a suliba is elkísér és a kapunál hagy végre magamra. Mikor bentebb megyek, hirtelen fogják meg a karom hátulról. Megfordulva látom, hogy Jenna az.

- Hogy lehetsz ilyen. Fogadjunk, hogy le is feküdtél vele. – Csattan a hangja és szemei szikrákat szórnak a féltékenységtõl. Szemeim könnybe lábadnak, mert félek tõle.

- Nem volt semmi. – mondom könnyes szemekkel, mire megint kapok egy jókora pofont. Ajkam is felreped tõle.

- Elég legyen. – hallom meg Jaden hangját és végül csak a hátát látom mikor felnézek, de nem tudok megszólalni, mert nagyon fáj a szám.

- Na mi van megérkezett a szõkeherceg? – teszi fel a kérdést.

- Jött, de nem érted. Téged egy pasi se szeretne. Csak a guminõt nézik ki belõled. – mondja komolyan, amire még nagyobb Jenna feje. – Most pedig takarodj az egyetem területérõl. – mondja komolyan, amire elkezd nevetni.

- Kinek képzeled magad? Azt hiszed te vagy itt a Dékán? – kérdezi röhögve.

- Jaden Woods vagyok a Biológia tanszék Biológia tanára. – mondja komolyan, amire nem kicsit lepõdök meg. – Minden diákot kötelességem megvédeni, úgyhogy most szépen elfogsz húzni innen és ha még egyszer ide tévedsz az egyetemre, nem leszünk ilyen kedvesek. – mondja komolyan.

- Uhh most nagyon meg kéne ijednem? – kérdezi tettetett ijedelemmel.

Int a kamerába, mire két biztonsági õr jelenik meg mögötte.

- Kérem, vezessék el a hölgyet, mert nem tudja, hogy hol a kijárat. – jelenti ki komolyan, mire a karjánál fogják meg és vezetik ki, bár õ még mindig folyamatosan szórja a szitkokat és az átkokat, hogy ezt meg fogja keserülni meg a többi.

- Jól vagy? – kérdezi meg tõlem és elvéve a kezem arcomról láthatja, hogy ott van a tenyér lenyomata, és ajkam is felrepedt egy kicsit. – Gyere velem. – mondja és elkezd az orvosi szoba felé vezetni, ahol leültet az egyik székre és hoz nekem egy kis hideget az arcomra, majd óvatosan helyezi oda és úgy néz a szemeimbe. – Jobban vagy? – kérdezi meg.

- Amennyire lehetek… - Mondom magam elé nézve és törlöm le ajkamról a kis vért, ami kiserkent. Próbálom feldolgozni, hogy õ egy tanár. Eddig se akartam tõle semmit, de így vég kép nem.

- Itt vagyok és nem hagyom, hogy tovább bánthasson. –Jelenti ki határozottan.

- Ha nem csinálná ezt… nem bántana… ha békén hagyna, akkor nem lenne gond… - Mondom könnyekkel a szememben, bár én se hiszem el ezt.

- Tegezz továbbra is… nem vagyok annyira idõs, hogy magázz. –jelenti ki komolyan amire elvezsem a jeget a kezébõl és oldalra fordítom a fejem.

- Mégis mit szeretnél ezzel elérni? –Kérdem, mert valahogy nem értem mit akarhat ezzel.

- Nem tûröm, hogy bárki is bántson egy másik embert, csak mert uralkodni akar rajta. Mivel tart ennyire sakkban? Mit tud neked adni? –Kérdi rám nézve

- Szeret…

- Hát remekül mutatja, hogy szeret… megüt és még meg is csal más pasikkal. Ezzel mutatja ki, hogy mennyire szeret? – kérdi gúnyosan amire lehunyom a szemem, de nem tudok mit mondani rá. – Még teljes élvezetet se tud neked adni. Sokkal kevesebbet tud nyújtani neked, mint egy férfi… nem a kis fiúk és a puha pöcsök… hanem a férfiak. – Kezd elégé kellemetlenül érinteni a dolog.

- Mennem kell órára. –Mondom felállva és elindulok az ajtó felé. –Köszönöm a jeget… de kérem… hagyjon békén. Ne rontson tovább a helyzeten. –Mondom határozottan, amire érzem, hogy megragadja a kezem és visszahúz a karjaiba. Hátulról ölel át és nyakamra ad érzékibb csókot, amire testem nem kicsit lángol fel, de igyekszem magam tartani.

- Érzem a benned felgyülemlett vágyat Lea. –Súgja érzékien a fülembe, amire elpirulva fordítom oldalra a fejem.

- Miért csinálod? –Kérdem teljesen elpirulva és már nem bírom, felszusszanok cselekedeteire.

- Mert nagyon tetszel és szeretnélek megismerni. –Súgja a fülembe, amire teljesen zavarba jövök.

- De ugye tudod, hogy ez szabályzat ellenes. Én az egyetem hallgatója vagyok te pedig egy tanár! –Mondom és próbálnék kiszabadulni ölelésébõl, de nem tudok. Nem erõszakos, de még sem tudok kiszakadni onnan, pedig nem tart erõsen.

- Akkor lenne szabályellenes, ha téged tanítanálak, de még egyszer nem láttalak az órámon. –Mondja, és újból csókolgatni kezdi gyengéden a nyakam amire felszusszanok, bár nem szeretném. Agyam vitatkozik a testemmel ami most nem akar engedelmeskedni.

- Mert én informatika szakon vagyok. Nekem csak egy félévig van bioszom, de Miss Taylor tartja… bár elégé gyérül megy. –Mondom ki õszintén.

-Igen tudom, hogy jó fiú a filmben, de nekem akkor se tetszik a karakter, amit játszik. Nem illik hozzá. Sokkal jobban állt volna neki a rossz fiú. –Mondom vele vitatkozva.

- Naaa miért mondasz ilyet? –Kérdi hisztisebben és csak meg rázom a fejem. Sose értettünk egyet a filmekben, de azért folytatjuk a vitát mikor valami váratlan történik.

- Sziasztok lányok. – köszön ránk egy idegen férfi, amin nem kicsit lepõdöm meg.

- Szia. – köszönünk neki kicsit megilletõdötten. – Tudunk valamiben segíteni? – kérdezem meg érdeklõdõn, mert nem tudom, hova rakni õt. Még sose láttam ezelõtt.

- Csak szeretnélek titeket meghívni a bulimba, ami ma este lesz. – mondja mosolyogva. – Nagyon jók szoktak lenni és mások is lesznek, ha gondoljátok ti is hívhattok ismerõsöket. – ajálja fel a dolgokat és csak pislogva nézek rá.

- De hisz még nem is ismersz minket. – mondom felvonva a szemöldököm, amin csak felkuncog.

- De egy ilyen buliban lehet a legjobban ismerkedni. – kacsint ránk, majd odaadja a névjegykártyáját, amin a címe, a telefonszáma és a neve van csak rajta. – Remélem, hogy elfogtok jönni. Nélkületek nem lenne jó a buli. – mondja még így befejezõleg.

- Még meg gondoljuk. De most mennünk kell órára. – mondom õszintén és nem hiszem, hogy elakarok menni.

- Rendben, de akkor ne felejtsetek eljönni, mert igennek vettem a válaszotokat. – mondja nekünk és mély levegõt véve, intve neki megyek el onnan, azért bunkó nem akarok lenni vele.

Az óra amire beültünk dög unalmas és alig várom hogy vége legyen, de azért figyelek. Mikor vége sietek is haza a srác névjegy kártyáját nézegetve, morfondírozva a dolgon. Mikor haza érek kicsikémnek mesélek a napról és hogy meghívtak engem egy buliba, ahova azt viszek akit akarok amire nem kicsit csillan meg a szeme. Imádja a bulikat velem ellentétben, de mivel õ irányít így elmegyünk.

Szokásosan bõ ruhát veszek fel. Egy fekete rövidebb szoknyát és egy lezserebb lila blézert. Hajamat kicsit megfésülöm, de nem sminkelem ki magam ám cicám elégé kihívóan öltözik fel. Úgy megyünk el csapatosan barátnõivel együtt a megadott címre. Az ajtót nyitva találjuk, így bemegyünk. Nem sokkal a belépésünk után a házigazda meg is jelenik.

- Sziasztok örülök, hogy eljöttetek. – köszön nekünk és látom, hogy pár csajnak elakad a lélegzete amint meg látják. Megrázom csak tettükre a fejem.– Jaden vagyok. – mutatkozik be azoknak, akik nem ismerik. – Érezzétek otthon magatokat. – mondja, és beljebb megyünk, de megfogja a kezem és kicsit visszább húz, amire cicám elégé szúrósan néz Jadenre és rám is.

- Hogy hívnak téged szépségem? – Kérdi a nevem rám nézve, felé fordulva húzom ki a kezem kezébõl.

- Lea vagyok… - mondom a szemébe nézve. –De kérlek, bocsáss meg a barátnõm vár. –Mondom, és visszamenve cicámhoz öleli át a derekam. Aki el is vezet onnan Jadentól és villanó szemmel pillant vissza rá. amit én nem veszek észre, de nem is érdekel. Tudom milyen féltékeny típus.

A konyhába menve veszünk magunkhoz egy egy puncsot és ajkaimra csókolva adja át nekem a poharat. Én persze viszonzom csókját és mosolyogva nézek szemeibe. Ezután õ elmegy be a buliba és kicsit elkedvtelenedve nézek utána. Tudom, hogy hova megy. Pasizni, neki bezzeg szabad, de nem baj, én nekem nem is igazán van rá szükségem. Ám ekkor Jaden lép újra mellém.

- Hmm… igazán szexi volt a csókotok. Ti együtt vagytok? –Kérdi tõlem, amire szememet forgatva fordítom el tõle a fejem, bele iszok a pohárba.

- Igen együtt. –mondom, de nem nézek rá. Igyekszem nem sokat vele beszélgetni.

- Olyan szótlan vagy. –Mondja és csak nem bír leszakadni rólam.

- Figyelj… nem tudom ki vagy és mit akarsz tõlem, de én nem akartam jönni, csak Jenna miatt vagyok itt, mert õ faszt akart, szóval kopj le. –Mondom ki kerek perec õszintén szemeibe nézve és újra poharamba kortyolva indulok el, hogy kicsit elvegyüljek a tömegben, de megfogja a kezem és visszább húz.

- Ha õ pasizik, akkor te miért nem teszed ugyan ezt? –Kérdi, és tényleg kezd idegesíteni.

- Mert én nem akarok pasizni… Engedj el, kérlek. –Mondom és kihúzva ismét karomat kezébõl megyek el onnan ki a teraszra. A teraszon a távolba nézek a korlátnak dõlve. A poharat maga mellé rakom és csak figyelem a távolt. Jaden ismét megjelenik és megrázom a fejem.

- Nem bírsz… - Kérdem, de ekkor elém lép és derekam átölelve tapasztja ajkait az enyémekre. Szemem teljesen elkerekedik, és lefagyok e cselekedetén. Jenna az ajtóból láttja a dolgot és kitrappolva húzza hátra vállánál fogva Jadent.

- Mégis mi a francot képzelsz magadról?! –Kérdi mérgesen csattanó hangon és feje láthatóan kétszer akkora, mint eddig.

- Pont azt amit te. Ha te pasizol neki is kijár. –Mondja a srác kiállva értem, bár én ezt nem kértem.

- Én nekem ehhez semmi közöm Jenna! –Mondom pislogó szemekkel és látom cicám elégé mérges és tudom, hogy ez rajtam fog csattanni.

- Te ebbe ne pofázz bele! Hogy képzelted azt, hogy rámászol más csajára?! –Kérdi Jadenre nézve, majd rám néz és erõsebben ragadja meg a kezemet. –Mi innen megyünk! –Mondja és elkezd vonszolni maga után.

- Au ez fáj Jenna! Kérlek, ne szoríts ennyire. –Mondom, de ekkor visszafordulva pofon csap, ami elégé nagyot csattan.

- Te fogd be! Ha te nem csábítod el ez nem történt volna meg! –Mondja nekem szegezve és szemeimbe könnyek gyûlnek és arcomat fogom szabad kezemmel.