Szép tavaszi napra ébredek, és mikor felülök, már tudom, hogy csak egy átlagos nap. Nagyot sóhajtva nyugtázom, hogy ugyan olyan nap lesz mint a többi. Március 8-a van. A születés napom, de ez sem lesz kivételes nap.

Ez így is megy míg délután fel nem hív barátnõm, hogy nincs-e kedvem egyet vele lógni, én pedig örömmel és nagy hévvel vetem bele magam. Szerencsére anya el is enged, így kicsípve magam megyek el a megbeszélt helyre. Találkozva a barátnõmmel a parkban mosolyogva nézek rá.

- Szia! –köszön nekem kedvesen.

- Sziaa Keterin! –köszönök neki megörülve és most tévedtem. Ma valami új fog velem történni.

A délutánt vásárolgatással töltjük és az egyik üzletben megengedik, hogy átvegyük a vett ruhát én pedig egy igen dögös kis testre simuló rövid szoknyás ruhát vettem magamra egy 10cm-es magas sarkúval, ami csupa pánt és egészen a térdem aljáig feljön. Nagyon dögösen nézek ki benne, de kicsit félek, hogy ki megy a bokám a magas sarkúba, viszont egyszer van egy évbe szülinapom így bele megyek. Szólok anyának, hogy ma este barátnõmnél alszok, amibe szintén bele egyezik tekintve születés napom van, így este egy bárba megyünk le szórakozni. Épp karaoke est van, így két pohár bor után bátorságot gyûjtve beadom a jelentkezésem.

Nem sokkal a jelentkezés után én következem és az egyik kedvenc számomat kérem, a mi nyelvünkre lefordított változatát. Celin Diontól a My heart will go on címû számát és kezdem el énekelni akkor mikor a karaoke gép jelzi. A mikrofonba énekelve teli torokból és mégis tiszta hangon csodálatosan énekelek. Egyszer nem esek ki a ritmusból és igazából csak olykor pillantok a monitorra, mikor épp szünet van, hogy tudjam, mikor indul a következõ sor, de onnantól a közönséget nézem.

A közönség tagjai között egy csoportban színes hajú piercinges srácok gyûltek össze és mindegyik engem néz. Az egyikük különösebben. Ajkamba harapva mosolyodom el a szám egyik apró szünetében, majd behunyva szemem énekelek tovább. Pontosan énekelem minden egyes hangot és mindig akkor lépek be ahol, és amikor kell. Mikor véget ér a szám nagy tapsot kapok és még a punk srácok is megtapsolnak. Szórakozottan hajolok meg, majd megyek le a színpadról barátnõmhöz. Még most is magamon érzem a srác tekintetét, de nem nézek oda csak egy pillanatra, de kicsit kacérabban. Leülünk az asztalunkhoz barátnõmmel és tovább beszélgetünk.

Egyszer egy pincér jön oda hozzánk és egy- egy italt raknak le elénk és megköszörüli a torkát.

- Ezeket az italokat, a Punk srácok küldték nektek. –mondja, és azzal távozik. Barátnõmmel egyszerre nézünk oda és a bandából kettõ néz minket. Visszafordulva kuncogunk össze és bátorságot gyûjtve állok fel és sétálok oda a punk fiúkhoz.

- Sziasztok. –köszönök mosolyogva. Az aki az éneklésem alatt is nagyon nézett szinte azonnal felpattan.

- Szia! –köszön nekem egy kedves lágy mosollyal. –Nagyon csodásan énekeltél, bár a szám választás nem a mi stílusunk, de rendkívül szépen énekelsz. –mondja a bókot amire kicsit elpirulva nézek a szemeibe.

- Köszönöm, ez igazán kedves tõled és az italok is kedves tõletek. –Mondom a többiekre is nézve. –Az én nevem Lia. –Mondom mosolyogva és kicsit félénkebben iszok bele a kapott italomba.

- Engem Andynek hívnak. –Mutatkozik be, majd a banda tagokat is bemutatja.

- A barátnõd nem csatlakozik hozzánk? –Kérdezi meg kapásból az, aki szintén felénk nézett.

- Egy pillanat és ide jön õ is. –Mondom majd visszanézve biccentek fejemmel, hogy jöjjön oda. Szerencsére megteszi. –Srácok õ Keterin a legjobb barátnõm. –Mutatom be és utána neki is a srácokat. Keterin a többiek közé veti magát, míg én jóformán „kettesben” maradok Andyvel.

- Nem gondolkodtál még rajta, hogy énekes legyél Lia? –kérdi kedvesen mélyen néz a szemeimbe én pedig szinte sóvárgóan veszek el az õ pillantásában. Az asztalra könyökölve támasztom meg arcomat. Nem tudom, de szerintem ez az alkohol hatása, hogy ennyire kimutatom, mennyire is letaglóz a külseje. Pirulva köszörülöm meg a torkomat és egyenesedem fel.

- De szeretnék énekes nõ lenni, de a szüleim nem igazán örülnek neki. –mondom ki az igazat és zavartan nézek oldalra. Nem is tudom miért viselkedem ilyen bután. Zavaromba azonban le is verem a poharát amiben bor volt egyenesen az ölébe. –Jaj nagyon sajnálom én nem akartam! –Mondom kapkodva és szalvétát felvéve kezdem el ruhájából itatni a bort. Eléggé intim részre ömlött ki így mikor ismét észbe kapok. Zavartan állok fel és egyet lépek hátra. –Jaj én… én annyira sajnálom nem tudom mi ütött belém. –Mondom szabadkozóan és ajkamba harapva. Hirtelen megy ki a bokám a magas sarkú miatt és hanyatt esve érzem, hogy a bokám meg ficamodott. Azonnal elkezd bedagadni.

Boldogan élek Jaden oldalán, akinek a felesége lettem idõközben. Szerencsére Jennaval azóta nem találkoztam, bár talán jobban is járt, mert ha nem Jaden, akkor én ritkítottam volna meg a haját, amiért bajba sodorta a babámat. Leon szerencsére ránk hallgatott és elhagyta a kétszínû csajt és õ lett az elsõ lányunk keresztapja, aminek Jaden és én is nagyon örülünk. Azóta neki is lett egy normális barátnõje, akivel még én is jól kijövök és nekik fiúk született. Hallottam hírét, hogy a fiúk összebeszéltek, hogy össze kéne õket hozni, de ez a jövõ zenéje és úgy vagyok vele, majd a gyerekek eldöntik.

A terhesség hátralévõ idõszakát kín szenvedve, de kibírtam. Kénytelen voltam a kisbabánkért. Apámmal is kibékültünk és nagyon szeretik az unokáikat. Igen unokáikat, mert azóta már lett egy második lányunk is Jadennel. Szerettem volna egy fiúval megajándékozni, de hát õ is lány lett, de nem látszik az apjukon, hogy bánná. Viszont egy biztos. Az egyetemi tanároktól félteni fogom õket, na meg a lezbi lányoktól…

Átlagos nap otthon. Bele törõdtem abba, hogy Jaden nem szeretné, hogy dolgozzak, így naphosszat a lakást pucolom, meg olykor írogatok, de inkább csak unalom ûzésként kaptam rá még az elsõ terhességem fekvési idejében. A lányokat már haza hoztam az iskolából és a vacsorának kezdtem neki elkészíteni, mikor drága férjem haza érkezik.

- Sziasztok. – Köszön be nekünk és látom Erion már szalad is az apja felé ki mellõlem a konyhából.

- Szia apa. – szalad egyenesen apjához. A konyhából jól látszódik. Megtörölve a kezem megyek én is ki a nappaliba hozzájuk. Felveszi az ölébe és úgy jön be õ is.

- Hogy vagy kincsem? Milyen volt az elsõ napod az iskolába? – kérdezi Eriont érdeklõdve., ugyanis ma volt elõször iskolában.

- Nagyon jó volt. Képzeld lett sok barátom. – meséli lelkesen, Jaden pedig mosolyogva hallgatja. A nappaliban teszi le és ad Lisa homlokára is egy puszit.

- Szia Lisa. – köszön neki is, persze én vagyok a sorban az utolsó a szokás szerint. Megölelve ad csókot ajkaimra, amit örömmel és érzelmesen viszonzok. Látható rajta, hogy valamiben viszont sántikál. – Szia drága feleségem. –Hmm akkor szokott csak így szólítani, ha tényleg sántikál valamiben.

- Drága férjem, hát veled meg mi történt? – kérdezem szemeibe nézve, mivel tudom, hogy sántikál valamiben.

- Hát tudod az történt, hogy ma ünnepelni fogunk, így a lányok, ma a nagyszülõknél fognak aludni. – mondja nekem úgy, hogy a lányok is hallják. Teljesen ledöbbenek.

- Igen? És milyen okból fogunk ünnepelni? – kérdezem kerek szemekkel, meglepetten. ~Mirõl feledkezhettem meg?~

- Olyan okból, hogy ma van 10 éve, hogy találkoztunk az iskolába és elkezdtelek magamba bolondítani. – szélesen elvigyorodik és én nekem ez teljesen kiment a fejembõl. Viszont már tudom, hogy nem semmi tervei vannak.

A lányoknak sincs ellenére, hogy a szüleimnél aludjanak. Szeretnek ott lenni és szerencsére apa feje lágya is benõtt, és úgy viselkedik, mint egy rendes nagyszülõ. Szereti és tenyerén hordozza a lányokat. Mindent meg ad nekik, amit nekem nem adott meg. Felhívva õket jönnek is értük és kettesben maradunk életem egyetlen és igazi szerelmével.

Az egész este fantasztikusra sikeredik és egyszerûen hihetetlen, hogy ennyi év után is tud újat mutatni nekem. 10 év atya ég! Nehéz elhinni ezt a tényt, hogy már 10 éve együtt vagyunk. Hogy van egy 10 éves lányom, és még csak 29 vagyok. Az este folyamán az elsõ „korrepetálásom” is eljátsszuk a dolgozó szobája kanapéján. Amikor igazán magába bolondított, de ez az érzés azóta, se múlt el. Az egész éjjelt végig szeretkezzük és a végén már teljesen kimerülve szorosan bújok kedvesemhez. Mellkasára hajtva fejem pihegve.

- Ez egy tökéletes ünneplés volt. – mosolyodok el és lassan felnézve rá cirógatom meg arcát.

- A világ legtökéletesebb feleségével. – mondja nekem bókját, ami igazán jól esik, majd csókot ad ajkaimra, amit készségesen viszonozok szerelmesen. – Nagyon szeretlek édesem.

- Én is szeretlek. – suttogom vissza lágyan, majd behunyva szemem szorosan ölelem át és könnyedén szenderülök mély állomba biztonságot nyújtó karjaiban, hogy boldogan éljünk le egymással életünk hátralévõ részét. Egy párként…

- Jól vagytok? – érdeklõdik kedvesen.

- Igen, csak mérges vagyok rá. Nem tudok neki egybõl megbocsájtani, ahogy õ azt elgondolta. – mondom ki az igazat és kedvesem felé fordulva nézek a szemeibe. – Elment?

- Igen. – bólint és egy puszit ad a homlokomra.. – És hidd el megérti õ is, csak szeretne visszakapni.

- Arra még várhat egy kicsit.

- Mit szólnál, ha tartanánk a hétvégén egy bulit? – kérdezi tõlem. – Neked is jól jönne egy kis kikapcsolódás, meg a diákoknak is kielégítenénk a vágyait, mert már nyaggatnak egy buli miatt. – kérdezi meg.

- De én nem ihatok.

- Nem is kell alkoholt innod. Neked majd veszek finom rostos leveket, meg én sem fogok sokat inni. – magyarázza. – Na benne vagy? Kicsit te is elengednéd magad és barátkoznál.

- És megint úgy járunk, mint a Nathali-val? – vonom fel a szemöldököm érdkelõdve.

- Nem fogunk úgy járni egy kicsit sem, mert most már beszélsz velem és nem titkolózol, meg tudod, hogy szeretlek téged is, meg a kicsiket is és nem tenném kockára, hogy ezt elveszítsem. Tökéletesen jó így nekem veletek. – mondja komolyan.

- Rendben legyen. – adom be végül a derekamat, bár nem tudom mennyire jó ötlet. Fiom csókot kapok amit viszonzok, aminek egy mozgalmas éjszaka lesz a vége, amit nagyon élvezek és levezeti a fölös energiáim ami ugyan nem sok van, de a hormonok igen csak tombolnak bennem.

~*o*~

A hétvége elég hamar eljön és Jaden, mint mondta meg is szervezte a bulit. Vett elégé sok alkoholt meg rostos ivó levet is nekem, na meg rágcsálni valót, de az nem fogy olyan gyorsan. Csak remélni tudom, hogy nem lesz semmi gond a bulin.

Már elkezdett gyülekezni a bulizó sereg, de én nem vetem bele magam annyira. Inkább Jaden közelébe maradok és figyelem az iszogató fiatalokat. Elégé sokan összegyûlnek, mind lányok és fiúk, akik egymással táncolnak és szórakoznak. Elégé fogy a sör és a többi alkoholos ital viszont gyümölcslevet csak én iszogatok. Jaden mellettem van és átölelve iszogat egy kis sört, én pedig egy õszibarack levet szorongatok, mikor egy tõlem kicsivel idõsebb férfi jön oda hozzánk.

- Jaden. – nyújt kezet, amit el is fogad kedvesem.

- Leon. Szevasz. Mi újság veled? – kérdezi meg, de engem nem engedem el. – Had mutassam be neked a barátnõmet és a gyerekem anyukáját Lea Wondert. – mondja, amire nem kicsit meglepõdik, de megvárja, hogy befejezze. – Kicsim õ it Leon Hearts. Az egyik legjobb diákom volt az egyetemen és a legjobb barátommá lett, amíg ki nem járta. – magyarázza amire bólintok elmosolyodva.

- Szia. – köszönök neki és én is kezet fogok vele kedvesen.

- Nem is mondtad, hogy elkötelezted magad. – néz kedvesemre vigyorogva. – Jó hallani, de furcsa látni. Nem éppen voltál a legjobb a kapcsolatok terén, meg nem is akartál. – jegyzi meg, amire elvigyorodik.

- Jól fogalmaztál. Voltam. – hangsúlyozza a múlt idõt. – De megváltoztam, amikor megismertem a szépséget és azóta nincs másra szükségem. – mondja komolyan barátjának és a fejemre ad egy puszit amire én nem kicsit pirulok el.

- És a gyerek hol van, hogy csak így buliztok?

- Itt ni. – simítja meg finoman hasamat. – Még nem született meg, csak úton van és ez egy kis ilyen kikapcsolódás mindkettõnk részérõl. – mondja neki. – De veled mi van? Hogy hogy megint ebben a városban vagy? Úgy tudtam, hogy külföldre mentél.

- Így is volt, de hiányzott mindenki, meg hát legutóbb megismerkedtem valakivel, amikor itthon voltam és hát haza húzott a szívem, így már itthon dolgozok. – meséli mosolyogva.

- Tényleg és még is ki a szerencsétlen vagy szerencsés? – kezd vele csipkelõdni.

- Mindjárt ide hívom. – körbe néz, majd megszólal. – Jenna kicsim gyere ide. – Amikor meghallom a nevet egész testemben megfeszülök, és csak reménykedem benne, hogy nem az a Jenna, akivel együtt voltam.

Ahogy Leonhoz lép Jenna elsápadok és csak még inkább Jaden karjaiba simulok, mert nem akarom, hogy itt legyen. Nem akarom, hogy lássa, boldogabb vagyok, mint mellette. Félelem költözik a szívembe. Mi van, ha megint erõszakos lesz és bántja a babám?

- Jaden bemutatom neked… - kezdene bele, de félbe szakítja kedvesem.

- Õ Jenna, akit nem hiszem, hogy bárki szívesen lát ebben a házban. – jegyzi meg.

- Jaden hogy mondhatsz ilyeneket? – kérdezi meg.

- Szia Lea. – szólal meg Jenna és vigyorogva néz egyenesen rám, én pedig már szinte teljesen beleépülök kedvesembe, aki oltalmazón ölel át.

- Mit akarsz itt Jenna? Minek jöttél ide? – kérdezem félve.

- Nem akartam kihagyni egy ilyen jó bulit a kedvesemmel. – mondja, majd egy csókot ad Leon ajkaira, amit elégé kétszínûnek és undorítónak tartok, fõleg, hogy elõtte azok az ajkak engem becéztek megannyi másé mellett.

- Mióta vagytok együtt? –Kérdem Leonra nézve.

- Hmm 8 hónapja jöttünk össze, de nekem még ki kellett mennem munka miatt. –Mondja ki Leon a csók után. –Miért kérded Lea, és mégis honnan ismeritek, és miért mondjátok ezt? –Kérdi értetlenkedve.

- Jaj Leon, ne is figyelj rájuk csak féltékenyek rám amiért ilyen tökéletes barátom van. –Mondja a maga nyálas hízelgõ hangján, amitõl felfordul a gyomrom.

- Onnan ismerem, hogy 2 éven keresztül a barátnõje voltam és nem abban az értelemben, mint általában ezt szokás. –mondom Leonra nézve és jobban bújok Jadenhez. – Jenna ugyanis biszexuális és egy szarkavaró liba, aki könnyedén megcsalt, míg kint voltál, de nem csak téged csalt meg hanem engem is. –Mondom egyenesen a szemeibe nézve.

- Fogd be a szád Lea! –Morran rám én pedig Jaden háta mögé húzódnék, de nem enged. Leon arcán a döbbenetet látom és Jennara néz.

- Igaz amit Lea mond? –Kérdi egyenesen ránézve.

- Igaz Leon ugyanis Leat úgy kellett vissza édesgetnem magamhoz. Én voltam neki az elsõ férfi az életében, mind addig csak Jenna volt neki aki viszont mint láthatod fûvel fával megcsalta. –kel a védelmemre szerelmem, ami jól esik. –Sõt meg is ütötte Leat nem egyszer…

- Ez hazugság! –Kiált fel Jenna és dühösen néz ránk. –Leon ne hallgass rájuk, mint te is tapasztalhattad nem szeretnek engem és mindenféle mondva csinált indokot kitalálnak, hogy boldogtalan legyek! Nem csaltalak meg. –Mondja Leonra nézve és látom rajta, hogy mindjárt robban.

- Én kimegyek kicsit levegõzni. –Mondom felnézve Jadenre és kibontakozva kajrából megyek el inkább onnan ki a teraszra. Hasam megfogva próbálok megnyugodni. Nem tudom, mennyi idõ telhet el mikor Jenna jelenik meg mögöttem és megfogva a vállam fordít maga felé.

- Mégis mi a fenét képzelsz magadról te kis kurva?! Nem elég, hogy felcsináltatod magad egy tanárral elhagyva engem azért a faszkalapért, még tönkre is teszed a kapcsolatomat, amibõl arany életem lehetne? –Fakad ki és kiabál velem. Cseppet se tetszik a helyzet. Hasam elé teszem óvón kezeimet.

- Magadnak köszönheted Jenna. –Mondom szemeibe nézve. –És hagyj most már végre békén. –próbálok vele szembe szállni, de félek tõle. Azt hiszem jogosan félek tõle.

- Hülye ribanc! –Kiált rám és egy erõset taszít rajtam én pedig ki is esek teraszról át a korláton. Felsikítva esek a földre. Szerencsére a hátamra sikerül érkeznem, de a rázkódástól akkor is bele hasít a fájdalom a hasamba. Könnyezni kezdek és csak azt hallom, hogy Jaden rohan ki a teraszra a sikításom miatt.

-Lea! –Kiáltja el magát és Jennán nagyot taszajtva ugrik át a korláton és mellettem ér földet. –Kicsim! Kicsim minden rendben? –Kérdi aggódón és a hasam simítja meg. –Hívjatok egy mentõt! –Kiáltja el magát az én szemeimben könnyek vannak és a fájdalomtól nem tudok beszélni és csak remélni tudom a kicsinek semmi baja.

~*o*~

A kórházban térek magamhoz és körbe nézve látom a fehér falakat, majd Jaden alakját. Nem érzek fájdalmat és a hasamhoz kapok, de még ott van a kicsi. Jadenre nézek.

- A kicsi… ugye minden rendben van vele? –Teszem fel az elsõ kérdésemet neki, aki hangomra kapja fel a fejét. Meggyötört arcát látom.

- Igen a babával minden rendben. –Mondja szemeimbe nézve, de látom valami nincs rendben.

- Jaden… kérlek, mondj el mindent. –Mondom ránézve.

- Kicsim annyira sajnálom, hogy nem mentem veled a teraszra. –Mondja remegõ hangon. –Nem védtelek meg titeket. –Látom a szemeibe, hogy gyûlnek a könnyei.

- Jaden nem a te hibád. Én se hagytam volna, hogy ki gyere velem. Ott voltak a barátaid.

- Ez nem mentség Lea… én vagyok a hibás. Én akartam a bulit és te kerültél kórházba. –Mondja hajthatatlanul én pedig megrázom a fejem.

- Én is benne voltam a buliban. –Mondom szemeibe nézve. –Mit mondtak az orvosok? –Kérdem ránézve.

- Lea… a kicsi jól van, de most már nem dolgozhatsz, mert egy hajszálrepedés van a magzatburkon. Lassan szivárog a magzat víz, de még hátra van 3 hónapod, így ha most folyik el teljesen a magzat víz akkor a gyerekünket nem tudnák megmenteni. Csak nagyon keveset mozoghatsz épp a mosdóba. Feküdnöd kell. –Mondja a szemeimbe nézve én pedig behunyom azokat.

- Értem… akkor… a kicsi érdekében feküdni fogok. Nekem az a legfontosabb, hogy egészséges legyen. –Mondom, és a plafonra nézek fel. Utálok feküdni tétlenül, de kénytelen leszek magamra erõltetni, mert nem akarom, hogy baja legyen.

Nem sok idõbe telik és meg jön, de nálam addigra eltört a mécses és szemeim törölgetem. Nem akartam baj, de tényleg nem bírtam enni az aggodalomtól. Amikor vissza ér sóhajt és mellém ül.

- Tessék, ezt edd meg. – nyújt nekem egy kis szendvicset amit elveszek, de megfogom a kezét, hogy rám nézzen.

- Ne haragudj rám kérlek. – suttogom, mert tényleg nem akarom, hogy haragudjon, mert én se szándékosan csináltam. Nagy nehezen rám néz – Csak nem tudtam enni egyszerûen annyira ideges voltam.

- Most haragszok rád, mert megígérted, hogy vigyázol magatokra és az utóbbi idõben én is visszább fogtam magam. – magyarázza és látom, mondaná még, de inkább vissza fogja magát, majd a fejemre ad egy puszit. – De egyél most már kérlek. – néz rám. Én pedig bólintva kezdek neki a szendvicsnek, de még így is elég nehezen és lassan tudom meg enni. Aggódom.

Nem sokkal késõbb visszajön a bíró, amire mindenki feláll, és úgy várjuk, hogy mi lesz.

- Az ítéletet meghoztam. – mondja mély hangján apám, és ha nem engedi vissza Jadent dolgozni én nagyon mérges leszek rá. – Jaden Woods ártatlan az ellene felhozott vádakban, így visszamehet tanítani az egyetemre. – kalapál párat mi pedig megnyugszunk és nyugodtabbannéz rám Jaden is.

- Visszamehetsz tanítani. – mondom mosolyogva, majd felállok és megölelem, mire magához ölel, és a hátam simogatja.

- Igen. – szorosan bújok hozzá és nem látom, mit tesz, egy pillanatra, de nem érdekel. Tudom, otthon kapni fogok, de jogosan. Szorosan bújok karjaiba és örülök, hogy ennek vége és együtt maradhatunk úgy, hogy õ taníthat.

~*~

Két hét telt el a tárgyalás óta. Ott hagyta az állatkerti munkát és az óta megint az egyetem tanára, így kapja a fizetését, még nyárra is. A tárgyalás óta jobban odafigyelek arra, hogy egyek minden nap és több gyümölcsöt eszek és szedem rendesen a terhes vitaminokat. Nem sokat vagyok bent általában az ékszer üzletben és érzem, hogy nem sokáig fogok ott dolgozni, mivel Jaden se túlzottan örül neki és már nincs igazából olyan gond, ami bántana. Jó apám kitagadása, ha eszembe jut, akkor még elszomorít, de igazából nem tudok vele mit tenni.

Ma viszont vérvételre mentem ahol a cukor teherbírást vizsgálták. Ez arra szolgál, hogy megtudják nem-e alakult ki cukorbetegség a terhesség ideje alatt. Bízom a legjobb eredményben, ami holnapra fog megérkezni az orvosomhoz. Már reggel nyolcra ott vagyok éhgyomorra, majd miután levették az elsõ üveg vért megitattak velem szõlõcukros vizet majd utána ismét levették. Viszont kedvesem meghagyta, hogy miután meg van a vérvétel egyek, így úton hazafelé kényelmes tempóban sétálva eszegetem meg reggelimet. Lassan érek haza.

- Megjöttem. – szólok be amire elém siet Jaden és kapok egy csókot is, amit viszonzok.

- Örülök. Van egy látogatód. – mondja nekem amire meglepõdöm, mert hozzám nem igazán szokott vendég érkezni, majd bevezet a nappaliba ahol apa van bent és felállva néz rám, én pedig ledöbbenve nézek rá.

- Szi… szia… - mondom ránézve teljesen megilletõdve. –Miért vagy itt? –Kérdem és inkább Jadenhez simulok, mert nem akarom, hogy megint elkezdjen papolni.

- Szia Lea… Beszélni szeretnék veletek. - Köszön apám és kezd bele.

- Ha azért jöttél, hogy megköszönjük, amit értünk tettél a tárgyaláson, akkor köszönöm és mehetsz is. –Mondom és kiszakadva Jadon karjaiból sietek inkább ki a konyhába, hogy lepakoljam a cuccaim és vett innivalóm a hûtõbe rakjam.

- Kicsim! –Kiált utánam apám.

- Kitagadtál nem emlékszel? Úgy hogy nem vagyok a kicsid! –Mondom ingerülten és tényleg nem tudom, mit akar itt.

- Kicsim pont errõl akarok veletek beszélni. –Próbál gyõzködni, de felesleges. Ki jön utánam a konyhába is.

- Nem érdekel!  Ahogy téged se érdekelt eddig, hogy én mit akarok. –Mondom dühöngve és apámhoz vágom a flakont, ami épp a kezembe van, de a falnak csapódik apám mellett aki össze is rezzen. Jaden ekkor lép be és kedvesemre pillant. Félhangon kérdezi tõle

- Mindig ilyen hisztis volt? –Kérdi zavartan megvakarva a fejét.

- Ez csak a hormonok tombolása. –Jegyzi meg kedvesem, amire a legelsõ dolgot, ami a kezem ügyébe akar, egy alma vágok oda Jadenhez.

- Neked pont hogy mellettem kellene állnod! –Szólok rá és dobom is a következõ gyümölcsöt, egy narancs ami az ajtó félfán csapódik.

- Kicsim! Lea nyugodj meg! –Szól apám. –Kicsim így nem lehet beszélgetni.

- Én nem is akarok veled!

- Lea… legalább hallgasd meg, mit szeretne! –Szól hozzám Jaden én pedig mély levegõt veszek.

- Kicsim… kérlek hallgass meg. –mondja apám amire nem tudok higadt maradni és újabb alma repül apám felé ami elõll elhajol és a falon roncsolódik szét.

- Nem vagyok a kicsid!

- De legalább ne a gyümölcsöt büntesd cicám! –Mondja Jaden látva a darabokra tört almát. –Ki fogja ezt feltakarítani?

- Fel lesz takarítva. –Mondom és ingerülten nézek apámra. – Mit akarsz?

- Szeretném, ha újra a lányom lennél. –Mondja, amire nem kicsit ledöbbenek. –

- Mégis minek? Kitagadtál, akkor mi változott? –Kérdem és megsimítom a hasam a pult mögött. Érzem, le kell higgadnom.

- A tárgyaláson szembesültem a dolgokkal. –Mondja és utálom, hogy harapó fogóval kell kiszednem belõle a dolgokat, bár én is ilyen vagyok.

- Mégis mikkel? –Kérdem és készítem az újabb gyümölcsöt, amit hozzá vághatok, de inkább beleharapok.

- Úgy-úgy cicám a gyümölcs arra való. –Szólal meg kedvesem amire ismét felé dobom a megkezdett almát. –Hééé csak ne a gyümölcsöket!

- A porcelán jobb lenne? –Teszem fel a kérdést.

- Nem…

- Akkor meg?  Mondjad! –Morranok apámra.

- Mondjuk azzal, hogy inkább hálával tartozom Jadennek, amiért felnyitotta a szemed. –Mondja ki az erõs utalás a volt vonzalmamra. Nem kicsit döbbenek le a dologra és óvatlanul elfeledkezek Jadenrõl aki mögém lép és szorosan átölel.

- Ugyan ezért nem tartozik hálával, de láthatta legalább, hogy nem olyan vagyok, mint amilyennek hiszi. –Jegyzi meg, miközben vállamra teszi a fejét és hasam kezdi el simogatni, ami kezd nyugtatni.

- Meg szembesültem azzal, hogy felnõtt a lányom, és ezt el kell fogadnom. Reméltem a kitagadással kicsit észhez térítem, de csak rontottam a helyzeten. –Vallja be õszintén és mély levegõt veszek.

- Nem tudom mit mondjak… haragszom és mérges vagyok… sose figyeltél rám én pedig csak mindig Neked –repül a narancs- akartam megfelelni! De úgy, hogy azért önmagam maradjak. –Mondom és oldalra fordítom a fejem. –Megyek, lepihenek…- mondom és kiszakadva Jaden karjaiból egy puszit nyomok arcára majd a szobánkba megyek és lefekszek az ágyra. Gondolkodnom kell. Még sem omolhatok a karjaiba ezek után, hogy megbocsájtok, de mégis…

~*~

Egy hét telik el és az óta jól megvagyunk, aminek nagyon örülök. Nincsenek veszekedések, csak inkább szeretkezések, amikor bírjuk. Többet vagyunk együtt mostanában, mint a kapcsolatunk elején, bár ez lehet annak köszönhetõ, hogy mostanában csak még inkább kívánom közelségét érintését és kényeztetését. Eljárok Ben bácsihoz dolgozni, de nem vagyok bent általában többet 4 óránál, hogy annál több idõt tölthessek Jadennel.

Most viszont mennünk kel a tárgyalására. Nagyon remélem minden rendben lesz, és lelkiekben készítem magam, hogy a lehetõ legnyugodtabban tudjak válaszolni a kérdésekre.

- Jól vagy? – kérdezem meg tõle, bár elégé buta kérdés. Már miért lenne jól? Hisz a munkája forog kockán. Hátát simogatom finoman.

- Igen, csak ettõl fog függni a jövõnk. – mondja nekem és sajnos ezzel tisztában vagyok, és érzem a szarkazmust is.

Megjön mindenki és a bírónak is felállunk, de ekkor olyan személyt látok meg, akire egyáltalán nem számítottam. Teljesen ledöbbenek. Miért ver minket ennyire a sors? Szívem szorul el és nem kis aggodalom lesz úrrá rajtam.

Az elsõ körben Jaden lesz az, akit faggatnak.

- Jaden Woods kérem, fáradjon a tanuk padjára. – feláll és oda sétál és elfoglalja a helyét, de még állva marad. Erõsnek kell lennem, mert el se tudom képzelni mennyire félhet most. – Esküszik, hogy az igaza és csak is a színtiszta igazat mondja? – kérdezik, amikor a törvénykönyvre helyezi kezét.

- Esküszöm. – Leül a székre, majd várja a kérdéseket.

- Jaden Woods-nak hívják?

- Igen.

- Igaz, hogy az egyetemen Biológia tantárgyat oktat?

- Igen.

- A barátnõjét Lea Wonder? – Kezdünk a tárgyra térni.

- Igen.

- Az egyetemen ismerkedtek meg?

- Az egyetemen láttam meg az egyik barátnõjével, de végül az egyik bulimban ismerkedtünk meg. – meséli el, és ez valóban így történt.

- És mondja mikor jöttek össze? – ~Két idõpont is kiemelhetõ.~

- Nekem már akkor megtetszett Lea, amikor leszólítottam az egyetemen, de nem a bulin jöttünk össze, hanem majd csak utána. Felajánlottam neki a segítséget, hogy korrepetálom biológiából, mert elárulta, hogy nem megy neki, de nem én voltam a tanára.

- A korrepetálással mi volt a szándéka?

- Elsõsorban segíteni szerettem volna neki, de ahogy megismertem már örültem, hogy jön hozzám és korrepetálhatom, mert beleszerettem. – néz rám elmosolyodva és én is elmosolyodom. ~Hát nem egészen így volt de a pikáns részeket szerintem kihagyhatjuk~

- És kérem fejtse ki, hogy kapcsolatuk miért nem ütközik az állam által meghatározott közalkalmazotti törvénybe.

- Nem tanítottam és nem is voltam soha a tanára, még csak helyettesítõ tanárnak sem mentem be hozzájuk. Az informatikus kollégáknak meg nem mondtam, hogy adjanak neki jobb jegyet, meg nem is akarom. Ez a féléve is leginkább hármasokból áll és elvétve van egy négyese. Biológia tantárgyból így is kettest kapott, és csak azért, mert segítettem neki felkészülni. – említi meg a jegyeim, amiben igaza van. Ha nem segít tuti bukta a biosz. – És ezért nem vétettünk a szabályzat ellen, mert nem az én diákjaim közé tartozik. Az hogy meg az iskolán kívül jöttünk össze, az meg már a magánéletemhez tartozik. Az óráim nem változtak. Mindegy megtartottam lelkesen és a diákjaim is felkészültek a vizsgákra alaposan.

- Köszönöm nincs egyelõre több kérdésem. – mondja a védõügyvéde, aki bólint egyet, majd a másik ügyvéd áll fel és a védõ ügyvéde visszaül mellém.

- Kérem, mondja el nekem, hogy lehet 2 hét alatt beleszeretni valakibe annyira, hogy vállalja érte a sírig tartó kötelezettséget és azt, hogy elveszítheti az állását, amit oly nehezen szerzett meg és mint ön a dékánnak annak idején mondta álmai állása?

- Bocsásson meg a kérdésért, de volt már maga szerelmes?

- Ez még is hogy jön ide? – néz eléggé érdekesen, mire rá ripakodik apám is.

- A kérdésre válaszoljon.

- Elnézést. – mély levegõt vesz és úgy néz az ügyvédre. – A szerelem egy érzés, ami jön. Ezt az ember nem tudja irányítani. Amikor az ember már nem tud anélkül lefeküdni és felkelni, hogy ne gondolna arra az egy személyre, akiért az életét adná, meg mindent megadna azért, hogy boldognak lássa, akkor még nem élt meg ilyet. – néz rám olyan szerelmes tekintettel, amit még sosem láttam a szemében. Bíztatóan pillantok vissza rá és csendben hallgatom tovább. – És igen nehezen szereztem meg az állásomat, de állást még szerezhetek más milyet, ha ezt elveszik tõlem, de ha Lea-t veszik el tõlem. Soha nem fogok hozzá hasonlót találni, mert belõle nincs kettõ Õ pótolhatatlan és inkább elveszítem az állásomat, minthogy õ elhagyjon vagy eltiltsák tõlem. – mondja õszintén és komolyan. Én pedig mosolyogva pillantok rá és ajkamba harapva egy láthatatlan üzenetet küldök felé. ~Szeretlek~

- Mióta is ismerik egymást? 4 hónapja, vagy talán 5 hónapja?

- 4 hónapja ismerjük egymást.

- Nem gondolja, hogy a kapcsolatuk igen felszínes? 4 hónapja ismerik egymást, de a barátnõje már is terhes és ha jól informált vagyok, akkor a barátnõje a nem sokára a 4. hónapba fog lépni a terhességével. Még is mit tud maga róla? Vagy csak azért van vele, mert ha már gyereket csinált, akkor eltartja?

- Errõl szó nincs. És igen már majdnem a 4. hónapban van. – vállalja büszkén a dolgokat. – És igaz. Teljes mértékben még nem tudok róla mindent, de erre egy élet sem elég, hogy megismerjük a másikat. Mindig változunk és lesznek olyan dolgok, amiben nem fogjuk ismerni a másikat. – jelenti ki. – De a fontos dolgokat tudom. Tudom miket szeret és minket nem. ~Fõleg az ágyban igaz?~-fogalmazódik meg bennem a kiegészítés. - Tudom, hogy mire allergiás és hogy mitõl fél. Tudom, hogy van testvére…. – kezdi el sorolni, hogy mit tud rólam, pedig még féléve se vagyunk együtt. - Tudom, hogy kedves és szeret szeretni, de azt utálja, ha megszabják neki, hogy mit csinálhat és mit nem. – fejezi be.

- Hallottuk, hogy szokott bulikat tartani az egyetemistáknak. Igaz ez? Ott esetleg más lányokkal is összejött már?

- Igen szoktam tartani bulikat, de ez a magánéletemhez tartozik. Nem tartozik különösebben senkire, hogy én a saját házamban mit csinálok.

- Válaszoljon a kérdésre Mr. Woods. – szól rá a bíró.

- Mióta tanár vagyok a mi egyetemünkrõl nem szedtem fel egy lányt se. Lea-val is azért jöttem össze, mert szerelmes lettem belé. – jelenti ki komolyan.

- És még is honnan tudja, hogy ki nem jár az ön egyetemére?

- Nagyon jó az arcmemóriám, meg mindig tudom, hogy kiket hívok meg személyesen. – mondja komolyan.

- Akkor mit tud mondani Natalie kisasszonyról, aki azt állítja, hogy lefeküdt magával?

- Azt hogy hazudik.

- Ez kemény vád ugye tudja?

- Igen tudom, de én meg azt tudom, hogy kivel feküdtem le és kivel nem. – jelenti ki. – Amikorra Natalie ezt állítja, akkor már együtt voltam Lea-val. Délelõttönként nekem óráim voltak, amiket egytõl egyig megtartottam. Amikor szünetem volt, akkor Natalie meg Lea-val volt, mivel akkor még nagy barátnõk voltak.

- És a délutánok?

- Délutánonként meg esténként Lea-val voltam együtt.

- Akkor bulikat nem tartott?

- Nem. – mondja határozottan.

- Nincs több kérdésem a tanuhoz. – mondja a bírónak, az-az apámnak és ekkor pillantok rá. Némi döbbenetet vélek felfedezni az arcán.

- Rendben. A vádlott visszaülhet a helyére. A tanuk padjára szólítom Natalie Jonsont. – feláll kicsim és ettõl tartottam, hogy õt is szólítani fogják. Visszaül mellém Jaden és kezem simítja meg az asztal alatt.

- Jól vagytok? – kérdezi meg halkan, hogy csak én haljam.

- Igen…- mondom röviden és ugyan olyan halkan, de csak nyugtatni szeretném. Finoman simítom meg hasam, mert érzem megint kezd kicsit feszülni és kicsit szédelgek is, de nem akarom, hogy aggódjon, épp elég neki, most a tárgyalás kimenetele miatt aggódnia.

A „közönség” soraiból felállva megy ki a tanuk padjára a hazug lány, akit azóta messzirõl kerültem.

- Esküszik, hogy csak is az igazat, a szín tiszta igazat mondja? –Teszi fel neki is a kérdést a törvénykönyvre helyezett kézzel.

- Esküszöm. –Mondja, és ekkor helyet foglal. ~Na azt kétlek, hogy igazat mondasz hülye picsa.~ A vád ügyvédje lép ki és kezdi a faggatást.

- Ön Natalie Jonson, a Duclet Egyetem biológia szakos hallgatója igaz?

- Igen.

- Az ön tanára Jadon Wood?

- Igen.

- Mit tanít önnek?

- Általános Biológiát.

- Milyen jeggyel zárta a félévet ebbõl a tantárgyból?

- Mivel kiderült a dékán számára, hogy kapcsolatba bonyolódott a volt lezbikus barátnõmmel, így csak 2-es re zártak le. Mivel nem Jaden tanár úr vizsgáztatott és így feleslegesen tettem kedvére. –mondja teljesen természetes hangnemmel, mint ha csak könyvbõl olvasná, de engem hihetetlenül felhúz. Apámra nézek, aki teljes döbbenettel néz rám, mivel most derült ki számára, hogy a lányokhoz vonzódtam.

- Akkor beismeri, hogy a jobb jegyért képes volt kielégíteni és vulgárisan szólva szét tenni a lábait a jobb jegyért?

- Igen.

- Mit szól ön ahhoz, hogy Jaden Wood ezt letagadta és hazugsággal vádolja önt?

- Úgy látszik nem tudtam mély nyomot hagyni benne, pedig akkor igen csak élvezte.

- Mikor történt ez az incidens?

- Április elsõ hetében, amikor kezdõdtek a dolgozatírások.

- Tudta ön, hogy akkor már együtt volt Jaden Wood és Lea Wonder, aki akkor még a barátnõje volt?

- Nem… nem tudtam róla.

- Ha tudta volna, akkor is meg tette volna?

- Igen. Lea nem érdemel meg egy ilyen férfit maga mellé. Maradnia kellett volna a lányoknál. Neki az való. Mellesleg a jó jegyem az elsõdleges számomra.–mondja teljes megvetéssel és észre se veszi, hogy erre apám mennyire nagy megvetéssel pillant rá.

- Kérem mesélje el nekünk, hogy és hol történt az eset.

- Óra után ott maradtam Jaden tanár úrral, és megkértem magyarázza el nekem újra röviden az anyagot, mert nem értettem. Erre bementünk a szertárba és ott történt, aminek történnie kell. Nem tagadom én másztam rá, de a jobb jegy érdekében, és mert helyes pasinak tartom.

- Nincs több kérdésem. –Mondja a vád ügyvéd én pedig a beszéde alatt csak még jobban mérges lettem. Kedvesem ügyvéde áll most fel és lép ki.

- Miss Jonson, ön azt állítja lefeküdt védencemmel.

- Igen.

- Ezt büszkén felvállalta barátnõi elõtt és egy pizsama parti keretében elmondta nekik, melyen Lea Wonder és részt vett.

- Igen. A barátnõk megtartják egymás titkát. –Mondja rám nézve és olyan megvetés tükrözõdik szemébe, amit sose hittem volna.

- Lea mit mondott önnek erre a kis hencegésére?

- Azt hogy ribanc vagyok.

- És nem tartja magát annak?

- Tiltakozom bíró úr, ez nem tartozik a tárgyaláshoz.

- Helyt adok! Kérem, folytassa. –Mondja, bár elégé kétkedõn néz a kis csajra apám.

- Elnézést bíró úr…- mondja a védõ ügyvéd, majd újra Nataliehoz fordul. –Elmondaná nekünk mégis, miket csináltak abban a bizonyos szertárban?

- Elõször szájal segítettem rajta, hogy felhevüljön és akarja a dolgot, majd meg történt a dolog és a puncimba hatolt. –Na, ez a vulgáris szóhasználat is rá jellemzõ. Undorító.

–Akkor bizonyára meg tudja nekünk mondani, hogy Jaden Woodnak van- e valami testékszere, vagy egy anyajegy az ágyékán.

- Nincs.

- Bíró úr… itt mutatkozott meg az, hogy ebben a vádban ügyfelem ártatlan és Natalie kisasszony hazudik, ugyanis védencem szerszáma közelében található egy különleges anyajegy, melyrõl itt a fényképes bizonyíték. Ezt az anyajegyet csak akkor láthatja bárki is, ha védencem nem visel semmit sem alul. –Mondja, és apám elé teszi a képet és igen az valóban ott van. Általános felháborodás és sugdolózás kezdõdik el a tárgyaló terembe.

- Ez hazugság! Megmanipulálták azt a fotót! – kiált fel kétségbe esetten.

- Igazán? Akkor at is el tudja mondani nekünk, hogy mekkora Jaden Woods farok mérete. Ne szám szerint csak körül írva. –Néz rá védõ ügyvédünk önelégült mosollyal. Nem mellesleg ügyfelem kész megmutatni anyajegyét, de remélem erre nem lesz szükség. –Néz fel apámra, aki ránk pillant, majd kalapácsával csak 3-mat.

- Csendet a teremben. A kisasszony ellen hamis tanúzásért vádat emelek. Vigyék ki a kisasszonyt. –Mondja az ítéletet és kicsit megkönnyebbülök. Ismét hasam simítom meg.

Natalie teljesen felháborodva õrjöng és még most is próbálja bizonyítani, hogy õ nem hazudott, és a biztonsági õrnek úgy kell innen kivezetnie. Mikor újra rend lesz a teremben a bíró szól ismét. A védõ ügyvédünk pedig visszaül mellénk.

- Lea Wondert szólítom a tanuk padjára. –Mély levegõt véve hunyom le egy pillanatra a szemem. Jaden ismét megsimítja a kezem biztatóan, de látom, hogy aggódik. Észrevette a dolgot. Felállok és kisétálok a tanuk padjára. –Esküszik, hogy csak is az igazat, a szín tiszta igazat mondja? –Kérdik miután a könyvre helyeztem a kezem.

- Esküszöm. –Mondom és csak ez után ülhetek le. Nem éppen kényelmes a szék, de ez van. A vád idézett be tanúnak így õk kezdik a faggatást. A vád ügyvédje lép ki elém.

- Ön Lea Wonder a Duclet Egyetem Informatika szakos hallgatója?

- Igen.

- Hányadik hónapban van?

- A 16. hét végén. Így tudnám a lehetõ legpontosabban megmondani. –Ismét megsimítom a hasam.

- Elmondaná nekünk hogy ismerkedett meg Jaden Wood tanár úrral?

- Március vége felé voltunk. Épp ebédszünetre mentünk ki a barátnõmmel. Általános dolgokról beszélgettünk, amikor oda jött hozzánk és elhívott minket a bulijába. Nem tudtam ki õ és miért hív meg. Kaptam egy névjegy kártyát. Amirõl megtudtam a nevét, de nem tudtam hova rakni. Elõtte sose láttam az egyetemen. Elõször nem akartam el menni, de végül a barátnõm megkért menjünk el, így elmentünk. Ott beszélgettünk elõször, de akkor se mondta még el, hogy õ tanár.

- A barátnõ, akit említett. Akivel kint volt az udvaron a volt szexuális partnere?

- Nem… A buliba mentem el az exemmel.

- Tehát beismeri, hogy a lányok érdekelték.

- Igen… nincs miért letagadnom… - Mondom kicsit elakadó hangon és nem merek apámra nézni.

- Akkor mégis mi kergette annak a férfinak a karjaiba?

- Megvédett… biztonságot és segítséget nyújtott.

- Kitõl védte meg?

- Az erõszakos exemtõl…

- Akkor, ha erõszakos volt miért volt vele? Hisz Jaden Wood azt mondta nem szereti, ha irányítják, és megmondják, mit tegyen.

- Tiltakozom! Ez nem tartozik a tárgyalás témájához, és lelki nyomás!

- Kérem… szeretnék válaszolni. –Mondom az ügyvédre nézve, bár egyre inkább kezdek kiborulni, de még tartom magam. Számítottam, hogy ez elõ fog kerülni.

- Elutasítom a tanú kérésére. –Mondja apám, bár szerintem amúgy is elutasította volna, mert érzem érdeklõdõ és döbbent tekintetét magamon. –Válaszoljon. –Mondja normál hangnemben.

- Jenna… az exem mint mondta erõszakos volt. Többször megütött és azzal fenyegetett, ha elhagyom megkeresi a családom és elmondja nekik, hogy lezbikus voltam.

- Hogy érti hogy volt? Meg ezek szerint nem akarta, hogy a szülei megtudják?

- Nem… nem akartam apámnak még nagyobb csalódást okozni. Szerettem volna neki megfelelni. –Mondom ki teljesen õszintén. –Azt hogy voltam pedig úgy értem, hogy mióta megismerkedtem kedvesemmel és megtapasztaltam az igazi szerelmet. Nem tudom se nõre, se férfira, másra rá nézni.

- Az apjának akart megfelelni. Mégis képes volt megtartani a gyereket, amit Jaden nemzett, annak ellenére, hogy az apja ezt ellenezte és a vége az lett, hogy kitagadták.

- Igen megtartottam.

- Nem gondolja, hogy ez ellent mondásban áll az iménti kijelentésével? Esetleg Jaden kényszerítette arra, hogy megtartsa?

- Nem kényszerített. Én döntöttem így.

- Ahogy arra se kényszerítette, hogy létesítsen vele szexuális kapcsolatot?

- Nem kényszerített semmire. Nem tett semmi olyat, amit én ne akartam volna. –Mondom, és szemeimbe könnyek gyûlnek, mert egyszerûen nem hiszem el, hogy ennyire kivesézi a dolgot, bár azok után, hogy az egyetlen tanú is elvesztette szavahihetõségét, aki Jaden ellen vallott.

- Ön szerint is hazudok Natalie?

- Igen.

- Miért?

- Mert Jaden sose maradt bent a teremben vele. Mindig Natalie volt az elsõ, aki ki jött. Mint ahogy Jaden is elmondta… akkor még barátnõk voltunk.

- Mi vetett véget a barátságuknak?

- A hazugsága és, hogy azzal kérkedik, hogy lefeküdt egy tanárral a jobb jegyért… - Érzem, hogy igen csak feszíti a húrt és én egyre jobban szédülök. –Kérem, ki lehetne nyitni az ablakot? –Kérésemmel a bíróhoz fordulok és kezdem érezni, hogy valami nincs rendben.

- Nyissák ki az ablakot. –Mondja majd vissza néz rám és ekkor látom meg szemében az aggodalmat. –Kér egy kis szünetet? –Kérdi és én csak meg rázom a fejem, majd visszanézek az ügyvédre.

- Kérem, folytassa. –Nézek rá komoly tekintettel.

- Nem gondolja, hogy önnek nagy elõnye származhat abból, hogy ott tanul ahol a kedvese egyetemi tanár?

- Már miért származna elõnyöm? Én pont ellenkezõleg gondolom. Mikor kiderült, hogy Jadennel vagyok Miss Taylor olyan kérdéseket tett fel ami benne se volt az anyagban. Épp hogy kettest megkaptam a tárgyamra. Nem vagyok kitûnõ jó tanuló, de minden tõlem telhetõt megteszek. Mivel az informatika vizsgám is Jaden felfüggesztése után volt, így ebben a szemeszterben arra is csak 4-est kaptam. Sokkal erõsebb és szigorúbb kérdéseket kaptam a tanáraimtól. Szóval nem… nem hiszem, hogy elõnyöm származna ebbõl a kapcsolatból. –Mondom ki õszintén, és látom kicsimen, hogy ezen igen csak ledöbben, mert a vizsgáknak ezen részét nem meséltem otthon.

- Már csak az a kérdésem lenne önhöz, hogy mégis miért döntött úgy, hogy megtartja a gyereket? Hisz a gyerek apját még egy vagy két hete ismerte. Nem akart az apjának csalódást okozni. Tanul, nincs keresete…

- Mert a gyerek nem tehet arról, hogy megfogant, és mert már döntésem elõtt beszéltem kedvesemmel, és lehet, hogy akkor még nem volt jövedelmem… de egy hónapja, mióta letudtam a vizsgáim dolgozom. Együtt döntöttünk Jadennel, hogy megtartjuk a babát. Az hogy ezzel apám kitagadott, és újabb csalódást okoztam neki… már nem érdekelt… fáj… nem azt mondom, hogy nem fáj, de… nem tudnék véget vetni egy életnek, ami el sem kezdõdött még igazán. Szeretetben fog felnõni, és mindent megteszünk Jadennel, hogy ne nélkülözzön, és nem is fog. Mert a legfontosabb, ami egy gyereknek kell, az a szeretet… amit én apámtól szinte sose kaptam meg. –Mondom ki õszintén és szemeimbõl elindulnak a könnyek. Nem tudom már visszafojtani õket, fõleg hogy tudom ezt õ is hallotta. Kicsimre nézek, és meg se merek mozdulni, hogy letöröljem a könnyeim. Szavaim végig õszinték voltak.

- Nincs több kérdésem bíró úr. –Mondja és visszaül a helyére. Nem tudott megfogni.

- Nincs kérdésem a tanuhoz. –Áll fel a védõ ügyvéd és ekkor csattan a kalapács.

- Lea Wonder távozhat. –Mondja, amire felállok, de meg is szédülök. Úgy kapaszkodok meg az elõttem lévõ korlát szerûségbe. Jaden és az ügyvédje egybõl felpattannak és még apám is megemeli magát, de mivel nem esek el, így a kezdeti riadalom, csak Jadenben marad meg.

- Jó… jól vagyok. –Mondom kicsit és mély levegõt véve egyenesedem fel és erõt véve magamon megyek vissza. Jaden állva vár engem és talán még ez a szerencse, mert ismét megszédülök. Nem tudom, mi lehet a gond. A hasam már nem feszül, de egyre jobban szédülök és már hányingerem is kezd lenni. Jaden kap el és ültet le a székre.

- Szünetet rendelek el és hívjanak egy orvost! –Mondja és csap a kalapácsával, majd felállva megy le a pódiumról.

- Kicsim! Mia baj?! –Teszi fel aggodalmasan Jaden a kérdést.

- Szé… szédülök és hányingerem van. –Mondom el a dolgot és érzem ki is vagyok száradva. Apám lép oda hozzánk és nyom a kezembe egy pohár vizet.

- Ezt idd meg! –Mondja kicsit parancsoló hangon. Bele kortyolok, de elfintorodok, mert édes a víz.

- Ez édes…

- Igen… Lemerem fogadni ma még nem ettél. –jegyzi meg szokásos ridegséggel, de mégis valami aggodalom sugárzik a hangjából. Én pedig lesütöm a szemem és inkább csak meg iszom a cukros vizet. Kinyitják az összes ajtót és nemsokára az orvos is megjön, aki vérnyomást mér nekem és vércukor szintet, mivel elmondtuk neki, hogy állapotos vagyok. Jaden aggodalmasan figyel és látom arcán, hogy most legszívesebben leszidna, de én meg nem tudtam enni az aggodalomtól.

- Leesett a vércukorszintje… - mondja végül az orvos. –És ezért a vérnyomása is. Egyen valamit kisasszony, és nem sokára rendbe lesz. –Mondja, és azzal távozik. Apám is visszament már hátra, így nem sokan maradtunk a teremben. Jadenre nézek és látom a szemében a mérges aggodalmat.

- Látom, minden áron kalitkába akarsz zárni. – jegyzem meg szomorúan és lehajtom a fejem. – A gyereknek is ilyen életet akarsz, hogy bezárod, és semmit nem csinálhat, amit szeretne? Lehet nem jó ötlet, hogy megtartsuk a kicsit. – mondom szomorúan, amit igazából nem is gondolok komolyan, csak most úgy kikívánkozott belõlem.

Feláll, majd a kezét nyújtja nekem.

- Gyere velem kérlek. – kér meg, én pedig kezére nézve fogom meg és állok fel. ~Haza visz és össze leszek zárva a gondolataimmal egész nap. Biztos, hogy ez jobb lesz a kicsinek?~ teszem fel magamnak a kérdést, de szótlanul megyek utána gondolataimba merülve. Fogom a kezét, de mint ha ezt észre se venné.

- Most a kulcsomat is elfogod dugni? – kérdezem meg tõle és lassan emelem fel rá szemeim.

- Lea én csak jót akarok nektek. – mondja és megfogja a kezem, de nem úgy néz ki mint aki észrevette, hogy én már egy jó ideje fogom.

Nem mondok erre semmit, mert felesleges. Hasam simítom meg érzem, hogy a feszülés enyhül aminek örülök. Mély levegõt véve sétálok tovább mellette. Egy ékszer üzlet elõtt álunk meg és érdeklõdve nézek fel Jadenre.

- Miért jöttünk ide? – kérdezem meg.

- Majd mindjárt megtudod. – mondom neki. – Ben bácsi itt van? – kérdezem meg, mire egy idõsebb bácsika jön ki. Nagyon régrõl ismerem és a fia az egyik legjobb barátom, akinek már úgy szint családja van és õ tett meg nekem egy szívességet.

- Jaden fiam. – mondja mosolyogva. – Jó téged újra látni. – mondja kedvesen, majd rám néz. – Õ lesz a segítségem? – kérdezi meg tõle, amire bólint.

- Jaden mi folyik itt? – kérdezem meg még értetlenül, mert már teljesen kezdtem beletörõdni, hogy otthon maradok és takarítok egész nap.

- Ben bácsi az egyik legjobb barátomnak az apukája. – kezd bele. – Még régebben tettem neki egy szívességet, amit most viszonoz nekem. Ben bácsinak segítségre lenne szüksége és a boltjába keres eladót, de olyat, akiben megbízhat és van érzéke az ékszerekhez. Én úgy gondolom, hogy nagyon van érzéked az ékszerekhez és itt tudnál dolgozni, egészen addig, amíg a pici meg nem születik, sõt még akár utána is. Rugalmas a munkaidõd és még a picivel is eljöhetsz ide, ha akarsz, így nem vagy lekorlátozva. Itt egésznap tudsz ülni és nem kell megerõltetned magad egyáltalán. – magyarázza én meg teljesen ledöbbenek. Ez miért nem jutott hamarabb eszébe? – Na de hagylak is, hogy megbeszéljétek a részleteket. Kint megvárlak. – mondja nekem és utána elengedve kezem megy ki az üzletbõl én pedig utána nézek. Visszafordítom Ben bácsira a tekintetem. Mély levegõt véve nézek az ékszerekre.

Nem tudom, meddig beszélgethetünk, de mivel tudom, hogy rám akár egy bizsu ezüst gyûrût is sózhatnak, így nem én vagyok az embere. De találunk egy köztes megoldást, ami mind a kettõnk számára jó. Nem egyezünk meg összegben, és én határozottan kijelentettem, hogy nem kell fizetés, mert jelenleg nekem csak azért kell a munka, hogy lekösse a gondolataim. Végül egy 20 perc után megyek ki elköszönve Ben bácsitól, és megbeszéltük, hogy holnap 8-ra jövök át ellenõrizni a számítógépes rendszert, mert már jó ideje nem volt karban tartva és eddig a fia csinálta neki, aki nem éppen informatikus. Nyitás elõtt pedig át akarom ellenõrizni a dolgot, hogy ne legyen gond semmivel.

Kimenve Jaden érdeklõdõn néz, rám én meg keresztbe fonom karjaim és kicsit mérgesen nézek rá, de nem azért haragszom, mert nem akart engedni dolgozni. Nem már nem… inkább azért, mert ez nem jutott hamarabb eszébe.

- Haragszom. –Mondom szemeibe nézve, és látom a teljes döbbenetet arcán.

- Mi… miért?

- Mert nem jutott hamarabb ez eszedbe… Ha hamarabb eszedbe jutott volna ez a lehetõség nem lett volna vita. –Mondom neki és oda lépve hozzá ölelem meg és adok ajkaira egy hosszabb puszit, de nem viszonozza, mert még le van döbbenve.

- Akkor… sikerült mindent megbeszélni? –Kérdi a puszi után én pedig felnézek a szemébe.

Egy dologban tévedtél kedvesem… én nem értek az ékszerekhez… csak annyira hogy mi szép és nekem mi tetszik. Ha elém raksz egy bizsu ezüst gyûrût és egy valódi ezüst gyûrût akkor nem tudom meg különböztetni õket. –mondom neki, amire láthatóan szomorúan néz maga elé.

- Sajnálom én csak…- Mielõtt befejezhetné, ujjam teszem szája elé és komolyan nézek a szemébe.

- De találtunk egy olyan megoldást Ben bácsival, ami nekem is testhez álló s neki is jól jön. Köszönöm. –Mondom szemeibe nézve és teljesen lenyugodva simítom meg arcát, amire a szemembe néz.

- Kicsim én nem akarom, hogy bajotok essen. Féltelek titeket, mert tudom, mennyi komplikáció felléphet a terhesség alatt. –már megint kezdi. Nagyot sóhajtok.

- Kedvesem… a túlzott aggodalom sem jó… - Mondom szemeibe nézve. –De menjünk haza. Otthon mindent elmondok. –Mondom, és belé karolva döntöm vállának fejem. Szeretem és egyáltalán nem gondoltam azokat komolyan, amit fejéhez vágtam, csak mérges voltam. –Jaden… kérlek, bocsáss meg… nem… nem gondoltam komolyan azokat, amit a fejedhez vágtam, csak… haragudtam… Gondolkodnom kellene, mielõtt beszélnék, de mikor mérges vagyok, nem igazán megy a gondolkodás. –Mondom el neki õszintén a dolgokat, amire csak egy puszit kapok a fejemre.

Lassan haza érünk és a nappaliba menve ülök le a kanapéra ami, most nagyon jól esik. Jaden mellém ül és érdeklõdve néz rám.

- Akkor elmondod részletesen mi volt? –Kérdi, én pedig komolyan nézek a szemeibe.

- El… - mondom neki és magammal húzva fekszem el a kanapén és hosszan csókolom meg finoman hajába túrva, amit végre viszonoz. Igazából nincs is más választása, mert karjaimmal teljesen körül fontam és nem engedem el. –Szeretlek –mondom szemeibe nézve.

- Még mindig nem hallottam a részleteket. –Mondja elmosolyodva. –Ki kell húznom belõled, mint a legelején? –Kérdi sunyi mosollyal.

- Az már nem fog menni. –Kuncogok fel, amire nyakam kezdi el csókolgatni.

- Halljam! –Mondja két csók között, én pedig csak felszusszanok cselekedetére. Teljesen be tud indítani és felhevíteni. Ajkamba harapok, és kicsit elpirulva nézek rá. Elengedi nyakam és úgy néz szemeimbe.

- Nem eladó leszek az ékszer üzletben, hanem rendszer gazda. Mivel már ott is számítógépes rendszer van, így é fogom karban tartani és kezelni. A leltározások során én fogom az adatokat bevinni, átellenõrizni és az adatbázisokat kezelni. A bevételt és a kiadásokat rendszerezni és kiszámolni a tiszta hasznot. Jó formán mondhatjuk, hogy könyvelõ leszek némi csavarral. De csak addig dolgozom ott teljes állásba, míg én úgy érzem, hogy nem lesz baja a picinek. –Mondom szemeibe nézve és remélem ez így neki is megfelel.