|
|
Szerepjáték
(Death Note)
| hikawa | 2012. 05. 18. 16:23:35 | #21010 |
 Karakter: Kaijin Ryuusuke (kitalált karakter)
Megjegyzés: Nee-channak
Egy újabb unalmas nap az egyetemen. A tanárok egymás után adják le hosszú és engem már teljes mértékben untató óráikat.
- Ezt már mind tudom. – jegyeztem meg magamban. – Nem tudom, miért kell itt tengetnem a napjaimat ahelyett, hogy egyszerűen csak rögtön munkába állnék, mint nyomozó. Az előző egyetem is ugyanilyen unalmas volt. Pedig erre azt mondták, hogy sokkal elitebb és erősebb is. Hazudtak volna?
Fél idő van az előadások között. Egy hosszabb szünet vette kezdetét. Hátra dőlök a helyemen és előveszem a telefonomat. Felmegyek az internetre és megnézem a legújabb híreket. „Tegnap börtönbe csuktak egy férfit gyilkosság miatt. Az elkövető Fujiwara Takuma 35 éves férfi. Több gyilkossági eset miatt is volt már ellene eljárás, de az ügyet elvetették”. Olvastam ezt a hírt az interneten.
- Hó! Ez érdekes. Újabb írogatni való.
Magam mellé nyúltam és felvettem a táskámat. Kivettem belőle a halállistámat és kinyitva letettem az asztalra. Nem szoktam zavartatni magam mivel a teremben ilyenkor épphogy csak elszórtan vannak néhányan és amúgy sem tudják, hogy mi ez.
- Mi az? Már megint találtál valakit, akit beírhatsz a listába? – kérdezte Hakoshi
- Igazán semmiség. Csak egy pitiáner gyilkos. „Fujiwara Takuma” – írtam be szépen formált betűkkel a nevét a listába. – Kész is. Hát ez nem volt túl izgalmas. – sóhajtottam fel és dőltem újra hátra, kezeimet átkulcsolva a fejem mögött.
- Nocsak Ryuusuke! Mostanában egyre többet unatkozol.
- Csodálkozol? A halállistás ügyködések miatt fogyatkoznak a bűnözők és egyre kevesebben adják a fejüket bűnözésre, mert félnek a megtorlástól, amit Kirától, vagy ebben az esetben inkább a halállistával rendelkező emberektől kaphatnak. Ráadásul a suli sem túl nagy szám. Még a pluszba felvett dolgokkal sem. Ha izgalomra vágyom, akkor edzésre kell mennem. Ott a Hwoarang-al való küzdelem az egyetlen, ami elegendő adrenalin szintet biztosít egy hétre.
- Pedig amikor megkaptad a listát, teljesen fel voltál tüzelve. Volt olyan is hogy nem tudtad mit tegyél. Akkoriban izgatottabbnak tűntél.
- Az akkor volt. Most már megszoktam az évek alatt a gyilkolászást.
- Úgy beszélsz, mint egy profi bűnöző. Nem értelek Ryuusuke. Minek tanulsz nyomozónak, ha a listával gyilkolsz közben?
- Nem egyértelmű? Hogy több adathoz jussak hozzá a bűnözőkről és hogy hatékonyabb legyek. – ezután kisvártatva mondtam: - Valamint alibinek sem utolsó. Elvégre nem sokan gondolják azt, hogy a nyomozók közt van egy Kira.
- Hó! Furfangos kölyök vagy te Ryuusuke. Keményen dolgozol az ellen, ami te magad is vagy. Te még a halálistenek között is a legkegyetlenebb lennél.
Ekkor arcomon megjelent egy gonosz vigyor.
- Én már csak ilyen vagyok. De most már tényleg történhetne valami izgalmas.
|
| Hentai Chibi | 2010. 11. 21. 19:38:37 | #9429 |
 Karakter: Akasan (Kureiji Sakura) (Kitalált karakter)
Megjegyzés: Ryuusuke-nak ~ Hikawa-nak
Későre jár már, mire kijutok a suliból. Kicsit sokáig tartott a zene órám. Fáradtan indulok el haza. Közel lakok a sulihoz és jól is esik most a friss levegő, ezért nem vitetem haza magam kocsival. Hűvös szellő fúj, ami lágyan ölel át. A fejemben kavargó gondolatok kellemesen lezsibbasztják érzékeimet, az emlékek pedig magukkal ragadnak.
- Sajnálom Yuri ...
- Mit? Mi a baj?
- Idegesítesz! Mindig is így volt ezért ...
- De ... Én azt hittem barátnők vagyunk ...
- Hitted, mert én azt akartam.
- Én tényleg kedvellek!
-A pénzem miatt. Sajnálom ...
Szinte kiráz a hideg az érzéstől, de mégis olyan jó. Mindigis jó. Felnézek a csillagokra, a hold felettem ragyog. Az utcák csendjét, melyet eddig csak egy-két jármű zavarta meg időről-időre, most egy vérfagyasztó sikoly és fegyverdörrenést kavarta fel. Mindkettő közel hozzám. Nem tudom hogy saját emberi ostobaságom, vagy a kíváncsiságtól vezérelve, de lábaim egyenesen oda vezettek.
A halvány fények megvilágítják a véres tócsában fekvő nőt és egy férfit ... Egy férfit fegyverrel a kezében! Rám emeli először a tekintetét majd a fegyvert is és én futni kezdek ...
- Vegyük át újra. Ön haza felé tartott az iskolából. Későre járt már, de ön mégis gyalog indult el.
- Igen, mert közel lakok. - sikerült megszöknöm és rendőrt hívnom, de a veszély még nem múlt el. Nem, amíg el nem kapják a gyilkost. És én vagyok az egyetlen szemtanú és tuti hogy a pokolra juttatom azt a patkányt!
- Meghallott egy sikolyt, valamint fegyver dörrenést és közelebb ment.
- Igen, így történt.
- Miért? - vallat az egyik nyomozó. Már jó pár órája bent vagyok és ez megy. Nem is aludtam azóta se, de a tele cukrozott Cappuchino ébren tart még.
- Nem tudom. Talán mindenáron azt akartam, hogy a bűnös lebukjon.
- Látta a férfit ... - erre én csak bólintok, hiszen így volt. - Pontos leírást is tudna adni róla?
- Tökéletesen emlékszek az arcára, minden egyes vonására. Nagyon jó a memóriám, ez az egyik adottságom.
- Rendben. Beküldöm az egyik rajzolónkat. - csak bólintok. Teljesen lefárasztott ez az egész. Csak ledőlök az asztalra. Fejemet a kezemre döntöm és a falat bámulom. Néhány vasalt tincs a szemem elé kerül, de nem törődök vele. Csak menjek már haza! Semmi más nem számít. Elkapják a gyilkost és lecsukják ... A rossz emberek mind halált érdemelnek ... csak ... halált ...
- ... eiji-san ... Kureiji Sakura-san ... - álmosan nyitom ki a szemem. Elaludtam volna? Mennyit aludtam?
- Hm ... Elnézést. - egyenesedek ki. Még mindig olyan fáradt vagyok.
- Semmi baj, ezután az éjszaka után csodálom, hogy így elfáradt. - kedves mosolya részben megnyugtat. De csak akkor leszek teljesen nyugodt, ha azt a rohadékot elkapják. - Kezdhetjük?
- Persze. - lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a férfit. - Középkorú pasas, harminc ha lehet. Arca meggyötört, a lelki világát láttatja. Szemei szépen vágottak és sötétek. Telt ajkú,alsó ajka tűzpiros. Alkata átlagos, magasságilag168 körüli lehet, Úgy negyvenhármas lábméretű, tenyerei nagyok, ujjai vékonyak. Arcán volt egy sebhely, nem nagy de van. Fülei kicsik, arányosak. Haja fekete és tüsizi. Valamint kék színű. - szememet a teljes felidézés alatt csukva tartom és úgy adok teljesen tökéletes személyleírást.
Csupán pár perc az egész és máris vége van.
- Így nézett ki a férfi? - elönt a düh a kép láttán. Hogy tudta azt a nőt olyan kegyetlenül lelőni?
- Igen. Ő az. - könnytől csillogó szemekkel nézek a férfire, majd az asztalra borulva sírni kezdek. Inkább játszom ezt a szerepet, mintsem az agresszív, dühös csajt.
Egy kis pihenő után ismét az ügy kerül az előtérbe. Körözött vagy épp felmentett személyekről mutatnak képeket. Minek? Ott van a rajz!
Rezzenéstelen arccal nézem az újabb és újabb bűnösöket. Egyik sem az!
A nyomozó is csalódott, látom az arcán. Ő is el akarja kapni, ő is a büntetésére vágyik és csupán egy különbség van köztünk ... Én a vérére is szomjazok. Azt akarom, hogy dögöljön meg! Képzeletemben már szúrnám is szíven, mikor meglátok egy képet.
- Ő az. - és már nem tudom tovább érzéstelen arccal bámulni, a kezem megremeg és szinte felforrósít a düh. De nem mutathatom, ezért csak eltolom magamtól a könyvet. Minek nézzem tovább? Ő az, biztosan tudom.
- Teljesen biztos? - a nyomozóra emelem tekintetem.
- Igen. - válaszolom ridegen. Nehéz de azért sikerül vissza nyernem mindig a higgadtságomat. - Nem tudom elfelejteni az arcát ... Ki ő? Mi volt a bűne akkor?
- Kisasszony ...
- Tudni szeretném! Kérem. - most tényleg nem lehetek erőszakosabb, akármennyire is akarom.
- A neve Fujiwara Takuma. Gyilkossággal gyanúsították, de nem volt tanú és elegendő bizonyíték sem ellene. Felmentették. - felmentették ... Hogy tudták felmenteni? De én, Akasan most elkaptam és ha az életembe is kerül, de nem hagyom hogy ezt megússza!
A nyomozó távozik és mivel végeztünk én is mehetek. A folyosóra kiérve elnyújtózok. Végre pihenhetek. Majd még tanúskodnom kell a bíróságon ... Ez már biztos. Vajon ki lesz az ügyész?
- Sakura-chan! - na ne! - Oh, Istenem. Halálra rémítettél kicsim. - döbbenten, de inkább jól leplezett félelemmel fordulok a hang irányába. Anya? Ez már rég rossz! És még apa is jelen van ...
- Otto-sama, Okka-sama. - hajolok meg tisztelettudóan. Mi a frászt keresnek ők itt?
- Jaj Sakura-chan. Minden rendben? - nocsak, hát játsszák a jó szülőket?
- Igen Okka-sama.
- Figyelhettél volna jobban is. Mi lesz ha meg akarnak majd ölni a tárgyalás előtt? Ezt nem hagyhatjuk! - jellemző, hogy túlreagálja a dolgokat. Nem vagyok én se olyan kis szentecske mint ahogy hiszitek, megvédem én magamat, de ... Mi akarsz ezzel bizonyítani anyuci?
Én ezt nem bírom tovább!! Oké, az egy dolog, hogy holnap már tárgyalás, de napok óta be vagyok zárva és rendőrök vigyáznak RÁM! Ki akarok menni! Nem bírom a bezártságot ... Itt ... egyedül ... a gondolataimmal ... tettek nélkül ... Én ezt nem bírom! Eldőlök az ágyon. Holnap reggel tárgyalás és vége lesz ... Csak hagyom hogy képzeletem elragadjon. Az érzékeim ismét lezsibbadnak és ezt nagyon élvezem.
Egy nőt látok magam előtt és egy gyermeket. A nő megüti a csöppséget és így az én kezem is ökölbe rándul. A takarót szorítom mindaddig amíg nem vált a kép. Kés ... vér ... testrészek ... hulla ... Nem látom, csupáncsak tudom hogy én vagyok a gyilkos. Én vagyok az aki a kést többször a nőbe döfi, aki megvágja, aki kivág belőle darabokat. Annyira jó érzés és ha egy kicsit is, de enyhít a kínomon. Egy olyan szív sem érdemli meg hogy dobogjon, mely nem tud egy gyermeket szeretni ... Egy sem ... Semmiképp sem ...
Az eskü elmondása után leülök. Nem félek, inkább kíváncsi vagyok és izgatott, na meg persze boldog is. Ennek ellenére megjátszom magam. Mégsem mutatkozhatok bátornak, mikor lehet hogy meg akarnak ölni vagy épp öletni. A védőügyvéd tesz fel először kérdéseket. Kezem kissé remeg, hiszen egész idáig be voltam zárva gyilkos gondolataimmal.
- Ideges kisasszony? - néz rám. Feltűnt neki, hogy ujjaimmal játszok?
- Egy picit ... félek ...
- Mitől? Hogy eskü alatt hamisan tanúskodik? - hogy taposnék a pofádba te rohadék!
- Nem! - vágom rá. - Egy gyilkosság egyetlen szemtanúja vagyok! Maga hogy érezné magát ilyen helyzetben? - mielőtt az ügyvéd kifejezhetné tiltakozását kollégája szerintem sértő és bunkó kérdése miatt, én felelek. A vádlott ügyvédje csak bólint. Hát persze, hogy nekem ad igazat.
- Kérem mesélje el, hogy mi történt. Tudja kisasszony amit a rendőröknek is mondott. - kurva anyád! Tényleg a pofádba taposok! Ez most hülyének hisz, egy elkényeztetett picsának vagy mi a fasz? Na jó, nem szabad. Akasan nyugi, nyugi! Nem törhet elő gyilkos hajlamod! Ártatlanul a férfire nézek.
- Ön most sértegetni próbál? Mert ha jól vettem ki ön szerint a magamfajta nők mind elkényeztetettek és nem túl intelligensek. Hát így gondolja ügyvédúr?
- Eszem ágában sem volt kisasszony. - látom amint apámat anyám fogja vissza, hogy ne cselekedjen semmit.
- Akkor jó, mert csakhogy tudja, mindenre tisztán emlékszek. - nézek elszántan az ügyvéd szemébe. - Későre járt már és mivel kellemes idő volt gyalog indultam haza. Lövést és sikolyt hallottam. Közelebb indultam és láttam a nőt. A földön feküdt, vér vette körül, a vádlottnál pedig fegyver volt. Rezzenéstelen arccal nézte a halott nőt. Majd mikor észre vett rám emelte a fegyvert.
- És ha csak meg akarta magyarázni? Ha a nő öngyilkos lett és a vádlott csak felvette a fegyvert a földről?
- Egy öngyilkos nem mellkasba lövi magát és nem úgy kerül a földre. Egy ártatlan ember nem vesz üldözőbe senkit és nem lő rá! Egy olyan ember aki nem ölt meg senkit, nem támad rá senkire sem! - a félelem amit eddig játszottam semmivé lesz, de még így is szerintem eléggé korlátozom magam. Mindenesetre látszik, hogy kiakadtam, de a biztonság kedvéért eljátszom hogy könnyeimmel küszködök.
- Honnan tud ennyi mindent?
- A Kizoku Egyetem diákja vagyok. Bűnügyi szakon tanulok, hát így. - vallom meg őszintén.
Kérdés-kérdést követ és én őszintén válaszolok mindegyikre, miközben ismét a kiszolgáltatott, félénk tanút játszom.
Néha-néha a vádlottra nézek és szavak nélkül, nem túl feltűnően ingerlem.
- Egészen biztos hogy ügyfelem a gyilkos és ön őszinte volt?
- Igen, teljes mértékben. Biztos vagyok benne, hogy az itt jelen lévő Fujiwara Takuma a gyilkos. - húztam össze magam, hiszen elég gyilkos tekintettel néz rám az a hidegvérű gyilkos! Igazi pokolfajzat a kis rohadék!
- Ezért még megdöglesz! Hallod? Ha nem én öllek meg, akkor majd valaki más. Halott vagy! - csattan fel. Na végre már. Kezdtem megijedni hogy nem tudok az emberekre úgy hatni ahogy ezelőtt. De jó vagyok! Sikerült kihoznom belőle a valódi énjét. Pszichológiai hadviselés. Heh, tiszta röhejes. Mindenesetre játszom a halálra rémültet és kétségbe esve nézek az ügyészre. Eljátszom, hogy nem tudom mit tegyek, hogy teljesen rettegek és ezért csaknem sírok is.
felkelek és a helyes ügyészhez megyek, azaz sietek. Már nincs visszaút. Ha egyszer manipulálok embereket, akkor nem lehetnek befejezetlenek a munkáim.
- Kérem ... Ne hagyja, hogy ... megússza amit tett. Kérem ... - suttogom, hogy csak ő hallja, majd sírva kirohanok a teremből. Még hallom amint a gyilkos ismét kiabál, fenyeget ahogy előbb is. Most már tuti, hogy hogyha ez a pasi kijut megölhetem vagy azt aki vele van.
Csupán arra kell vigyáznom, hogy ne hátba lőjem, mert akkor nehéz lesz kimagyarázni, hogy rám támadt.
A bíróság döntése szinte egyértelmű, bőrtön! Meg is érdemli az a rohadék. Az én életem meg végre mehet az eredeti kerékvágásban.
Ismét suli, ismét órák. Emiatt az egész ügy miatt sokat hiányoztam, de nem okoz gondot bepótolni a tárgyakat. Viszont ami felkeltette a figyelmemet, az az aprócska hír, hogy van egy fiúcska aki ugyanazt tanulja mint én, de újonc egy másik egyetemről. Kiváncsi vagyok rá. Mindig megnézem az újakat, hogy aztán őket is könnyen írányítsam. Gyenge, emberek ... Szánalmasak.
Szerkesztve Hentai Chibi által @ 2012. 05. 08. 16:36:55
|
|
