-         Minél gyorsabban meg kell oldanom ezt a baromságot hogy újra ítélkezhessek. Még jó hogy már elõkészítettem néhány halálesetet, hogy úgy tûnjön, Kira folyamatosan ítélkezik. Szerencse hogy szinte senki nem tud a halálesetek idejének manipulációjáról. Maximum egy-két félnótás a rendõrségen, akik nyomoztak a Kira ügyben. De ezzel nem mennek túl sokra, elvégre nincsenek itt.

Kis idõ múlva megérkeztünk Kureiji-ék lakásához. Egy óriási ház volt. Senki sem volt otthon. Akasan letette a kabátját és a táskáját.

-         Érezd magad otthon! – mondta.

-         Na persze. – mondtam magamban. – Gazdagéknál ez nem így megy. – folytattam.

-         Kérsz valamit? Teát? Üdítõt? Átmegyünk a tanulószobába.

-         Nem, köszönöm.

Bementünk a tanulószobába és ott dolgoztunk. Egyszer csak egy üzenet jelenik meg Akasan laptop-ján: „Kureiji-san kapcsold be gyorsan a tv-t! Szó van a Kira ügyrõl.”

-         Hóó! Ez érdekes. – mondtam magamban.

Újra bemondták az egyik gyilkos, Kirának szóló üzenetérõl szóló hírt.

-         Ki az a hülye, aki Kirával ezt meri tenni? Ezt nem gondolhatja komolyan. Esélytelen lenne.

-         Így gondolod? – kérdezek vissza.

-         Hogyan máshogy? Még a rendõrök sem tudják elkapni Kirát. Miért egy gyilkosnak sikerülne? Bár…egyik sem jobb a másiknál, mindkettõ csak gyilkol. Nem tudom mit kellene gondolnom, de Kira legalább a bûnözõkkel teszi azt. – ezután visszafordult a feladathoz.

Ekkor magamban gondolkodtam:

-         Ostoba. Ez a nyílt kihívás egy ostoba ember, ostoba cselekedete. Bár tény és való az is, hogy a rendõrök sem tudták elkapni Kirát. És sosem lehet tudni. Lehet, hogy egy gyilkos fogja õt elkapni. Végül is, tüzet tûzzel, gyilkost a gyilkossal. Csak az a baj hogy ez a gyilkos túl hülye. Ha nyíltan hívja ki Kirát, a rendõrség túlságosan is fel fog figyelni rá és bábként fogják használni, hogy elõcsalogassák. Úgy látszik egy  õrült sorozat gyilkossal van dolgom, aki nehezen tud gondolkozni mielõtt cselekszik. Nyilván a vérszomja nyomja el a józan gondolkodását, miközben cselekszik. Nem baj. Majd megoldom.

Kureiji még mindig a feladat felett gondolkodik.

-         Na? Van már valami ötleted? – kérdezi tõlem Akasan.

-         Nem 100% hogy Arakawa késõbb halt meg, attól hogy késõbb került elõ a hullája. – vágom rá.

-         Hogyan?

-         Ez csak egy feltételezés volt. Az is lehet hogy elõbb meghalt, de a gyilkos valamiért magánál tartotta a testét. Van a lányokról kép?

-         Persze. - mutatja a képeket.

-         Értem.

-         Mit? – kérdezi

-         Nézd meg õket! Melyiket találod szebbnek?

-         Te most hülyéskedsz? Nézz már rám! Lány vagyok. Nem fogok véleményt…

-         Csak mondd el, hogy szerinted melyiknek elõnyösebb a külseje! – vágok a szavába.

-         Hát izé… Arakawáé.

-         Pontosan.

-         De ezzel mire akarsz kilyukadni?

-         Mire gondolsz akkor, ha egy férfi sorozat gyilkos, elõnyös külsejû lányokat rabol el, kínoz meg, és esetleg még meg is erõszakolja õket?

-         Hogy egy perverz szadistával van dolgunk.

-         Pontosan. Arakawát azért tehette ki késõbb, mert rajta jobban és hosszabb ideig élhette ki a perverz vágyait. – mondtam ki utolsó gondolatként. – De ez csak az én felvetésem.- dõltem hátra, és fejem mögött összekulcsoltam a kezeimet.

-         Szóval a neve nem álnév volt. Ezek szerint nem is sejti hogy az igazi Kira már rég halott és egy új, egyetemista srác Kira. Ráadásul a saját csoportjából. Pluszba még az is ott van alibinek, hogy a nyomozó osztályba járok, így csak nem fog gyanakodni senki rám. Az igazi Kira is így csinálta, viszont mivel ezt senki nem tudja, nem kezdenek el kutakodni a diákok közt. Fõleg úgy nem… hogy azokat a rendõröket és nyomozókat megöltem, akik túlélték a Kira ügyet. – vált tekintetem démonivá (mint Kirá-é a Death Note-ban). – Így teljes az alibi és a diákokra való gyanakvás esélye a minimális alá csökkentve. Ez így néha már túl könnyû.

Eközben jegyzetfüzetem lapjaira téve, a halállista cetlijeire írva a bûnözõk neveit írom fel és ítélkezem.

-         Nem ártana valami izgalom.

Ekkor a tanárnõ megszólal:

- Akkor arra kérném a bûnügyi szakosokat, akik nyomozónak készülnek, hogy most jól figyeljenek! Ismertetem a két fõs nyomozó csoportokat, akik valami ügyet kapnak megoldásra. Mindent jegyezzetek le ami fontos lehet, az idõ pedig rövid, két hetet adok nektek, de aki hamarabb kész van megmutathatja majd.

-         Szóval csapatban kell dolgozni gyilkossági ügyeken. Na már csak ez hiányzott. Az ítélkezésben nem gátol, de ez nem az én stílusom. Így kissé problémás.

-         Vajon kit kapsz párnak Ryuusuke? – kérdezte Hokushi.

-         Nem nagyon izgat. – válaszoltam halkan és diszkréten.

Egyszer csak meghallottam hogy Sakura mellé osztottak be. Ekkor egy kisebb ördögi mosoly tévedt arcomra. Kimentem a tanárnõhöz Sakurával együtt és megkaptuk az ügyünket:

-         A ti ügyetek rejtélyes eltûnésekbõl és halálesetekbõl áll.

-         Ez így érdekes lesz. – folytattam magamban monológomat. – Most lehetõségem nyílik tesztelni õt és kideríteni, hogy hasznomra válhat-e késõbb.

Mikor pakoltam össze, odalépett Kureiji-san és rám mosolyogva azt kérdezte:

- Nincs kedved feljönni hozzám és megbeszélni az ügy részleteit? Így könnyebben nekiláthatunk és jobban megismerkedhetünk.

- Nagyon átlátszó ez a mosoly. - mondtam magamban. - Nem is tudom. Nem szoktam másokhoz járkálni. Nem akarok zavarni.

- Ugyan. - mosolyodott el még jobban. - Gyere nyugodtan. Szívesen látunk. És különben is, a szüleim sincsenek otthon. Így semmiképpen nem zavarnál.

- Öregem! Semmi kedvem ehhez az egészhez. Ezt az ügyet semk akarom megoldani. - mondtam magamban. - Hát rendben.

Elindultunk Kureijiékhez és útközben nem szóltqa egy szót sem.

- Hé kislány! Nem akarsz velünk szórakozni kicsit? - kezd neki az egyik perverzen. Nem szólok, meg se rémülök. Ha kell lerendezem õket, hiszen valljuk be erejük lehet nekik van több, de hülyék mind. Itt én vagyok elõnyben.
- Na mi lesz kislány? Velünk jössz? - szívem szerint csúnyán beszólnék nekik, de nem teszem. Nyugodtnak kell maradnom. Viszont szívem szerint most feldarabolnám és ahogy kínzom élvezettel nézném az arcát ... Ahogy úrrá lesz rajta a félelem ...
- Nem hiszem hogy veletek akar menni. - erre az érkezõ felé fordulok. Kaijin az. Most õ komolyan megvéd engem?
- Mi van te kis köcsög? Megüsselek gizda gyerek? - szívem szerint ezen jót nevetnék. Azt hiszi mert edz, akkor már õ a fasza csávó. Hát szerintem Kaijin simán leveri õket. Okos kölyök, nem úgy üt össze-vissza.
- Képes vagy rá? - oh még szép, hogy nem képes rá, csak a pofájuk nagy a kölyköknek.
- Mit mondtál faszkalap. - üt, de fix, hogy nem fog találni. Ééés .... Mellé. Ráadásul Kaijin könnyedén tér ki elõle és küldi a földre. Remek!
A többiek is rá mennek, én meg csak figyelem mi történik. Eszem ágában sincs bármit is csinálni. Tae kwon do-s mozdulatok. Tényleg jó a kölyök és még esze is van. Kezd egyre szimpatikusabb lenni.
- Ugyan fiúk! Hagyjuk ezt! - erre megint a bandavezér cselekszik. Ami viszont meglep az az, hogy engem kap el és nyakamhoz kést szorít. Na, kezd izgi lenni. Kíváncsi vagyok meri e használni vagy sem.
- Ha megmozdulsz, akkor elvágom a torkát. - fenyegeti. Na azt már nem! Ezt velem senki sem teheti meg! Majd meglátjuk mi lesz. Gyomorszájon ütöm, így sikerül szabadulnom. Viszont a hirtelen ellökõdéstõl a fûbe esek oldalasan, így pont megúszok egy szép kis vágást. Mázli, ezt így nevezik. Kaijin meg rögtön megszabadítja a késtõl és arrébb rúgja a fiút. Csak figyelem az eseményeket, ahogy eldobja a kést és az a falba áll. Na neki is mázlija volt.
- Tûnj el! - nem is kell neki kétszer mondani elkotródik a haverjaival együtt. Ekkora balfaszt!
Kissé érdeklõdve nézem Kaijin-t aki kezet nyújt felém, hogy felhúzzon a földrõl.
- Minden rendben? - kérdez rá, mire nem szólok csak figyelem. Miért segített nekem? Ha eddig nem támadott meg senki miért épp most? Gyanús nekem ez az egész. De majd késõbb agyalok ezen.
- Igen jól, köszönöm. - bólintok és elfogadom a segítséget. Felhúz a földrõl és leporolom magam. Együtt indulunk vissza a suliba, de nem szólok hozzá, csak gondolkodok. Majd a terem elõtt mégis megszólalok. - Ha nem jössz nem is tudom mi történt volna velem ...

Az órák unalmasak és túl hosszúak. Majd az utolsón a tanárnõ felvet egy feladatot.
- Akkor arra kérném a bûnügyi szakosokat, akik nyomozónak készülnek, hogy most jól figyeljenek. - erre még én is felnézek. - Ismertetem a két fõs nyomozó csoportokat, akik valami ügyet kapnak megoldásra. Mindent jegyezzetek le ami fontos lehet, az idõ pedig rövid, két hetet adok nektek, de aki hamarabb kész van megmutathatja majd. - ismerteti.
A csoportokat kezdi ismertetni, ki kivel lesz. Már elõre fájdalommal tölt el, hogy biztos valami hülyét kapok majd és az egész ügyet én oldom meg. Aztán rám kerül a sor.
- Kureiji Sakura-chan és - nézi a papírját kit nem tett még sehova. - Kaijin Ryuusuke. - erre egy kõ esik el a szívemrõl. Vajon milyen ügyet kapunk? Mindketten a tanár elé megyünk átvenni az aktát. - A ti ügyetek rejtélyes eltûnésekbõl és halálesetekbõl áll. - adja át. Remek! Már alig várom a közös munkát Kaijin-nal.

És otthon így is teszek. Nem sok amit megtudok, de a sulim oldalától mit is várok... Az viszont biztos, hogy nem hülye a srác, sõt nagyon is kiemelkedõ a teljesítménye.
Egyre inkább kelti fel a figyelmemet. És már biztos, hogy jó döntés volt kiválasztani õt.

- Hát ez meg? – hangomban ott volt egy kis kíváncsiság.

„Kapj el Kira ha tudsz! A törvény ÉN vagyok!” Olvasom a szöveget, ami a hírben volt feltûntetve, majd megnéztem a hozzá tartozó képet is. Vérrel volt a szöveg a falra írva.

- Nyílt hadüzenet lenne? – gondolkodtam magamban s közben arcomon megjelent egy mosoly.

- Hát ez meg? – kérdezte Hokushi szemügyre véve a hírt a telefonomon. – Nocsak! Hadüzenet? Most mit fogsz tenni Ryuusuke? Eddig unatkoztál. Nem lenne izgalmas válaszolni a kihívásra? – vigyorgott Hokushi

- Hehh. Ez szánalmas. – ekkor démoni tekintettel bámultam magam elé és folytattam magamban gondolataimat: – Ez a féreg azt hiszi, hogy így képes provokálni engem? Mégis kinek képzeli ez magát? Még hogy õ a törvény. – kisebb szünet után folytattam. – Rendben van! Csak egyetlen hibát kövess el, és elkaplak te féreg.

Az elõadások elkezdõdtek. Nem nagyon foglalkoztam a hírekben olvasott kihívással. Elõadások után kimentem és az udvar egyik területén gyakoroltam a Tae kwon do-t. Pár óra múlva befejezetem és elmentem lezuhanyozni. Azután elindultam az iskola területérõl. Zsebre tett kézzel, oldalamon egy sport és az iskolatáskámmal mentem. Útközben egyszer csak a szemem elé került a tegnapi lány, aki nekem jött. Kb. 30 méterre lehetett tõlem amikor kiszúrtam hogy velem szembe jön.

Otthon gondolataim végig csak ekörül forognak. Kíváncsi vagyok mikor jönnek rá én vagyok a gyilkos ... És mikor lesz meg Kira? Az õ ügye elég érdekes, még az én figyelmemet is felkelti.
Egy ember aki anélkül öl, hogy egy ujjal is az áldozatához érne. Hogyan csinálja? Mivel? Miért? És miért most? Ennyi év után? Túl sokáig volt nyugton, ahhoz képest mennyire aktív volt.
De mégis miért? Olyan sok a kérdés és kevés a válasz. Többet kellene megtudnom az ügyrõl.
Arról szinte meg is feledkezek, nekem most áldozatot kellene szednem, de hát nincs mit tenni, talán majd bepótolom máskor. Most viszont ez egy kicsit jobban leköt, na meg a mai srác.
Viszont Kira figyelmét fel kellene kelteni egy jó kis gyilkossággal. Így mégis úgy döntök késõ este kiszökök a városba. Amúgy is van már egy család akik teljesen kiidegelnek.

A csöpögõ vér a kesztyûrõl. A véres ruhák és a holtestek. Itt-ott egy sebészien pontos vágás, itt-ott néhány ujjacska, elvágott torkok, szúrások és a halál!
Cseppet sem fogtam vissza magam, arcomon elégedett mosoly fut végig. Mindent beborít ez a mesés vérszín és persze, hogy nem hagytam nyomot. A gyerekek meg elaltatva a másik szobában békésen pihennek.
Mostmár nincs baj, minden rendben.

Másnap a suliban elégedetten olvasom a hírekben gyilkosságom, és amit a legjobb, hogy nyíltan hadat üzentem Kira-nak.
Hiszen ahogy azt megírták a falon vérrel felírva a következõ üzenet volt : "Kapj el Kira ha tudsz! A törvény ÉN vagyok!"

- Senki nem vette észre hogy L mennyire nem volt aktív az utóbbi években. Na és persze a hatalmas szünetet Kira és az én gyilkosságaim között. Mindenki azt hiszi, hogy Kira tért vissza, csak pár évig inaktívak voltak a gyilkossági tevékenységei. Holott Kira már rég halott. L-el együtt. Mégis, minden úgy megy, mint régen. Újra hozzászoktak ahhoz, hogy van egy Kira aki gyilkolja a bûnözõket és abban a tudatban élnek, hogy ez az õ régi Kirájuk.

Ekkor eszembe jutott Hokushival való beszélgetésem kb. 1 évvel ezelõttrõl:

„- Hokushi!

- Mi van?

- Milyen a valódi Kira?

- A valódi Kira? Óóó tényleg! Ezt elfelejtettem megemlíteni neked. – ekkor Hokushi arcán egy vigyor jelent meg. – A valódi Kira két évvel azután meghalt, hogy a birtokodba került a listám.

- Hogy….a valódi Kira meghalt? – kérdeztem eléggé meglepetten.

- Igen meg. Annyira beleélted magad a gyilkolászásba, hogy észre sem vetted, hogy már egymagad csinálod csak. – vigyorgott Hokushi.

- Ez valóban meglepõ és ugyanakkor kapóra is jön nekem.

- Hogy kapóra?

- Igen. Így úgy gyilkolhatok, hogy mindenki azt hiszi hogy az igazi Kira gyilkol továbbra is.

- Ez igaz. De Ryuk azt is elmesélte, hogy azok akiknek sikerült Kirát leleplezniük, tudnak a lista minden titkáról és a mûködésérõl is. Tehát mivel tudják hogy Kira meghalt, biztosan feltûnt nekik hogy újrahalnak a bûnözõk. Ebbe bele sem gondoltál?

- De igen. – vigyorodtam el. – Viszont engem bebiztosít az hogy nem csak bûnözõket gyilkolok. Különbözõ halálestekkel megspékelve. Közönséges embereket is ölök amint azt te is tudod. Van köztük hagyományos szívroham is, mint amit a lista biztosít alapjáraton. Persze abból csak keveset, hogy megmaradjon a látszat. Ettõl függetlenül biztosan tudják, hogy a Kira féle gyilkosság sorozatok újra elkezdõdtek. Ezzel biztos õk is számoltak, ha tudták azt a tényt, hogy több lista is létezik.

- Pontosan így van. – mondta Hokushi. – Ryuk ezt is elmesélte nekem.

- De errõl nem szóltak senkinek, nem vonták be a médiát. Úgy tesznek mintha Kira még mindig élne és gyilkolna. És keresik azt aki felelõs az újabb gyilkosságokért.

- Vagyis téged.

- Pontosan. Viszont nem túl valószínû, hogy rám fognak akadni. Lehet, hogy majd bepróbálkoznak olyasmivel, mint amivel az igazi Kira hollétét is megtudták régebben. De ez nálam nem fog mûködni. Már mindent tudok a régi Kiráról és az õ hibáiból tanulva, én leszek a legtökéletesebb Kira.”

Emlékezésemet megzavarta a tanárnõ, amint egy lányt szólított fel – valami Kureiji-san-t – hogy próbáljon válaszolni egy szituációval kapcsolatos kérdésre.

- Na, erre kíváncsi leszek. – mondtam magamban és kissé megfordultam, hogy lássam a lányt.

Egy vékony, fekete hajú lány volt. Tekintete magabiztos és egyszerre ártatlan volt. Intelligensnek látszott és válaszával igazolta is ezt a felvetésemet. Hibátlanul válaszolt a kérdésre, pontosan úgy, ahogy én is elképzeltem a választ a fejemben. Mikor befejezte, visszafordultam és már nem is foglalkoztam vele, csak annyit mondtam magamban:

- Azért vannak itt olyanok is akik tudnak egy keveset.

* Kicsengettek.

Összepakolok a táskámba és elindulok a kijárat felé. Egyszer csak nekem jött a lány, akit felszólítottak. Minden kiesett a kezébõl és az enyémbõl is.

- Bocs! – mondtam, de hangomból lehetett hallani, hogy nem csináltam belõle nagy ügyet.

 Mikor ránéztem, tekintetén látszott, hogy nem tetszik neki és mintha egy kicsit pipa is lenne. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, de segítettem neki, még mielõtt a saját cuccaimat felvettem volna. Szedte össze a cuccát, én pedig felvettem pár füzetét és a telefonját, majd oda nyújtottam neki.

- Tessék! – mondtam neki teljesen semleges arckifejezéssel és hanggal.

- Kösz! – jött vissza halkan a válasz.

Majd ekkor a saját cuccaim felé fordultam. Szedtem mindent össze a tatyómba és nem vettem észre hogy a listám is kiesett. Látom hogy a lány nyúlna érte hogy felvegye, de még azelõtt odanyúlok érte és felveszem én. Nem kapkodom el a mozdulataimat, hogy ne legyen feltûnõ. Szerencsére a lista két üres oldalánál kinyitva esett le, így nem lehetett látni benne a neveket és úgy vettem fel, hogy az elõ és hátlapját se lehessen nagyon látni.

- Köszi! – mondtam nyugodtan és pakoltam a listát a táskámba.

Közben magamban elemeztem a helyzetet:

- Ez kicsit közel volt. Ha megérintette volna a listát, akkor meglátta volna Hokushi-t, és akkor elég nagy zûrzavar kerekedett volna ki.