Semmi bajom nem lenne a  hétfõ reggeleket, ha a gyerekek nem hisztiznének ilyenkor. Fõleg Noah durcás ilyenkor, Dereck egyszerûen csak álmos. Átgázolva a szobájukban a sok mûanyag förmedvényen, kihozom a kistáskákat, amíg a gyerekek reggeliznek. Noah csodálatos módon leette az új zöld pólóját, úgyhogy reppenés vissza a mûanyag kupacba, új póló, gyerek vetkõztetése, gyerek öltöztetése. Az elõszobában feladom mind a kettõre a cipõt, majd a kabátot, és a sapit. Noah szorongatja kis kezecskéjében az új dínóját, amit Kyle bácsitól kapott (drága bátyámtól) Dereck pedig az új autóját.

Grace a hátamra erõsített kis puttonyban szenderedett el, nem törõdve Noah hisztijével. Sajnos hétfõ reggel nagyon nehezen viselem ezeket a hisztiket, fõleg miután a hétvégét a bátyámnál töltötték. Sajnos drága bátyám nagyon – tényleg brutálisan nagyon  - el akarja kényeztetni õket. Fáradt sóhajjal, adom fel a kis hátizsákjaikat, majd kézen fogom õket, és elindulunk. Noah lenyugszik – fõleg miután kicsit elbeszélgettünk – Dereck pedig látható irigységgel pillázik fel húgára, aki ott szunyál a hátamhoz erõsítve.

Miután beadtam a gyerekeket az óvodába, tovább indulok Grace-el. Szerencsémre az iskola ahol dolgozom alig 5 percnyi sétára van az óvodától. Köszönök a diákoknak, akikkel eddig sikerült megismerkednem. Elég keveset ismerek eddig, mivel alig három hete tanítok itt. A tanáriban lepakolva, álmos kislányomat berakom a kis megõrzõjébe, majd összekészülök az órámra. Gracie, nagyokat pillázva kémlel körbe, majd lefoglalja magát.

Az elsõ négy órám irodalom, majd két testnevelés. A gyerekekkel már lassan kezdünk összeszokni, a neveket is egyre jobban sikerül memorizálnom, valamint megejtettem elsõ röpdolgozatomat is az egyik osztályban. Nálam a röpdogák nagyon egyszerûek: kapnak 5 kérdést, amennyit tudnak annyi a jegy. Ilyen egyszerû. Kijõve utolsó testnevelés órámról, ránézek kislányomra, majd telefonálok nõvéremnek, hogy legyen szíves elmenni a fiúkért, majd jöjjön el Grace-ért vigyázzon rájuk, amíg tartom életem elsõ edzését ebben a suliban.

Kathy hamar megjelenik, hál’ istennek õ mindig tud segíteni nekem, ilyenkor. Imádja a kölyköket, de nagyon szigorú is velük, lehet pont ezért van, hogy Kyle-al sokkal szívesebben találkoznak a srácok. Viszont Kyle 2 óra autózásra lakik. nem véletlen, hogy csak havonta egyszer péntektõl vasárnapig vannak ott. Miután drága nõvérem elvitte gyermekeimet, lemegyek a tornaterembe. Egy csapat kamasz várakozik.

-          Jó napot fiatalság! – köszönök hangosan, felhívva ezzel magamra a figyelmüket. – Jonshon edzõ vagyok! Én fogom edzeni a futócsapatot, valamint a kosárcsapatot. Örömötökre vagy bánatotokra, többen már ismertek, akik pedig még nem, hamarosan megismernek - nézek végig rajtuk, majd magam elé emelem a névsort. – Valakinek, kérdés? – pillantok fel.

-          Kontaklencsét visel, asszonyom? – emeli fel a kezét az egyik lány.

-          Nem. Valamint jobban örülnék az edzõ megnevezésnek – jegyzem meg. – Kérek mindenkit, az elsõ egy két hétben, mondja a nevét, amikor mondani akar valamit, hogy rögzõdjenek. Kezdenéd? – pillantok az elõbb jelentkezetett lányra.

-          Scharlott.

-          Rendben. Ha nincs több kérdés, akkor bemelegítésnek tizenöt kör a teremben – csapom össze a névsort.

Egész jó kondiban vannak ezek a gyerekek, ami csak jó nekem, így legalább nem kell mindent a legelejétõl kezdeni. Két csoportra lettek osztva, a kosarasok, a ziccert gyakorolták, majd edzés végén játszahattak egy kicsit levezetésképpen. A futókkal a váltófutást gyakoroltuk, nekik a levezetés, két kör az iskola körül. Miközben figyelem õket, szemem sarkából megpillantok egy közeledõ alakot.

-          Jó napot! – köszönök, mikor közel ér. – Elnézést, de idegenek nem jöhetnek ide be.

-          A lányomért jöttem – mondja. – A futó csapatban van.

-          Ó. Én vagyok az új edzõje – nyújtom a kezem. – Samantha Jonshon.

-          Aaron Walker – rázza meg a kezem.

- Megjöttem! –Szólok be bátyámnak, akinek a cipõjét az elõszobában láttam.

- Szia Rei! –Szól ki a konyhából és mikor bemegyek mosolyogva ad arcomra puszit. –Tessék ezt adta ma ide nekem az egyik ismerõsöm. –Mondja és a kezembe nyom egy névjegy kártyát.

- Mi ez? –Kérdem, jobban megnézem a névjegykártyát.

- Egy állás lehetõség. Még ma este fel kellene hívnod. A helyi zeneiskola igazgatója keres a suliba rendezvény szervezõt állandó munkára, mert elégé sok rendezvényt terveztek be erre az évre, és az igazgató már nem bírja egyedül. –Mondja szemeimbe nézve.

- Oh! Ez remek! –Ujjongok és puszit adok bátyó arcára. El is rohanok telefonálni.

Sikerül megbeszélni, hogy a holnapi napon megyek be a munka megbeszélésre és kiderül, hogy a volt énektanárom az igazgató, így igazából ez nyert ügy a dolog, mert ismer elég jól. Mindig mindent idõre csinálok meg és pontosan, hogy jó a szervezõ és vezetõ képességem. Nagyon örülök, hogy végre van egy munka kilátásban. Egész este alig tudok aludni.

~*o*~

Másnap reggel korán ébredek és izgatottan megyek el tusolni, majd öltözök fel és utána készítek reggelit. Magamnak és a bátyámnak is.

- Jó reggel Rei. –Köszönt, én pedig mosolyogva nézek rá. Egy elegáns ruha kosztümöt vettem fel. bézs színben, ami kiemeli barna hajamat.  –Nagyon csinos vagy. –jegyzi meg bátyám.

- Jó reggelt és köszönöm. Mindjárt kész a reggeli és én utána indulok is. Nem szeretnék elkésni a munkamegbeszélésrõl. –Mondom és mikor kész a rántotta kirakva bátyámnak tányérra adok arcára puszit ismét. –Sietek bocsi! –Mondom és azzal el is indulok kifelé.

Az utcán ahogy végig sétálok majdhogy nem minden embernek köszönök és mosolyogva libbenek végig egész a zeneiskoláig, aminek az igazgatója a mûvelõdési ház vezetõje is. Izgatottan megyek be és a portás már tudja, ki vagyok, mert szóltak neki, így az igazgatói irodába kísérnek. A folyosón egy tanárral nem futok össze, így zavartalan a haladásom.

A munka megbeszélés rendkívül könnyedén megy és a volt ének tanárom már orrom elé is dugja a szerzõdést, amit gyors átolvasva alá is írok. Egy rendezvény listát kapok, ami az éven várható és mikorra szeretnék dátum szerint és mivel látom, hogy egy nagyon közel jövõben lenne, így ma már munkába is állok. Bólintok az újdonsült fõnököm szavaira mosolyogva. Átbeszéljük, hogy mennyire haladt el eddig és, hogy mennyi a költségvetés rá, így utána neki is kezdek a szervezkedésnek.

Az igazgató irodájából kilépve nézek még vissza.

- Köszönöm! Én is örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk Mrs. Taylor. –Mondom be az irodába és mikor becsukom az ajtót megfordulva hirtelen neki megyek egy erõs izmos vállaknak.

- Nem tud vigyázni? –Morran rám egy mély hang.

- Elnézést. Véletlen volt. –Mondom zavartan felnézve a férfira. Barna haj vörös tincsekkel. Pislogva nézek fel rá.

- Nézzen a lába elé! És mégis kicsoda maga? –Kérdi nem épp barátságosan. Mosolyt erõltetek arcomra és kedvesen nézek fel rá.

- Elnézést tényleg nem szándékos volt és igyekszem a lábam elé nézni. –jegyzem meg kedves lágy csilingelõ hangon, majd a kezem nyújtom. –Ireion Juron vagyok az új rendezvényszervezõ. –mutatkozok be kezemet nyújtva kedvesen.

- Rendezvényszervezõ? Mit keres maga itt egyáltalán az iskolában? –Morranja még mindig barátságtalanul. Nagyot sóhajtok.

- Mrs. Taylor alkalmazott a zeneiskola és mûvelõdési ház rendezvényeit, kiállításait, koncertjeit megszervezni. –válaszolom türelmesen, de a férfi barátságtalanul felhúzza a szemöldökét.

- Nincs itt magára szükség, inkább húzza vissza a csinos kis fenekét a plázákba. –morranja rám és azzal ott hagy. Nagyot sóhajtva hunyom be a szemem.

- Nem lesz egyszerû dolgom beilleszkedni. –Szusszanom hajamba túrva hátra fésülve egy két tincset, majd megrázva fejem megyek szervezni a dolgokat.

~*o*~

Csak hamar eljön a hétvége, amikor is az elsõ javában általam szervezett Tehetséges fiatalok estje kezdetét veszi. Ez a rendezvénye a mûvelõdési háznak a tehetséges fiatal zenészekrõl és mûvészekrõl szól. Lényegében a fiatalok koncertjével egybekötött kiállítás megnyitó. Sok tehetséges fiatal alkotásai kiállításra kerültek a Mûvelõdési ház galériájában és az elõadó terembe a színpad mögött már a zenészek is sorakoznak, akik koncertet adnak ma a kiállítást megnyitva ezzel. Egy komplett mûsorral készültek, melyet a zenetanárok állítottak össze én csak egyszer kétszer voltam ott a próbákon, mikor az egészet elpróbálták. A tanári kar nagy részével jól kijövök. Egyel viszont továbbra se felhõtlen a kapcsolatom. Mindig morog és bunkó velem. A többi tanártól megtudtam, hogy Iannak hívják, mert még bemutatkozni se volt nekem hajlandó, de nem igazán foglalkozom vele.

A ma estére elegánsan öltöztem ki. Egy csodás lila estélyi ruhát vettem fel. Még most is van mit szervezni, irányítani. Az álló fogadás részét képezi a tömegben sürgölõdõ pincérek, akik kínálják itallal és apró falatokkal a vendégeket. Én egész nap itt voltam. Pusztán annyira ugrottam haza, hogy lefürödjek és átöltözzek. A hajamat még reggel megcsinálta a fodrászom, hogy azért én is nézzek ki valahogy és ne tûnjek ki a tömegbõl. Mindenkinél hamarabb vagyok itt és az ételekrõl gondoskodó eredetileg éttermi dolgozókat irányítom, mikor az igazgatónõnk Mrs. Taylor Ian kíséretében megérkezik.

- Ezt kérem, tegye arra az asztalra. –Mondom a pincérnek, majd széles vidám mosollyal megyek oda az igazgatónõhöz és kísérõjéhez. –Szép jó estét. –Köszönök vidáman. –Mrs. Taylor. Mr. Troviszka kérem, fáradjanak beljebb. Korán érkeztek. –Mondom vidám kedves hangon.

- Ireion kedvesem! –Köszönt vidáman a fõnök asszonyom egyben volt ének tanárom és puszit adunk egymásnak. –Csodálatosan nézel ki és látom, remekül kézben tartod a dolgokat. –jegyzi meg kedvesen.

- Jó estét. –veti oda nekem a férfi, aki gyorsan végig mér, majd elfordítja a fejét. –Cseppet se jöttünk korán. Nekem vannak diákjaim, akik fellépnek, és nem árt szemmel tartani az ön hanyag munkáját.

- De Ian! Egyáltalán nem hanyag a munkája. –kell védelmemre Mrs. Taylor.

- Ugyan kérem, engem cseppet sem zavar Mr. Troviszka piszkálódása. Természetesen megértem, hogy nem bízik bennem, hisz mégis csak ez az elsõ hivatalos rendezvényszervezésem. –Mondom mosolyogva és ahogy észrevettem a mosolyom bosszantja, ahogy az is, hogy leperegnek rólam a sértései.

- Engedelmükkel én megnézem a diákjaimat. –mondja és azzal el is indul tõlünk.

- A színpad mögött találja õket. –kiáltom utána kedves vidám hangon.

- Tudom, merre találom õket! –Morranja ismét, én pedig csak jót kuncogok rajta, majd visszafordulok a fõnöknõmhöz és elmondom neki a gyors tudni valókat, amit leszerveztem.

Lassan a vendégek is szállingózni kezdenek, én nekem pedig egy perc nyugtom sincs. Mindig akad, amit épp el kell igazítani. Ügyelek az apró részletekre is és az elsõ „nyugodt” percem az igazgatónõ nyitó beszédénél van. A koncert is remekül sikerül és szemmel láthatóan mindenki remekül érzi magát. A koncert utána a kiállító terembe vonul át a vendégsereg. Vannak itt minden féle rétegbõl érkezettek. Mûértõ kritikusok, tehetségkutatóktól kezdve a szülõkön át mindenki. Csak meghívóval lehetett ide bejutni.

Már az álló fogadás megy. Mindenkivel váltok pár kedves szót érdeklõdve, hogy jól érzik-e magukat. A háttérbe kellemes lágy dallamok szólnak felvételrõl, de mind egytõl egyig a diákok játéka. Akárhogy is próbálok bele vegyülni a tömegbe, egy személy van aki állandóan pörög az este és az is én vagyok.

- Köszönöm szépen Mrs. Taylor az elismerõ szavakat. –Elegyedek beszélgetésbe fõnökömmel, aki elégedettségét fejezte ki, mikor Ian lép oda hozzánk.

- Mrs. Taylor válthatnék önnel pár szót? –Kérdi, és hozzá kedvesen szól. Rám pillantva mér ismét végig.

- Persze miért is ne Ian. –mondja Mrs. Taylor. –Mond, mit szeretnél.

- Beszélgessenek nyugodtan én nem zavarok. –szólok közbe megsimítva az idõs hölgy karját kedvesen.

- Jaj, ugyan Ireion nem zavarsz! –Szól hozzám lágy hangján.

- Nekem úgy is meg kell néznem az ételeket, és szólni a pincéreknek töltsék fel a svéd asztalt, látom nagyon fogyóban van. –Mondom, és kedves mosollyal, itallal a kezemben sietek is el onnan.

Az estély remekül sikerül és minden ott van a helyén, ahogy kell. A vendégek már haza fele szállingóznak, amikor egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaimat. Most kezdem érezni, hogy mennyire is fárasztó volt ez a mai nap és este a számomra. Ian lép hozzám amit furcsálva veszek tudomásul.

- Segíthetek esetleg valamiben Mr. Troviszka? –Érdeklõdök tõle, mert magától sose jött oda, ha csak nem újabb sértéseket kívánt fejemhez vágni. –Valami kivetni való volt a megnyitóban?