|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| oosakinana | 2011. 05. 01. 13:49:15 | #13332 |
Karakter: Akio Ichiro
Megjegyzés: (Shirimnek)
Bemegyünk a fürdőbe, hogy alaposan lemossunk magunkat, de ekkor Shiri igen észreveszi művemet, mert kicsit mintha fel lenne háborodva.
- Hát ez… hát ez… Ez meg mi a… - néz rám mérgesen, miközben a nyakát tapogatja én meg odamegyek hozzá és csak mosolyogva nézem művemet. Elmosolyodok és végig simítok rajta tényleg jó lett nagyon. Meg is jegyzem, neki mielőtt megcsókolnám.
- A faszt lett jó… - mondja tettetett haraggal és kerüli a tekintetemet, csak nem ennyire hatással vagyok rá? – Így mégis hogyan dolgozzak?! Egyáltalán hogy menjek ki az utcára? – teszi fel aggályait, amire megint a szemembe néz. Szappanos kezemmel elkapom a vállát, majd közlöm vele, hogy tőlem maradhat itt is, ha kibékül Jerry-vel és nem fogják egymás nyakát rágni és persze nyavalyogni sem fog.
- Túl nehéz feltételek. – morogja bosszúsan. - Inkább valami púderfélét adj, és már itt sem vagyok.
- Persze… Egy halom púder sorakozik a fülem mögötti kispolcon. – nevetem el magam. - Mégis… Szerinted festem magam. – kérdezem még mindig mosolyogva, de ő csak tovább puffog. Szegényke, hogy egyem a kis csöpp szívét, bár inkább nem sokára egy kis szexre fogom invitálni.
- Mindegy. – sóhajtja és elcsapja a kezemet nyakáról. - Megpróbálom a hajammal eltakarni, ha máshogy nem megy. – mondja és már próbálgatja eltakarni nyakát, hogy ne látszódjon aki foltom, amivel megjelöltem. Magamhoz húzom, miközben közlöm, hogy rosszötlet a takarás. Elkezdem gyengéden simogatni, miközben érzem megremeg érintéseim alatt.
- Ha eltakarod, másikat kapsz.
- Azt merd megpróbálni… Hogy még egyszer… - nyögi, de nem hagyom, hogy befejezze. Két ujjammal ajkait kezdem el simogatni, majd becsúsztatom szájába, miközben másik kezemmel meg találom farkát és elkezdem kényeztetni. Nem bíz már nekem ellenállni, de pont ez volt a célom. Nekem dőlve adja meg magát. Nyakához is szabad utat kapok, amire elmosolyodok, mert újabb foltokkal díszítem ki, de nem csak a nyakát, hanem mindenhol ahol csak érem.
***
Szeretkezésközben megkérem, hogy vigyázzon a kutyámra, amíg én oda leszek dolgozni. Beleegyezik, de amint rájött, mit is vállalt el, már nem volt olyan boldog, de tartja a szavát.
Elmegyek melózni pörgés van ezerrel és alig bírok, már a lábamon állni jó lenne egy kicsit már pihenni, de most még meló lesz í héten és nem kicsit ki fogok készülni, pláne ha Shiri mindvégig marad, mert akkor nappal sem aludhatok. Bár ha kidőlök nem lesz választása, max veszek neki egy sálat, hogy eltakarja, ha annyira zavarja.
Hazafele menet veszek is neki egy sálat, ami illik a mindennapjaihoz. Mikor megérezek Jerry egyből elkezd örülni nekem és a farkát csóválja, míg Shiri, akkor kezd ébredezni. Nem szedték szét a házat meg egymást sem, ezért dicséretet érdemelnek mind a ketten.
Odamegyek hozzájuk és mindkettőjük fejét megpaskolom és megdicsérem, hogy vigyáztak a házra, na meg nem rombolták le, de erre csak Shiri morogva szólal meg:
- Hidd el, leharapom a kezed, ha kutyának kezelsz! – elmosolyodok, majd odamegyek.
- De kis harapósak vagyunk ma reggel. – mondom vigyorogva, majd odahajolva hozzá csókolom meg, amit egyből viszonoz, és szinte húz magához, de inkább az ölébe ülök most, mert nem akarok ráülni a kutyámra. – A kutyámmal nem csókolózok, arról nem is beszélve, hogy nem szeretkezek vele. – mondom, mire csak nagyot sóhajt.
- Lehetetlen vagy. – jegyzi meg, amire felállok az öléből.
- Az lehet, de ahogy mondani szokták mindennek meg van a maga oka. – válaszolom, majd előveszem a kendőt, amit vettem neki. – Ha esetleg tényleg annyira nagyon elakarnál menni, mint amennyire még tegnap este mondtad. – adok neki oda a kendőt, amire mintha kicsit elkerekedne a szeme. Nem számított volna tőlem ajándékra vagy mi? Lehet, hogy szívtelen vagyok és néha… na, jó elég sűrűn bunkó, de attól még egy icipici jóság bennem is meglapul.
Bemegyek a konyhába és összeütök valami reggeli félét, mire bejön utánam.
- Ez az akar lenni, hogy jó volt veled, de húzz el minél gyorsabban? – kérdezi és mintha meglenne kicsit sértődve.
- Rosszabb vagy, mint egy csaj. Nem mondták még neked? – nézek rá, végül vissza a hűtőbe, mert egy kis kaját akarok csinálni, de nem csak magamnak, hanem mindenkinek rajtam kívül.
- Most mond azt, hogy nincs igazam. – kezd el vitatkozni, mire odamegyek és megcsókolom.
- Inkább fogd be a szád. Ne járjon feleslegesen, vagy ha már minden áron járatni akarod, akkor, máshol és más tempóban. – mondom neki, amire még durcisabb fejet bevág.
- Te ős tulok vagy.
- Még is velem vagy. – vonom fel a szemöldökömet, de inkább tovább készítem a reggelit, amit az asztalra is teszem szimpla kis szendvicsek, de most ez is pontosan megteszi. – Gyere egyél. – mondom és leülve elkezdek enni. Leül és ő is eszik pár falatot, majd megszólal a telefonja. Felveszi, és arrébb megy telefonálni. Addig adok a kutyámnak is enni és megsimogatom, mikor visszatér.
- El kell mennem. – mondja, mire csak annyi a válaszom, hogy nem én akarom, hogy elmenjen, hanem a munkája, meg ő saját maga is. Felköti a kendőt és inkább nem is válaszolva távozik a házamból. Hát legyen.
Egésznap Jerry-vel vagyok és simogatom meg kényeztetem kicsit, ha már mást nem tudok.
~*~
Este már megint megyek dolgozni, de most Jerry-t egyedül hagyom otthon, mert nincs senki, akire bízhatnám, de tudom, hogy el fog boldogulni. Éppen a vendégeket szolgálom ki, mikor hatalmas füstöt érzek bentről. Mindenki elkezd menekülni kifele én meg megnézem még is mi történt. Az öltöző ajtajától nem jutok tovább, mert kicsapnak a lángok. Megfordulok és próbálok kiszaladni, de az ajtót bezárták. Sehol nem tudok kijutni.
Hogy történhetett ez? Miért zárták be? Elkezdek dörömbölni és köhögni is a sok füsttől. Nem nyílik, és nem akarják kinyitni. Lassan kezd sötétülni minden, majd az ajtón még dörömbölök egyet, végül összeesek és elájulok.
|
| yoshizawa | 2011. 05. 01. 08:44:55 | #13326 |
 Karakter: Kemei Shiri
Megjegyzés: (Akionak és egerének)
Most, hogy már nincs kezemben fegyverem, ha hálakönnyeket nem is, egy köszönömöt elvártam volna tőle.
Errefel ez a köcsög… Ölbe kapja a kutyáját, és engem megkerülve indul el valamerre, sejtésem szerint otthona felé.
- Hé. Csak így itt hagysz? – szólok rá elképedten, amire azért szerencséjére visszafordul. Ha nem tette volna, lehet lelövöm az egerét.
- A te ügyfeleid lőtték meg a kutyámat. Igaz megvédtél, de ne várd, hogy nagyon hálás legyek. – ehh… De nagy a pofája… – Legközelebb nem fogom ennyiben hagyni a dolgot és nem érdekel, ha megölnek, de a kutyámat senki nem bánthatja. – mondom én…
Viszont ezt alig hiszem el… A kutyáját többre tartja, mint az életét???
- Miért legközelebb mit fogsz csinálni? – csúszik ki a számon a kérdés döbbenetemben - Elfenekeled őket egyesével, amíg a másik kettő szitává lövi az agyadat? Gondolkozz már egy kicsit.
- Nagyon örülhetsz, hogy megint látsz, úgy veszem észre. – persze… Repesek a boldogságtól. Csak az idegbaj miatt, ami ellepte az agyam a hülyeséged eredményeként ez nem látszik.
Uhh… Főleg így, hogy újra hátat fordítasz nekem.
Követem már csak azért is, amikor elindul, és követelem háláját, feltett szándékom, hogy addig le se szállok róla, amíg legalább egy szóval nem jelzi, értékeli amit tettem azért, megmentsem a szaros kis seggét. Még akkor is, ha ezt azért tettem, hogy egyszer majd valamikor mindenképp megdughassam.
Nem szól vissza, de az se érdekli különösebben, hogy árnyékost játszok, még akkor sem, amikor már belép otthonába, és a kanapéra fekteti kutyusát, hogy néhány harapást is felvállalva elláthassa.
- Bolond vagy. – jelentem ki szörnyülködve, amikor vérző karral feláll.
Így hagyni egy dögnek, hogy az megharapdálja…
- Lehet, hogy bolond vagyok, de ez a kutya a családom. Egyedül rá számíthatok ebben a rohadt életben. – ohh bazz… Követem a fürdőbe, hogy leoszthassam:
- Egy szart csak rá számíthatsz, csak hülye vagy kinyitnia szemedet, hogy lásd mások is vannak, akik próbálnának törődni veled.
Erre már erejére hagyatkozva szorít neki a falnak, de egy vad csók helyett, amivel jelezné, igazam van, én is itt vagyok neki, újra a múltjába kapaszkodik:
- Szart sem tudsz rólam. Kurvára nem tudom milyen érzés, ha a saját szüleid adnak el egy olyan emberhez, aki megerőszakol minden nap és nem hagyja, hogy barátaid lehessenek és elmenj otthonról. 5 éven keresztül kínzott folyamatosan vert, ha ahhoz volt kedve, vagy éppen a karomat törte el, ha nagyon ideges volt. 10 éve szöktem el tőle. Megváltoztam. Nevet változtattam és megvettem Jerry-t azóta velem van és soha nem hagyott még cserben. – ezt tényleg nem gondoltam volna róla…
Megdöbbenten figyelem, és azon gondolkodok, ha ez igaz, miért hagyta magát 5 évig, de inkább mégse ezzel vágok vissza szavaira:
- Te legalább ismerhetted a szüleidet és nem árvaházban nevelkedtél. – erre már elenged.
- Mit értem el vele, hogy ismertem őket? Egy nagy kalap szart. – sóhajt lemondóan, és kisiet. Dögjénél érem utol.
- Azt hiszed kellemes volt ott bent lenni minden nap, úgy hogy ott is bántottak? – mert szerintem rohadtul nem. Könnyebb lett volna, ha egy vagy két ember próbálja megkeseríteni az életem.
- Én a kezemet levágtam volna érte, ha inkább árvaházba kerülök. – én meg akkor adtam volna akár mindkét kezem, ha szülőkhöz.
-De mindegy, hagyjuk, meg szerintem jobb, ha egymást is. – a mondat első felével egyetértek. A másodikkal azonban nem. Kell nekem, ilyet nem kérhet, felejtsem el.
- Nem hiszem, hogy ennyire gyáva vagy, hogy megfutamodsz. Kit érdekel, hogy kinek volt rosszabb a múltja? Senkit. Az csak a múlt, de most a jelenben vagyunk és jó lenne ha egy kicsit gondolkoznál. – felém indul, ezért megkérdem, mit csinál.
Ha verekedést akar kezdeni azt megbánja… Így, hogy kutyája összemarta kezét, és hogy nem vagyok másnapos, közel kiegyenlített az erőnk.
- Szerinted? Gondolkozok. – nyom neki a falnak, és csókol meg szenvedélyesen, vadul… Úgy, mintha ezzel a csókkal akarná mégiscsak kifejezni köszönetét, valamint azt is, mennyire hiányoztam neki.
Nagy örömmel csókolom vissza, húzom magamhoz, már nekem is hiányom volt belőle. És… Ha ezt értette gondolkodás alatt, akkor gyakrabban törhetné a fejét.
Jóval gyakrabban…
Csókunk közben, vezet végig lakásán, ágyáig. Hogy ott is simogassa, harapja, és csókolja testem, ugyanolyan erősen, és tüzesen, mint ahogy én az övét, és szeretkezzen velem, legalább annyira vadul, szenvedélyesen, mint legelső találkozásunkkor, bőven kárpótolva azért az időért, amiben nélkülöznöm kellett.
Az Akio iránt érzett kusza, zavarodott érzéseim akkor próbálnak haraggá változni, amikor csatlakozva hozzá egy zuhanyzásra feltűnik a falitükörben, nyakam két oldala aszimmetrikus lett.
- Hát ez… hát ez… Ez meg mi a… - nézek rá mérgesen, miközben nyakam elszíneződött részét megtapogatom, de nem bírom folytatni azzal, meghalsz, ha nem jön le, amikor elém lép.
Jobban összekuszál, azzal, hogy ő is végignéz, végigsimít rajt, és mosolyogva megjegyzi, egész jó lett, mielőtt megcsókolna. Már mérges se tudok rá lenni.
- A faszt lett jó… - próbálok meg józan eszem összeszedve visszavágni neki úgy, hogy elfordulva próbálom meg elkerülni tekintetét. – Így mégis hogyan dolgozzak?! Egyáltalán hogy menjek ki az utcára? – utolsó kérdésem feltételekor már újra rá, pontosabban barna szemeibe nézek, de most se sokáig tenném ezt, ha nem kapná el szappanos kezével állam, és közölné kiszélesedő vigyorral, tőle akár maradhatok nála hosszabb ideig is, ha megbékélek Jerryvel, és képes leszek 2 percnél több ideig nem nyavalyogni.
- Túl nehéz feltételek. – morgok bosszúsan. - Inkább valami púderfélét adj, és már itt sem vagyok.
- Persze… Egy halom púder sorakozik a fülem mögötti kispolcon. – nevet fel. - Mégis… Szerinted festem magam. – hehh… Mert szerinted én aztán gondoltam arra, hogy ilyen hülyeség miatt kellene magam sminkcuccost nem?! De… Legalább már tudom, hogy éreztek azok a fiúcskák akikkel én tettem ugyanezt…
- Mindegy. – sóhajtom, arrébb csapva kezét, miközben visszafordulok a tükör felé. - Megpróbálom a hajammal eltakarni, ha máshogy nem megy. – szavaimmal egy időben már kísérletezek is azzal, hogyan tudnám megvalósítani, amit akartam, de megint megzavar, közli, nem okos ötlet, mielőtt gyengéden magához húzva, végigsimítaná, és érintésével újra felhevítené testem.
- Ha eltakarod, másikat kapsz.
- Azt merd megpróbálni… Hogy még egyszer… - nyögöm neki ki nagy nehezen, viszont nem bírom befejezni, két ujjával ajkaim cirógatja végig, majd becsúsztatja őket közéjük, amíg másik kezével farkam kezdi el kényeztetni. Megint olyan érzékien… Ha akarnék se tudnák menekülni előle…
Pihegve omlok hátra a vállaira, nyakam is újra átadva ajkainak.
***
Megsemmisülten ülök egérke mellett a kanapén, és hallgatom, ahogy eszi az Aiko utasítására elé tett tápot. Nyakamon, ahogy mellkasomon, és valószínűleg testem más részein újabb foltok virítanak, bár most az jobban bosszant, hogy amikor az a nyomorult senkiházi megkért arra a zuhany alatt, amíg ő elmegy dolgozni, maradjak kutyusával, nem tudtam neki nemet mondani, felvállaltam, szittelem ezt a dögöt.
Miért nem hagytam itt a fenébe mindkettejük? Miért vállaltam el?
- Mi van? – mordulok bosszúsan a kutyusra, mert kiürült tányérját leborítva, nyüszögve fordul meg, és teszi busa fejét az ölembe. Most, hogy nem ugat, vagy próbál harapni, egész elviselhető. – A gazdád majd jön, addig be kell érned velem.
Mintha értené amit mondok vonyít fel, majd bújik hozzám még jobban, simogatást kikövetelve.
Mosolyogva elégítem ki igényeit, és cirógatom. Úgysincs erőm felkelni, és megszárítani a hajam. Van rajta egy törülköző, az elég lesz.
Ajtónyitódás, és egérke farkának, ami neki-nekicsapódik a kanapénak, miközben tulajdonosa gazdájának örül hangjára kelek reggel, morcosan mordulok egyet.
Majd még egyet, immáron nyitott szemmel, amikor Akio megpaskolva az én fejem is dicsér meg engem és kutyáját azért, mert jók voltunk, és vigyáztunk a házára.
- Hidd el, leharapom a kezed, ha kutyának kezelsz!
|
| oosakinana | 2011. 04. 19. 17:57:44 | #13060 |
Karakter: Akio Ichiro
Megjegyzés: (Shirimnek)
- Élvezted? – kérdezem megtörve a csendet.
- Fordítva jobb lett volna… - néz rám és ejt meg egy fáradt vigyort, de csak még szélesebben kezdek el vigyorogni és megpaskolom a fenekét, amire felszisszen. Ja tényleg elfelejtettem, hogy most volt először megdugva. Elkuncogom magam, majd szorosan magamhoz húzom, és nem engedem el.
- Mindjárt gondoltam. – megcsókolom, miközben magamra húzom, és erre csak akkor eszmél fel, amikor már elválnak ajkaink.
Elvigyorodok ő meg még értetlenül néz rám egészen addig, amíg farkamra nem ültetem.
- Hogy az a… - kiáltja fel, amire elmosolyodok, de nem akarok tovább várni, hanem megragadom csípőjét és elkezdem mozgatni magamon, hogy ő is jobban élvezze a dolgokat. - U…gye tu… tudod… - nyöszörögve próbál mondani nekem valamit. – A… A… For…
- Nem így gondoltad a fordítvát? – szorítok rá nevetv a farkára és elkezdem mozgatni rajta kezemet, amire felnyög. Elnyög egy pontosan szót, de tovább folytatom a mozgást és egyenesen az orgazmus felé hajszolva. Ahogy hajszolom, ajkaira tapadok és élvezem édes ajkainak ízét, majd ajkaira mormogom, hogy erősebbnek kell lennie.
Nem vitatkozik velem, hanem inkább átadja magát az élvezetnek és most már magától kezd gyorsítania tempón, aminek következtében egy idő után megint egyszerre élvezünk el.
- Jó vagy… - pihegi fél mosollyal az arcán, miközben leteszem a kanapéra és betakarom. Annyit mondok neki, hogy ő is tökéletes volt, de ezt már nem is hallja mert elaludt.
***
Már egy hete nem láttam ott hagytam a házába én meg haza mentem kutyámhoz. A bárban is kevesebbet voltam, mint eddig meg nem esténként, de mindegy most már vissza fogok állni a rendes műszakba, mert kell a meló meg minden.
Ma is estére megyek, éppen ezért sétáltatom a kutyámat, aki örömmel és boldogan sétálgat mellettem, de egyszer csak három alak jelenik meg előttem, akik fel vannak fegyverkezve, de hát hol érdekelne ez engem? Megvédem magamat akkor is.
Próbálom tartani a dolgokat és elintézni, de ekkor az egyik lead egy lövést, ami nekem egyáltalán nem tetszik és pláne nem úgy, hogy a kutyám nyüszítve fekszik le, mert a lábbába ment. Megnézem és érzem, hogy a fejemhez szegezik a fegyvert, de ekkor egy ismerős hangot hallok meg.
- Hé… - lép ki a rejtekéből a kis kereskedőm egy fegyverrel a kezében. – Ti tényleg ennyire meg akartok halni?! Nem elég, hogy elveszitek az ügyfeleim, még állatok is kínoztok, hogy rászálljanak a környékre a zsaruk?!
Elkezdenek röhögni, majd két lövés és egy fájdalmas ordítás, de szerencsére nem Shiri-é azt már valahonnan ismerem. Két tag felkaparja a harmadik személyt és már szaladnak is elfele innen, mielőtt kilyukassza őket teljesen.
- Gyáva banda… - mondja, majd felém fordul és megkérdezi minden rendben van-e velem és az egérkémmel, már, mint a kutyámmal. Velem minden rendben van, de a kutyámmal nem.
Jerry elkezd rá morogni, de tartom, hogy ne támadjon rá, majd komolyan hol rá, hogy pedig a fegyverére. Valahogy elegem van a fegyverekből. Nem akarok a magánéletemben is fegyvereket látni. Látok pont eleget, a bárban.
- Nyugi elteszem. – elteszi a zsebébe, majd elkezd üdvözölni és azt is elmondja, mennyire örül, hogy megint lát.
Felveszem a kutyámat az ölembe, majd elindulok haza fele, amire meghallom Shiri hangját.
- Hé. Csak így itt hagysz? – teszi fel a nagy kérdést, amire megfordulok.
- A te ügyfeleid lőtték meg a kutyámat. Igaz megvédtél, de ne várd, hogy nagyon hálás legyek. – mondom komolyan és ridegen. – Legközelebb nem fogom ennyiben hagyni a dolgot és nem érdekel, ha megölnek, de a kutyámat senki nem bánthatja. – mondom tovább folytatva ridegségemet.
- Miért legközelebb mit fogsz csinálni? Elfenekeled őket egyesével, amíg a másik kettő szitává lövi az agyadat? Gondolkozz már egy kicsit. – látom, kezdem kihozni a béketűréséből.
- Nagyon örülhetsz, hogy megint látsz, úgy veszem észre. – jegyzem meg, majd megfordulok és tovább sétálok, de nem hagy békén. Tovább jön utánam és próbálja a hülyeségeit nyomatni nekem meg hogy legyek neki hálás, hogy mentette a kis szaros seggemet, de az engem kurvára nem érdekel. Nem vagyok senki segítségére rászorulva. Ha eddig 10 éves keresztül el tudtam boldogulni a saját erőmből nem most fogom megtenni, hogy feladom és valaki mást védelmére szoruljak.
Megétkezünk a lakásomra kinyitom, majd a nyüszítő kutyust lefektetem a kanapéra. Nem érdekel, hogy mindent összevérez. Hozok fertőtlenítő szert, majd kitakarítom a sebét, amire néha megkap kicsit, de nem érdekel. Neki ezt is tűröm. Bekötözöm, amire megnyugszik.
- Bolond vagy. – mondja megállapítva a tényt, amikor felállok, és a kezem vérzik a kutyaharapásai miatt.
- Lehet, hogy bolond vagyok, de ez a kutya a családom. Egyedül rá számíthatok ebben a rohadt életben. – mondom neki, majd a fürdőbe megyek és megmosom a kezemet, majd bekötöm.
- Egy szart csak rá számíthatsz, csak hülye vagy kinyitnia szemedet, hogy lásd mások is vannak, akik próbálnának törődni veled. – mondja, és még mindig azzal próbálkozik, hogy felnyissa a szememet, de már rég nyitva van, de besokaltam, amire szúrós szemekkel szorítom a falnak, de viszonozza tekintetemet.
- Szart sem tudsz rólam. – mondom komolyan. – Kurvára nem tudom milyen érzés, ha a saját szüleid adnak el egy olyan emberhez, aki megerőszakol minden nap és nem hagyja, hogy barátaid lehessenek és elmenj otthonról. – mondom komolyan. – 5 éven keresztül kínzott folyamatosan vert, ha ahhoz volt kedve, vagy éppen a karomat törte el, ha nagyon ideges volt. 10 éve szöktem el tőle. Megváltoztam. Nevet változtattam és megvettem Jerry-t azóta velem van és soha nem hagyott még cserben. – fejezem be a történetemet és mintha egy kicsit megdöbbentené, de nem tart sokáig.
- Te legalább ismerhetted a szüleidet és nem árvaházban nevelkedtél. – mondja, majd ott hagyom.
- Mit értem el vele, hogy ismertem őket? Egy nagy kalap szart. – felelem, végül kimegyek a kutyámhoz.
- Azt hiszed kellemes volt ott bent lenni minden nap, úgy hogy ott is bántottak? – kérdezi.
- Én a kezemet levágtam volna érte, ha inkább árvaházba kerülök. – mondom halkan és Jerry-t simogatom, aki most éppen alszik a kanapén, de fülel, hogy mi van. – De mindegy, hagyjuk, meg szerintem jobb, ha egymást is. – mondom neki, mire felháborodásának leszel fül tanúja, de csak halkan.
- Nem hiszem, hogy ennyire gyáva vagy, hogy megfutamodsz. Kit érdekel, hogy kinek volt rosszabb a múltja? Senkit. Az csak a múlt, de most a jelenben vagyunk és jó lenne ha egy kicsit gondolkoznál. – mondja, amire felállok és közelebb kezdek lépkedni hozzá. – Most meg még is mit csinálsz? – teszi fel a kérdést.
- Szerinted? Gondolkozok. – mondom, majd a falnak nyomva csókolom meg szenvedélyesen és vadul.
Viszonozza a csókomat és karjait a nyakam köré fonva húz közelebb magához. Nagyon vágyok rá. Van igazság abban, amit mondott, de mindig nehéz beismerni, hogy mit szeretne, az ember meg mit akar. A hálóba megyünk, ahol vad, de annál élvezetesebb szeretkezésen esünk túl, és ami a legjobb az egészben, hogy mit ketten élvezzük és vágyunk a másik érintésére.
Valami van ebbe a srácban, ami meg fog és egyszerűen nem hagy szabadulni. Nem hagyja, hogy másra gondoljak, vagy éppen mást kívánjak meg. Kíváncsi leszek mi fog kisülni ebből a dologból.
|
| yoshizawa | 2011. 04. 19. 17:36:13 | #13057 |
Karakter: Kemei Shiri
Megjegyzés: (Akionak és egerének)
Nem lakik messze tőlem, mint utólag kiderül, rövid út után elérjük házam. Amikor pedig kitárom a bejárati ajtót… Hát a tisztelt áldozat, aki útközben még csak szóba sem akart állni velem rácsodálkozhat arra, milyen fegyverek is vannak a tarsolyomba. Vagyis nagyrészükre.
A legnagyobbat majd csak azelőtt veszem elő, mielőtt belevágnám testébe. Apropó…
- Nos, akkor készen vagy egy alapos dugásra? – nézek rá karba font kezekkel. Egész lényem azt sugallja neki, én megmondtam, viseld méltón a vereséged, és told felém szépen a formás kis valagad.
- Azt mondtam felteszem a seggemet, de azt nem hogy mikor. – hehh… Ez vicces. És hogy így merje közölni… Nevetve dicsérem meg merészségét, ami ide, ellenem kevés lesz.
- Több mindent megértem már, mint te. Úgy hogy pár fegyvertől nem fogok visszariadni. – jaj Ittenem…
Nehogymár azt kezdje el mesélni, milyen szomorú is volt a múltja.
Leszarom. Én meg akarom dugni. Méghozzá most. Úgyhogy álljon már neki vetkőzni, mielőtt lelövöm.
Szemforgatva vágok vissza azzal, amikor nem teljesíti kimondatlan vágyam, hogy csak ne ítélkezzen, ő se tud rólam semmit. Majd mivel ezt tisztáztam vele, megmutatnám neki ágyamat is, ha nem nyomna igen okos kisfiú módjára a falnak, és kezdené el falni ajkaim.
Persze… Nem vagyok rest, ugyanolyan hevesen támadom vissza, húzom magamhoz, hogy még csak véletlenül se gondolja meg magát. A helyszín végülis mindegy.
Bár nagyon meglep azzal, hogy felkap, és a kanapéig meg se áll velem. Erősebb, mint hittem. És… Ebből talán gond lehet.
- Nem nekem kéne téged meg dugnom? – kérdezek rá óvatosan a szerepekre.
- Pofa be és csak nyögdécselj alattam. – oké… Itt tényleg gáz lesz, ha nem tartja be szavát…
Igen… Határozottan… A fene nem gondolná erről az alakról, egy mozdulattal képes ruhákat leszaggatni…
Ohh… Most, hogy pólóját levette már látom… Nemcsak gyönyörű, izmos is a teste… Össze kell kapnom magam, ha nem akarok alul maradni vele szemben…
Ahh… De ez annyira nehéz…
Főleg akkor, amikor ennyire profi módon veti rá magát testemre, és kezdi el nyalogatni, harapdálni. Egy bizonyos tagom sokkal erősebben lüktet már, mint koponyám a sok piától.
Igen… Azaz…
Mély mordulással, és csípőm lökéseivel díjazom, hogy megtalálta, és elkezdte kényeztetni először kezeivel, majd nyelvével… Iszonyatosan jó szívóereje van...
- Atya úr isten. – nyögök fel döbbenten. Szívása még erősebb is, mint hittem… Keresztbe állnak a szemeim, muszáj kapaszkodót keresnem, belemarkolnom selymes tincseibe.
Majdnem elérem a beteljesedést is, de időbe észbekapva állítom meg. Nem vetne rám jó fényt, ha már ennyivel sikerülne belőlem kicsikarnia gyönyöröm.
Szerencsére hallgat rám, abbahagyja, kényeztetésem.
Bár azt már megint nem engedi, hogy fordítsak a helyzeten, magam alá gyűrjem. Hiába küzdök vele, lábaim közé erőszakolja magát, és oda hatol, ahova még előtte senki…
Felnyögök, és megfeszülök teljes testemben a hirtelen jött kíntól, próbálom megszokni ezt az új helyzetet, ha már voltam olyan sültbolond, hogy egy nálam erősebb egyént hozzak fel magamhoz, de ez nem egyszerű…
És gyorsított tempója, amivel kihúzza belőlem hatalmas tagját, majd újra testembe löki se igazán segít… Főleg nem büszkeségemen… Könyörgöm… Hová lett???
Már tudom…
Ahh…
Úgy elégett, ahogy én égek el egyre jobban a tűztől, amit ébreszt bennem farkam simogatásával, és lökéseivel, még akkor is, ha nem akarom…
Soha nem gondoltam volna a szex így is lehet jó…
Nem is bírom sokáig, hála ténykedésének, hamar elsülök, egy hatalmas nyögéssel. A melegség pedig ami belülről áraszt el azt jelzi, támadóm is követett a semmibe, hogy miután kihúzódott belőlem mellém dőlhessen.
Direkt nem mondok neki semmit arról, mennyire élveztem, de ez csak azért van, mert agyam mindig nem méregtelenítette magát a szesztől, még önönmagam védelmére sem, visszatért büszkeségem nem engedi, csak fekszem és pihegek mellette.
- Élvezted? – szólal meg végül megunva a szótlanságom.
A rohadt anyját… Ha én teszem magamévá őt, most nem egy jóllakott macska vigyorával kérdi ezt…
- Fordítva jobb lett volna… - eresztek meg felé egy fáradt vigyort, amire csak még szélesebb mosoly terül el az arcán, és megpaskolja a fenekem.
Próbálom nem kimutatni neki, mennyire fájt is, amit tett, de azért halk szisszenésem miatt elkuncogja magát, mielőtt szorosabban húzna magához.
- Mindjárt gondoltam. – csókol is meg.
Amikor elszakadunk egymástól, pedig döbbenten tapasztalom, alattam fekszik, nem mellettem.
Nem tudom, mire vélni ezt, elég furcsán nézek rá egészen addig, amíg megfogva csípőmet bele nem ültet újra nem éledt tagjába.
- Hogy az a… - kiáltok fel a hirtelen rám törő érzésektől, de már megint nem hagy sokáig önállóan cselekedni, magabiztosan kezd el magán mozgatni, varázslatos érintésével az én tagom is felélesztve…
- U…gye tu… tudod… - nyökögöm neki nagy nehezen – A… A… For…
- Nem így gondoltad a fordítvát? – szorít rá nevetve tagomra. Majd amikor elnyögöm neki, hogy pontosan, miközben még mindig vad tempóval kerget tovább erőteljes lökéseivel az őrületbe csókol szájon, és mormogja ajkaimra, ahhoz erősebbnek kell lennem.
Nem tudok vele vitatkozni, teljesen elhatalmasodik megint agyam felett a rá ülő köd, engedelmeskedve Akio kezei késztetésének mozgok egyre gyorsabban Akion, amíg szinte egyszerre nem élvezünk el.
Iszonyat, hogy élveztem így is… Másodszorra…
Ami azt hittem, egyáltalán nem lehetséges…
- Jó vagy… - pihegek mellkasán félmosollyal. Egész elfáradtam, nem is hallottam rendesen azt, amit azelőtt mondott, mielőtt lerakott volna magáról, hogy betakarhasson.
Talán azt, tudja.
***
Amikor felébredtem már nem volt mellettem, azóta a bárban sem láttam. Pedig… Most, hogy egy hét után végre fejem, és fenekem sajgása is elmúlt, valamint jobb formában vagyok, mint valaha, szeretném vele tisztázni a történteket.
Na mindegy…
Egyszer úgyis sikerül. Most azonban mennem kell, ügyfeleim várnak a parkban.
***
Érdekes látvány fogad, azok, akik elvileg csak tőlem szoktak venni más emberrel tárgyalnak. Mintha nem ők kértek volna arra szállítsak nekik ide géppityukat a parkba még ma délután.
Grr…
Rohadtul pipa vagyok erre pár szarkeverőre, aki keresztbe tett nekem, nyalókám is sikerül félbe harapnom. Amint volt ügyfeleimmel befejezték a tárgyalást, és elindulnak, követem őket, feltett szándékom, hogy megmutassam nekik, milyen egy minőségi töltény…
Volt ügyfeleimmel azért nem most számolok el, mert tudom, hogy hol laknak.
Nem jutnak sokáig, a park egy olyan részénél, ahol kevesebben szoktak sétálni, egérkével, és gazdájával, Akioval találják szembe maguk.
Elégedetten dőlnék hátra, és élvezném, hogy büntetés végett meg se kell mozdulnom, Akio majd elintézi őket, ha nem adna le egyikük egy lövést Akio kutyájára, megsebesítve ezzel az állat elülső mancsát, és térdelne le gazdája csak emiatt amellé a koszos korcs mellé, hogy megpróbálja ellátni.
- Hé… - lépek ki bosszúsan sóhajtva az árnyékból, kedvenc pisztolyom természetesen a kezembe. – Ti tényleg ennyire meg akartok halni?! Nem elég, hogy elveszitek az ügyfeleim, még állatok is kínoztok, hogy rászálljanak a környékre a zsaruk?!
Röhögve indulnának nekem, de első lövésük mellé. Az enyém pedig eltalálja egyikük, ezért a másik kettő a fegyvereik eldobva, felkapva társuk testét erednek futásnak.
- Gyáva banda… - kommentálom fejcsóválva, mielőtt Akio felé fordulnék, és megkérdezném tőle, vele, és egérkével minden rendben van-e.
A kutyus persze megint morog rám, de gazdija szorosan egy helyben tartja, miközben komoran néz hol rám, hol a pisztolyra.
- Nyugi elteszem. – vigyorgok rá, és már el is süllyesztem övembe, mielőtt újra vigyorogva jegyezném meg neki, hogy egyébként csá, örülök neki, újra összefutottunk.
|
| oosakinana | 2011. 03. 20. 11:44:11 | #12408 |
Karakter: Akio Ichiro
Megjegyzés: (Shirinek)
Báj vigyorral a képén üdvözöl, majd arra kér, hogy fogjam visszább Jerry-t, vagy zárjam be, mert nem akarja bántani. Na, kíváncsi lennék hol tudná ő Jerry-t bántani, amikor ő egy kiképzett harci eb szinte, de mindegy.
Jerry is érti, mit mond, vagy mit szeretne, és már ugrana is rá, ha nem szólok neki, hogy nyughasson.
- Hálásan köszönöm, hogy hazahoztál, de sajnos, amíg ez a kutya itt van, tényleg nem tudom meghálálni a szívességet, amit tettél nekem. Úgyhogy írd fel, legközelebb, amikor kettesben találkozunk, behajthatod rajtam. – rám kacsint és kihangsúlyozza a kettesben szót, amire én csak felhúzom a szemöldökömet.
Hirtelen felállna, de úgy ahogy van vissza is esik a kanapémra. Amint meglátom, már megint fekve látom, elkezdek nevetni és alig bírom abba hagyni. Poén, ahogy kinéz, meg amilyen pofát vág, de nagyon.
- Jerry gyere ide! – hívom magamhoz kutyámat, mert látom eléggé másnapos. Nem kéne kínozni tovább. Beviszem a konyhába és adok neki kaját, majd visszasétálok a vendégemhez, de viszek neki egy pohár vizet és egy szem aszpirint, amit leteszek az asztalra. Letelepedek mellé.
- Köszönöm ezt is. – mondja vigyorogva, és megmutatja udvarias énjét, végül elveszi és megissza a gyógyszert a vízzel együtt.
- Szépen elintézted magad mit ne mondjak. Mit ünnepeltetek, hogy ennyit ittál? – kérdezem tőle, mert furdal a kíváncsiság, miért volt olyan fene jó kedve tegnap.
- Ne akard tudni szépségem. – az arcom felé nyúl, de elcsapom és meg mondom, neki nem vagyok a szépsége, és hogy tudni akarom, mi a fene volt tegnap.
- Hát jó elmesélem… - húzza össze szemeit, majd rám néz. – Csak ne kiabálj.
Beleegyezzek, hogy nem emelem fel a hangomat, de végre kezdjen már bele, nem sűrűn voltam még ilyen kíváncsi, de most felettébb annak érzem magam, ami meg lep nem is kicsit.
- Hetek óta először sikerült jó üzletet kötnünk, és egy csomó fegyvert eladnunk. Mi ez a kétkedő tekintet?! – kezdi el magyarázni, de most komolyan. Ugye nem gondolta, hogy én ezt be fogom neki venni, mint stori? – Nem hiszed el, fegyvereket árulok? – teszi fel a kérdést. Miért úgy nézek ki, mint aki elhiszi?
- Alkoholistának jó vagy, meg esetleg talán péknek, vagy cukrásznak, de fegyverkereskedőnek… - mondom őszintén.
- Mit kapok, ha be tudom bizonyítani a szakmám? Benne lennél abba, hogy felteszed a csinos kis popód fogadásként? – hajol közelebb ajkaimhoz. – Mert akkor indulhatunk akár most is hozzám.
Egyből ajkaimat veszi birtokba, de mit ne mondjak, jól csókol és lenne kedvem most játszani, ezért visszacsókolom és elég heves csókot váltunk. Mikor elválnak ajkaink, csak kapkodunk a levegő után.
- Akkor menjünk. – felállok és húzom magam után. – Természetesen, ha nem tudod nekem bizonyítani, amit mondtál, akkor én duglak meg téged.
- Rendben. – vigyorog vissza.
- Közbe mielőtt még elfelejteném – nyújtja felém a kezét. – Kemei Shirinek hívnak. Azért mutatkozok be, – kezd el magyarázkodni. – hogy tudjad, milyen nevet kell majd sikítanod. – ja persze. Mert én olyan fajta vagyok, aki hagyja, hogy megdugják. Pajkosan vigyorodik el. Megfogom a kezét és bemutatkozok neki én is teljesen: Akio Ichiro.
Elindulunk a házához és remélem nekem lesz igazam, bár ha még sem, akkor is ő fog alattam nyögdécselni, mert, hogy nem engedem meg neki, hogy megdugjon az is fix.
Megérkezünk, bár az úton próbál velem társalogni, de nem vagyok olyan jó beszélgető partner, mint ahogy ő azt gondolja. Bemegyünk a házába és a már nappalija láttán kicsit leesik az álla, de próbálom nem mutatni és kifejezni döbbenetemet.
- Nos, akkor készen vagy egy alapos dugásra? – kérdezi vigyorogva, mire eszembe jut valami és ránézek.
- Azt mondtam felteszem a seggemet, de azt nem hogy mikor. – mondom neki vigyorogva, amire most ő kezd el nevetni.
- Ez tetszik. Merész és bátor. Meg nem fél. – mondja elismerően.
- Több mindent megértem már, mint te. Úgy hogy pár fegyvertől nem fogok visszariadni. – mondom komolyan, mire rám néz és elhúzza a száját.
- Semmit nem tudsz rólam, úgy hogy ne ítélkezz. – vágja vissza. Odamegyek hozzá, majd a falnak nyomva kezdem el marni ajkait. Viszonozza a csókot, majd szorosan húz magához. Meglepő reakció, de rendben ő akarta magának a bajt, akkor most élvezze a következményeit. Felkapom, majd a kanapéhoz megyek és rádobom, amire kicsit nyekken egyet. Remélem, nem számít gyengéd dugásra, mert most túlságosan fel vagyok spannolva, meg régen dugtam már egy igazán jót.
- Nem nekem kéne téged meg dugnom? – kérdezi utalva az egyességre.
- Pofa be és csak nyögdécselj alattam. – vágom komolyan, majd letépem róla a ruháit, amire mintha kicsit nagyot nézne. Nem látta még a testemet meztelenül így nem csoda, ha nem tudja, mi rejlik bennem. Leveszem a felsőmet és ekkor látja meg az igazi valómat, amia testemet illeti. Kicsit mintha elcsodálkozna, de nem tart sokáig. Viszont az ő teste is igazán gyönyörű le is hajolok bimbójához és elkezdem nyaldosni, harapdálni, amire néha ugrik egyet és férfias nyögések hagyják el ajkait, de érzem, hogy vissza fogja magát, amit pedig nem szabad.
Kezem közben lejjebb vándorol és megtalálom farkát, amit elkezdek izgatni. Simogatni, végül rámarkolva mozgatom kezemet. Megemeli csípőjét és fejét hátra veti cuki hajával együtt. Lejjebb haladok nyálcsíkot hagyva magam után, majd vára vetem rá magad, de úgy kezdem el szívni, mintha valami folyadékot akarnák felszívni benne, vagy mintha egy pórszívó lennék.
- Atya úr isten. – szólal meg és a fejemre teszi a kezét és belemarkol hajamba. Tovább folytatom, majd fejemet is elkezdem mozgatni, és érzem teste minden egyes rezdülését, ahogy az orgazmus felé hajszolom. – Vá..vhárj. – nyögi, majd abba hagyom, és várom, mit akar, de kaján vigyor jelenik meg az arcomon, azt hiszem, hogy majdnem elment. Húzok párat saját farkamon, hogy az is teljesen pompájába álljon, majd ánuszához igazítom magam.
Mikor ráébred, hogy valóban meg akarom dugni, próbálkozik az ellenkezéssel, de már késő. Vadul és kemények hatolok belé, amire felnyögök ő meg inkább fájdalmasan nyög fel. Ezek szerint ő még csak dugott, de nem dugták. Itt az ideje elkezdeni. Elkezdek, benne keményen mozogni eleinte látom a fájdalmat az arcán, de pár lökés után már csak az élvezetet lehet látni ezt, szeretem. Elvigyorodok, majd folytatom a mozgást és egyre jobban gyorsítok. Fokozatosan járatom a farkamat ki be benne, miközben kezemet farkán járatom, hogy azért neki is legyen minél jobb és minél élvezetesebb, amit kap tőlem. Ne csak rossz emlékek legyenek tőlem.
Ahogy egyre jobban mozgatom és kéneztetem nem sokkal később fel nyögve élvez és ezzel engem is magával húz. Egyenesen belé élvezek, miközben kifáradva dőlök kicsit rá. Kurvára élveztem ezt a menetet. Meg kéne ismételni és egy isteni menetet kéne csinálni, de kérdés, hogy ő benne lenne-e meg mennyire tetszett neki a meglepetés, amit adtam neki.
Mellé fekszek és úgy lihegek, közben várom, hogy most vajon meg fog ölni vagy lesz-e energiája felállni.
Szerkesztve oosakinana által @ 2011. 03. 20. 11:53:15
|
| yoshizawa | 2011. 03. 20. 07:54:05 | #12405 |
Karakter: Kemei Shiri
Megjegyzés: (Akionak)
Csoda, hogy az átdorbézolt éjszaka után nem egy sikátorban ébredtem egyedül, mint szoktam, hanem valakinek a kanapéján.
Pedig…
Annyira még emlékszem, hogy a legbunkóbb formámat öltöttem fel a sok pia után, és fűbe, fába belekötöttem, az egyik pubban azzal a csapossal is összeszűrve a levet, akit normál esetben simán elvittem volna egy körre.
Gyönyörű hosszú fekete haja, barna szemei nameg az a tetoválás arcán…
Grr… Fáj a fejem, nem esik jól neki az, hogy másnaposan gondolkodok, de nem érdekel. Muszáj arra a srácra, vagyis ha jól értelmeztem a nevét, amit kollégája említett Akióra emlékeznem ahhoz, hogy meg tudjam látogatni, amikor eléggé kijózanodok.
Most azonban… Arra a drágára kell fordítanom a figyelmem, aki minden bizonnyal elhozott magához, és akinek részegségem miatt nem biztos, hogy jól telt az éjszakája.
Szemeim még mindig lusta vagyok kinyitni, így vakon tapogatom ki az ölembe fekvő buksiját, rövid, selymes hajába simítva, miközben halkan duruzsolok neki:
- Köszönöm, hogy befogadtál szépségem.
Nagyon szép lehet selymes haja alapján, de azok a morgásszerű hangok, amiket kiad magából, és ahogy nyáladzik… Mint valami kutya…
- A rohadt anyád! – rúgom ki ölemből az ölebet meglepettségemben, amikor nyüszögését hallva kinyitom szemeim, és rá nézek. Bár ezzel csak azt érem el, hogy támadó állásba helyezkedik.
- Te hülye dög takarodj innen. – szólítom meg ismét baljóslatúan. Szerintem a gazdája nem szeretné, hogy csak azért kitekerjem a nyakát, mert a torkomnak próbált ugrani.
- Jerry pihen. – hallok meg egy határozott, ismerős hangot, amire az előttem lévő állat szerencsére hallgat, és leül.
Hatalmasra tágulnak a szemeim a meglepettségtől, amikor gazdájára nézek, meg is feledkezek arról, meg kéne neki köszönnöm, hogy megmentett egy szegény állatot a biztos halál karmaiból.
Ez a tegnapi csapos… Aki… Még helyesebb is, mint hittem.
És… Ekkora mákot, hogy pont ő hozzon magával… Ez a hét kész főnyeremény.
Mosolyogva üdvözlöm, mielőtt arra kérném, vegyen már a nevemben Jerrynek egy nagyobb egérfogót, vagy legalább zárja el, mert nem szeretném bántani.
Mintha az állat értette volna, amit mondtam, kel fel, ha gazdája nem szól rá erélyesebben, biztos ismét nekem is ugrik. Pedig akkor akármennyire is nem szerettem volna muszáj lett volna eltenni láb alól.
- Hálásan köszönöm, hogy hazahoztál, de sajnos amíg ez a kutya itt van, tényleg nem tudom meghálálni a szívességet, amit tettél nekem. Úgyhogy írd fel, legközelebb, amikor kettesben találkozunk, behajthatod rajtam. – kacsintok vendéglátómra, a kettes szót egy kicsit jobban ki is hangsúlyozva, mielőtt egy határozott, laza mozdulattal felkelnék.
Persze… A hirtelen vízszintesbe állás miatt még szép, hogy megszédülök, és vissza is zúgok a kanapéra, emiatt hallgathatom is, ahogy Akio kinevet. Büszkeségem tettével teljesen a porba tiporva.
- Jerry gyere ide! – hívja magához végül ebadta dögjét, talán megszánva amiatt, hogy sajgó fejemet úgy próbálom meg óvni, éles kacagásától, és kutyája ugatásától, hogy füleim, és szemeim kezeimmel, és egyik díszpárnájával tapasztom le.
Remek. Díjazom ötletét.
Azt meg még jobban, hogy vissza már egyedül jön, és egy pohár vizet, valamint egy szem aszpirint is letesz számomra a kanapé melletti kisasztalra, mielőtt egy tessék-kel mellém telepedne.
- Köszönöm ezt is. – villantok felé egy kis vigyort, a párnát levéve fejemről megmutatva neki, tudok udvarias is lenni, ha ahhoz van kedvem, majd megfogom a gyógyszert, és lenyelem.
Kedves, így gyorsabban vissza tudom nyerni az erőm is. Akkor aztán olyan dolgokat tehetek vele, hogy még.
- Szépen elintézted magad mit ne mondjak. Mit ünnepeltetek, hogy ennyit ittál? – szakít ki fantáziavilágomból. Hát… Ha ezt tegnap kérdi, biztos elmondom neki, de ma úgy vélem, jobban jár azzal, ha nem avatom be piszkos ügyeimbe.
- Ne akard tudni szépségem. – nyúlok arca felé, viszont végigsimítani nem tudok tetoválásán, mert rácsap, mielőtt megtehetném, azzal, hogy nem vagyok a szépsége, és igenis szeretné hallani, ha már egyszer tartozok neki.
- Hát jó elmesélem… - húzom össze szemeim és tapasztom fejemre kezeim. Ha ennyire köti az ebet a karóhoz, beavatom, mielőtt ismét olyan hangosan szólna, hogy fejemben harangok kondulnának meg szavaira. – Csak ne kiabálj.
Ha jobban lennék, ezután a kis visszavágása után már biztos nyögve feküdne alattam, vagy legalábbis a kanapénak dőlve hagyná, hogy kívánatos, és minden bizonnyal édes ajkait megcsókoljam, nem félig-meddig fölém hajolva várná a válaszom.
Bár ez a helyzet is roppant kívánatos, de akkor is útálok másnapos lenni…
- Hetek óta először sikerült jó üzletet kötnünk, és egy csomó fegyvert eladnunk. Mi ez a kétkedő tekintet?! – térek el mondandómtól. Feszült érdeklődéssel kéne hallgatnia, vagy rémüldöznie, és nem úgy néznie rám, mint egy hazugságon kapott gyerekre. – Nem hiszed el, fegyvereket árulok? – egyre jobban tetszik, hogy nem rémül meg tőlem.
- Alkoholistának jó vagy, meg esetleg talán péknek, vagy cukrásznak, de fegyverkereskedőnek… - chh… Én mint cukrász???
- Mit kapok, ha be tudom bizonyítani a szakmám? Benne lennél abba, hogy felteszed a csinos kis popód fogadásként? – tápászkodok feljebb, közelebb ajkaihoz. – Mert akkor indulhatunk akár most is hozzám.
Magabiztosan tapadok mondandóm végeztével ajkaira, ő ugyanolyan hévvel viszonozza csókom, alig akaródzik mindkettőnknek elszakadni a másiktól, még levegőért is.
- Akkor menjünk. – áll fel, és húz egyenesbe engem is. – Természetesen, ha nem tudod nekem bizonyítani, amit mondtál, akkor én duglak meg téged.
- Rendben. – vigyorgok rá.
Szegény bolond… Még nem tudja, mibe mászott bele, bár ha belegondolok, rajtam kívül nem sokan látták a nappalim, ami hasonlít egy katonai táborhoz.
- Közbe mielőtt még elfelejteném – nyújtom felé a kezem – Kemei Shirinek hívnak.
- Azért mutatkozok be, – teszek hozzá magyarázatot, gesztusomhoz, amikor nem viszonozza a bemutatkozásom – hogy tudjad, milyen nevet kell majd sikítanod.
Pajkos mosoly csillan arcán, és végre megragadva kezem mondja el a teljes nevét.
Akio Ichiro… Illik hozzá. Határozott, de mégis aranyos név.
|
| oosakinana | 2011. 03. 17. 19:56:46 | #12345 |
Karakter: Akio Ichiro
Megjegyzés: (Shirinek)
Estére már megint én vagyok beosztva melóba, már lassan három hete folyamatosan én viszem a boltot hétvégén. Ha ez továbbra is így fog maradni leordítom a főnököt. Tudom, hogy kell a meló meg a pénz, de nem minden áron.
Éppen a poharakat törlöm el, amikor egy férfi a pulthoz lép.
- Egy vodkát. – mondja, mire ránézek felhúzott szemöldökkel, majd inkább a másik férfit szolgálom ki. – Hé. Neked szóltam. Adj egy vodkát. – mondja erélyesebben, bunkóbban, mire kihúzom magam és felé nézek rideg tekintetemmel, de ugyan azt kapom vissza.
- Bocs elfelejtettem kiírni, hogy bunkó embereket nem szolgálunk ki. – mondom hasonló hangnembe, amire feláll és az asztalra csap.
- Nem tudod, ki vagyok? – néz rám vérben forgó szemekkel, mire odamegyek hozzá.
- Te sem tudod, én kivagyok, úgy hogy egálban vagyunk. – válaszolom. – meg ne csapkodd az asztalt. Sokba kerül a javíttatása. – mondom neki, mire kollégám jön oda.
- Akio, menj a többiekhez, ezt majd én elintézem. – mondja, és még mindig ott állok farkas szemet nézve a vendéggel.
- Helyes végre valaki, aki ki fog szolgálni. Nem úgy mint te csicska. – vágja nekem és legszívesebben neki mennék, de Matsuo lefog. Szerencséje a srácnak, hogy társam erősebb és izmosabb, mint én így meg marad az a nyamvadt élete.
- Nem felejtelek el korcs. – mondom neki, majd tovább megyek a többi vendéghez.
Egész éjszaka csak a pultot támasztja és Matsuo meg kiszolgálja. Elég szépen iszik és eléggé részeg is, ahogy látom. Élvezet lesz kihajintani a bárból.
Lassan záróra van, a férfi meg a pulton alszik Matsuo menne oda, de megállítom, mert én akarok menni.
- Hé. – szólok neki és kirúgom alóla a széket, mire a földre esik és rám néz.
- M-m-már megint te vagy az? – kérdezi és a hangja is mutatja, hogy tajték részeg.
- Záróra takarodj. – mondom neki.
- Majd megyek… - csuklik egyet. -… ha felkeltem. – fejezi be. Megrázom a fejemet, majd karjánál fogva emelem fel. – Hé, engedj el, de vad idióta. – kiabálja, de nem érdekel. Megfogom és az ajtón kívül teszem kisebb nehézséggel, de végre ajtón kívül van. Pont ott ahol akarom látni.
Rendbe tesszük a helyiséget, amit a vendégek szétberheltek, majd amikor kimegyek, a srác még mindig ott fekszik, ahova kitettem. Nagyot sóhajtok. Nem hagyhatom itt, Matsuo meg nem viheti haza, mert akkor a párja kiakadna. Felveszem a vállamra és elindulok vele haza.
Mikor megérkezek, a nappaliba megyek és Jerry elég nyugtalan az emberke láttán, de lenyugtatom. Leteszem a kanapéra és a konyhába megyek, hogy valami harapni valót készítsek, mert kajás vagyok.
Ahogy eszek egyszer csak hangos ugatást hallok Jerry részéről, majd utána a hangokat.
- Te hülye dög takarodj innen. – mondja. Kilépek az ajtóba és látom, hogy az emberke kicsit fél Jerry-től bár meg is értem. Morog rá és harci állásba van, ami semmi jóval nem kecsegtet az illetőnek.
- Jerry pihen. – szólok rá, mire leül, de akkor sem szimpizik az emberkével, ami meg rám néz és nagyon engem stíröl. Szóljon be akár mit ráuszítom a kutyámat. Elvégre csak egy szavamba fog kerülni az egész és még meg sem kell erőltetnem magamat.
|
| timcsiikee | 2010. 12. 30. 23:31:59 | #10175 |
 Karakter: Senshin Anshou
Megjegyzés: ~ Vége
Közös megegyezés alapján vége
|
| timcsiikee | 2010. 05. 20. 13:27:14 | #5088 |
Karakter: Anshou (Hiyámnak)
Anshou:
Cigifüst, jó haverok, jó pia… Biliárdasztal. Lehet ennél jobb egy este? Naná… már csak egy finom falat kell majd, akit lepedőbe csavarok, és tökély lesz az estém.
Épp egy lökésből egyenesedem fel, és ahogy a sárga golyó legurul a megfelelő lyukon, elégedett vigyorra húzom számat. Hehe… engem ugyan nem vertek le kispofáim.
Haverommal összecsapjuk tenyerünket majd megmarkoljuk a másik markát, és halkan nevetünk fel. Mikor oldalra nézek, pár kiscsajt látok betipegni, és azonnal le is vetik magukat a pulthoz. Nyami… azt hiszem meg is találtam a ma esti zsákmányomat. Az a kis barna hajú igazán belevalónak tűnik, bár inkább én vagyok a belé való. hehe…
Finom fiúkat most a közelben sem látok, gondolok mind elriantak tőlem, és leszoktak erről a helyről, de nem zavar. Amíg cukifiú hiány van, addig beérem a kiscsajokkal is. Talán azért tetszik nekem az a csajszi is, mert neki is cuki-uke beütése van, csak persze lány ruhában. Viszont a mellkasánál az a formás kis domborodás arra utal, hogy bizony ellenkező nemmel van gondom.
Arrébb lépek, hisz most táram lök, addig az asztal széléhez állva a dákomra támaszkodva méregetem a friss husit. Még nem láttam ezt a kis csokrot errefelé, így gondolom azok közé tartoznak, akik jó szórakozóhelyet keresnek maguknak, és mindig máshova tévednek be.
Mikor végre észrevesz heves elégedettség lesz úrrá rajtam, és mosoly bujkál végre ajkaimon. Kezdődjék a vadászat.
Vetek felé egy kacsintást, hogy jelezzem mindjárt meg is közelítem és bugyiolvasztó mosoly kíséretében épp csak annyi időre fordulok el tőle, hogy magamhoz vegyem piámat.
Amikor visszasandítok rá látom Ő sem rest kijátszani az alap kelletési technikákat, és tekintete elárulja nekem, hogy pontosan is tudja milyen hatással vagyok rá.
Ennyire hiányzik neked egy jó dugás, aranyom? Én megadom neked de úgy, hogy még visszaállsz a sorba párszor, csak lesni fogsz.
Tomo végre belöki az utolsó golyót is, amivel a játszma el van döntve, de most hagyom neki, hogy bezsebelje a nyereményt. Biccentek felé, amiből Ő azonnal tudja, hogy mire is utalok, majd ellökve magam az asztaltól laza léptekkel közelítem meg a kiscsajt.
Közvetlen elé lépek, s egy kaján vigyort mosollyá csillapítva szólítom le.
- Szia, cica – a mellette ülő kis csajszik mind minket néznek vagy nyíltan vagy csak sandítva, de érzem az összes éhes tekintetet magamon, ami csak még jobban szít arra, amit amúgy is tennék.
- Ne kerülgessük a forró kását, oké? Mit szeretnél? – hangja kifejezéstelen, ahogy arca is, hanyagul támaszkodik a pultnak, és mintha az előző kelletésnek nyoma sem lenne, és csak most vett észre úgy próbál „lerázni” közönyösségével. Nocsak.
Apró kuncogás hagyja el torkomat. Szóval most jön a „kéretem magam mert jólesik ha küzdenek” játék? Hát legyen édesem, ahogy csak szeretnéd… Ezért a pofiért sok mindent megtennék perpillanat.
- Látom szereted, ha rögtön a közepébe vágnak, cicus – nem kertelve lépek közvetlen elé lábam az övét érinti halványan, kezemet combjára simítva hajolok közelebb, mélyen barna szemeit fürkészve - nem akarsz dugni egyet?
Kérdésemre csak egy kis késett mosollyal reagál, habár a kelleténél gúnyosabb, s ekkor fogom fel, hogy itt még nem ért véget a játék.
Ujjacskáját állam alá tereli, épp hogy csak érint és feljebb simítva emeli fel fejem végigméregetve.
- Felesleges strapálnod magad, szépfiú. Nem bukok a feminin kis fiúkra. Nem az a fajta vagyok – fullánkokkal hiába próbálkozol nekem csibém, tisztán láttam mennyire is kelleted magad, teljesen kirakatba dobtad kis tested mikor pár méterrel arrébb álltam. Fogadjunk arra vagy kíváncsi meddig bírom, de engem ugyan nem futamítasz meg. Tökösebb vagyok mint bárki ezen a helyen, és bizony minden áron most már ágyba viszlek. Fogadjunk, hogy rég nem lépte át senki a határt ezért vagy ilyen kiéhezett nemde? Hát legyen ahogy akarod.
Elvigyorodom mint aki előbb nem hallotta sértő szavait, és végigívelve nyelvemmel csillogó ajkacskáin megrökönyödést váltok ki belőle. Engem nem csapsz be bébi, tudom ám mi kell neked… Egy jó kiadós kis baszás úgy, hogy két napig járni se tudj rendesen.
- Szerintem meg pont az a fajta vagy, szivi. Le sem tagadhatod, hogy csak arra vársz, hogy valaki jól megdöngessen! – duruzsolom füléhez hajolva, hisz nekem nem kenyerem a nyilvános megalázás, ahogy neki. Lehet nem is tűrné.
- Úgy gondolod? Én is tudom mire vágysz, cukorfalat... arra hogy valaki lehűtse a kanosságod! – olvasol a gondolataimban sziwi? Hehe…
Épp hogy megszólalhatnék egy adag ragacsos lé löttyen egyenesen a fejemre, végigfolyva arcomon é felsőmön.
A hajam… ez a ribanc szétbaszta a hajamat…
Háttérben hallom a halk, kárörvendő kuncogásokat, egyedül Tomo hangját nem hallom. Ő pontosan tudja, hogy milyen ezért számára sem vicces a dolog.
Most igazán feldühített, de… nem adom meg neki azt az örömet, hogy ennyivel lerázzon, sőt egy fikarcnyi jelét sem dühösségemnek. Nem… közönség előtt pedig végképp nem.
Egy vigyort erőltetek magamra, majd szúrós pillantással mérem végig mosolygós kis arcát. Élvezed mi? Látom, hogy mennyire élvezi a kis cafka, hogy alázhat, de majd meglátjuk ki nevet a végén, mikor rojtosra dugom.
- Látom nem adod magad könnyen, cicám – konstatálom egyszerűen, majd lekapom pólómat és mindenki elhallgat. A nevetés, és minden. Azt hittétek bepöccenek ennyitől? Ugyan… Nem vagyok kis hisztis picsa, hogy azonnal felkapjam a vizet ennyin. Vállamra csapom a nedves fekete anyagot, élvezem a lányok legelésző pillantásait testemen. Tetszik mi? Remélem az én kis cicámnak is bejön végre.
Nem úgy néz ki mint akire hat a látvány, inkább csak gúnyos mosollyal méreget, újabbat szívva italából, a szívószál segítségével.
- Ha azt várod, hogy ettől leveszel a lábaimról, akkor nagyon tévedsz. Inkább kapj fel valamit magadra, ne mutogasd a csoffadt tested – egyre mélyebb fullánkokkal próbálkozik, de csak annyit ér el vele, hogy kiszélesedjen vigyorom.
- Nagy a szád, kiscsibém… remélem másban is ekkora – lazán nyakára dobom a felcsavart ruhát, majd álló helyzetbe rántom magamhoz, hogy mellkasomnak csapódjon, és fel irányítva arcomhoz egy olyan csókot kap, hogy előttem fog összeesni.
Bár a várt hatás elmarad, egy kis hatásszünetet sikerül elérni nála, és ezt már fél sikernek könyvelem el magamban, ám amikor ütögetni kezdi öklöcskéivel mellkasomat, eleresztem ajkaimmal. Sipítozik és tiltakozik, majd egyszerű csitító hanggal susogok rá.
- Hé kislány… mindenki minket néz – duruzsolom ajkaira, elhajol tőlem, és azonnal körbenéz. Bizony picinyem már nem csak engem égetsz, hanem magadat is.
Kihasználva figyelmetlenségét egyszerűen előre hajolok, majd felkapom a vállamra, nem törődve az újabb szitkozódással, kapálózással és tiltakozással.
Elhaladok kisebb bandám mellett ahol vigyorogva a kezüket tartanák pacsira a jó fogás miatt, de csak egyedül Tomo-nak adom meg ezt az örömet, a képébe vigyorogva.
- Én léptem – kacsintok egy utolsót a társaságra, majd a hátsó folyosóra viszem a sipítozó madárkámat.
Mikor valamennyire elhalkul és már nem püföli a hátamat, leteszem, és a falnak döntöm a kicsikét, úgy megtámaszkodva mellette, hogy nem tudjon kiszökni.
Arcába hajolok, hogy mélyen a szemecskéibe nézhessek, és ahogy egyenesen a villámokat belém szurkálja minden egyes pislogással, kuncognom kell.
- Nehéz eset vagy picinyem – susogom szájába végigsimítva vékonyka testét, kiélvezve minden centit.
- Bagoly mondja verébnek… - morog vissza rám szájára harapva.
- Nyald le a herémet – hülye válaszra még hülyébb választ adok egy kaján vigyorral, majd kiélvezve a sötétet, a fürkésző tekintetek hiányát egy újabb csókot követelek tőle, és most erősen küzdök a bejutásért forró kis szájába.
Nagyon nehezen adja magát, már-már adnám fel, de ahogy fenekébe markolok, és merevségemhez préselem ijedten sikkant a számba, és kihasználva azt a kis másodpercet azonnal befurakszom nyelvemmel. Micsoda kis formás popsi, pont az én nagy markomba való a kicsike.
Ajkamba harapva kényszerít a csók befejezésére, felszisszenve hajolok el pihegő alakjától, és amikor megérzem a pici kiserkent vért, vigyorogva nyalom le.
- Milyen vadmacska vagy te? – súgom a kérdést és kezeimet lába közé siklatom, hogy a szoknya alatt folytassam testének kényeztetését, amikor ujjaimmal valahogy nem azt tapintom, amire az agyam már várt… ez… ez meg mi?
Egy nedves kis bugyit vártam, benne egy forró szeméremmel, erre… mi vár engem.. Az amire egyáltalán nem vártam volna. Hoplá… töke van a menyasszonynak?
Ledöbbenve nézek arcára, amin egy diadalmas mosoly bujkál, szemeiben szadista öröm csillan. Ez… ez egy fiú…
- Na mi van picinyem? Észrevetted, hogy nincs minek nedvesednie? Fogadjunk, hogy a fiúkra nem buksz ennyire mi? – már halkan kacag is fel míg én a meglepettség felhőjében lebegek, de ahogy az alkoholtól letompult agyamon végigcikázik a gondolat végre megvilágosodom.
Azonnal alábbhagy nevetése mikor meglátja fokozatosan kiszélesedő vigyoromat, és mintha helycserés támadás lenne, az ő arca válik egyhangúbbá, az enyém pedig kifejezetten vigyorgóvá.
- Nem hiszem el mekkora mázlim van – nyalom meg ajkam élvetegen, mire ő csak halványan megrázza fejét, mintha nem hallotta volna jól amit mondtam.
- Ugye most csak ugratsz? – kérdi hitetlenkedve, sokkal halkabban mint oda kint beszélve.
Lassan csóválni kezdem fejem, végig a szemébe nézve, elfehéredő pofija csak felerősít. Fogadjunk azt hitte, hogy csak a kislányokra bukok, és visítva menekülök el, ha rájövök, hogy eddig egy fiút tapiztam… Tévedsz bogaram. Nagyobb ajándékot adtál most nekem, mint valaha bárki.
- Nem hittem volna, hogy ez a lányos külső egy harapnivaló kis ukét takar – vallom be még mindig vigyorogva, majd nyakára hajolok, és megnyalintom a fülét – A fiúkért sokkal jobban oda vagyok – dörmögöm bele lágyan, kéjes hangon, majd rámarkolok farkacskájára, masszírozni kezdem a fehér neműn keresztül, és nyakába csókolok erősen a falhoz tartva Őt.
|
| Hiyahiya | 2010. 04. 24. 22:27:20 | #4792 |
Karakter: Yuri (timcsemnek)
Hatalmas asztali tükröm előtt ücsörögve végzem el az utolsó simításokat sminkemen, immáron kellően nőies, csodaszép pofimon, mellyel mindig is könnyedén csavartam ujjaim köré a pasikat. Hogy miért? Mert mindegyik egyforma, és ha látnak egy szép arcocskát, máris a gatyájukba élveznek. Én nem vagyok ilyen. Sohasem leszek, mert tudom milyen rohadék az összes, és én nem akarok rájuk hasonlítani, ezért is szórakozom olyan jól, mikor a lelkükbe taposok... vicces játék, és én nagyon élvezem.
Hajamat szexi copfba kötve gumizom hátra, csupán pár sejtelmes tincset elől hagyva. Gyűlölöm az arcomat, mégis imádom nézni, mennyire hasonlítok anyára. Ugyan azok a szemek, ugyan azok az ajkak, ugyan azok hosszú szempillák... milyen szar is lehet apámnak rám nézni. Eszébe jutatja, hogy mit művelt anyával. De úgy kell neki, szenvedjen csak, mert azt nem érdemli meg, hogy utána menjen. Amíg él kínozni fogom, hogy tudja anyának miben volt része. Ez így fair, én eddig egy igazságos ember vagyok. Hehe...
Elégedett, magabiztos mosollyal pattanok fel kis székemről, s miniszoknyámat, feszülős pólómat megigazítva indulok utamra, hogy a mai estémet lányokkal töltsem, és újabb idiótákat ejtsek pofára. Napi program, és az évek elteltével egyre gátlástalanabb és kegyetlenebb módszerekkel gazdagítottam repertoáromat. Na igen... gyakorlat teszi a mestert.
Ahogy kilépek szobámból apám szánalmas látványa fogad, ahogy a kanapén, sápadtan, karikás szemekkel ücsörögve szorítja remegő kezeivel a sörös üveget, s én csupán egyetlen lenéző pillantásra méltatom, míg ő megtörten hordozza végig rajtam homályos szemeit. Na igen, ez a férfi már rég ezer darabban van, és meg is érdemli. Még bírja, de ahogy elnézem nem fog neki sokáig tartani. Arra figyelmeztettem, hogy meg ne kísérelje az öngyilkosságot, mert nem fogom hagyni, hogy meghaljon. Nem. Nem érdemelné meg, hogy ennyivel megússza és gyáván elfuthasson, ahogy mindig is tette. Neeem... szenvedni fog, még pedig általam.
- Elmész? – kérdezi halkan, cigitől reszelős hanggal, szemével valahova felé fokuszálva. Már megint részeg, de ha neki jó csak csinálja. Gyakran felötlik bennem, hogy helyes-e hogy tökre teszem a saját apámat, aki szeretni akar, és gyengédséget szeretne adni, de mindig rájövök, hogy tökéletesen helyénvaló, amit teszek vele. Az ő hibája, hogy anya meghalt, mert éveken keresztül terrorizálta lelkileg, megcsalta és most úgy igazságos, ha visszakapja.
- Úgy tűnik, nem? – vetem oda flegmán, s minden fajta kérdés nélkül lépek hozzá, hogy pénztárcájából pár bankót kecses mozdulatokkal emeljek ki, ahogy azt mindig is szoktam tenni. Ritkán járok ki, de ha igen akkor ez a bevett szokás, és ő úgy sem szól érte. Hagyja, mert már ellent sem mer nekem mondani, mert tudja, hogy akkor még szemetebb módszerrel vágnék vissza. Kilenc év alatt csak sikerült megtanulnia, hogy itt ő a kutya, és ha ugat, akkor seggbe rúgom. Zsebre vágom a pénzt, s mit sem törődve felém reszkető kezével felegyenesedve vetek rá még egy megvető pillantást.- ne csinálj kupit, mert nem fogok utánad takarítani.
- Yuri... Yuri... Yuri ne menj el...- dadogja halkan, szürke szemei már nedvesednek a könnyektől, s én halvány kis mosollyal húzom ki magamat, fölé magasodva, még akkor is ha jóval kisebb vagyok nála. Ez az! Így kell ezt csinálni! Miért vagy ilyen ostoba? Úgy is tudod, hogy engem a könnyek már nem hatnak meg. Téged se hatottak meg... szar a ló túlsó oldalára esni, mi? De egyszer mindent el kell kezdeni.
- De elmegyek. És imádkozz, hogy hazajöjjek. – villantom rá gonosz, barna íriszeimet, s ahogy hátat fordítva, kecsesen lépkedek el útközben magas sarkúm magamra kapva, hangos zokogása tökéletesen háttér zeneként párosul hozzám. Nyah, máris jól indul az estém! Ennél már csak még jobb lehet... hehe...
*
Barátnőim gyűrűjében, hangosan vihogva lépünk be a kis kocsmába, s ami először meg csak az a halk zene és a füst keveréke, mely áthatóan árad szét mindenütt, akár egy ködfátyol. Büdös, mint az állat, de itt lehet az igazi „kemény”nagy fiúkat találni, akiket én így is gond nélkül gallyra vágok. És ami a legmeglepőbb, hogy ezek a szentimentális, érzékeny lelkű lányok velem együtt élvezik. Hogy miért? Mert őket is párszor összetörték, de rendesen. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a kis csapat a bosszúálló vérmes csajok klubja, persze azzal a különbséggel, hogy én csak lánynak tűnök. De az isten se mondja meg, hogy nem az vagyok... hehe...
Jó kedvűen, magunkra a figyelmet rögtön felhívva vonulunk a pulthoz, hogy lecsüccsenve, egy csodálatos szempilla rebegtetés után rendeljünk alkoholt, amit amúgy meg sem kaphatnánk, csak ugye a szép pofi, az hatalom... karcsú ujjaimat poharamra fonva fordulok a néző közönség felé, hosszú, formás lábaimat elegánsan keresztbe téve, mogyoró barna szemeimet figyelmesen végig jártatva a sok ismeretlen arcon, hadi üzenet után kutatva. Ha valamelyikük nyíltan flörtölni kezd velem, azt nyíltüzenet arra, hogy már várja azt hogy a képébe röhögjek. Ez a rendszere a dolgoknak, legalábbis szerintem. Meg persze ok nélkül én se csesztetek senkit, csak azokkal kekeckedek, akik kikezdenek velem, és olyan minden akad.
Nyelvemmel szexin terelem szívószálam ajkaimhoz, s ahogy beleszívva az vodkanarancs végig bizsergeti torkomat, elégedett kis mosollyal hunyom be a szemeimet. Oh, hogy én ingerlem őket, hogy kikezdjenek velem? Na az egy dolog... ugyan már! Kell nekik egy kezdő löket, amitől beindul a kan ösztön! És rendszerint ennyi elég is, mert ez a sok vén köcsög máris azt képzeli el, ahogy ez a fiatal, hamvas lányka – lásd szerény személyem- épp a szerszámukkal játszik így. Na igen... tudom min jár az agyuk, hiszen én is fiú vagyok. Csak épp én nem csinálok ilyesmit. Ha jobban belegondolok, talán nekem sosem fog alkalmam nyílni ilyesmire. De nem is baj. Nem is ez a célja a létezésemnek, és én ezt már rég elfogadtam...
- Nézd Yuri, az a srác egyfolytában téged bámul! – hajol fülemhez, halkan duruzsolva Kagome-chan, mutatóujjával a billiárd asztalnál lébecoló pasi csokorra bökve, ahol az egyik fekete hajú csávesz nagyon is feltűnően méreget, mint valami svédasztal legszebb tányérját. Tetszem, szépfiú? Hát ez szivacs... bár elsőre nem annak a pasinak tűnik, akit meghatna, ha épp szemétkedni akarnak vele. De sebaj, ha lelketlen az alany, akkor a büszkeségét kell megcélozni Azt mindegyiknek van., és az a legtörékenyebb ékszerük. Tudom, hiszen már a „jajjdekeményésfagyosvagyokén” típussal is volt dolgom, de mily meglepő tovább bírta mint pár nap. Egészen pontosan két hétig próbálkozott, mire egy nyilvános megszégyenítés után tönkre vágtam az egóját. Azóta valamelyik kis csak mellén sír, mint egy nyálas romantikus film főszereplő szőke hercege.
- Látom...- hintem el halkan, szám szélén pimasz kis mosollyal, bátra felvéve a szemkontaktust, melyet ő egy csábító szempillai rebegtetéssel honorál. Tényleg? Ennyire szeretnél ágyba vinni? Mert azt látom, hogy te nem csak a kezemet szeretnéd fogni...hát csak tessék! Próbálkozni szabad...
Incselkedve, kihívóan húzom ki magam „melleimet” kidomborítva, hosszú lófarkamat hátra dobva, hogy lássa nem futamodom meg és nem vágom be hirtelen a szúz kislány effektust. Na igen, erre is edzettem egy darabig. S a kemény munka meg is hozta a gyümölcsét, mert a suli minden egyes sarkában azt pletykálják, milyen egy istennő vagyok az ágyban, csak hogy éppen nem igaz. Semmi gond, higgyék csak azt, hogy a lepedő akrobatika az erősségem. Jah... és mire ezekre a mellekre rágyúrtam... kész mutatvány volt olyan tömést találni, ami élethűnek mutatja a „cicim”. De végül sikerült... ezért dől be Ő is, ahogy a többi is.
Vigyorogva támaszkodik meg a billiárd dákóján, s kényelmesen kortyolva italából kacsint rám izgatóan, ezzel megadva nekem azt a nyílt hadi üzenetet, amire már azóta vártam, hogy betettem a lábamat ebbe a kócerájba. Na gyerünk... gyere csak! Tudom, hogy be akarsz cserkészni, szépfiú...
Kacéran nyalintom meg szívószálam tetejét, hogy aztán nyelvemet rá öltve játszhassak vele tovább, amiben, ahogy elnézem ő nagyon is benne van. Ugyan hogyne lenne benne, egy ilyen kemény láncos csávó? Mutatni kell a haveroknak, hogy helyén van a töke, vagy az isten sem hinné el róla, hogy van neki... hehe...
Nem is kell, barna szemei villannak, mint egy igazi ragadozóé, s könnyed, laza léptekkel löki el magát a biliárd asztaltól, hogy a cigi füstöt végig szelve elsétálhasson hozzánk. Végig követem minden egyes mozdulatát, lépését s felmérem pár egyszerű pillantással. Nem az a kifejezetett férfias alkat, inkább az a karcsú és finoman izmolt. Haja ében fekete, tépett, melytől még vadabb kisugárzást kölcsönöz magának, füle tele fülbevalókkal, szájában piercing egy kis lánccal megbolondítva, melytől pont azzá az ideállá válik, amiktől az olyan kicsi lányok, akiket itt megvédeni készülök majd, rögtön a bugyijukba nedvesítenek... minden csaj szereti a rossz fiúkat, ők sem kivételek, csak hogy én nagyon kedvesen töltöm be az őrangyal szerepét.
Ahogy megállapodik előttem, barna íriszeimmel önbizalommal telve nézek fel rá, kecsesen a pultnak dőlve, egy hangyafasznyi jelét sem mutatva annak, hogy akár egy cseppet is érdekelne, milyen angyal arcú kis szépfiúként villog előttem. Neeem... az én szívemet egy ilyen kis pedofilok kedvence sem lágyítja meg. Ha már itt tartunk... hány éves lehet? Nem több mint én az tuti...
- Szia, cica.- kezdi bársonyos hangján csábító hangszínnel, éhesen végig jártatva tekinteté rajtam, akár egy farkaséhes kutya aki épp el darab sült hússal szemez. Látom már neked is a gatyád tartalma adja a mérvadó döntések többségét. Így csak még egyszerűbb lesz a dolgom.
- Ne kerülgessük a forró kását, oké? Mit szeretnél? – érdeklődöm lágyan, tökéletes vékony hangocskával, poharamból kivéve a szívó sálat, s annak tartalmát egy másodperc alatt ledöntve torkomon. Halkan felkuncogva figyeli tevékenységemet, s látom szemein, hogy tetszik neki modorom. Na igen, a férfi az egy önkínzó létforma,Mindig az kell neki, amit nem kaphat meg, hogy aztán mikor mégis megkaparintja valahogy, azonnal eldobhassa, mint egy használt zsebkendőt. Mocskos rohadék az összes.
- Látom szereted, ha rögtön a közepébe vágnak, cicus. – lép közelebb, s mindenfajta szégyen érzet nélkül kezeit combjaimra simítva hajol hozzám kísértő közelbe, hogy csábos tekintetével közvetlen közelről tudjon ostromolni, ami nyilvánvalóan hatástalan ellenem. Komolyan azt hiszen, hogy egy kis taperolástól lucskosra nedvesítem a bugyim? Mintha tudnám... heh... de még felizgulni sem fogok ennyitől. Soha, senki sem volt képes vágyta kicsikarni belőlem. – nem akarsz dugni egyet?
Na ez... ez most hirtelen ért. Eddig egyik idióta sem tálalta ilyen nyílta ki, hogy épp a lyukamba készül kéjkirándulásra. De arcom rezzenéstelen, szemeimben rendíthetetlen csípősség ül, duzzadt, szájfénytől csillogó ajkaimon gonosz kis kunkorodó mosoly, amivel bátran mutatom neki, hogy rohadt rossz helyen tapogatózik.
Gúnyosan felkuncogva simítom egyik ujjamat álla alá, s lenéző tekintettel nyomom egy kicsit feljebb, mintha épp azt akarnám megcsekkolni, mennyit is érhet ez a csinos kis pofi. Ugyan már! Én szebb vagyok...
- Felesleges strapálnod magad, szépfiú. Nem bukok a feminin kis fiúkra. Nem az a fajta vagyok. – vágom képébe fesztelenül, élesen, hangomból jól kicseng a szánalom és a lenézés, de az várt hatás elmarad. Legnagyobb meglepetésemre, széles vigyorral konstatálja válaszom, s combjaimat szemérmetlenül megmarkolva nyalintja meg számat, mint egy rohadt macska. Ez baszakodik velem? EZ BASZAKODIK VELEM? Úgy látszik jobban tűri a sértegetést, mint hittem... sebaj, mindenkinek van gyengéje, és én könnyedén megtalálom. Csak azért is...
- Szerintem meg pont az a fajta vagy, szivi. Le sem tagadhatod, hogy csak arra vársz, hogy valaki jól megdöngessen! – morranja halkan, fülemhez hajolva, nyelvével kényelmesen eljátszva fülbevalómmal. Kiráz a hideg, a düh és az undor egyszerre kerekedik fel bennem, elborítja az agyamat a vörös köd, de tartom maga. Egy faszkalap, se mert még nekem vissza vágni...ez meg itt simán beszól! És hozzám ér! HOZZÁM ÉR! Ezt még megjárod kis barátom... megtudod, milyen csípős is tud lenni egy kiscsaj nyelve...
- Úgy gondolod? Én is tudom mire vágysz, cukorfalat...- cirógatom meg leheletemmel fülét, hangomon semmi sem látszik a bennem tomboló méregből, csupán szemim szikráznak,mint egy idegbetegnek, de azt ő úgy sem látja. Játszani akarsz? Akkor hajrá...- arra hogy valaki lehűtse a kanosságod!- hangzik el a végszó számból, s barátnőm poharát könnyedén megragadva borítom tartalmát fejére, mely szépen csordogál végig tökéletesen belőtt haján, egészen fekete felsőjéig. Mint aki tűz közelbe kerül úgy tántorodik hátra, s tapogatja meg nedves tincseit, aminek láthatóan nm nagyon örül... ha nem meg szép szóval, megy majd így!
Ám nem hagyja magát. Pár percnyi hatás szünet után flegma vigyorral villantja rám sötéten csillogó íriszeit, s én gunyoros mosollyal kihúzva magamat állom pillantását. Kezd érdekes és élvezetes lenni a dolog. Talán ezzel a szerencsétlen barommal tovább játszhatok, mert úgy is tudom, hogy a végén annál nagyobb lesz a meglepődés. Mert a legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni...
|
|
