Mivel Emma viszonylag közel lakik hozzám, kimentem elé, hogy ne egyedül kelljen olyan messzire sétálnia.
A hûvös idõre való tekintettel egy fekete, vastag pulóvert vettem magamra, aminek mély zsebeibe mélyesztem kezem, miközben Emma mellettem lépked és csacsog. Szóba kerül az iskola, rajzolás, az idõjárás, az állatok. Meg-megmosolygom a vicceit.
Megnézi az arcomat, és örömmel nyugtázza, hogy alig látszik. Lehord élõben is – hiszen chaten már megtette -, és elmondja, hogy örül, amiért végre jól kijövök Ethannel.
Bár ezt azért erõs túlzásnak tartom.
„Jól.”
A légkör hirtelen változik meg. Emma lassít léptein, én pedig már tudom, hogy valami nincs rendben.
Már mikor indultunk úgy tûnt, valami probléma van. Legalábbis idegesnek tûnt, és a sok beszéddel ezt próbálta leplezni.
- Történt valami? – kérdem, miközben õ apró köveket lökdös cipõjével.
- Figyelj, Audrey… - kezdi, majd alsó ajkára harap. Várom, hogy folytassa, de nem teszi.
- Emma. Barátok vagyunk, igaz? Bármi is történt, hidd el, megpróbálok neked segíteni, ahogy tudok – vetek felé egy apró mosolyt, de õ csak még idegesebb lesz. Kezét kezdi tördelni, gyönyörû szemeivel a földet bámulja.
- Figyelj… Én… - motyogja, majd lassan kihúzza magát, hogy ne tûnjön olyan idegesnek. – Nem tudom, hogyan mondjam – neveti el magát idegesen.
- Emma, nem tudom, mit akarsz mondani, de nem lehet olyan szörnyû – bátorítom.
- Rendben. Csak… Kimondom – itt hatásszünetet tart. – Én… együtt vagyok valakivel.
Döbbenten pislogok párat. Hirtelen fel sem fogom mit mondott.
- Oh, szerencsés fickó lehet… - mosolygok, és érzem, ahogy szívem megsajdul.
- Nem fiú.
Végre felém pillant. Szemei segélykérõn pillantanak rám.
- Úgy érted…
- Igen – vág szavamba. - Leszbikus vagyok, Audrey. Emily a barátnõm. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem mondtam el, de… én…
Látom szemein, hogy igazat mondd. Nem vagyok egy jó emberismerõ, de…
Nem tudom elképzelni, hogy Emma egy ilyen fontos dologról hazudna nekem.
- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad, Emma – mosolygok rá.
Szavaim ellenére, szomorúság lesz úrrá rajtam.
Szóval van valakije. Ráadásul lány.
- Istenem, Audrey. Köszönöm.
Megkönnyebbülten fújja ki a levegõt. Kezeit leengedi.
Ebben a pillanatban megfordul a fejemben, hogy én is elmondom neki, hogy nem csak a lányokhoz vonzódom, de nem bírom szólásra nyitni a számat. Képtelen vagyok vele õszinte lenni, és ez még jobban fáj. Emma megérdemelné, hogy elmondjam neki.
- Ethan tudja? – kérdem halkan, mire fejét rázza.
- Kérlek, ne mondd el neki, Audrey. Nem tudom, mit szólna hozzá… Nem akarom, hogy ez befolyásolja a kapcsolatunkat…
Már mindent értek. Emma végig észre sem vette, hogy mindkettõnknek tetszett. Pedig a vak is látta, hogy próbálkozunk nála. Õ azonban annyira Emilyt figyelte, hogy a szemeit ránk se emelte. Mindvégig egy kilincs nélküli ajtón kopogtattunk Ethannel, és mi észre sem vettük ezt. Õ pedig nem is hallotta.
- Rendben. Bár, ha engem kérdezel, megérdemelné az igazságot…
Egy nagyobb követ rúg meg, ami lassan az árokba gurul.
Egy motoros nagy hévvel halad el mellettünk, a lámpájának fényében látom, ahogy Emma szomorúan mosolyog.
- Tudom. És el fogom mondani neki – lassan õ is zsebébe csúsztatja kezeit. - De nem ma este.
Azzal mindketten gondolatainkba feledkezünk.
Némán sétálunk a találkozó helyéig, és azon agyalok, vajon Ethan mit fog szólni, ha Emma majd elmondja neki?
El fogja? Lesz hozzá elég bátorsága?
És mit fog ehhez szólni, Ethan?
Emma barátai, vajon tudják?
Egy mondatot ismételgetek magamban.
„Gyávább vagyok, mint Emma.”

Egészen addig csöndben sétálunk a kevésbé forgalmas út mentén, amíg az egyik sarkon, a padon meg nem pillantjuk a társaság nagyját. Emma magára ölti a legszebb mosolyát, majd köszönt mindenkit. Én is lepacsizok a srácokkal és köszönök Emilynek.
Richie és Tomy elég egyszerûek, könnyen elbeszélgetek velük. A hangulat kicsit jobb lesz, ahogy elindulunk végre, a bár elõtt pedig megpillantom Ethant.
Emma boldogon köszönti, a többiek is hasonlóan.
Remélem, most nem tervez semmi hülyeséget.

A kis kocsmaszerûségben lehet számokat kérni. Bömböl a zene, és a fények szuperek. Páran épp táncolnak, és a pultnál is sokan üldögélnek. Leülünk az egyik még szabad, kopott, kicsit koszos asztalhoz négyesben, Emily és Emma pedig elmegy italért.
Ha belegondolok, eléggé látszik rajtuk, hogy valami van köztük. Csak sosem akartam meglátni.

- Hé, hogy vagy? – bököm meg Ethant mellettem, miközben a két lányt figyelem, ahogy a csapossal beszélgetnek.
- Vagyok… - válaszolja kissé színtelenül. – Te? Egy fokkal jobban nézel ki…
- Jól, kösz – mondom, majd apró mosolyt erõltetek magamra. Ekkor visszatér a két lány is, kezükben egy-egy tálca sör.
- Az elsõ kört mi álljuk! – nevet Emily, majd két - számomra - idegen lánnyal kezdenek beszélgetni.
- Úgy döntöttem, hogy ma leiszom magam – nézek a mellettem ülõre, majd megragadom az egyik söröskorsót. Emmához megyek, és bekapcsolódom a beszélgetésbe.
A két lány Nina és Emma. Igen, névrokonok, bár a lány magasabb a mi Emmánknál, és rövid barna haja miatt nem valami feltûnõ jelenség. Nina, a festett vörös hajú, kicsit molett lány, csak Em-nek hívja a barátnõjét.
Õk ketten úgy határoznak, elmennek a közelben lévõ kocsmába megnézni, ott milyen a kínálat, és minket is hívnak magukkal, én már közben egy rózsaszín hajú lánnyal szemezek, így nemet intek. Emma és Emily pedig azzal válaszolnak, hogy nem szívesen hagynának most itt minket, szóval a két lány eltûnik, õk pedig kiülnek a hátsóteraszon lévõ fotelekbe, a cigizõ, félig alvó csapathoz ismerkedni, és kicsit kettesben turbékolni.

Én közben a lányhoz megyek.
Közelebbrõl, már jobban meg tudom nézni magamnak. Tetoválások vannak a karján, nem túl dús, nap által már kiszívott rózsaszín haja miatt nagyon kitûnik a tömegbõl. Fekete rövidnadrág és egy fehér felsõ van rajta. Nem is értem, hogy nem fagyott még meg.
- Meghívhatlak valamire? – kérdem, ahogy mellé könyökölök.

***

Az este hihetetlenül gyorsan pörög. A lánnyal, akinek a neve Amanda, gyorsan ivott, én pedig példáját követve egymás után gurítottam le a töményeket. Hol ez, hol az jött, õ rendelt, én pedig fizettem, de ez rendben volt. Ezt akartam. Valakit, akivel ihatok.
Nem is keresem már Emmát, se Ethant. Úgy érzem, a szívem próbálja magát újraindítani, csak nem igazán sikerül neki.

Képszakadás, majd arra eszmélek, hogy Amandával smárolok a bejáratnál. Az õ keze pólóm aljánál játszik, én pedig combját markolom. Kezem feljebb csúszik, mire a csaj ellép tõlem.
Beharapja alsó ajkát, huncut mosolyt vet rám.
- Hova sietsz? – nevetgél, majd maga után vonszol a hátul lévõ fotelekhez.
Emma és Emily még ott ücsörögnek, nagyban beszélgetnek a többiekkel.
- Audrey! – kiált Emma, amint meglát. – Megjöttetek a sétából? – kérdi, és kacsint egyet.
Kissé értetlenül állok a kérdés elõtt, de szerencsére nem vár választ.
Leülök az egyik fotelbe, Amanda, pedig az ölembe helyezi magát kényelembe, pedig lett volna még üres hely.
- Ethan? – kérdem kissé zavarodottan.
Emma összevonja a szemöldökét.
- Utánatok ment. Nem találkoztál vele?
Ekkor beugrik.

Annyi tömény után, a fülledt benti levegõrõl szinte azonnal lerészegedtem.
Amanda kihívott sétálni egyet, és utána csak arra emlékszem, hogy Ethannel ordibálok, hogy kurvára semmi köze ahhoz, mit mûvelek, aztán meg majdnem hánytam is.
Azt hiszem Amanda adott valamit, és…
Zsebembe csúsztatom kezem, ahol egy kis zacskót tapintok ki.
Oh.
Oh!
Szóval ezért…
Elõttem Amanda szívott egy padon, majd épp azt akarta megmutatni hogyan kell, mikor Ethan megjelent.
Fogadni mernék, hogy unatkozott, és Emma utánunk küldte. Miért jött volna magától?
A lényeg, hogy biztosan összevesztünk.
Nem próbáltam ki.
Azt hiszem.
„Szóval ennyit ért neked Emma, mi?”
Ethan hangját hallom fejemben, és elönt a bûntudat.
A francba.

***

Reggel arra kelek, hogy valaki bevágódik mellém az ágyba.
- Öcsi! – szinte rám fekszik, miközben kiveszi a fejem alól a párnát.
- Nem vagy idõsebb – nyögöm álmosan, mire felnevet. – Tûnj innen.
Biztos Ron engedte be. Már délután lehet.
- Hát ezt kapom, amiért idáig elutaztam azért, hogy lássalak?
- Azt mondtam, hagyj békén – azzal átfordulok a másik oldalamra.
Próbálok visszaaludni, de addig baszogat, lököd, beszél, amíg meg nem elégelem. Felkelek, és inkább a fürdõbe vonulok elõle.
- Mi a francot mûvelsz itt, Morgan? – morgom, miközben a földön ücsörgök, és a fejemet fogom. Forog a világ, és fáj a hasam.
- Jöttem meglátogatni téged.
- Csodás.
- Örülhetnél nekem!
- Nem szóltál, hogy jössz.
- Ez volt a lényeg. Meglepetés!
- Én csak a kellemes meglepetéseket szeretem – nyögöm, miközben szememet dörzsölgetem.
- Na, Audrey. Ne legyél ilyen, inkább… - kezdené, de inkább megeresztem a vizet, hogy ne halljam, ahogy beszél.

Nagyjából egy óra múlva, kissé emberibb formában lépek ki a nappaliba, ahol Morgan a telefonommal babrál.
- Nagyon helyes ez a srác – motyogja vigyorogva.
- Mit mûvelsz?! – kérdem riadtan, majd kitépem kezébõl a készüléket.
Egy beszélgetés van megnyitva. Ethannel.
Mióta az ismerõsöm?
Biztosan megtalálta a nevét a névjegyzékbe, az üzeneteknél.
Dühödten mérem végig Morgant.
Visszaolvasom az üzeneteket.
Én: „Szia”
„Szia”
„Mizujs?”
„Mit akarsz?”
„Milyen morcos valaki.”
„Csodálod?”
„Miért is?”
„Nem emlékszel?”
„Mire?”
„Ne szórakozz velem, Audrey.”
„Mérges vagy rám?”
„Nem. Miért lennék az? Ahogy mondtad, semmi közöm hozzád.”
„Sajnálom.”
„…”
„Komolyan.”
„Most mégis mi történt veled?”
„Semmi. Mi lenne, ha kiengesztelnélek?”
„Mire gondolsz?”
„Egy mozi?”
„Kettesben szó sem lehet róla.”
„És, ha négyen lennénk?”
„Ki a negyedik?”
„Meglepetés.”
„Ha nem az a tegnapi csaj, akkor tegyük fel, hogy benne vagyok.”
„Tökéletes!;)”
„Mikor?”
„Ma?”
„Ma?! Nem vagy másnapos?”
„Hmm. Megoldom. Hatkor a mozinál?:D”
„Legyen. Akkor hívom én Emmát.”
„Jó;)”

Elfut a méreg. Érzem, ahogy vörös lesz az arcom szégyenemben.
- Te képes voltál írni neki?! – üvöltök rá, azzal felkapok egy pulcsit, és kimegyek az utcára sétálni.
Édes jó istenem. Ennél megalázóbb nehezen lehetne.
Friss levegõre van szükségem. Jelenleg fel tudnám pofozni Morgant.
Miért jött ide? Miért most?!

Tumblr

 - Nyald fel… - köpi a szavakat felém. Megrezzenek.  
- E-elnézést… véletlen volt – kezdek szabadkozni, majd feleszmélve kihúzom magam. Tanultam ugyan önvédelmet, de egy ekkora állat ellen semmi esélyem.
- Ha nem nyalod fel önként, felnyalatom veled én, te kis szarkupac – jön lassan közelebb hozzám. Felém tornyosul, így még ijesztõbbnek tûnik.
- Kifizetem! – vágom rá, majd zsebembõl elõkotrok pár dollárt, amit nemes egyszerûséggel kiüt a kezembõl. Most már az is minket néz, aki eddig nem vette észre, hogy mi történik. Várják, hogy a dolog eldurvuljon, és valami izgalmasat mesélhessenek otthon a meccsrõl.
„A nagy kopasz motoros szétverte a kis srácot.”
Jó, mi? 
- Azt hiszed, a pénzed kell, te kis köcsög? – nevet fel. 
- Sajnálom – emelem fel kezeimet megadóan –, hozok másikat – erõltetek magamra egy kínos mosolyt, majd hátrapillantok. Ethan döbbenten bámul minket. Gondolom, nem nagyon tehetne õ se semmit, nem is baj, ha nem avatkozik közbe.
A poharat felkapva indulnék el mellette, de õ a vállamnál fogva visszalök. Nagyon verekedni akar. 
A félidõnek vége, az emberek körülöttünk még mindig minket figyelnek.
- Ho-hó – húzza össze szemöldökét. - Mondtam te kis takony… Vagy felnyalod, vagy én nyalatom fel veled.
Tanácstalanul bámulok a férfire. Mi a franc?
- Süket vagy?! – kezd el ordítozni. Elfut a méreg. Ekkora egy…
Kezem ökölbe szorul. 
- Takarodj le, és nyald fel, amit kiöntöttél – szólít fel újra, lenézõen. 
Felemelem fejemet, majd számat elhúzva, a helyzetet megelégelve, csak annyit mondok:
– Baszd meg.
A fickó szinte azonnal lendíti karját, és esélyem sincs kitérni elõle ezen a kis helyen, így telibe kapom az ütést.
Cipõ csattan testem mellett, majd hatalmas reccsenés.
Lassan tápászkodom fel a földrõl. Jobb arcom zsibbad, a fájdalom lassan kezd szétterjedni testemben. Szisszenve nyúlok ajkamhoz, ami felszakadhatott, csak ekkor pillantok fel.
Mellettem Ethan áll, jobb kézfeje véres, a nagydarab férfi a földön fetreng, az õ arca is tiszta vörös.
Döbbenten pislogok párat.
Mi a franc történt?
Ethan megilletõdve pillant le rám.
Mi?!
- Azonnal abbahagyni! – lép hozzánk egy rendõr, aki elsõsegély után szól.

Nagyjából tíz perc alatt kapun kívül találjuk magunkat, és valószínûleg örökre ki is tiltottak minket innét.
Csodás. Még a meccs végét se láttuk.
Mérges vagyok, amiért a biztonságiak minket találtak hibásnak. Lehet, hogy én öntöttem ki az üdítõt, de véletlenül, ráadásul én próbáltam megoldani a helyzetet, mialatt az az állat csak provokált. Ezt pedig többen is hallották.
Ethan nagyon ideges. Mint egy kisgyerek toporzékol, hangosan szitkozódik. Én csak magamban hordom el a pasast mindennek, ami csak eszembe jut. nem vagyok verekedéshez szokva. Az ilyen kínos helyzeteket is világéletemben kerültem.
Elindulunk vissza a város fele, tizenheteske pedig továbbra is csak dühöng.

- Az a kibaszott tirpák! Nem hiszem el, baszd meg! – ordibál, és dühösen felrúg egy kisebb követ az út szélén.
- Jól vagy? – kérdi nyugodtságot erõltetve magára.
Meglep a kérdése. Nem, nem jól fogalmazok. Meglep, hogy Õ kérdezi ezt tõlem. 
Már rég besötétedett, így kezeimet zsebre vágom. Igazán lehetne már jobb idõ.
Gondolataimba merülök. Mégis mit kéne mondanom?
- Amit az elõbb csináltál… - kezdem, majd végigpillantok rajta – az elég menõ volt.
Értetlenül vonja fel szemöldökét. 
- Ha te nem vagy… az a fickó engem péppé ver. Egyszóval, kösz. 
Hát, valószínûleg jöttek volna az õrök, és, ha te nem vagy, nem kerültem volna ilyen helyzetbe, mert el se jövök… de ez jelen pillanatban mellékes, azt hiszem. Így alakult.

Annyira idegesítesz Ethan. Mióta ismerlek, nem várom annyira, hogy írjon Emma. És ez nagyon rossz érzéssel tölt el. Természetesen nem kedvelem Ethant, szó sincs róla. Csak elvonja a figyelmemet, és bajt okoz, emiatt kicsit úgy érzem, hogy mi ketten reménytelen szerencsétlenek valahogy kiteszünk egy normálisát is.
Bár sok mindent nem tudok róla, azt se gondoltam volna, hogy a védelmemre kel, de már nem tudom õt utálni. Még, ha csak bûntudatból hívott is el.
Egy kicsit elmosolyodom.
- Nem is haragszol? – kérdi meglepetten. Látom arcán, hogy tényleg nagyon le van döbbenve.
- Az én hibám… de ez így is egy jó este volt… - vigyorodom el, de ebben a pillanatban ismét belém nyilall a fájdalom. Arcomhoz nyúlok. Istenem. 
Õ is elneveti magát. Ez teljesen feloldja a hangulatot. Nem is vagy te olyan megközelíthetetlen, Ethan.
Elõszedek egy zsepit, és ajkamat kezdem törölgetni. Tiszta vér.
- Akkor most, kísérj el a kórházba – jelenti ki nyugodtan, mire döbbenten pislogok párat.
- Mi? – kérdem értetlenkedve.
- Szétrepedt a varrat… meg gondolom te is örülsz, ha rád néz egy orvos – ezt pedig pont úgy mondja, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy az oldalán egy mély nyílt vágással sétálgat. Elõrébb dõlök, miközben megyünk, így már látom, hogy sötét felsõje bõréhez tapadt, és vöröses folt éktelenkedik rajta.
- Miért nem szóltál elõbb? – kérdem mérgesen, mire csak hetykén vállat von.
Basszus, Ethan. Eddig nem voltam mérges, de már az vagyok.
Olyan felelõtlen vagy!

Nem szól semmit, én pedig sietõsre fogom a dolgot, és magamban próbálom felmérni a terepet. Merre lesz a leggyorsabb, merre tudunk rövidíteni?
Idegesen pillantgatok körbe. Jó felé megyünk? Sehol egy taxi…


Nagyjából fél óra bolyongás után sikerül elérjük a kórházat, ahol már minden csöndes. Aggódva magyarázom a helyzetet a recepciósnak, aki hívja az orvost. Ellátják Ethant, aki kap egy kis fájdalomcsillapítót, majd az én arcomat is megnézik. A számon lévõ sebet lefertõtleníti, és kapok rá egy tapaszt, meg fájdalomcsillapítót, majd utunkra bocsájtanak bennünket.

Olyan nyugodtnak érzem magam, hogy felõlem aztán felgyulladhatna akár a ház is.

Kis ideig bolyongunk, és egészen a belvárosig jutunk. Igazából nem tudom ki követ kit, csak megyünk. Hova? Nem tudnám megmondani. Leülünk az egyik tömbház hintájára.
Nevetve döntöm hátra a fejem.

- Mindig is akartam egy háziállatot – jelentem ki, miközben meglököm a hintámat.
- Én is – bólogat, majd az eget kezdi bámulni. – Macskákat.
Elmosolyodom. Pedig azt hittem kutyás.
Vicces elképzelni, ahogy egy cicával játszik és a földön fetreng.
- Olyan szép este van. nincs egy felhõ se – terelem a témát.
- Igen. Imádom az ilyen estéket – sóhajtja, én pedig lassan megállok.
Abbamarad a hinta nyikorgása. Csöndes némaságba burkolózunk. Abba a jó fajtába, amibe szívesen ülsz. Abba a fajtába, ami nem zavar, ami átölel. Megnyugtató. Mély levegõt veszek.
- Nem kéne, haza indulnunk?
Így a lámpa fényénél egész helyesnek tûnik. Nem az esetem, de egész helyes…
- Mhm.
Ez aztán a válasz.
Ködös tekintettel pillantok rá.
Miért csak ilyenkor ilyen jó fej?
- Menjünk, Ethan – felkelek, de õ még mindig nyugodtan ücsörög, így hát kezemet nyújtom felé, hátha erre már reagál valamit.
Kissé lassan ugyan, de elfogadja a segítséget, és felhúzom a hintából.
Mellette indulok el a belvárosi park felé. Ott szoktak lenni taxik, ha jól emlékszem. A helyzetet felmérve, biztosra veszem, hogy ilyen állapotban gyalog nem tudnám haza juttatni se õt, se magamat. Nem is tudom, talán jobb lett volna, ha nem kapunk ennyi gyógyszert.

Az elsõ taxiba beugrom, és kisé lassítva, gondolataimat összeszedve megkérdezem mennyi a díja. Miután kifutott minden vér az arcomból az összeg hallatán, el kell gondolkoznom azon, vajon mit tegyek.
Nincs elég pénzem arra, hogy mindkettõnket hazavigyem, így úgy döntök, leszek olyan kedves, hogy Ethant, ma kivételesen elszállásolom a kanapénkon.

Ron biztos tudni fogja, hogy az én haverom lehet. Remélem, már otthon van, mert ha éjnek éjjelén, miközben próbál halkan beosonni a szobájába, Ethanbe botlana, biztosan halálra rémülne.

***

Reggel nagyon korán felkelek. Arcom úgy fáj, hogy alig tudom kinyitni a számat.
Felszisszenek, ahogy ajkamhoz érek.
Vajon mennyire nézek ki szánalmasan?
Vajon, Ron mennyire fog röhögni rajtam?

Felidézem magamban az este történteket.
Ethant alig bírtam kirángatni a taxiból, majd felcibálni a második emeletre hozzánk. Nem jó a lift.
Ezek után, még le kellett fektetnem, úgy, hogy ne a sebét nyomja, és le kellett szednem a cipõit, mert ha szétrugdalja a kanapét, akkor Ron megöli. Közös, persze, de mégiscsak az õ pénzét vonták le ezért a kétszemélyes bõrkanapéért.
Ethan alig fért el rajta, ezen emlékszem, hogy nevettem is kicsit, végül nem fürödtem, egyenesen az ágyamba dõltem.

És így hajnali ötkor, hétfõn ébren vagyok.
Csodálatos.
Vissza akarok feküdni még egy kicsit, mivel a többiek biztosan alszanak még, de nem igazán jön az álom a szememre, így ébren forgolódik egészen addig, amíg a nappaliból hangokat nem kezdek hallani.

Ethan felébredt?

Felkelek, felveszek egy felsõt, és egy melegítõt, majd kinyitom az ajtót. Ethan a földön fekszik, de nem ébredt fel. Azért, ez nem semmi.
Takaró nélkül fekszik a parkettán, hassal lefelé. Ha így marad, megfázik.
Sóhajtva guggolok le mellé, majd megrázom a vállát, de csak elfordítja a fejét.

- Ethan – szólok rá halkan, hogy Ron nehogy felkeljen. – Ébredj.
Ismét megrázom. Erre már úgy tûnik, reagál.
- Mi van már.
- A padlón fetrengsz – tudatosítom vele a dolgot.
- Hogy mi va… - kezdi értetlenül, ahogy feltornássza magát, de lepisszegem. Fejemmel a csukott ajtó felé bökök.
- Itt aludtam? Nálatok? – kérdi értetlenül.
Bólintok.
- Így tûnt egyszerûbbnek. Mosdó ott – mutatok az egyetlen nyitott ajtó felé, majd felkelek, hogy egy kis kaját csináljak magamnak.
- Éhes vagy? – kérdem, mielõtt becsukná a mosdó ajtaját.
Hümmögve válaszol, amit nem igazán tudok mire vélni, így úgy döntök, nem csinálok neki semmit. Ronnak se szoktam, õ miért lenne más.

Mikor végre kijön, kicsit már emberibbnek tûnik.
- Jól aludtál? – kérdem két falat között, mire elhúzza a száját.
- A föld kényelmesebb volt, mint a kanapé – húzza ki magát.
- Kinek, mi jut – vigyorgok, majd a mosogatóba teszem a tányért.
- Meg kéne, kínáljalak? – kérdem viccesen, de õ láthatóan túl álmos még ehhez.
- Haza megyek – jelenti ki, mire hümmögök egy keveset.

Pont ekkor lép ki Ron a szobájából.
- Mi folyik itt ilyenkor? – nyöszörög, majd nagyot ásít.
- Nem szóltam, hogy a KKKK ma itt tart gyûlést?
- KKKK?
- Krónikus Korán kelõk Közössége.
 - Nagyon humoros, Audrey. Mondtam már, hogy szörnyûek a vicceid?
- Mióta itt lakom, csak minden nap.
- Mi már találkoztunk – néz Ron, Ethanre, aki elgondolkozva bólogat.
- De én nem is zavarnék tovább – erõltet magára mosolyféleséget, majd egy gyors köszönéssel távozik is.
Vigyorgok az eseményeken.
- Mi történt tegnap? – kérdi Ron az arcomat bámulva.
- Hosszú. Egy nagydarab izomagyú úgy gondolta jelenetet rendez.
- Megvertek? – kérdi.
- Nem, csak behúzott nekem egy kiba-.. nagyon nagyot – javítom magam gyorsan. Még a végén ezért is fizethetek. Ethan miatt egy csomó pénzemet elköltöttem. Taxi, jegy…
Le vagyok égve, ráadásul az arcom jelenlegi kinézete miatt szerdáig nem akarok senkit magánórán fogadni, szóval itthon fogok üldögélni. Miért érzem úgy, hogy takarítanom kell majd?

***

Péntek délben rám ír Emma, hogy mit szólnék, ha együtt elmennénk kicsit szórakozni egy bárba?
Természetesen beleegyezek, sõt, hálás vagyok, amiért elhívott. Így lesz okom kimozdulni.
Alig várom, hogy a történtek után végre egy olyan napom lehessen, amikor nem nekem kell valakire vigyáznom. Arcom már szépen rendbejött, szóval már azt tervezgetem, miket fogok inni. Most az egyszer én fogok becsípni. 

Tumblr RP blog Reirával

- Komolyan nem hiszem el, hogy ezt teszed velem… Azok után, amit múltkor lemûveltél, az lett volna a minimum, hogy engem is elhívsz! - morog Emma azon a tipikus álsértõdött hangján a telefonba.
Elmosolyodom.
Kicsit elhallgatok, egy pillanatig gyötör csak a lelkiismeret, aztán eszembe jut, hogy ez most kivételesen nem róla szól.
- Rég találkoztunk már, suli? - igyekszem terelni a beszélgetést.
A legkevésbé sem akarok Emmával beszélni arról a pszichopata nõstényrõl, meg az elõtte történtekrõl… Persze gyanítom, hogy így is minden részlettel tisztában van. Audrey gondoskodik az információpótlásról.
Emma tiszteletben tartja a magánéletem, és tudja, ha én nem beszélek róla, akkor õ sem hánytorgatja fel.
Mesél egy keveset még, olyan jól esik hallani a hangját. Néha nagyokat vihogunk a történetein, ilyenkor jövök rá, hogy mennyire hiányzott az életembõl.
- Ethan, örülök, hogy ilyen jól kijöttök Audreyval… Én megmondtam, hogy jó lesz - hallom, ahogy vigyorog, egyszerûen én sem bírom abbahagyni a mosolygást.
Tehetsége van hozzá, hogy az embereket a legszarabb helyzetben is felvidítsa.
- Ne hamarkodd el - mondom magamra erõltetve egy kis komolyságot, ami természetesen nem marad meg sokáig. Mégis csak Vele beszélgetek.
- Ne legyél ilyen pesszimista, Eth. Ja és a hockey meccs miatt még számolunk - mondja a szigorú Emmás stílusával, majd felnevet.
Lassan elköszönünk egymástól.
Mielõtt letennénk, hírtelen lelkizik velem egyet, hogy igazán szólhattam volna Jessicáról, és hogy ne felejtsem el, hogy még mindig barátok vagyunk. Emma ellent mond az elveinek ezzel, én pedig olyan mérhetetlen lelkiismeret furdalással köszönök el tõle, amit legutóbb a piálós esettel kapcsolatban éreztem.  

Az este folyamán még váltotunk pár üzenetet Audreyval. Olyan fura érzések kavarognak bennem. Egyszerre vagyok türelmetlen, izgatott és kétségekkel teli. Ez az egész arra megy ki, hogy megháláljam, amit értem tett, de egy Hockey meccs úgy sem lehetne elég egy olyan mértékû tett után. Valószínû még hetekig, hónapokig fogok utána caplatni, hogy valamit kitaláljak, amivel újra egyenrangú emberekként nézhetünk egymásra.
Bassza meg, miért segített nekem?
Gyötör az érzés, hogy tartozom neki… 

***

Eljött a meccs napja. A délelõttöt a szokásos, uncsi, sportmentes hobbijaimmal ütöttem el. Sétáltam egyet a parkban, kávéztam és titkon reméltem, hogy Audrey küld egy üzenetet, hogy inkább még sem jönne el.
Most, hogy Emma visszatért az életembe, újra felütötte a fejét a féltékenység gonosz manója, amit az sem kárpótol jelen esetben, hogy Audrey megmentette a tyúkszaros kis életem. 

Jóval hamarabb odaérek az arénához. Bõven van idõm megvenni a jegyeket, és eldöntöm magamban, hogy kedves és jóindulatú leszek. Ez még is csak a tartozásomról szól.
Lassan egyre több ember gyûlik a bejárathoz. Számomra teljesen ismeretlen férfiak és nõk köszöngetnek nekem, de voltaképp rájuk sem hederítek, tekintetem egyre csak a mogyoróbarna hajú “kisfiút” keresi a tömegben.
Megcsörren a telefonom, de szinte abban a pillanatban fel is bukkan elõttem.
- Azt hittem, már nem is jössz - vetem oda enyhe gõgös hanglejtéssel, majd mosolyra húzódik a szám.
- Pedig majdnem idõben érkeztem. Megvetted a jegyeket? – kérdezi, majd végigmér.
Elvigyorodom és meglengetem elõtte a két papirost, majd bólintok.
- Azta. Középre? – érzem azt a vidám kisfiús hanglejtést.
Szinte látom, ahogy karácsonykor hasonló örömmel vetõdik rá az ajándékokra.
- Már nem volt hely az olcsóbb sorokba – vonom meg a vállam és elvigyorodok.
- Tudsz visszaadni? - bökdösi meg a karomat miközben a zsebében matat.
Egyre többen tolonganak a bejárat elõtt, mi pedig hamar elrendezzük a jegyek árát.
Izgatott vagyok, végre láthatom élõben a Monthreal Canadians csapatát.
- Na és jobban vagy? – kezdeményez beszélgetést. Igyekszem rendesen viselkedni.
- Aha. Alig érzem – húzom ki magam, mire benyilal az oldalamon nyugvó friss varrat.
- Beszéltél, Emmával? – kérdezi.
Hírtelen ismét rosszul érint az egész dolog, pedig már majdnem túltettem rajta magamat.
- Mhm. Eléggé kiakadt, amiért nem szóltam neki elõbb - csóválom meg a fejemet. Hangom most biztosan gondterheltebbnek tûnik a kelleténél, de õ ezt nem értheti.
- Nem csodálom – feleli, majd megindul a sor befelé.

Lassan jutunk el az üléseinkhez, igyekszem utat törni magunknak, de nagyobbnál nagyobb darab emberek is kerülnek az utunkba. Százkilós, tetovált motorosok ülnek le mellénk, de teljesen hidegen hagy. Végre felpezsdül a vérem és jól érzem magam.
Torkom szakadtából üvöltök, amint a csapatok felvonulnak a jégpályára. Néha a szemem sarkából meglesem Audreyt és jó érzésekkel tölt el, hogy ennyire élvezi az egész estét.
Nem elég… ez nem egy kárpótlás, ezt egy normális ember megtenné anélkül, hogy valami féle tartozást akarjon leróni. Túl szánalmas próbálkozás a részemrõl?
Fél idõnél már érzem, hogy a hangszálaim kezdik feladni az egész estés ordító maratont.
Audreyval egymásra vigyorgunk, az arénát belengi az a tipikus „most bármi megtörténhet, mert boldog vagyok és szurkolok a csapatomért„ érzés.
Azon kapom magam, hogy eltûnik mellõlem. Gondolom, mosdó ügylete támadt, úgyhogy csak elõkapom a telefonom és megírom Emmának a mérkõzés állását, és hogy milyen jól érezzük magunkat.
„Ajánlom is, hogy érezzétek jól magatokat… ha már én nem lehetek ott.”
Mosolyodom el, majd megpillantom a visszafele botorkáló Audreyt.
Számolom a gyilkos pillantásokat, amiket a lábtaposásokért kap, szórakoztató látványt nyújt. Most biztos idiótának tart, hogy vigyorogva bámulom õt.
Már majdnem odaér az üléséhez mikor a mellettünk tivornyázó motorosok közül a legnagyobbnak a kiveri a kezébõl a Pepsi-jét.
Bassza meg Audrey, ne most csináld itt nekem a balhét… ennek az estének jónak kéne lennie. Óh, uram add, hogy a motorosnak jó kedve legyen!
Temetem az arcomat a kezembe lesütött szemekkel.
- Ezt nem hiszem el… - súgom magam elé.
Audrey rémülten pattan mellém és összeszûkült pupillákkal bámulja a bõrkabátos, fejkendõs fickót.
Az ürge lassan tápászkodik fel, ölébõl patakzik a jeges kóla.
Egetrengetõ morgás tör fel a torkából, szemei szikrákat szórnak.
Kezdem úgy érezni, hogy itt kivégzés van készülõben.
- Nyald fel… - veti oda a fickó vicsorogva, majd odarúgja Audreynak a poharat.
- E-elnézést… véletlen volt – habogja Audrey, egy pillanatig rémült kislányként szûköl, majd kihúzza magát. Igyekszik nagynak tûnni a kétméteres, hájas alak mellett.
- Ha nem nyalod fel önként, felnyalatom veled én, te kis szarkupac – sétál oda lassan a kõvé dermedt mogyoróbarna hajú férfiúhoz.
- Kifizetem! – vágja rá Audrey és a zsebében kezd el matatni.
Pár darab papírpénzt és aprót nyújt felé remegõ kezekkel, amiket a bõrkabátos nemes egyszerûséggel kiüt a kezébõl, és két sorral lejjebb hullanak a nézõk közé.
Mindenki dermedten bámulja a jelenetet, köztük én is. Erre most nem voltam felkészülve, nagyon nem.
Ennek az estének az volt megírva, hogy jónak és élvezetesnek kell lennie…
- Azt hiszed, a pénzed kell, te kis köcsög? – nevet fel a fickó.
Kezdem érezni, ahogy elönt a méreg, a gyûlölet egy ismeretlen ember iránt, akit legszívesebben itt helybe kettétépnék. De rég éreztem már ilyet, úgy hiányzott…
- Sajnálom – emeli fel megadón a kezeit Audrey, majd lehajol a pohárért – hozok másikat – erõltet egy kínos mosolyt az arcára és rám pillant.
Nem tudom, hogy ez most segítségkérés volt, vagy egy „megoldom a helyzetet” tekintet, de remélem, látja, hogy minjárt szabadjára engedem az elzárt vadállatot.
Csak most ne hagyj itt ezzel Audrey, mert bajok lesznek. Nem akarom még ennél is jobban elcseszni az estét.
Lesütött szemekkel, kezében a pohárral indulna el.
Az emberek nagyokat ujjonganak, a meccs folytatódik. Lemaradunk az évtized mérkõzésérõl egy ilyen baromság miatt.
- Ho-hó – löki vissza Audreyt a vállánál fogva.
Értetlenül pillog rá.
- Mondtam te kis takony… Vagy felnyalod, vagy én nyalatom fel veled – köpi a szavakat Audrey arcába, aki zavarodottan kémleli a fickó tekintetét.
- Süket vagy?! – kezd el ordítani hírtelen.
Mindketten összerezzenünk. Már nem bírom sokáig visszatartani az õrjöngõ Ethant. Szinte ordít a fejemben. Egyik felem a legkevésbé se akar balhét, a másik pedig szinte sóvárog a vérontás iránt.
Igen, tudom. Pszichológiai eset vagyok.
- Takarodj le, és nyald fel, amit kiöntöttél – szavai szinte karistolják elmém tábláját.
Tagoltan beszél, mintha egy értelmi fogyatékossal kommunikálna.
Audrey felemeli fejét, száját vonallá szorítja, és csak annyit présel ki a fogai közül – Baszd meg.
Egy szempillantás alatt történik minden.
A motoros fickó olyan gyorsasággal kever le egyet Audreynak, hogy csak annyit érzek, hogy a lábamba kapaszkodva csapódik a talajnak.
A motoros az idegességtõl remegve és vicsorítva indul meg az értetlenkedõ, repedt ajkú fiú felé.
Én pedig mintha kiléptem volna a testembõl…
Egyszer csak azt veszem észre, hogy a motoros a földön fetreng és vérben úszik az egész arca. A fülem cseng, én pedig ott állok elõtte. Az öklöm sajog, az oldalam nyilal. Gondolom a hírtelen mozdulat miatt teljesen felrepedt a varratom.
A motoros egyik haverja nekem akar jönni, egy másik lefogja, egy harmadik pedig a földön fekvõ orcáját csapkodja, aki nem reagál.
Az egész egy negyedórás jelenetnek tûnt a szemeimmel nézve, persze nem lehetett több öt másodpercnél.
Megilletõdve pillogok Audrey-ra aki hasonló tekintettel bámul rám a kólás tócsából.
- Azonnal abbahagyni! – lép oda ordítva egy kék ruhás biztonsági õr. Aki egybõl elsõsegély után szól a rádióján.  

Tumblr - Rp Blog Nysseraddal. 

Szombatig gyakorlatilag semmi érdekes nem történik.

A lány vérben forgó szemeit nézem. Dermedten állunk mindketten, majd hírtelen elõhúz a harisnyatartójából egy pillangókést.
- Csak az enyém lehetsz… - morogja halkan, remeg az idegességtõl és a dühtõl.
Tanácstalanul feltartom a kezem és elindulok hátra, miközben közeledik felém.
Nem üthetem meg, hiszen ez csak egy megtébolyodott kislány… Olyan hangosan kalimpál a szívem, hogy a külvilágot szinte alig hallom.
Nekem ront, én pedig véletlenül leverem a kislámpámat. Szorítom a csuklóját, meglepõen erõs a méretéhez képest. Szemeibõl csak úgy patakzik a könny és nagyokat nyöszörög és szipog miközben próbálja belém mártani a kését.
Nem tudom meddig állunk így, olyan sok idõnek tûnik, de hírtelen megjelenik Audrey és lehámozza rólam a gyilkos hajlamú lánykát.
Pár pillanatig bámulom, ahogy mozgásképtelenné teszi. Annyira máshol járok, alig észlelem, hogy mi folyik körülöttem.
Magamhoz térek, és rögtön megragadom. Elengedem a fülem mellett minden Audreyra tett sértését, ez a nõ teljesen beszámíthatatlan.
- Ethan kéne egy kötél – préseli ki fogai között Audrey, ahogy próbálja lefogni a ficánkoló, üvöltõ nõszemélyt. Azonnal rohanok a függönyhöz és leszaggatom róla a díszes kötelet, amivel össze volt fogatva.
Nagyon céltudatosan csinálja az egész hadmûveletet, néha csak úgy elbámulom ahelyett, hogy segítenék. Olyan gyengének érzem magam, ennyire mélyen érintett volna ez az egész hajcihõ?
Hírtelen benyilal az oldalam, a fejem zsong ettõl az egésztõl.
Felszisszenve dõlök a hófehér falnak, amin egy hatalmas vérpecsét kerekedik. Erõsen rászorítom a kezemet és kissé begörnyedek. Fel se tûnt, hogy ez az idegbeteg csitri megvágott.
- Jézusom, jól vagy? – fordul felém döbbenten Audrey, mire én biccentek csak. Tenyerem alatt érzem, ahogy lüktet a frissen vágott sebem. Látom, ahogy idegesen pötyögni kezd a telefonján.
- Elõbb a rendõrséget hívd. Ez nem nagydolog, ráér – mondom kissé kiegyenesedve, ami egy fájdalmas szisszenéssel ér véget.
Gyöngyözõ homlokkal és szédelegve várom a csodát, hogy végre a rendõrség, vagy bármi elvigye ezt az embernek is alig mondható lényt a konyhámból.
Percekkel késõbb megjelenik Audrey nagyon felelõsségteljes arckifejezéssel és füléhez szorított telefonnal, majd utasítgatni kezd.
- Hadd lássam – parancsol rám, én pedig kötelességtudóan felemelem a pólómat. Nincs idõm azon gondolkodni, hogy most miért lett hírtelen ilyen segítõkész és jófej.
Egyszerre sziszegünk, ahogy a padlón ülve méregeti a sebem, közben hallom, ahogy a telefonban osztogatják neki az instrukciókat.
- Nem gondoltam volna, hogy idejössz – brekegem kicsit fájdalmas hangon miközben ellát.
Olyan borzasztó hidegek a kezei és ez az egész helyzet olyan kínosnak érzõdik, hogy pont a riválisom segít ki a bajban. Szemeimet elfordítom róla és próbálom terelni a gondolataimat errõl az egészestés mizériáról.
- Szólnom kellett volna, hogy nálam is járt… - mondja miután leápolta a vérzõ sebemet.
Mélyet sóhajtok, nem tudok rá haragudni azok után, amiken keresztül mentünk az elmúlt pár percben. Hamar elhessegetem a gondolatát is annak, hogy emiatt haragudjak vagy dühöngeni kezdjek. Cseng a fülem és kissé émelygek. Csak legyen vége… folyton elfelejtem, hogy mennyire nem bírom a vér látványát. 
- Szóval, volt barátnõ? - kérdi, a hosszas hallgatásunkat megtörve.
Bólintok, majd kicsivel késõbb folytatom - Jessica. Elõször nem tûnt ennyire… ragaszkodónak. Már vagy három éve, hogy nem hallottam róla.
- Tényleg ekkora nõcsábász vagy? – kérdi nevetve, amire most már én is elejtek egy mosolyt. Az este után nem gondoltam, hogy ma még lesz jó kedvem. 
- Persze. Igazi Casanova – rántom fel az egyik szemöldökömet csábosan.
Jessica ordibálása egyre fülrepesztõbb és idegesítõbb, de ráhagyom. Nem akarok foglalkozni vele többet, csak tûnjön már el végre.
Audrey látszólag megunja, idegesen áll fel és trappol el a konyháig, ahol valamirõl most beszélgetnek. Nem hallom, még mindig kissé cseng a fülem. Próbálok erõs, nagyfiú maradni, ami vérben tocsogó pólóval nem egyszerû.

Az este hamar eltelik. Egykettõre megérkeznek a rendõrök és a mentõsök, akik teszik a dolgukat. Kötelességtudóan elmondunk mindent, olyan gyorsan lezajlik az egész, hogy egyszerre azt veszem észre, hogy Audreyval már csak ketten maradunk a kupis, vérfoltos lakásomban.
Tényleg, õ miért is maradt itt végig?

- Majd dobd ki szerintem. Nem lesz rá szüksége – mondja, majd Jessica táskája felé biccent fejével.
Olyan más most az egész légkör… úgy érzem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, ami nem tudom jó-e esetünkben vagy rossz. Sokáig merengek, bámulom õt a falnak dõlve. Egészen észhez tértem, gyanítom a maroknyi fájdalomcsillapító az oka, amit a mentõs doki belém tolt.
- Kösz, Audrey – mondom a tõlem telhetõ legnagyobb õszinteséggel.
Komolyan, eddig bele se gondoltam. Mi lett volna, ha õ nincs itt?
- Ne köszönd… - mondja halkan, majd kilép az ajtón és eltûnik.
Percekig állok ott, olyan fura érzések kavarognak bennem ezzel az egésszel kapcsolatban.
Lehet csak pihennem kéne egyet.
Üveges tekintettel ácsorgok még egy ideig az ajtót bámulva, majd ledõlök a kanapéra ahol nem is olyan régen még mit sem sejtve, egy pszichopata mellett szundítottam.
Hírtelen Emma jut eszembe, vajon õ jól van? Vajon tapasztalt bármit is ebbõl az egészbõl?
Sokáig bámulom a plafont és a gondolataimba merülök, majd egyszer csak elnyom az álom.

***
A csütörtök üdítõen unalmasan telt. Rájöttem, hogy egy frissen varrott sebbel nem kellene erõltetnem a sportolást és munkát se vállaltam. Természetesen az iskola felé se szagoltam, folyton elfelejtem, hogy még egyetemista vagyok. Már ha még az vagyok egyáltalán...
Az ágyamban fetrengtem egész nap és chipset zabálva néztem valami új Neflix sorozatot. Idõnként kopogtattak vénemberek az ajtómon, hogy mi történt tegnap éjjel, de hamar leráztam õket.
Pénteken érkezett egy sms Emmától, amitõl nagyon boldog voltam, késõbb beszéltünk is pár szót telefonon. Úgy tûnik, minden a rendes kerékvágásba tér vissza, ahogy azelõtt.

***
Szombat van, én pedig egyre inkább unom ezt az önkéntes számûzetést a négy fal között. Reggel fél nyolc, és alig bírok magammal. Annyira elmennék futni vagy kondizni, aztán eszembe jut azaz 5 centi hosszú vágott seb, ami feltehetõleg egész életemen át kísérni fog a bal lengõbordám alatt.
Megállapítom, hogy rohadt jól áll a borosta, amit az elmúlt pár napban növesztettem, majd felöltözöm, elindulok a szokott helyemre kávézni egyet.
Még a kávézó elõtt megpillantok egy ismerõs arcot. Az ablak mellett ül egyedül és egy nagy bögrébõl szürcsöl valamit. Belépek és kérem a szokásos presszó kávém.
Nem gyakran szoktam beülni, inkább valahol máshol szoktam elfogyasztani az itt rendelt italt, de kivételek mindig akadnak.
Az ismerõs háttal iszogat, én pedig valamilyen oknál fogva úgy döntök, hogy társulok hozzá, ha akarja, ha nem.
Audrey meglepetten pillog rám a nagy adag krémes kapucsínója fölül.  Nem értem döbbentségének okát, ugyanis ez az én helyem.
- Te hogy kerülsz ide? – néz rám kérdõre vonva, mintha nem mehetnék oda ahova akarok.
- És te? – dõlök hátra egy laza mosollyal, majd nagyokat szürcsölök a még kissé kellemetlenül forró kávémból.
Nagyot ránt a vállán – Erre jártam – mondja, majd a telefonján kezd pötyögni.
Valamiért annyira zavar, hogy ennyire szó nélkül hagyja ez az egész szerdai mûsort. Vagy csak engem bánt ennyire, hogy nem volt alkalmam senkivel se megbeszélni ezt az egészet? Vagy, hogy csak úgy szó nélkül eltûnt, ahhoz képest, hogy úgy a segítségemre sietett? Miért zavar ez most ennyire?
- Pasid nem nehezményezte, hogy leléptél tõle szerda este? – vetem oda neki gúnyosan. Próbálnék viccelõdni, de úgy érzem nem sikerül.
Megvetõ pillantást szegez rám egy szünet erejéig, majd szótlanul folytatja telefonjának a nyomkodását.
- Biztos nagyon hálátlannak tûntem eddig… - kezdem lassan, a hosszú néma percek után – de, meg akarom hálálni, amit értem tettél – mondom komoly, õszinte arccal. Nagyot kortyolok az italomból ami végre elfogadható hõmérsékletû.
Úgy tûnik, hogy figyel rám.
- Nincs rá szükség – mondja monoton hangon, majd haloványan, amolyan udvariasan elmosolyodik. Visszaemeli tekintetét a telefonjára én pedig nagyot sóhajtok. Pedig már úgy tûnt valami barátságféleség van kialakulóban köztünk.
Némán bámulom, ahogy pötyög, néha a fejét rázza.
Lassan kortyolom az italomat és beletörõdök abba, hogy levegõnek vagyok nézve.
Pár perccel késõbb felsóhajtva dõl hátra és húzza le a maradék italát.
- Bocs, egy régi ismerõsöm… - mondja gondterhelten és fejével a telefonja felé biccent.
Nem vártam magyarázatot igazából, de kissé megkönnyebbültem.
- Hockey meccs holnap este? – vetem oda neki hírtelen felindulásból. Annyira szükségét érzem a hálálkodásnak, mondjuk, van okom rá. Csak az életemet mentette meg.
Látom rajta, hogy nem tudja mire vélni ezt az ötletet. Végigmér és gondolkodik.
- Jó – böki ki végül – de ha iszol, én ugyan nem cipellek haza – mondja, majd elvigyorodik – tizenheteske…
Értetlenül vonom fel az egyik szemöldököm, de aztán rá hagyom. Fogalmam sincs, hogy mirõl van szó.
- Talán, majd nem iszok – felelek egy vigyorral a képemen – de nem garantálok semmit – majd felhörpintem a csészém alján maradt pár csepp kávét.
- Ch, mondom, akkor a bokorban alszol.
- Holnap este nyolckor az aréna elõtt – csúsztatok a csészém alá egy papírpénzt, majd feltápászkodom és elindulok kifelé.
Talán majd ezzel lerovom a tartozásom Mr. Hebpurnek.

Késik.
Álmatagul pillogok a kávés csészémre és egyre csak a múlt éjszakai „rémálmaimon” gondolkodom.
- Hozhatok még valamit? – lép hozzám a pincérnõ kedves arckifejezéssel.
Hamar elhessegetem és a tekintetem az ajtóra szegezem. Hol van már ez a gyerek?!
Ilyen hosszúnak még sohasem tûnt egy óra… néha félve rápillantok a telefonomra, és reménykedek, hogy Emmától nem érkezik valamilyen kétségbe ejtõ üzenet.

Mit akarsz? – jelenik meg elõttem hírtelen, majd flegmán leveti magát elém a székbe. Összeráncolt szemöldökkel elveszem róla a tekintetem, egy pillanatra a gondolataimba merülök, majd kezeim a borítékot keresik a táskámban.
Mélyet sóhajtok, és elé csúsztatom a bárban készült fotót. Az arcát figyelem, minden rezzenése érdekel.
- Tegnap kaptad? – mondja, miután megszemlélte a képet.
Bólintok, érzem, ahogy tekintetem kissé üveges a fáradtság és tanácstalanság miatt. A maradék hideg kávémat hamar legurítom.
- Úgy tûnik igazad volt – bököm ki végül egy grimasz kíséretében. Fáj beismerni.
- Szóval azért fordultál hozzám, mert félsz, hogy ez a valaki Emmát is bánthatja. Jól gondolom? – kérdezi.
Na végre, úgy tûnik szorult bele egy kis értelem. Na és most?
Elmélkedek magamban miközben fekete fürtjeimbe túrom az ujjaimat. Ideges vagyok, mi lehet ez az egész? Ki mûveli ezt velünk?
- Igen. Mielõtt tettlegességig fajul – nézek a szemébe õszinte és gondterhelt tekintettel.
- Szerintem eléggé egyértelmû, hogy nem Emma kell neki. Elolvastad, amiket nálad hagytam? – hümmögve bólintok kérdésére.
Újabb kérdõjel, hogy miért bombázza ilyen levelekkel Audreyt a zaklatónk.
– Akkor tudod, hogy te lehetsz a kiszemeltje. Téged akar. Aznap este én is kaptam tõle egy képet, a hátulján az állt, hogy „Ne menj a közelébe.” – folytatja.
Miért? Majdnem biztos vagyok abban, hogy rossz embert talált meg Audrey személyében a zaklató. Mit akar tõle? Hírtelen bevillan az extra levél, amit elrejtettem.
Van annak bármi jelentõsége?
- Én is így gondoltam. A probléma az, hogy semmi ötletem sincs, ki és miért tenne ilyet – mondom csüggedten. Fáj, hogy ilyen tehetetlen vagyok.
- Biztos? –nevet fel. – Sajnálom, de nem hiszem, hogy a te kinézeteddel ne lett volna egy olyan lány, akit ne vettél volna észre, vagy ne dobtál volna ki. Esetleg az egyik ilyen nõnek a barátja is lehet. Egy féltékeny férfi. Bár valamiért az írásából, úgy gondolom, egy lányt keresünk.
Megszólalt Mr. Sherlock Holmes.
Mondjuk, lehet benne némi igazság, de nem hiszem… Nem lehet. Mind a ketten gondolkodunk, szünet töri meg a problémafejtegetésünket.
- Gõzöm sincs. Ennyire mániákus barátnõm nem volt, legalábbis úgy rémlik. Nem emlékszem mindre – ismerem be egy vállrántás kíséretében.
- Na, szép. Akkor esetleg egy távoli rajongó? Az elsõ levél a koncert után érkezett. Lehet, hogy ott szúrt ki magának. Nem beszélgettél valakivel? – kérdezi.
Minek néz ez engem, valami féktelen nõcsábásznak? Azaz idõ már régen elmúlt… Csóválom a fejemet.
- Csak egy dolgot nem értek. Miért te? Emmát nem zaklatta, ugye? – belemélyesztem a szemeibe a tekintetem. Remélem, elég aggodalmasnak tûnök neki ahhoz, hogy õszintén feleljen.
- Nem. Beszéltem vele nemrég, csak pár üzenetet váltottunk, de azt mondta minden rendben. Nem hinném, hogy hazudna ilyesmirõl – feleli, én pedig fellélegzek.
Remélem, tényleg jól van, még mindig úgy hiányzik…
- Félsz tõle? – kérdezi.
Már a feltételezés is sértõ…
- Dehogy – hõkölök el az asztaltól. Nem lehet több egy gyereknél. Folytatnám neki hangosan eszmefuttatásom, de közbe vág…
- Akkor találkozz vele. Tudjuk, hogy követ minket, szóval, ha írnál neki egy levelet és a módszerét másolva az ajtódra ragasztanád, akkor valószínû, hogy elolvasná. Szerintem még örülne is a figyelmednek – mondja, miközben pupillája tágra nyílik.
Na, tényleg nem olyan hülye…
Elmosolyodom - Nem rossz ötlet, Hepburn – vigyorgok a képébe, s már fogalmazom is magamban a levelet.
- Hepburn? – bírálóan fut végig tekintete a felsõtestemen.
- Ne kapd fel a vizet – poftalanul vigyorgok továbbra is, majd megadón feltartom mindkét tenyerem. Úgy tûnik ez már sok volt neki, dühödten pattan fel az ülésbõl és hagy magamra a kávézóban.
…upsz?

***
Lakásomba visszaérve egy boríték vár a konyhaasztalon.
A pulzusom hírtelen az egekbe szökik, tenyereim izzadnak és mindenem remeg. Mozdulni se bírok. Betört a házba?!
Hangtalan mozdulatokkal közlekedem, minden szobába, szekrénybe benézek és lélekben készítem magam a közelharcra.
A hosszas feszült percek után megállapítom, hogy már nincs itt. Hogy jöhetett be?!
Megvizsgálom a zárat, semmilyen karcolás vagy feltörésnek a nyoma.
Kulccsal jött be, de mégis hogy?
Falnak dõlök, lecsúszom a padlóra. Mély lélegzetet veszek, a szívem még mindig a torkomban kalapál.
Lassanként megnyugszom és feltápászkodom a földrõl.
A konyhában percekig bámulom a rózsaszín, parfûmtõl bûzlõ borítékot.
-… miért csinálod ezt? – lehelem magam elé értetlenül csóválva a fejem.
Felbontom, majd azzal a lendülettel ki is dobom a kezembõl. Egy friss fotó, Audrey-t és engem ábrázol a kávézóban. Ez mind negyed órával ezelõtt történt.
Mi ez az egész? Minden rezzenésünket megfigyeli?!
Hírtelen megszólal a mobilom.
Csak nem Audrey is?! Ez csak azt bizonyítaná, hogy nem egyedül van… Ki vetemedne ilyen hülyeségre?
Az okostelefonomra pillantok, ismeretlen szám.
Azonnal felveszem.
- …igen? – ráncolom szemöldököm és várom a beleszóló hangot.
Újabb húzás a zaklatótól?
Senki sem szólal meg. Vicsorítok. Elég ebbõl az egészbõl.
- Találkozzunk – mondom monoton, érzelemmentes hangon – úgy láttam, már otthon érzed magad a lakásomon.
Azzal kinyomom.
Írni akarok Audreynak a történtekkel kapcsolatban. Már kezdem is az üzenetet mikor halk kopogás hallatszik a bejárati ajtómon.
Ledermedek.
Feszülten lépek az ajtó elé.
Most mitõl félek ennyire? Hisz ez tényleg nem lehet más, mint egy gyerek… Ugyanakkor, betört a lakásomra. Ha kedve támadna hozzá, akár álmomban is elvághatná a torkomat.
Lassan nyúlok a zár felé, mikor újra kopogtat.
Mélylevegõt veszek és felrántom az ajtót.
- Elnézést… Ethan Ledford? Hozzám dobták be a levelét – szól egy rekettes hang 3 fejjel alacsonyabbról, mint én.
Egy idõs hölgy remegõ kezekkel tart felém egy borítékot, amin az internet szolgáltatóm logója áll. A hölgy láthatóan nem tudja mire vélni a döbbent tekintetem és a gyöngyözõ homlokom.
- Köszönöm, viszlát – biccentek felé, majd elveszem a kezébõl a levelet.
Ennek mihamarabb véget kell érnie.
Pár nap még, és teljesen megõrülök…

***

Pár órával késõbb a kanapén ébredek.
Besötétedett.
Éppen üvölt és rezeg a telefonom a fejem alatt, biztosan a nagy stressz és várakozás közben elpilledtem.
Álmatagul dörgölöm a szemeim és próbálom kiolvasni a kijelzõn álló szöveget.
„Hepburn”
- Miért hívtál? – szól bele az ismerõs morcos hang.
Még mindig dühös…
- Bocs, szerintem ráfeküdtem a telefonomra – állapítom meg egy ásítással meghintve.
- Baszd… Na jó csá – morogja, szinte érzem a szikrákat amiket most szórhatnak a szemei.
- Várj – vágom rá, mielõtt letehetné.
Közben lassan feltápászkodom a kanapéról, és elindulok az állólámpa irányába.
- Mivan már?! – kérdi haragosan.
- Történt ma valami… mikor visszaértem a lakásomba – nyelek egyet – Itt járt. Bent – az utolsó szavakat szinte súgom. A gondolattól is kiver a víz.
A lámpa lassan világítja be az üres teret, amiben csak pár kósza, sötétebb bútor áll.
- Kész. Ez már rendõrségi ügy lehet… Azonnal hívd õket – mondja Audrey felelõsségteljes hangon. Rémisztõen megkomolyodott a hangszíne.
Szemem a kanapéra téved ahol pár pillanattal ezelõtt feküdtem, s ezzel együtt a mellette álló fotelen is átsiklik a tekintetem.
Ledermedek.
- Ethan? Itt vagy? – kérdezi Audrey meglepetten.
Nem válaszolok, ki se tudom nyitni a számat.
- Mi történt? – aggodalmasan faggat.
Az okostelefon hírtelen kicsúszik a kezembõl és a kemény fapadlón ér földet. Nagy csörömpölés közepette válik egy nagyobb és több kisebb darabra.
Ripityára törött.
Nem tudok most a szerkezettel foglalkozni, tekintetem folyamatosan azt a pontot bámulja, ahol Õ ül.

- Úgy szeretem nézni, ahogy alszol – mondja halkan egy kacér mosoly kíséretében.
Fekete szemeiben elveszek, minden emlékem bevillant róla. Most már minden stimmel.
Meg van a flúgos barátnõ…
- Jessica? – érzem, ahogy az arcomon a szokatlan meglepettség rajzolódott ki.
Kihívó vörös öltözetben ücsörög a sötétbarna bõrfotelomban és folyamatosan mosolyog. Tekintete fel és lejár a testemen. 
- Te állsz emögött? – kérdem zavarodottan.
- Gyere, feküdj vissza… - súgja, és játékosan végig húzza ujjait a kanapé textiljén.  
- Nem, válaszolj – követelem éles tekintettel.
Azzal felpattan az ülõalkalmatosságból és odalép hozzám.
A dressz teljesen átlátszó, látom a fehérnemûjét a ruha alatt.
- Gyere, készültem neked valamivel – súgja és végig akar simítani az arcomon az élénvörösre festett mûkörmeivel.
Ellépek elõle, de a pólómnál fogva megragad.
- Jessica, menj el kérlek. Ne zaklass se engem, se Audreyt többé – szavalom céltudatosan.
Emlékszem, hogy vele kifejezetten óvatosan kellett bánni. Nagyon… érzékeny típus.
Szeme összeszûkül az „Audrey” név hallatán, de továbbra se reagál arra, amit mondok neki.
Válláról lassan lecsúsztatja a ruha pántját és hozzám simul. Egészen a falhoz szegezett.
- Annyira hiányoztál – duruzsolja, majd lábujjhegyre emelkedik, hogy megcsókoljon, de én gyengéden ellököm magamtól.
- Köztünk legalább három éve vége. Menj el – tagoltan beszélek. Kezdek dühös lenni és úgy tûnik végre a fejem is kitisztult.
Jessica mozdulatlanul mered rám, szemei könnyekben úsznak.
Halk szipogásba kezd és lesüti szemeit.
Egészen elérzékenyülök tõle én is. Bûntudatom van, de mégis csak egy zaklató.
- Az a kis féreg miatt ugye?! – ordít. Az egész ház tõle zeng.
Rémülten hátrálok el, szemei vérben úsznak.
- Ez a kis Audrey hibája! – üvölt folyamatosan – Õ rontott el téged – rikácsolja tovább, majd odalép hozzám.
Egyszerûen nem tudom mi tévõ legyek. Nem akarom ráhívni a rendõröket, mégis csak egy kislány.
De valójában, nem is tudnám. Az egyetlen telefon a lakásban pár perce törött darabokra.
- Majd, én… – ismét megragad és igyekszik simogatni az arcomat – majd én helyre teszem a dolgokat a fejedben – súgja.
Egészen rémisztõen viselkedik, ennyire soha nem volt megszállott.
- Mi ez az egész? – törekszem folyamatosan elhátrálni elõle.
- Én csak téged akarlak… - csimpaszkodik a pólómba, egy percre sem ereszt el.
- Jó, legyen. Megkaphatsz – próbálom nyugtatni, látom hogy szinte remeg az idegességtõl – csak kérlek, Audreyt hagyd békén. Semmi köze…
- Ki ne ejtsd a szádon a nevét! – ordít a szavamba vágva.
Nem hiszem el, mit lehet ezzel a nõsténnyel kezdeni? Bámulom tanácstalanul ezt a két lábon járó pszichológiai esetet, mikor valaki hangosan dörömbölni kezd az ajtón.
- Ethan?! – szól az ismerõs, most kissé kétségbeesett hang Audreytól.

- Mi ez a baromság? – hajítom hozzá a papírokat dühösen. – Ez a te mûved? – vonom kérdõre, rögtön a lényegre térve.
Felemel a földrõl egy fecnit, és… elmosolyodik.
Mi van?!
 -… ha ezzel próbálsz valamit elérni, azt nagyon megbánod… - morgom kicsit sem kedvesen. Ethan, kezeit ökölbe szorítja mérgében.
- Elég. Takarodj - vicsorog, majd nemes egyszerûséggel kilök az ajtón. Épp, hogy nem esek hanyatt.
- Ne lássalak itt többet - ordítja, majd rám csapja az ajtót.
- Ezt megbánod még… - kiáltom, majd elviharzok.
Mérgesen trappolok le a lépcsõn, közben azon gondolkozom, hogy miért tehette? És mi van, ha ezért nem õ a felelõs? Az azt jelentené, hogy baj van. A legnagyobb probléma, hogy nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, és így Ront is veszélybe sodortam.
Ismét felrémlik, ahogy a fenyegetést olvasva mosolyog. Az az utolsó gerinctelen kis…!
Magamban káromkodok, dühömben egyszerre két lépcsõfokot ugrok, és legszívesebben felrúgnék valamit.
Hogy tehette?

***

Az éjszaka arra riadok, hogy csapódik a bejárati ajtó. Már két nap telt el azóta, hogy nem kaptam üzenetet. Az az igazság, hogy kezdtem teljesen megnyugodni. Valahogy biztos voltam benne, hogy Ethan tette, habár még mindig nem tudom, miért is. Emma miatt? Azért ennél többet nézek, vagy néztem ki belõle. Szóval, mióta eljöttem attól az idiótától folyton azon agyaltam, hogy miért.
Miért tenné?

Felpattanok az ágyból, és az ajtóhoz sietek. Minden nyugodt, csöndes. Hallom, ahogy Ron szuszog, szóval õ biztosan alszik, nem õ volt. Kinyitom a bejárati ajtót, de semmi. Talán csak képzelõdtem?
Csuknám vissza, mikor észreveszem az ajtóra ragasztott rózsaszín kis borítékot. A szívem kihagy egy ütemet, ahogy letépem, majd kinyitom azt.  Pár képet találok benne magamról, amik a délelõtt folyamán készülhettek, mikor bevásárolni mentem.
Egy mondat van a hátuljára írva.
„Ne menj a közelébe.”
Megremegek. Mi a franc? Azt hittem, már sikerült elrendezzem ezt az egészet.
Nem hiába volt olyan rossz érzésem még ma is.
Nagy baj van…

Bezárom az ajtót, ami furcsa mód nyitva volt az elõbb, majd a szobámba sétálva letelepedek az ágyra. Elõveszem telefonomat és egy üzenetet kezdek pötyögni.
„Megint te szórakozol?! Most már elég legyen… ~A”
Nem várok választ ilyen késõn, így meglepetésként ér, hogy pár másodperc múlva megrezzen a mobilom.
„ Beszélnünk kell. Emma is veszélyben lehet. Holnap 10-kor a kávézóban.”
Összevonom szemöldökömet. Beszélni akar velem? Azok után, amit mondott?
Mi folyik itt?
Nem írok vissza. Értetlenül, álmatlanul fetrengek az ágyon, a plafont bámulom, miközben gondolataimba mélyedek.
Minden kezd egyre bonyolultabb lenni.

***