" Úramisten! Mit csinálok? Hisz megígértem Tyriusnak, hogy vigyázok rá. Erre most én bántom. "

- Ne.... - tol el magától. - ....ne csináld ezt többször.

- Miért? - kérdem és kaján mosoly jelenik meg arcomon, annak ellenére, hogy az elõbb figyelmeztettem magam.

- Mert megkértelek. - Válaszol, s ellép tõlem. - De azt mondtad, van egy órám. Mármint, hogy.. egy óra múlva találkozzunk a szobádban. Én ehhez tartom magam.

- Jólvan, tartsd. - bólintok és hátrébb lépek. Fejemben rögtön felvillan Tyrius arca, ahogy megvillannak szemei. Gyorsan megy ki innen. Sejtem, hogy hova megy. Látom, ahogy befut a labirintusba.

" Ez nem lesz jó. Ott még én is eltévedek. " - mondom magamba és utána megyek. Nem fedem fel magam rögtön, hanem hallgatozok.

- Édesanyám, édesanyám arca, a fõztje, az a kedves vendég a kávézómban, aki mindig hagy egy csomó borravalót. Elijah. Mi? Nem! Õ ma cseppet sem volt kedves, sõt! - fakad ki, mire a mellette lévõ sövényfal egy az egyben kigyullad.

- Úristen! Pozitív dolgok. Pozitív.. - szemeit összeszorítja - Nem! A kertet nem akarom. - ekkor termek mellette és egy egyszerû varázslattal mindent a helyére állítok. Meglepõdve néz rám.

- Ezért engedjem, hogy egyedül kószálj? Hogy szép lassan ránk gyújtsd a kastélyt?

- Már majdnem eloltottam!

" Majdnem? Kicsikém, ez még távol van a majdnemtõl. " - mondom magamba és egy gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon.

- Na mindegy. Gyere, James elõkészítette a gyakorlótermet, hogy felmérhessük az erõd. - mondom és a kezemet nyújtom. Õ csak kérdõn néz rám. - Fogd meg a kezem. Bízz bennem. - mondom és picit tétovázva, de megfogja a kezemet. A labirintus elõtt bukkantunk fel. Elindilok és mikor már majdnem beérünk az ajtón, valami különöset érzek.

" Csak nem Klein? De hát õ...... "

- Eleon, menj be a házba és nem gyere ki!

- Mi van? - kérdi.

- Csak tedd azt, amit mondtam! Most az egyszer.

- Mért? - kérdi, de mér késõ. Egy nagy tûz golyó száguld felé.

- Vigyázz! - killtok fel és ellököm onnan. Engem ér a támadás.

- Elijah! - hallom, hogy kiabál.

" Mért pont nekem is a tûz jutott az eszembe? " - mondom és víz-varázslatot használva eloltom a tüzet. Eleon köré, egy láthatatlan védõ mezõt hozok létre. Rajtam szinte már semmi nem maradt a nadrágomon kívül. Levettem a maradék ruhámat - a felsõ testemrõl - és lemegyek a lépcsõ aljára.

- Üdv, öcskös. Minek köszönhetem látogatásod?

- Bátyjám! A Minisztérium küldött, hogy vigyem oda nekik a lányt.

- Azzal lesz egy kis gond. Hogy elvidd õt, ahhoz meg kell ölnöd engem. - mondom és a kezemet a levegõre fektetem. Egy kard jelenik meg, fényesség kiséretében. Kézbe veszem és emlékek öntenek el. Ezt kihasználva, öcsém támad.

- Elijah, vigyázz! - orditja Eleon. Egy csattanás...... Egy orditás......

- Még közel sem vagy olyan, mint én. - mondom öcsémnek és vissza indulok az ajtó felé. - Tûz-varázslatod gyenge. Nincs benne elég gyûlõlet. - mondom neki, mire õ ismét egy tûz-varázslattal támad, de ez sokkal nagyobb és erõsebb, mint az elsõ volt. Megállok és várok. Mikor elég közel van, hátra csapok a karddal és a gömb eltünik. - Tanuld meg rendesen irányítani. Most pedig takarodj. Mond meg a Minisztériumnak, hogy ha Eleont akarják, küldjenk valaki olyat, aki erõs. Így nem izgalmas. - mondom és Eleonhoz lépek. - Jól vagy?

- Õ nem fog Kristen nyomába érni. - erre a mondatra eltünök és mögötte öltök alakot, kegyetlen arcot vágva. Ismét egy ordítás rázza meg a tájat.

- Ne merd õket össze hasonlítani. - sziszegem a fogam között és elforditom a kardot. - Takarodj! - ordítom.

Még nem megyek rögtön aludni, hanem kiülök a teraszomra. Most nincs rajtam semmi, csak egy alsó nadrág. A felsõ testemet lágyan cirógatja az esti szellõ. Nem sokkal késõbb, hallom, hogy becsapódik a mellettem lévõ szoba ajtaja.

" Észrevette a könyveket. " - könyvelem el magamban. " Bár elmondhatnám neki. Mért tiltottad meg, te makacs öszvér? De ígérem, vigyázni fogok rá, az életemnél is jobban. Miket beszélek? Hisz nem ismerem. De olyan szép. Nem tudom, mit csinálsz, vagy milyen erõd van, Eleon, De az elsõ pillanattól fogva bízom benned. " - vitatkozom magammal, aztán elnyom az álom, kint a teraszon. Reggel ébredek csak fel, a madarak csicsrgésére. Ránézek az órámra és meglepõdve veszem észre, hogy még nincs 5 óra. Rendbe szedem magam és lemegyek a könyvtárba. Rögtön kiszúrom az elégett könyveket. Megnézem vajon mellyek égtek el. Majd belerakom egy kis dobozba a hamut és levéve egy könyvet, lemegyek az étkezõbe. Az asztalhoz leülve kezdem el olvasni, latinul írott könyvemet. Egy lányról szól, akit a családja kitagad, mert a szívére hallgatva ment meg egy férfit, a haláltól. Már jó a felénél tarthattam, mikor belép a terembe Eleon.

- Jó reggelt. - köszönök neki, rá se nézve.

- Jó reggelt. - köszön vissza és leül mellém.

- Hogy oltottad el a könyveket, amiket felgyújtottál? - kérdem teljes természeteséggel.

- Hát.... te mondtad, hogy az érzéseimmel irányítom a tüzet. Ezért gondoltam, hogy a negatív gyûjtja, a pozitív eloltja. Aztán édesanyámra gondoltam és elaludt. - mondja és lehajtja a fejét. - Sajnálom a könyveket. Ígérem kifizetem, csak ne haragudj rám. - mondja és a szemembe néz.

- Nem haragszom. És nem kell kifizetned. James!

- Igen, uram. - lép be az ajtón és mellém áll.

- Bemennél a városba megvenni ezeket? Ezt pedig fel kéne adni a postán.

- Igenis, uram. máris indulok.

- Köszönöm. Nem tudom mi lenne velem nélküled. - mondom és halványan elmosolyodok. Neki állunk a reggelinek, ami egy könnyü saláta.

- Mikor kezdjük az edzést? - kérdi hirtelen Eleon.

- Ahogy James visszaért. Addigis megbeszéljük az edzés tervet. - mondom és lerakok a kezembõl mindent. - Ahhoz, hogy teljesen tudd irányítani az elemedet, a fizikai erõdnek is megfelõlenek kell lennie. Majd felmérem az erõnléted és ha nem megfelelõ, akkor addig nem kezdjük el az igaz edzést, amíg nem lesz megfelelõ. - mondom hidegen és felállok.

- Dehát nem ezért jöttem! - mondja felállva. Én egy szempillantás alatt mögötte termek és elkapom a nyakát hátulról.

- Meg akarod tanulni a tüzet irányítani? - kérdem, mire csak bólint. - Akkor úgy csinálod, ahogy én mondom. Vagy különben csúnyán megütöd a bokád. - elengedve a nyakát elindulok a szobám felé. - Egy óra múlva légy a szobámban. Megértetted? - kérdem tõle a jégnél is fagyosabban.

- Igen. - mondja és én kilépek az ajtón. Nem megyek el rögtön, hanem hallgatozok. A terembe James lép be.

- Látom megismerted a hideg oldalát is.

- Igen meg. De mért ilyen velem? A könyvek miatt? 

- Nem. Mindenkivel ilyen, mióta elhagyta a menyasszonya, akibe halálosan szerelmes volt. Elijah gazdám, megmentette az életét a lánynak és majdnem belehalt. De a lány elhagyta és megalázta mindenki elõtt, hogy gazdám bántotta a lányt. Ráadásul, még a családjából is kitagadták, amiért egy olyan emberbe lett szerelmes, akibe, soha nem lett volna szabad. Azóta szinte mindig ilyen, mindenkivel. Te még szerencsés vagy, hogy csak most mutatta meg, ezt az ényjét. Benned valahogy megbízik.

- Ezt, hogy érted?

- Nem azért fizetlek titeket, hogy az életemet regéljétek el mindenkinek. Most menj a dolgodra. - szólok az ablak párkányon ülve.

- Igen, uram. Sajnálom. - hajol meg és kimegy.

- Mért kellett így viselkedned vele? Nem csinált semmi rosszat. Csak mesélt.

" Nah, megint rohangálhatok egy kis csitri miatt. Azt sem tudom, hol keressem. Mért pont én? Amikor vannak még több ezren a cégnél. Megvan! " - mondom magamnak és elõveszem a telefonom.

- Halló. Dan, te vagy az? Remek. Akkor megtennél nekem valamit? Kesess meg nekem Eleon Zestor címét. Rendben, várok. Köszi akkor majd még jelentkezek. - mondom neki és lerakom a telefont.

" A parkon keresztül megyek, ott közelebb van. " - határozom el magamban és már indulok is. A parkba beérve, látom, hogy csak itt-ott ül egy-két ember. Aztán meglátok egy gyönyörû lányt, aki éppen hason fekve olvas egy könyvet.

" Kell nekem az a lány. " - határozom el magamban és indulnék felé, de ekkor hirtelen ül fel és a hajam felgyullad. Egy víz-varázslattal eloltom, a lányt pedig leszídom.

- Mégis mit képzelsz magadról? Meg akarsz ölni valakit? Még szerencse, hogy én jártam erre, és nem egy olyan ember, aki nem tud varázsolni! - ordítom le a fejét.

- Elnézést... Ne haragudjon. Nem szándékos volt. Igazán sajnálom. De nem tudom irányítani a tüzet.

- Áhh, szóval tüzmágus vagy? Az jó, mert azokat gyûlõlöm. - mondom neki és mennék el mellette, de megfogja a kezem.

- Hogy tehetném jóvá? - kérdi.

- Tanuld meg használni az erõdet. - morranok rá.

- Megtanítana? Tudja régóta keresek egy olyan varázslót, aki képes a tûzet irányítani.

- Rendben, de akkor velem kell jönnöd a saját birtokomra. Ez a fajta edzés, 24 órás készenlétet igényel.

- Rendben, de hol a birtoka? És egyáltalán mi a neve?

- A birtokom, innen nem messze van, a városon kívül. A nevem pedig Elijah Singleton. És neked, szépségem? - kérdem és felé fordulok.

- Eleon Zestor és nem vagyok a szépséged! - mondja dühösen.

- Eleon Zestor? Épp téged kereslek.

- Dehát, mért?

- A birtokomon mindent elmondok, de itt nem biztonságos. - mondom neki. - Menj haza és pakolj össze. Itt megvárlak. - mondom neki és leülök. Azzal elmegy. 3 órát várok rá, amikor megjelenik egy nagy táskával és egy kisebb nõvel. Amikor ideérnek, átöleli a nõt és egy csókot ad az arcára. Mond neki valamit, de én nem hallom. Majd odajön és elindulunk. A park végén, ott áll egy hintó. Beszállunk, én udvariasan elõre engedem, aztán én is beülök mellé. Az úton nem szólunk egymáshoz. Amikor megáll a hintó, már sötét van. Bevezetem a házba.

- Jó estét uram. Kezdtem aggódni, hogy nem jön haza. A vacsora már tálalva van.

- Rendben van, Kelly, köszön. Teríts meg még egy személyre. A hölgy egy darabig nálam idõzik majd. James! - kiáltok oda a komornyiknak. - Kérem, felvinné ezt a szobám melleti szobába? - kérdem meg tõle, mire bólint és leveszi Eleon válláról a táskát. - Velem fáradsz vacsorázni? - kérdem és a karomat nyújtom felé. Elmosolyodik és belém karol. Bevezetem az étkezõbe és ahogy leülünk már elöttünk a vacsora. Evés után, bemengyünk a könyvtár szobába.

-Tehát, mért keresett? - kérdi meg és helyet foglal velem szemben.

- Ugyan, kérlek tegezz nyugodtan. Amúgy azért kerestelek, mert a Varázslók minisztériuma megkért, hogy kerítselek elõ és adjalak a kezükre.

- De mért kellek nekik?

- Eleon, te tisztában vagy az erõd nagyságával? - kérdem, mire nemleges választ kapok. - Sejtettem. Az, hogy egy elfnek és egy tûzmágusnak gyermeke születik, páratlan dolog. Te vagy az elsõ, ilyen Tûzmágus. Ha majd tudod irányítani a tüzet, bármelyik Tûzmágust letudod majd gyõzni.

- De hogyan?

- Te az érzelmeiddel tudod irányítani a tüzet. A gyûlölet.... A harag.... A düh... A szerele.... A szeretet... A vágy..... Ezek mind olyan érzések, amikkel a tüzet lehet irányítani. Emlékszel amikor olvastál a padon. A haragot érezted, az egyik szereplõ miatt és így gyuladt ki a hajam. Érted már? - kérdem mire egy bólintás a válasz. - Rendben, holnap mindent elmondok, de most menjünk lefeküdni. - mondom és felállok.