|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| oosakinana | 2013. 01. 31. 15:42:08 | #25018 |
Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
Nem sokkal később a mentők is megérkeznek és elviszik a lányt én meg velük tartok, hogy megtudjam, hogy mi van. Mikor már nem tudok mit csinálni inkább úgy döntök, hogy haza megyek, ahol a kicsike vár. Nem tudom, hogy Mac mit csinál vagy csinált, de nagyon kezd bele habarodni a srácba.
Haza érve azt látom, hogy a kicsike alszik. Odamegyek hozzá és megsimogatom az arcát, amire mint egy riadt kis nyuszika úgy ébred fel és néz körbe, majd rajtam akad meg a tekintete.
- Damon? – kérdezi felülve és megdörzsölve az arcát, ami elégé nyúzott. Nem rég aludhatott el, ha jól sejtem.
- Én vagyok. – biccentek, mire aggódva pattan fel szinte.
- Minden rendben? Hogy van a lány? – próbál leolvasni az arcomról valamit, pedig tudhatná, hogy az enyémről esélytelen vállalkozás.
- Életben marad. Megműtötték, az intenzíven van.
- Hála az égnek… - mondja megkönnyebbülve, amire elmosolyodok, majd megborzolom a haját kicsit, ő meg hozzám simulva ölel meg a nyakamnál fogva. Örülök, hogy így ölel, de ha a többiek megtudják, hogy Damon-nak van valakije, akkor képesek, hogy zsaroljanak vele. – Biztos nagyon fáradt vagy, gyere, csináltam vacsorát… - súgja a fülembe, amire nem válaszolok, csak hagyom, hogy vezessen. Őt figyelem, miközben azon gondolkozok, hogy miként kéne elrejtenem mások elől, hogy mennyire is fontos nekem. Soha nem szabad, hogy rájöjjenek a dolgokra.
Elém teszi a kaját, amit el is kezdek enni, mert azért tényleg éhes vagyok egy kicsit.
- Nem kellett volna megvárnod, lefekhettél volna. – jegyzem meg, mert tényleg pihennie kéne.
- Ne viccelj, nagyon aggódtam, képtelen lettem volna csak úgy lefeküdni aludni. – mondja nekem őszintén a dolgokat, majd le is ül mellém az asztalhoz, de a haját birizgálja.
- Vagy úgy. – biccentek, majd tovább eszek és elmerülök a gondolataimba. - Köszönöm, finom volt. – dőlök hátra, amikor végzek az evéssel. Ő meg egyből ugrik. Az üres tányért elveszi és elkezdi mosogatni. – Fáradtnak tűnsz, neked is pihenned kellene. – mondom neki, mert hát hiába de aggódok érte akkor is. Nem lenne jó, ha teljesen kimerülne.
Hátra néz a válla fölött és mosolyogva közli a mondandóját.
- Kedves tőled, hogy aggódsz, de ha máshogy nem, hát így hadd segítsek… - mondja, amit eléggé érdekesnek vélek. Mi történt vele? Nem érzi jól itt magát? Amikor már csak a kezét törli, odamegyek hozzá, hátához simulok és a kezemet a derekára teszem, miközben a nyakára adok édes csókokat. Élvezi, ami nekem nagyon tetszik, és örülök, hogy így van.
- Mire célzol ezzel? – kérdezem tőle, de erre csak lehajtja a fejét és a kezemet kezdi el piszkálni. Valami tényleg megváltozott.
- Hát… valljuk be, nem sok hasznomat leled. – mit csacsog? Szívott valamit? Na de kíváncsi vagyok, mit mond még. – Eredetileg Mac kurvának szánt volna… de mivel mióta itt vagyok, nem szolgáltam ki senkit, úgy érzem… szóval, hogy nincs semmi hasznom. Hogy csak egy felesleges kolonc vagyok a nyakatokon. – vallomására, már teljesen biztos vagyok, hogy szívott valamit. Ha kolonc lenne, már nem lenne itt arról nem is beszélve, hogy sokkal jobban szolgál, mint az összes többi. Így majd még Mac-nek el kéne menni emberke után nézni.
Magam felé fordítom a kicsikét, mire karjait a nyakam köré fonja és úgy néz a szemembe.
- Ostobaságokat beszélsz, nem vagy kolonc. – morgom, de neki most ellenkezni van kedve ami nem tetszik.
- Dehogynem. Nem dolgozok, ti tartotok el… csak egy mihaszna ingyenélő vagyok. – nem kap több faszt, ha ilyen hülyeségeket beszél. – Valljuk be, tényleg nem sok hasznomat veszed. Hiszen nincs szakmám, sem iskolázottságom, nem értek semmihez, csak ahhoz, hogyan kell férfiakat kielégíteni. – de még milyen jól kitudsz minket elégíteni. Pont ezért nem dobunk piacra, na meg azért sem, mert Mac-cal kezdünk beléd habarodni, de ezt még jobb ha nem tudod.
- Tehát nem érzed magad hasznosnak? – kérdezek rá, mert azért csak ne legyünk bunkók teljesen, még ha az is vagyok. – Ezen könnyedén segíthetünk. – mondom egyszerűen, amire felém fordul meglepetten, de én csak elmosolyodok. Hozzám is ugrik és a felsőmet markolja teljesen bezsongva, hogy dolgozhat valamit.
- Tényleg? – bólintok egyet. Bár nekem az a munka is elég, amit elvégez az ágyba.
- Ha nagyon szeretnéd, tudok neked valami munkát szerezni. Segíthetsz az üzletben. – mondom neki az ajánlatot végül és még az arcán is végig simítok, amit nagyon élvez. Szeretném mindig ilyen boldognak látni, de az biztos, hogy utcára nem fog menni.
- Az nagyon jó lenne. – lelkesül be teljesen.
- Majd gondolkodom rajta, hol helyezzelek el. – zárom le ennyivel a témát, majd ott hagyva a fürdőbe megyek, hogy kicsit megáztassam magam, mert jól esne már a fürdés nem is kicsit.
De nem töltök bent a olyan sok időt, mert fáradt vagyok és a kicsikével szeretnék együtt elaludni, hogy végre pihenhessek egy normálisat és a holnapi napot át fogom engedni egészen Mac-nek, mert fel kell töltődnöm.
Amint viszont bemegyek a szobába, teljesen megváltozik a terv. Nem kicsit elkerekednek a szemeim, amikor a kicsikét meglátom teljesen meztelenül az ágyunkba feküdve. Grrrrrr. Nagyon kívánatos.
- Te kis bestia…- jegyzem meg, amikor rám kacsint. Ledobom a törölközőt és felé mászok, hogy még a pihentető alvás előtt egy édes kis szexben részesítsem.
- Itt az ideje a hálálkodásnak… ma este megmutatom neked, miért is én voltam annak idején a szálloda gyöngyszeme… - erre a kijelentésére, már nem bírom türtőztetni magam és olyan csókban részesítem, hogy a nyelvemet szinte a torkáig dugom le.
Simogat a kezeivel, miközben csókjaimmal járom be a testének minden egyes zugát. Nem akarok semmit nem kihagyni, hiszen olyan finom és annyira őrjítően szexi. Soha nem fogunk még egy olyan embert találni, aki ennyire kielégíthetné a vágyainkat és akkor ennyire szeretnénk, mint őt szeretjük már jelen pillanat.
Ám hirtelen változik a helyezetem, annyira elgondolkozok, mert a hátamra fektet és vigyorogva néz rám.
- Most csak pihenj. Én fogok dolgozni. – jelenti én, amire a kezemet a fejem alá teszem.
- Csinálj, amit szeretnél. Nem leszek semmi jónak elrontója. – mondom vigyorogva és várom, hogy most mit fog csinálni. Tudom, hogy nagyon jó abban, már volt benne szeretném. Kíváncsi vagyok, hogy mit tud még?
Már éppen belemelegednénk, és a farkamat kényeztetné, amikor ránk ront az egyik emberem, és a kicsike sikítva ugrik egyet, én meg mérgesen ülök fel.
- Kopogni nem tudsz te idióta? – üvöltök rá. – Nem érek rá. Takarodj innen. – mondom mérgesen. Nagyon utálom, ha felhúzva rontanak rám.
- Ne haragudj, de valaki keres. – eléggé zaklatott.
- Nem érdekel, holnap keressen meg. – mondom mérgesen, de csak nem tágít. – Nem értesz a szóból? – üvöltök, és a tovább húzza a bicskát a zsebembe, akkor tuti, hogy meg fogom ölni, még a mai nap folyamán.
- Azt üzeni, hogy ismeri Dantet. – ahogy a nevet megemlíti, nem akadékoskodok.
- Megyek. – jelentem ki, majd felveszem a bokszeremet és nem foglalkozva senkivel és semmivel már megyek is az idegenhez, aki keres.
Kimegyek és vissza nézek, hogy nem-e követnek, de nem, ám, amint meglátom az illetőt nem ismerem fel.
- Mit akarsz? – kérdezem tőle, majd olyan helyre viszem, ahonnan nem láthatja senki.
- Dante legjobb barátja vagyok. – mondja én viszont ennek nem hiszem.
- Kötve hiszem. Ha tényleg az lennél nem hagytad volna, hogy ezt csinálják vele. – mondom komolyan.
- Vele szeretnék beszélni.
- Soha. – jelentem ki. – És ne keresd többet, mert soha nem fogod látni, ahogy senki sem. – mondom komolyan. – Ő eltűnt. Én vigyázok rá, és ha engem valaki megöl azzal megöli Dante-t is. – mondom vészjóslóan, mert ismerem ezeket az embereket.
- Nem fogom feladni. Beszélnem kell vele, mert van számára valami, amit csak neki adhatok át. – jelenti ki.
- Próbálkozni lehet, de nem éri meg. – mondom komolyan. – És most takarodj innen, amíg szépen mondom. – mondom komolyan és már mennék is befele.
- Az anyja forogna a sírjában, ha látná mit csinálsz vele. – na erre már nem tudok szépen reagálni. A nyakánál fogva kenem fel a falra.
- Azt a hülye kurvát ne emlegesd nekem. Ő tehet az egészről. Nem védte meg a saját fiát. Ahelyett, hogy elment volna attól a hülyétől, aki szinte állandóan a halál széléig dugta, akkor nem lenne most ez. Magának köszönhet mindent. – fejezem be és már tényleg mindjárt megfojtom, amikor megjelenik a kicsike.
- Damon. Engedd el. – kér meg és a kezemet fogja.
- Te meg mit keresel itt? – teszem fel a kérdést és most kegyetlen mérges vagyok.
- Ne öld meg kérlek. Nem ér annyit. – próbál hatni rám és kivételesen, most engedek neki. Leejtem, mire köhögve és levegő után kapkodva néz rám ijedten, majd eliszkol én meg a kicsikére nézek.
- Legközelebb ne merj utánam jönni. – mondom neki és neki is mérgesen, amire kicsit megriad, de helyesen teszi, most az egyszer.
Bemegyek a házba és úgy döntök, hogy nincs kedvem semmihez, ezért inkább átengedem a helyet Mac-nak.
~*~
Mi történt vajon? Merre van Naoe? Egyből a keresésére indulok, majd meg is találom a folyosón és eléggé meg van rémülve.
- Mi történt? – kérdezem tőle aggódva.
- Én nem akartam bele szólni. – mondja lehajtott fejjel, mire odamegyek és magamhoz ölelem.
- Nincs semmi baj. Nem tudom mi történt, de biztos nem lehetett olyan nagy gond. – mondom kedvesen, mikor megölelem.
- Mac? – teszi fel a kérdést, amire boldogan bólintok. – Azt hittem bántani fog. Most tényleg. – kezdi el nekem csiripelni, mint a kismadárka.
- Gyere mesélj el nekem mindent. – megfogom és a nappaliba vezetem, ahol leültetem a kanapéra és úgy ölelem magamhoz. – Mi történt?
- Tudod volt, hogy megtámadtak egy lányt. – kezdi el mesélni. – Utána bement vele a kórházba és megműtötték. Megbeszéltük, hogy keres nekem valami munkát az üzletben, mert haszontalannak érzem magam. – vázolja fel nagyjából a dolgokat. – Utána pedig, meg szerettem volna neki hálálni, de ekkor berontott az egyik ember és mondta, hogy keresik, és, hogy ismeri Dante-t. – na erre viszont még én is megfeszülök. – Damon kiment én meg utána mentem, hogy megnézzem minden rendben van-e, de amikor meg akarta ölni én közbe léptem, ám akkor olyan félelmetesen nézett. Tényleg azt hittem, hogy engem is bántani fog. – kezdi el nekem mondani.
- Figyelj Naoe. – mondom neki komolyan. – Legközelebb, ha ilyen van a fejedbe se forduljon meg, hogy utána menj rendben? – kérdezem tőle. – Ilyenkor nagyon mérges lesz általában és olyanokat mondanak neki, amitől bepörög. Nem akar téged semmibe se beleráncigálni, ezért akarja, hogy itt maradj, ahol biztonságban vagy és a többiek is alibit tudnak neked biztosítani, ha jönne a rendőrség. – mondom komolyan és csak remélni tudom, hogy megérti. – Ha szeretnéd, akkor inkább majd én mesélek neked Dante-ról, hogy milyen is volt az élete, de ezt Damon-nak soha ne hozd fel. Ő élte meg a legtöbb mindent, ami Dante-val történt, hiszen ő jött létre elsőnek és csak pár évvel később. – fejezem be a mondandómat és tényleg csak remélni merem, hogy megértette, amit mondtam neki.
|
| vicii | 2012. 12. 09. 21:35:32 | #24440 |
 Karakter: Naoe
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
- Mégis mire készülsz, szépség? Azt akarod megtudni, eddig bírom szex nélkül?- kérdi rekedt hangon. A zuhanyzóban állunk, én pedig a hátát mosom, persze erotikus mozdulatokkal... kíváncsi vagyok, meddig feszegethetem a határait... hehe...
- Nem, én csak mosom a hátad.- mondom ártatlan arccal, édesen pislogva, közben pedig alig tudom megállni a vigyorgást.
- Lehet, hogy három személyiségem van, de hülye nem vagyok, ezt még nem mondtam neked?- kérdi huncut mosollyal, miközben felém fordul.
- Én csak megmostam a hátad.- mondom édesen mosolyogva.
- Jól van, de jobb szeretlek nézni, úgyhogy inkább ha már ennyire mosakodni szeretnél, akkor fordulj meg és hass mossam meg a hátadat most én.- mondja,mire felcsillanó szemekkel fordulok meg és veszem előre a hajam. Persze ez a dög bosszút áll, olyan érzékien kezd simogatni, hogy a sarkamtól a fejem búbjáig beleremegek... ahh édes istenem, mindjárt ettől felizgulok...
Azonban valami nincs rendben, már vagy két perce ugyanazt a pontot sikálja a hátamon. Ha így folytatja, a bőrömet és lesikálja rólam...
Érdeklődve pillantok hátra, de csak homályos, távolba révedő tekintetek fogadnak. Aggódva lengetem meg a kezem a szeme előtt, de semmi reakció.
- Mac... Mac!- szólongatom, mire végre feleszmél és rám pillant.
- Tessék?- kérdi mosolyogva.
- Valami baj van? Nagyon eltűntél pár percre. Itt voltál, de mégis mintha nagyon messze lettél volna.- mondom aggódva, de válasz helyett csak egy édes csókot kapok.
- Nincs semmi baj. Ne aggódj, csak elmerengtem egy-két dolgon.- nyugtat meg, miközben az oldalamat kezdi cirógatni.
- Szabad tudnom, hogy min?
- Mondták már neked, hogy nagyon kíváncsi vagy?
- Nem tehetek róla. Mindig is érdekeltek az ismeretlen dolgok, és most még ti hárman elég ismeretlenek vagytok nekem, úgyhogy ne csodálkozz.- mondom durcásan keresztbe font karokkal, mire kuncogva emeli fel a fejem, és olyan csókot kapok, hogy menten odaolvadok a karjaiba... ahh atyám...
- Amúgy arról ábrándoztam, hogy milyen tökéletes is vagy.- susogja az ajkaimba, én pedig durcásan nézek rá, de a mosolyomat nem tudom visszafogni.
- Mocskos hízelgő és hazudozó.- morgom, majd haragomat félre téve megadóan simulok a karjaiba...
Persze ez a perverz dög kihasználja a helyzetet és elcsábít egy menetre. Forró, szenvedélyes és gyengéd... sosem találkoztam még ilyen pasival. Na jó, ez kétszeresen is igaz...
Azt hiszem, meg tudnám ezt szokni...
Végül a nappaliban kötünk ki a tévé előtt, én pedig Mac oldalához simulva, elégedetten és nyugodtan cirógatom a mellkasát finom, körkörös mozdulatokkal, mikor hirtelen kivágódik az ajtó és egy ismeretlen férfi ront be. Szégyenlősen húzom össze magamon a köntösöm.
- Damon, gond van.- nyögi elég zaklatott képpel, mire Mac rögtön elkomorodik.
- Mi történt?
- Az egyik lányt összeverte az egyik ügyfél.- jelenti ki, bennem pedig megáll az ütő. Meg... megverte...?
- Két másodperc és ott vagyok.- vágja rá azonnal, majd már a szobába is viharzik, én pedig rémülten sietek utána.
- Nem Damonra lenne szükség?- kérdem bizonytalanul.
-Egyenlőre én is elég vagyok. Ilyenkor gyorsan kell inézkedni. A fontosabb részét majd Damon intézi el, de most eléggé nyűgös lenne, ha zargatnám.- hadarja, majd már ront is kifelé, én pedig riadtan, bele sem gondolva a következményekbe követem, egyenesen ki a nyílt utcára.
Borzalmas kép tárul elénk: a lány a földön hever fájdalmasan nyögve,két fickó meg egy harmadikat fog le, aki láthatóan nincs túl rózsás hangulatban.
- Mindjárt jövök, addig fogjátok.- adja ki Mac a parancsot, majd óvatosan felsegíti a sérült lányt és a ház felé kezdi kísérni. De ekkor lefékez mellettem egy autó és egy pasas hajol ki belőle, kendőzetlenül végigmér.
- Szia cica, eljött egy menetre? Jól megfizetjük.- vigyorog a képembe perverzen, a mellette ülő haverja pedig élvetegen felröhög. A nyelvemre harapok és büszkén felemelve a fejem várakozóan Macre nézek. Hiszen végül is kurvának hozott magával... ha azt mondja, menjek, nem ellenkezhetek...
- Nash, gyere ide. Vidd be a házba és fektesd le a szobában. Azonnal ott vagyok. Addigra készítsétek elő a terepet.- adja ki az utasítást, mire az egyik tag azonnal átveszi tőle a lányt és bekíséri. Ezek után elém lép, védelmezően eltakarva a testével. - Most húzzatok el innen, amíg jót állok magamért.- mondja fenyegetően, én pedig lehajtott fejjel, hevesen dobogó szívvel hallgatom.
- Ugyan már öreg, ezek kurvák, azért vannak itt, hogy elvigyük őket.- vigyorog tovább a tag.
- Ha azt mondom nem, akkor nem.- emeli fel a hangját, és ekkor az összes lány csendesen eltűnik a környékről.
- Velem így senki nem beszélhet.- szívja fel magát a sofőr, majd fegyvert ránt és Macra szegezi. Rémülten lépek mellé, ijedten megfogva a kezét.
- Mac, inkább elmegyek velük...- mondom halkan, félve. Ennek így nagyon nem lesz jó vége...
- Szó sem lehet róla. Menj be a házba.- dörren rám ellentmondást nem tűrően. - Itt ma nincs senki.- szögezi le keményen.
- Ne hősködj és add vissza a kicsikét.- kezd eldurranni az agya a sofőrnek, én pedig rémülten simulok Mac oldalához.
Ennek nagyon nem lesz jó vége...
- Már megint mi folyik itt?- szólal meg hirtelen, egy kicsit mélyebb, erélyesebb hangon, majd értetlenül körbepillant. Lefagyok. Damon...?
- Az, hogy elviszem a kicsikét, ha tetszik, ha nem.- vigyorog továbbra az ipse. A következő pillanatban Damon egyszerűen benyúl a kocsiba, nyakon ragadja a férfit és kirángatja az ablakon keresztül. A számat eltátva figyelem.
- Ha nem húztok el most azonnal, a fejeteket elválasztom a testetektől és utána leshettek, hogy mi van.- sziszegi, a hangja pedig jeges borzongásként száguld végig a gerincemen. Ez... ijesztő...
Nagyot nyelve engedem el a szabad karját és pár lépést hátrálok. Félek...
- Te kis...- sziszegi fuldokolva a pasas. A társa kinéz az ablakon, majd ahogy realizálja a helyzetet szó nélkül lő, a kerekek csikorognak, a kocsi pedig eltűnik.
- Remélem, soha többet nem jöttök vissza!- kiáltja még utánuk, majd rám pillant, én pedig megrezzenek. - Ne félj, nem foglak bántani.- mondja nyugodt hangon, és bár hinni szeretnék neki, egyszerűen... képtelen vagyok... félek tőle...
- Vérzel.- nyögöm aztán döbbenten, ahogy tekintetem az arcán lévő karcolásra téved. Bizonytalanul lépek közelebb, majd remegő kézzel simítom meg az arcát, de ahogy felszisszen, el is kapom a kezem. - Gyere, ellátom.- mondom végül, de megrázza a fejét.
- Egyenlőre csak egy papírzsebkendőt hozz. A lányt kell ellátni.- vágja rá, mire meglepetten pislogok. De... Damon... akkor Mac... mi?
- Honnan tudod? Azt mondtátok, nem látjátok a másik emlékeit.- nyögöm döbbenten.
- Ha mi azt nem akarjuk megmutatni.- javít ki. - De ilyen dolgoknál megmutatjuk.-tájékoztat, majd egyszerűen a ház felé veszi az irányt, én pedig sietve követem. Besietünk egy szobába, ahol a sérült lányt fektettél le, Damon pedig nekilát ellátni.
- Menjetek ki.- morran fel, a többiek pedig sietve távoznak, én viszont maradok. Szeretném valahogy hasznossá tenni magam... segítek, ahogy csak tőlem telik.
- Damon?- kérdem aztán bizonytalanul, mikor megáll és gondterhelten vizslatja a lány szenvedéstől eltorzult arcát.
- Kórházba kell vinni, mert lehet belső vérzése, meg a törött borda nem tudom, milyen károkat okozott.- mondja ki az ítéletet, majd a telefonjáért nyúl, én pedig aggódva hallgatok, miközben a mentőket hívja.
A segítség percek alatt megérkezik, a lányt hordágyra teszik és kórházba szállítják. Damon is megy velük, hogy megtudja, a lány életben marad-e.
Én pedig egyedül maradok.
Nagyon ideges vagyok, rettentően aggódok. Egy darabig csak járkálok a házban, nem tudok magammal mit kezdeni, majd, más lehetőség nem lévén takarítani kezdek. Lehúzom a véres ágyneműt és kimosom, felsikálom a padlóról a vért, aztán takarítok megállás nélkül, az éjszakába nyúlóan. Kiporszívózóm a szobákat, törölgetek, felmosok… aztán mikor ezzel is végzek, nekiállok főzni. Damon biztos éhes lesz, mikor hazaér…
Csinálok levest, másodiknak pedig halat. Én megvacsorázok, aztán fogom magam és elmegyek zuhanyozni. Végül pedig felkapok egy köntöst, letelepedek a kanapéra és tévét nézek. Várom, hogy visszajöjjön…
*
Elbóbiskolhattam, mert arra ébredek, hogy valaki az arcomat cirógatja. Felriadva pislogok körbe, mire egy szórakozott, de fáradt arccal találom szemben magam.
- Damon?- kérdem még kissé kómásan, miközben felülök és fáradtan megdörgölöm az arcom.
- Én vagyok.- biccent. Aggódva kelek fel.
- Minden rendben? Hogy van a lány?- kérdem rögtön, az arcát vizslatva, hátha ki tudok belőle olvasni valamit, de persze felvette a pléhpofát.
- Életben marad. Megműtötték, az intenzíven van.- tájékoztat, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel.
- Hála az égnek…- nyögöm, mire kósza mosolyt villant és megborzolja a hajamat. Apró kis mosollyal simulok a mellkasához, mintegy hozzá bújva, karjaimat a nyaka köré fonva és megölelve őt. – Biztos nagyon fáradt vagy, gyere, csináltam vacsorát…- súgom a fülébe, majd eltávolodva kézen fogom és a konyhába húzom. Nem szól, csak kiismerhetetlen tekintettel néz rám és hagyja, hogy az asztalhoz ültessem. Gyorsan megmelegítem az ételt majd elé teszem, Damon pedig komótosan enni kezd.
- Nem kellett volna megvárnod, lefekhettél volna.- mondja karcos hangon, de csak megrázom a fejem.
- Ne viccelj, nagyon aggódtam, képtelen lettem volna csak úgy lefeküdni aludni.- motyogom fáradtan, leülve mellé egy székre. Hajamat előre véve az ujjaimmal kezdem fésülgetni, ez a mozdulat mindig megnyugtat.
- Vagy úgy.- biccent. Csendben eszik tovább, én pedig nem zavarom meg ezt a békét. Nyugodt, kellemes légkör uralkodik körülöttünk, csak az evőeszköz csilingel néha.
- Köszönöm, finom volt.- dől végül hátra, én pedig azonnal ugrok, az üres tányérokat a mosogatóba teszem és rögvest elmosom őket. – Fáradtnak tűnsz, neked is pihenned kellene.- hallom végül magam mögül a hangot. Meglepően gyengéden szól, mintha még aggódna is egy cseppet. Meglepetten állnak meg a kezeim a mozdulat közben, majd halvány mosollyal pillantok hátra a vállam felett.
- Kedves tőled, hogy aggódsz, de ha máshogy nem, hát így hadd segítsek…- mondom sután vállat vonva. Elmosom a tányérokat, a csepegtetőbe teszem őket, majd már a kezemet törlöm, mikor egy erős testet érzek meg a hátamhoz simulni. Karok tekerednek a derekam köré, és egy forró száj csókol a nyakamba… sóhajtva hunyom le a szemeimet és átadva magam a kellemes érzésnek döntöm oldalra a fejem, hogy még közelebb érezhessem magamhoz.
- Mire célzol ezzel?- duruzsolja a nyakamba, forró leheletétől egész testemben megborzongok. Elkomorodva hajtom le a fejem, miközben kezeimmel engem ölelő karjait kezdem cirógatni.
- Hát… valljuk be, nem sok hasznomat leled.- bököm ki végül, és mivel nem szól, ezért folytatom. – Eredetileg Mac kurvának szánt volna… de mivel mióta itt vagyok, nem szolgáltam ki senkit, úgy érzem… szóval, hogy nincs semmi hasznom. Hogy csak egy felesleges kolonc vagyok a nyakatokon.- vallom be, ami a szívemet nyomja már egy ideje.
Damon hirtelen maga felé fordít, én pedig meglepetten simítom karjaimat a nyaka köré, kíváncsi szemekkel pillantva fel rá.
- Ostobaságokat beszélsz, nem vagy kolonc.- morran, de csak sóhajtva megrázom a fejem.
- Dehogynem. Nem dolgozok, ti tartotok el… csak egy mihaszna ingyenélő vagyok.- bontakozok ki a karjaiból és eltávolodom tőle. – Valljuk be, tényleg nem sok hasznomat veszed. Hiszen nincs szakmám, sem iskolázottságom, nem értek semmihez, csak ahhoz, hogyan kell férfiakat kielégíteni.- mondom ki a kegyetlen igazságot. Bárhogy is próbáljuk szépíteni, ez az igazság. Csak egy egyszerű kurva vagyok. Kész. Ennyi. Nem vagyok semmi több…
- Tehát nem érzed magad hasznosnak?- kérdi végül, én pedig biccentek. – Ezen könnyedén segíthetünk.
Meglepetten fordulok Damon felé, a halovány, apró kis mosoly láttán pedig a szája szegletében elkerekedik a szemem. Lelkesen, csillogó szemekkel ugrok hozzá és a felsőjét megmarkolva, reménykedve nézek a szemeibe.
- Tényleg?- kérdem izgatottan, mire bólint.
- Ha nagyon szeretnéd, tudok neked valami munkát szerezni. Segíthetsz az üzletben.- ajánlja fel, közben pedig újra megsimítja az arcomat, én pedig lehunyt szemekkel, boldog mosollyal simítom arcomat a tenyerébe.
- Az nagyon jó lenne.- mondom lelkesen.
- Majd gondolkodom rajta, hol helyezzelek el.- zárja le a témát, én pedig elégedetten állok félre, mikor a fürdő felé veszi az irányt. Valahogy… a lelkem megkönnyebbült. Szeretnék megdolgozni a lakhatásomért, és ebből nem engedek…
Míg Damon fürdik, bemegyek a hálóba, ledobom a köntösöm és anyaszült meztelenül az ágyra mászok, erotikus pózban elnyúlva rajta, hogy mikor egy szál törölközőben belép, elkerekedjenek a szemei…
Ahogy meglát, heves vágy lobban a tekintetében, én pedig csábos mosollyal kacsintok rá.
- Te kis bestia…- morran fel, majd se szó, se beszéd, ledobja a törcsit és négykézláb mászik fölém, akár valami prédájára leső nagyvad… kuncogva fonom a karjaimat a nyakam köré…
- Itt az ideje a hálálkodásnak… ma este megmutatom neked, miért is én voltam annak idején a szálloda gyöngyszeme…- súgom érzékien… óó igen, olyan fortélyokat mutatok neki, amitől majd kettéáll a szeme is… hehe… a mennyekbe repítem…
|
| oosakinana | 2012. 11. 02. 13:58:47 | #24009 |
Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
Nem sokkal később visszamegyek, és a konyhába van. Morranok egyet, majd a szobába megyek és lefekszek aludni. Most nincs kedvem vele társalogni. Mindent csak elrontanak az emberek. A szobában elfekszek az ágyon és csak alszok.
~*~
Mikor felébredek kimászok az ágyból, de nem találom Naoe-t és ezt furcsállom. Szerettem volna, ha mellettem ébred fel. Kimegyek, a konyhába és akkor látom meg, hogy a kanapén alszik. Mi folyik itt?
Odamegyek és elkezdem szólongatni, hogy keljen fel. Lassan kezdi nyitogatnia szemeit, de szerencsére, amikor meglátja mosolyomat, egyből felismer.
- Mac? – dörgöli meg szemeit.
- Igen, én vagyok az, szépségem. – mosolyogva ülök le mellém, miközben ő nagyot nyújtózik mellettem, de szemmel kísérem cselekedetét.
- Hiányoztál. – nyakamba borul én meg szorosan ölelem magamhoz, ahogy ő bújik.
- Zene füleimnek. – kezdem el simogatni főleg a köntöse alatt. Csodálatos teste van. Nyakára is forró csókot nyomok. Teljesen beindulok tőle. – De mond csak édes, miért a kanapén aludtál, és mért nem az ágyon? – kérdezem tőle érdeklődve, amire csak eltávolodik tőlem és csücsörítve kezdi el piszkálni a haját. Kezd érdekes lenni a dolog, én meg egyre kíváncsibb vagyok.
- Nos… mert a meggyőzés nem úgy sült el, ahogy reméltem. – mire kimondja én szinte rettegek. Megölöm, ha bántotta.
- Damon? Talán bántott? – kérdem egyből, de csak elmosolyodik.
- Dehogy, ilyenről szó sincs… leszámítja a foltokat a testemen… - mi van? Hagyta, hogy Damon megfektesse, de ami a legfurcsább. Damon lefektette???
- Lefeküdtél vele? – kérdezem teljesen ledöbbenve. Nem szokása Damon-nak megfektetni az embereket.
- Igen. Talán baj? – kérdésére felnevetek.
- Dehogy, szó sincs róla, csak… meglepő. Damon nem az a fajta, aki csak úgy ledöntene a lábáról akárkit. – magyarázom neki, mert tényleg furcsa, de erre csak elmosolyodik.
- Én viszont nem vagyok akárki. – rám kacsint én meg elnevetem magam. – Szóval, egészen jól alakultak a dolgok, már majdnem megkedveltem a fickót… de a végén elég kegyetlenül rám ijesztett. – magamhoz ölelem a kicsikét. Damont nem egyszerű meghódítani.
- Ne csüggedj, angyalom. – kezdem el vigasztalni, mire úgy bújik hozzám, mint egy kiscica.
- Nem csüggedek. Damon nem tudja még, hogy kivel van dolga… addig nem nyugszom, amíg meg nem győzöm. – csak a fejemet rázom. Nagyon nehéz dologba vágtad a fejszédet kicsike.
- Milyen makacs vagy… de hagyd a tervezgetést későbbre. Előbb zuhanyozzunk, rendben? – kérdezem tőle, de végül a karjaimba kapva viszem a zuhanyzóba, hogy alaposan lecsutakolhassam a kicsikét., na meg hátha engedi magát egy menetre. Amint beérünk már bontom is a köntösét, és lecsúsztatom a válláról. Felesleges, hogy eltakarja ezt a csodálatos testet. Ám nem bírom megállni éhes tekintetek nélkül. Annyira vadító és észveszejtő, hogy az valami csoda.
Belép a zuhany alá, amíg leveszem a cuccom és megnyitja a vizet. Felém nyújtja a kezét, mert már egy ideje csak csodáltam. Vigyorogva lépek is be és tapadnék az ajkára, de nem hagyja. Eltol magától, majd megfordítva kezdi a hátamat mosni. A kis huncut. Fogsz még te nekem könyörögni szexért.
Nem kicsit szexisen mossa a hátamat, de nem baj én sokáig tudom tartóztatni magamat, ha arról van szó.
- Még is mire készülsz szépség? – teszem fel a kérdést. – Azt akarod meg tudni meddig bírom szex nélkül?
- Nem én csak mosom a hátadat. – mondja úgy, mint egy ma született kis ártatlanka, amit most nem fogok benyelni egyáltalán.
- Lehet, hogy három személyiségem van, de hülye nem vagyok, azt még nem mondtam neked? – mosolyogva fordulok meg és nézek azokba az édes szemekbe, amik olyan ártatlanul pislognak rám.
- Én csak megmostam a hátadat. – próbálja adni nekem az ártatlant, amire elmosolyodok.
- Jól van, de jobb szeretlek nézni úgyhogy inkább ha már ennyire mosakodni szeretnél akkor fordulj meg és had mossam meg a hátadat most én. – mondom neki, amire nem is kell több. Megfordulva veszi előre hosszú haj zuhatagát és már moshatom is a hátát. Érzékibben kezdem el mosni. Eleinte alig érek a hátához és próbálom viszonozni azt a kedvességet, amit ő adott nekem, csak annyi különbséggel, hogy én jobban értek az ő testéhez jelen pillanat, mint ő az enyémhez. Sok hasonlóval volt már dolgom, bár eddig még egyiknek a személyisége sem fogott meg ennyire, mint az övé. Ez kicsit frusztráló, de egyben kellemes is. Nem hittem volna, hogy így akár képes lennék akár kibe beleszeretni. Oké, hogy Dante egy-egy kiragadott személyiségei vagyunk, de attól függetlenül a teste az övé és nem tudom, hogy miként lehet, vagy esetleg hogy milyen hatással van Damon-ra ez a dolog. Kíváncsi lennék, hogy ő miként éli meg a dolgokat.
- Mac. – térít észhez a kicsike érintése és hangja. Kicsit elgondolkoztam úgy vélem, mert csak a víz csobog ő meg aggódó tekintettel vizslatja az arcomat.
- Tessék? – nézek rá elmosolyodva.
- Valami baj van? Nagyon eltűntél párpercre. Itt voltál, de még is, mintha nagyon messze lettél volna. – állapítja meg, mire csak édes ajkaira hajolva le csókolom meg.
- Nincs semmi baj. Ne aggódj, csak elmerengtem egy-két dolgon. – próbálom nyugtatni, miközben oldalát simogatom.
- Szabad tudni, hogy min?
- Mondták már neked, hogy nagyon kíváncsi vagy?
- Nem tehetek róla. Mindig is érdekeltek az ismeretlen dolgok és most még ti együtt hárman elég ismeretlenek vagytok nekem, úgyhogy ne csodálkozz. – fonja keresztbe a kezét, mire a falnak támasztom a kezemet és úgy emelem fel édes fejét, hogy egy csodálatos csókban részesítsem.
- Amúgy arról ábrándoztam, hogy milyen tökéletes is vagy. – suttogom bele ajkaiba.
- Mocskos hízelgő és hazudozó. – mosolya elárulja, hogy egy pozitívan érti, bár ha nem így értené se igazán érdekelne a dolog, csak szimplán jól érezném magam vele.
Édes, de annál értelmesebb csókban forrunk össze és ízleljük egymás ajkait, ami annyira jól esik, hogy csak na. Teljesen a falnak nyomom, miközben alsó testemet is neki dörgölöm, bár annyira nem teketóriázok sokat. Meg fogom a fenekénél fogva emelem fel, mire szerencsére a lábait a derekam köré fonja, ezzel sokkal jobban hozzá férve kedvenc bejáratomhoz. Nem teszek ennél többet, csak meg fogom, és szépen belévezetem farkamat, amire mindketten kéjes nyögéssel jutalmazzuk a másokat.
Mozogni kezdek benne, de most valamiért nem tudok durva lenni bele. Nem akarok és most olyan jó ezt a kis tempót végig vinni, hogy így nyögjünk fel, amikor elérjük az orgazmust…
Jó félórás menetre sikeredett, de nem baj. Most valahogy erre volt szükségem, hogy kicsit bensőségesebb legyen a dolog. Most éppen a nappaliban vagyunk ahol tv-t nézünk, miközben a kicsike hozzám bújik és a mellkasomat simogatja a köntösöm alatt, amit nem húzok össze.
Egyszer csak beront az egyik alkalmazott.
- Damon. Gond van. – mondja egyből, amire felpattanok, mivel az arca is azt mutatja.
- Mi történt? – kérdezem egyből, de a kicsikét még nem engedem el.
- Az egyik lányt összeverte az egyik ügyfél. – mondja, amire érzem, hogy a kicsike is lefagy teljesen.
- Két másodperc és ott vagyok. – mondom, és a szobába rohanok, hogy felkapjak egy nadrágot.
- Nem Damon-ra lenne szükség? – kérdezi, de most eléggé komoly vagyok.
- Egyenlőre én is elég vagy. Ilyenkor gyorsan kell intézkedni. A fontosabb részét, majd Damon intézi el, de most eléggé nyűgös lenne, ha zargatnám. – mondom sürgetve, majd kiszaladok a szobába és már megyek is az utcára, ahova követ meggondolatlanul ráadásul köntösbe.
Most nem tudok vele foglalkozni, mert a fickót fogják és a csaj meg a földön fekszik összegörnyedve.
- Mindjárt jövök, addig fogjátok. – mondom miközben felveszem a lányt a földről és beviszem a házba, de ekkor olyat hallok, amit jelen állapotomban nem akarok.
- Szia cica. Eljössz egy menetre? Jól meg fizetjük. – hajol ki a kocsiból egy emberke és a haverja is mellette van és mindezt Naoe-től kérdezik, aki kérdőn tekint rám.
- Nash gyere ide. – szólok neki és már pattan is. – Vidd be a házba és fektesd le a szobába. Azonnal ott vagyok. Addigra készítsétek elő a terepet. – adom ki az utasítást, majd és kicsikém elé állva nézek az emberekre. – Most húzzatok el innen, amíg jót állok magamért. – mondom komolyan és eléggé dühösen.
- Ugyan már öreg. Ezek kurvák azért vannak itt, hogy elvigyük őket. – mondja vigyorogva.
- Ha azt mondom nem akkor nem. – emelem fel a hangomat, mire mindenki inkább befele megy a házba. Ilyenkor tudják, hogy véget ért a munka és kapnak egy kis pihenőt.
- Velem így senki nem beszélhet. – vesz elő egy fegyvert és nekem szegezi.
- Mac. – hallom meg kicsike hangját és a kezemet is megfogja. – Elmegyek velük. – mondja kicsit riadtan.
- Szó nem lehet róla. Menj be a házba. – ez inkább parancs, mint kérés. – Itt ma nincs senki. – fordulok vissza az emberke felé.
- Ne hősködj és add vissza a kicsikét. – Na jó azt hiszem itt van az a határ, amikor én már többet nem tudok tenni.
~*~
- Már megint mi folyik itt? – térek magamhoz és a fegyverre nézek, majd a karomat ölelő Naoe-ra.
- Az hogy elviszem a kicsikét, ha tetszik ha nem. – mondja vigyorogva és csak továbbra rám fogja a fegyvert.
Erre kicsit eldurran az agyam és tudom, hogy mit kell csinálnom. Benyúlok a kocsiba és nyakánál fogva emelem ki.
- Ha nem húztok el most azonnal a fejeteket elválasztom a testetektől és utána leshettek, hogy mi van. – fenyegetem őket olyan rideg hangon, hogy még a kicsike is eltávolodik tőlem és inkább a ház felé veszi az irányt.
- Te kis… - de nem mondja tovább, hanem a mellette lévő csak kinéz a kocsiból és felém lő, mire elengedem a társát és elhúznak nagyon gyorsan.
- Remélem soha többet nem jöttök vissza. – kiáltok utánuk, majd a megrettent kisegérre nézek. – Ne félj, nem foglak bántani. – mondom neki, de csak továbbra is rémült tekintettel néz rám.
- Vérzel. – mondja és közelebb jön hozzám. Megsimítja az arcomat, amire kicsit felszisszenek. – Gyere ellátom. – mondja, de meg rázom a fejemet.
- Egyenlőre csak egy papír zsebkendőt hozz. A lányt kell ellátni. – mondom egyből, amin meglepődik.
- Honnan tudod? Azt mondtátok nem látjátok a másiknak az emlékeit.
- Ha mi azt nem akarjuk megmutatni. – mondom egyszerűen. – De ilyen dolgoknál megmutatjuk. – fejezem be most ennyivel a beszélgetést.
Be is megyünk a házba és már megyek is a lány szobájába, ahova mindent rendesen elkészítettek. Nem vagyok valami nagy orvos, de tudom, hogy ilyenkor mit kell csinálni, mert már volt rá példa.
- Menjetek ki. – küldök ki mindent, de Naoe csak marad. Őt nem küldöm ki, csak hagyom, hogy segítsen nekem és csinálja, amire megkérem. Szegény lánynak éles fájdalmai vannak, mert elég szépen hasba rúgták arról nem is beszélve, hogy pár bordája is eltört a kitapintás alapján.
- Damon? – kérdezi tőlem, amikor megállok, és a lányt nézem.
- Kórházba kell vinni, mert lehet belső vérzése, meg a törött borda nem tudom milyen károkat okozott. – állapítom meg és ahogy a telefonért nyúlok csak reménykedni tudok, hogy életben marad…
|
| vicii | 2012. 10. 22. 21:03:55 | #23838 |
Karakter: Naoe
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
- Hmm…- mondja elgondolkodva, éhesen végigmérve. – Megnézem, hogy milyen vagy az ágyban…- mondja, én pedig már tudom, hogy nyert ügyem van. Nekem senki nem tud nemet mondani… hehe… - Viszont Dantét nem láthatod.
Na jó… talán Damon mégis.
Duzzogva, felháborodottan fonom keresztbe a karjaimat.
- Szemét vagy.- mondom duzzogva, mire jókedvűen felkacag. Nahát, mikor nevet, akkor nem is olyan ijesztő…
- De az alakod bombasztikus és örömmel kis is próbálnám.- duruzsolja egészen közel hajolva, lehelete már csiklandozza az ajkaimat. Visszafojtott lélegzettel várom, hogy végre a birtokaiba vegyen, de a várt csók elmarad. Csalódottan sóhajtok fel.
- Most szétnézek lent a többiek között, utána jövök és megmutatom, hogy én mennyivel vagyok jobb, mint Mac.- villant meg egy perverz vigyort, mire cinikusan nézek rá.
- Nem vagy jobb, mert Mac nem szívatja az agyamat.- dörgölöm az orra alá dühösen. Hülye Damon… de várj csak, jön még kutyára úthenger!
- Ebben is különbözök Mactől.- jelenti ki egyszerűen, majd fogja magát és lelép.
Én durcásan ülök vissza tévét nézni, miközben tovább dühöngök magamnak. Hülye Damon… de majd én megmutatom neki, hogy velem nem lehet szórakozni! Hogy egy mókus rakna fészket az orrában! Hogy a könnyűbúvárok pucolnák a szélvédőjét! Hogy egy harkály ütne lyukat a botján!
Nem telik bele egy óra, mire újra megjelenik, de én csak tüntetően bámulom tovább a tévét.
- Nem szereted, ha megviccelnek?- kérdi könnyed hangon.
- Ez már nem viccelődás.- morgom tüntetően elfordulva, mire kuncogva lép hozzám, egyszerűen maga felé fordít és megcsókol.
De az a csók! Jesszus… talán még sose éreztem ilyen elsöprő, vad szenvedélyt, amellyel leigáz… ez a dominancia egyszerűen farokállító! Nyögve simulok a karjaiba, és majdhogynem folyékony halmazállapotúvá válok. Jesszus… muszáj lesz vennem egy hideg zuhanyt…
Vagy Damon elejét veszi a gondnak…?
Eltávolodik, de csak annyi időre, hogy levegőhöz jussak, majd újra ajkaimnak támad. Vadul, szenvedélyesen faljuk egymást, és mire észbe kapok, már a köntösömet tépi. Visszafojtott lélegzettel, kipirultan nézem, ahogy a saját nadrágját is lerántja, majd belém csúsztatja az egyik ujját. Gátlástalanul nyögve élvezem, ahogy kényeztet, de nem tart sokáig a dolog, mert alig két perc múlva egy erőteljes lökéssel tövig belém hatol. Sikoltva karmolászom a hátát, miközben durván mozogni kezd bennem. Lábaimat a dereka köré kulcsolva élvezem.
Keze a testemen, bőröm felparázslik érintése nyomán… a csókjától elvesztem az eszem, és ahogy fogaival mellbimbóimra talál, már a saját nevemet is elfelejtem…
Elemi erővel tör rám az orgazmus, felsikoltva, körmeimet a hátába vájva élvezek el, sikolyomat mély hörgése festi alá.
Jesszus… azt hiszem még sosem volt ilyen intenzív orgazmusom…
Lihegve, elégedett mosollyal figyelem, ahogy legördül rólam majd kiterül mellettem a kanapén.
- Most már megmutatod nekem?- kérdem villanó szemekkel, kapva az alkalmon, hogy kicsit bódult.
- Kellett elrontanod ezt a kellemes érzést ezzel az idióta kérdéssel.- morran fel dühösen, lehunyt szemekkel, mire durcásan csücsörítve fonom keresztbe a kezem. – Már megmondtam, nem? Nem láthatod Dantét. Nyolc éve nem volt a felszínen és nem fogom senki kedvéért ezt a hagyományt megtörni.- szögezi le, de engem ilyen könnyen nem tud lerázni.
- De miért nem? Mi történt vele?- kíváncsiskodok.
- Az nem rád tartozik.- dörren, majd dühösen áll fel és kapja fel a boxerját. – Ha jót akarsz, akkor Dantét soha többet ne hozd fel.- sziszegi villámló szemekkel, én pedig rémülten rezzenek össze. Jesszus… megijeszt…
- Tudnék beszélni Maccel?- kérdem vékony hangon, ijedten, mire felsóhajt.
- Nem sokára, csak még van egy-két dolog, amit el kell intéznem. Nem sokára vissza fog jönni.- közli, én pedig félve bólintok.
- Köszönöm.- súgom lesütött szemekkel. Nem szól, csak összepakol és egyszerűen távozik. Én pedig ott maradok ijedten és összezavarodottan. Végül sóhajtva visszaveszem a köntösöm és összeütök magamnak valami harapnivalót.
Közben hallom, hogy visszaér és láthatóan még mindig olyan morcos, mint előtte. Benéz a konyhába, vet rám egy sötét pillantást, én pedig azonnal lesütöm a szemem és meg se merek mukkanni.
Erre rögtön kifordul a helyiségből majd a hálóba lép. Egy darabig kotorászik, majd csend.
Nem merek utána menni, inkább csak szépen csendben befejezem a kajálást, és úgy fél óra elteltével lopakodok be. És legnagyobb döbbenetemre alszik.
Meglepetten oldalgok ki, beszerezve magamnak egy plédet, majd sóhajtva helyezkedem el a kanapén, és begubózva én is lehunyom a szemem.
*
A nevemet hallom tompán… kellemes érintés az arcomon…
Bizonytalanul pislogok ki az egyik szemhéjam alól, a kedvesen mosolygó arc pedig engem is mosolygásra késztet.
- Mac?- sóhajtom kérdőn, lassan felülve közben és a szemeimet dörgölve.
- Igen, én vagyok az, szépségem.- mosolyog. Mellettem ül a kanapén, kényelmesen támaszkodva, lustán szemlélve, ahogy nyújtózkodom.
- Hiányoztál.- sóhajtom a nyakába borulva, szorosan bújva hozzá, ő pedig kuncogva ölel át.
- Zene füleimnek.- mondja szinte már dorombolva. Kezei a köntösöm alá tévednek, borzongatóan cirógat végig, forró csókot nyom a nyakamra, én pedig elbódultan, még az álomtól kábán döntöm oldalra a fejem. – De mond csak édes, miért a kanapén aludtál, és mért nem az ágyon?- vonja fel a szemöldökét, mire hirtelen visszatérnek a kellemetlen emlékek. Sóhajtva távolodok el tőle, majd durcásan csücsörítve kezdem ujjal fésülgetni kócos hajamat.
- Nos… mert a meggyőzés nem úgy sült el, ahogy reméltem.- bököm ki nagy nehezen, mire aggódva csillannak a szemei.
- Damon? Talán bántott?- kérdi rögtön, de megnyugtatóan mosolygok rá.
- Dehogy, ilyenről szó sincs… leszámítja a foltokat a testemen…- duruzsolom perverzül, rábámulva egy vöröslő harapásnyomra, mire Mac hitetlenkedve néz rám.
- Lefeküdtél vele?- kérdi olyan döbbenten, mintha legalább azt ecseteltem volna neki, hogy elraboltak az ufók…
- Igen. Talán baj?- kérdem bizonytalanul, de erre csak felnevet.
- Dehogy, szó sincs róla, csak… meglepő. Damon nem az a fajta, aki csak úgy ledöntene a lábáról akárkit.- magyarázza, mire huncut mosolyt kanyarítok a képemre.
- Én viszont nem vagyok akárki.- kacsintok Macre, mire elneveti magát. – Szóval, egészen jól alakultak a dolgok, már majdnem megkedveltem a fickót… de a végén elég kegyetlenül rám ijesztett.- morgom durcásan csücsörítve, mire Mac csak a fejét ingatva von magához.
- Ne csüggedj, angyalom.- vigasztal, én pedig kipirult arccal bújok hozzá. Jól esik a törődése…
- Nem csüggedek. Damon nem tudja még, hogy kivel van dolga… addig nem nyugszom, amíg meg nem győzöm.- jelentem ki magabiztosan, Mac pedig a fejét ingatja szórakozottan.
- Milyen makacs vagy… de hagyd a tervezgetést későbbre. Előbb zuhanyozzunk, rendben?- kérdi, majd mielőtt bármit is mondhatnék, egyszerűen a karjaiba kap. Kuncogva ölelem át a nyakát, majd élvezem, ahogy a fürdőbe szállít, majd odabent letesz, és perverz mosollyal bontja ki a köntösöm övét. Simogató mozdulatokkal húzza le rólam, majd olyan éhes tekintettel mér végig, amibe még én is beleborzongok.
Csábosan lépek be a zuhany alá, megnyitom a vizet, majd a kezemet nyújtom felé. Széles vigyorral lép be mellém, és már csókolna is, de huncutul eltolom magamtól és megfordítom, majd a hátát kezdem mosni, izgató, erotikus mozdulatokkal… kíváncsi vagyok, meddig bírja… hehe…
|
| oosakinana | 2012. 10. 12. 15:19:47 | #23719 |
Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Nahát… Dante… - mondja kicsit elgondolkozva. – Vele is találkozhatok? – ettől tartottam. Ezért Damon ha tehetné simán megölne, de lehet meg fog így is büntetni és nem enged ki párnapig.
- Én személy szerint nem ellenezném a dolgot, de Damon annál inkább. – válaszolom neki az igazságot. Páran akartak volna már találkozni Dante-val, de egyiküknek sem mutatta meg.
- Ne mááár! Őt is meg akarom ismerni! – mondja hisztizve, amire elkezdem összeborzolni a haját, de persze elcsapja a kezemet és villámló tekintetet is kapok.
- Damont meg kell meggyőznöd. – egyből durcizni kezd, amitől olyan édes. Legszívesebben leteperném, de nem tudom mennyire örülne neki. Grrrr.
Látom rajta, hogy nagyon forral valamit, de nagyon merem remélni, hogy nem akarja magára haragítani Damon-t, mert akkor nem lesz neki kegyelem és nem tudom megmenteni ha Damon úgy dönt. Ilyenkor gyűlölöm, hogy erősebb, mint én.
- Rendben. – határozott kijelentésére nem kicsit elkerekednek a szemeim.
- Nem úgy volt, hogy félsz Damontól? – meglepettségem a kérdésemben is benne van, amire csak vállat von.
- Nem tagadom, még mindig tartok tőle, de hát mindent a cél érdekében… - Valami nagyon nincs rendjén. De csak imádkozni tudok érte, hogy nem akar marhaságot csinálni.
Mondjuk Damon sok minden olyan dolgon átlát, amin én sosem szoktam. Ezért ő szokott lenni a védelmező angyal… ő felismer mindenjelből a hátsó szándékot ha van. Nem tudom milyen fura figura, de hát nem az én dolgom, hogy megfejtsem őt.
- Minden esetre érezd otthon magad. Én addig pihenek, ha nem bánod. – mondom mosolyogva egy vállrándítás után. Nem fogok feleslegesen aggódni, hiszen Damon is kedveli Naoe-t a sajátos módján.
- Köszönöm. És pihenj nyugodtan, nem foglak zavarni. Addig letusolok.
- Ó, tényleg, körbevezesselek? – rázza meg a fejét. Eddig soha senki nem tudta elnavigálni magát ebben a házban.
- Felesleges, köszönöm. Úgyis lesz időm felfedezni ezt a helyet. – ki is megy a szobából, amire elmosolyodok. Felállok és egy cetlit hagyok Damon-nak a saját írásunkkal, hogy ha visszajön, akkor ne tudja elolvasni. Leírom neki, hogy elmondtam Naoe-nek Dante-t, de ne legyen rá mérges, amikor meg akarja kérni, hogy had láthassa. Nem tudom mennyire fog neki tetszetni, de mindegy. Elfekszek az ágyon és végül elkezdek aludni egy jót.
~*~
Mikor felébredek, nem kicsit vagyok nyűgös főleg, amikor elolvasom Mac üzenetét. Egyszer valahogyan, meg fogom folytatni azt a kis szemetet. Hányszor írtam már le neki, hogy ne mondjon senkinek semmit, de még is ki kell nyitnia azt a nagy száját. Végül nagyot sóhajtok és kilépek a nappaliba, ahol megy a tv és látom, hogy Naoe érzi eléggé otthonosan magát… kíváncsi leszek, hogy meddig fogja bírni a társaságomban…
- Szia Damon. Jól aludtál? – nos ezzel nem kicsit meglepett. Azok se tudnak mindig megkülönböztetni minket egymástól, akik már jó pár éve ismernek minket, de legalább gyorsan tanul a kicsike és ez tetszik.
- Nem mondhatnám… - mondom kicsit motyogva. A hűzőből kiveszek egy kis inni valót, majd kinyitok, majd leülök a fotelbe és alaposan végig nézek rajta. Arról nem is beszélve, hogy nyújtózik egyet, aminek következtében a lába az asztalra kerül, így azt is végig tudom szemlélni. Csodálatos… - Látom, otthon érzed magad. – jegyzem meg.
- Végtére is mostantól ez az én otthonom is, nem? – mondjuk ebben van igazság. Nem jó, hogy Mac mindenre felvilágosítja. Bár ahogy olykor érzem az érzéseit, ő nagyon hamar szerelmes is lesz a kicsikébe, mert én is érzem ezeket az érzéseket. A szívünk egy.
- Elmentem zuhanyozni. – mondom neki, mire már egyből fel is pattan.
- Addig készítsek valamit enni? – mi van vele? Azt hittem, hogy retteg tőlem, na de mindegy, nem szeretek gondolkozni így most se fogom megtenni. Feleslegesen nem járatom az agytekervényeimet. Mac megteszi helyettem.
- Rántotta jó lesz. – bemegyek a fürdőbe, ahol a tus alá állva élvezem, ahogy a vz végig folyik a testemen. A hajamat is megmosom, mert már arra is ráfér egy adag. Mac nem igazán szereti megmosni, de levágni, meg nem akarjuk, mert így sokkal jobban tudjuk az embereket vonzani magunkhoz, amire viszont meg szükségünk van.
Amikor végzek csak a nagyja vizet törlöm le a hajamról, majd egy fekete bokszert felvéve megyek vissza a nappaliba, meg a konyhába, ahol Naoe álla nem kicsit a földet verdesi. Hát igen tudjuk, hogy jól nézünk ki. Nem hiába edzek, ha én vagyok kint. Meg kell tartani ezt a csodálatos testet.
El is mosolyodok az ábrázatán, de most ideje leülni és enni egy kicsit, mert piszok éhes vagyok.
- Nem is tudtam, hogy ilyen kis konyhatündér vagy. – felnevet kijelentésemre, miközben felpattan a pultra. Ízletesen eszem a kaját, miközben szemmel tartom azért.
- Azt nem mondanám. Csak az egyszerűbb dolgokat tudom összeütni. – De te legalább tudsz. Ha Mac-en múlna akkor itt halnánk éhen. Mindig mérgezi ezt a testet, amire én próbálok vigyázni. Bár az én főzési tudományom is eléggé messze áll a tökéletestől. Elfogyasztás után a tányért a mosogatóba teszem. Folyamatosan érzem a tekintetét a testemen, ami hízelgő az ő szemszögéből. Ha más csinálná ezt akkor lehet, hogy leütném, még is mi a faszt bámulsz mondattal.
- Ahh, ez már bűn, komolyan mondom… - sóhajtására felnevetek, majd oda lépek elé és úgy nézek le rá.
- Nem úgy volt, hogy félsz tőlem…? – vállat von. Érdekes egy emberke nagyon. Nem tudom, hogy mit kezdjek vele, vagy hogy hova tegyem.
- Hát… őszintén még mindig tartok tőled, de rám eddig még nem emeltél kezet… szóval… amíg nem adsz rá okot, hogy bánts, felesleges félnem tőled… nem igaz? – milyen kis furmányos kis dögöcske. Már biztos, hogy szeretne tőlem valamit, különben nem fáradozna ennyit, de várjuk ki a végét, hogy mi lesz belőle. Nem akarom egyből lelőni a poént… na meg egy kis szórakozás rám is rám fér.
- Eltaláltad. – biccentek és élvezem a simogatását. Senkinek az érintése nincs ilyen hatással rám, mint amilyen hatással az övé van rám…
- Macnek már volt szerencsém bemutatni a tudásomat… de neked még nem… mond csak, Damon, nem vagy rá kíváncsi…? – nocsak nocsak. Milyen jó éjszakának nézünk elébe… a bokszerem szélét piszkálja miközben a lábait is szétnyissa, hogy jobban oda lássak ahol a lényeg található.
Na akkor most fog jönni a kész átverés show, amiért meg fog ölni, de olyan jó játszadozni vele… közelebb lépek hozzá. Állát a kezeim közé veszem és felemelem, mintha meg akarnám csókolni és várja, hogy tegyem is, de nem az következik.
- Mit akarsz? – ejtem ki a kérdést ajkaim közül, amire megdöbben, majd bosszúsan kezd el szitkozódni. Kis morcigépezet.
- Ennyire átlátszó vagyok? – ugyan picinyem. Csak te nem tudod, hogy hányszor akartak már átverni és az ilyeneket egyből kiszúrom.
- Igen. – egyszerű kérdésre egyszerű válasz. Ő viszont csak csillogó szemekkel néz rám, amit nem értek…
- Meg akarom ismerni Dantét. – most már értem…
- Hmm. – teszek úgy, mintha elgondolkoznék. – Megnézem, hogy milyen vagy az ágyban… - mondom az első felét, amire látom megcsillanni a szemét. -… viszont Dante-t nem láthatod. – mondom komolyan és látom sértődött arcát.
- Szemét vagy. – mondja duzzogva, de csak megint egy jót nevetek. Ő az egyetlen személy, aki meg tud nevettetni.
- De az alakod bombasztikus és örömmel ki is próbálnám. – válaszolom, miközben közelebb hajolok hozzá, hogy már éppen megcsókoljam… ám a várt cselekvés elmarad a részemről. Látom, hogy már nagyon várná, de még nem akarom lelőni a poént. Majd később megtudja, hogy miként csókolok valójában, amikor szexre készülök.
- Most szét nézek lent a többiek között utána jövök és megmutatom, hogy én mennyivel vagyok jobb, mint Mac. – mondom vigyorogva, amire megint csak bosszúpillantást vagyok.
- Nem vagy jobb, mert Mac nem szívatja az agyamat. – förmed szinte rám.
- Ebben is különbözök Mac-től. – mondom, majd felveszem a nadrágot, és végül szétnézek lent a többiek között, hogy minden rendben legyen, és hogy ne merje őket átverni senki, mert ha megteszi, akkor tuti, hogy az életükkel fog fizetni, de ez ne legyen elég, ha egy újjal úgy hozzá mernek nyúlni, ahogy azt nem kéne, akkor is megölöm őket… volt már rá precedens.
Visszatérek a szobába, ahol látom, hogy a kicsike még mindig fújtat egy kicsit az előbbi kis viccemért.
- Nem szereted ha megviccelnek? – érdeklődöm tőled.
- Ez már nem viccelődés. – duzzog továbbra is és még el is fordul tőlem.
A fejemet rázom. Magam felé fordítva egy olyan csókban részesítem, hogy szó szerint a karjaimba olvad. Minden kis féltékenységét elfelejtette, ami eddig volt, vagy amit eddig tettem vele. Tudom, hogy kegyetlen jól tudok csókolni ha nagyon akarok és olyan csókot tudok biztosítani az embereknek, hogy azok még azt is elfelejtsék, hogy milyen neműek.
Nem is hagyom abba, csak pár szusszanatnyi levegőt hagyok, hogy vegyen, majd szinte letépem róla a köntöst és leveszem a nadrágomat is.
Nem vagyok az előjáték híve, de tudom ha valami baja lenne, akkor Mac úgy tenne nekem keresztbe, hogy ott csak a csoda segíthetne rajtam. Ezért kicsit elkezdem tágítani, de nem fogom sokáig, mert kegyetlen kanos vagyok. Egyből belevágom magam, amint megunom a kényeztetést, majd úgy kezdek el vadul mozogni benne, miközben a mellbimbóit rágcsálom, mert egyszerűen szükségem van a vadságra. Sajnos én tipikusan azaz énje vagyok ennek a testnek, aki a legdurvábban szereti aszex-et és képes a szadot is belevinni anélkül, hogy megkérdezné a másikat.
Most viszont csak így a jó, hogy vadul ki-be járok a testébe, miközben a nyögéseit hallgatom. Annyira édes, hogy azt elmondani nem lehet. Imádom a hangját. Azt hiszem inkább csak nálunk fog lenni, mint kint hagyjuk a többieknek. Egy ilyen kincset meg kell védeni!!!!
Nem is kell sokat várni és hangosan felnyögve élvezünk el mind a ketten.
- Most már megmutatod nekem? – kérdezi egyből meg, amint legördülök róla.
- Kellett elrontanod ezt a kellemes érzést ezzel az idióta kérdéssel. – mondom morogva. Gyűlölöm, ha nem tudom kiélvezni az élvezetet teljesen és egyből nyaggatnak valamivel. Olyankor morcibb vagyok a kelletténél is.
- Már megmondtam nem? – válaszolom csukott szememmel. – Nem láthatod Dante-t. 8 éve nem volt a felszínen és nem fogok senki kedvéért ezt a hagyományt megtörni. – jelentem ki komolyan.
- De miért nem? Mi történt vele? – a magyarázat újabb kérdéseket szül.
- Az nem rád tartozik. – morgom komolyan és felállok. Felkapom a bokszeremet is. – Ha jót akarsz, akkor Dante-t soha többet ne hozd fel. – veszem a félelmetes állarcomat, amire látom, hogy kicsit össze is retten.
- Mac-cel tudnék beszélni? – jön egy újabb kérdés, amire nagyot sóhajtok.
- Nem sokára, csak még van egy két dolog, amit el kell intéznem. Nem sokára vissza fog jönni. – tájékoztatom, amire bólint egyet.
- Köszönöm. – suttogja illedelmesen, majd felveszem a cuccomat és szépen elhagyom a helyiséget mérgelődve.
|
| vicii | 2012. 09. 25. 15:36:37 | #23532 |
Karakter: Naoe
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Furcsán ébredek. A fejem zsong, a szívem kalapál, a szoba pedig forog…
Bizonytalanul nézek körbe, de minden annyira idegen. Nem ismerem ezt a helyet… vajon hol vagyok?
- Szia.- hallok meg egy kellemes hangot, és mikor oldalra pillantok, megfagy bennem a vér. Felötlenek bennem a nem régi vérfürdő képei, minek hatására rémülten gömbölyödök össze.
- Ne bánts! Kérlek! Bármit megteszek, csak ne bánts!- könyörgök halálra rémülten. Túl fiatal és szép vagyok még ahhoz, hgoy meghaljak!
- Naoe, nyugodj meg.- mondja, és a vállamra simít, de ijedten hátrébb ugrok, behúzódom az ágy legtávolabbi sarkába, jobban mondva csak akarnék, mert annyira kapálózok, hogy a végén szépen leesek és nyekkenve elterülök a földön.
- Naoe jól vagy?- lép rögtön elém, én pedig tovább nyöszörgök.
- Kérlek, ne bánts…- súgom reszketve, kezemmel a fejemet védve.
- Édesem, Mac vagyok.- mondja szelíden, én pedig kétkedve pillantok fel rá. Mac…? Biztosan…?
- Tényleg te vagy az?- kérdem félve.
- Biztos. Damon mára elvégezte a dolgát, és leginkább én vagyok kint.- tájékoztat, majd a kezét nyújtja, én pedig megnyugodva csúsztatom kezem ujjai közé.
- Olyan borzasztó volt, amit csinált…- súgom elborzadva. Az a rengeteg vér, a sikolyok… mindenkit megölt… még… még Asatot is…
- Elhiszem, de annyira bízz meg Damonban, hogy nem fog téges soha bántani, nézzen ki akármilyen kegyetlenül.- mondja, majd leül az ágyra és engem is magával húz. Magához ölel, én pedig megadóan simulok a karjaiba. Megnyugtatóan cirógat közben, mindenféle jelentéktelen dolgokról beszélünk, én pedig szép lassan megnyugszom, és úrrá lesz rajtam a kíváncsiság.
- Mikor kezdjek el dolgozni?- kérdem végül bizonytalanul, emlékeztetve magam, hogy a mi kapcsolatunk kizárólagosan üzleti… de bár ne lenne az…
- Majd ha meg tudsz békélni Damonnal.- közli, én pedig rémülten összerezzenek. – Damon végül is a biztonsági őr, aki vigyáz rátok, hogy ne legyen semmi bajotok, és ha meló van, mindig ő van lent. Úgymond ő a védő angyalotok.- tájékoztat mosolyogva, én pedig az államat kezdem Kínában keresni.
- Ugye most csak szívatsz?
- Nem. És hidd el sokkal jobb, mint egy kutya, de ezt ne mond neki vissza, mert mérges lesz.- kuncog, én pedig felnevetek. Damon, az örző-védő kutya… hehe…
Ám ekkor felvillannak bennem a szállodai kérdések. Damon nem nagyon akart válaszolni rájuk, talán Mac majd kedvesebb lesz…
- Ugye válaszolsz pár kérdésemre?- kérdem lelkesen felé fordulva, mire csak felvonja az egyik szemöldökét.
- Persze. Mond csak nyugodtan.- mondja, majd hanyatt fekszik az ágyon, belőlem pedig felbuggyan a kérdés áradat.
- Honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok? Nem szokott kellemetlen helyzeteket szülni a dolog? Jártok orvoshoz? Szedsz rá gyógyszert?- hadarom a kérdéseket lelkesen, mire felülve néz rám.
- Hé, hé, állj le.- kuncog, de túl lelkes vagyok, azért tovább mondom, mire befogja a számat. – Lassabban kérdezz, mert így nem fogok tudni válaszolni rá.- mondja, én pedig biccentek. – Akkor kezdjük elölről.
- Honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok?- kezdem megint egy szuszra, de az első két kérdés után megint befogja a számat.
- Szóval. Mivel nem emlékszünk, hogy mit csinálunk abban az időpontban, amíg a másik fent van, így tudnunk kell a másikról. Arról nem is beszélve, hogy leveleket hagyunk egymásnak, ha azt akarjuk, ne legyen gond.- kezd bele a mesélésbe- - Nem kommunikálunk egymással, csak már érezzük, ha a másik felszínre szeretne jönni és akkor átengedjük a testet, de ahogy mondtam, leginkább írásban kommunikálunk egyással.
- Nem emlékeztek a másik cselekedetére? Szedtek gyógyszert? Jártok orvoshoz?
- Nem emlékszünk. Úgy véljük, azért, hogy megvédjük a másikat a felesleges gondoktól. Mondjuk ez leginkább Damonra jellemző, mert ő szokott ölni. Nem szedünk semmilyen gyógyszert, mert akkor nem tudnánk megvédeni azt, akié eredetileg a test. És orvoshoz sem járunk, mert feleslegesnek tartjuk. Így élünk egész életet és ezzel így vagyunk rendjén.
- Kit védtek? Ki van még rajtatok kívül?
- Dantét. Ő az eredeti személyiség, de történt vele egy-két rossz dolog, aminek következtében először lett Damon, majd végül én. Összefogtunk és mi védjük Dantét, hogy soha többet semmi rossz ne történhessen vele.- meséli, én pedig csak ámuldozok.
- Nahát… Dante…- súgom elgondolkodva, mintegy ízlelgetve a nevet. – Vele is találkozhatok?- kérdem izgatottan, csillogó szemekkel, de ezen a ponton Mac elhúzza a száját.
- Én személy szerint nem ellenezném a dolgot, de Damon annál inkább.- közli a tényeket, én pedig csalódottan nyögök fel.
- Ne mááár! Őt is meg akarom ismerni!- nyafogok csalódottan, mire mosolyogva borzolja meg a hajam, de villanó szemekkel csapon el a kezét. Senki nem érhet az én csodálatos hajzuhatagomhoz…
Nagy gonddal kezdem hát az ujjaim kifésülgetni.
- Damont meg kell meggyőznöd.- adja meg a kegyelemdöfést. Durcásan csücsörítve szusszantok fel.
Mérlegeljük a lehetőségeinket…
Tényleg nagyon kíváncsi vagyok erre a Dante fazonra, az eredeti személyiségre. Arra az emberre, akié ez a test.
Viszont Damon… tőle még mindig félek. Ahhoz, hogy meggyőzzem, először is meg kell békélnem vele, második lépésként pedig szépen elhúzni az orra előtt a mézesmadzagot…
Hmm…
Démoni vigyor fut szét az arcomon. Meg is van a megoldás…
Ohh egek, hogy én milyen gonosz vagyok! Muhahahahahaaa!!! Khm, az ördögi kacajt gyakorolnom kéne a tükör előtt…
- Rendben.- jelentem ki angyali mosollyal, mire Mac hitetlenkedve vonja fel a szemöldökét.
- Nem úgy volt, hogy félsz Damontól?- kérdi meghökkenten, de csak vállat vonok.
- Nem tagadom, még mindig tartok tőle, de hát mindent a cél érdekében…- kuncogok fel. Egy zseni vagyok, de tényleg… egy gonosz zseni… hehe…
A terv a következő: mivel úgysem tud senki ellenállni földöntúli szépségemnek, ezért hát szépen elcsábítom Damont, és a testemet felhasználva ráveszem, hogy engedjem. Na? Ugye milyen csodálatos? Ugye?
Senki sem érhet fel Őcsodálatosságomhoz!
Mac értetlenül néz rám, gyanakodva mér végig, de minden bizonnyal nem juthat eszébe semmilyen értelmes megoldás, így csak vállat von.
- Minden esetre érezd otthon magad. Én addig pihenek, ha nem bánod.- mosolyog rám kedvesen, én pedig bájosan pillogok rá.
- Köszönöm. És pihenj nyugodtan, nem foglak zavarni. Addig letusolok.- pattanok fel.
- Ó, tényleg, körbevezesselek?- kérdi segítőkészen, de csak a fejemet ingatom meg.
- Felesleges, köszönöm. Úgyis lesz időm felfedezni ezt a helyet.- kuncogok, majd kisomfordálok a szobából és magára hagyom Macet, hadd pihenjen. Addig körbejárok, bekukkantok a szobákba, majd néhány perc keresgélés után a fürdőszobát is megtalálom. Bevetem hát magam és kényelmesen ledobálom minden véres és koszos cuccom, majd beállok a megtisztító vízpermet alá. Vagy háromszor, ha nem többször végigsikálom magam, a hajamat is megmosom legalább ennyiszer, aztán csak állok kényelmesen. Hogy én mennyire imádok tusolni…
Majd ahogy ezzel végeztem, magamra kapom a fogason lógó köntöst, ami csak kicsit néz ki úgy rajtam, mint egy cirkuszi sátor, és garázdálkodni kezdek.
Első lépésként kifosztom a hűtőt. Felélem a tejkészleteket, készítek magamnak néhány szendvicset…
Aztán csak járkálok, nézelődöm…
Már kint a nappaliban, a fotelben punnyadok a tévét bámulva, mikor álmos, kócos fejjel egy zombi támolyog ki a szobából. Elég morcos fejet vág, nekem pedig rögtön összeszorul a torkom. Ez Damon…
De erőt veszek magamon. Végülis, engem eddig még nem bántott…
- Szia Damon. Jól aludtál?- kérdem bájos mosollyal, mire először meglepetten fordul felém, gondolom, amiért felismertem, majd újra felveszi a morcos ábrázatát.
- Nem mondhatnám…- morogja, majd a hűtőhöz sétál. Kivesz belőle egy dobozt, ami mikor felbontja, halkan szisszen egyet. Belekortyol, majd hozzám sétál, végigmér.
Én pedig nyújtózok egyet, és mintha csak véletlen mozdulat lenne, a lábaimat az asztalra teszem, a köntös alól pedig elővillannak forgás virgácsaim. Na? Ugye milyen szépek? Remélem, beindult a fantáziád… hehe…
- Látom, otthon érzed magad.- jegyzi meg, én pedig csak biccentek.
- Végtére is mostantól ez az én otthonom is, nem?- mosolygok fel rá angyalian. Csak hümmög egy sort, majd kortyol az italából.
- Elmentem zuhanyozni.- morran végül, a dobozt az asztalra téve, én pedig felpattanok.
- Addig készítsek valamit enni?- kérdem segítőkészen. Amíg nem gorombáskodik és nem próbál meg ijesztgetni, egész elviselhető a társasága…
- Rántotta jó lesz.- mondja hetykén, majd már csukódik is mögötte az ajtó. Felsóhajtva sietek hát a konyhába, majd kezdek neki a kotyvasztásnak. Egész pofás kis rántotta jön össze a végére. Büszke vagyok magamra, sikerült rendesen megcsinálnom.
Mire Damon kiér, pont elkészülök. Te jó isten…
Az állam kis híján átesik a szemközti kontinensre. Csak egy szál fekete boxer van rajta, a bőrén még csillognak a vízcseppek… a haja nedvesen tapad a testéhez… ó én édes Luciferem, mit követtem el, hogy ezzel büntetsz?! Olyan jól néz ki…
Hát én menten megerőszakolom…
Minden bizonnyal elég feltűnően nyáladzhatok, mert apró, halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg a szája szegletében, ahogy leül enni.
- Nem is tudtam, hogy ilyen kis konyhatündér vagy.- jegyzi meg pár falat után, de csak zavartan felnevetek. Könnyedén felcsüccsenek vele szembe a pultra, és a lábaimat lógatva, onnan figyelem.
- Azt nem mondanám. Csak az egyszerűbb dolgokat tudom összeütni.- mondom zavartan, szerénykedve. Ami végtére igaz is… nem a konyhába, hanem az ágyba teremtettem… hehe…
Damon jó étvággyal elfogyasztja a rántottát, majd az üres tányért a mosogatóba teszi. Ami tröténetesen itt van karnyújtásnyira mellettem, így közelről szemrevételezhetem adoniszi testét…
Atyám, olyan hasa van, mint a tábla csoki… de nyalogatnám…
- Ahh, ez már bűn, komolyan mondom…- sóhajtom kis híján nyálcsorgatva. Mély, karcos hangján jókedvűen felnevet, majd elém lép, furcsán csillogó szemekkel nézve le rám.
- Nem úgy volt, hogy félsz tőlem…?- kérdi felvont szemöldökkel, mire zavartan vonok vállat.
- Hát… őszintén még mindig tartok tőled, de rám eddig még nem emeltél kezet… szóval… amíg nem adok rá okot, hogy bánts, feleslegem félnem tőled… nem igaz?- kérdem huncut mosollyal, finoman a mellkasára simítva. Érzékien kezdem cirógatni, élvezem, ahogy a kemény izmok tenyerem alá simulnak… ohh egek…
- Eltaláltad.- biccent. Nem mozdul, se nem távolodik el, se nem lép közelebb. Csak élvezi, ahogy a bőrét cirógatom, a szemei kifürkészhetetlenül csillognak…
- Macnek már volt szerencsém bemutatni a tudásomat… de neked még nem… mond csak, Damon, nem vagy rá kíváncsi…?- kérdem kacéran, ujjaim már az alsónadrágja derekánál játszanak. Kéjenc kis mosolyt villantok fel rá, és hogy lássa, komolyan gondolom, erotikusan kicsit szétnyitom a lábaimat, ezzel engedve, hogy mélyebb belátást kapjon a köntös alá…
A tekintete viszont villan. Hozzám lép, egészen köze, ujját az állam alá csúsztatja, és felemeli a fejem.
- Mit akarsz?- kérdi egyszerűen, én pedig először meghökkenten, majd bosszúsan nézek rá. Halkan szitkozódva teszem keresztbe a kezeimet.
- Ennyire átlátszó vagyok?- kérdem sértetten, mire csak elmosolyodik.
- Igen.- adja meg a kegyelemdöfést. Nagyot sóhajtok, majd csillogó szemekkel pillantok fel rá.
- Meg akarom ismerni Dantét.- jelentem ki.
|
| oosakinana | 2012. 08. 03. 20:05:34 | #22625 |
Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
Érzem, hogy megremegve hozzám simul akár csak délután. Olyan jó, hogy itt van megint velem, már csak ki kéne innen szabadítani, azért kéne Damon… Ám kezeim sem tétlenkednek, mert felfedezőútra indulnak édes kis testén.
Amikor elválunk egymástól édesen, és kipirulva néz rám.
- Mac...? – zavart kérdésére, egy mosolygós bólintást kap válaszul. - De... akkor... hogyan? – kérdésére a hajamba túrok egy sóhaj kíséretében.
- Nos... több személyiségem van. – mondom ki az igazságot, mire látom eleinte, hogy fel kell dolgoznia, hogy mit is mondtam neki az előbb.
- Ezek szerint... a másik pasas...
- Damon. – mondom el a nevét, pedig tuti, hogy bemutatkozott.
- Damon. Ő akkor egy teljesen másik személy? – számítottam rá, hogy lesz egy halom kérdése, ezért türelmesen bólintok. - És időnként cseréltek? Mindig más irányítja a... tested? – csak bólintásokkal felelek, miközben csodálom őt, hogy milyen szép is a teste. - És ezek szerint ő nem emlékszik arra, ami akkor történik, mikor te vagy a tudatodnál. – még egyet bólintok. - Jesszus... ez bizarr...- kijelentése után kicsit elgondolkozik. - Erre innom kell. – felkapj a poharát, amibe valami fehér lötty van, de gondolom nem ihat alkoholt, ezért tejre tippelek. El is nevetem magam, majd mikor megitta, rám néz.
- Ez nagyon de nagyon bizarr. – látom rajta, hogy zavart és szegény Damon most még jobban fog engem utálni, mint eddig, de hát ő akar nagyon kijönni, én meg sóhajtva dőlök hátra.
- Nekem most mennem kell, Damon vissza akar jönni. – mondom neki, hogy ő is tisztába legyen a dolgokkal.
- Nem kedvelem azt a fickót...- egy újabb kacagást vált ki belőlem.
- Ezzel általában mindenki így van. De ne aggódj, nem fog bántani. – kacsintok rá még utoljára. - Még találkozunk. – lehunyom a szemeimet és már nem is vagyok itt.
~*~
Kinyitom a szememet és még mindig ott találom magam, ahova leültem. Akkor nem mentek sehova.
- Damon? – teszi fel a kérdést.
- Hiszel nekem végre? – bólint, de amikor már kiszélesedik egy vigyor az arcán, akkor már kezdek nagyon rosszat sejteni.
- Igen! Ez fantasztikus! El sem hiszem! – hát nem vagy ezzel egyedül. - Tudod, még sosem dugtam skizofrénnel, de már épp ideje volt. Voltak már fura partnereim: szadisták, mazochisták, depressziósok, szüzek, egy transzvesztita, egy apakomplexusos csávó – a fene se gondolta, hogy neked meg ennyire beindul a szád… -, és egy különös bizarr eset, amikor a pasas azt akarta, hogy szex közben hívjam Emilynek... bizarr volt. – mondja hangosan én meg csak elképedek, hogy miket meg nem oszt velem. Már előre fogom sajnálni Mac-et, hogy tényleg komolyan gondolja a dolgokat, hogy őt bevegyünk, mert nem hiszem, hogy sűrűn leszek. Ilyen élmény tömeg, meg ami még hátra kicsit sok lesz nekem egy időre. Csak a feladatomat akarom végezni és annyi.
- De nem is ez a lényeg! Szóval hányan vagytok összesen? Macen kívül van más is? – közelebb hajol és csak még szélesebb lesz az arcán az a vigyor, de én csak unottan húzom el a számat. Mindig ugyan azok a kérdések. Kezdem már unni őket.
- Hárman vagyunk. – válaszolom, bár ebből majd jönni fog az is, hogy Dante-t akarják látni, de abból nem esznek. Dante nem rendel!
- És tényleg nem emlékszel semmire, amit Mac csinált? És honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok? Nem szokott kellemetlen helyzeteket szülni a dolog? Jártok orvoshoz? Szedsz rá gyógyszert? Van időbeosztásotok, vagy spontán cserélgettek? Elég, ha csak koncentrálsz, vagy hogy adsz helyet a többieknek? És milyen érzés, hogy másokkal kell osztoznod egy testen? És mit gondolsz...
- Héj, kapcsold már le magad! – szólok rá, mert már kezd zsongani a fejem a sok kérdéstől, meg a végén még őt is kinyírom hiába kért meg Mac, hogy ne tegyem.
-...an ismered őket? Tudtok valahogy beszélgetni? És mióta van ez az állapot? Gyerekkorotok óta, vagy csak úgy kialakult?
Csak folytatja én meg már kezdem a falt kaparni…. Vagy ha nem a falat, akkor őt. Nem igaz, hogy egyik se tudja befogni a száját, addig amíg el nem viszem onnan, ahol vagyunk. Mac örömmel beszélget mindenkinek rólunk.
- Fogd már be, vagy megfojtalak! – förmedek kicsit rá, hogy észbe kapjon és tényleg hagyja abba. Végre abba hagyja a kérdéseket.
- Ne haragudj, csak izgatott vagyok. Még sosem találkoztam hozzád hasonlóval és annyira érdekesnek találom! Szeretnélek megismerni titeket. – elvigyorodik. Elhiszem, hogy mindenkit meg akarsz ismerni, mint mindenki más, de rajtunk kívül senkit nem fogsz látni.
Már látom rajta, hogy folytatná a faggatózást, meg a könyörgést, de ekkor megjelenik egy öreg kövér fószer, aki rám mosolyog, de csak azért, mert kell és végül a kicsikét kezdi el osztani.
- Naoe, nem azért fizetlek, hogy csevegj a vendégekkel! Hogy képzeled, hogy fél óra elteltével sem hívod meg a vendéget a szobádba? – kezd el vele kicsit ordítozni. Ilyen egy jó munkáltató? Hát kösz ettől még én is ezerszer jobb vagyok, még ha gyilkolok is.
- Sa... sajnálom, én csak... – kezdi el motyogni. Nocsak a kicsike milyen kis alázatos lett.
- Sajnálhatod is! Most azonnal...- kezd elegem lenni ebből a hülyéből.
Ő a góré ez látszik rajta. Felállok, majd előkapom a fegyveremet és eresztek belé egy pár töltényt, mire a vére csak úgy elkezd folyni, végül holtan esik össze. Mindenki sikítozva kezd el rohangálni, de nem hagyhatok szemtanukat. Mindenkit lelövök. Csak úgy esnek ki a töltények, de kit érdekel? Ha meg is találják, se tudnak eltalálni hozzánk, mert nagyon is jól el vannak tüntetve a nyomok.
Mindenkivel végzek, majd amikor hátra nézek, nem látom Naoe-t és egyből elkezdem keresni. Remélem őt nem öltem meg, mert akkor Mac pipa lesz nem is kicsit.
- Naoe? Naoe, merre vagy? – kezdem el keresni, de nem válaszol. Merre lehet ez a kis kíváncsi vakarék?
Leguggolok, hogy megnézzem az asztal alatt, és ott van. Meg vagy. Letérdelek, és már nyúlnék érte, de erre csak felsikít, majd végül elájul… Miért kell ezt mindig eljátszaniuk?
Felkapom a vállamra, majd hazamegyek vele, ahol leteszem az ágyra és szépen, majd végül kicsit körbe nézek a többiek között úgy is lesz egy kis idő, mire maghoz tér a sokkból.
~*~
Már megint a szobába vagyok és várom, hogy Naoe magához térjen. Damon leírta, hogy egy kisebb sokkba került a látottak miatt, de alapjáraton rendben van, aminek nagyon örülök. Arról is tájékoztatott, hogy a többiek között is szétnézett és ott is minden rendben van, aminek nagyon örülök.
Lassacskán kezdi nyitogatni a szemeit.
- Szia. – köszönök rá, mikor végre rám néz, de ekkor csak rémületet látok a szemébe, amikor meglátja, hogy ki vagyok. Teljesen összegömbölyödik.
- Ne bánts. Kérlek. Bármit megteszek, csak ne bánts. – kezd el kérlelni. Tényleg nagyon ráijeszthetett Damon. Kár, hogy egy testben vagyunk, mert most olyan szívesen megfojtogatnám.
- Naoe Nyugodj meg. – próbálom megsimítani, de erre csak elkezd hátrálni az ágyon, majd végül kicsit szerencsétlenkedése miatt leesik az ágyról, mire nyekken egyet.
Egyből felpattanok és odaszaladok hozzá.
- Naoe jól vagy? – kérdezem tőle, de csak tovább könyörög.
- Kérlek ne bánts. – emeli védelmezően a fejére a kezét.
- Édesem Mac vagyok. – remélem erre végre kicsit engedni fog, majd le is ereszti a kezét, de kételkedve néz rám.
- Tényleg te vagy az? – kérdezi félve.
- Biztos. Damon mára elvégezte a dolgát, és leginkább én vagyok kint. – mondom neki, mire felállok és a kezemet is felé nyújtom, hogy felsegítsem.
- Olyan borzasztó volt, amit csinált. – mondja szinte még mindig remegve a félelemtől. Elfogadja a kezemet és segítek neki felállni.
- Elhiszem, de annyira bízz meg Damon-ba, hogy nem fog téged soha bántani nézzen ki akár milyen kegyetlenül. – próbálom megnyugtatni. Visszaülünk az ágyra, majd magamhoz ölelem a kicsikét, hogy kicsit megnyugodjon.
Egy ideig még beszélgetünk, hogy megnyugodjon, meg simogatom és ölelem magamhoz, mire végre sikerül kicsit megnyugodnia és most már nem fél annyira, hanem érdeklődve tekinget szét a szobába, mintha valami változást szeretne látni.
- Mikor kezdjek el dolgozni? – kérdezi, amire elmosolyodok és csak megsimogatom.
- Majd ha meg tudsz békélni Damon-nal. – mondom, de erre csak kicsit összerezzen, de látom az értetlen tekintetet a szemébe. – Damon ő végül is a biztonsági őr, aki vigyáz rátok, hogy ne legyen semmi bajotok, és ha meló van, mindig ő van lent. Úgy mond ő a védő angyalotok. – mosolyodok el, amire hitetlenül néz rám.
- Ugye most csak szívatsz?
- Nem. És hidd el sokkal jobb, mint egy kutya, de ezt ne mond neki vissza, mert mérges lesz. – végre kicsit sikerült felvidítani, mert elmosolyodok, de ekkor valamire visszaemlékszik, mert egyből felcsillan a szeme.
- Ugye válaszolt pár kérdésemre? – kérdezi, és egyből hozzám fordul egész testével. Felvonom egyik szemöldökömet, és úgy nézek rá.
- Persze. Mond csak nyugodtan. – elfekszek az ágyon, majd a plafont kezdem el eleinte nézni és várom a kérdéseket
- Honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok? Nem szokott kellemetlen helyzeteket szülni a dolog? Jártok orvoshoz? Szedsz rá gyógyszert? – kezd el halmozni kérdésekkel, mire felülök.
- Hé hé állj le. – mondom, de csak folytatná, ám befogom a száját. - Lassabban kérdezz, mert így nem fogok tudni válaszolni rá. – kérdezem, meg amire bólint. – Akkor kezdjük elölről.
- Honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok? – már megint tovább menne, de megint be kell fognom a száját.
- Szóval. Mivel nem emlékszünk, hogy mit csinálunk abban az időpontba, amíg a másik fent van, így tudnunk kell a másikról. Arról nem is beszélve, hogy leveleket hagyunk egymásnak, ha azt akarjuk, hogy ne legyen gond. – adok felelet az első kérdésére. – Nem kommunikálunk egymással, csak már érezzük, ha a másik felszínre szeretne jönni és akkor átengedjük a testet, de ahogy mondtam leginkább írásban kommunikálunk egymással.
Válaszom kifejtése után megint elengedem a száját, hogy jöhet két kérdés.
- Nem emlékeztek a másik cselekedetére? Szedtek gyógyszert? Jártok orvoshoz? – Itt tudom csak befogni a száját, mert akkor még vagy hat kérdést is nekem szegezne, de csak elmosolyodok ezen a lelkesedésen.
- Nem emlékszünk. Úgy véljük, azért, hogy megvédjük a másikat a felesleges gondoktól. Mondjuk ez leginkább Damon-ra jellemző, mert ő szokott ölni másokat. – Erre mintha kicsit megriadna a tekintete. – Nem szedünk semmilyen gyógyszert, mert akkor nem tudnánk védeni azt, akié eredetileg a test. És orvoshoz sem járunk, mert feleslegesnek tartjuk. Így élünk egész életet és ezzel így vagyunk rendjén.
- Kit védtek? Ki van még rajtatok kívül? – gondoltam, hogy érdekelni fogja ez a téma.
- Dante-t. – mondom a nevét. – Ő az eredeti személyiség, de történt vele egy-két rossz dolog, aminek következtében először lett Damon, majd végül én. Összefogtunk és mi végjük Dante-t, hogy soha többet semmi rossz ne történhessen vele. – válaszolok őszintén a kérdésekre, most már kezdek egyre kíváncsibb lenni én is, hogy milyen kérdéseket fog még kitalálni a kicsike…
|
| vicii | 2012. 08. 02. 20:21:28 | #22599 |
Karakter: Naoe
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Unottan üldögélek a hotel éttermének egyik boxában és egy pohár tejet iszogatok. Merengek a nemrég történteken... rég találkoztam Maccel hasonló pasival. Teljesen levett a lábamról... merőben más, mint az itteni főnök, az a kövér, perverz öregember. Bosszúsan felsóhajtva kortyolok még egyet a tejembe, mire Asao jelenik meg.
- Naoe, egy ismeretlen férfi keres.- tájékoztat, én pedig csak felvont szemöldökkel állok fel. Ki lehet az? Mára nincs előjegyzett ügyfelem.
De mikor megpillantom a távolban az ismerős alakot, mosoly szökik az arcomra. Mac! Hát eljött? Ilyen hamar? Szinte repülök hozzá.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogsz jönni megint.- dorombolom, mutatóujjammal apró kis köröket rajzolgatva izmos mellkasára.
- Akkor te lennél az a Naoe?- kérdi érdektelen hangon.
...
MI VAN?! Ez a tuskó képes volt elfelejteni engem??!! Engem, a Csodálatos Naoét?! Ez vért kíván!
- Mégis mit képzels magadról, hogy nem emlékszel rám?!- kérdem dühüsen, ököllel püfölve azt a széles mellkasát. Óóóó, hogy egy veszett mókus rakjon fészket az orrodban! Hogy a medve igyon rád vizet! Hogy a könnyűbúvárok pucolják a szélvédődet!! - Azt mondtd, én vagyok a legjobb és úgy nyomultál rám, hogy alig tudta visszafogni magad!- vagdosom a fejéhez az alig pár órája történt eseményeket. Mégis hogy volt képe ezek után felkeresni? Csak kihasználta az én gyönyörű habtestemet!!
- Állítsd már le magad kicsike. Mindennek megvan a magyarázata.- mondja bosszúsan. És még neki áll feljebb?! Magasságosságomat felejtették el! Hogy lehet ezt a csodálatos, semmihez sem fogható testet csak úgy elfelejteni?!
- Arra, hogy nem emlékszel rám? Oké, hogy csak másfél órát töltöttünk együtt, de még te kartál beszervezni magadhoz!
- Állíts már magadon!- emeli fel a hangján, mire csak durcásan csücsörítve fonom keresztbe a kezeimet. Utolsó disznó! - Milyen néven mutatkoztam be?
- Szép. Most meg már emlékezet kiseséssel jössz?- sziszegem, mint egy veszett macska. Az egóm darabokban hever, már pillanatragasztóval sem segíthetek rajta...
- Csak mond a nevet!- parancsol rám, én pedig kelletlenül kinyögöm.
- Mac.
- Na látod. Az én nevem Damon.- mondja, mire csak cinikusan pillantok rá. Most komolyan ennyire hülyének nézek ki? Prosti vagyok, nem idióta!
- Persze, én meg a Dalai Láma vagyok. Mégis ennyire hülyének nézel?- kérdem a szemeimeg forgatva. Ez az alak botrányos... komolyan, hogy dorombolna neki egy veszett macska... hogy indulna rá a nekrofil...
- Menjünk egy boxba és bebizonyítom az igazamat.- mondja végül, gyanúsan komoly hangon, én pedig kelletlenül vezetem az egyik box felé, miszerint a vendégnek mindent, de ezt már akkor sem mossa le magáról. Egy életre megsértett!
Beülünk hát, ő pedig hirtelen átkarolja a derekam és magához húz. Meglepetten simítom kezeimet a mellkasára.
- Most megcsókollak, utána 5 perc múlva, ha megint megszólalok csókolj meg újra és rá fogsz jönni a különbségre.- mondja komolyan, én meg hirtelen nem tudom, sírjak-e vagy röhögjek. De mielőtt újra szidhatni kezdeném, hirtelen magához ránt és vadul, dominánsan tapad az ajkaimra. Semmi nyoma a nemrég tapasztalt érzékiségnek és szenvedélynek...
Majd elválunk egymástól, én pedig csak értetlenül nézem, ahogy lehunyva a szemeit hátradől. Mi van, a pasas Buddhának képzeli magát és itt akar meditálni?
Így csak a szemeimet forgatva kortyolok bele újra a tejembe és várok.
Úgy öt perc telhet el, mikor végre újra kinyitja a szemeit és láthatóan zavartan néz körbe. Mi a...
- Damon, minek hoztál vissza?- motyogja magában. He...? Végül rám siklanak a szemei és puha, ismerős mosoly ömlik szét az arcán. Mi a fene folyik itt? Ki a franc ez a fazon? - Naoe.- köszönt mosolyogva.
- Most megint csókoljalak meg, mert ha nem teszem kiabálbálni kezdesz velem?- kérdem unottan, az asztalon könyökölve. Azt hiszem kiábrándultam...
- Majd én megcsókollak.- válaszolja kedves hangon. Puha, kellemes érintést érzek az arcomon, ahogy lágyan rám simítja a kezét és maga felé fordít. Kíváncsian figyelem, ahogy lassan közelebb hajol majd gyengéd, érzéki csókot lehel ajkaimra... megremegve sóhajtok fel, ő pedig mintha csak erre várt volna, elmélyíti a csókot. Igen, ez már ismerős...
Megremegve simulok hozzá, kezeimet mellkasán nyugtatva, odaadóan viszonozva az édes, érzéki csókot. Közben kezei felfedezőútra tévednek testemen, finoman végigsimogat, érzékien markolászva a testem...
Majd mikor elválunk egymástól kipirultan, pihegve, értetlenül pillantok fel rá.
- Mac...?- kérdem zavartan, mire csak lágy mosollyal bólint. - De... akkor... hogyan?- bukik fel előlem a kérdés, mire sóhajtva túra hajába.
- Nos... több személyiségem van.- foglalja össze, nekem pedig kell egy kis idő, amíg feldolgozom az információt...
- Ezek szerint... a másik pasas...
- Damon.- vág a szavamba.
- Damon.- bólintok. - Ő akkor egy teljesen másik személy?- kérdem felszaladó szemöldökkel, Mac pedig türelmesen bólint. - És időnként cseréltek? Mindig más irányítja a... tested?- újabb bólintás. - És ezek szerint ő nem emlékszik arra, ami akkor történik, mikor te vagy a tudatodnál. - ismét bólintás. - Jesszus... ez bizarr...- mondom végül elgondolkodó arccal. - Erre innom kell.- nyögöm, majd felkapva a poharamat egy szuszra lehajtom a benne maradt tejet. Mac csak halkan felkacag, én pedig miután kivégeztem a tejemet, sóhajtva nézek rá.
- Ez nagyon de nagyon bizarr.- mondom még mindig kissé zavartan, ledöbbenve. Ekkor azonban felsóhajt, és hátra dől.
- Nekem most menem kell, Damon vissza akar jönni.- mondja, én pedig csak elhúzom a számat.
- Nem kedvelem azt a fickót...- mondom grimaszolva, mire csak felkuncog.
- Ezzel általában mindenki így van. De ne aggódj, nem fog bántani.- mondja, végül még utoljára rám kacsint. - Még találkozunk.- mondja, azzal lehunyja a szemeit, és pár percnyi hallgatózás után előkerül a komor arc.
- Damon?- kérdem bizonytalanul.
- Hiszel nekem végre?- kérdi, én pedig fellelkesülve bólintok, arcomra széles vigyor szökik.
- Igen! Ez fantasztikus! El sem hiszem!- vigyorgok. - Tudod, még sosem dugtam skizofrénnel, de már épp ideje volt. Voltak már fura partnereim: szadisták, mazochisták, depressziósok, szüzek, egy transzvesztita, egy apakomplexusos csávó – megjegyzem, elég bizarr volt eljátszani egy idős férfit -, és egy különös bizarr eset, amikor a pasas azt akarta, hogy szex közben hívjam Emilynek... bizarr volt.- elmélkedem hangosan, mire csak felvonja a szemdöldökét. Bár ez még mindig nem volt annyira necces, mint az a srác, aki egyszer azt kérte tőlem, szex előtt kezeljem úgy, mint egy kutyát és mondjak neki parancsszavakat. És a durva az egészben, hogy meg is csinálta! Hempergőzött, pacsit adott meg minden. Senki nem tudja elképzelni, mekkora trauma az, mikor egy pucér pasi ugatva térdel az ember előtt... még most is megrázó...
- De nem is ez a lényeg! Szóval hányan vagytok összesen? Macen kívül van más is?- kérdem széles vigyorral, közelebb hajolva, mire kelletlenül elhúzza a száját.
- Hárman vagyunk.- böki ki, én pedig vérszemet kapva kezdem faggatni.
- És tényleg nem emlékszel semmire, amit Mac csinált? És honnan ismeritek egymást? Hogy kommunikáltok? Nem szokott kellemetlen helyzeteket szülni a dolog? Jártok orvoshoz? Szedsz rá gyógyszert? Van időbeosztásotok, vagy spontán cserélgettek? Elég, ha csak koncentrálsz, vagy hogy adsz helyet a többieknek? És milyen érzés, hogy másokkal kell osztoznod egy testen? És mit gondolsz...
- Héj, kapcsold már le magad!
- ...an ismered őket? Tudtok valahogy beszélgetni? És mióta van ez az állapot? Gyerekkorotok óta, vagy csak úgy kialakult?
Csak úgy ömlik belőlem a sok kérdés, ő pedig láthatóan kezd egyre idegesebb lenni.
- Fogd már be, vagy megfojtalak!- szisszen fel végül türelmét vesztve, én pedig elhallgatok, bár a lelkesedésem nem hagy alább.
- Ne haragudj, csak izgatott vagyok. Még sosem találkoztam hozzád hasonlóval és annyira érdekesnek találom! Szeretnélek megismerni titeket.- vigyorodom el, és mintha kissé megenyhülne az arckifejezése ettől.
De mielőtt még folytathatnánk, a Főnök jelenik meg, sötét arckifejezéssel. Az asztalnál megállva műmosollyal köszönti Damont, majd rámförmer.
- Naoe, nem azért fizetlek hogy csevegj a vendégekkel! Hogy képzeled, hogy fél óra elteltével sem hívod meg a vendéget a szobádba?- sziszegi, én pedig zavartan hajtom le a fejem, a ruhámat markolászva.
- Sa... sajnálom, én csak...- motyogom vörösen, szégyenkezve.
- Sajnálhatod is! Most azonnal...- és folytatná, ám ekkor megdöbbentő dolog történik: Damon a ruhájából előkap egy fegyvert, majd éles dörrenés, a Főnök pedig rémült grimasszal az arcán kap a mellkasához... vér... vér mindenhol, majd a teste ernyedten terül el a földön.
Egy hosszú pillanatig döbbent csend ül a helyre, minden szempár Damonra szegeződik, aki csak lenéző tekintettel szemléli a hullát.
Majd kitör a pánik.
Mindenki sikoltozni kezd, felbolydulnak az emberek, akár egy hangyaboly. Mindenki rohangál és sikoltozik, és egyre csak lövések hasítanak a levegőbe. Megkövülten, nagyra tágult szemekkel nézem a jelenetet, majd könnyekkel küzdve, remegve csúszok az asztal alá, egészen apróra összegömbölyödve, kezeimet a fülemre tapasztva.
- Nem lesz baj, nem lesz baj, nem lesz semmi baj...- súgom el-elakadó hangon, a könyeimet nyelve, összeszorított szemekkel... nem tudnám megmondani, meddig tart a mészárlás, percekig vagy órákig. Minden esetre nekem örökkévalóságnak tűnik. Pityeregve remegek az asztal alatt, majd óvatosan, félve nézek körbe. A hangok megszűntek... mindenfelé vér és hullák...
Meglátom Asao vérbe fagyott holttestét a földön... felcsuklok, a könnyeim újra megindulnak...
- Naoe? Naoe, merre vagy?- hasít a csendbe a mély orgánum, bennem pedig megfagy a vér. Páni félelem lesz úrrá rajtam... engem is le fog lőni... én is meg fogok halni...
Majd hirtelen egy komoly arc jelenik meg előttem, ahogy féltérdre ereszkedve térdel le az asztal elé. Felsikoltok a félelemtől, majd fennakadnak a szemeim és ájultan hanyatlok a földre...
|
| oosakinana | 2012. 08. 02. 20:18:18 | #22598 |
Karakter: Mac Glowen/Damon/Dante
Megjegyzés: (Hugimnak)
- Milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam... a nevem Mac. – nyújtom neki a kezemet, amit ő elfogad egy mosoly kíséretében.
- Én Naoe vagyok. - válaszolja édes nevét, amit jól a kis fejecskémbe vések. - Tudod Mac, te egy igazán rámenős pasi vagy... – hmmm. Ezzel most túlságosan újat nem mondtál kicsike, de kellesz nekem mindennél jobban.
- Bocs, ha tolakodó voltam... – kezdenék bele a bocsánat kérésbe, de csak legyint, amin picit meglepődök.
- Félreérted, nekem nagyon bejönnek a nyomulós pasik... – na ez a beszéd, akkor belőled tényleg jó kis kurva lenne, bár ahogy elnézlek még saját ágyasnak is eltartanálak.
- Vagy úgy... akkor ez biztos tetszeni fog. – mosolyodok el, majd áthajolok az asztalon és megcsókolom a kicsikét, amit örömmel nyugtázom, hogy viszonoz. ennél jobb már nem is lehetne. Azt hiszem innentől tényleg sokkal jobb lesz a napom meg az éjszakám is, hogy megdubhatom a kicsikét.
*
Egy óra telik el. Alig tudunk feljönni a lakásra. Begerjedtem rá nem is kicsit arról nem is beszélve, hogy ő is rám, ami nagy előny főleg az ő helyzetében.... Az ágyban is tökéletesen teljesít. Bebizonyította, hogy ide való közénk.
- Igazán lehengerlő vagy az ágyban, cica... – adok hangot tapasztalataimnak, mire mosolyogva néz fel rám.
- Tudom. – van önbizalma a kicsikének az már tuti. - Profi vagyok, nincs ezen mit szépíteni. – elkezd nyújtózkodni, amit örömmel nézek végig, mert még így is kívánatos a teste. - De azért neked se lehet okod panaszra. – azzal tisztában vagyok. Egyik kurvám se dugott olyan jót egy vevővel sem, mint velem.
Na de térjünk rá az üzletre, mert elvégre azért lennénk itt, hogy becsalogassam hozzám, meg olykor az ágyamba.
- Mond csak Naoe... nem lenne kedved sok pénzt keresni, könnyű munkával? – teszem fel neki a kérdést, amire egyből rászoktak harapni az emberek, de nála valahogy mást válti ki ez az egész. Olyan jó ízűen kezd el nevetni, amit én teljesen nem értek. Értetlenül fekszek az ágyban meztelenül és csak lesek ki a fejemből.
- Hát ilyen nincs... – szólal meg végre. - Csak nem strici vagy, szivi? – szóval innen fúj a szél? akkor ő is mondjuk egy alkalmazott lenne?
- Fogalmazhatunk így is. Tudod, nagyon tetszett amit az ágyban műveltél... nem lenne kedved nekem dolgozni? – ám krédésemre, megint nevetni kezd. Kapok egy csókot végül kimászik a takaró alól, hogy legeltethessem a szemeimet rajta, miközben öltözni kezd.
- Elkéstél, szivi. Röpke kilenc évvel. – nadrágját gombolja be, mire kezd leesni teljesen a dolog.
- Ezek szerint a szexiparban dolgozol? – meglepett kérdésemre bólintással válaszol elöször.
- A Black Rosesban. – a hely hallatára kicsit elborul az agyam. Az ilyen szépségeket, hogy lehet ott taratni? Biztos van valami a hátterében. - Én vagyok a főnök legféltettebb kincse... – ingét gombolja, miközben hallgatom tovább mondanivalóját. - De persze nem önszántamból vagyok ott.
- Kényszerítenek?
- Mondhatni. Apám annak idején hatalmas tartozást halmozott fel, és mivel egy árva vasa sem volt... velem fizetett. A pénz nagy részét már ledolgoztam, de még így is tetemes összeggel tartozom. Szimpatikus vagy nekem, elfogadnám az ajánlatod... de a főnök addig nem fog élve elengedni, ameddig egy petákkal is tartozok neki. – mosollyal az ajkain kúszik vissza hozzám, hogy még egy csókot lopjon tőlem. Gondolom ennyire tetszett neki az este, hogy nem szívesen válik meg tőlem, de meg kell, hogy mondjam én sem szívesen válok meg tőle. - Szóval ha meg akarsz szerezni, először az adósságomat kell kifizetned. Mert ha nem, maximum csak akkor láthatjuk egymást újra, ha kifizetsz egy éjszakát... - hmmmm. Ez érdekes. Azt hiszem meg is fogom csinálni.
Nem megyek utána, pedig akartam. El is kezdtem öltözni, de végül inkább nem. El is hagyom most a testet, de előtte írok egy üzenetet Damon-nak, hogy menjen el este a bárba és keresse meg Naoe-t, majd rajta kívül öljön meg mindenkit és hoza el a fiút hozzánk, mert ő a következő emberke, akiből rengeteg pénzt kitudunk hozni, de nem is ez lenne a fontos, hanem saját ágyasnak is sokkal jobb, mint az eddigiek.
~*~
Végre vissza térhetek. Körbe nézek, majd meglátok egy cetlit pont előttem lévő szekrényen. Elolvasom, de nem értem az egészet viszont reménykedek benne, hogy Mac tudja mit csinál, mert ha olyanba kever bele, amibe mindenki meg hal, azért külön meg fogom ölni az biztos.
Felveszem a fegyveremet, majd szépen elsüllyesztem a zsebembe és végül a megadott Hotelbe megyek, ahol azt a kis fiúcskát találom. Beszállok a kocsiba, majd irány a hotel.
Nem sokára megérkezek, majd kiszállok és beljebb lépek. Körbe nézek, mire egy seggnyaló ürge lép elém.
- Jó estét. Mi szél hozta önt ide? – kérdezi, mire csak egy nevemet mondok.
- Naoe. – azt hiszem veszi a célzást, majd az egyik boxba megy.
Mond neki valamit, mire feláll. Felém fordulva csillannak meg a szemei. Tényleg volt együtt Mac-cel. Na nem baj majd én is felpróbálom, hogy megtapasztaljam, milyen is lehet vele egy jó szex. Szinte kitörő mosollyal lép oda hozzám.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogsz jönni megint. – húzza végig ujjait a mellkasomon.
- Akkor te lennél az a Naoe? – kérdezem tőle, de csak felfújja magát. Akkor igen. Az összes emberke így reagál, amikor megkérdezem, csak mert Mac nem mond rólam semmit. Én meg takaríthatom a szart utána. Gyáva féreg.
- Még is mit képzelsz magadról, hogy nem emlékszel rám? – csapja meg amellkasomat. – Azt mondtad én vagyok a legjobb, és úgy nyomultál rám, hogy alig tudtad vissza fogni magad. – kezdi el mondani nekem a dolgokat.
- állítsd már le magad kicsike. Mindennek meg van a magyarázata. – mondom neki.
- Arra, hogy nem emlékszel rám? Oké hogy csak másfél órát töltöttünk együtt körülbelül, de még te akartál beszervezni magadhoz. – Komolyan mondom, ha nem fogja be őt is lelövöm.
- Állíts már magadon. – szólok rá kicsit eréjesebben, amire végre befogja, de nem látszik rajta, hogy nyugodt lenne. – Milyen néven mutatkoztam be? – teszem fel a kérdést.
- Szép. Most már Emlékezet kieséssel jössz? – duzzog tovább, de meg fogom a vállát és felém fordítom, mikot el akarna menni.
- Csak mond a nevet. – mondom egyre hangosabban szinte parancsolóan, amire végre hajlandó rám is figyelni.
- Mac.
- Ne látod. Az én nevem Damon. – mutatkozok be neki, de csak felhúzza a szemöldökét.
- Persze én meg a Dalai láma vagyok. Még is ennyire hülyének nézel? – duzzog tovább, miközben azon gondolkozok, hogyan bizonyítsam be neki, hogy tényleg nem hazudok.
- Menjünk egy boxba és bebizonyítom az igazamat. – mondom komolyan, de csak duzzogva tesz eleget kérésemnek.
Beülünk egy boxba, majd magamhoz húzom. Legjobban úgy tudom megmutatni, ha megcsókolom így is meg Mac-ként is.
- Most megcsókollak, utána 5 perc múlva ha megint megszólalok csókolj meg és ráfogsz jönni a különbségre. – komoly vagyok nagyon, de ő még mindig nem hisz nekem.
Magamhoz húzva csókolom meg vadul, de semmi kedvesség vagy édesség nincs bennem, mert nincs is rá szükségem, most egy kicsit viszont kelleni fog Mac. Elszakadok ajkaitól, majd behunyom a szememet, és szólítom Mac-et....
~*~
Kinyitom a szememet, majd oldalre nézek, meg körbe, hogy hol vagyok.
- Damon, minek hoztál vissza? – szólalok meg haélan, majd odlalra nézekés meglátom a kicsikét. – Naoe. – mondom mosolyogva.
- Most megint csókoljalak meg, vagy ha nem teszek kiabálni kezdesz velem. – olyan unott a hangja, ami nekem nem tetszik. Damon csinált valamit.
- Majd én megcsókollak. – simítom kezemet puha arcára, majd édes csókot lehelek ajkaira, hogy megint megízlelhessem ajkait, majd közben a testét kezdem el simogatni, hogy megtaláljam a gyenge pontját, amir már délután is megtaláltam.....
|
| vicii | 2012. 07. 20. 21:57:34 | #22316 |
Karakter: Naoe
Megjegyzés: (Nővérkémnek)
Éppen egy női ruha boltban sétálgatok a polcok között. Nem, nem őrültem meg, viszont csak ezen a helyen tudom beszerezni azokat a szexi fehérneműket... néhány vendégemnek különös fétise van, és ugyebár a vendég az első...
Épp a harisnyákat nézegetem, mikor meghallok egy borzongatóan mély, szexi orgánumot...
- Gyönyörűen néz ki.- duruzsolja, miközben finom érintést érzek... valaki lágyan végigsimít a hajamon...
Meglepetten fordulok meg, és egy igazi adonisszal találom szemben magam.
Egészen magas, úgy kell felnéznem rá. Még a válláig sem érek fel... ohh, mondtam már, hogy a magas pasik az esetem? Ráadásul még az ingjén keresztül is szépen domborodnak izmai... atyám, ezt a kockás hasfalat... mint a tábla csoki... de megnyalogatnám... hehe...
Az arca karakteres, férfias, kimondottan jóképű. Markáns vonások, vastag, cseresznyepiros ajkak és vékony vágású, gyönyörű barna szemek... a haja pedig egészen hosszú, ébenfekete, bár jóval rövidebb, mint az enyém.
De az a tekintet, amivel néz rám... szinte levetkőztet a szemével. Szépfiú, tudom, hogy nyálcsorgatóan jól nézek ki, de azért mégis... hehe...
- Köszönöm a bókot, igyekszem.- csicsergem, jutalmul pedig olyan csábos mosolyt villantok rá amitől menten kényelmetlen lesz a nadrágja.
- És még ahogy figyelem, a modora is illedelmes.- magasztal tovább, és lassan kezdem úgy érezni, hogy az amúgy is hatalmas egóm még egy számmal növekszik. Ami azért veszélyes, mert már így is reped a plafon... hehe...
De hát ha már ilyen szépen bókol, akkor megengedem, hogy meghívjon egy italra...
- Hogy maga milyen figyelmes...- duruzsolom negédesen, majd közelebb lépve kacérkodva végighúzom mutatóujjam izmos mellkasán. Ahhww, milyen kemény...
Ráadásul olyan sármos mosolyt villant, amitől menten folyékony halmazállapotúvá változom...
- Nem szeretne meghívni egy italra?- vonom fel a szemöldököm apró mosollyal.
- Örömömre szolgálna.- vigyorodik el ez a félisten. Reméltem is... - De ha így folytatja tovább, akkor még a végén olyat teszek, amiért lehet mindkettőnket lecsuknának közszemérem sértésért.- búgja perverzül, én pedig felkuncogok.
- Ohh, és azt mi meg nem szeretnénk...- duruzsolom vigyorogva. Bár megnézve ezt az adoniszt... na jó, egye fene, bevállalok egy éjszakát a sitten!
- Nagyon gyönyörű és egyben perverz egy fiúcska vagy.- búgja, én pedig negédes mosollyal hagyom, hogy kiterelgessen az üzletből. Kisvártatva egy helyes kis kávézóban kötünk ki, én pedig egy jófajta cappucinot rendelek magamnak.
- Milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam... a nevem Mac.- nyújt kezet, én pedig negédes mosollyal fogadom el.
- Én Naoe vagyok.- duruzsolom. - Tudod Mac, te egy igazán rámenős pasi vagy...- duruzsolom kéjenc kis mosollyal, miközben kortyolok egyet a cappucinomból.
- Bocs, ha tolakodó voltam...- kezdene is bele, de csak legyintek és olyan szélesen rávigyorgok, hogy egy kicsit meglepődik.
- Félreérted, nekem nagyon bejönnek a nyomulós pasik...- kuncogok fel, ő pedig elégedetten felkuncogok.
- Vagy úgy... akkor ez biztos tetszeni fog.- mondja sármos mosollyal, majd egyszerűen áthajol az asztal felett. Kajánul csillogó szemekkel figyelem, ahogy lassan hozzám hajol, miközben érzékien állam alá csúsztatja az ujjait... engedek a kísértésnek, és mikor morranva az ajkaimra tapad, hevesen viszonzom a forró, szenvedélyes csókot. Nahát... igazán belevaló pasi... pont az esetem...
*
Így hát alig pár óra múlva már a lakásán vagyunk és fáradtan fekszünk az ágyban, a takaró alatt. Én szinte már dorombolva pihegek a mellkasán, lustán kis köröket rajzolva a bőrére, ő pedig elégedetten cirógatva a hátam.
- Igazán lehengerlő vagy az ágyban, cica...- duruzsolja, én pedig negédes mosollyal pislogok fel rá.
- Tudom.- jelentem ki, ezzel egy jókedvű nevetést kicsalva belőle. - Profi vagyok, nincs ezen mit szépíteni.- kuncogok, majd nagyot nyújtózok. - De azért neked se lehet okod panaszra.- kacsintok rá.
Lágyan elmosolyodik, majd a szemei számítóan csillannak.
- Mond csak Naoe... nem lenne kedved sok pénzt keresni, könnyű munkával?- kérdi, okosan körbeírva a dolgot. Először csak felvont szemöldökkel meredek rá, de ahogy leesik, mit is akart mondani, kitör belőlem a nevetés. Érdeklődve nézi, ahogy jókedvűen kacagok, majd pár perc múlva vigyorogva törlöm le a szemeim sarkából a könnyeket.
- Hát ilyen nincs...- vigyorgok. - Csak nem strici vagy, szivi?- vonom fel a szemöldököm vigyorogva, ő pedig elmosolyodik.
- Fogalmazhatunk így is. Tudod, nagyon tetszett amit az ágyban műveltél... nem lenne kedved nekem dolgozni?- kérdez rá, immáron köntörfalazás nélkül, mire újra felnevetek. Végül csak huncut mosollyal nyomok csókot az ajkaira, majd kibújva a takaró alól öltözni kezdek.
- Elkéstél, szivi. Röpke kilenc évvel.- vigyorgok rá, mikor már a nadrágomat gombolom.
- Ezek szerint a szexiparban dolgozol?- kérdi, láthatóan kissé megleptem. Bólintok.
- A Black Rosesban.- mondom halkan, mire elsötétül a tekintete. Hát igen, a szálloda elég híres a városban... mit a városban, az országban. - Én vagyok a főnök legféltettebb kincse...- duruzsolom számító kis mosollyal, miközben már az ingem gombolom. - De persze nem önszántamból vagyok ott.
- Kényszerítenek?
- Mondhatni. Apám annak idején hatalmas tartozást halmozott fel, és mivel egy árva vasa sem volt... velem fizetett. A pénz nagy részét már ledolgoztam, de még így is tetemes összeggel tartozom. Szimpatikus vagy nekem, elfogadnám az ajánlatod... de a főnök addig nem fog élve elengedni, ameddig egy petákkal is tartozok neki.- közlöm egyszerűen, majd édes ki8s mosollyal mászok hozzá az ágyra egy utolsó, finom csókért... - Szóval ha meg akarsz szerezni, először az adósságomat kell kifizetned. Mert ha nem, maximum csak akkor láthatjuk egymást újra, ha kifizetsz egy éjszakát...- duruzsolom csábos mosollyal, majd intve egyszerűen elhagyom a házat. Nemsokára kezdődik a munkaidőm, vissza kell érnem...
|
|
