• Meghívott akinek két apja van - ellök magától, és a tegnapi a papirost a mellkasomnak

• Legközelebb ne legyél jó vendég - rágyújt. Nagyon sokat dohányzik azt észrevettem.

• Ezt ne itt beszéljük meg - szólok oda neki, de rögtön visszafelesel. Miért

• Nos ? - pillant rám.
• Mit akarsz mondani? Mondjuk kezdhetnéd egy bocsánat kéréssel - nekem kell

• Mibõl gondolod, hogy bocsánatot kéne kérnem - szemeim már szinte szikrákat szórnak.

• Lehet, hogy a kurvácskáiddal bánhatsz így, felõlem a mexikói takarítóddal is. De velem

• Feltételezem - morgok neki vissza, ez a beszélgetés nem halad semmerr. Kezd már

• Ez tény - nem nézz a szemembe.

• Na? - villant rám egy dögös mosolyt, és megnyalintja szája szélét. Magamba

• Csak nem be vagy gerjedve, macikám? Pedig ilyen külsõvel minden estére más fiúkát

• Fõleg azután, hogy azt feltételezted, hogy kirabolnálak!!!

• Be vagyok gerjedve rád, mint egy kanos állat - ordítok rá feszülten.

• Erre voltál kíváncsi kicsikém, hogy kívánlak e ?
• Igen - válaszolja nemes egyszerûséggel, és elégedettséget hallok hangjából

• Ez egy baromi drága ruha volt - nyögi rekedtes hangon, és piciny harag gyúl szemeiben.
• Leszarom, majd kapsz egy másikat - vagy amennyit akar csak legyen már
  végre az ágyamban.
• Tõled nem kell semmi csak, hogy szállj le rólam te, seggfej - még mindig próbál ellenkezni pedig már semmi értelme. Érzem illatán, hogy kíván, és jobban örülne annak ha a farkamat a szájába dugnám, mint annak, hogy itt vitatkozzunk.
• Te is kívánsz engem. Valld be! - simítom meg arcát, és szinte belesimul érintésembe. Nyüsszög a kicsike. Tetszik neki törõdésem.
• Néztél már tükörbe mostanság? - mosolyodik el. - Mert, ha nem akkor felvilágosítalak, hogy kibaszottul jól nézel ki - keze óvatosan elkalandozik mellkasomon, és én dorombolok neki, mint egy kis cica. Pedig nem is vagyok az.
• De megaláztál. A becsületem még a kinézetemnél is többet ér, Nekem már csak ez maradt semmi más - hangja elkomorodik. Szemei mintha a múlt sötét idõibe meredne el. Keserûséget, szomorúságot látok … kevés boldogságot.
• Nem fogok bocsánatot kérni, mert nem tudom, hogy kell és nem is akarom megtanulni szépségem - ravaszul elmosolyodok, és el lépek tõle. Asztalomhoz sétálok, és a holnapi nagy buli pia rendelését látom. Fasza. Épp a buliról jut eszembe.
• Ha már nem akarsz takarítani - szólalok meg, és õ érdeklõdni kezd. - Akkor holnap jó lenne, ha beugornál Dave, mellé pultosnak. Remélem ez megfelel neked - megint elõvesz egy cigit, és elgondolkodva meggyújtja.
• Rendben van mennyit fizetsz? - már csillog is a szeme. Biztos a sok zöld hasúra gondol.
• 1000 Dollár, és ma este velem egy vacsora, hogy megismerjelek közelebbrõl - nem nagyon tetszik neki az ötletem. Mivel elfintorodik.
• Nem akarok veled vacsorázni - jelenti ki nemes egyszerûséggel, miközben egy mélyet szív a cigarettából.
• Nem akarásnak nyögés a vége - keserûen felnevet, és tipikus de kurva vicces nézéssel ajándékoz meg. - Ha nincs vacsora akkor nincs meló, és szerintem jól jönne neked a pénz – folytatom tárgyilagosan. Agya csak úgy pörög, mintha egy nagy számtani egyenletet kéne megoldania, és az élete múlna rajta.
• 2000 Dollár, és holnap egy reggeli - na már egyezkedik is a kicsike. Elnevetem magam rajta annyira aranyos.
• Legyen holnap nálam egy reggeli, és megkapod a pénzt - kezét emeli, hogy egy kézfogással pecsételjük meg az üzletet. Gyengéden megfogom és kézfejére egy gyengéd csókot ejtek. Arca pirosság színét veszi fel.
• Matt vagyok - itt az ideje, hogy bemutatkozzunk egymásnak.
• Boris, de kérlek hívj BB- nek.

• Ki volt ez a szépség ? - vigyorog a kis hülye.
• Õ lesz holnap a beugró pultos - válaszolok neki ridegen - Ha fontos neked a munkád

• Persze persze fõnök, látni, hogy kiszemelted magadnak, és nekem amúgy se jön be - kezd el mentegetõzni. Helyes én is így gondoltam. Senkinek se adom át.

Leülve a székre, keresztbe dobom a lábaim, hullámzó környezetembe nem is figyelve. Kibontakozik az árnyak közül… elkapja az üveg nyakát és rászorítva meghúzza.

- A Szüleid nem tanították, hogy a bort ízlelgetni kell? – emelem fel a poharam, de csak pár csepp érinti a nyelvem. Ugyan már. – Látod? Csak finoman.

Felsóhajtok, megtámasztva a homlokom. Körülnézek. Egyedül vagyok.

- Azért ütöttem ki magam, mert egy seggfej félisten… - kuncogok keserûen – beletaposott a becsületembe.
És azon kívül másom sincs. Megint a pohár után nyúlnék, de kikapja a kezembõl és újratölt. Dehogy. Töltöttem magamnak, csak már annyira rohadtul egyedül érzem magam egy ilyen kínos megaláztatás után. Ezért ideképzeltem valakit.

- Nagyon jó pultos lenne belõled… kedves sárga szempár. – Persze, azt a fasztarisznyát képzelem ide. Amatõr vagyok.

- Belõled meg nagyon jó ágymelegítõ lenne.

Sóhajtva húznám le magamról a köntöst, de felcsendül az éles hang.

- Jól van na, képzeletbeli barátom – iszom a bort – Csak kicsit meleg van. Lehet, hogy nem is otthon vagyok, hanem egy szaunában – sóhajtok – Nagyon jó… nagyon meleg – nézek rá provokatívan, elõvillantva a combom. Tökéletes, feszes, hófehér.

Felhajtom a maradék itókám. Az alak távozni készül, én pedig utána kapok. Ne… Szívok még, ha kell, de nem akarok egyedül maradni!

- Már mész is…? – fogom meg az ingujja szélét, az ujjbegyeimmel morzsolva a puha anyagot. Armani.
De odahúz magához; erõs, kemény mellkas. Olyan biztonságos… megszorítom az inget a mellkasán, az arcom odafúrom. Olyan jó…
- Tûnj aludni – megdöbbenve dõlök el az ágyon, és kábán utána pillantok. Magamhoz húzom a nagy párnát és ráfonódva elalszok.

xXx

Felpattannak a szemeim, amikor csörög az óra. Basszus… kábán megdörgölöm az arcom, és megnézem a mai programot. Igen, ma vizsgám van… te jó ég.
Gyorsan felöltözök, letusolok, kimosom a fû állott ízét a számból, belövöm a hajam. Keverek magamnak egy smoothiet, hogy ezek után tartsam a diétát, és miközben egy elegáns felsõt választok a fekete farmerhoz, megakad a szemem valamin a konyhaasztalon. Ez meg…?

„Nagyon jót mulattam veled, Finom a burgundi vörös.
Üdvözlettel: A Seggfej Félisten”

Rohadtul felment a vérnyomásom, hogy majdnem leiszom a fehér felsõm a zöld trutyival. HOGY MI?!

Kimeredt szemmel nézek a cetlire és összegyûröm a markomban. Az az egy szerencséje, hogy most sietnem kell vizsgára…

xXx

Késõ délután szabadulok ki az eredményhirdetés után de némileg dob az egómon, hogy kitüntetetten jeles lettem. Elszívok egy szivart és újra elolvasom a gyûrt, izzadt cetlit. Méghogy… Kiszállok a taxiból és igencsak felpaprikázott kedvvel csörtetek be a klubba. Még nincs nyitva, de tudom, hogy ilyenkor összegzik az alkoholfogyasztást, illetve készülnek elõ. És pontosan tudom… érdekes mód, érzem hogy az a seggfej is itt van.

- Méghogy… te sunyi, „seggfej félisten” – csapódik be utánam az ajtó, élesen gúnyos hangom végigcsikorgatja a levegõt egészen hozzá. Felé csörtetek és kevésbé finom, nõies modorral a mellkasán bököm. – Mi a faszt képzelsz magadról? Betörtél a házamba?! Ezért kikaparhatnám a szemeidet!

Felvillannak a sárga szemei, de olyan mérges vagyok, hogy élesen szusszantva meredek rá továbbra is. Mégis, mintha egy hullám végigcsapna a testemen, hátrébb lépek, a csípõm a pultnak szorul, de épp nyitnám a szám, amikor magához ránt, hogy a kezem a mellkasán csapódik.

- Én csak jó vendégként viselkedtem, és elfogadtam a meghívást.

- Meghívott akinek két apja van – morgok eltolva magamtól, mert a gerincemen végigfut a hideg. Ez a pasi rohadt dögös. Elhátrálok és a mellkasának nyomom a cetlit – Legközelebb ne legyél jó vendég – elõveszek egy szivart és mogorván meggyújtom. Nincs sok társalognivalónk egymással, fõleg a tegnapi aljas húzása után.

Rávillantom a szemem a pultoscsávóra, aki minket néz. Lassan, erotikusan beleszívok a szivarba és odafordulok. – Talán valami gond van?

- Nem, dehogy – emeli fel a kezeit, és a fõnök intésére megy is a dolgára.

- Ezt ne itt beszéljük meg – mondja a Sárgaszemû, de én az egyik hamutartóba pöckölöm a szivarom hamvadó végét.

- Miért, van bármi megbeszélnivalónk?! – nézek rá komolyan. De rámnéz, én pedig megforgatom a szemem és elindulok elõtte, büszkén felszegett fejjel. Most otthon hagyom a csábító kiadásom, ez sima üzlet. Bemegyünk az irodájába és körülnézek, lassan, ráérõsen. Nekem õ csak ne dirigáljon, fõleg a múltkori után. Rá nem akarok nézni, mert akkor elveszíteném minden tartásom. Valami vonz benne… nem rajongok a nyálas-romantikus cuccokért. Csak meg akarom dugni, pont. Rém dögös. – Nos? – pillantok rá, elnyomva a szivarom végét. – Mit akarsz mondani? Mondjuk – lépek közelebb hozzá, a csizmám sarka koppan egyet – Kezdhetnéd egy bocsánatkéréssel.

Nem hátrálok meg tõle.

- Mibõl gondolod, hogy bocsánatot kéne kérnem? – villan fel a szeme. Istenem, de rohadt szép.

- Mondjuk, mert egy kibaszott nagy seggfej voltál – támasztom meg a csípõm az asztalán, az ujjbegyem lassan végighúzom az erezeten – Lehet, hogy a kurvácskáiddal bánhatsz így, felõlem a mexikói takarítóddal is – sziszegem – De velem nem.

- Feltételezem – morog. Szinte dorombol. Kiver a libabõr, de a rohadt életbe, a jó értelemben! Nem gerjedhetek be csak így tõle!

- Ez tény – morgok és elfordítom a tekintetem. Ezzel nem jutunk egyrõl a kettõre, én nem adom fel a maradék büszkeségem, õ nem fog bocsánatot kérni, közös nevezõ nincs, szóval jobb, ha elkerüljük egymást a francba. Felsóhajtok és ellököm magam az asztaltól, hogy akkor angolosan távozok és rohadjon meg, de a két keze az asztalon csapódik, börtönbe zárva engem. Meglepve hajlok hátrébb, felnézve a szemeibe támaszkodok meg az asztalon. Nem akarom tudni, hogy mire gondol.

- Na? – villantok egy dögös félmosolyt, megérintve a nyelvemmel az ajkam – Csak nem be vagy gerjedve, macikám? Pedig ilyen külsõvel minden estére más fiúkát kaphatnál. De rám ne számíts – komorodok el és próbálom ellökni a karját, a mellkasomban félrever a szívem, Istenem, Ennek a pasinak ha MINDEN tagja ilyen kemény… - Fõleg azután, hogy azt feltételezted, hogy kirabolnálak!!!

• Igazán... csábító - kotor elõ egy szivart, nyaklánca egyben öngyújtó is. Füstje már a pofámban is landol. Mit meg nem enged magának ez a kis cicus.
• Fõleg, hogy rám gondoltál, de tényleg. De kapd be - kis kezeit megérzem magamon, ahogy

• Lehet, hogy kurva vagyok, de hülye picsa nem. Velem te így nem szórakozhatsz -

• Na végre fõnök. Valami nagy kutyák kerestek téged. Akkorák voltak, mint egy

• Nyugi van kis haver, holnap akkor bemegyek - bontom a vonalat. Vajon kik

• Bort? - kába mosoly.
• A vendéget illik megkínálni. 62'-es, burgundi vörös. Nos?

• Szüleid nem tanították, hogy bort ízlelgetni kell!? - kábán emeli magához az üres

• Azért ütöttem ki magam kedves sárga szempár, mert egy seggfej fél isten

• Nagyon jó pultos lenne belõled sárga szempár - végre a telt pohárból iszik.
• Belõled meg nagyon jó ágymelegítõ lenne - vágok vissza éles hangon. Nem vagyok

• Jól van na képzeletbeli haverom. Csak kicsit meleg van. Lehet, hogy nem is otthon

• Már mész is haver? - fogja meg ingem ujját. Pici boci szemekkel nézz, rám hangjában

• Tûnj aludni !! - lököm az ágyra, és már nem várom meg reakcióját kiugrok az ablakon.

• Te sunyi Seggfej Fél Isten - hallok meg egy rikácsoló dühöngõ hangot
  Hátrapillantok, és szétriszáló test közeledik felém. Ujjak bökik meg mellkasomat
• Mi a faszt képzelsz magadról ? Betörtél a házamba, ezért kifogom kaparni a szemeidet!

Elgondolkodva fordítom el a tekintetem, a fogaimmal fogom a vékony, elegáns szivart.

- Fejezd be, mert itt foglak leteperni! – mordul, nekem pedig felvillan a szemem. Ohó, csak nem? Pedig igazán dugnivaló jószág. Férfiállat. Kedvelem ezt a típust. – Ha nem akarod, hogy kihívjam a rendõröket, kipakolod a vendégeim cuccait.

Na ez már kevésbé tetszik.

- Az elõbb is mondtam, hogy nem tudom, mirõl hadoválsz itt nekem – sóhajtok drámaian és eltépem a tekintetem a szemeitõl. Nagyon szép szemei vannak, és tetszik, ahogy néz. Közel sem fenyítõ, de annál inkább perzsel. A szemem sarkából követem a mozdulatát, fõleg amikor a kezébe varázsol egy igencsak impozáns méretû pénzköteget. Te jó ég. Az jó pár havi lakbérem.

- Megkapod ezt cserébe, én meg azt, ami nálad van.
Nem nyúlok érte. Sose lehet tudni, ez nem kis summa. Nem, önként és dalolva? Miért kéne neki pár részeg fasz zsebpénze?

- Hol van itt a csapda? – nézek rá komolyan, rátérve az üzleti részre, elhagyva a picsás modort. A szemem jegesen villan rá, céltudatos és ha kell, gerinctelen.

- Nincs csapda. Csak a nyílt utcán nem tudlak megölni, mert sok a szemtanú – rándul meg a szája, de pont elég. Amikor közelebb hajol, reflexbõl lépnék hátra, de rámarkol a csuklómra. Valahol mégiscsak be akar csapni, érzem… és ezt a megérzést sosem hagyom figyelmen kívül. Kirántom a csuklóm a markából és a kabátzsebembe túrva a mellkasának nyomom a cuccokat, majd ugyanazzal a sebes mozdulattal kirántom a köteget a kezébõl.

- Jó nagy lúzer lehetsz, ennyit nem ér az a sok kacat – nézek rá sandán, az ujjaim végigfuttatva a pénz hajtásán. Talán hamis, azért adja?

- A pénz nem ér nekem már semmit, cicus – pillant rám, eltéve az órát és a készpénzköteget. Egy lezser mozdulattal vesz elõ egy névjegykártyát és a zöldhasúak közé nyomja. – Ha még több pénzt szeretnél, gyere el holnap a házamba – morogja, és feláll a szõr a hátamon. A jó értelemben, ami igencsak bosszant. Kiver a veríték; ez a pasi megérne egy két ajtócsapkodást, nem is akárhogy… amikor eltûnik, leintek egy új taxit és beülök hátra, Idegesen mélyet szívok a szivaromból, az ablaknak döntve a vállam. A pénzt végigsimítják az ujjaim, elgondolkodva rágom a dohány szélét.

XxX

Otthon megszámolom: több mint ötezer dollár… elképedve ülök a tornyocskák elõtt, a fél vállamról lecsúszik a pávamintás köntös. Lassan szívok a cigimbe, mélyen lent tartva a vaníliás füstöt. Hajnali három körül jár az idõ, de az agyam nem regisztrálja. Lassan leverem róla a hamut és idegesen a hajamba túrok.

Többnyire kizsebelem akit kell. A kurválkodás nem annyira az én szívem csücske, csak azzal mentem el, aki meg is mozgatott a pénztárcáján kívül is. Ennek a fasztarisznyának mindene megmozgat, megborzongok halkan nevetve. Te jó ég, milyen szemei vannak… és ahogy rám nézett! Felért egy nemi erõszakkal. Most tisztán üzleti szempontból kell nézni a dolgokat: valószínûleg szexet akar, azt meg miért ne adnám meg ennek a félistennek? Nincs ellenemre. Ó, de mennyire hogy nincs! Bár a modorán van mit csiszolni. Plusz ha még tisztességesen meg is fizet, mi ellenvetésem lehetne?

Mégis, fel tud állni a szõr a hátamon. Õt nem tudom jeges üzleti stílusban kezelni, valamiért nem. Márpedig az én szakmámban az érzelem kibaszott luxuscucc.

Viszont ha ennek legalább a felét megadja, jó idõre el vagyok látva a lakbérrel meg a rezsivel és megengedhetek magamnak egy kis shoppingot. De persze ahhoz az isten pénze is kevés lenne…
Viszont egy jó dugás tényleg rám férne. Megrántom a vállam és a kis dobozba teszem a pénzt, majd az arcomra húzom a jégmaszkot és eldõlök az ágyamon. Kell a szépítõ alvás, holnapig még meggondolom.

Másnap miután felkelek és elsõ gondolatommal a szokásosnál is jobban öltözök fel, a pipereasztalkámnál nézem magam, miközben a puha krémet vékonyan felviszem az arcomra. Nos, mégis elmegyek ahhoz a szépfiúhoz, jó vásár és élmények reményében, rossz dugása meg már mindenkinek volt, kárpótol a fizu, legalábbis bõszen ajánlom. megcsinálom a hajam és dobok egy csókot a tükörképemnek: szép vagy, mint mindig.

Sötét, bõrhatású nadrág, Chanel felsõ, fekete-fehér, bõrbetétes. Imádom a bõrt. Elegáns csizma, a hajam hátrafésülve, az oldala szorosra húzva, mintha mind a két oldala fel lenne nyírva. Mégis lágy és túrnivaló.

Egy taxiba vágva magam mondom be a kártyán szereplõ címet. Hm, belváros, de nyugodt, és annál is burzsujabb környék. Zöldövezet a város szívében, bájos.

Csöngetek és fekete pilláim megrebbentve nézek körül, elnyomva egy keserû grimaszt: de jó hogy valakinek ilyen jut, én meg… szusszantok, amikor kinyílik az ajtó, de elakad a lélegzetem, amikor egy hihetetlenül demonstratív mellkas akarja kibökni a szemem. Hirtelen kiszáradt a szám…

- Szép jó reggelt, cukorfalat. – felvonom a szemöldököm és eltépem a szemeim a cicijérõl. Cukorfalat az anyád hátsó lába, az. De ha neki ez a perverziója, legyen az ügyfél kedvére. – Tetszik? – céloz a majdnem kigúvadt szemeimre.

Azért vissza az egóval.

- Azt hittem, hogy a drága ruha egy sokkal… szexisebb testet takar, de tévedni emberi dolog – vonok vállat lezserül, pontos lövés és eltaláltam az egója közepét. Egy-Null Babynek.

Megragadja a csuklóm és a mellkasa közepére rántja, nekem pedig leesik a vérnyomásom. Mint a kõ… te jó ég, milyen kemény. El kell fognom egy kitörni kívánkozó nyögést, de hosszú ujjaimmal lassan végigcirógatom a mell- és a hasizmai közötti részen, nyelvem hegyével megérintve a felsõ ajkam közepét. Errõl lenyalnám a tejszínhabot.

- Ahogy mondtad, emberi dolog tévedni. Szóval te most nagyot tévedtél – egyenlített, bumm. Bemegyek a lakásba, zsebre vágom a kezem és körbefutok a pillantásommal. Jó ízlése van, tetszik. Elegáns és otthonos, nem érzem magam feszélyezve. Még a kisugárzása is… felnézek rá. Azért ne adjuk magunkat olyan könnyen.

- Na, mivel is keresnék sok pénzt? – incselkedek.

- A takarítónõm betegállományban van, és felajánlanám a helyét egy kis idõre. Jól megfizetném a szolgáltatásaidat.

Szinte érzem, hogy megy fel a vérnyomásom, égõvörös foltok ülnek ki a márványfehér arcomra. Hogy mit mondott ez a seggfej?! A szemeim jeges gyémántokként izzanak, miközben a kezem ökölbe feszül, és nem érdekel, ha lepattan a körömlakk. Egy ilyen utolsó pöcscibáló stricit! Nem azért ápolom a testem hogy ez ilyen köcsög… már szavakat se találok mérgemben, Legszívesebben szétverném a vigyorgó fejét a tûzhely gázrózsáján. Élvezném. És nem takarítanék össze a mocsok után!!

- Egy hétrõl van szó, és annyi pénzt kapsz, hogy egy évig biztos nem kell lopnod. – Még egy rosszpont, te féreg. – Kapsz egy kulcsot, bármikor jöhetsz: de csak akkor, ha itthon vagyok. Nem szeretnék az üres házba hazajönni, mert te itt voltál – kacsint. Kikaparnám a szemed a friss manikûrömmel. Azzal szívesen mocskolnám be a kezeim. Lehajol az arcomhoz, de én mereven, vörösen a méregtõl és a megalázottságtól meredek rá pislogás nélkül. Sok mindent szart le kellett nyelnem az életem során, de ennyire még nem aláztak meg. Mit gondol, hogy szükségem van az adományára?! – A drága ruháidra nincs szükség – folytatja – meztelenül fogsz dolgozni.

Látom a látens, kéjenc vigyort a pofáján, de csak a torkom szorul össze. Visszafogom magam, megõrizve királynõi méltóságom.

A pénz ebben a szituációban sokat veszített az értékébõl, sõt, teljes mértékben lényegtelen. Nagyobb a tét: a büszkeségem. Sok mindent adtam fel az életemben, áldoztam fel és pocsékoltam el bagóért, vagy csak hogy egyik napról a másikra éljek. Ami megmaradt, az a makacs büszkeség.

Ezzel alázza meg egy magamfajta tolvaj az ilyen burzsuj köcsögöket, mint Õ.

Az ajtónak dõl a hátam, a szemébe nézek, de egy csepp játékosság sincs benne, csak töménytelen düh és lenézés.

- Igazán… csábító – veszek elõ lassan egy szivart és az ajkaim közé fogom, majd a nyakláncommal meg is gyújtom, és mélyen leszívva az arcába fújom a füstöt – Fõleg hogy rám gondoltál, tényleg. De kapd be – taszítom mellkason és elfordítom a kulcsot, olyan mosollyal nézek rá, hogy legszívesebben szétkaparnám a csinos képét – Lehet, hogy kurva vagyok, de hülye picsa nem. Velem te így nem szórakozhatsz! – szívok a szivarba, de rettentõen feldúlt és ideges vagyok, kicsörtetek a lakásból, majd a lépcsõ aljáról visszaszólok. Még hogy mire hazajönne, kipakolnám a lakását! Lopok, igen, zsebmetszõ vagyok, abból is a legjobb! Lelopom a golyóit és nem veszi észre, hogy herélt lett! Szinte remeg a kezem az idegtõl.

- Tudod, van amit a pénzeden sem tudsz megvenni: és az a stílusos gerinc. Seggfej – morgok és leintek egy taxit, majd jattot ígérek, ha a gázra lép. Olyan ideges vagyok, hogy sikítva tudnám széttépni az elsõ kezem ügyébe kerülõ párnát. Méghogy kipakolom… meg hogy meztelenül takarítsak, nem vagyok rászorulva, nem vagyok rabszolga!! Persze… hülye fasz… Ennyire nincs szükségem a pénzre, mindig megszereztem, amire kell. Erõset szívok a szivarba, szinte majdnem az ujjaimig el is porlik.

Le se szarom, miért hagyta, hogy meglökjem, miért hagyott elmenni. Talán azért hívott ide, hogy szórakozzon, hogy megalázhasson. Remek. Egy büdös szót sem szólt… Otthon bevágom magam után a lakásajtót és levetkõzök. Ma nem megyek sehová, nem érdekel. Kifizettem a számláim és a kedvenc pávatollmintás köntösömben leheveredek a hatalmas, kör alakú ágyam közepére, magamhoz húzva a párnám. Sírni tudnék mérgemben. Eszembe juttatta, amikor az „apám” lekevert egy pofont, hogy felszakadt az ajkam. Amikor végre vettem magamnak egy normális ruhát, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy szakadt, pisaszagú csöves, a kurvája elvette, és két napin belül kiégette a cigivel. Az a néma megalázottság érzése beleivódott az ereimbe, és végighasogatott, a szemem szúrja a könny, de nem engedem, hogy sírjak. Bepirosodna a szemem.

Túl sokat aláztak már meg ahhoz, hogy hagyjam magam az ilyen seggfejek által elnyomni. Soha többet nem hagyom. Még ha nem is eszek két hétig, akkor se fanyalodok ilyen alamizsnára. Rohadjon meg.

xXx

Észre sem vettem, hogy mérgemben elaludtam a puha és füstölõillatú párnáim magam köré húzva. Puha, otthonillatú, biztonságos. Álmosan nyitom ki az egyik hatalmas ablakot sarkig, hogy kiszellõzzön a lakás és az órára pillantok. Este 11… megdörzsölöm a szemem. Olyan összetörtnek érzem magam.

Ó, de arra tökéletes gyógyszert adtak az istenek a seggfej halandóknak. Készítek magamnak két diétás kis pirítóst mozzarellával és paradicsommal, egy kis bazsalikommal, majd töltök egy pohár finom bort. Dúdolva felteszek egy bakelitet a kedvenc relaxálós zenémmel, utána kinyitok egy díszes kis dobozt és a borba kortyolva mosolyodok el. Kinek kell bárki ebben a rohadt életben, ha van egy adag kiváló marihuanája… Dúdolva tekerek egy kecses staubot és elhelyezkedek az ágyam közepén. Falatozok, hallgatom a zenét, ott a borocskám és az agyamra lassan ráül a pszichedelikus köd. Megannyi színes felhõcske, a tökéletes zene… elengedem a bajt. Kit érdekel, ha egy seggfej meg akart szégyeníteni, otthagytam. Semmi közöm hozzá. Lassan szívok a cigibe, érzem hogy végigkaparja a torkom. Kellemes… lehunyom a szemem mosolyogva, csak ködös tekintettel figyelem a karcsú, fehér bokám, a kecses lábfejem, a feketére festett körmeim. Minden nyugodt, békés és lassú. Van idõm.

Elszívom a cigit és lassan a borba kortyolok, ledõlök. Talán el is szunyókálok, magamhoz húzva az egyik bársonyos párnát.
Talán arra riadok fel, hogy huzat van és fázik a lábam… még mindig kipirulva, kába szemekkel emelem fel a fejem, beletúrok a kócos tincseimbe. Betépve élvezem a simítást: milyen puha. Kábán mosolygok, lenézve a sötétbe, farkasszemet nézve egy sötét, aranyszínû szempárral. Nagyjából velem egy magasságban van, pedig fekszek… és nehéz, pézsmás illat. Az ablak felé pillantok, még mindig nyitva van, de lusta vagyok becsukni. Még morgás… mintha valami dorombolt volna. Felülök kábán; a köntösön kívül csak egy pizsamanadrág van rajtam, a türkiz, fényes anyag lecsúszott a fél vállamról. Képzelõdök, erõsebb a cucc mint emlékeztem.

Megakadt a bakelit.

Lemászva fogom meg a poharam és dúdolva iszom ki a maradék vörösbort, egy csepp lecsúszik az ajkaim mellett, le a mellkasomon, amíg a tût visszateszem a lemezre.
Ismét a furcsa szempár felé fordulok: nagyon be lehetek tépve, ha még mindig ott van. De ha társaságunk van, illik üdvözölni.

- Bort? – kérdezem kába mosollyal, érzékien hátratúrva a hajam. – A vendéget illik megkínálni. 62’-es, burgundi vörös. Nos?

• Nem sokára jövök Dave - letörölhetetlen vigyorral indulok kicsi szépségem után.

• Normális vagy?! - szorításomból kiszabadítja magát kis hisztis dög.

• Kár, hogy egy ilyen kéz más zsebében turkál - legalább tisztában vagy vele

• Fogalmam sincs mirõl beszélsz - már tagad is. Simán az arcomba hazudik. Nagyon

• Mondjuk, hogy kizsebelted a vendégeimet - villantom rá szúrós tekintetemet.

• Fejezd be, mert itt foglak leteperni - morranok rá élesen. Megköszörülöm torkomat,

• Az elõbb is mondtam, hogy nem tudom mirõl hadoválsz itt nekem - elpöcköli a

• Megkapod ezt cserébe és én azt ami nálad van - nyújtom felé a pénzt.

• Hol van itt a csapda? - milyen kis okos szöszi létére. - Nincs csapda, csak a nyílt

• Jó lúzer lehetsz, ennyit nem ér ez a sok kacat - vigyorog bele arcomba szemtelenül.

• A pénz nem ér már nekem semmit se cicus - nem érti, hogy miért mondom ezt neki,

• Szép jó reggelt cukorfalat - köszönök rá, de õ leplezetlenül felsõtestemet stíröli.
• Tetszik? - nevetek fel. Hátrál egy lépést, és egy pici undort erõltett arcára, és

• Azt hittem, hogy a drága ruha egy sokkal sexisebb testet takar el, de tévedni emberi dolog.

• Ahogy mondtad emberi dolog tévedni. Szóval te most egy nagyot tévedtél.

• Na mivel keresnék sok pénzt ? - gondolom csak ez jár a fejében. Pénz pénz pénz.
• A takarítónõm betegállományban van, és felajánlanám a helyét egy kis idõre,

• Egy hétrõl van szó, és annyi pénzt kapsz, hogy egy évig biztos nem kell lopnod.

• A drága ruháidra nincs szükség - kérdõen nézz rám.
• Meztelenül fogsz dolgozni - ragadozó mosollyal pásztázom nyaka finom vonalait. Úgy megharapnám finom bõrét, de hamarosan annak is eljön az ideje. Biztos vagyok benne, hogy igent fog mondani. Takarítás … meztelenül … és sok pénz. Nagyon csábító. Mondj igent szöszi, és akkor megtudod milyen egy farkas ketrecében lenni, aki rád zúdítja minden vágyát.

Lassan csúszok át az ébredésbe, és nekem ez megfelel. Tegnap végig éjszakáztam, plusz a suli, napközben inkább alszom… a szemeimen egy jégakku biztosítja, hogy ne lógjanak táskák, ha nem muszáj. Keresem, hogy vajon miért ébredtem fel idõ elõtt, és a tudatomba férkõzik a telefon diszkrét vibrálása. Amikor kinyújtom érte a kezem, önkéntelenül is megcsodálom a hosszú, kecses ujjaim, valamint tudatosítom, hogy újra körmöt kell festenem, mert lepattogott a lakk.

- Igen? – ülök fel, megdörgölve az arcom álmosan. Kéne még egy két óra.

- Szia Baby Doll, drágám – duruzsol Kat. Pasi a lelkem, de travi, viszont olyan sminkeket tud csinálni, hogy bárkit megtéveszt, amíg délre nem téved a keze. – Ma megyünk letesztelni egy új bárt. Csatlakozol?

- Hmmm – állok fel és a karcsú, kecses, egészalakos tükör elé állok, végigmérem magam. Egy új diétát tartok, és ahogy leengedem a vállaim, még jobban kirajzolódnak a kulcscsontjaim. Felkapom egy elegáns türkiz, pávamintás köntöst és letépem a fejemrõl a maszkot. – Veled bármikor. Mikor indultok?

- Nyolc.

- Kicsit korai, nem? – túrok a hajamba, próbálom még így is egy dögös fazonra rázni. Olyan nincs, hogy én az élet bármely pillanatában ne fessek farokmeresztõen.

- Akkorra szól az asztalfoglalás, ne légy picsa. Majd mi elindítjuk a partit! – kelletlenül elhúzom a szám. Még három óra addig, szûk lesz a készülõdés.

- Csak ha eltolod értem a ványadt valagad – sóhajtok beleegyezõen. Álmos vagyok, dörgölöm a szemeim, de kényszerítem, hogy abbahagyjam, még kipirosodik. Sajnos ha két napja nem aludtam volna is mennem kell, kezd kiürülni a kassza, nézem az igencsak lapos pénztárcám. De legalább Gucci.

- Semmiség, Baby. Akkor nyolc elõtt ott vagyok!

Ideje végigmérni a szekrény kínálatát. Bár a hûtõ negyedennyire sincs tele, de vannak elsõdleges dolgok. Mivel most hirtelen kell sokat akasztani… elégedetten mosolygok és elõveszek egy precízen felakasztott nadrágot. Tökéletes.

xXx

Nem sokkal nyolc után belibbenünk a klubba, ami az idõpont ellenére már kellõen televan. Összepréselem az ajkaim, egy lusta mozdulattal hátradobom a tincseim, végigcirógatja a bal orcám. Nem az a felsõ kategóriás hely, nem hordanak maguknál olyan villogtatnivalóan vastag készpénzkupacot. Ez gáz. De akkor igyunk!

Talán ha beindul a parti, pár kapuzárásos vén idióta is idetéved az olcsó punci reményében. Azokkal nem lesz sok bajom.

Egy feles, egy duplavodka, rákönyökölök a pultra, szemtelenül flörtölve a pultoscsávóval, aki erre nyomott is egy ingyenvodkát… helyes, jó fiú. Megfordulva támasztom a csípõm a kivilágított pultnak, feketére festett körmeimmel megkocogtatom a poharat. De azt el kell ismerni, ismét remekül nézek ki, nézem magam a visszatükrözõdésekben. Formás, feszes fekete bõrnadrág, Zara, egy világos, bõ metszésû ujjatlan, amelynek szinte az egész oldala nyitva, így emeli ki az alakom, a vállamra egy könnyû fekete bõrkabát vetve. Tökéletesen ellensúlyozza a hajam. Elégedett mosollyal túrok bele, és oldalra pillantok, megérezve valaki kitüntetõ figyelmét. Nem esve ki egy pillanatra sem a szerepembõl ragadom meg Kat kezét, elõrebiccentve az állam.

Jelzés, hogy merre kukkoljon.

A mindenségit, micsoda fizikum, dugnám. Egy lezser eleganciával átitatott mozdulattal kisöpröm a szemembe lógó tincseim és csábító mosollyal érintem meg édesen hegyes rózsaszín nyelvecskémmel a felsõ ajkam közepét. Akárhogy nézem, szinte étvágyat kap az ember…

- Látsz valamit? – hajol felém Kat, én pedig elfordulva a görög istentõl hajtom a vállára a fejem.

- Az tuti – sóhajtok – De sajnos most nem rá van szükségem.

- Tele kéne téged tölteni.

- Pénzzel?

- Több szempontból is – rendel még egy kört. – Rádférne már egy kiadós kefélés.

- Próféta szólt belõled – karolom át a derekát sanda mosollyal.

- Táncoljunk – fogja meg a karom én pedig nevetve húzom le a vodkát, hátraengedve a fejem is és csillogó szemmel lépek utána.
Kiélesednek az érzékeim, keresem a leendõ pénzeszsákokat. Mégis mindig a tarkómon érzem azt a különös, fénnyel teli sárga szemeket. Te jó ég, kiolvassza a gerincem is. Nem nézek oda, vadássz csak. Dolgozz meg, ha jó menetet akarsz, ebben a csúf, kegyetlen világban semmi sincs ingyen.

Az este jó részében felé sem pillantok, csupán néhány kósza villanással tudatosítom, hogy még mindig ott szobrozik a pultnál. Már csakazértis összesimulok pár taktusra Kattal, finoman ringatva a csípõm hozzá, nevetve… mulassunk!

Kinézem az áldozataim. Három olyan tag is van, aki tökéletes, és már ittak is. Istenem, ennél egyszerûbbet… pár pillantás, mozdulat, a „sors véletlene...” meghívnak egy italra, én pedig pár nevetéssel eltelt pillanat alatt megállapítom, mi hol van.

Egy középkorú üzletember könnyebb lett egy tárcával és az órájával… manapság minden mechanikai kütyüt le lehet nyomozni, nem éri meg mobilt csórni. Bezzeg régen, nyolcévesen nem is volt jobb. De ezek a rohadt csippek…

A másikat kicsit meg kellett dolgozni, nevetni… istenem, de utálom ezt a fajta alkoholbûzös irodakukacot… ezzel össze kell simulni, pár perverz gondolatot súgni finoman a fülébe, elhitetni vele, hogy annnnyira vevõ vagy a beteges fantáziáira...

Nevetve simítom meg a mellkasát. Ohó, készpénzben nála a komplett fizu! Tökély… két feles után kitámogatom a vécére, és ott letámasztva, mosolyogva állok a részeg, kopaszodó aktakukac fölött. A viseltes bõrtárcából csak a pénzt veszem ki, elégedetten átszámolva. Olyan 1200 dollár.

- Ohó, apukám, te aztán jól keresel, mi? – kuncogok, leguggolva a részeg tag mellé – Benyaltad magad a fõnöknek… de köszi, ez jól fog jönni – nyomok az ujjamra egy csókot és a homlokára nyomom. Ennyi pénzért csak ennyi jár.

Amikor kilépek a mosdóból, az elsõ pillantásom a sárgaszemû óriásra esik. Te jó ég… idegesen harapok rá az alsó ajkamra. Elkapom a tekintetem. Jelenleg kicsit több van nálam, mint amennyivel egy irgum-burgummal elengednének… túlságosan szemmel tart. Ha valami gorilla, biztonsági és elkapnak, kellemetlen szitu lenne. Oké, függönyt le mára, az idegesség árt a szépségemnek.

- Kat drágám, elég volt mára – keresem meg és átfonva a derekát kiabálom a fülébe, hogy a zenén át is hallja.

- Máris? – ölel vissza. – Korán van, még csak hajnali kettõ!

- Ja. Muszáj – csókolom arcon cuppanva - Holnap hívlak, szépségem.

Felkapom a kabátom és kifelé menet gyors testsimi: a szajré, mobil, pénztárca, iratok. Csakazértse fordulok a pornókirály felé, büszkén felszegem a fejem és elegánsan kilibbenek: az ajtónálló még ki is nyitja nekem, kacsintva köszönöm meg.

Talán most belefér egy taxi. A gerincem még mindig vibrál attól a sárga szempártól, és bosszant a dolog. Ha a szeme majd kiesik is, de oda nem jött volna, hogy meghívjon valamire, mi? Töketlen. Pedig talán lett volna egy jó este… a ruháiból ítélve igencsak magasabb kereseti kategória, de a számat rágva jutok arra a megegyezésre, hogy õt nem is próbáltam volna meg lehúzni a tárcája tartalmával.
Nem. Megrázom a fejem és kinyújtom a kezem, hogy fogjak egy taxit. Veszélyesebb volt, ezt egy magamfajta dörzsölt zsebtolvaj azonnal kiszúr. De õ vajon mennyire szúrta ki a kezem?
Gyorsabb vagyok némely bûvésznél, ügyesebb és észrevehetetlenebb, de ehhez a szakmához ez kell. Elõrerázok a cigitartómból és egy szivart és lusta eleganciával emelem fel a láncom, amely egy rejtett, szaturnus formájú, ékköves öngyújtó, majd lassan beleszívok. Mintha kicsit ziláltak lennének az idegeim, figyelem a diszkréten remegõ ujjaim. Ne már hogy egy sárgaszemû tag pillantása borítsa fel a kényes lelki egyensúlyom!

- Elment az eszem – morgok és beszállnék az épp megálló taxiba, amikor valaki satuszerû erõvel elkapja a felkarom és visszaránt, a taxi tetejére csapva, hogy menjen szépen tovább. Elkerekedett szemekkel nézek fel… a picsába. A sárgaszemû démon. A taxi elhajt, én pedig felháborodást erõltetve a vonásaimra rántanám el a karom.

- Normális vagy?! – tépem ki az ujjai közül és futólag a kabátomra pillantok. Chanel, ha baja esik, szétverem az izomagyát. Egy kurva ruháival ne szórakozz. – Idióta… mit akarsz? – szívok a szivaromba, oldalra döntve a csípõm. Ettõl a póztól finoman kirajzolódik az alakom, mintegy csupán véletlenül. Ráadásul lassan, flegma eleganciával fújom ki a vaníliás füstöt a számon. Csak ne bizseregne tõle ennyire a gerincem!

- Kár, hogy egy ilyen kéz más zsebében turkál – néz rám. Úristen, micsoda hang… Gyerünk BB, légy erõs! Tagadj, mindhalálig tagadj!

- Fogalmam sincs, mirõl beszélsz – rebbentem meg a pilláim.

- Mondjuk, hogy kizsebelted a vendégeimet – villannak meg a szemei, nekem meg leszáll a gyomrom. Óó, a kurva életbe. Õ a tulaj? Fuck. Lassan húzom össze a szám, egy futó, apró csücsörítésbe, elgondolkodok. Na ebbõl hogy mászok ki…

• Mondjad gyorsan! - morgok bele a telefonba.
• Drága, egyetlen fõnököm remélem nem zavartalak meg oly sok dolgodban - egy cinikus

• Nyögd ki gyorsan mit akarsz te nyomorult - hangom szinte vibrál a dühtõl, na már fel is

• Kérem, õkegyelmességét, hogy térjen a várába, és tegyen rendet a pia szállítmányok terén, mert én tökéletességem nem erre a könnyû procedúrára lett fel véve - szóval magyarul segg hülye vagy, és nem tudod megoldani. Mérgesen bontom a vonalat.

Da-i-su-ki da-yo, min-na da-i-su-ki…

Ha nem tudnám, hogy a telefonom szólalt meg csupán ezen a fertelmes hangon, kalapáccsal csapnék az éjjeliszekrényemre. Normális esetben az X-Akták theme-re kelek, lájtos kis ébredés, fõleg, ha utána Moro hifijébe is benyomatom, rögtön kiugrik az ágyból a kis aranyos… ezt is biztos õ állította át, de megbánja még a kis görcs, hogy hozzá mert nyúlni a cuccaimhoz!

Tökéletes lelki békével tehát kikászálódom az ágyamból, és pár nyújtózás kíséretében a konyha felé veszem az irányt, hogy megreggelizzek. Mikor leérek, öcsikém már ott ül az asztalnál, és az a széles vigyor mindent elárul a képén. Itt gondolkodóba esek, hogy én is vigyorogjak-e, állítólag az mindig túl Sikolyosra sikerül, úgyhogy inkább most sem ejtem meg, a végén még elkap valami lelki traumát miattam. Bár mondjuk itt Japánban…

- Jó reggelt, Chucky – köszönt édesen, én pedig még édesebben leülök vele szembe. Csak cukorbetegek ne legyünk!

- Neked is, retardáltkám. A reggeli a te érdemed?

- Nem, azt anyu szokta csinálni.

- Tudod, mire értettem! – De ha nem szívesen benyomom neki azt a csengõhangot, aminek meg kellett volna szólalnia, egészen vicces lesz az éjszaka közepén, vagy felkelés után pár perccel, mindig ilyenkor a legsebezhetõbb.

- Arra gondolsz, mikor elloptam a Fûrészes alsógatyád, és énkicsipónimosra cseréltem? – gondolkodik el, és most nem is tudja, mekkorát hibázott.

- Nem, arra, mikor Halloweenkor Kaszásnak öltöztem, ti meg visítva menekültetek a barátnõddel. Vagy lehet, hogy csak te visítottál? – Ó istenem, az mekkora poén volt. Azóta se tudom felülmúlni!

- NEM! – áll fel az asztaltól felháborodva, mivel utálja, ha a kislányos hangjával szekálom. De hát most mit csináljunk, ha a szüleink közül én örököltem apánk hangját, õ meg az anyánként?

- Fiúk – hallatszik a konyhaajtóból az említett személy hangja, mire Moro vissza is ül a helyére. Itt Japánban ugyanis szokás, hogy nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem etted, amit eléd raktak. Ezt elég nehéz volt itt megszoknom, néha még most is problémák vannak, mikor hozni akarok egy ketchupot a hûtõbõl, vagy ilyesmi. Sok szabály van, ja, de azért néha tudom értékelni õket! – Ne marjátok már egymást, a reggeli nem arra való.

- Igazad van Daddy, ráérünk a nap hátralévõ részében is – mondom színtiszta szeretettel a hangomban, miközben kanalazni kezdem a müzlim. Moro kissé megretten, de aztán hamar túlteszi magát a dolgon, és rám nyújtja a nyelvét. Gyönyörûséges látvány, fõleg miután a megrágott kaját is látni rajta…

- Akkor se. Fõleg, mert megint rád kell bíznom az öcséd Halloweenkor, és szeretném, ha még élne, mire hazaérünk. – Óóó yeah, honnan tudtam, hogy egy ilyen kijelentés jön? I love you Dad, de most komolyan. Mintha nem lenne ezer más dolgom Halloweenkor! Horror maratont tartani, többek között.

- Mi? Apuuu, nem mondod komolyan – jön elõ Moroból a hisztis kisgyerek énje, ami egyébként elég gyakori, lévén, hogy csak 7 éves.

- De igen, Moro. Halloweenkor dolgozunk, így nem lehetünk veled, ha meg egyedül vagy Daikiékkal az rosszabb, mintha a bátyád vigyáz rád – néz apu megértõen az öcsémre. Ez az én apám! Kicsit sem érezteti, hogy nem ezt várná tõlem.

- Arrigantou, Oto-san – állok fel az asztaltól, mivel már elfogyasztottam a reggelim. Egy intéssel távozom, ugyanis apunak hála, megint nem tehetem azt, amit szeretnék. Át kell szerveznem az egész szombat estém, csak mert a szüleimnek dolgozni kell, hogy eltartsanak… tiszta igazságtalanság!

Na jó, majd csak túlélem. Moro rémisztgetése ezerszer jobb móka a horrorfilmezésnél!

***

- Tényleg sajnálom, hogy nem tudsz eljönni a ghost-goth bulimra, Kumo – sajnálkozik vagy már százhúszadszorra állítólagos legjobb barátom, de nem ám azért, mert engem sajnál. Azt sajnálja, hogy nem öltözök be zombinak vagy vámpírnak, így nem tudja a tömeget velem ijesztgetni.  Mindig csak ezért kell elmennem, állítólag jól alakítom a gonoszt. De azért ne felejtsük el azt sem, mit kapok cserébe: eredeti kiadású horror DVD-ket, sok extrával akár még ruszinul is. Ez a jó Satoshiban, tudja, mivel lehet a leghatásosabban megvesztegetni az embert.

- Én is sajnálni foglak, ha még egyszer így hívsz – közlöm vele, mert hiába vagyunk jóban, ennyire jóban azért nem.

- Ne fenyegetõzz ubiherceg, megegyeztünk – emlékeztet még a majdani megegyezésünkre, miszerint… ööö… elfelejtettem.

- Ha te mondod – vonok vállat. Õ idézi meg Chuckyt az ágya alá…

- Hát akkor bye Kumo, jövõ héten találkozunk – köszön el tõlem a barna, mikor a házunk elé érünk, aztán elviharzik. Rosszallóan méregetem a porfelhõt utána. Szerencséje van, hogy elfutott.

- Lööövés – hallatszik a folyosó másik végérõl, mikor belépek a lakásba, aztán sikeresen elhajolok egy nagyadag fekete festék elõl, ami így kirepül az ajtón. Megilletõdve pislogok utána, tavaly is voltak ugyan szép dolgai az öcsémnek, de ez mindegyiket fölülmúlta! Ilyenkor szembesülök vele, hogy tényleg felrobbantaná a házat, ha nem lennék itt bébiszittyónak.

- Ó a fene, pedig 10 pontos találat lett volna – szólal meg mellette Daiki, legalábbis ez a nyávogás tuti az õ hangja lesz. Testvérgumikacsák.

Becsukom magam mögött az ajtót, aztán elindulok a két jómadárt rejtõ kanyar felé. Ha elfutottak, szerencséjük van, ha nem futottak el, hát akkor most majd megteszik!

Az egyik szétkaszabolt maszkot magamra véve rájuk ijesztek, õk meg persze sikítva menekülnek. Haj. Annyira könnyû…

A délután folyamán elvagyunk még így, aztán öcsémék lassan elkezdenek készülõdni az utcán randarílozáshoz, amit persze csak 11-kor fognak elkezdeni, hogy azért mégse legyen egy nyugodt éjszakám. Ettõl eltekintve beültem horrort nézni a tévé elé, azzal az elvvel, hogyha robban a ház, úgyis tudni fogok róla. Kábé fél órát elvagyok így minden macera nélkül, aztán ismét hallom a szokásos visítást, ami felállít a kényelmes kanapéból.

- Hé, ti meg mit csi… - úgy csapódik nekem a két gyerek, hogy kis híján hátraesek velük. O-kééé, ez nem tûnt szándékosnak, akárhogy is szemlélem a helyzetet.

- Megmondtam, hogy egyszer ránk fog küldeni egy szellemet, nem? Köszi szépen, Moro – nyavalyog Daiki, miközben próbál minél hátrább és hátrább tolni.

 - Honnan tudtam volna, hogy tényleg megcsinálja? – förmed vissza öcsikém.

- A teljes kérdésem úgy hangzott volna, hogy: ti meg mit csináltok? – kezdem ismét, már valamivel tagoltabban, hogy leessen nekik.

- A konyhában van az egyik haverod – fintorog Moro, miközben Daikival elszelelnek mellettem. - De szerintem üldözd ki, mielõtt még anyáék hazaérnek!

Elgondolkodva nézek utánuk, halványlila gõzöm nincs róla, mirõl dumálnak. Pláne, hogyha az egyik haverom lenne itt, az a bejárati ajtón át jött volna, és még jóval a konyha elõtt szembetalálkoztunk volna. Mondjuk Halloweenkor minden gyerek megbolondul, de azért nézzük, mi van itt?

Belépek a helyiségbe, és azon kívül, hogy csend és hullaszag fogad, semmi nincs itt. És éppen ez a furcsa… semmi, de mégis érzek valamit. Elgondolkodva nézek körbe újra meg újra, de még mindig semmi. Már éppen indulnék ki, mikor egy fehér alak hajol fölém, és kék szemeivel rám pislog. Fehér haja kissé az arcomba hullik, én pedig megilletõdve bámulok vissza rá, de nem mondhatnám, hogy félek, annak ellenére sem, hogy elég rideg kisugárzása van. Mindezek után már csak két kérdésem lenne: ki ez a lány, és hogy jutott be ide?

- Bú – vigyorodom el végül, mire egy széllöket kíséretében úgy eltûnik az egyik szekrény alatt, mintha csak azt mondtam volna, hogy „Astala Vista, Baby”. Ezen a gondolaton jót nevetek, aztán jól hátba csapom a konyhába érkezõ öcsém.

- Jó vicc volt görcs, de máskor tervezd meg jobban. Ez a csaj nem elég félelmetes!

- Mi bajod van? – hördül föl, miközben elveszi a cukros dobozát a szekrényrõl. Simán odasétál, még csak meg se rezzen, pedig a kék szemek még mindig látszanak a bútor alól.

- Nem látod õt? – húzom fel a szemöldököm, mert ez már furcsa.

- Csak egy idiótát látok – von vállat a barna, aztán kiviharzik a konyhából.

Elgondolkodva nézek ismét a szekrény alá, de a szemek már nincsenek ott. Hirtelen fordulok meg, és hátra is hõkölök, mikor ismét meglátom az alakot. Újra végignézve rajta, már egy kicsit félelmetesebb, de ezt nem vallom be magamnak. Furcsán néz rám, de maga az egész csaj furcsa. Hátrább lépdelek elõle, de most már megkérdem, amit egy ideje akarok:

- Te meg ki vagy?

Miután a vendégek távoznak, ismét egyedül vagyok. Ajtómon a táblát mindjárt jövõkre fordítom, nincs kedvem sem erõm most mással foglalkoznom. Csak leülök és hagyom, hogy a gondolatok elárasszanak. Miért pont most? Miért pont én? Amit láttam... Nem mondhatok el neki mindent õszintén, mert õ tényleg nem juthat Serizawa sorsára. Akkor és ott az nagy hülyeség volt. Remélem ennek a kölyöknek több esze van.
Hirtelen döntök úgy, hogy felkelek és bemegyek kis zugomba. A falon levõ kép elõtt megállok és némán nézem a nõ alakot. A kép alatt egy kaligráfia:
“Ha meg akarod ismerni a múltadat, – vizsgáld meg a jelenlegi körülményeidet. Ha tudni akarod a jövõdet, figyeld meg a jelenlegi cselekedeteidet!”
Nem tudom pontosan milyen sors vár rám, de nem akarom, hogy a történelem megismételje önmagát. Az senkinek sem lenne jó. A nõt nézem ...
- Mégis miért? Miért kell ennek így lennie? - persze tudom, hogy választ nem kaphatok. De akkor is ... Olyan jó lenne tudni most  miérteket.
Lehunyom szemem és hagyom, hogy lássam amit nem akartam, ami mindig megrémítt.
 ************

- Ryu!!!! - abban a pillanatban ahogy a kard érne, márcsak egy valamit érzek. Hogy valaki elém áll és nem engem ér a támadás. Kinyitom szemeimet. Ryu ... Ryu!! Megölte ... Helyettem halt meg. A nõ ördögi kacajban tör ki.
- Nem így terveztem de ez még jobb. Most kettõvel végzek, egy már megvan. - arcomon egyre több könnycsepp folyik végig. Nem tudhattam, hogy ezt fogja tenni. - Most mit szólsz kicsi hercegnõ? A kis szerelmed feláldozta magát érted.
- Ez ... Ryu ... - felveszem a földrõl a kardot. Nincs más. Nem vagyok jó harcos, de a megérzéseim talán segíthetnek és véget vethetek megannyi szõrnyûségnek ....

 ***************
Nagyot nyelek és szinte a hideg futkos hátamon ezektõl a képektõl. Annyira szörnyû! Igyekszem valahogy kevésbé félni, de nem megy. Testemet teljesen átjárja a rettegés, mintha átélném, mintha ismét átélnék mindent.
Kimegyek a helyiségbõl, hátha mostmár nem kísért annyira és leüllök asztalkám mögé, persze csak miután a táblát vissza fordítottam. Inkább jöjjön valaki jósoltatni, mintsem ébren éljem át  rémálmokat. De ahogy leülök és lehunyom a szemem a képek ismét egyre elevenebbek.
*************

Mellette vagyok, a kezét fogom.
- Ígérem, még mindketten vissza térünk, és újra együtt lehetünk. Mi ketten, biztosan újjászületünk. - a könnyek vérrel mosódnak össze, de nem a sajátoméval, hanem ahogy Ryu-t ölelem. Érzem a fájdalmat, de már nem számít. Eddig élni akartam, de nélküle ... Nélküle nem kell az élet, nem vágyom már arra, hogy császárné legyek. Nélküle én nem élhetek. Érzem a végig folyó vért és egyre hûvösebb van. Fázom. Csak szorosan hozzá bújok és lehunyom szememet. Mi mindenképp vissza térünk ...

****************
- Abigél! - gondolataimból egy hang zökkent ki, a megmentõm. Érzem  hogy kissé remgek. ha nem jön, talán a könnyeim is szabad utat találnak maguknak, de így nem. Csak mintha mi sem történt volna megszólalok.
- Miben segíthetek ismét? - kérdezek rá. Ryo tõlled nem lehet megszabadulni? Miért kell neki folyton ide jönnie? Jobban tenné, ha elfelejtené a jóslatomat. Ha akkor nem jön, mostn em lenne ez.
- Mesélj nekem. Mondd el ki vagy. - erre nagyot nézek. Hogy ki vagyok én? És mióta tegezõdünk?
- Shiawase Abigél és jósnõ. Mondd csak fiú, nem ütötted meg a fejed? - nézek rá mint egy hülyére. Nem értem miért kérdezte, hiszen tudja.
- Nem úgy gondoltam és nem. - gondolhattam volna. - Én Ryu Serizawa reinkarnációja vagyok. Te? Ugye te vagy az a nõ az álmomból? - szinte lefordulok a székrõl. Azta!!! Hát a lényegre tér, de most már értem, hogyan is gondolta.
- A lány akit Serizawa szeretett, akiért meghalt? - kérdezek rá, mire bólint. Elmosolyodok és kissé lehajtom a fejemet. - Nem Ryoichi, nem én vagyok az. Mindenesetre elég érdekes kérdés volt. De most bocsáss meg, zárok. - találom ki, csak hogy ne kelljen vele tovább társalognom.

Zárás után mintha haza indulnék, de utam máshova vezet, a Toru házhoz. Muszály beszélnem az öreggel, Ryo nem juthat Serizawa sorsára.
- Jó napot. - hajolok meg illedelmesen.
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. – azt én is tudtam. – Azt is tudom miért vagy itt.
- Akkor kérlek segíts. Ryoichi nem jöhet többet a közelembe. Nem történhet meg ismét ami.
- Teljesen nem változtathatjuk meg ami történt, de tehetünk azért , hogy ezúttal ne úgy érjen véget.
- Na de … - majd egy mély levegõt veszek  és átgondolom a dolgokat. – Ha Ryoichi a közelemben van csak bajba kerülhet. Láttam azt az álmot és biztos vagyok benne hogy Daisuke-sama is. Vagy elkerül vagy én nem élhetek! – nézek mélyen a szemébe. Néma csend lesz urrá, egyikönk sem szól semmit. Majd percek elteltével szinte egyszerre fordulunk az az ajtó felé.
- jön. – mondjuk ki. Ezek a szuper megérzések. – Most menj. – bólintok és észrevétlenül távozok.
Remélem átgondolja amit mondtam és beszél Ryo fejével. Nem sok jót tartogat számára most a sors. Ha így folytatja tovább Ryu sorsára fog jutni …