|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| loraneko | 2016. 09. 28. 16:30:37 | #34616 |
Karakter: Eileen Mowbray
Megjegyzés: Enon-nak
Én rögtön visszarohanok az irodámban. Ahogy benyitok, elképedve lecövekelek az ajtó előtt. Halomnyi papír fekszik az asztalomon.
- Ja Eileen a főnők küldi, ezeket a papírokat azt mondja minél hamarabb kész kell lenni vele. –hallom mögöttem elhaladó egyik titkárnő hangját. Remek. Már csak ez hiányzott. Jobb, ha rögtön neki is látok. Ennyi munkám nagyon régen nem volt.
Hm mit csináljak ezzel, ez így nem jó. Összevetem az egyik tervet a gépemen levővel. Hm. Nem ez az, ahogy elképzeltem ezt az egészet. Na lássuk ha ezen módosítok egy kicsit itt, na meg itt...
Észre se veszem, hogy már beesteledett. Nagyon gyorsan telik az idő. Bár most már jóval kevesebb terv van az asztalomon, de azért még mindig annyi van, hogy szerintem itt ülök egész éjszaka.
Ma már kedd van. Gyorsan eltelt ez az egész hétvége. Esik. Nagyszerű. Megint gondolkodhatok, hogy milyen ruhát vegyek fel magamra, és hogy jutok el a munkahelyemre. Ugyanis ha csak egy eső csepp is rám hullik vagy megérzékeli, az energiám rögtön megbolondul tőlem és igaz hurrikánná is változhat az idő.
Sok öltözködés meg rejtőzködés után sikerül eljutnom a munkahelyemre.
- Jó reggelt Eileen! Megint csodás időnk van odakint. – köszön rám Enon.
- Jó reggelt neked is Enon! Most remélem több réteg van rajtad, mint pénteken. – mondom kissé intően.
- És a telefonomat is sikerült feltölteni. – egészít ki.
- Nagyszerű. Minek köszönhetem a látogatást?
- Folytatva a tegnapi beszélgetésünket, mi történt Mr. Oldman-nél, ami ennyire kihozott a sodrodból? – kérdezi. Nem szeretek erről beszélni. És a főnököt se szeretem szidni mások előtt, mert sose lehet tudni ki mondja vissza.
- Áh, Mr. Oldman. Róla annyit, hogy úgy tűnik, hogy olyan helyen dolgozunk, ahol nem a profit, hanem a hülyeség diktál. – próbálok finomítani a dolgon, de nem igen megy- De mit tehetnénk, ha egyszer ő a főnök. Ez a szép az egészben, hogy nyelni kell, miközben joggal gondolod, hogy mégis neked van igazad.
- Látom szépen feldühített Mr. Oldman. Most mi lesz majd a tervekkel? – mutat a papírokra.
- Végeztem velük. – nyomatékosítom. - Nos, ha már úgy is itt vagy megkérlek, hogy vidd fel a főnöknek. Tegnap finom hangsúllyal jelezte, hogy záros határidőn belül el kell készülnöm a feladattal. – jelez a csipogója.
- Ebédszünetben találkozunk és beszéljünk erről, ha van kedved? – kérdezi gyorsan mi közbe felcsavarja a terveket.
- Rád fogok csipogni, amikor el tudok jönni. – mondom kissé jobb kedvűen. Eltávozik.
-Eileen Mr Oldman kéret az irodájába és azt mondta azonnal. – szól be egy titkárnő. Remek. Mi lehet ilyen fontos. Elgondolkodom, miközben felmegyek az irodába. Kopogok.
- Tessék. –Benyitok. Mr. Oldan az ajtónak háttal állva bámul ki az ablakon. ahogy belépek, felém fordul. – Áh Eileen. – mosolyog. Az asztalhoz lép és a lapok között turkál.
- Hívatott.
– Ülj le. – Így teszek. – Most sürgősen ezzel kéne foglalkozni. – dob elém egy mappát. Kinyitom és belenézek.
- De… de ez valami tévedés lehet Uram. Ugye? – kérdem döbbenten. Valami nagyon olcsó kis izé. Semmi jövedelmező okos dolog nincs benne.
- Nem. Nem az. Ez egy nagyon sürgős és fontos vállalkozás. Rögtön neki foghatna a tervek elkészítéséhez. – ettől féltem.
- De Főnők. Ez egyáltalán nem okos lépés. És nem is jövedelmező egy cseppet sem. – mondom. Közelebb lép hozzám, pontosabban a hátam mögé lép és megérinti a nyakamat, megrezzenek ijedtemben. Majd így súgja nyájasan a fülembe.
- Eileen, Eileen – nevet - mindig okosabbnak kell lenned mint bárki. – Gyorsan felpattanok a székből.
- Jó legyen. Bár egy csöppet sem értek egyet vele. – és azzal gyorsan kisurranok az irodájából. Mérgesen jövök megyek az irodámban. Mikor hirtelen belém ötlik, hogy fel kéne keresnem Enont.
- Bocs, de csak most tudtam elszakadni, Mr. Oldman megint hívott és bent tartott az irodájában. – mesélem amint megtalálom. - Jó lesz, ha bekapunk valamit a büfében?
- Nekem megfelel, de remélem a szendvicsük jobb, mint a kávéjuk. Ha tudom, milyen rossz magam főzök és hozom be neked hétfőn. – jegyzi meg.
- Akkor gyerünk. És ha adhatok egy tanácsot, a salátájukat is messze kerüld el. Több zöldséget láttam a sarki steakesnél, mint náluk.
Épp a sor végére érünk a menzára. Pont jó. Kevés kaja maradt már csak a menzán de azért választunk mi is magunknak belőle. Én egy sajtkrémes szendvicset kérek, Enon pedig egy brokkolis pizzát. A teraszra ballagunk vele, ott kicsit jobb a levegő mint idebent. Bár még a padok vizesek az esőtől. A sarokban dohányosok társalognak mi tőlük jóval távolabb megyünk.
- Jó étvágyat! - mondjuk egymásnak, és enni kezdünk.
- Mennyei volt. Egy tea? – kérdezi miközben bemegyünk a büfébe.
- Jó ötlet. – értek egyet vele. Az ismerős helyünkre megyünk.
- Szóval mi volt tegnap az irodában? – kíváncsiskodik tovább.
- Mr. Oldman minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy olyan projektre állított rá engem, ami nyilvánvalóan kevésbé lesz jövedelmező, mint az, amit régóta csinálok. Az dühített fel, hogy nem lehetett észérvekkel hatni rá, miközben ő a főnök.
- És mi történt délben, hogy olyan sokáig elmaradtál?
- Mondtam, Mr. Oldman bent tartott. Most kevésbé volt olyan kiállhatatlan, mint tegnap, de megint egy olyan projektet szakított a nyakamba, ami több macerával járt, mint azt megérné. – fejezem be a mondandóm és a teába fújok, hogy lehűtsem egy kicsit. Enon hallgat.
- Szerinted mi lehet a célja?.
- Nem tudom, de nagyon érdekelne, mivel nem ez volt az első eset Mr. Oldman-nél, hogy egyszer csak variál a dolgok menetén. Eddig csak másoknál hallottam erről.
- Érdemes lenne megtudni, hogy akkor milyen projektekkel kapcsolatban csinálta ezt. Talán ott lehet a magyarázat. – hangosan gondolkodik.
- De ez miért érdekel téged? – nézek rá érdeklődve.
- Áh, csak kíváncsi természet vagyok. – vágja rá. Majd néhány perc múlva vissza megyünk a dolgunkra. Nem tudom mit tett velem Enon de nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Felhívom az irodámba.
- Bogarat ültettél a fülembe. – mondom és közelebb invitálom.
- Igen? – vigyorog. Nem szeretem ezt a vigyorát.
- Kicsit átfutottam a projektjeinket és kiderült, hogy Mr. Oldman olyankor mindig egy bizonyos cég megbízásait helyezte előtérbe. Ez egy elég erős építőipari vállalat a város keleti részén. Igazából nem sokra van tőlünk metróval. – mondom el mire bukkantam.
- Érdekes. – nézi a gépem monitorát. - Megnézzük magunknak?
Döbbenten nézek rá. Mit akar.
- Minek? Nincsen közünk hozzá.
- Igaz, de mint mondtam kíváncsi természet vagyok.
- Biztos jó ötlet ez? Még meg sem száradt a szerződéseden az aláírás, máris olyat akarsz csinálni, ami szemet szúrhat a főnöknek? – figyelmeztetem.
- Ez igaz. Akkor jegelem egy időre ezt a dolgot. – kicsit megnyugtat, hogy belátja nem jó ötlet.
- Akkor megnyugodtam. - mondja és azzal kilép a böngészőből.
Munka után nagyon fúrja az oldalamat ez az egész ügy. És valami azt súgja, hogy Enon sem ül nyugton. Valamiért azt érzem hazudott mikor azt mondta nem keresi fel a helyet. Leírom a gépemből a pontos címet ahol ez az állítólagos cég van.
Fogom az autóm és odamegyek. Távol állok meg a helytől, hogy ne vegyenek észre. Mikor kiszállok ismerős alakot pillantok meg lopakodni. Enon. Valami furcsa mágia félét érzékel a testem miközben Enon felé megyek lassan és óvatosan.
- Furcsa hely ez nem? – szólalok meg amint oda érek hozzá. Hátra néz és kikerekedett szemekkel bámul.
- Egyes helyeken ezt zaklatásnak veszik. – mondja.
- Ahogy más helyeken gyanúsnak találják az emberek, ha hazudnak nekik. – vágok vissza.
- Oké, oké, te nyertél. – emeli fel a kezeit megadóan.
- Mit derítettél ki? – megyek közel hozzá.
- Még semmi sokat. – mondja. Valami furcsát érzek. Nem tudom mi lehet a de nagyon zavar. A fejem is belenyilall és oda kapok.
- Áh!
- Valami baj van? –kérdi.
- Semmi semmi. – motyogom.
- Na akkor kiderítjük mi folyik itt? – kérdezi kíváncsian. Bólintok. Lassan és csendesen haladunk közelebb, hogy lássuk mi folyik odabenn. Próbálunk óvatosak lenni, és mindenképp úgy haladni, hogy lehetőleg ne vegyenek észre minket. Egyenesen és élesen előre nézünk csak. Egyre közelebb kerülünk a helyiséghez, nekem meg egyre élesebben nyilall a fejem. Valami hang hallatszik hátulról, mintha valaki rálépet volna valamire. Enon hátra szól
- Csendesebben Eileen.
- De hisz nem is én voltam. – mondom. Ekkor rémülten mindketten hátrapillantunk. Két kigyúrt férfi áll mögöttünk fegyverrel a kezükbe.
- Ti meg mit kerestek itt? – szólnak ránk szigorúan. Egyikünk sem szól semmit. – Na kiss kukkolok kezeket fel. Gyerünk! – lassan felemeljük kezeinket. Erre előlép még néhány férfi és hátracsavarják azokat majd megkötik. A fejünkre húznak egy zsákot, hogy semmit sem láthassunk. Rettegek, fogalmam sincs mit akarnak tenni velünk. Nem kellet volna idejönnünk. És még az erőmet sem használhatom amíg itt van Enon. Enon erősen próbál menekülni, rángatózik de nem megy neki. Elindulnak és visznek minket valamerre. Néhol ismerős hangokat vélek felfedezni, mintha hallottam volna már valahol őket. Aztán valami varázslat félét érzékelek ami nagyon zavarja az enyémet. Erősen belenyilall a fejem. Még megyünk. Hideg van mintha alagsorban lennénk. Fogalmam sincs. Aztán valami víz csobogást hallok meg valami víz forrás félét. Aztán nyílik egy ajtó és belöknek rajta. Leveszik a fejünkről a zsákot. Remegek. Körbenézek és látom egy cella féle egy aprócska ablak van csak rajta. Enon is körbenéz és kiabál, hogy engedjenek ki minket.
- Majd reggel a főnők eldönti mit csináljunk veletek. –mondják és kimennek.
- A fenébe engedjenek ki!-kiabálja Enon. Az ajtót csapkodja. Oda megyek hozzá.
- Hagyd. – fogom meg. –Ez kemény ajtó innen nem tudunk kijutni. – Leülünk. Én megpróbálok aludni egyet. Fogalmam sincs reggel mi vár ránk.
|
| Weritas | 2015. 12. 13. 01:30:45 | #33717 |
Karakter: Enon
Megjegyzés: loraneko-nak
- Látom, nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját. Ez nagyon jó tulajdonság. Bevallom, kissé zavarban vagyok, nem igen szoktam fiú társaságban lenni, sőt semmilyen társaságban. - mondja Eileen szerencsére megtörve a csendet, míg kortyolgatjuk az italainkat.
Ez meglep kissé, mivel nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kellemes természetű lánynak nincsenek ismerősei itt a cégnél, ha legalább egy társalkodónőféleség, akivel közösen ki szoktak menni szünetet tartani. Mondjuk nem is ismerem túl régóta.
- Köszönöm! De nem tennénk inkább félre egy kicsit a munkát és beszélnénk valami másról? - válaszolom rámosolyogva.
- És miről szeretne beszélgetni?
- Bármiről. Mondjuk, például meséljen egy picit magáról.
- Magamról. - mondja, és a tekintete elkalandozik a gőzölgő teára a kezében.
- Igen. De előbb megkérdezhetném, hogy tegeződhetünk-e ha szabad? - teszem fel a kérdést, mire rábólint. Ennek örülök, sikerült megtörni a jeget. - Rendben. - mondom mosolyogva.
- De beszéljünk inkább másról, ha kérhetem. Az életemről és magamról nem szeretnék beszélni. - szögezi le ellentmondást nem tűrően Eileen.
- Bocsánat. Nem akartam indiszkrét lenni. - mondom gyorsan, távol áll tőlem, hogy erőltessek bármit is.
- Nem. Nem. Semmi baj. Nem voltál indiszkrét. Csak nem szeretek magamról beszélni. - a mondat utolsó részét már igencsak halkan mondja.
- Értem. - Én sem szeretek magamról túl sok mindent megosztani elsőre másokkal, már ha egyáltalán eljutok velük idáig.
A csipogóm elkezd ciripelni az övemen.
- Azt hiszem jobb, ha mindketten visszamegyünk dolgozni, mielőtt még a főnők leharapja fejünket. - mondja Eileen.
- Igazad lehet. - értek egyet vele miközben nevetünk és elválunk egymástól.
A kávé maradékát nagy svunggal lehúzom, talán kicsit túl gyorsan is, mert kicsit megégeti a nyelőcsövem. A főnök irodájába hívatnak, ahol az asszisztenstől megkapom a szerződésemet az aláírással. Most már hivatalosan is itt dolgozom.
Délután több különböző helyre is hívnak az épületben, így kissé folyton eltévedve, de legalább a jobban megismerem a helyet. Párszor elmegyek Eileen szintje fölött, alatt vagy épp az ajtaja felett és látom, hogy az asztala tele van az egymás hegyére-hátára rakott A3-as sötétkék tervrajzokkal és ő hol föléjük görnyedve olvassa azokat, módosít rajtuk vagy épp a gépével veti össze őket. Rendesen megkavarhatta Mr. Oldman.
A munkaidő végén bekukkantok Eileenhez az üvegajtón keresztül. Megnyugodva látom, hogy már jóval kevesebb papír van az asztalán és ő sem tűnik már olyan feszültnek, mint egy íjhúr.
Kedden reggel megint esik, de most már nem olyan irdatlanul, mint pénteken. Az új dzsekim fel sem veszi a hideget, ettől eltelve nagyon elégedett fejjel lépek be az épületbe. Miután kijövök az öltözőből Eileenhez megyek, mielőtt elkezdődne a munkaidő.
- Jó reggelt Eileen! Megint csodás időnk van odakint. - köszönök be az iróniával a lányhoz.
- Jó reggelt neked is Enon! Most remélem több réteg van rajtad, mint pénteken. - mondja ismét megintően a lány.
- És a telefonomat is sikerült feltölteni. - egészítem ki a listát, miközben oldalra pillantok somolyogva.
- Nagyszerű. Minek köszönhetem a látogatást?
- Folytatva a tegnapi beszélgetésünket, mi történt Mr. Oldman-nél, ami ennyire kihozott a sodrodból? - kérdezem finoman.
- Áh, Mr. Oldman. Róla annyit, hogy úgy tűnik, hogy olyan helyen dolgozunk, ahol nem a profit, hanem a hülyeség diktál. - mondja nagy őszintén Eileen és látszik rajta, hogy rendesen kihúzták nála a gyufát. - De mit tehetnénk, ha egyszer ő a főnök. Ez a szép az egészben, hogy nyelni kell, miközben joggal gondolod, hogy mégis neked van igazad.
- Látom szépen feldühített Mr. Oldman. Most mi lesz majd a tervekkel? - mondom rámutatva szemmel a papírlapokra.
- Végeztem velük. - mondja, de megnyomva a mondat elejét, amiből kiérződik, hogy nem csak a papírokra értette. - Nos, ha már úgy is itt vagy megkérlek, hogy vidd fel a főnöknek. Tegnap finom hangsúllyal jelezte, hogy záros határidőn belül el kell készülnöm a feladattal.
A csipogóm jelzi, hogy hívás van.
- Ebédszünetben találkozunk és beszéljünk erről, ha van kedved? - kérdezem gyorsan, miközben összetekerem a terveket.
- Rád fogok csipogni, amikor el tudok jönni. - mondja Eileen jókedvűen és azzal kifordulok az irodájából.
A terveket leadom az asszisztensnek és rohanok tovább irodáról irodára.
Délben várom Eileen hívását, de semmi. Valamivel fél egy előtt végre hív és felmegyek hozzá.
- Bocs, de csak most tudtam elszakadni, Mr. Oldman megint hívott és bent tartott az irodájában. - meséli kissé kapkodva. - Jó lesz, ha bekapunk valamit a büfében?
- Nekem megfelel, de remélem a szendvicsük jobb, mint a kávéjuk. Ha tudom, milyen rossz magam főzök és hozom be neked hétfőn. - jegyzem meg nagy komolyan.
- Akkor gyerünk. És ha adhatok egy tanácsot, a salátájukat is messze kerüld el. Több zöldséget láttam a sarki steakesnél, mint náluk.
Tovább élcelődve a menza minőségén épp elkapjuk a fogyatkozó sor végét. A felhozatal erősen megcsappant maradéka talán egy-két ehető dolgot tartogat számunkra. Eileen egy sajtkrémes szendvicset kér magának, én egy félig kihűlt és árván maradt brokkolis pizzát fogadok örökbe.
Kimegyünk az épület teraszára. Az eső már rég elállt és a Nap is kisütött, de még nem sikerült megszárítania a fapadok egyikét sem. A sarokban a dohányosok állják körbe a kukát és füstölögve beszélgetnek maguk között. Tőlük távol állunk még élvezzük a friss hidegnek azért mondható levegőt.
- Jó étvágyat! - mondjuk egymásnak és megesszük, ami jutott.
Inkább az üzemanyagpótlás, semmint a gasztronómiai érzékek kielégítése után közösen egyetértve dobjuk be a kukába az ételes papírokat.
- Mennyei volt. Egy tea? - kérdem Eileen, miközben bejövünk a büfébe.
- Jó ötlet. - ért egyet velem. Majd felsétálunk az ismerős padhoz.
- Szóval mi volt tegnap az irodában? - kérdezem kíváncsian és kevergetem a cukrot a teámban; okultam a tegnapból.
- Mr. Oldman minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy olyan projektre állított rá engem, ami nyilvánvalóan kevésbé lesz jövedelmező, mint az, amit régóta csinálok. Az dühített fel, hogy nem lehetett észérvekkel hatni rá, miközben ő a főnök.
- És mi történt délben, hogy olyan sokáig elmaradtál?
- Mondtam, Mr. Oldman bent tartott. Most kevésbé volt olyan kiállhatatlan, mint tegnap, de megint egy olyan projektet szakított a nyakamba, ami több macerával ját, mint azt megérné. - fejezi be Eileen és egy nagyot fúj a teájába, hogy lehűtse kicsit.
Én némán hallgatok pár másodpercig és átgondolom az eseményeket
- Szerinted mi lehet a célja? - kérdem, miközben nagyot hörpintek a teámból.
- Nem tudom, de nagyon érdekelne, mivel nem ez volt az első eset Mr. Oldman-nél, hogy egyszer csak variál a dolgok menetén. Eddig csak másoknál hallottam erről.
- Érdemes lenne megtudni, hogy akkor milyen projektekkel kapcsolatban csinálta ezt. Talán ott lehet a magyarázat. - gondolkodom hangosan.
- De ez miért érdekel téged? - kérdi Eileen furcsállva.
- Áh, csak kíváncsi természet vagyok. - vágom rá gyorsan. Még beszélgetünk kicsit, aztán a teánk végeztével visszamegyünk a sürgésforgásba.
Nem is látom Eileent egészen késő délutánig, amikor felhív magához.
- Bogarat ültettél a fülembe. - mondja színlelt daccal, mikor közelebb int magához.
- Igen? - kérdezem vigyorogva.
- Kicsit átfutottam a projekteinket és kiderült, hogy Mr. Oldman olyankor mindig egy bizonyos cég megbízásait helyezte előtérbe. Ez egy elég erős építőipari vállalat a város keleti részén. Igazából nem sokra van tőlünk metróval. - mondja Eileen lelkesen és a monitoron mutatja nekem a vállalat épületét a weblapjukon. A robusztus betonfalakkal és az erős vasajtókkal inkább egy börtönre hasonlít.
- Érdekes. - mondom szemlélve a monitort. - Megnézzük magunknak?
Eileen döbbenten fordítja felém a fejét és kikerekedik a szeme.
- Minek? Nincsen közünk hozzá.
- Igaz, de mint mondtam kíváncsi természet vagyok.
- Biztos jó ötlet ez? Még meg sem száradt a szerződéseden az aláírás, máris olyat akarsz csinálni, ami szemet szúrhat a főnöknek? - figyelmeztet Eileen, hogy lehet nem kéne rögtön magam alatt vágni a fát.
- Ez igaz. Akkor jegelem egy időre ezt a dolgot. - válaszolom elfordítva a tekintetemet róla a monitorra, hogy megnézzem a címet. Nem szeretek hazudni, de itt nekem valami gyanús. Jobb is ha nem keverem bele Eileen, hiszen az ő arcán is még látszik a pofonvágás lenyomata.
- Akkor megnyugodtam. - mondja és azzal kilép a böngészőből.
A munka végeztével megnézem a telefonomon, hogyan jutok el az épülethez és elindulok. A járda már többnyire száraz a napsütésnek köszönhetően és a levegő is felmelegedett valamelyest. Megállok az épület előtt a zebra túl oldalán és felmérem a helyet. Valami furcsa vibrálást érzek a falakból. Átmegyek, mikor zöldre vált a lámpa, neki dőlök a falnak féloldalasan és fél kezemmel úgy teszek, mintha a telefonommal bajlódnék, a másikat pedig ráteszem a beton még nyirkos falára. Jól gondoltam, valami mágia jön az épületből, méghozzá olyasmiféle, amit levédenek, hogy ne szivárogjon ki. Nyilvánvalóan gyengül a bűbáj.
- Furcsa hely ez nem? - jön a semmiből hirtelen egy kérdés.
Kikerekedett szemekkel emelem fel a fejem és látom Eileen áll előttem.
- Egyes helyeken ezt zaklatásnak veszik. - mondom figyelmeztetően.
- Ahogy más helyeken gyanúsnak találják az emberek, ha hazudnak nekik. - vág vissza a lány.
- Oké, oké, te nyertél. - adom meg magam és felemelem a kezeimet, mint akit lopáson kaptak.
- Mit derítettél ki? - mondja és odalép hozzám.
Vajon mennyit mondhatok el neki?
|
| loraneko | 2015. 11. 21. 13:55:01 | #33671 |
Karakter: Eileen Mowbray
Megjegyzés: Enon-nak
- Remélem nem ütöttelek meg nagyon. Elnézést, most rohannom kell, mert le kell adnom ezeket. -rohan is rögtön el. Tovább megyek, de aztán valami folytán visszafordulok és meglepődve látom, hogy ő is ugyanezt teszi.
Hosszú és nehéz nap után vagyok. Hazaértemkor semmire sincs kedvem, csak behuppanni szépen a pihe puha kis ágyacskámba és egy jó nagyot aludni.
***
Reggel arra ébredek, hogy zuhog kint az eső. remek hétvége elé nézünk. Utálom az ilyen időjárást. Ilyenkor, még a varázserőmet sem tudom normálisan kontrolálni. Reggeli mosakodás és evés után felveszek magamra valami meleg ruhát és kabátot. Úgy nézek ki mint valami eszkimó az északi sarkról. Elindulok a munkahelyemre. Ugyanolyan hosszú és nehéz nap elé nézek, mint ma egész héten. De szerencsére itt a hétvége és pihenhetek egy kicsit.
Nem sokkal 10-óra után be kell mennem a főnők irodájába, mert hivatott. Nem szeretem az ilyen alkalmakat.
Bekopogok. Majd hívásra bemegyek.
-Á. Jó napot Eileen. - üdvözöl nyájasan Mr. Oldman.
- Mr. Oldman…- szolok én is visszafogottabban. Köztudott, hogy a mi kedves kis főnökünk igen csak szereti a nőket, legutóbb a titkárnőjével kezdett ki. - Minek köszönhetem, hogy ide kéretett?- térek rögtön a tárgyra.
- Szóval, kedves Eileen. Azért hívattam ide, mert tudja, van egy közelben megvalósítható projektünk. - kezd bele. Már előre félek, mert rosszul kezdődik.
- Igen. - nézek ré.
- Nos, ezt hagynunk kell a fenébe. - Mi? Értetlenül meredek a főnőkre. - És inkább azzal az áruházas projekttel kéne foglalkoznunk.
- De Uram az egy nagyon jövedelmező projektnek indul. - teszem hozzá. - És a másik nem is biztos, hogy fizetős lesz.
- Igen lehet… - folytatná, de közbe szólok.
- Uram. A lakóparkos projekt sokkal jobbnak bizonyul, mint a másik és ez tény. - emelem kicsit fennebb a hangomat. Mire ő is.
- Itt én hozom a döntéseket. - vágja rá erélyesen.
- De Uram… - kezdeném újra a témát.
- Semmi, de Uram Eileen kisasszony. - állit meg. - Vagy ne talán tán el akarja veszíteni az állását. - néz rám fenyegetően.
- Nem. - hajtom le a fejem.
- Na, akkor foglalkozzon azzal, amivel mondom. - válaszolja. - Elmehet.
Kinyitom az ajtót és dühösen kivágtatók, becsapva azt magam után.
Bevonulok az irodába és csak idegesen sétálok körbe-körbe. Hogy lehet ennyire, idióta. Csak azért merthogy ismeri a, lefogadok, az illetőt aki kéri, hogy megcsináljuk neki az áruházat. ÁH. Még pár percet sétálok, aztán lassan leülök.
***
Munkaidő után, elindulok hazafelé. Kinézek az ablakon és látom, hogy esik az eső. Hát ezt nem igazán szeretem. Felkapom a kabátomat és az ernyőmet és elindulok kifelé. A kapunál megállok egy kissé. Mellettem valaki álldogál. Felnézek rá és látom Enon az.
- Ennyit vett fel, amikor ilyen pocsék az időjárás? Biztos, hogy meg akar fázni. - nézek rá. - Hívjon taxit legalább.
- Lemerült sajnos. - válaszolja.
- Kölcsönadjam magának a telefonom? - ajánlom fel.
- Azt nagyon megköszönném! - kiveszem, a zsebemből a telefonom kioldom és oda adom neki. Gyorsan beüti a telefonszámot és felhívja a taxit.
- Nincs mit. Hétfőn találkozunk. Remélem, addigra felvesz valamit! - mondom, búcsúzol. Aztán hazamegyek. A hétvégém viszonylag jól telik. Semmi különösebb nem történik velem, ugyanolyan mint a többi.
***
Hétfő van. Ismét egy hosszú hét következik. Igazából a múltkoriak miatt kedvem sincs bemenni a munkahelyemre. Nagyon nincs. Legfőképpen a főnökkel nincs kedvem találkozni.
Bosszúsan megyek be, amit észre is vesznek a többiek rajtam. Egyenesen az irodába megyek, ahol az asztalom gőzölgő kávé van. Meglepődöm én nem szoktam kávét inni. Az asztalomhoz lépek, és egy cetli áll a kávé mellett.
Telefon + pulcsi = pipa és köszönöm!- á most már értem. Lepakolok és jelzek Enon-nak, hogy látni szeretném. Nem sokkal az üzenetem elküldése után kopog is az ajtón majd belép.
- Nagyon köszönöm, nem kellett volna! - mosolygom - de inkább teát iszom, mint kávét.- jegyzem meg azért.
- Óóó, pedig kávésnak gondoltam. - közli. Hát rosszul gondolta.
- De ha már úgyis itt van ez a kávé, ne vesszen kárba és igya meg maga, amíg én kérek magamnak egy teát és megisszuk együtt.
- Jó ötlet! - kimegyek megrendelni a teát és miután kész van, visszamegyek. Kimegyünk az irodám előtti padra és leülünk. Hogy mért oda? Talán mert az kicsit semlegesebb hely.
- Látom, nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját. - mondom némi percnyi csend után. - Ez nagyon jó tulajdonság. Bevallom, kissé zavarban vagyok, nem igen szoktam fiú társaságban lenni, sőt semmilyen társaságban.
- Köszönöm. - válaszolja kedvesen. - De nem tennénk inkább félre egy kicsit a munkát és beszélnénk valami másról. - néz rám édesen. Elpirulok.
- És miről szeretne beszélni? - érdeklődőm.
- Bármiről. Mondjuk, például meséljen egy picit magáról. - hozza fel az új témát.
- Magamról. - nézek vonakodón magam elé.
- Igen. De előbb megkérdezhetném, hogy tegeződhetünk-e ha szabad? - kérdez rá finoman és udvariasan. Bólintok. - Rendben. - mosolyog.
- De beszéljünk inkább másról, ha kérhetem. - utasítom most én, hogy váltsunk más témára. - Az életemről és magamról nem szeretnék beszélni. - teszem hozzá határozottan.
- Bocsánat. Nem akartam indiszkrét lenni. - szabadkozik gyorsan.
- Nem. Nem. Semmi baj. Nem voltál indiszkrét. - nyugtatom meg. - Csak nem szeretek magamról beszélni. - motyogom.
- Értem.
- Azt hiszem jobb, ha mindketten visszamegyünk dolgozni, mielőtt még a főnők leharapja fejünket. - netek, ahogy ő is.
- Igazad lehet. - Felállunk és bemegyünk. Én az irodámba, Enon meg valahová elsiet ugyanis hívták.
A nap további része munkával telik. Iszonyatosan sok dolgom van. Át kell cserélnem a terveket arra, amit a főnők mondott. Annak ellenére, hogy én nem értek egyet vele. Azt se tudom hol áll a fejem. Sürgök, forgok az irodában, hogy mindennel készen legyek időben.
Aztán hazaindulok. Holnap új nap vár rám, ami remélhetőleg nem lesz ennyire nehéz, mint a mai.
|
| Weritas | 2015. 09. 12. 23:36:53 | #33454 |
Karakter: Enon
Megjegyzés: loraneko-nak
Szerencsére megrémíteni nem is, de zavarba hozni sajnos sikerül a lányt. Pár pillanatig csak szemezünk egymással, majd magához térve újra a másolóba akar irányítani. A szavába vágva és a másodikra mutatva megerősítem, hogy tudomásul vettem, hol is van a célhely. Ettől megint zavarba jön, de most egy mosoly is társul hozzá, amit igyekszik nagyon gyorsan palástolni. Ezt jó jelnek veszem.
- És. Köszönöm ő...
- Enon, az új futár. - mondom és kézfogásra adom a jobbomat.
- Örvendek. - mondja halkan - Az én nevem Eileen Mowbray.
- Én is örvendek. - mondom viszonozva.
- Ő… megtenné, - mondja hirtelen - hogy inkább most elmegy lemásolni ezeket, ugyanis a másoló mindjárt bezár.
- Upsz. - gondoltam magamban - Igen, persze. Ne haragudjon. Megyek is. - azzal indulok is a másolóba.
A teremben legalább három kartávolságnyi méretű nyomtató van, ami képes még a legnagyobb tervrajzokat is könnyedén kiadni, de emellett számos kisebb-nagyobb rokonuk is üldögél szépen az asztalokon vagy polcokon. Mikor belépek az ajtón rögtön érzem azt finom illatot, mikor a papír frissen és forrón kijön a nyomtatóból és én vagyok az első, aki a kezébe veheti. Most sajnos erről le kell mondanom, mivel nálam jóval tapasztaltabb ember kell, aki tudja, hogyan is kell ezeket a terveket a megfelelő módon replikálni.
A másolás gyorsan meg is történt, még egy hordozó hengert is kaptam, függetlenül attól, hogy házon belülre viszem. A papírokat gyorsan beadom a másodikra a főnök asszisztensének, aki szinte azonnal kikapja a kezemből őket és el is tűnik a masszív duplaszárnyú ajtó mögött, ami a tárgyalóterembe nyílik. Más dolgom nem lévén visszamegyek a helyemre és várok a következő megbízásra.
Délután pár órával a munkaidőm lejárta előtt Cirip megint jelzi, hogy valahol szükség van rám. A feladat most házon kívülről jött: egy kisebb tervezői iroda kéri a terveivel kapcsolatos konzultációt, amiket nekem kell elhoznom tőlük. Mikor megkapom a címet látom, hogy a város másik végén van az iroda, ami azt jelenti, hogy alig fogok visszaérni időben. De legalább elmondhatom, hogy már első nap túlóráztam.
Visszafele éppen csak kicsivel később érkezek meg, mint ahogy gondoltam, és az ajtóban a nagy sietség közepette nem figyelek és összeütközök valakivel. Szerencsére egyikünk sem esik el, de azért megérezzük a másikat. Megnézve ki az, látom, hogy Eileen-nel koccantam az előbb. Kicsit vicces, hogy egy nap alatt ennyiszer keresztezzük egymás útjait.
- Szia. - mondom feloldva a pillanat zsibbadtságát.
- Szia. - válaszol.
- Remélem nem ütöttelek meg nagyon. Elnézést, most rohannom kell, mert le kell adnom ezeket. - rázom meg finoman a tervekkel teli hengert és indulok tovább. Pár lépés után nem bírom ki és hátrafordulok, hogy csakugyan minden rendben van-e. Eileen már az ajtó túloldalán van, de mindkettőnk meglepődik azon, hogy hátrapillantunk egymásra. Nem tudom visszatartani a mosolyomat, ezért elfordítom a fejem és továbbkocogok leadni a terveket.
***
Másnap reggel, pénteken, arra kelek, hogy szakad kint az eső, így a mai kocogást elmarad, helyette tornázom kicsit reggeli után, majd lezuhanyozom. Meleg ruhát veszek fel, mert ez az az idő, amit a legkevésbé kedvelek, remélem eláll mire végzek. Számomra természetellenes ennyi víz. Itthonról megpróbálok a lehető legrövidebb és legpocsolyamentesebb úton eljutni az irodába. A park madártávlatból most úgy nézhet ki, mint egy billiárdasztal, amin most még rózsaszín golyók is lennének. Én a kapucni alatt csak egy odatévedt légy lehetek maximum.
Félig meddig átfagyva és átázva köszönök a portásnak és veszem az irányt a szekrényem felé, hogy minél hamarabb megszáríthassam a ruháimat. Mázli, hogy legalább a pólóm nem ázott át. Az öltözőben figyelmesen körbenézek, hogy senki nincs-e bent, majd bezárom az öltöző ajtaját. Kiterítve a nedves ruhadarabokat felkészülök, hogy tüzet hívjak életre. Behunyt szemmel lassan elképzelem, ahogy a víz a ruháimon felmelegszik épp csak annyi lángtól, amennyi pont elég. Pillanatokon belül érzem a pár centire lévő gőz melegségét, ahogy az felszáll. Végéhez érve a varázslatnak egyszer csak valaki kopogtat az ajtón, amitől elveszítve a konventrációt pár helyen a ruhámon a lángok súlyosan megperzselik az anyagot.
- Azonnal nyitom! - kiáltom ki és visszafordulva a varázslat eredményéhez: dzseki és pulóver oda, mehetnek a kukába. Legalább a füstriasztó nem indult be. Az áldozatokat nyugalomba helyezem és kinyitom az ajtót. Az egyik kollégám áll kint, épp nyomkodva a telefonját.
- Szép időnk van mi? - kérdi felpillantva a telefonjáról - Most nézem, hogy holnapig el sem fog állni. Az ember majd megfagy odakint.
- Nagyszerű! - mondom ironikusan - Jobb lesz melegen felöltözni.
***
Tízkor Cirip újabb jelzést ad nekem, mégpedig most magától a főnök asszisztensétől jött a hívás. Késlekedés nélkül a másodikon termek és beirányítanak a főnök irodájába. Mr. Oldman egy kifejezetten elegáns megjelenésű úrnak látszik, akiből még azt is kinézem, hogy kubai szivarokat tart valamelyik kép mögötti rejtekben.
- Üdvözlöm, még nem volt szerencsénk találkozni egymással. - mondja egy gyors és határozott kézfogás után - Úgy tudom az asszisztensem megfelelően eligazította Önt. Nos a papírmunkát még sajnos nem volt ideje elrendezni, mivel ahhoz én is kellek, mint munkaadó. - azzal elém tol egy mappát rajta a nevemmel.
- Kérem menjen ki az asszisztensemhez és kérje ki tőle a papírokat, majd aláírva hozza vissza őket. - adja ki a parancsot.
Kint a hölgy kattint párat és már kint is van a szerződésem. Végigolvasva megtalálom azt, amit nagyon keresek: határozatlan munkaidőre. Ettől nagyon felvidulok, hisz ezelőtt csak alkalmi munkákból éltem. És még a hely is tetszik.
Miközben átolvasom a szöveget és írok alá az egyik közeli asztalnál, Eileen megy el mellettem és bekopog Mr. Oldman-hez, majd bemegy hozzá.
Jó tíz perce ülök és várom, hogy Eileen kijöjjön. A szobából olykor kihallatszik egy-két hangosabb szó és nem épp a legpozitívabbak. Eileen később kinyitja az ajtót és látszik rajta, hogy nagyon nehezére esik visszafogni magát. Az arca most enyhén vöröses és a szemét látva nem szeretnék az az ember lenni, aki most az útjába kerül. Az asszisztenst megkérdezem alkalmas-e most visszaadnom a papírokat, de ő csak átveszi és megígéri, hogy később át fogja adni.
A másolóhoz megyek és megnézem távolról, hogy van Eileen. Mikor felnézek, pont elkapom a pillanatot, mikor erővel bevágja maga mögött az ajtót, ami viszont centikre a becsapódás előtt lelassul, hála az automata zárnak. De ős ezt most fel sem veszi, csak jár párt kört az irodájában, néha szem elől tévesztem emiatt, majd végleg eltűnik a látómezőmből, talán lehiggadt valamelyest, hogy munkához láthasson. Tovább figyelek hátha látom újra, mert szimpatikusabbnak ítéltem meg, minthogy most ne hagyjam magára. Még ha távolról is. Azonban Cirip visszautasíthatatlanul jelzi, hogy mennem kell, így így teszek.
***
A bejárat előtt állok jóval a munkaidőm lejárta után, mivel a grasszálás az emeletek közt mintha nem akart volna véget érni. Az üvegajtón keresztül látva, hogy kint még mindig szakad, próbálom meggyőzni magam, hogy kint is ilyen jó meleg lesz. A lakás most sokkal messzebbi, ezáltal sokkal kedvezőtlenebb helynek tűnik és még az a gondolat is megfordul a fejemben, hogy kihalászom a ruháimat a kukából, ha a takarítók ezt már meg nem hiúsították. Ez a "szakadt" stílus még elég új nekem. Elköszönnék a portástól, ha már nem ment volna haza és megerőszakolva magamat kilépek a bejárat előtti átvezetőre, ami ha a hideget nem is, a vizet legalább felfogja.
Összefont karokkal és vacogó fogakkal egyszer csak egy világoszöld esernyő tűnik fel mellettem fej nélkül, zöld kabáttal alatta. A tulajdonosa kissé hátrabillenti az ernyőt és látom Eileen az. Az arca most már visszatért a rendes színéhez. Pár pillanatig nézünk egymásra, felméri az állapotomat, majd megkérdi:
- Ennyit vett fel, amikor ilyen pocsék az időjárás? Biztos, hogy meg akar fázni. - mondja megintően. - Hívjon taxit legalább.
- Lemerült sajnos. - mondom kicsit elszégyellve magam.
- Kölcsönadjam magának a telefonom?
- Azt nagyon megköszönném! - mondom hálásan. Azzal kioldja a billentyűzárat és átadja nekem a telefonját. Pillanatok múlva vissza is adom neki és megköszönöm.
- Nincs mit. Hétfőn találkozunk. Remélem addigra felvesz valamit! - mondja bizakodva és elválik tőlem. A taxi perceken belül itt van és átkozva azt, hogy hagytam megzavarni magam, kifizetem a díjat és rohanok be a lakásba.
***
Vasárnap reggel gyönyörűen süt a nap és szinte érzem, ahogy minden kezd száradni odakint. Nem is állok ellen, mikor szinte kihív a park, hogy kocogjak kicsit a napsütésben. Egészen délig kint vagyok és csak akkor veszem észre az időt, amikor megcsörren a telefonom, de csak téves. Visszamegyek a lakásba és lezuhanyozom, majd elugrok az üzletbe venni egy új felsőt meg kabátot.
***
Hétfőn egy pohár gőzölgő kávéval köszönöm meg Eileen-nek a segítséget. Mivel nem tudom, hogy milyen típus, így cukrot meg a tejszínt a cetli mellé teszem. A szöveg csak ennyi: "Telefon + pulcsi = pipa és köszönöm!". Remélem elnyeri majd a tetszését.
Valamivel 9 után Cirip jelzi, hogy Eileen látni szeretne. Belépve hozzá látom, hogy a kávé érintetlen, csak a cetli tűnt el.
- Nagyon köszönöm, nem kellett volna! - mondja egy szép mosollyal mellékelve - de inkább teát iszom, mint kávét.
- Óóó, pedig kávésnak gondoltam. - közlöm felvidulva.
- De ha már úgyis itt van ez a kávé, - mondja az ötletet - ne vesszen kárba és igya meg maga, amíg én kérek magamnak egy teát és megisszuk együtt.
- Jó ötlet! - értek egyet vidáman. Mire visszaér Eileen sikerül feloldanom a cukrot a kávéban, kint leülünk az irodája előtti padon és elkezdünk beszélgetni.
Szerkesztve Weritas által @ 2015. 09. 12. 23:41:08
|
| loraneko | 2015. 09. 12. 13:23:59 | #33451 |
Karakter: Eileen Mowbray
Megjegyzés: Enon-nak
Hmmmm. Reggel. Megint. Hosszú nap elé nézek, az új projektünk miatt ma túlóráznom kell. Nagy nehezen kikelek az ágyból. Felkapok magamra valami munkára alkalmas ruhát. Megreggelizem, iszok egy forró kávét és el is indulok. Általában gyalog szoktam munkába menni, ilyenkor reggel korán túl nagy az úton a forgalom. Gyalog hamarabb eljutok és pontosan a munkahelyemre. Beértemkor éppen csak köszönök a többieknek és már szaladok is fel az irodámba, hogy még elvégezzem az utolsó simításokat a terven, utána meg küldjem a másolóba. Nincs időm nekem elmenni oda, mert rögtön ezután kezdhetek is neki egy másik tervnek. De ha jól hallottam, vettek fel valami új futárt. Ő talán ráér majd. Szólok is a titkárnőmnek, hogy csengesse meg a csipogóján.
Papírokat pakolok, miközben hallom valaki belép az ajtón. De előtte bekopog.
- Szép napot! Hívást kaptam. - mondja barátságosan.
- Üdv! Igen, én hívtam. - mondom miközben tovább rakosgatom a papírokat. - Kérem, ugorjon le ezekkel a tervekkel a másolóba és készítsen mindegyikből két példányt, majd vigye gyorsan a másodikra Mr. Oldman-nek, már várja őket.
- Rendben, azonban meg kell kérdeznem, hogy hányadikon van a másoló, mert ez az első napom itt. - hallom kérdését, amint közelebb lép hozzám.
- Rögtön, ha jobbra fordul a lépcső után a másodikon - kezdem és felé nézek, rögtön eláll a szavam- innen is lát…
Ez az a srác, akivel a parkban találkoztam. Valahogy megint furcsán kezdem érezni magam.
- Oh, bocs nem akartalak megijeszteni. - mondja, mikor látja, hogy rosszul érzem magam. Zavaromban azt se tudom hirtelen, hogy mit is akartam mondani. A szemem nem tudom levenni róla, nem tudom miért. Hirtelen észbe kapok.
- Ő ott tartottunk, hogy… - a szavamba vág.
- Hogy arra felé van a másoló. - mutat a helyes irányba, jelezvén, hogy megértette. Zavaromban elmosolyodom.
- Igen. - lehajtom fejem, nem akarom, hogy lássa, mennyire zavarban vagyok. - És. Köszönöm ő….- mondanám a nevét, de nem tudom.
- Enon, az új futár. - mutatkozik be, felém nyújtva kezét.
- Örvendek. - motyogom. - Az én nevem Eileen Mowbray.
- Én is örvendek. - mondja miközben kezet fogunk. Eszembe jutnak a tervek és a másoló mindjárt bezár.
- Ő… megtenné, hogy inkább most elmegy lemásolni ezeket, ugyanis a másoló mindjárt bezár. - mondom gyorsan.
- Igen persze. Ne haragudjon. Megyek is. - mondja és kilép az irodámból, a nyomtató felé véve az irányt.
Nagy levegőt veszek. Uh, ennyire még sosem éreztem zavarban magam. Ez az Enon valahogy nagy hatással van rám. Nem értem.
De térjünk vissza inkább a munkához, még van pár elintézni valóm és neki kell kezdenem egy újabb tervhez.
Néhány óra múlva végeztem a munkámmal, felöltözöm és indulok kifelé a cégtől. Hazafelé tartanék, ám az ajtóban összefutok Enonnal pontosabban összeütközünk. Felnéznék, hogy jól leszidjam azt, akinek neki mentem. Ám Enon az, azt se tudom, mit mondjak.
- Szia. - köszön rám.
- Szia. - válaszolok. Mintha gondolkodna valamiben.
|
| Weritas | 2015. 08. 22. 23:14:33 | #33364 |
Karakter: Enon
Megjegyzés: loraneko-nak
Kilépve a hivatalból szemügyre veszem az új személyimet. Természetesen hamis név áll rajta, hisz mivel nincsen vezetéknevem elég nehéz lenne bármilyen formában az "Enon"-t így önmagában ráírni. Annyi szerencsém van, hogy a kapcsolataimnak hála könnyen kialakíthatok egy új személyiséget bármikor, amivel egy ideig nem keltek gyanút senkiben.
Délre van egy állásinterjúm az egyik tervező irodánál, mint futár, aki a terveket szállítja házon belül és kívül. Nem nagy jelentőségű meló, de az én életmódomhoz igazán passzoló fizetést ad.
A hely igazán kellemesnek tűnik. Az irodaház újépítésű, gazdagon alkalmazva van benne az üveg és a szürke gránit keveréke, amivel ügyesen meg tudták oldani, hogy nagy belső térrel rendelkezzen. A portás is segítőkészen útba igazít, majd három emelettel feljebb meglátom a többi jelentkezőt. Miközben várunk az üvegfalnak dőlve figyelem a kilátást a városra. Csak fél éve költöztem ide, mivel a régi helyemről kénytelen voltam eljönni. Az ok igazán egyszerű: fura, ha a kollégád 5-10 éve nem változik egy szemernyit sem.
Miután beleunok a várakozásba leülök egy szabad helyre a többiek mellé és várom, hogy behívjanak. A folyosóról egy emeletnyi távolságban képes vagyok belátni az itteni irodákba. Valami oknál fogva az egyik helyiség vonzza a tekintetemet. A felsőbb emeleti szobában egy zöld ruhás lány nagy magabiztossággal kezeli a ceruzáját valamilyen terv felett. Tovább is figyelném, de végre behívnak és ez mindent kisöpör a fejemből.
Bent körülbelül fél-egy óra hosszat kérdezgetnek és a "Köszönjük, majd értesítjük." jelmondattal el is köszönünk egymástól. Lefelé sétálva a lépcsőn még egyszer bepillantok a zöld ruhás lány szobájába, akin még mindig látszik mennyire koncentrál.
Kilépve az épületből egyből hazamegyek. Igazán jó lenne, ha megkapnám az állást, mert akkor lényegében 10 perc lenne a táv otthonról. Pont a park túloldalán lakom, így minden reggel tudok egy kicsit kocogni a tiszta levegőn. Otthon miután kifosztom a hűtőt, rá kell jönnöm, el kell mennem vásárolni.
A parkon átvágva ismét meglátom a zöld ruhás lányt. Innen közelebbről nézve már jobban meg tudom nézni magamnak. Ébenfekete hosszú haj, szép arc és kecsesen telt alak. Tényleg egy megkapó jelenség. Van valami más is azonban, ami ilyen közelségből már feltűnik nekem. A lányból valamiféle mágiát érzek. Mintha egy nagyon vékony és egészen halvány zöld kelme lebegne körülötte. Egyáltalán nem fenyegető, ami az jelentheti, hogy nem érzett meg engem vagy csak nem foglalkozik velem. Érthető, hiszen a mai világban már nem kötelező minden magunkfajta előtt felfedni magunkat. Ahogy ezt végiggondolom egyre közelebb kerülünk a másikhoz és már a smaragdszín szemeit is megláthatom. A halvány kelme mögül úgy hatnak, mint két apró és zölden fénylő tűzlabda. Mikor elhaladunk egymás mellett követjük egymás tekintetét és érzem, ahogy a finom kelme hozzám ér; de azonnal vissza is pattan, amitől a lány kicsit összerezzen. Ráadásul annyira egymás szemébe nézünk, hogy a lány elbotlik egy kiálló kőben és elesik a földön.
Mellé lépve a kezemet nyújtom és felsegítem. Megköszönve bevallja, hogy nem vette észre az előtte lévő követ, de csak rálegyintek szóban.
- Enon vagyok. - mutatkozom be.
- Örvendek. Az én nevem Eileen Mowbray.
- Úgyszintén. - mondom és tovább figyelem, ahogy a körülötte lévő kelme kicsit mintha ziláltabb lenne.
- Azt hiszem mennem, kell. - vágja rá gyorsan és továbbáll. Kicsit még követem szemmel, merre megy, de aztán visszafordulok és folytatom az utam a közértbe.
***
Két nap múlva értesítenek, hogy sikeresen megkaptam az állást. Másnap kocogás után a zuhannyal teljesen felpörgök és indulok is. Kilenc előtt kicsivel belépve az épületbe, ismét a portás segítségével, megtalálom a főnököm irodáját a második emeleten. Röviden ismerteti a feladatkörömet az asszisztense és magyarázza, hogy most egy igen fontos projekt konzultációja miatt nem alkalmas az idő, hogy személyesen találkozhassam vele. Kapok egy csipogót is, amin a házon belül bárki el tud érni, ha szükség van rám. Délig nem is igazán történik semmi. Az ebédidőben kimozdulok egy kicsit a parkba az ebédemmel. Eléggé meleg ma az idő, de egy fa árnyéka alatt és némi szellővel bármi kibírható.
Kettőkor végre ciripelni kezd a csipogóm: 405-ös iroda. Felkocogok a negyedik emeletre és a lépcsőpihenőből kifordulva meg is látom az ötödik helyiséget. Üvegfal lévén a folyosó felé tisztán rálátok a szobára és meglátom, hogy ez a tegnapi lány szobája. A meglepődéstől kicsit vigyorognom kell, amit igyekszem gyorsan leküzdeni; ne úgy lásson már, mint egy bazsalygó tizenévest. Az ajtaja kitámasztva, hogy egy kicsit járjon a levegő. A lány épp pakolja a papírjait, mikor bekopogok.
- Szép napot! Hívást kaptam. - mondom barátságosan.
- Üdv! Igen, én hívtam. - mondja fel sem pillantva az asztala felől és int, hogy jöjjek be - Kérem ugorjon le ezekkel a tervekkel a másolóba és készítsen mindegyikből két példányt, majd vigye gyorsan a másodikra Mr. Oldman-nek, már várja őket.
- Rendben, azonban meg kell kérdeznem, hogy hanyadikon van a másoló, mert ez az első napom itt. - teszem fel a kérdést, miközben odalépek az asztalhoz és kezdem összetekerni a kikészített terveket.
- Rögtön, ha jobbra fordul a lépcső után a másodikon - kezdi a lány - innen is lát…
Miközben mondja már felnéz és mutatni akarja nekem, hogy melyik is pontosan a keresett rész, de egyszerre elakad a szava, mikor látja én állok előtte tegnapról. Kicsit koncentrálva megint látom, ahogy a finom kelme körülötte ismét ziláltabban lengedez, de gyorsan fel is hagyok ezzel, mikor látom, hogy a lányt megijeszti ez. Talán lehet valami a szemeimmel.
- Oh, bocs nem akartalak megijeszteni. - mondom gyorsan és visszább lépve a tervekkel felemelem a két kezem, hogy nem akarok semmi rosszat.
Szerkesztve Weritas által @ 2015. 08. 22. 23:23:40
|
| loraneko | 2015. 08. 21. 15:22:56 | #33351 |
Karakter: Eileen Mowbray
Megjegyzés: Werias-nak Kezdés
Csodálatos reggel a mai, egy nagyszerű projekt keretében vagyunk, ami úgy tűnik végre meg is fog valósulni. Sietve szaladok a tusoló alá, hogy mielőtt elindulnék, megtisztuljak. Magamra kapok valami ruhát és már ajtó küszöbénél is vagyok. A városi emberek sietnek valahová, mint mindig. Ezért is olyan stresszesek, erre már rájöttem, amikor ide költöztem. Én mindig kissé korábban kelek fel, és így biztosan elkészülök mire indulnom kéne és időben beérek a munkahelyemre. A főnők és a titkárnő már várnak. Új megbízás is jött, plusz a régi is éppen most lett kész nagyszerű. Egy luxus villát és annak berendezést kell megterveznem valami dús gazdag górénak. Nem szeretem az ilyen embereket, akik nagyzolnak a pénzükkel, de az a pénz pont jól fog jönni nekünk a munkánkért.
Hmmm. Már van is egy elképzelésem, amit gyorsan lapra is vetek. - Nem ez itt nem jó. Ezt kijavítom. Talán itt is változtatni kell egy kissé. – mondom magamnak, miközben próbálom a legjobbra kihozni ezt a bizonyos tervet.
Hamar lejár a munkaidőm és indulhatok is haza. Útközben betérek a parkba egy kis friss levegőt szívni, csak vigyáznom kell, nehogy túl közel menjek egy fához, mert az rögtön megbolondulna tőlem. És szerintem az nagyon feltűnő lenne, ha valami megváltozna a fákkal. Miközben itt sétálgatok, észreveszek egy furcsa vörös hajú alakot. Még sosem láttam erre felé, ezért kissé meglep a jelenléte. Nem ismerem az összes itt lakó embert, de elég gyakran járok a parkba és általában mindig ugyanazokkal a személyekkel találkozom. De őt még sosem láttam. Éppen ellenkező irányba tart, mint én, vagyis felém közeledik.
Amikor közelebb ér hozzám a szemébe nézek. Erős, égő tekintet néz velem szembe, amitől kissé megijedek és mintha valami furcsa erő lökne el mellőle, azelőtt még sohasem éreztem ilyent. Fogalmam sincs mi ez, de nagyon megrezzent. Nem tudom miért.
Annyira a srácra figyelek, hogy észre sem veszem, hogy előttem egy apró kavics van. Mire észbe kapnék, már a földön vagyok. Valaki mellém lép és a kezét nyújtja.
- Segíthetek? – megfogom a kezét.
- Köszönöm. – motyogom, mikor felállok és felnézek rá. Az a piros hajú fiú áll előttem. – Nem vettem észre, hogy egy kő van előttem. – magyarázkodom, mintha ezt kéne. A srác csak mosolyog.
- Megesik. – vágja rá. – Enon vagyok. – mutatkozik be.
- Örvendek. Az én nevem Eileen Mowbray.
- Úgyszintén. – mondja ő is. Kissé rideg, azt hiszem jobb, ha tovább megyek.
- Azt hiszem mennem, kell. – mondom gyorsan és tovább állok.
|
| Honey | 2014. 08. 08. 13:09:26 | #30950 |
 Karakter: Boris Bradshaw/BB
Olyan nehéz néha lerendezni két tagot… megittunk három üveg bort, mintegy megünnepléseként, hogy Matt azt akarja, hogy hozzá költözzek.
- Te nyuszika, nem fura ez neked? – paskolja meg a combom. – Mióta ismered?
- Nem olyan régen – nézek rá, lassan beleszívva a szivaromba. Imádom, ahogy optikailag hosszítja az ujjaim a hosszú, fekete köröm, és milyen istenien mutat benne a szivar… - Pár hete.
- Vannak, akik évek után se nagyon költöznek össze.
- Na és? – vigyorgok. – Ki cserélné le azt egy ilyen pasira, aki ráadásul bármikor menetkész?
Felnevetünk mind a hárman.
xXx
Együtt alszunk, aztán reggel, mikor mindenkinek melóba kell mennie, időben kelünk. Blondie egy fodrászatban dolgozik, az egyik legtehetségesebb hajszobrász, ő vágja a hajam. Kat meg… természetesen egy fotózáson próbál érvényesülni, mint sminkes. Nem mellesleg esténként jó pénzért prostit játszik a kifordult ízlésű, mazochista uraknak. Műcicire gyűjt… megértem mindkettőjüket. Én jól érzem magam nőies férfiként. Így is jobb nő vagyok, mint egyes tramplik.
Egy könnyű reggelit csapunk, finom kávékkal, és miközben a teám ázik, előszedve pár doboz pakolom ki szisztéma szerint a cuccaim. Egy listát írok, mi az, ami nélkülözhetetlen… és felírtam Matt nevét a tetejére, első pontnak. Ő elhagyhatatlan.
Sminkcuccok, krémek, a Chanel, Gucci, Prada. Semmi másolat, mind eredeti, bármennyi munkámba és pénzembe került is. És a cipők…?
Épp egy adag Cosmo közepén ülök, válogatva, hogy talán egy szelektáció ráférne, hogy mi az, amit meg is akarok tartani, de épp csöngetnek. Hát, nem sok időt hagyott a szépfiú, egyáltalán hogy összecsomagoljak…
- Szia, Macika – karolom át a nyakát és lehúzom magamhoz egy forró csókra. Milyen kis dögös, egyem meg, fel tudnám falni.
- Szia neked is – dörmög – Sikerült összepakolnod?
- Nagyjából igen, de annyi ruhám van, hogy az a kocsidba nem fér bele.
Egy élet gyűjteménye, és hiába régi kollekciók, nem adom! Az életem árán se!
- Majd intézek neked egy költöztetőt – sóhajt drámaian. Ez olyan… komoly. Tényleg vérkomolyan gondolja a dolgot? Hogy pár dugás után meg minden, máris minden cuccommal menjek át hozzá? Olyan… nagyon komoly.
Én meg a nehezen kieszközölt és vérrel fizetett szabadságom adjam fel? Máris?
- Kávét? – terelem a témát és visszasétálok a konyhába. Minden pici, de tiszta, az enyém. Megdolgoztam érte. A fekete, fényes viszkózselyem nadrág finoman surrog a lábamon, fölötte egy elegáns, matt ing, mandzsettás, nyakkendőként megkötött sállal. Lassan cigire gyújtok.
- Baj van?
- Biztos jó ötlet ez a költözés? – fakadok ki. – Kicsit megrémít.
Pár hetes ismeretség és kettőből egy jó menet után kicsit meredek feladni a függetlenséget. Nem akarok kiszolgáltatott lenni, mint egy prosti. Vagy mint egy feleség. Ugyanaz.
- Figyelj Baby – néz rám, én pedigfinoman a tálcámra hamuzok. – Nekem és a bennem levő farkasnak is szüksége van, hogy a társa mellette legyen.
Társa? Nem vagyok, én csak egy tag vagyok, aki tetszik neki, nem? Annyit azért én is konyítok a biológiához, hogy emlékezzek: a farkasok monogám lények, egy társsal egy életre. Nem javítasz a helyzeten! És a további magyarázat is inkább valami lyukas mentőmellénynek tetszik. Nem nyugtat meg… de hozzábújok, és az, hogy megérinthetem, elfújja a kétségek nagyját a fejemből. Ez ijesztő, hogy ilyen hatással van rám.
- Pedig az nem ártana neked – kuncogok – Ha nem lennél ilyen idegbajos. – Rendben van. Ha nyugodtabb vagy, ha ott vagyok… akkor jó – nyomom el a csikket.
- Na, akkor ez meg is van beszélve, picinyem. Akkor induljunk is hozzám, majd a költöztető utánunk hozza a többi dolgodat.
Nem nyugtat meg. Ki kéne dobni pár cuccot, és nem akarom, hogy idegenek tapizzák a holmimat!
Csendesen ülök mellette a kocsiban. Pár cuccot betettünk hátra vagy a csomagtartóba, de akkor is. Más tapizza, bemegy a házamba, miközben nem én engedem be…
Matt hatással van az életemre, mintha nem én irányítanám. És ez nem tetszik.
Körülnézek a lakásban. Kiszedjük a dobozaimat, alig várom, hogy a gyűrődésre hajlamosabb ruháimat kilógassam…
És szerencsére nemsokára megérkezik a nagy autó, a pár dobozommal, a fogasom lógó, bezacskózott, drága ruhákkal. Matt is turkál, beleszimatol egy-két dobozba és morog a piperecuccok tégelyein.
- Ennyi vackot…
- Matt, óvatosan! Azok a kincseim! Egy-kettő rohadt drága volt – szólok rá. Bosszúsan morog, én pedig nekiállok átvizsgálni a doboz tartalmát. Valamiért frusztrál, hogy egy férfi teljes territóriumába az én piperecuccaim kerüljenek… És hova tenném a budoir-asztalkám? Az eddig a hálóm sarkában állt… de így?
Az egész olyan… puritánul pasis. Nem illene ide. Idegesen rágom a szám.
Rendet teszek, Matt megmutatta, hogy hova akaszthatom a gardróbban a cuccaim, átcsoportosíthattam… az övé is elég rendszertelenül van, hát megcsináltam azt is. Külön az ingek színek szerint, zakók, nadrágok. Pulóverek, anyag és szín szerint. Aztán az enyémek, mind tökéletesen kilógatva, márka szerint szétpakolva, azon belül alkalmak, aztán színek. Elpakolászok, elütöm az időt, de egyre gyakrabban kapom arra a szemem, hogy remeg a kezem. Ideges vagyok, de elfojtottan, mert a felszínen megnyugtat, hogy Matt illatát érzem mindenhonnan. Mi ez az egész?
Kimegyek a konyhába, a mikróba téve egy bögre vizet és előásom az elegáns dobozom, amiben a teafüvet tartom. A körmeimmel kopogtatva a pultot várom, hogy megmelegedjen a víz, aztán egy csipettel szórok bele. Az illat azonnal megcsap.
Felemelve a teám fonom rá az ujjaim, kisétálva hozzá.
- Készen vagy? – néz rám. Biccentve ülök le mellé, felhúzva a lábaim. felém hajolva szimatol, aztán elfintorodik.
- Nyugtató tea. Jót tesz az idegeknek. neked sem ártana – kuncogok. Játékosan megcsipked, én pedig a karja alá simulok.
- Ne szemtelenkedj. Az én idegeim kötélből vannak – mosolyog, majd a laptopra néz. Kicsit előre hajolok, figyelve hogy vajon mit kukkol, de ez… ezek hatalmas házak. Miért nem jó neki, ami most van? Rá is kérdezek, de egyelőre nem kapva választ, csak érzem, hogy a combom cirógatja.
- De minek ekkora ház? – nógatom.
- Mert egy-két farkast befogad.
Hogy micsoda? Kidüllednek a szemeim.
- Mennyit? – kezd lesüllyedni a gyomrom.
- Legalább negyvenet – rám néz, és felém nyomja a bögrét. – Szerintem igyál még abból a teából.
- Ebből most már egy liter se lenne elég, annyira pipa vagyok! – szárnyal magasra a hangom.
- Nyugi picinyem, ez még nem most lesz… Először a birtokot kell megvenni, és ez sok idővel jár… nem rögtön költözünk.
Idegesen veszem elő a cigarettatárcám, felpöccintve a láncomon a tüzet.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam erről – ölel át – Sajnos ez most már az életemmel fog járni. Azoknak a farkasoknak szükségük van rám. Nem mondhattam nemet… a családom gyilkosai itt vannak a közelben. Nem tudom magam egyedül megvédeni, és téged sem…
- Veszélyben vagyok, Matt? – nézek rá, aztán lassan az ajkaimhoz emelem a cigit, beleszívva.
- Aki egy farkasnak a társa, az mindig veszélyben van.
Kifújom az orromon a füstöt és elpöckölöm a hamut.
- Erről nem volt szó a csomagban – dőlök hátra. Lehunyom a szemem, hátratúrva a hajam. Ez egyre rosszabb!
Eleinte tök jó volt. Van egy pasi, aki úgy látszott, imád, nem mellesleg el is volt eresztve. Azt hittem, egy normális kapcsolatnak indul, van lehetőségem normalizálni az életem… letenni a vizsgáim, normális munka. Néha eljárni randizni, mint legelőször… persze, annak is milyen vége lett.
Aztán kiderül, hogy a perzselő tekintetű herceg kicsit szőrösebb, mint kellene.
Hogy birtokló, féltékeny és mentálisan labilis, csúnya családi háttérrel. Mondjuk én se az a típus vagyok, aki bemutatja a családjának…
Hogy egy mondabeli vérfarkas.
Szinte rászed, hogy költözzek hozzá, hogy szem előtt legyek, egyértelmű. Féltékeny a barátaimra.
Erre hogy még negyven hasonló kaliberű pasival lakjak együtt?! De nem most?! Hol lesz a privát élet, a magánélet, lesz megint egy szobánk és ennyi? Negyven, jó szaglású állattal összezárva, akik gond nélkül megérzik, meghallják, ha az ember kefél egy jót?!
- Valahogy nem érzem a magánélet szépségét – állok fel mellőle, elnyomva a csikket.
- Baby…
- Most ne – emelem fel a kezem és oda se fordulok. – Tudom, hogy kötelességed szívem, de mégis hogy gondoltad? Negyven hozzád hasonló kannal összezárva, akik mindig mindent megéreznek? Oké, semmi problémám a szemérmetlenséggel, de ez azért kicsit túlzás!
Sóhajtva dörgölöm meg a homlokom. Kell még egy tea, vagy egy pohár bor. Szarul kezdődik ez az összeköltözősdi.
- Baby… nem kell ennyire sötéten nézni, az még jóval odébb lesz, és… - próbál kitalálni valami indokot, amivel szépíteni lehet. De ezt mégis hogyan? Kicsit elkenődötten nézek rá.
- Nekem elég lett volna, ha csak bártulaj vagy. Nem kell megmentened a világot – mondom lehangoltan. De mielőtt megszólalna, megrázom a fejem. – Van egy olyan szoba, amit egyáltalán nem használsz? Nem akarom megtörni a stílust, és bevinném oda pár cuccom.
- Persze – dörmög halkan, rám nézve meglepve a hirtelen stílus és témaváltásomról. Kicsit egyedül akarok lenni. – Fent az emeleti szoba, elég világos.
- Köszi – biccentek. – Ha van pár bútor, segítesz felhordani?
- Persze – áll fel, és hagyom, hogy megöleljen. Kicsit kedvetlenül hagyom, de átkarolom a derekát, az arcom a mellkasába fúrom. Megfeszülnek rajta a kezeim, a pulóverébe markolva. Szarom le, hogy velem mi lesz, szeretek vele lenni, nem attól félek. Sok szart kibírtam már.
De úgy érzem, hogy eltűnik az a prioritás, a személyes terem, ha annyi emberrel leszek megint körülvéve. Nem lesz magányom. És én ragaszkodok hozzá, hogy egyedül lehessek, egy privát sarok, ami az enyém. És senki más nem láthat be, nem hallja és nem szimatolhat oda be!
- Naaa, cicus – simogatja a hátam.
- Iszunk egy pohár bort? Igénylem – dünnyögök elkenődve. – És ma ugye nem kell sehova menned?
- De, este be kell menni a bárba… - felsóhajtok. – Nem kell jönnöd, ha nem akarsz.
- Még meglátom. De legalább tudod, hogy hol lennék – mosolyogok fel rá, megcsipkedve az állát.
Öntünk magunknak egy-egy pohár bort, kicsit ignorálva a kényes témákat. Megmutatja a szobát: nem ablakok, fényes egész nap, nem túl nagy, talán 4x4-es… de hangulatos.
- Minek ez neked? – kérdezi. Pár bútor van itt bent, de inkább raktárnak tűnik.
- Budoir-nak – simogatom meg az ablakpárkányt. Szép széles. Imádom, tele lesz virággal.
- Minek?
- Ilyen… nőies, na. Ne érdekeljen – nevetek rá, belekortyolva a borba.
- De te férfi vagy – felvonom a szemöldököm.
- Provokálsz?
- Eszemben sincs – emeli fel a kezeit és elneveti magát. Mosolyogva csókolom meg, átkarolva a nyakát.
- Akkor segíts felhozni a pipereasztalom!
|
| haaaani | 2014. 08. 07. 15:49:35 | #30940 |
Karakter: Matt
A francba még mindig nincs itt. Ezt nem hiszem el. Hol a fenébe lehet az a kis hülye?
Telefonomból kikeresem a számát, és felhívom.
Nem ő veszi fel, hanem egy női hangot hallok meg, és azt mondja, hogy BB, nagyon elfoglalt.
A jó büdös picsába szórakozik velem ez a picsa. Ideges csapom a földhöz a telefont, ami ripityára törik. Fasza most még majd új telefont is kell vennem.
Idegesen markolászom a kormányt szarok mindenre arra is, hogy már a negyedik piroson hajtok át.
Direkt megmondtam neki, hogy este jöjjön a bárba erre meg szórakozik másokkal. Velem kéne lennie és nem azokkal a kurvákkal.
Odaérve az ajtót kezdem el ütni. Csoda, hogy erőmtől nem törik be.
Nem szöszi nyit ajtót, hanem egyik barátja, aki nem egyszerűen néz végig rajtam leplezetlen vággyal.
- Úúú, Szivi nem is mondtad, hogy chippandale -táncost rendeltél - kiabál hátra. Ez a hülye kurva mi a faszról beszél? Na nekem erre nincs időm.
- Hol van? - teszem fel idegesen a kérdést, ideje a lényegre térni.
Meglátom kis szöszikémet kérdezve, hogy mit keresek itt.
Vajon mi a fenét?
Őt.
Mert rohadtul nincs a bárban, ahol lennie kéne.
- Megmondtam, hogy gyere este a bárba - alig bírom türtőztetni haragomat. Farkasom szinte belülről tép szét. Ideges, ahogy én is. Hiszen társa egész nap távol volt tőle.
- Ő a pasid? - nézz rám a kis ribi.
- Igen. Matt, bemutatom a csajokat - nem érdekelnek, bár mikor megszimatolom az idegeneket valami nem stimmel. Csajoknak hívja őket még is hím szaguk van. Az öltözékük miatt nem is figyeltem fel erre, de a szag az nem hazudik. Rá sandítok szöszire kérdően.
- De ők férfiak.
- Igen azok - válaszol egyszerűen. Ennek milyen csaj ismerősei vannak vagy pasi ismerősei, vagy mit tudom mik ezek. És még rajtam volt kiakadva, hogy farkas vagyok. Ezek mivel jobbak semmivel. Sőt … áhhh hagyjuk.
Szinte ki tép a szobából.
- Mit keresel itt? Megmondtam, hogy a barátaimmal leszek!
- Én meg azt, hogy gyere a bárba! - vágok vissza élesen.
- Matt, édes fejed be - színpadiasan karba fonja kezeit. - Nem sajátíthatsz ki, nem tilthatsz el a barátaimtól! Ne legyél ennyire gyerekes - szid meg. Elegem van, hogy csak kioktatni tud. Csak ellenkezni képes velem. Pedig csak annyit kértem tőle, hogy legyen este a bárban. Ideges vagyok, kezeim ökölbe szorulnak a hirtelen jött haragtól, de tartom magam. Nem fogom bántani.
- És ne fenyegetőzz, szerinted ez normális?! Azt akarod, hogy biztonságban érezzem magam melletted, és erre úgy nézel ki, mintha meg akarnál verni!
Remegve gyújt egy cigire. Érzem félelme szagát, de mellette mérges is rám. Megint kikeltem magamból. Igaza van. Szinte mindig olyan vagyok vele, mint aki szét akarná tépni.
Pedig védenem kéne, és nem bántani. Eddig pedig csak bántottam. Meghunyászkodok egy kicsit.
- Soha nem ütnélek meg - morgom neki.
- Tudom, ennek ellenére egyszer sikerült betörnöd a fejem - rögtön megakad egy perce. Tudja ő is, hogy most ezzel elvetette a sulykot. Elmagyaráztam neki, hogy azt nem akartam. Még is felhozza.
Bár bocsánatot kér, és már nyakamon is lóg a kicsike. Én is kicsivel nyugodtabb vagyok, hogy érzem teste melegét.
- Ugyan édes. Ne félts. Itthon vagyok, itt vannak a barátaim, csak csajos estét tartunk, amit te nem élveznél - magyarázza. Ebben egyetértek. Ezektől a barátoktól szinte már hányingerem van.
- Bírd ki. Sok lenne belőlem, ha folyton a nyakadon lógnék - dorombol, mint egy kis cica, aki simogatást várja. Lábujjhegyre állva csókol fülem alá. Szeretem mikor kényeztet és tudja jól, hogy ezzel elér nálam mindent. Mindig beadom a derekam neki.
Dereka köré fonom karjaimat és ő már bújik is, mint egy kis házi állat.
- Manipulatív dög vagy - jelentem ki az igazságot. Felkuncog. - És egyáltalán nem tetszik, hogy itt vagy. Ez az egész környék - mutatom ki neki nem tetszésemet.
- Hát, az én fizumból csak ennyi telik - tudom nagyon jól, hogy nem teheti meg, hogy jobb környékre költözzön. De most már úgy is velem van szóval anyagi gondokra nem lesz többé problémája.
- Akkor kössünk alkut - kezem fenekére siklik, amitől már most beindultam. Ezek a formás popsik ki bírnak készíteni. Látom, hogy érdekli, hogy mit akarok ebből kihozni.
- Annyit lógsz a csajokkal, amennyit akarsz, de felszámolód ezt a kérót, és átpakolsz hozzám – mondom el neki az alku lényegét.
Jobb lenne, ha ott lenne mellettem. Biztosan én is nyugodtabb lennék és nem lenne ennyi düh kitörésem.
- Komolyan? Nem korai kicsit? - kérdezi meglepetten.
- Mellékes - már semmi sem érdekel csak végre rábólintson.
- És oda is jöhetnek? - nem nagyon örülök, hogy a házamban lesznek azok transzvesztita dögök, de csak ezekkel a feltételekkel fog biztosra hozzám költözni.
- Felőlem - adom be derekam végleg kicsit duzzogva.
- Te aztán igazi üzletember vagy - húz le magához, és már érzem is finom nyelvecskéjét számban. Felborzolja idegeimet, itt helyben megtudnám őt dugni, már tépném is le róla a köntöst, de megállít.
Habogja, hogy most kapta, és nehogy szétmerjem tépni. Ezt a kis szórakozást is megvonja tőlem. Hihetetlen egy fiú.
- Most hess, menj szépen vissza dolgozni, vagy ahova akarsz és holnap reggel gyere át - adja ki az utasításokat a kis édes. Nem nagyon vagyok oda érte, hogy irányít, de most az egyszer elnézem neki mivel holnaptól már nálam fog lakni. Kipakol a házból, de még az ajtóban rám mászik a kicsike, és én alig bírok magammal. Nem akarok elmenni jó vele. Ráadásul dugni is akarok. Nagy nehezen engedem neki, hogy rám vágja az ajtót.
Na akkor ma este nem lesz sex.
Visszamegyek a bárba elég későre jár, de Davedék még bent vannak épp takarítanak.
- Kérsz egy italt főnök? - kérdezi Dave mikor meglát.
- Hagyd megcsinálom - válaszolom neki egyszerűen besétálva a pult mögé. Három poharat előveszek dobálok bele jégkocka darabokat és jól felöntöm őket a jó öreg Jack Daniels-el.
Alex is épp kisétál az irodából szeme alatt sötét karikák jelzik, hogy fáradt. Bármikor kaphatnak szabadnapot, de nem nagyon szoktak otthon lenni. Bár Alex kiszokta venni a két napot.
Dave mindig itt van nagyon ritka, hogy ő elmegy. Jól tudom nagyon kell neki a pénz mivel szüleit támogatja.
- A vendégeim vagytok - lököm oda nekik a piákat. Én egy löketre lenyomom torkomon az erős piát. Kurva jól esett.
- A szöszke hol van főnök? - kérdezi Dave, miközben kortyol egyet italából, őszinte érdeklődést látok szemeiben.
- A transzvesztita barátaival van … valami csajos este akar lenni … - Alex nyeli félre a piát és kezd el köhögni. Dave is furcsa arcot vág.
- Nem akarom hallani a kritikákat. Én se foglalkozok ezzel ti se tegyétek - morgom oda nekik mielőtt elkezdenének szónokolni nekem.
Bár tényleg fura barátai vannak, de mikor ott voltam láttam szemeiben a színtiszta boldogságot. Jól érzi magát, ha barátaival van. Nekem ennyi elég a többi nem számít.
- Gyorsan takarítsatok azt tűnés haza - szólok rájuk mulatságosan és utamat a kijárat felé veszem.
Reggel jó kedvűen kelek hiszen ma este már nem fogok egyedül aludni. Farkasom is elégedetten fészkelődik bennem. Társa közelségétől teljesen megfog nyugodni. Az elmúlt időben egyre elviselhetetlenebb volt. Többször ki akart törni, és egyre intenzívebben viselkedett. Tisztában voltam vele, hogy azért volt mert nem volt velem a társam. De most már minden rendben lesz.
Magamra kapok egy kék farmer nadrágot és egy zöld Calvin Klein felsőt. Enyhe parfüm.
Hajamat belövőm és egy nap szemcsi.
Irány szösziért.
Kopogok és pár másodperc múlva hallom lépteit.
- Szia Macika - köszönt izgatottan. Feltolom szemüvegemet fejem tetejére, és lehajolok hozzá egy szenvedélyes csókra, amit viszonoz is. Na ennél jobban nem is kezdődhet a napom.
- Szia neked is. Sikerült összepakolnod? - nézek háta mögé és látok már pár dobozt.
- Nagyjából igen, de annyi ruhám van, hogy az a kocsidba nem fér be - zavartan süti le szemeit. Azt rögtön sejtettem, hogy sok ruhája van. Drasztikusan felsóhajtok.
- Majd intézek egy költöztetőt - mondom neki egyszerűen. Meg fogja karomat és behúz.
- Kávét? - kérdezi, miközben rágyújt egy cigire én csak bólintok. Oda rakja elém a kávét. Látom, hogy egy kicsit szorong a közelemben. Valamin nagyon jár az agya. Furán viselkedik.
- Baj van? - kérdezem meg miután ráunok, hogy itt marcangolja magát és látom rajta, hogy beszélni akar valamiről.
- Biztos jó ötlet ez a költözés? … engem egy kicsit megrémít - vallja be gondját. Sejtettem, hogy ez lesz a baja. Most döbbent rá igazán, hogy mire készülünk. De most már nincs hátrálás. Innentől nincs visszaút. Tegnap belement a dologba én meg túlságosan is bele éltem magam.
- Figyelj Baby - neve hallatán rám tekint. Ritkán szólítom a nevén mindig csak becézgetem érzi így most ő is, hogy komolyan akarok vele beszélni. - Nekem és a bennem lévő farkasnak is szüksége van, hogy a társa mellette legyen - látom arcán, hogy nem teljesen érti mire gondolok.
- A társára, a szeretőjére ahogy tetszik - így már érthetőbb. - Nehezen tudom magam kontrollálni,
ha nem vagy mellettem - vallom be neki az igazat. Jobb lesz neki is, ha egy két dologgal tisztában lesz.
- Pedig az nem ártana neked, ha nem lennél ilyen idegbajos - mosolyodik el vidáman. - Rendben van, ha nyugodtabb vagy, ha ott vagyok. Akkor jó - adja be derekát, de érzem még hangjában a bizonytalanságot.
- Na akkor ez meg is van beszélve picinyem. Akkor induljunk is hozzám, majd a költöztető utánunk hozza a többi dolgodat - mondom neki. Megvárom amíg összeszedi magát, és mellém lép. Gyengéden rám mosolyog, és bele markol karomba. Megnézve annyira kicsi és vékony. Olyan kis védtelennek tűnik. De most már mellettem lesz így meg tudom védeni.
Hazaérve hagyom, hogy körbenézzen. Barátkozzon az új környezetével. Órák múlva megérkezik a teher autó is szöszi cuccaival. Szerencséje van, hogy hatalmas beépített szekrényem van így a sok halom ruhája el fér az enyém mellett is. Egy kisebb dobozba belenézek és halom cicoma kiegészítő van benne. Beleszagolok, amire felmorgok. Sok szar. Meghallom BB, kuncogását a hátam mögött.
- Ennyi vackot - morgom oda neki, és mivel elég nehéz beviszem a fürdőbe, hogy ne neki kelljen megemelnie.
- Matt, óvatosan azok a kincseim és egy kettő rohadt drága volt - visítozik miközben jön utánam. Hangos morgásszerű hangot adok ki, hogy értem és inkább maradjon csöndben, mert ezt a sok szart még elejtem. Leteszem, és ő már nézi is, hogy nem esett e bajuk. Szememet forgatva hagyom a fürdőben.
Csendben telnek az órák. Hagyom szöszit hagy pakolgasson, én addig nappaliban ülve laptopomon böngészek. Egy nagyobb bulit akarok rendezni a bárban és egy két dolgot be kéne szereznem. Például még egy tapasztalt mixert, mert nem akarok mindent Dave nyakára sózni. Egy Dj-t sem ártana találnom a zene miatt. Néha sokkal jobb az élő zene.
Nem is tudom száz évvel ezelőtt, hogy tudtak az emberek ellenni az internet nélkül.
Bár most belegondolva elég szar volt. Leveleket kellett mindig írni csak a gazdagabb rétegnek volt még telefonja. De utáltam azt a korszakot.
Még egy kicsit böngészek és írok egy email-t Alexnek, hogy találtam egy Dj-t és azt keresse fel.
És kezdjék átrendezni lassan az üzletet, hogy elférjen egy kisebb színpad.
Közben leadom a pia rendelést is a beszerzőmnek. Na lassan alakulunk mindennel.
Felhívom Davet is, hogy ha van egy mixer barátja akkor azt majd hívja be, mert egy két alkalommal kéne munkára.
Felsóhajtva túrok hajamba fáradtan dörzsölöm meg szemeimet. Pont belép szöszi is egy bögre van a kezében, amiben valami gőzölög.
- Készen vagy? - hangom fáradt, és kicsit meggyötört. Bólint és leül mellém fejecskéjét vállara dönti úgy kortyolgatja italát. Beleszagolok az italába elég fura illata van, elfintorodok.
- Nyugtató tea, jót tesz az idegeknek … neked sem ártana - válaszol a fel nem tett kérdésre. Belecsípek oldalába szemtelensége miatt.
- Ne szemtelenkedj. Az én idegeim kötélből vannak - mosolyodok el ravaszul szája sarkára egy apró puszit nyomva. Visszahajolok a laptophoz, és elkezdek ingatlanokat nézni. Szöszi is odahajol, és velem együtt kezdi el nézegetni.
- Költözni akarsz? - kérdezi. - Bár ezek a házak bazi nagyok kettőnknek - jegyzi meg.
Mindegyik ház hatalmas legalább három szintű. Fontos, hogy sok szoba legyen, és hatalmas nappalikkal és étkezőkkel. Mivel sok farkassal fogok majd együtt élni. A birtoknak pedig muszáj erdő közelében lenni. Elég sokat találok szerencsére. Találok egy 25 hektáros birtokot, amihez egy erdő is tartozik. Brutál nagy. Bár két szintű csak, de így is sok szoba található meg benne. Egy hatalmas nappali van benne, amiben nyugodtan el lehet férni. Majdnem minden szobához tartozik fürdő, ami előny. Ráadásul a ház alatt hatalmas boros pince található, amit könnyű lenne átalakítani akár börtönnek is. Mivel nehezen lehet kezelni a farkasokat egy börtön soha nem árt. Nagyon is tetszik. Felé rakom a laptopot, hogy rendesen lássa mit néztem ki.
- Sok szobát lehetne végig kúrni - nyalja meg szája szélét a kis dög, és kezét lábamra simítja. Kellemes bizsergés fut végig testemen érintésére. - De minek ekkora ház? - kíváncsiskodik.
- Mert egy két farkast befogadtam - lesápad.
- Mennyit?
- Legalább negyvenet - most már olyan fehér, mint a fal.
- Szerintem igyál még abból a teából - bökök a bögrére.
- Ebből most már egy liter se lenne elég annyira pipa vagyok - visszatér színe is és kezd úgy kinézni, mint aki a robbanástól csak pár percre van. Tuti, hogy most felidegesítettem.
- Nyugi picinyem ez még nem most lesz először a birtokot kell megvenni meg ez sok idővel jár … nem rögtön költözünk - próbálom egy kicsit megnyugtatni. Elővesz egy cigit, és rágyújt. Kicsi ujjaival az asztalon dobol. Kattog pici agyacskája idáig hallom.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam erről - kezdek bele. - Sajnos ez most már az életemmel fog járni. Azoknak a farkasoknak szükségük van rám. Nem mondhattam nemet. A családom gyilkosai itt vannak a közelben. Nem tudom magam egyedül megvédeni, és téged sem - félelem suhan át arcán.
- Veszélyben vagyok, Matt? - kérdezi szemeiben a félelem csillog.
- Aki egy farkasnak a társa az mindig veszélyben van.
|
| Honey | 2014. 08. 06. 20:11:22 | #30923 |
Karakter: Boris Bradshaw/BB
- A parancsot pedig teljesítem – morog, én pedig elvigyorodok szédelgő fejjel. Nem parancs volt, csupán egy enyhe megjegyzés, hogy mire használhatná azt a méretes farkát, amit jelenleg elől hord… Mindenhol ott a keze, mindenhol ott a szája, én meg csak csókolom, marom, harapom. Nem tudom, mikor indított be ennyire valaki, de őt egyszerűen szét tudnám tépni!
Szabályosan leszaggatom róla a nadrágot, olyan erővel cincálom, hogy hallom a varrat repedését a körmeim alatt. Imádom, hogy erős, erősebb nálam, akaratos, dögös és eszméletlen jó az ágyban, csak egy pillantása, vagy ahogy az ujjait mozgatja bennem… de ahogy látom, ezt a vadállat viselkedést én hozom ki belőle, ami külön kéjérzetet okoz. Imádok irányítani!
Felsikoltok az ágyneműbe tépve, amikor hirtelen mozdulattal vágódik belém, de csak egy pár pillanatig fáj, mert nem szólt ez a kretén! Zihálva fészkelődök rajta, mintha karóba húztak volna, keresem a legjobb pózt, miközben lassan, de mélyen mozdul… feljebb nyomom a csípőm, megkapaszkodva a vállában, fél kézzel magamhoz húzva, egyszerre mozgunk… szinte nyikorog az ágy, minden mozdulatával mintha még mélyebbre jutna, elkapva a legjobb pontokat… sikoltva karmolom a hátát, az ölem mintha egyetlen görcsbe rándul, miközben kényeztet…
És még nem is néz ki röhejesen, miközben elélvez, a nyakamba fúrva az arcát morog, karcolja a faival a bőröm… zihálva engednek le az izmaim, miközben még egy végső nyögésre futja, ahogy kicsúszik, én pedig vele fordulva a mellkasára teszem a fejem, átdobva rajta a lábam. El kéne mennem letusolni, kimosni magam, de gumicukorból vagyok, felőlem el is nyalogathat. Meg nem mozdulok.
- Ez kurva jó volt – mormolom félálomban. Talán még részeg vagyok, de üsse kavics, dugtam egy jót.
- Örülök, hogy tetszett – morogja, nekem ez pedig egy engedély, hogy elaludhassak.
Hiába sosem alszok idegen helyen, mindig, ha vége a menetnek, öltözök, hazamegyek. Semmi szükségem egy szatírra, egy perverzre, aki álmomban is megdugna vagy fotózgatna, kirabolna, sok a beteg ember a világon.
De itt jó. Érzem a karját a derekamon, hogy lüktet a seggem, de nem bánom. Nem fog bántani, biztonságos melegbe burkolózva alszom.
xXx
Persze korábban kelek. Kicsi fintorral az arcomon szedem le magamról a karját, bár ez nem a muszklijainak szól, hanem hogy a hasam és nem akarom tudni hol még össze van tapadva a ganétól. Tanulság, vagy mindig elmegyek letusolni vagy…
Kicsit leszáll a gyomrom az idegességtől. Mi az istenért nem védekeztünk? Nem is ismerem, honnan tudjam, hogy minden rendben?! Már azt is kicsit nehezen emésztem meg, hogy farkas… te jó ég.
Óvatosan kinyomom magam és némileg csárdásan szedve a lábam megyek fürdeni. Leáztatom magam, de a saját tusfürdő és olajaimat akarom. Lehunyt szemmel állva a forró víz alatt, pörög az agyam. 118 éves, azt mondta. Feltételezem, végigkúrta a korokat, divatos és kevésbé divatos dolgokon túlesve, és még itt van, tehát nagy a valószínűsége, hogy semmi baja. Nekem meg nincs, ugye. Erre mindig is vigyáztam.
Mivel a saját ruháim bűzlenek, és ezt utálom, az egyik szekrényből orvul elorzok egy pólót, és tétlenül körbenézek. a hajam vizes és borzalmasan fog állni, nincs ruhám, ez így nagyon brutálisan gáz…
Benézve a fürdőbe a vadállat még vadállatias hangon horkantva néha alszik. Te jó ég, hogy még nem süketültem meg, bár van rá ideje.
Unalmamban csinálok reggelit, lefőzöm a kávét, némi kutakodás után mindent, megtalálok, szóval nem vagyok elveszett… behozom az újságot is, és szétterítve böngészek, amíg a ház ura kegyeskedik kitolni a fenekét.
- Jó reggelt – mosolygok rá jelezve, hogy igénylem a jóreggelt-puszit. Még jó, hogy vagyok olyan előrelátó, hogy mindig van nálam fogkefe. – Csináltam reggelit… nem szokásom, szóval jó lenne, ha nem szoknál hozzá – öltöm ki a nyelvem provokálva.
- Köszönöm.
Csak ennyi? Semmi visszavágás, semmi dominanciafitogtatás? Fejbeverték?
Nyugodtan megreggelizünk, én pedig tovább olvasgatok. Nagyon el lehet ütni az időt, és ami kimondottan jóleső és tetszik, hogy nem kínos a csend. És láthatóan ízlik neki amit csináltam.
- Ma van egy kis dolgom, de utána ismét a tied leszek, picinyem – szólal meg. Letéve az újságot, összehajtom a lapot.
- Ma nekem is dolgom van egy-két barátommal – nézek rá. Na, megjelenik a dominancia az arcán, és hősiesen be kell vallanom, megijeszt. De megmondtam, engem nem zárhat be! Ha és megüt, ennyi volt, leszophatja magát, mert nem maradok vele.
- Ajánlom, hogy estére már ne legyen dolgod – ez felnyomja bennem is az inzulint. Mi az hogy ne legyen, akkor megyek ki a csajokkal, amikor jólesik!
- Már mondtam, hogy nem te döntöd el, kikkel találkozok! Tartsd magad ehhez, Matt – nézek rá, de sápadtan. Nem tetszik, mintha hullámozna a bőre…
Kényszeríti magát, hogy lenyugodjon, elengedi az ökölbe szorított kezét.
- Ha végeztél, gyere majd a bárba. Este már ott leszek – próbál enyhíteni magán, én pedig még sértve az előbbi diktátor stílustól ismét felütöm az újságot.
- Még meglátom.
XxX
Visszaveszem a nadrágom, a felsőm, de megint érzem a cigifüstöt. Megint tusolnom fog kelleni. Kitesz a lakásom előtt, kilibbenek a szép kocsiból. Megpaskolom a karosszériát és átballagva az oldalára hajolok be, elkapva a tarkóját csókolom meg.
- Jó munkát mára – kuncogok megcsippentve az állát, megcsókolva forrón. Kiszállok az arcából és felmegyek a lakásomba.
Leszedem a ruháim, oldalra téve. Lassan mosnom kell… de utálok mosni. Mindenem cigiszagú… mosolyogva tusolok le, lekrémezve magam, hogy a bőröm olyan puha legyen, amit Matt annyira imád… ápolom a hajam, elégedetten nézem magam. Kell egy új köntös.
És ma jönnek a csajok!
Elvigyorodva szárogatom magam, a hajam igazítva. Magától szárad, utána formázom, és egy köntösben épp az ebédet csinálom, amikor csöngetnek. Boldogan eresztem be a két címeres ribancot, a barátaimat. Csajos nap!
xXx
Szerintem a nők nem pletykálnak annyit, mint mi. Kifaggattak, persze Blondie kicsit meg volt sértődve, de amikor megmutattam a mobilomban egy fényképen Mattet, abszolút elnézték… Főleg a hegekre a nyakamon.
- Azért megtépném a seggfejet, nem csinálunk ilyet – tapizzák a bőröm.
- Próbálom rendbe hozni, de egy igazi vadállat – vigyorgok.
- Szólj rá. Meg kell nevelni – Kuncogunk. Kapnak arcmaszkot, áthozták a cuccaikat, igazi pizsibuli… Ajándékba kaptam tőlük egy új köntöst, vörös szatén, arany tollmintával…
Imádom. Kuncogva ülünk a kör alakú ágyon, Kat laptopján film megy, és élvezem, hogy Kat combján fekhet a fejem, miközben a feketére festett karmaim szárítom. Néha finoman ráfújok, majd távolabb tartom, nehogy belenyúljak.
- Imádom, gyönyörű lett – csodálom a manikűröm.
Cseng a telefonom, óvatosan teszem le a pohár boromat, de hiába nyújtózok utána, Blondie a karmai közé kapja. Sziszegve csapok fel, de a körömlakk.
- Hallo? – búg a telefonba. – Saaajnálom, de Baby jelenleg nem elérhető. Nem. Épp foglalt, tényleg – kuncog, bevetve a dögös titkárnő-hangját. – Nem… - nekiállt csavargatni egy hosszú hajtincsét – De én bármikor rád érek…
- Add ide! – kapok a telefon után, de mire a fülemhez tenném, már cska pittyeg. Letette.
Kicsit lesápadok.
- A kurva életbe – eresztem le a telefont. Ha Matt volt, elborult az agya és sejtem, tuti idejön.
- Baby, ugyan már – néz rám Kat és felém nyújtja a borospoharat. Okos, mindig jó tanácsokat ad – Ne hagyd, hogy egy pasi utasítgasson, nem emlékszel? A farkánál fogva kell vezetni. Csirió – emeli fel a poharat, koccintunk. Igaza van, miért is aggódok? Friss a kapcsolatunk, ne akarja megszabni, hogy mikor lehetek a barátaimmal.
Elfogy a bor, elfogy a film, épp Blondie, hasalva az ágyamon keresgél egy másikat, sorozat mellett döntöttünk, amikor hallom, hogy kicsit agresszívabb hangszínnel kopognak az ajtómon.
- Majd én – ajánlkozik Kat, és a gyönyörű, suhogó aranyszín köntösében megy ajtót nyitni. – Úúú, Szivi, nem is mondtad, hogy chippandale-táncost rendeltél – hallom a hangját.
- Nem is – kuncogok, épp kortyolva, ami megakad félúton. Hogy mi? A francba. Kis híján felköhögöm a bort, főleg, amikor meghallom a túl ismerős baritont.
- Hol van…? – és tajtékzik a hangszín, mire kilépek.
- Matt, mit keresel itt? – nézek rá, visszaigazítva a köntöst a vállamra.
- Megmondtam, hogy gyere este a bárba – néz rám szikrázó szemmel, mire én lesápadok, de Kat zsebében kinyílik a bicska.
- Ő a pasid? – néz rám. Egy csomó hímribanccal akar kezdegetni egy farkas, ennél szürreálisabb lehet valami?
- Igen. Matt, bemutatom a csajokat – sóhajtok fel, hátratúrva a frissen mosott selymes tincseim. Beleszimatol a levegőbe, némi kérdéssel az arcán.
- De ők férfiak – pislog. Kat gúnyosan elmosolyodik és az érintésemre visszamegy a hálómba.
- Igen, azok – kapom el a karját, kifordítva – Mit keresel itt? Megmondtam, hogy a barátaimmal leszek!
- Én meg azt, hogy gyere a bárba!
- Matt, édes, fejezd be – fonom keresztbe a karjaim. – Nem sajátíthatsz ki, nem tilthatsz el a barátaimtól! Ne legyél ennyire gyerekes – nézek rá mogorván. Látom, hogy kezd felháborodni, ökölbe szorulnak a kezei. Lesápadva lépek hátrébb, összeszorítva a szám. – És ne fenyegetőzz, szerinted ez normális?! Azt akarod, hogy biztonságban érezzem magam melletted, és erre úgy nézel ki, mintha meg akarnál verni!
Erre kicsit magához tér, idegesen kapkodom a levegőt, öntve magamnak még egy pohár bort, és remegő kézzel cigire gyújtok.
- Soha nem ütnélek meg – morog bosszúsan.
- Tudom, ennek ellenére egyszer sikerült betörnöd a fejem – vágok vissza, de elszégyellem magam. Azt megmagyarázta. – Ne haragudj, nem volt szép tőlem – engedem le a kezem, kinyújtom a kezem és átkarolom a nyakát – Ugyan édes. Ne félts. Itthon vagyok, itt vannak a barátaim, csak csajos estét tartunk, amit te nem élveznél – dorombolok. – Bírd ki. Sok lenne belőlem, ha folyton a nyakadon lógnék – dorombolom a nyakába, nyomva a füle alá egy csókot, felpipiskedve, hogy elérjem.
Átkarolja a derekam, én pedig hozzábújok.
- Manipulatív dög vagy – morog, mire felkuncogok. – És egyáltalán nem tetszik, hogy itt vagy. Ez az egész környék.
- Hát, az én fizumból csak ennyi telik – nézek rá, a kezem átfuttatva a derekán.
- Akkor kössünk alkut – néz rám, a hátamon végigcirógatva a fenekemre simítja a hatalmas tenyerét, mire bennem akad a lélegzet. Már az illatától képes lennék és megerőszakolom. – Annyit lógsz a csajokkal, amennyit akarsz, de felszámolod ezt a kérót, és átpakolsz hozzám.
- Komolyan? – meglepődök – Nem korai kicsit?
- Mellékes – legyint.
- És oda is jöhetnek? – cirógatom meg a hasfalát az ingen keresztül, mire felmordul.
- Felőlem – duzzog. Elvigyorodok.
- Te aztán igazi üzletember vagy – húzom le magamhoz és forrón megcsókolom, de mielőtt reccsenne a köntösöm, eltolom magamtól. – A-a, szó se lehet róla, ezt ma kaptam – szidom meg. Most hess, menj szépen vissza dolgozni, vagy ahova akarsz, és holnap reggel gyere át.
Kikísérem és kint még elkapva egy forró csókra ölelem magamhoz, mosolyogva. Olyan édes, egyszerűen nem lehet rá haragudni, még imponál is ez a birtoklási mánia. El se akar engedni, és mikor nagy nehezen végre hagyja, hogy becsukjam utána az ajtót, és megfordulok, a csajok körbevigyorgó fejével kell szemeznem. Basszus.
|
|
