- Ha ilyen szépen kéred, nem mondhatok neked ellent...- elvigyorodom bár biztos voltam benne, hogy ilyen választ fogok kapni. A farkamba markol és simogatni kezdi, mire kéjesen felnyögök. Minden porcikámmal kívánom már most. Nem végez ennyivel, hanem meg is csókol igen forrón és vadul amit rögtön viszonzok. Megérzem neki is van piercing a nyelvében én nem is egy, hanem kettõ, Hmm egyre jobban tetszik. Így egy csók na meg fõleg amikor leszopnak sokkal jobb érzés, ha az illetõnek egy ilyen fémékszer van a nyelvébe. Egyre vadabbul tépjük egymás ajkait fõleg õ aminek meg is lesz a következménye és felszakad kissé az ajkam, de ez csak jobban beindít. Már most érzem õ aztán kifogja elégíteni a  vágyaim.

- Igen... ezt már szeretem. - adom tudtára a gondolatom na nem mintha szüksége lenne rá, hiszen csak rám kell néznie. - Lásd el a bajom, bébi. –közlöm mind ezt egy igen perverz és kéjenc vigyorral az arcomon.

Õ csak felnevet és elengedi a farkam, aminek nem éppen örülök bárha a szájával helyettesíti akkor semmi problémám nincs vele. Egyelõre nem tesz így, de az ellen sincs kifogásom, hogy simogasson és a nyakam csókolja vgyis inkább szívja meg. Oldalra döntöm a fejem, hogy jobban hozzáférjen, Istenien csinálja valakinek még ez se megy pedig sokszor elmondtam már nem vagyok cukorból vagy valami kibaszott porcelánbaba, akire vigyázni kell, de szerencsére õ nem is tart annak és tudja jól mi a jó. Egyre keményebb leszek és nagyon remélem nem fogja félúton abbahagyni a dolgokat, mert eskü kikötözöm és akkor meglovagolom, ha akarja ha nem, de kizárt hogy ne akarná max csak nem itt, de én nem akarok már innét mozdulni fõleg, hogy igen csak kemény már a farkam és be se férne nadrágomba.

- Itt akarod csinálni?- kérdezek azért rá.

- Naná.- elvigyorodom örülök, hogy egyre gondolunk. Tovább csókolgat és egy másik érzékeny pontom találja meg vagyis az egyik mellbimbóm, amiben persze, hogy szintén vagy piercing.

Mikor megtalálom az egyik mellbimbóját, benne a kis karikával, elvigyorodom.

- Te tényleg mindenhol ki vagy lyuggatva.- ez pontosan így van.  

- Nem tehetek róla, imádom a piercingeket... és a velük járó fájdalmat. – nyögök  fel. Enyhén mazohista beütéssel rendelkezek. Leveszi a felsõm majd eldönt az asztalon. Olyan kiéhezettel nézz rám, hogy még jobban felizgat sõt szinte zavarba hozz pedig ez nálam hihetetlen. Nem húzza a dolgokat és a felsõm testem kezdi el csókolgatni és harapdálni szépen kipingálva a testem. Élvezetesen vonaglok alatta már most úgy felizgatott, mint még soha sõt több élvezetet nyújt már most, mint más amikor már nagyban dug.  Amikor ismét betalálja az egyik piercingem még kéjesebben felnyögök, ahol található piercing sokkal érzékenyebb a testem. A farkam ismét masszírozni kezd ami még igen csak fáj, de így még jobban élvezem a dolgokat és az, hogy vérezni kezd kissé csak jobban beindít. Hirtelen a hasamra a fordít, mire rápillantok.

- Te meg mi a...- kérdezek rá, de nem tudom folytatni mert megérzem az ujjait a fenekemen és ez még jobban tetszik. Látom tetszik neki, mert igen csak élvezettel markolássza, de hát meg is értem, hogy tetszik neki, hiszen szép formás.

- Dekoratív vagy, mit ne mondjak...- most mondjon olyat amit nem mondok. Kajánul elvigyorodom imádom az e fajta bókokat.

- Kösz a bókot...

Ezek után bekapja a középsõ ujját és olyan erotikusan kezdi elnyalogatni, hogy szinte leesik az állam. Ez a pasi tudja mitõl döglik a légy vagyis éppen én. Miután végezz végighúzza az ujját a gerincemen majd belémnyomja a hosszú ujját tövig. Megremegek még hangosabban felnyögök. Nem szokott ez fájni, de õ úgy mozgatja az ujját, hogy kissé fájjon. Már most imádom tényleg tudja mi is kell nekem. A hátam csókolgatja fõleg, ahol piercingek vannak. Õ az elsõ akinek ennyire tetszik persze rajtam kívül. Mások még ha be is jöttem nekik azért ez sok volt nekik, de neki nem és végre egy olyan pasival vagyok, aki szintén rendelkezik jó pár fémmel. Hevesen mozgatja az ujját majd hirtelen még kettõt kapok, amitõl szinte felsikkantok.  A takaróba markolok, de már nekem ennél sokkal több kell. A nagy és kemény farkát akarom minél elõbb. Meg is osztanám ezt a vadállatommal, amikor hirtelen beront a munkatársa.

- Zach a kurva életbe is, itt van már a következõ kliensed te meg...- hordja le, de amikor kapcsolt totál elsápad. Szegény szerencsétlen nem számított erre. Én nem zavartatom magam sõt felõlem aztán elõtte is megdughat nem vagyok egy szívbajos srác.

- Kotródj ki, Jack, és hagyd, hogy tovább szórakozzak. A mai napra pedig nem fogadok több embert. Szabadságot veszek. – közli vele és még õ van felháborodva. Komolyan ez pasi tényleg haláli. Nyomatékosítva a dolgokat már a naciját húzza le, mire a csávókám tényleg kihúzz. Ismét csak a csõdörömre figyelek vagyis éppen a farkára, ami nagy, vastag és van benne egy piercing. Ez  nap tényleg isteni. Még sose dugott ilyen srác, csak álmodoztam róla erre most itt áll szó szerint minden értelembe elõttem.

- Úgy tûnik, nem csak én vagyok oda a piercingekért...- vigyorgok egyre jobban. Le se lehet vakarni a képemrõl.

- Én csak az intimebb darabokat szeretem. – ez nekem bõven elég.  Négykézlábra áll majd egy mozdulattal belémhatol. Felsikkantok na most már tuti hallanak minket, de pont leszarom ezt is sõt élvezem is. Nem kicsit fáj, de így még nagyobb az örömöm. Rögtön mozogni kezd ezzel fokozva az örömöm. Még sose volt bennem ekkora pedig volt dolgom elég sok pasival. Nem csak nagy, hanem tudja is használni. Jobban kinyomom a fenekem és én is mozogni kezdek. Erõsen szorítok végig a farkára, hogy még jobban legyen mindkettõnknek. Egyre hevesebbek leszünk és a levegõ csak úgy izzik körülöttünk. Annyira intenzív és vad az egész, hogy elég hamar elélvezek, de rögtön követ õ is és elmegy bennem. Fáradtan dõlök ki alatta. Komolyan egy több órás sex nem fáraszt ki ennyire és ki se elégít. Kell nekem õ és érzem ez még semmi ez csak egy kis ízelítõ miket is tud. Kicsit így vagyok még majd rendbe szedem magam. Nem mondok semmit egészen addig amíg fel nem öltözve hozzá simulok.

- Ez fantasztikus volt... megismételhetnénk. – lehelem a fülébe.

- Meg is fogjuk. És legközelebb felfallak...- elvigyorodom és még egy csókot is kapok. Nem szokásom kétszer dugni egy emberrel, de õ más.

- De addig is, üljünk be valahová ebédelni, mit szólsz? Meghívlak. Legalább megismerjük egymást. - mást ebben az esetben kiröhögnék, de õ ebben is különbözik. Tudni akarom milyen, megakarom ismerni õt. Nem hiszek a szerelembe és az a fajta kapcsolatba se, de ez nem jelenti azt, hogy nem üthetjük el az idõt kellemesen mindenféle kötöttség nélkül.

- Benne vagyok. - el is indulok ki. Jackre villantok egy szexi vigyort és még rá is kacsintok õ pedig mint egy szûz lányka pirulgat összevissza.

- Igen vicces a munkatársad. Komolyan az a fej amit vágott, hát kurva jó volt. – nevetek fel már kint.

- Na igen pedig lemaradt a lényegrõl, de az a kép még sokáig felfogom emlegetni. – vigyorog egyre jobban.

- Pedig még élveztem is volna, ha nézni. – nyalok végig az ajkaimon.

- Valahogyan sejtettem. Izgatott volna mi? Sõt ígyis izgatott, hogy csak egy függöny választ el minket igaz. – ránt magához és erõsen a fenekembe markol, mire felnyögök halkan. Legszívesebben ismét itt az utca közepén vele lennék.

- Nos eltaláltad. El se tudod képzelni mennyire perverz is vagyok. Még itt is csinálnám simán az utca közepén. Imádom megbotránkoztatni az ostoba embereket. – lehelem a fülébe és igen látványosan bele is nyalok.

- Alig várom, hogy megtudjam mennyire is vagy perverz kiscica. – búgja olyan erotikusan a fülembe, hogy kezd ismét beindítani.

- Meg is fogod tudni hamarosan. Én is kíváncsi vagyok te miket tudsz. Érzem csak egy kis ízelítõt kaptam még. – simulok jobban hozzá és végignyalok az ajkain.

- Igen ez jól eltaláltad, hogy csak egy kis ízelítõt kaptál csak aztán nehogy megijedjél cicus. – harap az ajkaimra.

- Kétlem, hogy tudsz olyat mondani és tenni, amitõl megijednék, de lepj meg. – vigyorgok és vadul megcsókolom. Nem bírom ki, hogy ne tegyem meg és nem is akarom.

- Megfoglak hidd el. – suttogja az ajkaim közé, de nem mond többet csak viszonozza a vad csókomat.

- Alig várom. – jegyzem még meg, de utána csak élvezem a csókját amíg egy barom be nem találj minket és elkezd beszólogatni, hogy mocskos köcsögök meg hasonlók. Elõször nem is foglalkozom vele és a drága vadállatom se viszont az fasz csak nem hagyja abba és engem kurvára felbosszant, hogy miatta nem tudok élvezkedni.

- Héé te fasz mégis mi bajod van? – szakítom meg a csókot és felé fordulok. Tipikus nyálas kis gazdag mitugrász.

- Elég egyértelmû, hogy a ti mocskos fajtátok. – ugrál tovább.

- A mi mocskos fajtánk? Hmm nem igen értem mire célzol nagyokos. – mondom igen unottan. Nagyon irritál a képe meg úgy az egész szövege és megjelenése.

- Nem érted? Ezt nem csodálom, mert nem csak undorító hanem ostoba is vagy a megjelenésedrõl nem is beszélve. Hogy nézel ki? – húzza el a száját.

- Hogyan? Na várj. – gondolkodom el. – Egyedien és rohadt jól. Nem vagyok egy a sok közül, ahogyan te. – közlöm széles vigyorral. Zach, aki csak hallgat erre picit felnevet. Meg is lep, hogy õ nem szól be, de lehet ez a fajta, hiszen nem is ismerem még.

- Még, hogy egyedi? Szoktál te tükörbe nézni? Felfordul tõled  a gyomrom. – szólogat be tovább vagyis inkább próbálkozik, de még ez is szánalmas.

- Igen szoktam és nagyon is tetszik, amit látom. Komolyan még izgat is a látványom. – vigyorgok. – Viszont mond csak, ha ennyire taszítalak akkor minek foglalkozom velem? El is mehettél volna simán mellettünk, de te leálltál és még mindig itt vagy. Annyira nevetséges vagy és a hozzád többi hasonló, ami elég sok. Mi zavar igazán? Hogy felvállaljuk magunkat? Hogy szarunk mások véleményére? Vagy talán az zavar, hogy nem te smárolsz velem vagy a szép fiúval? – vonom fel a szemöldököm. Nincs esélye ellenem egy ilyen fajtának soha.

- Mi van? Te tiszta hülye vagy és tényleg undorító. – milyen változatos szavakat használ. – Miért akarnék egy pasival smárolni? Elõbb döglök meg, mintsem, hogy egy pasi hozzám érjen. Sokkal jobb lenne nélkületek a világ. Az ilyeneknek meg kéne dögleni. Mocskos buzik. – üvölt már, de mielõtt bármit is mondanék Zach odamegy és nemes egyszerûséggel behúzz neki egyet.

- Most már fogd be mert kurvára unalmas vagy. Megfájdul tõled a fejem. – dörzsöli meg  a homlokát.

- Te szemét mit tettél? Ezt most megbánod. – próbálná megütni, de esélye sincs. Szexi piercingesem elkapja a karját és kicsavarja.

- Te fogod, ha nem húzod el nagyon gyorsan a beled. Felvilágosítalak a magadfajta azok csak igazán melegek csak titkolják pont ezzel a szánalmas viselkedéssel. – ott a pont erre gondoltam én is. Tényleg egyre jobban tetszik ez a pasi.

- Elment az eszed. Eresz el. – kezd el ficánkolni, de esélye semmi.

- Milyen szánalmas és unalmas vagy. – földre vágja és még egyet belerúg. – Na takarodj innét és máshol rontsd a levegõt. – a hangja rideg mégis nyugodt. Engem még ez is felizgat.

- Ezt még megbánjátok. – kaparja össze magát és elmegy szinte már sírva.

- Ezt a kis pondrót. – nevetek fel. – Nagyon tetszett amit csináltál. Azt hittem kimaradsz belõle, de ahogyan leverted meg amit mondtál, mintha számból vetted volna ki a szót. Nagyon tetszett. – vigyorgok egyre jobban.

- Nem is akartam, de már nagyon idegesített. Viszont most már menjünk kajálni. – ránt magához és lop tõlem még egy csókot, ami nincs ellenemre.

- Igen menjünk egyetértek. – harapok az ajkaira majd tovább megyünk.

- Én se akartam vele foglalkozni, de hát csak nem fogta be aztán már nem bírtam ki anélkül, hogy ne szóljak vissza. Megszoktam, hogy beszólnak a külsõmre és még élvezni is szoktam. Szeretem megbotránkoztatni az embereket, de megvédeni magam és kiállni az igazamért, még ha hiába is beszélek, mert úgyse fogja fel a kicsi agyuk és ezzel nem lehet mit tenni. – vonom meg a vállam.

- Osztom a véleményed. Kár is pazarolni rá több szót. Most biztos ment haza aztán nyalogatja a sebeit. – vigyorodik el.

- Az biztos, de hát magának kereste a bajt. Na de ennyit róla. – zárom le én is ezt a témát.

- Pontosan õ baja pont leszarom. – vonja meg a vállát és meg is érkezünk. – Itt vagyunk. Szeretem ezt a helyet. Jó a kaja és a kiszolgálás is.

- Na akkor csak jó lehet. – bólintok, majd bemegyünk és a teraszon foglalunk helyet. Tényleg nagyon hangulatos. Egyszerû mégis kellemes.

- Na és te mivel foglalkozol? – kérdezi közben már az étlapot vizslatjuk. Itt is meg vannak a kémlelõ pillantások, de csak ennyi mindenki törõdik a saját dolgával.

- Mi a tipped? – erre kíváncsi vagyok vajon a kinézetemhez mit párosít.

- Nos lássuk úgymond a komoly munkák kizárva, így pédálul ügyvéd tuti nem vagy. Nem mintha hülyének tartanálak csak ugye a kinézeted miatt. – mosolyodik el. Az a mosoly annyira szexi és csábító. – Nem is tudom mi is lehetsz. – gondolkodik el.

- Na igen az pont nem vagyok meg túl komoly munka is lenne nekem bár tény lyukat tudnék beszélni az emberek hasába. Jó színész vagyok. – nevetek fel. – Akkor elárulom. Pultos vagyok.

- El is tudlak képzelni. Na és hol? – kérdezi kíváncsian.

- A babylonba. Az egy pub. Szeretek ott lenni. Jól kijövök a munkatársaimmal és a fõnökömmel is. Tény a külsõm elsõre sokkolta, de megmondta õt nem a kinézetem érdekli, hanem a munkám arra meg nem lehet panasza. – húzom ki magam büszkén, de tényleg így van.

- Az a fõ csak az ilyen gondolkodás ritka. Még nem találkoztam ilyen extrém pultossal, de majd ellátogatok oda, de csak akkor ha kapok valami extra fincsiséget. – simít végig a combomon.

- Abban biztos lehetsz, hogy különleges kiszolgálást kapsz. – kacsintok rá.

- Micsoda megtisztelés, bár gondolom más is kapott már nem de? – vonja fel szépen ívelt szemöldökét.

- Nem tagadom, de egyik se volt ennyire szexi és jó mint te. – jegyzem meg.

- Ez alap. – nevet fel. Egója is van, de van mire.

Megrendeljük a kaját és persze italt is. Dumálni kezdünk, de igen csak titokzatos, ami még jobban tetszik. Én magam se árulok el magamról annyira személyes dolgokat, hiszen igen csak korai lenne és kitudja fogok e. Leginkább én beszélek a munkámról, hiszen sok élményem van, de õ is megoszt velem eseteket. Elmondom azt is, hogy fotózok és mivel a gépem nálam van elkezdek neki fotókat mutatni amiket tegnap hívattam elõ.

- Tényleg van hozzá tehetséged. – állapítja meg a nézegetés közben.

- Köszi. Te is állhatnál nekem modellt. Mit szólsz? – lelkesedem fel nagyon édesen.

- Talán lehet róla szó. Na és hogy akarod? Ruhában vagy anélkül? – simít ismét a combra de igen csak közel a farkamhoz.

- Mindkettõbe jó, de ruha nélkül még jobb. – vigyorgok majd áthajolva az asztal felett megcsókolom. – Mi lenne én lennék a desszerted szépfiú? – lehelem az ajkai közé.

- Gondolatolvasó vagy. – harap erõsen az ajkaimra. – Nos akkor én kimegyek a mosdóba. – el is indul kifele. Nem is kell több és rögtön odamegyek. Nem érdekel, ha feltûnõ hiszen még itt is dugnék vele az asztal tetején.

Beérve rögtön elkap és az egyik fülkébe húzz majd becsukva az ajtót nekinyom és vadul megcsókol.

- Mi lett volna, ha nem én vagyok? – lehelem az ajkai közé két csók között.

- Akkor kicsit meglepõdött volna az illetõ. – kuncog vele együtt én is, ahogyan elképzelem. Bejön egy pasi, hogy elvégezze a dolgát aztán hirtelen elkapnák, bár tény lehet még örülne is neki.

- Az biztos. – jegyzem még meg. Fordítok a helyzeten és én lököm az ajtónak. Felhúzva a pólóját a felsõtestét kezdem el csókolgatni, de nem idõzök sokat ott hanem egyre lejjebb megyek egészen le a farkáig, amin nacin keresztül végignyalok.

- Még itt úgyse kóstoltalak meg. – igen csak kiéhezetten közlöm vele és profi módon a számmal húzom le a sliccét.

- Szolgáld csak ki magad cicus. – túr a hajamba. Nem kell kétszer mondani és már elõ is veszem a farkát.

- Annyira szép. – nyalok végig az ajkaimon.

- Tényleg perverz vagy, de ez tetszik. – vigyorog. Csak bólintok, hiszen ez alap, hogy az vagyok, de még mennyire.

Végignyalok párszor a farkán majd a piercingével játszadozom el, ami nagyon kedvemre való. Kicsit így szórakozok majd bekapva a farkát szopni kezdem. Elõször lassan majd elnyelve a farkán egyre hevesebben szopok. Panasza nem lehet, hiszen jó vagyok és a nyögései is erre utalnak. A hajamat markolássza és a csípõjét mozgatva segít rá a mozgásomra, ami nem zavar pluszba élvezem. Néha a golyóit és szopogatom vagy éppen a kezemmel simogatom. Egészen addig szopom amíg el nem élvezz. Minden cseppjét lenyelem.

- Hmm fincsi. A legjobb édesség. – nyalok végig az ajkaimon.

- Akkor jöjjön az igazi desszert. – felránt magához egy forró csókra és erõsen a fenekembe markol majd a nacimba nyúlva két ujját mélyen felnyomja.

- Ahh ez nem szükséges.  A farkad akarom. Dugj meg keményen mutasd meg mennyire is vagy vad igazán. – lehelem kéjesen az ajkai közé.

- Egy ilyen kérésnek nem tudok és nem is akarok ellenállni. – ellép tõlem majd leül a wc lehajtott ülõkéjére és a naciját is lejjebb húzza. – Szolgáld ki magad. – simít végig a farkán, ami már ismét kemény.

- Ki is fogom. – kuncogok és lehúzom magamról a nacim. A farkam már nekem is igen csak áll. Ölébe mászok és egy mozdulattal magamba vezettem a farkát.

- Ahhh kemény és nagy isteni. – nyögök fel és rögtön mozogni kezdek.

- Te tényleg szereted, ha fáj. – nyal végig a nyakamon és harapni kezdi erõsen.

- Igen….. imádom….- nyögöm. Oldalra döntöm a fejem, hogy jobban hozzá férjen a nyakamhoz. Nem fogja vissza magát és még jobba kipingálja a nyakam néhol még a vérem is kifolyik, de ezzel csak jobban és jobban beindít. Megragadja a csípõm és õ is mozogni kezd hevesen velem együtt. Erõsen szorítom a farkát ezzel is sokkal több élvezetet adva midkettõnknek.Sokkal vadabb és keményebben dug, mint benned jobban elengedni magát, de biztos vagyok benne, hogy ez még mindig csak a kezdet.

- Ahhh ez tényleg egy jó hely. – kuncogok. Hajába túrva oldalra rántom a fejét és én kezdem kipingálni a nyakát.

- Mondtam….. ahh én…… - nyögi szexisen mély hangján. Hátra dönt picit és felhúzva a felsõm az egyik mellbimbóm kezdi el szopogatni. Többször meghúzza a piercingem a fogával majd áttér a másikra is és hasonlóképpen kényeztetni.

- Zach…. – nyögöm édesen majd hirtelen ajtónyitódást hallunk. – Bejöttek…. – vigyorodom el.

- Igen be. – szökik fel egy ördögi vigyor az arcára és nagyobbakat kezd el rajtam lökni végig megcélozva a gyönyörpontom, aminek meg is lesz a hatása és még kéjesebb lesz a hangom és hangosabb is.

- Cicus meghallanák. – nyal a fülembe.

- Pont…. leszarom.. – vigyorgok. Tõlem aztán ránk is nyithatnak itt se zavarna, ahol máshol se.

- Tudom….. de azért teszteltelek. – harapja meg a fülcimpám. Szabad kezével a farkam is simogatni kezdi többször is megpöckölve a piercingem, ami egyszerre fáj és izgat.

Egye hevesebb tempót diktál és ott csókol, harap ahol csak ér. Darabig bírom, majd egy nagyobb nyögés kíséretében elélvezek õ meg követve elmegy bennem. Rádõlök és hangosan lihegek ez sokkal intenzívebb volt, mint nála a szalonba.

- Na ízlett a desszert? Kaphatsz még repetát mondjuk nálam. – pillantok rá kipirult pofival. Többet és többet akarok belõle. – Vannak játékaim kipróbálhatod rajtam. – lehelem érzékien a fülébe.

Ma szabadnapos vagyok és az egyik barátnõm, aki egy sexshopban dolgozik lehívott magához, hogy kicsit szórakoztassam. Persze csak a haver a csaj, mivel nõkkel nem kezdek, de barátnak jöhetnek. Bírom õt na meg a helyet is jó pár dolgot vettem már itt és biztos fogok is talán ma is.

Elkészülök egy tapadós nacit veszek fel, egy atlétát, amibõl kilóg a csípõcsontom így az ott lévõ piercingeim is látszódnak. Imádom az összeset és annyira élvezem, hogy megtudnak rajta az emberek botránkozni. Bárki, aki kicsit kitûnik a tömegbõl, aki más, mint amit elvár az társadalom, azt a sok hülye szürke ember lenézi. Én élvezem, hogy egyedi vagyok és más vagyok nem egy a sok közül. A véleményükre pedig magasról teszek, csak a barátaim véleménye érdekel az más kérdés, hogy megfogadom e.

Bedobok mindent a táskámba, amit kell majd elindulunk. Most is megbambulnak, pedig nem is látják az összes ékszerem és még nem is vagyok annyira kihívóan felöltözve most önmagamhoz képest tökre visszafogott vagyok.

- Hello szépségem. – köszönök széles vigyorral, amikor belépek az üzletbe.

- Shou végre itt vagy. – ugrik a nyakamba. Elmosolyodom, magamhoz ölelem. Nem vagyok az a ölelgetõs fajta, de a barátaim mások na meg lányok már csak ilyenek.

- Micsoda fogadtatás. – kuncogok.

Leteszem, majd dumálni kezdünk. Mesél a pasijáról én meg szenvedek neki egy sort, hogy nem találok semmi jó pasit, aki végre tényleg igazán kielégítene. Pedig nincsenek nagy vágyaim, csak szeretnék egy vad éjszakát az meg csak hab lenne a tortán, ha egy kis kínzást is kapnék, de néha úgy érzem túl nagy vágyaim vannak, de legalább akkor jó keményen dugjanak meg de az se. Mostanság csomó puhapöcsûvel találkoztam, akikrõl elsõre azt hittem jó lesz velük, de hát nagyot tévedtem. Sara csak nevet rajtam, hiszen tudja, hogy ilyen téren se vagyok hétköznapi.

- Komolyan idióta pasik. – sóhajtok fel és a kezembe egy igen nagy vibrátort forgatok. –A másik meg akarok úgy piercinget, de ahova mostanság jártam az bezárt, mert a tulaj elköltözött. Kereshetek egy újat. – szenvedek.

- Majd ha tudok egyet szólok meg kérdezõsködöm. – kuncog édesen.

- Tündér vagy. – kacsintok rá.

- Bocs, de véletlenül meghallottam, hogy piercingest keresel. – szólal meg egy hang hirtelen mögöttem. Nem is figyeltem, hogy valaki bejött. Megfordulok és egy igen jóképû és különleges pasival találom szembe magam.

- Nos jól hallottad esetleg tudsz valakit ajánlani? – mérem végig igen csak feltûnõen.

- Igen és itt áll veled szembe. – vett rám egy igen sexi vigyort.

- Na és jó is vagy? Én csak profikhoz járok. – vigyorgok rá, de tényleg így volt.

- Emberedre találtál, de te tudod könyörögni nem fogok. – vonja meg a vállát és elindul kifelé.

- Ez tetszik. – jegyzem meg magamnak. – Édeském most lépek ezt nem hagyhatom ki. – nyomok az arcára egy puszit majd utána megyek.

- Akkor mutasd meg mennyire is vagy profi. – érem be õt. Elégedetten elvigyorodik.

- Úgy lesz. Mond hova akarsz ékszert? Ahogy elnézlek van már rajtad jó pár. – pillant rám. Micsoda szemek. Még sosem láttam ilyen szép szempárt. Ahogyan nézzem, egyre jobban tetszik. Magas, izmos, jóképû a stílusa egyedi és a kisugárzásában is van valami leírhatatlan.

- Legyen az meglepetés. – vigyorodom el sejtelmesen. – Sokkal több van, mint hiszed. – teszem hozzá.

- Már alig várom. – végigmér, úgy ahogyan én tettem az elõbb. Csak nem vonzódik a pasikhoz? Egyre érdekesebb ez a nap.

- Amúgy Zach vagyok. – áll meg és kezet nyújt.

- Shou igazán örvendek. – fogok vele kezet. Kell nekem ez a pasi. Még senki nem keltette fel pár perc alatt így az érdeklõdésem, mint õ.

- Számomra az öröm. – elengedi a kezem. – Itt is vagyunk. – belépünk köszön a munkatársának meg én is és hátramegyünk, ahol õ dolgozik.

- Nos, akkor elárulod, mely testrészeden mutassam meg milyen profi is vagyok. – van önbizalma bírom az ilyet.

- Inkább megmutatom. – vigyorodom el. Elkezdem kicsatolni az övem, majd kigombolom és lezipzárazom a nacimat. Mind ezt igen erotikus mozdulatokkal teszem és le sem veszem a szemem róla.

- Szóval a farkadba akarod? – vigyorodik el szélesen. Nem mondok semmit, csak lehúzom a nadrágom majd boxerem kicsit és leülök vele szembe. Nem vagyok szégyenlõs, miért is lennék, hiszen nagyon jó testem van.

- Eltaláltad itt még nincs. – simítok lazán végig a farkamon. Látom, tetszik neki amit lát. Most már szinte biztos, hogy bukik a pasikra, de ha mégse és hetero akkor is megszerzem magamnak volt már rá példa és ha valakit én kinézzek magamnak az a enyém lesz így vagy úgy.

- Ugye tudod, hogy fájdalmas? – vonja fel a szemöldökét, de már készíti is elõ a szükséges dolgokat.

- Igen tudom jól és hidd el nem ez lesz az elsõ fájdalmas piercingem ne féltsél te engem. – kacsintok rá. Mindjárt megtudja, hogy ezt én még élvezni is szoktam.

- Bevállalós vagy ez tetszik. – lefertõtleníti a farkam, mire picit megremegek, mert hideg. – Kicsit vizslatja a farkam, hogy hova is lõje pontosan és közben fogdossa is. Felnyögök erre többször nem fogom vissza még a hangom is. Õ csak vigyorog majd egy kattanás és a makkomban már ott díszeleg a piercing. Kissé fájdalmasan, de annál élvezetesebben nyögök fel. A hatása is meg lesz és kezdek merev lenni.

- Milyen édes és egyedi reakció. Mond csak miattam vagy a fájdalom miatt áll fel a farkad? – simít végig rajta.

- Ahh mindkettõ. Imádom az e fajta fájdalmakat, és ha egy ilyen pasi okozza, még jobban élvezem. – nyalok végig az ajkaimon. – Mond csak Zach nem akarod megmutatni miben is vagy még profi, mert lemerem fogadni, hogy másban is az vagy?– lehelek a fülébe és bele is nyalok, de ennyi nem elég és még a farkába is markolok. Talán õ meg is adja amire igazán vágyom ez a megérzésem.

Amikor Apple-chan odakísér a többiekhez, minden mosolyogva, vigyorogva köszönt. Mindenkit ismerek innen, legalább egyszer már mindegyikük volt a boltban, és a többségük vett olyan dolgot is, amit suttogva kérdezett meg, hogy van-e. Hát, ha az ember szexshopban dolgozik, több titkot õriz, mint egy gyóntatószék.

A szórakozóhelyet, ahova visznek, nem nagyon ismerem. Hallottam róla, hogy nappal valami kávézó, vagy teázó, és este vannak bulik is. De ahogy látom, a társaságban én vagyok az egyetlen, aki ilyen hiányos ismeretekkel rendelkezik a hellyel kapcsolatban, hiszen a kidobó is hatalmas vigyorral, integetve köszön a srácoknak. Aztán jön a hasonlóan barátságos pincérlány, aki valami fura, pink italt hoz ki. Az illata brutálisan jó, küllemre is tetszik, így inni kezdünk.

Már csak arra eszmélek, hogy a táncparketten vagyok, elõttem egy ultrabrutálhelyes Apple-chan, a hangfalakból andalítóan vad zene bömböl, én meg engedelmesen tekergetem a csípõmet Apple-chan kezei között. Jesszus! Honnan van nekem ilyen…. szexi mozgásom?! nem is lep meg különösen, hogy percekkel késõbb már egy sarokban faljuk egymást. Én kifejezetten örülök neki. Életem harmadik csókja az, amit Apple-chan elvett most, de örülök, hogy a harmadik az övé. Kegyetlenül jó pasi, és nagyon egymásra vagyunk kattanva. A többiek szednek szét minket nem is tudom, mennyivel késõbb a többiek szednek szét minket.

Innentõl megint kicsit homályos minden, de azt hiszem, sikerül a lelkükre beszélnem, és amikor megkérdezik, hogy hozzájuk haza, vagy kísérjenek el, szemrebbenés nélkül vágom rá, hogy Apple-chan mellett szeretnék aludni. Vonakodva bár, de belemennek. Amikor pedig otthon, a teraszon áll, mögé lépek. Hátra sem fordul.
- Azt hiszem, mi éppen valaminek a közepén voltunk, amikor elráncigáltak minket egymástól, nem? - Nem is vár tovább, halkan kuncogok fel, de azonnal megfordul, és újra falni kezdjük egymást. Most érzem, hogy nem fogunk megállni, de talán az alkohol hatása, talán Ringo személyes varázsa, de nem félek. Nem tartok a dologtól, és nem is gondolok bele, hogy ez nekem az elsõ komolyabb akcióm lesz, hiszen annyira elvarázsolnak a csókjai, az érintései, a nyelvének játéka, hogy eszembe sem jut, hogy a mellbimbóimat sem érintette még elõtte senki a nyelvével.

Átadom magam az érzésnek, és hagyom, hogy magával ragadjon. Élvezem, minden mozdulatát, minden érintése maga a tökéletes ajzószer, és akkor még el sem ért oda, hogy a farkincámat is simogassa. Aztán mikor oda is eljutunk, már nem tudom, hogy kínomban mit csináljak. Ha kiengedem a hangom, felverem a házat, ha nem nyögök, akkor felrobbanok. Nem tudom, mit szokás ilyenkor csinálni, de én a lepedõt markolászom, az ajkamat harapdálom, de amikor tényleg, komolyan a szájába vesz, nem bírom! Felnyögök, és nem sokkal késõbb el is élvezek. Szuszogok, próbálom rendezni a levegõvételeimet, és amikor rám néz, olyan fura a tekintete… csillognak a szemei! De így is mennyire helyes… elolvadok tõle!

nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy én is kényeztessem õt… annyira szeretnék neki én is örömet okozni, hogy remeg! A kezem magától mozdul, amikor elkezdem kihámozni a ruháiból, és ahogy egyre több bõrfelület válik szabaddá, egyre többet látok belõle, egyre jobban akarom.
- Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy uke vagyok? - kérdezem mosolyogva, mire bólint. Elkezdem azt csinálni, amit õ velem. A mellbimbóit nyalogatom, de nem sok szabad teret ad, mert a következõ pillanatban már felettem támaszkodik, aztán rám néz, és megint megcsókol.

- Biztos, hogy akarod, Sweety? - kérdezi, én pedig magabiztosan, mosolyogva bólintok. Hogyne akarnám! Jelenleg mindent akarok, amit õ adhat és adni képes! Újra megcsókol, közben pedig megérzem, hogy valami nagyon feszít a fenekemnél. A könny is kicsordul a szemembõl, annyira fáj hirtelen, de õ lassan, finoman csinálja, nem erõszakos, nem kegyetlen. Vár, minden ujja után vár egy kicsit, hogy megszokhassam, aztán lágyan kezd ollózni, azzal sem feszítve túlságosan, csak amennyire mindenképpen kell. Lassan már nem is fájdalomtól nyöszörgök a szájába, hanem a kéjtõl, ami csak arra késztet, hogy még ennél is többet akarjak belõle. Valami buta, ösztönféle dolog azt súgja, hogy nem tudok betelni az ujjaival, és a férfiasságát akarom! Én pedig ezen felbuzdulva, és kihasználva, hogy vékonyságomból adódóan a szokottnál is kicsit hajlékonyabb vagyok, lehúzom róla az alsót, lábbal.

Amikor kihúzza az ujjait, akaratomon kívül is felmorranok. Ám ahogy megérzem makkját a bejáratomnál, minden hang a torkomban reked, és amikor belém is hatol, hirtelen azt érzem, hogy hiába volt a tágítás, menten szét fogok szakadni! Már könyörögnék, hogy vegye ki, amikor az arcára nézek. Õ engem néz, fürkészi tekintetével az arcomat, és vár, hogy szokjam a dolgot, aztán lassan mozog, hogy ne okozzon több fájdalmat- Nem… nincs szívem kérni, hogy fejezze be,mikor ennyire élvezi. Bízom benne, hiszek abban, hogy jobb lesz, és hamarosan élvezni fogom.

….

És így is lett! A vége felé már attól a leírhatatlan kéjtõl nyögdécseltem, amit a férfiassága okozott, és amikor egy mély lökéssel eltalált bennem valamit, azt hiszem, láttam a csillagokat is! Folyamatosan ott bombáz,. mire lassan már a vágytól potyognak a könnyeim, hiszen el akarok élvezni végre, de az ujjai nem hagyják! Még lök rajtam párat, mire én szinte nyüszítek, amikor elélvezek… és azt kell mondanom, hogy ennyire jó érzést még sosem éltem át. Isteni volt… csak kár, hogy szinte azonnal elalszom a fáradtságtól.

Reggel szuszogásra, valami furcsán, fel és le mozgó dologra, és melegségre kelek. Eltelik pár perc, amíg egyáltalán sikerül elindítanom a folyamatot az agyamban: hol is vagyok? Bizonytalan elkezdem tapogatni minden bizonnyal élõ párnácskámat, mire felmorran. Megijedek, elkapom a kezem, és felkönyökölve nézek rá. Azonnal bele is pirulok a gondolatba is, hogy mi mit is csináltunk…

Tulajdonképpen azt hiszem, nem is lehetett volna nála jobb ember, hogy elsõ alkalommal velem legyen. Finoman bánt velem, nem volt durva, nem erõltetett semmit, minden úgy történt, hogy nekem is jó legyen. Mosolyogva simítok végig az arcán, szinte egy másik világban járok, ahogy õt nézem. Milyen helyes srác… milyen izmos, milyen kedves, milyen menõ, milyen… hah. Azt hiszem, akár órákig tudnám sorolni a jelzõket, de a fali óra szerint már hét van, és nekem még haza is kellene ugranom lezuhanyozni, aztán nyitás. Pedig mennyire kár, hogy…. hah. De jó lett volna, ha vele mehetek be. De olyan édesen alszik! Még az orrát is mozgatja néha! Imádnivaló pasi… és nincs szívem felkelteni.

Halkan kelek fel, próbálok nem zajongani, ezért is nehéz tollat és papírt keresni. De nem is találok, ami elszomorít. Végül, utolsó reményem az, hogy kint már van valaki, akinél hagyhatok neki üzenetet. Kezemben a pulcsimmal kilépek az ajtón, még egy utolsó pillantást vetve az arcára, és az ajtó kinyitása elõtt még egyet suttogva.
- Köszönöm, Apple-chan. Mennyei volt - mosolygok rá, és kimegyek. Hátam az ajtónak vetve sóhajtok fel, és konstatálom, hogy ez tényleg az õ házuk. Akkor… nekem ideje mennem, hiszen ha kések a melóból, morcos lesz a fõnök, és nem vehetem ki a mai béremet. Bár, nem is nagyon kell, hiszen vásároltam már, csak azért jobban szeretem, ha nálam van. Bármi történhet…

Épp a konyha és a nappali közti átvezetõn lépkedek, amikor valaki köhögését hallom. Rémülten pillantok a pult felé, de csak Hiro-sant látom.
- Megijesztettél - suttogom, ahogy a mellkasomra vezetem a kezem.
- Nem akartam - vigyorog. Milyen fura most… kicsit félelmetes. - Már mész is? Apple-chan morcos lesz.
- Ezért szeretnék veled üzenni neki - lépek közelebb. - Nem találtam a szobájában papírt és tollat, de nekem muszáj mennem. Haza kell ugranom zuhanyozni, és kilenckor nyitnom kell. Megmondanád neki, hogy ha van ma ideje, akkor ugorjon be? Ebédelhetnénk együtt, ha ráér - mosolygok, õ pedig bólint. - Köszönöm. - Gyors hálapuszit nyomok az arcára, és már rohanok is az ajtó felé. - De el ne felejtsd!
- Ne félj, nem fogom - kacsint rám, de most olyan furcsán gonosz volt az arca… nem tudom. Talán csak beképzelem. Mindenesetre remélem, hogy tényleg átadja az üzenetet Apple-channak. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy megdu… szóval… sze… vagyis… hogy… kihasználtam. Jesszus, mikre nem gondolok már megint! Hiro-san biztosan átadja az üzenetemet!

*~*~*~*~*~*~*~

De akkor miért nem jött be ebédre?

….

Vártam õt, egész nap, és már este hat van. A kedvéért még cukrot is vettem, de nem jött. Talán õ volt az, aki… nem! Erre gondolnom sem szabad! Biztos, csak valami közbejött neki, és nem volt ideje beszaladni. Igen, biztosan ez a helyzet. Nem lehet, hogy csak arra kellettem neki, és most nem is fog keresni. Nem, ezt nem hiszem! Õ nem ilyen…

De… mi van, ha mégis? Ha csak elvette, ami szerinte járt neki és ami felkeltette a figyelmét? Hiszen már a parkban is a fenekemet bámulta. Talán akkor eldöntötte, hogy kellek majd neki, és meg is fog kapni. Aztán amikor megvoltam, akkor nem is fog már keresni.

Szomorúan kezdek zárni, hiszen így is két órát ráhúztam a nyitvatartásra miatta. Mázli, hogy reggel beugrott a fõnök és szólt, hogy elutazik pár napra, szóval még ki kell cserélnem az ajtón az értesítendõs részt. Beírom a saját nevem, a címemet, telefonszámom meg ugye nincs… mert mobilra még nem tudtam összespórolni. Egy hétig lesz távol a fõnök, addig nekem kell tartani a frontot, és bízik bennem. Nagy lehetõség ez! Talán, ha sikerül a dolog és nem lesz baj, akkor kapok fizetésemelést is!

Épp a kasszát számolom le, mikor meghallom az ajtócsengõt. Reménykedve kapom oda a fejem, és szomorúan sóhajtok fel, amikor csak Hiro-sant látom meg. Örülök én neki is, csak… nem õt vártam.
- Tama-chan - szólít meg kedvesen. - Zavarlak, látom.
- Nem, gyere nyugodtan - kérem mosolyogva. - Talán… valaki kért, hogy ugorj be, mert neki nem volt ideje rá? - Felsóhajt. Miért sóhajtozik…? - Hiro-san…
- Sajnálom, Tama-chan. Én megpróbáltam beszélni vele, de azt mondta, hogy egy alkalom elég is volt neki. - Döbbenten meredek az elõttem álló férfira. Ez… ez annyira nem vallana Apple-chanra!
- De hát… õ… nekem…
- Azt mondta, hogy nem ígért neked semmit.
- Nem adtad át az üzenetemet? - kérdezem kicsit idegesen, de nem kiabálva, még a hangszínemen sem változtatva.
- Dehogynem! Akkor mondta, hogy nem érdekled. - Közelebb lép, mire én automatikusan zárom a kasszát, és hátrálok. - Ne félj, nem akarlak bántani - mosolyog megint, de most is olyan félelmetes.
- Menj el. - Nem mozdul. - Kérlek, Hiro-san! Be kell zárnom, és nem akarom, hogy baj legyen! Menj innen! - Már hangosabb vagyok. - Menj már! - kiabálok rá hisztizve, mire felhúzza a szemöldökét, megrántja a vállát, és szó nélkül kisétál.

Annyira nem hiszem ezt el! De… de egész nap nem jött. Akkor most… nem tudom. Sírni kezdek, így számolom le végül a pénzt, de szerencsémre nem tér el túlságosa, így kicserélem az értesítendõs táblát, és pityeregve indulok haza. Az én pici lakásom… még akkor is, ha tele van patkánnyal, pókkal és csótánnyal, de az enyém! És azok az állatok soha, de soha nem tudnának engem bántani, kihasználni!

Épp a park mellett haladok el, amikor ismerõs hangot hallok. Ez Apple-chan! Veszekszik valakivel! De… de miért, és ki lehet az? A másik felet pont nem látom, de nem is akarom. Szó nélkül haladok el mellettük, hiszen itt kell elmennem, nem kerülök, mert az egy óra, és éhes vagyok. Makacsul a földet bámulva lépek el mellettük, és nem is történik semmi, tovább vitáznak, pár percig… Aztán hirtelen Apple-chan…
- Sweety! Állj meg! - szól utánam, mire én eszeveszett futásba kezdek. Mit mondhatna nekem?! Hogy sajnálja, hogy így alakult, és nem akarta, hogy Hiro-san közölje?! Mit mondhatna, amivel nem töri össze a szívemet ennél is jobban?! Csak kiabál, és fut, de egy idõ után nem hallom, és nem is látom. Talán sikerült leráznom végül!

Percekkel késõbb már otthon vagyok, az ajtónak döntve a hátam sírok, keservesen. Hogy lehetek ekkora lúzer?! Hogy a fenébe hihettem el egy olyan jó pasinak, mint Apple-chan, hogy akar tõlem valamit?! Neki egy olyan idióta hülye, mint én, nem pálya. Csak… csak együtt voltunk, és kész. Neki ennyi volt, én meg heverjem ki, ahogy tudom.

Már vörösre sírtam a szemem, és egy patkányt simogatok. Õ gyakran jön oda hozzám. Kaunak neveztem el, mert szerintem baj van a szemével és az orrával, hiszen a többi patkány kerül engem, õ viszont mindig odamászik hozzám. Most is… de õ legalább nem ver át! Ám önsajnálatomban az ajtón kopogás zavar meg, és egy túlontúl ismerõs hang.
- Nyisd ki, Tama-chan! Kérlek… - szólít.
- Nem! Nem akarlak látni, vagy beszélni veled! - kiabálok vissza sírva, összerezzenve.
- Hallgass meg…
- Mit tudnál mondani nekem?! Hiro-san mindent elmondott! - kiabálok ki megint, de már remeg a hangom, annyira sírok.