A napom a szokásos teendõk elvégzésével indul. Fürdés, fogmosás, fésülködés. Tökéletesen kell kinéznem, ez az elsõ munkanapom. Basszus, már azt sem tudom, mikor melóztam utoljára. Remélem, nem egy rohadékot kapok bossnak. Rühellem, mikor minden szarért belém kötnek.

Magamra kapok egy csini, fekete pólót, ami rásimul a mellkasomra és a hasamra. Hadd csodáljanak csak, imádom, ha figyelnek. Hozzá egy fekete farmert is felveszek, majd magamra kapom a laza csukáimat, és útnak indulok. A telefonomat basztatom, így fontos embernek tûnök. A lépcsõházban elkap a szomszéd, szektás pasi. Úh, a hideg ráz tõle. Alacsony, pocakos, kopasz emberke, az orra, mint egy krumpli. De ami a legérdekesebb, hogy állandó mosoly ül az arcán. Mintha be lenne szívva. Anyám, eszembe nem jutott még ez. Baszki, ezek a hülye szektások tuti drogot gyártanak a tárolójukban, azért nem mehet be senki.

- Simon! Jó reggelt! Ugye nem keltette fel a kis Milosh? – vigyorog rám.

Ilyen egy elbaszott nevet. Mint egy középkori számítógépes játék karaktere. Milosh a rettenthetetlen, ki pallosával lesújt a gonosztevõkre. Éljen a haza!

- Viszont – sóhajtom. – Tudtam hát.

Dehogy tudtam. Csak megint kikúrtul udvarias vagyok. Persze, ezt senki sem értékeli, miért is tennék? Így is megkapom a magamét a lakóktól. Nem egyszer hallottam már a dagadt vénasszonyokat rólam fecsegni. „Simon, tudja a drogos a negyedikrõl!” Basszátok meg, nincs is pénzem anyagra, hogy lennék már drogos? Különben is, csupaszív imádomavliágot családról inkább el lehetne képzelni, hogy drogosok. Az a rohadt szekta. Szombaton van az ünnepnapjuk, olyankor mindig buliznak. Azok a förtelmes zenék, jaajj!!

Mindegy, most hál’ Istennek, dolgoznom kell. Nem vagyok én vallási guru. Faképnél hagyom az öreget, és elhúzok a melóhelyre. Egy puccos kis irodába megyek, ahol kiosztják a magamfajta buger melósok teendõit. Lássuk, lássuk, valami elõadóterembe kell menni, szerelni. Még jó, hogy a haverokkal sok kocsit loptunk, legalább tudom mi a különbség a csavar és a kalapács között.

Ez a többi melósról nem mondható el, fiatal mitugrász az összes. Baszki, az egyik hülye egy hangfalat emelget. Lehet vagy ötven kiló vasággyal együtt. A hangfal keret nélkül annyi, mi lesz ebbõl? Sejtettem, meghúzta a derekát, balfasz.

Hõs lovagként indulok a pórul járt segítségére. Ámulnak, mikor könnyûszerrel megemelem a nehéz hangfalat, és a helyére billentem. Heh, így kell ezt csinálni, nyomorékok! A fizikai munkát ezek után rám hagyják, õk az apró virágcsokrokat ragasztgatják fel a falra. Valami marha nagy megnyitó lesz, ha így ügyeskednek. Fehér rózsák, még fehérebb szövetek. Mi lesz itt, esküvõ?

Rahedli széket hozunk be a srácokkal, a közben összetákolt színpad felé irányítjuk õket. Klafa, tehát ez itt a nézõtér, odafent pedig valami elõadás lesz. Azért az esküvõs ötletem sem volt olyan szar. Minden olyan giccses, az embernek hányingere lesz tõle. Emlékszem, anno a mi iskolai elõadásunkhoz mi rendezkedtünk be. Nagy kartonokból vágtunk ki színes figurákat, azokat ragasztgattuk a falakra, vagy fûztük fel õket egy damilra, és lógattuk a nézõtér felé. Sokkal családiasabb volt a hangulat, és hiába volt az elõadásunk szar, mégis állva tapsoltak nekünk. Ez tuti valami sznob faszság lesz, a szagáról érzem.

A székek behordása után felmászok a színpadra, és igyekszem megfelelõen rögzíteni a szõnyegfélét. Szegény elõadóknak nem mehet szálka a talpába. Az én tenyerembe viszont annál inkább…

Észreveszem, hogy egy alacsony fiú nézelõdik a színpad elõtt. Nem rossz, épp a fogamra való. Tuti sportol valamit, a lábain látszik, hogy használja õket. Édes tekintetét fürkészõn járatja végig a termen. No, fene, ha munkás vagy, fiam, akkor azonnal ugorj ide, és segíts!

- Hallod! Gyere már ide! – szólok oda neki.

Megilletõdve rám néz. A fény megcsillan a krémszínû szemein, vékony hajszálai meglebbennek a mozdulattól.

- Igen, te, gyere már! – sürgetem.

Nem tudja, mit akarok, mégis készséggel áll rendelkezésemre.

- Ezt nyomd már le, mert a büdös életben nem végzek ezzel… - morgom.

Halványan elmosolyodik, és ránehezedik a puha szövetre. Szögpisztolyommal sorban belõdözöm a széleket, míg a fiú tartja az anyagot. Szép sima lesz a színpad felülete, tökéletes munkát végeztünk.

- Ah, kösz! Téged is az a barom Fischer alkalmaz? – veszem elõ a cigisdobozom.

- Nem – rázza meg a fejét.

Felvont szemöldökkel kitaszigálom a bejárathoz, majd füstölgõ cigarettával fordulok felé.

- Hát akkor ki? – érdeklõdök.

- Senki. Én fellépni jöttem ide.

Hoppá, ezt elkúrtad, Simon. Most rajtam van a megilletõdés sora. Kicsit sápadtan meredek az édes ábrázatra, majd a fejem megrázva fújom ki a bennem rekedt füstöt.

- Na, ne szopass, akkor minek vagy még itt? – kérdem lazán.

- Csak ellenõriztem a terepet – mosolyog rám.

Baszki, most kihasználja a helyzetet, hogy beégtem? Na neeee… Az már igazán övön aluli lenne.

A nagy nap elõtt este érek haza a kondiból.Fáradtan dölök el az ágyba.Gondolkodok milyen fogásokat vessek be.Meg természetesen a rekord állitásojn is gondolkodok hogy sikerül-e és hogy emkkora sebességel fussak neki az ellenségnek.Felállok kimegyek a konyhába és megvacsizok lassan és elmosogatok majd elmegyek lezuhanyozni majd befekszek az ágyba.Szinte rögtön elalszok annyira fáradt vagyok.Reggel fdelkelek lezuhanyzok és elmegyek készitek magamnak kávét.Megreggelizek és megiszom a kávét majd felöltözök és a derekamra csatolom az ECW világbajnoki õvemet és vállamra teszem a WWE csapatbajnoki õvemet.Beülök a kocsimba és a sulihoz megyek ahol megállok és még kicsit ülök a kocsiban és kicsit félve szállok ki.Bezárom majd bemegyek a suliba ahol egy ketreces ring vár.Ijedten nézem és félve megyek az osztályomhoz a csapattársam ott áll és mosolyogva köszön nekem.Pacsizok vele kicsit félve.Mikor meghaljuk a bemondó hangját bolintunk majd elmegyünk.Az ellenfél már a ringben áll.Ekkor szólal megy a csapattársam zenéje aki vigyorogva fut a ketrec elé és már hatalmas tapsvihar van.és az ellenfél a következõt mondja nekünk.
-John és Kazuya nektek annyi....
De végig sem tudja mondani és megszólal a zeném szinte mindenki örjöng.Felüvöltve örjöngve futok a csapattársamhoz pacsizunk letesszük az õveinket és bemegyünk a ringbe mely körül a ketrec helyezkedik el.Mutatom hogy én kezdem erre a csapattársam kimegy a ringszélére és az egyik ellenfél marad ellenem bennt.Mikor kezdõdik a meccs egymásnak esünk.Megüt elesek felállok megütöm és hasbarúgom erre összegörnyed.felállitom a kezénél fogom meg és megrántom az egyik irányba és neki esik akkora erõvel a korlátnak hogy vissza esik arról ekkor felemelem és levágom a ringre  üvöltve állok fel és kezdem rázni a  kötelet ekkor a másik ellenfél fut nekem John befut és beleugrik így eltarolva azt mindketten uyganazt a kivégzõt készitjük elõ.Mindketten az elelnfelek fejét húzok a két lábunk közé és kulcsoljuk össze hasuknál a kezeinket és emeljük öket a nyakunkba egyszerre és vágjuk le öket egyszerre  majd felállunk üvöltve és a kötelet kezdjük rázni és a csapattársam kimegy a ringszélére.Kimegyek és a ring alányulok és kiveszek egy hosszú láncot.Félbe hajtom és úgy megyek be a ringbe és mikor az egyik már négykézláb volt a hátára ütök a láncal erre az üvöltve esik újra össze és újra rácsapok a hátára a láncal.Ezútán a kezemre csavarom a láncot és mikor feláll megütném de kivédi és megüt úgy hogy eldölök mint egy zsák krumpli.Elveszi a láncot és azzal kezd ütni.Kigurulok a ring mellé és õ is kijön és a ketrecbe vágja a fejemet.Ekkor felüvöltök a fájdalomtól az én csapattársam neki esik a másik ellenfélnek közben.Én nehezen térdrõl állók fel és kapom el a torkánál az ellenfelet és felemelem és levágom a márvány köre. a két lábánál fogom meg és hátrább húzom és gyorsan dölök el és így õ belerepül a ketrecbe majd felállok és felállitom felemelem és nekifutok a ring szélének az ellenfél összeesik üvöltveközben a felõlem levõ kötélrõl pattanna vissza a másik ellenfél de kihuzom a lábát és úgy huzom ki és ütöm annak a fejét  a ketrecbe és lököm vissza a ringbe.Mikor a mellettem levõ próbál felállni a hajánál fogva állitom fel majd felemelem  úgy hogy a térdei között helyezkedik el a feje és úgy rogyok térdre és hangosan felüvölt.Majd megyek a ringbe és mutatom a hurrikán jelét.Ekkor már a kommentárotok megszólalnak.
-Úristen!Hurrikán!Vajon összejöna  rekord kisérlet amirõl mesélt nekünk?Gyerünk Kazuya drukkolunk.!
Mondják örjöngve.Mikor felkell az ellenfél a ringbe nekifutok teljes gõzzel és felemel és hatszor pördülök végig a nyakában és úhy rántom le a ringre.A kommentárotok örjöngve üvöltik hogy sikerült.Mikor kinti ellenfél is feláll nekifutok a kötélnek ráugrok és a kötélrõl ugrok rá a kinti ellenfélre aki félre áll és belerepülök a ketrecbe és elkezd vérezni elég durván a  fejem.Felállok nehezen de ekkor már szögesdrottal körbecsavart székkel áll mögöttem az ellenfél és a hátamba üti azt és összeeesek üvöltve és rázkodok a földön.A csapattársam ugrik rá a kinti ellenfélre és segít fel engem.Nekidölök a ketrecnek és pihenek kicsit majd körbenézek és felemelem a kezemet és elkezdik a nevemet kiabálni.Felemelem a széket és azzal kezdem el ütni a fekvõ ellenfelet aki úgyanugy rázkodik ettõl mint én.Majd mikor próbál felállni fejbeütöm és összeesik és neki is nagyon vérzik már a feje.Térdre rogyok és pihenek.Majd mikor mindketten felállunk elkezdjük egymást ütni majd mikor térdre rogy elkezdem erõsen ütni majd hasba üt ekkor hátrállok kicsit és feláll majd nekem fut ekkor én elfordulok és lökök egyett a hátán és belefut erõsen a ketrecbe és hátraesik felé térdelek és elkezdem erõsen ütni a fejét majd ezekútán felállok és kitépem a lépcsõt  a helyérõl és felemelem a  vállamra és mikor feláll nekifutok és mikor nekiütközök elesik.Belököm a ringbe majd egy csapat kivégzõt csinálunk meg az ellenfeleken a csapattársammal amire egy emberkén szisszent fel a közönség és tús vezsélyt csinálok de kijön belõle.Táltott szájjal nézek fel.Az osztályomra nézek végig nézek rajtuk Mazeeren akar meg a szemem és egy mosolyt engedek el.Anyám és úhom aggodva figyelnek az osztály mellõl.Húgom már sír is.Nehezen felállok és mutatom hogy csapat hurrikán jön.Mikor feláll az egyik nekifutunk engem feleme és a nyakában kezdek pögöni a csapattársam meg a derekánál és együtt rántjuk le erõsen és és lábkucsba fogom az egyiket a csapattársam a másikat meg kézkulcsba fogja.Együtt kopoktatnak hármat tehát feladják.A csapattársam zenéje szólal meg majd az enyém és kiesek e ketrecbõl és mászok az õvem felé de összeesk és folyik a vérem.Orvosok futnak oda és látnak el a csapattársam felésegit és rámadja az õveket és felemeli a kezét és az én kezemet.Ezekútán a  termünkbe megyünk az opsztállyal és pihenek legtöbben graturálnak.Mikor vége az órának megyünk a másik terembe.Azonban Mazeert körbeállják és elkezdenek kötözködni vele.kezembe veszem az egyik õvet és nekifutok és megütöm az egyiket aki megszédül a másikat leköpöm a harmadiknak meg megtaposom a lábát.
-Tünjetek innen gusztustalan férgek.Hagyjátok már szegény gyereket.-Mondom rájuk nézve idegesen közben ránézek Mazeer-re és bólintok és elinduloka  terem felé de õ jön utánam.

-Nem kellett volna...Idióta barmok nem kell velük foglakozni-mondja rámnézve gyõnyõrû szemeivel.

-Tudom de nem birom az ilyet látni.Muszály segítenem úgyérzem-Mondom rámosolyogva és megsimogatom a vállátt.

Ekkor jön a tanár és megyünk be és helyezkedünk el a padok között fáradtan dölök el a padon és pihenek a tanár persze rám szól mire nehezen felemeelem a fejemet ami rögtön vissza is zuhan.Hamarosan elalszok és a tanár ébreszt fel az óra végén.Nehezen szédülve állók fel és megyek a kocsim felé és mikor beültem bekötöm magam és iszok az energia italomból amit mindig tartok a kocsimban és beinditom a kocsit és elindulok haza ahol rögtön beveszek egy fájdalom csillapitot és eldölök az ágyamban.