Nagy nehezen felálltam a kanapéról, s megindultam utána. Az agyamban a fogaskerekeim kattogtak, a szemétség emésztése folyamatban volt. Hisz ez az volt: el akart mindentõl vágni. Mindentõl! 

Ennyi erõvel azt is mondhatta volna, hogy vágjam le a hajamat rendesen, szedjem ki a fémet a pofámból és tanuljak meg unalmasan öltözködni. Pf! Meg még mit nem. Szemüveget ne szerezzek be? Olyan kurva vastagot, minden szempontból? Görcsöt a tökömre? Na?

Megfordult a fejemben, hogy elbasztam. Vettem volna buszjegyet Londonba: a nyelvtudásom úgy is elég volt az alaphoz a sok rock számból, emellett ha benne van az ember több ragad rá, vagy mi.

Míg duzzogtam, Rafael kipakolt a hûtõbõl mindent. Mikor bezárta rendesen kongott az ürességtõl: kicsit otthon éreztem magam. Nálunk is mindig ez volt.  A nagy, jó negyedbõl kikukázott, nagy melóval megjavított masinában nem volt soha sok kaja: általában a kenyér fellelhetõ volt benne, vaj, valami olcsó szalámi, néha yoghurt, valami zöldségféle, ha én költöttem rá, akkor hús is, vagy ha összeütöttem, akkor kaja is. Oh, a tojást kihagytam! Imádtam mindig is, hogy minden szart belevághattam, kenyér közé tehettem is elmajszolhattam. Jó volt, finom, változatos, könnyen elkészíthetõ.

- Ülj le – zökkentett ki a gondolataimból Rafael. Épp a felháborodottság s nosztalgia kellõs közepén jártam. Addig fel sem tûnt, hogy két kézzel fogtam a szék háttámláját, s nem a semmibe, hanem Rafaelre meredtem. Halovány mosoly ült az arcán, kellemes melegséggel csillogtak szemei. Szóval szart a tini hisztimre. Aha… okos. Legalábbis biztosan ezt hitte. Lassan leültem a székre, s amint a pasi is neki fogott kenyeret kenni, én sem zavartattam magam. Rögtön kinéztem mit fogok rá rakni. Mindenbõl egy kicsit.

- Holnap hány órád lesz? –érdeklõdött, míg a szépen csillogó késével egyenletesen eloszlatta a vajat a karéj kenyerén. Én már rég összedobtam a sajátomat, s nagyot haraptam bele. Ahogy csináltam az étvágyam is visszatért az éhséggel.  Nem értettem miért érdekelte, de azért elkezdtem gondolkozni.

- Hét, asszem – feleltem rágás közben, teli szájjal. Marha büszke voltam magamra, hogy így is érthetõ lett. Legalábbis Rafael arcáról azt olvastam le, értette.

- Értem. Akkor majd el is megyek érted. Háromkor végzel? – tette fel marha lazán a kérdést, én meg kurvára örülte annak, hogy lenyeltem a falatot, ugyanis ha nem, biztosan beledöglök, ahogy a torkomon akad.  Mi. A. Szent. Szar.

- Hogy mit csinálsz?! – adtam hangot ama kibaszott nagy döbbenetnek, ami elkapott. Rögvest próbáltam az állam darabjait felszedni a padlóról, a plafonra felkenõdött homlokomat pedig le. Újra el kellett mondania, tesztelni akartam a füleimet, nem e szartak be a túl sok max hangerõtõl.

- Arra gondoltam, hogy reggel elviszlek a sulihoz és délután megyek érted. Hogy ne kelljen buszoznod s kicsit tovább bírj reggel aludni – intézte el egy vállrándítással. Egy szaros vállrándítással. Ja, persze. Elfelejtettem: most épp sznobosít.  Szóval semmi felesleges dolog, olyan, mint a tömegközlekedés, pf, az nem való már ide. Kocsi. Házhozszállítással! Tudjak tovább aludni, mert ugye, nekem ez jár... mert jár. De miért? Miért ilyen figyelmes…?

- Még a végén elhiszem, hogy arany seggem van – kuncogok inkább, s törõdöm a fényûzéssel. – Marha jó lesz a többiek féltékeny képén röhögni – ugrik be az egyik legjobb dolog a világon, míg összedörzsölöm tenyereimet, s ördögien grimaszolok. Bekaphatják majd az arany dákómat is, gyémánt golyóimmal!

Betömtem két fullos szendót, utána ittam rá vizet, meg kaptam tejet is, mert a jó kisfiúknak az is jár. Ahogy megittam, Rafael rögtön küldött mosakodni. Gondolhattam volna, az egész arra ment, hogy kifektessen. S az a gáz, hogy marha jól haladt vele. Már a fürdõszoba felé érezhetõen nyomott voltam, amikor pedig beálltam a zuhanyrózsa alá, s kellemes meleg vízzel lecsapattam magamról a nap mocskát, szempilláim egyre nehezebben voltak hajlandóak nem lecsukódni. Mikor kijöttem a gõzfelhõbõl, Rafael is igyekezett letudni az esti zuhanyt. Nem emlékszem mikor jött ki, ugyanis beájultam a kanapén, a szó szoros értelmében.

*~*~*~*ÿ(°)ÿ*~*~*~*

Semmit nem álmodtam aznap éjszaka, sõt, abban sem voltam biztos, hogy a beájult pózból én elmozdultam. Az elsõ dolog, ami derengeni kezdett a sötétségben, hogy a gatyám a seggemen lógott, s hogy valaki a vállamat taperolta. Az utóbbi ésszerûen jobban zavart, így a hasamra fordultam. Bassza meg, hagyjon békén, akárki is az. Azonban nem, nem hagyta abba. Már a hátamon éreztem az érintést, s õszintén, kurvára zavart.

- Dögölj már meg, az isten bassza meg… - morogtam a párnámba félálomba.  Csak azért nem nyúltam a kézhez – reméltem, hogy az volt -, mert annyira kényelmesen feküdtem.

- Alex, kelj fel.  Suli van, s nem fogsz idõben elkészülni. – Ismerõs volt a hang… kellett egy kis idõ, míg felfogtam hol vagyok s kivel. Ja, igen. Anyám kirakott, nem tartottam a seggemet. Befogadott egy pasi, amit még midig nem igazán fogtam fel s értettem, de megtette. S gazdag. Van mosógépe, ami szárít is, külön szekrénye a cipõknek, sõt, a kibaszott kanapéja is kényelmesebb, mint az én ágyam fénykorában volt.

- Mi a fene…? – morogtam, majd lassan a férfi felé. A hajam alól is felismertem Rafaelt, s jól kivettem a mosolygó ajkát, s csillogó szemeit.  Mi a jó istent csinált…? Felkeltett? Emellett mitõl van mindig ilyen kibaszottul boldog képe? Valamit szed és nekem nem ad?!

-  Kelj fel szépen és kezdj el készülõdni. Ha kérsz valamit reggelire, akkor megcsinálom addig. – Õ akar NEKEM reggelit csinálni? Mi a szar? Lehet még az ajkaim is elnyíltak döbbenetemben, majd átgondolva, miszerint a gyomrom reggel nem befogadó képes, csakis kávéra, megráztam tagadóan a fejemet. – Oké. Kávét esetleg? Vagy valamit? Bár a kávé nem túl jó éhgyomorra… Biztos nem kérsz enni?

- Nem, kösz – feleltem, majd nagy nehezen felültem. Igaza volt, be kellett mennem az iskolába. Utolsó évem volt, legalább felmutathattam valami istenverte papírt.

- Akkor nyomás készülõdni! – küldött felém egy életvidám, friss mosolyt. Én próbáltam ám viszonozni, komolyan! Csak olyan fintor lett belõle, amibõl a büdös fenébe nem mondta volna meg, hogy reggeli mosolynak indult. Pedig de.

Rafael elment a dolgára, így én is nekiláttam készülõdni. A cuccaim még a táskáimban voltak, így kitúrtam pár cuccot, s bevonultam a fürdõszobába. Felrángattam a fekete csõgatyámat, magamra húztam a szürke pólómat, sõt, a kedvenc kis drágáimat is magamra aggattam. Az összes szögecses karkötõmet s bõrszíjas drágáimat. A nyakörvemet csak azért nem raktam fel, mert nem találtam, s nem volt kedvem mindent feltúrni érte. A szemceruzám azonban már a kezemben volt, s nem tétlenkedtem. Lányokat megszégyenítõ precizitással húztam ki mindkét szememet egy-egy egyenes vonallal. Mikor végeztem, vetettem magamra egy utolsó pillantást. Valami hiányzott… valami… a dzsekim!

Nagy léptekkel siettem az elõtérbe, s boldogan akasztottam le a fogasról. Feltûrtem az ujját, hogy a csuklómon lévõ ékszereim jól látszódjanak. Ezután Rafael felé néztem, aki pont akkor állt fel a székrõl s lépett a hûtõhöz. Megmondtam neki, hogy nekem nem kell reggeli, de mégis valami zacskót vett ki, benne pedig szendvicsfélével. Lehet magának csinálta… Próbáltam rendezni az arcvonásaimat, míg felé lépdeltem. Nem. Kibaszottul benéztem, ugyanis határozottan felém nyújtotta.

- Nem tudtam, hogy szoktál e kaját vinni a suliba, vagy hogy hogyan oldod meg az ebédet… Gondoltam csinálok valamit, amit elvihetsz. Igyekeztem azokat a dolgokat belepakolni, amiket tegnap este is ettél. – Rakjuk szépen össze, amit leszûrtem a dologból. A faszi, aki igazából két napja ismert – mit ismert, tudta, hogy létezem… nem, az már egy ideje megvolt, mindegy! -, aki magához vett, miután az anyám kibaszott, úgy döntött bevisz s hazahoz a suliból, s emellett – aláhúzva, vastagon, dõltbetûvel, kurvára kiemelve – szendvicset csinált nekem. A suliba. Sõt, bassza meg, azt is megjegyezte elõzõ este mi a szart raktam bele, amit már ÉN nem tudtam!

Csak néztem a fejét, hogy komolyan gondolja e, meg a szendvicseket, hogy tényleg ott vannak e. De mindkettõ olyan valós volt, hogy fel kellett végre fognom: egy szinte vadidegen csinált nekem életemben elõször reggelit, a suliba. Meg úgy alapjáraton. Még jobban felém nyújtotta, mintha csak jelezte volna, hogy: vedd már el, basszus! Tiéd!  Hát bassza már meg! Mi a fene ütött ebbe a csávóba? Lassan elvettem a csomagot, benne a kajával. Ténylegesen a kezemben tartottam, ami csak azt bizonyította, hogy tényleg… TÉNYLEG kaptam a faszitól szendvicset.

- Itt mentem körbefosom a bokámat, ember… - dünnyögtem az orrom alatt, míg leszegett fejjel a táskámba górtam a kajámat. Rafael is magára vett egy kabátot, majd lementünk a mélygarázsba a kicsi kocsijához. Beültem, ölembe vettem a táskámat, majd egész végig az elsuhanó épületeket figyeltem. Megfordult a fejemben, hogy egyszer, ha minden olyan jól menne, mint a mesékben, az én terveim alapján is fel fognak húzni egy házat. Rafael is kussban törte a fejét, remek háttérzajt adott a motor dorombolása. Mikor a suli elé értünk szó nélkül nyúltam a kilincsért, hogy bemehessek, s akár egy kinyalt picsájú kis ficsúr, végiglejthessek a folyosón, hogy „ki szállt ki egy ford mustangból, cukorpofák, na ki?”.

- Alex, várj egy kicsit! – vágott közbe Rafael, mire én kíváncsian felé fordultam.  - Emlékszel arra, hogy tegnap mirõl beszélgettünk? – S lám, elkúrta a feelinget. Azt a szart már rég elfelejtettem, pontosítva hat pecsét alá rejtettem, de õ ezen emésztette magát.  Pont ezen!

- Ja, asszem – dünnyögtem, majd vagányul elrendeztem egy vállrándítással. Égtem egy kis figyelemért, ki kellett szállnom a kocsiból. Azonnal!

- Akkor kérlek próbáld ahhoz tartani magad ma a suliban. Jegyzetelj, figyelj oda… - kezdett bele, mire én felhorkantottam s közbe vágtam.

- Esetleg piros almát ne vigyek a tanároknak? – szarkazmus, gúny, mogorva hangnem… Max ha leköphettem volna elõtte az almákat. Meg amúgy is, ki õ nekem, hogy így pattog a sulis szarokon? Senkim. Anyám szart rá… erre õ kioktatott! Dühöngtem magamban, sõt, egészen felháborított a tény, míg õ csak vett egy mély lélegzetet és folytatta a baromságait.

- Semmi ilyet nem kérek kölyök. Csak azt, hogy igyekezz, s ezt lássák is rajtad. Néha akár jelentkezhetnél is… - az egyik szemöldököm, hirtelenjében azt sem tudom melyik, felszaladt homlokom tetejére, lassan már a hajamban veszett el, mert ezt õ SEM gondolhatta komolyan.

– Bár az is elég, ha csak odafigyelsz és jegyzetelsz. Elõször ennyi is elég, majd a többit lassan. – Milyen többit? Mit? Mi a fészkes fenérõl beszél? Én nem fogok szódaüveg szemüveget hordani, a hajamat lenyalni, meg a gagyi ingekben járkálni, az meg aztán végképp felejtõs, hogy ÉN kimenjek a táblához, és bõszen magyarázzak arról, hogy… mit tudom én mirõl!  Segget meg végképp nem nyalok!

– Akkor… legyen szép napod és sok sikert. – S itt jöttem rá, hogy ez a faszi ki akart nyírni. Tuti, basszameg, tuti!

Legyen szép napom és sok sikert? Ez honnan szedi ezeket? Honnan? Ki mondott neki ilyeneket? Esetleg az… anyja? Az enyém nem csinált soha ilyet. Soha. Futott át a fejemen, s hirtelenjében azt sem tudtam, hogy ezzel a gondolattal mit kezdjek. Mindig is tudtam, hogy anyám soha nem került volna fel a mintaszülõk listájára, de… ennyire… nem, ennyire nem lehetett elmaradott. Vajon a nagyszüleim is így bánhattak vele? Ilyen trehányul, sehogy, gondoskodás nélkül? Azért volt õ is ilyen… mert ezt látta. Ugye?

Nem szerettem volna magamat tovább ezen emészteni, ideje volt mennem, hogy jó fiú lehessek. Aprót biccentettem köszönés gyanánt, hogy aztán otthagyhassam azt a nyomasztó légkört, ami a kocsiban uralkodott. Emellett Rafael tekintete… kezdtem úgy érezni, hogy olyan szinten sajnált már, mint egy útszéli, elcsapott ebet. S ezt nem akartam. Nagyon nem. Engem senkinek nem kellett sajnálnia, emellett nem volt miért. Enni ettem, az alapvetõ cuccaim megvoltak, volt fedél a fejem felett, naponta tudtam fürödni… sõt, anyám se loholt folyton a nyakamba. Mi kellett még? Mi?

Annyira gondolkoztam, hogy nem figyeltem megbámulnak e vagy sem. S annyira gáz volt, hogy nem is érdekelt abban a pillanatban. Csak az számított, hogy bejussak a nagycsarnokba, s leülhessek egy padra, majd a zenelejátszómat elõszülhessem s düböröghessen valami. Bõszen kerestem a táskámban a masinát, aztán belebotlottam a szendvicsekbe… a kezembe fogtam, nézegettem a két háromszög alakú biszemfaszomat. Határozottan ott voltak, s vigyorogtak, hogy egyem meg õket… nem reggeliztem. S asszem biológián, még évekkel ezelõtt vettük, hogy fontos a reggeli étkezés, hogy használni tudjam az agyamat. Azt, ami megmaradt belõle… szóval izzítottam a motorjait, hogy készen legyen a megmérettetésre.

Lassan bontottam ki egyet, kicsomagoltam a gondosan becsomagolt szenyát. Néztem egy darabig, magam sem tudom miért, vagy hogy meddig. Majd miután visszaküldtem a barom gondolataimat, a nagy számat betömtem a Rafael által legyártott szendviccsel. Elrágcsáltam, közben figyeltem a népet. Életem elsõ, más által készített s csomagolt kajája. Legszívesebben leléptem volna Dennishez egy jó kis vízipipázásért, de hamar kivertem ezt a fejembõl. Rafael megígértette velem, s éreztem, hogy igaza van. Ennek az egész szarságnak súlya volt, baszki. Rendesen nyomta a mellkasomat.

Akartam én mindezt? Akartam valaki lenni? Hamar válaszolt a büszkeségem: minden vágyam az volt, hogy bemutathassak a világnak. Rafael pedig esélyt adott erre. Élnem kellett vele… meg kellett mutatnom. Mindenkinek.

 Aztán pedig letolhattam a gatyámat, hogy csillogóra nyalják a seggemet.

*~*~*~*ÿ(°)ÿ*~*~*~*

Sohasem gondoltam volna, hogy a komoly órai koncentrálás fárasztó. Pedig az. Kibaszottul fárasztó. A nap végére csak egy dolog járt a fejemben, hogy aludhassak. Mindent – nagyjából – végigjegyzeteltem, a szinte üres füzeteim máris szebben néztek ki. Volt egy sanda gyanúm, hogy Rafael megkérdezi majd miket csináltam az órákon. Az utolsón már félig aludtam, szóval ott el-elcsuklott a toll vége a papíron, érdekes firkákat eredményezve.

Mikor kifelé tartottam az épületbõl, hamar kiszúrtam a fényesre mázolt, dögös vörös sportkocsit. Rafael nem szállt ki, csak lehúzta a vezetõi ülés ablakát, s félig kidugott kézzel cigizett. Pár arra járó meg is nézte, jó, konkrétan mindenki õt bámulta. Oda lett a fáradtságom, a reggeli gyomorgörcsöm, az egyetlen dolog ami érdekelt az volt, hogy láthassa a suli, én BE fogok szállni abba a kocsiba.

Megálltam egy pillanatra, majd kihúztam magamat, kinyomtam a mellkasomat, beszívtam a hasamat… mindennek tökéletesnek kellett lennie. Megindultam magabiztosan a kocsi felé, olyan lazán, amit nem szégyelltem. Hüvelykujjaimat beakasztottam a nadrágom zsebeibe, vadítva a dolgon egy kicsit, s széles vigyorral a képemen lépegettem az autóhoz. Mire odaértem, a környezõ összes szempár rám szegezõdött. Igen, ezt akartam, ezt. Már Rafael is érdeklõdve figyelte az elégedett képemet, fõleg mikor fél kézzel, marha lazán kinyitottam a sportkocsija ajtaját.

- Nem viszed kicsit túlzásba? – mosolyogta, míg én csak vigyorogva álltam ott.

- Lehet, de baszki… kurvára élvezem! – vigyorogtam.

- Látom, látom… - nevette halkan, majd intett a fejével, hogy szálljak be. – No, gyere.

- Na, még egy kicsit… - rúgóztam grimaszolva. – Csak egy kicsit, hogy mindenki idenézzen, csak egy kicsit!

- Addig ott akarsz állni? – méregetett. Nos, mivel behajoltam a kocsiba, hogy szemkontaktust felvehessem, érdekesen kiállt a hátsó részem. Esdekelve pillogtam rá, míg õ a nevetését elfojtva, grimaszolva nézett rám, az egyik szemöldökét felvonva. – Tényleg így akarsz ott állni?

- Még egy kicsit – suttogtam, de szépen ejtettem ki a szavakat, kerekítve a számmal.  – Mindenki néz már? – kérdeztem, mire õ kicsit feltolta magát az ülésben, én pedig arrébb dõltem, hogy kilásson.

- Határozottan érdekesnek találják a sportkocsimból kilógó hátsódat – bólintott.

- Fasza! – kiáltottam szinte elégedetten, majd gyorsan kiegyenesedtem, s hátranéztem. Tényleg, atyaég, néztek a kis patkányok! Elégedett vigyorral a képemen vágódtam be a sportkocsiba, majd húztam magamra az ajtót, s az ölemben lévõ táskám csatjait babráltam. – Mehetünk! – lelkesedtem. – Oh, el is felejtettem. Szia! – intettem kezemmel neki egy szép íveset, míg õ halkan felnevetve indította a kocsit.

- Szia neked is – válaszolta szórakozottan. – Milyen napod volt? – A képemre fagyott a vigyor. Komolyan úgy maradtam, baszki. Ezekkel a… kedves szarokkal kikészített. – Alex? – nézett rám értetlenül, míg én megköszörültem a torkomat, s elintéztem egy vállrándítással.

- Szarnak nem volt szar…

- Rossz napod volt? – nézett rám aggódva. – Beszóltak, vagy valami?

- Nem, semmi ilyen! – legyintettem. – Próbáltam figyelni, ahogy mondtad, meg jegyzetelni… elsõ két órában még komolyan, ilyet nem mondtam még életemben, de marha lelkes voltam. Rendesen ittam a szavait a tanároknak! – kezdtem bele a mesélésbe, elég könnyen. – Pedig francia volt… utálom a nyelvtant. Szívás. Beszélni tudok, anyanyelvem, írni nagyjából, de nekem senki ne jöjjön azzal mit s miért használok úgy, ahogy… szíves. Komolyan.

- A reáltárgyak mennek jobban, de megértelek – mosolyogta, míg lekanyarodott az egyik lámpánál.  – És a többi?

- No harmadik óránál már alább hagyott a lelkesedésem. Aztán utolsónál már félig aludtam! Nem mondtad, hogy ez ilyen fárasztó! – szóltam rá, míg õ zavartan felnevetett.

- Mármint?

- Ez a figyelj s jegyzetelj szarság… A nap végén már golyóztak a szemeim, fájdogált a fejem, és komolyan úgy éreztem, mintha lehúztam volna vagy négy-öt órát a raktárban. Igaz, asszem gyorsabban is telt az idõ, bár mikor az angol tanárnõ, az a ribanc, elkezdte kérdezgetni a szavakat, amiket jövõ hétre kellene megtanulnunk, hát baszki, azt hittem lenyomom a torkán a krétát, de az összest amit az iskolában fel tudok lelni, hogy aztán porosat fingjon! – Rafael valami érdekes, torokköszörülés hangot adott ki magából. – Pardon. Semmi ilyen nem fordult meg a fejemben. A tanárokat tisztelni kell. Értem én, értem… piros alma, arany alma – magyaráztam össze s vissza, de már közben nyúlt a szám, két mondatonként ásítottam. – Szóval amúgy nem volt gázos, csak ez a… ez a figyelés lefárasztott – ásítottam egy könnyfakasztóan, majd szipogva lejjebb csúsztam az ülésen.

Arra keltem, hogy Rafael gyengéden rázogatta a vállamat. Szokása volt már, komolyan. Laposakat pislogva néztem rá, egy „hö?” kíséretében, míg õ mosolyogva intett a fejével felfelé. A kocsiban ültünk, én a táskámat öleltem, az ajtó felé kucorodva. Nagyot ásítottam, majd nagy nehezen kimásztam a kocsiból. Rögtön neki is dõltem, fordult a világ, de rendesen. Beszívtam egy jó adagnyi levegõt, majd elindultam Rafael után.

Megebédeltünk, vagy nem is tudom minek lehetne hívni. Rendelt tengergyümölcsei tálat, s révén, hogy mindig is imádtam mindent, ami a vízbõl jött ki, boldogan majszoltam mellette az ebédlõasztalnál. Nagyjából fel is keltem, õ pedig gondoskodott arról, hogy ez így is maradjon: beszélgetett velem, rendesen kikérdezte mit tanultunk aznap, sõt, kaja után elõ is vetette velem a cuccaimat, s nekiesett átnézni miket kell tanulnunk. Nem tetszett még mindig a dolog, fõleg, ahogy kérdezgetett. Felmérte a károkat. Nos, azért büszkén mondhatom, olyan eget rengetõek nem voltak. Én legalábbis így gondoltam.

Leültünk, s együtt megcsináltuk a leckét. Sõt, az angol szavakat is átvettük, ha már úgy leszidtam a tanárnõt.

- Kápráztasd el.

- Megdugni nem fogom – közöltem vele undorral a képemen, amire meg õ lesett rám nagy szemekkel. – Köztudottan ez a baja. Rég lett elintézve. De nem fogok a közjavára tenni, az biztos! – közöltem vele, míg õ a kézfejével megpiszézte magát.

- Értem, értem… akkor csak tanuljunk tovább.

- Szerdán, vagyis holnap, meg csütörtökön és pénteken általában melózok – bukott ki belõlem. Ettõl a bevételi forrástól nem akartam elesni. Kinéztem egy fasza bakancsot… meghaltam volna, ha nem lehet az enyém.

- Aha… és szeretnél holnap is? – mért végig, mire én bólintottam. – Hol és mit dolgozol?

- Délután, zárás után egy vegyeskereskedésben töltöm fel a polcokat – feleltem, míg a kezemben tartott tollal játszottam. – De mehetek is, ugye?

- Nos, nem támogatom, de… te most engem kérdeztél meg, hogy mehetsz e? – lepõdött meg egy pillanatra, mire elvigyorodtam.

- Csak nálad csövelek. Otthon sose volt kérdés, mentem én magamtól. De nálad sok minden, sõt… mondhatjuk minden totál más. Gondoltam közlöm, meg megkérdem… hogy tudd.

- Nem bánom, míg tudsz mellette a tanulással foglalkozni és teljesíteni. Azonban, akármennyire is szeretnéd, ha egyik is megbukik, nem engedlek tovább.  A saját érdekedben. – S ennyivel le is rendeztük.  Egyelõre.

Az aznapi házi s kis pótlás után fáradtan, de egyben sokkal okosabban ültem le az egyik fotelbe. A kanapén még az ágynemûm volt, szépen összehajtogatva s elpakolva. Rafael biztos rendet rakott utánam, ami sosem volt az erõsségem. A lapos tévét bámultam egy darabig, míg Rafael a dolgozósarkában ücsörögve ügyködött valamin. Este nyolc óra volt, valami bûnügyi sorozatot néztem üres tekintettel, egészen addig, míg a fejem hátra nem bicsaklott, s ki nem feküdtem. Újra. Aznap másodszor.

Valamikor az este folyamán Rafael felkeltett, elküldött mosakodni, amit marha gyorsan letudtam, félig aludva górtam le magamról a göncöket, a fürdõszoba egyik sarkában volt a zoknim, a párja pedig átellenben. Csak miután sikeresen lemostam magamról az iskolaszagot, s nagyjából felébredtem, másztam ki. Megtörölköztem, magamra rángattam az alvós pólómat a „Fuck off, I’m sleeping, until I want”felirattal, no meg egy kissé lyukas, de alváshoz megfelelõ rövidnadrággal. Rafael még fent volt, mikor vénembereket megszégyenítve bemásztam az „ágyba”, s az orromig betakaróztam. Az se érdekelt, hogy még dolgozott. Szörnyen fáradt voltam.

Reggel kezdõdött minden elölrõl: az öregfiú keltett, én készülõdtem, õ szendvicset csinált nekem, odaadta, elraktam, majd beszálltunk a vörös kocsijába, kirakott a sulinál, vigyorogva, kidüllesztett mellel besétáltam, csengõig betoltam a kajám felét, majd jöhettek az órák. Nem lógtam. Két hete ment mindez, és nem lógtam. Megfordult a fejemben? Minden egyes nap.

A rajztanár egyszer az óra után külön hívott, hogy mikor érkeztem az iskolába… aztán nem értette miért röhögtem ki. Szegény pára… Bár megdicsérte a technikámat – amivel maaarhára nem volt egyedül -, amit én teli szájjal vigyorogva meséltem Rafaelnek. Õ csak mosolyogta vezetés közben az élménybeszámolómat. Minden délután ez ment. Elfecsegtem neki kinek-hogy-miért szóltam be. Bizonyos szinten biztosan élvezte, ugyanis mindig vigyorgott. Sõt, lehet várta is, mert mikor behuppantam mellé, már vigyorgott. Én pedig, mert olyan jó fej csávó vagyok, meséltem. Úgyis lerítt róla milyen unalmas életet folytat, hát feldobtam neki.

Szerda, csütörtök és péntek esténként három órákat lehúztam a boltban. Egyszer szombat délelõttömet is ott töltöttem plusz pénzért. Nehezen, de rávettem Rafaelt. De szívás volt, mert nem maradhattam csak kilencig. A bolttulajjal megbeszélte. Igen, mert oda is vitt meg hozott, mint valami kis ficsúrt. A tulajnak persze nem volt vele gondja – csak még erõltetõbb tempóban kellett feltöltenem a polcokat. Nem kaptam annyit, mint az esti minimum négy óráért, de na… ez is jó volt, révén, hogy kajára se kellett költenem.

Aztán ami a pénzem legnagyobb részét vitte mindig el, az a pia volt… s révén, hogy két hete nem vettem, sõt, a cigit is Rafael állta, a kis pénzecském biztonságban volt. Egyelõre.  Azonban piszkosul hiányzott a buli, a haverok, a részegen eltöltött órák s marhaságok… nem volt semmi érdekes az életemben. A napi rutin is kezdett eltompítani, s hiába millió ember mûvelte ezt, szívás volt. Nagy szívás. Érlelgettem egy darabig… hogy szép piros legyen. Mikor már kibaszottul untam az esti tévézést, s hogy Rafael is akkortájt dolgozott, az unalmat és a szürke életet... Szóval kivertem a hisztit. De csakis férfiasan!

- Nem tudok tovább koncentrálni, nem megy! Már mindenhol egyenleteket látok, angolul, mondatelemzéssel, szakrajzokat hangjegyekkel, mert kottázok is, mikor az utóbbi szerintem totálisan feleslegesen számomra.  S ne nézz így, tudom, hogy az! – kezdtem bele egyik hétvégi délután, a sokadig tanulási óra után, normál hangerõvel, csak épp egy fokkal magasabb hangszínnel. – Nem megy, ha a szart is kivered belõlem, akkor se tudok már koncentrálni. Olyan szinten… bediliztem, hogy néha azon kapom magamat, s ezt jól figyeld, mert ez rettenet lesz, hogy perverz öröm jár át, ha a táblához kimehetek s megoldhatom az egyenletet minden gond nélkül… Én! Érted? Perverz öröm! Perverz! – doboltam a tollal kétségbeesetten a füzeten.

- Értem, értem… de így is elég jól bírtad – hümmögte elgondolkodva, mire nagy szemekkel néztem rá.

- Bocsánat? – Szinte a magas cével kérdeztem.

- Suli, meló, és pluszban a pótlások is sok erõt vesznek ki… aztán teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az az esti kis tévézés a te életviteled után egyáltalán nem kielégítõ – mosolygott zavartan. – Másom meg nincs… S megértelek tényleg. Kell egy kis kikapcsolódás, gondolkoztam már én is ezen… de nem jutottam semmire.

- Meg kellett volna kérdezned – néztem rá furcsán. – Ilyen egyszerû…

- Persze, igazad van… s tudod mi tudna segíteni? – kérdezte érdeklõdve, míg én nagy szemekkel figyeltem õt. Lassan felemelkedtem a székbõl, szinte a képébe másztam az asztalon keresztül. A szemeiben döbbenet mellett egyfajta értetlenség is megcsillant, de totál nem érdekelt.

- El. Kell. Mennem. Bulizni – suttogtam átszellemült fejjel.

- Nem támogatom – vágta rá rögtön homlokát ráncolva. Én csak még közelebb hajoltam hozzá, szinte már a képébe szuszogtam. – Alex… tényleg nem támogatom…

- Be. Fogok. Dilizni – taglaltam továbbra is, hátha így hatásosabb, de nem másztam volna ki a képébõl, eszem ágában sem volt. Mélyen a szemeibe néztem, azt akartam, hogy lássa a lelkem szenvedését. Sivatag voltam pia nélkül, nem nõttek a vodka s bor fáim! – Sõt, már kurvára közel vagyok hozzá. Ilyen pici – mutattam a lehetõ legkisebbet az ujjaimmal – választ el attól, hogy lecseréljem a ruhatáramat okos tojás ruhákra… Ha nem engedsz el, én komolyan mondom… egyik este lenyúlom a laptopodat, használom a youtube-ot és a fertõtlenítõ alkoholt vedelve pucéran fogok a nappalid közepén kánkánt táncolni…

- Alex… - csúszott kicsit hátrébb a székkel.

- Halál komolyan beszélek…

- Az a baj, hogy tudom – motyogta. – Adj egy kis idõt, jó? Átgondolom.

*~*~*~*ÿ(°)ÿ*~*~*~*
Zene 2

Átgondolta, egyet értett. Éjfél és egy között haza kellett esnem, nem lehettem csutka részeg, emellett a szórakozóhely nevét is le kellett firkantanom neki, meg hogy merre van. Persze ahhoz is ragaszkodott, hogy elvigyen, de nem érdekelt, ha a vörös verdájából kiszállhattam, oh, egek, beleremegett a gyomrom. Vadító volt, el tudtam magamat képzelni, és atyaég, milyen belépõnek számított!

Izgatottan kezdtem el készülõdni, a Rafael által vett, kicsi, cipõszekrényhez hasonló szekrényembõl szedtem elõ egy fekete nadrágot, s egy szürke, „Just F#&@k it” feliratú, enyhén simulós, rövid ujjú pólót. A szekrényem tetején voltak egy kis kosárban az ékszereim s smink cuccaim, azokat is bevittem magammal a fürdõszobába. Ugyanis az öltözködést tök nyugisan mûveltem le a nappaliban. Sminkelni azonban nem ott akartam… Rafael ki is röhögött volna. Éreztem.

Elsõnek az ékszereimet aggattam magamra: nyakamba a szegecses nyakörv, csuklóimra fásli szerû anyagot tekertem, hülye haveri szokás volt ez, aztán jöhettek a „karkötõk”. Végül a régen használt orrkarikám is elõkerült, pontosítva egy vadiúj, mert a régit elhagytam… még mielõtt összeismerkedtem volna Rafaellel. Emellett csakis buliba raktam be – s lám, kislámpa gyullad a sötétségben, igen, csutka részegen hagytam el az elõzõt valahol Párizs belterületén -, mert aludni kibaszás volt benne. Legalábbis nekem… nyomta az orromat.

Ezek után jöhetett a smink: fekete szemhéjfestékkel körbenyaltam a szemeimet, elkentem õket, majd kihúztam a szememet. Addig baromkodtam, míg nem tetszett a végeredmény. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben, s sietõsen kisiettem az elõtérbe a bakancsomért. Volt még egy kis waxom, hogy csillogjon a babám. Fel is kaptam, az alján lévõ fekete krémet óvatosan rákentem. Rafael pedig érdeklõdve felkapta a fejét a mozgásra, révén, hogy épp valami könyvet bújt a kanapén, ami mögött nemrégiben elsuhantam, akár egy punk-rock szellem.

- Készen vagy?

- Még egy pillanat! – szóltam vissza menet közben. Szépen kipofáztam a babáimat, fel is húztam õket, s jöhetett a dzsekim is. Szerettem. A vállán kissé megkopott, de még mindig hegyesen álló tüskék voltak, enyhe bõrérzetû volt, a vizet se engedte át, meg még meleg is volt. – Készen vagyok, mehetünk! – Pár másodperc múlva már Rafael is ott volt, hogy cipõt húzzon… csak éppen elõtte végigmért. Pimasz mosollyal álltam a tekintetét, ami lentrõl indult felfelé, s megakadt az arcomon. Sokáig nézett, nagy szemekkel, én pedig csak vigyorogtam tovább.  Ez az, nézz csak! Elértem a kellõ hatást, marha boldog vagyok.

- Hûha… - bukott ki belõle, mire én elnevettem magamat. – Ezt nem is láttam még… - mutogatott a saját orrára, én meg értettem a célzást.

- Ja, a bika karikát? – vigyorogtam, majd incselkedõen beleakasztottam a kisujjamat, s kicsit megmozgattam. A képe basszus mindent megért! – Csak buliba veszem fel. Na, menjünk! Az én idõmbõl megy! – álltam arrébb izgatottan, hogy fel tudja venni a cipõjét. – Siess, siess!

- Telefon nálad van?

- Jól õrzött helyen az irataimmal – kacsintottam rá, majd igazítottam meg a nadrágomat, mire a szemöldöke felszaladt a homlokára. – Vicceltem! – röhögtem, majd lehúztam a dzsekim cipzárját, s megmutattam a rejtett, belsõ zsebet. – No para. De siess már! Kilenc lesz, négy órám van még a tombolásra, amivel feltöltõdhetek. – Csak mosolyogta, csinos masnit kötött a sportcipõjére, majd felhúzta a kabátját.

Lementünk a kocsiba, én izgatottan ücsörögtem mellette, szó nélkül. Megadtam a címet neki, a DPS helyett én navigáltam. Nem a legputrisabb környéken volt, de bõven messzebb a centrumtól. Ahogy kiraktam a lábamat a kocsiból, szippantottam egy mély levegõt a környék büdös levegõjébõl. Oh, ez hiányzott! Ismerõs, gyomorfelkavaró szagok. Rafael fintorgott is, de már elhozott s kiszálltam, nem tudott visszarángatni. Nem tehette… ez kellett nekem. Elköszöntem tõle, s a megbeszéltek szerint elhadartam melyik busszal megyek haza. Révén, hogy nem akartam felverni, elég volt egy kómás a kocsiba éjszaka. Gyorsan elköszöntem tõle, becsuktam a kocsi ajtaját, s siettem is belépõt venni.

Rég jártam arra, de megismertek… széles vigyorral a képemen hagytam, hogy a kézfejemre nyomják a foszforeszkáló pecsétet a belépésnél. Remegõ gyomorral, izgatottan léptem be, ahol rögtön megcsapott a pia, cigi s izzadt testek illata, keveredve enyhe parfümmel, amit annyira szerettem. A fények villogtak, az emberek a zenére vonaglottak.  Magabiztos léptekkel indultam meg a törzshelyünkre. Nem kellet csalódnom, jó pár haver ott röhögcsélt, piával a kezükben, cigizve. Felismertek.

- Alex! Idetoltad a kinyalt picsádat? – röhögött fel Dennis. – Gyere, gyere! – integetett, hogy üljek mellé. Nem is tétováztam, lehuppantam mellé és egy bige közé. Nem kérdezett a kiscsaj semmit, csak egyszerûen a számra hajolt s adott egy nyelves üdvözletet. Boldogan játszadoztam kicsit vele, marha rég smároltam vagy dugtam. Minden porcikám ki volt éhezve egy kis kényeztetésre. Nem finomkodtam, durván toltam a nyelvemet a szájába, s faltam, ahogy csak lehetett.

- Szia neked is szivi – duruzsoltam, míg a többiek csak nevették a kiscsaj kifulladt ábrázatát. Csókot akart, megkapta! – Van valami cuccod? – kérdeztem rá rögtön, tétovázás nélkül, mire Dennis vigyorogva nézett.

- Mennyid van? – rögtön adtam is neki egy húszast. – Fû jó? – Rögvest bólintottam, õ pedig a kezembe nyomott két szálat, sõt egy pohár löttyöt is. – Abszint. – Rögtön le is húztam, majd hörögve nyújtogattam a nyelvemet. –Elszoktál, pöcsös! Anyád azt hittem viccelt, mikor azt mondta, odaköltöztél egy gazdag faszhoz.

- Ja… amúgy… tényleg elköltöztem… várj… jártál anyámnál? – néztem rá döbbenten.

- Ja, lógtál három karton cigivel basszus, erre közölte velem az a kurva, hogy elszívta – közölte velem bosszúsan. – Utána mondta, hogy leléptél – tette hozzá egy vállrándítással.

- A cigik miatt kerestél…? – motyogtam, mire õ rám nézett, mintha idióta lennék.

- Egy ötvenes volt baszki. Azt nem akarod ideadni véletlenül? – Totál lesápadtam. Ez mekkora fasz!

- Kinyalhatod a seggemet, ember. Ott legalább jobban fest a képed… szólj anyámnak, ha már elszívta, szopjon le érte! – álltam fel felháborodottan, lesöpörve magamról a liba kezeit.

- De felvágták a nyelvedet, szaros! Anyád azt is mondta, hogy már te is szopsz. Inkább te térdelj, s a száddal fizess.

- Kapd be Dennis a pöcsömet, amit elõtte szarba mártogattam – sziszegtem. – Elégedj meg a két füves cigi lehúzásoddal, faszkalap. Amúgy is hányszor vittem hozzád ingyen! – hadonásztam mérgesen a kezemmel, mire felugrott, s szinte nekem jött. – Takarodj már, basszus!  - löktem el. Õ azonban újra nekem jött, sõt, ha nem kaptam volna el a kezét, be is mos.  Én pótoltam. Ahogy csak tudtam, az ökölbe szorított kezemet a képébe nyomtam.

Nem tudom hogy úsztam meg, de az oldalamba fúródott öklén kívül nem szenvedtem komolyabb károkat, mikor a biztonságiak szétszedtek minket. Elsõnek õt akarták kivágni, révén, hogy õ kezdte, de végül én léptem le. Nem bírtam ott maradni, a sok szeméttel. Két bárral arrébb amúgy is volt egy másik szórakozóhely, váltottam oda jegyet. Azonban elõtte elszívtam az egyik csikket, s amint beszabadultam, letámadtam a pultot s rendeltem egy csinos pohár vodkát. A zene, amit bent játszottak úgy hangzott, mintha a technot keverték volna a metállal... s szörnyen tetszett. Aggrotech vagy mi.

Nagyot sóhajtva túrtam bele a borzos, fekete hajamba. Lassan nem ártott neki egy festés, ha nem akartam, hogy a sötétbarna lenõjön. Az szörnyen festett, s utáltam is, de haver nélkül nem tudtam egyedül befesteni… igen. Halál biztos voltam abban, hogy ezek után Dennis úgy elás a picsában a többieknél, hogy baszhatom a rezet s a „barátságot”. Keserû érzés járta át testemet, ahogy rájöttem: addig voltam jó, míg hasznom volt. Kéthetente való összefutás, emellett túlzásba nem is vihettem se a piálást, se füvezést, nem volt ám jó bevétel. A mocskos kis dolgait se intéztem el: cigi átvétele a csempésztõl meg hasonlók…

Lehúztam az utolsó korty piát, majd mentem a táncparkett felé valami… nem is tudom. Vigaszt keresni: hogy az most személy lett volna vagy valami más… nem tudott érdekelni. Vettem egy mély levegõt, s lassan felemeltem a fejemet. Szemeimet is lehunytam, hogy a pia s a fû lassan átjárja a testemet, egyszerre, mámorosan. A zene is lassan eljutott a tudatomig, ekkor pedig teljesen hátravetettem a fejemet, megfeszült a testem, majd kínzó lassúsággal emeltem fel mindkét kezemet a plafon felé. Nagy nyögés hagyta el ajkaimat, majd elkezdtem a csípõmet ringatni a ritmusra. Legalábbis azt hiszem, hogy arra.

Görcsbe állt ujjaimat a borzos, fekete tincseim közé temettem, s tovább táncoltam. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, izzadságtól csillogó homlokomra pár hajtincs tapadt, a szemeimbe is bele-belelógtak. De nem érdekelt. Minden olyan jó volt, kellemesen bizsergetõ, mámorosan felejthetõ. Ezt szerettem. Ezt annyira szerettem… a nagy büdös semmi közepén is ellettem volna így. Pia, fû, zene. Ez az élet. Ez volt az életem. S ez is lesz.

Csak táncoltam és táncoltam, kacagva ráztam minden porcikámat a ritmusra. Átjárt a boldogság, mindenem pattanásig feszült energiával s élettel. Ez hiányzott nekem, ez az érzés! Barátok se kellettek, akik ott tudtak hagyni a szarban, sõt, körbe is álltak s kiröhögtek. Nem, nem õk kellettek, ez kellett… ez az érzés, ez…!

Vadul mozogattam  magam a ritmusra, fél kezem a levegõben volt s úgy ráztam a fejemet a zenére. Ha olyan résznél járt, hangosan ordítottam a tömeggel a szöveget, majd folytattam tovább a táncolást. Minden egyes ordítás után a lelkem megkönnyebbült, a tánc is szinte kirázta belõlem a feszültséget. A végére már tomboltam. Azt hiszem a leghangosabban, a legõrültebben s legagresszívabban. A szám végén megálltam két lában, mozdulatlanul, s a vakító, villódzó fényekben tomboló tömeget néztem. Õk már a következõ számra léptek ki ebbõl a mocskos világból, azonban engem hirtelen olyan levegõhiány kapott el, hogy elindultam a hátsó kijárat felé.

Nagy nehezen átverekedtem magam rajtuk, azt hiszem párszor pofán is basztak a nagy tömeghisztéria közben, ami fájni fájt. Azonban ki kellett jutnom közülük… tér kellet, levegõ… s az utolsó füves cigim.  

Széles vigyorral  álltam szemben a dirivel. Végre valahára nem volt olyan elégedett képe, amiért lógás vagy egyéb nyalánkság miatt el kellett velem beszélgetnie. Nem pöffeszkedett a kopott íróasztala mögött, mint valami kiskirály, aki elé odavonultam én, egy prosti fattya. Utáltam a beképzelt pofáját, s érthetetlen módon õ se szerette az én édes babapofimat.

- Úgy érti monsieur Phoenix, hogy Alexandre magához költözött, azt úgy érti... mármint tényleg magához vette ? – bökte ki végül a kérdést, míg én elégedett pofával vizslattam döbbenetét.

- Teljesen úgy – bólintott mellettem Rafael helyeslõen.

- Magánál lakik? – „Nem, a garázsban tart macskaeledelen...” Fújtam ki a levegõt unottan, mert ez a fajta értetlenkedés már baszta a csõrömet.

- Igen – felelte Rafael.

- Az édesanyja tud róla? – Erre felkaptam a fejemet, s szúrós, sõt, gyilkos pillantást küldtem felé. Egyszer találkozott vele, mikor három éve behívatta egy verekedésem miatt. Anyám körberöhögte, s közölte vele, akkor hívja még egyszer, ha szopást kér. A diri feje paradicsom vörös lett. Ember, felejthetetlen emlék volt ez!

- De még mennyire!  - horkantottam, mire Rafael hátranézett rám, azzal a „Én beszélek” tekintettel. Jó, tényleg megbeszéltük, hogy kussolok végig, de ez a kérdés frappáns válaszért kiáltott.

- Megbeszéltem vele, igen – helyeselte Rafael. Nem tudom mit csinált vele, nem voltam ott, s kicsit már bántam akkor, hogy fostam anyám nagy szájától. – Alex édesanyja tud róla. Az iskola után a gyámügyhöz is betérünk.

- Értem… - felelte az igazgató, bár nem voltam benne teljes biztos, hogy felfogta az egészet.  – Pár papírt ki kellene tölteniük, s majd az irodán elég lesz leadni. Más teendõjük az iskolában nincsen. Bár az elõvigyázatosság kedvéért nem bánom, ha a hivatalos papírok másolatát is leadja. Tudja, monsieur Phoenix, ha talán galiba lenne… Oh, de lenne még itt valami!

- Mi lenne az? – érdeklõdött továbbra is türelmesen Rafael, míg én a saját levemben fõttem. „Galiba? Csinálok én neki olyan galibát, hogy a kopottas székébe csinál!”

- Egy elérhetõséget adna nekem? Ha a fiú lógna vagy gond akadna vele, mármint érti… - halkult el, míg az én jobb szemöldököm felvándorolt a homlokomra. „Nem pofázol vissza, nem, nem, befogod, kussolsz, nem ölöd meg a kis disznót, nagyon nem szabad Alex, kussoljál…”

- Oh… - nyúlt Rafael a zsebébe egy névjegykártyáért. -  Nem lesz több ilyen eset, biztosíthatom róla. De attól megadom a telefonszámomat, ha beteg lenne és értesíteniük kell egem. A felsõ a munkahelyi, a hátoldalára pedig felírom a mobiltelefonomat – tetet le az asztalra, majd gyorsan ráfirkantotta. Nekem nem olyat adott, azon a privátja volt.

Az igazgató csak hümmögött egyet, majd elvette a névjegykártyát. Nem hitt Rafaelnek, amit nagyon nem csodáltam. Szép, közös emlékeink voltak a dirivel, aki egyszer még a kocsival is lófrált utánam a városban. A haverok mesélték sírva, hogy milyen mérges volt, hogy nem talált meg. Jól tudta, hogy a lógás az nálam olyan alap volt, mint másnál a légzés. Az elsõ pár alkalommal még a hamis anyám telefonszámát is felhívta, ami igazából az enyém volt. Felvettem én mindig lelkesen, mély hanggal bemutatkozva, hogy én vagyok anyám stricije, s miben segíthetek a kedves igazgatóúrnak. Volt ám tátogás a vonal másik végén. No, ezt egészen addig eljátszottuk, míg anyám nem járt nála. Utána soha többet nem hívott.

S ezek után megszûnt a dolog, Rafael nem vette olyan lazán a dolgot. Már az állásán is láttam, hogy ezért alapos elbeszélgetésben lesz vele részem. Nem bántam, jól tudtam mivel kellett magamat megvédeni. Még váltottak pár szót, majd távoztunk. Rafael nem szólt a suliban semmit, én pedig áldottam az eget, hogy szünet volt. Elégedett pofával, szinte dorombolva vonultam a férfi oldalán. Volt ám összesúgás a hátunk mögött! Piszkosul élveztem.

Kezdtem azt hinni, hogy nem fog velem elbeszélgetni. A gyámügyön is benyújtottam pár papírt, aminek a felét értettem, de szerencsére Rafael úgy vágta a dolgokat, hogy ez nem volt nagy gond részemrõl. Õ értette mit csinál, én meg érthetetlen módon annyira megbíztam benne, hogy saját tudatlanságom ne zavarjon. Persze õ igyekezett a kocsiban, hazafelé elmagyarázni mindent, de én annyira szétszórt voltam az elmúlt pár nap után, hogy a felét se fogtam fel. Pedig az egész csak akkor kezdõdött. Ugyanis a fejmosás nem maradt el, csak átcsúszott Rafael lakására. Én éppen a kanapén ültem mikor odajött hozzám.

- Beszélnünk kellene, Alex – kezdett bele. – Fontos dolgokról.

- Oké – ültem fel rendesen, ugyanis addig trehányul, szétlakott lábakkal fetrengtem az ülõgarnitúrán. Azt hittem majd szépen körbeírja a dolgokat, de nem, belevágott az egész közepébe

- Vannak bizonyos szabályok Alex, amiket be kell tartanod, különben nem fog menni ez az egész – kezdett bele komolyan, kicsit gondterhelt arccal, amit totál nem értettem. Minek kellett azon annyit lovagolni? Mindegy, csak ültem a kanapén, akár egy jó kisfiú, s figyelmesen hallgattam. Õ járkált, miközben ujjait tördelte, vagy éppen a mondandóját mélyebb vizekre eveztetve nem hadonászott velük.

- Értem – motyogtam, mert úgy tûnt valamiféle visszajelzésre várt.

- Elsõnek is a legfontosabb szabály és elv: a tanulás elsõbbséget élvez mindennel szemben. Ennél fontosabb dolgod nincsen most, rengeteget kell pótolnunk, hogy minden rendben menjen.

- Oké, persze – vágtam rá, mire õ megállt és szembefordult velem. Nem kellett volna olyan nyugisan helyeselnem. Meg kellett volna botránkoznom… igen! Ez lett volna a helyes.

- Nem biztos, hogy jól fogtad fel a dolgot, Alexandre. Ezentúl nincs esti bulizás, sõt, egyelõre semmilyen. Esténkét pótoljuk a hiányosságaidat, ami pedig jól megy arra építünk. Nehéz út áll elõttünk, sok verejtékkel, de ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondom, meg fogja érni. Tehetséges srác vagy, Alex. Ne hagyd, hogy elússzon a jobb jövõd képe – magyarázta, míg a sokktól én csak bámultam rá. Ezt õ sem gondolhatta komolyan! Nem ismerte azt a marha fontos szót, hogy kikapcsolódás?! – De a legfontosabb dolog, hogy nem lóghatsz többet az iskolából. Látniuk kell, hogy meg akarsz változni…

- Nem nagyon… - nevettem fel kínomban. „Ennyire biztosan nem! Nem fogok stréber ruhákat hordani, inget meg vasalt gatyát lakkcipõvel, meg vastagkeretes és lencsés szemüveget. Kihagytam a kockás, bõ pulóvert is. Ja, és Mozartot is hallgatok majd, meg rébuszokban beszélek.”

- Pedig muszáj lesz. Enélkül nem fog menni a dolog – közölte velem Rafael, mintha a gondolataimban olvasott volna. „De nem akarok kockásinget hordani, vasaltgatyával és lakkcipõvel…” simítottam végig az arcomon.

- Miért ne menne ez az egész, ha kimaradok egy rajzóráról? – érdeklõdtem morogva. Kikapcsolódás, ez a szó lebegett a lelki szemeim elõtt.

- A rajzóra nagyon fontos egy mérnök számára! – szidott le, amit pislogva s nemtetszéssel fogadtam. Na ne már…!

- Hát bocs, de nem voltam túl sok rajzórán. Ugye a kottázás nem életbevágó?

- Énekórákról is lógsz? – döbbent le.

- Meg tesirõl és médiáról, sõt néha az angol is kimaradt – vallottam be. Rafael arca lesápadt, nem tudtam eldönteni azért, mert ilyen vagány csávóval nem találkozott még, vagy éppen ilyen lustával…

- Alex… - temette arcát két tenyerébe, amibõl rögtön tudtam, hogy az utóbbi volt esedékes. Alex, nem vagy menõ csávó. Bár igazából nem vágtam mitõl volt így kiakadva. Ez csak lógás volt, semmi több. 

- Te sosem lógtál? – érdeklõdtem.

- Soha – vágta rá gondolkodás nélkül. – Egy testnevelésrõl se.

- Atyaég! – tagoltam döbbenten, miközben elõre hajoltam. – Tényleg vannak ilyen emberek, beszarás!

- Alex… Ez azért túlzás – mosolygott meg. – Ez a normális.

- Anno lehet ez volt, de a mai fiatalok körében, jobb ha egy szakavatottól tudod – mutattam magamra, majd folytattam -, hogy az eltanulók is lógnak néha. Legtöbbször testnevelésrõl, de megesik a rajz vagy az ének is.

- Én nem lógtam soha – felelte.

- Hogy bírtad ki? – csodáltam rá, mire õ halovány mosollyal az ajkán nézett engem. Komolyan nem értettem, ez egy ismeretlen világlátás volt számomra.

- Elég könnyen, Alex. – Lassan bólintottam egyet, majd hátamat a kanapé háttámlájának vetettem.

- Akkor nekem se kéne többet? – méregettem Rafaelt, aki határozottan bólintott. – Ezt azt hiszem túlélem. De a bulik…

- Hétvégente ha jól teljesítesz, kaphatsz egy sört. – Lehet neki ez kegyelem volt, nekem azonban csak egy tréfa. Nagyot nyögve csaptam magamat képen, majd felröhögtem. Eeemmmbeeer! Ilyen emberek tényleg léteznek? Tényleg?!

- De az nem a piáról szól! – bukott ki belõlem. – A buliról, a haverokról, a kikapcsolódásról. – Legalábbis ezekrõl is. Aztán ott vannak a csajok, a smárolás, meg a pia is becsusszan, de ezt csak nem mondhattam el neki.  

- Nem akarok vitatkozni Alex, de csak azt tudom mondani, hogy minden attól múlik hogy teljesítesz – közölte velem komolyan. – Most pedig gyere és vacsorázzunk. Rég volt már reggel.

- Ennek nagyon örülök, Alex. Azt hittem… azt hittem kidobtad már a névjegykártyámat – vallottam be õszintén és kissé megkönnyebbültem.
- Nem, én… én meg is felejtkeztem róla – hangja tompa volt és kissé zavarodott. – Túl sok dolgom volt, de… de most tényleg kéne a segítsége. Nem olyan durván, mármint… – Össze-visszadadogott, nem értettem mire akart kilyukadni, de aztán felsóhajtott és ismét belevágott mondandójába. – Anyám kirakott – Nyögte ki végül, nekem pedig elakadt a lélegzetem.
- Tessék? – kérdeztem vissza, reménykedve abban, hogy félrehallottam, amit mondott. – Várj, akkor… Most hol vagy? Kint az utcán? Minden rendben van? – kezdtem faggatni idegesen, õ pedig erõltetetten, kínjában elnevette magát.
- A buszpályaudvaron vagyok a váróban. Már csak a környék is kicsinálta az idegeimet, nem tudtam ott maradni. Szóval felpattantam az elsõ buszra és végül itt kötöttem ki…
- Tíz perc és ott vagyok – vágtam közben és rögvest felpattantam a székembõl. Már meg is indultam az elõszobába a cipõmért és a kabátomért, mikor eszembe jutott egy fontos kérdés, amit még meg kellett tudakolnom. - Várj, elõtte még… A buszpályaudvar, igaz? A keleti vagy a nyugati? – Felsóhajtott, majd egy kis szünet után kibökte a választ.
- Keleti.
- Jó, akkor tényleg csak tíz perc. Várj meg ott, Alex! Kérlek, ne menj sehová. Csak ülj ott és várj – próbáltam nyugodtan beszélni hozzá, nem akartam még az én feszültségemet is ráragasztani. Szépen kértem, hogy maradjon ott, egyszerûen a hallottak után bele sem akartam gondolni, hogy mire odaérek, õ eltûnik.
- Rendben van – mondta és azzal letette a telefont.

A pályaudvar váróterme ki volt világítva, a hatalmas üvegablakokon tökéletesen be lehetett látni. Csupán egyetlen egy fekete törött szárnyú madárka kuporgott odabent. Lábait felhúzta és karjaival átölelte. Állával térdein támaszkodott. Kellett egy pillanat, hogy erõt vegyek magamon, aztán megiramodtam a váró felé. Kocogtam egész a bejáratig, így mire odaértem, kissé kifulladtam.
- Itt vagyok! – hangosan csapódott ki az ajtó, szinte vízhangzott a nagy üresség miatt. Alex rögtön felkapta a fejét.  
- Jó – felelte kurtán és alig hallhatóan. Átszlalomoztam a padok között, majd mikor elé értem, akaratlanul is végigmértem. Fekete bakancsot viselt, egy szintén fekete, szakadt csõfarmerrel. Kapát gyanánt egy vékonyka bõrdzseki volt rajta. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem volt túlságosan melege… Aztán arcára tévedt a tekintetem. Fehér arcára kiült a kivertség, elhagyatottság, szemei körül a fekete smink vastagon le volt folyva. Sírt. Biztosan sírt. Éreztem, ahogy az összes izmom megfeszül, ajkaimat összepréseltem. Csendben ereszkedtem le mellé a padra.  
- Ennyi az összes cuccod? – böktem fejemmel a mellette pihenõ, viseltes terepmintás túrazsákra.
- Meg ami rajtam van – felelte. – Pár nadrág, póló, zokni, alsó, atléta… A fene se tudja már, túl zabos voltam, mindent belebasztam, ami szem elõtt volt – tárta szét kezeit, jelezve világtalanságát, én pedig csitítóan susogtam neki. Bár nem értem miért, hisz csak mi ketten voltunk odabent.
- Gyere, szálljunk be a kocsimba. Ott melegebb van – felálltam, majd táskája felé nyúltam, de õ elkapta elõlem
- Lehet, hogy kibasztak, mint macskát szarni, de ez még megy – vette fel a hátamra. Halványan rámosolyogtam. Csendesen indultunk meg a kocsi felé, halkan jött utánam. Kocsimmal éppen a lámpa alatt álltam meg, így jó kilátás nyúlt az én kis Ford Mustangomra. Rásandítottam a mellettem kullogó fiúra, akinek látszólag tetszett az, amit lát. Hát igen… Az biztos, hogy nem volt mindennapi kocsi. Beültem, majd õ is behuppant mellém. Csupán két személyes volt a jármû, de Aéexnek mégis sikerült hátra szuszakolnia a táskáját.
- Nem vagy szomjas? Vagy éhes? – érdeklõdtem, miközben bekötöttem magam és elfordítottam a slusszkulcsot. A motor halkan morrant fel, kellemesen dorombolt. – Mert ha igen, tudok egy jó kis éttermet és…
- Éttermet? – rámnézett, majd újra ki az ablakon. – Nem hinném, hogy jó ötlet.  Soha életemben nem voltam még étteremben, és magából kiindulva nem valami egy csillagosról lenne szó. Jobban járunk valami utcai árussal, vagy nem is tudom – felelte, de mielõtt megszólaltam volna, hogy nem pont ilyen dologra gondoltam, már folytatta is. – Inkább mégse… Ne menjünk sehova – lejjebb csúszott az ülésen és összehúzta magát.
Nem szóltam, semmit, ráhagytam a dolgot. Viszont egy ideig képtelen voltam levenni róla a szemeimet. Annyira meg volt törve, és elsõ találkozásunkból rémlõ egyéniségének egy szikráját sem láttam benne. Mintha egy teljesen más ember gubbasztott volna mellett, pedig mégis ugyan az volt. Egyszerûen csak nem volt elég erõs a maga köré felvont páncél, hogy elrejthesse egy ilyen helyzetben is a gyenge oldalát. De valójában gyenge lett volna? Nem, egyáltalán nem. Bárki más is így reagált volna az õ helyzetében. Én sem tudtam volna erõs maradni, hisz mai napig erõsen él bennem az a kép, amikor apám le akarta szúrni anyámat, vagy mikor anyám kirakott a bentlakásos iskola kapuja elõtt…

Alex olyannyira mozdulatlan volt, hogyha a szeme nem lett volna nyitva, azt hiszem, hogy alszik. Aztán hátratúrta a haját egy sóhajtás közepette, én pedig jobbnak láttam, ha elindulunk végre, így ráléptem a gázpedálra és elõvadásztam egy cigarettát. Ritkán gyújtottam rá, de akkor kellett. Nagyon kellett.  
- Van egy cigije? – nézett rám, mikor észrevette, hogy én is rágyújtottam. Nem kellett volna, hisz még olyan fiatal volt és a tüdeje… Áh, a fenébe, sejtettem, hogy ezek után neki még jobban kell, mint nekem. Felé nyújtottam a dobozt, amiben ott csücsült a gyújtó is. Elvette, majd rá is gyújtott egy szálra. Lehúztam neki az ablakot, hogy könnyebben ki tudjon a füst.

- Oké, nos… - nyeltem egy nagyot, míg fejben átgondoltam a lehetséges személyeket. – Nagyszülõk? – Egy vállrándítással letudta dolgot. Szóval ha van is, nem tud róluk... - Apád?
- Valahol a nagyvilágban. Talán él, talán halott. Lehet családapa, vagy cégigazgató. Vagy egy szemétláda, aki egy kisbolt kirablása után gyorsan elkapta egy körre anyámat – újabb vállrándítás. Elképedve hallgattam szavait. – Fogalmam sincs.
- Vagyis nincs hová menned, ha jól gondolom elmúltál már tizennyolc is. Az iskolának nincsen kollégiuma, csakis a központi, ami viszont tele van – összegeztem a dolgokat, miután agyamnak sikerült feldolgoznia az új információkat. – És kétlem, hogy a tanáraid sejtenék a dolgokat. Se azt, hogy milyen tehetség lakozik benned…
- Tehetségem az alkudozásban van. No meg olyan dolgok lepasszolásában, amit más nem merne megtenni. A tanáraim nem is tudom miért engedtek eddig át, lehet csak azért, mert megvolt hozzá a százalékom. Alig várják, hogy lelépjek. A tehetség meg… - Felsóhajtott, majd egy pillanatra lehunyta szemeit. Így a lefolyt sminkréteg összeolvadt, nem szakították meg nagy szemei. Érdekes módon, még így lefolyva is jól állt neki… – Nem egy kupiban lakik együtt a kurva anyjával.  – Ezen a ponton telt be a pohár. Ahogy hallgattam, egyre gondterheltebbé, feszültebbé váltam. A csontjaimban éreztem, hogy segítenem kell. Valahogy, bárhogy. És abban a helyzetben úgy tûnt, hajlandó arra, hogy elfogadja a segítségem.
- Felajánlok valamit, ha megígéred, hogy hallgatsz rám. Segítek kimászni a nyomorból, és… És lehet tudok segíteni abban, hogy olyan ösvényre lépj, ami egy normális élet felé visz, de Alexandre, ehhez az is kell, hogy te is akard – hangom komoly volt. Azt akartam, hogy õ is érezze át szavaim súlyát, és azt, hogy mennyire komolyan gondolom az elhangzott dolgokat. – Nehéz lesz. Piszkosul. Le kell mondanod szokásokról, sõt, néha még be is kell adnod majd a derekadat, de legfõbbképpen hallgatnod kell rám. Azonban – itt hangom megenyhült -, ha mindezt megteszed, ígérem segítek neked. Amennyit csak tudok, úgy, ahogy tudok. Belemész a kezdetleges nehézségekbe?
Látszott rajta, hogy fel kellett dolgoznia a hallottakat. Arcára kiült a csodálkozás, a meglepettség és nem értette. Nem bírta megérteni… Vagy egyszerûen csak nem tudott hinni a füleinek. Pedig én minden egyes szavamat vérkomolyan gondoltam, és talán, akkor jobban is akartam ezt az egészet, mint õ. Éreztem, hogy szüksége van a segítségre, még ha nem is vallotta be. Még magának sem.
- Minden kezdet nehéz, de utána csak jobb lehet – tettem hozzá, hogy egy kicsit biztassam.
- Én… - alig találta a hangját. Zavartan nézett ki a volán mögött, aztán ismát engem fürkészett. – Én be akarok inteni az egész világnak. Bármi áron – közölte vele a tényt, mire elmosolyodtam.
- Nos, akkor indulhatunk is haza.
- Haza? – kérdezett vissza értetlenül.
- Logikus, hogy egy földönfutó lettél. S mivel nincs hová menned, én meg történetesen egy nagyhírû építész vagyok, befogadlak, mint pártfogoltamat.
- Mi ez? A középkor? – kérdezetett vissza nevetéssel fûszerezve, amitõl én is elnevettem magam. A szívem mélyén örültem, hogy nevetni hallottam.

- Vagy csak ez a szerencsenapod kölyök – jegyeztem meg egy félmosollyal és ismét ráléptem a gázpedálra. Az õ arcára is felszökött egy halovány mosoly, ami kissé megnyugtatott. Még mindig úgy kuporgott mellettem, mint egy szárnyaszegett madárka, szemei megviseltek voltak, de akkor, abban a pillanatban legalább egy cseppnyit mosolygott.

Mivel nem akart sehová sem menni, még az evés lehetõségét is elutasította, egyenesen lakásom felé vettem az irányt. Nem laktam messze a pályaudvartól, de akkor már nem száguldottam annyira, mint mikor Alexért mentem. Többek között azért sem, mert nem csak én ültem az autóban. Némán ült mellettem  kölyök,tekintetével engem is került, egyenesen maga elé bámulva vizslatott ki az ablakon. Egy pillanatra elöntöttek a kételyek, fogalmam sem volt, hogy pontosan hogyan is fogom kivitelezni egy kamasz nevelését… Mert itt arról volt szó: nevelésrõl. Hiába volt Alexandre már nagykorú, volt egy olyan érzésem, hogy igazi nevelésben nem volt része sosem. Tudtam én, hogy nem vihetem végbe terveimet szülõi szigorral, és ezt nem is akartam. Sokkal inkább a barátságát kellett elnyernem.

Idõ közben elértük a lakást és beálltam az autóval a mélygarázsba. A gondolataimat félresöpörtem – legalábbis csak addig, míg egyedül nem maradtam. Megvártam, míg Alex is kikászálódott a kocsiból és a hátára kapta a kis zsákját, aztán lezártam a gépjármûvet és intettem egyet a fiú felé.

- Na gyere,még fel kell másznunk a tetõtérre – vigyorogtam biztatóan. Mellettem lépdelt, én pedig cipõinket figyeltem: fekete bakancsát és saját, immáron már lógó cipõfûzõjû tornacipõmet. Óvatosan rásandítottam szemem sarkából és szemügyre vettem vadóc arcát. Annyira karizmatikus volt, egy mûvész könyöröghetett volna azért, hogy portrét készíthessen róla. Apropó, portré… Az addig halványan derengõ részletekre tévedt tekintetem, piercingjeire é s szemének tónusára. Sötétbarna égköveit elmosódva keretezte a fekete smink, mégis annyira magával ragadott szépségük… Nem is a szépség, sokkal inkább a benne tükrözõdõ érzelmek: a teljes kiábrándulás, csalódottság és a magány. Mintha önmagamat láttam volna 18 évesen. Talán ez volt az, ami miatt azt tudtam mondani magamnak, hogy igenis, képes leszek segíteni neki, hogy jó, jobb élete lehessen.

- A bakancsodat kérlek, dobd le itt – kértem meg, és én is lerúgtam cipõimet. Egy szó nélkül engedelmeskedett. Megvártam, míg végez, aztán fejemmel intve beljebb invitáltam.

- Más lehetõség híján egyenlõre a kanapén tudlak elszállásolni – mondtam neki, miközben bevezettem a nappaliba. – De garantálhatom, hogy kényelmes. Majd segítek kihúzni és akkor jobban el is fogsz férni rajta. A ruháidnak pedig holnap reggel szabaddá teszek egy szekrényt, ha megfelel – válaszként csak bólintott. Ujjaimat tördelve néztem körül, megállva a nappali közepén, hátha eszembe jut valami, amit még kifelejtettem. – Hm… Esetleg ne csináljak neked egy szendvicset, vagy valamit?

- Nem kösz, nem vagyok éhes – dünnyögte orra alatt.

- Rendben, akkor megágyazok neked, addig elmehetsz lezuhanyozni, ha gondolod – lelkes kapkodással mutattam meg neki, hogy merre találja a fürdõt és honnan vehet magának egy tiszta törülközõt, aztán magára hagytam, hagy mosakodjon meg.

Furcsán izgatott voltam, a gyomromban ezer, meg ezer apró lepke röpködött. Annak ellenére, hogy tudtam, mekkora kihívás és küzdelem vár mindkettõnkre, mégis vártam a dolgot. Végre tehettem valami jót, valami hasznosat egy olyan emberért, aki addig valószínûleg nem sok törõdést és figyelmet kapott az élettõl.

Átszellemülten kezdtem felhúzni a kellemes csokoládébarna és krém színû huzatokat a párnákra és a takaróra, majd szétügyeskedtem a kanapét, hogy megágyazhassak újdonsült lakótársamnak. A végeredmény egészen bizalomgerjesztõ volt, legalábbis a helyzethez képest. Attól nem féltem, hogy majd töri a hátát a bútor, hisz alapjában véve puha és kényelmes volt, ráadásul a lepedõ alá terítettem még pluszba két plédet, de akkor sem ért fel egy ágy komfortjával.

Felsõm ujját felgyûrtem, majd kényszermozdulatokkal füleim mögé simítottam elõre szökdösõ tincseim és ledobtam magam az egyik fotelbe. Aznap este már nem akartam gyötörni szerencsétlen kölyköt, úgy voltam vele, másnap ráér a dolog. Sok mindent meg kellett vele beszélnem, így egy a másnapra engedélyeztem neki egy kis lógást a suliból.

Csak egy kislámpa égett az egész szobában, félhomály uralkodott. A fürdõszoba ajtaja lassan nyílt, majd kicsoszogott megviselt tartással Alexandre. Mikor észrevett, odabattyogott a kanapéhoz és lassan leült. Szemeivel engem vizslatott, arra várt, hogy mondjak, tegyek valamit.

- Holnap itthon maradsz és megbeszéljük a dolgokat, rendben? – felelet gyanánt ismét csak bólogatást kaptam. Fekete tincsei már ettõl a kis mozdulattól is izgágán ficeregtek arca körül. – Most pedig az lenne a legjobb, ha mindketten lefeküdnénk aludni. Biztosan mozgalmas napod volt, elfáradhattál. Ha este felébredsz, vagy szükséged van valamire, az a szobám ajtaja, nyugodtan felkelthetsz – mutattam a megfelelõ irányba.

- Oké – hangja rekedtes és nehézkes volt, de én örültem neki, hogy szóval közölte gondolatait, nem csak egy-egy fejmozdítással. Hamiskás mosolyra húztam a szám, felálltam és kissé megveregettem a vállát. Felsandított rám. Szemeink egy pillanatra találkoztak, összeforrt tekintetünk és mintha megakarta volna köszönni a segítségem. Nem kellettek hozzá szavak, megértettem anélkül is. Ujjaim gyengéden rászorítottak kinyúlt pólója alá rejtett vállára. Nem tartott az egész érintés tovább pár másodpercbél, mégis rendkívül törékenynek éreztem testét. Zavartan hagytam egyedül és vágódtam be én is a fürdõbe, hogy rendbe tegyem magam. A szokásosnál jóval elõbb végeztem. Magamra kapkodtam a pizsamaként szolgáló melegítõalsót és atlétát, gyors fogmosás után pedig robogtam ki a nappali felé. Alex már feküdt, nyakig betakarózva. Mellkasa egyenletesen emelkedett a rajta lévõ pléddel együtt. Arca nyugodt volt, feszültségtõl ráncos homloka kisimult.

- Jó éjszakát – suttogtam halkan, nehogy felébresszem. Felesleges volt, de mégis, valamiért szükségesnek éreztem.

Ágyamba dõlve nem jött álom a szememre. A tetõablakon kibámulva figyeltem a csillagokat. Fényük eltörpült a városé mellett. Odakint még minden élt hiába múlt éjfél is. Talán éppen ezért nem volt a szívem csücske Párizs. De ide kötött a munkám, itt volt az imádott lakásom… és messze voltam szülõvárosomtól és szülõimtõl. Idõnként fel-felrémlettek elõttem gyerekkori emlékeim. Álmatlan éjszakákon kísértettek. Az ablakon beszûrõdõ fény aznap este is bevilágította szobám. Karjaimat magam elé tartva vettem szürke árnyékot arcomra szétterpesztett ujjaimmal. Még a homályban is látszódott néhány hegem, melyektõl elszorult a torkom. Vajon Alexnek is át kellett hasonlókat élnie?

~¤~¤~*~¤~¤~

Reggel már fél hétkor talpon voltam. Teljesen kipihentnek éreztem magam, izgatottan vártam, hogy Alex is felébredjen. Halkan tevékenykedtem a konyhában, csináltam reggelire pár szendvicset magamnak és neki is aztán lefõztem magamnak egy adag kávét. Miután bedörgöltem a reggelim, bögrével a kezemben átosontam a nappaliba és leültem a dolgozó asztalomhoz. A munkámmal már készen voltam, melyet még aznap le is kellett adnom a cégnél. Összecsavarva ott pihent a tárolására alkalmas, széles mûanyag hengerében, ahová elõzõ este letettem. A nagy kapkodásban el is felejtettem biztonságos helyre tenni. De akkor már jelentéktelen volt a dolog, hisz nem történt baja. Lábaimat felhúztam törökülésbe és az egyik fiókból elõszedtem egy megviselt papírmappát, mely rajzaimat, firkálmányaimat rejtette. Elõ vettem a legutolsót, mely Alexandre-t ábrázolta. A vázlatos vonalak bizonytalanságomról árulkodtak, látszott, hogy nem teljesen voltam biztos vonásaimban. De akkor alkalmam adódott megfigyelni õket. Elõvadásztam egy grafitot, feltettem szemüvegem és munkához láttam. Míg egyik kezemben a ceruza dolgozott, addig a másikban a bögrémmel egyensúlyoztam. Tekintetem a lap és a szundikáló fiú között cikázott, aztán a szendergõ lélek megmozdult… Én pedig idegesen kapkodó mozdulattal dobtam el a ceruzát, gyûrtem vissza a lapot helyére, majd ismét a fiók mélyére számûztem. Még éppen idõben sikerült belöknöm a fiókot. Alexandre felült és körbenézett.

- Jó reggelt! – köszöntem neki, hogy észrevegyen. Rosszkedvûen dörgölte meg szemeit.

- ’Reggelt.

- Hogy aludtál? – érdeklõdtem, miközben felkászálódtam székembõl.

- Szarul… Sokszor felébredtem – vallotta be vállát vonva.

- Sajnálom… De ma sok elintézni valónk lesz. Szóval gyere, reggelizz és közben megbeszélünk pár dolgot – invitáltam a konyha felé, ahol még ki volt rakva az ebédlõasztalra reggeli szendvicsgyártási próbálkozásom. Kihúztam neki egy széket, aztán leültem a szemközti oldalra. Lassan botorkált utánam, a székre pedig a szó legszorosabb értelmében leroskadt. Fiatal arca fáradt volt, szemei alatt sötét karikák ültek. Minha több napja nem aludt volna normálisan… amellett meg is voltak pöffedve szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy az este bõgte ki õket, vagy csupán a kialvatlanság tehetett róla. A kellõnél jobban sikerült megbámulnom, ugyanis szavai zökkentettek ki a nagy bambulásból.

- Mi van? Van valami a pofámon? – kérdezte szemöldökét ráncolva és végigmaszatolta egyik kezével egész arcát.

- Nem, semmi. Bocsánat, csak elgondolkoztam.

- Jah…

- Csináltam, szendvicseket, egyél. Esetleg kérsz valamit inni? Egy kávét?

- Az jól esne.

- Akkor kérek egy pillanatot – felpattantam és máris azon voltam, hogy minél elõbb szolgálni tudjak a fekete itallal. A kedvében akartam járni, meg akartam nyerni magamnak. Mindkettõnk érdeke lett volna.

Elindítottam a kávéfõzõt azzal a gondolattal, hogy én is iszok még egy keveset, hisz hiába éreztem magam frissnek és kipihentnek, nem voltam benne biztos, hogy egész napra kitart a lendületem. Míg lassan csepegett a koffeintartalmú lötty, ismét helyet foglaltam vele szemben.

- Akkor vágjunk bele – mondtam és kissé megköszörültem a torkom. – Mint ahogy már mondtam, szívesen segítek neked, de ehhez tényleg az együttmûködésed kell és az, hogy magadtól is dolgoz, tanulj – ahogy kiejtettem az utolsó szót, orrát kissé felhúzta, úgy fintorgott. – akár tetszik, akár nem. A könyveidet és füzeteidet sikerült elhoznod édesanyádtól?

- Persze, az volt az elsõ, amit elraktam – morogta majdhogynem teljesen összezárt ajkakkal, szarkasztikusan.

- Rendben, nem baj. Akkor ma visszamegyünk érte anyádhoz – konstatáltam, mire szemöldökei a homlokáig szaladtak.

- Soha többé nem akarom látni az a büdös kurvát! – háborodott fel, amivel a szívembe markolt. Biztos nem ok nélkül beszélt így a szülõjérõl, sejtettem mit érez. Tudtam, hogy milyen fájdalmas az, mikor az szúr hátba, akinek feltétel nélkül kéne szeretnie.

- Bármit tesz, akkor is az anyád marad, nem kéne így beszélned róla.

- Kurvára mindegy, nevezhetem prostinak is, az sem változtat a helyzeten. Ne apáskodjon felettem…

- De a könyveid akkor is kellenek – közbe akart vágni, de mutatóujjamat feltartva beléfojtottam a szót. – Nem kell bejönnöd velem, ha nem akarsz.

- Oké – felelte némi gondolkodás után, én pedig egy elégedett mosollyal koronáztam meg kompromisszumunkat.

Elkészült a kávé, én pedig vadásztam Alexnek is egy bögrét, nekem már volt egy korareggelrõl. Töltöttem mindkettõnknek, aztán ismét belekezdtem.

- Nem tudom, hogy milyenek az eredményeid az iskolában…

- Még sosem buktam, bár volt néhány necces helyzet – vágott közbe egy pimasz vigyorral és vállrándítással.

 - Nos, akkor ezen is dolgoznunk kell – sóhajtottam fel. – Ha be akarsz kerülni egy egyetemre, nem elég az éppen csak elégséges átlag. És amellett a matekra és fizikára különösen nagy hangsúlyt kell helyeznünk. Majd ha kicsit feljavítottad a jegyeid, elkezdhetünk olyan matematikai problémákkal is foglalkozni, amit esetleg a suliban még nem vesztek. Rendben? – egy bizonytalan bólintás, de nekem nem is kellett több.

- Remek. Akkor, ha megreggeliztél, kezdj el készülõdni, aztán elhozzuk a többi cuccod – egy húzásra ledöntöttem bögrém tartalmát, majd vállát megveregetve elmentem átöltözni.

Nem vittem túlzásba a dolgokat, egy farmer és egy ing tökéletesen megfelelt, bár tudtam, a tervrajzokat is le kellett adnom. Nem baj, fél óránál úgysem szándékoztam több idõt ott tölteni. Összedobáltam cuccaimat, melyekre szükségem lehetett és átvetettem vállamon a sötétbarna, vastag bõrszíjat. Amire végeztem a készülõdéssel már Alex is elkészült. Harci díszben várt a nappaliban, teljesen feketébe öltözve. Szemeit kiemelte a már ismerõs sötét vonalakkal, amitõl sápadt bõre még fehérebbnek tûnt. Maga elé bámult és ujjait tördelte feszülten.

- Gyere, menjünk – intettem oda magamhoz és felvettem dolgozó asztalom mellõl a tervrajzokat.

~¤~¤~*~¤~¤~

Miután leadtam a tervrajzokat, és megbeszéltem a megrendelõvel a további munkálatokat, ténylegesen elindulhattunk Alexandre holmijáért. Nem kellett mondania, hogy merre menjek, még emlékeztem az útra. Hiába jártam már azon a környéken, mégis meglepett, hogy milyen állapotok uralkodnak. Én sem egy álomban nõttem fel, de legalább a házunk biztonságos környéken volt.

- A második utcánál jobbra, igaz? – kérdeztem rá a biztonságkedvéért.

- Ja – adta a megerõsítést én pedig lekanyarodtam a megfelelõ irányba. Onnan már csak kétszáz métert kellett vezetnem a lepukkant lakóházig. Leparkoltam elõtte, majd egy sóhajt követõen Alex felé fordultam.

- Biztos nem akarsz akkor bejönni? – kérdeztem rá még egyszer, utoljára, de õ csak fejét csóválta. Nem erõltettem tovább. – Melyik édesanyád lakása?

- Elsõ emelet, 7-es lakás.

Kikapcsoltam a biztonsági övem, és kiszálltam a kocsiból, de még mielõtt becsukhattam volna az ajtót, Alex egy cinikus vigyorral odaszólt hozzám.

Egy harmincas éveiben járható nõ állt elõttem felettébb lenge öltözetben – csak fehérnemût és egy köntöst viselt. Haja csapzott volt, úgy állt, mint a szénaboglya. Fogai és bõre elsárgult a nikotintól, szemei beestek. Alacsony termetû volt, átlagos testalkatú. Egy pillanat alatt végigmért leplezetlenül, majd halovány mosolyféleség jelent meg szája szélén.

- Korán jött. Ha most elkezdjük a plusz idõt is felszámolom – szavaitól leesett az állam. Nem akartam hinni a fülemnek, de ahogy tágabbra nyitott az ajtót, minden kitisztult fejemben, és megértettem az Alextõl halott dolgokat.

- Nem, félreérti. Én Alex holmijáért jöttem – mondtam rekedtes, komoly hangon.

- Mit akar a fiam cuccával? – vágta hozzám a kérdést értetlenül.

- Úgy döntött, hogy elfogadja a segítségemet, hogy bekerüljön egy egyetemre – válaszom csupán a legminimálisabb információkat tartalmazta, se többet, se kevesebb. Úgy voltam vele, ha érdekli a dolog, felkeresi a fiát. De a nõ csak felnevetett, pontosabban nyerített.

- Egyetemre? Az a kis szaros? – a hangnem, amit megütött, egyszerûen felháborított. Megrökönyödésem valószínûleg ki is ült arcomra, mert a nõ abba hagyta a nyerítést. – És pont a magához cuccolt oda? A kis álszent… Persze amikor kellett volna, nem tudta tartani a seggét… - hiába csak morogta a szavakat, mindent megértettem. Teljesen ledöbbenve meredtem rá. Már maga a feltételezés is sértõ volt, de az, ahogy a fiáról beszélt, kiverte a biztosítékot.

- Elnézést, de nekem erre nincs idõm – hangomat akaratlanul is felemeltem. – Ha lenne szíves, odaadná a Alexandre ruháit és könyveit?- a nõ csípõre tette a kezét.

- Minek az neki? Bármennyit is próbálkozhat, abból a kölyökbõl sosem lesz semmi. Haszontalan, egy… - nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.

- Magának fogalma sincs arról, hogy mennyire okos és tehetséges gyereke van! – szóltam rá, amit talán nem kellett volna, mivel szûk kis mellét teleszívta levegõvel és szúrós szemmel kezdett méregetni.

- Nem adom oda semmiét, mert nem az övé. Az én pénzembõl van mindene, szóval az enyém – elfojtottam egy sóhajt.

- Ha kifizetem, akkor ideadja? – untam meg végül az akadékoskodását. Amint a pénzt említettem, felcsillant a nõ szeme. Nehezen, de megtudtunk egyezni egy méltányos összegben. Amíg le nem perkáltam neki, be sem engedett a lakásba. Mikor kezében tudta a pénzt, elõre vonult, úgy rázta magát, mint aki ott helyben szét akarna esni. mozgásán látszott, hogy már egy jó ideje benne van az iparban, bele sem mertem gondolni, hogy talán Alex is egy kuncsafttól foganhatott. Pedig több mint valószínû volt.

Megmutatta a kölyök szobáját. Odabent szanaszét volt minden, mégis nagyobb volt a rend, mint a ház többi zugában. Kinyitottam a szekrényt, ahol találtam még egy nagyobb, szintén viseltes táskát. Kizipzárpltam és elkezdtem belehajtogatni a maradék ruhát, amit találtam. Amikor azokkal végeztem összeszedtem a majdnem új állapotban lévõ tankönyveket. Egy részüket már nem volt türelmem belegyömöszölni a táskába, így kezemben indultam meg velük.

A nõ az ajtóban támaszkodott, ott várta távozásom.

Komoran ültem be a kocsiba és dobtam hátra Alexandre dolgait, aki addig érdeklõdve figyelte mozdulataim. Mikor ré összpontosítottam a figyelmem, gunyorosan elhúzta az ajkát.

- Na, prosti volt vagy kurva? – Egyértelmûen kurva… - Bár én most a szukára szavaznék… - morogta orra alatt, nekem pedig bele sajdult a szívem. Szemében ott csillogott a csalódottság, én pedig kényszeresen meg akartam vigasztalni. Lassan indult el felé kezem, és  finoman megveregettem a combját, de õ elhúzódott tõlem és teljes testével ráfordult az ablakra.

Boldogságos Születésnapot, drágaságom!
Zene

- Takarodjál már elfele! – hangzott az invitálás anyámtól, aki egyre mérgesebben járkált fel-alá a nappaliban a lehetõ legprovokatívabb ruhájában. – Nem fogsz elkésni az iskolából? Megint kapom majd a szaros leveleket, hogy oda is baszol bejárni.

- Mintha ez annyira zavarna – dünnyögtem az orrom alatt, miközben a bakancsom cipõfûzõjét kötöttem meg. – Nem értem miért nem tudod a kocsiban elintézni a dolgodat – szóltam oda neki gúnyosan, mire kirúzsozott ajkai megremegtek.

- Pofont akarsz, te kis szaros? Ha nem, akkor húzzál nagyon gyorsan el, s majd csak este gyere haza. Dolgoznom kell!

Kimázolt arcáról lerítt hova is küldött volna, ha nem õ lett volna a célszemély. Hátravettetem a hajamat, vállamra kaptam a táskámat, amiben a túlélõcsomagom volt. Egy kis lóvé, amit seftelésbõl szedtem össze, vagy melóztam, ha olyan kedvem volt; az igazolványaim, már ami volt; a sulihoz szükséges dolgok pedig a szekrényemben voltak, bent. Búcsúként csak rávigyorogtam anyámra, aki felhúzott orral bámulta, ahogy leléptem otthonról.

Fütyörészve siettem le a lépcsõn, nem figyelve arra ki jön szembe. Természetesen beleütköztem a fazonba. Természetesen mikor szembekerültem vele, rögvest tudtam, hogy anyám egyik kuncsaftja robogott felfele a lakásunkba. Ezért volt már miniben kora reggel, kisminkelve meg büdösre agyonparfümözve.  A pasi eléggé nagydarab volt, kerek fején pár szál tincs volt már csak, de azt igyekezett úgy fésülni, hogy ez ne legyen annyira feltûnõ. Nem beszélgettem sosem anyám kuncsaftjaival, hisz kölcsönösen szartunk egymás fejére. De ez a rondaság szívesen elegyedett volna velem társalgásba, amit én annyira kultiváltam, mint prosti az alkudozó vendéget.

- Alex, micsoda meglepetés! – villantott rám egy vigyort, amitõl kilátszódtak a dohányzástól megsárgult fogai. – Nem gondoltam, hogy összefutunk. Mesélj csak, mi van veled…

- Hát bassza meg, már csak ez hiányzott. Menjen, anya már várja – böktem fejemmel az ajtó felé, majd lejjebb kocogtam pár lépcsõfokot. – Nekem fontos dolgom van. Jaj, nem… - néztem vissza rá. – Csak kurvára nem érdekel, ahogy anyámat keféli. És többet ne szóljon hozzám, ha anyámhoz jön. Sõt, akkor se, ha az utcán vagyunk. – Egy vicsort küldtem felé, míg õ nyugodtan vizslatott engem. Kirázott tõle a hideg, de a büszkeségem nem engedte, hogy ezt ki is mutassam. Ahogy földet értem elõkaptam a telefonomat, bedugtam a fülembe a fülest s max hangerõn elkezdtem metált hallgatni. Kikapcsoltam a világot.

A buszra felszállva bevágtam magam az ablak melletti ülésre, majd magam mellé rakva a táskámat hallgattam tovább a zenét. Senkinek nem hagytam, hogy mellém üljön. Volt még bõven hely, ha más nem, állásra. Ha nekem szarul kezdõdött a napom, másnak miért járt volna jobb? Ugye, hogy ugye.  Mikor egy fiatal csaj állt meg mellettem, s érdeklõdött a szabad hely felõle, széles vigyorral a képemen csóváltam meg a fejemet. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki, s elkönyvelt egy bunkó parasztnak, de… Hé. Senki nem mondta, hogy nem vagyok az. Hiába volt már tömve a busz, nem voltam hajlandó a mellettem lévõ széket bárkinek is odaadni. Hátamat az üvegnek vetve raktam fel a lábamat a másik székre, s csak akkor vettem már le, mikor leszálltam a sulinál.

Nagyokat ásítva sétáltam az aulában. Mindenki olyan marhára izgatott volt az évfolyamból, csak éppen fingom nem volt miért. Összevont szemöldökkel kémleltem körbe, hátha kiszúrok egy ismerõs arcot a tömegben. Egy kis keresgélés után az osztályomba járó buzgómócsing, szöszi csajszit szúrtam ki. Határozott lépésekkel indultam meg felé, majd mikor odaértem megkocogtattam a hátát. Megugrott ijedtében, míg barátnõi jót nevettek rajta. Kellett neki egy kis idõ, míg felfogta, hogy én állok elõtte.

- Alexandre! – sikkantotta meglepetten, majd ajkai elé kapta jobb mancsát. Felvont szemöldökkel figyeltem mit akciózik elõttem. – Én… te…

- Semmi mi – közöltem vele rögtön, miközben mutatóujjamat jobbra-balra mozgattam. – Dia, mi ez a nagy felhajtás?

- Oh, nos… Ezen a héten minden délelõtt az elsõ két órában elõadásokat fognak tartani különbözõ szakmabeli emberek – közölte velem az információt, míg én orromat húzva néztem szét.

- És?

- Parancsolsz? – kérdezett vissza, ugyanis nem fogta fel, hogy nekem még több információ kéne a dologgal kapcsolatban.

- Ma mi lesz? Meddig tart? Utána lesz óránk? – kérdezõsködtem, miközben kezeimmel invitáltam arra, hogy még többet beszéljen. Egy darabig résnyire nyitott ajkakkal gondolkozott, majd egy aprót bólintott.

- Egy híres építész fog nekünk elõadást tartani, miért érdemes azt a szakmát választani. Nagyon érdekesnek bizonyul, M. Phoenix rengeteg épületet tervezett már országszerte, de mostanság csakis a fõvárosban tevékenykedik. Egy igazi zseni! – Megköszörültem a torkomat, mire zavartan inkább a további dolgokra tért ki. - Tudtommal két óra, de lehet kevesebb és természetesen az órák mennek tovább és… - kezdett bele a csacsogásba, de az utolsó információ betett. Fújtam egy nagyot, majd zsebre dugott kézzel otthagytam. Egy jó dolog volt a dologban: nyugodtan aludhattam, nem szóltak rám miatta.

Amint megtudtam, hogy az egyes számú elõadóteremben lesz a dolog, nagy nyugodtan besétáltam. Úgy terveztem, hogy hátul beülök a sarokba és a táskámon alszom egy orbitálist, de már a legjobb helyeket elfoglalták. Sõt… már csak középtájon volt pár hely. Vállat vontam, nem is tudom már miért, majd ledobva a táskámat a harmadik sorban lévõ asztalmellé, leültem a székre. Nem néztem se jobbra se balra, nem pacsiztam le a haverokkal, egyszerûen rádõltem a padra és… aludtam. Éjszaka buliztam, reggel anyám kirugdosott az ágyból, nem csoda, hogy hulla voltam.

Nem nagyon fogtam fel semmit sem az elõadásból. Sõt, belegondolva a pasiból se láttam semmit, pedig tényleg közel ültem. Felettem adogatták a jegyzeteket és papírokat, ennyit felfogtam a dologból, meg hogy körmölt valamit a táblára. Arra felkeltem, mert az egész terem morajlott, hogy „de marha nehéz” meg „ez szívás”. A vége felé keltem fel, s akkor is csak azért mert már marha éhes voltam. A mellettem ülõ srác nagy szemekkel bámulta az elaludt képemet, de annyira nem érdekelt. Kivételesen nem voltam kicsit se kisminkelve, bár õszintén suliba nem volt sokszor kedvem szemceruzát ragadni. Ennek köszönhetõen mertem megdörzsölni mindkét szememet, majd nagyokat ásítva szedelõzködni kezdtem. A tekintetem azonban megakadt a táblára felírt matekpéldán.

A tanáraim szerint nem voltam hülye, csak lusta és bunkó. A reál tantárgyakhoz meg igen jó érzékem volt, csodával határos módon simán megvolt mindbõl a középúthoz való jegyem. Humánnal nagyobb gondok voltak, de az más tészta volt… Imádtam bulizni, és az osztályban mindenki tudta rólam, hogy honnan jöttem és milyen vagyok. Nem csináltam abból nagy ügyet, hogy anyám pénzért összebúj bárkivel, ha valaki mérgében hozzám vágta, hogy „kurva anyád” a képébe röhögtem, s közöltem vele:

- Szólj, ha befizetnél egy körre!

Akkor azonban a gyomrom érthetetlen módon összeszûkült, s mintha egy kéz szorongatta volna. Zavartan néztem körbe, már mindenki kiment. Egyedül voltam bent, még az elõadást tartó ipse is lelépett.  Tarkómat megvakarva, egy nagy sóhajjal indultam el a tábla felé. Még egyszer végigtanulmányoztam a feladatot, majd egy krétáért nyúltam. Fehér lett tõle a két ujjbegyem, amit annyira utáltam, de… de mégse hátráltam meg. A táblához nyújtottam kezem, majd nekikezdtem a megoldásnak. Lassan haladtam, mindent jól átgondoltam. Nem szerettem feleslegesen húzni az idõt, mindent fejben tartva végül a végleges eredményt írtam le. Elégedetten húztam alá végül az egyenlõségjel után álló számokat.

- Hibátlan. Teljesen jól csináltad meg. – Az ismerõs hangra összerezzentem, s terem felé néztem. Az egészben az volt a legszebb, hogy a hanghoz nem tudtam arcot párosítani. Nagyon zavaróm volt. Egy férfi sietett felém, miközben a táblára mutatott. „Aha… Biztos. Ha nem ment volna, bele se kezdek…” Egy vállrándítással elintéztem a dolgot, nem nagyon hozott lázba a dolog.

- Rafael Phoenix vagyok – nyújtotta felém a kezét, azt várva, hogy majd kezet rázok vele pajtisan. Benézte. Nem volt tervben a dolog, nem pacsiztam mindenkivel le. Helyette inkább végigmértem az ipsét. Elsõnek a kézfejét, majd alkarját. A szimpla pólója eltakarta a karja többi részét, de annyira nem zavart a dolog. Végül az arca maradt, ami a leglényegesebb része volt mindenkinek. Anyámnak hála hamar meg tudtam állapítani, hogy ki szemétláda, ki szarrágó és ki mondható normális életre vágyó idiótának. Õ az utóbbiba tartozott.

Mégis az arca volt a legérdekesebb. Láttam már sok fazont, anyámnak hála aztán meg végképp változatos díszhímek jártak a lakásunkba, de… Olyannal, mint õ még nem futottam össze. Hiába volt sebes az arca, a szemei nyugalmat és melegséget sugároztak, egy cseppnyi keserûséggel és magánnyal. Nem volt vad kinézete, elvetemült tekintete… Olyan érzésem támadt tõle, mint az utcán hagyott kisállatoktól. Igaz, nem kaptam volna fel, hogy hazavigyem.

- Alex – mutatkoztam be én is kurtán, nem pocsékolva a szavakat feleslegesen. Átgondolva a dolgokat, a pasi mégis ijesztõ volt a totálisan más kisugárzásával. Úgy éreztem, hogy nem igazán tudtam volna vele mit kezdeni, ha belelendül a mondókájába. Kezét visszahúzta, s láthatólag idegesebben vizslatott. Nem szokhatott hozzá ahhoz, hogy így viselkednek vele. Belegondolva, ha õ volt az, aki leadta az órát, s visszagondolva Dia szavaira elismert építészmérnök volt.

- Nagyon tehetséges vagy Alex, nagy eséllyel tudnál felvételizni akár egy mérnökire vagy bármilyen matematikára specializálódott egyetemre. – Kicsit durvának tartottam, hogy ezt már ennyibõl megállapította. Nem volt erre mondandóm, egy vállrándítással elintéztem a dolgot, mint ahogy mindig is ezt tettem, ha valamire magasról tettem. Anyám szerint egy alkoholista dögnek születtem, mert a bunkóságomhoz és a nagypofámhoz lusta és hülye is voltam.

A pasi már zavaróan bámult. Az arcom, a hajam, a fülem, mindent… Sokan megbámultak a furcsa stílusom miatt, s valahogy még imádtam is, ahogy megborzongtak tõle. De ez már marhára sok volt, nem kértem belõle. A táskám után nyúlva léptem le, köszönés nélkül. Ekkor ébredt fel a gondolataiból, utánam fordulva szólt hozzám.

- Várj! – Fene tudja miért, de megálltam. - Ha bármiben segítségedre lehetek, ezen a számon elérhet – nyújtotta felém a névjegykártyát. Na szép, legalább ha pénzt nyújtott volna…  Apró fejcsóválással indultam további dolgomra. A folyosón még az elõadást hallgató diákok susmorogtak. Sokukat nagyon megfogta a férfi beszéde, amit én lelkesen átaludtam. Az egyenlet is szóba került, miszerint piszok nehéz… De ez már nem érdekelt. Nem volt kedvem tovább ott rohadni, mikor százszor több és jobb dolgom is akadt a sulin kívül.

Az elhatározásom szilárd volt: úgy döntöttem elmegyek Denishez, akivel egy ideje együtt lógtam. Úgyis azt mondta, hogy tud egy jó kis szórakozóhelyet. Elõtte mindig vízipipáztunk, meg vidító piáltunk. Jó bulinak ígérkezett, sokkal jobbnak, mint a suliban rohadni azok után, hogy az a híres építész lerohant, mint egy kurvát szokás.

Elõkerült a zsebembõl egy szál cigi, meg egy gyújtó, majd rögvest füstöltem is. Totál felkúrta az agyamat az ipse, olyanokkal jött, amit pár perc alatt maximum Jézus tudott volna leszûrni egy kézrátételes bizbasz után. Mélyet szívtam a cigibõl, majd szórakozottan kifújtam. Próbáltam kört formázni, néha sikerült, néha nem. Miután elszívtam, ledobtam a földre s otthagytam. Legtöbbször legalább eltapostam, de a busz már befordult a kanyarba és senki nem állt a buszmegállóban. Rákapcsoltam a tempóra, igyekeztem odaérni. Szerencsém volt, így nyugodtan tudtam hazafele robogni.

 A cigim elfogyott, és Denisnél sosem volt, mert úgy szívta, mintha gyárkémény lett volna. Kénytelen voltam hazaugrani, hogy elhúzzak két dobozzal a múltkori ügyletbõl megmaradt adagból. Nem volt hozzá túl sok hangulatom, nem egyszer nyitottam már rá a kanapén kefélõ anyámra. Mindennek volt mondható, csak szexinek nem. Egyszer még egy megjegyzés is kicsúszott a számon – igaz csak egy bazdmeg – utána két napig nem engedett be, mert a kuncsaft megsértõdött. Pedig még igazán tudtam volna mit mondani, nem is értem min akadtak ki…

- Alex! – Ez rázott ki a gondolataimból. Halkan káromkodtam egyet az orrom alatt, rögvest beazonosítottam a hang forrását. – Várj meg kérlek!

- A kuncsaft fogadása bent van, anyánál. Engem hagyjon békén – közöltem vele nyugodtan az infot, majd mentem volna tovább, de volt képe hozzám nyúlni. Annyira ledöbbentett a dolog, hogy nem csináltam semmit se.

- Kérlek. Én csak segíteni szeretnék. Tudom, hogy milyen nehéz ha… - Na jó hogy nem már! Idegesen rántottam ki kezemet gyenge szorításából, miközben már az összes felmenõjét szidtam magamban.  Újra végigmértem a szépen ápolt pofáját, a minõségi ruháját, majd a háttérben álló kocsiját.

- ’Baszottul nem tud semmit! – kiabáltam a pofájába, szégyenérzet nélkül. Nagyon tele volt már vele a tököm, igazán lekophatott volna rólam. – Ha nem azért jött, hogy összeszedjen egy kurvát vagy, hogy drogot vegyen, akkor húzzon innen! – mutattam jó messzire a kezemmel, hátha felfogja végre, hogy takarodjon az anyjába. Látszódott rajta, hogy az úri kelméhez szokott lénye meghökkent a szóhasználaton és a modoromon, de tehetett egy szívességet…  Lassan összeszedte magát, és nagy csalódásomra nem elhúzott, hanem a száját nyitotta.

- Rendben. Már itt sem vagyok. Viszont – turkált a zsebében, majd kerítette elõ újra a kékes névjegykártyáját -, ezt rakd el. – Nyitottam a számat, hogy elküldjem a picsába, de hamarabb reagált. – Addig úgysem tudsz lerázni.

Megtanultam már, hogy ez a legtöbb fazonnál igaz, így inkább kitéptem a kezébõl az istenverte papírt, majd a farmerom zsebébe gyûrtem. S lám, tényleg megfordult és visszaindult a kocsijához. Egészen addig követtem a tekintettemmel, míg el nem tûnt az egyik utcánál. Idegesen elkezdtem rágni a számat, majd az ég felé néztem mérgesen. Hát bassza meg, mekkora egy szar nap! És még dél sem volt…

Felsiettem a lépcsõn, majd a kulcsommal kinyitottam az ajtót. A szoba felõl nyögések hallatszódtak, amitõl felfordult a gyomrom. Legalább nem a szaros kanapén csinálták… Végigcsörtettem a lakáson, felkaptam egy kartonnyi cigit, bevágtam a táskába, majd le is léptem. Jó hangosan vágtam be az ajtót, csak mert marhára jól esett agresszívnak lenni.

Míg Denishez értem elszívtam két szál cigit. Utána már minden rendben volt, már volt nála két csaj. Az egyik máris az ölembe mászott, ahogy levágtam magamat a kanapé elé, hogy vízipipázzunk. Míg én a pipát szívtam, õ a nyakamat nyalogatta lelkesen. Nem zavart a dolog, de nem is hozott lázba. A csajt ez nem érdekelte, már be volt állva, az asztalon láttam egy kis zacskónyi fehér port is, megdézsmálva. Párszor már kipróbáltam, nem voltam nagy híve, de… de akkor kellett. Annyira mérges voltam a világra, hogy kellett valami, ami lenyugtat.

Délután négy óra volt, nem nagyon tudtam hol vagyok, csak azt, hogy valaki a gatyámba matat, míg én hatalmas vigyorral a képemen tûrtem a dolgot. Az összes többi dolog kiesett aznapról.

*~*~*~*ÿ(°)ÿ*~*~*~*

Másnap este értem haza. Nagyjából helyrepofoztam magamat, bár tudtam jól, hogy anyám csak örült volna annak, ha szétiszom és drogozom az agyamat. Sokszor kötötte az orromra, hogy ezzel mennyire jól járna, de már rég rájöttem, hogy csak szarni kellett minden szavára. Egy rossz kurva volt, semmi több. Nem is tudom miért hívtam még az anyámnak… Talán megszokásból. Bár õszintén, mikor kisebb voltam, jobban szeretett. Azt hiszem, legalábbis az emlékeim szerint így volt. Egyszer még mesét is olvasott fel nekem, miután egy pasi annyira szétverte a képét, hogy egy hétig nem tudott „dolgozni”. Helyette is sírtam. A hajamat simogatta, miközben engem vigasztalt, hogy nem lesz semmi baj. Azt hiszem öt éves lehettem… Azóta nagyon sokat változott, igazi kurva lett, minden értelemben.

Már sötétedett, mikor hazaértem. Láttam, hogy nem ég a villany, szóval elzúztam zuhanyozni, majd beestem az ágyba. Így ment ez napokig, nem hallottam sokat anyámról, csak reggelente rugdosott ki az ágyból, ha kuncsaftja jött. Olyankor jobb ötlet híján bementem a suliba, ahol lebasztak a lógásért, sõt, az igazgatóiba is behívattak, de annyira hatott meg, mint stricit a „vissza fogom adni” kifejezés, ha pénzrõl volt szó.

Egyik este azonban úgy értem haza, hogy a lámpa égett a nappaliban. Már akkor görcsberándult a gyomrom, pedig csak a kilincset nyomtam le. Anyám volt ott, meg az a dagadt pacák. Mindketten az ajtó felé fordultak, mikor benyitottam. A férfi arca felragyogott, míg anyámén valami ismeretlen dolog tetszelgett. Bezártam magam mögött az ajtót, majd újra visszanéztem rájuk. Még mindig figyeltek.

- Átmegyek Denishez – dünnyögtem, mivel úgy voltam vele, biztosan épp belekezdtek volna az elõre lebeszélt menetbe.

- Nem kell, hagyd csak – felelte anyám, míg én értetlenül bámultam rá.

- Végeztetek? – kérdeztem vissza, mire a nõ, aki a világra hozott felkapta a kis kézitáskáját, majd sietõsen elindult az ajtó felé.

- Légy jó kisfiú, Alex. - Még egy utolsó pillantást vetett rám, ami az agyamba égett. A sajnálkozó, sötét szempár… Soha nem láttam még olyannak. Bezárta maga után az ajtót, kulccsal. Akkor döbbentem rá, hogy kurva nagy szarban vagyok. Nagyobban, mint valaha.

- Mindig is akartam veled kettesben beszélgetni, Alex.

Összerezzentem a mézes-mázos hangra. Az a disznó volt, akit legszívesebben kivágtam volna az ablakon. Legnagyobb döbbenetem viszont az volt, hogy a nyakamba lihegett, mint egy állat. Fél szemmel lestem rá, engem vizslatott vágytól csillogó tekintettel. Már épp a gusztustalan száját a nyakamra tapasztotta volna, mikor végre valahára mozdulni tudtam.

- Mi a fasz…! – löktem el magamtól, mire megtántorodva hátrált pár lépést. Õ is hasonló szemekkel nézett rám, csak éppen azért, mert ellöktem magamtól. – Takarodj már!

- Na de Alex… - lépett közelebb, mire én felé nyújtottam a kezemet, hogy álljon meg.

- Fingom sincs mit gondolsz, te disznó, de ha közelebb jössz, lerúgom a töködet! – kiáltottam rá, de a magabiztos hangszínem nem sikerült olyan jól, mikor rájöttem, hogy mit is akar tõlem.

- Anyád azt mondta, nem lesz gond a dologból – lépett mégis közelebb, míg rajtam végigfutott a hideg. Mi?

- Már bocsánat, de kettõnk közül õ a kurva, nem én!  - visítottam felháborodottan, miközben azon törtem az agyamat, mit is csináljak.

- Kifizettem már anyádnak a dolgot, ha ettõl tartasz. Õ beleegyezett. Gyere Alex, a szo…

- Meg a nagy büdös lófaszt a seggedbe! Jól figyelj, te vén szaros, mert csak egyszer mondom el. Kitörölheted a seggedet a pénzeddel, amit anyámnak adtál, mert se megdugni nem foglak, se te engem. Érted? Az én seggem egyirányú, behajtani tilos táblával – közben az a mocskos disznó közelebb lépett, én pedig hátráltam -, s ha még egy kurva lépést teszel felém, úgy pofán baszlak valamivel, hogy mehetsz a fogorvoshoz. Érted?

- Mindig is lenyûgözött az a lobbanékony véred, Alexndre – hördülte, majd pár lépéssel ott volt elõttem, s karon ragadott. – Éppen ezért akarlak annyira belebaszni az ágyba. – Szemeiben mocskos vágy villant, a beleim pedig visítva tiltakoztak a dolog ellen. Egy pillanatra bennem rekedt a levegõ, de annyi lélekjelenlét még volt bennem, hogy kirántsam kezemet a szorításából, majd olyan hirtelen tört ki belõlem egy lendületes lábrendítéssel a hangom, hogy a molesztáló idióta a földön kötött ki. A csatakiáltásom még mindig a fülemben zengett, ahogy a dagadék jajveszékelése, ahogy a földön fetrengett, két kezével a lába közét szorongatva.

- Te kis szaros…! – ordította könnybe lábadt szemekkel, mire én felé álltam és minden zavar nélkül pofán köptem. Ekkor nyitódott ki az ajtó, a pihegõ anyám ugrott be bájcsevejre.

- Bouvier! – sikította, majd a férfi mellé szaladt, s letérdelt hozzá. – Jaj, istenkém… - simogatta a csillogó homlokát. – Mit csináltál? – nézett fel rám szikrázó szemekkel. – Miért nem tudtál egyszer valami jót csinálni?

Akkor elszakadt bennem valami. Azt várta el tõlem, hogy összefeküdjek egy férfivel. Pénzért! Mégis mi a fenét képzelt rólam? Áldottam az eget, hogy nem nõnek születtem…

- Nem vagyok hímringyó, bassza meg! Ez a dagadék meg akkor se dughatna meg, ha a világ leggazdagabb fasza lenne! Érted, amit mondok? – ordítottam anyámra. – Érted?!

- Takarodj kifelé innen! Ne is gyere vissza, te kis buzi! – jött a válasz, majd nagy nehezen feltápászkodott anyám. – Szedd a cuccodat és húzz a picsába. Takarodj!

Nem kellett többször elmondani. Beviharoztam a szobámba, a nagy túratáskámba górtam mindent, amit még az egyik haver hagyott nálam. Kapóra jött, mindent belegórtam, majd gond nélkül siettem végig a nappalin, ahol a két jómadár a kanapén ült. Nem szóltam semmit se, csak bebasztam magam után az ajtót.

A kulcsot az asztalon hagytam jelzésként: már nincs rá szükségem.

*~*~*~*ÿ(°)ÿ*~*~*~*

Dühöngtem. Fújtatva vonultam végig a sötét utcákon, pont elkapva egy buszt. Üres volt, de a legvégébe siettem, s levetettem magamat a négyes ülésekhez. Mikor lassan felfogtam mi is történt, hogy anyám eladott egy férfinak, hogy megdugjon, majd mikor nemet mondtam kidobott… Elbõgtem magam. Kabátom ujjvégével törölgettem szemeimet, miközben dacosan kifelé néztem az ablakon.

Csak õ tolt ki abba a piszkos világba, nem ez járt volna. Azt hiszem én se voltam jó gyerek, de bassza meg, próbálkoztam! Lehet túl büszke voltam, hogy szavakkal kérjek segítséget, de… de próbálkoztam. Fingom sem volt hova is mehetnék. Denis csak ivócimbi volt. A suliban meg utáltak annyira, hogy még elégedettséget is érezzenek azért, hogy végre megjártam. Nem akartam senkinek se ezt a kárörömöt megadni… Soha.

Leszálltam a végállomáson, már rendbe szedetten. Lepakoltam a váróba, mintha tovább utaztam volna, de… nem volt semmi ötletem. Levetettem magamat a székre, majd felsóhajtva figyeltem a kijelzõt. Annyi stressz gyûlt fel bennem, hogy muszáj volt rágyújtanom egy cigire. A zsebemben turkáltam, hátha ott volt a doboz, ami még maradt, de egy névjegykártyán kívül mást nem találtam. Akkor azonban olyan volt azt a kis papír, mint tíz elszívott szál, isteni cigi. Az építész pasi! Az a… Rafael! Nem volt más választásom. Meg kellett próbálnom.

Elõhalásztam a táskám mélyérõl a telefonomat, majd reménykedtem benne, hogy van rajta annyi lóvé, hogy fel tudjam hívni. Remegõ kezekkel pötyögtem be a számot, s jó pár percig csak figyeltem a kijelzõt. Nem voltam teljesen biztos a dologban… Egy paraszt voltam a pasival, pedig annyira rá sem érdemelt. Összeszedve minden bátorságom, s pofátlanságomat megnyomtam a hívás gombot. Kicsengett.

Egy csengés.
Két csengés.
Három csengés.

„Nem fogja felvenni…”

- Igen, tessék? – csendült az ismerõs hang, csak éppen hivatalosan a vonal másik végérõl.

- Izé… Alex vagyok – nyögtem bele a telefonba. Alig volt hangom, annyira ideges voltam. – Ha még áll az ajánlata… Szeretném, ha segítene. – A vonal másik végén csend uralkodott, majd végül egy sóhaj tört fel a férfiból.

- Ennek nagyon örülök, Alex. Azt hittem… azt hittem kidobtad már a névjegykártyámat – szólalt meg végre. Nem hallottam semmi furcsát a hangján, annyira… normális volt.

- Nem, én… én meg is felejtkeztem róla –vallottam be, majd zavartan szétnéztem a váróban. – Túl sok dolgom volt, de… de most tényleg kéne a segítsége. Nem olyan durván, mármint… – Dadogtam össze-vissza a dolgokat, majd vettem egy mély levegõt. – Anyám kirakott.

- Tessék? – kérdezett vissza rá rögvest, mintha nem lettek volna a szavaim kristálytiszták. – Várj, akkor… Most hol vagy? Kint az utcán? Minden rendben van? – Kínomban belenevettem a telefonba, majd felhúztam a lábaimat.

- A buszpályaudvaron vagyok a váróban. Már csak a környék is kicsinálta az idegeimet, nem tudtam ott maradni. Szóval felpattantam az elsõ buszra és végül itt kötöttem ki…

- Tíz perc és ott vagyok – vágott közbe. - Várj, elõtte még… A buszpályaudvar, igaz? A keleti vagy a nyugati? – Felsóhajtva simítottam végig másik kezemmel az arcomon, majd végül kiböktem a választ.

- Keleti.

- Jó, akkor tényleg csak tíz perc. Várj meg ott, Alex! Kérlek, ne menj sehová. Csak ülj ott és várj – hangja olyan nyugtatóan hatott rám, s a tudat, hogy idegenként is törõdött velem… Basszus, jól esett a dolog.

- Rendben van – tettem le a telefont, majd öleltem át a térdeimet. – Az úgy is faszául megy.

Soha nem telt még olyan lassan az idõ, mint akkor. Nem tudom miért, de nagyon szarul éreztem magamat, s a legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy másnap jelenésem lett volna az iskolában. Lassan már tíz óra volt, a panelen a buszok listája változott. Hol felvillant az „állásban” majd az „elindult. Volt olyan is, ahol a „késik” szó szerepelt. Remekül elszórakoztam az úti célok nézegetésével. Az egyik Londonba készült. Csábító volt…

- Itt vagyok! – csapódott ki a váróterem ajtaja, s viharzott be rajta Rafael.  Pihegett, mintha a kocsitól is idáig futott volna, pedig mondtam, hogy megvárom. Egy farmer volt rajta, egy egyszínû pólóval. A kabátját nem húzta össze, így tudtam mindezt megállapítani. Igaz is, a kabátom… Jó, hogy le nem rohadt rólam, különben mérgemben otthagytam volna.

- Jó – feleltem kurtán, míg õ odasétált hozzám. Végigmért, elidõzött az arcomon. Arcizmai megfeszültek, majd végül leült mellém.

- Ennyi az összes cuccod? – bökött fejével a terepmintás túrazsákra.

- Meg ami rajtam van – feleltem. – Pár nadrág, póló, zokni, alsó, atléta… A fene se tudja már, túl zabos voltam, mindent belebasztam, ami szem elõtt volt – tártam szét kezeimet, mire õ csitítóan susogott.

- Gyere, szálljunk be a kocsimba. Ott melegebb van – állt fel, majd nyúlt volna a cuccomért, de elkaptam elõle.

- Lehet, hogy kibasztak, mint macskát szarni, de ez még megy – vettem fel a hátamra. Halovány mosolyt kaptam válaszul. Csendben követtem a lámpa alatt álló, sötét bordó Ford Mustanghoz. Múltkor nem figyeltem meg jól a kocsit, de… Tényleg marha jól nézett ki, úgy is, hogy fiú létemre fingom nem volt hozzájuk. Beszállt a kocsiba, én is követtem a példáját. Csak kétszemélyes volt, de így is sikerült hátra passzíroznom a csomagomat.

- Nem vagy szomjas? Vagy éhes? – érdeklõdött, miközben beindította a motort, majd bekötötte magát. Követtem a példáját. – Mert ha igen, tudok egy jó kis éttermet és…

- Éttermet? – néztem rá, majd újra ki. – Nem hinném, hogy jó ötlet.  Soha életemben nem voltam még étteremben, és magából kiindulva nem valami egy csillagosról lenne szó. Jobban járunk valami utcai árussal, vagy nem is tudom – feleltem. Ekkor tûnt fel a tükörképem. A sminkem elfojt a bõgéstõl, s úgy festettem, mintha az elmegyógyról szabadulva nekiestem volna anyám sminkkészletének. – Inkább mégse… Ne menjünk sehova - csúsztam lejjebb az ülésen.

Nem szólt semmit se. Éreztem, hogy egy darabig engem figyelt, de mivel nem szólaltam meg, és nem is moccantam, inkább rálépett a gázpedálra.  Nem akartam emberek közé menni úgy. Biztos voltam benne, hogy ezért bámult meg a váróban, mert a pofámon elkenõdött a fekete szemfesték. Marha ciki volt, a büszkeségem pedig darabokban volt. Az volt életem legszarabb napja. Komolyan. Felsóhajtva túrtam bele a hajamba, isten igazából nem is tudom mit kerestem a pasi kocsijába. Nagyon reméltem, hogy nem nyúltam mellé, semmi téren. De… maga a tény, hogy rögvest ugrott, hogy segítsen, és a kedvesség a szemében… Nem úgy tûnt, hogy ki akar baszni velem. Vagy csak nagyon akartam, hogy ne úgy legyen.

- Van egy cigije? – néztem felé, mikor õ is rágyújtott. Szó nélkül nyújtotta oda nekem a dobozt, amiben a gyújtó is ott csücsült vígan. Lehúzta nekem az ablakot, én pedig vígan pöfékeltem. – Köszönöm – adtam neki vissza. Az õszi, hideg levegõ józanítólag hatott összezavart fejemre. – Alexandre Mortier. A múltkor én… én basztam bemutatkozni – dünnyögtem az orrom alatt. – És ha már volt oly kedves, hogy segített, úgy gondoltam… Talán nem árt… Illik… Tudja – hadonásztam a kezemmel, míg õ fél szemmel az utat, a másikkal pedig engem figyelt. Ajkán ott bujkált egy halovány mosoly.

- Igen, értem – felelte szórakozottan. – Szép neved van. Miért használod az Alexet?

- Mert nem szokásom bemutatkozni. Mivel ez is külön egy név, sokan erre asszociálnak, és ha gáz van, nem úgy keresnek, hogy „Alexandre” hanem úgy, hogy „Alex”. Megkönnyíti az ember dolgát, szóval… - intéztem el a dolgot egy vállrándítással.

- Szabad valamit kérdeznem? – Bólintottam egy aprót, mire folytatta. – Azt mondtad édesanyád kirakott.

- Édesanyám… - röhögtem el magamat. – Édes és anyám. Csak már nem nekem.

- Miért tett ki? – nézett egy pillanatra felém, mikor megállt a közlekedési lámpáknál. Kék szemei mindentudóan vizslattak engem, míg én hirtelenjében azt sem tudtam mit mondjak. Talán egy pillanatra még a szám is tátva maradt a komoly képétõl.

- Összekaptunk. Nagyon – töröltem meg a számat a kézfejemmel. – Közölte, hogy takarodjak. Szóval, eltakarodtam – feleltem, természetesen kerülve a veszekedés okát. Én se dolgoztam még fel igazán, hogy anyám lebeszélte az egyik ügyfelével, hogy õ engem… engem…

- Van valaki más, akivel jóban vagy? Testvér?

- Hála az égnek, az a nõ csak engem pottyantott erre a világra – horkantottam.

- Oké, nos… - nyelt egy nagyot. – Nagyszülõk? – Egy vállrándítással letudtam a dolgot. - Apád?

- Valahol a nagyvilágban. Talán él, talán halott. Lehet családapa, vagy cégigazgató. Vagy egy szemétláda, aki egy kisbolt kirablása után gyorsan elkapta egy körre anyámat – újabb vállrándítás. – Fogalmam sincs.

- Vagyis nincs hová menned, ha jól gondolom elmúltál már tizennyolc is. Az iskolának nincsen kollégiuma, csakis a központi, ami viszont tele van – kezdett bele a dolgokba. – És kétlem, hogy a tanáraid sejtenék a dolgokat. Se azt, hogy milyen tehetség lakozik benned…

- Tehetségem az alkudozásban van. No meg olyan dolgok lepasszolásában, amit más nem merne megtenni. A tanáraim nem is tudom miért engedtek eddig át, lehet csak azért, mert megvolt hozzá a százalékom. Alig várják, hogy lelépjek. A tehetség meg… - Felsóhajtottam, majd pár pillanatra lehunytam a szemeimet. – Nem egy kupiban lakik együtt a kurva anyjával.  - Lassított a kocsival, megállt az út szélén. Nem tudom, úgy tûnt, mintha õt jobban zavarta volna a helyzetem, mint engem: hogy elpanaszolhattam, hogy egy nagy rakat szar vagyok egy szaros gatyában, jót tett a lelkemnek. Õ azonban nagyon gondterheltnek tûnt, még a homlokán is ráncok jelentek meg, annyira gondolkodott a dolgon.

- Felajánlok valamit, ha megígéred, hogy hallgatsz rám. Segítek kimászni a nyomorból, és… És lehet tudok segíteni abban, hogy olyan ösvényre lépj, ami egy normális élet felé visz, de Alexandre, ehhez az is kell, hogy te is akard – fordult felém komolyan.  – Nehéz lesz. Piszkosul. Le kell mondanod szokásokról, sõt, néha még be is kell adnod majd a derekadat, de legfõbbképpen hallgatnod kell rám. Azonban – enyhült meg a hangja -, ha mindezt megteszed, ígérem segítek neked. Amennyit csak tudok, úgy, ahogy tudok. Belemész a kezdetleges nehézségekbe?

Fel kellett dolgoznom a szavait, mindent, majd aztán összerakva õket mondatba újra. Segíteni akart. De miért? Fingom nincs. Nagy szemekkel bámultam rá, hihetetlenkedve, sõt, csodálkozva. Világ életemben tudtam, hogy se Mikulás se Jézuska nincsen. Hozzánk nem is jártak, anyám által se. De… De azt hiszem, ha tökalsóként hittem volna bennük, hasonló csodálattal meredtem volna a karácsonyfára.

- Minden kezdet nehéz, de utána csak jobb lehet – tette hozzá. Biztos nem tudta most mi a fene bajom van.

- Én… - alig találtam a hangomat. Zavartan néztem ki a volán mögött, majd újra rá. – Én be akarok inteni az egész világnak. Bármi áron – közöltem vele a tényt, mire ajkára halovány mosoly kúszott.

- Nos, akkor indulhatunk is haza.

- Haza? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Logikus, hogy egy földönfutó lettél. S mivel nincs hová menned, én meg történetesen egy nagyhírû építész vagyok, befogadlak, mint pártfogoltamat.

- Mi ez? A középkor? – kérdeztem vissza nevetéssel fûszerezve, mire õ is elnevette magát.

- Vagy csak ez a szerencse napod, kölyök.

A lépcsõket szelve indultam el a mélygarázsba, a kocsimhoz, hogy elindulhassak megtartani a karriernapi elõadásomat egy középiskolában. Még nyár közepén kértek fel a feladatra, én pedig szívesen elvállaltam. Tudtam, hogy nehéz feladat lesz felkelteni egy csapatnyi kamasz figyelmét, de csábított a kihívás gondolata. Rendesen felkészültem, prezentációt gyártottam, elõszedtem néhány õsrégi tervrajzom, még azokat is, amikkel annak idején elindultam. Kiválasztottam pár újat is, hogy meg tudjam mutatni, hogy egy kis gyakorlással meddig fejlõdhetnek. Kerestem ösztöndíjprogramokat is, hisz tisztában voltam azzal, manapság nagyon kevés család engedheti meg magának, hogy a gyerek – még ha egyedül is van – egyetemre járhasson, annak ellenére, hogy eszes és tehetséges.

Beraktam táskám az anyósülésre, majd én is bepattantam a gépjármûbe. Slusszkulcs be, elfordít jobbra, és már halkan fel is dorombolt az autó motorja. Kellemes hangja volt, halk és csendes. Nem zakatolt, recsegett és ropogott, mint a legtöbb kocsi hajtómûje. Lassan kanyarodtam fel az úttestre és felkapcsoltam a rádiót. Kezemmel a kormánykeréken ütöttem az ismerõs ritmust és dúdolgattam hozzá. Jó kedvem volt, még gyomromban éreztem némi feszültséget. Mosolyogva gondoltam bele, hogy talán azért, mert öreg fejemre még izgulok egy ilyen kis semmiségnek számító elõadás miatt, hisz ennél már sokkal nehezebb feladatokat is kaptam az élettõl. De mégis… A gyerekek a legkritikusabbak és õszintébbek. Ha unják, vagy nem tetszik nekik, annak úgyis jelt adják. Az más volt, mikor annak idején a fõnökeimnek kellett prezentálnom valamit, õk pedig csak burkoltan fejezték ki nemtetszésüket.

Beütöttem a GPS-be az iskola koordinátáit, hogy könnyebben odataláljak, majd követtem a kijelölt útvonalat. A célnak kitûzõt épület nem volt éppen Párizs legjobb környékén, külsején is látszott, hogy a fenntartására fordított összeg is éppen csak elég, semmilyen extrát nem engedhetett meg magának az intézmény, amit esetleg a diákok kényelmére vagy tanulmányainak megkönnyítésére fordíthatott volna, de ennek ellenére rendezett volt, és tiszta. Csak öreg.

Leparkoltam egy üres helyre a tanári parkolóban, majd megindultam a kétszárnyas, faajtók felé, amin a diákokat is láttam beszivárogni. Beérve nem tudtam merre induljak, végül egy lánytól kértem némi útbaigazítást. Kissé pirulva, zavartan magyarázta merre is kéne mennem, majd mikor megköszöntem neki a segítséget mégjobban elvörösödött és visszasietett barátnõi körébe. Elfojtottam egy halovány mosolyt, majd felvánszorogtam az elsõ emeletre, hogy beszéljek az igazgatóval.

A szembejövõ diákok megbámultak, összesúgtak a hátam mögött, de voltak olyanok is, akik észre sem vettek, csak elsétáltak mellettem. Ez volt a jobbik eset. Hiába tagadtam volna, frusztráltak a figyelõ szempárok, és tudat alatt is azt éreztem, sebhelyemet figyelik. Nem voltam már kamasz, hogy ilyenekkel foglalkozzak, de a tény, hogy rajtam kívül más is látta és nem csak én tudtam róla, bosszantott. Viszont ahhoz, hogy esetleg mûtét útján helyre hozassam torzságom, sosem voltam eléggé hiú, és amúgy is, túl mélyek voltak ahhoz, hogy teljesen el lehessen tûntetni õket.

Kettõt kopogtam a Directeur/M. Marin feliratú táblácskával ellátott ajtón, majd mikor válasz érkezett benyitottam.

- Jó reggelt! – köszöntem a pocakos, kissé kopaszodó férfinek, aki tüstént felállt székébõl, mikor meglátott.

- Jó reggelt M. Phoenix! – elém sietett, majd kezet rázott velem. - Késõbbre vártuk az érkezését… - kezdett volna magyarázkodni, de én csak megcsóváltam a fejem.

- Semmi gond, én érkeztem túl korán – válaszoltam egy féloldalas mosollyal ajkaimon. – Tulajdonképpen meg szerettem volna még beszélni pár fontosabb dolgot önnel – magyaráztam, az igazgató pedig kezével az egyik karosszék felé intett, hogy foglaljak helyet. Kényelmesen elhelyezkedtem a kikopott bõrborítású ülõalkalmatosságban, míg õ is elhelyezkedett székében.

- Mi elõtt bármit is mondana, nagyon szépen köszönjük, hogy teljesen ingyen vállalta az elõadást – hálálkodott, én pedig csak rámosolyogtam.

- Igazán nincs mit. Fontos, hogy a fiatalság kapjon némi belátást a munka világába. Ezért pedig igazából nem is várhatnék el pénzt – konstatáltam, majd mély levegõt vettem. – Viszont, meg szeretném kérdezni, hogy körülbelül hány diák fog részt venni a prezentáció? - M. Marin eltûnõdött kicsit, majd megszólalt.

- Négy végzõs osztályunk van, egyenként 40 diákkal – felelte, én pedig már azon tûnõdtem, hogyan fogom közreadni a sablonrajzokat, hogy mindenki meg tudja nézni.

- Rendben. Esetleg majd kérhetnék egy projektort? – kérdeztem óvatoson.

- Persze! Az elõkészített elõadóterembe bár be is készítettünk egyet.

- Igen, persze – felállt és odasétált egy baloldalról nyílóajtó ajtóhoz. majd beszólt rajta. – Bertignac kisasszony, kérem szépen vezesse Phoenix urat a 1-es elõadóteremhez – a másik szobából átjött egy fiatal nõ, valószínûleg õ lehetett a titkárnõ. Megindultam mellette, követve a terem felé. Út közben csupa formalitásokról beszéltünk, hogy könnyen megtaláltam-e az iskolát és a hasonlókról. Ezt utáltam a felnõtt léptben: a formalitásokat. A bájcsevejeket és a felesleges udvariaskodásokat. Semmi értelmét nem láttam egyiknek sem, viszont az illem megkövetelte. Gyerekként muszáj volt tartanom a látszatot, hogy minden rendben van a családommal, hogy szüleim a világon a legtökéletesebbe. És ebbe az is beletartozott, hogy az iskolában mindig jó magaviseletûnek, szorgalmasnak kellett lennem.

Az elõadóban még nem volt semmi, így volt egy kis idõm az elõkészületekhez. Elõszedtem táskám tartalmát, különválogattam a tervrajzokat. Bekapcsoltam a projektort és kivetítettem az elsõ diát. Nyolc óra után pár perccel kezdtek beszivárogni a gyerekek. Sutyorogva foglaltak helyet középtájon. Csendesen beszélgettek, én pedig nem is igazán foglalkoztam velük, végeztem tovább a dolgom. Lassan telt meg a terem, néhány tanár is csatlakozott.  Mikor abbahagyták az vészkelõdést, megköszörültem torkom és belekezdtem.

- Jó reggelt! Rafael Phoenix vagyok. Lehet, hogy már hallottak rólam, ha máshol nem is, a Párizsi hírlapban találkozhattatok a nevemmel. Többek között én vagyok az egyik tervezõ, az Együtt az új Párizsért mozgalomban – magyaráztam ujjaimat összefonva hasamnál. Nem akartam sem dicsekedni, sem felvágni, csak próbáltam valamiféle képet adni nekik, hogy ki a fene is vagyok. Nem mellesleg fogalmam sem volt, hogyan tudnám elnyerni a figyelmüket. – M. Marin megkért, hogy tartsak nektek egy elõadást, hátha kedvetek támadna mérnöki egyetemre menni – kínomban elengedtem egy félmosolyt, ezzel próbálva oldani saját feszültségem. – Többek között szeretnék nektek beszélni a felvételizésrõl, ösztöndíjakról, szakosodásról és magáról az egyetemista életrõl.

Belekezdtem a mondókámba logikai és fontossági sorrendbe szedve az információkat.  A megfelelõ részeknél közreadtam a vázlatfüzeteim, hogy meg tudják nézegetni közelrõl is azt, amirõl beszéltem, ne  csak a kivetítõn lássák. Voltak, akik szorgalmasan kijegyzetelték a fontosabb dolgokat, de voltak olyan delikvensek is, akiket egy cseppet sem érdekelt a dolog. Ebben persze nem is volt semmi baj, mert többségük igyekezett nem zavarni a monológom, az egyik fiú, a harmadik sorban a padra dõlve aludt. Szemeimmel gyorsan felmértem alkatát és arcát – már amennyi látszott fekete hajától. Nem fordítottam rá különösebb figyelmet, megjegyzést sem tettem, hogy keltsék fel. Egyszerûen nem találtam lényegesnek, hogy figyel-e vagy sem.

Az utolsó dia után halvány mosoly kúszott szám sarkába. Most jött az a rész, amit a leginkább vártam; a próbatétel, a kihívás.

- Szerintem mindannyian tudjátok, hogy ehhez a pályához elengedhetetlen a kiváló matematikai ismeretek elsajátítása. Szeretnék felírni egy egyenletrendszert felírni a táblára. Aki elég affinitást érez magában, az megpróbálhatja megoldani – felvetem egy krétát és az egyik cetlimrõl - melyre még otthon felkarcoltam pár dolgot, hogy ne felejtsek ki semmit – lelestem a feladatot. Nem volt túl bonyolult, csupán annyira, hogy még a legjobbaknak is el kelljen gondolkodniuk rajta. Mikor az egyenlõség jelet is felírtam, visszafordultam a gyerekek felé.

- A megoldásaitokat a matematika tanáraitok biztosan szívesen ellenõrzik – fordultam a tanárok felé, akik szintén meghallgatták az elõadást. – Ez egy egyszerûbb példa, mellyel az egyetemeken találkozhattok. Ha ezt meg tudjátok oldani, akkor nagyvalószínûséggel könnyen veszitek majd a kezdetleges akadályokat – magyaráztam, majd megvártam, míg mindenki, akit érdekelt a feladat, lekörmölte, majd ismét rám figyelt.

- Nos, ha valakinek van bármilyen kérdése, az most felteheti – körülnéztem, és szinte rögtön a levegõbe lendült 4-5 kéz.

- Igen? – rámutattam az elsõ sorban ülõ, szõkés, göndör hajú lányra, aki megilletõdve a haját kezdte csavargatni.

- Az egyetem elvégzése után, mennyire nehéz elhelyezkedni? – kérdezte szégyenlõsen.

- Hm… - tûnõdtem el. – Ez nagyon sok mindentõl függ. Legfõképpen azon múlik, hogy mekkora szerencséje van az embernek. Persze az is fontos, hogy mennyire vagy tehetséges és jó, abban, amit csinálsz, de sajnos, fõleg protekció és szerencse kérdése – vázolom a kissé kegyetlen igazságot. – Egy fontos tanácsom lenne, amit érdemes megfogadni: építsétek a kapcsolataitokat – fordulok a többiek felé is. – Ha ismersz fontos embereket, akik értékelik a munkáitok, már sokkal könnyebb dolgotok lesz.

Válaszoltam a többi kérdésre is, majd megköszöntem a figyelmet.

Lassan kezdett kiürülni a terem. Míg a diákok kifelé slattyogtak, én igyekeztem összeszedni a tanári asztalon szétterített holmim. Összeigazgattam, sorba rendeztem a lapokat. Mikor végeztem a mûvelettel csatlakoztam a gyerekek közé és én is elhagytam a termet. Még mielõtt elindultam volna iskolából, még illendõnek láttam megkeresni az intézmény igazgatóját. Megkerestem ismét irodáját és bekopogtam. Óvatosan léptem be, megállva az ajtóban. M. Marin Hálálkodva búcsúzott, én pedig kissé kelletlenül próbáltam kifejezni, hogy szívesen vállaltam a feladatot.

Miután sikerült elszabadulnom, rögtön a kocsim felé indultam. Kizártam, majd bedobtam magam az ülésre. Nagyot sóhajtva Dõltem hátra. Szemeim lehunytam és nyugtáztam, hogy ezen is túl vagyok. Mikor résnyire nyitottam szemei, belelestem a visszapillantó tükörbe. Hiába akartam a parkolóban körülnézni, mégis az elsõ dolog, amit észrevettem, az hatalmas sebhelyen volt. Egy ujjal végigsimítottam rajta. Ugyan olyan volt, tíz évvel annak ellõtte, csak bõröm öregedett. Kevésbé volt már puha tapintású, sokkal inkább szúrós volt szakállam miatt, és száraz. Már egy-egy ráncot is felfedeztem. A szemöldökömnél lévõ szakaszhoz érv összeszorítottam ajkaim. Mélyen a saját szemeimbe nézve nem éreztem mást, mint elszörnyedést. Hosszú percekig néztem tükörképem, majd egy hirtelen mozdulattal arrébb csaptam a tükröt, hogy elforduljon és még véletlenül se lássam magam.

Az anyósülésen lévé holmim felé fordultam, és csak akkor pillantottam meg, hogy csak irattartó táskámat hoztam el, nagyobb vázlatfüzeteim valószínûleg a teremben maradtak. Fejemet csóválva szálltam ki és nagy léptekkel indultam meg az épület felé ismét, hogy visszaszerettem a holmim. Rutinosan kerestem meg a helyiséget, viszont az ajtóban megtorpantam és tettem egy fél lépést hátrafelé.

A fiú, aki végigaludta az egész elõadást, ott állt a táblánál ás krétával kezében próbálta megfejteni az egyenletet. Szemeimmel gyorsan végigfutottam az eddig felírtakat. Tökéletes volt. Nem voltak benne semmilyen hiba, de még felesleges lépés sem. A levezetés sorrendje is stimmel. Magam sem értettem, hogy miért, de szurkoltam neki, nehogy elrontsa a feladat utolsó lépéseit. Ajkaimat harapva szurkoltam minden felírt számért, majd mikor az utolsót is felkarcolta és aláhúzta két vonallal, kissé hátrébb lépet. Ellenõrizte, mit is csinált, de én tudtam, hogy jól oldotta meg. Gondolkodás nélkül léptem be, és indultam el a srác felé.

- Hibátlan. Teljesen jó csináltad meg – mutattam a tábla felé, de õ teljesen közömbösen megrántotta vállát.

- Rafael Phoenix vagyok – mutatkoztam be, hátha már ennél a résznél is szunyókált. Felé nyújtottam kezem, egy kézfogásra, de ahelyett, hogy megfogta volna, csak megbámulta ujjaim, majd karomon felfelé szaladva, arcomat is. Szinte belém égett az a sötét szempár, ahogy engem méregetett.

- Alex – felelte kurtán, nem törõdöm módon, amibõl megértettem, hogy nem számítsak kézfogásra. Visszahúztam karom, majd magam mellé engedtem. Nem értettem, miért ennyire ellenszenves. Kissé idegesen csíptem össze farmerem szélét két ujjammal.

- Nagyon tehetséges vagy Alex, nagy eséllyel tudnál felvételezni akár egy mérnökire vagy bármilyen matematikára specializálódott egyetemre – visszafogtam a lelkesedésem, nehogy elijesszem. De õ csak megvonta szegecses mellényével takart vállát. Pár másodpercig fel sem fogtam, mozdulatát, annyira lekötötte figyelmem megjelenése. Egy szó fogalmazódott meg fejemben, ez pedig nem volt más, mint az egyéniség. Felnyírt haj, fültágító és piercingek. Lerajzolandóan karakteres arc.

Csak arra eszméltem fel, hogy elhúz mellettem. Megfordultam tengelyem körül és utána szóltam.

- Várj! – szóltam utána, és elõtúrtam zsebembõl egy névjegykártyát. – Ha bármiben segítségedre lehetek, ezen a számon elérhet. Felé nyújtottam a világoskék-fehér cetlit, de éppen csak egy pillantást vetett rá és otthagyott. Egyszerûen csak ott hagyott. Valahol mélyen felháborított viselkedése, de egy részem mégis elfogadóan tekintett rá.

Vázlatfüzeteimet felszedve visszaslattyogtam a kocsihoz, beültem és elfordítottam a slusszkulcsot. Kikanyarodtam a parkolóból és egy megszokott mozdulattal nyomtam fel a rádiót. Már majdnem elhagytam az iskola területét, mikor megpillantottam a Alexet. Zsebre dugott kezekkel battyogott, szájában egy füstölgõ cigarettával. Hirtelen ötlettõl vezérelve lelassítottam és elkezdtem követni. Kínomban legszívesebben elröhögtem volna magam, hisz röhejesen viselkedtem, de egy megérzés arra kényszerített, muszáj ezt tennem.

A buszmegállóba ment, éppen csak elcsípett egy buszt. Miután felszállt, már sokkal könnyebb dolgom volt, kevesebb feltûnést okoztam, ahogy követtem. Minden egyes megállónál erõsen koncentráltam, nehogy ne vegyem észre alakját, bár õszintén megvallva, igen nehéz lett volna szem elõl tévesztene. Egymás után szálltak le az emberek a különbféle városrészeken, de õ még mindig a buszon volt. Minél hosszabb ideig követtem, annál idiótábbnak éreztem magam, viszont mégsem fordultam vissza. Mikor végre leszállt, gyomrom görcsberándult és rátapostam a fékre. Megvártam, míg egy kicsit elõre halad. Körülnéztem, és anélkül, hogy pontosan tudtam volna Párizs melyik részén járunk, könnyûszerrel vontam le a következtetést, hogy nem a legjobban. A házak egy része lepusztult volt, lakatlan. Az utcán mocorgó emberek pedig nem éppen nyújtottak barátságos kinézetet. Meg kellett tanulnom, hogy nem szabad külsõ alapján ítélni, de mivel létformámból adódóan felületes voltam, megfogalmazódott bennem az az érzés, hogy talán ennek a fiúnak segítség kell.

Amikor már elég távol volt, utána indultam. Nem kellett túl sokat mennem ahhoz, hogy lássam, melyik ház felé indul el. Megállítottam az autót, és szinte kiugrottam belõle.

- Alex! – felé kocogva, mire felkapta a fejét. – Várj meg kérlek!

- A kuncsaft fogadás bent van, anyánál. Engem hagyjon békén – vetette oda válla felett, és már ment is volna tovább, ha nem kapom el karját.

- Kérlek. Én csak segíteni szeretnék. Tudom, hogy milyen nehéz ha… - idegesen rántotta ki kezét szorításomból, szikrázó szemeivel pedig méregetni kezdett.

- ’Baszottul nem tud semmit! – vágta fejemhez, én pedig csak eltátott szájjal figyeltem kitörését. – Ha nem azért jött ide, hogy összeszedjen egy kurvát vagy, hogy drogot vegyen, akkor húzzon innen! – próbált elzavarni, én pedig csak döbbenten hallgattam azokat a szavakat, amelyek elhagyták a száját. Egy kamasz fiúnak nem lett volna szabad ekkora természetességgel kiejtenie õket. Érzõdött a hangnemébõl, hogy számára ezek mindennapos dolgok. Jobbnak láttam visszavonulót fújni, de persze csak kompromisszummal.

-  Rendben. Már itt sem vagyok. Viszont – szedtem elõ megint egy kis kártyát – ezt rakd el – már kezdett volna ellenkezni, de nem hagytam szóhoz jutni. – Addig úgysem tudsz lerázni – ahogy kimondtam a varázsszavakat kitépte kezembõl a lapot és zsebébe gyûrte. Egy biccentéssel megköszöntem neki, hogy elvette, majd elindultam a kocsi felé. Nem köszöntem el, nem akartam. Az talán azzal lett volna egyenlõ, hogy hagyom nyerni. Nem is õt, hanem a sorsot. Nem tudtam miféle körülmények között kellett felnõnie, miket kellett megélnie, de azt tudtam, hogy neki sem lehetett addig sem egyszerû élete. Nem akartam, hogy õ is csak még egy ember legyen a lesüllyedtek között, pláne úgy, hogy tehetséges, és meg sem próbált kitörni.  Nem is tudtam volna megmondani, mi lett volna velem, ha annak idején hagytam volna az életemet a medrében folyni…

A fejemben kavargó gondolatokkal vezettem hazáig. Leparkoltam, majd felsiettem a lakásomba. Aznapra nem volt más dolgom, így bekapcsoltam a TV-t és ledobtam magam a kanapámra. Imádtam, ahogy belesüllyedtem a puha szivacsba, és a bézs kárpithoz illõ, barnás és rozsdavörös díszpárnákat is szerettem. Rágyújtottam a egy cigarettára és mélyen a tüdõmbe szívtam a nikotinos füstöt. Hamarosan azon kaptam magam, hogy nem is a készülék képernyõjét figyelem, sokkal inkább magam elé bámulok a semmit figyelve, eltûnõdve. Egyre csak a kölykön járt az eszem. Számban s nikotin íze mellé, valami kesernyés vegyült, valami olyasfajta, amit nem tudtam volna leöblíteni semmiféle itallal. Kényszeresen, görcsösen feszültek meg izmaim, ahogy felvillant néhány emlékkép. Egy reccsenés, és az éles fájdalom. Arcom elé emeltem bal karom, ujjaim ökölbe szorítottam, majd kinyújtottam párszor. Meg kellett bizonyosodnom arról, hogy nincs semmi baja.

Lelkem kavargott, és valahogy muszáj volt levezetnem a felgyûlt képeket, így keresnem kellett valamit, ami lekötött. Ami tényleg elterelte a figyelmem. Elõtúrtam egy eléggé viseltes füzetet, majd egy grafitceruzát. Nem gondolkodtam azon, hogy mi akarok rajzolni, csak húztam néhány vonalat, majd azokból kezdtem kialakítani a képet. Skiccelve megrajzoltam az állvonalat, majd az arccsontot és a fület. Majd a szemet. És ekkor villant belém a felismerés, hogy kié az a karizmatikus arc, akit firkálok.

Dühösen vágtam le magam mellé a füzetet és jobbnak láttam elmenni aludni.

~¤~¤~*~¤~¤~

A napok elsuhantak, másfél hét telt el anélkül, hogy bármint is hallottam volna Alexrõl. Nem kellett volna emésztenie, hisz csak egy srác volt, még a teljes nevét sem tudtam. De mégis, folyton ott motoszkált tudatom alatt, nem hagyott nyugodni. Még a munkámra sem tudtam úgy koncentrálni, ahogy kellett volna. De errõl már fõként az emlékek tehettek. Mindig is igyekeztem õket elnyomni, olyanná tenni õket, mint egy rossz állom, amibõl sikerült felébrednem. De az a srác, felszakította néhány sebem. Nem tett semmit, ami ezt kiválthatta volna, csak a tény, hogy a tehetsége mellett miket kellett megélni. És hogy ez ellen talán nem is igazán akar harcolni.

A lakásomban ültem, a dolgozó asztalomnál. Csak a kis asztali lámpám égett, félhomály uralkodott a nappaliban. A Vonalzó mentén meghúztam az utolsó 3 vonalat, majd melléjük írtam a szükséges adatokat. Megtiszteltetés volt a fõváros számára épületeket tervezni, de mégis leterhelt. Amúgy sem látszottam ki a feladatokból, de ezek még kevesebb szabadidõt hagytak nekem. Keresztbe tettem lában és felcsavartam a tervrajzot, majd elraktam a neki szánt mappába. Az asztal fiókját kihúzva elõvadásztam egy cigarettás dobozt, majd magam elé húztam a hamutartót. Mielõtt rágyújthattam volna, zsebemben hangosan elkezdett csörögni a telefonom. Kissé összerezzentem, de rögtön elkezdtem elõkeresni a készüléket. El sem tudtam képzelni, ki hívhat este fél tízkor. Ismeretlen szám volt. Összeráncolt szemöldökkel értem hozzá a megfelelõ szimbólumhoz és a fülemhez emeltem.

- Igen, tessék? – szóltam bele hivatalos hangon.

Nem értem ezúttal hol szúrtam el, és igen csak bosszantó tud lenni, mikor a másik fél szakítás után még azt is hozzáteszi, „azért legyünk még barátok, jó?”. Ráadásul mit akart mondani azzal, hogy gondoljam át, jó oldalról közelítem e meg a dolgot?
Bah… frusztráló…
Szerencsére hamarosan vége az órának, és még mielõtt barátaim elkaphatnának a részletek miatt, kislisszanok a terembõl. Nem õk az elsõk, akiknek el akarom mondani, ráadásul az õ tanácsaikkal semmire se megyek általában. Tudok viszont valakit, aki képes józanul gondolkodni.
Végigbaktatok pár folyosón, majd érzésre nyitok be az egyik elõadóba, ahol pont most lett vége az órának, és sejtéseim szerint megtalálom Rent.
Bingó!
Az egyik ablak melletti padban ücsörög, és éppen a jegyzeteit pakolgatja. Már lódulnék felé, mikor valaki az utamat állja, én meg szépen felkenõdöm a mellkasára.
- Hé, kölyök, a középsuli a szomszéd épületben van. Eltévedtél? – szólal meg a srác, akivel túlzott közelségbe kerültem fél másodperce, mire rögtön felmegy bennem a pumpa. Oké, hogy nem rosszindulatból kérdezi, de mi az, hogy kölyök?!
- Keresel valakit? – kérdez ismét, mivel még felháborodottan háborgok a megnevezés hallatán. Sértetten pillantok fel a jó egy fejjel magasabb alakra, de egyenlõre még nem ugrom a torkának.
- Nem téged, abban biztos lehetsz – morgom vissza lenézõ hangsúllyal, mire meghökkenve húzza fel a szemöldökét.
- De nagy a szád, töki – horkan fel, és kihúzva magát, érzékelteti velem a méretbeli különbséget. – Valahogy nem illik a méretedhez…
Kész, itt szakad el nálam az amúgy is nagyon vékony cérna, és már ugranék neki, mikor egy meleg tenyér simul a vállamra csitítóan.
- Axton, itt vagyok – csendül fel Ren hangja nyugodtan, és részben le is csillapodom, bár továbbra is fortyogok kissé. – Bocs srácok, az öcsém engem keres. Ugye, Ax?
- Az öcséd? – kerekednek el az elõbbi srác szemei, és újra végig mér. Visszafogom a késztetést, hogy nyelvet öltsek, de durcás vonásaimon nem lágyítok. – Azt hittem egyetemista.
- Hé, idejárok se..mpf. – Ren egyszerûen befogja a számat, mielõtt kicsúszhatna pár kellemetlen megnyilvánulás. Nem hadakozok, mert abban igaza van, hogy nem kéne az évfolyamtársai elõtt lejáratnom, de továbbra is sértetten méregetem õket.
- Elsõéves, de idejár – tisztázza inkább Ren a dolgokat, szándékosan nem térve ki a magasságomra, és az ebbõl adódó félreértésekre.
- Az elsõévesek olyan aranyosak tudnak lenni! – lelkendezik az egyik lány, mire tompán ciccegek Ren keze mögött. – Az öcséd is az, Ren. Bár nem hasonlítotok.. oh, igaz is, már említetted, hogy nincs vérkapcsolat köztetek…
És csak mondja és mondja, világosan látszik, hogy Ren figyelmére vágyva. Mindig is tudtam, hogy népszerû, de most még szemtanúja is lehetek a dolognak. Szerencsére nem várja meg, hogy az egész elõadó körénk gyûljön, ebben valószínûleg szerepet játszik türelmetlen mocorgásom is, és kedvesen elköszönve e többiektõl, kitessékel a terembõl.

- Bah, mi az, hogy kölyök? Meg középsuli? Majdnem két hónapja elkezdtem már az egyetemet! – zsörtölõdök még mindig, mikor már a büfében ücsörgünk.
- Ne kapd fel a fizet, nem akart rosszat – mosolyog rám szelíden, majd célzó pillantást vet érintetlen kajámra. Úgy teszek, mint aki ezt nem vette észre, és ahelyett, hogy elfogyasztanám, csak egy nyalókát forgatok a számba.
- De akkor is… - motyogom sértetten, de eleget teszek a kérésének, és nem idegeskedem rajta.
- Egyébként miért kerestél? – vált témát, még közelebb tolva hozzám a tányérom.
- Ja… hát, tudod, volt az a fiú, Nolan, és…
- Szakítottatok?
- Hát azt mondta, hogy általában kedves vagyok, meg aranyos, de mégse igazán olyan, mint amilyenre számított…
- Tehát dobott?
- Mondott valami olyasmit is, hogy nem jó oldaláról közelítem meg a dolgokat, és talán másféle partnert kéne keresnem mint õ…
- Szóval…?
- Jah, szakítottunk… vagyis dobott – morgom, választ adva végre a kérdésére. – De nem értem Ren! Azt mondja legyünk barátok, mert jó fej vagyok, meg figyelmes. Akkor miért nem voltam jó a kapcsolatban? Ez nem fair.
- Sajnálom Ax – mosolyog rám vigasztalóan. – Majd megtalálod az igazit. De talán van abban valami, amit a rossz irányról mondott…
- He? Te is rébuszokban akarsz beszélni? – nyekkenek fel lemondóan.
Nem felel, csak elgondolkodva tanulmányozza az arcom, majd megingatja a fejét.
- Majd rájössz. Most viszont egyél, mert sose fogsz nagyobbra nõni! – nevet fel kekeckedõen, miközben feláll a távozáshoz, mire kis híján benyelem a nyalókám.
- Hééé!