Név: Rafael Phoenix
Kategória: Yaoi
Feltöltő: Regi
Kor: 32
Külső leírás: Az átlagtól magasabb, filigrán alkatú férfi. Teste vázizmai fejlettek, még sem mondható túlságosan izmosnak. Széles, erős vállai, keskeny csípője és kellemesen barázdált hasfala csábító összképet ad neki. Erős alkarjain és vállain néhány kisebb karcolás, vágás is megfigyelhető az anyajegyek, szeplők mellett. Nem szereti mutogatni hegeit, ezért általában olyan felsőket visel, melye jól eltakarják ezeket. Sötét, gesztenyebarna haja hullámosan és kócosan omlik le egészen háta közepéig. Nagyon ritkán fordul elő, hogy összefogja, főként csak füle mögé tűri frufruja hosszabb tincseit, vagy két kis fonatban hátrafonja a zavaró szálakat. Sokak számára taszító lehet, ha egy férfinek hosszú haja van, viszont neki kifejezetten jól áll, nem is lehetne másmilyennel elképzelni. Ezek mellett jól ápolja, így puha és egészséges. Hatalmas, kobaltkék íriszű szemekkel kémleli a világot. Tekintete mindent tudó, bizalmas és meleg, de ugyanekkor bánatos és magányos is. Hosszú, sötét szempillái és szép ívű, kissé elvékonyodó szemöldöke keretbe foglalja látótüneményeit. Ajkai kellően teltek, orra kisé fitos, de nem zavaróan. Állán rövidebb szakálféleség fedezhető fel, mellyel az ott lévő apró hegeket takarja el. Bar arcán hatalmas sebhely éktelenkedik. Amikor beszerezte a sérülést, hosszú ideig zavarta, hogy nem tűnt el teljesen, de mára már megszokta és igyekszik ügyet sem vetni rá. Jobb fülében egy, bal fülében pedig három karika fülbevalót visel. Tulajdonképpen nem szimbolizálnak számára semmit, de szereti őket. Nem kedveli a rikító, élénk színeket, a letisztultság híve. Munkában és tárgyalásokon elegánsabb öltözéket visel, de otthon és a lazább hétköznapokon elengedhetetlenül farmerben és pólóban, vagy lazább ingekben van. Van egy bőrszíj karkötője, két kicsi rézcsattal. Ezt, és fülbevalóit leszámítva nem hord másmilyen ékszer.
Jellem: Zárkózott és csendes. Nem nyílik meg senkinek, sosem mutatja igazi arcát. Saját bevallása szerint nincs senki a világon, aki igazán ismerné, de ő ezt nem bánja. Munkájában határozott és magabiztos, mindig tudja mit akar, és el is éri a céljait. A kollégáival barátságos, de mindig megtartja a számára szükséges három lépés távolságot. Nem engedi senkinek, hogy belásson a magánéletébe, ha éppen interjút ad, és esetleg rákérdeznek egy-egy kényes témára, egy lehengerlő mosollyal igyekszik terelni a témát. Magányos farkas típus, egyedül él, és ezzel a helyzettel ő teljesen ki is van békülve. Természetesen, mint minden más ember, ő is vágyik társaságra és szeretetre, de ezt saját korlátai miatt, úgy véli, nem engedheti meg magának. Fél a kapcsolatteremtéstől, a bizalmasságtól, és talán a szeretettől is kicsit. Szeretné, ha szeretnék, ő viszont nem mer szeretni senkit. Érzelmi nyomoréknak tartja magát, bár igazán kifejező is tud lenni, csak akarnia kell. Csodálja, vágyakozva nézi az utcákon sétáló családokat, párokat, és néha elmereng azon, milyen is lenne, ha neki is lehetne családja. Tulajdonképpen egyedül saját maga akadályozza meg, abban, hogy kapcsolatot építsen ki valakivel. Mivel családjával nem éppen verőfényes a kapcsolata, apját pedig egyenesen ki nem állhatja, retteg attól, hogy ő is olyan lesz. Képes saját magától undorodni, ha esetleg felfedezi gesztusaiban a szüleit. Ennek következtében sosem cselekszik meggondolatlanul, igyekszik mindig a „jóra” törekedni. Tudja, hogy senki sem tökéletes, így ő sem lehet az, de mégis ezt akarná elérni.
Élettörténet: Egy észak-francia kisvárosban született, első és egyetlen gyermekként. Apja a helyi középiskola tornatanára volt, édesanyja háztartásbeli. Egy kívülálló számára teljesen átlagos családnak tűnhettek, a szülők foglalkoztak Rafaellel, az édesanyja minden fogadóórán, szülői értekezleten ott volt, apja, mint az iskola egyik tanára, pedig igen sokat követelt fiától, de hosszú ideig senki sem gyanakodott arra, mi is folyik valójában a háttérben. Azt senki sem sejtette, hogy a szigorú apa nagy előszeretettel nézett a pohár fenekére, és ha már odanézett és látta a legalját, akkor előszeretettel vezette le az összes felgyülemlett feszültségét feleségén, és törékeny kisfián. Rafael, amióta az eszét tudta, az apját alkoholistának ismerte, így tulajdonképpen sosem látott normális családképet, hiába tudta, hogy ez így nagyon nincs rendben. Persze a látszatot mindig megtartották, hogy ne tűnjön fel az embereknek, mi is folyik a ház négy fala között. Mikor Raf még kicsi volt, könnyen ráfogták a horzsolásokat, és egyéb sérüléseket a gyermekkori ügyetlenségre, később már különbféle hazugságokat kellett kitalálni. Még kamaszként sem mert ellenszegülni apjának, inkább elviselte, minthogy utána duplán verje le a dühét. Az anyja pedig sosem tett egyetlen lépést sem férje agressziója ellen. Valamilyen okból kifolyólag elvakultan szerette az enyhén pszichopata hajlamokkal megáldott férfit, bárha figyelembe vesszük, hogy a bántalmazások főként Rafaelt érintették, a nőben pedig kevesebb anyai ösztön volt, mint egy kakukkban, akkor „meg lehet érteni”. Igazából sosem törődött, azzal, hogy mi van a gyermekével, viszont rendkívül jó színészkedett mások előtt. Akárhányszor érte atrocitás Rafaelt, mindig egyedül kellett megbirkóznia lelki és fizikai sérelmeivel. Már kisgyerekként is kerülte a társaságot, nem barátkozott. Sosem tudott megbízni senkiben annyira, hogy barátjának merje nevezni. Talán a csalódástól félt, talán mástól, de egy biztos: fiatalkorára a legjellemzőbb szó, a magány. Igyekezett minél kevesebb időt tölteni otthon, kerülte a családi házat. Délutánjait könyvtárban töltötte olvasgatással, vagy tanulással. Gimnáziumi évei alatt szinte csak aludni járt haza, amikor már tudta, hogy apja is kidőlt. Ezt persze az erőszakos férfi nem tűrhette szó nélkül, felgyülemlett dühét attól kezdve egyre többször eresztette ki feleségén. Egy alkalommal, elfajultak a dolgok. Az apa részeg volt, már régen nem gondolkodott tisztán, mikor valahonnan előkerült egy kés és rátámadt hitvesére. Talán meg is ölte volna, ha Raf nem ér időben haza. Csak 16 éves volt, jóval kisebb és gyengébb, mint édesapja, de szembeszegült vele és megpróbálta kicsavarni kezéből a vágószerszámot. A dulakodás során apja egy hirtelen mozdulattal több kis vágást is ejtett fián, a kezein párat, állán, de a legmélyebb az bal arcán érte Rafaelt, kis híján még a látását is elvesztette. Végül a szomszédok a lárma miatt kihívták a rendőrséget, akik véget vetettek a majdnem tragédiába torkolló veszekedésnek. Mivel komolyabb bántódása senkinek sem esett, az anya pedig nem tett feljelentést, Rafael apja megúszta egy hűvösön töltött éjszakával, míg kijózanodott. Ezzel szemben Rafaelt kórházba szállították, ahol ellátták a sérüléseit, összevarrták vágásait. Rafael anyja csak ez után eszmélt rá férje agressziójára, és arra, hogy akár őt is képes lenne bántani. Egy héten belül válókeresetet nyújtott be és távoltartási végzést kért, Rafaelt kivette a gimnáziumból és bedugta egy kollégiumba, hogy ne legyen rá gondja. Rafael eleinte könnyen vette az újonnan adódó akadályokat, de aztán iskolatársai kiszúrták maguknak; arcán egy hatalmas heg éktelenkedett, csendes és visszahúzódó volt, ráadásul kisebbfajta zseni. Úgy gondolta, egyedül tanulás útján tud kitörni abból az életből, amibe született. Mindent megtett annak érdekében, hogy bármilyen tudás a birtokába kerüljön. Utolsó éves volt, amikor pályázott egy ösztöndíjra, amit meg is nyert. Építészmérnöki egyetemen tanult tovább, Párizsban, mind a négy éve alatt évfolyamelső volt. Mivel apjára, és újranősült anyjára nem igazán, sőt, tulajdonképpen semennyire sem számíthatott, muszáj volt dolgozni. Pultos volt egy lebujban, bármennyire is utálta, a pénz kellett. Szinte undorodott a részeg vendégek látványától, és valahol mélyen félt is tőlük. Akárhányszor valamelyik jobban felemelte a hangját, vagy hirtelen mozdulatot tett, Raf gyomra összeszorult, kiverte a víz. akarva-akaratlanul is apját juttatták eszébe, és azokat az emlékeket, melyeket 16 éves koráig átélt. Az egyetem elvégzése után az egyik professzora beajánlotta egy neves céghez, ahol gyorsan feljutott mondhatni a ranglétra legtetejére. Franciaország egyik leggyakrabban emlegetett építészévé vált, számtalan párizsi épület viseli magán kézjegyeit.
Hobby: Szeret olvasni, és csak úgy firkálgatni.
Foglalkozás: Híres építész, egy neves, nagymenő cégnél.
Extrák: Tíz éves koráig az apja kétszer törte el a bal kezét, ami így front érzékeny és ahogy idősödik, egyre fáradékonyabb. Pechjére ez a domináns keze, így néha nehezére esik a munka. *** Annak ellenére, hogy nem szereti apját, kisegíti anyagilag, ha esetleg kölcsönkér tőle az öreg. Ritkán látják egymást, csak akkor keresi fel a vénember, ha szüksége van valamire, és még akkor is ott szűr fiába megjegyzéseivel, ahol csak tud. Rafael ilyenkor mindig megfogadja magában, hogy soha többet nem segít neki, de úgysem képes cserbenhagyni apját. *** Anyja második házasságából született egy húga, aki most 14 éves. Csak kétszer találkoztak egész eddigi életükben. *** Tisztában van nemi identitásával, bár nem vállalja fel. Nem tenne jót karrierjének és hírnevének. *** Aktív fél. *** Egy padlástéri lakást bérel, ami hatalmas, és gyönyörű kilátással rendelkezik. *** Alkalmi dohányos. *** Tervezéshez és olvasáshoz szemüveget visel.
Képinfo: Nem saját kép, csupán illusztációként szolgál. (http://th07.deviantart.net/fs71/PRE/f/2013/110/2/8/dawn_by_littleulvar-d62dc51.png)
| Engedélyezve: |
2013. 09. 22.
|
Módosítva: 2013. 09. 22. 00:18:06
Módosította: Regi
Státusz: Aktív
|
