|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Silvery | 2011. 04. 15. 18:25:58 | #12965 |
Karakter: Nanamura Haru
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Könyörgő szavaim hallatán elhajol ajkaimtól, tekintetünk még egy röpke másodperce erejéig összefonódik, majd szemei forró sóvárgással mérik végig reszkető testemet, bőröm szinte felforr pillantása nyomán, s ahogy lök egy erősebbet a csípőjével, hangosan felnyögve szorítom össze szemeimet. Ajkaim remegnek a vad zihálástól, egész testem megfeszül a kielégületlenség bódító, érzéki fájdalmától. Nem… nem bírom… már nem megy… el akarok élvezni… fel… felrobbanok.
Szemeim tágra nyílnak, ahogy érzem lazulni a csuklómat szorító selyemkötelet, reszketve pislogok fel, magamhoz húznám remegő kezeimet, de Craig egy kézzel lefogva tartja őket a fejem fölött. Felnyögök, ahogy hirtelen, váratlanul gyorsít a tempón, ajkaimon vékony rés keletkezik, de képtelen vagyok zihálva kapkodni a levegőt, mintha minden csepp oxigén a tüdőmben rekedt volna. Fejemet kissé oldalra döntve szorítom össze ajkaimat, majd ismét ellazítom nedves számat, hogy halk, pihegő nyöszörgésként könyörögjek szabadságért.
- Kérlek… kérlek engedj el… kérlek… - Akadozva ejtem ki a szavakat, de mintha nem is hallana, csak folytatja a vad, fülledt, de nem eléggé kielégítő lökéseket. Összeszorítom szemeimet, a homályos képeket sötétség váltja fel, arcomat égető könnycseppek cirógatják, perzselik végig, forró táncot, csatát vívnak a sós izzadtságcseppekkel.
Lejjebb csúszik, érzem, ahogy haja államat, nyakamat cirógatja, meglepett nyögés tör ki reszkető ajkaim közül, ahogy finoman harapja meg mellbimbómat, majd forró nyelve gyengéden köröz az érzékeny ponton, testem ívbe feszül a felgyülemlett, kitörni készülő kéjtől. Miért… miért nem enged… miért nem engedi, hogy átlépjem azt… azt a pontot. Megőrülök. Tényleg. Craig…
Ajkaimat sóhajokként, nyögésekként hagyják el újabb és újabb kérlelő szavak, szinte már fel sem fogom, hogy mit mondok, csupán kábultan ismételgetem ugyanazokat a rövidke könyörgéseket, felhevült testem izzik, borzong Craig kínzóan forró, kényeztető mozdulatai alatt.
Zihálva, bódultan emelem fel ólomsúlyú, nedves szemhéjaimat, ahogy hirtelen megszűnnek a kínzóan kellemes mozdulatok, ajkaim megreszketnek az élvezet, a kényeztetés váratlan hiányától, kérdőn pislogok fel a tengerkék, vágytól örvénylő szempár forrón izzó pillantásába. Ujjai gyengéden érintik oldalamat, csupán ennyitől borzongás fut végig gerincemen, csípőm finoman moccanna, hogy mozdulatokért könyörögjek, de lefogja testemet, elmémet szinte kényszeríti, szinte kitépi az öntudatlan kábulatból.
- Ha megígéred, hogy én irányítok… majd legközelebb tényleg hagylak téged. – Mi… mit mond? Ezek szerint… ha megígérem… elenged? Azt hiszem ezt jelenti… igen…
Ajkaim megrezzennek, hogy válaszoljak, de mielőtt szóhoz juthatnék a vad zihálástól, halkan, elvigyorodva folytatja.
- És persze… én is kérek majd valamit. – Hogy… hogy mi? Nem tudom… mire gondolhat? Nem számít… nem bírom tovább… azt akarom, hogy elengedje a kezeimet… azt akarom, hogy újra megmozdítsa a csípőjét… el akarok élvezni. Nem bírom tovább… felrobbanok… én tényleg… tényleg beleőrülök. Craig… miért teszed ezt? Mire… vajon mit akar kérni? Nem tudom.
- Bármit… megteszek… kérlek… engedj el… - Halkan, pihegve ejtem ki a szavakat, szinte fel sem fogom a meggondolatlan ígéretet, testem lassan zsibbadni kezd a visszafojtott kielégületlenségtől, s ez a mardosó, égető zsibbadás minden végtagomba reszketeg borzongást csal.
- Jól van… megjegyzem. – Halkan suttog, kezeimet lassan, bizonytalan, gyenge mozdulatokkal húzom magamhoz, ahogy szabadságot nyernek csuklóim, ajkaimra harapva ölelem át, remegő ujjaim a vöröses-szőke tincsekbe bújnak, ahogy átkarolom nyakát, bőre síkos, csúszós a verejtéktől, ujjaimmal szinte hajába kapaszkodva simulok testéhez. Végre… érinthetem… végre átölelhetem… végre magamhoz húzhatom… magamhoz kényszeríthetem az ajkait, a tekintetét, a leheletét… mindent.
Lábaimmal és kezeimmel is szorosan karolom át, testünk összesimul, szinte összeolvad a végtelenül forró, bizsergető ölelésbe, hangos nyögésem megszakítja a hosszú, szenvedélyes csókot, mikor ismét lassú, de annál erősebb, mélyebbre ható lökésekkel szítja fel bennem a kéjt, ujjaim megfeszülnek tincsei között.
Ajkai nyakamat érintik, felsóhajtva nyitom ki szemeimet, ahogy lehelete végigcirógatja nyirkos, verejtékes bőrömet, s olyan erősen szorítom magamhoz, mintha ezen múlna az életem. A fejemet kábán hátraejtve feszítem a puha párnába, szemeim a plafon hófehér festékén pihennek meg, ahogy zihálva küzdök levegőért, mellkasom reszket a vágytól. Craig mozgása egyre hevesebbé, egyre szenvedélyesebbé válik, lüktető farkamat néha-néha megdörzsöli Craig felhevült bőre, ajkaimra újabb nyögéseket kényszerítve. Ezaz… én… mindjárt… mindjárt…
Felnyögök, ahogy hirtelen szorítja el ismét merevedésem tövét, reszketve csúsznak ujjaim vállán, vöröses csíkokat hagyva a fehér, nedves bőrön. Mi… miért? Ne… ne… ne…
Minden porcikám megfeszül, szinte érzem, ahogy forrón szorulnak izmaim Craig lüktetve csúszkáló merevedésére, megnehezítve, még forróbbá téve a kéjes élvezetet nyújtó mozdulatokat, s hangosan sikítok fel, ahogy a merevedésemet szorító ujjai hirtelen kezdik el dörzsölni, kényeztetni a kielégülésre vágyó testrészt. Hosszan, elfojtottan fullad hangos nyögésbe a kitörő sikoly, egész lényem beleremeg az orgazmus gyönyörébe, körmeim Craig bőrébe vájnak, ahogy még közelebb húzom magamhoz testét, s érzem, ahogy teljesen megtölt, perzsel belülről Craig forrón égető gyönyöre.
Zihálva, könnyező szemekkel ejtem magam mellé erőtlen karjaimat, halkan puffannak a puha matracon, mellkasom reszket, minden porcikám remeg a gyönyör fárasztóan mámorító, perzselő fuvallataitól. Apró villámcsapásokként simogatnak, csiklandoznak belülről. Megőrülök. Annyira… hihetetlen… ez… ez az érzés… még mindig… megfulladok. Nem kapok levegőt. Szomjas… szomjas vagyok… és fáradt… és végtelenül… végtelenül kielégült. Ah… megőrülök. Ez… csodálatos volt. Annyira kínzóan, kegyetlenül, fájdalmasan csodálatos.
Kizökkenek a forró, öntudatlan kábulatból, ahogy magához húz, s agyamban még mindig homályosan, bódultan kavarognak a gondolatok, kissé kitisztul tekintettel bújok hozzá, reszkető ujjaim bőrét simítják végig, zihálásom nem csitul. Nem… még nem.
Mindenhol érzem a forró ujjak érintését magamon, lágyan, gyengéden cirógatva segít megnyugodni, testemben a vadul, szenvedélyesen lüktető vágyat nyugodt, kimerült, de meghitten forró szerelem váltja fel a puha érintésektől. Ha a mellkasom reszketése nem akadályozná meg, hogy megszólaljak… ha… ha lenne erőm legyőzni ezt a gyengeséget, ezt az erőtlen kimerültséget… akkor megmondanám neki… megmondanám neki, hogy mennyire szeretem.
Nem baj… tudja. Remélem, tudja, hogy így van. Igen… tudnia kell.
- Legközelebb kétszer is gondold meg mit kívánsz… Haru-chan… - Halkan suttog a fülembe, megborzongok a szavaitól, a lehelete forró csiklandozásáról, arcomat a mellkasába fúrva bújok még közelebb hozzá, ajkaimra meghitt mosoly kúszik. Nem… nem bántam meg a kívánságot… annyira… gyönyörűen csodálatos érzés… ez a kielégültség, ez a forróság, ez a fülledt hév. Akarom… még többet. Mindig… örökre… örökre az enyém… örökre csak az enyém ennek a férfinak a forrósága… ennek a férfinak a vad, szenvedélyes szerelme. Az enyém, és senki másé.
Megrezzenek, ahogy idegen, mégis ismerősen éles hang töri meg a szoba nyugodt, békés csendjét, könnyedén rántja ki elmémet a mély, pihentető álmok boldog világából, s kába ásítással bújok közelebb Craig mellkasához, de a belőle áradó forróság nem szünteti meg a hangos csörgést… mi… ki lehet az ilyenkor? Egyáltalán hány óra lehet? Már nem tudom… összefolynak a napok…
- Craig… telefon… - Halkan, nyöszörögve szólalok meg, s érzem, ahogy Craig engem ölelő karja megmozdul, a puha súly már nem nyomja oldalamat, ahogy kissé hátra dőlve nyúl a mobiljáért. Fáradtan pislogva figyelem mozdulatait, elmosolyodom, ahogy álmosan dörrenő hanggal szól a telefonba, szemeimben felcsillan a forró szerelem. Hihetetlen, hogy ennyivel képes hevesebb tempóra késztetni a szívemet. Imádom, mikor ilyen érzékien rekedtes a hangja… teljesen megőrjít… teljesen… beindít…
Ajkaimon kiszélesedik a vigyor, érzem, ahogy ismételten ébredezni kezd bennem a kisördög, hogy teljesen irányítása alá vonja kéjes mozdulataimat. Miért állnék ellent neki, mikor minden pillanatát élvezem. És khm… nagyon remélem, hogy a drága férjecském is élvezni fogja.
Teljesen a hátára fekszik, ahogy az arcát kezdi dörzsölgetni, hangjából lassan eltűnik a félálom okozta erotikus rekedtség, s én kiscica módjára mászom lejjebb, míg szemeit eltakarják masszírozó ujjai. Ó… hát nekem nagyon jó módszerem van, hogy visszacsalogassam azt a vonzóan csábító rekedtséget.
Lassan, gyengén simítom végig farkát, tekintetemet egy pillanatra sem veszem le arcvonásairól, szemeimben huncut elégedettség csillan, ahogy elkerekedett szemei meglepetten pislognak le rám, ujjaim erősebben mozdulnak meg, s teste rögtön reagál érintésemre, s a gyors, félreérthetetlen reakció újabb kéjes elégedettséggel teli hullámot indítanak el testemben. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rád, szerelemem.
- Bocs, de nem, hazautazom. – Elmosolyodva folytatja a beszélgetést, kezét a tarkója alá teszi, hogy figyelemmel követhesse mozdulataimat. Vajon a szilveszterről kérdezte? Gondolom igen… nem számít. Az enyém szilveszterkor… nem… nem csak szilveszterkor… mindig az enyém. Heh.
Lassan mászom a lábai közé, elvigyorodva ejtem rabul a mohó vágytól felizzó tekintetét, ahogy ajkaim közé veszem az immáron teljesen merev, kielégülésre vágyó hímtagot. Hidd el… elérem, hogy ne csevegj olyan zavartalanul.
Kissé elvigyorodva eresztem mélyen számba, a forró merevedés mintha még nagyobbá, még keményebbé válna ajkaim között, ahogy tekintetünk találkozik, s látom megrezzenni mellkasát, ahogy visszafojtja a kellemes sóhajokat, bőre alatt kirajzolódnak hasának izmai, ahogy kissé megfeszül teste, szívem mintha a torkomban dobogva kényszerítene gyorsabb tempóra.
Elvigyorodva válaszolgat a kérdésekre, a tevékenységem olyannyira lefoglal, hogy szinte csak távolról, homályosan hallom a hangját, mely egyre mélyebben, egyre rekedtesebbnek hat, s testem beleborzong, ahogy érzem megremegni alattam. Ezaz…
Nyelvemmel puhán körözök a nedvessé váló hímtag körül, gyengéden engedem újra és újra teljesen ajkaim közé, az egyre rekedtesebbé váló hangszín felbátorít, folytatásra, még forróbb, hevesebb mozdulatokra késztet. Tudtam én, hogy nem lesz nehéz dolgom… hehh…
- Egyrészt… már ismered… másrészt. Úgysem érdekelnéd, szóval felejtsd el. – Fél füllel hallom szavait, csupán egy pillanatra lassítok le, ahogy eltereli figyelmemet a valószínűleg rólam szóló mondat, ujjaimmal végigsimítom combját, puhán, mégis erőteljesen szívom meg lüktető vágyát, s a várt hatás nem marad el. Elemeli a fülétől a telefont, szemeimet egy pillanatra sem veszem le róla, ahogy felszusszanva könnyít a remegő testén, mintha csak sóhajjal próbálná kiereszteni a felgyülemlett kéj mardosó érzését. Nem könnyítem meg a dolgodat, drágám… itt a visszavágó ideje… hehe…
Ismét a füléhez húzza a telefont, de szinte látom, ahogy ujjai görcsösen szorítják a készüléket, s forróbb, gyorsabb mozdulatokkal szívom meg újra és újra egyre forróbbá váló vágyát, a szenvedély szinte szétfeszíti mellkasomat, zihálva marok combjába ujjaimmal.
- Egy pillanat. – Hangja már teljesen rekedtes, szinte mély morgásként leheli a rövid szavakat, s az elégedettség forró hulláma bizsergetve árasztja el testemet. Annyira jó érzés, hogy ilyen hatással vagyok rá… hogy ennyire érzi, amit csinálok… hogy ennyire élvezi… hogy ilyen könnyedén kizökkentem az örökké nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnő férfit a higgadtságából.
Leteszi a telefont, ujjai lassan csúsznak le hasfalán, testem megremeg a vágytól, farkam már annyitól mereven simul hasamhoz, hogy Őt kényeztetem.
- Haru-chan ha így folytatod… mh… várj… - Halk, rekedtes nyögése borzongatóan mászik fülembe, arcom teljesen kipirul a sóvárgástól, s ahogy a hajamba túrná ujjait, hogy megállítson, egy könnyed mozdulattal lököm el a kéjtől megreszkető, elgyengülő végtagot. Nem… nem, Craig… most nem állítasz meg. Vajon már el is felejtette, hogy vonalban van a haverja? Vicces lenne… azt hiszem, azt lehetne totális győzelemnek hívni.
Teste megrándul egy erősebb szívás után, a fejét hátraejtve fojtja vissza a nyögését, s látom, ahogy türelmetlen, kissé kapkodó mozdulattal kapja fel a telefont.
- Most mennem kell. – Hé… ez nem ér…
Csintalan, győzelemittas tekintettel pislogok fel rá, ahogy eldobja a telót, ajkaimmal teljesen körbeölelem merevedését, s most már hagyom, hogy a hajamba vezesse ujjait, megremegek a gyengéd simítástól, s ujjaimmal gonoszkás, apró mosollyal szorítom el vágyának tövét, mikor erősen megszívom lüktető farkát. Annyira… annyira forró… még… még többet akarok ebből a forróságból. Remélem élvezed, Craig…
Hangos nyögéssel ejti hátra a fejét, remegése elhessegeti az aggodalmaimat, s ahogy rekedtes, mély, észveszejtően szívdöglesztő hangon szólal meg, pulzusom ismét megkétszereződik
- Látom tanulsz… mh… - Ujjai kicsúsznak hajamból, ahogy teste mellett támaszkodva tartja meg magát, remegését visszafojtva morran fel ajkaim kínzó játékától, talán önmaga észre sem veszi, de minden mozdulatával közelebb enged, csalogat magához. Ujjaimat puhán, gyengéden csúsztatom lejjebb, már nem szorítom el merevedésének tövét, inkább finom, kínzó mozdulattal masszírozom meg herezacskóját, testem megremeg, ahogy nevemet nyögi érzékien mély hangon. Meg akarom csókolni… ahh… hallani akarom a nyögését, mikor elélvez…
Felnyög, teste megfeszül az orgazmus pillanatában, a lábán támaszkodó ujjaim alatt tökéletesen érzem, ahogy izmai megkeményednek, testem beleborzong a forró kéjbe, ahogy zihálását hallva érzem, hogy forró gyönyöre számba csurran, az ismerős íz szétárad ajkaim között, ahogy felhajolok ágyékától, s minden cseppjét lenyelem. Figyelem arcát, kielégült mosolyát és vágytól, szerelemtől kavargó tekintetét, s ahogy kicsit feljebb mászok, kezei puhán érintve húznak magához. Ujjai oldalamon siklanak végig, megborzongok az érintésétől, még közelebb csúszom hozzá, ahogy óvatosan az alhasára csüccsenek, kezeimet lassan, lágyan simítom mellkasára, mely még mindig hevesen zihál a gyönyörtől, s arcom szinte felgyullad a pillantásától, ahogy szemeibe különös elégedettség, büszkeség csillan. Vajon… ez ugye… azt jelenti, hogy élvezte? Ugye? Igen… biztosan… vajon jó voltam annyira, mint a gyakorlott fiúcskák, akiket régen szedett fel?
- Ennyi lett volna a nagy irányítás? – Vigyorogva, incselegve szólal meg, s az én ajkaimra is huncut mosolyt csalnak szavai. Hm… máris többet akar az uraság? Csak vigyázzon… a végén még megkapja… hehe…
- Azt nem mondtam… de azért jó volt? – Csintalan pillantásomba csupán egy röpke másodpercre vegyül enyhe, alig észrevehető bizonytalanság, ajkamra harapva pislogok le rá, s ahogy meleg, szinte perzselően érzelmes mosolyra húzódik szája, testem megborzong a sóvárgástól, a vágytól. Kezét lassan emeli fel, ujjai épphogy csak érintik arcomat, a lágy simítás szinte perzseli alapból is forró, kipirult bőrömet. Craig…
- Jobb mint eddig bármikor. – Elérzékenyülve mosolyodom el, s ahogy finoman magához húz, a mellkasán megtámaszkodva engedelmeskedem mozdulatainak, ajkaink puhán, halkan cuppanva érintik egymást. - de mielőtt folytatnád az irányításomat… behajtanám a kérésemet. – Csupán egy pillanatra lepődöm meg, majd rögtön bevillan a jelenet, mikor a meggondolatlan ígéret elhagyta ajkaimat. Kíváncsi leszek.
- Mi lenne az? – Hátrébb dőlve egyenesedem fel, játékosan, puhán cirógatom Craig felhevült bőrét ujjaimmal, tekintetem huncut pillantással várja szavait, s mikor gyengéden simítja végig combomat és oldalamat, beleremegek a sóvár vágyba, merevedésem még mindig forrón lüktetve feszül hasamhoz, s ajkamra harapok, ahogy Craig észbontóan vonzó mosolyra húzza a csókunktól nedves ajkait. Hihetetlen… hihetetlen, hogy percről percre képes vagyok úgy érezni, hogy egyre jobban és jobban megőrjít… egyre jobban magába bolondít. Minél jobban ismerem… minél több arckifejezést, hangot, morranást, pillantást, mosolyt, szót, érintést, mozdulatok ismerek meg… annál jobban és jobban szeretem.
- Szeretném ha itt rajtam ülve játszanál kicsit magaddal – Szemeim tágra nyílnak, ajkain kiszélesedik a kéjes, sóvár vigyor, ujjai birtoklóan kéjes forrósággal simítják bőrömet, s testem megrezzen a cirógatásától, meglepett pillantásom láttán élveteg tekintettel folytatja. - megígérted, hogy bármit kérhetek. – Arcomon égető, parázsló pír száguld végig, s Craig a hasamhoz simuló merevedésemet kikerülve simítja combomról oldalamra ujjait, megremegve támaszkodom a hasára, ahogy óvatosan lejjebb hajolok, szívem mintha a torkomban dübörögne. Ez… ez nem ér… abban a pillanatban bármit megígértem volna neki… kihasználta a helyzetemet…
Durcás tekintetem láttán puhán simítja arcomra ujjait, finoman, gyengéden húz magához, s ajkaival lassan cirógatja meg számat, s én ösztönösen nyitom résnyire nedves ajkaimat, hogy nyelve közéjük csusszanhasson. Megreszketve hunyom le szemeimet, ujjaim mellkasán találnak támaszt, tenyerem alatt szinte visszhangzik szívének őrült dübörgése, s tekintetemből elpárolog a morcos csökönyösség, hogy elérzékenyültség, boldogság váltsa fel… Craig… miért… miért kell ilyen gyengédnek lenned? Miért kell ilyen gyorsan dübörögnie a szívednek? Újra és újra bebizonyítod, hogy mennyire… hogy mennyire szeretsz… hát lehetséges ezek után nemet mondani neki bármire is? Én képtelen vagyok rá, ez biztos…
Lehunyt szemekkel szakítom meg a forró, mély csókot, ajkaim megreszketnek, ahogy kicsit feljebb támaszkodom, majd lassú, fáradt mozdulattal nyitom ki szemeimet, melyekben már nyoma sincs a félénkségnek, csintalanul, huncut játszadozással pillantok a vigyorgó tekintetbe, s ajkaimra harapva döntöm kicsit oldalra a fejemet.
- Egy feltétellel. – Egyik szemöldökét felhúzva vigyorodik el még szélesebben, s én lassú mozdulatokkal mászom feljebb rajta, hogy elérjem az ágy végében lévő vékony selyemkötelet… hogy is mondják… kölcsönkenyér visszajár? Hehe…
- Ki akarsz kötözni, Haru-chan? – Kaján vigyorral pislog fel rám, ajkait halk kuncogás hagyja el, s én kiscicaként simulok hozzá, hogy apró puszit leheljek szájára, majd az arcát finoman végignyalintva suttogjak halkan, érzéki hangon a fülébe.
- Csak a biztonság kedvéért, szerelmem… olyan műsort készülök adni, ami után nem tudnád visszafogni magad. – Rövid szünetet tartok, érzem, ahogy izmai megfeszülnek, s elvigyorodva csókolok a fülébe, hogy az utolsó, apró szót beleleheljem. – Ismerlek… - Felmorranva siklatja egyik kezét oldalamra, míg másik kezével a hajamba túrva rántja magához arcomat, hogy egy vad, kiéhezett, szenvedélyes csókban egyesítse nedves ajkainkat. Felnyögve támaszkodom ziháló mellkasára, körmeim szinte bőrébe mélyednek, ahogy a fenekembe markolva húz magához, arcomat ismét elönti a forróság, a fülledt érzelmek vöröses pírja.
Elereszt, s én lassan, reszkető mozdulatokkal tolom fel magam, szemeim felcsillannak, ahogy megadóan emeli a feje fölé kezeit, ajkaimra csintalan vigyor költözik.
- Gyorsan csináld, mielőtt meggondolom magam. – Megborzongok, ahogy sármos vigyorral dörmögi a szavakat, hangja kéjesen rekedtes, tükröződik benne a vágy, s élveteg pillantással sandítok a hasához feszülő merevedésére. Hm… ez gyors volt… hehe… azt hiszem, ezt bóknak vehetem.
Gyors mozdulatokkal mászom feljebb, s a csuklóit összekötve erősítem a kötelet az ágy végéhez, hogy ne tudja elmozdítani a sóvárgástól már most remegő kezeit.
Mikor végeztem, visszamászom fölé, s felegyenesedve ülök ismét az alhasára, ujjaimmal játékosan cirógatom meg a mellkasát, érintésem nyomán érzem megfeszülni az izmait, s a félreérthetetlen reakció még elevenebbé teszi a testemben tomboló vágyat. Craig…
- Na? Milyen érzés kiszolgáltatottnak és tehetetlennek lenni? – Huncut, kihívó mosollyal suttogom a szavakat, körmeimmel puhán, finoman karmolom végig mellkasát, s érzem megremegni alattam testét. Ah… még többet… még több ilyen reakciót akarok kicsikarni belőle. Azt akarom, hogy érezze, amit én… hogy Ő is úgy érezze, beleőrül a vágyba, a sóvárgásba.
- Még nem döntöttem el, hogy tetszik e. – Kihívó, forrón, szenvedélyesen vágyakozó pillantással mér végig, s én megreszketek a szemeiben csillanó kiéhezett, mohó vágytól. Nem hiszem el… lekötöttem a kezeit és még így is… még így is képes kizökkenteni a nyugalmamból. Legközelebb a szemeit is bekötöm… hehe… kár, hogy azt nem engedné. Nem mintha szükségem lenne az engedélyére… hehh…
Finoman hajolok előre, lágy puszit lehelek mellkasára, ismét hallom szívének ziháló dübörgését, melynek vad ritmusa még feljebb és feljebb korbácsolja a testemben tomboló szenvedélyt. Puhán csókolok nyakába, először finoman, majd kicsit erősebben szívom meg a puha bőrt, apró vörös foltot hagyva ajkaim után, s elvigyorodva suttogok ismét a fülébe.
- Segítek eldönteni… - Felegyenesedve kényelmesedem el hasán, hogy végre elkezdjem a kérése teljesítését, szemei mohón simítják testemet, a pillantása majdnem olyan hévvel éget, mintha ujjai cirógatnának. Megőrülök tőle…
Lassan, elmosolyodva simítom végig testemet, ujjaim megremegnek, ahogy finoman simítom egyik kezemet a merevedésemre, mozdulataim kecsesek és kívánatosak. Mintha ösztönösen tudnám, hogy mivel nyerem el a tetszését. Talán azért, mert annyira ismerem… talán a véremben van… nem tudom… abban biztos vagyok, hogy ezt az oldalamat csak Ő lenne képes előcsalogatni… csak Ő, senki más.
Felsóhajtok, ahogy végigsimítom vágyamat, ujjaim lassan megszorulnak rajta, míg szabad kezemet az oldalamon, majd a mellkasomon végigcsúsztatva emelem ajkaimhoz, mutató és középső ujjaimat lágyan, érzékien csúsztatom számba, tekintetem elkapja Craig vágytól csillogó pillantását, s elmosolyodva, halk, kéjes sóhajokat lehelve nedvesítem be ujjaimat.
Csípőmet lágyan ringatom, ahogy masszírozni kezdem magamat, nedves ujjaimmal lejjebb kalandozva kezdem el mellbimbóimat dörzsölni, testemben szétárad a forróság, kezeim szinte már maguktól mozdulnak, ösztönösen a legkellemesebb, legérzékenyebb pontokat érintve. Bőrömet szinte égeti a pillantása, mindenhol érzem magamon a tengerkék szemek simogatását, szabad kezemmel érzéki mozdulattal simítom hátra az arcomba hullott tincseket, majd hajamba túrva döntöm kicsit hátrébb a fejemet, ajkaimat reszketeg sóhaj hagyja el, ahogy egyre gyorsabban mozog ágyékomat simogató kezem, csípőm még mindig apró köröket leírva ring az egyre forróbbá, hevesebbé váló tempóval egy ütemben.
Mellkasom egyre jobban reszket, kapkodó lélegzetvételeim egyre hangosabbá és türelmetlenebbé válnak, s Craig mély, erotikusan rekedtes hangja állítja meg mozdulataimat, testemen csupán a hangja hallatán perzselő forróság hullámzik végig.
- Haru-chan… ne csak elöl… hátul is csináld. – Halkan, mégis érthetően dörmögi a szavakat, ujjaim megreszketnek, ahogy arcom kivörösödik, kicsit felemelkedek Craig hasáról, s szabad kezemet egy röpke tétovázás után levezetem testem mentén, s lassú, gyengéd mozdulatokkal simítom meg bejáratomat, mely forrón lüktetve reagál a finom érintésre. Felsóhajtok, szemeimet rabul ejti Craig tekintete, képtelen vagyok megszakítani a mély, intim szemkontaktust, szinte megőrjít a forróság. Ujjaimat lomhán, óvatosan csúsztatom magamba, testem megrándul, ahogy finoman nyomom mélyebbre a behatoló testrészeket, s felsóhajtva ejtem hátra a fejemet, mikor ismét kényeztetésbe kezdek. Mellkasom zihál, ajkamra harapva pihegek a mozdulatokkal párhuzamosan, testem egyre jobban reszket, ahogy közelítek az orgazmus kitörő gyönyöréhez, ujjaimmal finoman lassítok le, ahogy kissé kábán, bódultan emelem fel fejemet, hogy ismét megkereshessem Craig pillantását, s halkan, remegő hangon szólalok meg.
- Elélvezhetek? – Halkan, érzéki kéjjel sóhajtva lehelem a kérdést, s érzem, ahogy teste megrándul alattam, elégedett morranása csak még közelebb lök az orgazmushoz, s nedves ujjaimat kihúzom magamból, hogy finoman megtámaszkodjak kőkemény hasfalán.
- Igen. – Kezem ismét megmozdul az „engedély” hallatán, finoman harapok alsó ajkamra, ahogy újra hátravetem fejemet, ujjaim gyors, forró mozdulattal kényeztetik farkamat, s kissé elfojtottan, mégis hangosan, hosszan nyögök fel, ahogy gyönyöröm a tenyerembe csurran.
Pihegve támaszkodom meg magam előtt, ajkaim remegnek, zihálva küzdök levegőért, de mielőtt megszólalhatna, nedves kezemet magam mögé vezetve markolok a merevedésére, a forró sperma síkossá, csúszóssá teszi farkát, így könnyedén húzom végig rajta ujjaimat, s a meglepett, hangos morranás nem marad el. Érzem, ahogy izmai megfeszülnek alattam, az egész testére hatással van a finom érintés, s a tudat, hogy most csak az enyém ez a tökéletes test, szinte teljesen elűzi minden gátlásomat, minden aggodalmamat. Most és mindörökre… csak én érinthetem így… csak én… teszek róla… bármit megteszek, hogy magamhoz láncoljam. Bármit.
Ajkamra harapva dörzsölöm egyre gyorsabban a szinte égetően forróvá váló hímtagot, testemben könnyedén éled fel ismét a vágy, ahogy hallom a félig lenyelt nyögéseket, ahogy érzem a felerősödő remegését, izmai heves rándulásait. Ez az… elérem… elérem, hogy ne csak én veszítsem el az önkontrollt… hogy ne csak én kerüljek öntudatlan állapotba a fülledt élvezettől.
Látom arcán, érzem a remegésén, hogy közelít az orgazmushoz, ujjaimmal hirtelen lassítok a tempón, de még mindig puha, gyengéd simításokkal tartom életben a testében tomboló kéjt, ahogy lejjebb csúszva helyezkedem el fölötte, s mikor meglátja mire készülök, fojtottan nyög fel… próbára tesszük az akaraterődet, édes szerelmem. Hehe. Vajon mennyi ideig bírod?
- Haru… neh… ha… – Mielőtt befejezhetné a mondatot, egy gyors, váratlan mozdulattal vezetem magamba merevedését, s elégedett sóhajomat elnyomja a hangos nyögés, mely kiszökik Craig ajkai közül, teste olyan erősen feszül meg, hogy szinte úgy érzem, mintha nem is izmok, hanem beton lenne bőre alatt, szívem a fülemben zihálva kábít el az őrült dübörgésével. Ahh…
Lihegésünk összefolyik, olyan forrón és keményen lüktet bennem, mint talán még soha, ajkaimra gonoszkás vigyor kúszik, ahogy homályos tekintetem a feszes arcvonásokra siklik. El sem hiszem, hogy képes volt visszatartani az orgazmust. Nem lehetett könnyű feladat… heh…
Csupán egy leheletnyi szünetet engedek neki, hogy megadjam az esélyt, hogy ne élvezzen el a következő apró mozdulattól, majd lassan emelkedem fel, izmaimat megfeszítve ölelem körbe merevedését, ahogy kiengedem magamból, s csintalan mosollyal mászom feljebb rajta, hogy finom nyalintással lazítsam el merev ajkait.
- Milyen érzés, hogy nem tudsz megállítani? – Vigyorogva suttogok a fülébe, majd lágyan nyalintok bele, s ismét ajkaihoz hajolok, hogy újabb csókot követeljek, még mindig érzem a ziháló lélegzetvételeit, mellkasa hevesen mozog, ahogy kissé bódultan elvigyorodva, mégis elképesztően csábos, vonzó tekintettel pillant fel rám, s én képtelen vagyok nem elvörösödni a szexi pillantástól.
- Nem is tudtam, hogy ilyen gonosz vagy. – Halkan felkuncogva túrok a hajába, finoman simítom ki a verejtéktől az arcába tapadt tincseket, s hosszú, mély csókot kezdeményezve húzom magamhoz.
- Dehogynem. – Halkan suttogva szakítom meg a szenvedélyes csókot, majd egy huncut nyalintással nedvesítem be még jobban ajkaimat, ahogy lejjebb mászva térdelek lábait közé. Azt hiszem ennyi szünet elég is volt, hogy megnyugodjon. Hehe… édes a „bosszú”…
Vigyorogva hajolok merevedéséhez, finoman, kínzóan játékos mozdulattal nyalom végig, szinte érzem megrándulni nyelvem alatt a forrón lüktető testrészt. Megőrülök ettől a forróságtól… imádom…
Ajkaim közé veszem, ujjaimmal lágyan cirógatva szorítom el tövét, ahogy erősebben szívom meg, s egy hangos morranás a jutalmam. Teste megremeg, s én heves, szenvedélyes kényeztetésbe kezdek, ujjaimmal megakadályozva, hogy elélvezhessen. Felsóhajtva hajolok fel, ahogy hallom ajkai közül nevemet, a mély, rekedtes hang könnyedén korbácsolja feljebb vágyamat, s gyors mozdulatokkal mászom fölé, ismét huncutul elvigyorodva csúsztatom lejjebb csípőmet, hogy egy heves mozdulattal vezessem magamba.
A reakció az előzőhöz hasonló, testem beleremeg a merevedéséből áradó forróságba, szinte éget, perzsel belülről, a kínzóan fülledt érzés egészen szívemig hatol bennem. Még… még többet akarok… ennél is többet…
Zihálva dőlök kicsit előrébb, hagyva neki egy leheletnyi szünetet, ajkaimra csintalan vigyor kúszik, ahogy figyelem, hallgatom lihegését, elégedetten cirógatom végig kemény izmait. Imádom az őrületbe hajszolni… egyszerűen… imádom…
- Ugye… ugye nem akarsz elélvezni nélkülem, szerelmem? – Huncut, játékos gúnnyal ejtem ki a kérdést, elvigyorodik, de a hangos zihálása nem csitul, s én közben lassan, finoman mozgatni kezdem a csípőmet, mindkettőnknek kéjes élvezetet okozva. Lehetetlenség, hogy kibírja. Teszek róla… hehe… bár, eddig túlságosan is jól teljesített… az én férjecském… szeretem…
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod, Haru-chan? – Élveteg vigyorral dörmögi a szavakat, rekedtes, mélyen, remegve dörrenő hangján hallatszik, hogy küzdelmet vív az orgazmus ellen, s a kéjes ígérettel kecsegtető „fenyegetés” csak még szélesebb mosolyt csak ajkaimra. Hirtelen gyorsítok csípőm mozdulatain, izmaimat finoman megfeszítve ölelem még szorosabban, s Ő felnyögve szorítja össze fogait, kissé előre dőlök, alkarjaimat a mellkasára támasztom, de a mozgást egy pillanatra sem hagyom abba, ahogy vigyorogva suttogom a csintalan választ, az élvezet okozta kábaság lassan engem is hatalmába kerít.
- Már ha kioldozlak.
|
| timcsiikee | 2011. 03. 21. 10:08:42 | #12429 |
 Karakter: Craig Norman
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Craig:
- Eléhg… elég… - nyöszörgi halkan könyörögve, és elhajolok tőle széles, elégedett vigyorral. Ej, Haru-chan… hát nem pont te mondtad, hogy lassan szeretnéd? Lassan felé mászom áthidalva ölét, orrommal megsimítom övét, ajkaim végigsiklanak arcán, hogy fülébe dörmöghessem a szavakat.
- Nem elég – búgom rekedten. Soha… soha nem elég a féktelen és túlfeszített szenvedélyből. Soha nem elég a neki adott gyönyörből. Soha nem elég a nekem okozott gyönyörből. Sohasem lesz elég belőle. Tudom… érzem. Ha tudom is mennyire türelmetlen, ha tudom, mennyire sóvárog már, s megbánta ezt a kérést… Azt is tudom mellette, milyen lesz a végeredménye annak, hogy egészen addig kényeztetem érzéki kínzással, míg nem az őrületbe átbillenve vonaglik a gyönyör tengerében.
Vad, éhes csókkal falom ajkait, sóhajai elrekednek, nyögés remegteti meg minden porcikámat, forró teste fel-felemelkedik a matracról, hogy ezzel is könyörögjön a folytatásért.
Ujjaimmal lágyan simítok végig az alattam vergődő testen, majd két ujjamat lassan mégis hirtelen vezetem belé, s meglepett nyögésétől még ajkaim is megremegnek. Felhajolok tőle, körbenyalom ajkaimat, hogy megunhatatlan ízét minden cseppig magaménak tudhassak. Kába szemekkel bódultan kezd el óvatosan mozogni az ágyon, ellentétesen ringatja testét kezem mozgásával, s elvigyorodva figyelem, s úgy irányítom, hogy egy pillanatra se vehesse át az irányítást. Nem… Haru-chan. Ne légy mohó, majd meglátod sokkal jobb lesz mint a gyors gyönyör hajszolása. Akármennyire kibírhatatlan, akármennyire tűrhetetlen, a végén úgyis boldogan fogsz remegni karjaim között.
Lehajolva ágyékához nyelvem játékával kényeztetem tovább a merev testrészt, épp hogy ajkaim közé veszem már is erősen megfeszülve nyög fel, pár mozdulat után már vad remegése áthat testemre, s szabad kezemmel elszorítom vágyának tövét, éles nyögésbe fojtott sikolyt csalva ki torkából, de a kényeztetést a kép ponton nem hagyom abba.
- Craigh… Craig… - hallom egyre többször, egyre hangosabban, elégedettség árad szét bennem, felhajolva gyönyörködök a piros, kábult arcban, tekintetünk találkozik, s lihegése mellett nehezen, de remegni kezdi a szavakat.
- Csi… csináld – könyörög halkan, s élvetegen kerekedem ismét fölé. Egyre türelmetlenebb és türelmetlenebb vagy… kedvesem.
- Mit csináljak, Haru? – kérdem ajkaira dörmögve az incselkedő szavakat, arca felveszi a pipacs színét. Jól áll.
- Tedd… tedd be… kérlek… - mellkasom az eddiginél is hangosabb dübörgésbe kezd, újabb adag elégedettség szítja tovább bennem a szenvedélyes tüzet, s ártatlanul, szemérmesen süti le szemeit oldalra biccentve fejét. Forrón nyalok fülébe, egy pillanatra megrezzen, majd kiszélesedett vigyorral súgom újra.
- Mit? Ha nem mondod ki, nem fogom érteni… - játszadozom tovább, összeszorított szemekkel tűri kényeztetésem, s a nem várt folytatás, ahogy mélyen szemembe nézve leheli a bátortalan szavakat, szívem mély dübörgésbe űzi.
- A… a farkadat… kérlek… tedd be… - lesütött szemekkel ejti ki puhán a szavakat, füle is piros színt ölt magára. Ösztönösen morranok fel, már én sem bírom sokáig, túl jól csinálja… túl jól játszik… újra és újra eléri, hogy még erősebben, még mélyebben bolondítson magába.
Újra felmorranva ejtem rabul ajkait egy csókra, ezzel alig csillapítva vágyamat. Hosszú percekig falom, majd hogy hagyjam szabadon levegőhöz jutni, apró csókokat zihálva arcára jutok el füléig, hogy a már amúgy is megfeszített húrt egészen pattanásig húzzam.
- Hova tegyem be?
- Craigh… - nyögi durcás tekintettel, újabb csókkal fojtom el a vad csírát, hogy magamat is könnyebben foghassam vissza. Kicsúsztatom ujjaimat belőle és testére simulnak a nedves tagok, gyönyör teli morgásomat szájába fojtom, ahogy lassan, kíméletesen hatolok belé, mintha csak szűz lenne.
Oldalra dönti fejét, remegve simítaná fel csípőmre lábát, és combjába markolva segítek magamon tartani.
Lassan csúszok ki-be élvezem a forróságot, a lüktetést, de akármennyire hívogat a gyors tempó, kiélvezek minden pillanatot az utolsó cseppig.
- Gyor… gyorsabban… - halkan nyöszörögve kérlel, feneke alá nyúlva emelem meg kissé, és végre teljesen el tudok merülni benne. Mrr…
- Még nem… - válaszolom halkan, előre görnyedek felé, s lassú, akadozó csókkal kapkodjuk a levelet a kínzóan lassú tempó alatt. Egyre csak feszeng alattam, ahogy ránehezedek, nem tud velem ellentétesen mozogni, de mintha könyörögne szabadságért.
- Kérlek… szerelmem… oldozd… oldozd ki a kezem… - ad hangot is könyörgésének, vágyakozva mérem végig egy pillanat alatt, majd két erősebb, de lassú lökéssel elérem, hogy összeszorítsa szemeit nyöszörögve. Egy könnyed mozdulattal oldom ki béklyóját, kipattannak kis szemei, ahogy a puha anyag lágy susogással csúszik le csuklóiról, s már épp húzná karjait magához, de az ujjaim közé szorult selymes anyaggal, markommal összefogom csuklóit, fejét ide-oda kapva kezd el nyögdécselni, ahogy egy kissé gyorsítok a tempón.
- Kérlek… kérlek engedj el… kérlek… - gyönyör teli könnycseppek folynak végig arcán, először szó nélkül hagyva hajolok mellkasára, hogy a kéjes, lassú lökések mellett lágyan ízlelve kényeztethessem az ágaskodó kis mellbimbókat. Édes nyöszörgése zene füleimnek, akadozva kérlel tovább és tovább, végül arcához hajolok vissza megállok minden mozdulatban, s csak apró simításokkal tartom szinten a forrongó vágyat.
- Ha megígéred, hogy én irányítok… majd legközelebb tényleg hagylak téged – vigyorodom el, kábán pislog fel rám, sóhajtozva élvezve cirógatásomat. – És persze… én is kérek majd valamit.
- Bármit… megteszek… kérlek… engedj el – halkan, kissé nyugodtabban piheg.
- Jól van… megjegyzem – szinte hangtalanul dörmögöm, leveszem róla kezemet, hirtelen kapja magához karjait, majd nyakam köré fonva őket szinte felcsimpaszkodik testemre, és úgy követel csókot, mohón adok eleget néma kérésének, s egész testét átkarolva simul egymáshoz bőrünk, lassú mozgásba kezdek újra, s féktelen sóvárgásomat egyre nehezebben tartom vissza. Csípőm fokozatosan gyorsul, ujjai hajamba túrva találnak kapaszkodót, nyakába temetem arcomat, s forrón csókolva bőrét néha bele-bele morranok, hallgatva a gyönyörű nyögéseket. Nem bírom… már én sem bírom sokáig.
Érzem, ahogy újra reszketni kezd, így testünk közé csúsztatom kezemet, hogy gyengéden elszorítva akadályozzam meg. Ne siess annyira Haru-chan… Ah…
Egyre gyorsabban mozgok, már karjai is erősen reszketnek, amivel körbeölel, a párnába feszíti erősen fejét, s amikor már nekem sem kell sok csak pár lökés, meglazítom ujjaimat, csípőmmel egy ütemben kezdem el masszírozni. Én felmorranva, ő felsikoltva élvez hosszan, elemészt a forróság és a kirobbanó kielégülés, érzem, ahogy ujjaimra és bőrünkre kenődik gyönyörének magja, amit én belé eresztek.
Vadul zihálva gördülök mellé, magamhoz húzom és cirógatással nyugtatom a lihegő kis testet, nyakára, arcra, hajára puha csókokat hintek, gyorsan nyugszik légzése.
- Legközelebb kétszer is gondold meg mit kívánsz… Haru-chan – suttogom halkan dörmögve, halkan, félálomban motyog valami választ, s végül arcán kis mosollyal alszik el. Gyönyörű, mint mindig.
Kissé kimerülten éber álomba merülök, s amíg izmaim engedelmeskednek, addig simogatom lágyan bőrét, hogy mosolyának képe legyen az utolsó amikor elalszom.
~*~
Éktelen csörgés ébreszt, s bár figyelmen kívül hagynám, mellé kisebb rázkódás is társul.
- Craig… telefon – nyöszörgi édesen, álmosan mellettem kedvesem, s egy rosszalló sóhajjal, morogva veszem magamhoz a mobilt, felveszem és fülemhez teszem.
- Tessék – morgok bele kelletlenül.
- Na mi van haver, csak nem felkeltettelek? – kuncog a kagylóba Kyogou, és álmosan pislogok párat.
- Eltaláltad – a mellettem lévő test mocorogni kezd, elengedem és arcomat gyűrögetem hogy felkeljek.
- Gondoltam rákérdezek, hogy szilveszterkor ráérsz-e – nem zavartatja magát, bár meg sem lep… sosem volt azaz illedelmesen tolakodó típus. Már épp szólásra nyitnám a szám, amikor meglepetten pattannak ki szemeim, és félig felemelve fejemet látom, hogy Haru-chan incselkedve kezd el játszani ágyékomnál. Csak elvigyorodom… élvezze ki.
- Bocs, de nem, hazautazom. – válaszolom végül, kisebb hatásszünettel, elmosolyodva, szabad kezemet tartóm alá teszem, hogy kényelmesen figyelhessem tevékenységét.
- Áh, el is felejtettem. Akkor előtte lévő este? – visszafojtok egy halk morgást, ahogy finoman ajkai közé csusszanok. Micsoda ébresztő, sokkal jobb, mint ennek a majomnak a hangja a telefonba.
- „Sajnos” akkor sem érek rá – kisebb vigyor terül el arcomon, és a vonal másik végéből hallom újra a sunyi kuncogást.
- Csak nem felszedtél végre valakit?
- Majdnem.
- Mondtam már, hogy unom a félszavaidat?
- Ja, de tudod, hogy nem érdekel – Ah… ha így folytatja, nem fogom sokáig bírni.
- Chh… mindegy. Ha gondolod, hozd magaddal őt is, hagy ismerjem meg – jól érződik vigyora.
- Mi van Taoruval?
- Áh… ő épp hosszú körúton van.
- És ennyire unatkozol? Keress magadnak valami jobb szórakozást. – próbálom tartani magam, hangom egy pillanatra átbillen kéjesen morgóba, egyre nehezebb visszafogni magam, de… nem akarom elrontani a játékot.
- Gondoltam hátha megismerem az új szerzeményed és fogadásból elcsábítom – rossz lóra tettél haver.
- Egyrészt… már ismered… másrészt. Úgysem érdekelnéd, szóval felejtsd el – egy pillanatra el kell emelnem fülemtől a telefont, hogy halkan felmorranva szuszogjak egyet, kisebb gőzt kieresztve. Vicces, de egyre nehezebb számomra is.
- Oh, már értem. Csak nem félretetted a büszkeséged? Nem vall rád – már épp válaszolnék, de ahogy erősen megszív, vissza kel nyelnem egy újabb morgást.
- Egy pillanat – szólok a telefonba, majd leteszem magam mellé. – Haru-chan ha így folytatod… mh… várj… - súgom a szavakat, fél kézzel fejéhez nyúlnék, hogy finoman hajába túrjak, de ellöki magától, s egyre intenzívebben folytatja tevékenységét, hátra vetem fejem, majd visszaveszem magamhoz a telefont. – Most mennem kell – szó nélkül nyomom ki, az ágy valamelyik szegletére dobom a készüléket, és újra felemelve fejemet figyelem ahogy pajzán tekintete felcsillog rám, ujjaim hajába bújnak, de csak simítom fejbőrét és nem fogom le. Túl jól csinálja, már megállítani sem akarom.
Hirtelen elszorítja és még erősebben szívja meg, fojtottan felnyögve ejtem hátra fejemet, elvigyorodva.
- Látom tanulsz… mh… - remegésemet könnyedén visszafogom, de ahhoz le kell tennem mindkét karomat, kissé nagyobb terpeszbe csúsztatom óvatosan lábaimat, hogy kényelmesen férjen el, egyre reszketegebben lihegve morranok fel halkan, fejem alá húzok még egy kis párnát, hogy tovább gyönyörködhessem a látványban. Egyre bátrabb, és ez tetszik. Ismét érzem azt, hogy újra és újra felmutat valamit, ami miatt egyre jobban megszeretem. Bármit tesz…
- Haru… mh… - nehezebben ejtem ki nevét, ekkor ujjai masszírozásával segít rá, s fojtottan, összezárt szájjal hördülök fel, ahogy elérem a csúcsot általa, majd elégedett, jobban mondva kielégült mosollyal döntöm hátra fejemet, kezemmel őt keresve, és ahogy fejmászik, finoman simítgatva testét terelem magamhoz egyre közelebb.
Felmászik rám, alhasamra ül, mellkasomon támaszkodik meg, s felcsillanó szemekkel mérem végig elégedetten.
- Ennyi lett volna a nagy irányítás?
- Azt nem mondtam – vigyorodik el pajkosan – de azért jó volt? – harap finoman alsó ajkába kipirultan, kezemet felemelve, ujjbegyeimmel simítom végig arcát, majd tincseiben bújik kezem.
- Jobb mint eddig bármikor – dörmögöm halkan, magamhoz terelem arcát, és nedves szájára egy puszit hintek – de mielőtt folytatnád az irányításomat… behajtanám a kérésemet. – újabb kis mosolyt kapok.
- Mi lenne az? – felegyenesedik rajtam ülve, még mindig mellkasomon támaszkodik, de egyik kezével cirógatva kezd el körözni bőrömön, kellemes bizsergést okozva testemben.
Combjait kezdem el simogatni, csábos mosollyal mérem végig ezredszerre is, majd újra íriszeibe mélyed tekintetem.
- Szeretném ha itt rajtam ülve játszanál kicsit magaddal – vigyoromból még fogaim is kivillannak, combjáról oldalára simul forró tenyerem, majd vissza lefelé, látom ahogy édesen kivörösödik, de csak diadalittasan vigyorgok tovább – megígérted, hogy bármit kérhetek.
|
| Silvery | 2011. 03. 11. 18:42:46 | #12174 |
Karakter: Nanamura Haru
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Álmosan, bágyadtan remegnek meg szempilláim, testemen kellemetlen borzongás fut végig, ahogy a hűvöskés levegő végigcirógatja bőrömet, kissé megremegnek végtagjaim, mikor a lágy fuvallatot puha, végtelenül óvatos, forró ujjak érintése követi, lángokat lehelve a hűs levegő helyére. Néma, jóleső sóhajtás hagyja el résnyire nyíló ajkaimat, az álomvilág nehezen engedi elmémet a hosszú fogság alól, testem lassan érzékeli a szerető simításokat, csupán az édes szerelem árad szét ereimben, Craig ismerős illata az orromba mászik, mosolyt csal fáradt ajkaimra, pedig szemeimet még mindig fogva tartja az álom.
Folytatódik a lágy, puha cirógatás, ujjai érzékenyen érintik felhevült bőrömet, s hirtelen nyílnak ki szemeim, az álom szertefoszlik szemeimről, a fáradtság, a kábultság érzését izgatott, kissé még bágyadt vágy váltja fel. Craig…
Puha pislogással ébresztgetem tovább magamat, lepillantok kedvesemre, ajkaimon kiszélesedik a szerelmes mosoly, ahogy tekintetünk mélyen, érzékien fonódik össze, a szoba hűvös levegője felforrósodik a közelségétől, a jelenléte, a pillantása, a kisugárzása édes afrodiziákumként hat kiéhezett, sóvárgó testemre. Úgy érzem soha nem elég. Úgy érzem, soha nem öleltem eleget ahhoz, hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket… ahhoz, hogy megértessem vele, mennyire szükségem van rá… ahhoz, hogy tudja…
Halkan, lágy, hívogató mosollyal lehelem nevét, szívem minden csepp szerelme, vágya, sóvárgása tükröződik a rövid szócskában. Kezeim lassan mozdulnak, hogy vállára siklassam ujjaimat, szemöldökeim alig láthatóan rezzennek meg, mikor akadályba ütköznek mozduló végtagjaim. Kicsit erősebbet húzok rajtuk, de a puha kötél nem ereszt, s szívverésem felgyorsul a kiszolgáltatottságom izgalmas tudatától, szinte visszhangzik fülemben a hangos dübörgés, s ez csak még tovább szítja a testemben tomboló vágyat.
- Erről nem volt szó… - Halkan, vigyorogva dünnyögöm a szavakat, a csintalan mosolyban nincs szemrehányás, hangom megremeg az izgatottságtól, még hozzám sem ért, ágyékom mégis forrósodni kezd. Lassan emelem fel lábaimat, ha már kezeimmel nem érinthetem, legalább ennyit megtehetek, simogatva, óvatosan cirógatom végig oldalát lábfejemmel, s ő enged a csábításnak, a csalogatásomnak, s lábaim közé térdel, hogy dereka köré fonhassam őket.
Hosszú másodpercek telnek el, ajkamra harapok finoman, hívogatóan pillantok fel rá, s ő visszafogott mosollyal dől előre, szívem kihagy egy ütemet, ahogy érzem magam mellett besüppedni a matracot, arcunk csábítóan közel kerül egymáshoz. Tekintetében vad, mégis csitított vágyat látok megcsillanni, szinte felfal szemeivel, s hatalmas nyeléssel próbálom megnyugtatni őrjöngő szívemet. Akarom. Már most… már most úgy érzem, hogy nem bírom tovább.
Elmerülünk egymás tekintetében, szinte magukba szippantanak azok a veszélyesen kék szemek, testemet átjárja a birtoklási vágy.
- Ó dehogynem… - Közelebb hajol, ajkaink szinte egymást súrolják, ösztönös késztetést érzek, hogy nullára csökkentsem a köztünk lévő távolságot, de mielőtt megcsókolhatnám a simogató, cirógató ajkakat, halkan suttogva folytatja, szavai édes, visszafogott borzongást váltanak ki testemből. - Megmondtam, hogy legközelebb kikötözlek ugye? – Érzem, ahogy elpirulok, arcom felhevül, kicsit oldalra fordítom fejemet, s ő ezt kihasználva cirógatja bőrömet a puha, kissé nedves, selymes ajkakkal. Imádom az ajkait. Imádom, ahogy megcsókolnak… ahogy cirógatnak… imádom… - Ahogy minden porcikád, a hangodat is úgy szeretem. – Lágy, szinte észrevehetetlen puszikkal halmozza el felhevülő bőrömet, testem megfeszül, ujjaim finoman markolják a csuklóimat leláncolva tartó köteleket, szinte a finom selyembe kapaszkodva próbálom elfojtani felerősödő remegésemet. Direkt csinálja. Direkt őrjít meg. Tudja… nagyon jól tudja, hogy milyen hatással van rám.
Némán felsóhajtva, kábultan hajolok vissza, ajkai kínzóan cirógatják lángoló bőrömet, szám vadul bizsereg, vadul sóvárog a csókja után.
- A nyögéseket, sóhajokat, ahogy a nevemet sikoltod… hihetetlenül izgató tud lenni, ne vond meg ezt tőlem… édesem… - Az utolsó szavakat mély, csábítóan dallamos hangon dörmögi fülembe, felsóhajtok, ahogy szívverésem az egekbe szökik. Összeszorítom kába szemeimet, ajkaimra harapva döntöm ismét oldalra fejemet, testem megfeszül a sóvárgástól, a meghatódott érzelmek vad rohamától. Izgató? Szereti? Ahogy…
Ismét egy hatalmas nyeléssel próbálom eltüntetni a torkomban dübörgő szívemet, pihegve kapkodom a levegőt, érzelmektől csillogó szemeim pillantását keresik. Testem összerezzen, ahogy ajkai gyengéd csókot lehelnek fülem legérzékenyebb részére, gyomrom szinte görcsbe rándul a vágytól, mely futótűzként árad szét ereimben. Elég… elég… át akarom ölelni. Végig akarom simítani a vállait, a hátát, a mellkasát. Le akarom húzni magamhoz egy csókra… siettetni akarom… siettetni, hogy enyhítse ezt a sóvárgást, amit érzek. Amit már nem bírok elviselni.
- És ha megígérem, hogy nem takarom el a szám? – Reménykedve pillantok fel rá, ajkamra harapva mélyesztem el szemeimet az érzékien kavargó tekintetben, szemeiben huncut vágy csillan, ajkait ragadozó mosolyra húzva rázza meg fejét, a szőkés-vöröses tincsek lágyan omladozva követik mozdulatait, szívem kihagy egy újabb ütemet. Bele akarok túrni azokba a tincsekbe. Az enyémnek akarom tudni őket. Meg akarom érinteni, simítani, szorítani, hogy tudjam… hogy tudjam, hogy nem látomás csupán.
Ujjai arcomat cirógatják, érintése egyszerre repít a mennybe és lök a pokolba, körmeim tenyerembe vájnak. Akarom Őt. Most… most azonnal.
- Nem, Haru-chan… had élvezzem ki ezt a látványt. Ígérem, most olyan lassú leszek, ahogyan szeretnéd… - Olyan erővel harapok ajkamra, hogy szinte fájdalmat okoz a mozdulat, szavai fenyegető vágyat szítanak testemben… nem fogom kibírni… nem akarom… most nem akarom… most gyorsan… gyorsan akarom Őt. Azt akarom, hogy csitítsa ezt az éhséget, mielőtt beleőrülök.
Ingerlően simítom végig oldalát lábujjaimmal, magamhoz hívom, huncut mosollyal csábítom el, remélve, hogy képes vagyok gyorsabb folytatásra bírni.
Fölém hajol, lágyan nyal végig ajkaimon, merev izmaim ellazulnak a kellemes forróságtól, s pár kínzó, ingerlő nyalintás után lassú mozdulattal, mélyen csúsztatja ajkaim közé nyelvét, a puha, nedves, égetően forró testrész édes felfedezőútra indul számban, s én néma nyikkanással gyengülök el alatta. Lágyan cirógatja a testemet, miközben hihetetlenül lassú mozdulattal csókolja ajkaimat, puhán játszadozik nyelvemmel, teljes káoszba döntve vágyakozó gondolataimat. Még… annyira finom… annyira forró… annyira szeretem…
Minden mozdulata lassú, minden érintés végtelen hosszúnak tűnik, s én szinte elolvadok a szerető simításoktól. Ajkaink halk cuppanással válnak el egymástól, egy lassú mozdulattal nyalom végig nedves ajkaimat, miközben Craig néma, leheletnyi csókokkal halmozza el arcomat, nyakamat.
Szemeimet összeszorítva markolok ismét a kötélre, halkan pihegve döntöm hátrébb fejemet, még jobb hozzáférést ajándékozva kedvesemnek. Néma sóhajaink összefolynak, mellkasom vadul remeg, ahogy finoman harapdálja meg fülemet, lehelete bőrömet cirógatja, édes, vad borzongást kiváltva belőlem, a testemben összegyűlő sóvárgó forróság ágyékomban összpontosul, érzem, ahogy farkam könnyedén kezd ébredezni a mély álomból. Hihetetlen, mennyire vágyom rá. Hihetetlen. Ő az egyetlen… az egyetlen, aki ilyen könnyedén ezt tudja kiváltani belőlem. Néha elég egy pillantás vagy egy csók hogy… hogy teljesen elkábítson.
Nyelve, ujjai testemen barangolnak, s én végleg elgyengülve sóhajtozom, bódult tekintetemet a plafonon nyugtatva szorítom a selyemköteleket. Néha ajkaim az Ő nevét formálják, de csak néma sóhajként szöknek ki számból a hangok, testem remeg az élvezettől, pedig még egy ujjal sem ért hasamhoz feszülő merevedésemhez, mely sóvárogva, lüktetve üvölt kielégítésért. Nem bírom… nem bírom…
Ujjai ajkamra siklanak, követelőzően, mégis gyengéden simítja végig bőrömet, s én lassan, kábán nyitom résnyire ajkamat, s nyelvemmel puhán érintem ujját, hogy kissé benedvesítsem neki.
Testem ismét megfeszül, mikor ajkai egyik mellbimbómra tapadnak, míg nedves ujjaival a másik körül kezd körözni, s én hangosan, elfojtottan nyögök fel a testemben szított szenvedélytől. Minden porcikám megremeg, fejemet a párnába feszítem, s ahogy hátam ívbe feszül és puhán felemelkedik az ágyról, lábaim elgyengülve csúsznak le Craig derekától, hogy támaszt keressenek a matracon. Mellkasom vadul reszket, villámgyorsan kapkodom a levegőt, mintha csak lélegzetvételeim gyorsasága szívem vad dübörgésével versengene. Végtelen hosszúnak tűnő percek telnek el, szemeim könnybe lábadnak az élvezettől, ajkaimra harapva próbálom hangtalanná tenni a kiszökdöső nyögéseket, kevés sikerrel. Szívem nem engedi teljesen elfojtani őket. Már nem… azok után, amit mondott, nem… képtelen vagyok megvonni tőle… azok után… még akkor sem ha leég az arcomról a bőr.
Zihálva, pihegve próbálom lenyugtatni reszkető testemet, mikor abbahagyja mellkasom kényeztetését, nyelve puhán simítja testemet, szívverésem gyorsul, ahogy ajkai ágyékomhoz közelítenek… még meg sem érintette… mégis úgy érzem, mindjárt elmegyek. Megőrülök, ha nem hagy… megőrülök ha nem hagy elmenni. Ne… ah… meghalok…
Újabb sóhaj, mikor ajkai kikerülik merevedésemet, s combomra siklanak, fogai érzékien szántják végig bőrömet, ajkaim tágra nyílnak, de a heves nyögés bennem reked. Mellkasom reszketve süllyed le, ahogy végre kiengedem a levegőt, ziháló sóhajokkal próbálom oxigénnel megtölteni a követelőző testet, bőrömön vékony verejtékréteg kezd csillogni, testem minden porcikája sóvárom a kényeztetés, érintés után. Még… még… még… gyorsabban… többet… akarom Őt… érezni akarom magamban. Gyorsan. Most. Azonnal. Ah…
Bágyadt tekintetemet fogva ejtik a vigyorgó szemek, kábán, lihegve figyelem, ahogy puha csókokat lehelt lábaimra, bőröm ég, bizsereg érintése nyomán, vérem felforrósodik, s nem csak arcomra, testem többi részére is halovány pírt csal az égető perzselés. Nehh… nem… tényleg nem bírom. Craig… Craig… Craiig…
Egyik lábamat teljesen felhúzva kapja meg nagylábujjamat, testem megremeg, ajkamra harapva figyelem a csábítóan éhes tekintetet, forró ajkai puhán ölelik ujjamat, s hiába tagadnám, szívem, testem vadul sóvárogva kívánja, hogy egy másik testrészemet öleljék így ajkai. Ujjai végigsiklanak lábamon, kiszélesíti a terpeszemet, combomat tartva hajol közelebb, szívverésem oly könnyedén ugrik a csillagos egekbe, hogy felnyögök a vad ritmustól.
Vállára tereli lábaimat, s kínzóan, forrón lehel merevedésemre, felnyögök a forróságtól, mintha csak a leheletének melegségétől hevesebben lüktetne sóvárgó vágyam. Elégh… elég…
Ujjai merevedésemre siklanak, testem ledermed, a nyögések ismét bennem rekednek, fejemet hátravetve szorítom össze szemeimet, s visszafojtott lihegéssel adom ki a bennem rekedt levegőt, a lihegés elfojtott, hosszú nyögésbe megy át, ahogy nyelvével végigível hosszán, de nem veszi ajkai közé… ah.
Minden porcikám üvölt a kielégülésért, de Ő, mintha halál pontosan tudná, hogy meddig mehet el az érzéki kényeztetéssel… mintha könnyedén tudná, hol van az a pont, mikor kínoz és kényeztet, de nem elég… nem elég heves, nem elég forró ahhoz, hogy átlökjön a határon. Nem elég… többet akarok. Többet.
Ajkaival lejjebb csúszik, csalódottan sóhajtok fel, testem megfeszül a kielégületlenségtől, a vad lüktetéstől, s úgy érzem, beleőrülök a vágyakozásba… miért… miért csinálja ezt… ahh… őrült vagyok, hogy ilyet kértem… teljesen őrült. Mi… mi ütött belém?
- Craighh… - Ajkaimat halkabban hagyják el a hangok, mint szerettem volna, szinte ismét némán, magamban nyöszörgöm nevét, fejemet oldalra fordítva pihegek, hangosan nyögök fel, mikor nyelve bejáratomhoz ér, s erőteljes, szenvedélyes kényeztetésbe kezd. Eddig összeszorított szemeim tágra nyílnak, ajkaimon rés keletkezik, ahogy ismét tüdőmbe szorul a levegő, fejemet hátravetem, szinte a párnába fúrom, hátam kissé elemelkedik a matractól, ahogy felizzik bennem a vad szenvedély, a forróság. Ahhhhh… Craig……
Nyöszörögve vergődöm alatta, ajkaim hol megremegnek, hol szólásra nyitnám őket, de szívem vad dübörgése nem enged megszólalni. Kezeimmel ösztönösen túrnék a szőke tincsekbe, ösztönösen tolnám kicsit el magamtól, hogy némán folytatást követeljek, de a kötelek visszatartanak, így tehetetlenül, kiszolgáltatottan, nyöszörögve vonaglom, s engedem, hogy az öntudatlanság, az élvezet okozta vad, szenvedélyes sötétség, émelygés magába szippantson.
Hirtelen simítja végig merevedésemet, a váratlan élvezettől összerándul testem, hangos, kitörő nyögésem megtölti a szoba hűvös, nyugodt csendjét, egyik lábam lecsúszik Craig derekáról, lábujjaim puhán, görcsösen markolnak a lepedőbe, ahogy minden izmom megfeszül az orgazmus visszatartásától. Kétségbeesett tempóban küzdök levegőért, mellkasom reszket, testem remegése követi mozgását, s csípőm lágyan ring Craig szüntelen kényeztetésétől. Nyelve egyre mélyebbre hatol bennem, egy-egy ujja társul a felkészítéséhez, s egyre több nyögés tör ki ajkaim közül, lélegzetvételeim egyre kapkodóbbak, egyre több nyöszörgés, nyikkanás társul a néma pihegéshez. Elég… tényleg… mindjárt… mindjárt elmegyek. Én… nem bírom…
- Elégh… elég… - Halkan, zihálva nyöszörgöm a szavakat, testem megfeszül az orgazmus előszelétől, ajkaimra harapva húzom fel egyik térdemet, míg másik lábam görcsösen támaszkodva süpped a matracba. Craig hirtelen hagyja abba a kényeztetést, a mozdulatokat, s én felsóhajtok az érzéki fájdalomtól, ami szétárad ereimben, testem összerándul, majd megreszketve kezdenek ellazulni izmaim, ajkaim remegnek, szemeim tágra nyílnak, zihálva figyelem, ahogy Craig lassú mozdulatokkal, vigyorogva mászik fölém.
Szinte fel sem fogom mozdulatait, szemeim kábán figyelik, ahogy arcomhoz hajol, orrával vigyorogva, játékosan simítja orromat, majd ajkait puhán, kínzóan cirógatja végig arcomon, hogy a fülembe lehelhessen.
- Nem elég. – Hangja csábítóan mély, határozottan, ellentmondást nem tűrő vigyorral dörmögi a szavakat, s én felsóhajtok a szavai mögött rejlő fenyegető ígérettől. Szívem dübörgése teljesen elbódít, halkan nyögök fel, mikor Craig hirtelen, vadul tapad ajkaimra, lábaimat dereka köré fonnám, de remegő, megfeszült izmaim nem engedelmeskednek kába agyam bizonytalan parancsainak. Nem bírom… el akarok menni… túl… túl forró… ah…
Észre sem veszem, ahogy lábaim közé simítja ujjait, vadul, zihálva nyögök a csókba, mikor egy erős, váratlan mozdulattal vezeti belém őket, testem megfeszül, összeszorított szemeim kipattannak, s pár láthatatlan könnycsepp kiszabadul a vastag könnyfátyolból. Ujjai mozgásával szinte kényszerít, hogy kissé ellazítsam izmaimat, csípőm magától, ösztönösen veszi fel keze mozgását, néhány kétségbeesett mozdulattal próbálom gyorsítani a tempót, de ő csupán elvigyorodik a próbálkozások láttán… ahh… szadista… miért… miért élvezem mégis ennyire? Meg… megőrülök.
Elhajol tőlem, lejjebb csúszva hajol ágyékomhoz, s tágra nyílt szemekkel figyelem mozdulatait, testemben egyszerre árad szét kétségbeesettség és őrült vágy. Ne… nem fogom…
Végignyal merevedésemen, forró nyelve puhán, érzékien érinti vágyamat, s én egy szaggatott nyögéssel vetem hátra a fejemet, szemeimből megállíthatatlanul csordogálnak az élvezet kövér könnycseppjei, de forró cirógatásuk csak még tovább perzseli szenvedélyemet. Szemeimet összeszorítva zihálok, s Ő lassan, ingerlő finomsággal veszi szájába merevedésemet, testem ismét megfeszül, ahogy az orgazmus vadul forrongva robbanna bennem, de Craig egy váratlan mozdulattal szorítja el merevedésem tövét. Hangosan nyögök fel a fájdalomtól, a nyögés szinte sikolynak hangzik, ahogy testemen forró borzongás rohan végig a visszafojtott élvezettől. Elég. Elég. Elég. Ah……
Nem hagyja abba nyelve őrjítő játékát, fejemet oldalra fordítva zihálok, lábaimat hol felemelem, finoman támasztom vállára, hogy még jobb hozzáférést engedjek neki, hol a matracba süppednek lábujjaim, hogy kapaszkodót keressek a kéjes remegés ellen.
Halkan, könyörögve sóhajtom, nyöszörgöm nevét, s Ő felhajol ágyékomtól, de ujjai mozgása nem lassul, izmaim görcsösen szorulnak a kínzó, ingerlő ujjakra.
Tekintetünk találkozik, homályos szemeimet fogva ejti a kék szempár, ajkaim megremegnek, ahogy halkan, a lihegés ellen küzdve szólalok meg.
- Csi… csináld... – Vigyora kiszélesedik, szemeiben huncut fény csillan, ahogy fölém mászik, ajkaival megcirógatja az enyémeket, majd finoman, számba leheli a forró szavakat.
- Mit csináljak Haru? – Érzem, ahogy arcom még jobban kivörösödik, a zavartság forró lángjai testem minden porcikáját vörösre perzselik, s zihálásom nem csitul, ahogy mélyen a szemeibe mélyesztem kétségbeesett tekintetemet. Nem bírom…
- Tedd… tedd be… kérlek… - Megszakítom a zavarba ejtően mély, intim, izgató szemkontaktust, fejemet oldalra döntöm, szemeimet összeszorítva próbálom elrejteni vörös arcomat, de tudom, hogy felesleges próbálkozás. Semmit… előle… előle semmit nem tudok elrejteni.
Nyelvével egy lassú, érzéki mozdulattal nyal fülembe, melyet szinte felkínáltam neki fejem oldalra billentésével, s én felnyögök, testem összerándul a gerincemen végigszáguldó forró szikráktól. Elégh…
- Mit? Ha nem mondod ki, nem fogom érteni… - Hangján hallatszik, hogy vigyorog, ajkai puhán, cirógatva érintik bőrömet, szemeimet még erősebben szorítom össze, ujjaimmal vadul markolok a kötelekbe, szinte érzem, ahogy a bőrömbe váj a puha selyemkötél. Ah… direkt csinálja… direkt…
Makacs hallgatásba merülök, arcomat a felkaromba temetve fojtom vissza nyögéseimet, s Craig hirtelen, vadul gyorsítja fel ujjai lassú, monoton mozgását. Felnyögök, ajkaim résnyire nyitva maradnak, ahogy kábán vetem hátra a fejemet, s ahogy összeszorított szemeimet bágyadtan nyitom ki, tekintetem elmerül a mélykék szemekben. Megőrülök. Nem érdekel… már semmit nem érdekel.
- A… - Ajkaim ledermednek, képtelen vagyok, kinyögni a szavakat, arcom teljesen vörössé válik, s szemeimet lehunyva lehelem alig hallhatóan, remegő hangon a folytatást. – … a farkadat… kérlek… tedd be… - Hallom, ahogy felmorran, szemeimet nem nyitom ki, mikor vadul az ajkaimra tapad, nyelve ellentmondást nem tűrő határozottsággal csúszik számba, kéjes táncra hívva nyelvemet, s én felnyögve gyengülök el karjai között.
Hosszú percekig falja ajkaimat, remegésem másodpercről másodpercre fokozódik, s felsóhajtok, mikor zihálva hajol kicsit feljebb, ajkaira ismét nyugodt, de már kevésbé visszafogott vigyor ül, szemeiben vadul csillog a vadászösztön, az élvezet, a szenvedély, s szinte elolvadok a pillantásától, szemeimet lehunyva döntöm ismét oldalra fejemet. Elég… már kimondtam… miért… miért… ah…
Ajkai ismét fülcimpámat cirógatják, ujjait még mindig gyors, ingerlő mozdulatokkal mozgatja bennem lábujjaim a matracba mélyednek, csípőm fel-felemelkedik az ágyról egy-egy mélyebb lökésnél. Meg… megőrülök…
- Hova tegyem be? – Levakarhatatlan vigyorral, élvetegen suttogva dörmögi a szavakat, összeszorított szemeim kipattannak, felháborodott, pánikoló tekintetemet felé kapom, szemeim szikráznak a vágytól, a szenvedélytől, a dühtől. Nem bírom tovább… tényleg nem. Viszont kizárt… kizárt… nem tudom kimondani… képtelen vagyok…
- Craigh… - Halkan, kérlelőn nyöszörgöm nevét, de hangomban mégis határozott utasítás tükröződik, ajkai váratlanul, sunyin csapnak le, hogy észveszejtően kéjsóvár csókba csábítsanak. Felnyögök, ahogy kihúzza ujjait, s kegyetlenül lassan, finom, ráérős mozdulattal csúsztatja belém merevedését. Testem megfeszül, kábán hunyom le szemeimet, ajkaink még mindig összeforrnak a hosszú csókban, ahogy lassú ringatózásba kezd. Zihálva döntöm oldalra fejemet, szinte fájdalmat okoz megszakítani a mély csókot, de úgy érzem, megfulladok, ha nem küzdök lihegve, remegve levegőért. Mellkasom megreszket, könnyes szemekkel, pillantok vissza rá, egyik lábamat egy bizonytalan, reszketeg mozdulattal simítom derekára, s ujjai combomba markolnak, hogy megtartsa a gyenge végtagot.
- Gyor… gyorsabban… - Halkan, suttogva, szinte könyörögve pihegem a kérést, s Ő szabad kezét a fenekem alá csúsztatva emeli meg csípőmet, hogy egy lomha mozdulattal még mélyebbre csússzon bennem.
- Még nem… - Mosolyogva leheli a választ, de hangja megremeg, már Ő is nehezebben, akadozóbban veszi a levegőt, ajkainkat ismét egyesíti, miközben lassú lökésekkel hatol belém újra és újra, testem minden lökésnél megfeszül, izmaim lüktetve szorítják, s felváltva szakítják meg sóhajaink a heves csókot. Át akarom ölelni. A hajába akarok túrni. Gyorsabb mozdulatokra akarom ösztökélni. Nem bírom. Megőrülök. Meghalok. Ahh…
- Kérlek… szerelmem… oldozd… oldozd ki a kezem… - Halkan, könyörgőn sóhajtom a szavakat, ajkaim mozgása finoman szakítja meg a csókot, s incselkedve harapok nedves, forró ajkaira, ahogy elmélyesztem tekintetemet a vágytól örvénylő szempár csillogásában.
|
| timcsiikee | 2011. 03. 03. 00:40:09 | #11888 |
Karakter: Craig Norman
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Craig:
Pár apró lihegés, mely láthatatlan szikrákat pattogtat, ahogy összecsiszolódik pihegésével. Nem bírom tovább… ahogy eddig sem.
Megállást kérlelő szavai csak késve jutnak el tudatomba, s mikor mélyen merülök el benne, felsikoltva adja át magát az elsöprő gyönyörnek. Milyen gyönyörű ilyenkor az arca… a hangja… ahogy megfeszül teste, lüktetve még jobban szorítja kéjsóvár testem ösztönforrását. Lassú, majd gyorsan szaporázó mozdulatokkal merülök el benne újra és újra, kipirult, kába arckifejezésében gyönyörködve, továbbra is feje fölött tartva karjait, míg el nem emelem onnan markomat, hogy ébresztgető cirógatással illessem ágyékát.
Mikor megérzi, hogy ujjaim már nem képeznek béklyót karcsú csuklóin, akadozó mozgással lassan lecsúsztatja karjait, s kezei szája előtt találnak pihenőt, ami sajnos az én egyik élvezetem forrását fojtja el. Lassú cirógatással visszaterelem őket feje fölé, ismét lefogva. Nem engedem, hogy elrejtse előlem a hangját… vagy akármilyen porcikáját, ami csak még szebbé teszi. Mint ezek a kéjes nyögések a fülembe kúszva.
- Hát egy percre sem engedhetlek el? – nem kapok választ, nem is várok, csak figyelem, ahogy arca torzul minden vad mozdulatra, de hevesen hajszolom az újabb katarzis felé. - Legközelebb talán ki kéne, hogy kötözzelek… - elvigyorodom az izgató gondolaton, miközben fülébe búgom a szavakat, verejtékessé váló bőrébe érzékien marok fogaimmal, testének remegéséből érzem, hogy már nem kell sok, így hirtelen elszorítom pulzáló erekciójának tövét. Még nem… édesem. Várj meg, mert csak velem együtt lebeghetsz a megsemmisült gyönyör oltárán.
Még pár mély, vad lökés, és én is követem, masszírozva irányítom őt is, majd végre egyszerre jutunk el a kirobbanó csúcsra, melyre sóvárgó testem már egy ideje várt, s gyenge reszketésem egy reszketeg, morgó sóhajba fojtva lassítom csípőm mozgását.
Vad csókkal fűtöm tovább a szenvedélyt, kicsúszva belőle gyorsan hasra rántom, felemelem, nyelvemmel gerincének vonalán ívelek végig, nem lankadó vágyam hozzá dörgölve. Mély hangon búgok fülébe, amit újabb kényeztetéssel jutalmazok.
- Még nem volt elég. – ha rajtam múlna, soha nem lenne elég. Határozottan csúszom vissza testébe, mély sóhajjal érzem ahogy magába fogad, szinte teljesen beszippant, de nem hagyom magam a fojtó kéjnek, s csípőm berögzött szapora mozgásba kezd.
Vad, éhes, mohó ösztön, mely már csak látványától lángra lobban, és perzsel bennem minden érzéket, mindenem magától mozdul, irányít, vezényel, bensőm sugallja sejtjeimnek mindazt, amit heves izgalommal, őrülettel nyújtok neki. Kifulladásig tartó szenvedély, halhatatlan vágy, szerelmet túlszárnyaló féktelen aktus. Mintha soha nem éreztem volna ilyet, mintha mindig is erre vártam volna, hogy kipróbálhassam, s hihetetlen, mennyivel másabb.
Szavai hangsúlyával súlyos ellentmondás, ahogy nyögve, gyönyörtől könnyezve könyörög a leállásért, pedig tisztán hallom, ahogy újra feléledt farkincája alhasát csapkodja virgonc csattanásokkal. Képtelenség ennek ellenállni. Ezért is akarom magaménak, ezért is akarom birtokolni, bezárni, óvni mások elől, hogy szemet se vessenek arra, ami nem lehet az övék.
Hátán pár pillanatig játékosan kenek el pár izzadtságcseppet, ami ezek után már csak filmréteget képez testén, akár csak az enyémen.
Csillogó kéjtánc, a késő délutáni tompa téli napfényben. Egész korán sötétedik ilyenkor.
Megszűnt már rég az idő, a környezet, a levegő, megállt az élet abban a pillanatban, amikor először siklottam bele kéjesen nyögdécselő testébe.
Az orgazmus csodás, tomboló hullámai újra elborítanak, utolsó cseppig lököm bele minden magomat, majd szinte összeesve, kifulladva gördülök mellé, magamhoz húzva, csókolva, simítással nyugtatva a vadul pihegő, kéjjel gyötört testet.
- Ennyit arról, hogy engeded, hogy kicsit irányítsak. – duzzogva suttog bőrömet csiklandozva leheletével.
- Már mondtam, hogy sajnálom. – nem mintha egyikünk sem élvezte volna, hisz a jól látható végtermékben fekszünk mind a ketten.
- Azt hiszed, megúszod egy bocsánatkéréssel? – igen… nem is ő lenne, ha nem kezdene még ilyenkor is édesen kötözködni és követelőzni. Már szinte vártam ezt a felszólalását, viszont kíváncsi vagyok a folytatásra, így egyik szemöldökömet felívelve, kíváncsian vigyorodom el, élveteg pillantással szemébe fúrva tekintetemet.
- Mi lesz a büntetésem, kedvesem?
- Legközelebb hosszan… lassan… és elnyújtva kell csinálnunk. – nocsak, úgy látszik múltkor nagyon is élvezte, nem lep meg. Nem is tudom mikor volt az utoljára.
Incselkedve kínoz ajkai közelségével.
- Haru, ne ingerelj. – markolok forró fenekébe, melyen a verejték hűvös rétege kenődik szét érintésem nyomán.
Lassú, lusta csókkal csitítom el hangját, és a bennem pislákoló vágy utolsó maradványait.
- Meggondoltad, hogy mit kívánsz, Haru-chan? Tudod, hogy milyen tudok lenni.
- Én ne tudnám, szerelmem? – válaszol élvetegen, majd pilláit lehunyva kényelmesedik el karjaim között.
Cirógatás, enyhe borzongás, halk szuszogás siklik végig kihűlt bőrömön, melyből még párolog a kimerült forróság. Halkan szusszanok egyet, lenézek arcára, s látom, hogy mennyire kisimult, ajkai résnyire nyitva, halkan piheg.
Alva angyal, ébren ördög, az ágyban gyönyörűség, és csak az én szerelmem tulajdonosa. Remélem mostantól megbecsülöd, kedvesem, mert már hivatalosan is a szeretőm vagy.
Alig egy órával később, mikor a késő délutánt már esti sötétség övezi, óvatosan nyalábolom fel megszáradt testét, és felviszem a hálószobába. Valóban kimerítettem, de… biztos vagyok benne, hogy nem csak ez az oka annak, hogy ennyit képes aludni. Szívem összeszorul, ahogy elképzelem álmatlan éjszakákon kuporogva. Mint én, csak persze én egyszerű forgolódással és morgással próbáltam magam álomba hajszolni, gyakran sikertelenül.
Lefektetem, a takaró még hűvös ezért álmosan kapálózva keres, s halk kuncogással fekszem mellé, míg teljesen fel nem melegszik neki a paplan, majd egy párnával helyettesítem magam.
Míg pihen, azt hiszem, pár dolgozatot kijavítok, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon minden. Mindet átnyálazom, jó és rossz jegyek egyaránt vannak, szerencsére eddig a legrosszabb kettes, így nem vagyok túlságosan elkeseredve a teljesítményen. Jobb, mint a legelső dolgozat után, határozottan.
Ujjaim közé csúszik az utolsó, melynek tulajdonosa épp fent motyog álmában, remélhetőleg rólam szövögetve édes álmokat. Aggódó szusszanás, majd egy félszeg mosollyal, egy egyenes vonallal húzom át piros tollal az egész lapot, és a többi alá csúsztatom.
A konyhában megiszok egy fél pohárka vizet, elteszem a maradék pizzát későbbre, majd a pohárba újra töltve megyek vissza a szobába, megnézni, hogy vajon éledezik-e már egyetlenem.
Nem csalódok, jobban mondva kellemes meglepetés ér ahogy felérek. Félig a takaróba gabalyodva, még mindig halkan hortyog, de így sokkal kellemesebb lesz majd, imádom úgyis így ébreszteni.
Persze mindent betartva, amit ígértem.
Nem csak az ő kérését…
Halkan, koppanás nélkül teszem le a poharat az éjjeli szekrényre, egy finom selyem anyagot húzok elő az alsó polcról, felcirógatom karjait, s arcának minden egyes rezdülésére figyelve kötözöm ki finoman csuklóit. Épp hogy még ne sértse, de ne is tudja kiszabadítani őket, valamint mozgatni is tudja őket egy kevéssé.
Felé mászom az ágyon, kisimítom testét a paplanból, mintha csak egy törékeny porcelánt kéne attól féltenem, hogy egy rossz mozdulattól porrá hullik.
Először csak tekintetemmel, majd ujjaimmal is végigsiklom a makulátlan bőrön, alig érintve, élesebb érzést kiváltva érzékeny porcikáiból. Megrezzen teste és szempillája is, összeszorítja szemeit, majd az érzékenyebb érintésre ki is pattannak szemei, mintha rémálomból ébredt volna, minden hevesség nélkül. Pislog párat, miközben tekintetem keresi, mosolygó, élveteg tekintettel figyelem reakcióit, arcát, szemének csillogását.
- Craig… - motyogja halkan, majd csintalanul elmosolyodik, gyengéden megráncigálva karjait. Persze egyből lerí neki is a dolog, derekam köré fonja lábacskáit, így közéjük térdelek – Erről nem volt szó – pajkos mosollyal csalogat le magához, teste mellett süpped a matracba tenyerem ahogy megtámaszkodom, halkan nyekken ahogy felé hajolok, s szelíd vigyorral állom ködös pillantását.
- Ó dehogynem – dörmögöm halkan ajkaira, szinte közvetlen közelről súrolva a kívánatos testrészt. – Megmondtam, hogy legközelebb kikötözlek ugye? – enyhén pirul ki, viszont én ennél is nagyobb zavart váltok ki. – Ahogy minden porcikád, a hangodat is úgy szeretem – ajkam arcára siklik, pillangó érintésekkel lehelve rá a szavakat – a nyögéseket, sóhajokat, ahogy a nevemet sikoltod – arca egyre jobban perzseli számat szavaim hallatán. Végül füléhez hajolok – hihetetlenül izgató tud lenni, ne vond meg ezt tőlem… édesem… - felsóhajtva borzong meg, mikor füle tövébe hintek csókot a mondat lezárásaként, nyelvemmel apró ívet rajzolok oda, majd visszahajolok arca elé.
- És ha megígérem, hogy nem takarom el a szám? – kérlelő szemekkel pislog fel rám, piros arcát figyelem. Csak mosolyogva rázom meg a fejem, ujjaim végighúzom arcának vonalán.
- Nem, Haru-chan… had élvezzem ki ezt a látványt. Ígérem, most olyan lassú leszek, ahogyan szeretnéd – alsó ajkára harap, lábacskái megmoccannak derekamon, bőrömet simítva, mintha csak hívogatna magához egyre közelebb, és közelebb.
Felé hajolva, apró ingerlés után egy lassú csókkal csábítom el, szemem lehunyva lágy táncra csalogatom finom kis nyelvét, hosszú pillanatokra nyújtva minden egyes simítást. Ujjaim tevékenyen simítják testét, mellkasát, oldalát és combjait. Lassan arcára térek le néma puszikkal, nyakának hajlatába hintek puha csókot, majd elérek füléhez, s ajkaim közé veszem minden szegletét, sóhajtozva kóstolom meg a számára érzékeny testrészt, szinte azonnal érzem, ahogy már ennyitől is merevedik. Vigyorogva folytatom tovább, belenyalok fülébe, megrágcsálom fülcimpáját, majd apró nyálcsíkkal visszatérek nyakára. Kis köröket rajzolva járom be felületét, most nem hagyok rajta apró foltokat, hisz még a délután nyoma is ott díszeleg rajta, körbejárok a „megjelölt” területeket. Kulcscsontján ívelek át, lassacskán elérem mellkasát, egyik ujjamat felsiklatom arcához, s egy pillanatra sem hagyom abba kényeztetését, mégis felnézek rá, majd ujjammal száját simítgatom, míg nem nyelvével engedelmesen be nem nedvesíti nekem.
Vigyorogva folytatom tovább utamat, elérem végre az apró rózsaszín kis gyöngyöket, s míg egyiket nyelvemmel, másikat ujjaimmal kényeztetem, körülötte körözve.
Már feszeng alattam teste, lábai lecsúsznak derekamról és a matracba mélyesnek, kérlelő nyöszörgéssel vonaglik meg, de testemmel tartom, s nem hagyom, hogy elcsússzon alólam. Hosszú percekig játszadozom el, lassan fogaimat is áthúzom egyiken, majd másikon, erősebb fojtott nyögést váltva ki belőle. Megborzongok lágyan ettől a hangtól, s alig várom, hogy egyre többet is kicsalhassak. Lejjebb és lejjebb haladok, oldalát, hasát is megharapdálom, szándékosan hagyva ki éledező ágyékát, lejjebb csúszom én is, s elérem combját, annak érzékeny belső felét, lágy harapásokkal ingerlem, s mély, éles sóhajokba fojtja a kezdetleges nyögéseket.
Már térdére hintek csókokat, elérem egészen lábát, lábfejét, s végig szemébe nézve vigyorogva kapom be nagylábujját. Kezemmel másik lábát felfelé simítom végig, lassan visszahajolok felé, apró csókokkal találva vissza bőrén egészen alhasáig, lábát vállamra téve érem el a kéjforrást, s először csak rálehelek, kuncogva figyelem megrándulását. Ujjaim közé veszem, de csak párat simítok végig rajta, egyszer csúszik végig rajta nyelvem lefelé, s áthaladva a puha herezacskókon orrommal arrébb tolva kúszom egyenesen lefelé. Feneke alá tolom tenyereim, belemarkolva emelem meg kissé, s nyelvemmel megtalálom bejáratát, amit heves, vonaglás követ, újabb édes nyöszörgéssel. Édes ízét lassan kóstolgatom, lehunyt szemmel élvezem minden pillanatát, s még az sem zavar meg, amikor talpacskájával vállamra lép, de nem tolja el magát, csak kidülleszti hasát, mocorog, nyögdécsel, másik lába csúszik az ágyon. Egyik kezemet kihúzom alóla, hisz egy marokkal is meg tudom tartani könnyű testét, s ujjaimmal óvatosan simítva merevedését ingerlem fokozatosan, lassan tovább és tovább. Isteni íze van, főleg hogy még érzem a délutáni heves aktus ízét rajta. Egyre forróbbá válik, lágyabb lesz, s még nyelvem is teljesen belefér, amivel egyre erősebb, hangosabb hangokat váltok ki. Már ujjaim között masszírozom, untalan nyalogatom tovább, visszateszem fenekét a matracra, s nyelvem mellett már egyik ujjammal is ingerelni kezdem. Körözök rajta majd az első ujjpercig becsúsztatom, lassan a másodikig, s csak ennyit benne mozgatva, folyamatosan ingerlem nyelvemmel, minden szegletet kényeztetve. Fülembe kúszik izgatott pihegése, s most nem látom arcát, de el tudom képzelni, s lesz még lehetőségem gyönyörködni benne.
A legnagyobb élvezetet akarom neki nyújtani, mert számomra már az is puszta ajándék és öröm, ha tudom élvezi azt amit én okozok neki, amit én adok, amibe beleadom minden gyengéd szerelmemet csak azért, hogy vágyát teljesítsem. Már ennyi boldoggá tesz. Az ő boldogsága.
|
| Silvery | 2011. 02. 25. 20:53:00 | #11698 |
Karakter: Nanamura Haru
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Forró ujjai férfiasan határozott gyengédséggel csúsznak a combján kalandozó kezemre, ajkaimra harapva engedem neki, hogy kisajátítsa a végtagot. Egy lágy mozdulattal vezeti ujjaimat ágyékára, s ahogy finoman megtapintom merevedését, ereimben egy pillanatra megfagy a vér, hogy utána robbanásszerűen felforrósodva kezdjen pezsegni. Vad borzongás rohan végig gerincemen, a vékony ruhán, ami vágyát fedi, szinte átsüt a lüktető forróság, s az én testem is átveszi az égető lüktetést… Craignek… merevedése lett annyitól, hogy finom cirógattam? Hát… hát nem csak velem van így? Nem csak én vagyok az, akinek elég egy érintés tőle?
- Elég válasz? – Érzékien halk suttogása újabb borzongást vált ki testemből, a fáradtság, a bágyadtság egyre távolodik, ahogy vágyakozás, sóvárgás veszi át a helyét, s érzem, ahogy arcom kipirul vérem perzselő forróságától.
Ujjaimat végigvezeti vágyán, s én ajkaimat összeszorítva próbálom csillapítani a reszketésemet, de a bennem tomboló vágy nem hagy nyugodni. Akarom őt. Most azonnal. Simítani akarom a bőrét, csókolni az ajkait… érezni akarom. Mindenhol.
Lassan mozdulva ülök fel, majd megfordulok, s sóvárgástól csillogó szemekkel bólintok. Bőven elég válasz. Hihetetlen, hogy ennyire vágyik rám. Imádom… imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Hogy ilyen könnyen el tudom érni, hogy vágyjon rám. Imádom. Remélem soha nem fog megváltozni. Azt akarom, hogy örökre így érezzen.
Huncut, elégedett mosollyal mászom kicsit közelebb, s ő gyengéd, szerető mozdulattal simítja arcomra kezét, forró tenyerének érintése kellemes, boldog érzéseket indít el szívemben, s a szerelem és a szenvedély kéjes keveréke teljesen elkábítja elmémet.
Magához húz, s vágyódó ajkaink egy forró csókban találkoznak, összekapcsolva a szívünkből áradó érzelmek hullámait. Gyengéd, visszafogott mozdulatokkal simítjuk a másik ajkait, kellemes, nyugodt, mégis észveszejtően tüzes csók, s ahogy mozdulataink szépen lassan egyre vadabbá válnak, még közelebb terel magához, ujjai gyengéden csúsznak nyakamra, néhány lehulló hajtincset cirógatva, majd hátamat puhán, kínzóan érzékien végigcirógatva csúsztatja fenekemre tenyerét. A tenyere forrósága szinte megőrjít, ahogy puhán belém markol, testemet még közelebb és közelebb vonja magához, s szinte észre sem veszem, már egymásnak simul mellkasunk, s testünk szinte összeolvad a vad, forró, kiéhezett ölelkezésben… megint… megint úgy érzem, mintha hetek óta nem lettünk együtt, pedig ma reggel volt. Azt hiszem soha nem leszek képes annyit ölelni, annyit csókolni, hogy megunjam. Túl jó. Túl forró. Túl finom. Szeretem.
Remegő kezeim vállán találnak kapaszkodót, élvezem érintését, ahogy fel-felgyűrögeti rajtam a pólót, ágyékom vágyakozón lüktet, ahogy finoman simul az övéhez, szinte bele-belenyögök a szenvedélyes, fullasztó csókba, ajkaink mintha eggyé forrnának a végtelenül hosszú érintésben. Még. Még többet akarok.
Halkan nyöszörgök a csókba, ahogy teljesen felsimítja pólómat, a forró ujjak végigszántják bőrömet, s én már ennyitől megborzongok. Zihálva kapok levegőért, ahogy egy pillanatra megszakad a csókunk, hogy levehesse rólam a felesleges ruhadarabot, ujjaim türelmetlenül, mohón csúsznak a rajta lévő fehér pólóra, hogy én is lemasszírozhassam róla az anyagot. Végre… még közelebb akarok lenni hozzá.
Ujjaimmal végigsimítom lágyan a selymes, sima bőrfelületeket, borzongató büszkeség járja át testemet, ahogy kicsit hátradőlve végigmérem. Csak az enyém. Annyira vonzó… annyira tökéletes… és tényleg csak az enyém. Csak én csókolhatom végig. Csak én simíthatom lágy, csábító, izgató érintésekkel. Még mindig annyira hihetetlen. Meg akarom ismerni minden apró pontját.
Ujjamat mellkasára simítom, lágy apró köröcskéket rajzolok bőréra, ahogy lejjebb csúszik kezem, finoman játszadozom az érintésemtől feszessé, merevvé vált izmokon, szívem vadul, őrülten kalimpál mellkasomban, s a vad ritmus teljesen elbódítja kavargó gondolataimat.
- Kíváncsi vagyok, vajon más is érzékeny-e még rajtad… - Szavaim csupán halk sóhajként hagyják el remegő ajkaimat, homályos, vágyódó tekintetem lassan siklik végig hasán, mellkasán, hogy ismét a vadítóan kék szemekbe pillanthassak.
- Próbáld ki. – Hangjába olyan csábító, érzéki szín vegyül, mely szinte felkorbácsolja bennem a kiéhezett, mohó vágyat, mely eddig szívem mélyén lappangott, s felcsillanó, birtokló tekintettel mérem végig újra a világos, selymes bőr borította izmokat. Úgy érzem, mintha még soha nem kívántam volna ennyire. Minden alkalommal úgy érzem, de most még erősebb. Akarom. Érinteni… csókolni… az enyém.
- Tényleg? – Hangom szinte elhal, megerősítést kérek, pedig tekintetemmel szinte már elkezdtem a felfedezőutat testén. Annyiszor láttam már… annyiszor simítottam végig, mégis mindig újnak és kívánatosnak tűnik. Nem tudom, hogy csinálja, de megőrjít.
- Tényleg. – A testét ellazítva, várakozó tekintettel dől hátra a kanapén, s mosolyom vigyorrá szélesedik, ahogy tekintetünk találkozik egy pillanatra. Tényleg? Ez azt jelenti… hogy most… akármit csinálhatok, ugye?
Előrébb dőlök, ujjaimat puhán simítom mellkasára, majd gyengéd mozdulattal csúsztatom át vállaira kezemet, hogy megtámaszkodjam az erős testrészen. Arcához hajolok, tekintetünk mélyen összefonódik, szinte elmerülök a tengerkék örvényekben, teljesen elkábít a vad, szerelmes pillantás, amit tőle kapok. A világ legszebb, legédesebb ajándéka a szerelmed, Craig. Köszönöm.
Ajkaihoz hajolok, hogy megcsókoljam, kezei birtoklón, lágy simítással csúsznak derekamra, s én megborzongok a hirtelen, váratlan érintéstől, testem mintha már ennyitől elgyengülne. Megtorpanok a mozdulatban, ajkaink szinte egymást simítják, de nem csókolok meg. várok, pár másodpercig élvezem a lágy cirógatását a selymes ajkaknak, majd halkan duruzsolva szólalok meg, számra huncut, csintalan mosoly kúszik, szemeimben tükröződik a szívemben kavargó sóvárgás és birtoklási vágy.
- Akkor most hagyd, hogy irányítsak egy kicsit. – Szemeiben elégedett, kíváncsi fény csillan, s elvigyorodva, észbontóan szexi és vonzó mosollyal emeli fel kezeit, s a belőle áradó természetes, ellenállhatatlan sárm elgyengíti határozott, elszánt szívemet, testemet szinte felperzselik a heves érzelmeim. Megértem… megértem, hogy annyian bomlanak utána. Hogy lehet ennyire… ennyire szívdöglesztő?
Kicsit tétovázva hajolok ajkaihoz, s gyengéd, visszafogott mozdulattal kezdem el a csókot, ujjaim finoman túrnak a szőke tincsekbe. Nem! Nem gyengülök el egy pillantásától. Ha ilyen észveszejtően dögös… csak tennem kell róla, hogy magamhoz láncoljam. Tennem kell róla, hogy soha ne unjon meg, hogy soha ne engedjen el. Ilyen egyszerű. Hidd el Craig… olyan mélyre húzlak magammal, hogy te sem leszel képes soha többé kikecmeregni a szerelmünk sűrű hálójából. Soha.
Nyelvemet vadul, szenvedélyesen simítom ajkai közé, minden érzésemet, minden vágyamat beleadom az egyre forróbbá váló csókba, nyelveink édes, vad keringőt járva simítják, kényeztetik egymást, s én megremegek az intenzív forróságtól, mely elárasztja minden porcikámat. Még. Még többet akarok. Még ennél is többet.
Halk sóhajjal szakítom meg ajkaink égető kötelékét, s apró, puha, leheletnyi csókokkal térek át nyakára, ujjaim finoman csúsznak tarkójára, s gyengéden markolok hajába, hogy kissé hátrébb hajtsam fejét, s ő engedelmes morranással engedi, hogy irányítsam mozdulatait. Hihetetlen…
A vágy szinte teljesen felemészt, ahogy nyakába harapok, érzem magam alatt megfeszülni izmait, minden rezzenése még tovább bátorít, még feljebb és feljebb korbácsolja a sóvárgásomat, s erősen, vadul szívom meg bőrét, az édes csók után vörös foltocska jelzi, hogy hozzám tartozik. Igen… megjelölöm magamnak, és soha… soha senki nem nyúlhat hozzá.
Finoman nyalom végig az apró, véraláfutásos sebet, majd bőrén kalandozik tovább nyelvem, élvezve az ismerős, bódító ízt, mely átjárja számat, teljesen elcsábítva és kiélezve érzékeimet. Ujjaim oldalán simulnak végig, míg nyelvemmel mellkasát simítom végig lágyan, néha meg-megremeg alattam, s merevedésem egyre forróbban, egyre kielégítetlenebbül lüktet. Ahww… még…
Lassú, óvatos mozdulattal csúszok le a kanapéról, miközben nyelveimmel hasizmaink körözgetek, apró, fényes csíkokat hagyva a világos, puha bőrön, mely alatt kemény izmok feszülnek meg minden érintésemre. Őrjítő. Csak nem élvezed, Craigem? Örülök neki. Hidd el… elérem, hogy soha ne akarj elengedni.
Széjjelebb tárja lábait, hogy kényelmesen közé férhessek, kezeimet combjára simítom, szívem kihagy egy ütemet, ahogy tekintetemet merevedésére siklatom. A vékony anyagú boxer alatt tisztán látszik minden apró pontja, s kívánatosan domborodik ki az anyag alatt. Nem bírom.
Hatalmas nyeléssel próbálom csillapítani szívem őrült dobogását, mely mintha megfojtani készülne, s elmosolyodva, vágyakozóan hajolok a legérzékenyebb pontjához. Fogaimat kínzón, finom érzékiséggel húzom végig vágyán, s a visszafogott, mégis hangos morranás mely kiszökik ajkai közül, remegésre készteti testem minden porcikáját, ujjaim alatt érzem megfeszülni combjának erős izmait, s lágyan kezdem cirógatni bőrét, miközben ajkaimmal szabadítom ki merevedését. Felpillantok, tekintetünk csupán egy röpke másodpercre találkozik, s szívem még hevesebb tempóra vált a szemeiben csillogó bódult vágytól. Még… azt akarom, hogy teljesen elveszítse az önkontrollt. Azt akarom, hogy érezze, amit én szoktam. A kába, tehetetlenül bódult állapotot, melyet az élvezet csal elő.
Finoman nyalok végig lüktető merevedésén, mely már a hasához feszülve vár kielégítésre, s én nem vagyok rest megadni neki. Nyelvemet szinte égeti a belőle áradó forróság, s már ennyitől elkábít a szenvedély, pedig nem is én vagyok az, akit kényeztetnek. Élvezetet akarok neki okozni. Annyira szeretem. Azt akarom, hogy jó legyen neki.
Mélyen engedem számba a forró hímtagot, mely már síkossá vált a finom nyalintásoktól, testem ismét megremeg a perzselő érzéstől, a lángok vörösre festik arcomat.
Érzem, ahogy ujjai tincseim közé bújnak, megborzongok, s gyors, mohó, szenvedélyes mozdulatokkal kényeztetem tovább, szinte teljesen belefeledkezem a mozgásba, ajkaim forrón ölelik körbe őt, teste remeg alattam, s kemény combjain egyre feljebb csúsznak reszkető ujjaim, néhány mozdulatnál, finoman vájnak bőrébe körmeim.
Egyre forróbbá, egyre keményebbé válik ajkaim között, s szemeim tágra nyílnak, mikor hirtelen egy erős mozdulattal ragadja meg vállaimat, eltol magától, s szinte felfogni sincs időm, hogy mi történik, már alatta fekszem a kanapén, s ő gyors mozdulattal fogja le kezeimet, miközben lerántja rólam az alsót. Szemeimben ledöbbentség tükröződik, egy pillanatra megijedek a túlzottan vad és váratlan mozdulatoktól, tekintetében állatias, kiéhezett vágy csillog, melytől szívvéresem az egekbe szökik. Mi… miért? Mit… mit csinál?
Némán lihegve pislogok rá, mellkasom rendezetlenül, zihálva süllyed és emelkedik, s testem megfeszül, ahogy arcomhoz hajol, miután mindkettőnkről vad, türelmetlen mozdulatokkal tépte le a maradék ruhákat. Rémisztően csábító.
- Sajnálom, nem bírtam tovább. – Arra sincs időm, hogy felsóhajtsak a vágytól, a szerelemtől, a sóvárgástól, ajkaimra tapadva fojt belém minden nyögést és szusszanást, testem megfeszül a váratlan kényeztetéstől, és a heves, féktelen mozdulatoktól, amivel végigsimítja testemet. Merevedésemre siklanak ujjai, szemeim tágra nyílnak, ahogy erősen markol rá, testem megfeszül az intenzív, erős kéjtől, mely végigszáguld testemen, csípős, szenvedélyes szikrákat gyújtva gerincem vonalán… nem bírta tovább? Ezek szerint… jól… jól csináltam?
A mohó csókba nyögve adom meg magamat az élvezetnek, kezeimet még mindig nem tudom mozdítani, látásom elhomályosul, ahogy minden erő elhagyja testemet, s Craig oly gyorsan, oly hevesen szítja testemben a tüzet, hogy szinte szédelgek a hirtelen rám törő, ellenállhatatlan kéj forró hullámaitól.
Ujjai egyre gyorsabb mozdulatokkal masszíroznak, testem remeg alatta, ajkaim már-már zsibbadni kezdenek, nyelvem bizsereg a forró érintésektől. Még… még akarok.
Lábaimat maga köré vezeti, ahogy közéjük térdel, testem gyengén, erőtlenül reszketve engedelmeskedik minden néma, vad utasításnak.
Ujjai türelmetlenül, hevesen csúsznak végig ismét ágyékomon, de csupán cirógatva kínozza a forrón lüktető testrészt, s lejjebb simítja kezét. Testem megfeszül, felnyögnék, de nyelvemet még mindig fogva tartja, s halk nyöszörgéssel, pihegéssel küzdök levegőért, mellkasom őrült ritmusban reszket az élvezettől. Masszírozni kezdi bejáratomat, szétárad bennem a vágyakozás, a gyönyör lángoló égetése, s nyögéseim újra és újra megszakítják rövid másodpercekre a fülledt csókot, mely szinte őrületbe hajszolja kusza elmémet.
Hirtelen, váratlanul vezeti belém ujjait, egész testem megfeszül, ágyékom szinte felrobban a forró kéjtől, mely szenvedélyesen robban testemben, s ajkaimon hangos sikoly tör ki, mely Craig szájában talál megnyugvásra. Testem lassan lazul el, s ezzel párhuzamosan fokozottan tér vissza a remegésem, kezeimet nyaka köré fonnám, hogy kapaszkodót keressek, de még mindig nem tudok mozdulni. Miért… miért ilyen vad? Miért ilyen követelőző, türelmetlen és mohó? És ami a legfontosabb… miért… miért élvezem ennyire?
Újra felsikoltok, ahogy figyelmeztetés nélkül vezeti belém egy újabb ujját, s a gondolatok, amik eddig kuszán száguldoztak elmémben, megszűnnek létezni. Semmi nem marad, csupán az élvezet és a vágy okozta kábult vágy a kielégülés után, minden sötétségbe borul, füleimben csak a nyögéseim, Craig morranásai, s a testünk simításainak, élvezetének halk hangjai visszhangzanak.
Ujjainak minden apró rezzenése újabb nyögést csal ki belőlem, bőröm szinte ég, perzsel a minket körbeölelő, felhevült levegő forróságától, s mély, hangos sóhaj hagyja el ajkaimat, mikor hirtelen egy gyors mozdulattal húzza ki belőlem ujjait. Szemeim tágra nyílnak, testem megfeszül, ahogy visszatartom a kitörni kívánó orgazmust, szemeimben kétségbeesett próbálkozás csillan, hiszen tudom, hogy mi jön most. Ne… én… nem bírom.
- Craigh… ne… még várj… - Elszakítom ajkaimat a csókból, ahogy kinyögöm a szavakat, de hangom mintha elveszne a perzselően forró levegő néma rezzenéseiben, s Craig egy vad, kiéhezett, erős mozdulattal hatol belém, szinte belém vágja forró, síkos vágyát, s én hangosan sikítok fel az élvezet elsöprő hullámától. Az orgazmus visszatarthatatlanul robban testemben, s elfúló nyögéssel élvezek el csupán annyitól, hogy mélyen elmerül bennem Craig forró merevedése.
Testem remegve piheg, lihegve, zihálva küzdök levegőért, de Craig nem hagyja, hogy kialudjon testemben a láng, vad, mohó csókkal fojtja belém pihegésemet, miközben türelmetlen, vágyakozóan vad, gyors mozdulatokkal hatol belém újra és újra. Szinte teljesen kihúzódik belőlem minden lökésnél, s olyan mélyen, olyan erősen hatol belém újra, hogy úgy érzem, a testembe tóduló forróság a szívemig löki magát, szenvedélyes, kéjes érzéseket előcsalva az őrült tempóban dübörgő szervből. Ujjaival újra éledező vágyamat masszírozza, csípőjével egyre gyorsabb, durvább tempót diktál, s én szinte vergődöm az élvezet forró hullámai között, elgyengült végtagjaim megadják magukat a vad követelőzésnek, melyet Craig diktál.
Szinte észre sem veszem, hogy elengedte kezeimet, ujja fenekembe markolnak, ahogy felemeli csípőmet a kanapéról, ezzel elérve, hogy még mélyebbre és mélyebbre merülhessen bennem, s mikor kicsit feljebb hajolva szakítja meg a hosszú percek óta tartó csókot, nedves, zsibbadt ajkaim elé csúsztatom remegő ujjaimat, hogy visszafojtsam a hangos, visszatarthatatlan nyögéseket.
Durván, gyengéd erőszakkal löki belém magát, majd megtorpan a mozdulatban, s én kábult tekintetemmel elmerülök az érzéki haragtól kavargó szempárban, szívem kihagy egy végtelen hosszúnak tűnő ütemet. Egyik kezével egy gyors, türelmetlen mozdulattal húzza le ajkaimról a kezeimet, csuklóimat ismét összefogva szorítja a fejem fölé, majd fülemhez hajolva dörmög halkan, hangja akadozó a vad lihegéstől.
- Hát egy percre sem engedhetlek el? – Halkan, kérlelőn nyöszörgöm nevét, az élvezetre sóvárgó testem vadul lüktetve könyörög folytatásért, s tudom, hogy ő direkt nem adja meg nekem… nem adja meg nekünk. Megőrülök ettől a kínzástól. Mégis annyira vadítóan jó. Ez mazochistává tesz? Talán.
Felnyögök, ahogy fülembe nyal, testem megfeszül, s merevedésem már forrón lüktetve jelzi, hogy kész az újabb orgazmusra, ereimben csupán lassan hűl ki az élvezet kiélezett, szenvedélyes forrósága az apró szünettől.
- Legközelebb talán ki kéne, hogy kötözzelek… - Vigyorogva, rekedtes hangon dörmögi, halkan sóhajtok fel a fülembe mászó, cirógató fuvallattól, hátamon borzongás rohan végig, s szemeimet összeszorítva ejtem fejemet a puha matracra az érzéki, csábítóan veszélyes ígérettől, fenyegetéstől. Tényleg… tényleg megőrülök.
Nyakamba harap, felnyögök, s ő hirtelen, gyors, vad mozdulattal húzódik ki belőlem, majd erősen, mélyen löki magát belém, s én hangosan felsikoltva feszülök meg karjai között. Érzem, ahogy az orgazmus okozta kéj forrón gyülemlik fel testemben, de Craig ujjai elszorítják merevedésemet, s hangos nyögés szökik ki tátva maradt ajkaim közül az érzéki fájdalomtól, ismét csak annyira vagyok képes, hogy rekedtes, akadozó hangon sóhajtsam nevét, de ő nem enged. Minden mozdulata, minden újabb és újabb nyögése homályosabbá, bódultabbá teszi szédelgő elmémet, szemeimet összeszorítva hajtom hátra fejemet, a vágy kielégítetlen forrongása teljes kábulatba taszít. Hallom, ahogy fel-felmorran, egyre hangosabban, egyre akadozóbban küzd ő is levegőért, vad zihálásunk, nyögéseink összefolynak, s én hangosan sikoltok fel, mikor ujjaival hirtelen masszírozni kezdi vágyamat, miközben egy mély, erős, durva lökéssel élvez belém, s én is követem.
Felmorranva tapad ismét ajkaimra, szemeim tágra nyílnak a váratlan, vad csóktól, s ő egy gyors mozdulattal húzódik ki belőlem, kezei csípőmre siklanak, s pár másodperc múlva megszakítja a mély, szenvedélyes csókot, s egy erőteljes mozdulattal fordít a hasamra. Felsikkantok, ujjaim a kanapé párnájába markolnak, s ő finom erőszakkal rántja fel csípőmet, szenvedélyes, féktelen mozdulatai egy leheletnyit sem csitulnak, vágya mintha kielégíthetetlenül forrongna ereiben, s a gondolat engem is újra és újra felajz.
Érzem fenekemhez simulni vágyát, mely ismét forrón, keményen lüktet, s előre hajolva nyal végig gerincem vonalán, hogy a fülembe dörmöghessen. Testem egyik pillanatban megfeszül, majd összerándul, s ezeknek a váltakozása vad remegést idéz elő minden porcikámban, s felsóhajtok, ahogy fülembe dörmög, arcomat oldalra fordítva temetem a kanapé puha párnájába.
- Még nem volt elég. – Hangja vágyakozó és kiéhezett, s hirtelen hatol újra belém, ajkaimon hangos nyögés szalad ki, ujjaim a párnába marnak. Teljesen magához rántja testemet, ebben a pózban még könnyebben, még gyorsabban, s még mélyebbre tud hatolni bennem, s mögöttem térdelve löki belém magát, testem megremeg az élvezettől, szemeimet összeszorítva adom át magamat az érzésnek.
Előre hajol a mozgás közben, egyik keze alám csúszva markol hasamnak feszülő vágyamra, másik kezével hátamat, gerincem nedves vonalát simítja végig újra, s én felnyögve, megremegve tárom még széjjelebb lábaimat ösztönösen, ezzel még könnyebb hozzáférést adva neki, s úgy érzem, mintha forró, lüktető merevedése az egész testemet megtöltené felhevült, parázsló érzésekkel.
Arcomat a párnába temetem, olyan erősen, olyan görcsösen szorítom a bőr anyagát, mintha ezzel próbálnám csökkenteni remegésemet, pedig minden próbálkozás felesleges.
- Craighh… elégh… kérlek… - Halkan nyöszörgök, testem szinte felgyullad a forróságtól, úgy érzem, mintha mindenem tüzelne, égne az érintésétől, s ő egyre szenvedélyesebben és vadabbul merül el bennem, testünk újra és újra egymáshoz csapódik, verejtékes bőrünk szinte csattan, s lihegve, zihálva kapkodom a levegőt, élvezve a kéj magával ragadó, kábító hullámait testemben.
Még előrébb dől fölöttem, mellkasa hátamhoz simul, testünk szinte összeolvad, ajkai fülembe lehelnek kínzó csókot, s én felnyögve szorítom össze még jobban szemeimet.
Testem megfeszül az orgazmus pillanatában, kitörő sikolyom megtölti a szobát, s Craig is egy utolsó, mély lökéssel élvez belém, forró magva kellemes melegséggel simít belülről, morranása közvetlenül fülembe mászik, s a hangtól boldog, elégedett borzongás fut végig gerincemen, testem elernyed, erőtlenül csuklanék össze, de Craig erős, remegő mozdulatokkal tartja csípőmet.
Oldalra fordít a kanapén, remegve lazítom el testemet, ahogy a puha párnákba süllyedek, s Craig mellém fekve húz magához. Lihegésünk még mindig a másikéval vetekszik, zihálva simítom homlokomat mellkasára, s érzem ujjait hátam nedves felületén kalandozni, beleborzongok az érintésbe. Mozdulatai még mindig akadoznak, minden érintésén érezni a kiéhezett vágyat, mely még mindig testében tombol, de simításai már puhák és óvón gyengédek, végtelen szeretettel cirógatja bőrömet, s én boldogan, kielégülve fürdök a belőle áradó forróságban.
- Ennyit arról, hogy engeded, hogy kicsit irányítsak. – Halkan dünnyögöm a szavakat, s ő felkuncogva húz még közelebb magához, apró, leheletnyi puszit lehel homlokomra, ahogy lehajol hozzám, s én kábán, még mindig pihegve pislogok fel rá.
- Már mondtam, hogy sajnálom. – Hangja a legkisebb mértékben sem tükröz sajnálkozást, s én fáradt durcássággal elmosolyodva bújok vissza mellkasára. Nem mintha tényleg tudnék rá haragudni. Ennyire… ennyire még soha nem volt vad és követelőző. Ennyire még soha nem éreztem, hogy milyen erős, féktelen szenvedéllyel érez irántam. Ilyen forróságban még soha nem fürödtem még az ő karjai között sem. Már túlságosan szeretem ahhoz, hogy bármiért haragudni tudjak rá. Bármit tehet velem, én örömmel elfogadom… és élvezem. Amíg hozzám ér, amíg engem csókol, addig bármi… bármi.
- Azt hiszed megúszod egy bocsánatkéréssel? – Halkan dünnyögöm a szavakat, de ajkaim huncut mosolyra húzódnak, gyerekesen csintalan tekintettel távolodok el mellkasától, hogy ismét felpisloghassak rá, s látom, ahogy ő is elvigyorodva húzza fel az egyik szemöldökét. Hirtelen húz feljebb az ágyon, ajkaimat meglepett sikkantás hagyja el, melyet félbeszakítanak Craig követelőző ajkai. Finom, visszafogott csókkal kábít el, pár másodperc múlva, ismét elmosolyodva hajol el tőlem, hogy mélyen a szemeimbe nézve szólalhasson meg lágy, érzéki hangon.
- Mi lesz a büntetésem, kedvesem? – Szívem félreüt a megszólítástól, érzem, ahogy amúgy is felhevült arcomat ismét égető pír önti el, majd a zavart, a boldogság émelyítő érzését elhessegetve mosolyodom el én is.
- Legközelebb hosszan… - ajkaimat Craig nedves szájára simítom, lágyan cirógatom, majd halkan, érzéki suttogással folytatom. - … lassan… és elnyújtva kell csinálnunk. – Karjai megfeszülnek körülöttem, egyik keze hirtelen csúszik a fenekemre, finoman markol bele, s felmorranva ránt még közelebb magához.
- Haru, ne ingerelj. – Elmosolyodom, s ő váratlanul ejti ismét rabul ajkaimat, fogai puhán, érzékien tépik meg bőrömet, felsóhajtok az érzéstől, számon ösztönösen vékony rés keletkezik, hogy utat engedjek Craig forró, követelőző nyelvének. Mélyen csókol meg, kezei lassan masszírozzák végig hátamat, s én a forró ölelésébe simulva bújok hozzá.
Egy apró puszit lehel orromra, ahogy elhajol ajkamtól, ujjai tincseim közé bújnak, s lágyan húz magához, arcomat nyakához simítva lazítom el magam, a forróság szinte álomba nyom.
- Meggondoltad, hogy mit kívánsz, Haru-chan? Tudod, hogy milyen tudok lenni. – Hangján hallom, hogy vigyorog, s én is elmosolyodom, de lehunyt szemeimet nem nyitom ki. Persze hogy tudom… tudom, milyen mikor lassan, kínzóan lassan csinálja… tudom, milyen mikor elnyújtja, késlelteti az orgazmust. Tudom milyen őrjítően, kínzóan, fájdalmasan élvezetes. Igen. Tudom. És azt is tudom, hogy ez egyben azt jelenti, hogy még több forró percig élvezhetem a közelségét, az érintését, a forróságát, a csókjait, a leheletének cirógatását a bőrömön… mindent.
- Én ne tudnám, szerelmem? – Mosolyogva suttogom a szavakat, apró, leheletnyi puszit lehelek nyakára, légzésem végre teljesen rendeződik, ahogy egyre jobban csábítgat az édes álomvilág.
|
| timcsiikee | 2011. 02. 24. 18:55:20 | #11660 |
Karakter: Craig Norman
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Craig:
Pár pillanatnyi néma csend után, feszült viccelődéssel mosolyog felém, rózsaszín pofival, eltátott szájjal. Nem egyszerű döntés, bár reménykedek egy egyszerű válaszban.
- Csak, hogy tudd, az egyik legjobb angolos vagyok az osztályban, szóval nem engedem, hogy eladj valami perverz öregembernek Amerikában. – mondatára még nekem is mosoly kúszik ajkaimra, ujjaimmal tovább cirógatom testét.
- Pedig biztos nagy lenne a kereslet. –vágok vissza bazsalyogva, arcára simítom nagy tenyeremet, melybe tökéletesen beleillik pofija. - Gyönyörű, egzotikus ázsiai fiú. Milliókat érnél, Haru-chanom.
- Craig – ebben a kis szóban, azaz nevemben annyi féle érzést hallok, de csak megmosolygom. Szeretem. Nyakába csókolok, szám lassan csúszva kalandozik fel füléhez, hogy lágyan búghassam bele a szavakat.
- Nincs az a pénz. – végigsimítom megfeszülő testét, olyan lesz ujjaim alatt akár a felajzott húrok. - Nincs az a pénz, szerelmem. – súgom újra, de már ajkaira, nem érintem meg őket, csak lágyan, résnyire nyitott szemeken keresztül figyelem arcát, ahogy egyre kipirultabbam egyre vágyakozóbban szuggerálja ajkaimat. Kid édes. De nem kapja, meg amíg nem kapok feleletet. - Még nem válaszoltál a kérdésre, Haru. – emlékeztetem halkan, megtörve az idillt.
- Szeretnék menni… annyira szeretnék… de nem tudom… - nos azt hiszem ez nem lesz valami könnyű válasz.
- Mit nem tudsz? – kérdezek vissza, orrommal cirógatva arcát, amit elfordított tőlem apró szégyenkezésében.
- Tudod… a családod… mármint… mégis mit mondanál nekik? Hogy elhoztad egy tanítványodat Japánból? – hah… butus…
Megáll kezem háta simogatásában, hogy közre foghassam arcát, és tekintetét visszaterelhessem magam felé.
- Haru. Nézz rám. – halkan szólítom, de csak kisebbre kuporodik - Haru, nézz a szemembe. – végre magam felé fordítom, és komolyan nézek ismét szemeibe - Természetesen úgy mutatnálak be, mint a szeretőmet. – válaszolom határozottan mégis lágyan súgva ajkaira a szavakat. Derekánál átkarolva még jobban magamhoz húzom.
- De… fiú vagyok… ráadásul 12 évvel fiatalabb. – hajába túrva csalogatom fel magamhoz arcát, csábító közelségből figyelem a határozatlan, sötét tekintetét.
- Semmi nem számít, csak az, hogy szeretjük egymást. – csak bólint, könnyfátyolossá válnak íriszei, de nem gurul ki egy sem. - Szóval? – kérdem végül, és már úgy érzem utoljára.
- Veled szeretnék menni… veled szeretnék menni, szerelmem. – súgja halkan, s pislogása csalogatja elő az egyetlen könnycseppet, melyet ujjammal semmisítek meg, s elégedess, szeretetteljes mosollyal vonom magamhoz, hogy végre megcsókolhassam finom, forró ajkait.
Leterítem az ágyra, felé mászva csókolom tovább, minden porcikáját érintve, és élvezve az ő érintéseit is. Elhajolok tőle s alattam kéjes kis pózban terül el, ajkain buja mosoly játszik.
- Ne… én még éhes vagyok. – oh… csak nem újra kéreted magad? Hát megkapod édesem.
- Én is éhes vagyok… - vigyorodom el, s felcsillanó szemekkel méregeti arcomat, végül kiböki a várt kérdést.
- Rám?
- A pizzára gondoltam. – válaszolom kiszélesedő vigyorral, és lemászva róla ülök vissza helyemre, figyelmen kívül hagyva édesen meglepett arcát.
- Hé… - hehe… nincs mindig gyereknap, Haru-chan.
Elé tartok egy pizza szeletet, amibe hatalmasat akar harapni, de csak a felét sikerül.
- Ez nem ér… neked nagyobb szád van. – duzzog széles mosollyal, mire csak halk kuncogással válaszolok.
- Ebben nem vagyok olyan biztos.
Elfekszik a kanapén, ölembe hajtja fejét, szabad kezem ujjaival hajába túrok, hogy lágyan fejét simogathassam. Az ő keze combomra tévedve simítgatja belső felét, ami egyre csak ingerel.
- Ez a rész neked is olyan érzékeny, mint nekem, Craigem? – kérdi halkan sóhajtva, már hallom is, hogy kezd elálmosodni de… nem hagyhatom. Hmm… Mint mondtam is, ki akarok élvezni minden percet. Megfogom engem cirógató kezecskéjét, és óvatosan ágyékomra vezetem, amit csak a vékony boxer takar, alatta meredező vágyam. Érzem, ahogy egy pillanatra ledermed, majd lágyan remegni kezd, ahogy ujjait lassan végighúzom magamon.
- Elég válsz? – kérdem halkan súgva, mire feltápászkodik, velem szembe fordulva, négykézláb pucsít a kanapén, és kipirultan, kacér mosollyal bólogatni kezd.
Mosolyogva simítom vissza tenyeremet arcára, és így vonva közelebb magamhoz, előre is hajolok, hogy könnyebben érhessem el, és egy puha csókkal csábítsam el sajtos ajkacskáit.
Arcáról lassan nyakára, hátára tévednek ujjaim, végighúzom gerince vonalán, majd fenekénél megállapodva húzom vissza ölembe úgy, hogy kis terpeszben pont felém fordulhasson. Mellkasa enyémhez simul ruhán keresztül, hátát és oldalát cirógatom, míg ő vállamba kapaszkodik, s karjai lassan átcsúszva rajtam nyakamba karolnak. Fel-felsimítgatom rajta a pólót a szüntelen csók közben, ujjbegyeim élvezik, ahogy szabad bőrfelületet érhetnek, végül csak addigra hajolok el tőle, míg le nem vetem róla a vékony anyagot. Az ő kis kezei is kalandozni kezdenek, végigsimul mellkasomon, hasamon, majd ő is feltűrögeti rajtam a ruhát, amit segítek levetni magamról.
Kissé hátradől, csillogó szemekkel végigmérve testemet, bőröm szinte bizseregni kezd már ennyitől, hisz sosem láttam még ennyire mohó és kéjenc tekintetet tőle. Egy ujját végighúzza mellkasom közepén egészen alhasamig, és követve tekintetével ujjának útját, halkan sóhajt fel.
- Kíváncsi vagyok, vajon más is érzékeny-e még rajtad – megcirógatom alhasát vigyorogva, s megvárom, míg pillantása visszakúszik arcomra.
- Próbáld ki – búgom halkan, s felcsillanó szemekkel mosolyodik el szélesebben, majd egy hosszú pillanatra alsó ajkába harap.
- Tényleg? – kérdez vissza halkan, már látom azt a pajzán kis vigyort, amit mimikája rejt el.
- Tényleg – teljesen hátra dőlve kényelmesedek el a kanapén ülve. Szerencsére pihekönnyű kedvesem, így az sem kottyan meg, ha órákat ficereg rajtam, vagy ha el is aludna rajtam. Közelebb kúszik, vállamba kapaszkodva hajol arcomhoz, én pedig derekára siklatom mancsaimat. Megáll ajkaim előtt, és huncut mosollyal simítja csak meg számat egy pillanatra.
- Akkor most hagyd, hogy irányítsak egy kicsit – visszafogom felmorranásomat, leemelem róla kezeimet, és feltartom őket, mint aki megadja magát, széles vigyorral. Hagyom, hogy ő kezdeményezze és ő irányítsa a csókot, lassú és eleinte ügyetlen a meglepett tétovázástól, de egyre jobban belejön, érzem, hogy izgalomba fulladnak érzékei, és elmerül a kellemes érzésben, amiben én is szoktam.
A csókból lassan kicsusszannak ajkai, nyelvecskéje, én testem mellett támasztom meg kezeimet, és hagyom, hogy lassan nyakamra térjen, halk, visszafojtott morranással élvezem, ahogy megszívja, majd nyelvével járja körbe, és egyre lejjebb halad. Mellkasomon játszadoznak ajkai, halkan morogva élvezem, ujjaim megfeszülnek a kanapé anyagán, de nem nyúlok hozzá… még tudom tartani magam. Lassan átkacskaringózik nyelve hasam kockáin, oldalam simítja ujjaival, lassan lefelé mászik, míg elém nem tud térdelni, engedelmesen teszem széjjelebb lábaimat, hogy elférhessen, de amikor már nadrágon keresztül húzza végig érzékenyen fogait merevedésemen, miközben combom belső felét simítja végig, már nehezebben tartom vissza hangomat, visszafogott morranásokkal fejezem ki tetszésemet és élvezetemet, és végig ködös szemekkel figyelem, ahogyan tevékenykedik. Valami tüzes huncutság van a szemében, de ezt hirtelen el is felejtem, amikor kiszabadítja erekcióm, és végigível rajta nyelvével. Mh…
Egyre nehezebb… egyre jobban belefeledkezik kényeztetésembe, nagyon szenvedélyesen csinálja, olyannyira, hogy ezt még eddig ki sem néztem volna belőle de szörnyen élvezem. Ujjaimat már nem tudom kordában tartani, fejét simítom mikor szájába enged, a tincsek közé bújnak, de nem zavarom meg egy pillanatra sem, csak érezni akarom. Tapintani.
Combomon egyre közelebb és közelebb támaszkodik meg ágyékomhoz, fojtott nyögéseim morranásaim egyre jobban kiszabadulnak, de… csak eddig bírtam, és nem tovább. Vállára szorítva kezem tolom el magamtól, megragadva rántom a kanapéra, kezeit összefogom feje felett, és egy gyors mozdulattal szó szerint leszakítom róla a vékony alsót. Látom meglepett, talán kissé ijedt arcát. Lecsúsztatom magamról is a boxert, majd arcához hajolok.
- Sajnálom, nem bírtam tovább – dörmögöm ajkaira, majd egy mohó, éhes csókkal falom fel száját, nyelvét, őrült táncba kényszerítve az apró testrészeket. Szabad kezemmel bebarangolom testét, megállapodok farkacskájánál, és simítani, masszírozni kezdem, élvezem, ahogy számba nyögdécsel, és megremegnek tőle ajkaim.
Lelógó lábát oldalra simítom, hogy kényelmesen közéjük térdelhessek, felterelem csípőmre, hogy könnyű támaszt találhasson, majd ujjaim átcsúsznak ágyékán, én rögtön meg is találom bejáratát. hangosabban nyöszörög, de nem hagyom abba a csókot. Érzem, ahogy ujjaim alatt máris forrón lüktet, vágyakozón, sóvárogva hívogatja testemet, s kezdetnek meg is adom neki ujjaimat, egyből kettőt. Ívbe feszül teste, és számba sikkant, csak egy pillanatnyi levegővételt engedek, majd újra csókkal falom fel. Erősen szorít már most is, de alig mozdulok párat, máris könnyen csúsznak benne ujjaim. Beengedem a harmadikat is, gyönyörrel tölt el már csak az is, hogy ujjaimon érzem, magától nedvesedik. Ó igen…
Nehezen fogom vissza magam, s ahogy egyre jobban falom fel, csak akkor érzem, hogy az eddigiekhez képest is vadabb voltam vele… vissza kéne fognom magam, de egyszerűen nem megy. Most nem… túlságosan felizgatott, nem csak a látványa. Nem bírom…
|
| Silvery | 2011. 02. 18. 18:41:10 | #11456 |
Karakter: Nanamura Haru
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Csupán pár másodpernyi gondolkodás után hajol ismét a fülemhez, ajkai bőrömet simítják, ahogy kissé komolyabb hangon válaszol a kérdésemre.
- De igen. Éppen ezért fogom csak iskolán kívül hordani. – Beszés közben puha, lassú mozdulatokkal csúsztatja egyik kezét lábam alá, s könnyedén, óvatosan emel fel a földről, az ölébe húzva testemet. Elmosolyodom az édes mozdulattól, bőröm lassan, nyugodtan bizseregni kezd, kissé kifáradt testemben lustán kezd éledezni a vágy, ahogy a gyönyörű, világoskék szemekbe pillantok, szinte magukba szippantanak az érzelmektől kavargó íriszek, s én nagyot nyelve fordítom el tekintetemet, s lassan kezdem felidézni magamban, hogy miről is beszélünk éppen. Ja igen… a gyűrűk… emlékszem… nyugi Haru… még mindig nem tudom elhinni, hogy pont én kellek neki.
- És… addig hol lesz? - Kizökkentem magamat a gondolataim kavargó álmodozásából, finoman harapok ajkamra, s lassan, kissé bátortalanul fordítom arcomat ismét Craig felé. Most úgy megcsókolnám… annyira vágyom rá. Már megint… nem… nem már megint… még mindig.
- Vagy a zsebemben, vagy egy nyakláncon. – Belépünk a fürdőbe, még mindig karjaiban tart, s úgy ültet a kellemesen meleg vízbe, akár egy apró gyereket. Elmosolyodva pillantok fel rá, ahogy kicsit előrébb hajolva zárja el a csordogáló vizet, szőke tincsei lágyan hullnak előre, puhán keretezik arcát, s izmai megfeszülnek egy-egy mozdulatnál. Kicsit feljebb húzom lábaimat, összeszorítom mosolygó ajkaimat, így figyelem minden rezdülését. Az enyém. Csak az enyém. Hozzám tartozik, pont mint ahogy én őhozzá.
- Mindjárt jövök… - Meleg mosollyal lép hátrébb, egy röpke pillanatig fel sem fogom szavait, csak elámulva meredek rá, majd szemeim kisség tágra nyílnak, mikor szépen lassan eljut agyamig szavai jelentése.
- De… nem…? – Azt hittem… azt hittem együtt fürdünk… mindig együtt szoktunk.
Csak kacsint egyet, majd mosolyogva sétál ki, s én kíváncsian, érdeklődve pislogok utána, a csukott ajtóra merednek fáradt szemeim. Tényleg elment. Itt hagyott. Vajon mit csinál? Ha kaját csinál, megbocsátok.
Elvigyorodva dőlök hátra a fürdőkádban, majd szépen lassan csúszom le, mígnem fekvő pozícióba kerülök. Felsóhajtok, a kellemesen meleg víz lágyan hullámozva kényezteti testemet, s a habfürdő finom, édes illata érzékeimet csábítja. Tetszik. Legalább kicsit kipihenem magam. Ha vele fürödtem volna, valószínűleg… köhöm… egészen mást csinálnánk.
Kiszélesedik vigyorom, majd lassú mozdulattal csúszok még lejjebb, mígnem fejem a víz alá merül, s mikor felülve kiemelkedek a habok közül, lágyan, finoman kezdek el sampont dörzsölni a vizes tincsek közé.
Pár perc múlva már kész is vagyok, minden porcikám átmelegedett, megtisztult, testemet elégedett, nyugodt, kissé felfrissült érzés járja át, s lustán kászálódom ki a vízből. Mit csinál ennyi ideig Craig? Hagyta, hogy egyedül fürödjek… mindegy… nem tudja mit veszített.
Vigyorogva, a törülközővel a derekamon lépek ki az ajtón, s a hálószoba kissé hidegebb levegője egy pillanat erejéig kellemetlenül borzongatja végig nedves, felhevült bőrömet, de alig pár másodperc után hozzászokik testem ehhez a hőmérséklethez. Tekintetem rögtön szerelmemre siklik, s csupán ennyi elég, hogy szívemet ismét elárasszák a vad, heves érzelmek, arcom kissé kipirul, s boldogságtól sugárzó arccal lépek mellé. Felpillantok rá, a tengerkék szempár csak engem figyel végtelen szeretettel, s én önkéntelenül is megborzongok a tekintetétől. Szeretem őt. Mindennél jobban szeretem.
Lábujjhegyre állva hajolok közelebb hozzá, de még így sem érem el ajkait, s Ő szokásához híven, mintha csak gondolataimban olvasna, lejjebb hajol, hogy finom, puha csókot lehelhessek forró ajkaira. Annyira végtelenül selymes… imádom az érintését. Még többet akarok… még…
Követem tekintetemmel, ahogy a fürdőbe megy, úgy szívom magamba minden mozdulatának látványát, mintha raktároznom kéne a kellemes bizsergést, amit ilyenkor érzek, pedig nem kell… nem… mert mostantól már mindig együtt leszünk. Úgy érzem, hogy most már semmi nem állhat közénk. Annyira szeretem őt. Talán túlságosan is. Ugye soha nem fogsz megunni Craigem?
Egyedül maradok, s szemeimet lehunyva mosolyodom el. Boldog, elégedett, érzelmekkel teli mosoly, s mély levegővel szívom magamba a szoba jellegzetes illatát. Az érzést, hogy milyen újra itt lenni. A tudatot, hogy minden olyan lesz, mint amilyen régen volt. Nem… nem olyan… talán még annál is jobb.
Még mindig lehunyt szemmel emelem ajkaimhoz a kezemet, s egy apró puszit hintek a vékony gyűrűre. Összetartozunk. És erre már bizonyíték is van.
Az ágyhoz sétálva kapom fel magamra a ruhákat melyeket Craig kitett nekem, s igaz, kicsit nagyok rám, szerencsére nem annyira, hogy lecsússzanak rólam. Egy lendületes mozdulattal ugrom az ágyra a puha matrac néma nyikorgással fogadja súlyomat, s az ágyneműhuzaton aprócska sötét folt keletkezik, ahol összevizezték nedves tincseim az anyagot. Felülök, tekintetem körbe-körbejár a szobában, néha megakad az ablakon, s mereven, mosolyogva figyelem a hó szállingózását, miközben a hajamat kezdem törölgetni. Nem szeretnék megfázni.
Mozdulataim egyre lelassulnak, ahogy gondolataimba mélyedek, s hirtelen zökkenek ki, mikor a matrac megmozdul, s oldalra kapom tekintetemet, ajkaimra ösztönösen boldog mosoly költözik. Ez gyors zuhany volt… csak nem hiányoztam, szerelmem?
Szívverésem csupán a jelenlététől, a közelségétől, a látványától felgyorsul, s mikor halk sóhajjal hátradőlve hajtja az ölembe a fejét, elmosolyodva pillantok le. Tekintetünk találkozik, szerelmes, érzelmekkel teli pillantásomat látom tükröződni a tengerkéken örvénylő szempárban. Annyira kimondhatatlanul szeretem őt. Mindenét. A szőkésvöröses hajtincseket, a gyönyörű, hihetetlenül kék szemeit, az ajkait, a hangját, a mozdulatait, az érintését, a bőrének a tapintását… mindent… mindent…
Szinte beleborzongok, ahogy lassan felemeli a kezét, s finom, lágy szeretettel cirógatja végig arcomat, s én hosszút pislogva élvezem a gyengéd érintést. Lehúzza fejemről a törülközőt, érzem, ahogy a neves tincsek nyakamat cirógatják, Craig ujjai ismét végigszántják arcomat végtelen finomsággal, de tekintetében komoly, szomorkás fény csillan, ahogy megszólal.
- Haru… ígérj meg nekem valamit… - Rövid szünetet tart, s én ajkaimat összeszorítva várom a folytatást. - Ne adj okot arra, hogy féltékeny legyek. – Kissé, haloványan elmosolyodva pillant fel rám, s az én tekintetembe is komolyság költözik, ahogy válaszra nyitom ajkaimat.
- Megígérem, hogy megpróbálom. – Soha többé. Soha többé nem engedem, hogy bárki akár egy ujjal is hozzám érjen. Soha. Nem szeretném megbántani Craiget. Soha többé nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Pont én… pont én, aki a világon leginkább kívánja a boldogságát. Azt akarom, hogy mosolyogjon. Azt akarom, hogy az agyamra menjen a beszólásaival és a piszkálódásával. Azt akarom, hogy soha ne változzon köztünk semmi.
Annyira sajnálok mindent, szerelmem… remélem egyszer őszintén meg tudsz nekem bocsátani.
Pár másodpercig lehunyom szemeimet, majd egyik lábamat kinyújtva dőlök előre, s lágyan cirógatom meg ajkaimmal száját. Puhán, lassan csókolózunk, szinte csak simogatjuk, kényeztetjük egymást, ujjaim gyengéden csúsznak arcára, hogy végigsimítsam puha, selymes bőrét, szívem mintha a fülemben dübörögne, s hosszú-hosszú másodpercek telnek el, mire lassú mozdulattal felegyenesedem. Kicsit megnyalom ajkaimat, bőrömön még érzem Craig finom, kellemes ízét, s örömtől sugárzó arccal nézek le rá.
- Éhes vagy? – Csupán egy néma bólintással válaszolok, s csak ekkor veszem észre, hogy a gyomrom szinte kilyukad az éhségtől. Semmit nem ettem tegnap dél óta… khm… mással voltam elfoglalva. - Mit szeretnél enni? Csak rendelni tudok.
- Hmm… Pizzát? – Még mindig mosolygok, arcomról szinte levakarhatatlan a boldog kifejezés, s nem is nagyon próbálkozom, hogy eltüntessem az öröm nyomait. Azt akarom, hogy lássa. Hogy lássa, mennyit jelent nekem… hogy tudja… igen… tudnia kell.
- Oké. – Feláll, követem tekintetemmel, ahogy a telefonjáért megy, majd a kis szekrényhez, hogy a noteszéből kiírja a számot. Visszasétál hozzám, s én még mindig mosolyogva várom őt. Mögém ül, szinte hátamhoz simul, ahogy átölel, s a kezembe nyomja a telefont és a számot. - Válassz, amilyet szeretnél, nekem bármi megteszi. – Alig láthatóan bólintok, s egy hatalmas nyeléssel próbálom eltűntetni torkomból a hatalmas gombócot, miközben ő finom, kínzóan érzéki érintéssel fonja össze ujjait hasamon, a pólón keresztül is átsüt a bőréből áradó forróság, édes pillanatokat, kéjes emlékeket felidézve testemben. Állát vállamra dönti, s én puhán hajtom kissé a fejemet, mintha csak kényelmes, meleg fotelnek használnám testét, s lassú mozdulatokkal pötyögöm be a számokat. A fülemhez emelem a készüléket, s mikor a vonal másik végén meghallom a rendelésfelvevő nő hangját, elgondolkodva kezdem diktálni, hogy miket szeretnék rendelni. Craig ujjai gyengéden kezdik el cirógatni mellkasomat, hasamat, néhol szinte csiklandoz a puha érintés, s ajkaim mosolyra húzódnak, ahogy beszélek, testem néha megremeg a lágy cirógatástól. Néma puszit lehel arcomra, én kissé oldalra fordítom a fejemet, szívem elégedett boldogsággal dübörög az édes simításoktól.
- Elnézést, megismételné? – Kissé elvörösödve kérdezek vissza, Craig kezei puhán vándorolnak fel-alá mellkasomon, megnehezítve a koncentrációt.
- Extra sajtot kérnek rá? – Hallom a nő hangján, hogy ő is mosolyog, s az én mosolyom is vigyorrá szélesedik, kissé megborzongok, ahogy Craig a nyakamba csókol, majd egészen finoman szívja meg bőrömet, s én csak felnevetve tudok válaszolni a kérdésre.
- Igen. – Még mindig kuncogok kissé, ahogy lediktálom a címet, kicsit még hátrébb dőlve bújok Craig mellkasához, s mikor végre leteszem a telefont, ő szinte rögtön az ölébe húz egy puha, határozott mozdulattal, s én felkacagva engedem neki, hogy magára húzzon, ahogy lassan lefekszik a párnák közé. Lábaimat megtámasztom oldalt, ujjaimat finoman simítom a hasamon nyugvó kezeire, lágy-körkörös mozdulatokkal cirógatom bőrét, miközben hosszúakat pislogva meredek a plafonra.
- Remélem sok sajttal kérted. – Fülemhez hajolva suttog, testem egy pillanatra megfeszül, majd megborzong, ahogy puhán harap fülcimpámra, ujjaimat összefonom az övéivel, miközben kicsit feljebb csúszok, hogy még közelebb kerülhessek hozzá. Kicsit oldalra fordítom fejemet, felpillantok a tengerkék szempárba, melyekben forró, heves, kissé játszadozó érzelmeket látok tükröződni, s az én ajkaim is huncut mosolyra húzódnak, ahogy vigyorogva kérdezek vissza.
- Nem figyeltél? – Ejej… ezt megjegyeztem.
Vigyorogva várom a választ, s ő puhán húzza ki ujjait a tenyeremből, hogy ismét végigcirógassa a hasamat, s finoman tűri fel a pólót, hogy közvetlenül bőrömet érhessék a gyengét simítások. Kicsit megfeszül testem, de vigyorom nem halványul, csupán akkor válik elérzékenyül mosollyá mikor ismét fülembe dörmög forrón.
- Nem… veled voltam elfoglalva… - Nem válaszolok, lassú mozdulattal emelkedem fel róla, s megfordulok, hogy hasra feküdhessek mellkasán. Mosolyogva állom a hosszú, mély szemkontaktust, melyet egyikünk sem szakít meg végtelennek tűnő fülledt percekig, ujjaimmal finoman cirógatom arcát, nyakát, szőkés hajtincseit… mindent, amit csak elérek. A nyakáról térek lassan állára, apró kis köröcskéket rajzolok bőrén, miközben a száraz, selymes ajkakra tévednek kalandozó ujjaim. Mosolyogva színlel harapást, s én felnevetve kapom el kezemet, hosszú pislogásom megszakítja a szemkontaktust, s ő tarkómra simítja kezét. Gyengéden húz feljebb, s én engedelmesen, készségesen emelkedem fel, s teste mellett támaszkodva mászom lassan ajkaihoz, melyek már nem szárazak, nedvesen, forrón csókolják remegő számat. Lehunyt szemekkel simulok még közelebb, felhevült testünk még tovább fűti a másikét, s ő kínzóan, kellemesen lassú mozdulattal gyűri feljebb pólómat, majd puhán simít végig gerincem vonalát, apró szikrákat felélesztve testemben, de a kényeztetés mégsem elég heves, hogy ágyékom forrón lüktetve várjon kielégítést. Kellemesen, lassan érint mindenhol szerelmes gyengédséget áraszt minden apró rezzenés, s én csak fürdök az őszinte érzelmeinek hullámai között. Annyira… annyira hihetetlenül szeretem.
Csupán hosszú percek után szakítjuk meg a mély, szenvedélyes csókot, s ajkaimat lassan végignyalva dőlök vissza mellkasára, szemeimet lehunyva cirógatom bőrét, hol vállain, hogy mellkasán játszadoznak vékony ujjaim, s ő a hátamat simogatva borzongtatja meg testemet újra… és újra… és újra. A testéből áradó forróság szinte álomba nyom, légzésem lelassul, szívverésem lenyugszik, ahogy boldog, békés, meghitt pillanatokig élvezzük a másik közelségét. Már nem is emlékszem… nem is emlékszem, milyen érzés volt, mikor nem éreztem szerelmet. Mi volt ezeknek az érzéseknek a helyén? Üresség? És ha igen, miért nem éreztem, hogy egy ekkora űr hiányzik a szívemből… már magam sem tudom… csak azt, hogy soha többé nem tudnék az érzés nélkül élni. Amíg nem ismertem, nem hiányzott. Most már függő vagyok. Örökre.
A csengő zökkent ki minket az intim, forró nyugalomból, s Craig óvatosan csúsztat le magáról, hogy felkeljen. Néma sóhaj hagyja el ajkaimat, testem egy pillanatra megborzong a hidegtől, de hamar hozzászokok a forróság hiányához, s lassú mozdulatokkal követem Craiget a bejárati ajtóhoz. Hallom, ahogy a futárral beszél, s mikor elköszön, gyors léptekkel szökkenek le a néhány lépcsőfokon. Éhen halok.
- Nézd Haru-chan, még ajándékot is kaptunk. – Szemeim felcsillannak, kíváncsian lépek még közelebb, ajkaimra lelkes mosoly kúszik.
- Tényleg? Mit? – Mellé érek, s hallom, ahogy felnevet.
- Ezt… - Hirtelen nyom a fejembe egy közepesen nagy hógolyót, s én tágra nyílt szemekkel remegek meg a hideg anyagtól, szemeim összeszűkülnek, s kezeimet mellkasom előtt összevonva küldök felé egy gyilkos pillantást, de a szemeiben csillogó szeretet nem hagyja, hogy sokáig játsszam meg a sértődöttséget, így vigyorogva hajítok felé pár darabot, ajkaimat halk kacaj hagyja el.
A telefon csörrenése szakítja meg a gyerekes játszadozást, s Craig gyors léptekkel indul el felfelé, miközben a kezeimbe nyomja a dobozokat, s kiborzolja tincseim közül az utolsó hópihéket. Miért kerekedtek el a szemei? Vajon ki hívja? Mindegy… majd megkérdezem…
- Tessék, egyél nyugodtan, mindjárt jövök. – Faképnél hagy, s én lassan battyogok fel utána a lépcsőn. Különös.
A nappaliba viszem a pizzákat, s ajkaimra harapva halászom én is elő a mobilomat. Teljesen elfelejtettem, hogy a szüleim azt se tudják, hogy tegnap elmentem otthonról… a francba… mindegy… azt hiszem lerendezem egy sms-sel. Ha szerencsém van észre sem vették, hogy kilógtam este.
Miután elküldtem az üzenetet, a kanapéra ülve nyitom ki a sonkás-kukoricás pizza dobozát, s a legnagyobb szeletet kihalászva dőlök hátra a puha párnán, miközben szabad kezemmel a tévékapcsoló után nyúlok. Nézzük mit adnak karácsonykor… ilyenkor egész jó filmek szoktak lenni.
Nem tudom mennyi idő telik el, már a második szeletet fogyasztva pillantok oldalra, mikor Craig halk sóhaját hallom a szoba ajtajából, s homlokát kissé ráncolva, gondterhelt tekintettel sétál felém, de mire mellém ér, majdnem teljesen eltüntet minden aggodalmat arcáról. Valami akkor sem stimmel.
- Valami baj van? – Harapok egyet, kíváncsi szemekkel kutatom tekintetét, mely régen oly kiolvashatatlannak tűnt, s most mégis olyan mintha nyitott könyvként olvasnék benne. Igen… valami baj van.
- Dehogy, semmi… - Lassan fordítom el tekintetemet a halovány mosolyról, s nagyot nyelve küzdöm le a kíváncsiságot és a késztetést, hogy tovább kérdezősködjek. Ha nem akarja elmondani, biztosan jó oka van rá… gondolom… bár… kinek mondja el, ha nem a szeretőjének?
Szívverésem csupán a gondolattól felgyorsul, s kissé elmosolyodva mászom Craig ölébe szájához emelem a pizzám aprócska darabját, ami még megmaradt.
- Akkor egyél. – Elmosolyodik, majd elfogadja az ajánlatot, s egy hatalmas harapással tünteti el a szelet háromnegyedét, csak a szélét hagyva nekem. Szemeim tágra nyílnak, s durcásan, mégis felnevetve rivallok rá. - Hé, megetted a jó részét! – Bekapom a maradékot, s bár a vigyorgás megnehezíti a rágást, máris másznék újabb szeletért, de Craig finoman húz vissza.
Lenyelem a falatot, majd engedelmesen, nyugodtan ülök vissza az ölébe, s mikor elkomolyodott hangon ejti ki nevemet, rá emelem tekintetemet. Talán mégis elmondja mi aggasztja? Én szívesen meghallgatom, bármi történt. Akármit megtennék, hogy segítsek neki.
- Szilveszterre haza kell utaznom… Lenne kedved velem jönni? – Szemeim tágra nyílnak, testemet kellemes, ismeretlen, forró érzés járja át, s már heves bólogatásba kezdenék, mikor lassan, mély levegőt véve sóhajtja az utolsó szót. - …Amerikába. – Ajkam tátva marad, ledermedve, szinte sokkhatás alatt állva pislogok rá, s eltart néhány hosszú másodpercig, míg felfogom szavainak a jelentését. Craig… és én… együtt… ketten… Amerikába. Istenem… akarok menni. Akarok!
Érzem, hogy arcom kipirul, ajkaimra mosoly kúszik, majd ahogy viccelődéssel akarom elhessegetni zavaromat, a halovány mosoly vigyorrá szélesedik.
- Csak, hogy tudd, az egyik legjobb angolos vagyok az osztályban, szóval nem engedem, hogy eladj valami perverz öregembernek Amerikában. – Szinte nevetve duruzsolom a szavakat ajkaira, s ő is elmosolyodik, tekintetéből egy pillanatra eltűnik a komolyság, hogy huncut élcelődés vegye át a helyét, s ő is vigyorogva dörmög bőrömbe, felsóhajtok a leheletének forró cirógatásától.
- Pedig biztos nagy lenne a kereslet. – Tekintete megenyhül, ahogy kicsit távolabb hajol tőlem, tenyere arcomra siklik, kicsit elfordítja, s vizsgálódó szemekkel pillant végig rajtam, mosolyomat ismét pír veszi át, ahogy folytatja. – Gyönyörű, egzotikus ázsiai fiú. Milliókat érnél, Haru-chanom. – Durcásan, mégis elvörösödve sütöm le tekintetemet, szívverésem ismét az egekbe szökik, s sértett, mégis lágy hangom dünnyögöm nevét szemrehányón.
Puhán simítja ujjait a nyakamra, megreszketek az érintéstől, s finoman bújtatja kezét tincseim közé, ahogy a tarkómra simulnak ujjai, minden szőrszálam feláll a lágy cirógatástól, halántékomon forró ajkak gyengéd csókját érzem. Halk sóhajjal engedem, hogy kicsit feljebb terelje arcomat, nyakamra hint újabb csókot, majd a kissé nedves, szinte égető ajkak fülcimpámat kezdik cirógatni, s lágy, alig hallható hangon lehel fülembe.
- Nincs az a pénz. – Testem megfeszül a gerincemen végigcikázó, apró villámcsapásoktól, de Craig még nem fejezte be, s én szinte elkábulva hagyom, hogy még tovább játszadozzon kiélezett érzékeimmel, kihasználva a tudatot, hogy milyen intenzív, heves hatásokat vált ki testemből minden érintésével, minden mozdulatával.
Ajkai lehunyt szemeimre lehelnek lágy csókokat, arcom már forró parázsként ég, szája felgyújtja a bőrfelületeket, ahol puha érintésekkel halad végig. Orromra hint egy utolsó puszit, s újabb halk sóhaj szökik ki számból. Összeérinti ajkainkat, s lágyan, végtelenül mély, érzéki hangon ismétli meg szavait.
- Nincs az a pénz, szerelmem. – Megremegek, szánk még mindig egymást cirógatja, lehelete kínzó bizsergést csal ajkaimba, de mégsem csókol meg. Nem csókol meg, csupán kínoz, s eléri, hogy minden porcikám utána sóvárogjon, ujjaim finoman bújnak tincsei közé, hogy cirógatással, lágy érintésekkel ösztönözzem folytatásra, de mégsem hajol közelebb. – Még nem válaszoltál a kérdésre, Haru. – Halkan dörmög ismét ajkaimra, kába szemeim lassan nyílnak ki, s ahogy a komoly tekintetbe pillantok, akaratlanul is kizökkenek a bódult, édes állapotból.
Arcom még mindig ég, orrunk szinte összeér, ahogy egymás tekintetébe mélyedünk, s halkan, de kissé bizonytalanul lehelem a választ.
- Szeretnék menni… annyira szeretnék… de nem tudom… - Kicsit elkomorodva, szomorkásan hajtom le a fejemet, megszakítva a szemkontaktust, s lélegzetvételeinek forró fuvallata most fejbőrömet cirógatva mászik tincseim közé.
- Mit nem tudsz? – Orrával lágyan simítja meg halántékomat, próbálja felcsalogatni tekintetemet, de én mereven hajtom le fejemet, nem merek a szemeibe nézni, ujjaim kicsúsznak tincsei közül, s kezeimet ölembe ejtem, tétovázok. Halkan leheli nevemet, megborzongok, ahogy a csábítóan, borzongatóan mély hang fülembe mászik, s elgyengülve, bizonytalanul, kelletlenül folytatom.
- Tudod… a családod… mármint… mégis mit mondanál nekik? Hogy elhoztad egy tanítványodat Japánból? – Ujjai megállnak tarkóm lágy simogatásában, s én megremegek a kényeztetés hiányától, de nem emelem fel tekintetemet. Nem moccanok, csupán mereven, leszegett fejjel ülök Craig ölében pár néma, feszült másodpercig. Nem tudom, mit gondol. Zavar, hogy nem látom az arcát, de nem merek felnézni.
- Haru. Nézz rám. – Hangja lágy, de ijesztő, komor szigor rejlik szavai mögött. Ez nem kérés volt. Nem… ez egy szerelmes, gyengéd, de ellentmondást nem tűrő parancsként hagyja el ajkait, s én némán rázom meg a fejemet, ajkaimat összeszorítom, testem minden izma megfeszül. – Haru, nézz a szemembe. – Tenyere nyakamra simul, finoman cirógatja, mozdulataiban, érintésében sem szigor, sem durvaság nem érződik, s elgyengülök a simítástól. Hüvelykujjával államat cirógatja finoman, s alig érezhető, mégis határozott gyengédséggel emeli fel arcomat, tekintetünk találkozik, s én szinte elolvadok attól, amit látok. Szemeiben a szigor, a harag vagy az irritáltság legapróbb jelei sem tükröződnek, csupán heves, vad szerelem, s gyengéd, édes törődés. Torkom összeszorul, s ő hozzám hajol, majd komoly, őszinte hangon szólal meg.
- Természetesen úgy mutatnálak be, mint a szeretőmet. – Érzem, hogy még jobban kivörösödöm, még mindig határozatlanul bólintok, s ő összesimítja homlokunkat, ahogy közelebb húz magához.
Hosszú, néma másodpercekig pihenünk így, mindketten elmélyedünk a gondolatainkban, majd halk, kételkedő hangon szólalok meg ismét.
- De… fiú vagyok… ráadásul 12 évvel fiatalabb. – Hajamban nyugvó ujjaival még közelebb húz, hirtelen szünteti meg a köztünk lévő egészen aprócska távolságot, s vad, szenvedélyes, már-már haragos csókkal fojtja belém a kételyeimet, érintése minden aggodalmat kitöröl szívemből.
- Semmi nem számít, csak az, hogy szeretjük egymást. – Halkan suttog nedves ajkaimra, s én elérzékenyülve bólintok, szemeim megtelnek boldog, elégedett könnycseppekkel, de nem engedem, hogy kitörjenek a vastag könnyfátyolból. Még nem.
Igaza van. Nem számít mit gondolnak mások. Annyira szeretem… meg akarom ismerni a családját. Meg akarom ismerni a helyet, ahol felnőtt. Többet akarok tudni róla… olyanokat, amiket mások nem tudnak… ismerni akarom minden oldalát… minden apró titkot és részletet. Mindent. Kivétel nélkül.
- Szóval? – Még mindig halkan suttog, s én összeszorítom ajkaimat, s ahogy pislogok, végigfolyik egy örömkönny arcomon, mely még a megszokottnál is sokkal perzselőbb érintéssel szántja végig bőrömet.
- Veled szeretnék menni… veled szeretnék menni, szerelmem. – Halkan, remegő hangon lehelem a szavakat, s ő elmosolyodva törli le a könnyeimet egy gyors mozdulattal, majd gyengéden húz magához, hogy egy csókkal pecsételje meg az utazás ígéretét. Csak ő és én. Együtt elutazunk… ez annyira… annyira hihetetlen.
Finoman dönt végig a kanapén, hátam puhán süpped a párnákba, s ő fölém mászva tapad ismét ajkaimra. Szenvedélyes, mély csókkal kábít el, most nem ügyel a lassú, finom mozdulatokra, vadul, hevesen falja ajkaimat, s én hátát simogatva gyűröm fel pólóját, hogy ujjaim végigcirógathassák a feszülő, keményen húzódó izmokat. Ajkaimat halk nyögés hagyja el, ahogy elhajol arcomtól, ágyékomban felmelegedve éledezik a vágy, s halkan ellenkezve suttogok Craig puha ajkaiba.
- Ne… én még éhes vagyok. – Gyomrom mintha még mindig üresen kongna, s hiába sóvárog minden porcikám Craig érintése után, az érzés nem hagy nyugodni.
- Én is éhes vagyok… - Ragadozó, huncut vigyorral dörmög fülembe, megremegek a vágytól, mely végigrohan testemen, s felsóhajtok, ahogy az éhség kínzó érzése távolodik testemben, s a helyére sóvárgás költözik. Akarom. Most…
- Rám? – Csalafinta, csábító mosollyal pillantok szemeibe, s az arcán honoló kaján vigyor kiszélesedik, ahogy válaszol.
- A pizzára gondoltam. – Felemelkedik rólam, a mosolya nem enyhül s én tágra nyílt szemekkel nevetek fel ösztönösen, majd a kacagást durcás sértődöttség váltja fel, s mérgesen fonom össze karjaimat, ahogy felülök az ágyon.
- Hé… - Csak egy mosolyt kapok válaszul, s már én is mosolygok, ahogy a kezében lévő pizza szeletet felém nyújtja. Ne várj, most megkeserülöd, hogy az előbb megetted a finom részt.
Vigyorogva hajolok előre, s olyan nagyot harapok a meleg szeletből, amekkorát csak tudok, de még így sem közelíti meg Craig harapásának méretét, s mérgesen nyelem le a hatalmas falatot.
- Ez nem ér… neked nagyobb szád van. – Vigyorogva , mégis megjátszott haraggal lehelem a szavakat, kezeimet ismét összefonom mellkasom előtt, s Craig puhán csúsztatja szabad kezét arcomra, hüvelykujjával ajkaimat simítja végig huncut mosollyal, ahogy válaszol.
- Ebben nem vagyok olyan biztos. – Tudom, hogy milyen értelemben gondolta, s felnevetve dőlök előre, hogy vegyek egy újabb szeletet magamnak… lehet, hogy igaza van. Heh…
A negyedik szelet után teli hassal ásítok fel, kellemes álmosság járja át minden porcikámat, s mosolyogva csúszok kicsit távolabb Craigtől, hogy a kanapán elfekve hajtsam az ölébe a fejemet. Elmosolyodva hunyom le szemeimet, ujjaimmal finoman játszadozva, kínzó mozdulatokkal kezdem el combjának belső felét cirógatni.
- Ez a rész neked is olyan érzékeny, mint nekem, Craigem? – Szinte félálomba merülve lehelem a szavakat, ujjaim még mindig cirógatják, s testem beleborzong, ahogy felidézem az érzést, mikor Craig a combom belsejét szántotta végig forró, puha nyelvével. Imádom az érintését.
|
| timcsiikee | 2011. 02. 14. 21:48:22 | #11371 |
Karakter: Craig Norman
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Craig:
Lusta csókkal zárom le az eddigi legszebb és szenvedélyesebb aktust, ujjacskái lágyan túrnak hajamba, hogy így mélyíthesse el, és lágyan dörmögve fogadom minden egyes kis heves rezdülését. Érzem ahogy fokozatosan ernyed el, mellé feküdnék kihúzódva belőle, de erősen fogva tart vissza.
- Még ne… - sóhajtja fáradtan fülembe, fenekemnél érnek keresztbe lábacskái ezzel meggátolva engem a mozgásban. - Még… még érezni akarlak, Craigem. – halvány mosoly rezzen meg arcomon, finoman hátrahúzom fejét, s érzékien csókolok nyakába, még pár apró sóhajt kicsalva belőle.
- Haru – duruzsolom bőrébe az aprócska kis foltra, ami halovány billogként tettem rá, mintha csak meg szeretném jelölni, mintha csak azt akarnám, hogy „bárki” lássa, hogy az enyém. Csak az enyém…
Csókra csábít amit élvezettel adok meg, míg kihúzódom belőle elhajolok, hogy édes sóhajait zsebelhessem be, majd folytatom tovább ajkacskái felfalását.
Forró nedves tagomat hozzá simítom a csók közben, számba nyöszörög édesen, puhán érintem ahol csak érem.
- Haru… szeretlek… - súgom rekedtesen, mire arcát egyre több érzés rohamozza meg, s csak kíváncsian figyelem, tele szeretettel. Egyre közelebb hajolok, hosszú pillanatok csak azzal telnek el, hogy mélyen tartom fogva tekintetét.
- Szerelmem… megint… - kérlel halkan, édesen mégis bizonytalanul, s apró mosollyal adom meg neki amit kér… bármelyik legyen is az. Puha csókokkal nyugtatom meg, arcomat övéhez simítom, hogy füléhez hajolhassak.
- Szeretlek – dörmögöm halkan, miközben egy hirtelen mozdulattal merülök el benne újra, s kibukó könnyeit ösztönösen eltüntetem arcáról. Bár a gyönyörtől van, de szívem nem engedi azt látni, hogy miattam hullajt könnyeket… elég volt. Amit látni akarok az csak a tüzes szempár, a sunyin vagy kacéran mosolygó arc… minden porcikája, ahogyan a vágytól vonaglik.
Újra és újra magamévá teszem, birtoklón simítom testét, falom ajkait és bőrét, mindenét akarom…
Mintha az elmúlt heteket akarnám bepótolni úgy falom fel centiről centire, míg nem újra az orgazmus gyönyörében nem láthatom fürödni.
Magamhoz ölelem, lágyan mégis határozottan szorítom magamhoz, és eszem ágában sincs elengedni. Hiányzott… el sem tudom mondani mennyire, de nem is próbálkozom vele.
- Akarsz fürdeni? – kérdem halkan, mire csak bólint. Felkelek, engedek neki a kádba vizet, teszek bele egy kis illatos zselét amitől felhabzik, majd mire visszamegyek, az ablaknál állva nézi a fehéredő tájat. Sőt már teljesen fehér.
Átölelem, pár pillanatig együtt nézünk ki az ablakon. Hmm…
- Ilyen hóesésben nem tudlak hazavinni… szóval sokáig itt kell maradnod. – suttogom vigyorogva, mire csak egy mosoly a válasz.
- Azt hiszem, valahogy ki fogom bírni. – én is remélem.
Egy csókkal fordítom magammal szembe, végigsimítok hátán, mire remegve válik el tőlem, és elrejtve arcát vállamba fúrja.
- Craig… - reszket… nem értem… - Kérlek… soha többé ne mondj olyat, hogy vége. Soha többé… kérlek… - újra sír, s csak fáradtan sóhajtok fel, majd újabb puszit kap.
- Soha többé… - megígértem.
- Annyira szörnyű volt… annyira… - tudom… és szeretném elfelejteni akár csak Ő. Nem hagyom, hogy tovább gyötörje magát a múltért, el kell feledtetnem vele, bár ahogy látom, nehéz lesz.
- Haru… Soha többé nem engedlek el. Már megmondtam. – ha kell, többször is elismétlem, de ezt a könnyes tekintetet többet nem akarom látni.
Lesimítom róla a takarót, ujjait összefonja enyéimmel.
- A suliban nem lesz feltűnő, hogy ugyanolyan mintájú gyűrűnk van? – kérdi hirtelen, mire egy pillanatra elgondolkodom, ki kell lépnem az apró idillből.
- De igen – válaszolom, majd lába alá nyúlok, és egy könnyed mozdulattal ölembe veszem őt. – Éppen ezért fogom csak iskolán kívül hordani. – megfordulok vele, és a fürdő felé viszem.
- És… addig hol lesz? – hmm… jó kérdés.
- Vagy a zsebemben, vagy egy nyakláncon. – válaszolom halk mosollyal, belépek vele a fürdőbe, majd a kádba ültetem, és elzárom a vizet. – Mindjárt jövök… - mondom mosolyogva, és ellépek tőle.
- De… nem…? – visszafordulok, s csak egy kacsintással válaszolok.
- Mindjárt jövök. Lazíts egy kicsit. – kilépek, és bezárom az ajtót. Felkapom az alsómat, és lemegyek a konyhába, de… a hűtőben szinte pangás van. Az órára pillantva látom, hogy közeledik a dél. Hm… Nos nincs jobb ötletem, bár remélem a futárok nem akadnak el… max majd ingyen eszünk. hehe…
Főzök egy kávét, de még nem iszok belőle, csak hagyom az öntőedényében.
mire felmegyek már hallom, ahogy kimászik a kádból, egy kisebb pólót és alsót dobok ki az ágyra, ami remélhetőleg éppen jó lesz rá, vagy legalább nem túl nagy.
Ahogy kilép hajából csöpög a víz, boldog mosollyal pipiskedik fel, de még így is le kell hajolnom ahhoz, hogy számra puszit adhasson.
Leengedem a vizet, közben egy gyors zuhanyt veszek, hajamon csak egy kevés víz fut át.
Ledörgölöm magam, felveszem saját pólómat és boxeremet, majd kirázom hajamat, így máris majdnem száraz.
Épp a haját dörgöli az ágyon törökülésben, csak kis mosollyal lépek az ágyhoz némán, s felkapja a fejét ahogy megmoccan a matrac. Háttan vagyok neki, s egy fáradt sóhajjal dőlök hátra, így pontosan ölébe érkezik fejem. Felnyitom pilláim, s mosolygó tekintetével találkozom.
Szeretem… Kimondhatatlanul, visszavonhatatlanul és véglegesen. Mi sem bizonyítja jobban mint az a pár heti szenvedés, a kötődés érzése, az a szeretet ami eláraszt, ha csak ránézek. Belebolondultam egy kölyökbe. Lassan felemelem kezemet, ujjbegyeimmel lágyan cirógatom meg arcát, majd lehúzom róla a törülközőt, és magam mellé teszem összegyűrve. Kissé elkomorulok.
- Haru… ígérj meg nekem valamit – kérem halkan, mire értetlenül pislog rám. – Ne adj okot arra, hogy féltékeny legyek – próbálok apró mosollyal visszazökkenni a kellemes idillbe, mire válaszul hasonló tekintetet kapok.
- Megígérem, hogy megpróbálom – válaszolja halkan, s nekem már ez is elég… Szerelmes vagyok, de a bizalmam újra fel kell építeni, szerencsére nem az alapoktól.
Előre hajol, én kicsit megdöntöm fejem, mellém csúsztatja egyik lábát, hogy elérjen, majd lassan, egymás ajkait simogatva csókoljuk egymást.
Finoman csúszva válik el tőlem, és felegyenesedik, de még mindig rám néz, s én ugyan ezt teszem.
- Éhes vagy? – simítom meg karját, odalát, s ahogy bólogatni kezd, pár hideg kis cseppecske arcomra hullik. – Mit szeretnél enni? Csak rendelni tudok.
- Hmm… Pizzát?
- Oké – felülök megint az ágyon, előkeresek egy telefonszámot, a mobilomat, majd visszalépve mögé ülök, átölelem és kezébe adom a dolgokat. – Válassz, amilyet szeretnél, nekem bármi megteszi. – Hasánál fonom össze kezeimet, vállára támasztom államat, s a már csak félig vizes tincsek arcomat cirógatják. Finom illata van.
Figyelem, ahogy tárcsázik, majd füléhez emeli a telefont.
Hasát, mellkasát cirógatom, miközben beszél, arcára nyomok puszit, majd nyakába csókolok és halk kacagásától mosolyra fakadok ismét.
Ölembe húzom, mikor leteszi a telefont, majd hátradőlök vele a párnákba süppedve. Lábacskáival mellettem támaszkodik meg, teste teljesen hozzám simul, s élvezem közelségét.
- Remélem sok sajttal kérted – dörmögöm fülébe, finoman rá is harapok ajkaimmal karimájára, mire mellkasán pihenő kezemmel fonja össze ujjait, oldalra döntve fejét.
- Nem figyeltél? – kérdez vissza incselkedve, mire csak vigyorogva simítom meg újra hasát, felgyűrve a pólót.
- Nem… veled voltam elfoglalva – dörmögöm fülébe, mire elhalkulva fordul meg, hogy rám hasalhasson.
Lábacskáival lassan kalimpál, mosolyogva néz a szemembe, ujjai nyakamon játszadoznak, majd államon, ajkaimon, míg harapást nem színlelve, halkan nevetve ki el nem kapja előlem. Tarkójánál cirógatom meg a hűvös, majdnem száraz tincseket, kicsit közelebb húzom magamhoz, készségesen támaszkodik feljebb, s a puha csók közben hátán is felgyűröm kissé a pólót, jobban hozzám simul, s élvezettel falom ajkait.
A lassú, lusta csókot hosszú percekre húzom, csak óvatosan simítom testét, hogy a vágy még pihenhessen mindkettőnk testében. Csak szerelmet árasztok vele, csak feloldom azt a gyengédséget, melyet tartogattam neki, melyet visszafogtam és mélyre zártam ez alatt a pár hét alatt. Be akarok pótolni mindent.
Hosszú percekig csak csendben telik a pillanat, van, hogy csak rajtam fekszik és egymást cirógatjuk, hajába hintek puha csókokat, s mélyet szívok illatából.
Csengetnek.
Óvatosan magam mellé csúsztatom, majd lemegyek a pizzáért, mert nem hiszem, hogy bárki más jöhetne ilyenkor.
Kifizetem, kap egy kis borravalót is, majd mikor távozik, vigyorogva nézek le a földre. Felmarkolok egy kis havat, hallom, ahogy lebaktat a kis lépcsőn.
- Nézd Haru-chan, még ajándékot is kaptunk – vigyorogva lépek vissza, bezárva az ajtót, s hallom lelkes toporgását.
- Tényleg? Mit? – épp ahogy orrom elé ugrik, felnevetve nyomom fejébe az amorf hógolyót.
- Ezt… - válaszolom továbbra is jóízűen nevetve. Először duzzog, majd a maradékot kihalássza hajából, és felém kezdi dobálni, immáron ő is nevetve.
Megcsörren a telefonom, s ahogy a kijelzőre nézek, elkerekednek szemeim. Ó a fenébe.
- Tessék, egyél nyugodtan, mindjárt jövök – elkomorulva adom oda neki a két dobozt, megborzolom haját, majd a szobába megyek, és végre felveszem a telefont.
- Szia… anya…
~*~
Jó fél órával később végzek csak, s sóhajtozva dőlnék el az ágyon, de hirtelen feltápászkodom, és visszasietek kedvesemhez.
Leülök mellé a kanapéra, épp a pizzát majszolva nézi a tévét. Csak megint sóhajtok egyet. Teljesen kiment a fejemből.
- Valami baj van? – kérdi kíváncsian pillantva rám, majd egy újabbat harap, és látom, ahogy nyúlik a sajt. Csak mosolyogva válaszolok.
- Dehogy, semmi… - bár nem tudom mennyire tűnt igazinak.
- Akkor egyél – szinte az ölembe mászik, és orrom elé dugja a félig megevett szeletet, csak mosolyogva harapok egy hatalmasat, szinte csak a szélét hagyom meg. – Hé, megetted a jó részét! – nevet fel, majd egyszerre bekapja a maradékot. Mielőtt elvenne egy újabb szeletet, átkarolom derekánál.
- Haru… - szólítom kicsit komolyabban, de halkan, s megvárom, míg rám néz. – Szilveszterre haza kell utaznom… - az ölembe húzom, de még mindig fogva tartom tekintetét. – Lenne kedved velem jönni? – mély levegőt veszek, mielőtt kimondom az utolsó szót. – Amerikába.
|
| Silvery | 2011. 02. 04. 23:36:05 | #11097 |
Karakter: Nanamura Haru
Megjegyzés: (Timcsimnek)
Ajkait apró, csintalan mosolyra húzva pillant rám, tekintetünk találkozik pár röpke másodperc erejéig, testem egyre jobban megfeszül, ahogy ujjai mozgását folytatva taszít egyre közelebb és közelebb a következő orgazmushoz, kezeim egyre jobban szorítják vállait, s finoman harapok ajkamra, hogy visszatartsam testem kitörni készülő vágyait.
- Nyugalom Haru-chan… Ugye nem szeretnéd, hogy fájjon? – Halkan sóhajtja a fülembe a szavakat, ajkai szinte bőrömet simítják, s elkábulva emelem fel résnyire szemhéjaimat… nem érdekel, ha fáj. Már nem érdekel… nem bírok tovább várni, érezni akarom magamban.
Szemeim kipattannak, mikor hirtelen nyomja bennem mélyebbre ujjait, egész testem ívbe feszül, ahogy megtapintja azt a bizonyos pontot, s hangos, visszatarthatatlan sikoly szökik ki tágra nyílt ajkaim közül. Fejem hátracsuklik, testem mereven emelkedik fel a lepedő puha anyagáról, ahogy gerincem ívbe feszül, s minden apró csepp akaraterőmre szükségem van, hogy visszatartsam a kitörni vágyó orgazmust. Homályos, könnybe lábadt szemekkel meredek a plafonra, egész testem vadul remeg, izmaim szorosan ölelik körbe ujjait, s úgy érzem, elég még pár mozdulat, és nem tudom elfojtani az orgazmus kitörő hullámait.
- Kéhrlek… ha így folytatod… én megint… - Hangom szinte teljesen elhal a mondat végére, egyre kétségbeesettebben kapaszkodom Craig vállába, de testem reszketése nem csitul. Nyöszörögve fordítom ösztönösen oldalra a fejemet, ezzel még könnyebb hozzáférést felkínálva szerelmemnek a nyakamhoz, s ő hezitálás nélkül használja ki a néma felajánlkozást, s mintha nem is hallaná kérlelő szavaimat, egyre csak folytatja ujjai mozgását, s én szinte önkívületi állapotba esve szorítom össze könnyes szemeimet, egy apró könnycsepp lágyan cirógatja végig bőrömet, hogy verejtékes hajtincseim között leljen forró nyugalomra.
- Oh… ezt nem hagyhatom ugye? – Édes hangon dörmögi fülembe a szavakat, lágy, selymes hangja puhán bódít tovább, s felsóhajtva hagyom, hogy finoman a fülcimpámra harapva idézzen elő újabb égető hullámokat testemben. Nem bírom… nem bírom tovább… én… mindjárt…
Épp felnyögnék az orgazmus előszelének élvezetétől, mikor lassú, finom mozdulattal húzza ki ujjait, s én tágra nyílt szemmel, enyhén csalódottan sóhajtok fel a forró megkönnyebbüléstől. Mellkasom rázkódik, ahogy levegőért kapkodva lazítom el testemet, a megfeszült izmok lassan, remegve ernyednek el, s én némán lihegve vezetem Craigre kába tekintetemet. Megőrülök. Annyira… annyira… szeretem. Ezeket az érzéseket már nem lehet szavakkal leírni. Úgy érzem nem tudom elégszer mondani neki, hogy érezze az érzelmeim súlyát. Hogy érezze mennyire szükségem van rá. Már nem tudom, hogyan adhatnám tudtára. Akármit megtennék érte, hogy tudja… hogy tudja, milyen fontos nekem. Craig… kérlek… kérlek, soha ne unj meg.
Finom, puha csókot int arcomra, s felperzselt testem beleborzong a selymes ajkak lágy érintésétől, kezeim óvatosan cirógatják hátát, gyengéden magamhoz húzva simogatom, miközben ő lassú, leheletnyi csókokkal halmozza el remegő testemet. Lassan lehiggadnak kavargó vágyaim, a reszketés csitulni kezd, légzésem rendeződik.
- Hideget, vagy meleget szeretnél? – Halkan dünnyögi a szavakat, a rikítóan kék szempár csillogva pislog fel rám, elfojtott vágyaim tükröződését látom szemeiben, s szívverésem ismét a kétszeresére ugrik. Mikor megpillantja értetlenkedő tekintetemet, elvigyorodva emelkedik fel rólam, s én halkan szólalok meg.
- Hogy érted? – Vigyora még szélesebbre húzódik, lassan hajol vissza mellkasomhoz, s ahogy finom mozdulattal nyalja meg mellbimbómat, testem összerándul, s halkan felnyögve szorítom meg ujjaimmal vállait. Ajkamra harapva nyöszörgök hangtalanul, ahogy gyengéden folytatja a tevékenységét, tekintetemet arcára siklatva várom a választ.
- Vazelint szeretnél, vagy benedvesítesz te? – Szemeim tágra nyílnak, szívem kihagy egy ütemet, ahogy a forróság ismét szétárad ereimben, arcom mintha felgyulladna a vágyakozással keveredett felháborodástól, paradicsom vörös arcomat oldalra fordítva próbálom csillapítani a visszatérő remegést, kevés sikerrel. Hogy… hogy tudja ezt ilyen nyíltan megkérdezni? Már megint zavarba akar hozni… igen, biztos vagyok benne… direkt csinálja. Miért nem tudok rá haragudni? Mintha tökéletesen tudná, hogy meddig mehet el… hogy hol van az a pont, mikor a lehető legjobban zavarba jövök, de a sóvárgó vágyakozáshoz nem vegyül harag. Megőrülök tőle. Megőrülök érte.
Szemeimet lehunyva remegek, halkan nyögdécselve élvezem nyelve játszadozását bőrömön, merevedésem forrón, kínzóan lüktet a vágytól, s ahogy Craig megpillantja a durcás kifejezést arcomon, vigyorogva mászik fölém, hogy finom puszit lehelhessen arcomra. Lehelete forrón izzik bőrömön, s én lassan emelem fel szemhéjaimat, hogy elvörösödve, szégyenlősen suttogva szólalhassak meg.
- Majd… majd én… - Gyengéden lököm a hátára, majd akadozó, félénk mozdulatokkal mászok fölé, s kicsit még mindig remegve helyezkedem el ágyékán, forrón lüktető merevedése sóváran simul fenekemhez, s szívem egyre észveszejtőbb tempóra vált. Már nem bírom sokáig.
Lassan mérem végig tekintetemmel, semmit nem változott, mióta legutóbb láttam, s ajkaimra halovány, alig észrevehető, boldog mosoly költözik. Azt hitten… azt hittem, soha többé nem érinthetem… soha többé nem simíthatom… soha többé nem ölelhetem. Az enyém. Csak az enyém. Mostantól senki más nem érintheti így, csak én.
Ujjaim mohón, birtoklón vándorolnak mellkasáról hasára, ajkaimra harapva cirógatok végig minden kecsesen húzódó izmot, a bordái finom vonalát, s látom, ahogy elmosolyodva figyeli tevékenységemet… annyira hiányzott. Soha többé nem engedem, hogy ellökjön magától. Akármilyen kegyetlen szavakkal próbálna eltaszítani. Örökre melletted maradok Craig.
Vágyakozón hajolok előre, egyik kezemmel mellkasán támaszkodom, másik kezem finoman simítja arca lágy, szabályos vonalát, s mély, hosszú csókot követelek a mosolygó ajkaktól. Testemmel teljesen hozzá simulok, bőrünk egymáshoz dörgölőzik, s minden porcikám bizsereg, zsong a forró vágytól, ahogy ujjai végigcirógatják gerincem érzékeny vonalát. megremegek, halkan pihegve hajolok el a csókból, hogy lágy puszikkal halmozhassam el a testet, melyről csak álmodoztam hosszú hetekig. Hihetetlen. Hihetetlen, hogy újra megtehetem. Ki akarom élvezni minden pillanatát. Örömet akarok szerezni neki… hogy legalább egy kicsit… legalább egy kicsit visszaadhassam az érzést, amivel ő ajándékoz meg minden apró érintésével, minden forrón lehelt szóval. Testem megborzong a vágytól, ajkaim puhán csókolnak köldökébe, majd gyengéden akasztom ujjaimat az alsójába, hogy lehúzhassam róla, s ő segít a mozdulatban.
Szívem szinte a torkomban dobog, megnehezítve a légzést, s remegő ujjaim a lüktető, forró merevedésére csúsznak. Gyengéden simítom végig, s egész testem megborzong, mikor Craig elégedett sóhaja mászik fülembe. Szinte megsüketít szívem dübörgése, ahogy lejjebb hajolok, s mohó sóvárgással nyalok végig vágyán, hogy utána ajkaim közé csúsztathassam… hallani akarom… még többet… még több sóhajt… még több nyögést… örömöt akarok neki okozni. Örömöt és élvezetet.
Szinte elbódít a forróság, mely belőle árad, nyelvemmel puhán játszadozom vágyán, s lehunyom szemeimet, ahogy ujjai gyengéd, akadozó érintését érzem hajtincsim között. Légzése egyre rendezetlenebb, halkan fojtja magába a sóhajait, s mikor elhaló hangját hallom meg, szívem kihagy egy ütemet.
- Haru… várj… - Dünnyögése, hangja rekedtes, egyre kevésbé tudja visszafogni sóhajait, érzem, ahogy izmai megfeszülnek, ujjaimat puhán csúsztatom oldalára, miközben felpillantok a vágytól és élvezettől kavargó tekintetbe, mely mereven figyeli mozdulataimat. Ezt én váltom ki belőle? Igen… miattam… miattam akadozik a mozgása… miattam sóhajtozik és kábul el a gyönyörtől… nem csak én érzem ezt? Nem csak engem bódít és őrjít meg a vágy? Nem… őt is… őt is…
Gyengéden szívom meg az egyre forróbb, egyre keményebb hímtagot, s hangosabb, kitörő nyögésétől megborzong testem, az elégedettség forró fuvallatként rohan végig rajtam, mikor Craig forró nedve számba csurran. Ajkaimra halovány mosoly költözik, mikor kieresztem számból, s minden cseppet lenyelve törlöm meg ajkaimat. Craig íze… milyen rég éreztem utoljára. Másnak soha… soha nem tudnék ilyet csinálni. Csak vele… csak vele vagyok képes ilyenekre. Nincs olyan ember a földön, akit annyira közel tudnék engedni magamhoz, mint őt. Ebben biztos vagyok.
Mosolyom kiszélesedik, ahogy fölé mászom, s tekintetemet szemeibe fúrva suttogok ajkaira.
- Ez gyors volt, csak nem hiányoztam? – Hehe… most visszakapod, édesem.
Hozzá dörgölőzöm, érzem, ahogy vágya lassan ismét éledezni kezd, s ismét gerincem vonalát végigsimítva vált ki borzongást testemből, s én néma sóhajjal támaszkodom mellkasára, mikor fenekembe markolnak ujjai, ajkait halk, sóvárgó morranás hagyja el, hangján tisztán érzem, hogy mennyire vágyik rám.
- Azért én tovább bírtam. – Halkan, vigyorogva lehel ajkaimra, s szemeim tágra nyílnak, ahogy egy másodperc alatt eltűnik mosolyom, s durcás kifejezés költözik arcomra, de mielőtt megszólalhatnék, ellágyult, érzelmektől kavargó tekintete belém fojt minden szót. Ujjai végtelen gyengédséggel simulnak arcomra, s én megborzongok az érzelmeim súlyától. - De igen… nagyon… - Szavai édes fuvallata boldog érzelmekkel melengeti szívemet, ajkaimra apró mosoly szökik, s szemeim megtelnek könnyekkel a szavai mögött rejlő komolyságtól. Vajon… tényleg… tényleg hiányoztam, Craig? Igen… igen… annyira boldog vagyok… ugye tényleg nem csak álmodok? Ez túl szép… egyszerűen túl hihetetlenül tökéletes ahhoz, hogy valóság legyen. Nem… ilyen csak a tündérmesékben van…mégis olyan valóságos… mégis… mégis valóság.
- Te is nekem… Craig… annyira szeretlek… - Remegő hangon sóhajtom a szavakat, mellkasom reszket a visszafojtott sírástól, ahogy lemászom róla, és mellé fekszem az ágyra. Azt hittem… tényleg azt hittem, hogy soha többé… hogy soha többé nem lehetek vele. Annyira szörnyű volt. Annyira… annyira szörnyű, hogy a boldogságom, csak tőle függ. Annyira szörnyű mégis annyira hihetetlenül csodálatos. Nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen öröm… ilyen erős érzelmek. Ilyen elsöprő, minden mást elfeledtető vágyak. Vágyak, amiért bármire képes lennék. Bármire.
Craig lassú mozdulattal fordul felém, s én úgy ölelem át a nyakát, mintha még mindig kételkednék benne, hogy ez a valóság. Úgy szorítom, mintha még mindig attól tartanék, hogy köddé foszlik a karjaim között, és én ismét egyedül maradok. Egyedül. Nélküle.
Érzem érintését, puhán cirógatja végig oldalamat, s a feldúltan örvénylő érzelmeim lassan kezdenek lecsillapodni a gyengéd szeretettől, amit ő ajándékoz nekem. Mély levegőt véve szívom magamba illatát, minden érzékem kiéleződik rá, minden porcikám tudja, hogy ez a valóság. Igen. Nem képzelgés. Nem álom. Tényleg itt van és tényleg őt ölelem.
- Na… - Halkan suttogva nyugtatgat tovább, pedig már eddig is többet tett, mint amit elképzelni tudna… sokkal többet.
Orrával puhán simogatja homlokomat, s finoman csalogatja fel tekintetemet, hogy ajkaimra forró, hosszú, gyengéd csókot lehelhessen, s így tüntesse el a bizonytalanságom utolsó apró szikrácskáit, s szívemből lassan kezdenek eltűnni a kételyek, hogy a helyére ismét vak, elsöprő vágy költözhessen.
Halkan sóhajt fel, ahogy elszakad ajkaimtól, tekintetünk mélyen összefonódik, ahogy kicsit felemelkedik rólam, s apró mosolyát megpillantva halkan szólalok meg, szinte csak sóhajtom a szavakat.
- Mi a baj?
- Csak annyi, hogy miattad, most picit várnunk kell arra, hogy végre benned legyek. – Finoman cirógatja arcomat, miközben lágy vigyorral dörmögi a szavakat, s érzem, ahogy ismét kipirulok szavaitól. Lesütöm tekintetemet, legszívesebben eltakarnám kezeimmel arcomat, de tudom, hogy úgysem engedné.
- Jól van na… - Akaratlanul is vigyor kúszik ajkaimra, miközben mérgesen, megjátszott sértődöttséggel dünnyögök, s érzem bőrömön Craig perszelő leheletét, ahogy közelebb hajol.
- Akkor folytassuk egyszerre. – Halkan suttog, majd a puha ajkak érintését érzem homlokomon, s érdeklődve pillantok fel rám, lenyugodott szívverésem könnyedén szökik ismét az egekbe széles vigyora láttán. Egy utolsó, leheletnyi puszit nyom orromra, majd elhajol tőlem, s tágra nyílt szemekkel figyelem, ahogy megfordul az ágyon, hogy merevedésemhez hajolhasson.
Felsóhajtok, ahogy kezei hasamon vándorolnak végig, bőröm bizsereg, ég, ahol hozzám ér, majd ajkaimból hangos nyögés szökik ki, ahogy forró, puha nyelve ismét merevedésemet simítja végig. Testem megfeszül, pár röpke nyalintás elég, hogy szemeim könnybe lábadjanak az élvezettől, s remegve simítom végig vágyát, hogy egyszerre vonjam el a figyelmemet nyelve kínzó játékáról és okozzak örömöt neki.
Hosszú, fülledt percekig kényeztetjük egymást, halkan nyögéseimtől meg-megremegnek ajkaim Craig merevedésén, s ő is visszafojtott sóhajokkal jutalmazza kába elmémet. Ujjai bejáratomat masszírozzák, finom, gyengéd mozdulatokkal vezeti belém őket, egyre tovább és tovább korbácsolva a minket körülölelő kéj tömény, fullasztó, csábító aromáját. Testem egyre sóvárabban reszket, vágyam vadul akar felszínre törni a kényeztetéstől, s mikor Craig hirtelen hajol el merevedésemtől, ajkaimon megkönnyebbült sóhaj szalad ki.
Feltérdelve mér végig egy gyors pillanat alatt, homályos, kába tekintetem találkozik szemeivel, melyekben most tengerkék lángcsóvákként ég, parázslik a vágy.
Határozott, mégis óvó mozdulattal ránt maga alá, halkan, elvigyorodva sikkantok fel a hirtelen mozdulattól, testemben szinte robbannak a sóvárgás hullámai, s mikor türelmetlen, akadozó mozdulatokkal, hihetetlen mohósággal és birtoklással emeli fel az ágyról fenekemet, lábaimat a dereka köré fonva könnyítem meg a dolgát, szívem őrülten dübörög, de nem félek a vad mozdulataitól. Tudom, hogy soha nem bántana. Tudom, hogy vigyázni fog. Tudom, hogy soha nem fog fájdalmat okozni nekem. Az életemet is rábíznám, és tudom, hogy soha… soha nem fog csalódást okozni.
Hozzám hajol, érzem a nedves ajkak érintését vállamon, nyakamon, s vágyakozva sóhajtok fel, ahogy megérzem lábaim között a forró, lüktető merevedését. Gyors mozdulattal hatol belém, vágya akadálymentesen, puhán csúszik belém, szinte simogatva kényeztet a belém tóduló forróság, s hangosan sóhajtok fel a testemre törő gyönyörtől. Craig… újra… újra bennem van. Újra érezhetem magamban… újra eggyé válhat a testünk. Annyira vágytam rá… annyira.
Magához szorít, testünk szinte összeforr a szoros ölelésbe, s pár röpke másodpercig csak mozdulatlanul élvezzük az egyesülésünk fülledt pillanatait… legszívesebben órákig ölelném így. Legszívesebben órákig maradnék ebben a pózban… csak hogy érezhessen… hogy ölelhessen… hogy remegve, reszketve magamhoz szoríthassam testét. Hogy fülemben visszahangozhassanak a sóhajai. A szabálytalan, halk lélegzetvételei. Minden. Minden olyan gyönyörű. Minden olyan tökéletes.
Abban a pillanatban, ahogy Craig lassú, visszafogottan lágy mozgásba kezd, minden gondolatom megszűnik létezni, már nem vágyom rá, hogy bár órákig mozdulatlanul ölelhetném, az élvezet oly könnyen, oly gyorsan bódít el, hogy teljesen elveszítem a fejemet, s ahogy egyre gyorsabban mozog bennem forró vágya, annál gyorsabb, annál vadabb és mohóbb tempóra vágyik testem.
Szemeim ismét könnybe lábadnak az élvezet elsöprő hullámaitól, melyek minden lökésnél egyre jobban perzselik szívemet, hogy tovább növeljék a testemben lobogó, égető tűz lángjainak forróságát. Mintha minden másodpercben egyre mélyebbre hatolna bennem, a forróság oly édesen simogat belülről, hogy szinte megőrülök, megveszek az élvezettől, s görcsösen, tehetetlenül szorítom vállait, hátát, kapaszkodót keresve, nehogy belefulladjak a kéj kusza, örvénylő hullámaiba.
Megborzongok, ahogy vágyakozva nyögi nevemet, hangja szinte elhal, mozgása egyre akadozóbb, s az én testem is egyre jobban remeg a szoros ölelésben. Merevedésem forrón dörgölőzik testünk között, Craig bőre lágyan simítja a lassú ringatózásban, s fejem hátra csuklik, ahogy teljesen elveszítem az irányítást mozdulataim felett. Testem megfeszül a vágytól, sóhajtozva, zihálva küzdök az orgazmus ellen, próbálom visszatartani, s halk pihegéssel merev izmokkal sóhajtok Craig fülébe halkan.
- Kérlek… én… mindjárt… - Arcomhoz hajol, ajkai lágyan, puhán érintik az enyémeket, s merev testem lassú olvadozásba kezd, de még mindig minden porcikám reszket a gyönyör hullámaitól. Nem bírom… nem bírom… nem bírom.
- Haru… - Megremegek, ahogy ajkaim közé leheli a szavakat, majd kéjesen, mohón szívja meg bőrömet, ujjaim hátába mélyednek, ahogy gerincem ívbe feszül, s kábán hagyom, hogy forró nyelvét remegő ajkaim közé vezesse.
Hangosan, reszkető hangon nyögök ajkai közé az orgazmus gyönyörű pillanatában, a forróság teljesen magával ragadja érzéseimet, ujjaim mélyen vájnak bőrébe, ahogy izmaim megfeszülnek, remegve, sóváran, hosszan sóhajtok, s érzem arcomon, fülemben Craig leheletét, sóhajait, nyögéseit, ahogy belém ereszti égetően forró gyönyörét.
Újabb csókot lehel ajkaimra, remegve viszonzom az édes mozdulatot, ujjaim hajába túrnak szinte magamhoz szorítom őt, testünk még mindig összeforr a szoros ölelkezésben. Lassan lazulnak el tagjaim, kezeimmel lágyan cirógatom végig oldalát, s mikor Craig lassan kihúzódna belőlem, ujjaim hirtelen csúsznak fenekére, magamhoz szorítva testét, nem engedem, hogy eltávolodjon tőlem, s belőlem a testéből áradó forróság.
- Még ne… - Halkan sóhajtom fülébe a szavakat, lábaimat még szorosabban fonom dereka köré, s érzem, ahogy vágya ismét éledezve moccan meg bennem, s halkan lehelek lágy folytatást ajkaira. – Még… még érezni akarlak, Craigem. – Ujjai gyengéden vándorolnak a verejtéktől nedves tincseim közé, néha meg-megakadnak a szálak között, de lágyan simítja kezét halántékomra, s finoman, hajamnál fogva húzza kissé hátra fejemet, hogy forrón csókolhasson nyakamba. Felsóhajtok, testem beleborzong az érintésbe, s ajkaimat halk nyögés hagyja el, mikor erősen szívja meg bőrömet. Ismét hallom nevemet ajkai közül, forró, rekedtes hangon sóhajtja bőrömbe, kezeim hajába csúsznak, arcomhoz húzom, hogy csókot követelhessek tőle. Égető, szenvedélyes, mohó csókot, mely olyan kiéhezettségről árulkodik, mintha évek óta az első csókunk lenne, olyan hosszú, mintha ajkaink eggyé váltak volna, s olyan mély mintha így akarnánk örökre egyesíteni kavargó, ziháló érzéseinket.
Pihegve hajolok el, számat halk sóhaj hagyja el, mikor Craig kihúzódik belőlem, de csak hogy halkan felmorranva tapadhasson ismét ajkaimra, miközben egymáshoz dörgöli éledező vágyunkat. Remegve kapaszkodom vállába, testem mintha fokozottan lenne érzékeny minden apró érintésére, s alig kell pár másodperc, hogy merevedésem ismét forrón, sóváran lüktetve feszüljön hasamnak. Nyöszörögve, elgyengülten ejtem hátra a fejemet, hogy ismét felkínáljam Craignek nyakam legérzékenyebb pontjait, s ő boldogan fogadja el a meghívást, nyelvével határozott, puha mozdulatokkal simítja végig bőrömet, s én a szőke tincsekbe túrva keresek kapaszkodót.
- Haru… szeretlek… - Alig hallhatóan dörmög fülembe, szavai csak nekem szólnak, mintha még a néma, mozdulatlan szoba apró rezzenései sem lennének méltók ilyen forró, ilyen őszinte és szívmelengető vallomást hallani a puha, édesen mosolygó ajkak közül, s én könnybe lábadt szemekkel cirógatom végig arcát, majd finoman simítom ki homlokából a nedves, előre hulló tincseket. Csak én hallhatom, ahogy ezeket a szavakat dörmögi érzékien mély, simogató hangon. Csak én láthatom a tekintetében csillogó szerelmet. Ezt a kiolthatatlannak tűnő tüzet, ami a szemeiben lángol forrón. Köszönöm. Nem tudom… ötletem sincs, mivel érdemeltem ki, hogy ezt érezd irántam, szerelmem… de köszönöm.
Lábaimat ismét szorosan fonom köré, arcunkat alig pár centi választja el, közelről, mélyen pillantunk egymás tekintetébe, s én vágyódva, halkan, fülig vörösödve szólalok meg.
- Szerelmem... megint… - Magam sem tudom, hogy szavait akarom újra hallani, vagy a belőle áradó melegségért könyörgöm halkan sóhajtva, s ő mintha gondolataimban olvasna, gyengéden cirógatja végig arcomat, majd lágy csókkal csitítgatja felkavarodni készülő érzéseimet, s mielőtt túlságosan elérzékenyülhetnék, halkan suttog fülembe, miközben egy erőteljes lökéssel hatol belém.
- Szeretlek. – Felnyögök, arcomon végigcsurrannak az élvezet és a túláradó szerelem első könnycseppjei, Craig forró nyalintással tünteti el a szívem apró, boldog könnyeit, ujjaimat remegve siklatom tincsei közé, arcunk egymáshoz simul, ahogy testével ismét lassú, lágy ringásba kezd. Vágya könnyen, végtelenül selymes forrósággal csúszik bennem, forró nedve síkosítóként könnyíti meg a mozgást, minden simítás, minden lökés, minden mozdulat fokozott gyönyört hoz testünknek, halkan, elhaló hangon nyöszörgöm nevét újra… és újra… és újra, mintha csak ebbe kapaszkodva próbálnám megtartani eszméletemet, mielőtt a forróság teljesen elkábítana.
Felsóhajtok, fejem hátra csuklik, s bódultan szorítom össze szemeimet, testem vadul remeg Craig erős szorításában, ajkai fülembe harapnak puhán, ahogy csípőjével ismét egyre közelebb repít minket az orgazmus kitörő gyönyöréhez. Sóhajai egyre hangosabban, egyre rendezetlenebbül másznak fülembe, s én már meg sem próbálom visszatartani kitörő nyögéseimet, melyek hangosan töltik meg a csendes szoba néma, nyugodt levegőjét.
Hangosan nyögöm ismét nevét, mikor egy erős, végső, hosszú lökéssel juttat el újra a csúcsra, testem összerándul, hátam felemelkedik az ágyról, ahogy gerincem megint ívbe feszül a gyönyörtől, Craig hangos, elfojtott morranását csupán távolról hallom, mintha az egész világ eltávolodna tőlem, s én csak a gyönyör simogató szelei között lebegnék súlytalanul.
Zihálva kapkodok levegőért, ahogy lassan oszlani kezd a köd elmémről, szemeimet fáradtan, lustán nyitom ki, hogy Craig gyönyörű mosolyára pillanthassak. Édes puszit lehel államra, majd ajkai nyakamra vándorolnak, s testem lassan ellazul, ahogy kihúzódik belőlem, s mellém fekszik az ágyra. Még mindig kapkodom a levegőt, ahogy magához húzza remegő testemet, s a verejtéktől csatakos, nyirkos bőröm élvezi a belőle áradó melegséget, ahogy engedelmesen hozzá simulok. Egyikünk sem szólal meg, hosszú, néma percekig élvezzük a másik közelségét, az érzéseink boldogságát, az összetartozás intim nyugalmát, légzésem lassan rendeződik, ahogy testem remegése is csitulni kezd, s szemeimet lehunyva simítom arcomat Craig nyakába, s némán élvezem, ahogy ujjai puhán kalandoznak hátamon, néha megborzongok a gyengéd, szerető simítástól. Craig… tényleg nem tudom, mit tettem, hogy ilyen törődést érdemlek ki tőled… minden alkalommal csak csodálkozni tudok, hogy nem e egy édes ábránd az egész.
Szinte álomba ringatnak forró karjai, s álmoskásan pislogok fel rá, mikor egy lágy puszit lehel homlokomra, s halkan, suttogva szólal meg.
- Akarsz fürdeni? – Számra apró mosoly kúszik, úgy bólogatok neki, s ajkamra harapva, csalódottan követem tekintetemmel, ahogy kimászik az ágyból, és a fürdőbe sétál. Lassú mozdulattal ülök fel, s a takarót magam köré csavarva kelek fel én is, hogy lassú léptekkel az ablakhoz sétálhassak. Lábaim még mindig remegnek, megborzongok ahogy Craig forró nedve combomat cirógatja, s ajkaimra néma mosoly kúszik, mikor kipillantok a sűrű hóesésre.
Összerezzenek, ahogy erős, meleg karok fonódnak körém, Craig hátulról ölel át, teste hozzám simul, s én szélesebben elmosolyodva döntöm fejemet vállára, s ő kihasználja az alkalmat, hogy gyengéd puszit lehelhessen arcomra. Minden pillanat olyan, akár egy meleg, cirógató kincs, minden forró érintés, lehelet, mosoly, csók, s szívemen oly könnyedén gyógyulnak be a mély, vérző sebek, mintha soha, de soha nem is léteztek volna.
Együtt pillantunk ki a havas utcára, egész éjjel eshetett mert mindent vastag, sűrű, átláthatatlan hóréteg borít, s Craig vigyorogva simítja fülemre ajkait, hogy halkan beledörmöghessen.
- Ilyen hóesésben nem tudlak hazavinni… szóval sokáig itt kell maradnod. – Megborzongok, halk nevetés tör ki ajkaim közül, s fejemet oldalra fordítva keresem a mosolygó tekintetet.
- Azt hiszem, valahogy ki fogom bírni. – Kiszélesedik az arcán elterülő vigyor, ajkaival vadul tapasztja be számat, s én elgyengülve engedem, hogy elmélyítse a szenvedélyes, követelőző, mohó csókot, ujjai nyakamra siklanak, finoman simogatja arcom vonalát, s én halk sóhajjal szakítom meg a csókot, s remegve döntöm ismét a vállára fejemet, könnybe lábadt szemeimből néma könnycseppek kezdenek csorogni, ahogy tekintetem ismét a szállingózó hópelyhekre vándorol.
- Craig… - Hangom remeg, mellkasom zihál a visszafojtott sírástól, s érzem, ahogy Craig kezei megszorulnak körülöttem. – Kérlek… soha többé ne mondj olyat, hogy vége. Soha többé… kérlek… - Nem tudom tovább visszafojtani a sírást, szipogva engedem, hogy a könnyek eláztassák arcomat, s Craig egyik keze arcomra csúszik, lágyan, vigasztalóan, megértően cirógatja bőrömet, ajkai halántékomra hintenek újabb puszit, majd mély, komoly hangon dörmög fülembe, beleborzongok leheletének forró simításába.
- Soha többé… - Egy újabb lágy mozdulattal csókolja le a könnycseppeket arcom egyik oldaláról, bőröm mintha égne ajkai alatt, érintése perzseli érzékeimet… el akarom hinni… annyira vágyik rá minden porcikám, hogy szívem elhiggye szavait. Soha többé nem bírom ki nélküle. Soha többé nem leszek képes élni nélküle.
- Annyira szörnyű volt… annyira… - Nem tudom befejezni a mondatot, egy lágy, puha csókba fojtja halk szavaimat, szemeimből még mindig csordogálnak a könnycseppek, de reszkető szívem lassan megnyugszik mellkasomban az édes kényeztetéstől, s mire a hosszú, finoman forró csók véget ér, a sírásnak csupán apró nyomai maradnak arcomon, remegő kezeim lágyan csúsznak testemen nyugvó ujjaira.
- Haru… - Halkan sóhajtja nevemet, szabad keze arcomra siklik, s fejemet oldalra fordítva mélyeszti tekintetét kába szemeimbe. – Soha többé nem engedlek el. Már megmondtam. – Mellkasom ismét megreszket, de most nem tör fel az elfojtott zokogás, ajkaimra halovány, bizonytalan mosoly kúszik, szemeim reményteljesen, naiv hiszékenységgel pillantanak fel rá, szívem oly könnyen adja meg magát az édes szavaknak, mintha az ellenállás és a védelem emlékét is elfelejtette volna. Az övé vagyok. Mindenem az övé, a szívem, a testem, az érzéseim… mindenem. Megadom magamat ennek a boldogságnak, és bízom benne, hogy soha nem lesz vége. Hogy örökre velem marad. Mást nem tudok tenni… csupán reménykedni és hinni ezeknek az édes, kecsegtető ígéreteknek, amiket forrón, lágyan, óvón dörmög a fülembe, hogy lenyugtassa reszkető szívemet.
Ujjai finoman siklanak végig testemen, végtelen gyengédséggel simítja le rólam a takarót, s a vastag anyag halk suhogással csúszik a földre, teret adva Craignek, hogy lágy cirógatással kábítsa el ismét testemet. Bal kezemet finoman csúsztatom ujjaira, összefonom őket, majd kezét kicsit megemelve pillantok az egymás mellett csillanó gyűrűkre, ajkaimra mosoly kúszik, ahogy tekintetem hátravillan vállam fölött, s halkan, vigyorogva töröm meg a ránk ereszkedett csendet.
- A suliban nem lesz feltűnő, hogy ugyanolyan mintájú gyűrűnk van?
|
| timcsiikee | 2011. 01. 24. 14:59:48 | #10750 |
Karakter: Craig Norman
Megjegyzés: ~ Silverymnek
Craig:
Forrón csókolom, nem akarom ereszteni még akkor sem, ha a süvítő szél hóval díszíti tele hajamat is. Kezeimet kabátja alatt melegítem, szorosan ölelve őt, s alig hagyva pár szusszanási időt. Mikor elhajol tőlem, homlokomat az övének támasztom, s végre könnyek nélkül, tiszta csillogást látok szemeiben. Boldog pillanatokat. Nagyon hiányzott már… el sem tudom mondani mennyire.
- Köszönöm… - mondja halkan - Köszönöm, hogy vagy nekem. – karjaim megszorulnak derekán, magamba szívom finom illatát, s ahogy nyakának érzékeny bőrére nyomok csókot érzem, ahogyan az ő izmai is kissé megfeszülnek.
Szeretem.
- Boldog karácsonyt, Haru-chanom.
- Craig… - nyöszörgi halkan, és újra arcát figyelem - pont abba tudtam hagyni a sírást. – halkan kuncogok mondatán.
- Ne aggódj, elmulasztom. – puha kis ajkait mohón falom, egyik kezemmel feszes fenekét markolászva morranok fel az élvezettől.
- Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. – sóhajtja halkan, tekintetét felcsalogatom arcomra.
- Inkább az a pillanat tartson örökké, amikor végre újra benned lehetek. – vigyoromat nehezen tartom vissza, bár úgy érzem nem is nagyon kell. Arca kipirul, de szemében azt látom, amit reméltem is. Pontosan tudja, mire gondolok, s csintalan csillogással néz vissza rám, cseppnyi sóvársággal. Másfél hónap… nem kis idő, főleg nekem…
Nem bírom, így újabb csókot követelek, bőrét már közvetlenül simítom, de nagyon hideg van, vissza kell fognom magam.
- Craig… nem megyünk haza? – mintha csak erre a kérdésre vártam volna, úgy mosolyodom el, és csak bólintok. Leteszem ölemből, megfogom kezét, majd szinte némán sétálunk le a kocsihoz, mert egyedül vár türelmesen minket a parkolóban.
Beülünk, látom, ahogyan elkényelmesedik az ülésen.
- Craig… Neked is boldog karácsonyt… - álla alá csúsztatom ujjaimat, puha csókkal mosolyt varázsolok szép arcára, amit a sok komorság után végre valami boldogabb érzés fed. Sokkal szebb látvány, le sem tagadhatnám.
Beindítom a motort, figyelve az utat tolatok ki a parkolóból, hogy biztonságban érjünk az úttestre. Mivel esik a hó, biztos máris minden sokkal csúszósabb, és nem szeretném, ha bármi történne.
~*~
Mikor beállok a garázsba, kikötöm övemet, és felé fordulok.
- Haru-chan… hazaértünk. – mondom halkan, de semmi válasz, vállára simítom kezem, közelebb hajolok, de ekkor látom, és hallom is, hogy alszik és egyenletesen szuszog.
Elmosolyodom.
Csendesen szállok ki a kocsiból, megkerülöm az elejét, majd kinyitom az ő oldalán és áthajolva felette oldom ki az övet. Ez a nyugodt aura.
Felé hajolva terelem karjait nyakam köré, a finom, meleg ujjacskák éppen hogy érintik bőrömet, mégis kellemes bizsergéssel áraszt el.
Még egy kis motyogást sem hallat, ahogy kiemelem az ülésről, de még akkor se, mikor lábbal csapom be sorozatosan egymás után az ajtókat.
Álmatlan éjszakák sokaság állhat mögötte, ha ennyire mélyen tud aludni.
Lefektetem az ágyra, lassan húzom le róla a kabátot és cipőt, amit kiviszek, majd magamról is lehámozom a felesleges melegítőket.
Mikor visszaérek, még mindig ugyan úgy alszik, teljesen mozdulatlanul. Hihetetlen mennyire mély álomba zuhant. Ennyire fáradt lett volna? Az órák alatt soha nem láttam rajta, pedig…
Talán nem figyeltem eléggé. Talán azért nem vettem észre, mert mindig azon voltam, hogy kerüljem a közelségét és tekintetét.
Lassan simítom le róla a ruhákat, ujjaim vágyakozva parázslanak, sóváran sóhajtok fel, mikor már csak az alsó marad rajra.
Minden porcikám ordít, olyan mintha egy éve várnék erre, de… egyszerűen nincs szívem felébreszteni. A félhomályban arcára pillantok, a hold sugarai mintha csak cirógatnák finom vonalát… Annyira vágyom rá.
De bármennyire is vágyom rá, nem megy… Nem tudom megzavarni.
Leveszem szemüvegem, másik tenyerembe nagyot sóhajtva dörgölöm arcomat, végül felállok mellőle, s hátat fordítva veszem le lassan saját ruháimat is. Betakarom, bebújok mellé a paplan alá, majd pár pillanatig még sima arcát figyelem. Homlokából kisimítok egy tincset, közelebb húzódom, ujjaim nyakán és vállán siklanak tovább, elégedetlenkedő nyöszörgését hallva széles mosoly kúszik ajkaimra. Átölelem, vállára csókot hintek, majd lassacskán én is elalszom, hisz nekem sem voltak különb éjszakáim.
~*~
Puha ajkak forró érintése, simuló kis ujjacskák, melytől bizseregni kezdek. Élveteg szuszogás, édes illat, és…
Hirtelen pattannak ki szemeim, s az első amit látok egy huncutul csillogó tekintet, vigyorgó csók, kalandozó kezecskék. Vigyorogva túrok hajába, elmélyítem a csókot, majd mikor hirtelen magam alá gyűröm, nevetve sikkant fel, majd vállaimra siklatva karjait túr hajamba, édes mosollyal.
Imádom, ha ilyen.
- Kedves ébresztő. – morgom halkan, kissé még álmoskásan, hisz olyan hirtelen rángatott ki a félálomból… de kifejezetten élveztem, meg tudnám szokni.
- Ez volt a büntetésed, amiért nem ébresztettél fel tegnap este. – oh… még a fiatalúrnak ál feljebb. Heh… úgy dübörög a szívem, mint már ahogy rég nem… Hihetetlen mennyire hiányzott. Még ez a pimasz tekintet és hang is. Vigyoromat ajkai közé fojtom egy csókba, felhevülő testét simítom végig újra sóváran, s fokozatosan lépek ki az alvó világból, egy másik csodálatba.
- Akkor most jön a te büntetésed, hogy elaludtál. – válaszolom élveteg hangon, s még annál élvetegebb mosollyal, suttogok fülébe, felemelkedem róla, hogy végre tompa nappali fényben is megcsodálhassam testét, mely után hetekig csak vágyakoztam, és a képzeletemben élt.
Száját próbálná takarni arcával együtt, de elhúzom kezét, s inkább csókokkal halmozom el karcsú ujjacskáit.
- Fogytál… - jegyzem meg kicsit sem felhőtlenül, de… nem is megrovón. Hasához hajolok, fogaimmal finoman húzok rajta végig rózsaszín csíkokat melyek azonnal eltűnnek.
- Mégis kinek a hibája szerinted? – hehe… nehogy engem próbálj hibáztatni Haru-chan, semmi értelme.
Válasz nélkül hagyva folytatom tevékenységem, nincs azaz isten most, aki elválaszthatna tőle akár egy pillanatra is. Lehúzom alsóját, majd visszahajolok felé, majd ugyanazzal a vigyorral nyalok végig merev kis farkincáján, mely már forrón lüktetve meredezik. Kényeztetni kezdem, de… alig pár mozzanat után élvezettel teli nyöszörgését hallom, arcán látom azt a jellegzetes mimikát, amit annyira imádok, s a legárulkodóbb jel természetesen a számban szétáradó íze.
Milyen rég is volt.
Elégedett vigyorral mászom vissza felé, ködös tekintetében gyönyörködöm és pihegő arcában.
- Ez gyors volt, Haru-chan. Ennyire hiányoztam? – ennél jobb bizonyíték nekem nem is kell. A teste számomra mindent elárul. Arcán látom már, hogy készül a puffogásra, de nem hagyok időt neki, újabb csókkal fojtom belé az indulatokat, s ízlelem finom ajkait minduntalan.
Lassan szétsimítom lábait, engedelmesen tárja szét őket, hogy közöttük kényelmesedhessek el, s ujjaim egyre lejjebb és lejjebb simulnak a legvágyottabb pont felé. Ajkaimmal, nyelvemmel is követem kezeim útját, végig testén, meg megállva az érzékenyebb pontokon, majd lábai közé könyökölve hajolok egyre lejjebb.
Hosszú idő után, azt hiszem erre újra szükség lesz. Éjjeli szekrényem fiókjának aljából előtúrom a síkosítót, miközben visszahajolok fölé, ujjaimra nyomok egy kis adagot, s ajkai fölött görnyedve körözni kezdek bejáratánál, lágyan masszírozom rajta, végül benne is a hideg krémet addig, míg fel nem melegszik, sőt szinte fel nem forr ujjaimon. Hihetetlenül szűk és forró, mintha csak az első alkalom lenne. Az én ágyékom is egyre fájóbban lüktet, de türelmesen, minden egyes pillanatot kiélvezve kényeztetem, és készítem fel. Olyan rég vágytam már erre újra, hogy a legszebbé akarom tenni, amennyire csak lehet. Egész teste remeg még csókom alatt is, nyöszörögve fordítja el fejét, erősen szorít, s már ennyitől szinte én is a sóvár remegéstől hajolok füléhet, hogy próbáljam nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.
- Haru-chan, lazíts. – el sem hiszem, hogy újra ezt kell mondanom neki, akaratlanul is mosolyra késztet, szerencsére nem figyel. Mikor felém fordul, rabul ejtem tekintetét, szívem dübörög, lélegzetem megreked egy pillanatra – Szeretlek! – csókom édesen kábítja el, érzem, hogy végre kezd ellazulni, így újabb ujjamat vezethetem belé. Lassan nyakára térek újra, csókolgatom, megszívom, fogaimmal érzékien marok bele, halkan morogva hallgatom nyöszörgését, mely csak az enyém… Csakis az enyém, és soha nem engedem át másnak… Soha…
- Craihg… elég volth… kérlek… - könyörög csillogó szemekkel, felhajolok, hogy láthassam arcát. Oh, milyen türelmetlen valaki.
- Nyugalom Haru-chan – dörmögök halkan fülébe, majd élvezettel bele is nyalintok – Ugye nem szeretnéd, hogy fájjon? – hirtelen mélyebbre nyomom ujjaimat, elérem azt a kis pontot, mely testében a legérzékenyebb, s hangosabban sikkant fel, ujjai vállaimba marnak, halkan felmorranok, és arcában gyönyörködöm, szemei szinte már könnyesek az élvezettől, ajkai fényesek.
- Kéhrlek… ha így folytatod… én megint… - egyre vékonyodik hangja, ahogy nyakán nyelvemmel kis köröket rajzolok be, kezem mozgását egy pillanatra sem abbahagyva.
- Oh… ezt nem hagyhatom ugye? – kuncogok halkan fülébe, ajkaim közé veszem fülcimpáját, és kicsit meg is húzom. Kicsúsztatom belőle ujjaimat, megkönnyebbült sóhajjal ernyed el teste.
Arcát, nyakát végigcsókolgatom, nyelvemmel kulcscsontjára rajzolok egy szép ívet, míg pihegve megnyugszik. – Hideget, vagy meleget szeretnél? – kérdezem bőrébe dörmögve, s mikor felpillantok rá, értetlen pillantásával találkozom, persze ettől vigyorognom kell.
- Hogy érted? – kezei megállnak vállam és hátam simításában, amit annyira nem élvezek, de mindjárt folytatásra ösztökélem.
Vigyorogva nyalintom meg ágaskodó pici mellbimbóját.
- Vazelint szeretnél, vagy benedvesítesz te? – ha lehetséges vigyorom még jobban kiszélesedik, majd folytatom nyelvem játékát, s hallgatom apró kis nyögéseit, melyeket lenyelve fojt vissza.
Amikor újra ránézek, pipacspiros arccal fordítja oldalra fejét, látom, hogy pár pillanatig csak magában duzzog, majd felé hajolok, és arcára puszit nyomok.
- Majd… majd én… - mellkasomra támasztja kis kezeit, finoman lök hátamra, majd felém kerekedik. Pont ágyékomon ül, megszeppent mégis vágytól teli kéjes arccal néz le rám, és mér végig. Oldalát, combját simogatom közben, kis kezei még mindig mellkasomon vannak, majd lassan hasamra is lecsúsznak, halkan dörmögve élvezem minden egyes érintését.
Előre hajol, finom csókkal csábít el, s én hajába túrva mélyítem el gerincén húzom végig ujjaimat, s reszketve simul hozzám, halkan szuszogva. Mozdulataim másolva, csókjaival vonalakat hagy testemen, s kezével követi minden pont nyomát. Óvatosan simít, lassan egyre lejjebb halad, majd fél kézzel segítek neki megszabadulni alsómtól is. Egy kispárnát gyűrök fejem alá, hisz mindent látni akarok… mindent.
Először érdeklődve simít rajta végig, halkan sóhajtok fel, mikor ujjai közé veszi vágyamat, finoman rámarkol, s először félve, majd egyre mohóbban kényeztet. Ujjaim mag megremegnek, hajtincseit simítom ahol érem, de légzésem lassan akadozni kezd, így még az én mozgásom is koordinálatlanná válik. Hasamon simítok végig, egy pillanatra sem veszem le róla tekintetemet, de ez csak olaj a tűzre. Túl jól csinálja… vagy csak ennyire kihatna rám is az, hogy rég nem voltam együtt vele? Mert ugye… mással nem lettem volna képes…
- Haru… várj… - morgom halkan, visszafojtott sóhajaim ki-kiszöknek torkomon, újra feje felé nyúlnék, hogy óvatos simítással próbáljam megállásra bírni, de nem áll meg, csak felpillant rám, és ez már pont elég ahhoz, hogy egy fojtott nyögéssel élvezzek el. Megfeszül testem, majd lassan újra elernyed, nagy vigyorral mászik fölém, szájacskáját megtörölve.
- Ez gyors volt, csak nem hiányoztam? – súgja elégedett vigyorral, majd egy kismacska kecsességével simul hozzám, ujjaimat hátán húzom végig, majd felmorranva fenekébe markolok.
- Azért én tovább bírtam – egy pillanatra lefagy arcáról a vigyor, máris felháborodottan kezdene el duzzogni, amikor arcára simítom tenyeremet – De igen… nagyon… - mondom halkabban, tekintetében látom az elérzékenyülést, és végre egy újabb mosolyt, végül szemében apró könnyfátylat.
- Te is nekem… Craig… annyira szeretlek… - hangja remegni kezd, mellém fekszik, felé fordulok, s míg ő nyakamat karolja át, hogy vállamba fúrhassa arcát, addig derekára simul kezem.
- Na… - mondom halkan, orrommal homlokát simítgatom meg, hogy feltereljem magamhoz tekintetét, végül egy lassú, puha kis csókkal nyugtassam meg. Cirógatom a csók mellett, lassú szikrákkal gyújtom a tüzet, hogy elmulasszam még fel nem tört könnyeit.
Kelletlen sóhajjal válok el tőle, arcomon mégis halvány mosoly ül.
- Mi a baj? – kérdezi értetlenül, majd ujjbegyeimmel arcát kezdem el simítani.
- Csak annyi, hogy miattad, most picit várnunk kell arra, hogy végre benned legyek – mondatom végére vigyor siklik arcomra, ujjaim alatt égetően pirosodik ki édes pofija.
- Jól van na… - dünnyög édesen, miközben lesütött szemekkel vigyorodik el.
- Akkor folytassuk egyszerre – búgom halkan homlokára, majd oda is egy csókot nyomok. Kíváncsian pislog fel rám, s mosolyom egyre csak vigyorrá szélesedik. Orrára puszit nyomok, kicsit felemelkedem az ágyról, majd nagyjából megfordítom magam, így kényelmesen érhetem el már az óta újra éledező kis vágyát.
Tenyerem hasán, oldalán simul végig, reszketeg sóhajt csalva elő karcsú testéből, majd ahogy kisebb vigyorral nyalintom megmoccanó kis farkát, egy apró nyögést fojt el. Combját csókolgatom, nyelvemmel apró csíkot húzok végig egészen aranyos zacskójáig, végül újra a számba veszem, továbbra is cirógatva testét. Fokozatosan kapcsol édesem, s hasonlóképp kezd kényeztetésbe, melyet vigyorogva élvezek.
Míg számban merevedésén köröz nyelvem, lassan kezem átcsúszik fenekére, átölelve őt, s ujjaimmal lüktető bejárata felett kezdek körözni ismét. Ahogy halkan nyöszörög, megremeg mindenem nem csak ölem, néha nekem is vissza kell fojtanom egy-egy mélyebb nyögést, de rendíthetetlenül folytatom tovább. Becsúszik egyik ujjam, majd egy újabb, s addig fokozódik minden szenvedély, míg el nem érem én is azt a pontot, ahonnan már minden túl heves, túl fülledt, s itt az ideje annak, amire már régóta vágyom, nem csak én.
Hirtelen cuppanással válok el tőle, feltérdelek az ágyon, magam alá rántom, s halkan sikkan fel, ahogy háta alá nyúlva emelem magamhoz, mégis lábait ösztönösen csavarja derekam köré, szinte felkínálja magát nekem, s nem vagyok rest azonnal kihasználni.
Vállgödrébe hajolok, vágyakozó sóhajai mind fülemben találnak izgatott nyugalomra, majd egy gyors mégis kíméletes mozdulattal merülök el benne, kitörő kellemes sóhajunk lágyan keresztezik egymást összeölelkezve, s magamhoz szorítom remegő testét, és újra lágy ringatózásba kezdek, akár csak régen.
Eszméletlen… Olyan erősen szorít, mintha valóban az első alkalom lenne, olyan forró, mintha minden felgyülemlett szenvedély most egyszerre égne benne, s én csak élvezem izomgyűrűinek szorítását, karolom mintha soha nem akarnám elereszteni, mert így is van.
Nehezen bírom tartani magam, elvesztem magam felett a kontrollt ahogy újra és újra elmerülök édes testében. Mély sóhajokba fojtott morgással csókolgatom nyakát, fülét és tövét, és ahol csak érem. Ujjai hátamon hagynak nyomokat, vállamban, hajamban talál kapaszkodót, erősen markolja, mégsem húzza meg, csak kellemes bizsergéssel áraszt el, s ez újabb ösztöke feltörő kéjemnek.
- Haru… - nehézkesen préselem ki magamból a szót, csípőm egyre csak gyorsul, nem bírok magammal, erősebben szorít magához, remeg egész teste.
- Kérlek… én… mindjárt… - nyöszörög halkan fülembe, felhajolok hozzá, ajkaimmal övét cirógatom meg.
- Haru – sóhajtom újra duzzadt szájára, mélyen nézek szemeibe, majd forrón csókolom meg, megszívom alsó ajkát, majd nyelvemmel simulok végig övén, s már csak pár lökés kell, egymás szájába nyögjük gyönyörünket, erősen szorítom magamhoz, hosszan élvezek vele együtt, s ekkor gondolom azt, hogy nem akarom, hogy véget érjen a pillanat.
|
|
