Hallom kétségbeesett hangját. Kicsit örülök neki, hogy aggódik miattam, de ugyanakkor fáj is, hogy ilyen gondot okoztam neki. Nem jó hallani, hogy így kibukik miattam, én nem ezt akartam elérni, mindössze kétségbe estem és elkeseredettségemben, menekülõre fogtam. A levegõ egyre nehezebbé válik, mintha besûrûsödött volna. A gyomrom szorít és kezdek kiborulni ismét.
 - Vegyél azért levegõt is. Itt van nálam. – Ryu végül csak megkegyelmez neki, még mielõtt elindulnék kifele. Kicsit tartok haragjától és, hogy mit fog tenni vagy mondani. Nem akarom elveszíteni, habár nem is az enyém és talán sosem lesz az, de ha még azt a keveset is elveszítem ami jut belõle, azt nem biztos, hogy túl élem. Túlságosan is megszerettem. Képe és az érzés, mikor hozzám ért, azon az éjszakán, örökre belém égett, olyan mélyen, hogy többé, ha akarnám sem tudnám kiûzni onnan.
 - Micsoda? Itt van nálad? – meglepettség süt ki hangjából, ami még jobban megrémít és megtorpanva az ajtóba, meredten nézek magam elé. Ne haragudj rám, kérlek. Hang nem jön ki számon, de agyamban, csak ez a mondat ismétlõdik és, ahogy belép a szobába, kikerekedett szemekkel tapasztalom azt a hatalmas és szoros ölelést amiben részesít. Talán nem is haragszik rám? Az képtelenség, nem is olyan rég ennél kisebb dologért is leharapta volna a fejem.
 - Annyira örülök, hogy jól vagy. Úgy aggódtam érted…. egész éjszaka, hajnalba kerestelek téged és vártalak…. a frászt hoztad rám. – ismét elárulom magam, de ez se érdekel.
- Tényleg aggódtál értem? Én én sajnálom…. de végig itt voltam. – motyogom halkan, még mindig hihetetlen számomra, hogy így ölel magához, ez annyira finom.
 - Micsoda? Itt voltál, de hát azt mondta Ryu.. – épp magyarázkodni kezdenék, mikor Ryu is befut és belém folytja a szót.
 - Igen azt mondtam. Most, ha emiatt kiborulsz azt csak nekem mond, mert ez az én saram, de ezt kellett tennem. Tudod, hogy szeretlek Akashi, de van egy határ, amit te most csúnyán átléptél, de úgy látom tanultál az esetbõl. – mosolyodok il, de én tartok Aka reakciójától. Az ilyenekre szinte biztosra megyek, hogy kiakad.
 - Nem fogok senkivel veszekedni egyetértek és kösz mindent Ryu. – mosolya, nagyon meglep. Értetlenül állok az események fölött. Az õrjöngésre számítottam és, hogy szépen elküld a fenébe.
 - Ne köszönd. Nos akkor most már szerintem haza is mehetek igaz? Na nem mintha zavarnátok, de úgy gondolom van mit megbeszélnétek. – kacsint ránk. Aka nem enged az ölelésébõl. Most aztán teljesen összekavar, mégis miket gondoljak ezek után? Talán mégsem vagyok a terhére? Fura és egyben veszett gondolataim támadnak, ez csak egy álom lehet, de annyira valósághû, hogy kénytelen vagyok elhinni.
 - Nos ez így van. Mond hajlandó vagy velem visszajönni? – arcomra simít, én pedig alig tudok hangot kipréselni a torkomból. Nem is erõltetem, minden vágyam, hogy visszamenjek vele és ezt sosem tagadnám. Bólintok és ellépek tõle, hogy megköszönhessem Ryunak, amit tett.
 - Igen. Köszönök mindent Ryu. – lépek oda hozzá és megölelem.
 - Értettek mindent édeskéim. – vigyorog a szokásos tekintetével, ami sokat sejtet, mégsem árul el semmit.
Elköszönünk, majd indulunk is vissza Akához. Egész úton szótlanul baktatok mellette, még mindig hihetetlen számomra ez az egész, attól tartok, ha megszólalok, talán szerte foszlik minden, vagy olyan csusszan ki a számon, amivel megint felhúzom. Jó érzések keringenek testemben, melegség árad szét a mellkasomból. A kocsik zaja sem foglalkoztat, jelenleg csak a madarak csicsergését hallom, és a fejemben ismétlõdõ gondolatot. Nem haragszik és visszamehetek hozzá. Haza érve besétálok a nappaliba. Tegnap itt nagy vitánk volt és akkor úgy éreztem kitépik szívem a helyérõl, most mégis ez a látvány és az illat, ami mind Akára emlékeztet, elfeledtetik velem a múlt eseményeit, mintha új esélyt kaptam volna.
 - Figyelj tényleg nem haragszom, hogy azt mondtátok vagyis mondta Ryu, hogy nem vagy nála. Tényleg örülök, hogy nála voltál biztonságban és megérdemeltem azt, amit kaptam. Szemét voltam ismét és nem ezt érdemled tõlem. Csak tudod, annyira megkavarsz és összezavarsz és a múltkori nap után meg fõleg. Tegnap, pedig nos tényleg féltékeny voltam vagyis vagyok Kaitora és amúgy nála is kerestelek és tudod örültem, hogy nem vele vagy nem tagadom. Lehet, amiket mondtam róla nem így van, hiszen mi csak dugni jártunk össze, de amúgy lehet veled komolyan gondolná és miért is ne lenne így. Tudom nincs jogom beszólni kivel vagy fõleg, mert nem járunk és ez is miattam van, ezzel mind tisztában vagyok. A tegnapi nap, amíg kerestelek sok mindenre rádöbbentett és tisztában látom a dolgokat. – kicsit elhallgat, de én lélegzetvisszafojtva figyelem. – Nem akarom, hogy elmenj és nem próbállak többször elüldözni. Elõször is tudom értelmetlen, mert egy makacs kis dög vagy. – Elmosolyodik, jelezve, hogy nem bántani akar szavaival. Ezt még én is felfogom és valahol igaza van. Makacs vagyok én önfejû, de ha a boldogság a tét, akkor talán minden megengedett, legalábbis remélem.
- Meg én se akarom igazából eddig se akartam csak hát meg voltam és vagyok ijedve, de ezeket mind kifejtettem tegnap. Maradj itt amíg nem találsz lakást és legyünk barátok vagyis egyelõre, oké? Idõ kell nekem Mayama és már ez is nagy lépés. Nem akarlak hitegetni és szórakozni se veled már nem már rég nem. Nem akarom azt se, hogy hiú ábrándok táplálj irántam és feleslegesen várj rám, mert lehet nem lesz soha köztünk semmi komoly, de ez se biztos. Tudom ezzel most se lettél okosabb, de arra célzok, hogy ha találsz, valakit én nem fogok az utadba állni, de ha mégis rám akarsz várni abba se szólok bele. – magyarázza, szinte levegõt sem véve. Tudom, hogy egy kapcsolat kettõn áll, vagy bukik, de ha valaki lehetõséget sem ad, az úgy elég nehéz, most mégis felcsillan bennem a remény. Ugyanakkor ott motoszkál a kétely. Én túlságosan is tisztában vagyok érzéseimmel, de úgy tûnik Aka még mindig nem, hisz akármit mond, csak az jön ki belõle, hogy bizonytalan és döntésképtelen, amivel talán nagyobb fájdalmat okoz, mint egy tényleges elutasítással. Mindegy, ezt most nem    firtatom, jelenleg örülök annak amit nyújtani képes, ez is több mint a semmi.
 – Többet most nem tudok neked ígérni így is már nagyon közel engedtelek magamhoz. – teszi még hozzá. Értetlenség ül ki arcomra, de a remény fénye halovány táncba kezdenek, íriszeim körül.
 - Most tényleg megleptél. Ritkán beszélsz ennyit magadról fõleg ilyen komoly dolgokról. Tényleg nem tudom miért félsz ennyire egy komoly kapcsolatról, de úgy gondolom, ha idejét érzed egyszer majd elmondod én nem foglak faggatni és azt is ígérem nem lesz olyan, mint múltkor, hogy kiprovokáljam belõled. Most amiket mondtál sokat jelent és nagyon örülök, hogy maradhatok és a barátod lehetek. Hidd el én már ennek is nagyon örülök. Lehet nem lettem sokkal okosabb, de azért mégis biztosabb vagyok és te mondtad, hogy talán egyszer több lesz köztünk. Megmondtam nekem nem kell senki más csak te és, hogy nem akarsz elüldözni ez már egy hatalmas elõre lépés. Várni fogok rád és küzdeni érted és igyekszem nem sok lenni neked. – mosolyodom el kedvesen. Az élet, lassan visszatér fáradt tagjaimba. Arcom kisimul és megnyugszik.
 - Eszméletlen vagy. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. – belesimulok tenyerébe, ahogy megsimogat és kicsit lehunyom szemem.
 - Én is. Nem hittem volna, hogy a mai napom ilyen jó lesz. Rajtad tényleg nehéz kiigazodni, de azért nem vagy reménytelen eset. – kuncogok.
 - Kis pimasz. – vigyorodom el. Mi lenne, ha most aludnánk kicsit? Gondolom te se aludtál a legtöbbet én meg semmit. Utána pedig elmehetnénk futni. Én is szoktam és szeretek is. – jegyzi meg, mire bólintok. Tényleg ki vagyok merülve, mint lelkileg és persze testileg is.
 - Oké benne vagyok mindkettõbe. – kicsit elhallgatok, valami nagyon motoszkál a buksimban, de félek konkrétan rákérdezni.
 - Na mond mit szeretnél? – Aka viszont a vesémbe lát. Nagy levegõvel szedem össze bátorságom, hogy bele kezdjek.
 - Aludhatnék veled most? Persze, ha nem az se gond. – nyelek egy hatalmasat és válaszára várva, kémlelem tekintetét.
 - Na jó legyen. – válasza nagyon boldoggá tesz, sõt az nem kifejezés, mégis igyekszem leplezni örömöm, nehogy túl sok legyek neki.
– Akkor gyere. – áll fel és magával húz a hálóba. Az ágyon elterülve Aka azonnal elalszik, én viszont még kicsit figyelem alvó arcát és mélyet szippantok illatából. Így biztosan csodás álmaim lesznek. Mellé kucorodom, akár egy kiscica és mosolyogva hunyom le szemem, átadva magam azoknak a kis álommanóknak.

 ***

 Elõbb ébredek mint Aka, de ez pont így van jól. Még kiélvezhetem arcának markáns vonásait. Sokan rémisztõnek látják õt, ebben biztos vagyok, de én nem, számomra vonzó jelenség és látványa megnyugvással tölt el. Szeretném õt minél jobban megismerni. Szeretnék legalább annyit tudni róla mint Ryu. Be kell valljam, hogy bizony féltékeny vagyok rá, még akkor is, ha tudom, hogy csak barátok és persze én magam is nagyon szeretem õt.
 - Aludtál te egyáltalán valamit vagy végig engem néztél? – vigyorodik el gúnyosan. Persze képes lennék egész éjjel figyelni ahogy alszik, de nehogy már azt higgye, hogy elmebajos vagyok.
 - Hülye persze, hogy aludtam csak most kezdtelek el nézni nem olyan régen. – húzom el szám és akaratlanul is belepirulok mondandómba.
 - Jól van, ha te mondod. – nevet fel, kicsit gúnyosan, mintha nem is hinne nekem. Duzzogva ülök fel az ágyon és úgy figyelem, ahogy lassan õ is felül.
 - Mocsok vagy remélem tudod. – jegyzem meg duzzogó tekintettel. Kicst még rá is játszom, hisz belül madarat lehetne fogatni velem a túlcsorduló boldogság miatt.
 - Ezt bóknak veszem. Na akkor készülj és menjünk futni. – mászik ki az ágyból. Szépen követem példáját és egy szép nyújtózkodás után pocim vakarászva sétálok át a saját szobámba, hogy elõhalásszak valami ruhát. Nem szokásom a trehányság, de az elmúlt pár nap úgy leszívta az erõm, hogy mosásra, már nem jutott energiám. El tart egy darabig, hogy tiszta zoknit találjak, majd egy hófehér melegítõt kapok magamra, fekete atlétával. Kisétálva egy pillanatra megállok. A látvány, amit Aka nyújt egész egyszerûen szemet gyönyörködtetõen, dögös. Legalább is számomra.
 - Te még így is jól nézel ki. – méregetem, mint egy kis dögkeselyû.
 - Igen tudom, de azért te se panaszkodhatsz. Viszont akkor menjünk és arra gondoltam, hogy érdekessé tehetnénk a futást. – Bókjába kicsit belepirulok, pedig annyira azért nem viszi túlzásba az ömlengést.
 - Mégis mire gondolsz? – érdeklõdöm.
 - Találjunk ki valami feladatot a vesztesnek. – megindulunk kifele én eközben felkapom cipõm és érdeklõdve hallgatom, mit is akar ebbõl kihozni.
 - Benne vagyok és mi legyen az? – kérdezem a lépcsõn lefelé haladva.
 - Meg van. Legyen az, hogy a vesztesnek futnia kell egy kört pucéran, de úgy, hogy a fején van az alsója és azt üvöltözi, hogy végre kiszabadultam. Mit szólsz? – elgondolkodom, de mivel minden fogadásban benne vagyok, így ezt sem utasíthatom vissza. Ráadásul szívesen látnám Akát az alsjával a fején, amit elmebeteg módjára kiabál az utcán.
 - Ahogy akarod, de ugye tudod, hogy versenyszerûen futok? – vonom fel szemöldököm.
 - Igen tudom és te is tud, hogy én is elég jó futó vagyok sokszor szoktam szóval így is benne vagy? – kérdezi, amivel kicsit meglep. Oké, látszik rajta, hogy jó kondiban van, de megmerem kockáztatni, hogy ebben most én vagyok a jobb.
 - Mindent megér, hogy olyan vicces helyzetben lássalak. – jelentem ki magabiztosan. Már a markomban érzem a gyõzelmet és nem tudom elképzelni, hogy képes lenne legyõzni.
 - Igen én téged. – kezet fogunk, és némi bemelegítés után el is indulunk. Elég durván nyomja, rendesen leizzaszt és kifáraszt. A verseny közepére már alig marad erõm, ami nemcsak meglep, de sokat el is árul. Ez biztos nem a hobbikocogásból van neki, hisz az egy dolog, hogy szeret és tud futni, de a versenyhez bizony más is kell. Végül vesztek és beletörõdve csúfos kudarcomba kullogok oda hozzá.
 - Vesztettél. – nevet fel gúnyosan, de legalább õ is megizzadt. – Azért le a kalappal jó voltál és hát nézzük nekem hosszabbak a lábaim bár te meg fiatalabb, de szép volt. – kacsint rám, mire felhúzom szemöldököm.
 - Tényleg lebecsültelek, de szép volt. Legközelebb akkor is én nyerek. – teszem hozzá. Hát igen nagy versenyszellem munkálkodik bennem.
 - Majd kiderül kiscica. – lekapja pólóját, mire akaratlanul is tátva marad a szám. Annyira sexi és kívánatos, egész egyszerûen nem bírok betelni a látvánnyal. Azok a kacér kis izzadság cseppek, de lennék most a helyükben.
 - Csukd be a szád édesem, mert beleszáll egy bogár. – vigyorog, de igaza van, még ha viccbõl is mondja, nevetséges és szánalmas vagyok. Magam sem értem miért epekedem ennyire iránta.
 - Nem értem mirõl beszélsz. – kapok észbe, de addigra más késõ, teljesen belevörösödöm, gondolataimba.
 - Persze persze. Viszont akkor menjünk és csináld, amit kell. Ez nagyon jó lesz. – kuncog és egy forgalmas helyre vezet. Komolyan azt akarja, hogy itt fussak? Mondjuk én sem lettem volna kíméletesebb hozzá és a vereség az vereség, bele kell törõdnöm, hogy most alul maradtam.
 - Nyugi nem járnak itt rendõrök maximum rohanunk. Nos, akkor hajrá. – ez aztán a megnyugtató gondolat, na mindegy, minél hamarabb essünk túl rajta.
 - Akkor essünk túl rajta. – lekapom ruháim és alsóm a fejemre húzva veszek mély levegõt, hogy erõt gyûjtsek, majd futásnak eredek. Mindenki engem bámul, és összesúgva kuncognak mellettem, de ügyet sem vetve rájuk kiabálni kezdem az adott szöveget. Elég kínos, de ez van. Aka veszettül vihog, aminek részben örülök, mivel még sosem láttam ilyen jóízûen nevetni. Szívesen csinálok magamból bohócot, ha ezzel nevetni láthatom. Kimerülten, lihegve térek vissza, és már én is nevetek, mivel Aka nevetése jó kedvre derít.
 - Oké… oké… elég a végén még a sárgaházat hívják ki. –kegyelmez meg.
 - Na jó voltam? – nevetek tovább és térdeimre támaszkodom.
 - Igen tökéletes alakítás jó õrült lennél. – kócolja össze hajam.
 - Ezt bóknak veszem. – nevetek föl hangosan, majd öltözködni kezdek.
 - Annak is szántam, na de gyere menjünk. – indulunk el hazafelé, miközben tovább nevetgélünk és viccelõdünk. Nagyon élvezem társaságát, talán még jobban, mint eddig. Ez az új énje igazán aranyos és kedves.
 - Nos akkor én lemosom magamról a vereséget. – vigyorogva sétálok be a zuhanyba, és ledobálva cuccaim kellemes melegre állítom a vizet. Egy kis mosdás után, Aka jelenik meg. Nem nagyon értem mit akar, de nem szólok semmit, reménykedni pedig eszemben sincs. Mégis, ahogy rám néz és a mozdulatai, arra utalnak, hogy bizony felkeltem az érdeklõdését.
 - Annyira szép vagy. – mér végig rajtam, ami nagyon zavarba ejtõ. Most meg mire készül?
 - Hülye ne mondj ilyet. – megint sikerül elpirulnom, amin már meg sem lepõdõm, hisz a közelében igazi kis csitri lánykának érzem magam. Ráadásul abból is a szûzies fajta, ez nagyon kiborító, lassan saját magam fogom kasztrálni, hogy a külsõm is tükrözze ezt a lelki belsõt.
 - Vizes leszel… - suttogom, de csókját azonnal mohón viszonozni kezdem.
 - Az nem baj. – feleli és bemegy velem a hálóba. – Majd utána fürdünk együtt egy kis torna nem árt még nekünk. – harap ajkaimra és a szobába érve elterít az ágyon.
 - Mond hogy lehetsz ennyire gyönyörû pasi létedre? – mér végig. Nem nagyon tetszik, hogy ilyeneket mond, hisz nem vagyok nõ, az ilyesfajta bókokat nõkre szokták használni. Persze jól esik, hogy vonzónak tart, de van erre jobb kifejezés is.
 - Úgy hogy nem vagyok az én fiú vagyok nem lehetek szép max. helyes. – motyogom, kicsit zavartan.
 - Pedig az vagy és ne kötekedj. Helyes meg én vagyok. – vigyorodik el és módszeresen ledobálja magáról a fölösleges holmikat. Elég furán érzem magam a mostani viselkedésétõl, ami persze tetszik, és ahogy fölém hajol átkarolom nyakát, hogy magamhoz vonjam. – Készülj, mert most egy egész új dolgot fogok mutatni. – lehel fülembe, majd nyakam kezdi csókolgatni. Halk, mégis kéjes nyögéssel jelzem, mennyire jól esik amit mûvel, még a fejem is oldalra döntöm, hogy jobban hozzám férjen és úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna rajta. Mindenem megízleli, testem pedig beleremeg ajkai érintésébe, majd ahogy megfordít, kicsit összerezzenek. Nagyon vágyom rá, de legutóbb eléggé fájt utána a fenekem, és az élmény azért még erõsen égett testemben.
 - Nyugi nem teszem még be. Most olyat teszek, amit eddig senkivel nem csináltam még szóval elõre is bocs, ha béna leszek. – uram atyám, olyat tesz? Mégis mire célozhat ezzel?? Gondolkodom el, de bízom benne és hagyom, hogy tegye amit jónak lát. Ahogy végigcsókolja hátam ismét felsóhajtok, és a takaróba markolva hunyom le szemeim. Mikor viszont széthúzza fenekem és végignyal rajta nagyon meglepõdöm és teljesen elvörösödve riadtan kérdezem:
 - Ahh mit csinálsz?
 - Kényeztetlek, de most csak élvezd. – borzasztóan élvezem tevékenységét, habár zavarban is vagyok, mégsem mondok vagy teszek olyat amivel ezt érzékeltetem, mindössze hangomból és testem apró rezdüléseibõl érezheti mennyire élvezem.
 - Te tényleg mindenhol finom vagy. – fordít maga felé újra. Elgyengült és zavart tekintettel nézek föl rá. Ajkaim remegnek. – Tetszett? Bár ez nem kérdés kis paradicsom. – kuncog. Érzem ahogy még jobban elvörösödöm kijelentésétõl.
 - Tudod a választ. – suttogom és magamhoz húzva inkább megcsókolom.
 - Viszont most már nem bírok magammal. – azonnal feltolja lábam és belém hatolva mozogni kezd. Még mindig nagyon gyöngéd és figyelmes, de ugyanakkor érzem vágyát, hogy kíván engem, nem is kicsit, ami bennem is fokozza az amúgy is túláradó érzelmeket. Átkarolom nyakát, másik kezemmel pedig derekára majd fenekére simítva feszítem meg gerincem. Hangom egyre intenzívebb, és már érzem nem fogom sokáig bírni, a kényeztetés megtette hatását, és egy nagyobb nyögés kíséretében remegve élvezek el karjaiban, vele együtt.
- Ez a legjobb sport… - vigyorogva húzódik ki belõlem és fekszik mellém. Jómagam még nem tértem magamhoz az élvezetek hullámaiból így csak hozzá bújva pihegek.
- Mesélj nekem magadról. Rájöttem alig tudok valamit rólad még a számod se tudom. - Ez a kérdése nagyon meglep, hirtelen nem is tudom, mit mondhatnék, vagy milyen számra gondolt. A döbbenet egyértelmûen látszik rajtam, és kicsit föltámaszkodva nézek szemébe. Nem tudom hová tenni ezt a hirtelen váltást. Eddig az sem érdekelte volna, ha közlöm, hogy én nem oxigént lélegzem, most pedig kedves és átölel. Félek ettõl a boldogságtól, ami most testem és lelkem fölött uralkodik.
- Hû ez most komoly? – nézek rá hitetlenül. Talán nem is vagyok ébren, elképzelhetõ, hogy ez csak egy álom, de ha az, akkor nem akarok fölébredni.
- Persze, csak nem gondolod, hogy hobbiból kérdezgetlek… - mosolyodik el és magához ölel. A karjában megremeg testem és nyakához fúrom fejem. Tényleg nem várok tõle semmit, de ez most nagyon boldoggá tesz és sajnos reményt is ad.
- 555-43-46… a számom, már ha a telefonszámomra gondoltál…  nagyon sok dolog érdekel, mondhatni minden, nem vagyok érdektelen és szeretek új érdekes dolgokat megtudni, megismerni, vagy éppen megtapasztalni. Nem szeretem, a gonoszságot, ha valaki bántja a másikat okkal, vagy ok nélkül, az embereknek azt hiszem, önmagukba kellene szállniuk, mert aki mást bánt az önmagával sem elégedett… Persze ez lehet butaság, vagy naivitás, de ilyen vagyok… én mindenkinek megadom a lehetõséget, hogy egy jó oldalát tudja mutatni… - magyarázom halkan. Valójában nem tudom, hogy pontosan mit szeretne hallani.
- Elég nehezet kérdeztél,  mivel még fiatal vagyok, nem érzem úgy, hogy ismerném önmagam, azt, hogy milyen vagyok egész pontosan. Jelen pillanatban is külsõ erõk formálják a személyiségem és talán a gondolkodásom is… Egyenlõre nem sok rossz történt velem, szerencsésnek mondhatom magam… talán ha jobban megtapasztalom az életet… - fejezem be ennyivel. Nekem is lennének kérdéseim, de nem tudom, hogy föltehetem e õket így kicsit elhallgatok és karját végig simítva bújok még jobban hozzá.
- Ne akard megtapasztalni az élet rossz oldalát, az nem hoz semmit, csak fájdalmat.. – suttogja, hangja tele sokat sejtetõ fájdalommal. Nem tudhatom mi történ vele, de egy ideje már egyértelmû, hogy bizony nagy fájdalmat hordoz magában, csakhogy nem érzem úgy, hogy beszélni szeretne róla, és bármennyire is szeretném tudni, hogy enyhíthessem fájdalmát, nem érzem képesnek magam és nem hiszem, hogy jó lenne ezt firtatni.
- Talán igaz, de ha nem ér fájdalom soha, akkor honnan fogom tudni, azt mikor igazán boldog vagyok… Ez így eléggé le van egyszerûsítve, de a boldogság egy nagyon nehezen elérhetõ valami, amit csak akkor tud értékelni az ember, ha megtapasztalja a fájdalmat… - lassan kimászom ölelésébõl és megsimogatom arcát. Annyira szeretem, ha egy pillanatra is érezhetné, amit érzek iránta, ha egy pillanatra átadhatnám neki minden érzelmem, talán megértené, miért akarok ennyire vele lenni. Jó lenne tudni, hogy mi jár most a fejében, hisz kívánt már meg máskor is és bár most jóval odaadóbb volt az ágyban mégsem merek rákérdezni arra ami igazán, fúrja az oldalam, így inkább hagyom és megpróbálom elterelni a témát kellemesebb vizekbe. Elkezdek beszélni, újra magamról, de most azokról a dolgokról, amiket el szeretnék érni, mind az iskolában és az életben. Elég sok álmom és vágyam van, szemmel láthatóan még ebben is csak formálódok, viszont tény az is, hogy az érdeklõdési köröm széles skálán mozog, ráadásul mindenhez konyítok kicsit. Egész sokat beszélek, és ami szintén nagyon meglep, hogy Aka tényleg érdeklõdéssel hallgatja a mondandóm, nem unja, sõt érdekli. Hogy jól esik e az érdeklõdése? Még szép, a szívem csak úgy repes a boldogságtól, amit veszett nehezül, palástolok. Egy óra folyamatos beszéd után látszólag kifogyok a szuflából és eldõlve Aka mellé támaszkodom meg könyökömön.
- Nagyjából ennyi jutott eszembe… Most te jössz.. – mosolygok édesen.
- Hogy én? Rólam nem sokat érdemes tudni… vagyok, élek mint hal a vízben, nem törõdöm semmivel és ilyen nagyszabású álmaim sincsenek.. – kicsit elgondolkodik, mintha valamit hozzá akarna tenni, de mégsem mond semmit. Annyira nehéz õt megértenem. Nem hiszem el, hogy nincsenek vágyai, hogy jó neki így ahogy van, egyedül és csak egy valakit tart közel magához, ez annyira magányosan hangzik. Szeretném õt megismerni, mert biztos vagyok benne, hogy régen neki is voltak álmai, csak azt nem tudom, hogy mi miatt adta föl õket.
- Értem, te mindent szeretnél tudni, de te inkább nem beszélsz… - szontyolodom kicsit el, és adok egy puszit az arcára. Úgy érzem jobb ha nem firtatom tovább, mielõtt veszekedés lenne belõle és hazavágná ezt a kellemes napot.
- Hová mész? – kérdezi csodálkozva.
- Fürdeni, és valami ebédet összedobni, már lassan vacsizni kéne, és a pocim azt mondja… ÉHES VAGYOK… - nevetem el magam, de arcvonásaimon látszik, hogy azért nem voltam elégedett a semmilyen válaszával. Feltápászkodom és kilépve a zuhanyzóba felfrissítem maga, majd egy alsóban és egy pólóban nekiállok valami harapnivalót készíteni. Aka is utánam jön és megáll a hátam mögött.
- Mi az, valami baj van? – fordulok felé, kicsit csodálkozva, mivel furcsa képet vág.
- Nem miattad, én csak nem szeretek beszélni magamról, amint azt már mondtam az is nagy szó, hogy nyitok feléd …
- Tudom, ezért nem is firtattam a dolgot.. – rakom le kezembõl a fakanalat és megölelem. Ölelésem most viszonozza, de nem tesz egyebet.
- Attól még érdekel, és ha egyszer úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, én bármikor meghallgatlak… Aka, tudom, hogy ezt neked nehéz elfogadni, vagy ha nem is nehéz, nem nagyon örülsz az én érzéseimnek.  Valójában már magam sem tudom mit gondoljak, így inkább csak élvezem azokat a pillanatokat, mikor közel engedsz magadhoz…  - suttogom és még jobban hozzá bújok, majd hirtelen elengedem és lendületbõl fordulok vissza a fõzéshez.
- Inkább teríts meg, mindjárt kész a kaja… - nem akarok ezen vitatkozni, vagy beszélgetni, most inkább a strucc politikát követem és homokba dugva a fejem, tengek lengek mellette. Persze tudom, hogy ez nem a legjobb megoldás, most viszont kénytelen kelletlen beérem ennyivel. A nap hátralevõ része elég jól telik, eszünk beszélgetünk, mindenféle könnyed témáról és ami számimra a leg szebb, hogy az éjjelt ismét Aka karjaiban tölthetem. Szex nem volt, de nem is ez a lényeg, csak az, hogy érezhettem az illatát és reggel az õ arcát pillantottam meg elõször.

***
Másnap reggeli után együtt indulunk, Aka munkába én pedig iskolába. Az úton jókat ökörködünk viccelõdünk, nagyon boldog vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha túl boldog lennék. Be sem áll a szám és csak úgy dõl belõlem  marhaság, mint régen. Aka is sokkal jobb kedvében van, egészen addig, míg szembe nem jön velünk Kayto. Érzem ennek nem lesz jó vége, pláne mert Kayto szemében látok felcsillanni valami fényt, ami némi féltékenység, némi harag egyvelege.
-Sziasztok… Maya,  jó látni téged és, hogy megkerültél… Ez a baromarcú, feljött kiverni a balhét, mert akkora állat, hogy azt hiszi neki bármit szabad… - néz Akára elég fagyos tekintettel. Nem is tudom, hogy meg merjek e szólalni, mivel a levegõ csak úgy izzik körülöttük, és a feszültségmutató is kiveri a plafont.
- Húzódj vissza a csigaházadba Kayto, a végén még letépem azokat a helyes kis szarvaid… - morran föl Aka, így inkább közéjük lépek. Kicsit jól esik ez a kakaskodás, amit elvileg miattam van, de a bunyónak már nem örülnék.
- Am, nem történt semmi, csak átmentem Ryuhoz, beszélgetni kicsit és nem szóltam Akának… Az én hibám, bocsánat Kayto, legközelebb nem fog elõfordulni… - mondom kedvesen és igyekszem hárítani azokat a bizonyos szikrákat kettejük között.
- Jó duma, habár nekem mindegy, jó látni, hogy nem képes úgy bánni veled, ahogy megérdemelnéd, szépségem és remélem egy idõ után rá fogsz döbbenni, hogy Aka egy vesztes, és dugások kívül nem alkalmas egyébre… - simogatja meg arcom, mire elég morcosan nézek rá. Tudom, hogy Aka idegein akar táncolni és féltékenység ide-oda ez nagyon nem tetszik, az meg pláne nem, hogy vesztesnek nevezi õt. Eltolnám kezét, hogy alaposan kiosszam ezért a stílusért, de Aka gyorsabban reagál, ráadásul nem is ont úgy, ahogy azt kellene és azonnal bever egy szép balegyenest Kaytónak, kicsit félre taszítva engem.
- Aka, azonnal hagyd ezt abba!! – kiáltok rá. Nem tudom elhinni, hogy csak azért mert vesztesnek nevezte így elborult az agya. A járókelõk rendesen megbámulják a két civakodó fiút, meg persze engem is, amint igyekszem ketté választani õket.
- Maradj ki ebbõl Maya, lerendezem ezt a kis seggfejt, hogy végre befogja a mocskos pofáját… - morog Aka miközben néha õ is bekap egy két pofont. Nagyon nem tetszik ez az egész, az agressziót nem szeretem és a verekedés semmire sem megoldás.
- Álljatok le, halljátok??!  Ez kicsit sem jó megoldás… - egy rossz mozdulatomnak köszönhetõen sikeresen kerülök Aka könyökének útjába, ami úgy arcon talál, hogy elveszítem egyensúlyom és hangosan felkiáltva, lelépek a járdáról, egyenesen egy autó elé. Idõm sincs rendesen lereagálni az események fordulatára és bár látom, hogy Aka, Kaytoval együtt kétségbeesetten állnak le egymás tépésével és felém kapnak, megpróbálnak elkapni, de pontosan még sem fogom fel, mekkora bajban vagyok. Csak arra koncentrálok, hogy megpróbálom visszanyerni az egyensúlyom és feldolgozni Aka könyöke után maradt hirtelen sokkot.
Az autó pillantok alatt ér oda, egy nagy fékcsikorgás kíséretében. Körülöttem mintha lelassulnának az események, ahogy észlelem a piros kocsit. A fajtáját nem tudnám megmondani, de nem hiszem, hogy ez lényeges momentum lenne. Sok minden jut eszembe a tizedmásodperc tört része alatt, de nem pont az életem az ami lepereg elõttem. Elsõsorban egy igen élénk ledöbbenés és hitetlenség támad bennem, mint aki el sem  akarja hinni, hogy ez vele történik, akár egy külsõ szemlélõ, várok arra, hogy az autó vagy megáll elõttem, vagy kikerül és föl sem fogja az agyam, hogy az ütközés elkerülhetetlen. A kocsi becsapódik a testemben pedig erõs fájdalom hasít, szinte hallom, ahogy reccsennek a csontjaim.  Pillanatok alatt felfogom a helyzetem, de késõ a kocsi motorháztetejére vágódom, neki a szélvédõnek, és ahogy kocsi teljesen megáll, visszagurulok az aszfaltra. Veszett fájdalmat érzek, de mégsem bírok felkiáltani, vagy bármi olyat tenni, ami jelezné, mennyire fáj.  Persze ezt csak én érzem így, valójában fájdalmas nyöszörgéssel fekszem az aszfalton összezúzva, több törött bordával és néhány helyen vérzem is. Hallom Aka hangját, ahogy szólongat.
-Maya ne… ne csukd le a  csukd le a szemed… - magyarázza, hangja néha el elcsuklik, válaszolni szeretnék, szeretném megnyugtatni, hogy nincs baj,  de valahogy csak nyögni tudok, majd a világ elsötétedik, és elveszítem a kapcsolatot életem értelmével.

- Aka… sajnálom, hogy kiakadtam és túlzásba estem az erkélyen. Olyanokat vágtam hozzád, amivel szemmel láthatóan nagyon felzaklattalak, de hidd el nem állt szándékomban… Kérlek ne lökj el magadtól. Én nélküled elfogyok akár a hold… Ez a nap volt jó ideje a legjobb napom. Veled lakhatok és láthatlak minden nap… Nekem nem kell, hogy lefeküdj vele. – még mindig nem értem, hogy egy ilyen édes srác, akit ennyit bántottam miért akar velem lenni. Megrémít amit érezz, de amit én érzek még inkább. Tényleg kezd egyre jobban megtetszeni és nem a kinézete miatt, hanem az egész lénye megfog és talán az a legjobban, hogy ennyire makacs és kitartó, ami egyben idegesít, de mégis jó érzés.

- Szeretném persze. Mindig veled szeretnék lenni, de nem minden áron. Nincsenek nagy elvárásaim veled szemben, pont elég az amit nyújtani tudsz… - lenyom a kanapéra és homlokon csókol. Utoljára ilyen puszit édesanyámtól kaptam. Mindig úgy voltam vele, hogy ez amolyan gondoskodó csók.

- Szeretlek. Mindig szeretni foglak és, ha nem vagy képes egy fedél alatt élni velem, akkor elmegyek amit találok egy másik lakást, de a családomhoz nem megyek vissza, mert azzal elismerném, hogy apámnak igaza volt, mikor egy senkiházi, trógernek állított be. Te nem vagy az… - csak egy utolsó vesztes inkább.

- Mi lenne, ha elfelejtenénk ami ma este történt és késztenék gyorsan egy finom kókuszkrémes pitét… Nagyon finom a pitém… - nem tudok megszólalni már ígyis annyi mindent mondtam túl sokat. Elterülök a kanapén és lehunyom a  szemem. A szavai járnak  fejembe, amiket mondott. Tényleg igyekszik a kedvembe járni még ha ez azt jelenti, hogy itt kell hagynia. Mosolygott pedig láttam a legszívesebben sírna, ahogyan én is sokszor, de még se teszem azzal végleg elárulnom magam és ezt nem akarom. Fáradt vagyok nagyon nem akarok mást csak aludni.

***

Csak reggel ébredek. Felülök és észreveszem magamon a plédet. Picit elmosolyodom olyan kis gondoskodó. Jól elaludtam az már tény. Felkelek és benézzek hozzá. Még mélyen alszik. Picit nézem majd elkészülve bemegyek a szalonba. Magam se tudom mi lesz velünk a tegnap után tényleg minden megfog változni. Most aztán elégé kiadtam magam pedig nem akartam, de hát kiprovokálta. Bent Ryunak semmit nem mondok semmit és szerencsére sokan vannak így nem is beszélünk nagyon és engem is lefoglal a munka így nem gondolok nagyon rá se a tegnapra.

Pár órával késõbb meg is érkezik.

- Szia… Büntit kaptam ezért késtem, de hoztam kávét… Lerakom ide, majd ha lesz idõd… - csak bólintok nem igen tudok beszélni, mert dolgozom meg magam se tudom mégis most mit is mondjak. Megvagyok zavarodva nem is kicsit. Azt akarom, hogy maradjon, de mégse. Kell egy kis idõ nekem.

- Szia… oké, majd megiszom… - tudom le ennyivel most a beszélgetést. A nap további részében se beszélünk egymással és meglepõen õ is meghúzza magát. Örülök neki, hogy nem kérdezget mi is lesz most velünk. Lemerem fogadni õ is meg van zavarodva nem csak én. A nap végén együtt megyünk haza, de továbbra se beszélünk. Kicsit fura így, hogy csöndben van ez is biztos fura lehet neki, hiszen egy kis locsi - fecsi. Otthon õ fõzni kezd én meg rágyújtok és tévézni kezdek, de igazából csak nyomogatom. Elkészül lassan a vacsi és kajálni készülnénk, amikor csengetnek. Meglep hiszen nem várom Ryut és csak õ szokott jönni hozzám, de most semmit nem beszéltünk meg bár tény szeret beállítani váratlanul. Kinyitom az ajtót és igen csak meglep a váratlan vendég.

- Te meg mit akarsz? – vonom fel a szemöldököm. Nagyon ajánlom nem a tegnapi miatt jött.

- Már mondtam, nincs hármas…

- Nem hozzád jöttem, hanem Mayamához és hozzá is csak egy pillanatra, nem akarom zavarni becses köreid drága Akashi. – megremegek. Kis rohadék, hogy mer velem gúnyolódni.

- Szia… Mit szeretnél tõlem?

- Csak van egy szabad jegyem az operába és már mindenkit végig kérdeztem, de senki sem mûértõ és szinte büntetésnek érezték a kérdést… Te vagy az utolsó mencsváram… Plíííz… - semmit se értek.

- Mióta vagytok ti ilyen jóban? – kíváncsiskodom, hiszen tegnap pont örült Mayama, hogy elküldtem.

- Nem vagyunk, csak összefutottunk az iskolánál és megbeszéltük, hogy amolyan barátság legyen köztünk, de nem gondoltam, hogy ma este még látni fogom… - szóval ennyire megtetszett neki, bár nem lep meg, de nem is örülök neki.

 - Kaito, bocsánat, de azt hiszem ez túlzás lenne, hisz alig ismerjük egymást és… - nagyon nem tetszik ez a helyet, hogy itt keresi az én lakásomon. Ehhez már pofa kell.

 - Miért nem mész el vele? Biztos jól éreznéd magad… Vagy tudod mit jobb ötletem van, akár hozzá is költözhetsz, mert olyan jól tudsz barátkozni, az új helyzetek sem okoznak neked gondot és mindenkit a szívedbe zársz… - igen csak gúnyos vagyok. Ismét elfog a tegnapi érzés. Nem kétség féltékeny vagyok bármennyire is bosszantó ez számomra.

- Mégis mi a bajod Aka? Nem tettem semmi rosszat, és te úgy beszélsz velem, mintha valami veszett bûnöm lenne… - jogos amit mond, de nekem akkor se tetszik ez a helyzet.

- Na jó srácok fejezzétek be… Nem szart keverni jöttem, csak egy kérdés volt… - ja persze , hogy nem csak egy jó dugásért inkább.

 
- Maya, ha meggondolod magad a másik épület 3/4 –es lakásban megtalálsz… - becsapom az ajtót vagyis inkább rá. Hülye kis pöcs, hogy teszi magát. Mayama felé fordulok és igen csak csúnyán nézzek rá.

- Le szarom kivel barátkozol, de ez a srác nem jobb nálam, sõt… Egy igazi ribanc és csak a baszás érdekli… Téged is csak meg akar baszni és kihasználni! – akadok ki egyre jobban. Tényleg ilyen a srác vagyis én csak ennyit tudok róla, de igazából annyira nem ismerem csak azt tudom milyen az ágyban.  Igazából ez mind csak kifogás én is tudom, de nem fogom bevallani tegnap elég volt a kiborulásom. Teszek még pár nem túl kedves megjegyzést és válaszul egy pofont kapok, ami igen csak meglep sõt az nem kifejezés.

- Ne akard megmondani, hogy kivel barátkozzam és kivel nem. Te folyton elutasítasz és megalázol ahol csak tudsz, hogy végre lekopjak rólad, most meg megmondanád, hogy mi lenne a legjobb nekem? Képzel magam is el tudom dönteni kivel barátkozzam é kivel nem. Pontosan tudom, hogy meg akar dugni engem, de tudod mit õ legalább akar engem. Azt mondod olyan mint te? Ez kizárt. Ez kizárt nem lehet olyan mint te, mert érzem, hogy õt egy kicsit sem akarom, teged viszont minden porcikám akar. Szeretlek, de te csak azt tudod szajklózni, hogy csak bánatot okoznál nekem. Van erre egy jó mondás, ha nem akarsz bántani ne tedd, de ha már megteszed, ne alázd meg az áldozatod azzal, hogy utána sajnálkozol. Sosem kértem a sajnálatodból, vagy az aggodalmadból, csak annyit kértem, hogy hagyd, had szeresselek… Hát tényleg olyan kibaszott nehéz lenne hagyni,. hogy a szeretetem neked adjam?? –  döbbenten hallgatom végig. Most tényleg nagyon felhúztam, de amiket hozzám vág teljesen jogos még ha sok is. Még jobban megzavarok nem tudom mit csináljak. Nem akarom õt megsiratni és ismét elértem, de mégse tudok jelen pillanatban olyat mondani neki amitõl megnyugodna.

- Mayama… Állítsd le magad és gondolkodj reálisan… .- csak ennyit tudok kinyögni, de ezzel csak rontok a helyzeten. Fogja magát és otthagy. Utána kiabálok, de semmi haszna.

- Picsába. – csapok a falba és lecsúszok a falmentén. Miért kell ennyire bonyolultnak lennie? Miért nem tudom elküldeni õt? Miért nem un rám végre? Ez a állapot semelyikünknek nem jó.  

Sorra szívom el a cigiket és várom vissza, de nem jön. Egy óra múlva kb. felhívom Ryut, hátha tud róla valamit, de nem így van. Semmi többet nem mondok neki most az a fõ, hogy az a kis hülye meg legyen. Kicsit még várok rá, majd elindulok elõször Kaitohoz. Lehet ezek után odament, bár kétlem, de azért szeretnék biztosra menni.

Meglep, hogy meglátogatom, de õ nincs itt, aminek igazából örülök is, de egyrészrõl aggódom, hogy vajon hol lehet. Nem mondok többet csak keresni kezdem õt, de csak úgy megyek amerre gondolom. Most jövök rá, hogy igazából semmit nem tudok róla. Nem tudom kik a barátai oké egyszer találkoztam velük, vagyis kétszer, de ennyi. Talán odament, de ezt se tudhatom. Még a mobilszámát se tudom, na nem mintha felvenné nekem.

Egész este a lakásom és különbözõ helyeken cikázok, de nem találom. Egyre jobban aggódok érte és mardos a bûntudat. Most fordítódott a helyzet és én basztam fel nem is kicsit. Rég aggódtam valaki miatt ennyire, mint most õ érte. Persze ott van Ryu, de õ tud magára vigyázni és vele teljesen más minden.

Nem megy ki a fejembõl, amiket mondott és ahogyan sírt. Most tényleg rádöbbenek, hogy mennyire fontossá vált számomra, mert így van. Belemagyarázhatok mindent, de ez az igazság.  Félek ettõl az érzéstõl és tõle is, de nem akarom, hogy eltûnjön az életembõl és azt se akarom, hogy elköltözzön, de nem merem megtenni azt se, hogy alkossunk egy párt. Az túl komoly lenne.

Hajnali 4 körül ismét haza megyek, de már nem keresgélem lent csak várom hátha jön. Az ajtót lesem, mint valami idióta. Nem vagyok rá dühös, hogy ilyen helyzetbe kevert sokkal inkább magamra.

***

Semmit nem alszok és már azon vagyok, hogy hívom a rendõröket, de elõtte elmegyek Ryuhoz. Õ lehet tud segíteni sõt biztos. Akik nem ismerik okkal hihetnék, hogy csak egy hülye gyerek, pedig nem az sokkal több annál és õ jobban ismeri a kölyköt tutira, mert õ figyel rá.

Elmegyek hozzá vagyis inkább rohanok már a végén. Odaérve szinte ráfekszek a csengõre, majd amikor kinyitva az ajtót rögtön elhadarok neki mindent. Még nem viselkedtem így, de nem is érdekel, csak egy a fõ, hogy jól legyen õ.

- Vegyél azért levegõt is. – mosolyog rám. – Itt van nálam. – közli velem halál nyugodtan.

- Micsoda? Itt van nálad? – beljebb megyek és meglátom õt. Odalépve szorosan magamhoz ölelem.

- Annyira örülök, hogy jól vagy. Úgy aggódtam érted…. egész éjszaka, hajnalba kerestelek téged és vártalak…. a frászt hoztad rám. – ismét elárulom magam, de ez se érdekel.

- Tényleg aggódtál értem? Én én sajnálom…. de végig itt voltam. – motyogja nagyon halkan.

- Micsoda? Itt voltál, de hát azt mondta Ryu.. – nem tudom befejezni, mert megjelenik az emlegetett szamár.

- Igen azt mondtam. Most, ha emiatt kiborulsz azt csak nekem mond, mert ez az én saram, de ezt kellett tennem. Tudod, hogy szeretlek Akashi, de van egy határ, amit te most csúnyán átléptél, de úgy látom tanultál az esetbõl. – mosolyodik el. Talán máskor kiborulnék, de most nem. Ez a legkevesebb, amit érdemlek. Na igen ez Ryu. Nem is tudom mit csinálnék nélküle.

- Nem fogok senkivel veszekedni egyetértek és kösz mindent Ryu. – mosolygok rá. Tudom jól tudja mit is köszönök neki.

- Ne köszönd. Nos akkor most már szerintem haza is mehetek igaz? Na nem mintha zavarnátok, de úgy gondolom van mit megbeszélnétek. – kacsint ránk.

- Nos ez így van. Mond hajlandó vagy velem visszajönni? – simítok az arcára, de még mindig ölelem. Szegényt lehet még jobban megkevertem most.

- Igen. Köszönök mindent Ryu. – lép hozzá és megöleli.

- Értettek mindent édeskéim. – vigyorgok a szokásos kis mosolyával.

Elköszönünk és elindulunk haza fele. Útközben nem mondok semmit, de csak azért mert nem az utcán akarom megbeszélni a dolgokat. Nagy kõ esett le a szívemrõl, hogy jól van vagyis testileg lelkileg lehet már kevésbé sõt biztos. Látszik rajta fáradt biztos nem aludt sokat. A szemei is meg vannak duzzadva gondolom a sok sírástól ettõl még jobban fordul a lelkiismeret.

Szépen lassan haza érünk. Bemegyünk a nappaliba, de nem mond semmit.

- Figyelj tényleg nem haragszom, hogy azt mondtátok vagyis mondta Ryu, hogy nem vagy nála. Tényleg örülök, hogy nála voltál biztonságban és megérdemeltem azt, amit kaptam. Szemét voltam ismét és nem ezt érdemled tõlem. Csak tudod, annyira megkavarsz és összezavarsz és a múltkori nap után meg fõleg. Tegnap, pedig nos tényleg féltékeny voltam vagyis vagyok Kaitora és amúgy nála is kerestelek és tudod örültem, hogy nem vele vagy nem tagadom. Lehet, amiket mondtam róla nem így van, hiszen mi csak dugni jártunk össze, de amúgy lehet veled komolyan gondolná és miért is ne lenne így. Tudom nincs jogom beszólni kivel vagy fõleg, mert nem járunk és ez is miattam van, ezzel mind tisztában vagyok. A tegnapi nap, amíg kerestelek sok mindenre rádöbbentett és tisztában látom a dolgokat. – kicsit elhallgatok. – Nem akarom, hogy elmenj és nem próbállak többször elüldözni. Elõször is tudom értelmetlen, mert egy makacs kis dög vagy. – mosolyodom el és ezt most nem rosszból mondom. – Meg én se akarom igazából eddig se akartam csak hát meg voltam és vagyok ijedve, de ezeket mind kifejtettem tegnap. Maradj itt amíg nem találsz lakást és legyünk barátok vagyis egyelõre, oké? Idõ kell nekem Mayama és már ez is nagy lépés. Nem akarlak hitegetni és szórakozni se veled már nem már rég nem. Nem akarom azt se, hogy hiú ábrándok táplálj irántam és feleslegesen várj rám, mert lehet nem lesz soha köztünk semmi komoly, de ez se biztos. Tudom ezzel most se lettél okosabb, de arra célzok, hogy ha találsz, valakit én nem fogok az utadba állni, de ha mégis rám akarsz várni abba se szólok bele. – mondom el egy szuszra. Tény szegénykém most se lett okosabb, de ennyire még nem voltam vele õszinte és tényleg nem akarom elüldözni magamtól. – Többet most nem tudok neked ígérni ígyis már nagyon közel engedtelek magamhoz. – teszem még hozzá.

Döbbenten nézz rám. Lemerem fogadni nem erre számított. Próbálom kitalálni, hogy mégis mire gondolhat, de nem tudok rájönni. Türelmesen várok mégis mit fog mondani.

 - Most tényleg megleptél. Ritkán beszélsz ennyit magadról fõleg ilyen komoly dolgokról. Tényleg nem tudom miért félsz ennyire egy komoly kapcsolatról, de úgy gondolom, ha idejét érzed egyszer majd elmondod én nem foglak faggatni és azt is ígérem nem lesz olyan, mint múltkor, hogy kiprovokáljam belõled. Most amiket mondtál sokat jelent és nagyon örülök, hogy maradhatok és a barátod lehetek. Hidd el én már ennek is nagyon örülök. Lehet nem lettem sokkal okosabb, de azért mégis biztosabb vagyok és te mondtad, hogy talán egyszer több lesz köztünk. Megmondtam nekem nem kell senki más csak te és, hogy nem akarsz elüldözni ez már egy hatalmas elõre lépés. Vári fogok rád és küzdeni érted és igyekszem nem sok lenni neked. – fejti ki édesen és ismét mosolyog.

- Eszméletlen vagy. Örülök, hogy ezt megbeszéltük. – cirógatom meg.

- Én is. Nem hittem volna, hogy a mai napom ilyen jó lesz. Rajtad tényleg nehéz kiigazodni, de azért nem vagy reménytelen eset. – kuncog.

- Kis pimasz. – vigyorodom el. Mi lenne ha most aludnánk kicsit? Gondolom te se aludtál a legtöbbet én meg semmit. Utána pedig elmehetnénk futni. Én is szoktam és szeretek is. – jegyzem meg, de csak ennyit. Többet nem mondok az már túl nagy lépés lenne.

- Oké benne vagyok mindkettõbe. – bólint majd elhallgat. Látom rajta szeretne valamit.

- Na mond mit szeretnél? – kérdezzek rá.

- Aludhatnék veled most? Persze, ha nem az se gond. – teszi hozzá.

- Na jó legyen. – egyezek bele, de igazából én is így akartam, de hogy így megelõzött nem kell neki tudnia róla. – Akkor gyere. – állok fel és felhúzom magammal. Bemegyünk a hálómba és magamhoz ölelve rögtön el is alszom. Az aggodalom még jobban kifárasztott.

***

Délután ébredek fel. Két szép szempárral találkozok, amikor kinyitom a szemem.

- Aludtál te egyáltalán valamit vagy végig engem néztél? - vigyorodom el szélesen. Kinézzem ezt belõle.

- Hülye persze, hogy aludtam csak most kezdtelek elnézni nem olyan régen. – pirul el. Kis édes.

- Jól van, ha te mondod. – nevetek fel. Most, hogy így megbeszéltük a dolgokat és mindent végiggondoltam sokkal jobban érzem magam. Nem vagyok feszült se ideges. Jó érzés.

- Mocsok vagy remélem tudod. – duzzog édesen.

- Ezt bóknak veszem. Na akkor készülj és menjünk futni. – kimászok és öltözni kezdek. Átmegy a szobájába és õ is így tesz. Fekete tréningnacit veszek fel és egy szintén fekete atlétát és egy szürkés sapit na meg sportcsukát. Kint amíg várom még rágyújtok egy cigire. Pár perc múlva meg is jelenik, és mint mindig most is jól megbambul.

- Te még ígyis jól nézel ki. – méreget.

- Igen tudom, de azért te se panaszkodhatsz. Viszont akkor menjünk és arra gondoltam, hogy érdekessé tehetnénk a futást. – vigyorodom el.

- Mégis mire gondolsz? – kérdezi kíváncsian.

- Találjunk ki valami feladatot a vesztesnek. – közben elindulunk ki.

- Benne vagyok és mi legyen az? – elgondolkodom. Olyat nem mondok, hogy a vesztes takarít vagy fõzz, hiszen amúgy a szépségem csinálja. Sexben is megtenne bármit szóval valami vicces kéne és igen hamar eszembe is jut.

- Meg van. Legyen az, hogy a vesztesnek futnia kell egy kört pucéran, de úgy, hogy a fején van az alsója és azt üvöltözi, hogy végre kiszabadultam. Mit szólsz? – biztos vagyok benne, hogy én nyerek, de ha mégse akkor is vicces lesz. Ahogyan Ryu õ is elõhozza belõlem ezt az énem, aki imád viccelõdni. Régen nagyon sok csínyben benne voltam és jó ismét kicsit így szórakozni.

- Ahogy akarod, de ugye tudod, hogy versenyszerûen futok? – vonja fel a szemöldökét. Kicsit most csalásnak érzem, hogy nem tudja én is azt tettem.

- Igen tudom és te is tud, hogy én is elég jó futó vagyok sokszor szoktam szóval ígyis benne vagy? – kérdezzek rá. Ezzel sok mindent elmondtam, hiszen versenyszerûen már 5 éve nem futok.

- Mindent megér, hogy olyan vicces helyzetben lássalak. – milyen kis magabiztos. Ez vicces lesz.

- Igen én téged. – kezet fogunk és megbeszéljük meddig kell futni. Kicsit bemelegítünk, majd neki indulunk. Mit ne mondjak tényleg tud a kicsike. Végig szinte fej – fej mellett haladunk, de a végén én gyõzök.

- Vesztettél. – nevetek fel, de azért igen csak lihegek. – Azért le a kalappal jó voltál és hát nézzük nekem hosszabbak a lábaim bár te meg fiatalabb, de szép volt. – kacsintok rá, de nagyban vigyorgok azért.

- Tényleg lebecsültelek, de szép volt. Legközelebb akkor is én nyerek. – teszi hozzá.

- Majd kiderül kiscica. – lekapom a felsõm és abba törlöm az arcomat. A kis izzadságcseppek folynak végig az izmos felsõtestemen, amitõl még jobban nézzek ki.

- Csukd be a szád édesem, mert beleszáll egy bogár. – vigyorgok.

- Nem értem mirõl beszélsz. – vörösödik el. Imád, hogy ilyen hatással vagyok rá.

- Persze persze. Viszont akkor menjünk és csináld, amit kell. Ez nagyon jó lesz. – kuncogok majd egy forgalmasabb helyre mentünk.

- Nyugi nem járnak itt rendõrök maximum rohanunk. Nos, akkor hajrá. – támaszkodok meg egy oszlopnál.

- Akkor essünk túl rajta. – lekapja a ruháit és a fejére húzza az alsóját. Egy kis sétány részen kell futnia. Nagy levegõt vesz és neki is kezd. Olyan szinten szakadok a röhögéstõl, hogy a könnyem is kicsordul. Aki látja igen csak megdöbben és olyan jól eljátssza az õrültet, hogy tényleg hihetõ.

- Oké… oké… elég a végén még a sárgaházat hívják ki. – már a hasam is megfájdult. Nem tudom mikor nevetem utoljára ennyit.

- Na jó voltam? – már õ is nevet és gyorsan felöltözik.

- Igen tökéletes alakítás jó õrült lennél. – kócolom össze a haját.

- Ezt bóknak veszem. – nevet fel.

- Annak is szántam, na de gyere menjünk. – el is indulunk, de még mindig nevetek és õ is velem együtt. Jól szórakozom és ezenkívül igen csak megkívántam most még jobban, mint eddig és ez nem csak a kis mûsorra miatt van, hanem amúgy is. Minden porcikáját kívánom.

- Nos akkor én lemosom magamról a vereséget. – vigyorodik el és bemegy a fürdõbe. Kicsit várok majd utána megyek.

- Annyira szép vagy. – mérem végig a zuhany alatt.

- Hülye ne mondj ilyet. – pirul el megint. Belépek hozzá és a csempének nyomva forrón megcsókolom. Ez a csók most teljesen más. Szenvedélyes és érzéki, így még az álmom után se csókoltam.

- Vizes leszel… - suttogja az ajkaim közé, de rögtön mohon viszonozza.

- Az nem baj. – felkapom és elindulok be vele a hálóba. – Majd utána fürdünk együtt egy kis torna nem árt még nekünk. – harapók az ajkaira majd bent elfektettem az ágyon.

- Mond hogy lehetsz ennyire gyönyörû pasi létedre? – mérem végig ismét.

- Úgy hogy nem vagyok az én fiú vagyok nem lehetek szép max. helyes. – motyogja.

- Pedig az vagy és ne kötekedj. Helyes meg én vagyok. – vigyorodom el. Lekapok magamról én is mindent majd rámászva hosszasan megcsókolom. – Készülj, mert most egy egész új dolgot fogok mutatni. – lehelem a fülébe majd a nyakát kezdem elcsókolgatni.

Oldalra dönti a fejét így jobban hozzáférek. Szép nyomokat hagyok a tökéletes bõrén. Édes nyögései zene fülemnek. Nem vagyok durva most egyáltalán és nem is akarok az lenni. A nyaka után a felsõtestét hintem be csókokkal kitérve a rózsaszín kis mellbimbóira, amiket addig szopogatok, amíg meg nem keményednek. Nem akarok semmit se elsietni. A kezem se tétlen és az oldalát vagy éppen a combját simogatom, de a farkához nem érek pedig érzem már kemény és én is kezdek az lenni. Kicsit még így szórakozok majd óvatosan megfordítom õt, hogy a hasán legyek.

- Nyugi nem teszem még be. Most olyat teszek, amit eddig senkivel nem csináltam még szóval elõre is bocs, ha béna leszek. – lehelem a fülébe, majd bele is nyalok. Végigcsókolom a gerince vonalán egészen le a fenékig. Finoman beleharapók, majd széthúzva végignyalok a bejáratán.

- Ahh mit csinálsz? – nyög fel hangosan.

- Kényeztetlek, de most csak élvezd. – vigyorgók és tovább csinálom. Nem undorodom ettõl, de akikkel eddig voltam az csak dugás volt és semmi több. Azért ez e fajta kényeztetés már igen csak többet jelent vagyis számomra. Egyre jobban belejövök és a hangjából ítélve igen csak élvezi. Lassan betolom egy ujjam majd még egyet, és tovább nyalom annyira mélyen nyomom be a nyelvem, amennyire csak tudom. Egészen addig csinálom, amíg el nem élvezz.

- Te tényleg mindenhol finom vagy. – vigyorgok majd ismét megfordítom. – Tetszett? Bár ez nem kérdés kis paradicsom. – kuncogok.

- Tudod a választ. – suttogja és inkább megcsóko, ami nincs ellenemre.

- Viszont most már nem bírok magammal. – feltolva a lábait beléhatolok. Mivel igen csak felkészítettem némi fájdalmat érezhet hiszen nem mostanság feküdtünk le. Kicsit várok majd lassan mozogni kezdek. Még figyelmesebb és gyengédebb vagyok még az álmom után se voltam ilyen. Az is már szinte szeretkezés volt, de nem nyaltam ki csak leszoptam és azt is többször megismétlem, mint a mai kényeztetést. Ez tényleg szeretkezés annyira más így lenni vele. Ijesztõ érzés ez is, de nagyon jó. Végig csókolom simogatom, ahol érem. A végén szinte együtt megyünk el.

- Ez a legjobb sport… - vigyorgok, majd kihúzódok belõle és melléfeküdve ölelem magamhoz. – Mesélj nekem magadról. Rájöttem alig tudok valamit rólad még a számod se tudom. - cirógatom. Tényleg kíváncsi vagyok.  

Pár napra rá, az albérletembõl ügyesen kitoloncolnak, így az utcára kerülök. Nagyon nehéz helyzetbe kerülök ezzel, hisz ez egy viszonylag olcsó albérlet volt, amit ki tudtam fizetni a haverommal, de most totál le vagyok égve és haza ne akarok menni.  Az egyetlen ami eszembe jut, hogy talán pár napig meghúzhatom magam a szalonba, ezért cuccaimmal együtt jelenek meg nyitásra.
- Mi van édes utazol? – Ryu ezzel a kérdéssel fogad, de nekem nincs kedvem mosolyogni. Vacakul vagyok és nem csak az albérleti mizéria miatt, hanem Akasi is hiányzik. Lehet, hogy látom õt, minden nap, de ez teljesen más, mintha közel engedne magához.
- Bár így lenne, de nem. Az a szemét tulaj kirakott, mert hogy kiadta egy haverjának a lakást és semmit nem tehetem és most nem tudom mi lesz. Többi lakás drága és haza menni meg nem akarok. – fejtem ki teljesen magam alá zuhanva. Alapban erõs kitartó srác vagyok, de most megtörtem.
- Az a mocsok, de nyugi meg fogjuk oldani, hiszen erre is vannak a barátok nem igaz? – cirógatja meg arcom, amitõl halványan elmosolyodom. Ryu annyira rendes, rá tényleg lehet számítani, de akkor Akashi jelenik meg, elég morcos ábrázattal.
- Itt meg mi folyik? Be se lehet jönni. – morogja és szinte majd föl lökve nyitja ki az ajtót. Ryu segít becuccolni és persze, hogy nem bírja szó nélkül megállni Aka bunkóságát.
- Neked is jó reggelt Aka – chan. – indul el felé és már várom, hogy megint szét kelljen szedni õket, de mézes mázosan szól Akához.
 – Képzeld a kis tündérkét kirakták szóval nincs hol laknia és mivel a te lakásod nagyobb, mint az enyém van is egy üres vendégszobád meg amúgy is részben felelõs vagy így hozzád költözik. – fejti ki neki, pedig én nem is akartam, hogy tudjon róla, azt meg pláne nem várom el, hogy ebbe belemenjen. Persze balga mód örülnék neki, ha közel lehetnék Akához, de ráerõltetni magam semmiképpen nem akarom.
- Ryu erre semmi szükség. Nem Akashi tehet a dolgokról. – szólok közbe.
- Pontosan és most túlzásba esel. Kicsit jó lenne, ha visszafogadnám magad. Mit képzelsz magadról, hogy folyton parancsolgatsz nekem? – húzza föl magát Aka és teljesen jogosnak érzem. Ryu néha úgy beszél, mintha döntéseket hozhatna Aka helyett. Az állapotom nem az õ hibája, hisz én költöztem el otthonról nem kért rá senki, ráadásul én erõltettem rá magam Akára, mikor õ világosan a tudtomra adta, hogy nem kér belõlem.
- Elég. Kérlek, ne veszekedjetek ismét miattam. Majd az egyik haveromhoz költözöm. – próbálok békét csinálni köztük. Nem szeretem, ha veszekednek, fõleg miattam ne.
- Jó messzire mentem, de csak jót akarok. Akkor jössz hozzám, majd megoldjuk a dolgokat. Most mindenki munkára – fejezi be a vitát ennyivel, legnagyobb megkönnyebbülésemre. A nap további részében sok a munka, így nem konfrontálódnak újra és ez megnyugtat, de Ryu terhére sem akarok lenni, mivel barátnõje van és biztos nem fog örülni, ha egy vadidegen srác flangál, miközben Ryuval romantikázna. Egész nap ezen agonizálok és közben azon veszem észre magam, hogy Akát figyelem. Annyira hiányzik. Legalább ha beszélne velem, én már azzal is meg lennék elégedve, de így, hogy rám sem néz és kerül engem a legfájdalmasabb dolog a világon. Az az éjszaka, bár egy kiszolgáltatott és nyílván valóan egyedi alkalom volt, megmutatta milyen lehet azzal akit el tud fogadni. Ezt szerettem volna és nagyon nehezen fogja fel lelkem, hogy ez lehetetlen, mivel nem akar engem. Nap végén söprögetek mint mindig és ahogy felnézek Akával találom szembe magam. Pont a szemébe nézek, ezért kicsit bele is pirulok.
- Rendben jöhetsz hozzám, de csak átmenetileg. Otthon lenne a helyed, de ha nem is ott szépen keresel magadnak lakást, majd ha lesz pénzed. – nagyon meglepõdöm, de nem csak én Ryunak tátva marad a szája, majd egyszerre ugrunk a nyakába, mint két hülyegyerek.– Na elég még a végén meggondolom magam. – lép el tõlünk, ami kicsit sem lep meg. Adja önmagát, de a lényeg, hogy a közelében lehetek, legalább egy darabig és az, hogy ezt megengedi, számomra arra utal, hogy legalább nem gyûlöl.
- Köszönöm nagyon rendes vagy és persze minél elõbb elmegyek, de addig is beleszállok, a költségekbe meg majd vezetem a háztartást ez a legkevesebb. – mondom eszméletlen boldogan. Nem is tudnám tagadni, hogy repdesek a boldogságtól és nagyon édesen festek, boldogságtól kipirult pofival.
- Nem kell fizetned eddig is egyedül tartottam fel. Kajába beszállsz, ami közös, meg vezeted a háztartást az úgy jó és pénzt meg félrerakod albérletbe. Viszont vannak szabályok, és ha nem tartod be akkor repülsz. – teszi még hozzá, ami nagyon jól esik, mivel tudom, hogy ezzel is csak nekem akar segíteni.
- Oké és persze ez alap. Tényleg az adósod vagyok. – mosolygok édesen csillogó tekintettel.
- Mondtam én am, hogy hatalmas szíved van, csak hát jól titkolod. – veregeti hátba Ryu. Ez persze szerintem is pontosan így van, de inkább nem rontanám el a pillanatot egy helyesléssel, csak örülök a dolgok alakulásának.
- Ja persze na most már elég. Húzunk haza. Hello. – int és felkapja cuccaim nagy részét. – Jössz már? – pillant rám hátra, de egy kicsit leragadok izmos karján, amin teljesen megfeszülnek az izmok. Megrázom fejem, hogy ne legyek már ilyen ostoba tini.
- Igen megyek. Szia. – felveszem a maradék cuccom és megyek is utána. .A lakásába érve szépen elsorolja mik azok a bizonyos szabályok, amiknek egyes részével ki vagyok békülve, de másoknak a gondolatától is összeszorul a szívem. Mégis igyekszem úgy felfogni, hogy legalább vele lehetek. Bepakolom a cuccaim abba a szobába, amit nekem jelöl ki és mikor mindennel végzek, szépen kivonulok a konyhába összeütni valami finom vacsorát. Ez a minimum, ha már olyan rendes, hogy beenged a lakásába. Felajánlom neki, hogy ehetek külön is, ha nem akar velem vacsizni, de mellém ül le és ettõl ismételten melegség költözik kiéhezett lelkembe. Nem bírok megálljt parancsolni a nyelvemnek és beszélni kezdek, mint mindig, mindenrõl, ami eszembe jut. Nem szól rám, így nem is veszem észre magam. Vacsora után visszavonulok olvasni, amivel be is alszom. Másnap korán ébredek és azonnal neki is látok a reggelinek, hogy mire Aka felébred, már szépen megterített asztal várja, finom gõzölgõ kávéval, ahogy szereti. Mikor meglátom kicsit kómás fejjel elmosolyodom.
- Jó reggelt. Ugye csak feketén iszod? – kérdezem kedvesen.
- Igen úgy. Köszi. – ül le, mire én is csatlakozom hozzá.
– Az ágy kényelmes volt? – érdeklõdik. Felpillantok rá, számból vajas zsemle lóg. A kérdése nagyon meglep.
- Igen nagyon bár veled szívesebben aludnék. – kuncogom édesen, amit persze viccnek szánok, de van benne jócskán igazság is.
– Bocsika nem bírtam kihagyni. – nevetek fel zavartan és tovább majszolok, de õ is megmosolyogja.
- Vettem észre. Szólj rám, hogy adjam oda a pótkulcsokat. Jó étvágyat. – kezd el enni, és megállva kicsit elbambulok rajta. Nem tudom mit látok benne, de egyre jobban tetszik, még vad külseje is.
- Oké, és köszi. Amúgy meg tudod nagyon jól áll, ha mosolyogsz. – felelem édesen.
- Mi van, te most bókolni próbálsz kölyök? – simít arcomra és veszett közel hajol hozzám. Ez már kínzásnak számít. Meg akarom csókolni, de ezt kár is tagadnom, hisz tudja mit érzek iránta.
- Én csak….. az igazat mondom. – lehunyom szemem, szinte automatikusan, de arra leszek figyelmes, hogy kinevet engem, amibe zavartan pirulok bele és kinyitva a szemem térek vissza a valóságba.
 – Csak nem szerettél volna valamit? – nevet rajtam tovább, ami azért rosszul esik, de legalább visszahozott a valóságba.
- Ehh én ugyan nem. – vörösödöm el egyre jobban és leg nagyobb megnyugvásomra annyiban is hagyja. Tovább eszünk, majd reggeli után megkapom a kulcsokat és mindenki megy a saját dolgára. Nekem délelõtt be kell mennem a suliba, de délután megint a szalonba segítkezem és beszélgetek az ügyfelekkel. Nem csak Aka kiegyensúlyozottabb a mai napon, hanem nekem is több életkedvem van, amit Akának köszönhetek. Odahaza éppen pakolászom, mikor elém áll.
 - Ma átjön az egyik dugópartnerem. – közli a legnagyobb természetességgel. Tudom, hogy a megállapodás és a szabály része, de attól még rosszul esik és kicsit sem tetszik, de folytatja.
 – Arra gondoltam, hogy nyomhatnánk hármasba. – fejezi be ezzel, amitõl kikerekednek szemeim. Nem értem miért akarja ezt és nagyon kellemetlenül érint még a gondolat is. Vele bármikor lefekszem ez tény, de egy idegen sráccal?
- Hármasba? Hát én nem is tudom. – sápadok le és csak hebegek, habogok.
- Nem kötelezõ bár gondoltam, hogy nem fogsz belemenni nem vagy elég bevállalós. – piszkálódik és provokál. Nem akarom, hogy kis bénának tartson, hisz reggelinél már bebizonyosodott, hogy ilyennek lát.
- Én ezt nem mondtam egy szóval se csak megleptél, de legyen benne vagyok meg bízok az ízlésedbe. – fejtem ki elég határozatlanul, de ha õ ezt szeretné akkor bele megyek, majd csak kibírom valahogy és talán így vele is együtt lehetek. Nyugtatom magam ezzel a csekély vígasszal.
- Remek, de ugye tudod, hogy ketten leszünk benned? – markol fenekembe.
– Biztos bírni fogod? – kérdezi és fülembe nyal. Teljesen lesápadok és testem megremeg. Ezt komolyan gondolja? Ketten bennem? Most nem futamodhatok meg az kizárt.
- Majd igyekszem. Khmm én most elmegyek fürdeni. – lépek le ezzel a nevetséges kifogással, mert inkább lelki erõt kell gyûjtenem, hogy ezt véghez tudjam vinni. A fürdõben alaposan lezuhanyozom, jó hideg vízzel, hogy észhez térjek. Sokára jövök csak ki és pont addigra érkezik meg a vendég.
- Szia. – köszönök a srácnak, Aka pedig átkarolja a vállam. A srác jóképû, de nem Aka és a gondolattól is hányingerem van, hogy hozzám fog érni, de már nem visszakozhatok, ak kizárt, még akkor sem, ha legbelül ordítok, hogy nem akarom.
- Kaito õt itt Mayama. Mayama õt Kaito. – mutat be minket egymásnak.
- Ohh milyen édes cukorfalat már most áll a farkam. – vigyorog és magához húz. Nagyon nem tetszik, hogy ilyen közel van, de próbálom ösztöneim elnyomni és hagyom magam, hogy Aka elégedett legyen.
– Hello szépségem. – simogatja meg arcom.
- Szia. – köszönök neki ismét, remegõ hangon és Akára nézek, aki most az egyetlen biztos pont számomra. Talán titkon azt remélem, hogy közli, csak egy hülye vicc volt.
- Nyugi cica nem harapok annyira. – vigyorog.
- Tudod neki ez lesz elsõ hármas. Beijedtél? Most még meggondolhatod magad. – magyaráz Aka, mintha egy gyerek lennék, aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Ez erõt ad a makacsságomnak és már dacból sem vonnám vissza, amit mondtam.
- Nem ijedtem be. Benne vagyok. – simulok a sráchoz, mint egy megerõsítésnek.
- Na ez a beszéd és vigyázni fogunk rád. – nyal végig nyakamon, ami veszettül érint, de tartom magam. Minden porcikámmal küzdenem kell, hogy ne vágjam képen és rohanjak el.
- Nos akkor játszattok egymással. – kanapén és onnan figyel minket. A srác azonnal akcióba lendül és dja utasításba, majd elhelyezkedik a srác azonnal akcióba lendül és simogatva vetkõztetni kezd, miközben ledönt a kanapéra. Csak fekszem alatta és egy darabig meg sem tudok moccanni, de felötlik bennem, hogy muszáj lesz valamit csinálnom, különben észreveszi Aka, hogy mennyire nem akarom ezt az egészet, így én is elkezdem simogatni a srácot. Egyre jobban belelendülök, de csak azért mert azt gondolom, hogy Aka simogat. Így azért elviselhetõbb ez a számomra kellemetlen élmény. Mikor farkamat kezdi birizgálni lehunyom szemem és próbálom máshová képzelni maga, egész pontosan Aka karjaiba, de akkor váratlan fordulat következik be.
- Menj el elment a kedvem. – hallom meg Aka hangját, amire kinyitom a szemem és értetlenül nézek rá.
- Mi van? Most ez csak valami vicc? Talán féltékeny vagy? Te mondtad, hogy játszunk szépfiú. – áll fel a srác és sétál oda Akához, aki nagyon morcosnak tûnik. Mégis mi üthetett belé? Tényleg ennyire rosszak vagyunk, vagy mégis féltékeny? Gondolkodom el.
- Nem vagyok, ne legyél barom, de nem akarok veletek lenni unalmasok vagytok. – ez nem hangzik túl meggyõzõen, de azért örülök neki, hogy úgy tûnik mégsem kell lefeküdnöm ezzel a sráccal, hisz csak Aka miatt mentem bele.
- Hát te idióta vagy, de legyen, akkor csak ketten játszunk a kicsivel. – vonja meg a vállát. Összerezzenek, mert ehhez végképp nincs kedvem és már épp mondanám, hogy eszemben sincs.
- Csak nem itt és nem most. Húzz el vagy én doblak ki. – üvölt rá, amitõl még én is összerezzenek.
- Te mekkora egy fasz vagy így jöjjön hozzád az ember. – akad ki és szitkozódások közepette felöltözik, majd távozik. Ezt megúsztam, könyvelem el magamban és mikor Aka kicsörtet az erkélyre felöltözöm és úgy megyek ki utána.
- Akashi. – szólok hozzá az ajtóban állva. Eléggé össze vagyok zavarodva. Nem tudom mire véljem ezt a nagy kirohanást, hisz õ akarta ezt az egészet, de lelkem mélyén úgy érzem ez tényleg féltékenység.
- Ez mi volt? Tényleg ennyire bénák voltunk vagy féltékeny voltál? – kérdezem bizonytalanul. 
- Féltékeny? Rátok? Na ne viccelj már. Nem jelentesz nekem semmi egyszerûen szarok voltatok ennyi. – vágja hozzám ridegen, de nem elég meggyõzõen. Érzem van itt még valami a háttérben.
- Nem hiszek neked. Eddig is élvezted velem a sexet meg hát az egyik percrõl a másikra küldted el ráadásul felhúztad magad, de én ennek örülök, mert szerintem te is tudod jól, hogy csak miattad mentem bele és csak arra gondoltam, hogy te simogatsz és vártam, hogy végre hozzám érj. – mondom teljesen õszintén és megölelem. – Feküdj le velem csak velem. – simulok még jobban hozzá.
- Te ennyire idióta vagy? Megmondtam unalmasok voltatok. – hepciáskodik tovább, de egyre inkább úgy érzem ez csak valami védekezés tõle.
- Nem vagyok pont ez az. Basszus hiába próbálsz hülyének beállítani nem fog összejönni. Amúgy meg, ha nincs igazam minek akadsz így ki? –vágom hozzá nemes egyszerûséggel.
- Azért mert faszságokat beszélsz. – nem érdekel kiabálása, nem ijeszt meg vele. Kiveszem kezébõl a cigit és szenvedélyesen megcsókolom, minden érzelmem bele adva, amit azonnal viszonoz. Ez teljesen meggyõz, hogy valójában akar engem, csak mégis ellen áll, bár az okát nem tudom.
- Talán tényleg hülye vagyok, hogy kitartók melletted pedig sok gonoszságot csináltál, de azt is tudom, hogy azért, hogy elüldözzél. Szerintem még a srácot és azért hívtad, hogy talán emiatt elmegyek, de nem jött be. Családomnál is ezért csináltad a botrányt igaz? Gondoltad, ha magamtól nem akkor majd az apám eltilt tõled és bejött és haragudtam rád, de nagyon hiányoztál és semmi se ment nélküled, ezért eljöttem, mert nélküled üres az életem még ha csak alig ismerlek még. Többet akarok tudni rólad és közelebb kerülni hozzád, mint akkor este. Pont utána csináltad a balhét is. Megmondtam, hogy tudom ez csak az álcád és ebben Ryu is megerõsített és a múltkor este is erre bizonyíték. Az ember egy sima rémálomtól nem borul ki annyira, mint te. Valami szörnyû dolog történt a múltadba. – adom ki magamból minden gondolatom.
- Fejezd be. – remeg meg.
- Nem fogom. Most végig hallgatsz. Tehetsz bármit. Beszélhetsz velem csúnyán, porig alázhatsz mindenki elõtt akkor se foglak magadra hagyni. Tudod te jól hiába próbálkozol semmit nem fogsz elérni vele. Tudod mit? Kettõnk közül te vagy az aki fél igazán. Félsz magadhoz közel engedni pedig én szeretlek téged egyre jobban még senki iránt nem éreztem így. – folytatom megállás nélkül, pedig érezhetném, hogy ez már túl sok neki így egyszerre, de mint mindig, most sem tudok megálljt parancsolni nyelvemnek.
- Fogd már be. – kezd el hátrálni, de nem hagyom abba.
- Akashi miért nem hagyod, hogy segítsek? Oké nem ismersz olyan régóta én tudom, de bízhatsz bennem kérlek enged, hogy bizonyítsak. Én csak szeretni akarlak, és nem akarom, hogy magányos legyél. Nem csak én vagyok itt hanem Ryu is. Nem kell egyedül cipelned azt terhet ami így nyomaszt. Látom rajtad, hogy a lelked a szíved is szeretetért kiállt. – egyre jobban kiakad, mintha elméje kezdené megadni magát.
- Nem hallgatom ezt tovább. – el akar menni, de én azt akarom, hogy végig hallgasson, ezért megragadom karját.
- Meddig akarsz még menekülni? Meddig? Most is látszik, hogy legszívesebben már szinte sírnál. Elõttem nem mûködik az álcád. Fõleg az álmod után. Olyan voltál utána, mint egy sérült kisfiú aki csak egy ölelésre vár. Te voltál, aki bújt hozzám remegve nem én. – vágok hozzá minden tényt, mikor hirtelen megragadja nyakam és durván a falnak vág. Majd kiszakad a tüdõm és rettegve nézek rá. Próbálom lefejteni ujjait, de nem tudom és a levegõm is fogytán van. Nem szorítja túl erõsen, de levegõt akkor sem enged be túl sokat.
- FOGD MÁR BE!! NEM TUDSZ TE SEMMIT RÓLAM AZ ÉGVILÁGON!! ÁTLÁTSZ AZ ÁLARCOMON, NA ÉS AKKOR MI A FASZ VAN??? ATTÓL MÉG NEM ISMERSZ NEM TUDOD MI TÖRTÉNT VELEM SZÓVAL KURVÁRA FOGD BE – végül elengedi nyakam és elrohan. Lecsusszanok a fal mentén és torkom fogva igyekszem levegõhöz jutni. Nagyon megrémít ez az agresszív megnyilvánulás, de nem csak ez a bajom. Haragszom magamra, amiért kiprovokáltam és nem hagytam békén. Lassan felállok és besétálva a nappaliba ülök le a kanapéra. Várom, hogy hazajöjjön, mert lehet, hogy megrémültem az imént, de azért annyira nem félek tõle, hogy elmenjek. Jó darabig várok, mire végre megjön és mikor meglátom felpattanva helyemrõl nézek rá.
- De jó, hogy visszajöttél aggódtam érted. – még félek kicsit a fojtogatás miatt, de tényleg aggódtam.
- Egyedül kellett lennem. Én sajnálom, amit tettem nagyon. Nem akartalak így bántani, de nagyon felbosszantottál persze tudom nem mentség, de elborult az agyam. A múltam nagyon érzékeny téma és igen igazad van menekülök és félek sõt így gyáva is vagyok. Az a legijesztõbb, hogy te ilyen hamar átláttál rajtam és még szerelmes is vagy belém. Miért? Szemét voltam veled nem is egyszer és oké tudod, hogy ez egyrészrõl egy álca, de akkor se magyarázat. Miért én kellek neked? Bárkit találhatnál, aki boldoggá tesz és te õt. – figyelmesen hallgatom, de még mielõtt válaszolhatnék megölel. Egy kicsit megremegek a hirtelen mozdulattól, de végül hozzá símulok, mert imádok a közelében lenni. Ugy érzi õ nem szerethetõ, mert bunkó álcája mögé bújik, csak azt nem veszi észre, hogy pont ezt érzem segélykiáltásnak. Mintha azt ordítaná. Ellöklek magamtól takarodj, de szükségem van a szeretetre.
- Rosszkor találkoztunk rossz idõben, ha elõbb ismerlek meg akkor talán együtt lennék, de nem így történt. Kérlek menj haza a családodhoz. Miattam ne tedd ezt magaddal elõtted az élet és a suli is fontos. A családod is nagyon rendes szerencsés vagy velük. – folytatja és igyekszem nem rosszat szólni, nehogy újra kiakadjon, de ez beér egy szerelmi vallomással. Mégsem értem õt. Hiszen akar engem, érzem és ezt is állítja, akkor mégis miért lök el ilyen hevesen? 
- Sajnálom, amit ott rendeztem igen csak azért csináltam, hátha így nem látlak többé, de te makacs vagy. – igen a jelenet a családomnál, az nagyon nem volt szép és azért haragudtam is, de tudtam, hogy ezzel is csak engem akar elüldözni. Lassan mindent bevall, amit gondolok. Elenged és arcom a kezei közé fogva kémleli tekintetem. Mennyire szeretem a szemeit. Kedvességet és bánatot sugároznak.
– Te egy nagyon különleges fiú vagy, de én csak bántani foglak és már nem akarlak, ezért kérlek menj el és próbálj elfelejteni. – hangja könyörgõ, én mégis megint csak azt hallom ki, hogy velem akar lenni, ezért megint nem értem miért mond ilyeneket. Milyen egyszerû lenne a szívére hallgatni és nem folyton olyanon agyalni ami még meg sem történt.
- Kérlek...- suttogja és ismét megölel. Annyira jó a karjában és tényleg nem tudom, hogy mitévõ legyek. Általában mindig minden olyan világosan egyértelmû számomra, de most könyörög, és nem azért, hogy maradjak. El akar küldeni, kétségbeesetten próbál eltaszítani és mivel a durva változat nem jön be, most kedvességgel próbál hatni rám.
- Aka… sajnálom, hogy kiakadtam és túlzásba estem az erkélyen. Olyanokat vágtam hozzád, amivel szemmel láthatóan nagyon felzaklattalak, de hidd el nem állt szándékomban… Kérlek ne lökj el magadtól. Én nélküled elfogyok akár a hold… Ez a nap volt jó ideje a legjobb napom. Veled lakhatok és láthatlak minden nap… Nekem nem kell, hogy lefeküdj vele. – vállok el tõle és megsimogatom arcát.
- Szeretném persze. Mindig veled szeretnék lenni, de nem minden áron. Nincsenek nagy elvárásaim veled szemben, pont elég az amit nyújtani tudsz… - leültetem és homlokon csókolom.
- Szeretlek. Mindig szeretni foglak és, ha nem vagy képes egy fedél alatt élni velem, akkor elmegyek amit találok egy másik lakást, de a családomhoz nem megyek vissza, mert azzal elismerném, hogy apámnak igaza volt, mikor egy senkiházi, trógernek állított be. Te nem vagy az… - csóválom meg határozottan a fejem, majd elmosolyodva nyelem vissza könnyeim.
- Mi lenne, ha elfelejtenénk ami ma este történt és késztenék gyorsan egy finom kókuszkrémes pitét… Nagyon finom a pitém… - mondom kedvesen és felállva kisétálok a konyhába. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy ki akar rakni és csak remélhetem, hogy mikor kész leszek a pitével már õ sem fogja megemlíteni ezt az elköltözés dolgot. Persze belül nagyon sajog, hogy így valószínûleg nem lehetek már vele, de azt is tudom, hogy ne fogom feladni, legfeljebb nem nyomulok, csak a közelében tartózkodom amíg készen nem lesz, hogy elmondja mitõl vonakodik ennyire egy kapcsolattól. A pite elég gyorsan elkészül, és még forrón felvágom, de mire kiérek vele Akához õ már nagyban alszik. Elmosolyodom és lerakom a sütit az asztalra. Kimerítette ez a kiborulás. Elõveszek egy plédet és betakargatva simogatom meg a hátát.
- Szeretlek… legalább a barátod had lehessek… - suttogom, majd adok egy puszik fejére és visszavonulok szobámba. Persze aludni nem tudok, csak álmatlanul forgolódom és közben végig Aklával álmodom.  Másnap reggel, akár a mosott szar mászom ki az ágyból és csukott szemmel kászálódom ki a fürdõig, hogy felébresszem magam. Aka már nincs a lakásban, így felöltözöm és elmegyek a suliba. Kicsit félek a találkozástól, hisz nem tudtunk megbeszélni nagyon semmit és õ nem bólintott rá, hogy maradhatok, ezért a suliban sem tudok másra gondolni. Mikor vége van, elindulok a szalonba, de a suli elõtt vár rám valaki. Az a srác tegnapról. Mégis, honnan tudja, hogy hova járok? Gondolkodom el, mikor integetni kezd felém. Elõször megfordul a fejemben, hogy ez nem nekem szól, ezért a hátam mögé pillantok, de rá kell jönnöm, hogy bizony nekem integet. Oda is jön hozzám, széles vigyorral a képén.
- Mayama, micsoda kellemes meglepetés…
- Kaito igaz? Hogy kerülsz ide? – meglepetés? Ezek szerint nem miattam van itt, ez megnyugtat így halványan elmosolyodom.
- Igen, megsértõdtem volna ha nem emlékszel a nevemre. Amúgy a húgom itt tanul és érte jöttem. Furcsa, hogy még sosem találkoztunk, mivel minden szerdán én jövök érte.
- Oh én értem. Ez azért van, mert ma kaptam egy kis büntetést figyelmetlenség miatt, így egy órával tovább kellett bent maradnom… - magyarázom meg mire elkuncogja magát. Nem értem mi olyan vicces a büntetésemben én nem örülök neki annyira, mivel így késõbb találkozom Akával.
- Ezek szerint egy büntetésnek köszönhetem, hogy újra összefuthattunk? Tudod nekem nagyon nem volt kedvem lelépni tegnap, mert nagyon megfogtál és szívesen megismernélek… - fejti ki, mire csak furán nézek rá.
- Nézd, biztos rendes vagy meg minden, de én Akát szeretem és nincs esélye másnak nálam… ez biztos. Ne is próbálkozz légy szíves… - nézek rá komolyan. Felsóhajt lemondóan, de elmosolyodik.
- Oké, felfogtam, de azért a barátság ellen nem lehet kifogásod igaz? Aka megkaphatatlan ez tény és én a közeledben szeretnék lenni, ha erre rájönnél. Ez nem kötelez semmire, sõt semmit sem jelent, csak egy halovány esély… - ezzel a szöveggel nem is tudok vitatkozni, hisz én így állok Akával, vagyis nem hiszem, hogy szerelmes lenne belém ez a srác, de én is csak esélyt akarok, no meg, hogy ne utasítson el teljesen.
- Rendben… Barátok… - mosolyodom el.
- De most mennem kell, már így is késésben vagyok … - köszönök el és már rohanok is a szalonba, még egy apró kitérõút testek, hogy délutáni kávét vigyek a fiúknak. Beérve Aka épp dolgozik így csak Ryuval tudok beszélni hirtelen.
- Szia… bocsánat, hogy késtem, de büntetést kaptam, viszont hoztam kávét… Aka hogy van?- érdeklõdöm, mert nagyon parázom, hogy hogyan fog viszonyulni hozzám.
- Kávé az isteni, már alig állok a lábamon. J sok vendég volt ma, de amint mondtam a suli az elsõ. Akával nincs semmi, mogorva és bunkó mint rendesen, ez normálisnak mondható nála. Történt esetleg valami tegnap, hogy ilyesmit kérdezel? Netán összegabajodtatok? – kérdezi kíváncsian és rám kacsint. Na igen Ryu mint mindig most is adja a formáját, de én nem akarom Akát kibeszélni így csak megrázom a fejem.
- Nem semmi, csak érdekel… Megyek dolgozni… - teszem még hozzá és azonnal munkába is állok, de beviszem elõtte a kávét Akának.
- Szia… Büntit kaptam ezért késtem, de hoztam kávét… Lerakom ide, majd ha lesz idõd… - Fel sem néz a munkából, csak biccent.
- Szia… oké, majd megiszom… - mondjuk ez a válasz elég semmit mondó, de nem is elutasító, talán reménykedhetek, hogy átgondolta és ad esélyt legalább a barátságunknak. Elmosolyodom és kimegyek dolgozni. A nap hátralevõ részében nem is találkozunk, de hazafelé már együtt megyünk. Kicsit szótlan vagyok, mivel nem tudom, hogyan álljak hozzá, de most az is elég, hogy mellette lehetek. Hazaérve azonnal vacsorát készítek és megterítve összeszedem minden bátorságom, hogy beszéljek Akával, de akkor csöngetnek és Aka kimegy ajtót nyitni. Én ia a háta mögött állok és meglepõdve nézem, hogy Kaito az.
- Te meg mit akarsz? – kérdezi Aka.
- Már mondtam, nincs hármas…
- Nem hozzád jöttem, hanem Mayamához és hozzá is csak egy pillanatra, nem akarom zavarni becses köreid drága Akashi. – vigyorodik el gúnyosan, majd felém fordul. Eléggé meg vagyok lepve, de figyelek rá.
- Szia… Mit szeretnél tõlem?
- Csak van egy szabad jegyem az operába és már mindenkit végig kérdeztem, de senki sem mûértõ és szinte büntetésnek érezték a kérdést… Te vagy az utolsó mencsváram… Plíííz… - néz rám hatalmas szemekkel, mire Aka igencsak furcsán néz ránk.
- Mióta vagytok ti ilyen jóban? – érdeklõdik.
- Nem vagyunk, csak összefutottunk az iskolánál és megbeszéltük, hogy amolyan barátság legyen köztünk, de nem gondoltam, hogy ma este még látni fogom… - magyarázkodom Akának, aki felhúzza szemöldökét.
- Kaito, bocsánat, de azt hiszem ez túlzás lenne, hisz alig ismerjük egymást és… - próbálnám finoman visszautasítani, de Aka megelõz.
 - Miért nem mész el vele? Biztos jól éreznéd magad… Vagy tudod mit jobb ötletem van, akár hozzá is költözhetsz, mert olyan jól tudsz barátkozni, az új helyzetek sem okoznak neked gondot és mindenkit a szívedbe zársz… - gúnyolódik.
- Mégis mi a bajod Aka? Nem tettem semmi rosszat, és te úgy beszélsz velem, mintha valami veszett bûnöm lenne… - nézek rá kétségbeesetten. Ez most nagyon nem jön jól, hisz amúgy is olyan törékeny a kettõnk közt fennálló viszony.
- Na jó srácok fejezzétek be… Nem szart keverni jöttem, csak egy kérdés volt… - rázza meg fejét.
- Maya, ha meggondolod magad a másik épület 3/4 –es lakásban megtalálsz… - int és azonnal le is lép. Aka becsapja az ajtót és csak néz engem. Nem értem õt, de komolyan, tegnap még ki akart rakni, most meg kiakad amiért szóba állok valakivel? Ez a nézés pedig, mintha megcsaltam volna. Egyre jobban kiakadok lelkileg és megint csak arra tudok gondolni, hogy féltékeny. Persze tudom, hogy megint el fog utasítani, ha közel akarok kerülni hozz ami kezd teljesen kiakasztani. Már képtelen vagyok normálisan gondolkodni, vagy reálisan. Valahogy az értelem megszûnik számomra Aka közelében. Lehet, hogy ez normális egy szerelmes embernél, de nekem nagyon új.
- Le szarom kivel barátkozol, de ez a srácv nem jobb nálam, sõt… Egy igazi ribanc és csak a baszás érdekli… Téged is csak meg akar baszni és kihasználni! – förmed rám. Most komolyan, talán aggódik. Nem vagyok kisgyerek. Csendben hallgatom kioktatáésát, hogy mégis milyen emberekkel kellene barátkoznom és közben egyre jobban gyülemlik fel bennem egy veszett érzés. Hirtelen felindulásból képen törlöm, hogy hallgasson már végre el. Ez szemmel láthatóan meglepi, hisz agresszív megnyilvánulásom eddig még nem volt felé, de most engem akaszt ki teljesen.
- Ne akard megmondani, hogy kivel barátkozzam és kivel nem. Te folyton elutasítassz és megalázol ahol csak tudsz, hogy végre lekopjak rólad, most meg megmondanád, hogy mi lenne a legjobb nekem? Képzel magam is el tudom dönteni kivel barátkozzam é kivel nem. Pontosan tudom, hogy meg akar dugni engem, de tudod mit õ legalább akar engem. Azt mondod olyan mint te? Ez kizárt? Ez kizárt nem lehet olyan mint te, mert érzem, hogy õt egy kicsit sem akarom, teged viszont minden porcikám akar. Szeretlek, de te csak azt tudod szajklózni, hogy csak bánatot okoznál nekem. Van erre egy jó mondás, ha nem akarsz bántani ne tedd, de ha már megteszed, ne alázd meg az áldozatod azzal, hogy utána sajnálkozol. Sosem kértem a sajnálatodból, vagy az aggodalmadból, csak annyit kértem, hogy hagyd, had szeresselek… Hát tényleg olyan kibaszott nehéz lenne hagyni,. hogy a szeretetem neked adjam?? – Remegek az idegtõl és folyni kezdenek könnyem. Annyira ideges vagyok és fáj mindenem, de leginkább a lelkem. Tény, hogy régen boldog és kiegyensúlyozott emberke voltam, de most csak egy megtört senkinek érzem magam, aki olyan busz után fut, ami nem akarja fölvenni.
- Mayama… Állítsd le magad és gondolkodj reálisan… .- próbál tovább magyarázni, de látom rajta, hogy újra és újra csak ugyan azt akarja mondani, hogy õ mennyire rossz döntés a részemrõl, ezt pedig semmi kedvem végig hallgatni. Mélyet sóhajtok és felkapva kabátom rohanok ki az épületbõl. Még hallom, hogy kiabál utánam, de hála az edzéseknek elég gyors vagyok, hogy pillanatok alatt eltûnjek a sötét éjszakában, így bottal ütheti nyomom. Azonnal Ryuhoz megyek, mivel nem sok hely van ahol most befogadnának, amíg endesen kibõgöm magam, ráadásul az utcán a járókelõk megbámulnak és nem szeretem, ha gyengének és balféknek látnak az emberek .Ryu persze zokszó nélkül fogad magához és mivel iszonyat nagy bánatom van, kiadok magamból mindent. Õ úgy is kiszedné, még akkor is ha nem akarom, de most nem kell erõlködni mivel dõl belõlem a panasz áradat. Mikor már kezdek lenyugodni Ryu elküld fürdeni, hogy kicsit lenyugodjak és mikor kijövök beszél valakivel. Mint kiderül Aka az ls Ryu nyugodt lelkiismerettel mondja, hogy nem vagyok nála, majd letéve a telefont megölel.
- Semmi baj.
- Miért hazudtál?
- Had egye a penész, talán rájön, hogy mekkora marha és gondolom, most kicsit sem akarsz beszélni vele.
- Hát nem, de azt sem akarom, hogy miattam eméssze magát… - Bújok Ryuhoz. Még jó darabig beszélgetünk, majd a kanapén szépen elnyom az álom. Másnap kopogásra ébredek, de nem az elõszobában vagyok, így Ryu nyit ajtót. Aka az és kétségbeesetten panaszkodik, hogy sehol sem talált meg, és egész éjjel a várost rótta.

- Nem kell beszélned róla, és gonoszkodnod sem kell… egyáltalán ne mondj semmit… teljesen át vagy fagyva, csak fel akarlak melegíteni… A végén megbetegszel… - megborzongok, ahogyan hozzám simul. Nem értem tényleg mit akar tõlem. Oké látja rajtam, hogy valamit titkolok, de más akkor se tûrné el ezt a viselkedést ami érthetõ. Nem tudom mit tehetnék, hogy lekopjon rólam.

- Bármi a baj, most nincs itt, már elmúlt.. csak hagyd, hogy kicsit közel legyek hozzád… Ha jól esik, azt teszel velem, ami csak jól esik.. – igen elmúlt szószerint. Kiveszi a cigimet, amitõl máskor harapnék, de most nem teszem. Lepillantok rá és nem is rejtem el most az érzéseim nem is menne most. Magamhoz ölelem végül, hiszen erre van szükségem. Felemelem, majd megcsókolom, de most teljesen másképpen most gyengéd vagyok. Bemegyek vele majd az ágyra fektettem én meg rá. Lefekszünk ismét, de ez most nem sex, hanem szeretkezés és még ilyet senkivel se csináltam. Utána nyugodtabb vagyok és hozzábújva elalszok, pedig ilyenkor sose tudok visszaaludni, de most hogy itt van mellettem sikerül és egészen reggelig nem ébredek fel. Persze mikor kinyitom, a szemem még mindig ölelem és bújik hozzám és akkor eszembe is jut mi is történt. Rögtön kipattanok és konyhába megyek. Kivagyok, hogy mit is tettem az este most biztos még jobban fog nyomulni, hiszen most tapasztalhatta, hogy jól gondolta, hogy van egy másik énem. Csinálok egy kávét majd öntök magamnak és kimegyek az erkélyre rágyújtani. Legrosszabb az, hogy tényleg olyan jó volt vele. Rég éreztem már ilyen nyugalmat fõleg a rémálom után, de akkor se engedhetek neki. Elmélkedésem õ zavarja meg.

- Tessék, ezzel gyakorolj, hogy formában legyél… A segged olyan szûk, hogy fizikai fájdalmat okoz, rendesen megbaszni téged. – fokozom még a dolgokat és meg is lesz a várt hatás, ami érthetõ fordított esetben én is így tennék. 

- Apa kérlek hallgass meg. – tovább próbálkozik, pedig vehetné már végre a lapot. Felállok, és még mindig vigyorgok még jó, hogy ilyen jó színész vagyok.

- Legyen. Téged foglak megdugni Mayama – leheli fülembe. A hátamon, borzongás fut végig, ami kicsit a rémülettõl és a vágytól keletkezik. Gyomrom megremeg, de én magam is.

– Viszont ezek után ne merj nekem nyafogni. Nagyon felbosszantottál szóval biztos lehetsz benne, hogy holnap nem fogsz lábra állni. – megfenyeget és fülembe harap. Nem nagyon tudom, mibe is másztam bele, de egyben még mindig biztos vagyok. Vele akarok lenni, és ha ennek az az ára, hogy minden nap felbosszantsam, és lekoptassam róla, az éppen aktuális kiszemeltet akkor megteszem.

- Nem fogok eddig se tettem – suttogom csillogó tekintettel. Minden vágyam, hogy engem vigyen haza, hogy engem válasszon.

- Ostoba vagy remélem tudod – markol fenekembe. Talán tényleg ostoba vagyok, de ez van, az érzéseim ellen nem tudok tenni, sosem tudtam, és ez az érzés túl erõs ahhoz, hogy irányítsam, bármilyen szinten.

- Azért mert meg akarlak ismerni és nem engedem, hogy elüldözzél magadtól? Mert akkor lehet. – mosolygom édesen és ajkaira tapadok. Annyira szeretem csókolni és ölelni, még akkor is, ha ennyire durva pokróc velem.

- Pontosan azért. – harap ajkamba és egyre vadabbul csókol. Szinte majd felfal. Érzem, hogy nagyon izgatott, ami talán méreggel is párosul, hisz nagyon durván markolássza fenekem és elég idegesen int le egy taxit.

 – Nem elég, hogy felidegeltél még a farkam is áll emiatt. – nyomja nekem, kõ kemény merevedését. Elmosolyodom és igyekszem kicsit fölvenni vad stílusát, nem akarom, hogy

- Ahh ezt bóknak veszem. – nyögök fel kéjesen és még jobban hozzá simulok. Hangom elnyeli a hideg éjszaka, zaja.

- Kis kéjenc. – vigyorodik el, kicsit félelmetesen. Ismét megborzongok, és mikor megérkezik a taxi, úgy ránt be magához, akár egy rongybabát. Nem ellenkezem. Készségesen tapadok ajkaihoz és ülök ölébe. Karom nyaka köré fonom és tarkóját simogatva csókolom tovább. Zavarban vagyok, nagyon is, mert magamon érzem a taxis szemeit. - Ugye tudod, hogy egy taxiba vagyunk? – suttogom zavartan és még jobban hozzá bújok, hogy ne a taxis tekintetét érezzem, hanem csak és kizárólag õt. Persze ez nagyon nehéz.

- Ohh tényleg? Fel se tûnt. – esik nyakamnak, elég vaduul, és bár nem látom, érzem szép foltokat okoz rajta. Ezt vajon, hogy magyarázom meg apámnak? Mindegy, igyekszem nem erre koncentrálni, mikor hirtelen a számba tolja ujjait. – Nyálazd be õket. – igen zavarba ejtõen beszél, de persze megteszem. – Ezaz mintha a farkam lenne. – egyre jobban zavarban vagyok, és mikor kihúzza ujjait, majd nadrágomba kezd matatni, kicsit megugrom ölébe, hisz ez mégis egy nyilvános taxi, egy perverz sofõrrel. Bár lehet, csak én képzelem be magamnak a zavarom miatt.- Akashi ezt nem kéne. – remegek meg.

- Ellent mondasz nekem? Akkor haza is mehetsz. – morog rám dühösen, ami teljesen jogos, hisz én mondtam, hogy bármit megteszek, csak engem vigyen haza. Persze tudom, a határaim feszegeti.

- Nem. Nem akarok bocsánat. Csináld csak. – bújok hozz, és inkább befogom a szám. Már annyira közel vagyok, hozzá, hogy ha ennél közelebb kerülnék már én lennék õ benne, vagy széttörném csontjait. Szerencsére annyira nem vagyok erõs.

- Helyes válasz. – simogatni kezd, bejáratomhoz érve, egy ujját mélyen feltolja, amitõl fájdalmas nyögés hagyná el ajkaim, de egy forró csókkal tapasztja be. – Annyira szûk vagy. – harap ajkaimra, miközben vadul izgatja gyönyörpontom. Teljesen kivagyok, és nem bírom visszafogni hangom. Csókjába bele-bele nyögök és testem egyre többször remeg meg. Mikor még egy ujját megérzem, teljesen kipirulok, és hangom még intenzívebbre vált.

- Évezed igaz kicsike? Olyan nedves vagy már. Ki gondolta volna, hogy ilyen kis ribanc vagy. – vigyorog rám, kissé gonoszan. Próbál kikészíteni, nagyon jól tudom, mit akar ezzel elérni, de hiába én amit egyszer eldöntök, az úgy is lesz.

- Ahhh nem vagyok….. ahh miattad van… - nyögdécselem, teljesen elgyengült tekintettel. Már a határomon vagyok, és ha ez így megy tovább, ujjaitól fogok elélvezni, de akkor hirtelen kiúzódik belõlem.

- Miért hagytad abba? – kérdezem csalódottan és igen kipirult pofival. Alig kapok levegõt, és már tényleg nem érdekel ki mit gondol róla. Akarom õt, magamban akarom tudni, hogy a karjai közt élvezzek el.

- Mert megérkeztünk cicám, de ne aggódj mindjárt megkapod a farkam. – megcsókol, és kiránt a kocsiból, majd egy gyors fizetéssel,m már csörtet is fel a lakására, ahol a falnak préselve nyakam kezdi harapdálni. Kellemes borzongás fut keresztül testemen, ahogy fülembe suttog. Bármit megadnék neki, szó szerint bármit. – A farkam már majd szétdurran. – lihegi , akár egy éhes vadállat. Nagyon jól esnek szavai, még akkor is, ha ez csak a kiéhezettsége, és valószínûleg a másik srácnak is hasonlókat suttogna, ha õ lenne itt, de én vagyok itt, és ez szörnyen boldoggá tesz. Letólja nadrágom és egy mozdulattal hatol belém. Hangosan nyögök fel és megtámaszkodom a falon, hogy ne essek össze. – Ahhh de rohadt szûk vagy isteni. – nyög fel és azonnal mozogni kezdem. Kicsit sem kímél, de nem is várom el tõle, ez pont az amire számítottam, és kicsit sem áll szándékomban nyafogni miatta, még akkor sem, ha úgy érzem, mindjárt ketté szakít.

- Ahhh Akashii. – remeg meg testem, minden apró põorcikája. – Ahhh mond mit tegyek…. hogy jobb legyen? – pillantok hátra. Tekintetembõl lesüt, hogy mennyire fáj, és élvezem egyszerre, de ez nem számít, én õt akarom kielégíteni, és boldoggá tenni, kerüljön bármibe.

- Nyomd ki jobban fenekd…. ahhh szoríts a farkamra és mozogj te is. – igyekszem úgy tenni, ahogy kéri, vagy inkább követeli, mert hangja követelõdzõ. Kinyomom fenekem és bár nem vagyok benne biztos, hogy sikerül, rászorítva tagjára, mozgatni kezdem csípõm. Testembe erõteljes fájdalom hasít, amire nem figyelek, és igyekszem az élvezetre koncentrálni.

.- Ahhh igen így…… ne hagyd abba. – egyre vadabb, és sokkal intenzívebb mint legutóbb, amit hangom ad vissza a legjobban. Hangosan nyögdécselek, pláne mikor mellbimbóm kezdi izgatni. Sokáig és sokat szeretkezünk, rengetegszer élvezek el és kezdek hozzá szokni vad és durva stílusához. Persze felmerül bennem, hogy vajon van e neki, egy finomabb énje, amit nekem biztos nem fog megmutatni. Most megelégszem ezzel is, bármivel, amit nyújtani tud, vagy képes. Fürdés közben is elkap egy fordulóra, és nagyon meglepõnek érzem, hogy ennyire kívánja a sexet. Én már a felénél úgy éreztem lassan össze esem, és mire kijövünk a fürdõbõl, már jártányi erõm sincs. Ha most hazaküld, lehet a parkban töltöm az éjszakát, mert mozdulni is alig bírok.

- Itt aludhatsz, de ne merj hozzám bújni. – ezek a szavak megnyugtatnak, és nagyon boldoggá tesznek. Persze ott van bennem, az a kis huncut gyerek aki nem bírja megállni szó nélkül, hogy álmomban bizony mocorogni szoktam. Befekszem, vagy inkább bedõlök az ágyba mellé és felé fordulva édesen kuncogom egyet. Erõm alig van, de ezt nem állhatom meg.

- Hát, de ha álmomba hozzád bújok arról nem tehetek.  Remélem sok ilyen esténk lesz még. – suttogom, erõtlenül, és szinte azonnal be is alszom. Jó mélyen, hisz semmi erõm sincs. Az éjszaka közepén egy édes álomból riadok, valaki éktelenül kiabál és vergõdik. Felpattanok és oldalra nézve látom hogy Aka az. Megpróbálom felébreszteni, mikor egy nagy kiáltással ül fel az ágyon. Verejtékben úszik, és nyílván valóan szörnyen rosszat álmodott.

- NEEEE.

- Akashi. Mi történt? Csurom víz vagy. Mit álmodtál? – kérdésemre nem válaszol, csak rám néz, és kipattan az ágyból, majd gyors léptekkel vonul be a fürdõbe, és magára zárja az ajtót. Utána megyek, vagyis mennék, de hirtelen nem engedelmeskednek lábaim. Kell némi idõ, hogy össze vakarjam magam, és a fürdõhöz sétáljak. Hallom a víz csobogását. Nagyon aggódom érte, és nem értem li lehetett ilyen félelmetes, vagy szörnyû, ami így kikészítette õt.

- Akashi. – kopogok, be és megkísérlem kinyitni az ajtót, de kulcsra van zárva. – Kérlek engedj be. Aggódom érted. – hangom teli aggodalommal. Be szeretnék jutni hozzá, hogy megölelve biztosítsam arról, hogy nincs egyedül és nincs semmi baj, legalábbis, most biztos nincs.

- Menj el…. egyedül akarok lenni.. kifizetetem a taxid, de menj el…. kérlek. – hangja, most nem bunkó, és arrogáns, sokkal inkább, könyörgõ, és rettegõ. Nem akarom õt magára hagyni, ilyen állapotban, így eszemben sincs elmenni.

- Nem akarlak így magadra hagyni. – leülök az ajtó mellé, és várok. Makacs vagyok mint mindig, de most nem azért mint általában. Hiába mondja, hogy menjek el, a hangja másra utal. Szüksége van valakire, és én vagyok itt, ezért nem fogom magára hagyni. Jó darabig ücsörgöm és mivel kezd megfájdulni fenekem inkább felállok. Szinte ezzel egy idõben a zuhany elhalkul és eláll, majd Aka jelenik meg az ajtóban, és éppen csak rám nézve viharzik ki az erkélyre, hogy rágyújtson. Figyelem, ahogy lelkileg teljesen ki van készülve, ezért meg persze, mert ezt akarom sétálok oda mögé, és megölelem õt. Kezem mellkasára siklik és fejem hátára hajtom. Jég hideg a teste. Te jó ég, meg akar betegedni? Mi történhetett vele, ami ennyire kikészítette? Gondolkodom el, mikor hirtelen megfordul és eltol magától.

- Azt mondtam menj haza… Nincs szükségem rád, untatsz és idegesítessz… Mondtam, hogy ne ölelgess… mégis mit vársz most tõlem? … Azt hiszed mert kicsit kivagyok, most már máshogy állok hozzád? Csak baszásra tartalak itt, nem másra… - ripakodik rám. Annyira agresszív, pedig én nem tettem ellene semmit. Közelebb lépek hozzá, mit sem törõdve durva arckifejezésével. Megsimogatom arcát.

- Nem kell beszélned róla, és gonoszkodnod sem kell… egyáltalán ne mondj semmit… teljesen át vagy fagyva, csak fel akarlak melegíteni… A végén megbetegszel… - húzom szét köpenyét és mellkasához simulva fejem ráhajtom, majd hátát simogatva igyekszem a legtöbb hõt átadni neki. Az én testem szinte lángol, kellemes meleget árasztva át testébe.

- Bármi a baj, most nincs itt, már elmúlt.. csak hagyd, hogy kicsit közel legyek hozzád… Ha jól esik, azt teszel velem ami csak jól esik.. – szeretném megnyugtatni, de ha ez nem is megy, legalább felmelegíteni. Kiveszem a cigit a kezébõl és elnyomom, majd lassan megindulok vele a szoba felé, persze el nem válnék tõle egy pillanatra sem. Lenéz rám és arckifejezése, annyira sebezhetõvé válik. Megölel és fenekem alá rakva kezét felemelve ajkaimhoz tapad. Eldõlünk az ágyon. Lábaim dereka köré fonom és simogatva bújok hozzá. Most tapasztalok tõle elõször gyöngédséget és azt a ragaszkodás félét, hogy ne engedjem el, csak öleljem és ûzzem el minden kételyét és bánatát. Hát én ezt teszem. Ölelem, csókolom és bújok hozzá, akár egy kiscica. Csodálatosat szeretkezünk, és a végére sem enged el, vagy lök, el mint általában, csak bújik és ölel. Csendben vagyunk és sem szólok egy szót sem. Fölösleges, érzem, csak a közelség kell neki. Szépen lassan álomba cirógatom és figyelem ahogy szuszog. Tudni szeretném mi történt vele a múltban, ami ennyire kikészítette, de persze kérdezgetni nem fogom. Viszont most már érzem, hogy ez az egész ellenállás emiatt lehet. Így nem velem van a baj, hanem vele. Ez csak megerõsít, és még intenzívebben mellette akarok lenni. Ahogy nézem, nyugodt szuszogásáét, felfedezek a kezén, egy addig nem észlelt tetoválást.

- Ez mi? – suttogom magamnak. Nagyon furcsa, mert csak egy monogramnak néz ki, ami nem éppen szokványos. Elgondolkodom, hogy mi lehet ez valójában, de úgy döntök, fölösleges agyalni, majd rákérdezek nála, ha jobb kedvében lesz. Visszafekszem ölelésébe, és mellkasára teszem fejem, majd szépen lassan álomba szenderülök. Gondolatok kavarognak a fejemben, így ismét álmodom, de mint mindig, most is csupa jó dologról. Nem jellemzõ rám a rémálom, talán mert mindent annyira derûsen tudok felfogni. Másnap reggel ismét arra ébredek,. hogy nem fekszik mellettem senki. Álmoskásan ülök fel az ágyon és tekintetemmel õt keresem, de sehol sem látom. Kikászálódom az ágyból és egy lepedõt magamra terítve indulok a keresésére. A lakás nem túl nagy, ezért sok helyen nem lehet. Az erkélyen bukkanok rá és szemeim dörzsölve megyek ki mellé.

- Szia… Jó reggelt… - nézek rá, kissé szétcsúszva, mire csak rám néz és felhúzza szemöldökét. Látom rajta, hogy a tegnapi ölelõs és gyámoltalan Aka mára eltûnt és az arrogáns ismét visszatért, de ez legalább azt mutatja, hogy túl van a tegnapi rémálmon.

- Felöltözöm és már itt sem vagyok… - suttogom szomorkásan és bemegyek öltözködni. Alig pár perc alatt el is készülök, de Aka még csak arra sem méltet, hogy bejöjjön elköszönni, így gondolok egyet és benézve a hûtõbe, készítek még egy finom reggelit, majd csak akkor megyek ki hozzá, és hátulról egy puszit nyomok nyakára.

- Megbolondultál? – fordul felém morcosan.

- Nem dehogy… készítettem neked reggelit… Remélem ízleni fog… Most megyek, de örülnék neki, ha holnap eljönnél hozzánk a tesóm szülinapi ünnepségére. Csak a szûk család lesz ott, és szeretnélek bemutatni nekik. – Lerakok mellé, egy cetlit a címemmel. – Nem erõltetem, de várni foglak… - mosolyodom el édesen és intek még egy utolsót, majd azonnal le is lépek. Haza fele menet, még beszaladok Ryuhoz megérdeklõdni, hogy hogyan telt az estélye, de a pillanatból több óra lesz. Még szerencse, hogy szombat van, és nem kell suliban lennem. Elmondom neki, hogy meghívtam a családomhoz Akát, aminek örül de állítása szerint Aka nem fog eljönni. Majd meglátjuk, én bízom benne, és reménykedni csak szabad. Otthon a nap hátralevõ részét olvasással és zenehallgatással töltöm, majd eljön a másnap és a húgom izgatottan rohan be a szobámba. Az ágyamba ugrik és úgy ébreszt, hogy ma az õ napja van. Kimászom az ágyból, és neki látunk készülõdni. Szüleimnek csak annyit mondok, hogy meghívtam egy fiút, akit be szeretnék nekik mutatni, mert fontos számomra, de nem biztos, hogy eljön, és néha kicsit mogorva, ezt ne vegyék magukra. Apám csak morran egyet, de édesanyám izgatottá válik. Na igen, anyukámat kicsit sem zavarja, hogy meleg vagyok, ez apámat is csak az unokák miatt bántja, de megmondtam neki, hogy ettõl még lehet unokája. Már az ebédhez készülõdünk, és csalódottan tapasztalom, hogy Aka nem jön el. Szomorúan ülök le az asztalhoz, mikor csöngetnek. Azonnal pattanok.

- Biztos Aka… Máris jövök… - apám tátott szájjal nézi, ahogy rohangálok, mint egy nem normális. Kitépem a bejárati ajtót és mikor meglátom õt, ahogy unott képpel ácsorogh, legszívesebben a nyakába ugranék, hogy mégis eljött, de vissza fogom magam.

- Szia… Örülök, hogy eljöttél.. – mosolygok édesen.

- Meghívtál, de nem maradok sokáig. – mormogja, mint egy m,egve.

- a lényeg, hogy itt vagy… gyere… - fogom meg kezét és vezetem be családomhoz. Egy gyors bemutatkozás után, már az asztalnál ülünk, persze apám nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen egy csomó mindent Akától, amire csak a szemem forgatom, hogy ezt most minek csinálja, talán engem akar égetni? Aka úgy ahogy válaszolgat, de kedves formáját megõrizve, azért elég távolságtartó. a húgomnak legalább hozott egy csokor virágot, ha már szülinapja van, ez is valami, majd egész hirtelen vált közvetlen ebéd után, még a torta felszolgálás elõtt és elõvesz egy dobozkát.

- Ezt neked hoztam… Ajándék, gondoltam ha már együtt vagyunk, legyen min gyakorolnod. – kuncogja. Nem igazán értem mire céloz, de valamiért rossz elõérzetem támad és nem akarom a szüleim elõtt kibontani a csomagot, de persze nem hagyja ennyiben és kiveszi kezembõl.

- Ki sem bontod? Ezt nagyon nem illik… - csomagolja ki õ maga, és egy hatalmas dildót varázsol elõ a csomagból, amit nemes egyszerûséggel az asztalra rak elém.

- Tessék ezzel gyakorolj, hogy formában legyél… A segged olyan szûk, hogy fizikai fájdalmat okoz, rendesen megbaszni téged. – ettõl a szövegtõl lesápadok, de nem csak én, a húgom csak pislog, és azt sem tudja mi van, de a szüleim sem. Akára nézek, és szemeimben könnyek jelennek meg. Ez túl durva volt még tõle is. Apám feláll és elveszi elõlem a vibrátort, majd húgomra néz.

- Menj fel a szobádba. – nem is ellenkezik, hisz izzik a levegõ. Aka perszue élvezi, vagy legalábbis, ezt lehet leolvasni arcáról. Fülem hegyéig vörösödöm és megpróbálok apámtól bocsánatot kérni.

- Apa… ez … ezt biztos valami viccnek szánta… én.. – csendre int, és érzem ez robbanni fog, pedig nagyon higgadt és kedves apám van. Anyám sem mer megszólalni, most inkább hallgat. – Akashi… ez egy igen furcsa ajándék, és meglehetõsen ízléstelen, nem is lenne ezzel gond, ha nem a családom és a fiam akartad volna megalázni vele… csakhogy tudd a fiam nem ezt érdemli… senkitõl. Még életemben nem mondtam meg neki, hogy kivel barátkozzon és kivel ne, mert jó orra van az emberekhez, viszont most nagyon mellé fogott, vagy ha nem, ez már akkor sem számít. A családom szent és sérthetetlen… Most távozz, Mayama, te pedig ne merj még egyszer találkozni ezzel a férfivel, aki nyílván valóan annyira sem becsül téged, mint körme alatt a piszkot… - fejti ki apám higgadt önuralommal.

- Apa kérlek hallgass meg. – ismét leint, mire Aka elvigyorodik és feláll az asztaltól.

- Igaza van uram… Mayamát semmire sem becsülöm, és magukat sem… te nyámnyila apuci kedvence… hallgass csak rájuk, és tartsd magad távol tõlem… - kuncogja és lazán kisétál a házból. Zokogásba török ki, vigasztalhatatlan vagyok. Napokig ki sem jövök a szobából, apám hét lakat alatt tart és mikor suliba megyek is eljön értem, hogy véletlenül se tudjak összefutni Akával. Szörnyen hiányzik és nagyon bánt amit velem tett, de még mindig szeretem õt, és ez egyre jobban fáj. A versenyeken már nem tudok teljesíteni, mert úgy lefogyok, hogy szinte árnyéka vagyok önmagamnak. Valójában már nem Akára hanem apám makacsságára haragszom, így úgy döntök, hogy elköltözöm otthonról. Egyik nap csak úgy megjelenek Ryunál, hogy még dolgozgatok e nála, mert most, hogy egyedül vagyok, még nagyobb szükségem lenne a melóra. Ryu persze belemegy, így ismét Aka közelében lehetek. Aka rám sem néz, és nem beszél velem egy szót sem, de legalább látom õt, és ez erõt ad.

- Ez könnyû… a szemed. – mégis mi van a szememmel?  

 - A szemeid kedvességet, melegséget és szörnyû magányt sugároznak… Én hiszem, hogy a szem a lélek tükre, és ha ez így van a te lelked csodaszép… Nem akarsz közel engedni magadhoz, ezt látom, csak az okát nem tudom, de õszintén nem is érdekel, mert én közel akarok lenni hozzád. Nincs benned semmi szerethetõ? Kell, hogy legyen, én tudom érzem, mert a gonoszkodásaidtól eltekintve, jó érzés mikor a közelemben vagy… - ez nem lehet. Egy kölyök, aki nem is ismer és tök bunkó vagyok nem láthat át rajtam.

- Szia kiscsillag! Elképesztõen ügyes voltál… Pályacsúcsot dönteni? Nem sok fazont ismerek, aki ilyeneket csinált ennyi idõsen… - felkapja õt hozza a formáját. Nem bírom ki és elmosolyodom. Értem miért nézz rám, de örülök, hogy nem mond semmit amúgy is imád fölöslegesen fecsegni, bár azt tudom a családomról soha nem beszélne és történjen bármi azt a titkot megtartja.

- Aka ilyen, bántani akar téged, szerintem szándékosan csinálja, az a srác nem is olyan, mint az esete… - ismét rólam fecseg. 

- Mert milyen az esete?  Bár mindegy, mert valahogy meg fogom oldani, hogy én töltsem nála az éjszakát. – tudom jól, hogy engem figyel, de nem foglalkozok vele.

- Legyen. Téged foglak megdugni Mayama – lehelem a fülébe. Hangom egyszerre ijesztõ mégis érzéki. – Viszont ezek után ne merj nekem nyafogni. Nagyon felbosszantottál szóval biztos lehetsz benne, hogy holnap nem fogsz lábra állni. – harapók fülébe.

- Nem fogok eddig se tettem – suttogja és a szemei csak úgy csillognak.

- Ostoba vagy remélem tudod – lehelem a fülébe a fenekébe markolok.

- Azért mert meg akarlak ismerni és nem engedem, hogy elüldözzél magadtól? Mert akkor lehet. – mosolyog édesen és az ajkaimra tapad.

- Pontosan azért. – harapók az ajkaira és vadul csókolom. Nem bírom már ki így gyorsban taxit hívok, amíg jön csak falom az ajkait. – Nem elég, hogy felidegeltél még a farkam is áll emiatt. – nyomom neki kemény farkam már.

- Ahh ezt bóknak veszem. – nyög fel és jobban hozzám simul.

- Kis kéjenc. – vigyorgok és megérkezik a taxi. Berántom hátra elmondom a címét és ismét az ajkainak esem és az ölembe rántom. Nagyon nem érdekel a taxis az utca közepén simán megdugnám.

- Ugye tudod, hogy egy taxiba vagyunk? – zavarban van, de mégis hagyja magát. Ez tényleg vicces, hogy bármit megcsinál.

- Ohh tényleg? Fel se tûnt. – vigyorgok és a nyakát veszem kezelésbe igen csak szép foltokat hagyva rajta. – Nyálazd be õket. – nyomom a szájába két ujjam. – Ezaz mintha a farkam lenne. – egyre jobban élvezem a helyzetet. Kihúzom az ujjaim majd a nadrágába nyúlok.

- Akashi ezt nem kéne. – remeg meg picit.

- Ellent mondasz nekem? Akkor haza is mehetsz. – morgok rá. Én is tudok zsarolni nem csak Ryu.

- Nem. Nem akarok bocsánat. Csináld csak. – bújik hozzám még jobban.

- Helyes válasz. – elkezdem simogatni a bejáratát majd az egyik ujjam feldugom mélyen. Fájdalmas hangját csókkal fojtom vissza. – Annyira szûk vagy. – harapok az ajkaira és mozgatni kezdem az ujjam már a gyönyörpontját célozva meg. Egyre keményebb leszek és ha nem érünk haza idõben akkor tuti itt kefélem meg. Még egy ujjam megkapja és vagy a nyakát vagy az ajkait csókolom. Taxis meg se mer szólani szerintem még élvezi is a mûsort.

- Évezed igaz kicsike? Olyan nedves vagy már. Ki gondolta volna, hogy ilyen kis ribanc vagy. – vigyorgok az ujjaim gyorsan mozgattom.

- Ahhh nem vagyok….. ahh miattad van… - nyögdécseli. Annyira édes. Érzem a határon van, de pont akkor érkezünk meg. Kihúzom az ujjaim.

- Miért hagytad abba? – kérdezi csalódottan kába tekintettel.

- Mert megérkeztünk cicám, de ne aggódj mindjárt megkapod a farkam. – gyorsban lekapom még majd fizetek és magam után rántom. Amikor végre a lakásba vagyunk a falnak nyomom, hogy nekem háttal legyen. – A farkam már majd szétdurran. – lehelem sõt már lihegem a fülébe, mint valami fenevad. Letolom a nadrágom és az övét is majd a csípõjére fogva tövig beléhatolok. – Ahhh de rohadt szûk vagy isteni. – nyögöm és rögtön mozogni kezdek.

- Ahhh Akashii. – remeg meg falnak támaszkodik. – Ahhh mond mit tegyek…. hogy jobb legyen? – pillant rám hátra. Tekintete egyszerre fájdalmas és kéjes ez csak még jobban beindít.

- Nyomd ki jobban fenekd…. ahhh szoríts a farkamra és mozogj te is. – nyögöm még mélyebbre megyek benne õ pedig úgy tesz ahogyan kérem.

.- Ahhh igen így…… ne hagyd abba. – egyre vadabbul dugom. Egyik kezemmel a felsõje alá simítok és a mellbimbóit izgatom és ismét a nyakát szívogatom amin már most nincs egy épp hely. Sokkal vadabb vagyok, mint múltkor és jóval intenzívebb az egész. Most aztán tényleg nagyon kívánom. Másik kezemmel felemelem az egyik lábát és még mélyebbre megyek benne. Egészen addig mozgok amíg belé nem élvezek õ meg rögön követ engem, de ismét kemény leszek.  

Még jó pár menetet lenyomunk és tényleg már fejlõdött a kicsike, ha már ennyire mellettem akar lenni legalább itt hasznosíthatom és úgy tanítom meg a sexre, ahogyan a nekem a legjobb persze neki se lehet oka panaszra. Most még fürdeni is elmegyünk és persze ott is jól elkapom.

- Itt aludhatsz, de ne merj hozzám bújni. – figyelmeztettem.

- Hát, de ha álmomba hozzád bújok arról nem tehetek. – kuncog egyet.. – Remélem sok ilyen esténk lesz még. – suttogja, de mielõtt bármit reagálnék õ már el is alszik. Ezen elmosolyodom majd hátat fordítva neki lassan én is elalszom.

Megint rémálmom van…. a versenyen vagyok…… hirtelen nagy csattanást hallok… odafutok…. a családomat látom….. mindenhol vér van… odamegyek egyenként hozzájuk…. de késõ… halottak. Ekkor felriadok.

- NEEEE. – üvöltök fel. Folyik rólam a víz.

- Akashi. Mi történt? Csurom víz vagy. Mit álmodtál? – kérdezi aggódva, de nem felelek. A fürdõbe rohanok és magamra zárom az ajtót. A zuhany alá állok és a jéghideg vizet magamra eresztem. Nem bírom ki és felüvöltök. Csempébe csapok. Miért kellett ismét ezt álmodnom? Miért? Pont elõtte? Ezért se akarom, hogy bárki velem aludjon. Lecsúszok a csempe mentén. Nem vagyok képes kimenni sõt megmozdulni se. Ezek az álmok mindig megviselnek és már több hónapja nem is álmodtam akkor most miért?!

- Akashi. – kopog be és be is akar jönni, de nem tud. – Kérlek engedj be. Aggódom érted. – hangja tényleg errõl árulkodik, de akkor se akarom, hogy bejöjjön pedig legjobban most egy ölelés esne, de azt még Ryunak is ritkán engedem.

- Menj el…. egyedül akarok lenni.. kifizetetem a taxid, de menj el…. kérlek. – hangom most nem rideg és nem is bunkó sokkal inkább megviselt sõt már szinte könyörgõ.

- Nem akarlak így magadra hagyni. – leül az ajtó elé. Nem szólok többet, mert ahhoz sincs erõm és tudom felesleges. Jó darabig engedem még a magamra a vizet az se érdekel, ha jéghideg.  Csak olyan fél óra múlva megyek ki. Köntöst veszek fel. Teljesen át vagyok fagyva, de nem izgat. Kimegyek és meglátom õt. Nem szólok semmit csak kikerülve, kimegyek az erkélyre, ahol rágyújtok. Már 5 éve volt a baleset mégis ilyenkor, amikor rémálmom van vagy ha eszembe jut teljesen magamba zuhanok. Hirtelen két kezet érzek meg a hasam körül. Hozzám bújik és fejét a hátamnak dönti.

- Engem vigyél haza, én igyekezni fogok, hogy örömet okozzak. – suttogom.