Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Fantasy)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


<<1.oldal>> 2. 3.

Sayukiri Nao2017. 01. 07. 13:12:58#34916
Karakter: James Horan
Megjegyzés: Angyalkámnak


 -Tudod...-felnéz az égre - a testvérem fellázadt atyám ellen. Menny kétfele szakadt. En az apám oldalan kellett maradjak a jegyességem miatt. Az akihez apám hozza akar adni egy elég kegyetlen dologra kényszeritett a testvéremmel szembe, ezért most gyűlöl engem.- próbálom értelmezni a hallottakat de a szeméből lefelé gördülő könnycsepp látványa kizökkent - O bosszút ígért és távozott. A többiek kinevettek, én csak vartam az eljövendőt. Végül a testverem elfoglalta apám trónusát s letaszított mindenkit aki ellene szegült. En sem lennék most itt ha atyám nem küld el...-rám néz és én még mindig nem tudom hova tenni a gondolataimat. Lehunyta szemeit és kitárta a karjait. Halvány fény öleli körbe karcsú alakját és halvány mosoly játszik ajkain. Csak egy szempillantás és mégis lebénulva, józan gondolataim utolsó darabkáit mentegetve nézem Rachel fénybe boruló testét, megkönnyebbült arckifejezését és... és a szárnyait...

 

Rám emeli szemeit és arcán büszke mosoly játszik. Óvatosan felém emeli egyik kezét mire én hátrébb lépek. Nem, nem érinthet meg. Nem engedhetem meg hogy ez a valami még jobban tönkretegyen. Szörnyülködő arcom láttán lehervad a mosoly az arcáról és egy lesajnáló grimasz ül ki vonásaira. Megint az az égető fény és a szárnyai eltűnnek és a csillogás is kihal a szemeiből. Sietős léptek dobogását hallom meg magam mögött és akkor már tudom hogy, az udvari testőrség siet felénk. Viszont egy eldugott helyen vagyunk, nem láthattak és más helyzetben sem mernének megzavarni.. Mikor kiáltottam a segítségük után?

Hevesen szólongatnak mégis távolságtartóan várják a reakcióm. Megmerevedve, lehajtott fejjel állok mert nem nézhetek rá. Nem láthatom újra azt...

-Vigyék...vigyék el.. -kezdetleges dadogásom észrevéve emelem rájuk a tekintetem és határozottabban folytatom.- Vigyék a börtönbe!

A szemem sarkából látom ahogy két őr két oldalt átkarolja Rachelt és ö engedi hogy elhurcolják. Pár ember még érdeklődik felölem de amikor elküldöm őket többet nem próbálkoznak.

 

Végignézek a kerten, a rózsákon és azon a helyen ahol percekkel ezelőtt még Rachel állt. Miért? Miért pont most történik mindez?


Lighning2016. 11. 01. 16:14:19#34712
Karakter: Rachel



   -Mégis mit jelentsen ez? - kérdezte komoran.

-M-mi, felség. - Norman annyira meglepodott hogy alig tudott megnyikkanni.

-A kisasszonynak sétálni támadt kedve. Unatkozott mi meg elkísértük. - metette a helyzetet Joshua. Nem szoktam meg hogy Istenen kivul mas is folottem aljon a rangletran igy nyomoromban elhatraltam a ferfitol.

-Persze, ennek semmi akadálya nem volt. Viszont az éjszaka közepén? Felverik az egész palotát! - Behunyom a szemem. Mit szoktak ilyen helyzetben az emberek csinalni?! Honnan tudhatnam anyal vagyok...!

-Na de felség! Már reggel van mindenki felébredt! - válaszolja egy, szamomra ismeretlen or. 

-Kérlek... én kezdtem el szaladgálni ne őket büntesd! Vállalom a felelősséget ha valamit megzavartam. - Szolalok meg bunbanoan. Nem en kellene szitsam a Kaoszt hanem Lucifer! Az en dolgom a beke orzese es ezt is elszurom. Legszivesebben fejjel mennek a pokol ajtajanak... Vegul megkonnyebbulesemre elkuldi az oroket.

-Nem lenne kedved sétálni az udvaron? - Kerdi mire szivem duborgese lecsillapodik. Megengedek magamnak egy mindent, es semmit mondo vigyort.

-Hát persze! - elindulok a kert iranyaba. Utanam indul ofelsege is. Ekkor jut eszembe, elmeletileg tele kellene legyek sebekkel, ok ugy is latjak de en ugy viselkedek mintha kutya bajom lenne. Mikor mellem ert magamra oltottem egy szenvedo arckifejezest. Megragadtam a csuklojat.

-Tudnál segíteni nekem? - Ha mar ugy is latszik hogy nem veszi be a nagyon is pocsek szinjatekom akkor mar miert ne tudjon meg mindent. - ígérem mindent elmondok csak hagyj egy kis időt nekem. - Nem tudom mennyire elegiti ki az angyal bajban van tortenetem 

A szemembe nezve emeli meg karjat. Szarnyaim amiket csak en latok finoman legyeznek mogottem. A kertet figyelem, annyira hasonlit ez a jelenet a bukas elotti evekre... Most hogy a mennyben nincsenek viragok ezek a rozsak szebbek mindennel szamomra.

-Gyönyörűek ezek a virágok. - tekintetemet  a hercegre iranyitom. Mikor csak egykedvuseg koszon vissza megkerdezem- Te nem így gondolod? - faarccal kerdessel valaszolt a kerdesemre.

-Akkor elárulod hogy, miért vagy itt? - magaban megtoldotta egy szamomra serto mondattal.

Kormeimet a kezebe melyesztettem, de csak annyira hogy megerezze. Ekozben felelmetesen vilagos lett. Ezt viszont miert nem latja?

-Előbb áruld el hogy, miért nézel ilyen megvetően ezekre az virágokra? - kerdeztem hatarozottan. Kozben kezem az urasageba csusztattam.

-Régebb, még sokkal régebb ez a hely tele volt fehérliliommal. De az nagyon rég volt. Valójában akkor kezdett a királyság hervadozni amikor a liliomok helyére rózsák kerültek... - Megszoritotta a kezem. Sajnalattal emelem el tekintetemet a rozsakrol. Emlekeitol felkavarva nez a szemembe. 

-Tudod...-forditom tekintetem az eg fele- a testverem fellazadt atyam ellen. Menny ketfele szakadt. En az apam oldalan kellett maradjak a jegyessegem miatt. Az akihez apam hozza akar adni egy eleg kegyetlen dologra kenyszeritett a testveremmel szembe, ezert most gyulol engem.- egy konnycsepp gordult le az arcomon- O bosszut igert es tavozott. A tobbiek kinevettek, en csak vartam az eljovendot. Vegul a testverem elfoglalta apam tronusat s letaszitott mindenkit aki ellene szegult. En sem lennek most itt ha atyam nem kuld el...-forditottam tekintetemet ofelsege fele. O csak furcsan nezett ram.

Behunytam a szemem s kitartam a karom. Arannyas feny lengett korbe. A szarnyaim lassan es puhan pattantak ki gerincem ket oldalan. Fel sem fogtam mennyire bezartnak ereztem magam mig egy konnyu sohajjal meg nem lengettem a plusz ket vegtagot...

Most jojjon a testverem es serege!...



Szerkesztve Onichi által @ 2016. 11. 01. 18:46:37


Sayukiri Nao2016. 10. 13. 13:27:49#34674
Karakter: James Horan
Megjegyzés: Angyalkámnak


 Forog a világ, mindent megbódítanak az érzések. Levegőért kapkodva ülök fel az ágyban de abban a pillanatban megdermedni kényszerülök. Rachel csilingelő nevetése amit hallok. Nem lidérc formájában hanem a folyósóról... mintha valós lenne. Megörülte... Ez a nő egy boszorkány, egy démon... Kezembe fúrva arcom kelek fel és sétálok el az ablakpárkányig, már amennyire tudok. Nem nézek ki az ablakon, úgyis az az undorítóan tökéletes rózsakert nézne vissza amit annyira utálok. Helyette lenézek az ablak sarkába dugott kis cserepes liliomra. Szegény virág... Hiába hogy ilyen magasan van egész nap szenved. Megfojtsa a vörösrózsák kegyetlen illata. Felemelem a kezem de meggondolom magam. Túl más ő hogy csak úgy cirógatni lehessen.

Micsoda deja vu érzés - mosolyodok el keserűen.

Sóhajtva indulok ki az ajtón azzal a szándékkal hogy megkeresem Rachelt. Ez így nem állapot, ha itt marad vagy nekem lesz nagyon rossz vagy neki.

Ahogy kilépek a szobámból az egyik mellékfolyósó felé veszem az irányt. Nem akarom elküldeni...

Gondolataimból egy éles kacaj ráz fel és már meg is látom a vidám, természetellenesen derűs alkatot. Mintha nem is evilági lenne...

Mereven bámulom de úgy látszik ő nem vesz észre ezért belém is szalad. Meglepődve néz rám és én ugyanolyan hévvel nézek vissza komoly arccal. Elszakítom a pillantásom róla és a ziháló, kikerekedett szemű őrökre nézek.

-Mégis mit jelentsen ez? - vonom kérdőre őket, éllel a hangomban

-M-mi, felség. - kezdi el dadogni az egyik mire a másik ijedten kihúzza magát és menti a menthetőt

-A kisasszonynak sétálni támadt kedve. Unatkozott mi meg elkísértük. - ezért szaladgáltak?

-Persze, ennek semmi akadálya nem volt. Viszont az éjszaka közepén? Felverik az egész palotát! - nézek mérgesen mindkettőjükre csak Rachelre nem aki már elhátrált tőlem néhány lépést.

-Na de felség! Már reggel van mindenki felébredt! - válaszolja egyhangúan egy harmadik aki az ajtó mellett őrködött. Folytatná de egy pillantással belé folytom a szót.

-Kérlek... én kezdtem el szaladgálni ne őket büntesd! Vállalom a felelősséget ha valamit megzavarta. - Hallok egy lágy mégis határozott női hangot mellölem nem is olyan messze. Nagy, melengető szemekkel néz rám. Nincs benne se félelem se parancsolni vágyás mégis eléri azt hogy meglágyuljak egy pillanatra. Sóhajtok egyet próbálva leleplezni bizonytalanságom és miután elküldtem az őröket a dolgukra hozzá fordulok.

-Nem lenne kedved sétálni az udvaron? - kérdem bár hangomból hallatszik hogy, nemleges választ nem fogadok el. Tudja mégis vadócul, huncut mosollyal a szemembe néz.

-Hát persze! - fogja szolidabbra a vigyorát és elindul a kert felé. Én meg csak pislogok utána hogy hogy hagyhatott itt ilyen természetesen. Mi a fene? Végül csak megrázom a fejem és utána indulok. Úgy látszik kezdem megszokni a szemtelenségét. Mi?! Nem! Dehogy kezdem megszokni! Pont most akarom elküldeni nem gondolhatom azt hogy kezdem megszokni! Amikor odaérek ott áll a rózsakert szélén már valamivel komolyabb arckifejezéssel, engem várva. Hozzá sem szólva elindulok elhaladva mellette gondolván majd utánam jön de nem. Ehelyett megragadja a karom. Bár tudom hogy nem tud bántani mégis valami jeges érzés fut át a karomon. Ne érjen csak így hozzám. Dühösen fordulok vissza hogy kitépjem kezem a szorításából ha nem látnám a félszeg mosolyát és oldalra billent fejét. Az se kerüli el a figyelmemet hogy, óvatosan feljebb húzza az egyik lábát és fájdalmasan felszisszen.

Ez most tényleg át akar verni engem?! Az előbb amikor futkorásznia kellett nem fájt semmilye! Csodálkoztam is hisz tele volt sérüléssel.

-Tudnál segíteni nekem? - kérdi lágy hangon, mintha nyugtatni próbálna. - ígérem mindent elmondok csak hagyj egy kis időt nekem. - néz fel rám egy bűnbánó mosollyal.

Még mindig élesen a szemébe nézve emelem meg a kezem. Ö óvatosan belém karolva közelebb húzódik és elfordítja a fejét hogy ne lássam az arcát. A keze forró a bőre illatos és meleget sugároz. Pedig megesküdnék rá hogy, az előbb jéghideg volt az érintése. Lassan elindulunk, ö egy kicsit biceg, legalábbis próbálja annak a látszatát kelteni. Mintha nem akarna hazudni de látná hogy, tudom ezért mégis megjátsza magát. Még mindig oldalra néz, bámulja a rózsákat. Nagyon hosszú a kert, szinte az egész kastély körbeölelik a vörösrózsák.

-Gyönyörűek ezek a virágok. - ránézek ámuldozó arcára és ő kérdőn néz rám. - Te nem így gondolod? - kérdi furcsa arckifejezéssel. Ez mindent lát? Vagy csak próbálja elterelni a figyelmemet.

-Akkor elárulod hogy, miért vagy itt? - az a beígért tömlec még mindig üresen áll, habár már nemsokáig ha nem mond semmi értelmeset.

Mintha értené amit gondolok sértett arckifejezéssel mered rám és belém mélyeszti a körmeit. Nahát, még ilyet is tud? De nem hat meg tovább szuggerálom. A végén úgyis képtelen lesz elmondania.

-Előbb áruld el hogy, miért nézel ilyen megvetően ezekre az virágokra? - csúsztassa lennebb a kezét megfogva az enyémet. Azért mert gyönyörűek. Bár nem mindenkinek ugyanazt jelenti a gyönyörű... Időközben már megálltunk ezért elindulok. Lecsúsztassa a kezét megfogva az enyémet

-Régebb, még sokkal régebb ez a hely tele volt fehérliliommal. De az nagyon rég volt. Valójában akkor kezdett a királyság hervadozni amikor a liliomok helyére rózsák kerültek... - Az emlékre összeszorítom a kezem megfeledkezve Racheléről. Amikor ő meghalt minden emléket nyomtalanul kitöröltünk róla. Ezek a rózsák pedig még mindig itt vannak annak ellenére hogy az a boszorka már rég nincs itt. Az élet igazságtalan és mindig az is lesz. Vele se lehetek elnéző, ő is csak meg akar lágyítani hogy aztán a legnagyobb fájdalmat okozza. Kétségbe vagyok esve. Ránézek és nem tudom eldönteni hogy a szemében a megértés és jóakarás vagy a kegyetlenség örvénylik végtelenül...


Lighning2016. 08. 29. 17:02:18#34559
Karakter: Rachel
Megjegyzés: ALT problemak miatt ekezet nelkul


   -Ha bármi problémád van szólj nyugodtan a szólgálóknak... vagy nekem.-mondja hüvösen- Gondolom fáradt vagy a hosszú út után, ez abban is meglátszik hogy félrebeszélsz. Természetesen addig nem engedünk el ameddig el nem mondod hogy mi történ veled és hogy miért vagy itt.. Szökni próbálod jhiábavaló, a szobát és a kastélyt is örzik. Ha mégis megpróbálod akkor a puha ágyad helyén egy cellában fogod tölteni a napjaidat amit gondolom nem akarsz... Ha viszont úgy érzed jobban vagy szabadon járkálhatsz a kastélyban... Késő van és rád fér a pihenés Jó éjszakát... Rachel. -elhagyja a szobát.


Mivel az angyalok nem alszanak, legalábbis nincs szükségük alvásra így megvártam míg elalszik a palota. Ekkor kisurrantam a szobámgól és egy melkasnak ütköztem.  Az alak megpróbált visszatoloncolni a szobába  de félreugrottam elöle.

-Ugy emlékszem a herceg megengedte a sétát!- méltatlankodtam minimális zajt csapva.- Reméltem élhetek evvel a lehetöséggel. - Az orok vonakodva bar de odebb altak.

-A biztonsag kedveert onnel tartunk nehogy megprobalkozzon a szokessel.-Mondta a mar oszulo ficko. Kedvem tamadt  leutni mert ha eddig nem szoktem el akkor nem is fogok amig a testverem ram nem talal. 

Kimentunk a kertbe. Kulonleges kepessegeimnek koszonhetoen egy oran belul mar nem is gyanakodtak. Megtudtam a nevuket is. Az idosebbik Joshua es a fiatalabb Norman. Hajnalig korbejartuk a fel birtokot es megtudtam a kastely multjat Joshuatol. Norman a haborukrol meselt . Unalmasnak unalmas volt de figyelemmel halgattam oket.

Mikor ugy iteltek, hogy ideje  visszterni a palotaba  elindultunk a palota fele. A palota elott mar futottunk fogalmunk sincs miert.  A lepcsofokokat kettesevel szedve rohantunk felfele . Hirtelen mar nem hallottam a leptuket igy hatra forditottam az egyebkent lehajtott fejem hogy megnezzem miert alltak meg.  Meg mindig futottam igy nem vethettem eszre a herceget aki a lepcsoforduloban allt es belerohantam. 

 


Sayukiri Nao2016. 07. 04. 10:51:04#34435
Karakter: James Horan
Megjegyzés: Rachelnek


-Rachel vagyok. - mondja nagyon halkan mégis tisztán. -Mi történt? - most hogy, újra hallom a hangját teljesen megbabonáz... selymes, halk, megnyugtató és van benne valami olyan természetes és meleg hogy, úgy érzem majd meghasad a szívem... Viszont a kérdését nem értem, hiszen már elmondtam hogy, mi történt. -Miért olyan semmit mondó a tekinteted, s meggyötört a lelked? - kérdi és én elbambulok egy pillanatra. Miféle démon ez? Belelát a lelkembe? Vagy csak már annyira tönkrementem hogy, bárki meglátja rajtam. Bár nem is ez zavar igazán hanem a tekintete és a hangsúly amivel kérdezi. -Mondd el kérlek! - felemeli a kezét és egy fehér madár repül finoman rá. Szükségtelen azon töprengeni hogy, hogy jöhetett be lehet hogy az ablak nyitva van, bár tisztán emlékszem hogy bezárattam amikor ide hoztuk őt. Int a madárnak mire az valamerre elszáll. Megérzem pehelykönnyü érintését a lábamon és ahogy finoman az ujjamba csippent. Megbüvölten nézem amikor egy kellemes hang csapja meg a fülem.

-Hagyd. - Nem parancsoló a hangja de a kismadár mégis az ablakpárkányra röppen otthagyva engem, aki még mindig le van bénulva valamitől. Meghallom mellőlem Rachel csilingelő nevetését és valami megmoccan bennem. Nem, ez a nő nem lehet démon.. De ilyesztő és veszélyes. Biztos vagyok benne. Zavartam állok fel aztán lehajtom fejem. Talán szégyellem magam? Összezavart és ezt nem lehet csak úgy annyiba hagyni... újfent felemelem a fejem és megjátszott hercegi gőggel nézek a szemeibe, de ő csak mindeg mosolyog és tudom hogy rajtam derül ennyire. Elkomolyodva hunyom le a szemeimet hogy, felnyitva még komolyabb hangon szólalhassak meg.

-Ha bármi problémád van szólj nyugodtan a szólgálóknak... vagy nekem. Gondolom fáradt vagy a hosszú út után, ez abban is meglátszik hogy félrebeszélsz. Természetesen addig nem engedünk el ameddig el nem mondod hogy mi történ veled és hogy miért vagy itt.. Szökni próbálod jhiábavaló, a szobát és a kastélyt is örzik. Ha mégis megpróbálod akkor a puha ágyad helyén egy cellában fogod tölteni a napjaidat amit gondolom nem akarsz...- itt fenyegetően ránézek. -Ha viszont úgy érzed jobban vagy szabadon járkálhatsz a kastélyban... - teszem hozzá. Nincs szivem megtiltani neki hogy, elhagyja a szobát. - Késő van és rád fér a pihenés - odamegyek az ajtóhoz - Jó éjszakát... Rachel. - Kilépek az ajtón és egyenesen a szobám felé veszem az irányt. Senki sincs a folyósón, az én szobám direkt egy eldugott helyen van. A falnak támaszkodom, nekidöntöm a hideg kőhöz a homlokom és felsóhajtok. Mintha megint kezdene elmenni az erő a tagjaimból...
Az új érzések teljesen megbolondítanak...

A kezem alatt a bőre...

Fáradt vagyok, már alig tudok állni a lábamon és egyre jobban szédülök.

A haja ahogy rátapad a testére...

Nincs senki a sötétben aki segíthetne nekem megtalálni azt az átkozott ajtót.

A vérének illata...

Megtalálom az ajtót de a kezeim alig akarnak engedelmeskedni nekem.

A csodás sikolyai amik mézként csurognak bele a hallójáratomba...

Bejutok valahogy és aszt hiszem sikerül az ágyamig jutnom amire elnyel a sötétség.

Érzem ahogy a szíve megdobban az ajkaim alatt...



Szerkesztve Sayukiri Nao által @ 2016. 07. 05. 20:06:34


Lighning2016. 07. 01. 21:22:15#34430
Karakter: Rachel
Megjegyzés: Sayunak


  Mikor mesélni kezdett csalódott voltam, mert nem magamról kérdeztem. Talán nem voltam elég nyilt. Mikor befejezte az érkezésem mesélését csalódottan néztem kék szemeibe. Minden szem beszél az angyalokhoz. Az ové viszont csak üresen csillogott.Mikor elhalgatott csalódottan néztem a szemébe
-Ez tortént- toldotta meg mondókáját.Egy ideig még bámultam aztan megint megszólalt.-Mond, mi a neved?-félrehajtottam a fejemerre ujjab kérdést tett fel. -Honnan jottél?-Erre viszont nem válaszolhatok. Nem szabad, ezt atyám tisztán megmondta. Mikor nem válaszolok felpattan ültébol s rámkiáltott.- Válaszolj, ha kérdezlek!- Felnézek rá, az ürre a szemében. Sokat szenvedhetett míg ennyire semmissé vált a tekintete. Majdnem Samaelnek neveztem de még mielott kimondtam volna egyetlen bátyám Lucifer elso nevét, visszafogtam magam. Sajnáltam ot, még fiatal ahoz a fájdalomhoz ami benne él.

-Rachel vagyok-mondtam alig hallhatóan.-Mi tortént?-tettem fel újra a kérdést. Pár pillanatnyi csend után hozzátettem-Miért olyan semmitmondó a tekinteted, s meggyotort a lelked? - vígaszt várt a fentiektol akik most számütettek a pokolba és csak én vagyok itt, ezért tolem kapja meg a békét.- Mond el kérlek!- felemeltem a kezem, fogalmam sincs honnan de egy hófehér madár telepedett meg rajta.Másik kezemmel intettem neki mire átugrott a fiú térdére s belecsípett az ujjába, nem durván, csak, hogy észrevegye. -Hagyd.-erre a madárka felroppent, s az ablakpárkányra szállott.
Visszafordultam a fiúhoz s elnevettem magam. Szegény fiú annyira meglepodott azon hogy a madárka ráugrott, hogy nevetnem kellett. 


Sayukiri Nao2016. 06. 29. 09:28:34#34426
Karakter: James Horan
Megjegyzés: Angyalkámnak


 Lassan felnyílnak a szemei és néhány szemrebbentés után már képes rám koncentrálni. Végignéz rajtam majd tekintete megakad a szemeimen. Tekintete láttán elkomorulok és behunyom a szemeimet. Biztos vagyok benne hogy ez a jeges, de mégis forró pillantás hosszú ideig fog még kísérni... Mintha a lelkembe látna vele. -Mi történt? - kérdésére felnyitom a szemem. Félig ülő hejzetbe, kiváncsian csillogó szemekkel néz rám. Gondolom az érdekli hogy mi történt vele és hogy, hogy került ide. Leülök a székre és erőt véve magamon a szemébe nézek. Elmesélem neki hogy hogyan hozta ide a ló, hogy milyen rossz állapotban volt és hogy, elláttuk mindkettejüket... Mondandóm befejeztével várom a reakcióját de nem olyan a tekintete mint amilyet vártam... Mintha nem hinne nekem vagy nem ezt a magyarázatot várta volna... -Ez történt. - teszem oda nyomatékul biztosítva arról hogy nem hazudok. Mikor semmi reakció próbálkozok mással. -Mond, mi a neved? - kérdem lágyan de elfordítja a tekintetét és lehajtja a fejét.

-Honnan jöttél? - próbálkozom újra de amikor erre se válaszol kezdem úgy érezni egyre idegesebb leszek. Miért nem beszél? Azt tudom hogy nem néma mert már megszólalt de akkor most miért? Nem szabad beszéljen? Kém? Tolvaj? Vagy netán számüzetett valahonnan?

-Válaszolj ha, kérdezlek! - állok fel a székről és rivallok rá. Rám szegezi a tekintetét és látom hogy visszaszólna, de meggondolja magát. Rohadtul nincs most olyan helyzetbe hogy, feleseljen. Egy percig még szuggerál és mintha sajnálatot vélnék felfedezni a szemeiben. De ki iránt? Miattam vagy maga miatt? Kissé megnyugodva de még mindig szaporán véve a levegőt kérdőre vonó tekintettel meredek rá. A tekintete valamiért megnyugtat de még dühös vagyok mert nem tudom hogy, kezelhetném a helyzetet. Ez a nő más...

Arcvonásaim ellágyulnak és már kérnék bocsánatot ha, nem szólna közbe...


Lighning2016. 06. 24. 11:03:40#34421
Karakter: Rachel
Megjegyzés: Sayukiri Nao-nak


Sokáig tartott de testvérem felemelkedett. Lucifer, a fény hordozója elott bosszújáért. Tudtam, hogy eljon ez a nap és titkon vártam is. Lehet minden angyal a testvéred de o az én ikertestvérem. A elo angyal, a legnagyobb aki a legkozelebb állt hozzám. 
Hosszú háború van a hátunk mogott. Sokan odavesztek, s mégtobben megbuktak. A végén már csak az arkangyalok harcoltak. Lucifer a heteket elfogta s szárnyuktól megfosztva Pokolba hajította oket. Atyám kegyes volt velem így mikor én kovetkeztem volna a pokoli kiruccanásra lezuhantam, de nem ahova Lucifer szerette volna. Hanem Foldre.
Egy ménes kozelében oltottem alakot, az egyik paripa odajott megnéznin magának.

-Vigyél innen!-suttogtam a fülébe. Nem volt sok erom, fogalmam sem volt hogyan ultem fel a csodorre, mikor pedik vágtába kezdett eszméletem vesztettem.

Mikor magamhoz tértem egy ágyban feküdtem és valaki bámult, éreztem. Kezeim a testem mellett nyugodtak. Ahogy a finom selymet gyürogettem az ujjaim kozott valaminek a hiány toltott el. A szárnyaim, jutott eszembe. Azokat még zuhanás kozben tüntettem el. Pár másodperc alatt bátorságot gyüjtottem s kinyitottam a szemem. Egy férfi állt az ágy mellett, arcán féloldalas mosoly de szemeiben nem az orom csillogott. Ez másokat megteveszthet de lattam a banatot és kegyetlenséget az álcája mogott. Hasonlított a tekintete Luciferéhez, csak e fiú szemében nem ég csillapíthatatlan hatalom, és bosszúvágy.

-Mi tortént?-tudakoltam nem a velem torténtekkel foglalkozva. Atyám sem azt tanította, hogy magam sajnáltassam, ezért fejemet kissé megemelve kíváncsian végignéztem a fiún.


Sayukiri Nao2016. 06. 23. 16:50:59#34418
Karakter: James Horan
Megjegyzés: Lighning-nek kezdés


 Sötétség, csend, magány. Milyen szánalomraméltó ha az ember csak a szürke falak társaságát élvezheti, de még azt sem mert minden pillanatod árgús szemmel nézi és ha egy picit is elmélyedtél annyira hogy ezt a magányt is élvezni tudd nem megzavarnak?

-Úrfi! - hallom meg az egyik szolgálólányom éles hangját amint zihálva közelít felém. Mindenen úgy fel tudják idegesíteni magukat...

-Mi történt? - kérdem aránylag nyugodtan. Semmi kedvem sincs ehhez.

-Az előtérben... az örök... egy fekete lovon... - Nincs türelmem végigvárni mit akar kidadogni félretolom morogva és elindulok az előtér felé. A lány mögöttem hajolgatva és bocsánatot kérve megindul utánam. Ahogy közelebb érek uticélomhoz kiabálás és lónyerítés hangja csap meg.

A katonáim egy fekete csődőrt próbálnak lenyugtatni a szolgálók pedig hátul a falhoz simulva nézik az eseményeket.

-Elég legyen! - hangom dörren és mindenki lefagy a terembe. Intek a katonáknak akik elhátrálnak én meg közelebb megyek a lóhoz ami már megnyugodni látszik. Egy nő van a hátán. Lenge, fehér ruha takarja testét és csokibarna haja arcát eltakarva. Haja alól, a karjából és még néhány helyről folyik a vér róla és csupa kosz az egész teste. Közelebb lépek a lóhoz és mélyen belenézek a fekete szemeibe. Fujtatva rám mered, szuggerál majd az eddig üres tekintetében valami megváltozik és megadóan fekszik le elém. Még mindig mélyen a szemeibe nézve hátrálok egy lépést és intek a szolgálóknak hogy intézkedjenek. Vagyis intenék ha a jószág nem jelezné nemtetszését egy éktelen nagy nyerítéssel. Odamegyek hozzá és meg akarom érinteni. Biztosra megyek hogy, nem bánt-e. Horkantva kapja el a fejét és néz a nő felé ezért odamegyek hozzá és letérdelve kis nehézséggel leemelem a lóról. A keze nagyon bele volt gabalyodva a ló sörényébe de még így is csodálom hogy nem esett le. Ahogy elnézem több kilómétret vágtathatott vele. Felemelem gyengéden, teste nagyon könnyü és amint magamhoz vonom érzem vére édes illatát. Kisimítom tincseit az arcából és letörlöm a vért az arcáról. Mielőtt még nagyobb büvöletbe esnék felállok vele és elindulok vele a folyósón.

-A lovat vigyétek a karámba és lássátok el. A cselédek meg jöjjenek velem! - szólok hátra mire mindenki elkezd mozgolódni.

Leteszem a lányt az ágyra és nézem ahogy ellátják. Ahogy lefürdetik és a sebeit kötözik be. Egyszerüen gyönyörü, földöntúli szépség. Eközben egyik katonám beszámol a történtekről. Egy ló megjelent a katélynál és próbált bejutni. Látták hogy valakit cipel a hátán ezért beengedték a nyugtalan állatot de nem sokat tudtak kezdeni vele. Amint mindent megtudok és a szépséggel is végeztek kiküldök mindenkit a szobából. Odamegyek hozzá és végignézek rajta. Még érzem rajta a vér illatát pedig már nincs rajta semmi. Fiatal és gyönyörü viszont egyben szomorú és megviselt is. Kiváncsi vagyok hogy mi történhetett vele. Közelebb hajolok és már emelem a kezemet hogy megérintsem az arcát de visszahúzom mikor megrebbennek a szempillái.


Leiran2015. 02. 24. 19:52:17#32546
Karakter: Serena Riddle



 „Hol volt, hol nem, volt egyszer egy…”

„Hahaha, megijedtetek mi? Hogy egy mesét kezdek itt nektek. Hát tévedtek, bár lehet nektek ez mese lesz, ám a számomra a valóság, és a múltam része. Köszöntelek titeket a világom cirkuszába!”

Hideg tél végi este köszöntött be japán földjein mikor én megérkeztem oda. Luna teljes pompájában ragyogott s töltötte be az égboltot. Cseppet sem fáztam, sőt! Örültem a hidegnek a pokol legmélyebb bugyraiból kiszabadulva. A csillagok, mint hűséges udvarhölgyei követik őt s ragyognak szüntelen. Egy kis erdőben sétálok, s követem lábaimat. Nem tudom merre megyek, vagy hova tartok, de nem is érdekel, mert tudom előbb utóbb kilyukadok valahol.

Dúdolva sétálok, miközben szép lassan megpillantok egy falut, s gonoszan elvigyorodva kecses kimért léptekkel felé veszem az irányt.

- Ez-az erre vártam. –mondom magamnak önelégülten. A középkori japán a legjobb hely az emberek halálra rémisztésére. Ennél szebb kort nem is köszönthetek magunknak démonoknak. Lépteim megszaporázva érem el a határát és lassan körbe járva a házakat kopogtatok be mindenhova és haladok tovább, míg elérek egy díszesebb házhoz, ahova nem csak bekopogok, hanem be is megyek.

Lassan járom körbe az egészet s halkan csendben osonva jutok el egy fehér hajú fiúcska szobájába. Akaratlanul is elvigyorodom. Ajkaim megnyalva fekszem be mellé és körmeimmel arcát kezdem el finoman karmolgatni. Nem ébred eleinte fel, majd mikor megteszi, kezem teszem a szája elé erősen lefogva.

- Cssss hercegem. –suttogom csábítón szemeibe nézve. Láthatóan keres valamit kezével így csípőjére ülve fogom le könnyedén egy kézzel. –Mit szeretnél szépségem? –kérdezem csábítón és odahajolva arcához. –Lassan elveszem a kezem, de ne kiabálj. –suttogom és így is teszek. Szerencséjére nem kiabál, mert különben a torkát metszettem volna el körmeimmel.

- Ki vagy és mit keresel itt? –von kérdőre szemeiben nem látok félelmet.

- Az én nevem Serena és a lelkedért jöttem. –mondom, és lehajolva hozzá csókolom meg vadul és ajkát is megharapom. Fogaimmal végig karcolva alsóajkát szakadok el mire hirtelen kapva erőt dob le magáról és kardját elkapva szegezi torkomnak.

- Takarodj a házamból!- Szólít fel, én pedig csak elmosolyodva oda dugom nyakam egészen a penge hegyéhez.

- Mit teszel, ha nem teljesítem a parancsod? Nem vagy számomra senki, hogy megtegyem. –vigyorodom el és hegyes fogam megvillan ajkaim közül. Láthatóan kikerekednek a szemei és kezében a penge is megremeg. Hirtelen állok fel és mögé lépve fogom meg nyakát és simítok fel állára végig csikarva bőrét. Fülébe suttogok. – Jól el fogom veled szórakozni.

Azzal hirtelen engedem el és eltűnve a szeme elől megyek ki a házból. Érzem az illatán, hogy nemesi vér. Akkor pedig ez a falu alá tartozik. Elmosolyodva egy másik házba menve keresek egy áldozatot magamnak, akit megtalálva ébresztek fel hasonlóképp ám ő nem ellenszegül nekem, hanem tapizni kezd, így a jussa a halál. Vérbe fagyva hagyom a házában és azon belül az ágyában. Egyedülálló fiatal férfi volt. Családosokat sose ölnék meg, akinek felesége és gyerekei vannak.

Nappalra a közeli erdőből egy fa tetejéről figyelem az eseményeket, ahogy megtalálják a halottat és rohannak a vezetőhöz, aki még sem az a srác, akit kiszemeltem kínzásom tárgyává, hanem a fia. Még inkább mosolyra húzódnak ajkaim, és egy héten keresztül teszem minden este ugyan azt. Ölök meg egy egyedülálló férfit. Már az egész falu gyászban van, mikor egyik nap egy kislány szökik ki a faluból az erdőbe. Érdeklődve figyelem az eseményeket. A gyerek persze, hogy eltéved az emberek pedig keresésére indulnak.

Valahogy nem tudom tétlenül nézni a szerencsétlenkedésüket. A kislányt keresem meg és magamhoz véve rakok tüzet neki és elnyerem a bizalmát. Nem viszem vissza. Keressenek csak meg. Ha nem akkor a gyereket felnevelem.

Már ránk esteledik, mikor lassan előlép a fák közül a fehér hajú férfi. Felegyenesedve, mosolyogva nézek rá. A kislány megfogja a kezem.

 

- Ayaka! Gyere ide most azonnal! –parancsol a kis lányra és előhúzva a kardját szegezi nekem.

- Masato-sama! Ne bántsd! –mondja a kis lány védelmemre kellve. Ohh de kis édes…

- Gyere ide! Az a nő egy démon! –kiált rá ismét. Úgy vélem a kislányt félti tőlem, pedig csak a férfiakat kellene.

- Ő nem egy démon! Ő a barátnőm Serena!

- Ugyan kicsikém nem mindenki tud úgy elfogadni, ahogy vagyok. –mondom kedvesen és fejét simogatom, meg a kicsinek. A srác arcán még jobban megerősödnek a vonások a nevem hallva.


<<1.oldal>> 2. 3.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).