Se perc alatt elkészülök, nekem nem kell két óra a készülődésig, mint más nőnek. Én nem is teszek magamra egy kiló sminket mint a többiek, aztán meg úgy néznek ki mintha valami márványszobrok lennének. Felkapom táskámat, kizárom 12 záros ajtómat és már itthon se vagyok. Azóta a bizonyos éjszaka óta nagyon óvatos vagyok az ilyen dolgokkal és mindig hordok a táskámba paprika sprayt meg egy stukkert is. Na nem mintha szükségem volna rá, ugyanis mostanra már olyan harcművészeti tudásra tettem szert, hogy ember legyen a talpán aki ki mer kezdeni velem.

Kíváncsi vagyok Jack ma mivel fogad az őrsön, melyik bűnözőnek kell ma kitekernem a nyakát. Szíves örömest megteszem akármiről is van szó.

Későn indultam, de még így is elég nagy a forgalom. A fenébe. Gyűlölök lassúzni, mint egy csiga úgy haladunk. Sose fogok már odaérni. Ha ne volna ennyire messze a munkahelyem, biztosan gyalog mennék el odáig. De hát nincs mit tenni. Sajnos csak ekkora távolságban kaptam lakást magamnak, ami megfelelne az igényeimnek is.

Ideje volna már vennem egy automata váltós, azzal sokkal könnyebb volna eljutnom bárhova is, és nem kellene annyit baszakodnom egy hülye váltóval. Aj, hogy nekem sose ment a váltás, folyton bajom van ezzel a váltó karral.

Megpróbálok a legrövidebb úton eljutni a munkahelyemre. Ismerek néhány utcát, rövidítést amerre kicsit könnyebben eljutok a célhoz, már ha éppen nincs lezárva valamelyik valami hülye csőrepedés vagy egyéb miatt. Idegesítő.

Az életem utóbbi pár éve nem szólt egyébről csak a munkáról, szinte ennek élek. Mást úgyse tudnék csinálni, csak ülnék a szobámba és gondolkodnék mindenféle rossz dologról. Kavarognának az agyamban a furcsábbnál furcsább gondolatok, na meg a rosszabbnál rosszabbak. Így inkább minden percemet a munkába vetem. Így legalább a gondolataimat is elterelem, és le is foglalom magamat.

Egy bő félóra múlva meg is érkezek a munkahelyemre, leparkolok a szokásos helyemre. Mindenki tudja, hogy itt én szoktam állni és senki sem mer  helyemre állni. Kiszállok az autómból és határozott léptekkel lépek be az őrsre. Egy jó napot köszöntéssel üdvözlök mindenkit meg se állva még egy csevejre se. Elveszem Sarah által felém nyújtott papírokat és megállás nélkül haladok a főnők irodája felé. Bekopogok. Miután hallom, hogy bemehetek egy nyitással az irodában is vagyok. Kissé meglepődőm amikor észreveszem, hogy Jack nincs egyedül ma. Egy nekem hátat fordító férfi is van vele.

- Áh. Szervusz Alex. – köszön rám a főnők, mire a másik úriember is megfordul. Így jobban szemügyre tudom venni. Elsőre nem jut eszembe semmi sem vele kapcsolatban, csupán annyi, hogy elképesztően jóképű. Nem figyelek erre a gondolatomra, nem szoktam megfigyelnie gy férfit sem. De valahogy most mégis megteszem. Megfogadtam annak idején, hogy én sosem fogok randizni és férjhez menni sem, sőt pasim se lesz soha. Csak a munkám, a munkám fogja jelenteni az egész életemet. Azt hiszem egyelőre nincs amiért változtassak ezen.

- Hello Jack. – köszönök én is rá nézve komolyan. Aztán egy pillantást vetek a másik úriember felé is. – És jó napot önnek is. – köszönök neki is.

- Ugyanazt kívánom én is. – köszön vissza az illető. Ügyet sem vetve rá visszafordulok a főnők felé.

- Van-e valami amit tudnom kéne ma. – kérdezek rá, valami új  ügyre célozva. Engem csak az érdekel. Semmi más, tulajdonképpen. Az sem, hogy miért is van itt ez az ember. De ahogy látom Jack éppen bemutatni készül a férfit. Nocsak.

- Ne siess annyira előre Alex. Ő itt Eric Jorden, az új munkatársad. – Hogy mi? Miről beszél. Nem is volt, arról szó, hogy fel akar venni valakit. Felháborító. Dühömnek hangot is adok.

- Nem tudtam, hogy fel akarsz venni valakit. – jegyzem meg és az illetőre nézek.

- Jól jön a vérfrissítés. – hangzik a válasz Jack szájából. Hát ez nagyszerű. Pont ez hiányzott még nekem. Egy újonc, akinek megint elkel magyarázni mindent.

- Lehet, de nem nekem. – jegyzem meg mérgesen. – Én azért jöttem, hogy megkérdezzem van-e valami új ügyed a számomra? – ismételem el amiért tulajdonképpen jöttem. De ezt ő is nagyon jól tudja, hisz minden nap ugyanez megy végbe.

- Igen van egy munkám számodra, vagyis számotokra. – Mi? Élesen a főnökömre pillantok. Nem értem hirtelen, hogy miről beszél.

- Hogy? Hogy számunkra? - Kérdezek rá, remélve, hogy rosszul hallottam amit mondott.

- Azt hiszem arra célzott, hogy együtt fogunk dolgozni. – mosolyog rám Eric vagy hogy a fenébe is hívják.

- Erre magamtól is rájöttem, csak azt gondolta rosszul hallok. – mordultam rá. – Ugyanis én mindig egyedül dolgozom, sosem volt társam.

- Hát most lesz! – szólt bele mondandómba Jack.

- Jack én mindig egyedül dolgoztam. És azt hiszem nagyon jól is csináltam ezt. – jegyeztem meg feléje.

- Igen. Nagyszerű vagy! – helyeselte ő is. – De azt hiszem éppen itt az ideje, hogy te is kapj egy társat magad mellé.

- Uram a hölgy ennyire nem akarja, hogy együtt dolgozzunk akkor osszon be más mellé. – Legalább Eric is egyetért azzal amit mondok. Remélem azért ezt Jack is figyelembe veszi.

- Nem itt én döntöm el, hogy ki kivel dolgozik és én azt mondom, hogy mától ti ketten együtt fogtok dolgozni. – hangja határozottan és ellentmondást nem tűrően csengett. Az asztalra hajított egy dossziét.  – És itt van az amin dolgoznotok kell. - Egy pillantást vetettem Jack majd Eric felé, felvettem a dossziét és dühösen az ajtót becsapva hagytam el az irodát. Hogy én valakivel együtt dolgozzak. Az kizárt. Több éve már, hogy egyedül kutatom és csukom le a bűnözőket, nem kell nekem senki se aki segítsen. Nem tudom, hogy gondolta el ezt Jack de biztosan nem gondolkozott mielőtt ezt kitalálta. Még csak be se tudtam fejezni gondolataimat, hallom, hogy utánam jön valaki.

- Álljon meg Alex. – kiállt utánam az az Eric. – Ahogy hallotta mostantól együtt kell dolgoznunk. – mondja határozottan.

- Nekem nem kell. – jegyzem meg mérgesen hátrafordulva és lapozni kezdem a dossziét közben.

- Nem hallottad Jack-et. Mától mi együtt dolgozunk. – remek. Még ez a kis mitugrász is azt hiszi, hogy én tényleg vele fogok dolgozni.

- Álmodjon csak. Ez az én ügyem és most is mint mindig egyedül fogom megoldani. – hangom tele van gúnnyal és dühvel. Ám hirtelen Eric kikapja kezemből a dossziét és olvasni kezdi.

- Mégis mit képzel! – rivallok rá mérgesen. Már, már az egész őrség tőlünk zeng.

- Ez az ügy ugyanúgy az én ügyem is, mint ahogyan a magáé is. – hangját most már ő is fentebb emeli. Hm. Merész. Nem tudja még, hogy kivel kezdett ki. De majd idővel ő is megtudja. Garantálom, hogy nem akar majd sokáig velem dolgozni. Hamar rájön, hogy inkább mért nem ment máshova, vagy mért nem választott Jack neki másik társat.

- Csakhogy én nem fogom megengedni, hogy velem nyomozzon. – teszem hozzá kis idő után. Eszem ágába sincs, valakivel együtt dolgozni.

- Majd meglátjuk! – mosolyogva teszi hozzá. – Később találkozunk! – mondja és azzzal távozik. Milyen egy beképzelt alak. Gondolom mérgesen.