- Persze! Nem mondom, hogy sosem hazudnék, de ezt most halálosan komolyan mondom! Ha van rá lehetõség, hogy teljesen egészséges legyél, mint régen, miért ne tennél meg érte mindent? – õ könnyen beszél, nem neki kell beszélnie róla.

- Ez így a te szádból olyan egyszerûen hangzik. –morgom. – De már a gondolat is idegesít, hogy kiteregessem a magánéletem és az érzéseim egy vadidegennek.

- Nem éri meg?

Nagy valószínûséggel igaza van, megérné megpróbálni, de már a gondolat is feszélyez, hogy valakinek meg tudjak nyílni. A baleset és Andy csúnya szakítása után én már nem akarok elmondani senkinek semmit, mert úgyis csak fájdalmat okoz és még nagyobbat rúg belém. Egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzem magam.

- Megérné.

- Tessék?

- Megérné. – pillantok fel óvatosan. – Talán megpróbálom, nem tudom, át kell gondolnom. Még mindig nem hiszem, hogy nincs semmi bajom, mert miért fájna, ha nem vagyok bolond? – keserûn nevetek. Szörnyû néha az a fájdalom, ami a mozgással jár, képtelen vagyok elfogadni, hogy fizikailag rendben lennék.

Conor nagyon óvatosan, mintha félne, a kezemre simítja a tenyerét és megszorítja, mintegy támogatásképp. Furcsa, el kellene húzódnom, a fizikoterapeuta után senki nem ért hozzám, még Richardnak sem engedem, pedig a legjobb barátom. A meleg tenyér érintése a bõrömön finom szikrákat szór szét a gerincem mentén.

– Nem vagy bolond, Aiden. Ha eldöntöd, hogy felépülsz, akkor úgy is lesz, csak bízz magadban, rendben?

Nem felelek, csak megilletõdve hallgatok, úgy érzem magam, mint egy visszahúzódott csiga, akit most ki akarnak csalogatni valami bugyuta gyerek dalocskával. Mivel nem mutatom, hogy jól esne, óvatosan elhúzta a kezét és én furcsa ingert érzek, hogy utána nyúljak, mégsem teszem. Feldúltan és kimerülten túrok a hajamba, ezt még senkinek sem mondtam el.

- Richardnak egy szót se, rendben? Nem akarom, hogy tudjon róla, semmirõl.

- Nem tudja? – hökken meg.

- Senki sem tudja. Ha a szánakozásuk mellett még hülyének is gondolnának, azt nem viselném el – morgok.

- Akkor nekem miért mondtad el?

- Azt hiszem túl régen ittam alkoholt. – képtelen vagyok nem elmosolyodni a frusztráltságomban. Az alkohol tényleg oldja a nyelvet és én jó rég nem ittam még egy gyenge sört sem, pedig vágytam rá. Leinni magam a sárga földig, aztán föl sem ébredni.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem fogom tovább adni. – bólintok nyugtázva – De ne gondolkozz sokáig a dokin!

- Ez most fenyegetés? – elképedek a szemtelenségén, de õ csak szórakozottan vigyorog és gyorsan a mosogatóhoz menekíti az üres tányérokat.

- Ha végzek a belsõ térrel, jó lenne egy kis segítség a tetõnél.

- Hülye! – vágom rá, még hogy én… Én nem tudok csinálni semmit.

- Majd meglátjuk. – hihetetlen, milyen bizakodó ez a srác! És ez nekem miért esik ilyen jól a bosszúság ellenére?

Hagyom, hadd végezze a házimunkát, felmászom a lépcsõn és a fürdõben egy zuhanyt veszek. Nem nyújtom hosszúra, csak átfolyatom magamon a szappanos vizet. Fél füllel hallom, ahogy csörög a telefon, aztán hangfoszlányokat, de a víz csobogása elnyomja. Hamar elzárom, lassan lépek ki a szõnyegre, nehogy elcsússzak és ordítozzak. Magamra tekerem a köntösömet, törülközés nélkül.

Már az ajtómban állok, amikor megjelenik Conor.

- Valami baj van? Hallottam, hogy csörgött a mobilod? – aggódva fürkészem az arcát, mert úgy néz ki, mintha becsapott volna a villám.

- Mibõl gondolod, hogy baj van?

- Hát, mert olyan képet vágsz, mint aki rossz hírt kapott.

- Bekapcsolt a zsaruszimat?

- Mondjuk, szóval? – úgyis kihúzom belõle.

- Nincs semmi gond, csak az öcsém volt és kicsit… feszült a viszonyunk. – fintorog.

- Nem jöttök ki jól?- talán érzékeny témára tapintottam. – Ha nem akarsz beszélni róla…

- Nem, jól vagyok és ez úgyis a nagy igazságok estéje nem? –mosolyára csak bólintok.– Nem az a baj, hogy nem jövünk ki jól, csak… nem is tudom. Annyira különbözünk egymástól. Két évvel fiatalabb nálam, piszok jóképû, diplomás, menõ ügyvéd, egy szuper feleséggel, nagy kertes házzal meg mindennel, ami kell. Õ a tökéletes a családban… és mivel én a nyomába se érek, valahogy eltávolodtunk egymástól. Ritkán beszélünk, és akkor se tudjuk, mi mondjunk egymásnak. Szar helyzet, mi? – a hajába túr elkeseredetten.

Én nem igazán értek egyet a hallottakkal és mélységesen meglep, hogy ez az okos, tehetséges és törõdõ srác, Nárcisszusz testével így lekicsinyli magát.

- Hát az, bár a megállapításoddal nem egészen értek egyet, de nem ismerem õt és még téged is csak kezdelek.

- Persze, de mondom, semmi gond. – mosolyog, szép a mosolya, még ha fáradt is. – Egy jó zuhany majd felfrissít és valószínûleg amint leteszem a fejem, alszom is. –elõszedi a kulcsaimat. - Tessék, mindent bezártam.

- Maradjon csak nálad, én úgysem megyek sehová. – legyintek, mert ez tényleg így van.

- Oké, akkor, aludj jól! – a fürdõ felé fordul, hogy végre zuhanyozhasson, de én még utána szólok. Talán a sör az oka…

- Conor?

- Igen? – fordul felém, tekintete kíváncsi.

- Te is piszok jóképû vagy. – jelentem ki komolyan, majd belépek a szobámba és elzárom magam. El se hiszem, hogy ezt mondtam! Mi van velem?

Hallom, ahogy megindul a zuhany jellegzetes hangja, bekapok egy fájdalomcsillapítót és az alkohollal együtt végigalszom az éjszakát.

***

Reggel nem sok kedvet érzek kikelni az ágyból, fõleg, hogy ma van azaz utálatos nap, hogy jön a gyógytornászom. Könyörgöm, lõjön le valaki! Végül is levánszorgok a lépcsõn egy melegítõnadrágban, Conor már a reggelit is megcsinálta, csak egy reggeltet vakkantok neki és nem is nagyon szól vissza a hangulatom látva. Míg arra várok, hogy elém tegye a sült szalonnát, tojással, egykedvûen végiglapozom a katalógust a háztartási vackokról, amiket meg szándékozom venni. Végül kiválasztok egy hûtõt, egy mosógépet, egy mikrót és mosogatógépet, majd elhozatom valamikor.

- Találtál valamit? – kérdez Conor megtörve a csendet.

- Igen – vakkantom.

Annyira nincs kedvem beszélgetni, hogy az hihetetlen, csendben eszem, majd legszívesebben elbújnék az asztal alá.

- Várunk valakit? – kérdez óvatosan hosszú percek múlva.

- Honnan veszed? – kérdezem mogorván.

- Állandóan az órát bámulod és az ajtó felé sandítgatsz…

- Igen – morgom. – Egy gyilkost.

- Egy mit??? – szalad fel a szemöldöke a haja vonaláig.

- A gyógytornászomat! – vágom rá idegesen. – A masszázs, amit õ ad az valóságos kínzás, a torna pedig maga a pokol!

- Óh – érti meg és elhúzza a száját. Õ se várja annyira. - Izé… Gondolkodtál azon, amirõl beszéltünk? Mert ha úgy döntesz, hogy elmennél egy jó orvoshoz, én nagyon szívesen viszlek-hozlak…

- Még visszatérünk rá – odázom el a dolgot.

Fél óra nem telik el, és kopognak az ajtón. Eszemben sincs felkelni és ajtót nyitni, ezért Conor megy beengedni a nõt.

Egy gyönyörû harmincas, szõke, kék szemû nõ a terapeutám, a hóna alatt a hordozható masszázságy.

- Üdv, hát te ki vagy? – lepõdik meg a nõ.

- Conor vagyok – üdvözli a srác a nõt, mire az is bemutatkozik. – Ezermester…

- Jenny, gyógytornász és masszõr az egyben. Örülök, hogy megismerhetlek. Mondd, hol bujkál a madarunk?

- A konyhában.

- Áruló! – morgok ki az említett helyrõl.

Jenny megdicséri a készülõ nappalit, de Conornak kicsit összébb kell rámolnia, hogy a masszázságyat fel tudja állítani. Conor segédkezik neki, én meg kb. olyan hangulatban, mintha a vesztõhelyre vinnének, megyek be, mert ha hagyom magam, hamarabb szabadulok. Direkt nem húztam pólót, végigfekszem az ágyon és tömény fél órás agónia következik, ahogy átmozgatja a letapadt izmaimat. Nem esik jól, de nem is az a lényege ennek, hogy jó legyen. Utána újabb fél órás torna, ez a létezõ legnagyobb kínzás, ami csak létezik, a legkülönfélébb szitokszavak hagyják el a számat, még Conor is szájtátva les be néha a nappaliba.

- Ne aggódj – szól neki Jenny. – Már megszoktam, annyi kifejezést tanultam mellette, hogy még a benzinkutas férjem is elszégyelli magát mellettem vita közben – csiripel.

- Meg is értem, miért vitatkozik veled – morgok a nõvel.

- Sajnálom, Aiden, de a te érdekedben csinálom – mondja a már jól ismert szöveget. – Ha nem mozgatjuk át szakszerûen az izmaidat…

- Tudom, tudom! – mordulok és fájdalomtól elkínzott arccal hagyom.

A kínzás végén erõtlenül pihegek az ágyon, erõm sincsen felülni, tenni pár lépést pedig még annyira sem. Mintha a maratont futottam volna le, Conor aggódó arccal támasztja a falat, láthatóan tanácstalan.

- Behoznád kérlek a széket? – kéri meg Jenny, de én rámordulok.

- NEM kell szék! – egyértelmû, melyik székre gondolok, arra, ami gurul. Hát nem!

Karjaimmal erõlködve felnyomom magam, nagyon lassan oldalra fordulok és felülök, de még ez is sok erõmbe kerül.

Conor megelégelve a szenvedéseimet elém lép, izzadtságtól csatakos a testem, hajam az arcomhoz tapad, lihegek, mint egy túlhajszolt ló és gyûlölöm, hogy nem bírok felállni magamtól. A srác féltérdre ereszkedik elõttem, tekintete óvatos, várakozó.

- Gyere – mondja egészen halkan, kinyújtja felém a karjait, tenyérrel fölfelé.

Egy hosszú percig bámulom õket, majd engedve a kísértésnek és lenyelve a makacsságom, elfogadom a segítséget. Alkarjaiba kapaszkodom, õ a könyökömnél fog meg és húz lassan talpra, megtámaszt, míg fölegyenesedik, átbújik jobb karom alatt és eltámogat a kanapéig, amin még ott a ponyva.

Magamra hagy, hogy összecsukják a mobil ágyat és kikísérje Jennyt, de még csak nem is hallgatózom, teljesen elzárom magam most mindenkitõl. Jenny nyilván azt ecseteli, hogy nem csinálom itthon azokat a gyakorlatokat, amiket elõírt, bizonyára azért, mert elvesztettem a küzdeni akarást, nincs semmi, amiért érdemes volna számomra, nem is akarok meggyógyulni, bla, bla, bla… Gyûlölöm ezt, ó, mennyire gyûlölöm… Nem akarok így élni…

- Aiden – hallom meg a nevem.

Fáradtan nézek fel és íriszem Conor lila lencséjével találkozik, nem látok benne szánalmat, csak aggodalmat.

- Le kell zuhanyoznod – mondja tárgyilagosan.

- Késõbb – pihegem elfordítva a fejem.

- Nem, most. Lezuhanyozol és utána lepihenhetsz.

- Ne mondd meg nekem, mit tegyek – vágok vissza haragosan, de nem ijed meg, elszántan fixíroz.

- De igen, mert ez egy állapot, ami ellen tehetsz, csak túl makacs vagy – jelenti ki. – Úgyhogy nyeld le a békát, most felviszlek a lépcsõn, lezuhanyozol és lefekszel, közben úgy csinálok, mint nagyanyám és alkalmi süket leszek, akármit mondasz is, nem hallom meg, mert igazam van.

- Ha lenne hozzá erõm, most seggbe rúgnálak…

- Majd, ha meg tudod tenni, bepótolod – ad egy utolsó szúrást.

Nem tehetek mást, igaza van. Felém nyújtott kezével talpra állok, eltámogat a lépcsõig, de képtelen vagyok fölmenni rajta.

- Ez csak egy állapot, nem végleges – mormolja halkan, mintha csak nyugtatni próbálna, miközben egyik keze a lapockámra, másik a térdem alá siklik. Ahogy fölemel, átkarolom a nyakát és feltûnõen csöndben hagyom, hogy felvigyen az emeletre. A fürdõben tesz le, sajnos a lenti fürdõ még mindig vacakol, pedig ott rendesen csak zuhanytálca van, ráállítva egy székkel, csak nem mûködik egy ideje. Itt a kádba nem lehet széket beállítani, ezért mielõtt bármit is mondhatnék, hogy ez most nem fog menni, Conor egy mozdulattal lehúzza magáról a pólót.

- Mit mûvelsz? – szárad ki a szám.

- Zuhanyozom veled – jelenti ki egyszerûen.

Annyira meglepõdöm, hogy nem is tudok rá mit mondani. Egészen alsógatyára vetkõzik, türelmesen megvárja, hogy én is lerúgjam magamról a melegítõgatyámat, csakhogy én ez alatt nem viselek semmit, nem mintha szégyellõs lennék. Elõbb segít nekem belépni, majd mellém áll, én a sarokba dõlök be, hogy a fal két oldalról megtámasszon. Meg sem szólalok, most még vitázni sincs se kedvem, se erõm, szinte beletörõdve hagyom, hogy Conor átdörzsölje a lábamat, aztán megtámaszt, míg én lemosom a karjaimat, mellkasomat. Óvatosan megfordulok, karjaimmal a csempének támaszkodom, míg a kókusz illatú tusfürdõvel, gyengéd, masszírozó mozdulatokkal végigmosdatja a hátam. Az ujjai gyengédek, próbálja picit ellazítani a sajgó izmaimat.

- Conor…?

- Tessék?

- Le kell feküdnöm – nyögök fel, mire azonnal abbamarad a valódi masszázs, még leöblíti rólam a habot és hallom, ahogy kiszáll a kádból, egy törülközõt teker a derekára, nem látom, hogy merevedése volna, igaz is, ki akarna engem így? A köntösömmel lép vissza hozzám. Rám adja, majd támasztékot ad, miközben kilépek én is. A köntösöm anyaga magába szívja a vizet, segíteni akar, hogy eljussak a szobámba, de én csak feltartom a kezem, hogy ne. Összeszedve a méltóságomat, átbicegek a hálóba, aztán úgy dõlök el az ágyon, mint zsák krumpli a padlón. Behunyom a szemem és kiélvezem, hogy végre vízszintesben vagyok az ágyamon, tisztán. Eddig, ha jött a gyógytornász egy napig szenvedtem verejtékben úszva a kanapémon, most azért sokkal jobb. Conor még beszól, hogy kérek-e valamit, de én már csak félálomban reagálok valamit, magával ragad a jótékony álom.

- Menjünk haza – pillant fel rám. Sejtettem, hogy ezt fogja mondani, de azért inkább megkérdeztem, hogy ne higgye, hogy helyette döntök.

- Rendben.

Richard még visszaviszi a bevásárlókocsit, majd lelkes mosollyal bevágódik a volán mögé - Akkor hova?

- Haza – feleli Aiden.

A barátja mintha a lehetõségeket latolgatná alaposan szemügyre veszi, végül azonban indít. Egész úton be sem áll a szája, de örülök annak, hogy õ is olyan elégedett a bevásárló körúttal, mint én. Nem vagyok lakberendezõ, de el tudom képzelni egymás mellett azokat a színeket és mintákat, amiket Aiden választott. A végeredmény biztosan szuper lesz, egy meghitt, barátságos és békés otthon.

A ház elõtt parkol le, közvetlenül a bejárattal szemben, hogy ne kelljen túl messze cipelni a holmit. Aiden elõremegy, gondolom lepihen egy kicsit a sok séta után. Remélem jól van, de nem tudom megállni, hogy ne pillantsak aggodalmasan utána.

- Hé, figyelsz te rám? – lengeti meg Richard a kezét az orrom elõtt.

Zavartan kapom rá a tekintete, fürkészõ pillantásara az arcomba tódul a forróság. Basszus, ne! – Bocs, elkalandoztam.

- Hát, azt veszem észre. – morog, elfojtva a vigyorát, amitõl még kínosabban érzem magam.

Hogy ne kelljen tovább a vizslató szempárt elviselnem, megfogok pár szatyrot és beviszem õket az elõszobába. Még jó pár forduló, mire mindent behordunk, az apró helyiség szinte megtelik festékes vödrökkel, dobozokkal és egyéb, a felújításhoz szükséges cuccal.

A délután folyamán jócskán beindul a munka, Richard segít felrakni a hálót, amire aztán vékony glett réteget húzok, elegyengetve a falfelületet. A repedések eltûnnek, a sarkokat kijavítjuk, így már az egész készen áll a festékalapra, na meg a tapétára, de ezeket már elhalasztjuk.

A csendbõl arra következtetek, hogy Aiden valószínûleg lefeküdt, nem akarok kopogni, nehogy felkeltsem, így inkább mindent bezárok, mielõtt elmennék itthonról. Egy gyors forduló a bevásárlóközpontban, hogy legyen valami otthon vacsorára. Még benézek az elektronika részlegre is, lekapva pár katalógust az állványról, amibõl majd kiválaszthatja a hûtõt, meg esetleg lámpákat, mert a lenti fürdõben csak egy becsavart villanykörte himbálózik a plafonról. Ezután indulok is haza, elhoztam az egyetlen kulcsot a háztól, bár nem mintha túl sokat járna ki.

A két szatyorral a kezemben nyitok ajtót, de kis híján el is ejtem õket, mikor szembetalálom magam Aidennel, úgy ahogy nem számítottam rá. Félmeztelenül, a csípõjén alacsonyan függõ nadrággal, a haja szexisen kócos, látszik, hogy most kelt ki az ágyból. Akaratlanul is végigjáratom rajta a tekintetem, elidõzve a mellkasán, a karjain és azon az izgató sávon, ahol a nadrág találkozik a bõrével… - Szia…!

Jesszus, ez de bénán hangzott!

- Mi a baj? – kérdez értetlenül, én meg hirtelen azt sem tudom, mit mondjak. Sokkal vonzóbb, mint amire számítottam. Bár leginkább a kórházi ágyon fekvõ alak képe égett bele az emlékeimbe, de ez a mostani helyzet messzemenõkig más.

- Semmi, bocsi, csak elbambultam.

- Az mi? – bök a kezemben tartott táskákra. Már majdnem meg is feledkeztem róluk.

- Ja… Hoztam vacsorát. – térek vissza a valóságba - Meg kólát és sört.

- A sör jól hangzik – bólint, és jelenleg egyet kell értenem vele, de…

- Biztos? Nem szedsz valamit…?

- Legfeljebb egy jót fogok aludni – von vállat hanyagul, és már nyúl is érte – Ide vele.

Úgy tûnik egész jót tett neki az alvás, most nem olyan morcos mit korábban. Beletúrok a táskába, a hatos csomagolásból kiveszek egyet és a kezébe adom. Abban a percben fel is nyitja, jó nagyot húzva a még hideg italból. A szemem ismét a testére vándorol, nem normális, hogy még azt is izgatónak találom, ahogy nyel, ez csak azt bizonyítja milyen rég nem volt már senkim, de az utóbbi idõben ez volt a legkisebb gondom.

Egy apró csepp szánkázik le az álláról a mellkasára, amit legszívesebben lenyalnék róla.

- Ez már hiányzott!

Zavartan nevetek fel, majd éles fordulatot véve inkább a konyhába megyek, mielõtt totál idiótát csinálok magamból. Elment az eszem. Lehet hogy vonzó, sõt, ez biztos, mert iszonyatosan vonzó, de nekem tabu. Majdnem megöltem, tönkretettem az életét, semmi jogom a nyálam csorgatni utána.

Némán, a gondolataimba merülve pakolom ki a kaját a pultra. Hallom, hogy közben õ is bejön és leül az egyik székre, de nem fordulok meg. A katalógusokat félreteszem, majd vacsora közben átnézi, ha akarja, egyenlõre semmi romlandót nem vettem, ami ne fogyna el.

- Miért olyan fontos neked ez? – szólal meg hirtelen.

- Hm?

- Miért akarsz nekem otthont csinálni a házból? – magyarázza, mikor látja, hogy nem értem.

- Mert egyrészt ez egy nagyon szép ház… lesz. – most még csak egy rom, de én már látom mi lesz majd belõle - Kár lenne hagyni, hogy összedõljön.

- És még? – firtatja várakozón.

Most mit mondjak? Mit vár tõlem? - Nézd… Ne haragudj meg rám ezért, jó? Csak… Egyszerûen nem bírom nézni, hogy egy olyan jó ember, mint te egy ilyen helyre szoruljon be… - miattam - A barátnõd biztos…

- Barátom.

- Hogy mi? – pislantok fel értetlenül. Jól hallottam?

- Nem barátnõm volt, hanem barátom – ismétli meg.

- Meleg vagy? – a hangomból jól kihallani a hitetlenkedést, de ez… már túl sok a véletlenbõl.

- Zavar?

- Nem – rázom meg a fejem, még mindig kissé kábultan az új infótól. – Izé… Szóval mindenki megérdemel egy olyan helyet, amit az otthonának hívhat, ahol jól érzi magát…

Attól ahogy néz, nagyító alatt érzem magam. Tettem valamit, ami miatt gyanakodni kezdett? És Richard miért mondta soha, hogy meleg?

- Neked is hiányzik egy ilyen? Azért akarsz nekem minden áron segíteni? Mert neked nincs? – találgatja finoman.

- Az én életem is eléggé… elbaszott – leülök vele szembe, igyekszem minél közelebb maradni az igazsághoz, hogy ne legyen még ennél is nagyobb bûntudatom – Minden, ami jó volt benne… már nem az. És elkövettem egy hibát… egy hatalmas hibát… Ami miatt soha többé nem leszek már olyan, amilyen voltam.

Nem szól semmit, örülök, hogy nem kérdez rá, mi volt az a hiba, mert õszintén nem tudom, mit felelnék erre. Képtelen vagyok a szemébe nézni és elmondani neki mit tettem… Nem megy. Ehhez túl gyáva vagyok, még ha száz évig élek sem tudom a szemébe mondani…

- Az orvosok mit mondanak? Helyre fogsz jönni? – váltok gyorsan témát.

- Szerintük jól vagyok – fintorog gúnyosan, én pedig a homlokom ráncolva nézek fel rá.

- De hát a fájdalmaid…

- A vizsgálatok szerint nincs fizikai alapja, nem indokolja semmi a fájdalmakat – legyint mérgesen.

- Akkor miért…

- Szerintük pszichoszomatikus a baj… A gerincemen a duzzanat, ami megakadályozta, hogy mozogjak, már rég lement. Hülyének tartanak és pszichiáterhez küldtek.

Ledönti a sör maradékát, miközben nekem kattog az agyam. Ezek szerint mégsem lett nyomorék… ettõl még nem vagyok felmentve, de legalább… legalább nem történt végzetes tragédia. Trauma? Nyilván, de azt meg lehet oldani nem?

- Nem vagy hülye. – szögezem le - De nem jársz pszichiáterhez? Aiden, ezt pedig kellene…

- Ne kezdd te is – mordul fel ingerülten.

Tudom, hogy el kéne hallgatnom, de nem tehetek róla, most hogy tudom, hogy teljesen felépülhet, olyan izgatott lettem, mint egy óvodás karácsonykor és nem tudom befogni.

- Ha szerintük pszichoszomatikus a baj, akkor csak a fejedet kellene helyre tenni… Ezzel nem azt mondom, hogy hülye vagy, hanem mert a baleset olyan traumát okozott nálad, amit nem bírsz feldolgozni! Talán ezért vannak még mindig fájdalmaid, mert nem bírsz szembenézni vele… Nem tudod elfogadni, mindazt, ami történt veled. Te képzeled be saját magadnak, hogy tehetetlen vagy.

Mikor az utolsó szó is elhagyja a számat, már tudom, hogy elvetettem a sulykot. Francba, most aztán jól megcsináltam! Tuti dühös lesz, lehet, hogy ki is hajít, vagy csak szimplán elküld a picsába, de akkor sem akarok neki még több kellemetlen percet okozni. - Ne haragudj, nem akartam, ez rád tartozik…

A vacsora néma csendben telik, én is megiszok egy doboz sört, ami valamelyest ellazít. Rájövök, hogy elég fáradt vagyok, a vállamban rendesen izomláz van a plafon felé nyújtózástól. Már örömmel lennék az ágyban, vagy a zuhany alatt, de mindezt elfelejtem, mikor Aiden semmibõl semmi, beszélni kezd.

- Az utolsó dolog, amire emlékszem, egy hangos duda és fékcsikorgás… Két fényszóró és egy erõs csattanás – mondja halkan – Aztán semmire sem emlékeztem. A kórházban tértem magamhoz, tele voltam fájdalomcsillapítóval… Nem bírtam megmozdítani a lábamat. Talán még sikerült is volna, ha Andy nem adja ki az utamat… Azt hittem, szeret, és szükségem lett volna rá, de rá kellett jönnöm, hogy igaza van.

- Nincs igaza – ellenkezem, összeszoruló torokkal. Attól a kiábrándult mosolytól, ami az arcán van, csak még szarabbul érzem magam.

- Gondolkozz, Conor… Elveszíted a munkád, kidob a szeretõd és az egyetlen hely, ahová mehetsz a családi örökséged… Ugyan kinek kellettem volna? Nem bírom, ha az emberek szánakozva néznek rám, gyûlölöm, hogy az orvosok azt állítják semmi bajom, nekem mégis nagyon fáj, és nem akarom, hogy hülyének gondoljatok…

- Aiden, verd ki ezt a fejedbõl! – honnan veszi egyáltalán, hogy bármi rosszat gondolok róla?! – Nem vagy hülye, látom, hogy fájdalmaid vannak, elhiszem, de ha az orvos azt mondja, hogy a baj a fejedben, a felfogásoddal van, akkor miért nem teszel ellene?! A rendõrségnek jó szakemberei vannak, azt hiszed, csak neked vannak mentális gondjaid??? – ezek szerint már rég egészséges lehetne, ha nem lenne ilyen fafejû! - Épelméjû vagy, okos, intelligens, kitartó, makacs és konok! Ha csak a fele makacsságod arra fordítanád, hogy elmenj egy agyturkászhoz, aki segít neked elfogadni a veled történteket, akkor megint olyan lennél, mint régen! Semmi perc alatt futnál, mint a nyúl.

- Tényleg ezt gondolod…? – húzza el a száját, de nem néz rám.

- Persze! Nem mondom, hogy sosem hazudnék, de ezt most halálosan komolyan mondom! Ha van rá lehetõség, hogy teljesen egészséges legyél, mint régen, miért ne tennél meg érte mindent? – hihetetlen, hogy eddig nem próbálta meg! Talán ha a párja nem hagyja el…

Valahol érzékelem, hogy már megint túl sokat mondtam, de annyira felhúzott, a makacsságával, hogy nem is bánom.

- Ez így a te szádból olyan egyszerûen hangzik. – morogja néhány perc múlva – De már a gondolat is idegesít, hogy kiteregessem a magánéletem és az érzéseim egy vadidegennek.

- Nem éri meg?

Nem válaszol, én pedig nem erõsködöm tovább. Remélem megfontolja és mégis felkeres egy szakembert, aki segít neki. Talán ha egyszer teljesen felépül… talán akkor lesz bátorságom elé állni és bocsánatot kérni. Lehet, hogy behúz párat, lehet, hogy lecsukat, vagy kitekeri a nyakam, de legalább tudni fogom, hogy õ jól van.

- Megérné.

- Tessék?

- Megérné. – pillant fel komoran – Talán megpróbálom, nem tudom, át kell gondolnom. Még mindig nem hiszem, hogy nincs semmi bajom, mert miért fájna, ha nem vagyok bolond? – nevet fel keserûen.

Tétovázok mielõtt mozdulnék, majd a kezem óvatosan az övére rakom az asztalon és megszorítom. – Nem vagy bolond, Aiden. Ha eldöntöd, hogy felépülsz, akkor úgy is lesz, csak bízz magadban, rendben?

Ismét nem kapok választ, az elhúzódó csendben kezdem kínosan érezni magam, így merev gerinccel visszahúzom a kezem és az asztal alatt a térdemre szorítom. Aiden az asztallapra bámul, majd fáradtan túr bele a hajába, ami ettõl még keszekuszábban meredezik fölfelé.

- Richardnak egy szót se, rendben? Nem akarom, hogy tudjon róla, semmirõl. – szögezi le komoly arccal.

- Nem tudja? – lepõdöm meg, hisz õ a legjobb barátja. Bár… ha jobban belegondolok Richard is azt mondta, hogy a sérülései miatt vannak fájdalmai.

- Senki sem tudja. – horkant fel – Ha a szánakozásuk mellett még hülyének is gondolnának, azt nem viselném el.

- Akkor nekem miért mondtad el?

- Azt hiszem túl régen ittam alkoholt. – mosolyodik el halványan.

Viszonzom a mosolyát, én mindenesetre örülök neki, hogy megeredt a nyelve és nem olyan morcos mint szokott.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem fogom tovább adni. – bólint – De ne gondolkozz sokáig a dokin!

- Ez most fenyegetés? – húzza fel a szemöldökét.

Vigyorogva ingatom meg a fejem, majd felállok és a mosogatóhoz viszem a tányérokat.

- Ha végzek a belsõ térrel, jó lenne egy kis segítség a tetõnél.

- Hülye!

- Majd meglátjuk. – szerintem csak el kell határoznia magát, amit még nem tett meg. Hisz jó ideje követem figyelemmel és mióta kijött a kórházból, szinte ki sem tette innen a lábát, mint egy remete.

Gyorsan elmosogatok, aztán rendet rakok a konyhában míg Aiden elmegy zuhanyozni. Az ajtókat és az ablakokat bezárom, lekapcsolom a villanyt, aztán én is utána megyek. Hallom, hogy még bent van, ezért nem zavarom. A szobámban eligazítom az ágyat, szeretem, ha a párnám jól fel van rázva, majd az alvós cuccaim is kikészíteném, mikor megszólal a telefonom.

Azonnal érte nyúlok, ritkán hív bárki is, de az öcsém nevét látva a kijelzõn egy hosszú sóhajt hagyja el a szám. Vajon mit akarhat?

- Tessék. – szólok bele kimérten.

- Szia, remélem még nem aludtál. – köszönt, a jól ismert udvarias hangján. Elvégre ügyvéd.

- Még nem, csak készülök. Mi a helyzet? Minden oké?

- Minden rendben. Marissa üdvözöl és üzeni, hogy valamikor átjöhetnél ebédre.

- Köszönöm, majd átgondolom. – hazudom, mert a legutolsó amire vágyom, egy ebéd az öcsém családjával.

A kínos csend sokáig húzódik, ez a baj a telefonokkal, sosem tudom mit mondjak neki. Már évek óta van ez a feszültség közöttünk. Végül egy torokköszörüléssel õ töri meg a csendet.

- Igen, szóval anya születésnapja miatt hívlak. Meg akarjuk lepni, ezért összehívjuk az egész családot hozzánk a hétvégére. Jó lenne, ha te is el tudnál jönni.

Fejben felidézem a naptárat és legszívesebben beleverném a fejem a falba. Ha Josh nem hív elfelejtettem volna az anyám születésnapját. Pedig ez még sohasem történt. Mentségemre szóljon, hogy jelenleg minden eltörpül Aiden mellett, de mégiscsak az anyámról van szó, akit nagyon szeretek.

- Rendben, kösz, hogy szóltál, ott leszek.

- Tudod már, hogy mit veszel neki? Mert ha nem, arra gondoltam vehetnénk együtt valamit, mint régen. Annak mindig nagyon örült. – veti fel és hallom a hangján, hogy mosolyog.

Erre én is emlékszem, csakhogy akkor még gyerekek voltunk és most már nem vagyunk.

- Majd kitalálok valamit, de azért kösz. Én is üdvözlöm Marissát.

- Ahogy akarod. Jó éjszakát!

- Neked is! – leteszem a telefont. Most aztán törhetem a fejem, hogy mit vegyek. Josh biztos valami fantasztikus dologgal lepi meg, mint tavaly azzal az ultramodern kávéfõzõvel, ami vagy húsz fajta italt tud készíteni. Talán végigjárom majd a boltokat és keresek valami szépet a porcelánszobor gyûjteményébe. Azokat órákig képes rendezgetni.

Hallom, hogy nyílik a fürdõ ajtaja, ezért lassan felállok az ágyról és elindulok én is zuhanyozni. Aiden már a szobája ajtaját nyitja mikor meglát, de rám nézve megtorpan a küszöböm.

- Valami baj van? Hallottam, hogy csörgött a mobilod? – kérdezi, aggodalmasan ráncolva  a homlokát.

- Mibõl gondolod, hogy baj van?

- Hát, mert olyan képet vágsz, mint aki rossz hírt kapott.

Erre elmosolyodom, de még én is érzem, hogy gyengére sikerült. -  Bekapcsolt a zsaruszimat?

- Mondjuk, szóval?

- Nincs semmi gond, csak az öcsém volt és kicsit… feszült a viszonyunk. – vallom be fintorogva.

- Nem jöttök ki jól? – nem válaszolok rögtön, amibõl nyilván azt szûri le, hogy túl bizalmas volt a kérdés, mert hamarosan visszakozik – Ha nem akarsz beszélni róla…

- Nem, jól vagyok és ez úgyis a nagy igazságok estéje nem? – mosolygok rá, õ pedig bólint – Nem az a baj, hogy nem jövünk ki jól, csak… nem is tudom. Annyira különbözünk egymástól. Két évvel fiatalabb nálam, piszok jóképû, diplomás, menõ ügyvéd, egy szuper feleséggel, nagy kertes házzal meg mindennel, ami kell. Õ a tökéletes a családban… és mivel én a nyomába se érek, valahogy eltávolodtunk egymástól. Ritkán beszélünk, és akkor se tudjuk, mit mondjunk egymásnak. Szar helyzet, mi? – túrok a hajamba fáradtan.

Aiden elgondolkodva néz maga elé majd õ is felsóhajt, tanácstalanul, mint aki komolyan nem ért valamit.  - Hát az, bár a megállapításoddal nem egészen értek egyet, de nem ismerem õt és még téged is csak kezdelek.

És vajon milyen megállapításra jut majd?

- Persze, de mondom, semmi gond. – mosolygok rá – Egy jó zuhany majd felfrissít és valószínûleg amint leteszem a fejem, alszom is. – a zsebembõl kiveszem a ház kulcsát – Tessék, mindent bezártam.

- Maradjon csak nálad, én úgysem megyek sehová. – legyint hanyagul.

- Oké, akkor, aludj jól! – elteszem a kulcsot, aztán a fürdõ felé fordulok, hogy végre megejtsem azt a zuhanyt. Josh hívása után különösen vágyom arra, hogy valami lemossa rólam a gondjaim, még ha csak egy idõre is.

- Conor?

- Igen? – fordulok felé érdeklõdve.

- Te is piszok jóképû vagy. – jelenti ki teljesen váratlanul, majd meg sem várva hogy reagáljak rá a szobájába lép.

Pár másodpercig még meglepetten nézek utána, a fejemben a szavai visszhangoznak. „Te is piszok jóképû vagy…” Ha bárki másról lenne szó, azt gondolnám, hogy csak fel akart vidítani, de Aiden teljesen komolyan mondta, láttam a szemében. Ma pedig megtudtam, hogy õ is meleg. Ez a tény még mindig hihetetlen, és a tudat, hogy egy ilyen fantasztikus férfi jóképûnek tart, rég nem tapasztalt izgalommal tölt el. Az ajkaim halvány mosolyra húzódnak, miközben a zuhany alá állok. A langyos vízcseppek érintésétõl jólesõn megborzongok, de ha Aidenre gondolok, az öröm mellett egy furcsa sajgás is jelentkezik a mellkasomban.

Olyan közel van az, amire mindig is a legjobban vágytam, és most mégis elérhetetlennek tûnik…

 - Nem baj, gyûlölj csak ha akarsz. De Richard mindjárt meglátja, mennyire eleged van belõle, hacsak nem vágsz jobb képet hozzá. – jegyzi meg és Richard már mellettünk is áll.

- Ezeket Carol küldi mivel lemaradtál Josh szülinapi bulijáról. Csokis süti meg marcipántorta, de a helyedben én kihagynám a mézes kekszet, a lányom elsõ kísérlete volt a sütésre és került bele némi tojáshéj. – kipakolja a hozott dolgokat az asztalra én meg kikerekedett szemmel, mintha bármelyik pillanatban megmozdulnának, és azok ennének meg engem.

- Már ettünk, szóval tõlem bármikor indulhatunk, ha Aidennek is jó. – néz rám Conor.

- És ha azt mondom, nem akarok menni? – kérdem a legyõzöttek nyugalmával.

- Nem fogadok el nemleges választ. – közli Richard vigyorogva – Ugyan! Te is segítettél, mikor a faházat építettük, csak egy kis bevásárlás vagy… nem érzed jól magad?

Ezt nem! Jól vagyok, és nem azért nem akarok menni. A franc essen belé! Csakazért is megmutatom, hogy minden rendben velem.

Kicsit mereven ülök be a kocsiba, nem igazán vagyok elragadtatva tõle, hogy emberek közé menjek, egyáltalán nem akarok ki sem menni. Szerencsére nem kell sokat mennünk, Richard beáll a parkolóba és már ugrik is ki.

 - Szerzek egy bevásárlókocsit, mindjárt jövök.

 - Oké.  Haragszol? Egész úton egy szót sem szóltál… - próbálkozik Conor, de mit mondjak neki, amivel nem bántom meg?

 - Nem – maradok végül az egyszavas válasznál.

 - Akkor mi a gond?

 - Semmi, csak essünk túl rajta minél elõbb. – morgom, haza akarok menni és magamra zárni az ajtót.

 - Sajnálom. Ha tudom, hogy komolyan ennyire nem akarsz eljönni, nem erõltettem volna. – a szándéka jó volt, de meg kell értenie, hogy gyûlölök emberek közé jönni. - Csak azt szeretném, hogy mindennel elégedett legyél a házadban.

Conorra pillantok, eddig is furcsa volt, miért akar ennyi mindent megtenni, hogy jól érezzem magam, miért fontos neki, hogy felújítsa a házam? Összeráncolom a homlokom, mert nekem itt valami gyanús, vagy csak paranoiás vagyok.  

 - Miért olyan fontos ez neked?

 - Megengedted, hogy nálad maradjak. – válaszol, de nem néz rám. – Te jó ember vagy, az a minimum, hogy megérdemelsz egy szálkamentes parkettát. – zavartan felnevet, ez inkább ideges nevetés, valamit titkol, de rá fogok jönni.

Richard bezörget az ablakon, így nem folytathatom a fixírozását.

– Hé, jöttök, vagy egész nap ott akartok üldögélni?

A kis haver már ki is ugrik, mire én egyet moccanok. Óvatosan szállok ki, a hátamban tompán lüktet a fájdalom. Megtámaszkodom a kocsin, kiveszem a botot, hogy azért némiképp biztosabb legyen a járásom.

 - Hozod a kocsit? Ha utálsz vásárolni nem gond, csak ráböksz arra, ami tetszik, én meg Richard majd intézkedünk. Így megfelel?

Nem is rossz ötlet, egy pár pillanatig elgondolkodom, hogy vajon miért ajánlja fel, talán tudja, mi a véleményem a botról? A figyelmesség egyszerre bosszant és valami megmagyarázhatatlan módon apró örömöt is okoz, amit igyekszem elfojtani. Visszahajítom a botot és közben szidom magam. Richard száz wattos vigyora csak még jobban idegesít.  

Egész jól haladunk, hamar megtalálják a festéshez kellõ dolgokat, aztán a mintákat is igyekszünk kiválasztani. Végül a habos kakaó és a fahéj kombó mellett döntök, van egy szép tapéta, ami habkõbarna és nyomott falevél mintázatú, az nagyon tetszik.

 Richard felmutat egy rusnya tapétát.

- Valld be, hogy ez álmaid netovábbja!

Szórakozott félmosolyra húzom a szám, életemben ne lássam még egyszer azt a rondaságot.

– Mintha a nagyanyád kanapéjáról mintázták volna. Jut eszembe, még mindig rátok akarja tukmálni azt az „antik családi örökséget”? – emelem meg a szemöldököm.

Nem bírom ki és felnevetek Richarddal, visszaemlékezve, mennyire agyondicsérte a nagyanyja azt az ócska kanapét. Egyszer pont ott voltam én is, és amikor leültem rá, letörött egy darab a karfából, mire pillanatragasztóval próbáltuk meg visszailleszteni és imádkoztunk, nehogy a nagyanyja észrevegye.

- Mi van még? – kérdezem fásultan, mikor még mindig nem végeztünk.

- Csempék, lambériák. Ezeken kívül már minden kipipálva, ami egyelõre kellhet. Na, meg ott van még a hûtõ kérdése…?

- Megkérdeztem Kevint és neki már nem kell, szóval… - von vállat Richard, mire bennem felmegy a pumpa.

- Tudok magamnak venni! – vágok közbe. – Majd viszünk egy katalógust és otthon kiválasztom.

Ezek ketten azt képzelik, hogy csakmert lepukkant házban lakom, nincs rá keretem, hogy felújíttassam és felszereljem otthonná. Nem azért nem teszem, mert nincs rá pénzem, mert van, egy gyönyörû modern otthont is tudnék finanszírozni az örökségembõl, csak kedvem és életerõm nincs hozzá.

A kasszánál végre azt gondolom, vége a megpróbáltatásaimnak, de ezek ketten nyughatatlanok. A pénztáros lány kihajol a pultból és majd kiesnek a mellei nagy igyekezetében. Nem mintha engem ez érdekelne.

- Ha segíthetek még valamiben, szóljanak nyugodtan. Mindent megtaláltak?

- Igen köszönjük. – lépjünk már le…

- Örülök, néha elég nehezen igazodnak el, akik még nem jártak itt.

- Ami azt illeti… a barátunk nem biztos benne, hogy melyik színt válassza. – szól közbe Richard. Leírhatatlan pillantással meredek rá.

- Én szívesen segítek!  Elég jól értek a különbözõ színek kombinálásához. – mosolyog a csaj.

- Ó, ez a kék jó választás! Illik a szemed színéhez – flörtöl velem szemtelenül. Másik kapura játszom, kislány. Mikor végre észbe kap én a fõkolomposhoz fordulok.

- Ezt most miért kellett?

- Csak szórakozom egy kicsit. Olyan mintha évek óta nem lógtunk volna együtt. – a szívbõl jövõ mosolya valóban ezt mutatja, képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy ez milyen jól esik Richard egyszerû ember, és én pont ezt az egyszerûségét szeretem benne. – Ne mond, hogy nem élvezted! Tudom, hogy buksz a neon fehérnemûkre.

- Idióta! – morgok, aztán mosolyogva rázom a fejem.– Neked mi a véleményed?

- A neon melltartókról? – bólintok – Még sosem volt rajtam, úgyhogy nem tudom, de nem tûnik túl kényelmesnek. – húzza a száját, mire féloldalasan elvigyorodom. Tetszik ez a válasz, pillanatra el is képzelem õt kék melltartóban és alig bírom visszatartani a nevetést. Jó srác ez a Conor. Végre valahára eljutunk addig is, hogy fizessünk, meglep, hogy sokmindent átvállal a srác, de olyan kedvezményeket kapunk, hogy csak pislogni tudok.

A kocsiba visszaülve óvatosan csusszanok be az ülésre, a sok ácsorgás nem tett nekem jót, érzem a fájdalmat, a tompa lüktetést és a mozgáshiány miatt a fáradtságot. Sóhajtva dõlök hátra végre egy kicsit pihenni.

- Minden rendben? – kérdez óvatosan.

- Megvagyok, csak kicsit elfáradtam. – válaszolok csukott szemmel. Most nincs kedvem vitázni.

- Együnk valamit a városban, vagy inkább hazamennél?

- Menjünk haza – kinyitom a szemem. Eszemben sincs még több ember közelébe menni, fáj a hátam és a lábam, csak haza akarok menni és ledõlni.

- Rendben.

Richard is visszaviszi a kocsit, majd beszáll a vezetõ felöli ülésre.

- Akkor hova?

- Haza – felelem neki is.

Egy pár pillanatig fürkészve néz rám, de most ahhoz sincs erõm, hogy rápirítsak. Út közben ecsetelni kezdi, milyen roppant elégedett a vásárlással, és milyen szép lesz a ház, stb, stb. Ami engem illet, nem izgat a locsogása. Mikor végre megáll a házam elõtt, én kiszállok, a botra támaszkodva otthagyom a fiúkat cipekedni, köszönöm szépen, de õk erõsködtek a vásárlás mellett. Bebicegek a nappaliba, de a kanapémhoz még nem férek hozzá. Néma morgás kíséretében felmászom a lépcsõn a szobába, ledõlök az ágyamra, beveszek két aszpirint és megpróbálok szundikálni egy kicsit. Vízszintesen könnyebbnek érzem magam, megszûnik a terhelés.

Gyönyörû csempét vettünk, szép festékeket és tapétákat, Richard és Conor jól egymásra találtak. A gondolataim az ametisztszemû srác körül forognak, miért akar ennyire otthont csinálni nekem? Miért fontos neki, hogy szép és felszerelt legyen a házam, miért törõdik velem? Szán engem.

Pár óra alvás után viszont nem tudok tovább pihenni, felkelek és lesántikálok a lépcsõn, Conor a délutánt a jelek szerint arra használta, hogy a nappaliban dolgozzon, ugyanis minden bútort kicipelt onnan, vékony glett réteget kent a falra, amirõl elõzõleg lekaparta a régi tapétát. Szemeimmel keresem a srácot, de sehol nem látom, végül meghallom a kocsi motorjának berregõ hangját, ahogy megáll a ház elõtt. Kisvártatva meg is jelenik az ajtóban két szatyorral.

- Szia – köszön és végignéz rajtam.

Zavartan követem a tekintetét, nem értem, mi a baja? Meztelen felsõtestem talán kicsit vékonyabb, mint volt, de még mindig izmos vagyok, pusztán hiányzik rólam pár egészséges kiló. A nadrágom gumis dereka a csípõmet öleli körbe, és talán a hajam is kócos az alvástól.

- Mi a baj? – nézek rá furán. Mintha elpirulna és megrázza a fejét.

- Semmi, bocsi, csak elbambultam.

Talán…? Nem, az kizárt, egy ilyen helyes és jókötésû adonisz nem lehet meleg. Vagy ha mégis, akkor sem akarhatna pont engem.

- Az mi? – pillantok a zacskókra.

- Ja… Hoztam vacsorát. Meg kólát és sört.

- A sör jól hangzik – bólintok.

- Biztos? – bizonytalanodik el. – Nem szedsz valamit…?

- Legfeljebb egy jót fogok aludni – vonok vállat és kinyújtom a kezem. – Ide vele.

Conor szemeiben mintha apró szórakozást látnék felcsillanni, beletúr a szatyorba és odaadja az egyik doboz sört. Még hideg, hûtõpultból vehette ki. Felnyitom és jól meghúzom, egy-két csepp ki is szökik a szám sarkában, érzem, ahogy végigfut az államon és a mellkasomra csöppen. Jólesõen sóhajtok fel a fél doboz megivása után.

- Ez már hiányzott!

Conor felnevet, megcsóválja a fejét és a konyhába megy, én követem, leülök az asztalhoz. Némán figyelem, hogy kipakol a pultra.

- Miért olyan fontos neked ez?

- Hm? – rántom ki a gondolataiból.

- Miért akarsz nekem otthont csinálni a házból?

- Mert egyrészt ez egy nagyon szép ház… lesz. Kár lenne hagyni, hogy összedõljön.

- És még?

- Nézd… - sóhajt. – Ne haragudj meg rám ezért, jó? Csak… Egyszerûen nem bírom nézni, hogy egy olyan jó ember, mint te egy ilyen helyre szoruljon be… A barátnõd biztos…

- Barátom – javítom ki.

- Hogy mi? – pislog meglepõdve.

- Nem barátnõm volt, hanem barátom – ismétlem meg.

- Meleg vagy? – képed el.

- Zavar?

- Nem – rázza a fejét és gyorsan napirendre is tér fölötte. – Izé… Szóval mindenki megérdemel egy olyan helyet, amit az otthonának hívhat, ahol jól érzi magát…

Elgondolkodva fürkészem az arcát, több érzelmet is felfedezni vélek rajta.

- Neked is hiányzik egy ilyen? Azért akarsz nekem minden áron segíteni? Mert neked nincs?

- Az én életem is eléggé… elbaszott – ül le velem szemben. – Minden, ami jó volt benne… már nem az. És elkövettem egy hibát… egy hatalmas hibát… - arcát mély bûntudat szomorítja el. – Ami miatt soha többé nem leszek már olyan, amilyen voltam.

Nem szólok semmit, de megértem az érzéseit.

- Az orvosok mit mondanak? Helyre fogsz jönni? – vált témát, érzékeny kérdés, de kivételesen nem kapom fel a vizet.

- Szerintük jól vagyok – húzom el a szám.

- De hát a fájdalmaid… - ráncolja a homlokát értetlenül.

- A vizsgálatok szerint nincs fizikai alapja, nem indokolja semmi a fájdalmakat – legyintek mérgesen.

- Akkor miért…

- Szerintük pszichoszomatikus a baj… A gerincemen a duzzanat, ami megakadályozta, hogy mozogjak, már rég lement. Hülyének tartanak és pszichiáterhez küldtek – húzom le a sör maradékát.

- Nem vagy hülye – rázza a fejét. – De nem jársz pszichiáterhez? Aiden, ezt pedig kellene…

- Ne kezdd te is – mordulok, de nem hagyja abba.

- Ha szerintük pszichoszomatikus a baj, akkor csak a fejedet kellene helyre tenni… Ezzel nem azt mondom, hogy hülye vagy, hanem mert a baleset olyan traumát okozott nálad, amit nem bírsz feldolgozni! Talán ezért vannak még mindig fájdalmaid, mert nem bírsz szembenézni vele… Nem tudod elfogadni, mindazt, ami történt veled. Te képzeled be saját magadnak, hogy tehetetlen vagy.

Nem mondok semmit, mélyen hallgatásba merülök, és Conor is befogja. Elszégyelli magát, talán rájött, hogy túlzásba esett.

- Ne haragudj, nem akartam, ez rád tartozik…

A vacsora csöndben telik el, mivel rég ittam alkoholt és a fájdalomcsillapító még mindig benne van kicsit, így a gátlásaim is feloldódnak valamelyest.

- Az utolsó dolog, amire emlékszem, egy hangos duda és fékcsikorgás… Két fényszóró és egy erõs csattanás – mondom egészen halkan. – Aztán semmire sem emlékeztem. A kórházban tértem magamhoz, tele voltam fájdalomcsillapítóval… Nem bírtam megmozdítani a lábamat. Talán még sikerült is volna, ha Andy nem adja ki az utamat… Azt hittem, szeret, és szükségem lett volna rá, de rá kellett jönnöm, hogy igaza van.

- Nincs igaza – jelenti ki határozottan Conor, enyhe mosolyt csalva az arcomra.

- Gondolkozz, Conor… Elveszíted a munkád, kidob a szeretõd és az egyetlen hely, ahová mehetsz a családi örökséged… Ugyan kinek kellettem volna? Nem bírom, ha az emberek szánakozva néznek rám, gyûlölöm, hogy az orvosok azt állítják semmi bajom, nekem mégis nagyon fáj, és nem akarom, hogy hülyének gondoljatok…

- Aiden, verd ki ezt a fejedbõl – szól rám dühösen, el is felejti szerintem, hogy kivel beszél. – Nem vagy hülye, látom, hogy fájdalmaid vannak, elhiszem, de ha az orvos azt mondja, hogy a baj a fejedben, a felfogásoddal van, akkor miért nem teszel ellene?! A rendõrségnek jó szakemberei vannak, azt hiszed, csak neked vannak mentális gondjaid??? Épelméjû vagy, okos, intelligens, kitartó, makacs és konok! Ha csak a fele makacsságod arra fordítanád, hogy elmenj egy agyturkászhoz, aki segít neked elfogadni a veled történteket, akkor megint olyan lennél, mint régen! Semmi perc alatt futnál, mint a nyúl.

- Tényleg ezt gondolod…? – húzom a szám, lesütve a pillantásom.

Még senki nem mert velem így beszélni a balesetem után, kerülték a kínos témát, nehogy a torkuknak ugorjak. De most, hogy Conor volt szíves mindezt a fejemhez vágni, el kellene gondolkodnom rajta, hogy talán nincs-e igaza…?

- A neon melltartókról? – bólint – Még sosem volt rajtam úgyhogy nem tudom, de nem tûnik túl kényelmesnek. – húzom el a szám, mire ismét kapok egy féloldalas mosolyt tõle. Nem, nem tartom számon, de nehéz lenne figyelmen kívül hagyni mikor minduntalan elvonja a figyelmem. Gyönyörû szemei vannak, ezt már akkor megállapítottam, mikor elõször láttam õket, és ha jókedvû, szinte még kékebbnek tûnnek.

Gyorsan kifizetünk mindent, egy részét én állom, mert törzsvásárlói kártyám van, amivel néhány dologra harminc százalékos kedvezményt kapok. Mire kiérünk és bepakolunk a kocsiba, mentálisan kimerültnek érzem magam. Nem tudom a nõk hogy bírnak órákig hobbiból vásárolni és aztán végigcsacsogni a délutánt, de nekem nem menne az tuti. Aggódva nézek Aidenre, amint óvatosan beül az autóba, majd sóhajtva hátradõl. Az iménti fesztelenségét most felváltotta a feszültség és megint az az érzésem, hogy tojáshéjakon lépkedek körülötte.

- Minden rendben? – kérdezem finoman.

- Megvagyok, csak kicsit elfáradtam. – válaszol lehunyt szemekkel.

- Együnk valamit a városban, vagy inkább hazamennél?

- Oké, oké, de ne kérj állandóan bocsánatot, mert az idegeimre mész vele. – morgok.

- Megengeded, hogy holnap fõzzek? – kérdezi félénken, de nem is értem, miért?

- Most már itt laksz, ha fõzni akarsz, fõzzél – mit bánom én, azt csinál, amit akar, csak ne akarjon pátyolgatni.

- Köszönöm! – villant rám egy mosolyt, amitõl olyan kellemetlenül érzem magam. Elszoktam tõle, hogy valaki csak úgy rám mosolyogjon. – Most megyek vissza dolgozni, ha szükséged van valami, szólj nyugodtan.

- Nem kell körülugrálnod. – nem azért engedtem be a házamba, hogy pátyolgasson vagy a bébiszitterem legyen. - Tudom, de ha mégis kellene valami…

Szó nélkül megy vissza a nappaliba dolgozni. Tényleg komolyan gondolja… Azt hittem, ez csak egy amolyan, majd nekifogok és elhúzva megcsinálom meló lesz, de tévedtem.

Furcsa, hogy itt téblábol a közelemben, a nappali teljesen le van csupaszítva, hogy van ereje még arra is, hogy a szobáját kitakarítsa?

A fenti nagy zajra a lépcsõ felõl kimegyek, hogy mégis mi az ördögöt mûvel.

- Dög nehéz ez a matrac. – szusszan fent, nem is csodálom, az én matracomat öt rendõrkollégám porolta ki, együttes erõvel.

- Mondanám, hogy segítek, de nem sok hasznomat vennéd. – inkább csak még nehezebbé tenném, félreállok az útból, mást nem is nagyon tehetek.

- Semmi gond, megoldom. – legyint– Kinyitnád kérlek az ajtót?

- Persze – a falon támasztva a kezem elbicegek az ajtóig, sarkig tárom neki és visszahúzódom. A matracot könnyedén csúsztatja le a lépcsõn, aztán kivonszolja. Csak a küszöbig megyek el, nem vagyok hajlandó tovább menni, onnan figyelem, ahogy dagadó izmokkal püföli a matracból a sok port.

Amint végez, visszacipeli a szobájába, szerintem minimum egy góliát erejével bír, vagy legalábbis gyakran cipel mázsás zsákokat. Egész kellemes a látvány, jó alakja, remekül kidolgozott izmai vannak.

Elszégyellve magam végignézek a nyomorúságos lábamon, gyûlölöm. Miután Stan kidobott otthonról, és elsõ éjszakámat töltöttem ebben a rozoga tákolmányban meg akartam halni. Bár a csuklófelvágás nõk között népszerû, én órákon át ültem a konyha padlóján, késsel az ütõerem felett, de nem volt bátorságom megtenni.

Végignézek a nappalin, rengeteg por és piszok telepedhetett szegényre. Elhúzva a számat bezárok mindent, ideje lassan aludni, elõtte mindig ellenõrzöm a házat. Felmászom a lépcsõn, a lábam ég, mire felérek, rendesen leizzadok, de a lépcsõ tetején letörlöm magamról egy zsebkendõvel.

- Tiéd lehet elõször a fürdõ, én majd késõbb megyek. – támaszkodom az ajtókeretnek, hogy ne dõljek el és az ép lábamra helyezem a testsúlyom. – Kell még valami?

- Nem köszönöm – mosolyog fel rám, most jól esik, de tudom, hogy ennek a parányi kis érzésnek nagy ára lesz. – Bepakoltam, amire szükségem lehet.

- Oké… akkor koppints az ajtómra, ha végeztél.

Miután tudomásul vette, én megfordulva a szobámba sántikálok, beveszek két fájdalomcsillapítót és elnyúlok az ágyon. Sokat mászkáltam ma, ez megterhel, fáj és nyûgös vagyok. A falon át hallom a zuhany hangját, a falakban a csövekben száguldó vizet, egy röpke percre elképzelem õt a vízsugár alatt, ahogy végigdörgöli a tökéletes testét a kikészített szivaccsal. Tettem ki neki azt is, meg egy tiszta törülközõt, amit még nem használtam, ki sem bontottam a csomagolásból. Sok felesleges holmit tukmáltak rám a kollégáim, vagy hagytak itt, akaratom ellenére, új törülközõket, szivacsot, pokrócot, tisztálkodó szereket, Richarddal és két másik kollégámmal például torkom szakadtából üvöltöztem, amiért kapaszkodókat szereltek fel a fürdõben mindenhova.

Odakint már besötétedett, felkattintom az éjjeliszekrényen álló kislámpát és megpróbálok olvasni. Le-leragad a szemem, amikor kopogtatnak. Felemelem a fejem és pislogva a benyitó alakra nézek.

Egy tiszta fehér pólót visel és egy alsónadrágot, a haja még mindig nyirkos, de finom szappan illatot áraszt magából.

- Végeztem.

Fáradtan bólintok, de nem mozdulok, õ sem, csak nézzük egymást.

- Van még valami, amit meg szoktál csinálni lefekvés elõtt? Csak hogy tudjam a rendet.

- Végigmegyek a házon, hogy mindent bezártam-e, de már megcsináltam.

- Értem – bólint. – Hát, akkor jó éjszakát.

- Neked is – az ajtó becsukódik mögötte és én újra egyedül maradok. Behunyom a szemem és erõt gyûjtök ahhoz, hogy elmásszak fürdeni.

Hallom, ahogy Conor visszamegy a szobájába, de én aligha bírok megmozdulni. Jó tíz perc kell, hogy felüljek, még tíz, hogy a fürdõbe eljussak. Becsukom a fürdõajtót, jó meleg van a még bent ragadt párától, a vizet a padlón, Conor feltörölte maga után, a kis szõnyeg is gondosan odakészítve a kád elé. Megrázom a fejem és végignézek az ósdi helységen. A maga idejében modern volt, egy szép, az idõ múlásától elkoszolódott fehér porcelán mosdókagyló, egy barna szekrénykébe ültetve, egy wc a sarokban, az átellenes oldalon a kád elõtte függönnyel és a falra szerelt zuhanyrózsa tartóval. A kád mellett egy szék is áll, hogy ott tudjak vetkõzni és megtörölgetni magam, ne kelljen ácsorognom. A falakon anno hófehér volt a csempe szürke cement fugával, mára már ezek is elszínezõdtek. A régi bojler is idõsebb, mint én.

Suta mozdulatokkal kezdek el vetkõzni, leülök a székre és lassan minden ruhától megszabadulok. Fáj a hátam, fáj a lábam, egy roncsnak érzem magam. A kád félig telik meleg vízzel, nagyon óvatosan mászom bele. A csúszásgátló az alján nagy segítségemre van, ezt Lydia, egy kolléganõm és jó barátom szerezte nekem, a tudtomon kívül, csak akkor fedeztem fel, mikor egy nap jöttem fürdeni. Megpróbálom elfojtani a nyöszörgést, de pár így is kicsúszik a számon, miközben erõlködöm. Rendesen leizzaszt, hátra dõlök, fejem a kád peremére hajtom. A meleg víz jól esik a lábamnak, lassan oldja benne a megmerevedett, görcsbe rándult izmokat.

Nem lett volna szabad ma ennyi lépcsõt másznom, holnap aligha tudok majd mozogni, tehetetlenségemben a peremre verek a kezemmel, de ez csak nekem fáj, a kádnak nem. Újabb tíz perc kell, hogy összeszedjem magam és megmosakodjak, a hajmosást most hagyom, arra már nincs erõm. A víz is lassan hûlni kezd, álmosan pislogok a pókhálós, sárgás mennyezetre. Nem érzek erõt magamban ahhoz, hogy ki tudjak szállni, talán újra engedem a vizet és itt maradok éjszakára, persze akkor reggelre aszalt szilva lennék, ahogy a víz kiszívja a bõröm, de akkor sem bírok megmozdulni. Könnyebb lenne nem létezni, befejezni a földi létet.

Nem tudom mennyi idõ telik el, de kopognak az ajtón. Ez felriaszt, de csak Conor az.

- Bent vagy még? – kérdi óvatosan.

- Igen.

- Ne haragudj, de használnom kellene a wc-t…

Ó, hogy tegyem õt a tököm mellé, végignézek a fürdõn és legszívesebben káromkodnék egyet. Nem mondhatom neki, hogy menjen a lentibe, mert ott semmi nem mûködik, kénytelen vagyok kimászni innen valahogyan.

- Jó, egy pillanat… - inkább egy óra.

Veszek egy mély levegõt és hirtelen elhatározással ülök fel, kapaszkodom meg a peremben és a kapaszkodóban, fájdalmasan felnyögve felhúzom magam, kiülök a kád peremére. Eddig megvan, a mellkasom fel-le liftezik az erõlködéstõl, elõbb az egyik láb, majd a másik láb, szuper, ez is megvan. Fél perc kell, hogy megfogjam a törülközõt és magam köré tekerjem, felállni már a bottal is alig megy, szilárdabb kellene, mondjuk a járókeret, amit lent hagytam, de az életben nem szólnék Conornak, hogy hozza fel nekem, az ki van zárva. A köntöst is magamra veszem a fogasról, fogalmam sincs, mennyi idõt vett ez mind igénybe, de végre eljutok az ajtóig is.

- Mehetsz – haladok el Conor mellett, de nem nézek rá, egyenes háttal bicegek vissza a szobámba, nyögve nyúlok el az ágyon és már tényleg csak annyi erõm van, hogy magamra húzzam a takarót.

Éjszaka fel-felriadok a tompa sajgásra, reggel pedig se erõm, se életkedvem felkelni. Órákon keresztül fekszem az ágyban, olvasok, már majdnem a végén járok. Egy kopogás az ajtómon, óvatos nyikorgás.

- Jó reggelt.

- Szia – felelek, de háttal vagyok neki, kedvem sincs megfordulni, látja, hogy olvasok.

- Csináltam reggelit.

- Jól van – nyugtázom.

- Elugrottam reggel a boltba, szalonnás rántottát csináltam…

- Akkor egyél.

- Nem jössz le? – kérdi félve.

- Majd lemegyek.

Egy hosszabb szünet, várom, hogy kimenjen, de nem mozdul.

- Akarod, hogy felhozzam?

Felhorkantok, még csak azt kéne, megetetni nem akar???

- Nem – morgok és lapozok a könyvemben.

- Akkor… Majd lejössz.

Végre bezárja az ajtót, és én egyedül maradok a négy fal között. Délben se nagyon akarok felkelni, tudom, hogy le kellene… Veszek be két pirulát, már nagyon fogytán van, el kellene menni gyógyszerért… De nem tudok elmenni odáig, segítséget pedig nem kérek, még azt látják, hogy életképtelen vagyok.

Egy óra felé esz le a fene a lépcsõn, egy pólót és egy kényelmes melegítõnadrágot húzok, a lábamon a papucsom. Leereszkedek a lépcsõn, lépésrõl lépésre, végül pedig a konyhába megyek. Jó illatok vannak, a srác tüsténkedik, mint egy konyhatündér, az asztal szépen megterítve, a tûzhelyen egy tepsi, lasagne, felismerem az illatát.

- Lasagne? – kérdem az ajtóból.

- Az – pillant fel rám. – Szereted?

Vállat vonok. Figyelem, ahogy megtörli a kezét, az asztalon egy alátétre teszi a tepsit a két teríték közé. A konyha is tisztább, le van pókhálózva, a lambéria lemosva, a padló is tiszta, szépen összetakarított. Még illatosító is lóg a lámpáról, fenyõerdõt idézve. A pulton a kenyértartóban friss zsömlék…

- Komolyan bevásároltál…

- Annyira komolyan nem tudtam, mert nincs hûtõ, de majd minden nap elszaladok, kocsival nem nagy távolság – letesz az asztalra két poharat meg kólát. – Hogy aludtál?

- Mint mindig – tényleg, õ még csak ma elõször aludt itt. – Tûrhetõen – teszem hozzá kedvesebben.

- Az jó, én is – bólogat, de szemeit a kaját tartja. – Nem akartam zajongani, így most, hogy felkeltél, folytathatom a zajosabb munkákat. Apropó, felhívtam Richardot…

- Minek? – ráncolom a homlokom rosszat sejtve.

- Segít nekem a vakolattal.

Már nyitnám a szám, hogy kifejezzem a rosszallásom, de beelõz.

- Nekem kell a segítsége, és én is kértem, mivel elégedett a garázsával, átugrik, meg talán még egy másik helyre is. Keresünk egy hûtõt valahol…

Szedek a kajából leülve az asztalhoz, csöndben ebédelünk, de a felénél megállok. Néha félve pillant rám, biztosan arra kíváncsi, ízlik-e.

- Nagyon finom – dicsérem meg, mire felderül az arca. – Honnan a lila szem?

- A lila a kedvenc színem, tudom, hogy elég nõies szín, de én imádom, viszont csak így viselhetem.

Nyugtázva bólintok, újabb hosszú percek telnek el beszéd nélkül. A kaja után Conor összeszedi a tányérokat és a mosogatóba teszi.

- Nem azért nincs hûtõm, mert nem telne rá… - mondom végre. – Csak nem volt kedvem venni.

- Hát már megbocsáss, de elég sok mûszaki cikk hiányzik innen… Rendes mosógép, mikró, hûtõ... Tudod, én felújítom neked a házat, de be is kellene rendezni, hogy szép legyen és egy igazi otthonná tedd…

- Jól van, jól van, értem – morgok. – Majd veszek.

- Nem kritizálni akartalak… - vonul vissza.

- Tudom, majd berendezem – zárom le a beszélgetést.

- Mmm… Mi lenne, ha ma elmennénk a barkácsáruházba?

- Minek? – ráncolom a homlokom.

- Hogy kiválaszd, milyen lambériát, tapétát vagy festéket akarsz. Új konnektorok is kellenek, lámpát is cserélhetek neked, ha akarod.

 Elhúzom a szám és elég kelletlen arra gondolni, hogy én elmenjek…

- Csempe is kell, arra gondolom, rendbe hoznám a nappali után a lenti fürdõszobát…

- Tudod mit, odaadom rá a pénzt, te meg Richarddal mindent beszereztek… - inkább ez, mint hogy én elmenjek…

- Aiden, minden tiszteletem a tiéd, de ha olyat vennénk, ami neked nem tetszik, akkor minket fogsz megfojtani… Hidd el, hogy egy szép szoba, vagy egy felújított fürdõszoba rengeteget nyom az ember közérzetén, te pedig depressziós vagy, azért nem érdekel semmi.

Leírhatatlan pillantással nézek rá, de õ tüntetõlegesen összefonja a karjait a mellkasa elõtt, állja a tekintetem.

- A szúrós pillantásod sem ijeszt meg, tudom, hogy igazam van.

Szóra nyílik a szám, de a bejárati ajtó hangos nyikorgással nyílik ki, egy undorítóan jókedvû hang kiabál be a házba.

- Napsütéses szép napot, srácok! Készen vagytok a vásárlásra???

Az arcom a tenyerembe temetem, és legszívesebben mindenkit elküldenék a pokolba, már csak ez a túlvilági pozitív Richard kollégám hiányzott a napomból.

- Gyûlöllek… - morgom a velem szemben ülõnek.

- Tudok. – válaszol, de nem fejti ki bõvebben.

Megisszuk a kávét és türelmesen várom, hogy elmondja, hol is lesz az a hely. Akkor behozhatnám a cuccom és hozzá is láthatnék a számtalan teendõnek, ami a ház körül akad.

- Menj elõre, majd utol érlek – int felfelé a lépcsõn, mikor az aljához érünk.

Nem vitatkozom, legalább arról is megbizonyosodhatom, hogy a lépcsõ nem akar összeszakadni. A korlát stabil, a lécek se nyikorognak és még le is van lakkozva. Bárki is újította fel, jól megcsinálta.

Odafönt megállok a folyosón, négy ajtó nyílik a szûkös térbõl, mind kopott és repedezett, de legalább vannak. Jó pár percbe beletelik, míg Aiden is felér, legszívesebben odamennék hozzá, hogy segítsek neki feljönni, de valószínûleg úgyis elutasítana és még magamra is haragítanám, ezért inkább nyugton maradok és megvárom.

- Ez itt az én szobám – mutat a balra esõ elsõ ajtóra. – Ez itt a fürdõ – mutat jobbra, majd az õ szobájával szembeni ajtóra – Ez meg a tied lehet.

Benyitok a keskeny ajtón, a szoba épp olyan apró, mint amire számítottam, a tartalma pedig egy régi ruhásszekrény, egy éjjeliszekrény, ágy és egy fotel.

- Jó lesz – jelentem ki, miután körülnéztem.

- Jól van – elfordul és a folyosó végén lévõ ajtóra mutat – Az meg a padlás, de ha jót akarsz, nem mész fel. Tetanuszmérgezést kapok csak attól, ha ránézek az ajtóra.

- Oké, padlás tabu – bólintok. Bizonyára ugyanolyan rossz állapotban van, mint a ház többi része, vagy még rosszabban, ha ki volt téve az esõnek, a madarak meg a kártevõknek.

- Pakolj ki és találd fel magad.

Õ eltûnik a saját szobáján, én pedig most hogy engedélyt kaptam felhozom a csomagom. A kocsi hátsó ülésérõl elõhúzok egy méretes utazótáskát, mást nem is igen hoztam magammal. Ja, még egy szerszámosláda is van hátul, de azt csak az elõszobáig viszem. A bõröndbõl egyenlõre nem pakolok ki, mert a szobában minden csupa por és mocsok. A matracból szürke porfelhõ száll fel mikor leülök rá, ezen addig biztos nem fogok tudni aludni, míg ki nem viszem és alaposan ki nem porolom.

Ahogy a régi szekrénybe is benézek, egy tucat ágynemût találok benne összehajtogatva. A moly már nekilátott, hogy néhányat darabjaira szedjen, azokat kiválogatom és leviszem a földszintre. A felújításnál jól fog jönni, ha meg akarom kímélni a bútorokat a festéktõl és a kosztól.

Mivel Aiden még mindig a szobájában van nem is zavarom, biztos pihen, nekem pedig semmi más dolgom nincsen, mint az, amit neki ígértem, így átöltözve munkaruhába hozzá is kezdek. A nappali lesz az elsõ, mert ott tartózkodik a legtöbbet. Ott tudna pihenni, lazítani, kényelembe helyezni magát nappal, ha a lépcsõ ekkora nehézséget okoz neki.

A bútorokat gondosan letakarom, a lámpákat kihúzom a konnektorból, amiket szintén nem ártana kijavítani, hogy a kábelek ne lógjanak ki a mûanyag mellõl. Körbejárom a házat, a hátsó udvarban lévõ garázsban találok egy létrát és egyéb szerszámok is lógnak a falra akasztva. Keresek egy széles spatulát, ami pont megfelel majd a célomnak és miután mindent bevittem, felállok a létra tetejére és elkezdem levakarni a málló tapétát. Sok helyen a vakolattal egyszerre szakad csak le, de sokkal könnyebben megy, mint amilyennek látszott. Jó félóra alatt készen vagyok az egyik fallal, mire pedig Aiden is feltûnik, már az ablak körüli oldalt kaparászom.

- Te mit csinálsz? – áll meg az ajtóban értetlenül.

- Amiben megegyeztünk – felelem egyszerûen, egy pillantást vetve rá – Elõször rendbe hozom a falakat és a mennyezetet, utána kap egy új glett réteget, dobok rá egy festéket, majd a padlót is lecsiszolom és lelakkozom. Úgy gondoltam, helységenként fogok haladni, elsõként ezt, mert gondolom itt vagy nap közben a legtöbbet és a többi helyen pedig…

- Nem leszek láb alatt – fejezi be a mondatot, mire hirtelen elszégyellem magam.

- Csak nem akarlak a kelleténél jobban zavarni. – javítom ki.

A szemöldöke felszalad a homlokára, hogy szinte egészen eltakarják a kócos szõke tincsei. - Én nem laktam mindig itt. Azért ilyen ez a hely. Örököltem, évekkel ezelõtt, csak nem adtam el.

- Miért? – miért költözött ide a történtek után? – Úgy értem, hol laktál?

- Máshol – morran fel, majd lágyabb hangon hozzáteszi – Egy nagyobb, szebb lakásban.

- És, ha nem veszed sértésnek… miért jöttél ide? – azt tudom, hogy elõtte máshol lakott, de miért pont ide? - Nem éppen életbiztosítás… Mármint… A fenébe, ebbõl már nem jövök ki jól, nem akartalak megsérteni…  - még egy napja sem fogadott be, máris kritizálom, király! Csak így tovább Conor!

- Mert balesetem volt – közli a botra és a lábaira pillantva.

A csomó azonnal visszatér a gyomoromba, de igyekszem figyelmen kívül hagyni. - Nem értem… Baleseted volt és önként ide jöttél?

- Nem – sóhajtja kissé ingerülten - Volt egy szép bérelt lakásom nekem és a páromnak…

- Van párod?

- Mindenbe bele fogsz kotyogni, vagy hagysz is végigmondani?

- Bocsánat! – húzom össze magam.

- Kidobott, a balesetem után, mondván, hogy „tehetetlen nyomorék” lettem. – mondja keserûen, engem pedig egy pillanat alatt elfut a méreg.

- De szemét! – képes volt otthagyni!? … A fenébe már megint a szavába vágtam! Bocsánatkérõ pillantást vetek rá, de ezúttal nem tûnik dühösnek.

- Az – biccent egyetértõn – Nem volt hova mennem, ahogy neked sem, csak ez itt. Ez is több a semminél.

Nem szólok semmit, bár szívem szerint megkérdezném, miért nem a családjához költözött akkor, de inkább mégsem teszem. Hogy mit kellene éreznem a hallottak után, fogalmam sincs. Ha… ha szerette azt a nõt, akit tulajdonképpen miattam veszítette el… Csak remélni tudom, hogy nem okoztam még annál is nagyobb szörnyûséget, mint amirõl tudomásom van. Aiden nem érdemli ezt meg. Alig ismerem, de érzem, hogy õ jó ember.

Miután magamra hagy, gondolataimra merülve visszatérek a munkához, az legalább egy idõre elvonja a figyelmem. Mint kiderült a munkám második fele nem is olyan egyszerû, az ajtókeretek körüli javítások miatt a tapéta szinte levakarhatatlannak bizonyul, a mennyezet pedig mindig a legfárasztóbb. A fehér festék ott már rég pereg lefelé, a fal repedezett és piszkos, a sarkokban is megült a penész. Épp az antik csillár körüli területet igyekszem lekaparni, mikor Aiden hangjára figyelek fel.

- Éhes vagy?

Elõbb rá, majd a kezében tartott pizzás dobozokra nézek. A gyomrom abban a pillanatban jelzi, hogy bizony ma még a kávén kívül semmi nem került bele. Reggel olyan ideges voltam a találkozás miatt, hogy képtelen voltam egy falatot is leerõltetni a torkomon, késõbb meg teljesen kiment a fejembõl.

- Igen. – bólintok, és persze megköszönni sem ártana, hogy egyáltalán gondolt rám - Mármint, igen, megéheztem, köszönöm. Csináltam volna én valamit szívesen…

- Elég nagy munkában vagy – von vállat.

Lemászom a létráról és követem a konyhába, de máskor errõl nem feledkezhetem el. Házvezetõ + személyes építész, errõl volt szó és gondoskodni akarok róla. Holnap fõzök majd valami finomat és egészségeset, hátha a friss kajától egy picit jobban érzi majd magát.

Elõszed két tányért és poharat a konyhaszekrénybõl, majd a saját pizzájához lát hozzá. Én az enyémet az utolsó morzsáig be fogom termelni, míg õ egy szelet után feladja a dolgot és fintorogva visszazárja a dobozát.

Feltûnt, hogy vékonyabb, mint mikor utoljára láttam. Akkor még… jóval feltûnõbben voltak az izmai, s bár azok még mindig megvannak, legalább nyolc kilót fogyott, ha nem többet.

- Mit szoktál csinálni? – kérdezek rá hirtelen.

- Tessék?

- Egész nap olvasol, vagy valami? – ma órákig olvasott és a szobájában volt.

- Semmit sem csinálok – felel mogorván, de kihallom belõle a keserûséget.

Ez mind miattam van, de… - Miért nem? Mondjuk sétálhatnál…

- Sétálni – a tekintete egyszerre gúnyos és gyûlölködõ – Szerinted én ilyen lábbal kimennék sétálni?

- Miért ne? – nem látom akadályát - Vagy a hátsó udvaron is napozhatnál…

- Nem szeretek napozni, nem megyek sétálni és nincs kedvem az égvilágon semmit sem csinálni – morog rám.

Azonnal elhallgatok, nyilván átléptem egy határt, pedig nem akartam felbosszantani, csak segíteni akarok és aggódom érte. - Ne haragudj, nem akartalak megsérteni.

- Neked kényszeres bocsánatkérési mániád van?

- Sajná… Khm, hát izé… Igen – most mit kellene mondanom? Az sem tetszik neki, ha kérdezek, az sem ha elnézést kérek miatta. Bosszantó.

Rendben, nem számít. Bosszanthat, amennyit akar, lehet szemét, gonosz, amilyen akar, megérdemlem, még ha nem is tud róla. Csak azt szeretném hogy boldog és egészséges legyen.

 - Figyelj, én csak… Hálás vagyok, és eszem ágába sincs visszaélni a vendégszereteteddel. Megjavítok mindent, mert megígértem, és mert nem szánalomból teszem, hanem ez is munka, nekem is van hol laknom.

- Oké, oké, de ne kérj állandóan bocsánatot, mert az idegeimre mész vele. – morog még mindig, de kevésbé morcosan, mint az elõbb.

Bólintok, majd folytatom az evést, míg õ csak a kóláját iszogatja. Magamban megfogadom, hogy holnap fõzök neki valami normálisat, de ahhoz elõbb be kell vásárolnom. Csak annyi mindent hozhatok, ami még aznap el is fogy, hûtõ híján ez a helyzet, bár ételt még nem nagyon láttam. Vajon mindennap gyorskaját eszik?

- Megengeded, hogy holnap fõzzek? – kérdezem óvatosan.

- Most már itt laksz, ha fõzni akarsz, fõzzél.

- Köszönöm! – mosolygok rá, majd én is megiszom a kólámat – Most megyek vissza dolgozni, ha szükséged van valami, szólj nyugodtan.

- Nem kell körülugrálnod. – szögezi le komoran, mert megint érzékeny pontra tapintottam. Úgy látom ehhez van érzékem.

- Tudom, de ha mégis kellene valami…

Nem fejezem be a mondatot, nem akarom ismét felbosszantani. Szó nélkül visszamegyek a nappaliba, hogy befejezzem a tapéta eltávolítását. Hamarosan az utolsó fecni is lekerül, a garázsban találok zsákokat, azokba gyûjtöm össze a szemetet, majd kipakolom a konténer mellé. A szobából is összeszedem a szemetet, a vakolatdarabkákat egy kupacba dobálom a ház elé, majd ha több lesz elhiszem a kocsival oda, ahová az építkezésekrõl visszamaradt hulladékokat szoktuk.

A nap hátralévõ részében a szobámat is kipucolom. Bepakolok a szekrénybe, kicserélem a villanykörtét, amibõl találok még három tartalékot a konyhában, majd nekilátok annak, hogy lecibáljam az emeletrõl a matracot. Jó nehéz az átkozott, mintha kövekkel megpakolt zsákot cipelnék, nem olyan, mint a mostani pehelykönnyû préselt matracok.

Aiden is elõjön a zajokra, majd homlokráncolva nézi mit mûvelek.

- Dög nehéz ez a matrac. – fújom ki magam a lépcsõ tetején, de gyanítom jobban leizzadtam az utóbbi öt percben, mint egész nap.

- Mondanám hogy segítek, de nem sok hasznomat vennéd. – jegyzi meg kelletlenül és félreáll a lépcsõ aljából.

- Semmi gond, megoldom. – legyintek – Kinyitnád kérlek az ajtót?

- Persze. – a falba kapaszkodva elsétál az ajtóig, majd sarkig tárja. Köszönetképpen biccentek, majd egyszerûen lecsúsztatom a matracot a lépcsõn, onnan pedig már kivonszolom az ajtóba.

Odakint már majdnem teljesen sötét van, a hûvös esti szellõ kellemesen simogatja a felhevült bõröm. Aiden pár lépésre megáll a küszöb elõtt, mintha tilos lenne kilépnie a házból, úgy néz körbe a sivár kis udvaron. A hátsókert sem jobb ennél, csupa gaz és száraz fû minden, kár hogy a kertészkedéshez nem nagyon értek.

Néhány bottal percek alatt kiporolom ezt a mázsás szörnyeteget visszajuttatni azonban már nem is olyan egyszerû. Oldalra fordítva húzom fel, a karom szinte ég mire a helyére teszem, még a rúgós ágyrosta is csak úgy nyikorog alatta. Felhúzok egy tiszta lepedõt, a párnát már csak az ablakban porolom ki, takarónak pedig megteszi egy pléd, amúgy is elég meleg van.

Éppen elkészülök, mikor meghallom a hátam mögött a lépteket, meglepetten fordulok meg, elvégre elég nehéz neki feljönni ide, nem számítottam rá.

- Tiéd lehet elõször a fürdõ, én majd késõbb megyek. – mondja az ajtókeretnek támaszkodva – Kell még valami?

- Nem köszönöm. – mosolygok rá halványan – Bepakoltam amire szükségem lehet.

- Oké… akkor koppints az ajtómra, ha végeztél.

Bólintok, õ pedig hátat fordít nekem és bevonul a szobájába. Kicsit lassabban ment, mint korábban, biztos a lépcsõzés miatt. Minél elõbb rendbe kell hoznom a nappalit, hogy ott is le tudjon pihenni. A fejemben már sorra pörögnek a tervek, nem vagyok profi asztalos, de annyit tanultam apámtól, amire szükségem lehet.

Teljesen komolyan biccent, fura fickó, az egyszer szent.

- Köszönöm! Ígérem, nem fogod megbánni – fogadkozik.

- Azt nagyon remélem. – még mindig nem tudom, miért adtam be a derekamat. Igazából egy kis segítség rettentõ jól jönne, ebben a házban minden rám omlik, megint. Felkelek és kivonszolom magam seprõért és lapátért, majd amikor visszabicegek, már áll is föl, a takarítóeszközökért nyúlva.

– Majd én megcsinálom.

- Én is meg tudom, kösz – nem kell a szánalom…

- Megegyeztünk ugye? A munkámmal fizetek a szállásért, kérlek, had csináljam én! – nyúl megint, és picit habozva, de átadom neki a lehetõséget.

- Kérsz egy kávét?

- Csak ha nem nagy gond. – szépen lehajol, gond nélkül, hogy aztán felszedje a szilánkokat. Én megfordulok és kicsoszogok újfent a konyhába, felteszek egy kávét fõni és hamarosan csatlakozik is hozzám.

- Szemetes a sarokban. – fordulok felé.

- Öhm… egy-két dolog megmaradt a régi lakásomból, ha gondolod… mármint, máshová úgysem tehetem õket, ezért akár ide is hozhatom, ha nem baj. – ajánlkozik újfent.

- Sok cuccod van? – végül is, elfér itt, de nem igazán akarom, hogy ténylegesen is ide költözzön… Legalábbis sokáig, nem bírom elviselni az embereket.

- Nem igazán. Mondtam, egy kis lyukban is elférek, bármi megfelel.

Csak hümmögök, tehát igazat mondott, tényleg nem él nagy lábon és nincs szinte semmije. Igazából lenne pénzem bútorra, csak éppen nem foglalkozom vele, mert nem érdekel, tõlem aztán én is itt rohadhatok.

Mire végez, leteszek két kávét az asztalra és a cukortartót.

- Tej épp nincs itthon. – nem mozdulok ki, még tartós tejért sem…

- Nem baj, csak cukorral iszom. – abból a mennyiségbõl, amit a csészébe tesz belõle, én lazán diabéteszt kapnék, de õ tudja.

Olyan furán néz rám, mintha tudna valamit, amit én nem, vagy ez csak a szánalom, amit a siralmas állapotom mutat?

- Mi bajod van? Miért bámulsz így, talán van valami az arcomon? – térítem vissza a világba. Gyûlölöm, ha bámulnak.

Úgy süti le a szemeit, mint akit valami csínyen kaptak.

- Ne haragudj, csak elgondolkodtam – ezt látom.

- Furcsa vagy. Szóval, akkor se lakásod, se melód?

- A lakásomat nem tudtam fizetni, mert megszûnt a munkahelyem, ezért ki kellett költöznöm, már több mint egy hónapja. Alkalmi munkákat vállalok építkezéseken, de az nem elég a bérletre meg a rezsire.

- Hol laktál eddig? – nem tehetek róla, rossz szokás, hogy mindenkirõl mindent tudni akarok, ha már egyszer a közelemben fog téblábolni... Ha nem lennék ilyen nyomorult, még örülnék is, sõt, élvezném, hogy egy ilyen jóképû adonisz lebzselne körülöttem, de egyelõre nem kell senki az életembe… Kinek is kellenék?

- Egy motelban, az volt a legolcsóbb, de egy hét után inkább mentem volna a híd alá. Ne tudd meg milyen szar a hangszigetelés – fintorog.

- Volt már szerencsém hozzá – bólogatok, hisz amikor kidobott a párom, én is erre kényszerültem, lábadozás alatt…

- Azután találkoztam Richarddal, sokat dumáltunk és mesélt rólad, a többit már mondtam. – kortyol a kávéból.

- Nem hoztál magaddal semmit? – nézek furán, mert abszolút üres kézzel trappolt be az életembe.

- De, egy bõröndöt. Odakint van a kocsiban. – int kifelé.

- Van kocsid? – még a jármû neve is kellemetlen emlékeket ébreszt.

- Pár hete szereztem csak… - makog. - Egy ócskavas, de némi javítással még megy. Ha érne valamit, már eladtam volna.

Egy ócskavas is tud bajt okozni, igazából az ember fel sem fogja, hogy ez a mindennapi eszköz négykerekû koporsóvá is válhat. Bárcsak tudnám, emlékeznék rá, hogy milyen kocsi hajtott belém!

- Öhm… tudsz nekem valahol helyet szorítani, vagy aludjak a nappaliban? – riaszt fel a merengésbõl.

- Tudok.

Megiszom a kávémat, addig a lábam is pihentetem, erõt gyûjtve a lépcsõ megmászásához. Leteszem a kiüresedett csészét az asztalra és a botomra támaszkodva felhúzom magam, a folyosón még semmi gond, de a lépcsõ alján már gondban leszek.

- Menj elõre, majd utol érlek – intek felfelé a fejemmel, mire engedelmesen megindul a nyikorgó lépcsõfokokon. Az egyetlen, amit megerõsítettem a házban, azaz nem én, hanem az egyik kollégám, az a lépcsõ, hiszen naponta föl és le szenvedem magam rajta. Megmarkolom a szabad kezemmel a korlátot, majd a bot segítségével csigalassan mászok fel a tetejére. A lábam hasogat a lépcsõ tetejére érve, de összeráncolva a homlokom terelem róla a figyelmemet.

- Ez itt az én szobám – mutatok a balra esõ elsõ ajtóra. – Ez itt a fürdõ – mutatok jobbra és az én szobámmal szembeni ajtóra. – Ez meg a tied lehet.

Kíváncsian benyit, bár sok bútor itt sincs. Ugyanolyan állapotban van a szoba is, mint a ház többi része, a tartalma pedig egy öreg kétajtós szekrény, egy rugós, vasrácsos ágy, egy éjjeliszekrény és egy fotel. Az egész szoba eléri a 9 négyzetmétert.

- Jó lesz – vágja rá, körülnézve.

- Jól van – a folyosó végén lévõ ajtó felé mutatok. – Az meg a padlás, de ha jót akarsz, nem mész fel. Tetanuszmérgezést kapok csak attól, ha ránézek az ajtóra.

- Oké, padlás tabu – bólint értõn.

- Pakolj ki és találd fel magad.

Eltûnök a saját szobámban, hallom, ahogy letrappol a lépcsõn és kisvártatva visszajön, gondolom felhozta a cuccait. Muszáj egy kicsit ledõlnöm az ágyra, halkan agonizálva fekszem vízszintesbe és megkönnyebbülten sóhajtok, ahogy a lábamat már nem éri a terhelés. Általában egy nap csak kétszer kell lépcsõt másznom, egyszer reggel, egyszer este. Az éjjeliszekrényrõl elveszem a fájdalomcsillapítós üvegcsét, és bekapok két pirulát.

A fülemet megüti, ahogy újra lemegy a földszintre és matatni kezd, attól nem félek, hogy bármit is ellopna, hiszen nincs is mit.

Miért engedtem be? Nem értem saját magam, utálom az embereket. Részben talán a segíteni akarás, hiszen mindig is a „fogadjunk be kóbor állatokat” típus voltam, de azt hittem ez  baleset után megszûnt. Nincs kedvem felkelni, nem érzek rá késztetést, minek?

Egy óra múlva azért mégis lemerészkedem, a szemöldököm összeráncolom, ahogy megpillantom a nappaliban. A kanapéra és a pár bútorra rossz lepedõk kerültek, hogy honnan talált ilyet, azt nem tudom, lehet, hogy a fenti szekrénybõl voltak… Õ meg átöltözve munkás ruhába, a létra tetején áll, amit biztos a ház mögötti garázsból hozott ki. Conor éppen a málló tapétát vakarja le valami spatula szerûséggel, valójában meglep, hiszen az egyik falat már majdnem teljesen megtisztította.

- Te mit csinálsz? – fonom karba a kezem és pislogok értetlenül.

- Amiben megegyeztünk – feleli, épp csak egy pillantást vet rám. – Elõször rendbe hozom a falakat és a mennyezetet, utána kap egy új glett réteget, dobok rá egy festéket, majd a padlót is lecsiszolom és lelakkozom. Úgy gondoltam, helységenként fogok haladni, elsõként ezt, mert gondolom itt vagy nap közben a legtöbbet és a többi helyen pedig…

- Nem leszek láb alatt – fejezem be a mondatot, mire látványosan elvörösödik. Telibe trafáltam.

- Csak nem akarlak a kelleténél jobban zavarni.

A szemöldököm a hajam vonaláig szalad. Kicsit úgy érzem, mintha szégyenkeznék a ház állapota miatt, ami hülyeség, mégis…

- Én nem laktam mindig itt – közlöm. – Azért ilyen ez a hely. Örököltem, évekkel ezelõtt, csak nem adtam el.

- Miért? – érdeklõdik kíváncsian. – Úgy értem, hol laktál?

- Máshol – talán gorombán hangzott, ezért picit korrigálok. – Egy nagyobb, szebb lakásban.

- És, ha nem veszed sértésnek… miért jöttél ide? Nem éppen életbiztosítás… Mármint… A fenébe, ebbõl már nem jövök ki jól, nem akartalak megsérteni…

Mielõtt mélyebbre merülne a picsogásban, talán hamarabb befogja, ha elmondom az igazat.

- Mert balesetem volt – közlöm a nyilvánvalót.

- Nem értem… - fordul felém arccal, addig a tapéta kaparást is abbahagyja. – Baleseted volt és önként ide jöttél?

- Nem – sóhajtok, ez a fickó rémes… - Volt egy szép bérelt lakásom nekem és a páromnak…

- Van párod? – szól közbe, mire kezd felmenni a vérnyomásom.

- Mindenbe bele fogsz kotyogni, vagy hagysz is végigmondani?

- Bocsánat! – húzza be a nyakát, én a szemem forgatom.

- Kidobott, a balesetem után, mondván, hogy „tehetetlen nyomorék” lettem.

- De szemét! – vág közbe, majd elvörösödik, mert megint bele kotyogott, ezúttal viszont elnézem.

- Az – biccentek. – Nem volt hova mennem, ahogy neked sem, csak ez itt. Ez is több a semminél.

Egy ideig egyikünk sem szól, én sokáig nem bírok állni, de soha nem ülnék bele a tolószékbe, így fogva az otthagyott könyvemet a letakart asztalról, szépen kibicegek a konyhába. A széken olvasom tovább, Monte Cristo grófja, valahogy tudok azonosulni a szereplõvel, én is rabnak érzem magam, egy szigeten…

Egy idõ múlva elhúzom a szám, azért mégiscsak illene valami ebédet összedobnom, ha már egyszer komolyan gondolja ezt a házfelújítás dolgot. De nem akarok elmenni itthonról. Marad a tökéletes megoldás, nyúlok a vacak telefonomért, amin direkt nem veszem fel és nem válaszolom meg a harminckét nem fogadott hívást. Beütöm a leggyakoribb számot a mobilban, a pizzériát.

Úgy fél óra múlva már kopogtatnak is az ajtón, a futár srácot már régóta jól ismerem, kisántikálok az ajtóhoz, majd elveszem a két pizzás dobozt, a kicsit magamnak, a nagyot a srácnak, én nem eszem sokat, pláne nem egyszerre, összeszûkült a gyomrom a kórházban, de Conor szerintem farkas éhes lesz. A nappali faláról elképesztõ módon már szinte teljesen lekaparta a tapétát meg a helyenként meglazult vakolatot. Azért minden elismerésem a srácé.

- Éhes vagy? – szólítom meg, mire elõbb kérdõn néz rám, majd a pizzás doboz látványára felcsillan a szeme.

- Igen – bólint – Mármint, igen, megéheztem, köszönöm. Csináltam volna én valamit szívesen…

- Elég nagy munkában vagy – vonok vállat.

Lemászik a létráról és követ a konyhába. Két porcelántányért szedek elõ, nagyapám idejében divatos mintával, mivel nincs hûtõm, így szoba meleg kólát kap. Igazából egy szelet után elmegy az étvágyam, így csak visszacsukom a sajátom dobozát.

- Mit szoktál csinálni? – kérdez hirtelen.

- Tessék?

- Egész nap olvasol, vagy valami?

- Semmit sem csinálok – felelem keserûn.

- Miért nem? Mondjuk sétálhatnál…

- Sétálni – a pillantásom leírhatatlan. – Szerinted én ilyen lábbal kimennék sétálni?

- Miért ne? Vagy a hátsó udvaron is napozhatnál…

- Nem szeretek napozni, nem megyek sétálni és nincs kedvem az ég világon semmit sem csinálni – morgom, mire visszavonulót fúj.

- Ne haragudj, nem akartalak megsérteni.

- Neked kényszeres bocsánatkérési mániád van? – fonom karba a kezeimet.

- Sajná… Khm, hát izé… Igen – szerencsétlenkedik.

Bár, meg kell vallani, nagyon aranyos… Aranyos??? Nem. Avagy de, de ez nem fontos, a lényeg, hogy életem eddig látott legnagyobb adonisza itt ül velem szemben és nagyjából olyan önértékelési szintje van, mint egy óvodásnak. Nem akarom, hogy így lásson, nem akarom, hogy szánakozzon, nem akarom, hogy elítéljen…

Tanácstalanul nézek fel az elõttem álló düledezõ házra. A látvány nem túl bizalomgerjesztõ, mintha bármelyik percben összedõlhetne, pusztán attól, hogy a nap egy erõsebb sugara tûz rá éppen. Azt hittem a barátja erõsen túlzott, mikor azt mondta, egyszer talán a tûzoltóknak kell majd kiszedniük õt a romok alól, de most már nem vagyok benne olyan biztos.

Percekig bámulom a házat és minden eltelt másodperccel egyre idegesebb leszek, de nem az épület állapota miatt. Mély levegõket veszek, hogy lenyugtassam az idegeim és elfojtsam a torkomat kaparó bûntudatot. Tudom, hogy nem kéne itt lennem, tudom hogy nem itt lenne a helyem, de… mit tehetnék most már?

Elég volt egyetlen egy pillanatnyi felelõtlenség, egyetlen szar nap a további több száz szar nap mellé, hogy megtörténjen a baj. És most már nincs visszaút.

Leállítom a motort, majd kiszállok az öreg Ford terepjárómból. Ütött-kopott festésével passzol is a házhoz. Csak az jár a fejemben mi történik, ha kinyílik ez az ajtó, milyen lesz újra a szemébe néznem… istenem!

Bekopogok az ajtón, majd várok egy kicsit, de semmi.

Pedig biztosan odabent van, hisz sosem megy el otthonról, csak ha nagyon-nagyon muszáj. Újra kopogok, ezúttal hangosabban, hátha éppen alszik és nem hallja, majd még egyszer, mikor másodszorra sem jön felelet.

- Jól van már! – kiabál odabentrõl, a hirtelen hangra megrántom magam, de nem mozdulok. – Nem kell betörni az ajtómat!

Alig egy perccel késõbb már nyitja is, a zsanérok nyikorogva, recsegve tiltakoznak ellene, majd õ is megjelenik a nyílásban. Elsõ pillantásra az jut eszembe, hogy sokkal jobb színben van, de aztán észreveszem az árkokat a szeme alatt, a borostát az állán, a kócos haját és azoknak a tengerkék szemeknek a tompaságát. Mintha nem lenne benne elegendõ élet.

Végigmérve türelmetlenül rám mordul - Igen?

- Te vagy Aiden Holmqvist? – kérdezem, magam is meglepõdve, hogy meg tudtam szólalni. Életemben nem voltam még ennyire ideges, és életemben nem féltem ennyire. Talán csak aznap, mikor még nem tudtam, életben marad-e.

- Igen, de TE ki vagy?

- Conor Friedman – nyújtok kezet, õ pedig viszonozza a gesztust és kezet rázunk – Egy közös ismerõsünk mondta, hogy itt talállak.

- És mit akarsz tõlem? – faggat gyanakodva, ami érthetõ is, hiszen nem ismert engem.

Napok óta ez a pillanat forog a fejemben, hogy mit mondjak neki, hogyan viselkedjem. Ezer féle forgatókönyvet lejátszottam, a legrosszabbtól a legjobb lehetõségig.

- Kérlek, bemehetnék egy percre? – kérem inkább, hogy mégse kelljen az ajtóban állnia, hisz még csak pár napja, hogy lábra állhat – Esküszöm, békés szándékkal jöttem, Richard barátod is megerõsítheti, én segítettem neki megépíteni a garázst.

Remélem ez elég lesz, hogy meggyõzze a jó szándékomról. Áron alul megépítettem azt a garázst, jó képet vágtam Richard vicceihez, látszólag összebarátkoztam vele, csakhogy halljak Aiden felõl. Mindent megtettem, amit tudtam, de ha ez sem gyõzi meg, nem tudom mihez fogok kezdeni.

Végül beenged, bár látom rajta, hogy nem szívesen teszi. A nappali felé terel, ami épp olyan romos, mint odakintrõl a ház, bútor is alig van. A vakolat mállik, a padló deszkái szét vannak repedve, felpöndörödve a sarkoknál, az ajtókon rozoga kilincs, csoda, hogy le nem esett még. Jesszusom! Hogy tud itt élni?

A szoba közepén megállva visszafordulok felé, a mellkasomban öklömnyi csomó keletkezik a bot láttán, amire támaszkodik. Anélkül nem tudna sétálni és fájdalmai is vannak, mint azt Richardtól megtudtam, a segítséget pedig nem fogadja szívesen. Jó lelkû, de rendkívül büszke férfi, aki nem akar mások terhére lenni.

- Kerüld ki a poharat – int a fejével a szilánkok felé – Ülj le.

Óvatosan átlépem az üvegdarabkákat, majd leereszkedem az egyik fotelbe. Figyelmesen nézem õt, ahogy beljebb botorkál, majd mereven tartva a jobb lábát elfoglalja a másik fotelt.

- Köszönöm, hogy beengedtél – mondom, hogy megtörjem a kínos csendet. Nem akarok az állapotáról kérdezni, ha egyszer érzékenyen érinti, pedig szeretném tudni, hogy hogy van, mit mondanak az orvosai, helyrejön-e a lába, hogy olyan legyen az élete, mint régen. Semmit sem szeretnék ennél jobban.

- Akkor áruld is el végre, mit akarsz itt? – szegezi nekem a kérdést.

- Munkát.

- Munkát? – ismétli meglepve, mire felsóhajtok.

- Igen, munkát. És szállást… De kezdem az elején! – hadarom, hogy elejét vegyem a tiltakozásnak – Valahol laknom kellene, de le vagyok égve, sehova nem mehetek és beszéltem Richarddal, akinek a garázsát építettem, õ megemlítette, hogy egy elég lepukkant házban élsz, én pedig arra gondoltam, hogy segíthetnénk egymáson. Szállást adsz nekem, én pedig rendbe hozom a házad és a házvezetõd leszek. Na? Még fizetést se kérek! – teszem hozzá.

A szája egy o-t formál, ami nem jó jel. Tudom, hogy hogyan hangzik ez, egy idegen munkát kér, fizetség nélkül, ráadásul azt is, hogy beköltözhessen némi házreparálás fejében… abszurd. De ez az egyetlen lehetõségem, hogy segíthessek neki.

- Mit gondolsz…? – nézek rá idegesen, mikor percekkel késõbb is csak némán bámul.

- Ez nekem bûzlik… - felel határozottan.

- Miért?

- Felbukkansz a semmibõl, gyakorlatilag munkát kérsz, a házvezetõm akarsz lenni és a személyes építészem, csak azért, hogy legyen hol laknod? – rakja össze, majd hitetlenkedve rázza meg a fejét.

Oké, ha valaki ezzel állítana be hozzám, én is elküldeném a sunyiba, de talán…

- Igen! Hidd el, hogy megbízható vagyok, minden munkát elvégzek és felhívhatod Richardot is, õ majd igazol engem! – hivatkozom az ál-haveromra.

- És meddig maradnál? – firtatja.

- Amíg el nem küldesz… - vonok vállat – Kérlek, munkára van szükségem és otthonra. Nekem még egy egyszerû lyuk is elég egy matraccal a földön…

- Nem tudom… - húzza a száját – Nem biztos, hogy akarok magam körül valakit…

- Esküszöm, hogy meghúzom magam és mindent megcsinálok!

- Na, jó, legyen – egyezik bele, mire legszívesebben vigyorognék, de felemeli a mutatóujját – De egy próbahét.

Komolyan biccentek, bár nem tudom mit vár el ez alatt a próbahét alatt, a lehetõ legjobb tudásom szerint fogok teljesíteni. El kell érnem, hogy hasznosnak lássa az ittlétem, vagy hogy egy kicsit is a segítségére legyek. Én már annak is örülnék.

- Köszönöm! Ígérem, nem fogod megbánni.

- Azt nagyon remélem. – mondja, majd szó nélkül felnyomja magát a fotelból és lassan kibotorkál az apró folyosóra.

Elfordítom a tekintetem. Nincs jogom sajnálni, nekem aztán végképp nincsen, de azt kívánom, bár meg nem történtté tehetném azt a balesetet!

Nem sokkal késõbb visszatér, egyik kezében a botot, a másikba egy seprût és egy lapátot tartva. Azonnal felállok a fotelból és értük nyúlok. – Majd én megcsinálom.

- Én is meg tudom, kösz. – morog, a botjára támaszkodva, de nem tágítok.

- Megegyeztünk ugye? A munkámmal fizetek a szállásért, kérlek, had csináljam én! – nyúlok a seprûért, õ pedig rövid gondolkodás után a kezembe nyomja mindkettõt.

- Kérsz egy kávét?

- Csak ha nem nagy gond. – összeszedegetem a nagyobb darabokat, majd szépen a lapátra helyezem õket. Aiden magamra hagy, mire sóhajtva folytatom a takarítást, hogy a legapróbb szilánkot is összeszedjen. Idebent úgysem fog senki cipõ nélkül mászkálni, a padlóból kiálló szálkák pár lépés alatt kilyukasztanák az ember lábát. Alaposan fel kéne csiszolni és lelakkozni, hogy járható legyen.

Mikor készen vagyok, utána megyek, arra amerre láttam eltûnni. Egy régi berendezésû konyhában motoszkál. Talán nincs is még egy ilyen antik felszerelésû konyha az Államokban. Sehol egy mikró, vízforraló, vagy egyéb újfejlesztésû kiegészítõ. Egy lapos kis villanyrezsó és egy öreg kotyogó szolgál kávéfõzõ gyanánt. A sarokban egy régi fatüzelésû tûzhely áll, de csupa korom az egész, ahogy a kályhacsõ körüli fal is. Bútor itt is alig van.

- Szemetes a sarokban. – szólal meg felém fordulva, én pedig kidobom a lapáton összegyûjtött szemetet.

- Öhm… egy-két dolog megmaradt a régi lakásomból, ha gondolod… mármint, máshová úgysem tehetem õket, ezért akár ide is hozhatom, ha nem baj. – ajánlom.

- Sok cuccod van? – ráncolja a homlokát.

- Nem igazán. – vallom be, mert tényleg nem hagytam meg sok mindent. – Mondtam, egy kis lyukban is elférek, bármi megfelel.

Hümmögve pakolászik tovább, bár arra nem adott választ, hogy a maradék bútoraimból hozzak-e esetleg ide. Tényleg nem sok minden maradt, csak azok amiket én magam vettem a lakásba, de van ott néhány dolog, ami nagyon jól jönne ide. Talán majd máskor újra felhozom a témát.

A seprût és a lapátot felakasztom egy szögre az ajtó mögött, majd leülök az egyik rozoga konyhaszékre a kis reggelizõ asztal mellé. Aiden akkorra már odatette a kávét, két csorba szélû csészében és egy giccses cukortartót.

- Tej épp nincs itthon. – teszi hozzá.

- Nem baj, csak cukorral iszom. – belepakolok pár kanállal, míg jó édes nem lesz.

Most igazán szükségem van minden energiámra, mert ez az egész nehezebb mint gondoltam. Mármint, az hogy a szemébe nézzek. Az utóbbi két hónap gyötrelme is könnyebb volt, mint úgy a szemébe nézni, hogy ne valljak be neki mindent most rögtön. Az lenne a helyes, egy bátor ember meg is tenné, de én soha. Végem lenne, abban a pillanatban és semmit sem tehetnék azért, hogy mindent jóvátegyek. Nem segíthetnék Aidennek, még csak nem is láthatnám többé.

- Mi bajod van? Miért bámulsz így, talán van valami az arcomon? – húzza fel a szemöldökét.

Gyorsan lesütöm a szemem, majd megköszörülöm a torkom és kortyolok egyet a forró kávéból, had égesse csak a szám, nem érdekel.

- Ne haragudj, csak elgondolkodtam. – féligazság.

- Furcsa vagy. - erre nem tudok mit felelni, ezért csak vállat vonok, õ pedig folytatja – Szóval, akkor se lakásod, se melód?

- A lakásomat nem tudtam fizetni, mert megszûnt a munkahelyem, ezért ki kellett költöznöm, már több mint egy hónapja. Alkalmi munkákat vállalok építkezéseken, de az nem elég a bérletre meg a rezsire.

- Hol laktál eddig? – kérdez tovább.

Kezdem úgy érezni magam, mint a filmekben lévõ gyanúsítottak a vallatószobában. Egy asztal, két szét, kávé és egy zsaru velem szemben. Még jó, hogy amit mondok az lényegében igaz is, különben lehet, hogy a hazugságot is kiszúrná. Ki tudja.

- Egy motelban, az volt a legolcsóbb, de egy hét után inkább mentem volna a híd alá. Ne tud meg milyen szar a hangszigetelés. – fintorgok.

- Volt már szerencsém hozzá. – bólogat egyetértõn.

- Azután találkoztam Richarddal, sokat dumáltunk és mesélt rólad, a többit már mondtam. – iszok a kávéból, feszülten várva az ítéletet. Kék szemei nyíltnak tûnnek, de valójában lehetetlen megmondanom mire gondol. Ez azért lehet, mert rendõr, vagy mert egyáltalán nem ismerem õt. Nem számít. Csak az a lényeg hogy segíthessek neki, bármi módon, ahogy csak tehetem.

- Nem hoztál magaddal semmit? – néz furcsállva, hisz csomag nélkül jöttem be.

- De, egy bõröndöt. Odakint van a kocsiban. – intek az ablak felé, amire érdekes módon egy lepedõ van kifeszítve.

- Van kocsid?

- Pár hete szereztem csak… - nyögöm ki, az asztal alatt ökölbe szoruló kezekkel. - Egy ócskavas, de némi javítással még megy. Ha érne valamit, már eladtam volna. – mondom, de nem bírok rá nézni, nem megy.

Aiden nem válaszol, némán mered maga elé, mint aki kísértetet lát. Hálát adok ezért a pár másodpercért, ami elég arra, hogy kicsit összeszedjem magam és ne váljak a szemében még ennél is furcsábbá, majd könnyedén témát váltok.

- Öhm… tudsz nekem valahol helyet szorítani, vagy aludjak a nappaliban?

A pohár hangos csattanással landolt a padlón, a törékeny üveg millió darabra törve szóródott szét, csillanással verve vissza a nappali ablakán besütõ napsugarakat. Egy ilyen szép, szilárdnak tûnõ tárgy milyen könnyen képes összetörni, elég egy véletlen baleset. Mint ez a pohár, úgy tört darabokra az én életem is három hónappal ezelõtt.

Az estém úgy indult, mint minden másik, egy hosszú mûszak végén a kocsimmal tartottam hazafelé, a rádióból szólt „Ed Sheeran és Rudimental – Lay It All On Me” címû száma, amit énekeltem is, ujjaimmal a kormányom doboltam a ritmusra, beértem egy keresztezõdésbe, a lámpa zöldet mutatott, nem álltam meg. Ekkor változott meg minden.

Egy pillanat volt csupán, egyetlen pislogás, hatalmas csattanás, mintha a világ kifordult volna a tengelyébõl, a légzsák telibe kapott, a biztonsági öv belemélyedt a mellkasomba, olyan ütéseket kaptam, mint egy bokszmeccsen, akár egy örvény, forgott körbe velem minden. A tûzoltók vágtak ki a kocsiból, beszorultam az összeroncsolódott mûszerfal és az ülés közé, a kocsim a feje tetején állt.

Három hetet töltöttem kórházban, csak huszonegy nap, mégis huszonegy évnek tûnt. A gerincemre nagy nyomás nehezedett, de az orvosok szerint, amikor a duzzanat lement, már semmi nem indokolta a fájdalmaimat. A baj csak az volt, hogy fájt és nem bírtam lábra állni.

Specialisták állítottak rólam diagnózist, a sérült idegeket már megoperálták, rehabilitációra ítéltek és pszichológus segítségét kérték.

Mivel nem tudtam dolgozni, nem volt elég pénzem, hogy megtartsam a lakásomat, a párom elhagyott, mert szerinte „mindenre képtelen” voltam. Se egészségem, se munkám, se otthonom, se párom. Mindent elvesztettem.

Most, három hónappal késõbb a nagyapám által rám hagyott ócska, lepukkant házban bujkálok, ami körülbelül annyira biztonságos, hogy lazán kitehetném az „omlásveszély” táblát. Már nem kell tolószékben ülnöm egész nap, mert bottal és mankóval is tudok közlekedni, rövid ideig. A biztosításom miatt jár nekem egy csekély összeg minden hónapban, ami a szegényes igényeimmel kifutja az alacsony rezsit, a kaját, a gyógyszert. Még felújításra is jutna, hiszen itt nem kell lakbért fizetnem és még hivatalosan állományban vagyok, csak beteg státuszban.

Csakhogy nincs értelme felújíttatnom, nincs értelme utcára mennem, még csak az emberek szeme elé sem akarok kerülni. Elhárítom a barátaimat, akik lelkiismeretesen látogattak a kórházban, ám a rehabilitációs gyógy foglalkozásokról már elzavartam õket. Nem akartam, hogy segítsenek takarítani, sõt, fõzni sem, kit érdekelnek az ilyen dolgok, hisz bútorom is alig vannak.

Nem akarom a kollégáim szánakozó arcát látni, a barátaim sértõdött tekintetét, mikor elutasítom õket, a szomszédok kíváncsi leselkedését, utóbbiakat egy függönynek használt lepedõvel hárítom el, ám a tényen nem változtat semmi. Nem engedek magamhoz senkit sem.

Hatalmas sóhajjal fordítom hátat a nappaliban összetört pohárnak, hogy a konyhába vánszorogva kerítsek egy seprût és egy hosszú nyeles lapátot. A fájdalom most is tompán lüktet a derekam és a sérült jobb lábam közti szakaszon, a folyosón a falnak támaszkodva lépkedek, ám valaki elkezd kopogtatni az ajtómon. Szándékosan nem veszek róla tudomást, folytatom az utat a konyha felé, a sebességem megegyezik egy csiga gyorsulási idejével, a látogatóm pedig majd megunja és elmegy.

Egy kis szünet után viszont újra kopogtatnak, ezúttal határozottabban, de mivel erre sem reagálok, dörömbölésbe csap át. Ki a fene lehet az és mit akar tõlem?

- Jól van már! – ordítom el magam a konyha ajtajában, és hagyva a hülye seprût és a hülye lapátot vonszolom vissza magam a folyosón a bejárati ajtóhoz. – Nem kell betörni az ajtómat! – morgok, és segítségül hívva az egyik folyosón hagyott botot, végül rá támaszkodva nyitok ajtót.

Odakint egy átlagos magasságú, izmos, nap csókolta bõrû jóképû, lila kontaktlencsés férfi áll, egy festékfoltos farmer és egy kék, hiányzó ujjú ing fedi testét csupán, látva izmos karjait egészen biztos sok fizikai munkát végez.

- Igen? – szólalok meg türelmetlenül.

- Te vagy Aiden Holmqvist? – kérdezi kicsit habozva és tétován.

- Igen, de TE ki vagy?

- Conor Friedman – nyújt kezet észbe kapva és én vonakodva rázom meg szabad kezemmel az övét. – Egy közös ismerõsünk mondta, hogy itt talállak.

- És mit akarsz tõlem? – fárasztó ez az ácsorgás…

- Kérlek, bemehetnék egy percre? – billenti oldalra a fejét, mire én elsõre nemet mondanék, már rá is vágja. – Esküszöm, békés szándékkal jöttem, Richard barátod is megerõsítheti, én segítettem neki megépíteni a garázst.

Gõzöm sincs, hogy Richard mikor építtetett garázst, de nem is érdekel, viszont, ha hagyom magam, hamarabb szabadulok, ezt már megtanultam a gyógy foglalkozások alatt. Vonakodva, de végül beengedem, mutatom, hogy forduljon a folyosóról rögtön jobbra, a nappaliba. Én bicegve és sután követem. Direkt nem mutatom a hátamat, mert láthatóan remek kondiban van, én pedig mozgássérült.

A nappali közepén hezitálva áll meg, szerencsétlenül pillog körbe. Sok mindent nincs néznie, egy öreg dohányzóasztal, a sarokban egy rozoga tv állvány, egy kanapé és két ugyan olyan rossz állapotú fotel. A padlót fel kellene csiszolni és lelakkozni, a falon hol mállik le a tapéta, hol a vakolat is omlik alatta.

- Kerüld ki a poharat – mondom, és a fejemmel a szilánkok felé intek. – Ülj le.

Conor engedelmes kiskutya módra kerüli ki a poharat és ül le az egyik fotelban. Eltelik egy hosszú perc, mire én is leereszkedem a kanapéra, fájós lábam mereven tiltakozik minden mozdulat ellen.

- Köszönöm, hogy beengedtél – kezdi.

- Akkor áruld is el végre, mit akarsz itt?

- Munkát – böki ki.

- Munkát? – ismétlem meg meglepve a kérdést.

- Igen, munkát. És szállást… De kezdem az elején! – kezd el hadarni és próbál nagyon meggyõzõ lenni. – Valahol laknom kellene, de le vagyok égve, sehova nem mehetek és beszéltem Richarddal, akinek a garázsát építettem, õ megemlítette, hogy egy elég lepukkant házban élsz, én pedig arra gondoltam, hogy segíthetnénk egymáson – vesz egy mély levegõt, aztán folytatja a litániát. – Szállást adsz nekem, én pedig rendbe hozom a házad és a házvezetõd leszek. Na? Még fizetést se kérek!

A szám o-t formál a csodálkozástól, a szemöldököm is a hajam vonaláig szalad, egyszerûen gõzöm sincs, hogy erre mit mondjak.

- Mit gondolsz…? – kérdez kissé tétován, mikor már hosszú percek óta nem válaszolok.

- Ez nekem bûzlik… - felelek végre.

- Miért?

- Felbukkansz a semmibõl, gyakorlatilag munkát kérsz, a házvezetõm akarsz lenni és a személyes építészem, csak azért, hogy legyen hol laknod? – foglalom össze és hitetlenkedve megrázom a fejemet.

- Igen! Hidd el, hogy megbízható vagyok, minden munkát elvégzek és felhívhatod Richardot is, õ majd igazol engem! – buzgólkodik.

- És meddig maradnál? – hajlok a dolog felé, de még vonakodom.

- Amíg el nem küldesz… - von vállat. – Kérlek, munkára van szükségem és otthonra – kérlel. – nekem még egy egyszerû lyuk is elég egy matraccal a földön…

- Nem tudom… - húzom a számat. – Nem biztos, hogy akarok magam körül valakit…

- Esküszöm, hogy meghúzom magam és mindent megcsinálok!

- Na, jó, legyen – ám mielõtt még túlságosan örülne, feltartom a mutató ujjam. – De egy próbahét.