Felülök a rádióhangjára. Félig sötét, rumlis szoba közepén egy matrac, amit megannyi halom ruha és kis biszbasz vesz körbe. Ez az életem, ha belegondolok. Megdörgölöm a szemeimet, és ledobom magamról a takarómnak kinevezett anyagot. Istenem de jól esne most egy cigi! Félresöpröm a földön lévõ füzeteket, és könyveket keresem ki dzsekim zsebébõl a hõn áhított nikotin rudat.

If the Heavens ever did speak She is the last true mouthpiece

Nagy nehezen felállok, és magamra véve a köntösöm megyek oda az igencsak rozoga ablakomhoz. Beletúrok tincseimab, majd elnyomva egy ásítást húzom fel a redõnyt, majd tárom ki a kis ablakot. Háttal az ablaknak dõlök, és rágyújtok a cigire. Igen erre most kurvára szükségem volt már! Hátradöntve fejemet fújom ki a füstöt. Hátha kimegy az ablakon bár eléggé logikátlan, ha háttal állok neki. Na ez van.

I was born sick, but I love it Command me to be well

Elmerengek miközben szívom a cigimet. Mennyit is aludhattam? A tegnap éjszakám elég keményre sikeredett, az a férfi egy állat ! Elfog az undor, ha csak visszagondolok. Legalább a pénzt otthagyta a pulton, egy gonddal kevesebb. Elnyomva a csikket, lépek el az ablaktól, és keresek valami ruhát zuhanyzás elõtt. Nem mintha azt a mocskot is le tudnám mosni, ami a lelkemre kenõdött megint, de legalább a testem tiszta lesz. Részleges siker.

Amen. Amen. Amen.

Kikapcsolom a rádiót, és úgy megyek tovább. Elég ebbõl a nyálas szarból. Belépve a kis fürdõbe, bedobom a ruhát a csapba, és pedig a zuhanytálcára lépve már meg sem próbálom elhúzni az zuhanyfüggönyöm maradványait. Nincs értelme, a végén még leszakadna a tartója. Gyorsan megmosdom egyszerûen csak szappannal, hogy végre valami tisztaság érzetem legyen. Hajamat is megmosom kint meleg van hamar meg fog száradni, nincs miért aggódnom. Gyorsan áttörölközöm és felöltözöm. Bár talán csak nagy jóindulattal tudnánk azt mondani a cuccaimra, hogy ruhák. Fekete rövidnadrág, fekete csipke blúzzal amin átüt a melltartóm. Pepecselek egy kicsit a tükör elõtt, majd indulok.

Felkapom a magas sarkúm, majd bezárom a kis lakást, bár a zár is vacakol. Ugyan mégis mit tudnának tõlem ellopni, ha valaki mégis erre szánná magát? A ruháimat, és az apróságiam, amik vannak? Nem vagyok olyan hülye, hogy  ne tartsam magamnál azt a kevés értékem amim van. Ütemes léptekkel fülemben a fülhallgatómmal szelem át az utcákat. Ez egy különleges nap, tudom. Csak elõrenézek, nem halom az emberek megjegyzéseit, ahogy elhaladok mellettük. Ez a város szívás. Mindenki ugyanolyan, mindenki egyformán tökéletes. Anyuka, apuka, egy-két gyerkõc, normális ház és munka. Becsülendõ értékek, de õk ahelyett, hogy kiélveznék, inkább mindig a másikról beszélnek.

Befordulva még egy sarkon. Elérem az úti célom, egy kis fehér házacska, amit virágok vesznek körbe és fent a tábla hirdeti: Flora’s Flowers. A pacsuli erõteljes kevert virágszag mindent eláraszt. Kihúzom fülembõl a fülest, majd belépek az üzletbe. A kis csengettyû kurva magas csilingelése mindenki figyelmét felhívja. Csodálatos. Érzem, ahogy minden szem rám szegezõdik, mire csak simán becsukom az ajtót, majd beállok a sor végére. Oh, nem én vagyok itt az egyetlen csodabogár. Itt a tolószékes gyerek is. Meg az anyja. Ja az anyja. Néhányszor találkoztam már azzal a perszónával.

- Valami születésnapi csokrot akar. Ez remek… Itt állhatok fél órát, mikor nekem csak egy szál fehér liliomra van szükségem… Kiválasztom a nekem tetszõ szálat, majd óvatosan beleszagolok. Tökéletes lesz.

-          - Elnézést, nem lehetne, hogy én ezt elõbb gyorsan elintézem? – kérdezem meg felemelve azt az egy szál virágot.

-          - Már elnézést! – háborodik fel a nõszemély. Komolyan mondom, nagyon kell koncentrálnom, hogy ne nevessem el magam, ezen az arckifejezésen. – Nem tudja kivárni a sorát?!

-          - Figyeljen, maga akar itt köttetni egy egész csokrot, ami ha jól tippelem minimum húsz percet igénybe vesz. Nekem ez az egy szál virágom két percet venne igénybe. Nem halna bele, ha maga elé engedne.

-          - Pont maga beszél nekem!

-          - Igen? Mi rosszat tettem ön ellen? – kérdezem karba tett kezekkel. Csak bosszúsan néz, én pedig nemes egyszerûséggel ott hagyom a liliom árát a pulton. – Köszöntem!

Visszarakom a fülhallgatót, majd indulok tovább. Az ilyen emberek esküszöm nagyon fel tudják baszni az agyam, de a mai egy nyugodt nap, nem engedem kiidegelni magam. Befordulva a temetõbe, elindulok egy rejtettebb részre. Elhaladok többek közt anyám sírja mellett. Rohadt rossz anya volt, gondolom most a pokol valamelyik üstjében foroghat. Az árnyékban húzódik meg egy kis sír, amit évek óta én gondozok. Annak a férfinak a sírja, aki elnevezett, és aki talán rendbe tudta volna hozni az életem. Neki hozok minden hónapban virágot.

De az életem már így is kurvára el van baszva. Rágyújtok egy cigire és leülök törökülésben a sír elé. Kezemmel letörlöm a feliratot, és megigazítom a vázában a virágot, a szárazat már eldobtam. Csak nézek magam elé, nem igazán gondolok semmire. Ez egy nyugis hely, itt nem zavar engem semmi és senki. Többször volt már olyan, hogy idejöttem és elfeküdve a füvön zenét hallgattam kizárva a külvilágot. Elszívom a cigim, és elnyomva állok fel. Megnyújtóztatom a tagjaim, majd elindulok kifelé a temetõbõl. Bambulok csak ki a fejembõl, s csak akkor eszmélek fel, mikor nekimegyek valami keménynek és kecsesen a földre zuhanok. Nagy nyikordulás még egy esés.

-          - Arra nézz, amerre mész! – nyöszörgi egy hang. Észbe kapva realizálom a helyzetet. Nini a tolókocsis srác!

-          - Bocsi, tolókocsis srác – állok fel és porolom le magam.

-          - Köszi, nem kell emlékeztetni – mondja bosszúsan.

-          - Nem tudom a neved, szóval mindig tolókocsis srácnak hívtalak – vonom meg a vállam. Jól van legyünk jófejek, segítsünk csórikámnak, állítsuk fel a tolókocsiját. Így ni!

-          - Mégis kinek hívtál így? – háborodik fel. Csigavér.

-          - Magamnak – vonom meg a vállam. – Gyere!

-          - Nem kell a segítséged! – löki el a kezem. – Meg tudom oldani egyedül is.

-          - Na idefigyelj! – kezdem kissé hangosabban. – Kurvára leszarom, hogy tolókocsis vagy e vagy sem! Ugyanolyan teljes ember vagy, mint szóval elvárom, hogy normálisan viselkedj! Értve? Nem fog érdekelni a tolókocsid, mikor pofán váglak!  

Orrom alatt morogva indulok el. Ha a kis taknyosnak nem kell segítség, megoldja egyedül engem nem fog érdekelni! Én voltam a hülye, hogy egyáltalán szóba álltam ezzel a kis…! Fú de felbaszta az agyam!