|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| timcsiikee | 2017. 05. 07. 00:45:56 | #35085 |
 Karakter: Senshin Anshou
Megjegyzés: ~ Mamaciccnek
Anshou:
Egészen addig, amíg erős taszítást nem érzek mintha egy mérleg billegne bennem, hogy várjon valami pluszra, de ez elillan, mi több... Egy fél pillanatig úgy hiszem, meggondolta magát és mindjért csak a formás hátsóját látom, amint kifut az ajtón, de nem, arca bukkan fel még mindig, a lábaim között ráadásul, ami az egyik legszebb látvány számomra: vombjaim keretében egy édes pofa, aki mindjárt akciózni kezd.
- Nahát, nahát. Ezt nem gondoltam volna, Mark - szemem s ajkaim egyszerre vágódnak mosolyba, mi több ez már inkább vigyor, s minden feszültség kiszalad az izmaimból, azonnal ellazuulok, míg felmászik egészen fölém.
- Remélem, nem gond - s ellentmondást nem tűrően már halad is le. Fából lennék, ha nem lenne rám hatással, pláne azok utén, hogy nem rég vallottam be, egy ideje nem voltam senkivel. Szerintem ha tegnap lett volna egy kalandom akkor sem tudnék ennek így ellenállni. - A konfortzónámon kívül csak felül vagyok
- Szolgáld ki magad. Aztán majd megmutatod, milyen vagy abban a komfortzónában - ezek után mindenképp kíváncsi leszek a fordított helyzetre is, ott is ennyire heves? Vagy sokkal kéjencebb és odaadóbb? Mindenhol irányítani akar? Azt is élvezet lenne betörni. Nem gondolkodtam még sosem több alkalmas dolgokon de a tudat, hogy nem komoly engem sem tesz komollyá.
Az ajkait már most imádom a nyelvével együtt, a csók is adott ebből kis ízelítőt, de az ahogy bánik a farkammal mindent elárul róla, és oda meg vissza vagyok. Még azt is felébreszti bennem amit ritkán, hogy egy picit visszaadjak ebből és ne csak hátsómmal, így amikor meghallom/látom hogy az apró zacskóval kezd "bajlódni" - elég ha csak megfogja és hallom - felülök s ha nem adott volna elég ízelítőt arról, hogy jobban szeret dominálni házon kívül még le is teperném hozzá, de jó lesz így is, ezért csak kikapom a kezéből a tasakot, és felbontom.
- Majd én megoldom - könnyed bontás, s gyakorlott mozdulattal egy mély befogadással számmal görgetem merevedésére a kis védekező kelléket, s az elismerésre csak vigyorogni tudok ismét, amit kapok tőle. Elismerem, tényleg jó vagyok, de ennyiből úgy érzem nem gyakran csinálnak vele ilyet, vagy talán még sosem, így jó dolog akár csak belegondolni hogy van amit először én csinálok vele. Együttműködőn helyezkedem úgy, ahogy akarja, miért is ne tenném? Már elég egyértelműen vágyom rá én is, s ezt csak újra igazolja az amikor végre magamban érzem, hogy az eddigi hiány ellenére könnyen fogadom be, a kis feszítés kevés fájdalommal egyszerűen pont tökéletes szinten tartó mellékhatás, s (nem véletlen) mint aki eddig szörnyen kiéhezett volt úgy nyögök fel a teljesség érzésére. Mikor körbefonom lábbal, s felnézek rá, akkor látok az ő arcán egyszerre élvezetet és némi kellemetlen mellékzöngét, de nem mintha annyira meghatna, persze megértem mi a gond amikor kimondja.
- Lazulj el egy kicsit. Cseszettül szorítasz. - Nos igen, annak ellenére hogy volt némi szünetem még így is érzem hogy ennyire nem kellene, így miért is hagynám ki a bók lehetőségét?
- Mert nagyobb vagy, mint vártam - s nem olyan egyszerű ezt megtenni, mint kérni, hiába próbálom uralni izmaim nem olyan könnyű, pláne, hogy én élvezem így is de segít a csók a lazításon, s ahogy végre mozogni is kezd, ezzel eddzve záróizmaim.
- Jó fiú vagy
- Te csak tedd a dolgod, nyuszi - s innentől ahogy végre egyre jobban rákapcsol, az én agyam pedig kikapcsol minden más ingert kizárva, hogy teljesen feltöltsön nem csak fizikailag de szellemileg is jóllakjak a vad kalandos aktussal, amit kapok tőle. Amikor kicsit lassulni kezd és jobban piheg nem elég, érzem a tempó hiányát, a lendületét, s ösztönből cselekszem, nem érdekel már - hisz a lényeg megvan - hogy mondhatni átveszem az irányítást, s letolom agamról, de lent nem szakadok el tőle, s csak egy csepp szünet után már én mozgok felette, elégedetten, hogy újra azt kapom amire vágyom, sorra lendületesen magambanm amit végig bírok addig, míg nem pofátlanul a hasára nem élvezek, nem sok kell hogy őt is a csúcsra juttassam így elégedett zihálós vigyorral dobhatom magam az idegen ágyra, hogy kifújjam magam kussban, persze a szobába beszűrődő hangokat egyre jobban befogadva agyban. Jól szórakoznak és nem tűnt fel nekik vagy csak letojják hogy mennyit vagyunk el. Jobb is így, mintha ránk nyitnának. Abból is érzem hogy jól kifogtam ezt a srácot, hogy mindenben olyan alkalmazkodó és lehengerlő egyszerre. Vagy csak hasonlít rám, vagy tudja mit szeretek, mert hogy nem kezdünk el dumálni teljesen tökéletes számomra, ami csak akkor törik meg, amikor felkelek mert egy jó szex után a cigit is megkívánom hiába előtte szívtam el egy szálat.
- Hova ilyen sietve?
- Cigizni - csak egy fél pillanatig tart az ellenérzésem a számonkérése miatt, de azonnal el is illan amint folytatja gondolatmenetét.
- Tudod Sen, arra gondoltam, hogy talán leléphetnénk innen. Úgy igazságos, ha ma megismered a komfortzónámat, és ott cigizni is lehet.
- Felhívsz magadhoz? - máris? Ennyire jó lett volna, hogy kapásból kíváncsi többre is? Egyszerre hízelgő és amolyan "sejetettem, hogy így lesz" érzéssel vigyorgok vissza rá.
- Tíz perc séta innen a lakásom - felkapom a trikómat mielőtt válaszolnék, és elkezdem a többi ruhámat is összeszedni.
- Jól hangzik.
~*~
Nos nem bírtam ki hiába csak rövid séta, az utcán rögtön rágyújtottam mert egyszerűen kellett, de bolond lennék ha nem értettem volna elsőre hogy ez csak az invitáló szöveg része, nem kötelezően kiírt szabály, hogy csak ott lehet. Bár ha esetleg ez fétise annak ellenére, hogy ő nem dohányzik, azon ne múljon van nálam még egy egész doboz... na jó egy fél.
Nem volt nehéz elszökni a többiek elől, csak odavágtuk, hogy megyünk minden magyarázat nélkül, elég volt csak beugrani szinte szó szerint a cipőmbe, így nem volt idő magyarázkodásra, mintha annyira kellene.
Mellettem a kis nyuszi tipeg - rászolgálva a becenévre, mert ahogy felettem lendült bele olykor a mozgásba, néha olyan gyorsan cuki volt mint egy kanos nyulacska - és persze ő vezet, mert fogalmam sincs merre lakik. Majd most megtudom.
A séta jó, van időm feltöltődni és kiélvezni hogy zsibbad még kicsit a seggem de tudok még normálisan járni. Nem mondom, hogy nagyon hiányzik a szex utáni csámpázás, de van amikor az is igazán megéri. Vajon mennyire lenne benne a kis nyuszika a játékban? Nem most, majd egyszer ha olyan kedvem lesz.
Néha feltörnek bennem a kis szociális gondolatok, hogy megismerhetném egy picit jobban, ha kérdeznék tőle, érdeklődnék, de aztán mindig eszembe jut ez elég idegen tőlem. Automatikus az inger mert akikkel tudom hogy csak egyszer fekszem össze azonnal el is felejtem mit csacsog, de ez most nem ilyen helyzet, jobb talán ha felejtős lesz a személyesebb beszélgetés és csak a "lényegre" koncentrálunk. Mire megérkezünk, egyszerre jó és rossz hogy hamar ideértünk. Így már nem kínos a csend, de még nem érzem eléggé az energiát magamban a teperéshez, Egész jóllaktam a korábbival s csorbult valamelyest a kanosságom, de könnyű lesz segíteni ezen, megvannak a módszereim.
- Remélem van valami piád, egész kimozogtam magamból az alkoholt és hiányzik - bár sajnos öröklötten nem bírom igazán jól a piát, mint szeretném, hiába igyekszem ezt edzeni, de legalább ilyen helyzetekben jól jön. Elég egy sör is ahhoz hogy bódultabb állapotba kerüljek.
- Megnézem mi van itthon, addig érezd magad itthon de csak az emeleten - enged előre, így a cipőm ledobása után megyek fel. Kizárt, hogy egyedül lakik itt, mert ahhoz túl szép ez a ház és túl családias. Anyám imádná. Na meg az, hogy a földszinten ne mászkáljak elárul valamit. Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy a szüleivel lakik-e akik nincsenek itthon, vagy másokkal? Mégiscsak megtudok sejtés szinten pár dolgot kérdezés nélkül is, jól megy ez. Nem kell sokat várnom, épp hogy felcaplatok a lépcsőn és szétnézek merre mehetnék, már jön is utánam. - Erre - megy előre és valószínűleg a szobájában kötünk ki. Elfogadom amit hozott, legyen az bármi is, és mint aki egész nap vízhez sem jutott ledöntöm egyben oldalt valami polcra lecsapva az üressé vált poharat.
Kicsit várnom kell, míg hat de addig szemezek vele szépen, s az ajkaimon még érzett cseppeket körbenyalom végig őt nézve közben*
- Szép kis ház - kezdek üres beszélgetésbe, de nem várok el sem választ, sem magyarázkodást vagy mesét - mondd csak... bemutatnád nekem a fürdőt is?
Sejtelmes kis mosolyának felvillanása elárulja, mindent ért amire "ki akarok lyukadni így bár a saját pohara szinte még tele, de félreteszi és a kezem megfogva izgatottan von maga után.
- Persze - nem kell nayon vontatni, de jó ez a kis felvezető kontaktus, s mire elérünk a helyiségbe már beüt a kábulat, nem erőse, csak hoy érezzemszibbad a fejem ahelyett, hogy csepp gondolkodéssal is próbálkoznék mert tapasztalatból az ösztönösebb dolgok nálam mindig jobban sikerülnek.
Amint belépünk visszarántom a kezénél és magam felé fordítom, majd egyet lépek felé úgy, hogy falhoz tudjam szorítani miközben a lábai közé léptem, így vombbal elérhetem ágyékát kedvemre, bal alkaromat a feje mellett a csempére fektetem és közel hajolok hozzá.
- Tetszik ez a zuhanyfülke... tudod mindig is szerettem volna dugni egy ilyenben. - vigyorom egyszerűen levakarhatatlan.
- Na és mi akadálya ennek? - jön a huncut visszakérdezés, s innentől újfent nincs megállás. Mocsok mód nem ajkaira hajolok hanem kikerülöm, és az imént észrevett nyakamon lévő foltárt bosszút állva nyakát kezdem először csókolgatni, miközben combommal dörgölöm nadrágon keresztül a farkát, s mikor már fülledten sóhajtozik egy harapásnyomot kap oldalra szépen, s utána hajolok el hogy a korábban már lekapott ruhadarabokat újra elkezdjem levenni róla, kezdve a pólóval, saját ruhámmal most nem törődök, csak harapós csókokkal haladok le testén elcsípve egy peckes mellbimbót is, míg nem a hasára térek s elé térdelve már a nadrágját bonthatom ki, ajkamat megnyalva úgy hogy kicsit pöcköljem vele a piercingemet, közben felnézek rá, míg kibontom már jóval gyakorlottabban a nadrágból, csupán tekintettel árulva el, máris megadom neki a korábbi kérését, és most gumi nélkül látok neki. Amint kiszabadítom combközépig le is rántom róla a nadrágokat és nem kertelve nyalok rajta végig. Már most kissé merev pedig alig értem hozzá és túl van már egy aktuson. Hízelnő újfent, hogy ennyire bejövök neki, ha kicsit is ismerném még azt hinném régóta vágyik erre, de a gondolat első foszlányát is rögtön elkergetem és foglalkozok csak azzal, amit éppen csinálok. Mivel nagyon bejött neki gyakran vetem be szopásnál a piercinget, amire mindig édesen megremeg, s jó hallani, látni azt hogy ennyire hatással van rá, de nem hagyok rá túl sok időt, nehogy a végén még "túl jó" legyen neki, így az utolsó mélytorkos befogadás után cuppanósan engedem el és emelkedem fel hogy megszabaduljak saját ruháimtól, rá pedig ráhagyom, hogy veye le a sajátját, addig "otthon érezve magam" megnyitom a vizet a zuhanyzóban és amint ő is kész berántom magammal, de nem zárom be a fülkét, jobb így hogy van egy picivel több hely ,a kifröccsenő víz meg nem érdekel, s gondoskodom róla, hogy őt is más jobban érdekeljen.
Megint a csempének nyomom, az most így valahogy nagyon megtetszett hogy hidegnek nyomogassam felhevült kis testét, közel állok hozzá, hogy saját farkan nyomjam az övének és míg végre már tényleg ajkaira hajolok tépelődős csókért, összefogom markomba magunkat és dolgozni kezdek rajtuk, őt szinten tartva, magam pedig jobban felizgatva a "feladathoz". Combommal simulok még néha hozzá, csak hogy minél több kontaktus szülessen s ebből bontakozzon ki az izgalom, szabadon maradt kezem pedig most használom fel, amit még kint akartam térdelésnél, csak kiment a fejemből, és míg csók közben jobban rámarkolok magunkra elöl, egy ujjam minden "udvarlás" nélkül rögtön betalál, és elkezdem felkészíteni formás hátsóját többre. Elégedetten morranok, amikor szinte azonnal társíthatom mellé második és harmadik ujjam is szinkronban mozgatva a két kezem, elhajolok tőle csak azért hogy már most kéjjel telt arcát láthassam, s amint ezt elégedetten megkapom rötön el is eresztem minden téren.
- Fordulj meg szépen - súgom a füléhez hajolva, amibe bele is nyalok, majd kilépek a nadrágom zsebéig érve, hogy kivegyem most a saját kotonom amit felhasználhatok így. Gyorsan felgörgetem és már mögötte is vagyok, két kézzel fogok csípőjére hogy minden szerencsétlen igazgatás nélkül amint hozzé kerülön azonnal belé is véghassam magam, élvezetes mélyebb nyögéssel húzva az időt mélyen benne maradva. - Neked is szűk a segged, de isteni - s ennyi épp elég is a nyugis részből, rötön mozdulva újra és újra megismétlem az erőteljesebb behatolást hogy csak úgy csattanjak fenekén, minden finomkodást kerülve.
Ahogy kicsit lasul ez a lendület vállába kapaszkodok ellentartást nyerve, így kihúzhatom még bőven hogy szépen magamra formálhassam mozgását, előre nyúlva pedig ráfogok megint farkára, de most nem azért, hogy rásegítsek kézzel veréssel, hanem pont, hogy elszorítsam, ezzel késleltetve az ő élvezetét, hátha támad a kis kéjenc nyuszimnak még valami ötlete, mielőtt közvetetten teleélvezném a fenekét.
|
| Rauko | 2017. 03. 20. 15:54:26 | #35061 |
Karakter: Mark Henderson
Megjegyzés: ~ timcsimnek
„Este Dave lakásavatója. Jössz?”
„Nem sok kedvem van kimozdulni...”
„De ott lesz Sen is.”
„Gyere át hatra, innen indulunk.”
Brad az egyetlen, akit beavattam abba, hogy mennyire bejön nekem Sen. Rég mozgatott már meg ennyire valaki, épp ezért nem is mertem még közeledni hozzá. És hogy ki az a Sen? Oh... Senhin Anshou Japánból érkezett hozzánk, és a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hogyan keveredett a társaságba, de egy ideje már látom a bulikban. Rögtön az első alkalommal feltűnt, leginkább azért. mert egy: sosem volt ázsiaim, kettő: sosem volt piercingesem. Ő pedig egyben lefedi a kettőt, de ha még lett is volna már kalandom a „típusával”, akkor is felkeltené a figyelmemet, mert az iszonyatosan helyes arcánál csak a brutálisan jó teste a kiemelendőbb. Igen, felszínes vagyok egy ideje, de ez jut, nem nézhetem a belső értékeket, ha senkit sem érdekelnek manapság. Bár talán épp Sen pár hónappal ezelőtti felbukkanása az oka, hogy kínosan hosszú ideje nem voltam senkivel. Valahogy lefoglal, pedig nem estem bele egy kicsit sem. Csak kitölti a gondolataimat.
- Mark, gyere le egy kicsit! – kiabál fel nekem Josh, a bácsikám. Igen, vele élek. Nem érzem, hogy ez gond lenne, sőt, ha apának nem lenne Tony, nyilván hárman élnénk együtt. De így csak kettesben vagyunk, én, a még pár évig fiatalnak nevezhető meleg, meg ő, aki már jócskán nem fiatal, de ugyanúgy meleg.
- Hallgatlak! – állok meg a lépcső alján. Egyezményes megállapodás, a fölszint az öve, az emelet az enyém. Ezért jó a kertes, családi ház, mindenkinek van élettere.
- Este nem alszom itthon. De ha gáz lenne, apád szolgálatban van, Tonyt is hívhatod.
- Csak nem az optikus pasinál leszel? – vigyorgok rá.
- Gyúrok az árengedményre – kacsint rám.
- Hülye vagy – nevetek fel. – Én buliba megyek.
- Nem úgy volt, hogy punnyadós estét tartasz egy jó filmmel meg valami rágcsával? – néz rám meglepetten.
- De, viszont az a srác is jön – hangsúlyozom ki az azt.
- A kis japcsi? – Már a ruháit válogatja közben, ugyanis a nappalit rendezte be gardróbjának. Bár engem nem zavar, itt lent csak a konyhát használom. – Már akartam kérdezi, de nagyon rá vagy mozdulva, mi lesz, ha a végén ő csinál meg téged? – pillant rám.
- Tudod, hogy az sem gond – felelem mosolyogva. – Bár elég rég volt, de nem lenne gond.
- Hm, ahogy érzed, de csak okosan. Semmi kedvem a balesetire rohangászni, mert részegen álltatok le kefélni. – A hangja elég szigorú, és bár tudom, mi jön, mégsem szakítom félbe, Valahogy jó mindig meghallgatni. – És ha nem fogsz gumit használni, eskü megetetek veled egy dobozzal.
- Tudom, és oké. Hidd el, okosan szexelek – jegyzem meg, és a szigorú hangulat oldódik is, mindketten nevetünk, majd tovább készül és én is elkezdek.
¤¤¤
Mikor értem jön, Brad még egyedül van.
- Ha látok rá esélyt, ma rá fogok mozdulni – mondom, miközben felveszem a kabátomat, ő pedig megissza az utolsó korty sörét.
- Akartam javasolni. Kicsit uncsi nézni, hogy vadászgatsz rá.
- De ha sikerül...
- Nyugi, hely lesz, kérdeztem Dave-et. És nem fogok utánatok engedni senkit – kacsint rám.
¤¤¤
Amikor felbukkan előttünk, elmosolyodom. Ma is jól néz ki. Bár tényleg nem szerettem bele, csak a külseje vonz, de az nagyon, tudom, hogy milyen... Nyilván egy, maximum két alkalmunk lesz együtt, de nem bánom. A Braddel folytatott beszélgetésre nem nagyon figyelek, elkalandoznak a gondolataim és akkor kapok csak észbe, amikor már Dave-hez érünk. A lakás, ahogy várható egy paneltől, nem túl nagy és a lányok szobája be is van zárva, de mivel Sen cigizik, át kell járnia az egyik lány szobáján. Gondolom az az a bizonyos hely, hiszen ők a másik szobába ülnek le.
A buli a megszokott, várható hangulatban telik. Körbeülünk és mindenki elkezd mesélni. Közös történeteket, vicceseket, kínosakat, valahogy a szokásos, alkohollal oldott bulihangulat alakul ki, mellettem pedig Sen ül, aki egyszer csak feláll.
- Valaki jön ki cigizni? – Persze senki nem vállalkozik, tavaszi este réén elég hűvös van a teraszon, de nekem ez kiváló alkalom, így utána is lépek, előtte Brad felé kacsintva, aki visszabólint. Szerencsére nem veszi észre senki.
- Várj, kimegyek én is – szólok utána, de mire utolérem, már a cigit gyújtja, de mikor kínál, nem fogadom el. Nem szeretem, bár ha nagyon ideges vagyok, egy szál belefér. De nem vagyok dohányos. A káros szenvedélyek közül csak a kávé és a pia ért igazán utol, bár már kipróbáltam minden mást is. - Kösz. Nem szeretek társaságban teljesen külön szakadni. – Tudom ám, ha nem jönne be, sanszosan akkor is utána jöttem volna, hogy ne legyen itt egyedül. Azt nem szeretem nézni. Volt már, hogy a társaság leggázabb nőcijét kísértem el cigizni, mondjuk ő már nincs köztünk, mert összejött valami sráccal és besikerült a gyerek. Ezért is örülök, hogy meleg vagyok. Imádom a gyerekeket, de sajátot nem akarok.
- Sejtettem, ezért is jöttem ki, csak megvártam hátha más, akit esetleg jobban ismersz, vállalkozik.
- Jogos. Épp ezért kösz.
Kellemes csend telepedik ránk. A nagyváros zajai is tompulnak este, én meg csak élvezem, hogy kellemes a levegő, csend van és itt viszonylagos nyugalom, bár a zene ide is elhallasztik. Remélem, a szomszéd nem fog megint szólni, mert lassal fel is jelenthet minket, Dave-nek az nem jönne jól. Lehet, h bemegyünk, kicsit lentebb is húzom a hangerőt még. Táncolni úgysincs hely, beszélgetni meg halk zene mellett is lehet.
Gondolataimat egy srác szakítja félbe, aki az utcán sétál. Rettenetes ruhákban van, de egész jó a teste még innen, fentről nézve is. Sen persze, igazolva, amit már tudok róla, utána is füttyent, de nem kap túl jó visszajelzést, ami nem is baj.
- Kár, hogy hetero – jegyzi meg.
- Gondolod? Innen csak annyit láttam, hogy szar a stílusa, a segge viszont eszméletlen – mondom el én is a véleményemet.
- Akkor azt is jól gondolom, hogy ha csaj jött volna itt el, hidegen hagyott volna? Oh, témánál vagyunk. Mondjuk ő senkivel sincs túl jó barátságban, nem csoda, ha nem tudja, hogy a társaságban az egyetlen meleg én vagyok.
- Talán. Ha neki is ilyen pocsék ízlése lett volna azt is észreveszem. – Felnevet.
- És „kivel” jöttél? Brad, vagy esetleg…
- Senkivel. Már ha azt kérdezed, ki a párom.
- Meglepő. Pedig kapásból olyan srácnak tűnsz, akiről lehetetlen elképzelni, hogy nem foglalt. – Oh, ez egy bók volt?
- Ez rólad is elmondható, ha nem tudja az ember, hogy milyen vagy. – Nem bántásnak szánom, szerencsére nem is fogja fel annak.
- Hízelgő, de valóban nem vagyok az a típusú srác, aki leakad egy valakinél. – Épp készülnék valami okos revánssal, amikor hirtelen az arcomba fújja a füstöt, én meg köhécselve kezdem el ellegyezni magamtól a szagot. Persze, tudom, mit jelent ez...
- Hé, csak akkor csináld, ha komolyan is gondolod.
- Oh, szóval ismered - állapítja meg, majd közvetlenül elém lép. A több hónapos cölibátus megteszi hatását: már majdnem erre is felizgulok, pedig csak előttem áll. – Ki mondta, hogy nem gondolom komolyan? – Már fel is készülök a csókra, de hirtelen ellép tőlem. He? - Tudod, normál esetben, ezt úgy folytatnám, mint a huzat, de ez most kicsit más. Baráti társaságból nem szívesen hajtok bele alkalmi dologba, mert később kellemetlen helyzetet szül, ha megint így összeülünk. Megbánnád.
- És ha nem bánom meg? – nézek rá. Nem bánnám meg, egészen biztos vagyok benne.
- Hidd el, tapasztaltam már. Az lenne a vége, hogy valamelyikünk elkezd elmaradozni a társaságból és többet nem találkozunk. Azt sajnálnám – mosolyog rám és kisimít egy tincset az arcomból. Furcsán fogja vissza magát ez tény, de annyira jól néz ki... – Bocs, hogy így felhergeltelek, csak hajtott a vérem, mert egy ideje nem voltam senkivel.
- Én se. Tényleg elég frusztráló tud lenni. – Mostanában észre is ettem magamon, hogy a szex hiánya kezd a jellememre is hatással lenni, ingerlékenyebb vagyok.
- Hmm. Lenne egy ötletem, persze csak felvetés, ha nem akarod, nem kell komolyan venned. Mit szólnál ahhoz, ha… alkalmanként összefutnánk, csak mi ketten? Amikor összegyűlik ilyen „frusztráció” és nincs kivel leadni. Semmi érzelem, elmondanod sem kell senkinek, és ha találsz valakit, akkor abbahagyjuk. Mit szólsz? – Sóval legyünk szexbarátok? Hm, érdekes. Nem volt még ilyenben részem, de halottam már róla.
- Nem kell finoman fogalmaznod. Szóval ilyen „csak szex és más semmi” dologra gondolsz? – Ez a tömör megfogalmazás.
- Csak ha nem érzed magad kényelmetlenül, ha azon kívül is találkozunk néha úgy, mint most itt.
- Érdekesen hangzik – mosolygok rá. Hiszen ahhoz vagyok már elég felnőtt, hogy tudjam: a szexen túl csak haverok maradunk ugyanúgy. – Benne vagyok.
- Tényleg?
- Kicsit azért biztonságosabb, mint egy-egy alkalom idegennel. Aztán ha mégsem megy, elmondom. Sosem próbáltam még ilyesmit. – Legalább Josh is megnyugodna, hogy egy partnertől legalább tuti nem kapok el semmit – mármint ha erre lenne sansz, nyilván nem vadászgatna.
- Igazán érett a hozzáállásod, tetszik. Mi lenne, ha most el is kezdenénk?
A csók, amit váltunk, várhatóan gyorsan vadul be teljesen, hiszen ha igaz, amit mondott, neki is n vagyok az első már egy ideje. Nem is csoda hát, hogy a frusztráltságot egymáson vezetjük le, szinte tépve a másik ajkait és ruháit. Minden szabaddá váló bőrfelületet simogat ő is, én is, benyúlunk oda is, ahol még van ruha, az egész olyan, mint két kanos tini első próbálkozása – egyelőre. Mert hát le kell vezetni most valamennyit abból a feszültségből, ami bennünk tombol, mert már biztosan érzem, egy ideje neki sem voltak kalandjai.
- Finom vagy – suttogja az ajkaimra és a fenekembe mar. Itt látom elérkezettnek az időt, hogy átvegyen a stafétát, mert idegen helyen engem nem. Vakon belövöm, hogy merre az ágy, rálököm, és a lábai közé mászok.
- Nahát, nahát. Ezt nem gondoltam volna, Mark – villantja rám tekintetét.
- Remélem, nem gond – hajolok le, és csókolom végig a nyakát és a mellkasát, hiszen már csak naci meg alsó van rajta is, rajtam is, a felsők az ágyra kerülés előtt a földön végezték. – A konfortzónámon kívül csak felül vagyok – nézek fel rá, majd végignyalom az egyik mellbimbóját, mire megremeg picit, és vigyorogva felsóhajt.
- Szolgáld ki magad. Aztán majd megmutatod, milyen vagy abban a komfortzónában – jegyzi meg, és a hajamba túr. Mázli, hogy most nincs rajta zselé. Illúzióromboló lenne.
Az események a várható gyors intenzitásban követik egymást. Hamarabb kerülnek le a macik és az alsók, minthogy észrevenném, de nem is zavar. Viszont mivel imádom kényeztetni azt, akit meg fogok dugni, hosszú időt szentelek arra, hogy formás farkának kényeztetése közbe alaposan kitágítsam. El ne felejtsek Dave-nek pénzt adni, mert a csaj fiókban talált síkosítóját használjuk el éppen, a gumi viszont az enyém.
Már most imádom hallani a hangját, ahogy halkan nyöszörög, de nem sokáig fogom már bírni. Fel is ülök, hogy felhúzza a gumit, de kikapja a kezemből.
- Majd én megoldom – mondja, és olyat tesz, amit velem eddig nem tett senki: a szájával kezdi felhúzni. Az érzés valami isteni.
- Egyszer le kell szopnod gumi nélkül. A piercinged még így is kurva jó – nyögöm, de mielőtt elsülhetnék, a hajába tépek és visszalököm az ágyra. – Húzd fel szépen a lábaidat – nézek rá, fölé támaszkodva. Teszi, amit kérek, és miközben elmerülök benne, hátrahajtja a fejét és végignyalja a száját.
- Ez rohadt jó – suttogja, majd mikor már teljesen benne vagyok, egyszerűen a derekamra kulcsolja a lábait. Bitang szexi ez a pasi... Egy pillanatra sem hódolt be nekem teljesen, érzem, hogy bármelyik pillanatban oldalt válthatnánk, ha akarná, de mégis hagyja nekem, hogy megdugjam.
- Lazulj el egy kicsit – hajolok a föléhez, hiszen a feje mellett támaszkodom. – Cseszettül szorítasz.
- Mert nagyobb vagy, mint vártam – néz fel rám és karjait a nyakam köré kulcsolja. Egy másodpercig csak nézem, ahogy a félhomályban csillognak a szemei, és mikor elkezdem csókolni már érzem, hogy enged a feszültsége.
- Jó fiú vagy – vigyorgok le rá.
- Te csak tedd a dolgod, nyuszi – vigyorog vissza rám, de ahogy a testébe lököm magam ismét, nyögve marná a hátam, ha lennének körmei. Talán meg kellene kérdeznem, mielőtt megteszem, de hirtelen ötlettől vezérelve hajolok a nyakához, hogy a torkára egy csodás kis vörös foltot helyezzek. Többet ő sem szól és én sem, felesleges. Mintha erre vártunk volna, szavak nélkül is értjük egymást. Amikor zsibbadni kezd a karom, mintha megérezné, elkezd felfelé tolni, és mire észbe kapok, már lovagol.
- Elmondhatatlanul szexi vagy – nézek rá, és halálosan komolyan gondolom. Csinálta ezt velem már pár srác, de a többség ilyenkor valahogy... egy kicsit sem szexi. Fájdalomtól torzul az arcuk, de Sen nem ilyen. Amt látok rajta, az csak szimpla élvezet.
Nem tudom, meddig csináljuk, de olyat élvezek, amilyet évek óta nem. Szuszogva dőlök mellé az ágyban, és jelenleg beszélni sincs kedvem, így percekig csend van, aztán felpattan és öltözi kezd.
- Hova ilyen sietve? – kérdezem.
- Cigizni - pillant rám.
- Tudod Sen, arra gondoltam, hogy talán leléphetnénk innen. Úgy igazságos, ha ma megismered a komfortzónámat, és ott cigizni is lehet.
- Felhívsz magadhoz? – vigyorog rám.
- Tíz perc séta innen a lakásom – kacsintok rá.
|
| timcsiikee | 2017. 03. 20. 12:04:28 | #35060 |
Karakter: Senshin Anshou
Megjegyzés: ~ Mamaciccnek
(ha valami nem jó benne, vagy egészítsem még ki, szólj ;3 )
Anshou:
Talán hazafelé tényleg megbánom, már ha éjszaka vagy hajnalban indulnék haza, de akkor sem fogom anyámnak megadni az igaza, hogy a trikómhoz kevés a bőrkabát, amit felkaptam. Nincs veszettül hideg, de még csak délután van. Tudom, még tavasz elején járunk csak, így éjjel hideg lesz, de ha szerencsém van azért nem fog zavarni, mert eleget ittam már Dave buliján. Új albérletbe költözött miután kidobta a mostoha apja, amiért sajnálom, de mivel van mellette munkája… már csak azt nem tudom, kigúnyoljam-e majd azért, hogy két csajjal él együtt vagy „irigyelni” kellene. Nekem oly mindegy, de attól még bárkit szívesen megnéznék magamnak. Az „amcsi csajok” szeretik az egzotikumot néha, miért is ne használhatnám ki? Másrészt mondjuk furcsállom, hogy albérletbe szervez avató bulit. Igaz semmi közöm hozzá, de más lakását minek avatnám fel? Ezt persze neki nem mondtam meg nem is fogom, hisz nekem az csak jó hogy elhív és újabb estét tölthetek társaságban. Mielőtt a megadott címre érnék, a boltban csak veszek valami „belépő piát” hogy ne mondják ingyen élek náluk, persze mindezt kis vigyorral gondolva választokegy nagy üveg töményet, 1-2 sört, más nem kell. A kasszában egy fiatal lány áll unottan, s mivel most jó kedvemben vagyok – és egész csinoska is – félmosollyal állok a sorába.
- Kérsz még valamit? – végre aki nem magáz, a legtöbb boltban utálom főleg, ha korombéli, vagy épp csak kicsit idősebb tőlem.
- Ha nem végzel öt perc múlva, akkor semmi mást – kacsintok rá és végre egy szép kis zavart mosolyt villant, fizetek, s még jobban feltöltődve indulok tovább. Mondjuk még szerencse, hogy van annyi józan esze, hogy nem gondolta komolyan a „bókot”, azt sem csípem, ha komolyan veszi valaki a sajátos „kedvességemet”. Vannak ugyan kivételek, de idegennél a legfurább.
Ahogy lassan a címre érek látok már több embert is, kíváncsi vagyok mekkora a lakás, mert azt mondta Dave, elég sokan lesznek, s legalább amikor kérdeztem, hogy kik, pár ember kivételével mindenki ismerős volt. Ilyenkor lepődök meg igazán, mennyi ismerősöm is lehet. Nekem mondjuk picit nehezebb őket megjegyezni, nem úgy mint fordíta,ahol a nevem elég ahhoz, hogy levágják „ja, az az ázsiai? Tudom”. Nem mintha fennakadnék ezen, de kíváncsi vagyok néha hogyan emlékeznek rám az emberek. Ha mázlim van a társaságban nem lesz olyan, akivel volt már „afférom”, mindig elég nehéz utána a társalgás, ha nem lett több belőle. Ez volt az egyetlen ellenérzésem a házibulival kapcsolatban, mert már egy ideje nem volt kedvem vagy épp senki nem jött velem, és már igazán kijárna egy kiadós…
- Hey, Sen! Te is Dave-hez jössz? – kiált messziről vissza egy ismerős hang, de megáll a társaságával így hamar beérve ismerem fel a jó hangulatú Bradet. Meg is állok köreikben.
- Mégis hova mennék? – vigyorgok rá, majd szám sarkába nyalva nézek végig a többieken. Mily” meglepő, mind srácok. Az egyik aki viszont azonnal szembetűnik nekem, az Mark. Érdekes mód, Dave őt nem említette nekem, nem is értem. Igaz nem vagyunk közeli ismerősök, de párszor közös ismerős által beszéltünk már, de a legtöbben mintha hímestojásként kezelnék. Persze biztos csak én gondolom túl, mert első pillantásra is fura ellenérzéseim voltak vele kapcsolatban. Emlékszem még, az első gondolatom az volt, hogy kár lenne érte, ha hetero lenne, de még sosem derítettem ki ezt nála anélkül, hogy magamról is bármit elárulnék. Mint mondtam, annyira nem vagyunk jóban. Viszont kevés beszélgetésünk alatt a bosszantóan cuki is átfutott már az agyamon. Pont ezért, kíváncsi lennék, ha belekóstolnék vajon mennyire ragadna utána mindenem a „mézes máztól”? Feltűnően sokat nézek rá, többet, mint a többikre, de aztán visszafordulok Bradhez.
- Mondjuk már csak tíz méter, de gyere velünk. Majd mondhatom, hogy együtt hoztuk a szatyor piát.
- Hoztam én is, köcsög – húzom ki a belső zsebemből a „bazi” üveget meglötyögtetve, és csak vigyorgunk egymásra, mint általában. – Amúgy ahhoz képest, hogy Dave hirtelen hívta össze a bulit egész szép társaság lesz, remélem hely is van hozzá.
- Ne hidd, olyan albérlet, ahol két csajjal van, kapásból két szoba kiesik, mert tuti nem engednek be senkit. Meg az ilyen lakások nem a tág helyről híresek.
- Picsába, akkor éjszaka tényleg haza kell majd tántorognom, pedig nem terveztem. Ha bealszom és összefirkáltok addig éltek – fenyegetem meg őket jókedvűben, mire Kurt vállon vereget.
- Nyugi, csak csinálunk pár képet, lemosunk és később azzal fogunk zsarolni. – többiek is csak kuncognak a gyenge hülyeségen, ahogy én is, s közben meg is érkezünk.
Ahogy Brad mondta és sejtette, a lakás nem valami nagy, de előszoba van, már az is valami. A konyhába ami csak egy fél fallal van elválasztva a nappali résztől lepakolunk, a már így is szép mennyiségben összehordott pia mellé, s mint kiderül majdnem mi érkeztünk utolsónak. Pedig annyira késő nincs még, de hát ha egy társaság szeret inni, mit lehet tenni?
Elég aránytalan a felosztás, alig van pár lány, és szinte mind valamelyik srác párja, ez még mindegy is, de legnagyobb sajnálatomra kiderül hogy egyik lakótárs lány sincs itt, a hétvégére mindketten hazautaztak és ráhagyták a lakást.
- A helyükben nem bíztam volna benned – vicsorgok rá, de Dave csak lelkesen folytatja a „körbevezetést”.
- Normál esetben azt mondanám hagyjátok azt a két szobát, mert nem az enyém, viszont Sabina szobájából nyílik az erkély így csak azon keresztül jutva lehet cigizni. Próbáld nem szétszedni Sen, ezt azért mondom mert kb. csak te maradtál dohányos.
- Komolyan? Téged mi lelt? – nézek rá nagy szemekkel.
- Nem olcsó az albi, ez meg kurvasok pénz, szóval próbálok leszokni. Meg se környékezz – Picsába, pedig utálok egyedül cigizni, leszakadva a társaságtól.
Túllendülve a sok infón, össze-vissza találunk csak helyet, s a kis „dohányszóasztal” mellett végül csak Mark mellett tudok levágódni, hogy a körben maradva ülhessek le.
Órát alatt, a zene középhangossá válik csak, mert reklamál a szomszéd, a sztorizgatások elfajulnak, s bár a legtöbb érdekes vagy azért mert benne vagyok, vagy épp azért mert nem, és lehet máson is röhögni, de mégis kiüt belőle számomra, miért járok ritkán ilyen bulikra. Nem jut mindenki úgy szóhoz, ahogy szeretne, van, hogy már egymás szavába vágnak, az ismerkedés része üres, nem szól másról, csak hogy bebaszunk korlátok között mert még a zenét sem lehet normálisan hallgatni. Mindezt tetézi, hogy van már pár hete is annak, hogy nem volt lehetőségem levezetni a feszültséget némi lepedőakrobatikával, így bár sem egyedül, sem ilyen körülmények között nem szoktam cigizni de most ezzel pótolom a feszültséglevezetést, ha mással már nem igen lehet. Azért egy próbát még teszek, mikor felállok.
- Valaki jön ki cigizni? – de persze fejrázás és süket fülek mellett nem várhatok semmit. Ettől én még nem mondok le a dologról, csak vállat vonok, most az egyszer kibírom, és a kabátom felkapva kimegyek, de épp hogy behajtom magam mögött a csajszoba ajtaját, máris nyílik így mire kinyitom az erélyajtót vissza is pillanthatok, hogy észre vegyem valaki csak követett.
- Várj, kimegyek én is. – Szól Mark, visszakapva ő is magára a nyitott kabátot, amiért csak egy félmosollyal kimegyek, látom, hogy bezárja maga mögött az ajtót majd kintre is követ, mire kilép, már épp azon vagyok, hogy gyújtom a szálat, majd egy felé nyújtással megkínálom, de csak fejrázás a válasz. Mélyet szívok és máris érzem, hogy jobb, majd egy hosszas kifújás után szólalok csak meg, lehamuzva az erkélyről. Nem para, mert az első emeleten vagyunk csak, alattunk az üres utca.
- Kösz. Nem szeretek társaságban teljesen külön szakadni. – hosszasan csak kifelé nézek a sötétségbe, majd néha lesandítok felé is. Hogy nincsenek árgus szemek, jobban is meg tudom nézni. Még mindig nem csodálom első benyomásaimat vele kapcsolatban.
- Sejtettem, ezért is jöttem ki, csak megvártam hátha más, akit esetleg jobban ismersz, vállalkozik.
- Jogos – mosolygok rá. – Épp ezért kösz. – Ilyenkor persze kínos a helyzet, mert kevés a beszélgetési lehetőség. Azt már tudom, hogyan van közös ismeretségünk, hallottuk egymás kis történeteit is bent, de magát, mint embert annyira nem ismerem és ő sem engem, fogalmam sincs, miről lehetne beszélgetni. Legtöbbször ilyenkor már a felszedős dumán gondolkodom, de most kikapcsoltam a fejemben ezt a „programot”. Pláne mert ahhoz sincs érzékem hogy finoman kipuhatoljam valakiből a beállítottságát, ami vele kapcsolatban már azóta érdekel, hogy megismertem. Mert olyan, mintha egyértelmű lenne, de mégsem.
A kínosságot – számomra- kicsit megtöri egy srác elsétálsa az erkély alatt, fogalmam sincs merre megy, honnan, de amilyen ruha van rajta még inkább totál homály. Feszes, színes ruhák, félhosszú haj. Csak utána fütyülök élesen, mint ahogy a filmeken az építőmunkások szoktak egy csinos nőre, mire a srác felnéz, majd nyakába húzva jobban a kabátot iszkol gyorsabban tovább. Kis kuncogással fordulok féloldalasan Mark felé, mert eszembe jut valami ami talán bejöhet.
- Kár, hogy hetero – persze csak modern közhely a kijelentésem, mert hát ha nemhetero akkor is tovább ment volna simán a srác, biztosan.
- Gondolod? Innen csak annyit láttam, hogy szar a stílusa, a segge viszont eszméletlen – lelkesedésében cukin be is harapja féloldalasan az alsóajkát csupán pár pillanatra, de az hatásos. Ez után újra csak jókedvűen vigyorogni vagyok képes.
- Akkor azt is jól gondolom, hogy ha csaj jött volna itt el, hidegen hagyott volna? – Szerencsére nem rajtakapottan reagál, pedig sokakat ha „lelepleznek” elsőre berezel akkor is, ha hasonszőrű kérdezi, tapasztaltam már, de Mark valahogy egészen más.
- Talán – válaszol csak ő is mosollyal, ami sok mindent elárul. Már akkor tudta, hogy elárulja magát, amikor válaszolt a kis kijelentésemre, és talán azért, mert én sem rejtettem el igaz csak sejtettem a dolgot. – Ha neki is ilyen pocsék ízlése lett volna azt is észreveszem. – Csak nevetek ezen, kis huncut, még rá is játszik, de egyértelmű választ kaptam arra, ami érdekelt.
- És „kivel” jöttél? Brad, vagy esetleg…
- Senkivel. Már ha azt kérdezed, ki a párom. – összébb vonja magán a kabátot, mert azért tényleg kicsit hűvösebb van. Ezzel viszont csak növeli bennem a kísértést, amit a hosszas kihagyás és a jó adag pia keltett bennem, nem utolsó sorban az ő külsejét és tündér jellemét hozzátéve.
- Meglepő. Pedig kapásból olyan srácnak tűnsz, akiről lehetetlen elképzelni, hogy nem foglalt. – olyan lassan szívom végül a cigit a feltámadó beszélgetés miatt, hogy még csak most tartok a felnél, de küzdök ellene.
- Ez rólad is elmondható, ha nem tudja az ember, hogy milyen vagy – mondja úgy, mintha ismerne, de mégsem lehet rá a feltételezésért haragudni, valahogy a hangnem olyan sokat enyhít nála. Pláne nem, mert igaza van, csak azt nem tudom eldönteni, vajon csak feltételez a mai beszélgetésekből, vagy egyenesen ismer hallomásból mástól? De nem ez fog most elsősorban érdekelni.
- Hízelgő, de valóban nem vagyok az a típusú srác, aki leakad egy valakinél – majd újabb slukk beszívása után ráfújom a füstöt kekeckedő somolygással, amire elkezd legyezgetni, kicsit köhécselni, majd meglepetésemre hozzáteszi.
- Hé, csak akkor csináld, ha komolyan is gondolod.
- Oh, szóval ismered – biztos volt dolga már olyan sráccal. A kísértésem egyre csak nő, egy fél lépéssel szinte megszüntetem kettőnk között a távolságot miközben elszívom az utolsót a cigiből, közel is hajolok hozzá, de végül oldalra fújom számmal a füst nagyját. – Ki mondta, hogy nem gondolom komolyan? – duruzsolom szinte az ajkaira, tekintetem felváltva ingázik szemei és ajkai között, amiből próbálom kiolvasni nem is nehezen, hogy érezhetően vevő lenne rá, sőt… ez csak tovább tüzeli a lelkesedésem, végül mégis kiegyenesedem megint, szívnék újabbat a cigiből, de látom már túl kicsi így a pici füst után el is pöccintem az utcára a csikket.
- Tudod, normál esetben, ezt úgy folytatnám, mint a huzat, de ez most kicsit más. Baráti társaságból nem szívesen hajtok bele alkalmi dologba, mert később kellemetlen helyzetet szül, ha megint így összeülünk. Megbánnád.
Jó érzés hogy látom rajta a hatásom, a cseppet elnyílt ajkak, várakozó tekintet, és némi köd az eddig elfogyasztott italok után. Komolyan csak az édes szót tudom rá aggatni, de tuti a külseje teszi ezt.
- És ha nem bánom meg? – kíváncsi vagyok, mi hajtja, mert ez viszont már tuti nem azén hatásom, ennyit ivott volna? Az sem látszik. Úgy szeretnék néha az emberek fejébe látni.
- Hidd el, tapasztaltam már. Az lenne a vége, hogy valamelyikünk elkezd elmaradozni a társaságból és többet nem találkozunk. Azt sajnálnám – újra felvillantott mosollyal csak egy ujjal elsimítom picit haját a szeméből. Látom rajta, nagyon gondolkodik, és részben csalódott is. Mit ne mondjak én is, de csoda hogy most Matt nélkül hallgatok a józan eszemre is. Lehet, ha másról lenne szó, megtenném, de túl kedvesnek ismertem meg ezt a srácot ahhoz, hogy így kibasszak vele. – Bocs, hogy így felhergeltelek, csak hajtott a vérem, mert egy ideje nem voltam senkivel.
- Én se. Tényleg elég frusztráló tud lenni.
Már „rég” elszívtam a szálat, de olyan érdekessé válik a kis beszélgetésünk, hogy semmi kedvem visszamenni a többiek közé. Most én is elgondolkodom egy kicsit a dolgon. Vajon… vajon ki tudnám használni? Mármint nem konkrétan Őt, hanem a helyzetet. A probléma, hogy nem tűnik olyannak, aki ilyesmibe belemenne, ahhoz túl bájos, de egy próbát csak megérhet, veszteni nem veszthetek semmit.
- Hmm. – vonom magamra figyelmét megint, és oldalasan az erkély korlátjának dőlök laza testarttást véve fel. – Lenne egy ötletem, persze csak felvetés, ha nem akarod, nem kell komolyan venned – amíg kivárom, mit válaszol, megnyalom az oldalpiercingem kíváncsian, de nem kérdez vissza konkrétan, csak érdeklődve figyel, hogy folytassam, hát jó. – Mit szólnál ahhoz, ha… alkalmanként összefutnánk, csak mi ketten? Amikor összegyűlik ilyen „frusztráció” és nincs kivel leadni. Semmi érzelem, elmondanod sem kell senkinek, és ha találsz valakit, akkor abbahagyjuk. Mit szólsz? – mert persze, hogy azt feltételezem ő előbb fog párt találni magának, mint én valaha.
Azt látom rajta, hogy elég komolyan elgondolkodik rajta, de persze nem csupán a komolyság, ahogy belegondol, szinte végig látszik az arcán, még ha csak halvány vonalakban is a sötétben. Ez is érdekes és szép látvány.
Alapjáraton persze ezt nem nézem ki belőle, mert hát olyan típusnak látom, aki szerelemre vár és annak adja magát, de aztán ki tudja? Ilyet még nem csináltam én sem, biztos érdekes lenne.
- Nem kell finoman fogalmaznod. Szóval ilyen „csak szex és más semmi” dologra gondolsz?
- Csak ha nem érzed magad kényelmetlenül, ha azon kívül is találkozunk néha úgy, mint most itt.
- Érdekesen hangzik – pajzán kis mosolya is édes, de valamit megcsillogtat nekem abból az énjéből, amit még nem ismerek. Persze… még mindig feltételezem, hogy nem lesz ebből semmi – Benne vagyok.
- Tényleg? – kellemes meglepetés a végeredmény, mert eszembe sem jut az, hogy egy ilyen dologgal viccelne. Pedig már kezdtem azon gondolkodni, hogy annyira jó ez az ötletem, ha nem ő hát bepróbálkozom másnál ezzel, de… belső kis ördögöm épp viháncol azon, hogy úgy alakul a dolog, ahogy. Mark viszont csak vállat von.
- Kicsit azért biztonságosabb, mint 1-1 alkalom idegennel. Aztán ha mégsem megy, elmondom. Sosem próbáltam még ilyesmit.
- Igazán érett a hozzáállásod, tetszik. – majd lassan megint visszahajolok hozzá – mi lenne, ha most el is kezdenénk? – s nem is várok választ, azt megkaphatom nonverbálisan is. Kapásból egy csókkal kezdek, s ha viszonozza tudom, hogy benne van. Megmosolyogtat, hogy rögtön készségessé válik, mintha eddig tartalékolta volna az energiáit és azt aki becsiccsentett énjét, aki a beszélgetés elején még jelen volt, lassan vonom be magammal a szobába. Igaz, Dave azt mondta a szobát ne kúrjam szét, de azt nem mondta, hogy a szobában valakit nem lehet. Bezáródik mögöttem az erkélyajtó, mert azt sem szeretném, ha befagyna a seggem később, lendületesen szedem le a kabátot ahol kell, s minden reakció azt sugallja felém, igen ő is benne van.
Amint ezzel az információval több vagyok, sokkal több idegem marad arra, hogy maximálisan kiélvezzem a helyzetet. A puha ajkakat amelyek szó szerint nem mézesek, de teljesen oda tudom képzelni. Csak pólóban már sokkal könnyebb végig simítani rajta, elkapni olyan pontokat ahol talán érzékeny lehet. Minden eddigi visszafojtott vágyam feltör, mert nincs több gát, lehet csak egyszeri alkalom lesz mégis belőle, de nem számít, csak az, hogy jelenleg jó és jobb legyen. Ha nem ellenkezik nekem végképp nem lesz ellenvetésem.
A felszínes csók közben felsimítok mellkasán keresztülnyakáig, onnan tarkó felé túrok bele kicsit tincseibe, hogy megtartsam fejét, egy hirtelen gondolattól vezérelve végignyalok ajkain és így mélyítem el a csókot következő lépésben. Még mindig számítok arra, hogy ez a szexi nyuszi meggondolja magát, annyira hihetetlen számomra – igaz csak félig ismerem – hogy ennyire bevállalós. Megerőszakolni nem fogom az nem az én stílusom, de azt nem garantálom, hogy tovább maradnék a bulin, túlságosan beindított ahhoz, hogy egy visszautasítás után nyugton üljek még. Látszólag viszont ezen nem kell aggódnom, olyan mint a vaj, szinte „olvad” a kezemben. Szabad mancsommal oldalt a pólóját kezdem feltűrni, hogy alatta kitapogassam finom, érzékenyebb pontjait, s ha ezzel megvagyok meg is szabadíthatom ettől a csinos ruhadarabtól. Nem tudom mi az ami ennyire megrészegítő benne még számomra is, de most nagyon jól jön ahhoz, hogy ne foglalkozzak a kint folyó bulival és hogy bármikor elkezdhetne keresni minket bárki, nem ugrottunk-e le az erkélyről. Levetem a saját trikómat is valahova elszórva lendületből s nem hagyok sok szünetet – ahogy ő sem – már-már egyszerre mozdulunk egymás felé a folytatásért, amin újra vigyorognom kell.
- Finom vagy – mormolom ajkaira a következő csók előtt, váratva még egy picit az érintkezés előtt, hogy közben kezeim a nadrággal borított fenekébe térjenek és jóízűen belemarkoljak.
A legszebb és legizgalmasabb az egészben, hiába a tündérbogyó jelleme és kisugárzás, perpillanat és az eddig történtek tükrében, most nem tudom eldönteni, mi lesz perceken belül a „felállás”. Vérpezsdítő ez a most felfedezett különlegesség.
|
|
