 Karakter: Lara Lynn
- Chris! - kiáltok fel az emeletre - El fogsz késni, fiam!
- Nem fogok! - jön a válasz azonnal, majd jelentős robajlás kíséretében megérkezik.
Természetesen nem tehet róla - én voltam idióta, 12 évesen - de nagyon örülök neki, hogy nem hasonlít az apjára. Nehéz lenne, ha folyton rá emlékeztetne, amikor csak ránézek! Azonban, szabályos arcának elegáns vonásaiban az én vonásaimat lehet felfedezni, az én hideg tekintetem nála haragos kékként jelentkezik, platinaszőke haját divatos, fiús frizurában viseli. 170 centi magas, jókötésű, izmos kamasz fiú, testét a versenyszerűen űzött torna formálja férfiassá. Alkata nem kimondottan igazi tornász alkat, mert már most magasabb, mint a világklasszis tornászok. De az edzője szerint tehetséges, és a magasságát leszámítva jó adottságú fiú, akár még az Olimpiára is kijuthat, ha nem adja fel. És ő nem adja fel, feltett szándéka, hogy 2020-ban, de legkésőbb 2024-ben ott lesz!
Mint mindig, most is elgyönyörködöm benne. No, persze, nem úgy! Amúgy tényleg gyönyörű fiú, a múltkor például egy 16 éves forma cheerleader-rel kokettált a Zenith-ben, amikor érte mentem, és a lány szemmel láthatóan nem érezte cikinek, hogy egy két évvel fiatalabb fiú csapja neki a szelet!!! Mi lesz itt később?! Már előre sajnálom a lányokat. Azt hiszem, hogy még nem tart ott, hogy járjon is valakivel, most még csak az ismerkedősdi fázisában tart, de nem is baj! Ne siessen! Elég a családban két hülye, aki elkapkodta a gyerekgyártást!
Szóval elgyönyörködöm benne, mert bár elkapkodtam, de azt nem bánom, hogy ő létezik. Az egyetlen, jól - valójában kibaszottjól!!! - sikerült dolog az életemben. Imádom őt, és próbálom mindenre megtanítani, amire csak lehet. Mondjuk, a pasis dolgokat nem könnyű, hisz´, bár néha engem is pasinak néznek, azért nem vagyok az. Két éve vettem észre, hogy már nem csak pisilésre használja azt, ami a lába közt van - de ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy már vagy 3 éve rájött - és az ezzel kapcsolatos beszélgetések azért nem voltak kín mentesek. Aztán az sem volt egyszerű, amikor rájöttem, hogy pornót néz - ami önmagában nem baj, csak tudnia kell, hová tegye! Két éve kapott saját IPad-et, és tavaly karácsonykor kapott egy MacBook-ot, de mindkettőt azzal a megállapodással, hogy belenézhetek, amikor csak akarok. Hosszú beszélgetések során megértette, hogy előttem nem kell titkolóznia, nem azért akarom látni, hogy merre jár, mit csinál a neten, hogy tiltsam, büntessem, hanem azért, hogy lássam, mi érdekli, és segítsek neki megérteni, és helyesen kezelni azt, amit ott talál, tapasztal. Így derült ki a pornó is, habár próbálta elrejteni, de azért értek annyira a számítógépekhez, hogy ne tudjon ilyen egyszerűen becsapni. Nem volt egyszerű beszélgetés, nem könnyű apának lenni, főleg nőként! Amúgy sokat beszélgetünk, próbálom őt terelgetni az életben.
- Szia, anya! - int - Edzés után jövök!
- Oké! Vigyázz magadra! Én csak este jövök! - intek neki én is. 14 évesen már ciki puszit adni az anyánknak.
A suliba többnyire biciklivel megy, ha nincs olyan rossz idő. Neki kb. 10 perc az út, de nyugodt tempóban is csak 15. Suli után szintén biciklivel szokott átmenni a Zenith-be, edzésre, ami olyan 15 perc, majd onnan haza, szintén kb. negyed óra, kicsit több. Mivel hetente 4-szer van edzése, így tulajdonképpen minden másnap majd' egy órát biciklizik, közte meg felet. Plusz a torna edzés, úgyhogy stramm kis fickó, és ez persze, messziről látszik is rajta. Nem bánom, mert a sport nekem is központi szerepet játszik az életemben, és örülök neki, hogy ő sem egy tunya alak lett.
Ma délutános vagyok, vagyis este tízig vagyok szolgálatban. Ilyenkor tizenegy előtt valamivel érek haza. Chris nagyfiú már, de nem szívesen hagynám teljesen egyedül itthon. Hét óra körül ér haza edzésről, vacsora kell neki, meg egyáltalán. Szerencsére a nagymamám itt van velünk, ő ellátja a dédunokáját, míg haza nem érek. Hát, nálunk ez így néz ki, dédmama, unoka, dédunoka él együtt. Anyám 9 éves koromban lelépett, a nagyszüleim neveltek, és amikor 12 évesen teherbe estem, ők segítettek nekem Christ felnevelni. A nagyapám sajnos tavaly meghalt, így hármasban költöztünk ide, Charlotte-ba, a múlt év végén. Muszáj volt. Olyannak magyaráztam meg, hogy illetlenül viselkedik egy hölggyel - történetesen velem - akinek nem kellett volna. Meg, persze, nem is a megfelelő eszközt használtam a magyarázat nyomatékosítására. Meg nem is rendeltetésszerűen. Egész egyszerűen feltoltam a gumibotot a seggébe. Nehezményezte, aminek következményeként le kellett szerelnem, s mivel Eden nem egy világváros, ahol több rendőrkapitányság is lenne, így Charlotte-ba jöttünk, s itt azonnal kaptam is munkát, a CMPD - Charlotte-Mecklenburg Megyei Rendőrkapitányság - Belvárosi Rendőrőrsén.
A rendőrőrs egyébként az Keleti 7-ik utcában van. A Pearle Street Park 10 percre van, futva. Amikor délelőttös műszakban vagyok, hajnalban, háromnegyed öt felé szoktam kijönni ide, futni. Olyankor minden nagyon csöndes, a legtöbben még alszanak, és az erdőben gyakorlatilag senki sincs rajtam kívül, vagy legalábbis úgy tűnik. Olyankor olyan, mintha én lennék az egyetlen élő ember a Földön. Szeretem azokat a reggeleket.
Ilyenkor viszont, tizenegy felé már többen vagyunk. Nem zsúfolt, mert nagyon nem - a legtöbben ilyenkor már dolgoznak - de azért mindig látni egy-egy embert a közelben. Persze, engem nem zavarnak, én csak a lélegzetemre figyelek, a ritmusomra, az időre. Minden reggel futok, hol tempo-futásban, hol intervallum-edzésben. Most az intervallum edzés van soron, rövidebb sprinteket hosszabb, lassabb tempóval váltogatom. A sprintek teljes gázon mennek, mostanában már 3 percig, míg ki nem fogyok a szuszból, majd 3-4 perc laza futás (erős kocogás) következik. Elég edzett vagyok, így ennyi elég, hogy ismét visszanyerjem az erőmet, és végig bírjak egy 3 perces sprintet. Összességében - a bemelegítéssel, és a levezetéssel együtt - jó háromnegyed óra, és 8 mérföld. Előlem eléggé nehezen lépnek meg a rosszfiúk. Vannak, akik lefutnak, de ha nem tudnak elbújni az első 2-300 yardon, akkor utolérem őket, mert sokkal tovább bírom, mint ők.
A futás után bemegyek az őrsre. Ma edzés van - heti egyszer van önvédelmi edzés a járőröknek - így az edzőterem felé veszem az irányt. Ha nincs edzés, akkor zuhanyzás, és utána irány a terep - persze egyenruhában. De, most edzés, déltől fél kettőig.
Az öltözőben egy fehér - pontosabban újkorában fehér volt, most inkább törtfehér, némi rozsdaszín pettyekkel, amelyek az én, illetve gyakorló partnereim vére - judo nadrágot veszek fel, és egy szintén, zömében fehér színű sportmelltartót. Nem szoktam túlöltözni magam: 6 rongyot költöttem a cickóimra, aztán meg húzzak rá zsákot?! Mielőtt a terembe indulok, még egy kis deo-val rábiztosítok, nehogy kellemetlen élménye legyen a mai partneremnek - habár hűvös van, csak egy kicsit izzadtam meg futás közben.
A teremben azonnal kiszúrom az új lányt.
A főnök tegnap közölte velem, hogy új társat kapok, Rose Feller személyében. A lány 5 láb 7 hüvelyk magas lehet, és a judogi obi-ja egy elég karcsú derekat ölel körbe, de ezen túl nem tudom felmérni az alakját. Az aktája szerint csak egy évvel fiatalabb, mint én, de ez nem látszik rajta, inkább csak húsznak látszik.
Az edző bemutatkozik az újonnan érkezetteknek, majd egy bemelegítést követően elkezdődik az edzés. A bemelegítés után egy rövid erőnléti edzés következik, majd egy két új technikát mutat az edző. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nekem nem sok újat tud mutatni: évek óta ketrecharcosként keresek nem is kicsi mellékest. Az edzéseken csak azért veszek részt, hogy gyakoroljak kicsit, meg, persze, nem érdemes különcködni, az eltávolít a kollégáktól.
Az utolsó bő egy órában párban gyakorlunk. Úgy helyezkedek, hogy adja magát a helyzet, és Rose-t kapjam párnak. Tudni akarom, hogy mennyire lehet a lányra számítani? Az ütőpárnát Rose kezébe nyomja az edző, elsőként ő húzza fel, és tartja a feje elé. Mielőtt nekiláthatnék, hogy kiosszak neki egy-két barátságos ütést, és rúgást, meghajol, és bemutatkozik:
- Szervusz! A nevem Rose Feller, új vagyok itt.
Kellemes, csajos hang, vidám, kedves. Nem hat meg.
- Üdv nálunk! - biccentek felé, majd belelendülök.
Nem kímélem. Nem akarom szétcsapni, de nem fogom vissza magam, rendesen eleresztem a kezem, és a lábam. Meglep a kiscsaj, hogy milyen jól állja a sarat, fél perc alatt csak két-három lépést hátrál. Még pasik között is nagyokat ütök, úgyhogy ez nem meglepő, hogy kénytelen néha hátralépni, hogy nehogy felboruljon, de amúgy hibátlanul hárít, és keményen megveti a lábát. Nem rossz. Nem rossz!
Fél perc után csere van. Látszik, hogy igyekszik revansot venni az előző fél percért, és rendesen belefekszik az ütéseibe. Közel nyolcvan kiló vagyok, úgyhogy könnyedén állom a támadásait, de gyengének egyáltalán nem lehet mondani! Szerintem egy átlagos bűnelkövetővel szemben simán fölényben van a lány! Nocsak, egész használható társat kaptam?
Végig hajtjuk a jó órát, alaposan meggyepáljuk egymást. Rose beleszalad egy-két ütésembe, rúgásomba, de kivívja az elismerésemet, amikor szinte rezzenéstelen arccal állja őket, pedig, tuti, hogy ezektől majd´ behugyozott! Cserébe, én is benyaltam egy-két horogját, volt közte olyan, amitől csengett a fülem! Tetszik nekem a kiscsaj!
Az öltöző az koedukált, de a fürdők nem, így öten osztjuk meg az egyébként hat zuhanyzós fürdőt, merthogy ennyien vagyunk csajok ebben a műszakban. A Rose melletti zuhanyt választom, és barátságosan meglapogatom a vállát, amikor a többiek gratulálnak neki, hogy túlélte velem az edzést. Na, igen. Többnyire a pasik közül kapom az edzőtársamat, velem nem szívesen edzenek a lányok, a ketrecben is gyakran pasik az ellenfeleim.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy zuhanyozás közben alaposan megstíröl. Nem lep meg, megszoktam. Az már inkább meglep, hogy a szokásos, kissé undorodó fanyalgás, fintorgás helyett az ő szemében inkább érdeklődő kíváncsiságot látok, meg némi elismerést. Cserébe én is megstírölöm, és tetszik, amit látok. Karcsú, sportos alkatú lány, ruganyosan izmos, feszes test, mint egy táncos, vagy rsg-bajnok. Nem vaskos, inkább nyúlánk alkatú, olyan 130 lbs lehet, de az mind feszes izom. Jó teste van, ha pasi lennék, szívesen megbasznám!
Nőből vagyok, szeretem a kényeztető fürdőket, de nem a rendőrőrs közös fürdőjének zuhanyzójában. Itt inkább gyors, és hatékony vagyok, mint a fiúk. Elsőként végzek a zuhanyzással a lányok közül, és már megyek is átöltözni. Mivel az öltöző koedukált, így a fiúkkal együtt öltözünk, közben jókat sztorizgatunk.
Engem a legutóbbi kapásomról faggatnak.
- Nem nagy ügy - kezdek bele a mondandómba - Éjszaka voltam szolgálatban, tudjátok, egyedül, miután Brockhammer leszerelt. Tényleg, nem tudja valaki, hogy miért lépett ki?! - nézek körbe.
- Azt hittük, hogy te tudod, te voltál a társa! - néznek rám megnyúlt arccal a fiúk.
- Fogalmam sincs! - ingatom a fejem - Egy szóval sem említette, hogy le akar lépni, mint kurva a kanapéról!
- Biztos megtudta az asszonya, hogy magadra rántottad párszor!!! - vigyorog Dubose, egy nagydarab fekete fickó.
- Irigykedsz, mi?! - pillantok rá kajánul - Beleharapnál ebbe itt, mi?! - riszálom meg felé sporttangás fenekemet - Álmodozz csak!!! ... Na, mindegy, azt hittem ti tudjátok, hogy mi van... Na, de visszatérve a sztorira, éjszaka voltam szoliban. Bejelentés jött, hogy valami mocorgást láttak egy elektronikai szaküzletnél, hát rárepültem a témára. Na, az volt, hogy mire odaértem, ezek már berámoltak a furgonba, és éppen indultak, úgyhogy üldözni kezdtem őket. Vezetés közben beszóltam az őrsre, hogy elkelne egy kis segítség, meg, na, hát egyedül nem járhatok el!
- Ja, persze, mert téged aztán marhára érdekel a szabályzat! - tódítja Stephenson - Nem inkább az volt, hogy egyedül nem mertél nekik menni?! - vigyorog rosszmájúan.
- Hát, képzeld el, hogy igenis, érdekel a szabályzat! - röhögök rá - Néha... Nagyritkán... Amúgy meg mi másért hívtam volna erősítést két nyámnyila techtolvajhoz?!?! Na, a lényeg a lényeg, hogy némi űzőcskézés után egy lepukkant gyártelepen kirúgták maguk alól a verdát - magyarázom, közben az egyenruhát kezdem magamra rángatni - és lábon folytatódott a kaland. Ekkorra már befutottak a kollégák is, két kocsival. Bevették magukat egy elhagyott csarnokba, és itt elszakadtunk egymástól a srácokkal, kezdődött a "dzs"-kategóriás akciófilm hajsza.
Nem tudom, hogy miért, de általában lelkes rajongótáborom van itt a cégnél. Mondjuk elég szabad szájú, meg belemenős csaj vagyok, és ha eltekintünk attól, hogy egy átlag pasinál izmosabb vagyok, akkor tulajdonképpen kurva jó nő is vagyok! Az őrs férfi állományának nagyobb részét magam alá is gyűrtem már, ahogy azt Dubose elmésen meg is jegyezte - bár Brocki-t pont nem - talán ezek miatt vagyok olyan népszerű a srácok körében. Pedig, ha tudnák, hogy nekem ők csak szexuális segédeszközök, és én csak jó pszichopata módjára felhasználom őket a saját igényeim kielégítésére!
- Na, nem akarom bő nyállal tolni, a lényeg, hogy vagy negyed órát fogócskáztunk a csarnokban, mire helyzet adódott! Megláttam az egyik rosszfiút, és szemmel láthatóan mással volt elfoglalva, engem nem vett észre. Szóval elbújtam egy oszlop mögött, és mikor ellépett mellettem a fickó, kirúgtam a lábait. Mire feleszmélt, már a hátán ültem, és összebilincseltem a kezeit.
Az utolsó mondatokat már az új lány is hallja.
- Te vagy az a lány, akivel ma együtt voltam az edzésen – szólítom meg, kedvesnek szánt mosollyal.
- Igen - bólint meglehetősen visszafogottan, mondhatnám, hogy félénken.
Kissé zavarban van, mint kezdő buzi a gőzfürdőben! - állapítom meg magamban, a srácok viszont hangosan felröhögnek. Nem bántóan, bár, aki nincs ehhez a közehez hozzászokva, annak akár az is lehet.
- Ne bántsátok már – oltom le őket. – Nem látjátok, mennyire meg van szeppenve?
- Köszönöm – biccent felém, kissé elpirulva. Nah, asszem kicsit fiúsítani kell a szentemet! – Öhm... Ha jól tudom, te vagy Lara, igaz? - tesz kísérletet rá, hogy valahogy kilépjen a zavarba ejtő helyzetből.
- Igen, én vagyok – felelem – Lara Lynn. Örülök.
Nem lepődik meg a pasisan felé nyújtott jobbomon. Rendőréknél ez természetes, még ha nő is az illető.
- Én is örülök. Az én nevem Rose Feller – és kezet rázunk. Igyekszem nem túl erőteljes lenni, bár azt mondják, akármit csinálok, eléggé férfias kézfogásom van. Mondjuk, 184 centi magas vagyok, az pasinak sem kicsi. Az ő kézfogása kimondottan csajos - milyen is legyen, igazi kis csajsza! - de azért határozott. Érződik rajta, hogy azért legalább az esetek többségében van fogalma róla, hogy honnan jött, és hová tart.
Már épp megint megszólalna, amikor megjelenik hőn szeretett főnökünk:
- Lara, látom már megismerte Feller járőrt. Helyes! Jöjjenek be hozzám!
- Igenis, főnök – felelem, majd elengedem Rose kezét, és követem főnökünket az irodájába, Rose csöndesen követ bennünket. Ő lép utolsónak az irodába, s becsukja maga mögött az ajtót.
Goodman akkurátusan megigazgatja a zakóját, majd hellyel kínál minket. Hanyagul ledobom magam az egyik székre.
- Lynn járőr...
Nem tudom megállni, hogy egy nevetéssel félbe ne szakítsam! Reménytelen a pasas!
- Már hányszor kértem főnök, hogy hívjon Lara-nak?
Goodman megköszörüli a torkát, majd végigsimít enyhén őszülő haján. Szemmel láthatóan bosszantja, hogy félbeszakítottam. Nem baj. Lassan megszokja.
- Lynn járőr - kezd bele újra, majd gyorsan folytatja, nehogy félbe tudjam szakítani, megint - Feller járőr lesz az új társa!
- Rendben – válaszolom, majd egy kérdést toldok még hozzá – Maradok a régi műszakban?
- Az első héten nappalosok lesznek. Utána meglátjuk, hogy hogyan van szükség önökre – feleli, aztán nemes egyszerűséggel, az ajtóra mutatva kidob bennünket. Nála ez nem rosszallás jele, egyszerűen ilyen nyers a modora. Máshol parasztnak hívnák, de itt, zsaruéknál ez normális.
Én minden további nélkül felállok, és kifelé indulok. A szemem sarkából látom, hogy Rose a főnökhöz lép, és lepacsizik vele, majd utánam siet.
A parkolóban már szinte csak a mi járőrkocsink áll. Nemrég kaptam új kocsit, mivel a város kivezeti a korábbi Ford Crown Victoria-kat. Mivel nekem egy régebbi, tíz évnél idősebb Crown Vic´-em volt, a negyedik hullámban kaptam meg az új Dodge Charger-t. Nem rossz kocsi, 3,6 literes Pentastar® V6-os van benne, pont 300 lóerővel. Sokkal jobban megy, mint a régi Crown Vic’, 5,1 másodperc alatt van százon!!!
- Tudsz vezetni? – kérdem Rose-t, mikor megállunk a kocsi mellett.
- Nem – vágja rá.
- Hogyhogy? – lepődök meg. Hogy lehet zsaru úgy, hogy nem tud vezetni?! Munkaköri kötelesség, alapkövetelmény, ráadásul még speciális, vezetéstechnikai tréninget is kapunk, rendszeresen!
- Jobban szeretek biciklizni – vonogatja a vállát somolyogva.
- Jól van – lépek át a dolog felett egy nevetéssel – Akkor én vezetek.
Egy darabig csöndben haladunk. Nem vagyok egy szószátyár alkat. Mármint, tudok mesélni, ha kérdeznek, de nem vagyok szerelmes a hangomba, nem feltétlenül akarom hallani.
Aztán, amikor elérkezünk a ránk bízott zónába, megszólalok:
- A mi területünk a Charlottetowne és a Kenilworth sugárút a 02/21-es ellenőrzőpontig. Ezeken fogunk cirkálni fel-alá. Néha benézünk a mellékutcákba. Figyelünk arra, hogy az autósok megfelelő sebességgel menjenek, hogy ne futkossanak gyerekek az úton – magyarázom. Rose csak csendesen bólogat, és bámészkodik.
- De gondolom, nem ülünk egész nap a kocsiban – szólal meg végül.
- Jól gondolod – mosolygok rá. Aztán bekanyarodok egy parkba, majd leállítom a kocsit, és kiszállok.
Rose is kikászálódik, és megigazítja a felszerelését. Feltűnik, milyen frankó kis öve van! Nem a sztenderd rendőrségi öv, hanem valami spécibb, kis zsebekkel, meg tárolókkal.
- Jó kis öved van, hol vetted? – teszem szóvá.
- Az öv maga nem egy nagy cucc – mosolyodik el – Egyszerű dupla öv, egy-két plusz zsebbel.
Közelebb lépek hozzá, és a vállánál fogva megperdítem a lányt.
- Ha jól látom, van egy zseblámpád.
- Igen, Surefire – feleli – Nagyon jól szuperál a legsötétebb éjszakában is.
Miközben magyaráz, feltűnik egy második tár-tartó is. de szemmel láthatóan nem tölténytár van benne, mert nem tölti ki teljesen a tartót.
- Ebben meg mi van? – bökök rá.
- Az egy multitool. Az előző munkahelyemen megtanultam, hogy ez nagyon fontos! – feleli lelkesen.
- Hm… Nálunk nem alapfelszerelés – mélázok – Pedig néha tényleg hasznos lehet! – bólogatok aztán egyetértően.
Teszek körülötte egy kört, és alaposan megszemlélem magamnak. A sztenderd rendőrfelszerelés – tonfa, pisztoly, bilincs, és a CB – nagyon rendben van, tiszta, rendezett, pedánsan elhelyezve a nekik kialakított zsbekben, füleken. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy feszes testén milyen jól áll az egyenruha! Kimondottan mutatós kis rendőrlány, a pasik álma egy szerepjátékkal megfűszerezett kufircparty során! Élmény lesz vele járőrözni, mert tuti, hogy egy csomó pasi rá akar majd mászni, ha intézkedni akar velük szemben! Én meg élvezettel fogom őket letartóztatni hivatali személy elleni erőszak kísérletével!!!
- Jól van, úgy látom elég jól fel vagy szerelve – mosolygok rá elégedetten – Talán mégsem véletlen, hogy mellém osztott be a főnök – majd a vállára csapok, de csak finoman, mert nem akarom eltörni a kulcscsontját – Gyere, nézzünk körbe a parkban!
- Rendben!
A Pearle Street Park egy tipikus amerikai park: nem túl nagy, de szépen gondozott zöld terület. Gondosan nyírt fű, karbantartott virágosládák és kertek, füves rétek, ahol játszani is lehet. Vagy csak napozni, ahogy azt többen is teszik ebben a kellemes, kora őszi időben. Lehet nagyjából hatvannyolc Fahrenheit fok a hőmérséklet. Így nem meglepő, hogy egyetemisták vannak a parkban. Pokrócokon ücsörögnek, tollaslabdáznak, beszélgetnek, röhögcsélnek. Jó látni, hogy még vannak ilyen fiatalok is. Na azért itt is vannak telefonon csüngő lányok is, de elhanyagolható mennyiségben.
- Kellemes ez az idő – szólal meg Rose.
- Igen – felelem, majd még mellé toldom – Bár én jobban kedvelem a hűvösebb időt. Kezdek izzadni az egyenruhában.
Halk kuncogással kezdi a választ:
- Ha civil ruhások lennénk, most lehetnél valami lengébb öltözetben is.
- Ne mondd, hogy te nem szeretnél inkább egy szoknyában sétálgatni, és nem ilyen zárt cipőben – morgom. Szeretem a csajos cuccokat. Persze, van, amikor kimondottan pasisan öltözök, de az viszonylag ritka. Bár a bicepszemtől többnyire berezelnek a pasik, a combjaimtól, meg a fenekemtől, no, és persze a melleimtől beindul a nyálelválasztásuk, és én előszeretettel hergelem őket, amikor csak lehet. De ezt nem olyan könnyű egy olyan egyenruhában, amit úgy terveztek meg, hogy a lehető legkevésbé legyen kihívó!
- Nem mondtam – mosolyog rám – Én sem szeretek hosszú nadrágot felvenni ilyen melegben.
Épp csak befejezi a mondatot, amikor egy gyenge hang üti meg a fülemet. Figyelmeztetően felemelem a kezemet,de feleslegesen, mert látom, Rose is észrevette. Először csak halkan, alig észrevehetően, majd egyre hangosabban halljuk: segélykiáltások. A kiabálónak vékonyka hangja van, és nagyon kétségbeesett. Én leginkább egy gyerekre tippelek. Azonnal beindul a vezérhangya, a dilidoki szerint ez egész életemben így lesz. Érzékenyen érint, ha gyerek az áldozat, az egykori, gyámoltalan önmagamra emlékeztet, akinek segítségre, de legalábbis iránymutatásra lett volna szüksége.
Ugyanabban a pillanatban rajtolunk el. Rose gyorsabb, mint én, bár nem sokkal, két-három méter előnyre tesz szert, mire meglátjuk az esetet: egy általános iskolás gyereket próbál egy pasas egy kocsiba tuszkolni. A kocsit egy nagyobb bokor takarásába állították, így kevésbé vannak szem előtt.
Ugyanabban a pillanatban rántunk fegyvert, de én szólalok meg hamarabb:
- Rendőrség! Fel a kezekkel!
A .45-ös ACP formájában érkező válasz meglep, de annyira azért nem, hogy elfeledkezzem a legalapvetőbb dolgokról: Rose-zal hasra vetjük magunkat.
Bassza meg! – dühöngök magamban – Nem jó, nagyon nem jó!!!
Az a helyzet, hogy töltetlen a pisztolyom.
Egy lövöldözés esetén ez meglehetősen kellemetlen tény. Többnyire nincs gond, elég közel tudok kerülni a bűnelkövetőhöz, hogy használjam a kezem-lábam, és olyankor, ha van is nála fegyver, akkor sem sokáig. De így, hogy még vagy tíz méterre vagyunk, és már lőnek, ez eléggé macerás lenne!
Szemem sarkából látom, hogy Rose ugyan fal fehér, de helyén van az esze: gondosan céloz. A lövésre azonban nem kerül sor, mert a pasi beugrik a kocsiba, és az elviharzik vele!
- Minden járőrnek a Pearle Street Park környékén! – üvöltöm walkie-talkie-mba – Egy fekete Suzuki száguld kifelé a Kenilworth sugárút felé!
- Lara – kiabál nekem Rose – az egy Mitsubishi Lancer Evo X-es volt!
- Ez honnan veszed? Nem is láttad!!! – oltom le zsigerből.
- Ismerem a hangját. Nekem is volt egy rövid ideig – magyarázza tágra nyílt szemekkel. Nem kell kávé a csajnak, sem kokó! Az írisze egyetlen hatalmas pupilla!!!
- Helyesbítés! – kiabálom tovább az infót a CB-n keresztül – Egy fekete Mitsubishi Lancer Evolution X-es robog kifelé. A hátsó ülésen egy gyermeket tartanak fogva! Ismétlem! Gyermekrablás esete forog fenn!
- Értettük – sistereg a válasz a készülékből. Halljuk, ahogy a gépezet mozgásba lendül, szirénák vijjognak, fékcsikorgás, üvöltözés, egy-két lövés.
Feltápászkodunk a földről, és kicsit helyrepofozzuk a toalettünket, közben a zajokra figyelünk. Amikor elcsöndesednek a lövések után, megnyugodva eltesszük a fegyvereinket.
- Ez volt az első éles bevetésed? – vigyorgok Rose-ra.
- Nem – feleli, de meglehetősen halkan, és kissé pironkodva.
- Jól van – csapkodom hátba barátian – gyere, menjünk, nézzük meg, mit fogtak a fiúk!
Vissza kocogunk a kocsihoz, bepattanunk, és már csapatunk is a helyszínre.
- Gondoltam, hogy itt több a bűnügy, de hogy rögtön az első napon lövöldözés!!! – sóhajtozik mellettem.
- Ugyan, ez még semmi nem volt – mosolygok sokat sejtetően. Mondjuk, ez azért így nem telesen igaz, de azt neki nem kell tudnia!!! Nem baj, ha felkészül minden eshetőségre!
Seperc alatt ott vagyunk. Az elkövetők nem voltak valami szerencsések, vagy különösen balfékek voltak, mert egyenesen a kollégák karjai közé teleportáltak tőlünk. Esélyük sem volt. A kissrác, akit a hátsó ülésre hajítottak, és ragasztottak hevenyészve, ragasztószalaggal, elég olcsón megúszta, a sokkon kívül más baja nincs. Persze, az is elég!
Lepacsizok a srácokkal, de nem tetszik, amit mondanak. Semmit nem tehetnek, meg kell várniuk a nyomingereket. Bassza meg!!! Persze, én is tudom, hogy az emberrablás – a gyerekrablás meg minősített esetként főleg! – szövetségi bűncselekmény, és mint ilyen a Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI hatásköre. Bassza meg!!!
Amint megérkeznek – két ügynök érkezik – kézbe is veszik a dolgokat. Bennünket is meghallgatnak, bőszen jegyzetelnek is, és kérik, hogy amint megírtuk a jelentésünket, küldjük át nekik. Persze, megígérjük, amit kötelességünk megtenni.
- Barom szimatok! – csapok egy embereset a kormányra bosszúsam, mikor visszaülünk a kocsiba.
- Nyugi – sóhajtja Rose – Legközelebb már többet tudunk majd tenni.
- Úgy legyen – hagyom helyben, majd indítok, és kövérgázzal kilövünk.
Nem sokáig vágtatunk, mert a következő sarkon el is veszem a gázt! Nem fékezek, csak nem gyorsítok, nehogy valakinek feltűnjön valami! Egy ugyanolyan fekete Mitsu ácsorog ott, mint amilyet most kapcsoltak le a kollégák!!! Betiltatnám a sötétített üvegeket! Semmi nem látni a kocsi belsejéből!!!
- Te is láttad, ugye? – kérdezem halkan egy sarokkal arrébb. Egészen finoman, mondhatni nagypapisan veszem a kanyart.
- Ha a gyanús, fekete autóra gondolsz, igen – Előrántja jegyzettömbjét, és valamit jegyzetel. Odapillantva látom, hogy egy rendszám az. Okos lány! Én a nagy izgalomban még megjegyezni is elfelejtettem!!!
- Leparkolok, és kilessük őket!
Lefékezek, lehúzok a padkára, és már lépek is ki a kocsiból. Szemem sarkából látom, hogy Rose követ, és jó tempóban nyomulunk vissza a sarokig.
- Őrmester – suttogom a walki-talkie-be – Gyanús alakokat látunk. Ugyanolyan autóban, mint amilyenben az elrabolt gyereket találták.
- Azonnal menjen onnan, Lynn járőr! – csattan a hang a rádióból. Kicsit sem lep meg a válasz:
- Tudtam, hogy ezt mondja! - morgom magam elé, aztán ismét lenyomom a gombot:
- Őrmester, talán...
- Lynn járőr!!! - szakít félbe - Azonnal hagyják el a területet!!! Nem a maguk hatásköre!!!
- Baszd meg a büdös kurva anyád, kibaszott, retkes hatáskörét!!! - sziszegem magam elé, majd ismét lenyomom a gombot. Majd felrobbanok, de azért beleböfögöm a mikrofonba:
- Vettem - majd kikapcsolom a kütyüt.
Csendesen dühöngök. Nagyon gyűlölöm az ilyet! Ki a faszomnak a hatásköre lenne, ha nem az enyém?!?! Zsaru vagyok, vagy mi a tököm, a bűn üldözése a feladatom, vagy mi a fasz?!?!
- Meg kellene néznünk azt a kocsit... - fordulok Rose felé - Nem tetszik ez nekem!
Rose feszültnek tűnik. A kocsi felé pillog, aztán vissza, rám, a váll lapomra akasztott CB-re, majd megint a kocsira. Majd esdeklően pillant rám:
- Figyelj, muszáj ezt most?!?! Ne csináld ezt velem! Nyílt parancsmegtagadás az első napomon, ez szerintem világrekord lenne!!! Legalább a próbaidőmet hadd szolgáljam le, utána örömmel rúgatom ki magam veled!!!
Egy pillanatra lemerevedek.
Baszki!!! Valóban!!! Neki ez az első napja!!! Ez eszembe sem jutott, valahogy... De fura!!! Egy pillanatra úgy éreztem, mintha már régebb óta együtt járőröznénk!
Nem lenne fair vele, ha mindjárt az első napján ilyesmibe rángatnám bele, ez igaz!
- Igazad van, ne haragudj! - bólintok beletörődően - Komolyan, tejesen igazad van, ez nagy kibaszás lenne veled! Csak... - csapok a levegőbe - Úgy elkaptam volna a töküket ezeknek a buziknak!!!
- Figyelj! - gondolkodik el - Mi lenne, ha lekérnénk az adataikat a rendszerből? Aztán saját szakállra kicsit utána nyomoznánk?!
- Úgy érted, civilben?! - hökkenek meg.
- Hát, a járőr kocsival nem tudnánk őket észrevétlenül követni! - kacsint rám vigyorogva.
Tetszik nekem a csaj! Nagyon tetszik!!!
- OK, de hogy találjuk meg őket, ha most futni hagyjuk?!
- Um... - mereng el egy kicsit - Nincs ismerősöd a közlekedésieknél?
Hoppá! Nem is hülye a kiscsaj!!!
- Hát, akad... - bólintok, és Travis ugrik be, akivel nagyon durván lekúrtuk egymást párszor. Szerintem azoknak a baszásoknak az emlékére bármit megtenne nekem!!!
- Na, hát akkor majd ő tud adni infót, hogy hol látták a kocsit legutóbb a kamerák - derül föl az arca - aztán jön a jól bevált gyalogmódszer!
- Nem rossz! - vigyorodok el - Benne vagyok!
Visszasietünk a kocsihoz, Rose egyből rátapad a rendszerre. Kijegyzeteli az elkapott Mitsubishi adatait, meg az utóbb látottét. Közben és távolabb navigálok a fekete járgánytól, és olyan helyen parkolok le, ahonnan szemmel tarthatjuk őket, de ők nem látnak, hacsak nem keresnek bennünket.
Nem sokáig maradnak ott. Alig tíz perc múlva a kocsi lassan elindul.
- Na, most kell dönteni - mondom halkan - Mi legyen?!
Rose feszülten pillog kifelé a fejéből, és a Mitsu-t követi a tekintetével.
- Szerinted tudod úgy követni, hogy ne szúrjon ki?! - kérdezi aztán.
- Talán... - ingatom a fejem - Attól függ, hogy mennyire forgalmas helyre megy?
- Próbáljuk meg! - bólint.
- Te mondtad!!! - vigyorgok, és lassan a Mitsu után csorgok.
A Blythe Boulevard-on megkerüljük a Levine Gyermekkórházat, és a Medical Center Drive-on kersztül kimegyünk a South King Drive-ra, amelyen visszafelé indulunk el, a belváros felé.
- Nem rohannak - morgom halkan, miközben tisztes távolságból követjük a forgalommal együtt, alig 30-cal2 csordogáló fekete kocsit. Charlotte legtöbb közútján 35 mph3 a megengedett sebesség, de a forgalom kicsit lomhábban halad.
- Abban bíztál, hogy lekapcsolhatjuk őket gyorshajtással? - kérdezi Rose, közben bőszen jegyzetel a számítógépből.
- Valahogy úgy - morgom vissza.
Áthaladunk az East Morehead Street-i kereszteződésen, és megyünk tovább a South King-en. A következő pillanatban veszettül meglódul a Mitsu.
- Basszus, kiszúrtak!!! - kiáltom, és padlóig taposom a gázt. A hatfokozatú automata visszadob hármat, és megugrik a kocsi. Nem tudom, hogy mit gyorsul a Mitsu Evo X-es, de nem maradunk le, csak a reakció idővel!
Rose belöki a villogót, meg a szirénát:
- Ennyit arról, hogy privátban, saját szakállra, mi?! - morogja halkan, majd rám kiált, amikor megérzi, hogy elveszem a gázt - Meg ne állj! Most már kapjuk el őket, aztán kidumáljuk, valahogy!!!
Nem szólok egy szót sem, de magamban elkönyvelem, hogy eléggé belemenős kis társat kaptam! Az első napomon nem biztos, hogy én bele mertem volna menni egy ilyen necces, függelemsértés határán álló szószba! Nem baj, majd, ha úgy alakul, elviszem a balhét, helyette is!
A kocsik között szlalomozva nyomul előre a Mitsu, mi meg utána söprünk.
- Nem kellene beszólnunk, hogy mivel is foglalatoskodunk?! - kérdezi izgatottan - Meg, talán erősítés sem ártana!
- Szerintem nem kéne - sziszegem vissza, miközben próbálom tartani a tempót a Mitsu-val - Egyből lekapcsolnának, és még az sem lenne a kezünkben, hogy elkaptuk őket!!!
- Jogos, bakker!!! - ismeri el.
A fekete gép sofőrje nem szívbajos, rally-stílben nyomja az ipart! Minden tudásomat össze kell szednem, hogy vele tartsunk! Komoly tempóban tépünk, alig két perc alatt az East 4th Street-nél vagyunk, és nagyívben, balra rá is fordulunk.
- Már le is mentünk a térképről, nem? - kérdi Rose.
- Aham - bólintok, elértve, hogy mire gondol újdonsült társam. Elhagytuk a nekünk kijelölt járőr területet, de még a mi beavatkozási körzetünket is. Ez itt már a másik őrs körzete. Persze, itt is van jogunk intézkedni.
Több, mint 80 mph-val, és gyorsulva söprünk a kétszer kétsávoson, a kocsik között szlalomozva, majd pár sarokkal odébb a Mitsu csikorgó gumikkal driftelve, kékes füstfelhő kíséretében fordul az Alexander Street-re. Ez egy kisebb forgalmú, két sávos út, veszett sebességgel hajtunk rajta! Hamarosán keresztezzük az East Trade Street-et, majd az East 5th Street-hez érünk. Egy Z-kanyarral csapatunk tovább az Alexanderen, majd egy nagy ívű balossal az East 6th-on megyünk tovább, a North Davidson felé. Nem tudok akkora lendületet venni, hogy megelőzzem, vagy leszorítsam - piszok jól gyorsul az a Mitsu!!! - de ott lihegünk a nyomában, végig!
Egészen addig, amíg a Hoefener Community parkolójából elénk nem hajt egy teherautó!!!
- Bassza meg!!! - taposok rá két lábbal a fékre, mert a mellettünk lévő kocsitól nem tudok azonnal sávot váltani. Rose keményen kitámasztja magát, nehogy lefejelje a szélvédőt, a biztonsági öv ellenére!
Még két kocsi söpör el mellettünk, mire be tudok sorolni, addigra a Mitsubishi-nek nyoma veszik!
- Jobbra, vagy balra?! - kérdezem, amikor a Davidson-hoz érünk - Egyenesen nem, mert nem látom!!!
- Passz! - feleli kétségbeesetten, majd rávágja - Bal!!!
Farolva fordulunk rá a Davidson-ra, balra, és padlógázon gyorsulunk.
- Hol van?!?! - kérdezi Rose.
- Nem tudom!!! Nem látom!!! - meresztem a szememet, de csak nem bukkan fel a fekete kocsi a többi között.
Még fél percig nyomom a gázt, de nem pillantjuk meg az üldözött kocsit.
- A kurva életbe!!! - csapok a kormányra dühösen.
- A kurva életbe!!! - üvölti a főnök magából kikelve.
Negyed órája hallgatjuk. Miután nyomát vesztettük a Mitsubishi-nek, riasztást kaptunk, hogy azonnal rongyoljunk egy családi perpatvarhoz, a Belgrave Place-re. Mondtuk, hogy az legalább 4 perc lesz, mert mi most a North Davidson-on vagyunk. Pech, lebuktunk. Azonnal visszarendeltek minket, és jelentést kellett írnunk, amit aztán a főnök egyből be is kért. Már, amikor beléptünk az irodába, látszott rajta, hogy a vérnyomása valószínűleg világrekord lehet, de akkor még nem szólalt meg, csak átfutotta a két jelentést. Azóta viszont, levegővétel nélkül üvölt velünk.
- Mit nem lehetett azon megérteni, hogy takarodjanak el onnan?!?! - kiabálja tovább. Rose meglehetősen megszeppenve, lesütött szemekkel ácsorog mellettem - Egyértelmű utasítást kaptak arra vonatkozóan, hogy mit kell tenniük, illetve, hogy mit biztosan nem!!!
- Uram, ezért engem vonjon felelősségre, Feller őrmester csak engem követett! - mondom határozottan.
Neki ez az első napja, tuti, hogy megússza ezzel a kiabálással, és nem is akarom, hogy baja legyen az ügybuzgóságunkból. Jó csaj, jó zsaru lehet, ha nem vágja el magát mindjárt az elején.
- Uram, ez nem teljesen így volt - veti közbe.
Remek, nagyon kis okos vagy, Csibe!!! - forgatom a szemeimet - Most nyalom tisztára a seggedet, te meg megint magad alá fosol!!! Gratulálok!!!
A főnök szemmel láthatóan nem hiszi el, amit hall. Úgy pillog hol egyikünkre, hol másikunkra, mintha UFO-k lennénk.
- Na, elmennek maguk a sunyiba!!! - üvölti aztán el magát ismét - Nem elég, hogy parancsmegtagadnak, még aztán ráadásul kenegetik is a szart az egyik sarokból a másikba!!! Most aztán én meg döntsem el, hogy ki volt a főkolompos!!!
Egy pillanatig megtorpan az üvöltözésben, de csak addig, amíg el nem dönti, ki is volt a főkolompos:
- Magát nevezem ki felelősnek, Lynn őrmester!!! - bődül el aztán - Maga, Feller járőr, megússza ezzel az üvöltözéssel, tekintve, hogy ez volt az első napja. De, maga, Lynn, maga szóbeli figyelmeztetést kap, ami bekerül az aktájába!!! Ha bármelyiküket még egyszer meglátom az ügy körül ólálkodni, úgy kipenderítem magukat az őrsről, hogy Alaszkáig szállnak! Takarodjanak!!!
Csöndesen kivonulunk a főnök irodájából.
- Huh, ezt egész jól megúsztuk! - vigyorodok el odakint.
- Mit úsztunk meg?! - értetlenkedik Rose - Most kaptál egy szóbelit, és ez bekerül az aktádba is!!!
- Ha tudnád, hogy mi minden van már ott! - legyintek fellengzősen - Ez már igazán nem tétel! De, azért érdekelne, hogy miért lett ilyen zabos a főnök!?
- Miért, miért?! - fúj nagyot Rose - Hát, mert az egyértelmű parancs ellenére követtük a kocsit!!!
- És neked ez kicsit sem gyanús?!?! - kérdezem jelentőségteljesen.
- Hát... - bizonytalanodik el - Nem is tudom... Legalábbis fura!
- Na ugye!!! - vágom rá - Nem iszunk egy pofa sört szoli után?
- Végül is, megihatunk valamit... - feleli meglepetten.
Az ügyről nem beszélünk többet, míg zuhanyozunk, és öltözködünk. A szolgálatomat áttervezték, az elkövetkezendő egy hétben - Rose betanulása alatt - nappalosok leszünk, délelőtt tíztől este hatig, így most is tiplizünk hatkor.
Mint kiderült, Csibe bringával van.
- Nocsak, te ilyen kis sportlady vagy?! - vigyorgok kicsit gúnyosan.
- Te beszélsz?! - nevet rám - Stallone elszégyellné magát a bicepszed láttán!!!
- Ott a pont! - ismerem el, hogy most nem ült a szúrka-piszka.
A biciklit behajítom a csomagtartóba. A nagyapám, öreg, 1973-as Oldsmobile-ját használom - egy Delta 88 Royale - aminek elég nagy a csomagtartója.
- Honnan ez a múzeumszökevény? - kérdezi, mikor már úton vagyunk.
- Nagyapámé volt - felelem - Tavaly halt meg, és mivel nagyanyámnak nincs jogsija, így én használom.
- Értem - bólint, mintha csak elnézést kérne, hogy rákérdezett.
- Nincs semmi! - dobok felé egy félmosolyt - Több, mint negyven éves a gép, meg szokták kérdezni! Tulajdonképpen már egy-két éve én használtam, mert nagyapámnak eléggé leromlott az egészsége, nemigen vezetett az utolsó egy-két évében. Szó volt róla, hogy eladjuk, aztán majd veszek egy másik kocsit, de végül inkább költöttem rá egy kis pénzt, és megtartottam.
- Mondjuk, szépen ki van pofozva! - simít végig a műszerfalon.
- Nagyapám nagyon gondosan karbantartotta, úgyhogy tényleg csak a kor, a kopás nyomait kellett javítani - vonom meg a vállam.
A kocsma egy sarokra van csak az őrstől. A műszakváltások után meg szokott emelkedni az egy négyzetyard-ra eső rendőrök száma a műintézményben, de mi most egy közbenső időben vagyunk, így nincsenek itt a kollégák.
- Mit iszol? - kérdezem, leülve a pulthoz.
Rose viszonylagos magabiztossággal foglal helyet mellettem, de érzem rajta, nem minden estéjét tölti kocsmában, és ezzel még eléggé óvatosan fogalmaztam.
- Amit te! - vágja rá, szemrebbenés nélkül.
- Két whiskey, tisztán, két sör! - intek a csaposnak, aki hamarosan kipenderíti elénk az italokat.
- Na, hát, akkor az első sikeresen átvészelt napodra! - emelem fel a whiskey-t, és koccintunk Rose-zal. Bepárásodik a szeme, amikor legurítjuk az italt, de nem áll neki fuldoklani. Halványan elmosolyodok, de nem szólok semmit.
- Gyakran jársz ide? - kérdezi aztán, mikor már tud rendesen levegőt venni.
- Dehogy! - rázom meg a fejem, és belehörpintek a sörbe. Nagyapám, nagyanyám keze munkája, Miller - Legfeljebb hetente egyszer, inkább ritkábban!
- Azt hittem, ez a törzshelyed! - lepődik meg.
- Végül is, az - bólintok - De ez nem jelenti azt, hogy minden nap megfordulok itt!... Szóval, neked nem furcsa, hogy először megpróbálnak félreállítani bennünket, aztán meg, amikor nem hagyjuk magunkat, leüvölti a főnök a fejünket?! - váltok hirtelen témát.
Rose merengve kortyol bele a sörébe.
- Hát, hazudnék, ha azt állítanám, hogy kicsit sem találom érdekesnek - morogja aztán.
- Engem baromira érdekel, hogy mi lehet a háttérben?! - ráncolom a homlokom.
- Szerintem benne van - néz rám jelentőség teljesen.
- Ki?! - lepődök meg - Miben?!
- Goodman - int a háta mögé, de elértem, hogy az őrsre gondol - Ebben az egészben.
- Kizárt - rázom meg a fejem - Goodman-ről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nem erkölcsileg feddhetetlen, mintarendőr!!!
- Akkor?! - fúj nagyot hitetlenkedve - Mi más magyarázat lehetne?!
- Fedez valakit - vonom meg a vállam.
- Most mondtad, hogy mintazsaru! - kontráz - Azzal is benne lenne, nyakig!
- Igaz - kortyolok megint - Akkor mi a faszom lehet?!?!
- Passz - iszik ő is elgondolkodva, aztán izgatottan leteszi a sörét, és csillogó szemekkel néz rám - Mi van, ha zsarolják?!?!
Ezen elgondolkodok. Hát, ez lehetne egy valamiféle magyarázat.
- Valami fejes - agyalok, félig magamnak - Mi van, ha politikus? Mi van... Hopp, megvan!!!
- Mi van meg?! - kérdezi értetlenül.
- A szenátor nevelt fia!!! - nézek rá diadalittasan - Grisham szenátor nevelt fia, Bobby Field!!!
- Mi van vele?! - értetlenkedik tovább.
- Field-et már egyszer elmarasztalták szexuális bűncselekményért, de a szenátor közbenjárásának köszönhetően megúszta egy felfüggesztettel.
- Gyerekeket molesztált?! - kérdezi Rose.
- Hát... - akadok meg - ... nem ... Vagy, de igen... tizenéves lányokat... de ő sem volt még húsz akkor, ez pár éve volt...
- Szerinted, aki tizenéves kamaszlányokra bukik, az egy-két év alatt átszokik nyolc éves kisfiúkra?! - kérdezi kétkedve - Én nem hiszem...
- Hát... ja - adom meg végül magam, és kortyolok megint egyet - Pedig valami ilyesmi lesz,érzem! - kötöm az ebet a karóhoz.
- Lehet, de ezzel szerintem tévúton lennénk - feleli, de a tekintete valahová a hátam mögé szegeződik - Szerintem tetszel annak a pasinak, ott! - int a fejével mögém.
Lassan arrafelé fordulok, közben kortyolok megint egyet. Huh! Jóféle ágymelegítő! - állapítom meg magamnak. Magas pasas, széles vállú, izmos, de nem az a gyurmateremben termett fajta, sokkal inkább, aki a munkája kapcsán tett szert azokra a feltűnő izomkötegekre. Lehet vagy 200 font, a pólója rásimul a felsőtestére, nem nagyon rejti az adottságait. Markáns, kissé talán durva vonások, de nagyon vonzó, nagyon férfias. Kimondottan jó pasi. És nyilvánvalóan elnéz mellettem, és valahová mögém küld egy halvány, bugyiszaggató félmosolyt.
- Egész jó kan - fordulok Rose felé - De van egy jó hírem!
- Na? - kérdezi a rá jellemző ártatlan kedvességgel.
- Nem nekem lesz fergeteges kefélésem ma este, hanem neked!!! - hörpölök egyet megint.
Olyan édes, ahogy felprüszköli a sört a homlokába!
- Khm... M-khm-mi van?!... khm - köhögi.
- Ez a pasi téged nézett ki magnak, nem engem, Csibe!!! - felelem neki, jót derülve.
Rose félénken a pasi felé pillog, majd újra rám.
- Baszki, tényleg!!! - motyogja, és idegesen kortyol egyet a söréből - Nem biztos, hogy én itt, és most akarok egy kapcsolatot kezdeni valakivel!
- Kapcsolatot?! - nevetek fel - Csibe! Ez pasi nem kapcsolatot akar, csak a lelket is kikefélni belőled!!!
- Na, arra meg főleg nincs most szükségem! - rázza a fejét komolyan.
- Ugyan már! - bíztatom - Ennek a pasinak ránézésre is Isten a neve!
- Mi van?! - esik ki a szerepéből a meglepetéstől.
- Azt fogod sikoltozni, hogy "Istenem, Istenem!", miközben úgy megbasz, hogy utána azt sem fogod tudni, melyik rendezvényen vagy!!! - világosítom fel kajánul.
- Hülye! - morogja, és nem tudom, hogy valódi az ijedtség az arcán, vagy csak Oscar-díjas alakítás - Nem vágyom én most efféle szórakozásra!
- Elkéstél vele! Már itt jön! - intek oldalra.
És valóban, a pasas meg is jelenik. Szép magas, lehet vagy 6 láb 4 hüvelyk, és a 200 fonttal lehet, hogy még keveset is mondtam. A három napos borostájával, és durva vonásaival kimondottan szédítő kisugárzású pasas. Legalábbis a csajok többségének, akik nem két lábon járó műfasznak tekinti a pasikat.
- Sziasztok, lányok! - dobja felénk azt a bizonyos, bugyiszaggató félmosolyt. Annyira nyilvánvaló, hogy mit akar, hogy majdnem felröhögök!
- Hello! - veti oda Rose tartózkodóan. Én kicsit lelkesebben köszönök neki, de nyilvánvalóan nem engem akar megfektetni. Komolyan, majdnem megsértődök!
- Jake vagyok! - ismerkedik tovább a pasas - Leülhetek ide, közétek?
- Ott nem voltál jó helyen?! - kérdezi Rose, nem túl nyitottan. Én nem szólalok meg, csak csendesen szemlélődök, és igyekszem olyan észrevehetetlenné tenni a minduntalan arcomra kiülni akaró kaján vigyort, amennyire csak bírom.
- Öhm... - akad meg Jake a széptevésben, szemmel láthatóan erre a válaszra nem volt felkészülve - Hát... Ott nem volt annyira jó a társaság, mint itt! - vágja ki magát végül mosolyogva.
- Honnan a francból tudnád, hogy itt milyen a társaság, amikor még nem is ismersz bennünket, és nem is beszélgettünk?!
- A barátnőd mindig ilyen barátságtalan?! - fordul felém a pasi megjátszott sértődöttséggel. Még nem esett le neki, hogy Rose-t ma este nem fogja gerincre vágni.
- Tudod, kissé megviselte a kis lelkét, hogy az első munkanapján rálőttek, aztán meg elvesztettük az üldözött kocsit, utána meg hallgathatta a főnöke üvöltését fél órán keresztül! - felelem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az emberre már az első munkanapján lövöldöznek.
A pasas teljesen kiesik a szerepéből:
- Hogy mi van?!?! - néz nagyot - Rálőttek?!?! Jesszusom, mi a munkátok?!
- Zsaruk vagyunk, babám! - veti oda Rose - Úgyhogy tipli van, mert ha nem, szolgálatba helyezem magam, és letartóztatlak hivatalos közeg ellen elkövetett szexuális zaklatás, és erőszak miatt!
- De... - ellenkezne a pasas, de Rose eléggé zordon pillantással fordul feléje. Jake megadóan felteszi a kezét - Oké, oké! Talán majd máskor...
- Sem! - fejezi be helyette a mondatot Rose, és int a pasasnak, hogy leléphet.
Miután Jake eloldalog, vigyorogva fordulok Rose felé:
- Kíváncsi voltam, mit kezdesz a pasassal?! De frankón lepattintottad csórikámat!
- Te nem sok mindent nézel ki belőlem, igaz? - kérdezi tőlem, egy komoly pillantással, majd hörpöl egyet a söréből, aztán várakozóan rám függeszti a tekintetét.
- Ne vedd magadra! - felelem neki komolyan - Úgy alapvetően nem sok jót nézek ki az emberekből! Tulajdonképpen, per pillanat nem sok ember van, akit többre tartok nálad!
Látom rajta, azon gondolkodik, mit válaszoljon, vagy, hogy válaszoljon-e egyáltalán, aztán végül csak bólint egy aprót, és megint meghúzza az üveget.
- Szar gyerekkorod lehetett... - jegyzi még meg halkan.
- Tudnék mesélni! - kacsintok rá halvány mosollyal.
*********************
(1) 68°F = 20°C
(2) 30 mph (mérföld/óra) = ˜48 km/h
(3) 35 mph = ˜56 km/h
(4) 2 yard = ˜1,8 m
|
