Az íróasztalomnál ülve a laptopomon nézem át a postafiókomba érkezett leveleket, amik többsége felkérés egy munkára. Fotózásokhoz, reklámokhoz és mûvészekhez hívnak modellt állni, több helyrõl is ajánlatokat küldve. Ha mindent elvállalnék, semmi szabadidõm nem maradna, de befutott modellként már megtehetem, hogy válogassak. És meg is teszem.

Nem a pénz miatt, abból van elég, inkább csak aszerint, hogy mihez van és mit szeretek.

Válaszolok néhány e-mail-re is, visszajelzek a kellõ helyekre és konzultálok a menedzseremmel az idõbeosztásomról, majd miután végeztem a munkával rátérek a másik kötelezettségemre. Inkább szórakozás vagy hobbi, mint munka, de elég szép hasznot hoz.

A Dark Desires klub már a megnyitása utáni egy hétben az egyik legnépszerûbb szex klubbá vált az Államokban és büszke is vagyok rá. A klubházban minden tökéletesen tükrözi azt, amit a látogatók keresnek, a sötét selyemtapétáktól a padló szürke kõburkolatáig… minden elem fontos ahhoz, hogy megteremtse azt az intim, érzéki, mégis veszéllyel átitatott légkört. Ez a stílus pedig átterjed a klubom weboldalára is, amin keresztül összeválogatom az állandó tagokat.

A weboldal minden cenzúrázás nélkül hirdeti, hogy mit is kínál ez a klub, a kellõ színekkel teremtve meg a hangulatot és motivációt, egyes helyeken képekkel kiegészítve.

Az online lévõ felhasználók jegyzékére kattintva halvány mosolyra húzom az ajkaim, mikor meglátom az ismételten felregisztrált nevet.

Viking01

Mikor kétszer is felregisztrált ezen a néven, majd mind a két alkalommal alig két nap múlva törölte is magát, küldtem egy üzenetet a fiókjába, mint az oldal mûködtetõje és megkérdeztem kíváncsi-e valamire, de perceken belül ismét törlõdött a neve a jegyzékbõl. Most viszont újra itt van.

Kíváncsi vagyok, miért csinálja ezt, merthogy nem rendszerhiba az oka, az biztos. Rákattintok a nevére, majd rövid gondolkodás után bepötyögöm az üzenetet és elküldöm.

„Üdv újra itt! Ha meggondoltad magad a kérdésekkel kapcsolatban, ne habozz. A Dark Desires neked is megadhatja amire vágysz!”

Várok pár percet, de nem érkezik válasz és ki is jelentkezett. Legalább most nem törli magát rögtön, de még mindig furcsa, hogy miért nem jelzett vissza. Az oldalra regisztrálók többsége azonnal kérdez a klubról, a lehetõségekrõl, vagy csak egyszerûen a BDSM iránti kíváncsiság hajtja õket.

Nem számít miért, de mindig érdekes élmény újakkal dolgozni. Ahogy fokozatosan egyre többet akarnak megtapasztalni, míg el nem érik a korlátaikat. Nem megy egyik percrõl a másikra, de mindig kielégítõ az eredmény. Már ha közben nem tûnnek el…

***

Másnap egy fotóstúdió sminkasztala elõtt ülve várom, hogy a kozmetikus befejezze a mûvét. Eleinte nem szerettem a sminket, de mostanra természetessé vált, bár sosem használnak túl sokat, mert a hibátlan bõrömet sem akarják elfedni, pláne nem a szeplõket. Merthogy – a stylist szavaival élve – azok valami egzotikus mégis titokzatos hatást keltenek a közönségben.

- Kész van! – kiált ki az ajtón a sminkes – Hol van a fodrász? Manulo siess, a fõnök így is engem nyaggat hogy késünk! – ripakodik olyan szemekkel, amikkel gyilkolni lehet.

Különös nõ. Egy kis kiképzés után félelmetes domina lehetne belõle, de nem hiszem, hogy díjazná ha megosztanám ezt az észrevételt és nem is tervezem.

Percekkel késõbb, miután felkerült a ruha is - egy mélyzöld ing szétgombolva és a tervezõ által agyondicsért bõrhatású farmer - beállítják a fényeket. Egy parfüm reklámplakátja lesz, mégis olyan felhajtást csinálnak belõle, minta az L magazin címlapfotója készülne, bár ki tudja. Ha sikerül megszerezniük hozzá egy híresség nevét, akkor minden eladási csúcsot megdönthetnek.

- Kezdünk!

Felveszem az elsõ pózt, majd magamban számolva öt másodpercenként váltok a követezõre. Nincs szükségem instrukciókra, így minden simán megy. A fotós is elégedett és én is az leszek a munkámmal.

Jó néhány kattintással késõbb pihenõ, míg kiválogatják amit kell, hátteret változtatnak és leraknak néhány díszpárnát meg díszletet a fekvõ pózokhoz.

- A parfümmel is kell néhány kép? – pillantok a rendezõre, aki int egyet az asztalra kikészített aranyszínû üvegre.

- Csak néhány közelit, a doboz design-ja miatt. Már megbeszéltem Dave-el.

- Rendben.

Dave a fotós, már többször is dolgoztunk együtt és nagyon jó.

Hagyom, hogy a sminkes ismét rám ecseteljen abból a könnyû púderbõl, nem mintha szükségem lenne rá, még csak nem is fénylik a bõröm, de hát az õ dolga. Nem szólok bele. A modellvilág sikerkönyvéhez vezetõ út egyszerû, de sok szakmabeli elbukik rajta: soha ne kritizáld a tervezõ munkáját és soha ne szólj bele mit adnak rád.

- Folytatjuk! – kényelmesen elhelyezkedem a párnák között, az inget eligazítva magamon - Akkor most elõbb a féloldalas pózokat kérném, aztán majd jöhet a többi.

Elhelyezkedem, tökéletesen ellazítva az arcizmaimat, hogy a lehetõ legszoborszerûbb benyomást keltsem, mint egy élõ mûtárgy, amiért annyira odavannak. Így kell sikeressé tenni egy márkanevet…

***

Este mikor megnyitom a Dark Desires oldalát elégedetten szemlélem a beérkezõ üzenetek között a kis viking levelét. Pár perce érkezett és mikor lefelé tekerek a görgõn látom, hogy még most is fent van.

„Hello!”

Ennyi? Nem terhelte túl a billentyûit, annyi szent.

„Üdv! Megjött a kedved a kérdésekhez, vagy ismét eltûnsz?” – elküldöm és várok, de egy perc múlva érkezik is a válasz. Haladunk…

„Miért gondolod, hogy kérdezni akarok? Miért válaszolnál?”

Na, ez már kicsit bõvebb.

„Mert a munkámhoz tartozik az újoncok felvilágosítása is, ha tetszik a dolog. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg kérdésed van, mert bizonytalan vagy és ezer dolcsiba le merném fogadni, hogy most az ajkaidat rágcsálva bámulod a monitort. Igazam van?” – elküldöm, közben töltök egy pohár bort is magamnak, de mikor visszaérek a kis viking már megint eltûnt.

Gyorsan megnézem, de nem törölte magát, csak kijelentkezett.

Sóhajtva ülök vissza a székembe elintézni a napi feladatokat a klub ügyeit illetõen. Sajnos a héten úgy be vagyok táblázva, hogy csak péntek este és hétvégén érek rá bemenni.

***

Két nappal késõbb, már éjfél is elmúlt mikor választ kapok arra az üzenetre. Tulajdonképpen már azt hittem megint törölni fogja magát, de tévedtem.

Megnyitom az ablakot és elolvasom.

„Hello! Kérdezhetek valamit?”

Elmosolyodom és hátradõlök a kényelmes bõrfotelban.

„Jó estét! Csak nyugodtan.”

Kíváncsian várom a kérdését, az ujjaimmal dobolok az asztalon, míg meg nem érkezik.

„Ha tiéd ez az oldal, akkor az azt jelenti, hogy te csinálod is amirõl itt írva van? ”

Megmosolygom a kérdést, annyira körbeírta mi is érdekelné. Rövid gondolkodás után beírom a választ.

„Igen, szeretem a BDSM szexet és mindenféle játékot is. És nem kell körbeírnod, amit akarsz kérdezd meg. Anonym vagy, senki sem ismer és nem látják a kérdéseid, csak én.” – világosítom fel, ha eddig nem vette volna észre.

Személyes adatokat csak azoktól kérek el, akik online intézik maguknak a tagságit, meg minden hasonlót. A sima látogatók szabadon jöhetnek-mehetnek és böngészhetnek az oldalon.

Néhány perc múlva érkezik az üzenete.

„Miért szereted?”

Ez egyszerû… ugyan miért lehet szeretni valamit? A kérdéséhez mérten egyszerû választ írok be, ha már szeret ilyen szûkszavúan és tömören fogalmazni.

„Mert élvezem.”