Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

FIGYELEM!
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!

Tovább olvasás, csak saját felelőségre!


timcsiikee2014. 05. 29. 20:41:20#30031
Karakter: Eliza Day
Megjegyzés: ~ L-samanak




Eliza:

Vakuk villanása, homályosítja látásom, de csak egy félrepillantás és máris kevésbé hatásos, a kép viszont – a fotós szerint – annál jobb lett. Kis szusszanással megejtett mosoly után visszaöltöm a komorabb arcom, vállaimat felhúzva fogom finoman felkarjaimat, így a melleimet takaró anyag olyan, mintha ott sem lenne, ismét oldalra nézve a bal profilom mutatom, állat fel, szemem sarkából nézem a fotóst, aki folyamatosan kattint. Egyre kevésbé ad utasításokat, állítása szerint ösztönösen mozdulok úgy, ahogyan szeretné, elég tudnom, hogy mihez kell az arcom. Bóknak bók, de nem szeretném emiatt kivételesnek érezni magam, nem lenne különösebb szükségem a rajongásra mégis büszkeséggel tölt el. Olyan bonyolult minden, vagy csak én teszem azzá?
Újabb sminkigazítás, mert ilyenkor kell, a fényhatások miatt szükségesek az olyan alapozók és krémek, amiket alapesetben nem használnék.

Újabb verzió, kiengedik a hajam, s egy szatén háttéren ami jelen esetben egy meggyűrt lepedő lesz egy matracon vagyis „ágyon” amire feküdnöm kell, s az előző hatást ugyan így fekve, szétterített hajjal kell átadnom…

 
 
 

… és ez volt a fotós szerint a tökéletes kép, ami végül egy új típusú passion parfümöt reklámoz. Bár kíváncsi vagyok a végeredményre úgy, hogy ki is van plakátozva, mert számítógépen mégsem ugyan az a hatás, túl nagynak tratom azt a felhajtást, ami ehhez tartozik. Az egyetlen óriásplakát le van fedve az egyik leglátottabb épület sarkának tetején, ennek a leleplezése után fogják több helyre is kitenni.

Mivel nem akartam a részese lenni ennek a cécónak, hivatalosan lemondtam a részvételemet, de most mégis elmegyek. Szeretném látni a végeredményt, az emberek arcán a reakciót, hátha találok olyat, akin őszinte érzéseket és nem csak csodálatot látok. Talán esélytelen, de reménykedni csak szabad nemde?

Hátrasimítom megemelt hajam egy copfba, csavarok rajta egyet és a kis csurit feltűzöm egy nagy vörös virágot mintázó hajcsattal, ehhez illő piros-fehér ruhát veszek fel. De ennyi nem rejthet el eléggé, egy vörös selyemkendőt tekerek a nyakam köré amit a fejemre is teríthetek, ehhez társul egy nagyméretű napszemüveg és tökéletes. Ritkán használok rúzst, de most illik az öltözékemhez ezért azt sem hagyom ki, de nem viszem túlzásba, csak vékonyan, csak szépen. Így talán kevésbé ismernek fel, vagy minimum bizonytalanná tehetek bárkit.

Magamhoz veszem a táskámat, és indulok is, egy taxit fogva hamar elérek a kijelölt helyre, már összegyűltek elegen, s hamarosan neki is kezdenek a felavatásnak, előtte kijelentve sajnos „nem tudtam eljönni”. Ezt csak halványan megmosolygom valahogy a hátsó sorban állva. Kifejezetten sok a férfi, de ez talán a fotósok hatása, ők vannak többségben, mint civilek és kevés a jó női fotóriporter.  

Eljön a lepel lehullásának pillanata, s míg mindenki más felfelé irányítja tekintetét, én csak egy pillantást vetek a végeredményre, szép lett, és jó lett a végső fényhatás is, de ez nem foglal le igazán, az emberek arca, reakcióik jobban leköt, s fülelek, napszemüvegemet megigazítva közben.

Meglepődöm, amikor egy távolba révedő arc helyett tekintetem máséval találkozik, gyorsan el is fordulok, de nem láthatott, a sötét napszemüveg biztosan eltakar, mégis enyhe zavarral tölt el a pillanat, s lassan hátrálni kezdek, kisétálva a kisebb tömég végéről, ami már amúgy is lassacskán oszlani kezd.

A mai napom szabad így nem indulok egyből haza magányos kis négy falam közé, mert habár otthonos és kellemes tavaszi színekkel teli, olyannyira üres, hogy téliessé teszi. Inkább teszek egy könnyed sétát a parkban, a rószák éppen virítanak, tökéletes alkalom lesz megcsodálásukra.

A sétány csodálatos mint mindig, ha jó az idő. Esőkor is szép látványt nyújt, de a faleveleken átszűrődő napsugaras sárgás fénye teszi aranylóvá, nyáriassá az egészet, az illatok bódítóak, a tavasz és a nyár mezsgyéjén érzem magam ahogy a színek épp az átváltozás időszakát élik és hozzák magukkal az új illatokat, az új élményeket.

Csendben, csak cipőm koppan néha egy kavicsom séta közben,  távolban egy gyermek kacag gurgulázón és édesen. Mosolyt csal arcomra de megint csak rövid időre. Valamiért nem erősségem a tartós mosolygás, talán csak a virágok közelében tudom tartani. Ha valami mosoly fakaszt, gyakran rájövök, szép és kedves dolog, de nekem nincs, s a hiány rögtön vissza is követeli azt a mosolyt, hogy komolyságot adjon érte cserébe.

Egy hosszúkás tó mellett húzódik el a keskenyedő kis sétány, a padok is ritkulnak, s minden egyre csendesebb. Madárcsicsergés és rovarok zümmögése tarkítja csak a teret. A gyenge pára illata a rózsáét testesíti, s le is veszem végre a napszemüvegem nem törődve azzal, hogy egy pillanatra elvakít a tó vizén tükröződő napfény. A rózsákat tiszta szemmel szeretném látni.
A kendőt is lesimítom a fejemről, hűvös csapja meg nyakam, de a libabőr hamar eltűnik, ahogy melegség árad szívembe a szépséges rózsabokor láttán.

Igen, ezért érdemes volt eljönni, erre vártam egész télen, s a tavasz kiteljesedésében.
Közelebb lépek lassan, mintha félnem kéne attól, hogy elillan akár egy álomkén, nagyot sóhajtok, hogy telítődjek illatával, ujjam hegyével megsimítok egy szirmot, s most tartósabb mosollyal nézek rájuk.

Amikor az egyik virágtól a másikhoz nyúlnék épp, szárát fogva meg, kezem egy másik emberével ütközik, s ijedten kapom vissza magamhoz, felnézve a kicsit magasabb alakra.

- E-elnézést. – Észre sem vettem, hogy a közelben van, pedig fel kellett volna figyelnem valamilyen neszre, kis zajra, talán túlságosan is megörültem a virágoknak?  



© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).