 Karakter: "Vörösszakállú" Demon Hector (kitalált)
Megjegyzés: Anatének kezdésre
(Kicsit hosszabb lett, mint vártam, és sajnos nem is a legjobb munkám eddig)
Beléptem a kocsmába. Abban állott sör és füstszag volt, és persze hatalmas tömeg. Állítom, az ivó még sosem látott annyi vendéget együttvéve, nemhogy egyszerre. De nem is csoda, hiszen a Vörösszakáll kalózbanda éppen ott tartott tagtoborzást. Vagy legalábbis azt írták a plakátra. Kértem egy nagy korsó sört, és leültem a pulthoz. Éppen akkor jött ki egy nagydarab férfi egy ajtón ezt kiabálva:
- Srácok, a csapat tagja vagyok. A következő kört én állom.
- Baromi hülyén nézel ki – mondta nekem egy koma.
Be kellett vallanom, hogy igaza van. Hogy ne ismerjenek fel, vászonkalapot vettem fel, és egy kendőt tettem az arcom elé. Ez a western bandita stílus tényleg elég idiótán festett, de jól funkcionált.
- Hidd el, mindkettőnknek jobb, ha nem látod az arcomat – válaszoltam.
- Nem vagy te kicsit nagydarab orvgyilkosnak? Végül is kit érdekel. Te is a toborzásra jöttél?
- Úgy valahogy.
- Állítólag csak olyanokat vesznek föl, akiknek elég nagy a vérdíja. Ha takargatod az arcod, akkor nem hiszem, hogy sok esélyed lenne.
- Majd meglátjuk – válaszoltam sejtelmesen.
Miközben várakoztam arra, hogy az éppen meghallgatáson lévő kijöjjön, észrevettem valamit. Odamentem az asztalhoz, és leültem.
- Azt ne mondd, hogy te is a toborzásra jöttél.
A lány, akit megszólítottam, nem lehetett sokkal idősebb húsz évnél. Barna haja és szeme volt. Előtte valami narancssárga folyadékkal teli pohár volt, aminek már a fele hiányzott.
- Dehogynem. Habár, ez az egész bűzlik.
- Hogy érted?
- Plakátokat szórnak szét, és várják, hogy majd sokan jelentkeznek. Nem így kell társakat gyűjteni. Azt hinné az ember, hogy aki shichibukai rangig eljutott, tudja. Ezek csak valószínűleg alkalmi csapat lesz, amit a rövid távú céljai elérése után szélnek is ereszt.
A kendő alatt eltátottam a számat. Ez a kölyök még sokra viheti, legalábbis a szövege alapján. Lehet, hogy a felvenném a csapatba, értékes társat, és talán jó barátot is szereznék vele. Megtegyem? Kockára tegyem az inkognitómat? Már éppen nyitottam volna a számat, mikor nyílt az ajtó, és kilépett egy koma fülig érő szájjal. Mielőtt bárki más mehetett volna, felpattantam, és bementem a terembe, aminek az ajtaja előtt két nagydarab melák őrködött.
Kíváncsi voltam. Nagyon kíváncsi voltam, milyen hatékonysággal utánoz a faszi. Ekkorát én még életemben nem csalódtam.
- Szóval, miért lennéll alkalmas rá, hogy a nagy Vörösszakáll legénységébe állj?
A koma egy árnyalattal nehezebb volt nálam, legalább negyven éves, de a ráncai alapján tán még egy tízest hozzácsaphatunk, vörös szakálla a mellkasáig ért, haja pedig kopaszra volt nyírva, amit kendővel fedett le. Válasz helyett annyit mondtam:
- Ez kiábrándító. Arra voltam felkészülve, hogy egy hasonmást találok, de inkább egy paródiát találtam.
- Mit mondtál, kisköcsög? Tudod, hogy én ki vagyok? Demon Hector. Egy ízben uszta kézzel lemészároltam három hajónyi tengerészt. A kormány sem tudott mit kezdeni velem, ezért vettek föl a shichibukai-ba. Hallottad? A hét hadúr egyike vagyok, te meg itt azzal állítasz be, hogy hamis vagyok.
- Egyrészt: az nem három hajó volt, csak kettő, a harmadik másfél héttel később volt. Másrészt ők kezdték a harcot, mi csak védekeztünk.
- Mi? Hogy érted, hogy mi?
Levettem a kalapot és a kendőt.
- T-t-t-te?
- É-é-é-én. Amatőr hiba, hogy más nevén toborzást hírdetsz, és elfelejted megnézni, hogy az igazi nincs-e a környéken. Na, ha már olyan nagy rajongóm vagy, mondd el, hogy milyen démongyümölcsöt ettem!
- Mindenfélét állítanak. Vannak, akik azt mondják, hogy bagoly, vannak, akik szerint tigris, vannak, akik szerint krokodil.
- Mindhárom helyes. De még egyet tegyünk hozzá.
Lábamra paták nőttek, karjaim megvastagodtak, fejemből szervak nőttek ki, arcom megnyúlt.
- Bölény?
- Bezony – mondtam, miközben hátrahúztam az öklöm.
A kocsma utcára néző fala hirtelen beszakadt a fala, és átrepült rajta az imposztor. Az ajtónálló fogdmegjei tátott szájjal néztek utána, majd berontottak a porfelhővel takart szobába, de nemsokára ők is mentek a gazdájuk után. Ismét emberi alakban kiléptem a szoba romjai közül.
- Ez vörösszakáll! – Kiabálta valaki.
- Nem, nem az. Én az előbb voltam benn nála, nem így néz ki. Az volt az, akit az előbb kirepített ez a kis suttyó.
- Figyeljen mindenki! Akik eddig felvételt nyertek a csapatba, az kaparja össze odakinn a kapitányát a csicskáival együtt, és meg ne halljam, hogy még egyszer az én nevemet használja. A többieknek pedig a toborzást berekesztem.
A kétségbeesetten rohangáló emberek között visszaindultam a hajóm felé. Mikor felértem a fedélzetre, Mick az első tisztem, akinek egy leguán pihent a vállán, Bruno, a kutyafejű tüzérem, és Muraso, a kimonós kardforgatóm a többi matróz között odasietett hozzám.
- Na, hogy ment? – Kérdezte Mick.
- Egy ütéses KO.
- És a csaj?
- Milyen csaj?
- Pont ezt kérdeztem.
Megfordultam, és megpillantottam a kocsmában látott lányt.
- Üdv! Mizu? – Tettem föl végtelenül frappáns kérdésemet.
Szerkesztve Akahige által @ 2014. 02. 08. 17:29:26
|
