Amint távozik, azonnal a kanapéra ülök és hangos sóhajt hallatva hátra dõlök.
Ez nem igaz. Csupán azzal felizgat, hogy az ajkait harapdálja és leveszi a kabátját. Ha elképzelem, hogy milyen lehet a többi ruha alatt… ré kell szorítanom a kanapé karfájára, hogy ne rohanjak utána mint egy eszement és rángassam vissza a kanapéra és…
A telefon sípolása szakítja félbe a viharos gondolataimat és összerezzenek a hangjára. Sajgó merevedésemet figyelmen kívül hagyva odamegyek az asztalomhoz és fölveszem a telefont.
- Mr. Cage, mára már nincs több idõpontja. Hazamehetek?
- Igen, Miranda. Persze. És holnapra szóljon Robertnek, hogy jöjjön be, mert én elvállaltam a Charlton ügyet.
- Igen, Mr. Cage! Viszlát!
- Viszlát, Miranda!
Fáradtan teszem le a telefont, de ekkor eszembe jut, hogy fel kell hívnom a technikust, hogy szerelje be Haleanál a biztonsági rendszert.
Felhívom, de ma már nem ér rá, de holnap délután azonnal be tud szerelni mindent.
Mikor ezt megbeszéltük, leteszem a telefont és az aktatáskámat összepakolva elindulok hazafelé.

***
Egy gyors hideg zuhany és máris ésszerûbbnek érzem magam, de még mindig nem tudom kiverni a fejembõl azt az édes arcot. Eszembe jut, hogy meg sem beszéltük, hogy holnap mikor menjek el hozzá ezért gyorsan felhívom.
- Hallo? – a hangja kissé bizonytalanul hangzik ezért újra megkérdezem, hogy õ  e az.
- Igen én vagyok az, miben segíthetek Travis? Valamit elfelejtettünk megbeszélni? – már csak attól felébred bennem a vágy, hogy ha arra gondolok, vajon az ágyban is úgy suttogná e a nevemet ahogy most a telefonba?
Meg kell köszörülnöm a torkomat, hogy folytatni tudjam.
- Ami azt illeti, ilyesmirõl van szó hisz azt nem beszéltük meg, hogy mikor is mehetnék. Én a reggeli órákra gondoltam, de hát lehet, hogy nem leszel otthon. – a hangom még a saját füleimnek is rekedtes.
- Ami azt illeti, napokig itthon vagyok így nyugodtan jöhetsz. Hány óra körül szeretnél jönni? Akkor úgy kelek, hogy reggelit is készítek. – milyen édes. Sokkal édesebb, mint bárki akivel eddig találkoztam.
Nyugalmat erõltetek magamra, mert ez még is csak egy munka.
- A reggeli igazán jól hangzik így, ha téged nem zavar már reggel nyolckor elmegyek hozzád.
- Rendben van. Akkor hát várlak reggel remélem, szereted a tojásos sonkát.
A hangján hallani az izgatottságot. Talán õ is érzi azt az õrült vonzódást?
- Tökéletes lesz, ne aggódj miatta. Akkor reggel találkozunk, jó éjt Halea.
- Jó éjt Travis.
Leteszem, majd úgy döntök, hogy megnézek egy filmet a gyûjteményembõl és elmegyek aludni.

***
Reggel már sajgó problémával ébredek, amin az sem segít, hogy amikor Halea kinyitja az ajtót egy szál alsónadrágban áll, elém tárva ezzel a legtökéletesebb testet, amit valaha láttam.
- Szia Halea, hogy aludtál? – örülök, hogy a hangomon nem hallatszik, hogy mennyire vágyom rá.
- Köszönöm szépen jól és te hogy aludtál?
Kíváncsi lennék, mit mondana, ha elmondanám neki azt a határtalanul erotikus álmot, amiben õ volt a fõszereplõ.
- Kellemesen és már vártam, hogy elkezdhessük a munkát. – erre elvörösödik és beharapja az alsó ajkát.
Ezt nem hiszem el… az õrületbe fog kergetni ezzel, az már biztos.
- Gyere, gyorsan megmutatom a lakást, kicsi, de takaros.
Körbe vezet, de nem igazán tudok figyelni a szavaira, mert eltereli a figyelmemet keskeny csípõje és a kecsesen ívelt háta.
Amikor szégyenlõsen megmutatja az én szobámat is, már nem bírom ki, hogy meg ne érintsem, ezért megcirógatom kipirult arcát, ami erre csak még vörösebb lesz.
- Tökéletes lesz nagyon otthonos és szép a lakásod. Úgy gondolom, hogy igazán biztonságos hely. – a hangom megnyugtató, mert látom, hogy zavarban van.
- Már kész a reggeli is csak tálalok, mindjárt jövök. – õ elszalad, én pedig alaposabban körbenézek a lakásban és amikor mozgást látok, és meglátom mi az azonnal megmerevedem.
Ez most tényleg… - Halea! Egy… egy fekete nagymacska van a nappaliban!
Kijön a konyhából és rászól a nagymacskára. - Kira! Gyere ide…Magához hívja, és ez a dzsungel-ragadozó úgy simul hozzá, mint egy szelíd kiscica.
– Travis õ itt az én macskám Kira. Egy ásatáson találtam magamhoz vettem és felneveltem az óta velem él. Elfelejtettem szólni nagyon sajnálom… dühös vagy rám emiatt?
Olyan szemekkel néz rám, amivel még egy szentet is bûnre csábítana. Aztán még rátesz egy lapáttal és az ajkait is harapdálni kezdi. Nem bírom…
Közelebb megyek hozzá és közvetlenül elõtte állok meg, hogy csak alig egy centi választja el a testünket.
Nagy, ártatlan szemekkel pislog fel rám, én pedig ugyanazzal a mozdulattal kiszabadítom az alsó ajkát a fogai közül, mint tegnap az irodában.
Közel hajolok az arcához, és egyenesen az ajkaira suttogok.
- Ki tudna neked ellenállni, ha így nézel? – a hangom rekedt, és a vágy már úgy marcangol belülrõl, hogy képtelen vagyok elrejteni elõle. A szemei elködösülnek egy pillanatra, de én inkább hátrébb lépek tõle. Nem vagyok biztos benne, hogy megállnék egy csóknál, ha megtenném.
- Persze, hogy nem haragszom. Ameddig nem veszélyes rád nézve, olyan állatot tartasz, amilyet szeretnél. – elmosolyodom õ pedig ismét elvörösödve édesen dadogni kezd.
- K-kész a-a reggeli. E-egy pi-pillanat és jövök!
Elszalad, majd egy perc múlva visszatér, immár sajnos felöltözve. De talán jobb is így.
Ha így ült volna le velem enni, annak rossz vége lett volna.
- Mára terveztél valamit házon kívül?
- Nem, az egyik barátomat megkértem, hogy vigyázzon a boltra, úgy hogy ma itthon maradok.
- Rendben. Délután átjön az a technikus, akirõl beszéltem és felszereli az új biztonsági rendszert. És Halea…?
Megvárom, amíg kíváncsian rám pillant, majd komolyan folytatom.
- Meg vannak még azok a fenyegetõ levelek, amirõl beszéltél? – nyel egy nagyot és bólint.
– Szeretném majd megnézni õket, ha nem okoz gondot.
- Persze, hogyne. Azonnal hozom.
- Várj. – gyengéden megfogom az asztalon pihenõ kezét, ami most a levelek említése után kissé remegni kezdett - Egyél nyugodtan, majd megnézzük utána.
- Már nem is vagyok éhes.
- Figyelj ide! - mellé sétálok és megemelem az állát, hogy rám figyeljen – Nem lesz semmi bajod. Megígértem, hogy vigyázok rád és be is tartom.
Gyengéd elmosolyodik, de már ez is jobb, mint a szomorú arc.
- Köszönöm!
- Nem kell megköszönnöd. Ez a munkám.
Biccent egyet majd felpattan, és pár pillanattal késõbb visszatér a levelekkel. Átnyújtja nekem, én pedig széthajtom és megnézem.
A betûk újságokból vannak kivágva, így nem lehet a kézírás alapján lenyomozni. Az egyikben csak figyelmeztetik, a másikban pedig már megfenyegetik, hogy hagyja abba az ásatást, mert baja eshet, ha ne teszi meg.
Rá nézek, õ pedig a kezeit tördelve feszülten figyel. – Ezek után kaptad az sms-t, ugye?
- I-gen.
- Majd szeretném elkérni a telefonodat és megpróbálhatjuk lenyomozni a számot.
- Rendben, majd addig használok egy másikat.
Rámosolygok, majd visszaülök a székre és a zakóm zsebébõl elõveszem a kis jegyzettömböt, amire a fontos dolgokat szoktam fölírni.
- Most pedig szükségem lenne, egy olyan idõbeosztásra, amit általában használsz. Meg kellene kevernünk úgy a programjaidat, hogy teljesen kiszámíthatatlan legyen. – várakozóan nézek rá, és elõveszem a tollamat is.

Felszusszanva nézek, ki az ablakon ahol megpillanthatom a szürke égboltot, ami igen csak szomorkás. Lassan lágy pelyhekben kezd hullani a hó mely új köntösbe, bújtatja a tájat. Ezen elmosolyodom haloványan hisz a télnek ez a legnagyobb szépsége. Majd újra eszembe jut, ami az elmúlt hetekben történtek és lehervad a mosolyom. Megrázom fejemet és összébb húzom magamat a takaróba bugyolálva és szinte takarómanóvá változom. Kira lassan odaballag hozzám és elfekszik elõttem az ágyon. Kinyújtva kezemet lassan megsimogatom selymes bundáját. Kicsit elmosolyodom, mire lágy dorombolásba kezd és fejét az ölembe helyezi.
- Miújság cicuskám? Ízlett a reggeli, amit kikészítettem? – kérdezem tõle lágy hangon mire kis nyekergést hallat, amit igenleges válaszképp fogok fel.
Lassan kikászálódom az ágyból és nekiindulok fürödni hisz találkozóm lesz az egyik személyi testõr cég fõnökével. Legalábbis azt hiszem, vele fogok beszélni még nekem is zavaros az egész. Ez a kalamajka a buta fenyegetõ levelek miatt vannak, bár az eléggé nagy könnyelmûség lenne, ha nem venném komolyan õket. Belépvén a fürdõbe felszusszanok és szépen a zuhanyzófülkéhez lépek lassan beállítom a vizet. Leveszem magamról a melegítõalsót, amit alváshoz használok és beállok a víz alá. Lassan mosom le testemet, egy porcikámat sem hagyom ki, bár nem is értem mi ütött belém mintha csak randevúra mennék. Megrázom a fejemet és kiverem belõle ezeket a buta gondolatokat. Amikor elkészülök, kilépek a zuhany alól miközben elzárom a vizet és elveszek egy törülközõt. Gyorsan derekam köré csavarom és egy újabbat felkapva törlöm hajamat, amikor megszólal a telefon. Felkapom fejemet és összevonom szemöldökömet, mi van, ha újra egy fenyegetés? Elfog a pánik és nem mozdulok, teljesen földbe gyökerezik a lábam. Kira jön be hozzám, hogy megnézze mi történt, hogy nem mozdulok semerre sem. Majd hallom a sípszót és lélegzetvisszafojtva várom, ki szól bele vagy hagynak-e üzenetet egyáltalán. Ekkor szólnak bele és nagybátyám mély baritonja tölti meg a hálószobám ásítozó csöndjét. Egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki tüdõmbõl és csak fél füllel hallom mondandóját annyira dübög a vér hallójárataimban. Arra kér, hogy szóljak, amint hazaérek a személyi testõrtõl és meséljek el mindent neki. Majd ezt is megoldom, de nem most mivel még fel is kell öltöznöm és talán pár falat sem ártana, ha lecsúszna a torkomon. Gyorsan megtörlöm testemet és mikor végre leoldom csípõmrõl a törülközõt kapok is bokszerem után és magamra húzom.
Minden vizes törülközõt beledobok a szennyes tartóba és ki is menekülök szinte a szobába, hogy minél hamarabb magamra húzzam a ruhákat. Egy kék pulóvert húzok magamra, amely elõnyben részesíti testem vonalait. Ehhez pedig egy szép fekete farmerba bújtatom lábaimat és az egyéb ruhadarabokat is magamra húzom. Lerobogok a konyhába Kira mindenütt a sarkamban koslat, amin elmosolyodom. Gyors reggelizés után felkapom szõrmekabátomat és becsukva magam után az ajtót röppennek a találkozóhelyre. Mikor beérek az épületbe nem észrevehetõen szétnézek és megállok a titkárnõnél, aki olyan szemeket mereszt rám, mint aki még soha életében nem látott férfiembert.
- Jó napot Halea Charlton vagyok a megbeszélésre jöttem a személyi testõrt illetõen. – mondom bársonyos hangon, amitõl szinte elalél és én nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Azonnal Mr. Charlton máris szólok Mr. Cagenak. – mondja nagy buzgón és benyom egy gombot majd vár. Talán a harmadik sípolásra felveszi az illetõ a telefont, mert nagyon gyorsan akar a hölgy válaszolni a vonal másik végén lévõ férfinak.
- Mr. Cage, Mr. Charlton megérkezett! – mondja izgatott hangon, ami már kezd számomra nagyon zavaró lenni mintha egy új ajándék lennék.
Valószínûleg válaszol a vonal másik végén elhelyezkedõ, mivel a hölgyemény feláll és rám néz.
- Mr. Cage fogadja önt kérem, jöjjön utánam. – mondja majd elfúló hangon mire én nagyot nyelek, és ahogy elindul követem õt. Lassan elérjük, az ajtót majd izgatottan hátra pillant és benyit a fõnökéhez. Magamban imát rebegek, nehogy valami csökönyös vénséggel hozzon össze a sors, aki trónol a cég élén és semmi mást nem csinál. A titkárnõ lassan félreáll, én pedig belépek a helységbe és kellemes illat csapja meg orromat, amely megborzongtatja bensõmet. Felemelve tekintetemet találom szemben magamat a föld legférfiasabb hímnemûjével mire még magamat is meglepem, azzal mennyire remegni kezd a gyomrom. Szívem hevesebben kezd dobogni, bár lassan elbizonytalanodom, és úgy méregetem a férfit barna szemeimmel. Meglátva a fekete szempárt szinte elgyengülök és nagyokat nyeldekelek. Reszket a gyomrom lassan elém lép én pedig felnézek rá.
- Üdvözlöm, Mr. Charlton. Kérem, fáradjon beljebb és foglaljon helyet. – mondja nekem lágy hangon, amitõl bensõm csak még jobban remegni kezd. Pedig nem vonzódom a férfiakhoz… vagy… vagy mégis? Figyelem a férfit és magamban felszusszanok, majd kipréselem magamból a szavakat, hogy ne csak dísz legyek a szobában.
- K-köszönöm. – hangom halk és bizonytalan mivel nem tudom mitévõ legyek a helyzettel és az új felismerésemmel. Mikor megkérdezi, hogy kérek-e valamit inni picit elgondolkodom, majd válaszolok.
- Egy kávét legyen szíves.
Hangom reszketeg és úgy döntök, hogy eléggé meleg van így nincs szükség a kabátra. Lehámozom magamról a szõrmecsodát és felakasztom, hogy ne legyen útban. Miközben nyújtózkodom, kivillan kissé csípõvonalam és olyan érzésem van, mintha Mr. Cage perzselni tudna a pillantásával most. Lehet, hogy csak beképzelem magamnak az egészet vagy tényleg… figyel és eléggé zavarba ejtõ módon. Lopva nézek felé és látom, ahogyan elfordul így hála az égnek nem láthatja, hogy leskelõdtem.
- Mennyi cukrot kér bele?
- Ö… ö… négyet.
Mikor megadom, válaszomat visszasétál elém és lerakja elém a gõzölgõ csodafolyadékot, amitõl remélem, majd lenyugszom. Leül a helyére és elõveszi az aktát majd bele is kezd a tárgyba, aminek most felettébb örülök így elterelõdik a figyelmem fõleg a rossz gondolatok miatt.
- Nos Mr. Charlton, ha ön is úgy látja akkor vágjunk bele. – fordul, újra felém majd eszembe ötlik, valami bár már rég feszéjez csak az agyam egy távoli zugába zavartam ezt a gondolatot. Fõleg, hogy zavarban vagyok a férfi közelében akár egy kis csitri.
- Ö… nem tegezõdhetnénk, kérem.
Teszem fel félénken a kérdést és nagyot nyeldekelve várom a választ. Figyelem arcát és mintha talán egy majdnem mosolyt fedeznék fel, de elvetem az ötletet.
- Rendben, ahogy akarod. Nos, Halea, miért van szükséged testõrre?
- Hát… nos… én éppen egy nagyon ígéretes ásatáson dolgozom, és egy hete furcsa üzeneteket kapok. Én nem tudom ki küldte, elõször azt hittem valaki meg akar tréfálni, de mikor már a harmadikat kaptam kezdtem megijedni…
Hirtelen hagyom abba az egész magyarázkodást és tördelni kezdem ujjaimat már szinte önkéntelenül. Nagyon meg vagyok rémülve még ilyen soha sem fordult elõ velem és nagyon remélem, hogy többé nem is fog.
- Milyen formában kaptál üzeneteket? – kérdezi már – már kedvesnek is mondható hangon mégis még feszéjez a hivatalos hangsúly és az, hogy lepkék szálldosnak a gyomromban Travisztõl.
- Elõször egy sms volt, aztán egy levelet találtam a szélvédõmön, mikor hazafelé mentem a könyvtárból, tegnap pedig mikor hazafelé sétáltam…  – elakadok, mert majdnem elsírom magamat. Hõsiesen nyelem könnyeimet bár így is érezhetõ hangomon, hogy majdnem sírok. - … úgy éreztem, hogy valaki követ. Aztán amikor beléptem az ajtón ott volt egy levél, biztos becsúsztatták az ajtó alatt.
Szinte elgondolkodva méreget, talán azt gondolhatja, mennyire vagyok hibbant vagy esetleg, hogy mennyire készültem ki idegileg. Remegõ kezekkel emelem a poharat a számhoz és belekortyolok, hátha lenyugszom.
- Figyelj rám – szól hozzám gyengéden, amitõl zavarba jövök, de nem látszik. – Minden rendben lesz. Elvállalom az ügyedet és megígérem, hogy semmi bajod nem lesz. De ehhez meg kell bíznod bennem. Menni fog?
Szemeibe nézek és figyelem, hogy most csak blöfföl, vagy tényleg igazat mond. Majd lassan bólogatni kezdek. – Rendben.
- Bízd rám magad és vigyázni fogok rád, bár… azt nem garantálom, hogy attól a cukorbombától nem kattansz be. – rá mutat a csészémre majd felszalad a szemöldöke ami már belül megmosolyogtat és furcsa nyugalom száll meg.
Kis aranyos hangon felkuncogok és kecses ujjaimat a pohár köré fonom és számat harapdálva nézek Traviszre. Annyira férfias és annyira… izgató látvány. Pedig soha sem hittem volna, hogy homoszexuális lennék.
- Köszönöm.
Szerintem nem nagyon érti mire mondom bár én nekem így könnyebb az élet, hogy tudom miért nem kergetem a nõket.
- Itt a szerzõdés, a munkám idõtartamát megváltoztathatjuk bármikor, amennyiben a helyzet kívánja. Holnap délelõtt odaküldöm az egyik kollégámat, aki be fog szerelni néhány biztonsági rendszer. Amennyiben lehetséges már holnap beköltözöm hozzád.
- Te… tessék? Miért? – bizonytalanul teszem fel a kérdést és ismét az ajkaimat harapdálva nézek rá.
- Ez elkerülhetetlen. A nap huszonnégy órájában tudnom kell hol vagy és mit csinálsz. Szükségen lenne egy idõbeosztásra, vagy egy programlistára, mert mindig mielõtt el akarsz menni meg kell tennem a szükséges óvintézkedéseket. – egy kicsit elsápadok és lehajtom a fejemet, de azért tartom magamat. Ez egyszerre sok és szinte összeroppanok a súlya alatt, de muszáj kitartanom már csak magamért is és a családom miatt.
Vajon mi a bajuk velem, hogy egyszerûen üldöznek egy ásatás miatt? Talán mert ígéretes kincseket találhatunk ott? Gondolataimból Travis keze zökkent ki amint finoman állam alá nyúl és megfogja azt. Összerándulok kissé és nagy szemekkel nézek fel rá, de nem húzódom el tõle az érintése túlságosan kellemes ahhoz. – Hé, ne félj nem lesz bajod – a hangja kissé elmélyült mégis nyugtatóan cseng a számomra. Talán az elmélyülés… attól van, hogy… felizgult volna?
A szemeibe nézek és az a fekete szempár szinte rabul ejt amitõl zavarba jövök és elpirulok teljesen alsó ajkamat újra beharapom és rágcsálom. Hüvelyk ujjával kissé meghúzza az államat, így a szinte szétharapdált testrészem kiszabadul a fogaim közül, kis rést hagyva ezzel csillogó ajkaim között.
Vágytól teljesen elsötétülnek szemei, ami bennem is megmozgat valamit. Tekintetemet kerüli, mintha valamin nagyon törné a fejét szinte vágyom arra, hogy megcsókoljon. Mégis érzem, hogy ez most még hiba lenne és túlságosan elhamarkodott is. Felállok lassan és figyelem õt miközben összeszedem holmimat és felveszem a kabátomat.
- Majd holnap délután felkereslek és elintézzük a továbbiakat – a hangja maga az izgató játékszer. Mintha rozsdás lenne és ebbe a gondolatba beleremeg gyomrom.– Viszlát Halea.
- Viszlát… Travis.

Havazik.
Már megint.
A nagy fehér pelyhek, mint a puha tollpihék úgy hullnak a föld felé. Tegnap este kezdõdött és azóta egyik órában hull a másikban nem. Már legalább tíz centis hótakaró borította a lépcsõt mikor reggel kiléptem a házból. Azóta… hát, a kertészemnek lesz mit csinálnia az biztos.
Nagyot sóhajtva masszírozom meg a homlokomat és lassan az ablak melletti kényelmes kanapéhoz sétálok, hogy fáradtan üljek le rá. Fejemet a támlára hajtom, és az órámra nézek.
Fél kettõ. Vagyis még fél óra van, mielõtt megérkezne a következõ ügyfél, azután hazamehetek. Harminckét órája nem aludtam, mert az egyik biztonsági emberem ügyfelét kellett elkísérnem egy partira amit a hozzá hasonló köpcös, otthon ülõ milliárdosoknak uraknak rendezett.
Az ilyen munkát általában kerülöm, és nem is szoktam elvállalni, mert sokuk csak azért akar maga mellé - ahogy õk mondanák gorillákat – mert szerintük azzal még befolyásosabbnak és veszélyesebbnek tûnnek, ha testõrök kísérik õket. Most is csak azért vállaltam, mert Jason – a milliárdosért felelõs testõr – sürgõs családi ok miatt nem ért rá. Ha jól vettem ki az izgatott mentegetõzésébõl azt hiszem a feleségénél éppen megindult a szülés és ezért sietett.
Ólomsúlyú kezeimmel megdörzsölöm az arcomat, hogy éberebb legyek, de sajnos ez nem segít. Felállok és a sarokban álló spéci kávégéphez vánszorgok, hogy kiválasszam a legerõsebbet, amit csak készíteni tud. Átballagok az irodámból nyíló fürdõszobába és hideg vízzel megmosom az arcom, majd kiveszem a hajamból fekete bõrszalagot és újra eligazítom.
Visszamegyek az irodámba, leülök az asztalomhoz, amin ott pihen az állandóan használt felturbózott MAC. Felnyitom és kikeresem a naptáramba a következõ ügyfelem nevét.
Meg is van. A neve Halea Charlton.
Érdekes név, bár a munkám során sok érdekes és egyben furcsa dolgot is tapasztalok. Úgy hogy egy furcsa néven már fel sem akadok.
Lezárom a laptopot és a baloldalon lévõ telefonhoz fordulok és benyomom a titkárnõm gyorshívóját jelzõ piros gombot, ami halk sípolással jelez, hogy felették és meg is hallom a titkárnõm vidám hangját.
- Parancsoljon Mr. Cage!
- Miranda, kérem, hozza be nekem a következõ ügyfelem, Halea Charlton aktáját.
- Egy pillanat uram! – válaszol készségesen.
Miranda Jameson alkalmazása nagyon jól jött az elõzõ titkárnõ után. Soha nem késik, praktikusan gondolkodik és elvégzi a feladatát.
Gondolataimba merülve bámulom a telefont, amikor kopognak az ajtómon.
- Szabad!
- Itt az akta Mr. Cage! – mutatja a kezében tartott szürke mappát majd az asztalhoz tipegve leteszi elém.
- Köszönöm, és kérem, csörögjön rám, ha megérkezett az ügyfél és majd szólok, ha jöhet.
- Igen uram. – válaszolja mosolyogva, majd az ajtóhoz sietve távozik.
Utána nézek, és azon kezdek gondolkodni vajon a nõk, hogy bírnak járni egy tizenöt centis magas sarkúban. Nem mintha nem lenne észvesztõen dögös, de… mindegy most erre nem érek rá.
Kinyitom az aktát és olvasni kezdem.
Halea Charlton. 24 éves. Hivatásos régész és régiségkereskedõ. Amerikai állampolgár. Egyedül a saját házában, büntetlen elõéletû. Osztályelsõként végzett az iskolákban, hat nyelven beszél. A szülei meghaltak, egyetlen élõ rokona az anyai nagybátyja, Andres Heis, aki Németországban él. Régészként ásatásokon vesz részt és különbözõ mûkincseket adományozott a múzeumnak. Régiségkereskedõként pedig tervezi egy…
Hangos sípolás zökkent ki az olvasásból, de oda sem figyelve lenyomom a gombot.
- Igen?
- Mr. Cage, Mr. Charlton megérkezett! – furcsán izgatott a hangja, de nem teszem szóvá.
- Rendben, kísérje be, kérem!
Megigazítom az öltönykabátom és bezárom az elõttem pihenõ mappát. Felállok, amikor az ajtóm elõtt hallom Miranda cipõjének kopogását. Amikor benyit, rögtön az arcára terelõdik a figyelmem, mert olyan vörös, mint ha lázas lenne. Félre áll, hogy utat adjon az érkezõnek.
Amikor meg pillantom, szinte minden gondolat kiröppen a fejembõl és az elsõ. ami az eszembe jut az, hogy most már értem miért van Miranda úgy kipirulva.
Alaposan végigmérem a jövevényt, és megállapítom, hogy õ a leggyönyörûbb fiú, akit valaha láttam.
Észre sem veszem, hogy a titkárnõm távozik, mert csak azokat a szép barna szemeket látom, amikkel bizonytalanul méreget.
Erõt veszek magamon és egy torokköszörülés után elé lépek, hogy köszöntsem.
- Üdvözlöm, Mr. Charlton. Kérem, fáradjon beljebb és foglaljon helyet. – mondom neki lágy hangon, hogy ne ijesszem el, mert amikor közelebb mentem hozzá láttam a tartózkodást a szemében.
- K-köszönöm. – a hangja halk és bizonytalan, de nem firtatom, helyette inkább megkínálom egy kis frissítõvel. Elgondolkodik, majd válaszol.
- Egy kávét legyen szíves.
Remeg a hangja, közben pedig leveszi magáról azt a különös kabátot, amilyet még nem láttam. Olyan mint a farkasok bundája. Fehéres szürke, a nyakánál pedig vastagon beborítja a puha rövid szálú prém. Amint lekerül róla a prém és meglátom a testét, majdnem felnyögök a gyönyörûségtõl. A kék pulóver ami körbe öleli az alakját láttatni engedi milyen karcsú teste van. Egyszerûen tökéletes. És amikor megfordul, hogy a kabátját fölakassza kivillantva ezzel egy sávot a csípõjébõl olyan merevedésem lesz, hogy inkább elfordulok.
- Mennyi cukrot kér bele?
- Ö… ö… négyet.
Visszasétálok és elé teszem, amit meg is köszön. Az állapotomat szerencsére nem veszi észre, mert az öltönykabát jótékony takarást nyújt.
Az asztalomhoz ülve elõveszem a kellõ papírokat és belekezdek.
- Nos Mr. Charlton, ha ön is úgy látja akkor vágjunk bele. – fordulok féle és a testem heves reakciójáról próbálok nem tudomást venni.
- Ö… nem tegezõdhetnénk, kérem.
A félénk kérdésre majdnem elmosolyodom. De csak majdnem.
- Rendben, ahogy akarod. Nos, Halea, miért van szükséged testõrre?
- Hát… nos… én éppen egy nagyon ígéretes ásatáson dolgozom, és egy hete furcsa üzeneteket kapok. Én nem tudom ki küldte, elõször azt hittem valaki meg akar tréfálni, de mikor már a harmadikat kaptam kezdtem megijedni…
Abbahagyja és a kezeit tördelve lesüti a szemeit.
- Milyen formában kaptál üzeneteket? – kérdezem már – már kedvesnek mondható hangon, mert azt szeretném, ha megnyugodna.
- Elõször egy sms volt, aztán egy levelet találtam a szélvédõmön, mikor hazafelé mentem a könyvtárból, tegnap pedig mikor hazafelé sétáltam…  – elakad a hangja és csuklik egyet, mint akit a sírás kerülget - … úgy éreztem, hogy valaki követ. Aztán amikor beléptem az ajtón ott volt egy levél, biztos becsúsztatták az ajtó alatt.
Elgondolkodva figyelem néhány percig, ahogy remegõ kezekkel az ajkaihoz emeli a kávét és belekortyol.
- Figyelj rám – szólok hozzá gyengéden – Minden rendben lesz. Elvállalom az ügyedet és megígérem, hogy semmi bajod nem lesz. De ehhez meg kell bíznod bennem. Menni fog?
A szemembe néz és figyel egy darabig, majd darabos mozdulatokkal bólogat. – Rendben.
- Bízd rám magad és vigyázni fogok rád, bár… azt nem garantálom, hogy attól a cukorbombától nem kattansz be. – rámutatok a kávés csészéjére, majd felhúzott szemöldökkel rápillantok.
Édes hangon kuncogni kezd, kecses újait a csészéjére fonja, majd belekortyol. Az ajkait harapdálva néz rám, ami egyszerûen õrjítõ.
- Köszönöm.
Nem tudom, mire érte, de engem még mindig lefoglalnak azok a kívánatos barackszínû ajkak.
Vajon milyen ízû lenne a csókja? – a gondolat megállíthatatlanul kúszik be a tudatomba, de elhessegetem, mert csak magamat kínzom vele.
- Itt a szerzõdés, a munkám idõtartamát megváltoztathatjuk bármikor, amennyiben a helyzet kívánja. Holnap délelõtt odaküldöm az egyik kollégámat, aki be fog szerelni néhány biztonsági rendszer. Amennyiben lehetséges már holnap beköltözöm hozzád.
- Te… tessék? Miért? – bizonytalanul, és ismét az ajkait harapdálva néz rám.
- Ez elkerülhetetlen. A nap huszonnégy órájában tudnom kell hol vagy és mit csinálsz. Szükségen lenne egy idõbeosztásra, vagy egy programlistára, mert mindig mielõtt el akarsz menni meg kell tennem a szükséges óvintézkedéseket. – egy kicsit elsápadt és lehajtja a fejét, de azért tartja magát. Biztos sok ez neki egyszerre.
Határozott léptekkel megyek oda elé és az asztal szélére ülök. Láthatóan nagyon elgondolkodott, mert észre sem vette, hogy felálltam. Egyik kezemmel finoman megfogom az állát, mire megrántja magát és meglepett arccal néz rám, de nem húzódik el. – Hé, ne félj nem lesz bajod – a hangom kissé elmélyült a vágytól, de mégis megnyugtatóan cseng.
A szemembe néz és hirtelen elpirul, amitõl csak még gyönyörûbb lesz. Ismét beharapja az alsó ajkát, mint ha direkt kínozni akarna. Hüvelyk újammal kissé meghúzom az állát, így a meggyötört testrész kiszabadul a fogai közül, kis rést hagyva ezzel csillogó ajkai között.
Vágytól elsötétült szemekkel nézek rá, a kényszer, hogy megcsókoljam szinte kibírhatatlan, de mégsem teszem meg. Nem nézek a szemeibe, mert attól tartok, hogy akkor nem bírnám visszafogni magam és valami nagyon elhamarkodott és helytelen dolgot tennék.
Hallom, hogy összeszedi a holmiját, magára veszi a kabátját.
- Majd holnap délután felkereslek és elintézzük a továbbiakat – a hangom olyan, mintha egy rozsdás reszelõn keresztül szólna – Viszlát Halea.
- Viszlát… Travis.