Reggel kipihenten ébredek, végre kialudtam magam és egy kis reggeli készülõdés után a fürdõben, már frissen haladok a konyha felé. Halea szobájának ajtaja nyitva, nyilván hogy a házi cica ki tudjon jönni, de így látom is hogy õ még javában alszik.

Remélem hamar elaludt tegnap és nem azon rágta magát, amit mondtam, de végül is van ideje. Ma szombat és õ azt mondta, hogy hétfõtõl lép érvénybe az a program, amit felírtam és már elkészítettem a menetrendet is.

A konyhában benézek a hûtõbe, majd úgy döntök, hogy egy bajjal már neki is készítek reggelit. Elõveszem a hozzávalókat, majd a telefonomat, mert még fel akartam hívni Cameront, hogy hozassa vissza Halea telefonját. Ez tegnap teljesen kiment a fejembõl.

- Oké, úgy fél óra és ott vagyok.

- A DNS elemzõktõl van már valami? – ez most fontos lenne.

- Még nincs, de ismered a laborpatkányokat, náluk semmi sem olyan egyszerû. – a plafonra nézek a megszólítástól, mert Cameron ki nem állhatja a laborosokat. Volt egy rossz tapasztalata az egy asszisztensükkel.

- Várom a telefont. – ezzel leteszem és visszafordulok a reggeli készítéshez.

Annyira belemélyedek, hogy már csak arra eszmélek, mikor két kar kulcsolódik körém és egy puha meleg test simul a hátamhoz. Halea…
- Jó reggelt. – suttogja, és hallom a hangján hogy mosolyog.

Nocsak, mitõl lett ilyen jó kedve hirtelen?
- Jó reggelt Haela. – viszonzom a közöntést, miközben lekapcsolom a tûzhelyet. Már ki akarnám pakolni a tányérokra, de megállít.
- Hagyd egy kicsit a reggelit légy szíves. Beszélnünk kell a tegnapival kapcsolatban. – a hangja halk és bizonytalan és ez engem is nyugtalanná tesz.

Végül is nem tudom hogyan határozott, de arra számítok, hogy nemet mond. Amennyire beleláttam ez alatt a két nap alatt, és az édes, ragaszkodó természetébõl ítélve, nem lesz elég neki az, hogy csupán a szeretõm legyen.

A nappaliban ülünk le, de nem szólok semmit, csak várom, hogy elkezdje.

- Nagyon sokat gondolkodtam. Lehetséges, hogy nem fog tetszeni, amit hallasz, és elõre sajnálom. – a hangja határozott és nyilván az lesz, amire számítottam.

 – Mint tudod, kívánlak és ez ellen sem tenni nem tudok, de nem is akarok. – elpirul a saját szavaitól, engem pedig igazán meglep - Tudom, nem vagy képes a szerelemre ezt megértem én mégis harcolni fogok a szívedért, mert szeretlek. – megszólalnék, de megakadályozza – Hallgass végig. A szeretõd akarok lenni, ha sebzõdöm érzelmileg az én gondom lesz.

Idõm sincs végiggondolni mindazt, amit most mondott, mert hozzám bújik, mint valami csábító szirén.

 – Akarlak. – suttogja, miközben az ajkait harapdálja.

Létezik egyáltalán olyan ember, aki ellent tud állni ekkora csábításnak?

Én nem tudok és nem is akarok, de egy kicsit elgondolkodtat az, amit mondott. Lehet valaki szerelmes három nap ismeretség után?

Hallottam már olyat, hogy elsõ látásra szerelem, de szerintem az badarság. Nem is töröm tovább ezen a fejem, mert már érezni akarom õt. A bõrét, az érintését, a csókját… mindenét.

Felemelem a fejét és lágyan az ajkaira tapadok, de õ eközben kiscica módjára bújik hozzám és átkarolva a nyakam arra ösztönöz, hogy még inkább magamhoz szorítsam.
- Ígérem emlékezetes lesz az elsõ alkalom. – suttogom az ajkaira miután elválok tõle, a szavaimra pedig még jobban elpirul és megharapdálja az alsó ajkát.
Bátorságot gyûjtve, tõle szokatlan merészséggel csókol, a fejbõröm bizsereg, ahogy beletúr a hajamba, de ekkor megrezzen a telefonom, ami eszembe juttatja, hogy nemsokára itt lesz Cameron a telefonjával.

Elszakadok tõle és erõt véve magamon felülök, bár elég nehéz visszafognom a vágyam úgy, hogy kipirult arccal és szinte meztelenül piheg mellettem. A testét csak egy alsó takarja, ami láttatni engedi, hogy mennyire vágyik rám, de erre most akkor sem lest idõnk.

- Halea, tizenöt perc múlva itt az egyik munkatársam…

- Akkor… most… szóval, mi… - motyogja zavartan, de végül annyira elvörösödik, hogy már megkegyelmezek rajta.

- Most nem fog beleférni, de készülj fel rá, hogy este nem foglak hagyni aludni. – elvigyorodom, mire õ még mélyebb színt ölt, de azért bólint egyet.

- Megyek és felöltözöm.

- Oké. Siess vissza, ha nem akarod, hogy kihûljön a reggeli. – szólok még utána, mikor már a lépcsõn halad fölfelé.

Hihetetlen ez a fiú. Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire szemérmes ebben a korban. És ami még inkább megdöbbentõ, hogy hogyan lehet még szûz, mikor ilyen gyönyörû?

Nem sokkal késõbb meg is jelenik már felöltözve, bár még mindig kicsit piros az arca, de már nincs zavarban. Jobb is, mert ha tényleg a szeretõm akar lenni, elég sokat lesz ruha nélkül. Már magában az is élvezet, ha láthatom azt a gyönyörû hófehér bõrét.

Cameron embere végül meg is érkezik, egy kis dobozkában átadja a telefont, majd néhány szó után távozik.

- Tessék, már végeztek is vele. – nyújtom át neki a dobozt.

- És találtak valamit? – kérdezi aggodalmasan.

- A telefonon nem, de a levélen az egyik betû ragasztója alatt találtak egy hajszálat. A laborosok most vizsgálják, hogy van-e rajta DNS. – ezt egyébként is el akartam neki mondani, hisz joga van tudni. Remélem lesz valami nyom, amin elindulva a rendõrség megtalálhatja a tettest.

Mindketten megreggelizünk, majd míg én elpakolok, Halea a tévében keres valami dokumentumfilmet, de nem úgy néz ki, mint aki arra figyelne. Pár perc múlva ki is kapcsolja és nekiáll takarítani, ami elég érdekes, mert minden tisztának tûnik. Lehet hogy ideges?

A nappali asztalára kipakolom a laptopomat és azt a néhány iratot, amit áthoztak aláírásra. Szerencsére Robert a távollétem alatt is tökéletesen elvezeti a céget, ezért is õ a helyettesem.

Már délután felé jár az idõ mikor csengetnek és Halea azonnal felpattan, és az ajtó felsiet, de még idõben megállítom.

- Ha csengetnek, te soha ne nyiss ajtót. Sosem tudhatod ki az. – sok bûncselekmény adódik abból, hogy a lakásban tartózkodó, anélkül nyit ajtót, hogy megnézné ki is az. Õ pedig éppen ezért bérelt fel testõrt, mert fenyegetve érezte magát.

Kicsit elsápadva bólint, de félreáll. Az ajtóban egy csomagkézbesítõ áll, aki egy igen csak súlyos dobozt nyújt át, de kell Halea aláírása is az átvételi elismervényhez.

A dobozt a konyhába viszem, majd leteszem az asztalra és megvárom, míg õ is ideér.

- Vártál valamit?

- Lehet, hogy a kollégák küldték az ásatásról. – izgatottan elkezdi kibontani, majd mikor meglátja mi van benne, elvigyorodik. – Igen ez az.

Kiemeli a nagyon réginek tûnõ kõtáblát, az ujjait végigvezeti a különös jeleken, amiket a táblába véstek.

- Ez micsoda? – kérdezem, hisz jóformán semmit nem értek a régészethez.

- Abban a maja templomba találták, ahol úgy hisszük el van rejtve a sírhely. Lehet, hogy ebbõl meg ehetne tudni, hogy pontosan hol, de ehhez le kell fordítanom. – a hangja izgatott, úgy tûnik valóban szereti ezt csinálni.

- Nem baj ha… én most…

- Nem, nem. Menj csak. – elmosolyodom a csillogó szemein, úgy reagál egy darab kõre, mintha megnyerte volna fõnyereményt. De végül is, ha olyan fontos ez a lelet, akkor valószínûleg így van.

Pár óráig elõ sem kerül, egyszer ránéztem, akkor éppen minden oldalról lefotózta azt a valamit, körülötte pedig papírtenger, még az íróasztala mellett is.

Azt hiszem vacsoraidõben is csak a gyomra csalta elõ, mert még ebéd sem volt. Mire felbukkan, már kész van a könnyû csirkehús-saláta némi savanyú öntettel és krumplival.

- Ne haragudj, hogy megint neked kellett fõznöd, teljesen megfeledkeztem az idõrõl!

Ezen csak elmosolyodom, hisz még azt sem vette észre, mikor benéztem hozzá, annyira el volt foglalva.

- Semmi baj. Mondtam, hogy nem kell kiszolgálnod. – az állánál fogva felemelem a fejét és egy rövid csókot nyomok az ajkaira, már hiányzott az érintése és látom ezzel õ is így van, mert amikor elhajolok õ még egy csókot követelve közelebb húzódik.

- Maradt még energiád, vagy inkább aludni szeretnél? – kérdezem egy buja mosoly kíséretében, amivel úgy tûnik eszébe juttattam azt, amit estére ígértem neki.

Elpirul, és szégyenlõsen pislogva bújik hozzám egészen közel, hogy ne is lássam az arcát.

- Nem szeretnék aludni… - suttogja halkan, mire végigsimítom a kecses hátgerincét, le egészen a fenekéig.

- Akkor ezt megbeszéltük. – egy puszit nyomok a fejére, majd elengedem – Gyere, egyél, biztos éhes vagy már.

A velem szemben lévõ székbe ül és kiszedi magának a vacsorát.

- Mivel te fõztél, én fogok elpakolni. – jelenti ki, majd eszegetni kezd, de nem nagyon fogy a tányérjáról.

- Ha nem ízlik, ne erõltesd. – mondom neki, mikor újra megpiszkálja a salátát.

- Nem, nem! Nagyon finom… csak… i-ideges vagyok…

- A szex miatt? – kérdezek rá a nyilvánvalóra, viszont szeretném az õ szájából hallani, hogy miért.

- A-amiatt is, de… mi lesz ha… ha n-nem leszel… elégedett velem?

Komolyan emiatt ilyen ideges? Ez a fiú egyszerûen ki fog készíteni. – Ilyesmi eszedbe se jusson, már most elégedett vagyok veled, szóval az nem történhet meg.

Elpirul, de nem néz rám, ezért felállok és mellé megyek.

- Menj inkább fel és vegyél egy fürdõt. A meleg víz majd ellazít egy kicsit. – gyengéden megsimogatom a haját, mire végre félénken felpillant rám és elmosolyodik.

- Biztos? – az edényekre pillant a pulton.

- Persze, majd én összepakolok. Nem kell sietned, csak nyugodj meg. – jobban fogja élvezni, ha nem azon görcsöl, hogy nekem jó legyen.

Õ felsiet, én pedig lassan bepakolok mindent a mosogatóba. Még hozzá sem értem igazán, de már most feléledt bennem a vágy, ha csak arra gondolok, hogy nemsokára meztelenül fog feküdni alattam, mégsem sietek, mert elég idõt akarok neki adni, hogy megnyugodjon. És a meleg víz tényleg jót tesz.

Körülbelül fél órával késõbb megyek fel, de akkor már az ajkait rágcsálva ül az ágyán egy fürdõköpenyben, a kezei idegesen babrálják az anyagot. Amint meglát, nyel egyet és le sem veszi rólam a szemét. Tehát még mindig ideges, de remélem nem azért, amiért eddig.

Becsukom magam mögött az ajtót, majd közelebb lépek hozzá. – Biztos vagy benne? Mert még mindig mondhatsz nemet?

- Bi-biztos, én vá-vágyom r-rád. – motyogja zavartan.

- Gyere ide kicsikém! – kérem gyengéden, és egy pillanat múlva feláll és elém lép, de a lábait tanulmányozza.

Felemelem a fejét és lágyan megcsókolom, közben pedig lassan kikötöm a fürdõköpenye kötõjét és lesimítom a vállairól. Közelebb húzódik hozzám, teljesen összesimulunk, így érezhetem, hogy a teste már most reagál az enyémre, pedig még csak egy csók volt.

Finoman végigsimítok a testén, élvezve a bõre selymességét, édes illatát, amit a csókunk közben magamba szívok.

Elfogy a levegõnk, ezért elszakadok tõle, az ajkai fényesek és pirosak, mint egy érett gyümölcs. Ennél csábítóbb nem is lehetne.

A köpeny alá úgy tûnik felvett egy alsót is, nyilván nem akart rögtön meztelen lenni, amint lekerül róla a köntös, de nem bánom. Végül is most elõször kell levetkõznie valaki elõtt.

- Ne félj, vigyázni fogok rád – nyugtatom meg, vágytól ködös szemeibe pillantva, mire kissé elmosolyodik. – Vedd le az ingem – suttogom a fülébe majd végig is nyalok rajta, bezsebelve egy-egy apró sóhajt.

Remegõ kezekkel kezdi el kigombolni az ingemet, és míg õ ezzel van elfoglalva, én feltérképezem a nyakát, csókokkal bejárva minden apró bõrfelületet, megharapdálom a kulcscsontját, mígnem már kéjes sóhajok hagyják el az ajkait. A vérem szinte forr az ereimben, ahogy a kezeit végigvezeti a mellkasomon, lassan simogatva, mintha ismerkedne az új területtel. Az egyik hegen is végigsimít, amit még régen szereztem, de mielõtt kérdezhetne újra megcsókolom, de most sokkal hevesebben.

Táncra hívom az õ nyelvét is, incselkedõen felfedezve a szája minden zugát, közben pedig kicsatolom a nadrágom övét és ügyesen megszabadulok tõle. Így már mindkettõnket csak egy alsó takar.

Magamhoz szorítom, hogy érezhessem a forró bõrét a sajátomon és a fenekébe markolva szorítom sajgó vágyam az övéhez.

- Travis… - nyöszörgi a csók közben. A hangjára felmordulok és óvatosan ledöntöm õt az ágyra, de nem mászom fölé rögtön, mert észrevettem, hogy végigmér.

Végül is, még nem látott ruha nélkül, szóval…

Szinte simogat a tekintete, amitõl a levegõ még forróbbnak tûnik körülöttem, de mikor a szemembe néz színtiszta vágyat látok bennük. El sem tudja képzelni mennyire izgató így, félig lehunyt szemhéjjal, egy ágyon fekve. Mint egy szirén…

- Észvesztõen gyönyörû vagy! – morogom elmélyült hangon, miközben lassan fölé mászva csókolom végig a felsõtestét édes nyögéseket és nyöszörgéseket kicsalva belõle.

Nem lehet betelni vele…

Az apró mellbimbói szinte már könyörögnek a figyelemért, amikor az egyiket megszívom, megfeszül a teste és a hajamba markolva nyög fel.

Szabad kezemmel végigsimítok a bõrén, mindenhol, ahol csak érem, majd az alsója széléhez érve megállok és a ködös szemeibe pillantva várok az engedélyére…

Elvörösödik mikor a kezemre pillant, de aztán bólint egyet, mire lassan lehúzom róla az õt takaró utolsó anyagot is…

- Nem akarok egyedül maradni, inkább segítek a fõzésben…
Egy pici csókkal elhallgattatja a tiltakozásomat, a szemeimbe nézve simítja félre az arcomba hulló tincseket. – Vedd úgy, hogy ez parancs. – mondja mosolyogva – A cicusod is megy veled és garantáltan kettéharapna bárkit, aki bántani próbál.
Nagyon sok ésszerûség van abban, amit mond és lehetséges, hogy tényleg jobban járok, ha pihenek, kicsit majd próbálok némi humort vinni az egészbe.
- Rendben, parancsnok úr! – kuncogok édesen – Most komolyan olyan voltál, mint egy katona.
Elfordulok és felsietek Kiraval az emeletre. Felsóhajtok és megrázom, fejemet majd rá nézek az ágyra. Szinte azonnal ráugrom, a puha matracra mégis marcangol idebent és az a félelem. Nem is veszem, észre olyan hamar elragad az álommanó a valóság szörnyûségei közül.

***

Ásítozva sétálok, le bár nem tudom, hogy hány óra és mi történik, majd megrázom fejemet. Lassan bágyadt fejjel lesétálok és persze Travis mosolygós ábrázatával találom szembe magamat.
- Jó estét álomszuszék! Már azt hittem fel sem akarsz kelni. 
Megdörzsöli a szemeit, majd mellém ül a kanapéra. 
- Nem akartam elaludni, de valahogy úgy sikerült. – mosolyodok el álmosan, majd mikor korogni kezd a hasam, elpirulok. – Elnézést…
- Semmi baj, készítettem ebédet. Palacsinta, a pulton hagytam.
A palacsinta szóra felcsillannak a szemeim, és máris éberebb leszek. Imádom a palacsintát!
- Csokoládéval? 
- Igen, és gyümölcsökkel. – csak még jobban felspannolódom.
A konyhába sietek, majd egy szépen megpakolt tányérral megyek vissza, amin majdhogynem több a csoki és az eper, mint a palacsinta. Ugyanis eper mániás vagyok, amirõl nem tehetek bár a csokiról még nem is beszéltem.
Szinte nagy rohammal tûnik el minden egyes falat ajkaim között. Travis csinál magának egy kávét és látom, nagyon töri valamin a fejét, de én rendíthetetlenül mártogatom a csokiba az epret és eltüntetem ajkaim között. 
– Tudtad, hogy a csokoládés eper afrodiziákum? – kérdezi élveteg mosollyal, mire megállok két falat között és rá nézve legalább olyan piros leszek, mint a villámon lévõ gyümölcs. Most jobban belegondolva… Mi a fene?!
- Te ettél már, mert még van bõven. – motyogom pirosan az utolsó falatot is eltüntetve.
- Nekem épp elég afrodiziákum vagy te maga is.
Közelebb hajolva lenyal egy csoki foltot a szám sarkáról, de pont akkor fordítom felé a fejemet, így az ajkaink összesimulnak. Egy pillanatra megdermedek, majd egy bátortalan kezdeményezéssel ezúttal én csókolom meg õt. Az ajkain érzem a kávé illatát, amibe teljesen beleborzongok. Viszonzásképpen megharapdálni az ajkaimat, édes sóhajomat szinte elnyelve még inkább magához szorít. Már érzem, ahogy ereimben meglódul a vér és felnyöszörögök, amikor megérzem kutakodó nyelvét. Nyögdécselek és érzem, hogy fenekemre fog és addig húz magához, míg lüktetõ vágyunk össze nem ér. Belemordul a csókba, a levegõ hõfoka, mintha jócskán megemelkedett volna, de inkább vérem forróságára írtam eme galád dolgot.
Elhajolok tõle és zihálva, levegõ után kapkodva nézek rá. A szemeim kábák, az ajkai pirosak… érzem, hogy megduzzadtak a csók alatt.
- Travis, én… lehetne, hogy… szóval…
Nem tudom, miként fejezzem azt ki, hogy kívánom õt. Kapkodom tekintetemet és borzasztóan zavarban vagyok.
- Mit szeretnél édes? – kérdezi, közben a nyakam puha bõrét fedezi fel, megmasszírozva a hevesen verdesõ ütõeremet.
- Éhn… lehetne inkább… ah a-az á-ágyban? 
Nem könnyíti meg a dolgomat az fix!Végigsimít arcomon érzem, hogy mindjárt felgyullad az arcom. Idegességemben megint elkezdem rágcsálni az alsó ajkamat.
- Nyugodj meg, nem foglak leteperni… most csak játszottunk egy kicsit. – mondja, és jól esik az, amit mond. Remegek, a vágytól akarom õt, de lehet, hogy butaság lenne ennyire belevetni magamat valamibe… vagy talán még sem? Érzem, hogy érzelmeket kezdek táplálni iránta igaz nagyon korán, de nem tehetek róla.
- Ne-nem is azért mondtam, hogy… most, szóval… én csak arra gondoltam… - zavaromban felnyögök, és az ingébe temetem az arcomat, de õt ez nem zavarja. Biztos nem kell majd neki egy ilyen kis tapasztalatlan senki, mint én vagyok.
- Értem, hogy érted. Ágyban szeretnéd az elsõt. – gyengéden kényszerít, hogy rá nézzek, amit végül meg is teszek. – Ígérem, hogy sosem fogod elfelejteni, mert az lesz a legélvezetesebb éjszaka, amit valaha átéltél. – suttogja érzékien az ajkaimra, amitõl azok résnyire nyílnak.
Óvatosan ledönt magáról a kanapéra és kényelmesen elfészkelõdünk, majd bekapcsolja a tévét. Abban biztos vagyok, hogy egyikõnk sem tud aludni és nagyon az-az érzésem, ha nem figyelek, máshová én teszem meg az elsõ lépést.
Éppen egy népszerû horrorfilmet kezdenek, ami az egyik kedvencem! Igaz a nagyon szende jellememhez eme imádat nem passzol, de hát nem tehetek róla.
- Jó lesz ez, vagy keresünk mást?
Hátrapillantok rá és már egyenletesen lélegzem, plusz remélem, hogy már nem vörös a fejem.
- Olyannak, aki kriptákban bolyong gyerekkora óta és múmiákat ás ki, nem fog gondok okozni. – mondom egy vidám mosollyal, és ez õt nevetésre készteti. Nagyon jól áll neki amikor nevet! 

Két film után, hajnal fél kettõkor végül kijelentem, hogy megyek aludni, hisz holnap nem szeretnék délbe kelni. Persze nem akarok én bajt keverni neki, de ha átalszom a fél napot az tuti nem lesz jó.
- Várj még egy kicsit, szeretnék mondani valamit. – kérdõn nézek rá, ezért folyatja szinte azonnal – Emlékszel mirõl beszélgettünk, miután hazaértünk a városból?
Elõbb elgondolkodok, majd amikor eszembe jut, elpirulok és bólintok némán.
- Mondtad, hogy nem volt még senkivel sem kapcsolatod és örülök annak, hogy velem szeretnél. Nem tudom, hogy vonzódtam-e már annyira bárkihez is, mint hozzád. – mondja ki õszintén. A szavaimra elmosolyodok, de õ folytatom. – Egyvalamit azonban szeretnék tisztázni, mert… nem akarlak félrevezetni. 
- Mivel vezethetnél félre? – kérdezem kicsit elkomolyodva, homlokráncolva.
Felsóhajt, és úgy dönt, belevág a közepébe. – Az én kapcsolataim nem igazán romantikus jellegûek. Mondjuk úgy, én nem vagyok képes olyan kapcsolatra. Nem azt mondom, hogy csak szex lenne, mert ez nem így van, de… ha szerelmet akarsz, azt én nem fogom tudni megadni neked.
Amint hallom ezeket a szavakat úgy érzem magamat, mint akit gyomorszájba vágtak.  Nagyokat nyelek nem látványosan és emészteni kezdek.
Érzem, hogy rám néz, de nem tud semmit leolvasni az arcomról, mert elrejtem érzelmeimet. – Ha még így is szeretnéd, akkor örömmel leszek a szeretõd vagy párod, ahogy nevezed, csak szerettem volna elõre szólni. – hangja szinte távolról hatol tudatomig. – Gondold át nyugodta, és majd szólj. Jó éjt!
- J-jó éjt…
A hangom alig hallható és gondolataimba mélyedek. Szinte már rezignált állapotban sétálok be a szobámba és azon rágódok amit Travis mondott. Szinte már-már a sírás kerülget, hisz amikor ezeket a szavakat mondta mintha a szívemet jéghideg kéz markolta volna. Kira már szinte kétségbeesetten néz rám és próbál vigasztalni ami, jólesik. Azt hiszem Travis az óva intéssel már nagyon elkésett, mert szeretem õt. Képes volt pár nap alatt elrabolni a szívemet a kedvességével. Felszipogok és lassan az ágyhoz botorkálok, majd leülök rá.
Nézek, ki a fejembõl miközben simogatom Kira fejét. Akarom, õt vágyom az érintésére és mindenre, ami vele kapcsolatos. Hajamba túrok majd arcomat kezeimbe temetem és felvértezem magamat. Ki fogom harcolni a szerelmét! Mindent megteszek, hogy érezzen valamit irántam a gyengédség és kedvesség mindennél többet ér. Megpróbálok oda adó szeretõvé válni. Elpirulok teljesen és felsóhajtok. Akarom õt és nem fogom egy könnyen feladni a harcot.
Eldõlök az ágyon és Kira mellém telepszik nyugodtan. Igen… Travis az enyém lesz… Ezzel a gondolattal ragadott át az álomvilág egy másik földrészre. Édes álomképek jelentek meg agyamban és mindegyiknek Travis volt a fõszereplõje.

***

Reggel igazán finom illatokra ébredek és van egy olyan sejtésem, hogy Travis csinált reggelit. Látom, hogy Kira még alszik, én pedig lassan kipattanok az ágyból és lesietek. Háttal áll nekem, de ez egem nem nagyon zavar. A háta mögé lépek és hozzá simulva megölelem. Olyan jó az illata! Egyre jobban megacélozom magamat és tudom, hogy õ az enyém lesz, ha törik, ha szakad.
- Jó reggelt. – suttogom kedvesen és elmosolyodom kedvesen. Remélem nem fog eltolni magától, mert abba belepusztulok.
- Jó reggelt Haela. – hallom hangján, hogy meglepõdött és mi lesz, akkor mikor meghallja, miként határoztam?
- Hagyd egy kicsit a reggel légy szíves. Beszélnünk kell a tegnapival kapcsolatban. – mondom halkan. Újra görcsbe rándul a gyomrom és próbálom nem harapdálni alsó ajkamat.
Látom és érzem is rajta, hogy nyugtalanná válik. Mikor elpakolt én átsétálok a másik szobába és leülök a kanapéra miközben figyelem kezeimet. Megvárom, ameddig leül mellém és rá nézek mélyen a szemeibe.
- Nagyon sokat gondolkodtam. Lehetséges, hogy nem fog tetszeni, amit hallasz, és elõre sajnálom. – mondom határozott hangon, amit talán most elõször hallhat tõlem. – Mint tudod, kívánlak és ez ellen sem tenni nem tudok, de nem is akarok. – pirulok el és beharapom alsó ajkamat.  Tudom, nem vagy képes a szerelemre ezt megértem én mégis harcolok, fogok a szívedért, mert szeretlek. – látom, hogy ellenkezne, de vörösödöm és ajkaira teszem ujjaimat. – Hallgass végig. – nézek rá. – A szeretõd akarok lenni, ha sebzõdöm érzelmileg az én gondom lesz. – nézek rá és hozzá bújok és megölelem. – Akarlak. – suttogom és harapdálom ajakimat.
Sokáig csendben ülünk, és nem tudom, mi játszódhat le benne, de végül felemeli fejemet és ajkait ajkaimra tapasztja. Átkarolom nyakát és még jobban hozzá törleszkedem. Beszívom bódító illatát és felszusszanok. Amikor elválnak, ajkaink pihegek odakint eközben elkezdett esni a hó.
- Ígérem emlékezetes lesz az elsõ alkalom. – suttogja ajkaimra, amibõl tudom, hogy igazat mond. Alig várom, hogy érintsen!
Elpirulok, és nagyot nyelek harapdálom alsó ajkamat figyelem õt. Elõre hajolva csókolom, meg puha ajkait miközben bódító illata újra betölti a tudatomat. Érzem ágyékom sajgását és nekem most csak Travis számít. Remegve, kéjesen és várakozással telin várom, mit tesz velem az én hercegem. Hajába túrok, hogy még közelebb érezzem magamhoz õt. Csak õt akarom és senki mást és remélem, hogy õ is ezt akarja sõt… reménykedem benne, hogy belém szeret, és örökre velem marad.

Elgondolkodva néz maga elé, nyilván számba veszi a lehetséges rosszakarókat és én türelmesen várom, hogy mire jut. Nem egyszerû az ilyen helyzet, hisz akár olyan személy is lehet az illetõ, akit egész életünkben ismertünk. Volt már rá példa, de lehet egy olyan fazon is, akit még soha nem is látott.
- Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy édesapám egyik régi riválisa a ludas. Nem voltak egyidõsek a férfi sokkal fiatalabb volt tõle mondhatni olyan 20 évvel. – mondja rám nézve - Ren Grothurtnak hívták bár már mióta édesapám meghalt nem láttam a férfit. – rázom meg a fejemet.
Megjegyzem a nevet, hogy késõbb utána tudjak nézni. - Esetleg akkor tett valamit apáddal?
Valahonnan biztos kiderült, hogy nem szívlelik egymást és mondjuk ez a rosszabbik eset.
- Nem! Csak lebeszélte egy ásatásról, amin én is vagyok, hogy valami érdekeset talált, vagy miért tette fogalmam sincs. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt az egész nem?
Félénken néznek rám azok a nagy barna szemek, mire magamhoz húzom és átölelem. Ilyet is régen csináltam már és nem is szokásom, de õ valahogy kihozza belõlem.
- Nem tudhatni így holnap utána járunk az ügynek. Felhívok pár embert, aki talán tud segíteni. – lassan simogatni kezdem a hátát és hamarosan érzem, hogy ellazul kissé, ami jó.
- Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod. Én mindenestre nagyon félek, ki tudja, hogy nem-e akar ide bejutni.
- Ide nehezen tudna. Bebiztosítottuk az egész házat és én is itt vagyok, valamint páran vannak kint is. – efelõl semmi kétsége ne legyen. Nem lenne jó, hogyha még a saját házában sem lehetne nyugodtan.
- Ugye nem bánod, ha most nem fõzök? Valahogy nincs kedvem hozzá és félek, hamarabb vágnám el az ujjamat, mint a zöldséget. – suttogja az ingembe remegõ hangon.
Szeretném valahogy megnyugtatni, de nem vagyok annyira jó az ilyesmiben. Rá nézek, hogy mondjak valamit, de belém reked a levegõ. Ezt nem hiszem el… ha hozzám ér, az önuralmam penge élen táncol, és még rá is dob egy lapáttal, azzal, hogy az ajkait harapdálja.
Most ez vagy ennyire ösztönös reakció nála, vagy tényleg azt akarja, hogy itt helyben megdugjam.
Rám emeli a tekintetét és hirtelen elvörösödik, nyilván kiülhettek az arcomra a gondolataim, de egy cseppet sem zavar. Tudja csak hogy mennyire vágyom rá, hogy majd megveszek a testéért és az õrületbe kerget az ártatlan reakcióival.
- Direkt csinálod, igazam van? – kérdezem alig halhatóan, ha hangosan mondanám biztos rekedt lenne a hangom a vágytól. Végre abbahagyja a kínzásom és piros arcocskáit elfordítva megszólal.
- Ne…nem… - motyogja és mondana még valamit, de csak elkínzott nyöszörgés kúszik ki az ajkai közel, de a teste remegésébõl megértem, hogy mit akart.
Õ is vágyik rám… és ez a tudat észvesztõ. Meg kell szorítanom egy percre a konyhapultot, hogy egy helyben maradjak. Nem tudom, hogy ugyanazt akarja-e amit én, de remélem. Már nem sokáig tudom távol tartani magam tõle, az a vonzás ami felé húz, olyan elemi erejû, mintha már létszükséglet lenne hozz érnem.
Hozzá bújva cirógatja a mellkasom, kecses ujjai apró mozdulatokkal rajzolnak összevissza vonalakat. Jól esik, hogy megérint, de még jobban esne ha nem lenne a bõrünk között ez a fránya ing és akkor valóban érezhetném. Viszonozva a simogatást megteszem azt, amit már azóta szerettem volna, hogy az irodámban levette a kabátját: a kezeimmel lassan bejárom az egész testét, végig a gerince mentén élvezve, hogy az érintésemre enyhén meghajlik, majd le a fenekének feszes félgömbjeire, amikbe kicsit bele is markolok.
Egy apró, nyüszítõ hangot hallatva vörösödik el még jobban, de nem tiltakozik… sõt. Még inkább hozzám bújik. Pihegve veszi a levegõt, a légzése gyorsabb és kapkodóbb a normálisnál. Elképesztõen érzékeny teste van, ha pusztán attól felizgul, hogy végigsimítom. Mi lenne akkor ha valóban kényeztetném, ahogyan szeretném?
- Felizgatsz és ez ellen nem tudok tenni. – suttogja hirtelen, de nem mer rám nézni – Egyre erõsebb az érzés, hiába tudom, hogy csak pár napja ismerlek.
Nem tagadom, meglep ezzel az õszinteséggel, de tetszik. Bevallja, hogy vágyik rám, tudva, hogy ezzel csak felizzítja a már eddig is lángoló parazsat.
- Ezt örömmel hallom, ami azt illeti mikor elõször megláttalak rögtön megmozgattál valamit bennem. – mondom ki én is õszintén, ha már õ ilyen nyíltan színt vallott.
- Az sem baj, hogy ilyen… tapasztalatlan vagyok?
Úgy kérdezi, mintha szégyenletes dolog lenne és nem értem, hogy miért.
- Miért lenne baj? – adok hangot az értetlenségemnek.
- Talán azért mert egy tapasztalatlan szûzike vagyok, aki azt sem tudja mi fán terem egy kapcsolat. – a szavait egy lemondó sóhaj követi és elfordul. Nem hagyom hogy emiatt eméssze magát, ezért az álla alá nyúlva felbiccentem a fejét hogy rám nézzen.
- Nincs ezzel semmi baj. – megnyugtatás képpen rámosolygok, de nekem közben egy más dolgon is megakadt az agyam. „Kapcsolat”.
- Szerinted… jó dolog fog ebbõl kisülni?
Bólintok válaszul, végül is a vonzalomból miért sülhetni ki rossz dolog? A szenvedély csak még jobban felpezsdíti a szürke hétköznapokat és energiával tölt fel.
- Szerintem igen csak engednünk kell, hogy haladjon is elõre ez a dolog. – nem szeretném, ha egy hónapon át – ha tart addig ez az ügy – folyamatosan kerülgetnénk egymást. Ha õ is akarja, akkor lehetünk többek egymásnak, mint munka.
- Re… rendben van…
Motyogja hozzám bújva, a beleegyezését és engedélyét hallva a vérem felpezsdül az ereimben. Kedvem lenne most azonnal elveszni a testében, mégsem teszem, hiszen nem akarom bántani. Ha egyszer már megbízik bennem annyira, hogy nekem adja a testét, az biztos, hogy feledhetetlenné teszem neki az elsõ alkalmat. De nem most és egyébként is, elõtte még valamit majd tisztáznunk kellene… ha mér megnyugszik beszélek vele.
- Tudod mit? Menj pihenj le egy kicsit, majd én készítek ebédet. – én is tudok fõzni és neki most pihenésre van szüksége, túl zaklatott a történtek miatt.
- Nem akarok egyedül maradni, inkább segítek a fõzésben…
Egy pici csókkal elhallgattatom a tiltakozását, a szemeibe nézve simítom félre az arcába hulló tincseket. – Vedd úgy, hogy ez parancs. – mondom mosolyogva – A cicusod is megy veled és garantáltan kettéharapna bárkit, aki bántani próbál.
Végül is lehet benne valami… ragadozó állat és a kölyökkorától Haleaval van. A kutya is megvédi a gazdáját.
- Rendben, parancsnok úr! – kuncog édesen – Most komolyan olyan voltál, mint egy katona.
Elfordul és a macskával együtt felsiet, nekem viszont már lefagyott a mosoly az arcomról a katona említésére. Õ nem tehet róla, hisz nem is tuja, hogy mennyire pontosan beletalált, azonban egy cseppet sem szívesen emlékszem vissza az életemnek arra az idõszakára. A szerencsétlenségek sorozata és minden egyéb tragédia… épp elég hogy ne akarjak beszélni róla. Senkinek.
Ezért is akarok vele megbeszélni néhány dolgot, azt illetõen, hogy milyen lehet a késõbbi viszonyunk. Ha egy romantikus érzelmû kapcsolatra vágyik, akkor én azt nem tudom megadni neki, soha nem is tudtam senkivel olyan jellegû kötõdést kialakítani és nem is szeretnék. Mindig rossz vége lesz annak, ha túlzottan ragaszkodom valakihez.
Halea vonz magához, mint a mágnes, mindennel, amit tesz, minden gesztusával a csábító testéig és a bódító illatáig. Vele akarok lenni, de… vannak bizonyos korlátok. Ha még így is akarni foglya, akkor rendben.
Egy hangos sóhajjal a konyhába megyek és megnézem, hogy mit vásárolt majd úgy döntök, hogy a palacsinta tökéletes lesz. Szeretheti a csokit, abból a mennyiségbõl ítélve, amennyit találok.
Elvigyorodom a perverz gondolattól, ami eszembe jut, de elhessegetem és feltördelem a csokit egy edénybe az öntethez. Én is szeretem az édeset, ezt a fogást pedig nem is tart sokáig elkészíteni.
Összeállítom a tészta alapot, majd a tejszínt is hozzákeverem a csokihoz, majd banán, kivi és eperdarabokat szeletelek egy üvegtálba. Mire végzek, egy kisebb halom ennivaló áll a konyhapulton, mellette a hozzávalókkal, így már csak a pakolás marad hátra. Miután elindítom a mosogatógépet felmegyek az emeletre, Halea szobája ajtaja nyitva, õ pedig békésen szuszog az ágyon. Kira hûségesen az ágy mellett fekszik, de rögtön felnéz mikor belépek. Tényleg mint egy házõrzõ.
Nem keltem fel, szüksége van a pihenésre az ebédet pedig fel lehet melegíteni. A vendégszobába megyek és a laptopomat összeszedve lesétálok a nappaliba. Addig is intézem a munkámat. Legelõször felhívom Cameront, hogy mit tudott meg a mobiltelefonról.
- A telefont nem lehetett bemérni, mert valószínûleg már nem létezik. Ellenõriztem a számot és a kódok stimmelnek az eldobható mobilokéval. Valószínûleg az üzenet elküldése után azonnal megsemmisítette. – sorolja az adatokat.
- A fenébe! És a levelek?
- Ezen a téren szolgálhatok jó hírrel is. Beküldte a laborba, ujjlenyomat nem volt rajta, de az egyik betû alatt a ragasztóban egy hajszálat találtak. Még meglátjuk hogy lesz-e rajta DNS.
- Ha megtudsz valamit azonnal szólj! – mondom szigorúan, de tudom hogy úgy is így tenne.
- Rendben. Van még valami Fõnök?
- Egyenlõre nincs, de hétfõtõl mindig álljon készen a kocsi és a sofõr, ha szükségünk lesz rá. – azt mondta akkor akar majd bemenni az üzletébe és ha a jövõ héttõl már érvénybe lép az a menetrend amit adott, akkor jobb lesz egy sofõrös kocsi.
- Oké, Byron épp szabad, úgyhogy szólok Robertnek, hogy ne ossza be máshová.
- Jó, akkor majd hívj, ha lesz valami!
Letesszük és még ellenõrzöm a ház körüli kamerákat, de mind rendesen mûködik. Addig nem fog idejönni az emberünk, ameddig itthon vagyunk. Halea elmondása szerint eddig is mindig akkor kerültek ide a levelek, amikor nem volt itthon.
Elõveszem a jegyzettömbre felért idõpontokat és napirendeket, majd hozzálátok, hogy egy teljesen kiszámíthatatlan programot állítsak össze…

***

Már azt hiszem, hogy átaludja az egész éjszakát, de végül este fél nyolckor elõmászik a szobájából. Elmosolyodom az álmos, bágyadt tekintetét látva, igazán édes a kicsit összekuszálódott tincseivel.
- Jó estét álomszuszék! Már azt hittem fel sem akarsz kelni.
Megdörzsöli a szemeit, majd mellém ül a kanapéra.
- Nem akartam elaludni, de valahogy úgy sikerült. – mosolyodik el álmosan, majd mikor korogni kezd a hasa, elpirul. – Elnézést…
- Semmi baj, készítettem ebédet. Palacsinta, a pulton hagytam.
A palacsinta szóra felcsillannak a szemei, és máris éberebb. Mi a szösz…
- Csokoládéval?
- Igen, és gyümölcsökkel. – úgy tûnik nem tévedtem a csokival.
A konyhába siet, majd egy szépen megpakolt tányérral jön vissza, amin majdhogynem több a csoki és az eper, mint a palacsinta. Kiválogatta az epreket?
Élvezet nézni, ahogy eszik, bár nem tudom hová fér bele annyi, mikor ilyen szexi vékony alakja van, de õ tudja. Míg õ falatozik, én készítek magamnak egy kávét és azon gondolkodom, hogy mit kellene csinálnunk, mert nem fog egyhamar elálmosodni, ha végigaludta a délutánt.
Elgondolkodva nézem, ahogy az epreket egyesével a csokiba mártogatja, majd az ajkai közé csúsztatja.
– Tudtad, hogy a csokoládés eper afrodiziákum? – kérdezem élveteg mosollyal, mire megáll két falat között és rám nézve legalább olyan piros lesz, mint a villáján lévõ gyümölcs. Hm… nyilván tudta, csak nem gondolt bele.
- Te ettél már, mert még van bõven. – motyogja pirosan az utolsó falatot is eltüntetve.
- Nekem épp elég afrodiziákum vagy te maga is.
Közelebb hajolva lenyalok egy csoki foltot a szája sarkáról, de pont akkor fordítja felém a fejét, így az ajkaink összesimulnak. Egy pillanatra megdermed, majd egy bátortalan kezdeményezéssel ezúttal õ csókol meg engem. Az ajkai édesek az imént elfogyasztott finomságtól, de anélkül is legalább olyan finom az íze. Viszonzásképpen megharapdálom az ajkait, édes sóhaját elnyelve még inkább magamhoz szorítom. Pusztán ennyitõl feléled a vágyam, a testemen végigfut egy apró borzongás, ahogy megérzem a karjait a nyakam köré fonódni, miközben a nyelvem lágyan hatol az ajkai közé megkeresve az õ nyelvét és érzékien megsimogatva azt. A nyögését hallva úgy érzem, hogy mindjárt elvesztem a fejem, a kezem a fenekére csúsztatom, és az ölembe húzom a testét, míg a lüktetõ merevedésem az övének nem feszül. Belemordulok a csókba, a levegõ hõfoka, mintha jócskán megemelkedett volna, de csak a testemet égetõ forróság az, amitõl majd meggyulladok.
Halea elhajol tõlem és zihálva, levegõ után kapkodva néz rám. A szeme kábák, az ajkai pirosak… gyönyörû így. Mint egy csábításra teremtett lény…
- Travis, én… lehetne, hogy… szóval…
Nem tudom, mit szeretne mondani, de borzasztó zavarban van és kapkodja a tekintetét.
- Mit szeretnél édes? – kérdezem, közben a nyaka puha bõrét fedezve fel, megmasszírozva a hevesen verdesõ ütõerét.
- Éhn… lehetne inkább… ah a-az á-ágyban?
Felfogom végre, mit akar kinyögni – bár nem könnyítettem meg a dolgát – mire rá emelem a szemeimet, az arca már-már bíborvörösben játszik és forró a kezem alatt, ahogy végigsimítok rajta. Ha pedig ez nem lenne elég csábítás, még az ajkait is rágcsálja… ideges…
- Nyugodj meg, nem foglak leteperni… most csak játszottunk egy kicsit. – tudom, hogy még szûz, nem vagyok azért olyan érzéketlen, hogy rámásszak a nappaliban. És egyébként is… nem vagyok benne biztos, hogy szeretné-e most, végül is alig három napja ismer, bár az tény hogy õ ugyanúgy vágyik rám, mint én õrá. Ezt tisztán érzem a hozzám préselõdõ ágyékából.
- Ne-nem is azért mondtam, hogy… most, szóval… én csak arra gondoltam… - zavarában felnyög, és az ingembe temeti az arcát, de engem nem zavar. Borzasztóan édes, mikor zavarba jön, ráadásul annak ellenére, amit õ gondol a tapasztalatlanságról, nagyon is izgató tudni, hogy még senkié sem volt.
- Értem, hogy érted. Ágyban szeretnéd az elsõt. – gyengéden kényszerítem, hogy rám nézzen, amit végül meg is tesz. – Ígérem, hogy sosem fogod elfelejteni, mert az lesz a legélvezetesebb éjszaka, amit valaha átéltél. – suttogom érzékien az ajkaira, amitõl azok résnyire nyílnak.
Óvatosan ledöntöm magamról a kanapéra és kényelmesen elfészkelõdünk, majd bekapcsolom a tévét. Ha már egyikünk sem tud aludni, és nem akarunk tíz perc múlva meztelenül az ágyban kikötni, kell a figyelemelterelés.
Éppen egy népszerû horrorfilmet kezdenek, amit én ugyan szeretek, de nem tudom Halea hogy van ezekkel. Van, aki nem szívesen néz ilyen filmeket és fõleg nem estére.
- Jó lesz ez, vagy keresünk mást?
Hátrapillant fektében, most már nem olyan piros az arca és viszonylag egyenletesen lélegzik.
- Olyannak, aki kriptákban bolyong gyerekkora óta és múmiákat ás ki, nem fog gondok okozni. – mondja egy vidám mosollyal, és ez engem is nevetésre késztet.
Van ebben a múmiás dologban valami…

Két film után, hajnal fél kettõkor végül kijelenti, hogy megy aludni, hisz holnap nem szeretne délbe kelni. De elõbb még szeretnék valamit megbeszélni vele, mert már a film vége felé ezen gondolkodtam.
- Várj még egy kicsit, szeretnék mondani valamit. – kérdõn néz rám, ezért folyatom – Emlékszel mirõl beszélgettünk, miután hazaértünk a városból?
Elõbb elgondolkodik, majd amikor elpirul és kibök egy igent, elégedetten bólintok.
- Mondtad, hogy nem volt még senkivel sem kapcsolatod és örülök annak, hogy velem szeretnél. Nem tudom, hogy vonzódtam-e már annyira bárkihez is, mint hozzád. – mondom ki õszintén, mert nem akarom megsérteni azzal, amit mondani fogok. A szavaimra elmosolyodik, de én folytatom. – Egyvalamit azonban szeretnék tisztázni, mert… nem akarlak félrevezetni.
- Mivel vezethetnél félre? – kérdi kicsit elkomolyodva, homlokráncolva.
Felsóhajtok, és úgy döntök, bele a közepébe. – Az én kapcsolataim nem igazán romantikus jellegûek. Mondjuk úgy, én nem vagyok képes olyan kapcsolatra. Nem azt mondom, hogy csak szex lenne, mert ez nem így van, de… ha szerelmet akarsz, azt én nem fogom tudni megadni neked.
Lehet, hogy korai ilyesmirõl beszélni három nap után, de szeretek mindent a legelején tisztázni, hogy késõbb ne legyenek félreértések és csalódások.
Rá nézek, de nem tudok semmit leolvasni az arcáról, nyilván gondolkodik, amit meg is értek. – Ha még így is szeretnéd, akkor örömmel leszek a szeretõd vagy párod, ahogy nevezed, csak szerettem volna elõre szólni. – ha nem akarja, legfeljebb az idegeim mondják fel a szolgálatot az állandó vágyakozás miatt. – Gondold át nyugodta, és majd szólj. Jó éjt!
- J-jó éjt…
A hangja alig hallható, látszik, hogy már nem itt jár gondolatban és ezért magára is hagyom. A vendégszobába megyek, hogy letusoljak és pihenjek egy kicsit, hisz már nagyon is rám férne…

- Láttad hogy nézett ki?
- Ne-nem csak a hangját… azt mondta, hogy… „állj le vagy megdöglesz”. Travis… én félek…
- Csss… nyugodj meg, vigyázok rád. – megsimogatja a hátamat – Férfi volt vagy nõ?
Elõször elbizonytalanodom, hogy most mit is hallottam, hisz rémültömben azt sem tudom, merre járok. Majd lassan bizonytalanul megszólalok.
- A-azt hiszem, férfi…
Azon jár eszem megint, hogy mennyire szerencsétlen is vagyok ezzel a szempontból Bár olyan jó Travis karjai közé menekülni! Egyszerûen felemelõ érzés, amibe most így hirtelen bele is pirulnék, ha nem megint a másik férfi jutna eszembe, aki rám hozta a szívrohamot.
- Mr. Davis! – szól a telefonba.
Felnézek, rá majd összeráncolom, homlokomat vajon mit tehetnénk hisz kereket oldott az a szemétláda. Köszönhetõen annak, hogy nem szóltam idõben.
- Egy szürke ballonkabátos férfi, fekete farmer és szürke edzõcipõ, rövid barna haj úgy százhetven centi. Ha távozni látná, akkor kövesse!
Nem tudom mit mondhatott a telefonban lévõ, de még mindig csimpaszkodok Travisbe. Egyszerûen agyamat elborította a vakrémület és errõl nem tehetek.
– Ne félj Halea, nyugodj meg. – hallom meg hangját hirtelen.
- De mi van ha még mindig itt van? – nézek félénken a sorok közé.
- Akkor elkapjuk, ne aggódj. Te csak folytasd a vásárlást, én pedig majd figyelek, hogy senki ne menjen a közeledbe. Jó lesz úgy? – majdnem feltör belõlem a zokogás bár csodálom, hogy az idegeim nem szeretnék felmondani a szolgálatot. Végül halkan megszólalok.
- Jó, csak… csak ne hagyj egyedül.
- El sem mozdulok mellõled. – simít az arcomra, mire lassan bólintok, majd újra tovább indul...

Miközben befejezzük a bevásárlást mindig azon jár az agyam nehogy újra a közelembe jöhessen az-az eszement vadállat. Reszketek és hajamba túrok majd mélylevegõket veszek, végül csak arra összpontosítok, minél hamarabb hazaérhessek ebbõl az átoktanyáról. Travis beszél valamit a sofõrrel, de valahogy az sem jut el a tudatomig nem is értem, hogy miért. Végül is tudom… sokkot kaptam.
Gépies mozdulatokkal pakolom ki amit vettünk egyszerûen a férfi körül jár az eszem és, hogy ki lehet egyáltalán miért akar errõl az egészrõl lebeszélni?!
Mikor mindent elpakoltunk közelebb lép hozzám és az ujjaival a tincseim közé túr, mire felpillantok rá. Miért áraszt el nyugalommal az érintése?
- Mi a baj?
- Én… semmi csak azt hiszem, még mindig félek. Gyûlölöm, hogy ez történik és pont velem. Eddig mindig nyugodtan mehettem akárhová, most meg ne merem kitenni a lábamat a házból, még a saját üzletembe sem.
A hangom egyszerre elkeseredett és bosszús, amit még nemigen hallhatott tõlem és ez után az õrület után még én sem tudok normálisan gondolkodni.
- Azt már legalább tudjuk, hogy nem csak egy zaklató, hanem tényleg a kutatásod miatt fenyeget. – mondja ki hangosan a gondolatait. – Vannak olyan emberek a szakmádban, akik esetleg nem akarják, hogy te találd meg azt a valamit?
Elgondolkodom lassan talán apámnak voltak rossz akarói, de hát az régen volt és ugyan ki gondolná, hogy pont engem szemelt ki?! Édesapám azt az ásatást ott is hagyta ahol most engem alkalmaztak majd elgondolkodom és felnézek Travisre.
- Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy édesapám egyik régi riválisa a ludas. Nem voltak egyidõsek a férfi sokkal fiatalabb volt tõle mondhatni olyan 20 évvel. – motyogom és elgondolkodom. – Ren Grothurtnak hívták bár már mióta édesapám meghalt nem láttam a férfit. – rázom meg a fejemet.
- Esetleg akkor tett valamit apáddal?
- Nem! Csak lebeszélte egy ásatásról, amin én is vagyok, hogy valami érdekeset talált vagy miért tette fogalmam sincs. – rázom fejemet tanácstalanul. – Lehet, hogy csak véletlen egybeesés volt az egész nem? – nézek, rá kissé félénken mire karjai közé húz.
- Nem tudhatni így holnap utána járunk az ügynek. Felhívok pár embert, aki talán tud segíteni. – cirógatni kezdte hátamat mire felszusszanok, hisz nagyon jólesik érintése.
- Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod. Én mindenestre nagyon félek ki tudja, hogy nem-e  akar ide bejutni. – borzongok meg.
- Ide nehezen tudna. Bebiztosítottuk az egész házat és én is itt vagyok, valamint páran vannak kint is. – mondja komolyan.
- Ugye nem bánod, ha most nem fõzök? Valahogy nincs kedvem hozzá és félek hamarabb vágnám el az ujjamat mint a zöldséget. – suttogom elhaló hangon. Az jár az eszemben, ami még a boltban történt és minden porcikám tiltakozik ellene. Megrezzenek, majd érzem, ahogy felemeli, fejemet én pedig beharapom alsó ajkamat. Önkéntelen reakció mikor látom, hogy erre tekintete elsötétül és ebbõl arra következtetek nagyon is tetszik neki. Bár már nem egyszer mondta, hogy egyszer emiatt fogok bajba kerülni mire elvörösödöm.
- Direkt csinálod, igazam van? – suttogja mire nagyot nyelek és elengedve alsó ajkamat megrázom fejemet és félre nézek.
- Ne…nem… - motyogom és érzem, ahogy szívem egyre hevesebben kezd verni és minden porcikám remegni kezd és már nem a félelemtõl sokkal inkább a vágytól. Vágyom Travisre és sokkal többre, mint egy csók. Még jobban elvörösödöm és felnyöszörgök elkínzottan mire mintha kitalálta volna, gondolataimat ajkaink összeérnek.
Viszonozom és cirógatom, mellkasát miközben hozzá simulok és érzem, ahogy keze vándorol testemen. Hátam majd csípõm követ végül megtalálja a félgömböket mire felnyüsszenek és somolyogva a szemeibe néz. Vörösödõ fejjel nézek félre és kissé pihegek. Magam sem gondoltam, hogy ennyire felizgulok a csóktól és nagyot.
- Felizgatsz és ez ellen nem tudok tenni. – suttogom és lehunyom szemeimet. – Egyre erõsebb az érzés, hiába tudom, hogy csak pár napja ismerlek. – megremegek és mellkasához simítom arcomat.
- Ezt örömmel hallom, ami azt illeti mikor elõször megláttalak rögtön megmozgattál valamit bennem. – hangja lágy mire felnézek.
- Az sem baj, hogy ilyen… tapasztalatlan vagyok? – kérdezem halkan és oldalra nézek hisz soha sem repestem, ezért mert ilyen vagyok.

- Miért lenne baj? – kérdezi csodálkozva és felnézek rá.
- Talán azért mert egy tapasztalatlan szüzike vagyok, aki azt sem tudja mi fán terem egy kapcsolat. – mondom nagyot nyelve. Sóhajtok és várom, az ítéletet mire érzem, hogy újra felemeli fejemet és szemeimbe néz. Kira a lábunknak dõl, mire még most ezzel sem tudok foglalkozni.
- Nincs ezzel semmi baj. – mosolyodik el.
- Szerinted… jó dolog fog ebbõl kisülni? – kérdezem tõle halkan mire egy határozott bólintást kapok tõle.
- Szerintem igen csak engednünk kell, hogy haladjon is elõre ez a dolog. – mondja komolyan.
- Re… rendben van… – bújok hozzá és lehunyom, szemeimet csak tudnám, hogy mi fog majd történni éjszaka… mert, hogy én nem tudok majd aludni az idegességtõl az is biztos. A gyomrom rögtön görcsbe rándul, ha a bolti estre gondolok és még jobban Travishez simulok.

Kissé elkerekednek a szemei és mélyen elvörösödik, majd mint aki szándékosan teszi és tesztelni akarja az önuralmam – ami jelenleg nincsen – ráharap az alsó ajkára és úgy néz rám.
Felmordulok az édes csábítástól és megadom magam a vágynak, hogy ismét megízleljem. Az ajkaira tapadok és nyelvemmel fedezem fel a szájának minden egyes négyzetcentiméterét, mire õ édesen belenyöszörög a csókba.
A teste teljesen az enyémhez simul, így megérzem a nadrágjában feszülõ merevedését. Ezek szerint õ legalább annyira vágyik rám, mint én õrá.
Nem sokáig élvezhetem az odaadó csókját, mert zihálva szakítja ki magát az ölelésembõl. Talán túl sok volt ez neki? Vagy megijesztettem volna?
Megköszörüli a torkát, de még mindig reszelõs a hangja mikor megszólal.
- Azt hiszem én… elmegyek és veszek egy hidegzuhanyt…
Mélységeses zavarában édesen elpirul és mindenfelé kapkodja a tekintetét, csak rám ne keljen néznie. A balról nyíló ajtó felõl az a dzsungelmacska baktat befelé komótos léptekkel, tökéletes okot biztosítva Haleanak, hogy elterelje a figyelmét a zavaráról.
- Szia, hát te merre jártál?
Én azonban még nem hagyom ennyiben. Tudni szeretném, hogy nem sértettem e meg, vagy nem mentem e túl messzire az elõbbivel. Éppen megszólalnék, amikor a telefon megcsörren a zsebemben. A francba.
- Vedd csak fel a telefont. – mondja mosolyogva, de tudom, hogy csak szabadulni akar a kérdésem elõl.
Morogva felveszem a telefont, ameddig õ eltûnik az emeletre vezetõ lépcsõkön.
- Cage.
- Üdv Travis, itt Robert. Csak kérdezni akartam, hogy ameddig te elfoglalt vagy vállaljunk e hosszabb távú melót, vagy megvárjunk téged?
Hm… nem tudom elõre megmondani, hogy pontosan meddig lesz rám szüksége, de az is lehet, hogy lesz ez egy hónap is. Addig viszont…
- Amennyiben van szabad ember a feladatra rád bízom, de e-mail-ben mindig értesíts, hogy ki szabad, ha esetleg szükségem lenne egy plusz emberre.
- Oké.
Bontja a vonalat, én pedig elrakom a telefont a zsebembe, majd a lépcsõre pillantva igyekszem nem elképzelni, hogy mit csinálhat a zuhany alatt.
Szívesen utánamennék és kideríteném, de azzal túl messzire mennék. Már így is sokkal jobban elengedtem magam és az önuralmam, mint általában, bár az is igaz, hogy még soha nem volt egy kliensem sem, aki ilyen erõs hatást gyakorolt volna a hormonjaimra. Szinte már fizikai erõt követel, hogy távol tartsam magam tõle és ne akarjak állandóan hozzá érni. Egyszerûen az õrületbe kerget az ártatlan reakcióival, azokkal a buja csókra termett ajkaival és a gyönyörû testével.
A kezemet a homlokomra simítom, majd hangosan kifújom a levegõt, így próbálva lenyugtatni az idegeimet és a testemet.
Nyílik az ajtó, majd a lépcsõ tetejérõl látom, hogy felém közeledik és majdnem felnyögök kínomban, mikor csupasz felsõtesttel sétál elém. Most direkt kínoz? Mert esküszöm olyan, mint aki szándékosan el akarja érni, hogy a kanapéra teperjem.
- Szabad a fürdõ, ha esetleg zuhanyozni szeretnél.
Felnézek rá, de azt hiszem ez nem volt a legjobb ötlet. - Rendben van, köszönöm.  
Így közelrõl még látni, hogy a bõre nedves és biztosan finom puha lenne a fogim alatt, ha lassan végigharapdálnám. Valószínûleg tényleg nem lenne rossz ötlet egy zuhany, mert ez még nekem is sok…
- Azt hiszem… megyek, veszek fel valami felsõt így kicsit lenge vagyok.
Nocsak, nocsak. Menekülnél kicsikém?
Látom a tekintetén, hogy zavarban van, ami azt jelenti, hogy nem szándékosan jött ide így.
Gyengéden megfogom a csuklóját, majd magam mellé húzom a kanapéra. Remélem nem kellemetlen neki, hogy megbámultam, de látszik rajta, hogy valamit mondani akar.
- Baj van?
Megrázom a fejem válaszul, majd magamhoz húzom és észrevétlenül magamba szívom a finom tusfürdõje illatát.
- Holnap hánykor menjünk el vásárolni? Kell venni egy pár dolgot, hogy mindenünk meglegyen.
Vásárolni? Igen azt valóban nem ártana, de ehhez még el kell intéznem egy-két telefont.
- Reggel megyünk úgy nem jó? – azt lenne a legegyszerûbb elintézni.
- Nekem megfelel, de ha szeretnél, akkor nyugodtan pihenj. Amilyen nyúl Béla vagyok, nagyon nagy erõ kell ahhoz, hogy kimenjek a lakásomból.
Azt tudom, hogy tényleg nem nagyon mer kimenni, de akkor sem gubózhat be. Azért vagyok én, hogy megvédjem. Nem sok értelme van a testõrnek, ha a védett alany amúgy sem megy sehová.
- Nyugodj meg, mondtam jó a reggel és ki fogom pihenni magamat. – nyugtatom meg, hogy ne idegeskedjen még emiatt is.
Ismét elpirul, bár most nem tudom miért hisz nem tettem semmit, de a gondolataimat hamar eltereli a hangja.
- Esik az esõ.
- Lehet enyhült az idõ. – legalább már nem hó, azt utálom a legjobban.
- Biztosan, de menj tussolni, én addig megágyazok.
Feláll mellõlem és én is követem a példáját, mert egy zuhany tényleg nem ártana. - Rendben.

A fürdõszobában ledobálom magamról a ruháimat, majd a zuhanyzóba állva megengedem a hideg vizet és felszisszenek, mikor elõször éri el a felhevült bõrömet. Rohad kellemetlen, de jobb mintha valami olyasmit tennék, ami nem lenne helyes.
Bár a jeges kínzás helyett inkább ki is elégíthetném magam, de inkább nem teszem, mert az úgy sem az lenne amire vágyom. Én Halea testét érintve akarok a csúcsra jutni…
Mikor végre sikerült lenyugodnom elzárom a vizet és gyorsan megtörölközve magamra kapkodom a ruháimat.
Amikor kilépek a fürdõbõl egybõl az én kis csábító védencemmel találom szemben magam, aki épp az ágyat igazgatja.
- Pont jókor most végeztem. Akkor hát én most hagylak téged pihenni hosszú napod volt nekem köszönhetõen.
Zavartan a hajába túr, majd a tarkójára csúsztatva a kezét és elpirulva egy apró mosolyfélét villant felém. Egyszerûen… hm ennivaló ilyenkor.
- Ne félj semmit… és még valami… aranyos vagy mikor pirulsz… – a hangom egy kicsit érdesebbé válik ahogy a mondanivalóm közben elképzelem, hogy mi lenne, ha most nem engedném el hanem végigdönteném az ágyon és ténylegesen is megkóstolnám.
De nem, ezt nem tehetem meg. Õ az ügyfelem és nem élhetek vissza a bizalmával.
Hatalmas õzike szemekkel néz rá, és nem bírok ellenállni a kényszernek, hogy egy alig érezhetõ puszit nyomjak az ajkaira. Szerencsére most nem harapdálja õket…
Elvörösödik, majd egy „Jó éjt Travist” odavetve kislisszol.
Elvigyorodom az édes reakción, majd bezárom utána az ajtót, hogy ne zavarjam a telefonommal. Felhívom még az egyik alkalmazottamat és kérek egy kocsit reggelre, sofõrrel, mert ez így sokkal praktikusabb. Nem kell a vezetésre koncentrálnom és van egy extra segítség, ha szükség lenne rá.

Az éjszaka folyamán azonban nem sikerül betartanom a Haleanak tett ígéretemet, mert nem igazán tudtam pihenni. Amint lefeküdtem és eloltottam a lámpát a fantáziám ismét nem hagyott cserben és mire végre sikerült elaludnom már éjfél is elmúlt.
E miatt sajnos nem éppen a legkipihentebben ébredek, de miután felfrissítettem magam és elkészültem már nem is vagyok fáradt. Az évek rutinja miatt elég gyorsan össze tudom szedni magam.
Lemegyek a konyhába ahonnan már neszezést hallok és amikor belépek, egybõl gy vidáman mosolygó Halea fogad.
- Jó reggelt mindjárt kész a kávé. Reggelire jó lesz a pirítós?
- Jó reggelt és igen tökéletes. – tényleg egy kis konyhatündér. Ezen elmosolyodom, õ pedig már ennyitõl elpirul. Hihetetlen.
Mindent kikészít, amit meg is köszönök neki, majd csendben enni kezdünk. Furcsa számomra, hogy nem egyedül reggelizem a saját konyhámban egy bárszéken ülve, hanem egy családias házban egy szép tölgyfaasztalnál.
Nem akarok belegondolni, hogy ez mikor fordult elõ utoljára, mert nem lenne jó kedvem tõle.

***

A bevásárlóközpontig tartó út eseménytelenül telik, miután elmagyaráztam neki, hogy miért nem az õ kocsijával megyünk. Amikor azonban megérkezünk és kiszállunk már láthatóan elszáll a nyugodt hangulata.
- Csak én vagyok túl ideges, vagy most kivételesen zavarnak az emberek.
Elmosolyodom és nyugtatóan megveregetem a vállát. - Ne feszülj rá nincs semmi baj.
- Jól van, jól van.
Mély levegõt vesz, majd feszülten, de végül bemegy az épületbe én pedig követem. Amint beérünk azonnal körülpásztázom a területet gyanús személyek után, de mindent rendben találok.
Egy öreg néni a gyümölcsöknél, két kisgyerek és az anyjuk egy nagy kosárral, egy szürke kabátos férfi a mérlegnél és három háziasszonynak tûnõ nõ egy kopaszos férfi társaságában. Rendben.
- Itt nem lehet, semmi baj elugrasz tejért kérlek? Nem lesz, bajom idelátsz majd a soron. – mondja mosolyogva.
- Majd veled elmegyek. – tudom, hogy még mindig fél, mert akármennyire is próbálja leplezni a szemei elárulják. És egyébként sem hagynám magára. Újra a környezetet pásztázom. Egy újabb idõs férfi lép be és…
- Travis…
A furcsa hangszíne halltára azonnal felé fordulok. - Mi a baj?
- Itt volt… - motyogja alig hallhatón majd közelebb húzódva a zakómba kapaszkodik, mire rögtön elkomorulok. Elõkapom a telefonomat és felhívom a sofõrünket, aki szintén nekem dolgozik.
- Igen Uram?
- Jöjjön a kijárati ajtó elé és várjon ott! – parancsolom szigorú hangon, majd tartva a vonalat az enyhén reszketõ Haleahoz fordulok.
- Láttad hogy nézett ki?
- Ne-nem csak a hangját… azt mondta, hogy… „állj le vagy megdöglesz”. Travis… én félek…
- Csss… nyugodj meg, vigyázok rád. – megsimogatom a hátát – Férfi volt vagy nõ?
A hangjából ezt biztosan meg tudta állapítani.
- A-azt hiszem, férfi…
Körbehordozom a tekintetem az üzleten és az embereken. Az öreg hölgy és az idõsebb mankós férfi nem lehetett, a kopaszodó férfi két nõvel még mindig ott áll és… a szürkekabátos eltûnt.
- Mr. Davis! – szólok a telefonba.
- Igen?
- Egy szürke ballonkabátos férfi, fekete farmer és szürke edzõcipõ, rövid barna haj úgy százhetven centi. Ha távozni látná akkor kövesse!
- Értettem!
Bontom a vonalat, majd a még mindig belém csimpaszkodó szépséget gyengéden eltolom magamtól. – Ne félj Halea, nyugodj meg.
- De mi van ha még mindig itt van? – néz félénken a sorok közé.
- Akkor elkapjuk, ne aggódj. Te csak folytasd a vásárlást, én pedig majd figyelek, hogy senki ne menjen a közeledbe. Jó lesz úgy? – amúgy sem hagynám, hogy bántsák, de meg kell õt nyugtatnom.
- Jó, csak… csak ne hagyj egyedül.
- El sem mozdulok mellõled. – simítok az arcára, mire lassan bólint, majd újra tovább indul...

Az áruházban már sehol sem találkozunk a fickóval és mikor kiérünk Davis közli is, hogy egyetlen ilyen pasas sem lépett ki az épületbõl.
Jól felszívódott az a szemét, de majd legközelebb. Az a lényeg, hogy Halea jól van.
A ház elé érve alaposan szétnézek mielõtt kinyitnám neki az ajtót, majd segítek neki bevinni a holmit. Robotként pakol kifelé és nem tudom, hogy mi járhat az agyában, mert általában – már amennyit láttam belõle három nap alatt – nem viselkedik így.
Mikor mindent elpakoltunk közelebb lépek hozzá és az ujjaimmal a tincsei közé túrok, mire felpillant rám.
- Mi a baj?
- Én… semmi csak azt hiszem, még mindig félek. Gyûlölöm, hogy ez történik és pont velem. Eddig mindig nyugodtan mehettem akárhová, most meg ne merem kitenni a lábamat a házból, még a saját üzletembe sem.
A hangja egyszerre elkeseredett és bosszús, amit még nem hallottam tõle. De egy ilyen incidens után érthetõ.
- Azt már legalább tudjuk, hogy nem csak egy zaklató, hanem tényleg a kutatásod miatt fenyeget. – mondom ki hangosan a gondolataimat. – Vannak olyan emberek a szakmádban, akik esetleg nem akarják, hogy te találd meg azt a valamit?
Nem igazán értek a régészethez, de muszáj megtudnom néhány körülmény. A cégem összedolgozik a rendõrséggel is, ezért szükség esetén egymásnak szerzünk információkat. Ha tudna mondani egy nevet, aki gyanús lehet könnyedén le tudnánk nyomozni ha benne van a rendszerben…

Valami módon jó lenne kideríteni, hogy a zaklatónak köze van-e felfedezéseihez, vagy csak a szokásos esetek közé tartozik. Minden esetre ezt addig nem tudjuk megtenni, míg Halea itthon begubózik.
- Mikor mész legközelebb dolgozni, mert ha úgyis veled megyek, besegíthetek neked ebben-abban.
Mikor nem válaszol, rá pillantok és látom, hogy valahol nagyon messze jár, ezért a nevén szólítom, mire már azonnal felkapja a fejét.
- Mondtál valamit?
Az arca azonnal elvörösödik, nyilván rájött, hogy elbambult, de én csak türelmesen megismétlem újra.
- Azt kérdeztem, hogy mikor mész dolgozni, mert akkor minden nap egy kis ideig besegítenék a boltban, hogy ott is tudjalak védeni. – és lám, már megint azon munkálkodik az ajkaival, hogy kikészítsen.
- Tényleg ezt szeretnéd? Mondjuk gondolkodtam azon is… talán itthonról is intézhetném a magánjellegû dolgokat, na meg az üzletet is és az, akit megkértem, hogy segítsen, vezethetné továbbra is az eladást.
Zavartan és kissé bizonytalanul gyûrögeti a felsõjét, amitõl leginkább egy ijedt kisfiúra hasonlít. De a döntésébe nem szólhatok bele, csak javaslatot tehetek.
- Biztos jó ötlet? Bár így könnyebben meg tudlak védeni az tény és való. –és nem csak megvédhetem, hanem ki is élvezhetem a munkám minden pillanatát. Bár észben kell tartanom, hogy ez is egy munka és komolyan kell vennem, annak ellenére, hogy az ügyfelemet itt helyben képes lennék a magamévá tenni.
- Nem nagyon merek, kimenni az utcára hisz ki tudja, hol leselkedik rám akár álruhában is?
Ez az álruha dolog már kissé paranoiás, de nem szólok semmit, mert látom rajta, hogy mennyire ideges. Mivel az elõbb sem zavarta a csók, sõt tetszett neki, finoman magamhoz húzom. Rám szegezõdnek azok a csábítóan barna szemek.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok, veled szóval ne aggódj. – lassan megcirógatom a beharapott alsó ajkát, mire õ – már értve a célzást – kiengedi a fogai közül.
- Tudom… de… sajnos te sem leszel velem örökre…
Suttogva ejti ki a szavakat, de mivel nagyon közel állunk egymáshoz, tisztán hallom. Szégyenkezve, elvörösödve fordítja el az arcát és nem mer rám nézni. Nekem azonban kifejezetten tetszett, amit mondott, mert sajnálkozást hallottam a hangján. Tehát nem szeretné, ha elmennék.
– Ez csak rajtad múlik, hogy meddig maradok melletted. – a fülébe suttogom a szavakat és mikor újra rám néz, már nem tartom magam vissza és ismét megízlelem az ajkait. Megremeg az egész teste és megadóan simul a mellkasomhoz, kezeivel pedig izgatóan a hajamba túr.
A vágyam már úgy lángol, mint egy erdõtûz. Próbálom visszafogni magam, de mintha csak direkt a határaimat feszegetné édes hangon nyöszörögni kezd, mire még hevesebben csókolom. Ezek után elhúzza tõlem az arcát, de a kezeivel még mindig a mellkasomat kényezteti.
Pihegve, kipirult arcocskával néz fel rám és nem úgy néz ki, mint aki bánja, ami történt. Akkor viszont…
- Mi a baj? – a hangom még mindig mélyebb, mint általában és ennek hallatán Halea megborzong. Tetszik ez a reakció.
Kiscicaként bújik a mellkasomhoz, már csak a doromboló hang hiányzik, és valóban olyan lenne. Nem szól, csak és nem is néz rám, olyan, mint aki el akar bújni.
- Nincs semmi baj csak… ez… ez annyira zavarba ejtõ…
Elmosolyodom a szavain, majd felemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. Az arca piros és már megint az ajkait rágcsálja. Már megfigyeltem, hogy ezt mindig akkor csinálja, ha ideges. De most miért az?
- Mi az, hogy megcsókollak? – kérdezem tõle lágy hangon, de amikor bólint, valóban meglep vele. Nem hittem volna, hogy ennyire zavarba jön egy csóktól.
- Tudod én eddig… senkivel nem voltam se nõvel sem pedig férfival bár most már értem miért nem érdekeltek a nõk. Most már tudom, hogy a férfiakhoz vonzódom. – lehajtja a fejét - Bocsánat, hogy a butaságaimmal traktállak.
Ha nem lenne pókerarcom a sok meglepetéstõl, amiben a munkám során részem volt, most leesne az állam. Hogy a fenébe lehet egy ilyen gyönyörû fiú teljesen szûz? Az ártatlan reakcióiból sejthettem volna, de akkor is. Huszonnégy éves és még egy pasi sem akart vele lenni? Vagy csak õ nem volt biztos magában eddig?
Mindegy is. Lényegében örülök, hogy elmondta.
- Ne mondj, ilyeneket jól esik, hogy elmondtad ez annak a jele, hogy bízol bennem. – egy olyan személynek nem vallaná be, hogy meleg, akiben nem bízik meg.
- Köszönöm!
Lábujjhegyre állva felágaskodik hozzám és egy puszit nyom az arcomra. Egyszerûen ellenállhatatlan, amikor ilyen édes, de most mégis jobb, ha másra koncentrálok, mielõtt még valami elhamarkodottat tennék.
- Segítek elpakolni. – legalább ennyit megtehetek, ha már õ fõzött.
- Ó, ez nem szükséges, majd én…
- Nem fogadok el nemleges választ! Nem azért vagyok itt, hogy kiszolgálj, hanem, hogy megvédjelek. – mondom neki gyengéden, miközben megsimogatom a puha tincseit.
Elmosolyodik, majd berakja az összes edényt a mosogatóba, én pedig viszem neki a poharakat és a többit.
- Elkérhetem akkor a telefonodat? Az egyik munkatársam lefutatna rajta néhány keresést a számmal kapcsolatban. – ha legalább a zaklató meglenne, onnan már könnyebben ki lehetne deríteni, hogy komolyabb-e az ügy.
- Persze, egy pillanat és hozom.
Átsiet a nappaliba, majd visszaérve a kezembe adja.
- Köszönöm, pár nap múlva visszakapod, csak leszednek róla mindent amit lehet. – rámosolygok, majd a nappaliba lépve hívom fel Cameront, aki a cégem informatikus szakértõje. Õ mindent meg tud tenni az ilyen kütyükkel csak a lehetetlent nem.
- Cameron, szükségem lenne egy személyazonosságra. Nincs semmi csak egy SMS, egy rejtett számról. Meg tudod oldani?
- Persze haver, hozd be és meg lesz!
- Neked kell jönnöd érte, ügyfelem van. A címet elküldöm. – ezzel leteszem és bepötyögöm a címet neki. Remélhetõleg még ma délután jönni fog, mert ez a nehezebb része a dolognak. Olykor valakit megvédeni nem nagy kihívás, de amikor az elkövetõt kell lenyomozni, na az már igen.
- Travis? – szól Halea a nappaliba lépve.
- Igen?
- Holnap el kellene mennem bevásárolni. – a hangja kissé bizonytalan.
Ahogy látom, nem sok kedve van hozzá, vagy csak fél kimenni.
- Rendben, természetesen elkísérlek és vigyázok rád. Ne idegeskedj, néha úgy is muszáj kimozdulnod, mert ha a házban maradsz nem tudjuk elkapni a tettest. Mindennek hétköznapian kell zajlani csak sokkal elõvigyázatosabban. – sokkal egyszerûbb elõkeríteni a zaklatót, ha nem mi megyünk hozzá, hanem õ hozzánk.
- É-én leszek a csali?
A fenébe. Nem akartam megint elszomorítani.
Elé sétálok és nyugtatóan megsimítom a hátát, õ pedig alig észrevehetõen közelebb araszol hozzám amin elmosolyodom.
- Nem leszel csali, mert ott leszek veled. Mindössze arról van szó, hogy ha mindig itthon vagy a zaklatód nem fog a ház, vagy a többi biztonsági rendszer közelébe menni. Ha pedig még nem tud a biztonsági kamerákról esetleg felvehetik az arcát. – beszéd közben ismét megcirógatom az ajkát, mert már megint harapdálja és azonnal enyhe pír jelenik meg a szép arcán.
- Ha folyamatosan ezt csinálod… – közelebb hajolok hozzá - … az õrületbe fogsz kergetni vele.
- Miért? – a hangja sokkal halkabb most, hogy az ajkainkat alig egy centi választja el egymástól.
- Mert én szeretném harapdálni õket. – most az egyszer kimondom ami a fejemben jár, mert talán akkor kevésbé fog majd ingerlõn hatni rám.

Kezét a tarkómra simítja, majd magához húz és szenvedélyesen az ajkaimra tapad, amitõl az ereimben a vér szinte lávafolyammá válik. Abban a pillanatban felnyögök, és egyik kezemmel a vállára markolok, hogy tartsam magamat legalább.
Hevesen viszonozom a csókját, majd érzem, amikor a nyelvével megcirógatja az ajkaimat, mire résnyire szétnyitom azokat, így adva bebocsáttatást nyelvének és szinte égni kezd testem, ami azelõtt nem történt meg senkinél sem. Hallom mikor felnyög, s nekem sem kell, több lágyan megremeg belsõm. Megízlelve õt szinte máshol érzem magamat szóval ilyen, ha egy igen csak jó csókot kap az ember. Megsimogatja a szájpadlásomat, majd a nyelvemet is, amit követõen rögtön viszonozom hevesen a csókunkat.
Amikor elfogy a levegõnk, csak akkor válik el tõlem, de elõtte még megharapdálja, a csóktól duzzadt ajkaimat miután elválik tõlem teljesen akkor is érzem csókjának ízét. Teljesen beleitta magát a tudatomba és még többet akarok belõle.
Zihálva, kipirult arccal nézek rá, a szemeim csillognak szinte kivetkõztem magamból, amin én magam is meglepõdök.
Végigsimítja az arcomat, majd az ajkaimat és mosolyogva szólal meg. Persze az én ereimben újra láva kezd folyni vér helyett amirõl, próbálok nem venni tudomást.
- Nagyon finom a csókod. – persze erre csak még vörösebb leszek, ha ez lehetséges és a dadogásom is visszatér két másodperc alatt. Ez olyan zavarba ejtõ!
- Kö… köszönöm. Én… én most… készítek ebédet!
Kapkodva felállok, majd elsietek mellette ég az arcom és ez annyira zavarba ejtõ! Megcsókolt a testem pedig már lángba borult ennyitõl. Még soha sem volt ilyen most már kezdem kapizsgálni miért nem állt fel soha egyetlen egy nõre sem.
A konyhában nézek, magam elé egy darabig majd lehunyom szemeimet és lassan kiszedem a hozzávalókat. Elkergetem az igen csak erotikus gondolatokat és nekilátok, az ebédnek bár egy másik gondolat kúszik gondolataimba, hogy lehet, egy hétnél tovább nem nézek be a boltba, de szerintem sajnos ezt nem tehetem meg.

Ebédig elõ sem dugom, az orromat teljesen belefeledkezem a fõzésbe és néha dúdolni is kezdek magamban. Mikor az nagy cicám kisomfordál, hozzám adok neki enni és mosolygok, majd megterítek és tálalok is remélhetõleg szereti az ilyen ételeket.

- Travis! Kész az ebéd!
Lassan jön, gondolom a laptopon csinált valamit majd eléggé furcsa fejet vág. Így leszûröm, hogy fogalma sincs mi a jó eget tettem elé így gyorsan az ügy megmentésére sietek és megszólalok.
- Ez Falafel. Egyiptomban tanultam egy helyi szakácstól, remélem tetszeni fog.
Kissé elpirulva lesütöm, a szemeimet mikor rám mosolyog, majd ahogy asztalhoz ülünk, megkóstolja az ételt és izgatottan várom, hogy mi lesz a reakciója. Felém fordul én pedig várakozóan figyelem õt.
- Nagyon finom, igazi konyhatündér vagy Halea!
Elpirulok újra, majd megköszönöm és én is enni kezdek. Körülötte forognak gondolataim pedig csak egy karnyújtásnyira ül tõlem.
Ebéd után, minden tiltakozásom ellenére segít nekem elpakolni. Olyan furcsa, hogy van, mellettem emberi lény bár mit lepõdök meg ezen? Megrázom fejemet és felszusszanok, majd felkapom fejemet a kérdésére.
- Halea? A munkáddal kapcsolatban… mibõl gondolod, hogy a fenyegetéseknek köze van hozzá?
Leteszi a tányért, majd felém fordul.
- A csapatommal Dél-Amerikában, egy õsi maja szentélyt találtunk, ahol különös jelek vannak. Egyed legendák szerint ide temették el az utolsó maja királyt, ami nagyon nagy leletnek számítana. Egy hónapja jöttem haza, mert tanulmányoznom kellett az õsi nyelvet és most várok egy nagyon fontos feliratot, amit a csapatom elküld. Amikor haza jöttem… az után kezdtek üzenetek érkezni. Innen gondoltam, hogy a miatt.
Látom, hogy elgondolkodik azon, amit mondtam és kezdek kicsit tartani az egésztõl majd nagyot nyelek és nézem kezeimet. Miért mindig én vonzom be ezeket a hülye dolgokat? Mindig ilyen balszerencsés leszek, hogy nem lesz mellettem senki… bár most butaságokat beszélek, hisz itt van Travis, de hát õ sem lesz itt örökre nem igaz? Az említett hangja ráz fel az elmélkedésbõl.
- Mondtál valamit? – nézek fel rá és elvörösödöm azon, hogy nem figyeltem kicsit belemélyedtem a gondolataimba.
- Azt kérdeztem, hogy mikor mész dolgozni akkor minden nap egy kis ideig besegítenék a boltban, hogy ott is tudjalak védeni. – néz szemeimbe és teljesen elvörösödöm és beharapom alsó ajkamat.
- Tényleg ezt szeretnéd? Mondjuk gondolkodtam azon is… talán itthonról is intézhetném a magánjellegû dolgokat, na meg az üzletet is és az, akit megkértem, hogy segítsen, vezethetné továbbra is az eladást. – piszkálom, felsõmet bár ezzel azt kockáztatom, hogy minden egyes nap a napi 24 órában össze leszek zárva ezzel az Adonisszal.
- Biztos jó ötlet? Bár így könnyebben meg tudlak védeni az tény és való. – mosolyodik, el bár a mosolyában van valami sejtelmes, amitõl újra csak elvörösödöm, a mai napon már nem tudom hanyaggyára.
- Nem nagyon merek, kimenni az utcára hisz ki tudja, hol leselkedik rám akár álruhában is? – rezzenek meg és nagyot nyelek. Hajamba túrok és harapdálom alsó ajkamat újra mire hozzám lépve derekamra csúszik keze és magához húz. Felnézek rá nagy boci szemekkel és nagyot nyelek.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok, veled szóval ne aggódj. – mosolyodik el és rám kacsint, mire félre nézek, érzem hüvelykujját, ahogy végigsimít, félig beharapott alsó ajkamon mire kiengedem a börtönbõl.
- Tudom… de… sajnos te sem leszel velem örökre… - suttogva ejtem ki a szavakat és azt sem tudom, hogy ezt miért mondtam majd teljesen rák vörössé válok. Most biztos azt hiszi, hogy valami elmebeteg fazon vagyok.
Látom, ahogy közelebb hajol hozzám és leheletét már fülemnél érzem, kissé csiklandoz. – Ez csak rajtad múlik, hogy meddig maradok melletted. – mondja, sejtelmesen mire rá nézek nagy szemekkel és, hogy nyomatékosítsa szavait ajkaimra tapasztja az övéit. Megremegek és lassan hozzá simulva hajába túrok és viszonozom csókját. Felnyöszörgök édesen és kipirul arcom és simogatom lágyan mellkasát majd elválok ajkaitól. Lágyan pihegek és félre nézek, vörösödve majd lehunyom szemeimet. Hangját hallom meg és rá nézek.
- Mi a baj? – szinte dorombolja, a szavakat mire megremegek és megrázom buksimat. Arcomat mellkasába bújtatom, hallgatom szívem dübörgését és nyeldekelek nagyokat. Próbálok lenyugodni, de szinte esélytelen mikor úgy érzem, hogy talán nem fog annyira remegni a hangom halkan megszólalok.
- Nincs semmi baj csak… ez… ez annyira zavarba ejtõ… - sóhajtok fel mire felemeli fejemet és rá kapom tekintetemet. Szemeibe nézek és beharapom, alsó ajkamat majd oldalra döntöm a fejemet.
- Mi az, hogy megcsókollak? – néz, rám mosolyogva mire bólintok és figyelem õt majd úgy döntök, bevallom neki a dolgot.
- Tudod én eddig… senkivel nem voltam se nõvel sem pedig férfival bár most már értem miért nem érdekeltek a nõk. – nézek félre zavaromban és harapdálom alsó ajkamat, mint mindig. – Most már tudom, hogy a férfiakhoz vonzódom. – vörösödöm el és rá nézek, majd egy mosolyt préselek ki magamból. – Bocsánat, hogy a butaságaimmal traktállak. – sütöm le tekintetemet és sóhajtok.
- Ne mondj, ilyeneket jól esik, hogy elmondtad ez annak a jele, hogy bízol bennem. – kacsint rám és elmosolyodom megkönnyebbülten legalább nem szalad ki azt kiabálva, hogy elment az eszem.
- Köszönöm! – felpipiskedek lábujjhegyre és adok arcára egy puszit. Majd szemeibe nézek és érzem, ahogy szívem nagyot dobban. Csak tudja a fene, hogy mi ütött belém szerelmes biztos nem lehetek két nap után… vagy mégis?

Mivel nincs túl sûrû programja, így a kiszámíthatatlanság könnyen megoldható lesz. Lediktál mindent, majd rá néz.
- Akkor mielõtt kilépnél, a házból megtesszük a szükséges óvintézkedéseket és, ha kell, akkor veled is tartok vagy a távolból figyellek.
Bár a legtöbb helyre úgy is személyesen fogom kísérgetni, de ha magánügy miatt nem szeretné az is megoldható, hogy a távolból figyeljem.
- Igaz pár napig nem megyek be a boltba ahhoz most nincs elég bátorságom így csak pénteken várható némi mozgás, de hétfõtõl az a napi rend lép életbe, amit felírtál.
Tehát hétfõre kell elõkészítenem a menetrendet. Remek, mert így legalább lesz idõm kiválasztani a legjobbat.
Megfogom az asztalon nyugtatott kezét és lágyan megsimítom a tenyere belsõ felületét, mire azonnal elpirul. A vágyam szinte elemi erõvel éled fel, amikor észreveszem, hogy vágyakozó tekintettel nézi a számat, majd egy kicsit megnyalja az ajkait.
Ez nem igaz. Direkt kínoz?
- Én… izé… i… idehozom az ételt…
Zavart dadogását hallva visszatérek a gondolataimból, majd az édesen kipirult fiút nézem, ahogy elsiet a konyha felé. De azt már nem, ilyen könnyen nem futhat el elõlem.
Utána megyek és közvetlenül a háta mögé állok, így mikor megfordul, szép szemei azonnal elkerekednek és még jobban elvörösödik, mikor két oldalon megtámaszkodom mellett és közel hajolok az arcához.
- Idekint van az asztal.
Olyan zavarban van, hogy még ezt is elfelejtette.
- Tu… tudom…
Még közelebb hajolok, így az ajkaink egy vonalba kerülnek, és lassan végigsimítom az enyémmel. Már annyira vágyom a csókjára, hogy…
A forró pillanatot a csengõ éles hangja szakítja félbe, de azonnal elmosolyodom, amikor meghallom Halea bosszús sóhaját. Tehát õ is ugyanannyira vágyott a csókra, mint én?
Elsiet ajtót nyitni, de követem, mert nem tudhatjuk, hogy ki jön.
- Jó napot jöttem beszerelni a biztonsági rendszert.
Halea elvonul én pedig megbeszélem a szakemberrel, hogy hová tegye a kamerákat. Az ablakokra mágneses biztonsági rendszert szerelünk, így még csak véletlenül sem nyitódhat ki, és fölfeszíteni sem tudják. Az ajtókra duplazár kerül, melléje pedig egy riasztó rendszer. A ház külsõ részeit kamerákkal látjuk el, minden sarokra egyet, plusz a bejárati ajtó fölé is elrejtünk egyet a lámpabura alá. Tökéletes.
A technikus végez is, és mikor távozik elindulok, hogy megkeressem Haleat, mert már régóta nem látta.
A szobájában akadok rá, az ágyán olvas mellette pedig az a hatalmas bestia fekszik. Amikor meglát, azonnal leteszi a könyvet és várakozóan néz rám, kíváncsi szemekkel. Muszáj elmosolyodnom rajta, mert egyszerûen elbûvölõ tud lenni. Míg be nem harapja az ajkat és fel nem izgat ezzel.
- Mindent beszerelt?
Bólintok és leülök mellé, de nem tudom megállni, hogy hozzá ne érjek finom bõréhez, ezért elkezdem a csuklója puha belsõ részét cirógatni.
- Nem lesz semmi baj, nem megígértem?
- Igen mondtad és én ezért hihetetlenül hálás vagyok neked, hisz neked köszönhetem, hogy merek pihenni.
Megint látom a vágyat a szemében és már nem bírom ki, hogy ne érezzem az ajkaim alatt a bõrét. Az arcához hajolok és egy lágy puszit hintek a bársonyos bõrre.
- Nincs mit köszönnöd ez a munkám és szívesen teszem. – régen volt már ilyen gyönyörû ügyfelem.
- Én akkor is köszönöm neked.
Közelebb hajol és õ viszonozza az elõbbi puszit, de amikor elhúzódik és találkozik a tekintetünk, látom benne, hogy többet szeretne.
Mintha csak tudná, hogy mire gondolok beharapja az alsó ajkát, nekem pedig meg kell szorítanom a térdemet, vagy õt szorítom le az ágyra.
Szabad kezemet az állár simítom és kiszabadítom a fogságba esett testrészt, amik már csábítóan pirosan a harapdálástól.
- Félek, hogy butaságot csinálok. – de ha nem teszem meg abba belehalok.
- Attól függ, mi lenne butaság. – a hangja olyan mint egy lágy szellõ, ami felém hozza édes illatát.
Kezemet a tarkójára simítom, majd magamhoz húzom és szenvedélyesen az ajkaira tapadok. Abban a pillanatban felnyög, és egyik kezével a vállamra markol, hogy tartsa magát.
Hevesen csókolom, majd amikor a nyelemmel megcirógatom az ajkait, õ résnyire nyitja azokat, így adva bebocsáttatást. Mikor megérzem az édes ízét felnyögök a gyönyörtõl, mert nála csábítóbbat még nem éreztem. Megsimogatom a szájpadlását, majd a nyelvét is, amivel rögtön viszonozza a heves csókot.
Amikor elfogy a levegõnk, elválok tõle, de elõtte még megharapdálom a csóktól duzzadt ajkait, hogy még akkor is érezzen, mikor már nem érintem.
Zihálva, kipirult arccal néz rám, a szemei csillognak… egyszerûen gyönyörû most.
Végigsimítom az arcát, majd az ajkait és mosolyogva megjegyzem.
- Nagyon finom a csókod. – erre csak még vörösebb lesz, és megint visszatér az az édes dadogás.
- Kö-köszönöm. Én… én most… készítek ebédet!
Kapkodva feláll, majd elsiet mellettem, én pedig vigyorogva állok fel és utána megyek.
A nappaliban elõveszem a laptopom. Azon dolgozom, ameddig nem tudok bemenni a céghez.
Ha Halea nem megy sehová, akkor rengeteg szabadidõm marad.

Ebédig nem is látom, de az illatokból, amik a konyhából érkeznek megállapítom, hogy nagyon jól fõz. Ami kész áldás, mert volt már olyan ügyfelem, aki szinte csak mirelit ételeken élt, amit én még a kutyának sem adnék.

- Travis! Kész az ebéd!
Elteszem a laptopot és elindulok a konyhába. Mikor meglátom az ételt, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy mi az, ami nyilván meg is látszik, mert azonnal megszólal.
- Ez Falafel. Egyiptomban tanultam egy helyi szakácstól, remélem tetszeni fog.
Kissé elpirulva lesüti a szemit mikor rámosolygok, majd ahogy asztalhoz ülünk megkóstolom. Felé fordulok õ pedig várakozóan figyel.
- Nagyon finom, igazi konyhatündér vagy Halea!
Elpirul, majd megköszöni és õ is enni kezd.
Ebéd után, minden tiltakozása ellenére segítek neki elpakolni. Én is egyedül élek, meg tudom csinálni, amit kell. Közben eszembe jut valami, amit még meg sem kérdeztem.
- Halea? A munkáddal kapcsolatban… mibõl gondolod, hogy a fenyegetéseknek köze van hozzá?
Leteszi a tányért, majd felém fordul.
- A csapatommal Dél-Amerikában, egy õsi maja szentélyt találtunk, ahol különös jelek vannak. Egyed legendák szerint ide temették el az utolsó maja királyt, ami nagyon nagy leletnek számítana. Egy hónapja jöttem haza, mert tanulmányoznom kellett az õsi nyelvet és most várok egy nagyon fontos feliratot, amit a csapatom elküld. Amikor haza jöttem… az után kezdtek üzenetek érkezni. Innen gondoltam, hogy a miatt.
Elgondolkodom azon, amit mondott, mert ez rendkívül bonyolult, vagy rendkívül egyszerû is lehet. Ha csak egy zaklató, akkor az ügy nem fog komolyabbra fordulni. De ha az van amire Halea gondol akkor nagy fába vágta a fejszéjét.

- Ki tudna neked ellenállni, ha így nézel? – a hangja rekedt az én szívem pedig úgy zakatol a szívem és nem tudom hova tenni, hogy mi történhet velem. Nagyot nyeldekelek.
- Persze, hogy nem haragszom. Ameddig nem veszélyes rád nézve, olyan állatot tartasz, amilyet szeretnél. – elmosolyodik én pedig persze ismét elvörösödve dadogni kezd, mint aki be van csípve.
- K-kész a-a reggeli. E-egy pi-pillanat és jövök!
Elszaladok, majd egy perc múlva visszatérek, immár felöltözve. Jobban is érzem így magamat, ha még mindig úgy szambáznék, mint az elõbb esélyesnek ítélném, hogy marhaságot csinálok. Sõt biztosra is veszem.
- Mára terveztél valamit házon kívül?
- Nem, az egyik barátomat megkértem, hogy vigyázzon a boltra, úgy hogy ma itthon maradok.
- Rendben. Délután átjön az a technikus, akirõl beszéltem és felszereli az új biztonsági rendszert. És Halea…?
Megvárja, amíg kíváncsian rá pillantok, majd komolyan folytatja. Olyan érzésem van néha, hogy tényleg félnem kell, különben bajom esik.
- Meg vannak még azok a fenyegetõ levelek, amirõl beszéltél? – nyelek egy nagyot és bólintok.
– Szeretném majd megnézni õket, ha nem okoz gondot.
- Persze, hogyne. Azonnal hozom.
- Várj. – gyengéden megfogja az asztalon pihenõ kezemet, ami most a levelek említése után kissé remegni kezdett - Egyél nyugodtan, majd megnézzük utána.
- Már nem is vagyok éhes.
- Figyelj ide! - mellém sétál és megemeli az államat, hogy rá figyeljek és ez nem is esik nehezemre fõleg, hogy majdnem újra elpirulok – Nem lesz semmi bajod. Megígértem, hogy vigyázok rád és be is tartom.
Gyengéden elmosolyodok és figyelem majd teljesen zavarba jövök.
- Köszönöm!
- Nem kell megköszönnöd. Ez a munkám.
Biccentek egyet majd felpattanok, és pár pillanattal késõbb visszatérek a levelekkel. Átnyújtva neki, õ pedig széthajtja és megnézi õket. Görcsberándul a gyomrom, ha csak arra gondolok, hogy mi történhetett volna, ha nem kérek segítséget.
Szinte oda sem figyelek, hogy mit csinál, én tördelem kezemet szüntelenül. Annyira átjár az emlék, hogy már ijesztõvé válik a számomra az egész. Majd tekintetemet az én megmentõmre emelem és figyelem némán.
Rám néz, én pedig még mindig a kezeimet tördelve feszülten figyelem. – Ezek után kaptad az sms-t, ugye?
- I-gen.
- Majd szeretném elkérni a telefonodat és megpróbálhatjuk lenyomozni a számot.
- Rendben, majd addig használok egy másikat.
Rám mosolyog, majd visszaül a székre és a zakója zsebébõl elõveszi a kis jegyzettömböt, gondolom, arra írja fel a fontos dolgokat.
- Most pedig szükségem lenne, egy olyan idõbeosztásra, amit általában használsz. Meg kellene kevernünk úgy a programjaidat, hogy teljesen kiszámíthatatlan legyen. – várakozóan néz rám, és elõveszi a tollát is.
Elõvéve határidõnaplómat kezdem el felsorolni milyen teendõk is várhatóak ezen a héten. Már ha nem fogok berezelni és megint nem megyek be dolgozni. Bár most végre itt van Travis talán így nem fogok annyira félni. Mikor ezzel is végzünk, átnézi, majd felpillant rám és nekem rögtön lepkék szálingóznak a pocakomban.
- Akkor mielõtt kilépnél, a házból megtesszük a szükséges óvintézkedéseket és, ha kell, akkor veled is tartok vagy a távolból figyellek. – mondja, a haditervet mire bólintok kissé elpirulva.
- Igaz pár napig nem megyek be a boltba ahhoz most nincs elég bátorságom így csak pénteken várható némi mozgás, de hétfõtõl az a napi rend lép életbe, amit felírtál. – mondom, neki mire rá néz a noteszra majd fel újra rám és bólint.
Lágyan megfogva kezemet cirógatja meg tenyerem belsõ felét mire a pulzusom az egekig szökik és arcomba tolul a vér. A szám rögtön kiszárad és nem tudom, hogy szégyelljem az egészet, vagy sem, hogy ennyire fel tudja korbácsolni a vágyaimat. Akaratlanul is szájára terelõdik figyelmem és nyelvem hegyével megnedvesítem ajkaimat. Felpillantok rá és látom, hogy tekintetét újra ajkaimra függeszti és már csak abba belesajdul ágyékom, ha arra gondolok, hogy megcsókol. Óh, te jó ég! Mi történik velem?
- Én… izé… i… idehozom az ételt… - dadogom gyorsan és lassan rákvörös fejjel kimegyek a konyhába. Igaz itt van az ebédlõ asztal is és tuti biztos, hogy idiótát produkáltam magamból, de nem tehetek róla. Mire megfordulok, már a hátam mögött van még szerencse, hogy rossz helyre jöttem, mert a tányérok garantálta kiesnek a kezembõl. Megtámaszkodik a pult két oldalán így közrefogva engem és kissé hevesebben kezd dobogni a szívem.
- Idekint van az asztal. – suttogja nekem pedig ágyékom önálló életre kellve sajogni kezd. Nagyot nyelek és felnézek, egyenesen rá miközben õ tekintete újra az ajkaimra vándorolnak mire torkom újra kiszárad.
- Tu… tudom… - nyögöm ki és megnedvesítem ajkaimat. Travis közelebb hajolva simít végig ajkaimon a sajátjával, amibe beleremegek. Az szeretném, ha megcsókolna szinte elemi erõként hat rám ez a felismerés. Vérem lávafolyammá válik, de sajnos a kívánt csók elmarad a csengõközbe kiabál mire bosszúsan felnyikkanok. Travistõl egy mosolyt kapok, én pedig kiiszkolok, ajtót nyitni pedig arcom a fõtrákéval vetekszik.
- Jó napot jöttem beszerelni a biztonsági rendszert. – néz rám a férfi én pedig odébbállva engedem be a lakásba. Figyelem õket csak pár mondatfoszlányt kapok el, mert az én gondolataim még mindig az elõbbi csókon járnak. Szinte felpezsdül újra a vérem és gyorsan beszaladok a fürdõbe. Teljesen megbuggyantam úgy néz ki.
Órák telnek el én pedig átvándoroltam a szobámba és elkezdtem olvasni ameddig Travis és a másik férfi javában beszerelik a szükséges eszközöket. Egyszer csak nyílik, szobám ajtaja mire felnézek és meglátom az én testõrömet. Nagyot dobban a szívem és összecsukva a könyvet leteszem az éjjeli szekrényre. Várakozóan nézek, rá mire elmosolyodok kedvesen és az én arcom újra felveszi a mostanában annyira kedvelt vörös színt. Alsó ajkamba harapva rágcsálom azt míg Kira alszik, mellettem nyugodtan felnézek Travisre.
- Mindent beszerelt? – nézek, kérdõn mire bólint és leül az ágyam szélére. Lágyan meg fogja kezemet és cirógatni kezdi, csuklom belsõ részét.
- Nem lesz semmi baj, nem megígértem? – mondja igézõ hangon. Felnézek rá és kiszárad a torkom újra és szinte megbûvölten bólintok.
- Igen mondtad és én ezért hihetetlenül hálás vagyok neked, hisz neked köszönhetem, hogy merek pihenni. – suttogom, mire közel hajol hozzám és megpuszilja arcomat.
- Nincs mit köszönnöd ez a munkám és szívesen teszem.
- Én akkor is köszönöm neked. – suttogom és megpuszilom arcát kedvesen. Beszívom, illatát mely megrészegít, és ahogy elhúzódom tõle tekintetünk találkozik. Nagyot nyelve figyelem mit szeretne, de újra fellobban bennem a vágy, hogy megcsókoljon így beharapom, alsó ajkamat mire megérinti, ajkaimat én pedig kiengedem fogságba került részt.
- Félek, hogy butaságot csinálok. – mondja, rekedt hangon mire megremegek.
- Attól függ, mi lenne butaság. – lehelem halk mégis lágy hangon.