|
|
Szerepjáték
(Harry Potter)
| Merilyane | 2016. 09. 28. 21:03:12 | #34617 |
 Karakter: Draco Malfoy
- Ki én - válaszolja. Ahhoz képest, hogy a mondandó határozott akar lenni, a hangja nem az. Mevan, szívem, csak nem félünk?
Valamiért nem tud elégedettséggel eltölteni, hogy fél. Miután az előbb Piton kellően rámijesztett... na persze, nem azzal, hogy a könyvtárba küld. Hanem azzal, hogy a Nagyúr is megtudja. Mert az az álnok seggfej burkoltan, de közölte, hogy ha nem vigyázok magamra, akkor elmond mindent Neki is. Csak erre az egy gondolatra kiráz a hideg, és próbálok észrevétlenül összerándulni.
Nem kellett volna belemennem ebbe a szarságba. Hagynom kellett volna az egészet a jó büdös francba. Mintha lenne választási lehetőségem amúgy. Apám is az volt, nekem is annak kell lennem. Soha, egyszer sem kérdezték meg, hogy én mit akarok. Mert az abszolút nem érdekel senkit, ahogy én magam sem. Más számára biztos jajdeszomorú lenne, de ha az ember ebben él, megszokja. Már fel se veszem, hogy anyám csak úgy felképel, és azt mondja, hogy én tehetek arról, ami apámmal történt. Valószínűleg még igaza is van. Nem tudom, hol de biztos én csesztem el... Mindenesetre most anyám rühell, azaz nagyon azt mutatja. Aztán utána feljön hozzám a szobámba megölelni és bocsánatot kérni. Össze-vissza csinál mindent, nem önmaga azóta. Hogy is lehetne?
- Ráadásul miért érdeklődsz ennyire? Köztudott, hogy rühellsz engem. Mi ez a hirtelen változás? - szakítja félbe borús gondolataimat Rachel hangja.
Mivan? Nagyon sokáig teljesen üres tekintettel meredek rá, hogy mégis mi a faszról beszél. Érdeklődni? Felé? Én?! Ez súlyosan beverhette a fejét, amikor nem figyeltem. Aztán leesik miről beszél, és tolok egy közepes agyfaszt. Ez se hallott még a szarkazmusról...
Inkább nem mondok semmit, csak megforgatom a szemem, és a szememmel a javasasszonyt keresem. Sehol. Nagyszerű, még felmentőseregem sincs, itt kell ülnöm... vele. Hát ez csodálatos. Látványosan unatkozom tovább, és egy szót se szólok. Semmi kedvem baszogatni. Ráuntam. Keresnem kell valaki újat. A kis Colin a Griffendélből ideális alany. Sokkal hevesebb, mint ez a csaj. Abból kinézem, hogy még el is akarna verni minket, ha a drága Harry-jéről rosszat mondunk. Azok is száz, hogy dugnak...
Jó ég! Én azon gondolkodom, hogy Szent Potter kivel dug... oké, ki kell vernem a fejemből azokat a képeket, amik akaratlanul a szemem elé ugranak. Megrázom a fejem, és mélyeket lélegzek. Gondolj Pansy-re... próbáld kibékíteni... de hogy?
Lenézek a csajra. Hááát... ez még segíthet is nekem... végső soron csaj lányból van. Ahogy elnézem, melle is van, és töke valószínűleg nincs. Akkor meg csaktán lány...
- Te lány vagy, ha minden igaz - kezdem. - És valszeg úgy is gondolkodsz, mint a legtöbbjük.
Látom rajta, hogy ezt már vérig sértésnek veszi. Na kösz, bazdmeg! Így legyen veled kedves az ember. Mélylevegő, Draco, ne ugorj neki, ne változtasd görénnyé... épp elég, hogy az a nyomorult auror velem tette meg tavalyelőtt. A felsőbbéves Griffendélesek még mindig képesek felemlegetni, mintha olyan ritka jó poén lenne. Ha mással történt volna, én is annak tartanám mondjuk.
- Szóóóval - sóhajtok -, a kérdésem, hogy mégis mi a fenét csináljak, hogy visszakönyörögjem magam Pansy köreibe - khm, a lábai közé... de erről már neki nem kell tudnia semmit se.
Pókerarcot vág, fogalmam sincs, hogy mit is gondol valójában. Ha nem válaszol, majd kisütök Zambinivel valamit, Pansy valószínűleg neki sírja el minden egyes bánatát.
Ezt a csajt meg hagyom lógva. Beleuntam. És most komolyan beszartam Pitontól...
|
| Liya | 2016. 09. 28. 15:16:10 | #34615 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
- ’Reggelt Csipkerózsika!-morogja miután a proff elhagyta a Gyengélkedőt. Hmm a legkevésbé se akartam, hogy pont őt lássam meg mikor magamhoz térek.- Kialudtad magad?- jön a kérdése. Na mi van ? Hirtelen milyen nagylelkű lett. Na mindegy is.
- Ki én..- válaszolom neki halkan. A tűdőm szörnyen fáj szóval nem akarok bezsélgetni nagyon. Főleg nem Dracoval. A lábamat újra érzem, hogy remegni kezd. Ha most a lábaimon állnék tuti észre is venné. Annyira vágyom a közelségére valamiért. Ahj Merlin szakállára miért, pont iránta érzek így? Rachel ezt most felejtsd el.. Nem vágyhatsz rá, hisz neki ott van Pansy. A kurvája. Hirtelen elfog a féltékenység érzete is. Na ne.. Féltékeny? Én ? Pansyre??? Tuti nem. Pansy lenne az utolsó akire féltékeny lennék.- Ráadásul miért érdeklődsz ennyire? Köztudott, hogy rühelsz engem. Mi ez a hirtelen változás?- kérdem tőle érdklődve.
Szerkesztve Liya által @ 2016. 09. 28. 15:33:50
|
| Merilyane | 2016. 09. 27. 21:02:41 | #34614 |
Karakter: Draco Malfoy
Rá se nézek a csajra, csak hallom, hogy egyre nehezebben veszi a levegőt. Jól van, nem kell elájulni a nagyszerűségemtől! Megforgatom a szemem, és hátradőlök, figyelni akarnék, ha tudnék a kis sárvérű zihálásától. Asztmája van, vagy mi? Tudok javasolni megoldásokat; kötél, zongorahúr, de én a pálcáját is szívesen ledugom a torkán, ha az segít.
- Mr. Malfoy, kísérje el Miss Sciofildet a gyengélkedőre - mondja nekem a tanár.
Ennyire rosszul lenne? Most nézek először felé, amióta csak leültem. Hát tényleg elég sápadt, és a pupillái akkorák, mint két tányér, ráadásul félelemtől remegnek. Mégsem csodálatos személyiségem tett rá ekkora benyomást? Érdekes. Egy hatalmas sóhajjal pakolom össze a cuccaimat, mivel hála Rachel-nek, a fele napot biztos ott kell töltenem a gyengélkedőn. Még a végén rámfogják, hogy én csináltam vele valamit!
- Ne... csak őt ne... tanárúr... kérem... - próbálja elmagyarázni a lány, hogy mennyire nem akarja ő se velem tölteni a napját. - Mindjárt... jobban... leszek.
Hát azt erősen ajánlom neki. Habár, így elnézve az állapotát, dehogy lesz ez jobban. A Griffendélesek körében már megy a pletyka, hogy én megint mit csináltam. Na ezt kikérem magamnak. Ma semmit nem csináltam vele, volt jobb dolgom. Történesen, hogy kibékítsem Pansyt.
- Nem! - vet ellent a professzor. - Le kell mennie.
A következő pillanatban a csaj megfejeli a vállam. Undorodva ellökném, mikor látom, hogy ez nincs is magánál. Na nehogymár elájult! Ilyen nincs... ez biztos nem velem történik meg. Elhúzom a szám, és hátraadom a cuccaimat Cracknak, egy olyan felszólítással, hogy vigyázzon is rá.
- Akkor, Mr. Malfoy, megtenné, hogy leviszi Miss Sciofildet a gyengélkedőre?
- Van más választásom, professzor úr? - dünnyögöm, ahogy felkapom a csajt.
Nehezebbnek hittem, így még egész könnyű. Próbálok nem rosszul lenni, miközben kiviszem az ájult lányt. Őfőméltósága, Potter nyitja ki az ajtót. Már egészen meghat, hogy így segít szegény bajba jutott társán, akinek az eszméletlen némber féltestvérét kell cipelgetnie.
- Ha kiderül, hogy te állsz mögötte, Malfoy, megfizetsz - sziszegi nekem, mikor melléérek.
Hát ezen mosolyognom kell. Mennyire aranyos, hogy így aggódik!
- Törődj a magad dolgával, Potter - válaszolom.
***
A javasasszony kis híján meg akar ölni, mikor meglát engem Rachel-vel a karjaimban. A kis billogot már eltüntettem egy könnyed kis bűbájjal, hogy Pitonnak azért ne áruljanak be. Le kell tennem a csajt egy ágyra, és ott ülnöm mellette. Ritka unalmas, már minden létező dolgot megszámoltam kétszer, mikor lépteket hallok. Hátrafordulva Pitont látom jönni, és nincs jókedvében. Mi a fasz?!
- Neked teljesen elment az eszed?! - rángat fel a taláromnál fogva, vagy két lépésről.
- Engedjen el - próbálom ellökni, esélytelenül. - Semmi közöm ehhez, rosszul lett!
- Ne hazudj, Draco - ráz meg. - Nem azért segítek neked, hogy felejtőbűbájt szórjak azokra, akiknek a Sötét Jegyet mutogatod!
Ha lehet suttogva üvölteni, Piton most azt csinálja. A javasasszonynak se híre, se hamva... de a kastélynak fülei vannak, ez köztudott.
Elakad a lélegzetem, és úgy bámulom a férfit. Honnan tudja, hogy tegnap ez a picsa meglátta a Sötét Jegyet?! Éles oldalpillantást vetek a lányra. Ha ez be mert köpni Pitonnál, megölöm. De utána elfog a rettegés: ha Pitonnak elmondta, még kinek mondhatta el?
- Nem mutogattam, letépte az ingem - védekezek rémülten.
- Lényegtelen - egészen közel húz magához. - Még egy ilyen, és az iskolai éved hátralévő részét a könyvtárban töltöd, vagy még rosszabb helyen, megértetted? A Nagyúr nem azért adta neked ezt a feladatod, hogy holmi sárvérű lányokkal szórakozz! Világos voltam?
- Tökéletesen - nyögöm, mire ellök. Majdnem elesek a székben, de épphogy állva tudok maradni.
Éles oldalpillantást vetek a csajra, akinek legnagyobb rémületemre félig nyitva vannak a szemei. Mennyit hallott ebből a beszélgetésből?!
- Pr-professzor úr - szólítom meg Pitont. - M-mikor...
- A ma reggeli sütőtöklevében volt - válaszolja. - Semmire nem emlékszik a csuklóddal kapcsolatban. Úgyhogy, ha kérhetem, ne mutogasd többet.
És itthagy. Megdörzsölöm a most viszkető csuklóm, és nézek a lányra. Az egyre inkább kezd magához térni, és rájönni, hol is van.
- 'Reggelt, Csipkerózsika - morgom. - Kialudtad magad?
|
| Liya | 2016. 09. 27. 18:41:40 | #34613 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Draco Malfoy
- Malfoy úrfi, van valami baj?
- Nincs helyem, tanár úr - válaszolom feltartott kézzel. Én ártatlan vagyok!
- Oh, de hát itt van egy szabad szék a kisasszony mellett - mutat Rachel-re. - Üljön ide.
- Azt a tanár úr se akarja - vágok azonnal közbe.
Neeem, ilyen nincs! Ez biztos valami szar álom! Pansy kivételével minden Mardekáros együttérzőn néz rám, ahogy végigsétálok a padok között, és levágom a holmim a csaj mellé. Leülök, és rá se nézek, próbálok úgy tenni, mint aki nincs is ott.
Ahogy mellém ül el kezdek remegni. Nem. Nem akarok Dracotól félni. Nyugi Rachel. Kilégzés – belégzés. Hirtelen rosszúl leszek és nem kapok levegőt normálisan így kapkodom a levegőt mintha csak most engedték volna el a nyakam egy ember aki épp folytogatott. A francba…Megint az a kibaszott roham. Ah miért én. Pont nekem kell egy ilyen betegségemnek lenni. Eközben egyre kevesebb levegőm van.
- Mr. Malfoy kísérje el Mis Scofildet a gyengélkedőre- mondja a tanár miközbe a dolgozatokat osztja ki.
- - Ne…csak…ő …ne…tanárúr….kérem….-zihálom egyre kevesebb levegővel. semmi képpen nem akarom hogy ő kísérjen el. Félek, hogy megint valamit tenni fog.- Mindjárt …jobban…leszek….
- Nem ! Le kell mennie
Erre már nem akarok vissza szájalni, de nem is tudnék hisz elájulok. A Gyengélkedőn térek magamhoz.
Szerkesztve Liya által @ 2016. 09. 27. 19:14:11
|
| Merilyane | 2016. 09. 27. 18:20:50 | #34612 |
Karakter: Draco Malfoy
Mielőtt még bárki csinálna bármit, a csaj csak úgy felpofozza Pansyt. Drága kis barátosném arca egyből paprikavörös lesz, és ha a tekintettel ölni lehetne (ami Pansy esetében még lehetséges is), Rachel már a földön feküdne. Nekem csak egy kicsit csillan fel a szemem a csajbunyó láttán. De hamar lelohad a lelkesedésem, mikor a drágaság megint csak pofázni kezd:
- Elegem van! Vágod? Mióta ide járok, rühellsz engem, ahogy a többiek is! - üvölti, vagy fél méterre a másik lánytól. Woooaah, nyugi szívem, itt senki nem süket... - Dracotól nem is várok mást, tőle megszoktam, de tőletek nem!
Mivan velem? Mit nem vár mást? De sokat képzel már itt magáról valaki! De ez a tüzesség ez tetszik. Eddig még egy Mardekáros csajban sem láttam igazán. Persze-persze, ezek is kiabálnak néha, és megtépik egymást (na olyankor isteni ám nézni őket), de hogy így kifakadjanak...
Egy elégedett félmosollyal figyelem a műsort. Már csak valami édesség kellene. Lenne is a szobámban, de nem akarok lemaradni, a legjobb rész biztos most jön.
- És tudod, mit? Úgy gondolom, hogy ezerszer jobb vagyok, mint ti együttvéve! - legalább nem értékeli alul magát... - Majd ha netán haldokolnék, mert öngyilkos akarok lenni - naaaa, azért ez már erős -, gondolj arra, hogy miattatok tettem, meg Draco miatt!
Még egy pofon, és elszalad a lányok hálókörletébe. Pansy sokkos arccal ül ott, a hallotak kicsit sem hatják meg, inkább az, hogy egy sárvérű kétszer egymás után felképelte. Na igen, ez valahol nekem is kínos. Mindenki feszült csendben néz hol rám, hol a hölgyeményre, aki az arcára szorítja a tenyerét, hol pedig az ajtóra. Várják, hogy valaki mondjon valamit.
- Uraim, hölgyeim, Crack, Monstro - szólalok meg végül. - Hallhatuk, hogy a mi kis virágszálunk öngyilkos akar lenni. Hát csinálja! Itt senkinek se terheli felelősség a lelkét, ha mégiscsak megteszi. De - emelem fel a mutatóujjam -, amelyik kutya ugat, az nem harap. Kizárt, hogy az édes kis Rachel öngyilkos lenne.
Egyetértő hümmögések hallatszódnak innen-onnan, a két tohonya csatlósom meg vigyorog azon, hogy külön kiemeltem őket. Azt hiszik, ez valami megtiszteltetés... nos, talán erre értettem, hogy szégyen, ami a Mardekárban megy. És ezek lennének a jövő sötét varázslói! Akik egy legyet nem különböztetnek meg egy sárkánytól!
Pansy csak felpattan, és elszalad a hálókörletük felé. Én utána. Sosem voltam még a csajok hálókörletében, amúgy is érdekel már, milyen. Plusz nem akarom, hogy a hölgyemény bármi elhamarkodottat csináljon.
- Pansy! - szólítgatom. A fürdő ajtajában áll meg.
- Mit akarsz? - kérdezi dühödten, hátra se fordul. Persze, mert bőg. Olyankor sosem akarja, hogy bárki lássa a könnyeit az arcán. Valahol olyan ilyen tekintetben, mint én. Csak én nagyon ritkán sírok. - Az egésztől úgyis csak te tehetsz!
- Én? Hát én kértem a kis szukát, hogy pofozzon fel?
- Miért nem tudod lógva hagyni, és visszatérni ahhoz, hogy Potter gyűlölöd?! - támad nekem ismét a lány. Ez még tőle is idegen. Ő kéri, hogy hagyjak békén valakit? - Potter legalább nem aláz meg majdnem a teljes ház előtt!
Azzal eltűnik a fürdőben. Csak csapok egyet az ajtóra, és inkább kimegyek, mielőtt még valamelyik elsős beárul Pitonnak. Kell a faszomnak a büntetés...
***
Másnap igazából minden jól megy bűbájtanig. Pansy látványosan kerül, az igaz, de a többiek úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. A bűbájtan teremben viszont csak kétszemélyes padok vannak. Crack és Monstro egyértelműen egymás mellett akarnak ülni (mint az első évesek, halál komolyan... vagy ennyire egymásra vannak izgulva, fogalmam sincs). Eddig Pansy mellett ültem, így mikor belépek a terembe, azt várom, hogy most is az lesz.
Hát pofára kell, hogy essek. Pansy halál nyugodtan trónól Zambini mellett. Az ajtóban állva keresem szememmel az üresen maradt helyet. Kiszúrok egyet, az első padban, egy barna hajú... neee! Ne verjen már azzal a sors, hogy a kereszttestvérem padtársa leszek egész évben!
- Mi van, Malfoy, gyökeret eresztettél?
A hangra minden egyes idegszálam pattanásig feszül. Mi Urunk és Oltalmazónk, Szent Potter! Most hozzá van a legkevésbé kedvem. Miután tegnap az ő orrát is kezelésbe vettem a vonaton (enyhe bosszú apám miatt), látni se akarnám többet. Mennyire gáz, hogy a Griffendéllel van közös óránk...
- Potter - kezdem nyugodtan, de gúnytól nem mentesen. - Én az olyan kis ponrdók, mint te, és vörhenyes, valamint sárvérű barátaid helyében inkább örülnék, hogy észre se vettelek eddig titeket.
- Talán tőled kellene félnünk? - kérdezi Weasley, az az életképtelen gyökér.
- Gyertek, csak a szája nagy - furakszik el mellettem Granger.
Fújok egyet, és egy fájdalmas sóhaj mellett keresek további helyeket. És nincs. Mi az, hogy nincs? Arra leszek figyelmes, hogy néma csend van, és mindenki rám mered. Bent áll a tanár.
- Malfoy úrfi, van valami baj?
- Nincs helyem, tanár úr - válaszolom feltartott kézzel. Én ártatlan vagyok!
- Oh, de hát itt van egy szabad szék a kisasszony mellett - mutat Rachel-re. - Üljön ide.
- Azt a tanár úr se akarja - vágok azonnal közbe.
Neeem, ilyen nincs! Ez biztos valami szar álom! Pansy kivételével minden Mardekáros együttérzőn néz rám, ahogy végigsétálok a padok között, és levágom a holmim a csaj mellé. Leülök, és rá se nézek, próbálok úgy tenni, mint aki nincs is ott.
|
| Liya | 2016. 09. 27. 17:35:31 | #34611 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Draco Malfoy
- Nézzétek már! Valami kimászott a Fekete-tóból - visít fel Pansy. - És milyen érdekes kis billog van a nyakán!
Erre mindenki elkezd röhögni, a csaj pedig csak vörös fejjel álldogál ott, és valószínűleg a tökéletes visszavágáson gondolkodik. Mennyire kár, hogy itt nincs olyan.
Na ezt nem hagyom szó nélkül. Oda megyek és megtépem Pansyt és pofon vágom. Na ez most jól esettt. Régóta vágytam már erre.
- Elegem van! Vágod? Mióta ide járok rühelsz engem, ahogy a többiek is!!! – ordítom torkom szakattából. – Dracotól nem is várok mást mert tőle megszoktam, de tőletek nem ! És tudod mit? Úgy gondolom hogy ezerszer jobb vagyok mit ti együtt véve! Majd ha netán haldokolnék mert öngyilkos próbálok lenni, gondolj arra, hogy miattatok tettem meg Draco miatt!- újjabb pofont adok neki majd megyek a fürdőbe és levetkőzök. Beleülök a jó forró vízbe és élvezem a hőt. Bőröm kipirul és a sebeket is kibaszottúl csípi a víz. Főleg amit Draco-tól kaptam. Elgondolkodom hogy kik lehettek az igazi szüleim.Szeretném őket megismerni.Jobb lenne velük élni, és nem tudni aról, hogy van varázs világ. Hogy Draco Malfoy létezik. Hogy bárcsak felébrednék ebből a rémálomból és az igazi anyám mosolyát látnám, érezném az illatát. Érezném édesapám atyai ölélését. Hogy megvédene a bajtól. Ezektől a gondolatoktól egy kicsit meghatódok s könnycseppek csordulnak ki a szememből. Folyik le a könnyem az ajkaimig. Megtörlöm a szemem és a fejem hátra hajtom.
|
| Merilyane | 2016. 09. 27. 17:15:36 | #34610 |
Karakter: Draco Malfoy
- Nem vagyok a tulajdonod... még egy ilyen seb miatt se... és most kérem vissza a pálcám, nem fogok neked könyörögni mindenki előtt!
A hangra megállok, és egy fájdalmas sóhajjal fordulok enyhén hátra. Halál komolyan ő akar parancsolni nekem? Hát ez nem figyelt az elmúlt hél órában! Ez itt nem arról szól, hogy most, miután kapott egy szép kis billogot a nyakára pár hétig, utána már ő irányít. El kell gondolkodnom, hogy vajon tényleg ennyire hülye-e ez a lány, vagy csak kiválóan tetteti.
Ahh, mennyire jó lenne egyszer egy igazán értelmes embert megkínozni! De röpke tizenhat évem alatt nem sokat sikerült. Ez az iskola egyre lejjebb ad a színvonalból. Egy-két Mardekárba került elsőst elnézve szégyellem magam, amiért ide járok.
Felcsendül bennem a Nagyúr jeges hangja: "Mindez nem tart már sokáig, Draco... légy türelemmel." Kiráz a hideg, és fázósan összébbhúzom magam. Gyorsan elintézem az édi kis kereszttesóm, és sietek is fel. Pansyvel már úgyis terveztünk dolgokat.
- Nem értem, miért jelöltél meg, miközben én innen egy pasit se szednék fel - jön a következő mondat.
Na jó, ott a pont, mivel én se értem, minek kellett ez. Viszont ha emiatt most kicsit meggyötrik szegény picikém lelkét pár hétig, bőven megérte. Ha kérdezik, akkor meg én ugyan nem tudok semmiről. És mégis ki merne megkérdőjelezni engem? Maximum Szent Potter, de nincs az az isten, hogy Rachel cica jóban legyen vele. Őnagysága nem ereszkedik le az alantas házakhoz, mint az enyém is.
- Szóval akkor igaz? - kiáltom gúnyosan. - Nem a mugli pasik izgulnak rád, te izgulsz rájuk! Mindenesetre ha nem akarsz könyörögni - húzom ki a zsebemből a pálcáját, és emelem jó magasra. Biztosan látja -, akkor erre se tartasz igényt, mi?
Mielőtt bármit mondhatna, elhajítom jó messzire a pálcát, be az erdőbe. Nesze, menj szépen megkeresni, ha annyira kell neked! Az a mágus, aki hagyja magát lefegyverezni, nem érdemli meg a mágus nevet. Mondjuk mintha ő az ember nevet megérdemelné... földön kúszó kis pondró, akinek csak akkor nagy a szája, ha azt hiszi, nem tudok ártani neki.
Hah, én bármikor tudok ártani neki.
- Jó keresgélést, a magad érdekében siess egy kicsit, a hangoskodás bizonyára idecsal egy-két vadat - intek neki még egy tőlem ismert "bájos" mosollyal, és otthagyom.
***
Sietve szaladok le a klubhelységbe. Mindenki ott ül, és egy emberként lélegeznek fel, mikor meglátnak belépni. Ezek komolyan aggódtak értem?! Ismeretlen érzés rohan át rajtam egy pillanatra. Pici melegség a mellkasomban, arra a gondolatra, hogy talán nekik fontos vagyok. Jó gyorsan elhessegetem magamtól ezt a gondolatot. Senkit nem érdeklek.
- Draco, mi a faszt csináltál ennyi ideig? - kérdezi Zambini egyből.
- Sáros a cipője, ez kint volt! - teszi hozzá valaki más.
Kiváló megfigyelés, drága, javaslom neked a bűnüldözési pályát. Nem mondok semmit, csak levágom magam egy üresen álló fotelbe, és onnan figyelem őket.
- Mondj már valamit! Elintézted a sárvérűt?
- El hát - vigyorodom el büszkén. - Ha minden igaz, most még a pálcáját keresi a Rengetegben.
Erre még nagyobb csend támad. Természetes, hiszen ezek kis faszok, sose mernének igazán szembenni a szabályokkal. Csak mondják magukról, hogy mennyire hozzám akarnak tartozni, és hogy ezért bármire képesek. Le merném fogadni, hogy egyikük se lógna ki éjszaka a Rengetegbe. Én az előbb tettem meg.
- Te... kint voltál? - néz rám Crack. Holdvilágképén az értetlenség és a döbbenet keveredik, puffadt ajkaival kicsinyke O-t formál.
- Igen - vágom rá élesen. - És akkor mi van? Dumbledore semmit nem tenne velem, ha lebuknék, csakhogy nem fogok...
Pansy egy ideje csak méreget, résnyire húzott szemekkel, de semmit nem mond. Furcsa, de betudom annyinak, hogy csak féltékeny. Azt képzeli a virágszálam, hogy csupán abból az okból, hogy dugunk, már bebiztosított helye van a családomban. Szegénykém, mennyire pofára fog esni!
Ekkor nyílik az ajtó, és mindenki odakapja a fejét. Mint valami ázott veréb, lépked be a csaj. Mindene tiszta föld és kosz, valószínűleg a sárban térdelve keresgélte a pálcáját. A kézfeje és az arca tele van apró karmolásokkal, ahogyan a tüskék felsértették a finom bőrét. De a bal markában szorongatja a pálcáját.
- Nézzétek már! Valami kimászott a Fekete-tóból - visít fel Pansy. - És milyen érdekes kis billog van a nyakán!
Erre mindenki elkezd röhögni, a csaj pedig csak vörös fejjel álldogál ott, és valószínűleg a tökéletes visszavágáson gondolkodik. Mennyire kár, hogy itt nincs olyan.
|
| Liya | 2016. 09. 27. 16:12:02 | #34608 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Draco Malfoy
Felemelem az állát, és rövid szemezés után még közelebb húzom, majd finoman hozzáérintem az ajkaim az övéhez, gyengéden csókolni kezdem. Ennyire könnyen sose szereztem még csajt. Mennyi volt ez? Fél perc? A gondolat még csók közben is elégedett mosolyt csal az arcomra. Puha ajkait szinte felfalom, finoman beléjük is harapok párszor, halk sóhajok mellett. Kiélvezem legújabb trófeám. Főleg, hogy feltehetőleg ez a kicsike első csókja...
Hirtelen két tenyeret érzek a mellkasomon, és mire észbekapnék, Rachel ellök magától. A következő percben pedig már egy ököl találkozik nem túl barátságosan az orommal. Káromkodva tántorodok meg, az orromra szorított kézzel nézek rá. Ő a száját törölgeti, és a földre köp. Érzem a forró vért lefolyni az orromon.
- Nem leszek a ribancod - közli velem határozottan.
- Azt hiszed? - vicsorgok rá. Önérzetes ringyó...
Egy könnyed bűbájjal egy fának szegezem. Nincs gyomrom az erőszakhoz, valami jobb kell. Oh, meg is van. Ragadozóvigyorral közelítek felé. Kapkodja azt az üres kis fejecskéjét, és keresi, hogy szökhetne meg. Oldalt fordítom a fejét, és kicsit feltolom, hogy hozzáférjek a nyakához. Finoman kezdem először, apró csókokkal. Látom rajta, hogy az undor alatt élvezi is valahol. Várj csak, picsa...
Mikor már tényleg kezdene ellazulni, belecsípek a fogammal a bőrbe. Felsikkant, de mire kiakadhatna, már vége is. Holnapra viszont gyönyörű kis nyomot fog hagyni. Pálcám hegyét a nyakához érintem, és elkezdem belevésni mágiával a betűket. Csak bűbáj, másfél hét után eltűnik, mintha ott se lett volna. Addig azonban ott virít a felirat: Draco Malfoy.
- Tessék, meg is vagyunk - engedem el, mire a földre zuhan. - Mostantól mindenki tudni fogja, kinek a tulajdona is vagy.
Egyszerűen otthagyom, majd utánam jön, ha akar. Még megállva ennyit kiáltok hátra:
- Oh, a helyedben azért nem időznék itt ilyen sokat. A pálcádat a klubhelységben visszakérheted tőlem, ha még igényt tartasz rá.
Újabb megalázás. Hehe, már előre várom.
Cressida Rachel Sofield
A kezem a nyakamra rakom. Szörnyen csíp a seb amit okozott.
- Nem vagyok a tulajdonod….még egy ilyen seb miatt se…és most kérem vissza a pálcám, nem fogok neked könyörögni mindenki előtt-felállok a hideg földről s leporolom magam. Megindulok én is utána de a nyakam szörnyen megfájdul. Mintha megvágták volna és egy marék sót dobtak volna rá. Ahh ez a mocsadék… Gyűlölöm. Ha tehetném most úgy megverném. Jaj Bellatrix és a hülye tanítása teljesen belém ivódott . Most meg Draco. Rettegek.
- Nem értem miért jelöltél meg miközben én innen egy pasit se szednék fel-na ettől még erősebben fáj a nyakam. Mi a francot csinált ez velem? A lábaim úgy remegnek minnt a kocsonya. És érzék még valamit… ahj mi ez? Forróságot érzek a lábaim közt.. Ilyet még nem éreztem. Talán ez lenne a vágy amiől a barátnőim a mugli világban annyit beszéletek? De pont a kereszt bátyámtól? Fúj ez vérfertőzés. Hirtelen undor fog el.De közben vágyom az ujjabb csókjaira...
|
| Merilyane | 2016. 09. 26. 21:36:37 | #34606 |
Karakter: Draco Malfoy
- Engem már nem érdekel, mit csinálsz velem - találja meg végre a hangját nagy nehezen. - Csak a pókokat hagyd ki az életemből, légyszi.
Köpni-nyelni nem tudok. Mi lett abból a csajból, ami úgy oltogatott ott bent mindenkit? Vagy Bella tényleg a gondjaiba vette, míg vissza nem került az Azkabanba? Sose baj. De nem könnyíti meg a dolgom, nagyon nem. Így megint erőltethetem meg magam én.
- Végülis, te aranyvérű vagy, én meg nem, és azt teszel velm, amit akarsz - kezd el beszélni ismét, mikor láthatja, hogy nem lettem elégedettebb a válaszával.
- Nos ebben igazad van - hagyom rá.
Unom magam. Nevetségesen fog hangzani, de baszottul unom magam. És fázom. A csajon is látom, hogy didereg, és majd megfagy. Nem csoda, a leheletünk apró felhőként tör elő a szánkból minden egyes alkalommal. Szeptember eleje, és már ilyen hideg van... mi lesz itt később?
Közelebb lépek hozzá, és átkarolom a derekát. Oké, bevallom, vonzó csaj. Ha nem lenne sárvérű, és nem lenne akkora szája, még azt is mondanám, hogy megfektetném. Így... hááát... vonakodva, de elismerem. Végigsimítok jéghideg arcán, ahogy közelebb húzom. Hallom reszkető légzését, ami most egy picit megakad, ahogy pislog fel rám. Volt ez valaha valakivel? Gondolom, nem. Senki nem akarna egy újjal se hozzányúlni.
- A mugli srácok az ilyenekre izgulnak, mint te? - kérdezem, mintegy mellékesen. Fent kell tartani a beszélgetést.
Nem válaszol, csak elvörösödik. Szűz! Tudtam! Ajj, nem bírom a szűzeket. Finomnak kell velük lenni, és vigyázni rájuk, meg faszom. Ráadásul semmit nem tudnak jól csinálni, vagy csak fekszenek, és várják, hogy elélvezzenek, vagy mindent egyszerre akarnak csinálni, ami meg már sok. Ő vajon melyik lehet? Elég tüzes a való életben, az ágyban is ilyen? Vagy kis alávetett? Mindkettő elég izgató a maga módján.
Ekkor hasít belém a felismerés, hogy tulajdonképpen kívánom a kis kereszttestvérem. Sokkal nagyobb kihívás lenne elérni, hogy ő maga is akarja a szexet, mint Pansynél, vagy bármelyik eddigi csajomnál, akiknél maximum fél óra volt, hogy megkapjam őket. És mardekáros, szóval nem alacsonyodnék le a többi, alantas házhoz. Csak a származása... aj, nem feleségnek valót keresek, csak dugnivalót.
- Mert tudod, valahol a kis tüzességed elég izgató - folytatom. Az arcán lévő kezem elindul lefelé, végigcirógatom a nyakát. A melleit békénhagyom, így is érzem őket, ruhán keresztül. - De az is, mikor a félénk őzikét játszod - duruzsolom, miközben elérek a fenekéig. Kerek, lehetne izmosabb, de nem rossz.
Felemelem az állát, és rövid szemezés után még közelebb húzom, majd finoman hozzáérintem az ajkaim az övéhez, gyengéden csókolni kezdem. Ennyire könnyen sose szereztem még csajt. Mennyi volt ez? Fél perc? A gondolat még csók közben is elégedett mosolyt csal az arcomra. Puha ajkait szinte felfalom, finoman beléjük is harapok párszor, halk sóhajok mellett. Kiélvezem legújabb trófeám. Főleg, hogy feltehetőleg ez a kicsike első csókja...
Hirtelen két tenyeret érzek a mellkasomon, és mire észbekapnék, Rachel ellök magától. A következő percben pedig már egy ököl találkozik nem túl barátságosan az orommal. Káromkodva tántorodok meg, az orromra szorított kézzel nézek rá. Ő a száját törölgeti, és a földre köp. Érzem a forró vért lefolyni az orromon.
- Nem leszek a ribancod - közli velem határozottan.
- Azt hiszed? - vicsorgok rá. Önérzetes ringyó...
Egy könnyed bűbájjal egy fának szegezem. Nincs gyomrom az erőszakhoz, valami jobb kell. Oh, meg is van. Ragadozóvigyorral közelítek felé. Kapkodja azt az üres kis fejecskéjét, és keresi, hogy szökhetne meg. Oldalt fordítom a fejét, és kicsit feltolom, hogy hozzáférjek a nyakához. Finoman kezdem először, apró csókokkal. Látom rajta, hogy az undor alatt élvezi is valahol. Várj csak, picsa...
Mikor már tényleg kezdene ellazulni, belecsípek a fogammal a bőrbe. Felsikkant, de mire kiakadhatna, már vége is. Holnapra viszont gyönyörű kis nyomot fog hagyni. Pálcám hegyét a nyakához érintem, és elkezdem belevésni mágiával a betűket. Csak bűbáj, másfél hét után eltűnik, mintha ott se lett volna. Addig azonban ott virít a felirat: Draco Malfoy.
- Tessék, meg is vagyunk - engedem el, mire a földre zuhan. - Mostantól mindenki tudni fogja, kinek a tulajdona is vagy.
Egyszerűen otthagyom, majd utánam jön, ha akar. Még megállva ennyit kiáltok hátra:
- Oh, a helyedben azért nem időznék itt ilyen sokat. A pálcádat a klubhelységben visszakérheted tőlem, ha még igényt tartasz rá.
Újabb megalázás. Hehe, már előre várom.
|
| Liya | 2016. 09. 26. 21:12:26 | #34605 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
-Tikk-takk- hallom a hangját. nagyon ideges vagyok, de ez gondolom nem érdekli- Találj ki valamit- mondja.. Ennyire kreatív lenne Mardekáros létére? Gondolomm ezt gondolja rólam.
- Engem már nem érdekel mit csinálsz velem. Csak a pókokat hagyd ki az életemből légyszi- nézem őt, gondolom csak drámaság miatt kérdezte meg mit akarok, mert igazából nem érdekli a dolog őt. - Végülis te aranyvérű vagy én meg nem és azt teszel velem amit akarsz.-nézem őt karba tett kézzel. Látom rajta, hogy nagyon kegyes hangulatába van aminek végülis én örülök, mert eltekintett a pókoktól
|
|
