|
|
Szerepjáték
(Harry Potter)
| Merilyane | 2017. 03. 18. 22:01:39 | #35057 |
 Karakter: Draco Malfoy
Megjegyzés: Vége
Másik játékostárs eltűnése miatt nem látom értelmét húzni ezt.
|
| Merilyane | 2016. 10. 08. 16:24:37 | #34661 |
Karakter: Draco Malfoy
Legalább ez se akar beszélgetni velem, ez túl szép, hogy igaz legyen. Foglalkozhatok fontosabb dolgokkal is. Például, hogy egy büdös szót se értek általában az anyagból. Leírok mindent, és megtanulom, és utána persze, kiválóra írok meg minden vizsgát. Csupán annyi az apró pici hiba, hogy elhussan a fejemből az a fenesok "tudás", amit a drága jó professzorok át akarnak nekünk adni.
- Szia, Rachel - mintha Pansy hangját hallanám, aki kedvesen szól valakihez. Felnézek, hátra. És a csaj tényleg ott áll, és valami undorítóan mézesmázos vigyor függ az arcán... az én kereszttestvérem láttán. Oké, ez megint új. Mióta vannak ezek jóban?
Most mérem végig a csajt. Kicsit meggömbölyödött, ami határozottan jót tett neki. Mekkora kár, hogy már ráuntam. Most kereshet magának valaki mást, aki hajlandó megalázni. Mert biztos, hogy Stockholmos a kicsike, ha ez élvezte, hogy folyamatosan kicsesztem vele. Na de mindegy, nem az én dolgom. Visszafordítom a fejem a füzetem felé, mikor meghallom Rachel válaszát:
- Mi van, Parkinson, hirtelen mi ez a nagy kedvesség? Mi? - neked is szia, madárcsicsergéses kurvajó reggelt, meg minden... - Nem akarsz megint jelentet, mint múltkor? Tudod, a megalázást - hoppá, most már kezd olyan lenni, mint egy valódi mardekáros. - Vagy ha ez is trükk, hogy kicsesszél velem, rossz úton jársz. Már nem vagyok olyan, mint eddig.
Drága jó barátosném erre hápogva lehuppan mögém, és az óra nagy részében meg se tud szólalni. Az fasza. A kis szürke egér bekussoltatta Pansy Parkinsont, ami azért nem semmi. De mindegy, legalább kezd fejlődni, tényleg. Az óra nem mellesleg megint kifolyik a füleimen, csak gépiesen leírok mindent, amit a tanár mond, és kész. Viszont most Rachelen gondolkozom. Mégis mi a fene lett ezzel? Végre tényleg felnőtt, és abbahagyta a nevetséges hülyeségeit? Egész bejön, hogy hatott rá a nevelésem, a legjobb tanítványom volt. Mekkora kár, hogy annyira csúnya véget ért ez a kis... tanítás.
A szünetben végre megszabadulhatunk Mi Urunk és Megváltónk Szentséges Potter kis bagázsától, ugyanis lyukasóránk van. Nekem, és Pansynek. Általában ezt nagyon áldásos tevékenységre szoktuk fordítani, de most a csaj annyira kész van a reggeli kis incidens miatt, hogy megszólalni nem tud. Hát igen, engem se olt be minden nap egy sárvérű, én is szégyellném.
Kilépve a teremből, azt látom, hogy a kis félénk csaj eléggé eladja magát az egyik srácnak. Felvonom a szemöldököm, és küldök egy szánakozó pillantást a srác felé, mikor a tekintetünk találkozik. Szerencsétlen, nem is tudja, hogy egy szűzikét fogott ki. Aki még brutálisan mazochista is lehet. Amit én nem bánnék, de az ő esetében ez csak ront a helyzeten. Viszont meglep, hogy Rachelből is ekkora nagy ribanc lett, mint Pansyből. Legalább tényleg tanult a kis szentem. Most ha elfogult lennék, azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de ez így nem igaz. Ez így abszolút nem igaz.
- Nézd már, miből lesz a cserebogár - bököm meg suttogva Pansy oldalát. - A kis szürke egérke lassan méltó lesz háza szelleméhez.
- Nekem mondod? Lassan már megérik arra, hogy mardekárosnak lehessen hívni hébe-hóba.
Akik mellettünk haladnak el, felröhögnek ennek hallatán. Mi ebben a vicces? Én halál komolyan mondtam ezt, jelenleg eléggé úgy áll a szitu, hogy Rachel pozitív irányba fejlődött, egyszer az életben 16 rövidke éve során. De valamiért azt hitték, mi ezzel baszakodni akarunk. Hát kösz.
Az egész folyosó felénk talál fordulni, és nézik, hogy mégis mit mondtunk megint, és kire. Megfogom Pansy könyökét, és erőteljesen jelzem neki, hogy lassan ideje lenne elmenni leülni valami nyugodtabb helyre. Kell most a faszomnak, hogy megint azt higgyék, a sárvérűt csesztetem. Legalább barátosném megértette, hogy mit is akarok, és elindul, én mellette. Hirtelen valaki megragadja a kezem, és maga felé akar fordítani. Nem úgy megy az. Én rántom őt magam elé.
Rachel. Nabazd...
- Segíthetek, drága? - kérdezem unottan. Ott az arcomon, hogy hadarja el, amit akar, és utána engedjen már, fontos dolgom van. Ha nem is dugunk Pansyvel, de elmagyarázza a tananyag azon részét, ami megmaradt üres kis buksijában.
|
| Liya | 2016. 10. 08. 13:37:04 | #34657 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Úgy tűnik mivel nincs más más hely így Draco kénytelen ide űlni. Nos ami az őszintét megvalva engem nem is igazán zavar hisz legalább látja, hogy mennyit változtam. A testem is váltpzott nem is kevesett, hisz felszedtem néhány kilót így nem vagyok az a deszka mint régen. Látszólag a távollétem a lelkemen is segített hisz erősebb lettem. Akarom mondani csak annak akarok tűnni. Mindegy .
Mellém űl és ahogy ő nem szól hozzám én se teszem meg. Sőt Mi tőbb . Levegőnek nézem mintha ott se lenne. Pansy Parkinson is belép a terembe. Persze ő rögtön észre veszi rajtam a változást aminek ő hangot is ad, de nem azon a tipikus flegmatikus hangján, hanem barátságosan.
- Szia Rachel- köszön nekem Pansy. Na erre nem is számítottam.
- Mi van Parkinson hírtelen mi ez a nagy kedvesség? Mi? Nem akarsz megint jelenetet mint a múltkor?Tudod a megalázást. Vagy ha ez is valami trükk hogy kicsesszél velem rossz úton jársz. Már nem vagyok olyan mint eddig.- Erre Pansy nem tud mit válaszolni. Hahh . Most mindenki vissza kapja majd amit tőlem amit én kaptam tőlük.A sok megalázást. Főleg Pansy. Nem leszek velük túl kegyetlen nyugi Isten. Mindenki nagyot nézett mikor elutasítottam Pansy közeledését. Jobb ha hozzá szoktok.
Óra végén kimegyek. Jól elbeszélgetek néhány Mardekáros fiúval. Akarom mondani flörtölök velük. Főleg egy sráccal akinek ha jól tudom Theodor Nott a neve. Na de kit érdekel. Ha ribanckodással lehet itt bármit elérni akkor hajrá. Hisz a véremben van ez úgy is. Mint utólag kiderült az igazi vérszerinti anyám prostituált volt, apám maffia főnök. A rossz gének. Oh köszi anyu.
|
| Liya | 2016. 10. 08. 13:37:04 | #34658 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Úgy tűnik mivel nincs más más hely így Draco kénytelen ide űlni. Nos ami az őszintét megvalva engem nem is igazán zavar hisz legalább látja, hogy mennyit változtam. A testem is váltpzott nem is kevesett, hisz felszedtem néhány kilót így nem vagyok az a deszka mint régen. Látszólag a távollétem a lelkemen is segített hisz erősebb lettem. Akarom mondani csak annak akarok tűnni. Mindegy .
Mellém űl és ahogy ő nem szól hozzám én se teszem meg. Sőt Mi tőbb . Levegőnek nézem mintha ott se lenne. Pansy Parkinson is belép a terembe. Persze ő rögtön észre veszi rajtam a változást aminek ő hangot is ad, de nem azon a tipikus flegmatikus hangján, hanem barátságosan.
- Szia Rachel- köszön nekem Pansy. Na erre nem is számítottam.
- Mi van Parkinson hírtelen mi ez a nagy kedvesség? Mi? Nem akarsz megint jelenetet mint a múltkor?Tudod a megalázást. Vagy ha ez is valami trükk hogy kicsesszél velem rossz úton jársz. Már nem vagyok olyan mint eddig.- Erre Pansy nem tud mit válaszolni. Hahh . Most mindenki vissza kapja majd amit tőlem amit én kaptam tőlük.A sok megalázást. Főleg Pansy. Nem leszek velük túl kegyetlen nyugi Isten. Mindenki nagyot nézett mikor elutasítottam Pansy közeledését. Jobb ha hozzá szoktok.
Óra végén kimegyek. Jól elbeszélgetek néhány Mardekáros fiúval. Akarom mondani flörtölök velük. Főleg egy sráccal akinek ha jól tudom Theodor Nott a neve. Na de kit érdekel. Ha ribanckodással lehet itt bármit elérni akkor hajrá. Hisz a véremben van ez úgy is. Mint utólag kiderült az igazi vérszerinti anyám prostituált volt, apám maffia főnök. A rossz gének. Oh köszi anyu.
|
| Liya | 2016. 10. 08. 13:37:03 | #34655 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Úgy tűnik mivel nincs más más hely így Draco kénytelen ide űlni. Nos ami az őszintét megvalva engem nem is igazán zavar hisz legalább látja, hogy mennyit változtam. A testem is váltpzott nem is kevesett, hisz felszedtem néhány kilót így nem vagyok az a deszka mint régen. Látszólag a távollétem a lelkemen is segített hisz erősebb lettem. Akarom mondani csak annak akarok tűnni. Mindegy .
Mellém űl és ahogy ő nem szól hozzám én se teszem meg. Sőt Mi tőbb . Levegőnek nézem mintha ott se lenne. Pansy Parkinson is belép a terembe. Persze ő rögtön észre veszi rajtam a változást aminek ő hangot is ad, de nem azon a tipikus flegmatikus hangján, hanem barátságosan.
- Szia Rachel- köszön nekem Pansy. Na erre nem is számítottam.
- Mi van Parkinson hírtelen mi ez a nagy kedvesség? Mi? Nem akarsz megint jelenetet mint a múltkor?Tudod a megalázást. Vagy ha ez is valami trükk hogy kicsesszél velem rossz úton jársz. Már nem vagyok olyan mint eddig.- Erre Pansy nem tud mit válaszolni. Hahh . Most mindenki vissza kapja majd amit tőlem amit én kaptam tőlük.A sok megalázást. Főleg Pansy. Nem leszek velük túl kegyetlen nyugi Isten. Mindenki nagyot nézett mikor elutasítottam Pansy közeledését. Jobb ha hozzá szoktok.
Óra végén kimegyek. Jól elbeszélgetek néhány Mardekáros fiúval. Akarom mondani flörtölök velük. Főleg egy sráccal akinek ha jól tudom Theodor Nott a neve. Na de kit érdekel. Ha ribanckodással lehet itt bármit elérni akkor hajrá. Hisz a véremben van ez úgy is. Mint utólag kiderült az igazi vérszerinti anyám prostituált volt, apám maffia főnök. A rossz gének. Oh köszi anyu.
|
| Liya | 2016. 10. 08. 13:37:03 | #34656 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
Úgy tűnik mivel nincs más más hely így Draco kénytelen ide űlni. Nos ami az őszintét megvalva engem nem is igazán zavar hisz legalább látja, hogy mennyit változtam. A testem is váltpzott nem is kevesett, hisz felszedtem néhány kilót így nem vagyok az a deszka mint régen. Látszólag a távollétem a lelkemen is segített hisz erősebb lettem. Akarom mondani csak annak akarok tűnni. Mindegy .
Mellém űl és ahogy ő nem szól hozzám én se teszem meg. Sőt Mi tőbb . Levegőnek nézem mintha ott se lenne. Pansy Parkinson is belép a terembe. Persze ő rögtön észre veszi rajtam a változást aminek ő hangot is ad, de nem azon a tipikus flegmatikus hangján, hanem barátságosan.
- Szia Rachel- köszön nekem Pansy. Na erre nem is számítottam.
- Mi van Parkinson hírtelen mi ez a nagy kedvesség? Mi? Nem akarsz megint jelenetet mint a múltkor?Tudod a megalázást. Vagy ha ez is valami trükk hogy kicsesszél velem rossz úton jársz. Már nem vagyok olyan mint eddig.- Erre Pansy nem tud mit válaszolni. Hahh . Most mindenki vissza kapja majd amit tőlem amit én kaptam tőlük.A sok megalázást. Főleg Pansy. Nem leszek velük túl kegyetlen nyugi Isten. Mindenki nagyot nézett mikor elutasítottam Pansy közeledését. Jobb ha hozzá szoktok.
Óra végén kimegyek. Jól elbeszélgetek néhány Mardekáros fiúval. Akarom mondani flörtölök velük. Főleg egy sráccal akinek ha jól tudom Theodor Nott a neve. Na de kit érdekel. Ha ribanckodással lehet itt bármit elérni akkor hajrá. Hisz a véremben van ez úgy is. Mint utólag kiderült az igazi vérszerinti anyám prostituált volt, apám maffia főnök. A rossz gének. Oh köszi anyu.
|
| Merilyane | 2016. 09. 29. 21:47:27 | #34625 |
Karakter: Draco Malfoy
- Tudom - sóhajta. Istennek hála, nem nekem kell elmagyaráznom, hogy működik a szerelem!
Mert az a helyzet, hogy akkor elég nagy szarban lennék, mivelhogy én sem tudom. Sose szerettem egyik csajt se, csak lefeküdtünk, mert szépek voltak, vagy valami vonzó volt bennük. De hogy lehet több... ch, az a romantikus lelkű kis szűzikéknek való álmodozás. Ha jó a szex és jóban vagytok, vedd el, ennyi. Azaz én ezt az elvet akarom követni így a hátrelévő életemben.
- Csak azt akarom mondani, hogy nem lesz velem többé gondod. Megszabadulsz végre tőlem. Nem csak az iskolában, hanem amúgy se kell már a társaságomat többé élvezned. Szóval szia! - hadarja összefüggéstelenül, majd elrohan.
Felvonom a szemöldököm, és halál nyugodtan belekortyolok a sütőtöklevembe. Mire gondolt a költő? Egy ideig filózok ezen, hogy mégis mi a faszt akart mondani vele, de hagyom a fenébe. Nem is látom a vacsora hátralévő részében. Elmegy a Roxfortból? Amúgy is a muglikat szereti jobban elvileg, csak jót tesz neki a légkörcsere.
És nekem is, unom a csaj társaságát.
***
Estefelé a klubhelységben dumálok, mikor egyszer csak Zambini vágódik le mellém. A haja zilált, a tekintetével együtt. Liheg, feltehetőleg a fele kastélyt végigrohanta, hogy elmondjon valamit. Hadd találgassak: valami történt Szent Potterrel. Csak ő az egyetlen mardekáros, aki osztja a potteritiszemet, de nem is baj, nem kell több.
- Ember, a csaj majdnem kinyírta magát! - közli velem hadarva. - Egy Hollóhátas csaj találta meg!
- Öhm... milyen csaj? - kérdezem értetlenül. Van egy sejtésem, de nem vagyok biztos.
- Az kis sárvérű, a kereszttestvéred.
Most ilyenkor meg kéne hatódnom, vagy mi? Oké, majdnem meghalt. Én elég sokszor haltam meg majdnem. Például harmadikban, mikor az a megveszekedett szörnyeteg rám támadt. Vagy bármikor máskor, ha nem úgy csináltam valamit, ahogy apám akarta. Hadd ne sajnáljam már szegény ártatlan kis Rachelt, mikor nekem majdnem egész nap annyira ég a csuklóm, hogy üvölteni tudnék. És én nem kértem a Jegyet csuklómra...
- És mit csináljak vele? Vigyek neki csokit és vigasztaljam meg? Előbb...
- Csókolod meg Pottert - visszhangozza Zambini unottan. - Ember, csak kivált már belőled valamit...
- Úgy nézek ki? - förmedek rá.
Mit csináljak, de teljesen komolyan ezzel a ténnyel. Szentséges virágszálam majdnem öngyilkos lett, mert nem bírja az iskolát. Na és?
- Amúgy is most akartam leszállni róla - teszem még hozzá, és otthagyom az addigra teljesen elnémult társaságot.
***
Telnek a napok, és az összes házban elterjedt az eset. A Hollóhátasok és Hugrabuggosok csak elkerülnek jó messzire, vagy hátat fordítanak nekem a folyosón. Az a könnyebb, mivel amúgy sem érdekelnek, el tudok sétálni mellettük. De a Griffendéles bagázs most is kitesz magáért! Lépten-nyomon beszólongatnak a velem egykorúak vagy idősebbek. A kisebbek még fosnak, ők csak bólogatnak és szóban értenek egyet.
Mintha személyesen én adtam volna a tőrt a csaj kezébe, hogy ugyan, vagdossa már meg magát!
A legrosszabb, hogy a saját házamban sem bízhatok. Rengetegen, főleg a fiatalabbak egyszerűen ellenem fordultak. Mindenki engem hibáztat, azért, mert én vagyok a csaj kereszttestvére. Csodálatos, tényleg. Habár, a legtöbb házban lecseng ez három héten belül...
Egyik reggel a folyosó közepén állít meg egy srác. Látásból ismerem, Longbottom a Griffendélből. Na, ez kész. Hogy már az élettelen fogyatékosok is belém kössenek!
- Draco Malfoy, beszédem van veled - közli.
- Nagyszerű, engem meg nem érdekel... - akarok ellépni mellette, de ismételten elém ugrik.
- Dedede... ez igenis fontos! - habogja. Eddig tartott a magabiztosság. - Mert... azt akarom mondani... hogy hagyd békén azt a lányt. Igen! Hagyd békén!
Nem tudom eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak. Ez még mindig ezen eszi magát?! Lehunyom a szemem, és egy nagyon nagyot sóhajtok. Neeem, nem fogom galandféreggé változtatni, eszemben sincs.
- Nem is láttam azóta, és tudod, mit? Leszarom, hogy mi van vele, érted? - fakadok ki. - Rohadtul nem vagyunk semmiféle vérségi kötelékben, ha apámat nem fizetik le, azt se tudnám, hogy a világon van! Úgyhogy leszel szíves te, a nyomorult kis barátaiddal együtt leszállni rólam és a témáról! Oh, és Longbottom... hogy vannak a szüleid? - húzom kegyetlen vigyorra a szám. - Eljutottak már egy hatéves szintjére?
Nem felel, és én most már két kézzel lököm el, nehogy még egyszer el találjon kezdeni beszélni. Fogcsikorgatva sétálok be a terembe, a szokásos helyemre; első pad. A Griffendélesek (akiknek a nagy része fültanúja volt az előbbinek) között megvagy a levegő, és egy emberként bámulnak, ahogy eljutok az első pár padig. Ott gyökerezik földbe a lábam.
Rachel ott ül a padban.
Ez mikor jött vissza?! Na neem, ilyen biztos nincs. De sehová máshová nem tudok ülni. Mélylevegő, menj tovább.
Valahogy elszenvedem magam a padig, ledobom a cuccaimat, leülök, és rá se nézek a csajra. Ő nincs itt, ő csak egy páfrány, amit betettek mellém a padba, hogy fokozzák csodálatos kinézetem...
|
| Liya | 2016. 09. 29. 14:14:47 | #34621 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
- Figyelj, nem tudom, mit hiszel, de halál komolyan mondtam azt a Gyengélkedőn – sziszeggi nekem. - Gondolkozz már, egy puszitól nem szerethetsz belém.
Erre csak sóhajtok-Tudom. Csak azt akarom mondani, hogy nem lesz velem többé gondod. Megszabadulsz végre tőlem. Nem csak az iskolában, hanem amúgy se kell a társaságomat többé élvezned. Szóval szia!- Azzal felállok és a lány mosdó felé veszem az irányt egy késsel a zsebembe. Ott leülök és írok egy levelet.
„Kedves Anya és apa
Szeretném, hogy tudjátok szeretlek titeket de én ezt már nem bírom. Rájöttem, hogy szeretem Dracot de ő utál engem a származásom miatt. Plusz amilyen megalázó volt velem. Fáj a viselkedése meg minden. Hogy mikor jöttem rá, hogy szeretem? Mikor a Tiltott rengetegben megcsókolt. Eleinte azt hittem hogy ez félelem de nem az. Ez szerelem amit iránta érzek.
Anya..apa..véget vetek az életemnek…
Viszlát!”
Össze hajtom és egy borítékba rakom . Majd elküldöm egy bagolyal. Leülök és a kést előveszem és vagdosom magam. Végül a csuklómhoz érek ahol megvágom magam. Elájulok de amekkora „mázlim” van valaki megtalál és a gyengélkedőre visznek ahol persze meggyógyítanak. Anyuék persze rögtön ide hoppanáltak.
-Kicsim. Hogy jutott ilyen az eszedbe?-kérdi anyám zokogva. Ahoz képest, hogy nem az igazi anyám nagyon szeret.
- Sajnálom anya-suttogom.
- Ígérd meg, hogy többé ilyet nem teszel.
-Kiveszünk az iskolából- mondja apa- Nem hagyom,hogy tönkre tedd magad Malfoy fia miatt
-Mi nem kell- mondom
Majd néhány perc múlva Oda megy Dracohoz Zambini
- Ember a csaj majdnem kinyírta magát- Mondja Zambini aki leül Draco mellé- Az egyik Hollóhátas csaj találta meg.
Szerkesztve Liya által @ 2016. 09. 29. 14:40:20
|
| Merilyane | 2016. 09. 28. 22:31:04 | #34619 |
Karakter: Draco Malfoy
- Gondoljodj inkább magadtól, és ne kérdezz ilyeneket tőlem! - fakad ki.
Jó, bocs, hogy a legközelebbi lánytól kérdezek ilyeneket. De ez a gondolkozósdi még nem is lehet rossz. Csak érteném, hogy mégis mi a fenén akadt ki ennyire Pansy? Amennyiszer tépték már egymást más lányokkal... és azok között félvérek is voltak. Azt elismerem, hogy olyan alsórendű, mint Rachel sose pofozta meg. Mondjuk az, hogy ő bepofázik neki, nem az én hibám.
Egy ideig a semmibe meredek, és próbálok valami megoldást találni erre. Nem csak a szex hiányzik, mivel azt egész nyárom hanyagolnom kellett. De úgy az is, hogy jóban legyek vele. Mivel elsős korom óta jóban vagyok Pansyvel. Ha mondhatni ilyet, a legjobb csaj haverom... igaz, néha lefekszünk, de ennyi. Nem ő az elsőszámú dugnivaló számomra.
- Draco - szólít meg a csaj. Egy halk "Hm?" mellett nézek le rá. Most mit akar? - Én sz-sz-szeretlek!
Jó, ezt odabaszott. Köpni-nyelni nem tudok, csak nézek rá. Miről beszél ez? Szeret?! Eddig undorodott, attól, hogy egyszer megcsókoltam, belém esett? Nem is volt igazán rendes csók, Pansy, és a többi mardkáros évfolyamtárnőnk tudna mesélni arról, hogy mi számít nálam csóknak. Ez hülye... mármint Rachel. Teljesen.
Azért mondani kellene valamit, nem? Elfordítom a fejem, és a szomszédos ágyat tanulmányozom nagy erőkkel. Mit mondjak?
- Te... hallottál már a Stockholm-szindrómáról? - kérdezem tőle. - Mert neked halál komolyan az van. Eddig utálsz, meg rettegsz tőlem, most meg a képembe vágod ezt. Vizsgáltasd ki a fejedet - állok fel.
Nem maradok itt. Nekem ritka kellemetlen maga a téma, mivel soha, senki nem mondott még nekem ilyet. A legtöbb, amit megkaptam a "Draco, olyan jól nézel kiii!" változatai. De hogy bárki szeressen. Na nem... még a saját szüleimtől is alig hallottam. És olyan... furán gáz érzés. Nem tudok nem fintorogni rá. Abszolúte nem értem. Ha azt mondaná, hogy dugni akar velem, kevesebb gondom lenne vele, mert érteném, hogy mit akar. De így... szeret. És akkor mit vár el? Ölelgessem mindenki szeme láttára, meg vegyek neki édességet?
Felállok, és otthagyom, mint macskát szarni. Szinte már rohanok ki a Gyengélkedőről, fel, a hálókörletbe. Nincs még vége az óráimnak, de nem megyek be inkább egyre se. Majd kitalálok valamit, rosszul voltam, faszom. Valahol tényleg rosszul vagyok. A fejemben egyszerre jár ezernyi gondolat, és érzem halál üresnek. Annyira kivagyok, hogy még sutának is érzem, ahogy otthagytam. Merlin szent szakállára, engem érdekelnek a sárvérű kereszttesztvérem érzései!
***
A klubhelységben legnagyobb meglepetésemre nem maradok egyedül. Pansy ücsörög az egyik kanapén, és a zöld-szürke szőnyeget bámulja elkenődve. Mély sóhaj. Szólítsam meg? Hát, csak nem mehetek el úgy mellette, hogy ne vegyen észre. Lassan, mintha valami szörnyet közelítenék meg, leülök mellé. Felém fordítja a fejét, egy ideig néz, majd elfordítja.
- Mit akarsz? - kérdezi végül. Erre mégis mi értelmeset válaszolhatok?
- Öhm... tod, össze voltam zárva a kis virágszállal fele délelőtt, szóval volt időm agyalni - kamuzom. Abban mindig jó vagyok. - És arra jutottam, hogy valahol igazad volt.
Látom a halván mosolyt az ajkain. Jó úton járok! Gyerünk, Draco, mondj még ilyeneket, és akkor biztos megbékél!
- Szóval úgy döntöttem, hogy hanyagolni fogom ezt a Rachel-témát - fordítom felé a fejem egy félmosollyal.
Kevés ember látott mosolyogni úgy igazán. Konkrétan senki. Na de nem is Pansy lesz az, aki először lát úgy. A csaj arca viszont egyből felragyog, és a nyakamba ugrik. Valami olyasmit magyaráz, hogy mennyire nem szeret rosszban lenni velem, és hogy én se haragudjak, annyira hülye volt (ezt tanúsítom)... Én meg hagyom neki, mert végső soron, miért ne?
***
A vacsoráig nem is látom a csajt. A hatalmas asztalnál ülve már azt hiszem, nem is jön le enni, mikor meglátom karcsú alakját, ahogy a nagyobbak között próbál utat törni magának. És felém tart. Nemár! Egy vallomástól nem leszünk puszipajtások! Zavartan körbenézek, de körülöttem mindenki beszélget mindenkivel, látványosan tök egyedül ülök itt. Basszameg!
A csaj rövid gondolkodás után mellém ül le. Fújok egyet, és elfordulok, minden figyelmem az ételnek szentelem. Látom, hogy nyitja a száját, és elkezdene beszélni.
- Figyelj, nem tudom, mit hiszel, de halál komolyan mondtam azt a Gyengélkedőn - sziszegem neki. - Gondolkozz már, egy puszitól nem szerethetsz belém...
Csak lássa már be, csak lássa már be...
|
| Liya | 2016. 09. 28. 21:12:51 | #34618 |
Karakter: Cressida Rachel Sciofield(saját kari)
-Hogy könyörögjem magam vissza Panys köreihez...khm lábai közé- kérdi tőlem. Oké ez már vérig sértett.. és...Miért vagyok most féltékeny?? A francba ..
-Gondolkodj inkább magadtól és ne kérdezz ilyeneket tőlem!- rá se nézek. Ha nem lenne itt akkor most tuti elbőgném magam. Ahj bele szerettem Dracoba. És ő észre se veszi, hogy ÉN mit érzek iránta. Úgy gondolom één értékesebb lány vagyok mint ő, és legalább nem vagyok olyan mint egy kismalac aki folyton visít. Szegény Draco .Nem akarom elképzelni ahogy Pansy a fülébe visít orgazmus közben. Miért gondolok én ilyenekre egyáltalán? Fúj.
Na jó mély levegő.
-Draco én sze...szer...szeretlek-nyögöm ki nagy nehezen. Gyorsan a fejemre huzom a takarót. Valahogy érzem, hogy röhögni fog
Szerkesztve Liya által @ 2016. 09. 28. 21:30:34
|
|
