|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Barack | 2013. 12. 24. 20:32:42 | #28659 |
 Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
A próba végeztével, elkezdjük összepakolni a CD-.ket és a magnót az eredeti állapotban állítani. Felettébb élvezem, hogy végre nincsen rajtam gipsz, most már normálisan járkálhatok, természetesen a sportot most mellőzöm picit. Amikor Grace a kezébe veszi a magnót, elkérem tőle, hiszen nem szeretném, hogy nehezet cipeljen.
- Add oda a magnót, majd én viszem – kérem el tőle.
- Nem kell elbírom, de köszi – mondja, látom baj van. - Úgy tűnik a te kezed alatt gyorsabban tanulnak – Ez baj?
- Igen, jó tanár vagyok – Viccelődöm. - Csak nem bosszant ez téged? – nem mindenki születik született vezető posztra.
- Olyannak ismersz engem? - néz rám, édes szemekkel.
- Igen – Tudom, hogy ez bántja.
- Nem, egyáltalán nem bosszant – Sóhajtásából ítélve van egy sejtésem mi lesz. - De akkor átpasszolom neked a tánctanítást – tudtam, hogy ez bántja.
- A próbákra azért be fogsz jönni? – kérdezem, reménykedve.
- Nem tudom... Majd meglátom még – Egyedül nehéz lesz megmutatnom a táncokat. - Megfognád ezeket? Valaki keres – Hirtelen a kezembe nyomja a magnót és a CD-ket. Keresni kezd valamit a zsebében.
- Szia, Apu! Mit szeretnél? – Apja keresi? - Mit akar már megint? – nyög fel, én meg érdeklődve hallgatom. - Komolyan kellene már szereznünk egy távoltartási végzést. - Ki ellen?
- Persze... Ha az anyám lenne, talán belemennék – Az anyjáról lehet szó…. - Majd lerázom valahogy. Karácsonykor találkozunk! – Szóval mindenképpen elmegy innen. - Mindig az vagyok – mondja mosolyogva, amikor leteszi őt figyelem.
Visszacsúsztatja a kérdezem kedvesen.
- Nem – Ennyit a bizalomról.
~*~
Ma van a bál napja, minden fiú izgatottan készülődik, nekem valahogy nincsen bálos hangulatom, ugyanis az elmúlt napokban Grace meg sem jelent, így még én sem tudtam olyan sokat gyakorolni. Hiába kérdeztem tőle, hogy jön, egy egyszerű mert-el lerázott. Amikor rákérdezek arra a telefonbeszélgetésre amit apjával beszélt, nyomban leráz, vagy elküld a fenébe, hogy mit avatkozom bele. Na nekem sem kell több, és nem foglakozom vele, nem is keresem, ő sem keres, nem megyek oda pitizni hozzá, hogy ugyan, mondja el mi a baja, majd ha akarja elmondja. Nem is jelenik meg a koleszban, csak a suliban futunk össze.
Ülök a szobámban a laptopom előtt és azon böngészgetek, nem fogok elmenni a bálba ha rajtam, múlik. Amikor végre csend és némaság van, valaki kopogtat az ajtómon.
- Gyere. – mondom nyugodtan, Xavier benyit.
- Nem jössz? – kérdezi érdeklődve.
- Nem. – mondom és tovább nézek egy filmet.
- Miért nem jössz, hiszen mindenki ott lesz. – Jön beljebb.
- Semmi kedvem ott lenni. – mondom unottan.
- Ha már Gracel elmentünk ruhát venni Eve- vel, légy oly kedves és húzd oda a beled, csak miattad vett meg, valami flancos göncöt. – mondja komoran.
Mélyet sóhajtok, majd elkezdek öltözködni, felveszem a fehér ingemet, öltönyt, majd Xavierrel együtt megyek, fapofával.
A suli elé sétál minden fiú, hogy az adott lányt bekísérhesse a terembe, ahol mindenki táncra fog perdülni. Mélyen gondolataimba merülök, hiszen most kell megmondanom Gracnek a választ, hogy elmegyek e vele Izlandra. Ha elmegyek remélem jól fog elsülni minden, ha nem megyek lehet magamra haragítom és ott hagy. Arra leszek figyelmes, hogy valaki befogja a szememet, amire egy ismerős illat megcsapja az orromat. Megfordulok és egy mosoly kíséretében megdicsérem a ruháját.
- Gyönyörű vagy – mondom és megcsókolom.
- Te is nagyon kicsípted magad. - mosolyog- Gyakrabban viselhetnél öltönyt. - Minek?
- Gyere menjünk mi is - fogom meg a kezét és gyengéden húzni kezdem a tornaterem felé.
Amikor beérünk a terembe, büszkén bólintok a fiúk munkájára, mert ez elismerő, egyelőre még senki sem táncol, na majd később.
- Viktor - szólít meg, mire rá pillantok. - Hétfőn utazok Izlandra. Velem tartasz, vagy nem? – Később vártam a kérdését, hiszen még nem döntöttem el.
- Te mit szeretnél? – kérdezem.
- Ha így kérdezel vissza, akkor azt jelenti, hogy nem jössz. – mondja elfintorodva.
- Miből gondolod, hogy ezt jelenti? – kérdezek vissza.
- Jaj Viktor, ismerlek mint a rossz pénzt. – mondja szúrós szemekkel.
- Pedig nem ismersz olyan jól. – mondom és a többieket is figyelem.
- Rám nézz, ha velem beszélsz. – Csettint a szemem előtt.
- Itt vagyok. – mondom komoran.
- Szóval, jössz vagy nem jössz? – kérdezi és karba fonja a kezét.
- Megyek. – Sóhajtok egyet.
- Látom nem lelkesedsz, hogy velem kell jönnöd, tudod mit ne gyere. – Mi van?
- De hiszen most mondtam, hogy megyek. – Tárom szét a kezemeimet.
- De nem érdekel téged, hogy velem lehess. – mondja csalódott hangon.
- Most komolyan, mi van veled megjött, vagy mi van? – Ekkor felemeli a kezét és az arcomon csattan a pofon.
- Fogd vissza magad. – felvonom szemöldökömet.
- Nyuszikám, áruld már el mi bajod van velem. – mondom halkan. – Hiszen eddig sosem csaptál meg. – nézek rá komoran.
- Nem tudom. – Apa persze.
- Szóval szerinted, nem érdekel, hogy veled menjek? – kérdezek vissza.
- Nekem sokat jelent, de nem nagy átéléssel mondtad. – Mélyet sóhajtok.
- Ne gyerekeskedj már. Szeretnéd, hogy ott legyek, avagy nem, te döntsd el. – Mondom és megigazítom magamon az öltönyt.
- Gyere el velem Izlandra, ne haragudj, amiért dilis voltam az elmúlt napokban. – Végre beismeri, hogy bolond volt.
- Bocsánat kérés elfogadva, most pedig gyere táncolni, mert senki sem mer odamenni. – Megfogom a kezét és behúzom középre, majd elkezdünk lassúzni.
Ennek örömére Xavierék is csatlakoznak, majd egyre többen, a végén az igazgatók is együtt táncolna.
Hamarosan következik az iskola tánca, mindenki beáll, amikor a zene felcsendül, egyszerre kezdünk el mozogni. Egész végig Grace szemébe nézek, aki állja a pillantásomat.
- Még mindig jól táncolsz. – mondja halkan.
- Tudom, de te is. – csókolom meg, majd megpördítem.
~*~
Sikerült vele normálisan elbeszélgetnem, és többször bocsánatot kért a pofonért, ami néha el is felejtettem, de mi hamarabb lelépünk, mert reggel indul a repülőnk, amire nekem még össze kell pakolnom a cuccaimat. Lehet, ma nem is fogok sokat aludni?
Egy pár órámba beletelt, míg sikerült a bőröndömet megpakolnom, amikor lefekszem aludni, rá két órára meg is csörren, hogy kelés van, mert indulás Grace-hez, mert a lányok koleszától egy taxi fog minket kivinni a reptérig. Egy pár perc múlva meg is érkezik, széles mosollyal az arcán, meg nagy ásításokkal. Egyenesen a reptérre megyünk, ahol egy magángéppel repülünk Izlandra. Felszállunk a jó meleg gépre, a egy nő máris a helyünkre kísér, egy két személyes kanapéhoz, ahol tudunk aludni, mert hosszú lesz az út. A csomagjainkat felteszik, mi leülünk a székekbe, míg fel nem szállunk, majd lefekszünk és nyomban el is alszunk.
~*~
Hamarosan megérkezünk, felébresztenek minket, majd magunkhoz térve felülünk, és a környéket figyelem, ami csodálatos. Hamarosan leszállunk, végre kinyújtom a végtagjaimat, amikor a gép megáll, végre leszállunk, Grace előre rohan, majd megöleli az apját, aki végül rám emeli a tekintetét.
- Ő lenne az? – kérdezi tőle én meg lassan odasétálok.
- Igen, Apa, ő Viktor, Viktor ő az apám. – Kezet nyújtok illedelmesen, amit elfogad.
- Magasabbnak hittelek. – veszek egy mély levegőt, hiszen ez nem lesz séta menet.
- Apa. – Böki oldalba az apját, majd odajön hozzám és megölel.
- Gyertek. – int és megyünk utána.
- Kezdek félni tőle. – suttogom neki.
- Nem kell. – suttogja és megcsókol.
|
| Barack | 2013. 12. 14. 20:56:58 | #28544 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
- Nem-nem jó! – ordítja el magát, ki tudja hányadjára. – Ne így tartsd a kezed! Az istenért, ne félj megfogni a derekam! – A kispadról figyelem az urakat, ahogy táncolni próbálnak, szegény Pytornak Grace lett a partnere, ez a srác alapból félénk, így ez neki teljesen új – Xavier túl lent van a kezed! – Eve és Xavier nagyon egymásra talált, olyan édesek, ahogy táncolni próbálnak, egyedül Gracenek nagy a feje. – Húzd ki magad Eve! Nem jó! – ott hagyja szegény srácot, megragadja Xavier kezét és Eve derekára helyezi, majd hátba vágja Eve-et, hogy egyenesen tartsa a gerincét. – Most rendesen! GYERÜNK! – kemény tanár ez a lány. – Jó mindenki mehet, kivéve ezeket itt előttem! Ti még gyakoroltok mert ez nagyon gyatra! – amikor ezt kijelenti idetipeg hozzám.
- Nem vagy egy kissé kemény velük? – nézek fel rá egy mosollyal az ajkamon.
- Nem. Szerintem túl elnéző vagyok – kemény a csaj. – Figyelek ám! – Xavierék jól mulatnak.
- Ennyire azért nem kell komolyan venni ezt – ha ölni lehetne, halott lennék.
- Ha nem akarod komolyan venni, akkor ne is gyere el a bálra – Az ilyeneket elnézem neki, tudom, hogy nem mondja komolyan. – Amúgy is, nem ti akartatok tánc órákat? – Vonja fel szemöldökét.
- Jól van, jól van… Csak azt mondom, hogy lazíthatnál – emelem fel védekezően a kezem.
- Majd lazítok, ha végre ezek megtanulnak normálisan táncolni – összefonja a karját a mellkasa előtt.
- Te tudod… - állok fel. – Szabad egy táncra? – nyújtom a kezem.
- Persze, ha majd meggyógyult a lábad – legnagyobb bánatomra nem vesz komolyan és leül. – Xavier a kezeid!!! – szólal meg.
- Befejezhetjük már? – Szerintem ennyi elég volt nekik.
- NEM! Ha kell vért fogtok izzadni, akkor is meg fogjátok ezt tanulni! – Azt azért ne.
- Akkor örökre itt leszünk… - Nyögöm halkan.
- Azért ennyire ne légy pozitív – elmosolyodik. – Ha azt akarod, hogy hamar végezzünk mond meg, hogy XAVIER TARTSA OTT A KEZÉT, AHOL A HELYE EGY TÁNCNÁL! – ordítja megint magát el.
*3 óra múlva*
- Azt hiszem elég ha holnap folytatjuk – Úgy tűnik drágaságomnak elege van a tubi párosból és a magnót elkezdi összerakni.
- Holnap is? – Meglepődött arcot vágnak, amin én csak mosolyogni tudok.
- Igen. Vegyétek komolyan, különben nem fog menni a tánci – ebben igaza van.
- Hajcsár – Ezen jót mosolygok, ahogy a két kamasz lázad. – Na menjetek, hess-hess!
- Azt hiszem kezdek kicsit félni tőled – mondom vigyorogva. – Szegények… Nincsenek neked véletlenül szadista hajlamaid? – Csipkelődöm picit.
- Hahahaha, nagyon vicces. Hozd kérlek – nyomja a kezembe a magnót. – Pedig ma nem is voltam kemény…- Annyira
- Nem… ÁÁÁÁ…. – Olyan édes, amikor ideges.
- Jó, amint meggyógyult teljesen a lábad lepasszolom neked ezt a táncot. Biztos jobban értesz hozzá, mint én – benne vagyok, lehet én jobban csinálnám.
- Most ne kapd fel emiatt a vizet, hisz csak vicceltem – gyorsan megcsókolom, nehogy rácáfoljon bármire is.
- Pff… - elfordul. – Bár lehet van benne valami… - Néha nehéz ezen a csajon kiigazodni. – Oh, tényleg beszélni szerettem volna veled – fordul vissza és nagy édes szemekkel figyel.
- Félek… Mi akarsz? - Rosszul kezdődik, ha így néz rám.
- Nem lenne kedved velünk karácsonyozni? Izlandon. – Ezzel most meglepett.
- Ezzel, most megleptél, mert úgy készültem, hogy itt töltöm a Karácsonyomat a koleszben. – mondom elgondolkodva.
- A szüleid merre lesznek? – kérdezi és figyeli a reakcióimat.
- Nem tudom, igazán nem is ismerem őket. – mondom elgondolkodva.
- Hogy mondhatsz ilyet a szüleidről? – kel ki magából.
- Így. – mondom nyugodtan és vállat rántok.
- Azt hiszed egy vállrándítás és ennyi? – kérdezi mérgesen.
- Nálam igen, mert cselédek vigyáztak rám, anyám sosem játszott velem, nem is szoptatott, amikor megszülettem, tápszeren éltem, alig kaptam szeretetet, apám meg… - inkább befejezem és elmegyek Grace mellett.
Most eléggé érzékeny pontra tapintott, ami nálam eléggé nagy seb, és nem szívesen beszélek erről. Inkább visszamegyek a koleszunkba, most egyedül érte van szükségem, sőt most, hogy előjöttek ezek az emlékek felhívom Amandát, a dadámat, akit világ életemben szerettem és szeretni is fogom. Ahogy felérek a szobámba, előveszem a telefonomat, majd az otthoni számomat tárcsázom, amint kicsöng hevesen ver a szívem.
- Tessék Anjaro lakás. – Ez az öreg Arthur.
- Jó napot Arthur, itt Viktor. – mondom kedvesen.
- Jó napot úrfi, hogy van mostanság? – kérdezi kedvesen, lelki szemeim előtt látom, ahogy siet be a konyhába Amandához.
- Köszönöm, jól vagyok, igazság szerint azért hívlak titeket, mert nagyon hiányoztok. – mondom és leülök a székemre és a földet figyelem.
- Úrfi, Ön is nagyon hiányzik nekünk, főleg Amandának. – mondja, majd hallom, hogy kihangosít.
- Viktor, drága kisfiam, hogy vagy? – kérdezi elcsukló hangon.
- Amanda, jól vagyok. – Kicsit könnyes lesz a szemem.
- Mondd finomakat főznek nektek, a legfőbb, mikor jössz haza hozzánk? – kérdezi, amire nem tudom a választ.
- Igen finomakat főznek, nem tudom mikor megyek haza. – mondom szomorúan.
- Hiányzol Viktor, kár, hogy a szüleid elküldtek olyan messzire. – mélyet sóhajt.
- Te is nagyon hiányzol nekem. – mondom és bekönnyezek, majd nyikorgásra leszek figyelmes és Grace áll az ajtómban.
- Édes kicsi Viktorom, ne itasd az egereket, tudd, hogy mi mindig szeretni fogunk, most mennem kell, mert odaég a vacsoránk. – mondja és hallom, ahogy eltipeg.
- Arthur, vigyázz Amandára, amint lesz alkalmam, hazalátogatok. – mondom.
- Várni fogjuk úrfi, vigyázzon magára. – Azzal bontjuk a vonalat, leteszem a telefonomat, majd megtörlöm a szemeimet és mélyet sóhajtok.
- Viktor… - szólal meg és beljebb jön, majd ránézek. – Ne haragudj. – kér bocsánatot.
- Nem haragszom, legközelebb kérdezz, mielőtt vádaskodsz. – felállok, majd elteszem a telefonomat.
- Tudom, sajnálom. – elém lép és megölel, amit viszonzok. – Ki az az Amanda? – kérdezi érdeklődve.
- A dadám, aki olyan mint az igazi anyám, ő nevelt fel és jött oda hozzám, amikor sírtam. – mondom halkan. – Hiányoznak. – mondom halkan.
- Elhiszem, nekem, is hiányzik az apám. – szorosabban ölelem, majd elengedem.
- Velem alszol?- kérdezem reménykedve.
- Persze. – elmosolyodik és szenvedélyesen megcsókol.
~*~
Másnap kora reggel fel kell kelnem, mert az igazgató elvisz a kórházba, hogy megnézzék a lábamat. Kicsit várnunk kell, de a leges legjobb hírt közölte velem, miszerint le lehet venni a gipszet a lábamról, mert meggyógyult, természetesen gyógytornára mennem kell. Mindent megígérek, csak hadd sétáljak ki a saját lábamon innen. Hatalmas vigyorral az arcomon ülök be az autóba, amikor megérkezünk egyből a tornaterembe megyek, ahol mindenki gyakorol. Elmosolyodom, amikor Grace próbálja megtanítani a lépéseket. Amikor megpillant elmosolyodik, majd elindul felém, megcsókol és összekulcsolt kézzel megyek a kör közepére.
- Átveszem a tánctanítást. – mondom és minden szem rám szegeződik. – Eresszétek el egymást, hatalmas kört kérek. – utasítok mindenkit, mire a párok szétlibbennek.
- Jó! – legalább ez megvan. – Megmutatom az alaplépést, figyeljétek a lábainkat, hogy mikor hova lépünk. – mondom komolyan, majd Grace felé fordulok és a helyes testtartást megmutatva elkezdek vele keringőzni.
Szemeit figyelem és látom a döbbenetet benne, amin elmosolyodom.
- Nem is mondtad, hogy tudsz táncolni. – mondja halkan.
- Tudom, ez a meglepetésem. – megcsókolom, majd elengedem.
- Most mindenki, egyhelyben próbálja. – elkezdek körbejárni, és segítek a lépésekben, meg a testtartásban.
Egy fél óra múlva, párba állítok mindenkit és a gyakorlást párban folytatják, kivételesen mindenkinek a keze a helyén van és úgy lépnek ahogy kell. Egy húsz perc múlva megmutatom Grace-el, hogy hogyan kell keringőzni, közben haladni. Csinálunk négy csoportot, vannak a jók, a haladók, a bénák és a két bal lábasok. Grace csak ámul és engem figyel, az arcáról magam sem tudom mit tudok leolvasni, talán azt, hogy nem megy neki az irányítás? Nem tudom.
|
| Barack | 2013. 12. 01. 20:30:40 | #28448 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Magam sem tudom, hogy jutok vissza a szobámig, mindenesetre egy dolog feltűnik, az, hogy nagyon fáj a lábam. Lefekszem az ágyra és fel sem kelek onnan, maximum csak wc-re megyek ki. Szinte mindenki leszarja fejemet, ráadásul lehet a téli szünetemet is kell töltenem, mert a szüleim felém sem néznek. Grace elmegy, egyedül maradok. Hurrá… Órák után kopogtatnak az ajtómon, ezzel is megzavarva a filmnézésemet. Grace az, leteszi a táskáját az asztalom mellé majd kiszedi nekem a házikat, amiknek lassan neki kell ülnöm.
- Na, hogy vagyol? – lép mellém és átnyújt mindent.
- A lábam egész jól van. Mi van a szatyorban? – Füllentek, és a szatyrot fixírozom.
- Oh, észrevetted? Valamelyik sráctól kaptam – Azt hittem füllent.
- Miért fogadtad el? – kérdezem idegesen, hiszen tudom kitől kapta.
- Bunkóság elutasítani, de szerinted mit kezdjek vele? – Na mit.
- Dobd ki – mondom komolyan a szemébe nézve.
- Viktor te féltékeny vagy? – Kérdezi meglepetten.
- Csak dobd ki azt a vackot. Elvégre az én barátnőm vagy, nem? – Örülnék annak, ha nem tartaná meg.
- Igen a te barátnőd vagyok. Viszont ez nem ok arra, hogy megmond mit tegyek – Rendben…
- Azt hiszem, én most elmegyek – Felkapja a táskáját és se puszi se pá nélkül magamra hagy.
*4 nap múlva*
Négy kemény napja meg se látogatott, ami házikat és órai munkákat hozott azokat mind bepótoltam, a könyvmolyoktól és Xaviertől kérem el a házit, de ő se erőlteti meg magát. Mivel a mai napom halál unalmasan telik elkezdek filmet nézni, valami unalmas filmet, amit milliószor láttam. Péntek este van, én is ki szerettem volna menni a városba, de nem tudok, pedig elhívtam volna randizni Gracet. Magamban mérgelődöm, néha őt is szidom, amiért így elbánt velem, de csak magamra vethetek. Néha behunyom a szememet, hogy csillapítsam a dühömet, amikor kopogtatnak, óvatosan benyit valaki én meg odafordítom a fejemet, Grace az. Nocsak előkerültél cicám? Amikor belép lehajtom a laptopomat, kicsit túl erotikus filmet sikerült leszednem.
- Gondoltam rád nézek élsz e még – mondja egy halvány mosollyal az arcán.
- Amint látod – Kicsit fáj, hogy nem látogatott meg.
- Figyelj beszéltem azzal a sráccal, és visszaadtam a szatyrot – ül le az ágyamra. – A te barátnőd vagyok – hajol közelebb egy csókért.
- Örülök, hogy ezt hallom. Idebújsz? – Húzom fel a takarómat, mire gyorsan bebújik mellém.
- Említettem Apumnak, hogy barátom van – Nocsak.
- Mit mondott rá? – Kicsit félek az apjától.
- Majd találkozni akar veled. De, ahogy Aput ismerem, úgy is kedvelni fog. Nincs olyan ember, akit apám nem kedvel – mondja és felnéz a szemembe, találkozni szeretne velem?
- Biztos jó ember lehet - Azért a félsz bennem van.
- Ma te válassz filmet – bök a laptopra. – Végig szenvedted a múltkor a kedvenc mesém, most rajtam a sor. – Jót nevetek magamban
- Biztos vagy benne? Az a mese… - Éppen mondanám, hogy végig se néztem, de közbeszól.
- Láttam, hogy nem élvezed, szóval most te választasz egy filmet – mondja komolyan, mire jobban hozzám bújik, majd megcsókol.
A csókot egyből viszonzom, a laptopot magam mellé csúsztatom és kicsit fölé emelkedem és úgy kezdem el csókolni édes ajkát, közben a vállát simogatom.
- Azt… hittem filmet nézünk. – suttogja halkan.
- Fogunk, de négy napig nem láttalak, be szeretném pótolni ezt a kis időt. – suttogom és szenvedélyesen megcsókolom, közben a kezem is elkezd kalandozni, megfogom a lábát és átvetem a csípőmön és a fenekébe belemarkolva közelebb húzom magamhoz.
Belenyög csókunkba, ami számomra jó jel, mert tetszik neki, a mellkasomat simogatja ami nagyon jól esik. Kicsi kezem becsúszik a szoknyája alá így megérintem fehérneműjét.
- Viktor. – suttogja.
- Igen? – szakadok el ajkától.
- Melegem lesz, ha így folytatjuk. – suttogja, amin elmosolyodom.
- Mit szeretnél, ezt folytatni és élvezni egy kicsit egymás közelségét, vagy a film jobban érdekel? – kérdezem és a nyakát kezdem el puszilgatni.
- Folytassuk picit, de még nem szeretném… azt…. – mondja piros pírral az arcán.
- Ne aggódj odáig nem megyek el. – mondom bíztatóan.
- Oké. – mondja, ekkor felül és leveszi a felsőjét, sőt még a szoknyáját is az ágyam mellé teszi, ettől eláll a lélegzetem.
- Olyan gyönyörű vagy. – suttogom, amint visszafekszik mellém, egyből simogatni kezdem a hasát, majd a csipkés melltartón keresztül gömbölyded mellecskéit.
Többször belenyög a csókba, sőt önkéntesen teszi át a lábát a csípőmön, így eléri, hogy erőteljesen álljon odalent, mert annyira közel jön és dörgölőzik, hogy ezt nem fogom sokáig bírni. Belemarkolok a fenekébe és elkezdem kicsit nekinyomni férfiasságomat, ami így is majdnem szétdurran. Annyira kezdünk belemelegedni, hogy végül kezem letéved ágyékára és ott kezdem el dörzsölni, nyögdécselni kezd a kezeim alatt. Kicsit gyorsítok a tempón, míg végül megfeszül és egy nagyobbat nyög a kezem alatt. Abbahagyjuk a csókot és elmosolyodom.
- Annak azért örülök, hogy a kezem által mentél el. – suttogom ő pedig pipacs vörösen bólint. – Vagy megbántad? – kérdezem aggódva, erre csak egy fejcsóvát kapok. – Kérlek mondj valamit. – könyörgöm neki.
- Jó volt. – mondja halkan, majd elvesz egy zsebkendőt és megtörli magát, közben beizzítom a laptopot.
Az előző filmet, amit elkezdtem nézni, kikapcsolom, mert most nem tenne jót senkinek sem, pláne nekem nem, mert ő elment, de én nem, mondjuk ez nem nagy probléma. Egy félig animáció filmet nyitok meg, a Hupikék törpiket, szeretem ezt a filmet. Amikor elindítom, annyit látom, hogy a melltartóját is leveszi, amit a ruhájára tesz. Elmosolyodom a tettén, magamhoz húzom és a hátát simogatom, többször is megcsókolom, mert jó végre úgy a közelembe tudni, hogy nincs rivalizálás és háború.
~*~
Péntek este velem aludt, így sokkal nyugodtabban aludtam, mint az elmúlt időben, sőt most nagyon jót álmodom. Reggel arra kelek fel, hogy valami vakuzik, kinyitom a szememet és megpillantom Eve-t és Xaviert, akik jót mosolyognak rajtunk.
- Húzzatok ki. – mondom halkan.
- Olyan édesek vagytok. – mondja Eve, aki odaadja a képet amit készített.
Elveszem, mire kimennek, amikor a képet megnézem, elmosolyodom magunkon, hiszen Grace átölel én meg a fejemet az övének döntve alszom. Hamarosan csipkerózsika is felkel és nyöszörögve hozzám bújik.
- Szia. – suttogom és kap egy puszit tőlem.
- Szia. – mondja halkan, majd hátat fordít nekem, végül kimászom mögüle és gyorsan kimegyek a fürdőbe.
Amikor visszamegyek, azt veszem észre, hogy a képet nézi amit Xavierék készítettek.
- Ezt ki készítette? – kérdezi.
- Drága barátnőd Eve és Xavier. – mondom kedvesen, majd leülök mellé.
- Kezd elkanászodni ez a lány. – mondja, majd felül és elkezd öltözködni.
- Most mondanám, hoyg menjünk el sétálni, de ágyhoz vagyok kötve, csak jövő héten visznek el a dokihoz. – mondom elfintorodva.
- Nem baj, majd jövök hozzád, de most megyek. – megcsókol és magamra hagy.
~*~
A dokihoz eljutok és az a legnagyobb szerencsém, hogy végre leszedik a fekvőgipszet és kapok olyat, amivel mászkálni tudok, de mankó segítségével. Ez si valami, legalább elmehetek Gracel sétálni, mondjuk elkezdett esni a hó és elfeledkeztem a kérdéseimről.
A folyosón futok össze kiscicámmal, akit megcsókolok.
- A múltkor elfelejtettem ezt odaadni. – a Fiúk kérdéseit adom oda.
- Jókor jut eszedbe nagyokos. – mondja mérgelődve, amikor elolvassa kicsit elneveti magát.
- A fiúk ne aggódjanak, a lányok táncolni fognak mindenkivel, a táncos téma megoldható, hiszen a lányok közül sokan tudnak táncolni, így természetesen meg tudják tanítani őket. – mondja kedvesen.
- Köszönöm, most megyek, mert órám lesz. – megcsókolom és gyorsan tova suhanok, amennyire a gipsz engedi.
|
| Barack | 2013. 12. 01. 15:43:33 | #28438 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
- Tudooooom – szipogja. – Viszont miatta van gipszben a lábad két hétig. – Jaj te…
- Aláakarod majd írni? – kérdezem mosolyogva, hátha neki is jobb kedve lesz.
- Minek, ha úgy is ki lesz dobva? – fejrázást kapok, pedig szép emlék lesz – Már várom, hogy itt legyen a szünet… - sóhajt egy nagyot.
- Terveid vannak karácsonyra? – kérdezek vissza, hiszen én azt se tudom hol leszek.
- Izlandon leszek – feleli egyszerűen.
- Izlandon? Mit fogsz keresni te Izlandon? – Ezt nem értem, minek megy olyan messzire?
- Apum itt él. Az ünnepeket és a nyári szünetet mindig nála töltöm – Aha.
- Csak apukád? Elváltak a szüleid? – Anyukájával miét nem szeretne találkozni?
- Erről nem akarok beszélni – morogja a mellkasomnak.
- Sajnálom. Tolakodó voltam – Igaz, nem tudhattam, hogy így áll a családi viszonya.
- Nem, csak nem szeretek erről beszélni, de természetes, hogy kíváncsi vagy. Viszont van két dolog, amit meg szeretnék beszélni veled – mondja teljes komolysággal, majd felnéz a szemembe.
- Na, ne kímélj. – mosolyodom el.
- Először is biztos vagyok benne, hogy mondtál valamit a fiúknak a verseny előtt, és Xavier direkt finomkodott Evevel. Ami tisztességtelen, mert Eve szívét-lelkét beleadta, és úgy illet volna, ha a fiúk is ezt teszik. Ez egy bizonyos szinten eléggé sértő a lányokra nézve – Megforgatom a szemeimet, hiszen arról nem tehetek, hogy xavier és Eve egymás ellen játszottak.
- Már megint itt járunk… - Sóhajtok fel.
- Csak szembesíteni akarlak, azzal, hogyha Eve és Xavier emiatt most különmegy, és Eve depressziós lesz, megint, és esküszöm megverlek. Szóval beszélj a fejével – Beszélek vele.
- Mi a második dolog? Már előre félek – Nem szeretem, amikor fejmosást kapok.
- Ez a nehezebbik dolog – süti le a szemeit. – Szóval… öhm… - Mi baja lehet?
- Bökd már ki! – szólok rá.
- Jól van, jólvan… - vesz egy mély levegőt. – Mi most egy pár vagyunk? Mármint, történt egy s más, és szeretnék végre tisztavizet önteni a pohárba. – nah, hát ez egy jó kérdés.
- Te szeretnéd? – kérdezem halkan, hiszen tetszik nekem ez a lány, a legelején még utáltam, de most… Még fejét is belefúrja a mellkasomba. – Akkor együtt vagyunk. – mondom és jólesik.
- Gyógyulgass, nekem vissza kell mennem a koleszünkbe - Felkel, beletúr szőke tincseimbe. – Majd hozom a házikat, hogy még véletlenül se töltsd haszontalanul az időd – Kapok egy homlok puszit. – Beszélj Xavierrel! – Azzal a lendülettel magamra is hagy.
Felülök az ágyamban, leveszem a meleg levesemet az éjjeli szekrényemről, majd elkezdem magamba lapátolni. Pár perc múlva félreteszem, betakarózom és elnyom az álom. Xavier ébreszt fel, hogy beszélni szeretne velem Eve-ről. Természetesen meghallgatom azt tanácsolom neki, hogy beszéljen vele, hogy ő is mindent beleadott, sajnos ők voltak az erősebbek. Meg nem tehet róla, hogy pont ugyanabban a sportágban voltak, hiszen ezt nem tudhattuk előre. Szegény srác jól kifogta ezt a csajt, mégis felbuzdulva elmegy a lányok koleszáig és beszél vele. Könyvmolyok elhozták nekem a konyháról a vacsorát, amit megköszönök nekik, alapból éhes vagyok, így nagyon jókor jön.
Vasárnap Grace velem van, aminek kifejezetten örülök, mert legalább magam mellett tudhatom. Tegnap óta nem zuhanyoztam, amikor kimennék, nem engedi, és visszanyom az ágyba. Természetesen a csipkelődés nem maradhat el közöttünk.
- Most, hogy túl vagyunk a sportnapon, a Karácsonyra is gondolnunk kellene – mondja elgondolkozva.
- Várom az ötleteket főnök asszony – Vigyorgok mint a vadalma.
- Karácsonyi bál? – veti fel. – A szünet előtti utolsó nap, jó lenne. A zene meglenne, mert a lányoknak van egy bandája. A tornatermet is szépen ki lehetne díszíteni – Ilyet nem terveztem. – Szerinted a fiúk belemennének a bál ötletébe?
- Majd megkérdezem, de akkor legyen hölgyválasz – Szemöldökét felvonja.
- Ezt még megbeszéljük, de először csak vesd fel az ötletet a fiúk előtt. Ha ők nem mennek bele, akkor valami mást kell kiötlenünk. – Nem tudom, mi lesz akkor, de még messze van.
- És mi van ha a lányok nem hajlanak rá? – kérdezem, mire felnevet.
- Ezt te sem gondolhattad komolyan. Szerinted a lányaim kihagynának egy alkalmat, amikor mutogathatják magukat? – Fiúk szerintem belemennének. – Na, de vége a gyereknapnak. Mit csináljunk ma? – kérdezi.
- Nézzünk filmet? – kérdezem.
- Nézzünk valamit, de én választok. Van net a laptopodon? – Jaj nekem.
- Félek – Remélem nem pornót akar nézetni velem – De igen, van net. – felelem.
- Jó, akkor hozom a laptopot. – kimászik mellőlem, felkapja a masinámat, visszajön, ráteszi a hasamra a gépet, bepötyög valamit, majd mellém bújik és úgy nézem meg, mit kapcsolt be.
- Mit akarsz nézni? – kérdezem.
- Majd meglátod – Sajnos nem látom. – Adventure time! – lenyomja a play gombot.
- Ez most komoly? – Rajzfilm? Nevetni kezdek.
- Igen! Ez egy nagyon aranyos és ártatlan mese! – vág vissza és dúdolni kezdi a betét dalát.
- Jól van. – nézni kezdem.
Csöndben hozzám bújik, be is takarom magunkat, a hátát simogatom, miközben nézzük ezt a magam sem tudom megfogalmazni mit. Megvárom míg elalszik, kiszállok mellőle, egy zacskót húzok a lábamra és úgy megyek el fürdeni, mert rám fér. Éppen kinyitnám az ajtót, amikor egy ismerős hang rám szól.
- Viktor! – Összébb húzom magam.
- Nem én voltam. – Közelebb jön Grace.
- Hova hova? – kérdezi összefont karokkal a mellkasa előtt és álmosan.
- Fürdeni szeretnék, de senki sem hagyja, hogy letusoljak. – mondom ártatlanul.
- Itt megvárlak az ajtó előtt, ha kész vagy kiálts. – szólal meg.
- Köszönöm. – Kap egy csókot, azonnal bemegyek.
Nagy élvezettel fürdöm le, végre tisztának érzem magamat, egy bő húsz perc múlva kitotyogok, amikor megpillant Grace elmosolyodik, hiszen egy alsógatya van csak rajtam.
Segít visszamenni a szobámba, az ágyhoz botorkálok, majd leülök rá, látom, készülődik valahova.
- Hova mész? – kérdezem aggódva.
- Vissza a koleszba. – egyből elszontyolodom.
- Nincs kedved itt aludni velem? – kérdezem reménykedve.
- Eltaláltad. – Ez fájt. – Majd máskor.
Nem mondok semmit, laptopot a kezembe veszem és kikapcsolom.
Grace magamra hagy, Xavier kopogtat az ajtómon, amikor megjelenik egy tolószékkel.
- Hát ez? – kérdezem érdeklődve.
- Neked hozattuk. – mondja a szokásos nyugodt hangnemében.
- Köszi, úgyis egy megbeszélést szeretnék tartani. – Beleülök, majd felteszem a lábamat a helyére és gurulok is.
A szokásos klubterembe begurulva sokan megörülnek nekem.
- Fiúk, az igazgató még a sportnap előtt mondta, hogy már most gondoljunk a Karácsonyra, mert gyorsan repül az idő. Grace-el a lányok prefektusával beszélgettem és egy olyan ötlete támadt, hogy az utolsó napon, vagy az előttin tarthatnánk egy bált. – Sokan grimaszt vágnak, mások vállat vonnak.
- Viktor, mi van azokkal, akiknek adott esetben nem lesz párja, mert valljuk be, nagyon vegyes ez a lány csapat. Nem mindenkinek van itt az ideális nő jelöltje. – Az egy kisokos, de jogos.
- Ez jogos kérdés, de ideiglenesen lehet partnert találni, de aki nem szeretne részt venni rajta időben szóljon. – bólogatást kapok.
- Még egy kérdés, mi van azokkal, akik nem tudnak táncolni? – kérdezi az egyik kávé függő srác.
- Szerintem táncoktatást fogunk tartani, jómagam is tudok táncolni, így ha van erre vevő, Grac-el, szívesen bemutatom a táncot. – ajánlom fel.
- Ez jó. – mondja Lauren, aki eléggé falábú.
- Nekem volna még egy kérdésem. – Xavier a kis hős szerelmes is megszólal.
- Igen? – közben felírom a táncot, a partnerválasztást, majd rá pillantok.
- Az ajándékozást, hiszen minden évben kihúzzuk egymás nevét és ajándékot veszünk, osztályon belül, a lányokat is belevonjuk ebbe? – kérdezi.
- Természetesen belevonjuk őket is, hiszen meg kell ismerkedniük a mi hagyományainkkal. – Felírom ezt az ötletet, hiszen tudniuk kell. – Meg annak vesztek ajándékot, akinek szeretnétek. – Minden osztályban kijelölök egy felelőst a nevek megírására.
Ezek után mindenki elvonul, kivéve azok, akiknek szívproblémájuk van.
Kék vérűek csapatából Rick.
- Mi a baj? – kérdezem.
- Tetszik egy lány, de nem vesz rólam tudomást. – mondja.
- Próbálkozz nála, vegyél ajándékot neki, és kedveskedj. – tanácsolom.
- Köszi. – Feláll és elmegy.
Még legalább öt emberrel beszélek, akik nem tudják hová tenni a lányokat, természetesen megnyugtatom őket, hogy természetes a vonzalom. Meg ugye mindegyik fél az elutasítástól, még én is.
~*~
Másnap mindenki elmegy órára, míg én egyedül poshadok a szobámban, úgy döntök meglepem Grace-t és a többieket, hogy bemegyek a kerekes székkel, mert nem tudok egyhelyben feküdni. Még a hátam is belesajdul. Beleülök a kerekes székembe és elgurulok a csapóajtóig, majd a folyosón gurulok, amikor az egyik fordulóban beszélgetésre leszek figyelmes.
- Garce, ezt neked hoztam. – Felvonom a szemöldököm, hogy ki udvarol neki.
Előrébb gurulok és teljesen ledöbbenek, hogy Rick az. Most esik le az egész, akkor ezért kért tanácsot tőlem, mert tetszik neki a barátnőm…
- Öm… ez kedves tőled, de mit akarsz? – kérdezi komoly hangnemmel.
- Szeretném, ha adnál egy esélyt nekem. – Nem hiszek a fülemnek, el akarja happolni előlem őt.
- Hát… - könyörgöm mondd azt, hogy nem. – majd meglátom. – Szóval harcolnom kell érte, meglesz, csak ez az átkozott gipsz ne lenne.
Fogom magam és visszagurulok a koleszig, nem érdekel ha meglátnak, de most nekem is tanácsra lenne szükségem, de senki sincs a közelemben, aki elmondaná, ilyen helyzetben mit tegyek.
|
| Barack | 2013. 11. 30. 19:54:23 | #28427 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Nagyon jól tudja ez a „lány”, hogy tetszett nekem az az együttes és mégis van képe, a pofámba vágni, hogy lehet másnak tartogatja? Banyeg mi van velem, féltékeny lennék? Valahogy nem tudnám elképzelni, hogy más ér hozzá, pedig sajnos el fog jönni az az időszak is. Mindegy nem kesergek, ez most a jelen, a jövővel ráérek akkor foglalkozni.
- Hé! Durcimarci! – szól utánam amikor, meglát a folyosó végén. – Nem gondoltam ám komolyan – Meglepődöm ezen a mondatán. – Ahelyett, hogy megsértődnél, inkább fel kéne osztanunk magunk között a munkát, különben teljesen el leszünk havazva. – Jah…
- Ötlet? – kérdezem még kicsit sértetten.
- Az előbbi esemény a sportnap lesz, amire szerintem egy pénteket simán beáldozhatunk. Kérdezd meg a fiúkat melyik az a három sport, amit szívesen csinálnának, aztán mi a lányokkal majd csinálunk plakátokat- fejtem ki az ötletemet.
- Szerinted a lányaid majd egy szó nélkül hagyják, hogy a fiúk döntsék el miket játszunk? – vonom fel szemöldökömet.
- Igen, mert azon a napon négy szám lesz, hármat ti megmondhattok, a negyedik a miénk – mondja pillogva.
- Megtudhatnám mi az a sport, mielőtt felelőtlenül beleegyeznék? – Jobb ha kiszedek belőle mindent.
- Gyephoki – Hmmm… – Mivel hétfő van, és szerintem az Igazgatónő nem marad olyan sokáig, ezért pénteken kellene megrendezni ezt. Ha holnap reggel megmondod a sportokat, akkor napközben a lányokkal a lyukasórákban tudjuk csinálni a plakátokat, és időben meg lesz hirdetve. Ja, és akkor szerda reggelig írd össze a csapatokat – Úgy csinál, mint egy parancsnok.
- Gyanús vagy te nekem – Összehúzom a szemöldökömet.
- Most, miért? - kérdezi nagy édes cica szemekkel.
- Furcsán komoly, és a felelősségteljes vagy. Csak nem beszedtél valamit? – Lehet benyugtatózta magát?
- Haha, de vicces ma valaki – forgatja meg gyönyörű szemeit. – Na, de szerintem munkához kellene látnunk – mondja és eltipeg mellettem.
Összehívok egy hatalmas megbeszélést és közlöm a sportnapi eseményeket. Természetesen a fiúk egyből fel lelkesülnek és hatalmas vitába fordul, mert sok sportot mondanak és nem mindig jutnak dűlőre. A végén én közlöm azt a három darab sport eseményt, aiket elmondtak, de nem tudják melyek legyenek. Ilyen lesz a váltófutás, a kosárlabda és a foci. Amikor elmondom, hogy a lányok mit választottak Xavier egyből a gyephokit választja, mert szereti azt a sportot, mert kiderült, hogy Általános iskolában a csapat kapitánya volt. Természetesen rábízom a csapatot és meghagyom neki, hogy a legjobb diákokat válassza ki. Máris elkezd szervezkedni, aminek örülök. A kosárlabda csapat kapitánya a kék vérűek főnöke lesz Alexander, akiben mindig fúl a harci szellem. A váltófutásnál a kávéfüggők és a könyvmolyok vegyes csapata lesz, de a kék vérűek közül sokan szeretik a kosárlabdát így ez is vegyes lesz. Pár rocker srác csatlakozik hozzám, mert annak én leszek a kapitánya. Megkérek mindenkit, hogy írják össze a csapat listáját minél hamarabb mert Pénteken lesznek a versenyek. Na erre mindenki teljesen be lesz zsongva és alig tudunk majd az órákon figyelni.
~*~
Másnap amikor összefutok Gracel, kicsi furcsaságot veszek észre rajta, mintha megváltozott volna a mai nap. Vagy csak a sportnap miatt, mert mindenki izgatott? Bár meg kell hagyni, a vegyes csapatnak jobban örültem volna, mert bennünk is van bivaly erő és nem szívesen törjük össze a csontjaikat. Odaadom neki a listánkat, megyek tovább a dolgomra. Természetesen ott segítek a csapatoknak ahol csak kell, és ösztönzöm őket, ahol csak lehet, a másik amit közlök velük, hogy ha a barátnőjük az ellenség, kicsit vigyázzanak, mert erre a kapcsolatuk is rámehet, vagy kemények leszünk, de akkor azon az oldalon lesz a sírás rívás, hogy mert ők lányok…
Az egyik teremből a másikba megyek, éppen elkap a kicsi szöszike.
- Hé! – szólít meg, nem túl kedvesen. – Tessék ez a tietek – nyújtja át nekem a plakátot,m amit egyből széthajtok és alaposan megnézem, ami nagyon tetszik.
- Egész jó lett, és egész gyorsan végeztetek vele – mondom és megnézem miket tettek rá.
- Jól összeszokott csapat gyorsan dolgozik – feleli mosolyogva. – Holnapra összetudod írni a csapatokat? Reggel ki kellene akasztani az aulában a listát. – Nem gond.
- Persze. Már így is elég sok jelentkezőm van – összetekerem a plakátot. – Pont összesítés? – Ezt nem értem.
- Igen. Mintha verseny lenne, szerintem ez motiválná mindkét oldalt, hogy jobban teljesítsen – J motiváció.
- Lehet, hogy igazad van. – vallom be. – De valami díjnak is lennie kellene akkor, nem?
- Ebben igazad lehet –Ide hallom a kerekeinek a kattogását– Ha a fiúk nyernek a lányok kitakarítják a koleszotok, ahogy néztem eléggé ráfér. Ha a lányok nyernek, akkor a hétvégén a szolgáink vagytok. Na, megfelel? – nyújtja a kezét, de nem hoznék elhamarkodott döntést, de legyen.
-Meg – Rázunk kezet, ezek után mindent bele kell adnunk.
*Péntek reggel*
Minden fiú elkezd bemelegíteni, és amint közöltem a fogadásnak a díját, egyből fel lelkesültek, mert győzni akarnak.
Az igazgató a lelátón ül és mindent megszemlél, remélem nem hozunk rá szégyent.
A kosaras mérkőzés elkezdődött és eddig nagyon jól áll a fiúk csapata, csak így tovább. Mindenki hangosan ordítozik és szurkol a másik csapatnak.
- Látom ti is eléggé be vagytok sózva – Lépek be a csarnokba a sporttáskámmal a vállamon.
- Igen. A lányok mindent beleadnak, hogy ne kelljen takarítaniuk. Az elég ösztönzően hatott – kuncog.
- Ne félj, a fiúk sem fogják hagyni magukat. Melyik számban vagy? – kérdezem.
- Foci. Meneküljön mindenki előlem, aki szereti a bokáját! – Fordul velem szembe.
- Akkor te is vigyázz magadra hercegnőm. – suttogom és közelebb lépek hozzá, majd adok egy édes pici puszit a szája szélére.
- Nem foglak kímélni. – suttogja és viszonozza a puszimat.
Elmosolyodom, majd elvonulok az öltözőbe és átöltözöm a foci szerelésembe, sajnos nincsen sípcsontvédőm, majd egyszer azt is vennem kell. Befújom magamat a kedvenc parfümömmel, hogy hassak Gracre, vagy a lányokra, hátha így visszább fognak venni a tempóból, bár én kis naív… Bemegyek és drukkolok a kosárcsapatunknak, a lányok többször átveszik a vezetést, a végén döntetlenre jön ki az egész, természetesen senki sem elégedett, aztán mint a foci csapatkapitány és prefektus közlöm, hogy mi lenne, ha szabad dobással néznénk ki a győztes. Hát a lányok vesztettek a dobásokban, aminek kifejezetten örültem. A váltófutás következik, ebben a lányok nyertek, mert az egyik könyvmoly srác elejtette a botot, a másik, pedig elesett, így eléggé durván veszítettünk. Most egy kis pihenő következik, mindenkit megdicsérek annak ellenére, hogy vesztettünk, mert nem könnyű lányokkal versengeni.
A két igazgató, megkért minket, hogy hozzuk előre a gyephokit, mert este elutazik Arnold igazgató, és azt látni szeretné. Eleget teszünk a kérésének és a gyephoki kezdődik kettőkor. Amikor Xavier megtudja, hogy Eve a csapatkapitány a lányoknak, vissza szeretné mondani, de mivel leadta a nevét, ezért nem léphet vissza, mert nem szeretne vele versengeni. Mindenki feláll a helyére Xavier Eve-t figyeli eléggé feszülten. Síp hangja eléggé erőteljesre sikeredett, majdnem megsüketültem mellette. A lányok egyből gólt lőnek, majd a fiúk visszaszerzik, így megy ez, mint a macska egér játék. Sokszor átvesszük a vezetést, de Eve annyira begurul, hogy egyből erőszakos lesz és belövi. Több srácot is félrelök, hogy megszerezze a legjobb helyzeteket, a fiúk, viszont nem folyamodnak ilyenhez, hiszen lányok az ellenfelek. A lányok szereztek legalább öt gól előnyt, amikor kicsit elkezdem őket buzdítani, hogy nem akarunk mi csicskák lenni, így bekeményítenek és máris átvesszük a vezetést, amikor Gregori kijön a kapuból, hogy segítsen. Ekkor jött Eve és az utolsó pillanatban, mielőtt nullára ment volna az idő, belőtte így vesztettünk. A fejemet fogom, Xavieren hatalmas a csalódás, mégis megköszöni a játékot Evenek, aki nagyon örül a győzelmének.
- Ez már a második amiben vesztettünk, a végén tényleg csicskák leszünk, Viktor nyerd meg ezt, vagy végünk lesz.
- Azon leszek, hogy megnyerjük, elhiheted, nem akarok csicska lenni. – mondom fintorogva, Grace és a csapata felé pillantok, akik őrjöngve összeborulva örülnek a győzelemnek.
- Mindent bele fogunk adni, ígérem, nem hagylak titeket cserben. – mondom komolyan, mire, mindenki arrébb sétál, hogy helyet kapjanak a focisok.
Grace rám pillant, majd el is fordítja a fejét, hogy a lányokkal egyeztessen, a fiúkhoz fordulok.
- Adjunk bele mindent, nem veszítettünk, amint valaki helyzetbe kerül, ne habozzon, hanem lőjön. – mondom halálosan komolyan.
- Rendben. – Mi kezdünk, a felezővonalhoz sétálok és szembe találom magam szöszikémmel.
- Itt dől el, most minden. – mondom halkan.
- Veszíteni fogtok lúzerek. – mondja ördögi mosollyal az arcán.
- Ti fogtok veszíteni. – mondom és a síp elhangzása után egyből megszerzem a labdát és kihasználva a helyzetet, így lövök és gól.
Maradt még öt percünk és egyetlen egy gól választ el minket a győzelemtől, így kicsalogatom a kapusukat, majd rugáshoz készülődöm.
Éppen rárúgnám az üres kapura, mert a kapus kiszaladt a kapuból, a helyzetet kihasználnám, de abban a pillanatban Grace csúszik be elém, úgy eltalálva a bokámat, hogy éles fájdalom hasít bele és összeesem a pályán.
Ordítani kezdek és fogom a lábamat, összeszorított szemekkel a földön feküdve.
- Viktor, Viktor, jól vagy? – kérdezi aggódva.
- Nem. – suttogom.
- Azonnal szóljatok az igazgatónak. – Ordítja el magát és ott marad velem.
- Nemsokára bevisznek a kórházba, ne haragudj, nem akartam… - Nem kell, hogy rosszul érezze magát.
- Mindegy. –suttogom és megjelenik az igazgató.
Magam sem tudom, hogy tettek be a kisbuszba, de egyet tudok, a fájdalom hatalmas volt a lábamban, mint kiderült eltörött. Grace nem jött velem, csak az igazgató. Bevittek a kórterembe, ahol megröntgenezték és megállapították, hogy két helyen is eltörött a bokám. Remek, így még járni sem fogok tudni. Morfiumot is kaptam, hogy végre enyhüljön a fájdalom a lábamban, majd szépen kapok fekvőgipszet, amivel két hétig feküdnöm kellene, és járkálni nem nagyon szabad. Este tízre vissza is érünk a fiúk, azonnal kirohannak a buszhoz és segítenek kimászni, és felcipelni a szobámig. Mindneki kérdezi, hogy mennyi idő mire leveszik, meg mikor gyógyulok meg, de a legfőbb kérdést nem tettem fel.
- Nyertünk, vagy veszítettünk? – kérdezem.
- ha Grace hagyta volna, hogy belődd nyertünk, de sajnos vesztettünk, így rabszolgák leszünk. – mondja Anthony elkeseredetten.
- Sajnálom fiúk, cserébe mindenkinek segítek a házinál, mert miattam vesztettünk. – mondom, amikor megígérik, hogy segítenek mindenben, amit nem hiszek, magamra hagynak.
Leveszem a pólómat, csak alsógatya marad rajtam, lefekszem az ágyamba és a plafont figyelem és egy könnycsepp lefolyik az arcomon, mert ez nagyon kínos.
A lányok tényleg ugráltatják a fiúkat, szerencsére engem kihagynak belőle, sőt még hanyagolnak is, Grace van mellettem, most is épp meleg levest hoz nekem. Látom rajta, hogy lelkiismeret furdalása van, azért meg így alakult.
- Szeretném, ha nem hibáztatnád magad. – mondom kedvesen.
- Hogy mondhatsz ilyet? – kérdezi picit könnyes szemmel, amin meglepődöm.
- Mert nem kell. – mondom halkan.
- Aggódtam érted te marha és miattam törött el a bokád. – mondja picit könnyezve, végül odajön és megölel, majd hátradőlünk az ágyon, én a hátát simogatom, hogy megnyugodjon.
- Nyugodj meg, nem haltam meg. – suttogom és a hátát simogatom.
|
| Barack | 2013. 11. 29. 19:50:13 | #28408 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Hamarosan megjelenik Miss divatbemutató, de legalább elmondhatom, hogy láttam Grace-t fehérneműben, nem is akárhogyan, mert szép kerek mellei vannak, feszes feneke, lapos hasa, ami szinte tökéletes, legalábbis számomra az lenne, de álmodik a nyomor.
- Visszamenjünk a koleszbe? – Ezt kérdezni sem kellene. – Őszintén szólva megleptél – mondja, miközben a kisbuszhoz sétálunk.
- Lehetne, hogy ezt most egy darabig ne emlegessük? – Innentől kezdve ismét háború lesz.
- Én hallgatni fogok róla – mondja. – Valami nagyon nem stimmel. – Mi nem stimmel?
- Ezt hogy érted? – nézek rá értetlenül.
- Nézd! Hol van Eve? – hangja aggodalmas, ami furcsa számomra. – Mindjárt jövök – Kezembe nyomja a szatyrot és sietős léptekkel odacsörtet. – Hol hagytad Eve-et? – Hallom hangján, hogy ideges.
- Hát… Azt hiszem most egy darabig nem akar majd látni engem… - Xavier, mit tettél?
- Nem azt kérdeztem, akar e látni téged vagy sem, hanem hogy hol hagytad? – Mérgesedik a cica…
- A buszon van. Elfutott előlem, pedig én nem csináltam semmi rosszat! Esküszöm! – emeli fel védekezően a kezeit. Felmegy a buszra én meg odamegyek ehhez a szívtipróhoz.
Felszállok a buszra kezembe a fehérneművel, leülök Xavierrel, aki arcán ott az van az értetlenség, hogy miért reagált így Eve.
- Mit mondtál neki? - kérdezem érdeklődve.
- Megkértem, hogy legyen a barátnőm, de elszaladt. – Néz rám értetlenül.
- Nőből van, időbe telik kiismerni mindenkit. – mondom és enyhén rá célzok, mert régóta ismerem és néha nem ismerek rá.
Haverok megkérdezi, hogy nekem hogy telt, én annyit felelek, hogy unalmasan, hiszen nézelődtem. A szatyorra rákérdeznek, de nem felelek, nem tudhatják meg, hogy ez bizony Grace fehérneműje. A fél órás utat gyorsan megtesszük, mindenki megmutatja mit vett, büszke vagyok a fiúkra, hogy nem csináltak hülyeséget. Busz a koleszunk előtt tesz le mindenkit, a lányok vagy sétálnak, vagy várnak egy kisbuszt, nekünk szerencsénk van, mert helyben vagyunk. Xavier oda lép hozzám, hogy tanácsot kérjen.
- Szerinted ennek annyi? – kérdezi, amikor Grace megjelenik mellettem.
- Kellemes nap volt hordár – mondja nekem. – De szeretnék kérdezni valamit. Négyszemközt – Szegény Xavier, arrébb sétálunk.
- Mit szeretnél kérdezni? – Most mintha egy másik prefektussal beszélnék.
- Semmit – Összefut a szemöldököm, akkor mit akarsz?
- Akkor meg min… - kezdenék kiakadni, amikor lábujjhegyre áll és kapok egy puszit a szám szélére.
- Ne várj sokkal többet egy ideig – mondja felnézve a szememibe. – De azt hiszem most már kicsit jobban kedvellek. Byebye! – teljesen le vagyok döbbenve még a szám is tátva marad.
Xavier kocogtatja meg a vállamat, mire ránézek, ő elmosolyodik.
- Úgy látom köztetek is alakul valami. – mondja és oldalba bök.
- Lehetséges, de nehéz kiismerni ezt a lányt, az egyszer biztos. – Fogjuk magunkat és bemegyünk a koleszbe.
Mindenki elvonul, én is elmegyek zuhanyozni, hogy ezt a sok pacsuli szagot elnyomjam.
~*~
Reggel valamiért jobb kedvem van, mint tegnap, talán azért, mert kaptam tőle végre valami reménysugarat? Az a puszi is nagyon sokat jelent, azt, hogy talán elássuk a csatabárdot. Olyan fél nyolc fele felkelek, még éhgyomorra felveszek egy rövid nadrágot, meg egy pólót, majd az mp3 lejátszót bedugom a fülembe, és elmegyek futni egy kicsit. Egészen addig futok, míg le nem járnak a számok benne, egyszer csak megpillantok két lányt a koleszunknál, természetesen egyből felismerem őket, ez Eve és Grace, na de mit akarnak itt?
- Hát ti meg mit kerestek itt? – szólítom meg őket.
- Eve beszélni akar Xavierrel – válaszolja. – És te mit keresel itt?- Ezt ugye nem kérdezted komolyan.
- Tudod én itt élek – forgatom meg szemeimet.
- Nem így értettem. Mit keresel itt, leizzadva? – vonja fel szemöldökét.
- Futni voltam – vonom meg vállamat. – Tudjátok egyáltalán merre keressétek Xaviert koleszen belül? – kérdezem, közben a két lányt figyelem.
- Tudod, ez csodákra képes – mutatja fel a koleszunk alaprajzát, amit egyből el is veszek. – Hé!
- Ezt elkobzom – mondom komolyan – Gyertek, odavezetlek titeket.
- Ó, de lovagias vagy – Csipkelődj csak… Magával húzza Eve-t is.
Korán is van még, meg hétvége, ilyenkor nem sok diák mászkál ilyenkor, végül megállunk a rockerek részénél, Xavier ajtaja előtt megállok, erre ez a lökött tyúk bekopog, szerintem még alszik, de ők tudják. Hamarosan megjelenik az álomszuszék, óriásikat ásítva, amikor megpillantja Evet, nagyon meglepődik.
- Sok szerencsét – szólal meg szöszikénk és belöki Evet Xavierhez.
- Biztos, hogy ez jó ötlet volt? – Finomabb módszert is választhattál volna.
- Persze. Eve elővigyázatos lány, két lábbal áll a földön. Ha Xavier csak egy kicsit is elvetné e sulykot két lehetőség áll fenn – mondja mindent tudóan.
- Milyen kettő? – kérdezem kíváncsian.
- 1, Eve vagy sikítva kiszalad, 2, megveri. Eve nagyot tud ütni, ha akar – Így már értem. – Annyi biztos, hogy szegény srác gyakran nem fog tudni kiigazodni Eveen. – Ahogyan én se rajtad.
- Ezt miből gondolod? – Én se ismerem jól Xaviert, nemhogy majd egymást ismerjék ki.
- Néha még én se igazodom ki rajta pedig lassan már három éve ismerem – Háta mögött összekulcsolja a kezét. – A szomszéd szoba a tied ha jól emlékszem. Igazam van? – sandít rám.
- Jól megjegyezted – elmosolyodom.
- Igen. Főleg, hogy ott felejtettem a pókos dobozt. Szegénykék biztos elpusztultak már. Ha jól emlékszem berúgtam az ágyad alá, amíg te szórakoztál. – Mi?
- Most csak szivatsz – mélyen a szemébe nézek.
- Én ugyan nem – simán vállat von. – Bemehetek a dobozért? – Nevetni támad kedvem.
- Csak tessék. Bár legutóbb nem kérted az engedélyem – Ezek után bármikor számíthatok rá, hogy megjelenik itt.
- De vicces valaki… - morog egyet.
Négykézlábra ereszkedik, és kihalássza az ágyam alól a pókokat, akik éppen hogy csak élhetnek. Felemeli a feje fölé, amikor megtalálja.
– Megvan!! – fordul hátra és megigazítja magán a ruháját. – Még élnek! – tolja az orrom alá a dobozt.
- Hurrá. – Nem mutatok semmi lelkesedést irántuk. – Mi a szándékod velük? – kérdezem, miközben leveszem a cipőmet.
- Még nem tudom, majd töprengek. – mondja szórakozottan.
Magamhoz veszem a törölközőmet, a tusfürdőmet a papucsomat, majd felé fordulok.
- Mire készülsz? – mintha nem lenne egyértelmű.
- Megyek bankot rabolni. – Elmegyek mellette, ő pedig követ.
Becsukom az ajtómat, majd mellettem sétál, végül megállok.
- Megyek összeszedem Evet- mondja és elsétál én meg elmegyek a fürdőbe.
Jó alaposan lemosom magamról az izzadságot, hajat is mosok, eltelik egy bő negyed óra, gőzfelhőben jövök ki, amikor kilépek a folyosóra megpillantom Evet és Xaviert, akik egy puszival köszönnek el, ekkor Grace rám pillant, én meg egyenesen a szobámig megyek, de magamon érzem a tekintetét, ami jó érzéssel tölt el.
Gyorsan megtörölközöm, majd felvéve egy kényelmes tréning ruhát leülök a laptopom elé és azon kezdek el filmet nézni, tanulni nincsen kedvem, hirtelen megpillantom az ágyon Grace bugyiját, amit a kezembe veszek, majd vissza leteszem, mert ezt azért vissza adom neki, nem vagyok azért olyan szívtelen.
~*~
Egyetlen egy baj van a hétvégével, annyi, hogy gyorsan eltelik és semmihez sincs kedve az embernek. Egy két fiú azért találkozgatott a kiszemelt lánnyal, én még Grace nyomát se láttam erre fele, pedig ha jelentett volna neki valamit az a kicsi puszi eljött volna erre, vagy adott esetben hozzám. Jó én is mehettem volna, de többször is elfutottam a koleszuk előtt.
Ma ismét hétfő van, a legrosszabb nap a hétből, ilyenkor időzítik a tanárok a dolgozatokat, meg a sok felelést. A folyosón sétálva nézem a diákjaimat, akiknek mosoly van az arcukon, lehet a lányok miatt, hiszen eddig csak fiúk voltak, és hirtelen itt terem a mások nem is. Nem tagadom vannak, voltak és lesznek súrlódások, egyszer majd csak elcsitulnak a viharfellegek. Teszem azt, Grace és én végre fegyverszünetet kötünk, bár amilyen kis heves, nem biztos. Annyira belemélyedek a gondolataimba, hogy az igazgató úr áll előttem, amin meglepődöm.
- Viktor éppen téged kereslek, gyere légyszíves. – Remélem nem a papír miatt hív be, na most teljesen levert a víz.
Bemegyek vele az igazgatói irodájába, ahol egyből helyet foglal, feltűnik nekem egy nő is az irodában, vajon ő kicsoda?
- Viktor, hadd mutassam be neked a St. Lavender Lányiskola igazgatóját, Mrs. Alice Freeman-t. – Amikor megfordul, meglepődöm milyen szép a nő.
- Jó napot, Viktor Anjaro a fiúk prefektusa. – mutatkozom be.
- Örülök Viktor. – Helyet foglal.
- Arról beszélgettünk Mrs. Freemannel, hogy egy még jobban összeszokjanak a nemek, ezért egy kiránduláson gondolkozunk. – Ezen meglepődöm, ezt még korainak tartom.
- Mi a véleményed Viktor, mint a fiúk prefektusa? – kérdezi a nő.
- Nos, öm… - éppen folytatnám, amikor kopogtatnak az ajtón és Grace lép be, kipirult arccal, úgy tűnik, idáig futott.
- Elnézést a zavarásért, de amint meghallottam, hogy itt van az igazgatónk, idáig futottam. – mondja, majd beljebb jön, a nő feláll és megölelik egymást.
- Örülök hogy látlak. – mondja mosolyogva. – Épp arról beszéltünk, Arnold igazgató úrral, hogy egy kirándulást kellene szerveznünk nektek, hogy összeszokjatok. – Hol rám, és Gracre pillant.
Mi is összenézünk és szerintem egyértelmű a válasz, még nem áll készen a két csapat erre a körre.
- Szerintem, ez még nagyon korai lenne, néhány diák között vannak súrlódások, így inkább, másra lenne szükség. – mondom, és Grace is bólint, amin meglepődöm.
- Grace, mi a véleményed, mint a lányok prefektusa? – kérdezi őt is.
- Ahogy Viktor mondta a kirándulás túl korai, inkább valami sport eseményre gondoltam, teszem azt fiúk a lányok ellen. – mondja habozva.
- Ez tetszik. – mondja az igazgatónk.
- Akkor rátok bízom a megszervezését, meg azt, hogy mikor legyen, sőt, mivel lassan vége van a hónapnak, és előre kell gondolkodnunk, így a Karácsonyi őrültséget is rátok hagyom. – Ezen meglepődöm.
Hirtelen összenézünk és kis híja, hogy nem nevetjük el magunkat, de heves bólogatással, elvállaljuk, bár nem akarjuk. Végül kimegyünk, majd mélyet sóhajtunk.
- Milyen sportra gondoltál? – kérdezem megtörve a csendet.
- Nem tudom, de a kirándulás még nagyon korai lenne, maximum ilyen múzeumi látogatás beleférne. – Ez jó.
- Hm, szerintem ez beleférne. – Elindulok, aztán eszembe jut valami.
- Grace. – szólítom meg.
- Igen? – néz rám érdeklődve.
- Ezt vissza adom. – Kinyújtom a kezemet benne a bugyijával, előrenyújtja a kezét és átadom neki.
- Köszönöm. – Azonnal zsebre vágja. – De szólhattál volna, hogy menjek a koleszotokhoz, hogy odaad. – Mindegy nem?
- Gondoltam hiányzik, így vissza szerettem volna adni. – mondom egy kaján vigyorral.
- Min mosolyogsz? – kérdezi rosszallón.
- Csak eszembe jutott a plázás dolog, meg az a fekete piros csipkés együttes, azt mikor láthatom rajtad megint? – kérdezem közelebb lépve hozzá.
- Azt ki kell érdemelni, meg miből gondolod, hogy láthatod rajtam és nem másnak tartogatom. – Ez fájt.
- Jól van, akkor felejtsd el, hogy felhoztam. – mondom mérgesen.
Magára is hagyom, ez most baromira rosszul esett, akkor meg minek illegette magát előttem, ha ez nem felhívás keringőre? Hülyék a csajok egytől egyig. Akkor feküdjön le valaki mással, én végeztem vele, ha ilyeneket mondd.
|
| Barack | 2013. 11. 28. 20:15:07 | #28394 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Édes ajkát ízlelgetem, egészen addig míg a mellkasomnak feszíti a kezét és eltol magától. Őt figyelem, aki lehajtja a fejét, talán zavarban van? Amikor felemeli fejecskéjét, szinte ölni lehetne a tekintetével, amiket rám mereszt.
- Teeeeeee! – mondja ingerülten. – Na, idefigyelj! Kezd rohadtul elegem lenni a játékaidból! Megaláztál az egész iskola előtt, aláástad a tekintélyem, nem csak azzal a hülye olajos marhasággal, hanem a tegnapi incidenssel! Most pedig idejössz, hogy a saját lányaim előtt is megalázhass engem? Minek nézel te engem? Valami ostoba babának, aki csak tűrni fogja a sunyi húzásaidat! Lehet, hogy te bárkiről le tudod varázsolni az alsóneműt egy pillantással, de nekem ez volt életem első csókja, és bár nem vártam sokat, de egy olyan embernek tartogattam, akit tényleg kedvelek! – Öhm…
- Mit mondtál az előbb? – Egy két perc hatás szünet után, miután a tudatomig eljutottak a szavai, meglepődöm egy dolgon.
- Hogy kezd rohadtul elegem lenni belőled! – Ezt értettem és fel is fogtam.
- Nem, a végén. Neked ez volt az első csókod? – Nem számítottam erre.
- Igen! Lehet, hogy a te fejedben valami kis utcalányként éltem, de nekem ez volt életem első csókja! – hátrébb lép. – Egyáltalán miért jöttél ide? Őszinte választ akarok! – Jó kérdéseid vannak.
- Öhm… hát… magam sem tudom igazán. Csak itt lyukadtam ki… - vakarom meg tarkómat.
- Istenem… Na jó, figyelj rám majomfiú – kezdi el komolyan. – Csak egyszer mondom el. Holnap elviszel engem vásárolni.
- Nincs azaz isten – Nem mehetek ki.
- Dehogy nincs. Egyetlen sikításomba kerül, és olyan helyzetbe kerülsz, amiből soha többet nem tudsz kimászni – Nekem semmi kedvem mosolyogni,a francért jöttem ide. – Akkor elviszel holnap vásárolni? – Nem szeretném kicsapatni magam.
- Mocskos trükkökkel játszol – Húzom össze szemeimet.
- Nem is tudom tegnap ki kérte le az alsóneműm – Oké, rendben.
- De én nem hagyhatom el a koleszt. Nincs papírom – Próbálom jobb belátásra bírni.
- Viktor. A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket – Remek, most jön a fejmosás. – Amúgy sem fogadok el ellenvetést. Holnap reggel félkilenckor várlak a suli előtt. Megértettük egymást? Rendben! Akkor szia! – Lök rajtam egyet, és a folyosóra kerülök, és akkor találkozom Eve-vel, aki érdeklődön figyel.
- Ne is kérdezd. – Megfordulok, majd kimegyek a koleszból és futok tovább.
Útközben azon gondolkozom, hogy - hogy intézzem el, hogy kijuthassak a városba. Ugyanis nem szeretném magam kirúgatni.
~*~
Valamikor hajnalban érek haza a futásból, elmegyek zuhanyozni, legnagyobb balszerencsémre, nem tudtam semmit kitalálni, így sutyiban megyek ki. Időben felkelek, lezuhanyozom még egyszer, majd felveszek egy kopott farmernadrágot, hozzá inget és pulóvert, a tárcámat az övtáskámba teszem, átvetem magamon és úgy sétálok ki. Látom a lányok megérkeztek, szőkeséget keresem, aki háttal áll nekem, megkocogtatom a vállát. Ingerült szempárral találom szembe magamat, komolyan ennek a csajnak minden nap megvan, hogy ilyen idegbeteg?
- Végre! Indulhatunk? – kérdezi morcosan.
- Neked is szia – mondom unottan, hiszen nem szeretem, ha így kezdődik egy napom.
- Remélem jó kondiban vagy, mert sok mindent kell majd cipelned! – figyelmeztet.
- A cipekedéstől nem félek. De egy nő és egy ruházati üzlet – sóhajtok egyet, mert ha ruhákat nézünk, akkor egész nap ott leszünk.
- Ki mondta, hogy ruhát venni megyünk? – Kislányos nagy szemes nézésétől, valahogy kiráz a hideg. – A mai délelőttöt egy parfümházban fogjuk tölteni - világosít fel, akkor rohadt büdös leszek.
- Biztos, hogy nem – Nekem megvan a saját illatom.
- Biztos, hogy igen. Na gyere, nekünk is indulnunk kellene – Megragadja a könyökömet és feltuszkol a buszra, ahol vegyes a társaság.
Xavier Eve mellett ül, Anett Anthony mellett, olyan édesen ártatlanok ezek, amikor megpillantanak kicsit ledöbbennek, majd Xavier odajön hozzám.
- Viktor, hogy - hogy itt? – kérdezi érdeklődve.
- Inkább hagyjuk, hogy miért. – mondom unottan.
- Remélem tudod, hogy ha ez az igazgató fülébe jut, kicsaphat. – mondja.
- Tudom, de valakit rohadtul nem érdekel. – jegyzem meg, mire mellém huppan szöszike.
- Szia Xavier. – köszön neki.
- Szia, egy jó tanács, ne nagyon terjeszd, hogy Viktorral mentél, mert papír nélkül kicsaphatja. – mondja, majd vissza leül.
- Miért nem szóltál? – kérdezi tőlem ingerülten.
- Én közöltem, hogy papír nélkül nem mehetek, de ez téged nem érdekelt, így aláírtad a kirúgásomat. – Összefonom mellkasom előtt a kezemet és az ablakon kifele bambulok, mintha egyedül lennék, próbálom kikapcsolni a körülöttem lévőket.
Sajnos egy fél óra múlva megérkezünk, mindenki leszáll én szállok le utoljára, nem mondok semmit a fiúknak, tudják a szabályokat, hogy vigyázzanak magukra. Grace a lányoknak ad néhány utasítást, majd felém fordul mosolyogva.
- Indulhatunk. – mondja és rá pillantok.
- Van más választásom? – kérdezem unottan, és úgy teszek, mintha tegnap semmi sem történt volna közöttünk, pedig ezt nem lehet sehogy elfelejteni.
- Nincs, na gyerünk, hosszú lesz a napunk. – Ismét megragad a karomnál fogva és taszigálni kezd, pedig mennék magamtól.
- Nem kell lökdösni, tudok menni magamtól is. – mondom mérgesen, szerencsére nem válaszol.
Bemegyünk a plázába, meglepődöm, hogy megváltozott minden, több bolt előtt elmegyünk, a kirakatokat nézem, de még azért is megszól, ha megállok és megtetszik valami. Szépen lassan haladok, hogy mindent megnézzek. Egy két ruhásbolt előtt is elmegyünk némelyik kabát megtetszik, éppen bemennék, ekkor figyelmeztet, hogy nem ezért jöttünk. Unottan utána sétálok, egészen egy parfümös boltig, ahová egyből bemegy. Bemegyek utána és sorba megnézem a férfi parfümöket. Valamelyiknek irtó pacsuli szaga van, egy kettőnek az illata nagyon tetszik, és kivételesen olcsó is. Pár tesztmintával odasétál mellém.
- Neked melyik tetszik jobban? – kérdezi és az orrom alá tol egy irtó büdöset.
- Ettől, mindjárt hányok. – Tolom el, majd jön a következő. – Ennek finom rágógumi illata van. – Ez még tetszik is.
Végigszagolom az összes illatot az ő kedvéért, de azért kikérem a véleményét a férfi parfümöktől, hiszen venni szeretnék egyet magamnak.
- Melyik illat tetszik neked? – kérdezem és megszagoltatom vele a kettőt, majd rábök arra, ami jobban menne hozzám.
Nem mondok semmit, fizetek és kimegyek a boltból, inkább magára hagyom, mert az orromban annyi illat van, hogy teljesen összezavarodtak a receptoraim. Végül üres kézzel jön ki, irány tovább, ismét bemegyünk egy illatoshoz, itt is körbenézek, de inkább kimegyek, mert a fejem is elkezd fájni ennyi illattól, meg ezt bűznek nevezném leginkább. Korláton keresztül nézem a sok embert, fiatalok, öregek, cica babák.
Egész délelőttünk ahogy mondta, tényleg a parfümök nézegetésével és szaglásával telik, többször kikérte a véleményemet az illatokról, amikor közöltem, hogy büdös egytől egyig mindegyik, megsértődött. Végül jól választott, mert egy nagyon passzol hozzá. Én is befújom magam a sajátommal, hátha kicsit hatni tudok rá.
- Mivel végeztünk a parfümvásárlással, most veszünk nekem fehérneműt is. – jaj, csak azt ne.
- Muszáj nekem is bemennem? – kérdezem fintorogva.
- Igen. – Közelebb megyek hozzá, hogy megkérdezzem azt ami már motoszkált a fejemben.
- A tegnapi csók után vagy ilyen flegma és bunkó velem? – kérdezem és elé sétálok. – Mert én nem bántam meg, sőt tetszett, ha tudni akarod, nekem is az első csókom volt szivi. – gyorsan nyomok egy puszit az ajkára, hadd főjön egy picit, erre letörli a kezével az ajkát amin elmosolyodom.
- Gyökér. Igen, amiatt vagyok bunkó, meg a mostani tetted miatt. – szinte vicsorog.
Megcsóválom a fejemet és szépen tovább sétálunk, rossz szájízzel, de bemegyek utána, ahol méreg drága fehérneműk vannak és némelyik attól drágább, hogy alig van benne anyag? Öregem… Azért a szemem megakad egy fekete és piros szalagokkal díszített melltartó és bugyi szetten, ezt el tudnám képzelni rajta.
Amíg elnézelődöm, ő elvonul a próbafülkébe.
- Viktor. – szólít a nevemen.
- Annyiszor szólítasz a nevemen, hogy a végén elkopik és újat kell vennem. – csípek egyet.
- Nagyon vicces vagy, ez, hogy tetszik? – elhúzza kicsit a függönyt, amikor megpillantom egy szexi fehérneműben a szavam is eláll.
Egy rózsaszínes fehérnemű van rajta, melyen fehér selyem szalag fut végig.
- Csukd be a szád, a végén a sült galamb beleszáll. - mondja kajánul, majd megfordul.
Amikor szemeim elé kerül feneke, ahogy bevág neki, gatyámban érzem kezd éledezni a kígyó. Veszek egy mély levegőt.
- Na jön a következő. – Elhúzza a függönyt, és tágra nyílt szemekkel teszek egy lépést hátra, amikor az eladó odajön.
- Barátnőjének jó volt a méret? – kérdezi kedvesen.
- Tökéletes. – mondom kedvesen.
Kis vártatva megjelenik a következőben, amitől leülök a székre és úgy figyelem, mert ettől el lehet olvadni, hogy egy nő így mutogatja magát nekem fehérneműben.
- Le ne ess itt nekem a székről. – mondja és amint körbefordul, rudim, egyből jelzi, hogy ez bizony tetszik neki.
- Ez nagyon jól áll neked. – mondom és végigmérem jobban.
- Helyes, mert ezt megveszem. – mondja kajánul, majd behúzza a függönyt én meg mély levegőket veszek, hiszen kezd melegem lenni idebent.
Még húzza az agyamat nem egy, hanem két fehérneművel, a legvégén nem bírom tovább, mert az utolsó olyan hatással van rám, hogy mentem elmegyek. A függöny el van húzva, végül bemegyek hozzá, éppen megszólal, de betapasztom a száját, és a függönyt, behúzom magam után. Felkapom az ölembe ezt a pehely könnyű leányzót és a falnak nekinyomva hozzásimulok és erősebben és szenvedélyesebben kezdem el csókolni, sőt azt is érezheti, hogy milyen hatással van rám. Egy kicsit belemegy a játékba és a csípőjét nekem nyomja, amitől nyögök egy picit, a végén eltol magától.
- Menj hűtsd le magad… - lenéz meredező farkamra, mely kicsit kidudorodik a nadrágon keresztül. – csődör.
Nyelek egyet és kilök a próbafülkéből, én meg összeszedem az eddig vásárolt dolgokat és kimegyek a boltból, mélyeket lélegzem és próbálom lenyugtatni magamat. Több ilyen boltba nem akarok bemenni, mert így ki fogok készülni.
|
| Barack | 2013. 11. 27. 20:11:46 | #28374 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Fiúk nagyon örülnek, hogy végre helyre tettük a lányok prefektusát, nekem is jólesett ez a bosszú, remélem ezek után, tudja, hogy hol a helye. Órákon önelégült mosolyra húzom a számat, hiszen engem nem lehet okolni a történtekért, csupán a fiaim védelmére keltem ezzel.
Amint vége vannak az óráknak elindulok a klesz felé, útközben valaki utánam kiállt, hát Xavier az.
- Jól elintézted Grace-t. – mondja, nem értem mire akar kilyukadni.
- Revansot vettem, hiszen én felelek értetek. – mondom halálos komolysággal.
- Tudom, és képzeld védettséget élvezünk a lányoknál, mert Eve elkérte az ingemet, nem tudtam, hogy a szőkeségnek kell. – magyarázza és vállat von.
- Nocsak, nocsak. – Én ezt győzelemnek kiálltom ki, de a csatát még nem nyertem meg. – Akkor élvezzétek a védettséget amíg lehet, ki tudja mikor bolondulnak meg. – mondom és valamiért rossz érzésem van, hogy ők védettséget kapnak. Valamit terveznek a többiek ellen, amit ki kell derítenem.
A koleszba beérve, átöltözöm, majd lemegyek az ebédlőbe, ahol a finom vacsorát tálalva van, csak el kell venni. Így is rettentően megéheztem. Holnap testenevelés órám lesz, elő kell kotornom a sporttáskámat, amit jó ideje nem találok, valahol a szekrény aljában lehet, meg megígértem a könyvmolyoknak, hogy odaadom a nagyapám régi könyvét. A vacsora nagyon finom volt, mindig kitesznek magukért a konyhásnők, szépen lassan felbattyogok a lépcsőn, amikor megpillantom Anthonyt felöltözve a kijárat felé.
~*~
Anthonyt még az éjszaka elcsíptem és megérdeklődtem tőle merre járt, füllentett, amit nem szokott. Ha Grace-nak segített, akkor nagyon pórul fog járni. Reggel valamiért nagyon jó kedvem van, útközben Xavierrel beszélgetek Eve.ről, hiszen kezd megtetszeni neki a lány.
- Jó reggelt! – köszön vidám Grace.
- Minek örülsz ennyire? – Xavier, simán visszaköszönöm, míg nekem válaszokra lenne szükségem.
- Ki mondta, hogy hozzád szóltam majomfiú? – Még a szeme is rosszul áll. – Remélem felkészültél a temetésedre. Meg volt a három sértés, amire figyelmeztettelek.
- Te sose tanulsz a hibáidból? Az egész suli rajtad nevet a hátad mögött! – gúnyosan elmosolyodom.
- Meglehet. – vállat von. – Viszont ha hagynám, hogy egy ilyen kis apró csíny, mint tegnapi elrettentene a továbbiaktól, nem nevezhetném magam büszkén prefektusnak – Ezen nevetnem kell.
- Szóval te abban a tévhitben az élsz, hogy te egy „büszke” prefektus vagy? Röhögnöm kell! – vágok vissza.
- Ahogy jól esik. Nevess ameddig csak bírsz – Szemei összeszűkülnek és közelebb lép. - Örültem a találkozásnak Xavier! – Szépen csípőjét ringatva odébb billeg.
Igyekszem a szemeimet nyitva tartani, mint kiderült elmondta Grace-nek a koleszunk alaprajzát, így bármikor bosszút tudnak állni. Nekem nincs szükségem a koleszuk alaprajzára, odáig nem megyek el, hogy bemenjek abba a viperafészekbe.
Ahogy sétálok egymagamban a hatalmas épület felé, ahová be vagyok zárva már jó pár éve, néha elfog a magány, a szüleim nem keresnek, egyedül a dadám, az aki ír hetente levelet. Legalább neki hiányzom, kicsit azért irigylem Xaviert, meg Anthonyt, hogy találtak maguknak egy viszonylag normális lány, vagy párt, de ha bármelyiküket is megbántják, akkor bomba fog robbanni. Nekem ugyan sosem volt barátnőm, mégis Grace, olyan hatással van rám, hogy furcsán érzem magam. Nem vagyok belé szerelmes, de amikor mérges és szikrákat szórnak a szemei, akkor nagyon imponáló. Folyosón összefutok a kék vérűek alfahímjével, akivel jóban vagyok. Alvin elmeséli nekem, hogy az egyik cica babával elkezdett beszélgetni és elhívta egy randiszerűségre. Kimenőt mindenki kaphat hétvégére, nincs akadálya, csupán a szülők aláírása kell mindig év elején, akinek nincs aláírva nem mehet sehova. Beérek a szobámba, veszek egy mély levegőt, odasétálok a szekrényemhez, hogy kivegyek egy inget holnapra, mert ez más mosásba kerül. Legnagyobb meglepetésemre egy lábat pillantok meg, amint elhúzom az öltönyeimet Grace-t pillantom meg.
- Te meg… mi a… - Mi a fenét keres itt ez a csaj, pláne a magánterületemen.
- Szia! Öhm… ez egy elég vicces szituáció – Néz fel rám nagy kerek cica szemekkel, amivel nem tud meghatni.
- Nem tudom te ebben mit látsz viccesnek. Azonnal mássz ki a szekrényemből! – Rivallok rá, félreállok, és négykézláb mászik ki, megigazítja magán az egyenruháját, majd rám pillant.
- Meg tudom magyarázni! – emeli fel a kezét védekezőn, kezében egy dobozzal.
- Szerintem meg nem! De azért próbáld meg! – Egy esélyt azért adok neki, hogy elmagyarázza mit akart itt.
- Én csak… Bosszút akartam állni! – hangja hirtelen átvált határozottra. – Megsértettél! Gebének neveztél! Ráadásul hozzám értél! Igazán nem hibáztathatsz! – Még neki áll feljebb?
- Azt értem, hogy bosszút akartál állni, de minek jöttél ide? – kérdezem, tettetve a hülyét.
- Hát, … emiatt. – Fogja tovább a dobozt.
- Mi van benne? – kérdezem.
- Nyisd ki és meglátod. – mondja egy kedves mosollyal az arcán.
- Jól van. – elveszem, és amint megpillantom a pókokat, elmosolyodom, majd vissza is adom. – Édesek, de tilos háziállatot tartani. – elmosolyodom édesen, leülök a székemre és felé fordulok.
- Elmehetek? – kérdezi, nocsak, csak nem menekülni akarsz.
- Minek, ha már itt vagy, foglalj helyet. – Mutatok az ágyra, egy fintor kíséretében leül rá.
- Figyelj, mondd mi az ára annak, hogy elhagyjam ezt az épületet? – Ha tudnád cicám.
- Szerintem még jobban meg fogsz utálni, de hátha…. – Mélyet sóhajt.
- Csak bökd ki. – nyomatékosítja a szavait.
- Hagyd itt a bugyidat. – mondom ki kerek perec.
- Most hülyéskedsz? – kérdezi kerek szemekkel.
- Úgy nézek ki? – dőlök hátra és a kezemet a fejem mögé teszem.
- A kedvencem van rajtam. – mondja lehajtott fejjel.
- Akkor meg pláne, hogy kell. – mondom kaján vigyorral az arcomon.
- De szoknyában vagyok, ha megtámadnak az utcán? – kérdezi, magam sem tudom mennyisre őszinte szemekkel.
- Hajlandó vagyok adni egy nadrágot. – Nézek rá.
- Utálom a nadrágokat, a tiedet meg fel sem veszem. – mondja fintorogva.
- Akkor elkísérlek a koleszotokig, hogy ne essen bajod, de a bugyit itt hagyod. – állok fel.
- Van más választásom? – kérdezi unottan.
- Vagy van még egy megoldás, de az nem fog tetszeni. – Gúnyosan elmosolyodom.
- Inkább maradjunk az első verziónál, te perverz disznó. – Felemelem az ujjamat.
- Vigyázz a szavakkal. – mondom elmosolyodva.
- Takard el a szemedet. – mondja gorombán.
Kezemet ráteszem a szememre, de úgy helyezem, hogy lássam mit csinál azaz, biztosan leveszi e, és lám leveszi és leteszi az ágyamra.
- Kész. – szólal meg, majd az ágyam mellett áll.
- Akkor menjünk. – Felveszek egy pulóvert, majd előre engedem a naccsasszonyt, többi fiú döbbenten néz ránk.
Kimegyünk a bejáraton, és egyenesen az ő koleszukhoz sétálunk, eddig néma csöndben.
- Egy kérdésem azért lenne. – szólalok meg.
- Mégpedig? – hallom a hangján, hogy érdekli mit akarok, vagy szeretnék mondani.
- Meddig lesz ez a viszály közöttünk? – kérdezem.
- Jó kérdés, talán, míg a lányaim nem lesznek elnyomva és megalázva. – Mélyet sóhajtok és zsebre vágom a kezemet.
Látom rajta, hogy fázik, ezért odaadom neki a pulóveremet, amit nagy nehezen elfogad és felveszi. Ismét csönd borul ránk, szerencsére nem történt semmi támadás és erőszak, így épségben visszakísértem a hölgyeményt.
- Hát akkor jó éjszakát. – közlöm, megfordulok, de megszólal.
- Macsókám…. Nem szívesen mondom, de köszi. – elmosolyodom.
Teszek pár lépést, amikor ismét megszólít és felém sétál, megfordulok.
- Ezt visszaadom. – Elveszem a pulóvert és elveszek gyönyörű szeme világában, most kell gyorsan cselekednem.
- Nincs mit. – Közelebb megyek, majd megérintem az arcát. – Valamiért kicsit rosszul érzem magam, mert leöntöttünk. – Tör ki belőlem, basszus, gyengének tűnök így előtte.
- Érezd is. – Ez most rosszul esett, elhúzom a kezemet, pedig meg szerettem volna ízlelni ajka édes ízét.
- Oké. Szia. – Elhúzom a kezemet, megfordulok és elindulok vissza a koleszba, és szidom magam mert ilyen hülye állat vagyok.
~*~
Másnap eléggé nyúzottan kelek fel, valamiért nem jött álom a szememre, meg ma jobban jár mindenki, ha békén hagynak. Még mindig szidom magamat, hiszen megcsókolhattam volna életemben először egy lányt, vagy egy viperát, de nem jött össze, ki tudja milyen gyengének tűnhettem. Szánalmasnak érzem ezt az egészet, ha ma megszívatnának, az sem érdekelne.
- Mi van haver nagyon el vagy kámpicsorodva. – jegyzi meg Xavier.
- Nem aludtam jól. – Tudom le ennyivel.
- Figyelj, mivel ma péntek van, ma estétől kimenő jár nekünk igaz? Kérdezi, amire bólintok.
- És? – kérdezem.
- Semmi, csak gondoltam nyomatékosítom benned, hogy sokan nem lesznek bent. – Jól van.
- Jól van, akinek van aláírása nálam jelentkezzen, mondd meg a többieknek is. – Bólint, majd tovább áll, követem tekintetemmel és Evehez sétál, akivel jól elcseverésznek.
- Mit leskelődsz? – kérdezi egy ismerős hang.
- Neked is szia. – Fordulok meg és Grace-el találom szembe magamat.
- Mi van veled, olyan vagy, mintha most húztak volna ki a kutya szájából. – Szűkülnek össze a szemei.
- Nem aludtam jól, ennyi az egész. Most megyek tesire, ha jól tudom együtt leszünk, ne késs. – Az öltözőhöz sétálok, kinyitom, majd bemegyek, és átöltözöm.
Egész testenevlés óra alatt, igyekszem a maximumot kihozni magamból, sőt hogy eltereljem a figyelmemet, még rá is erősítek. Mindenki elvonul, ám Garce szalad felém.
- Ha lehet ne menj el fürdeni. – közli, amire vállat vonok és becsukom az ajtót.
Rohadtul nem érdekel a mondandója, így elmegyek zuhanyozni és legnagyobb pechemre, sárga festék zúdul rám. Ennél lejjebb, ma nem süllyedhetek. Lemosom magamról amennyire csak tudom, majd kimegyek a folyosóra és sokan rajtam nevetnek. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, a koleszba sétálok.
Nagy nehezen sikerült levakarnom magamról a sárga festéket, ennek örömére, este elmegyek futni, miután mindenki eladta a papírjait, ugyanis nekem a szüleim nem írták alá, így meg szoktam kérni a fiúkat, hogy hozzanak nekem ezt azt. Sajnos a lábaimra bízom magamat és azon kapom magamat, hogy a lányok koleszba előtt állok, majd bemegyek. Megkérdezem merre van Grace szobája. Hevesen dobogó szívvel bekopogok, amikor ajtót nyit, meg szeretne szólalni, de megelőzöm és magamhoz ölelem és megcsókolom.
|
| Barack | 2013. 11. 26. 19:43:20 | #28363 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Cipőjének kopogása egyre távolodik, ami jól jel, legalább megtanulja, hogy velem nem lehet szemétkedni. Lassan becsengetnek, így elvonulok a megfelelő tanterembe, útközben összefutok egy eléggé ijesztő külsejű csajjal, akinek csupa vér az arca és a ruhája, remélem, nem ölt meg senkit. Gyorsan benézek a terembe, amikor megpillantom, hogy éppen boncoltak, megnyugszik a lelkem is.
Közgazdaságtan órán ülünk és a tanár kérdezi, hogy kell kellene a kiszámolnunk az áfát. Na erre négy lány egyből rávágja, hogy ők tudják, mert csináltak ilyen feladatot. Tanár kihívja őket a táblához, hogy vezessék le a feladatot, kimennek, de értetlen arcot vágnak, végül vállat vonva az egyik levezet mindent, a legvégén a negyedik lány befejezi, szinte tátott szájjal bámuljuk a magyarázást.
- Lányok, ez micsoda? – kérdezi a tanár.
- Levezettük, hogy hogyan kell kiszámolni az áfát és, hogyan lehet lecsalni. – Köpni nyelni nem tudtak a fiúk a lányok mondatára, minden esetre gyorsan leírtuk, hiszen csak konyítanak hozzá valamit.
- Azért ügyesek vagytok, kevés helyem mutatják ezt így be. – A tábla felé fordul az öreg és egy számot átír. – Ezt az egy hibát leszámítva kaptok egy ötöst. – Ahogy a lányokat figyelem, a levegőben pacsit adnak egymásnak, majd a helyükre ülnek.
Éppen kezdené a következő feladatot az öreg Mr.McDagell, amikor két srác ront be az órára.
- Ehl..nézést…. tanár úr…,de Vik…tornak azonnal…. Jönnie kell… a lányok… - Több se kel felállok.
- Bocsánat tanár úr, de ez életbe vágó. – Int a kezével, hogy menjek.
Kiérek a folyosóra, elkezdünk futni, és a folyosó végén megpillantok négy áfonya kék fiút, akik eléggé bután néznek ki. Az egyik ablakpárkányban, megpillantom a prefektusukat és azt a csajt, aki orrba gyűrte az egyik fiamat. Majdnem leesik a párkányról, nagy nevetések közepette.
Itt sem kell több és elönti a szar az agyamat, odatrappolok hozzájuk, ugyan ki más lett volna erre képes, ha ők nem? Úgy fest ez egy háború.
- Te! Ez ti csináltátok, igaz? – Odaérek hozzájuk és a két lány között cikázik tekintetem.
- Van bizonyítékod? – Egy könnyed mozdulattal leszáll a párkányról, és beleharap a kezében tartott almába. – Nem szép dolog bizonyíték nélkül megvádolni valakit. Nem tanultál még jómodort? – kérdezi pimaszul.
- Mit tudsz te a jó modorról?! – Itt szakadt el a cérna. – Ne szállj el magadtól! Ha kicsit is kordában tudnád tartani azokat a lánytestbe bújt szörnyeket, akkor ez nem történik meg. Egyáltalán hogy létezhetett, olyan iskola eddig, mint a tietek volt? - Vágok a fejéhez mindent.
- A St. Lavender Leányiskola a meg nem értett fiatal lányoknak alakult, és azzal hogy megsértetted az iskolámat, engem is megsértettél. Ma már másodszor – komolyan a szemeibe, hirtelen megragadja a nyakkendőmet és lehúz. – Ne legyen harmadik.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? – lököm el a kezét és megigazítom a nyakkendőmet.
- Inkább csak baráti jó tanácsnak – feleli, nemes egyszerűséggel, megfordul, int és eltipeg.
Szerencsétlen törpöket a koleszba küldöm, hogy próbálják meg lemosni magukról a festéket, ha nem megy, szerzünk hígítót, az talán segít. A takarító nénik gondjaikra bízom a fikat, sajos órára kell mennem, ami illemtan óra. Hát a lányok itt se tudnak viselkedni, az egyik fiút csesztetni kezdik, hogy biztosan meleg, amiért illedelmesen viselkedik. Rájuk szólok, ezzel csak azért érem, el, hogy szólnak a prefektusuknak, aki majd beszél velem. Fejcsóvával, elindulok a következő órámra, amikor összefutok, Mrs. Szőke ciklonnal.
- Szólj a fekete hajú, piercinges haverodnak, hogy szálljon le Everől - Locsogásra leszek figyelmes.
- Ki az az Eve? – Ne nevet mondj te, dinka.
- Az a csaj aki ma egész nap vérfoltos egyenruhában mászkált – mondja mély sóhaj keretében. – Nem bízom, a fiaidban, szóval értékelném, ha távol tartaná magát Evetől. – Hadd ismerkedjen, tán baj?
- Nyugi, én se bízom a lányaidban, de nem tilthatom meg neki, hogy közeledjen afelé a…öhm… lány felé – Magam sem tudom, milyen jelzővel lássam ezt a barbár nőt.
- Viszont én üzenek valamit annak a fiúnak, légy szíves add át neki, ha találkozol vele. Rád bízhatom az üzenet átadását, ugye? - Egy fogpaszta reklámba illene ez a mosolya.
- Na mondjad. – mondom unottan.
- Hajolj közelebb – Néz rám, nagy cica szemekkel, közelebb hajolok és a fülembe kezd el suttogni. – Az üzenet a következő: ’’Ha magadba bolondítod és átvered Eve-t saját kezűleg gondoskodom róla, hogy ne legyen mivel gyereket nemzened!” - Érdekes. – Szó szerint add át neki, kérlek. – Bólintok.
- Rendben, te meg annak a hasfelmetsző Jack utánzatú lánynak, hogy ez nem mészárszék. – Elmosolyodom.
- Akkor minek van itt olyan óra, ahol boncolnak? – kérdezi ártatlanul.
- Mintha te nem tudnád. – Összefonom a karomat a mellkasom előtt. – Meg különben is… - Sajnos nem tudom bejezni, ugyanis, az igazgató úr áll meg mellettünk.
- Meg különben is, micsoda Viktor? – kérdezi a tanár.
- Meg különben is, remélem, hogy harmóniában meglehetünk a lányokkal. – Elmosolyodik.
- Helyes, örülnék, ha nem lenne viszály a két nem között, mivel ez egy iskola és nem háborús övezet. – Tovább sétál és a nyakam előtt elhúzom az ujjamat, Grecnek üzenem, hogy vége lesz, ekkor egy fintort vág, mire visszanéz az igazgató úr. – Apropó, a fiúk öltözőjének a zuhanyát takarítsátok fel, mert minden kék, remélem nem tervezitek, hogy kifestitek. – Megcsóválom a fejemet.
Amikor kellő távolságban van, mérgesen nézek erre a kis ribire.
- Gratulálok, most mehetünk takarítani. – Ő meg mintha itt se lenne.
- Felejtsd el macsókám, a végén még lejönne a körömlakkom. – Szemeimet kezdem el forgatni erre a kijelentésre, mire rám néz. – Olyan arcot vágsz mint egy megcímezetlen boríték. – Érdekes hasonlatokkal illusztrál engem ez a lány.
- Ha tükörbe nézel, és kibírod nevetés nélkül, nincs humorérzéked. – Vágok vissza, látom, hogy vissza fog vágni, mert összeszűkülnek a szemei.
- Mi bajod van? Elgurult a gyógyszered? – Kérdezi kicsit ingerülten, nos meg kell hagyni, hogy amikor mérges valamiért szép ez a csaj.
- Nekem ugyan nem, szállj magadba, jah, bocs, olyan gebe vagy, hogy ha magadba beszélnél, visszhangozna minden. – Megfordulok és otthagyom, hiszen nincs nekem erre időm.
Nekem mára véget ért a tanítás, fogom magam és visszamegyek a koleszba, a folyosón összetalálkozom a Xavierrel.
- Mi újság? – kérdezi.
- Üzent neked a lányok prefektusa Eve-vel kapcsolatban. – Nézek rá.
- Igen? Milyen hím soviniszta beszólást küldött? – kérdezi unottan.
- Azt, hogy ’’Ha magadba bolondítod és átvered Eve-t saját kezűleg gondoskodom róla, hogy ne legyen mivel gyereket nemzened!” - Ekkor elneveti magát.
- Nem terveztem, hogy meghódítom a kiscsajt, de be kell valljam, iszonyat dögös. – Úgy tűnik tetszik neki a csaj, nem baj, hadd ismerkedjenek.
- Nekem a szőr feláll a hátamon, ha arra gondolok, hogy véres ruhában mászkált ma. – Végigfut a hideg a hátamon.
- Nekem, kifejezetten tetszett. – Elmosolyodom.
Elválnak útjaink a koleszben, egyenesen a kék vérűek körlete felé sétálok, az ajtajukhoz érve megállok, majd bekopogok.
- Szia Viktor, mi járatban? – kérdezi Alvin.
- Jöttem érdeklődni a kicsi áfonyák után. – mosolyodom el, közben beljebb sétálok, majd megpillantom őket.
- Hát így állunk. – megáll mellettem karba font kézzel és a 4 fiút figyeljük, akiknek végre kezd ember színük lenni.
- Bosszút kell állnunk azon a szőke prefektuson. – mondom és a fiúk, hulla fáradtan dőlnek le a kanapéra, hiszen eddig dörzsölték a bőrüket, hogy lejöjjön a kék festék.
- Van egy ötletem. – szólal meg Erik. – Remélem beválik.
Szépen elmondja mit tervez, majd röhögve megy mindenki a maga útjára beszerezni a kellékeket. Mivel jóban vagyok a konyhásnőkkel, ezért kérek tőlük egy öt literes olajat. Míg Alvin a nővérkénktől hiontőport, de temérdek mennyiségűt, a többi fiú, pedig, deszkát és madzagot hoznak.
Egy szép levelet írok ennek a lánynak, amiben annyi áll: „ Gyere a könyvtárba, mert beszélnünk kell. Mr. Nagymenő”
~*~
Másnap izgatottan készülődünk, természetesen úgy teszünk, mintha semmiben sem mesterkednénk, hiszen óra alatt csináljuk. Eltelik az első óra, majd a második, és ekkor kezdődik az akció.
Brendont küldjük el Grace-hez, hogy odaadja neki a levelet, pluszba még egy üzenetet: „ Azt üzeni, egy csontos zsiráf vagy”
Nagyon remélem, hogy az ilyenre bekapja a horgot, lányból van, tehát neki is van lelke, ami sérülhet.
A fiúk felszerelik a deszkát, az olajnak a tetejét úgy oldják meg, hogy ha lenyomja a kilincset és kinyitja az ajtót félig, akkor is ráömlik az olaj, majd abban a pillanatban bekapcsoljuk a ventillátort és a hintőport elé téve, egyből minden rámegy.
Mindenki védő overállt vesz fel, kivéve én, aki felül az asztalra. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor meghallom a cipője kopogását veszek egy mély levegőt, majd kifújom, ekkor nyílik az ajtó és egy mérges szempár néz rám, abban a pillanatban ömlik az olaj, teljesen telibe kapja, majd a hintőpor is egyből szállni kezd. Amint végre beteríti és mérgesen néz magára, leszállok az asztalról, majd odasétálok elé.
- Szerintem kvittek vagyunk. – Rácsapok a fenekére, ami szinte porzik.
- Ezt nem fogod szárazon megúszni. – sziszegi a fogai között, ami jót nevetek.
Legnagyobb szerencsémre, kicsengetnek, akik kijönnek a folyosóra, nevetni kezdenek Gracen, hogy hogy fest. Természetesen a lányok egyből a védelmére kelnek és elkísérik a mosdóba, ami a lányoké lett. Valahogy semmi bűntudatom sincs, amiért visszavágtunk, van egy érzésem, ennek még nincs vége. Fiúk is mennek a dolgukra, miután kinevették magukat.
|
| Barack | 2013. 11. 25. 17:04:26 | #28353 |
Karakter: Viktor Anjaro
Megjegyzés: ~Gweninek~
Az igazgató úr magához rendel az egyik óráról elkérve, mondván sürgősen beszélnie kell velem, mint a fiúk prefektusával. Természetesen elengednek, mernének a tanárok nemet mondani, akkor páros lábbal rúgnák ki őket. Ahogy az üres folyosón sétálok, elfog egy rossz érzés, miszerint a lányiskolával kapcsolatban szeretne közölni velem valamit, na de, hogy mit, az mindjárt kiderül. Amint az ajtajához érek, bekopogok, amint meghallom azt a bizonyos „tessék” szót, belépek.
- Hivatott igazgató úr. – Lépek az íróasztala elé.
- Igen, igen Viktor. – Néz fel rám szemüvege mögül. – Foglalj helyet kérlek. – Erre nem mondok nemet. – Szeretném, ha elmagyaráznád az itt tanuló fiúknak, hogy holnaptól a St. Lavender leányiskola diákjai holnaptól itt fognak tanulni nálunk. – Nyelek egyet. – Szeretném, ha az eszüket nem a nadrágjaikban hordanák, és viselkedjenek a szabályoknak megfelelően. Magyarán… - Várja, hogy én fejezzem be.
- Magyarán ne legyen senkire se panasz. – Bólintok. – Akkor az sem jelenthet gondot, ha a tornaterembe hívatjuk az összes diákot a szünetben. – Megcsóválja a fejét.
- Tény belátásod szerint, de ha bárkire is panaszt fogok hallani, azt kicsapjuk. – Tudom, hogy ez vérre fog menni, mindent meg kell tennem az ügy érdekében.
Felállok és szó szerint a tanáriba vezet az utam, ott is a hangosbemondóhoz megyek, rápillantok az órára, egy perc múlva kicsengetnek, akkor most kell közölnöm mindenkivel. Lenyomom a piros gombot, majd beleszólok.
- Elnézést, hogy megzavarom az órai munkájukat a tanároknak, de amint vége van az órának, minden egyes diákot és tanár a tornaterembe menjen, mert sürgős bejelenteni valóm van. Késést nem fogadok el, ha mégis késik valaki a fogkeféjével súrolja fel az iskola folyosóját. Köszönöm. – Hevesen dobog a szívem, hiszen nem lesz egyszerű a bejelentés.
A folyosón mennek a susmusok, hogy mit akarhatok, valaki elpoénkodja, azt jelentem be, hogy van barátnőm. Ilyenkor mögé lépek és egy füzetet összehajtva fejbe vágom, hogy fogva vissza magát. Mint minden iskolában megvannak a klikkek. Kiállok a tornaterem közepére, még az igazgató is lejött, hogy meghallgassa, hogy akarom közölni. A tanárok tőlem pár méterre áldogállnak, egy szem női tanárunk pedig érdeklődve néz körbe.
- Csöndet kérnék. – Szólalok meg hangosan, ekkor abba marad minden motoszkálás. – Köszönöm, hogy eljöttetek… - Ekkor betoppan két diák. – Délután tanítás után fogkeféitekkel jelentkezzetek a takarítóknál. – Dörrenek oda. – Szóval … azért hívtalak össze titeket, hogy közöljem, a St, Lavender lányiskolának a tanulói holnaptól ide fognak járni. – Egyből jönnek a beszólogatások.
- Mire jó ez? – kérdezi valaki.
- Ezt az igazgató úr tudja, hogy miért jó ez nekünk, őt kérdezzétek. – magyarázom. – Tehét, megkérek minden egyes diákot, hogy az eszét ne a nadrágjában hordja majd, hanem a helyén, viselkedjetek úriemberekhez méltóan. Nyissátok ki előttük az ajtót, engedjétek előre a fali kúti ivónál és ne lessétek meg őket a testnevelés óra előtt. – magyarázom.
- Ha nem érdekel minket, hogy lányok? – kérdezi a menő csapat vezére.
- Akkor lehet azt meg fogják torolni és abban nem lesz köszönet. – mondom. – Ha bárkinek bármi baja lesz, azonnal keressen fel. Visszamehettek az órára.
A tanárokat ellátom pár jó tanáccsal, hiszen nem egyszerű a nőket kezelni állítólag, de annyit tudnak mondani, hogy mindent megtesznek.
Veszek egy mély levegőt és visszamegyek órára.
~*~
Másnap korában érek be az iskolába, hiszen ma érkeznek a lányok, az iskolában a különböző klikkes csapatok lehet össze fognak dörrenni, teszem azt a kávé függők, a könyvmolyok, a zsenik, a rockerek, a kék vérűek, na ezekkel vigyázni kell, mert a gatyádat is leperlik rólad, ha nem vigyázol. Bemegyek az irodájába, aki eléggé gondterhelt arcot vág, nem csoda, hiszen felborít egy egyensúlyt, ami működött. Az ablakhoz lépek, és megpillantom a hatalmas lány tömeget. Egy lányt pillantok meg, akire figyelnek, ő lesz a prefektusuk, innen nézve nagyon csinos, a természete lehet szörnyű. Várunk egy pár percet, és kopogásra leszek figyelmes, odasétálok az asztal mellé és a lányt figyelem.
- Á, Miss Plumbrey, igaz? – Szólal meg az igazgató úr.
- Igen, uram. – A hangja alapján szimpatikus, na de ne ítéljünk elsőre.
- Engedje meg, hogy bemutassam Mr. Anjarot. Ő a fiúk prefektusa, mától társak lesznek. – mutat be minket egymásnak.
Magamon érzem tekintetét, végigmér, amint az arcomhoz ér, csak egy biccentést kapott, ami nem igazán tetszik. Igazgató úr még beszédet is tart a szabályokról, ahogy elnézem, baromira nem érdekli. Amikor közli, hogy vezessem körbe a „hercegnőt”, a kedvem is elmegy, kénytelen vagyok megtenni, kimegyünk az irodából, és elindulunk.
- Iskolánk már évek óta a legjobb tanítási intézmények közé tartozik – Kezdek bele a mesébe.
- Owowowowoh… Nem kell a fényezés. Viszont jobb ha tudsz valamit a St. Lavender lányairól. Kiszagolják a félelmet – néz mélyen a szemembe, amit nem értek. – Viszont, mint minden falkában járó ragadozónak, nekik is szükségünk van egy vezetőre. Ez a vezető pedig én vagyok – Fordul meg hirtelen.
- Ahhhha… Tudtommal a St. Lavender lányai korántsem nevezhetőek normálisnak – Hallottam már róluk ezt azt…
Tovább sétálunk, amikor a folyosón megpillatunk egy lányt, aki, hogy is mondja, furcsán öltözködik.
- Miért nem vagy órán Gemima? – vonja kérdőre a lányt.
- Mert kiküldtek – Vonja meg a vállát.
- Megmagyaráznád? – kíváncsi vagyok, mit mondd.
- Vitatkozni kezdtem a tanár úrral, hogy hülye módszerei vannak, és hogy sokkal jobb lenne, ha az iskola turbinákat használna, és átállna környezetbarátra. Ráadásul a fiúk röhögni kezdtek mikor Zoey-val bementünk órára. Óra közepén pedig, mikor az egyik beszólt, eltörtem az orrát. Komolyan nem értem miért engem büntetnek – Betörte az orrát?
- Jól van Gemima. Ne feledd neked kell okosabbnak lenned, hiszen ezek csak fiúk! Most menj vissza kérj bocsánatot, aztán a többi a koleszben megbeszéljük – Ezek elmebetegek, beszélnem kell az osztállyal.
- Megtorlás? - Kivívják maguknak a figyelmet meg az elismerést.
- Eltörte az orrát? – Miután a faágas leányzó bemegy a terembe, kicsit elképedek.
- Igen. Elvégre ez már csak így megy – mondja komolyan. – Nem figyeltél mikor azt mondtam, hogy a St. Lavender lányai ragadozók? – Rosszabb a helyzet, mint ahogy gondoltam.
- De figyeltem, csak arra nem számítottam, hogy veszettség ellen nincsenek beoltva. – Csípek oda, hiszen egy jött ment prefektus nem fog megalázni.
- Mindig ilyen frappánsan fogalmazol, vagy ez egy kivételes alkalom? – Felhúzom a szemöldökömet erre a beszólásra.
- Csak neked, csak most, csak itt. – Vágok vissza.
Azzal a lendülettel szépen eltipeg előttem, így alkalmam nyílik végignézni ezt a leányzót, szép hosszú feszes combok, kerek csípő, vékony derék, szép celofánba csomagolt ribanc magyarán. Megcsóválom a fejemet, majd elmegyek órára.
~*~
Este a koleszban tartottam egy megbeszélést a lányokkal kapcsolatban, szerencsétlen Davidot jól elintézte a ribanc, kórházból hamarosan megérkezik, az osztálytársai elmesélik töviről hegyire, hogy mi történt. Többször megcsóválom a fejemet.
- Mit mondtam neked szerencsétlenek? Azt, hogy legyetek kedvesek hozzájuk, még ha furcsán öltözködnek. – mondom nyugodtan.
- Faágak lógtak ki a fejéből. – Mélyet sóhajtok.
- Tudod miért? – kérdezek vissza, erre egy fejcsóválást kapok.
- Azért te szerencsétlen, mert ha figyeltél volna órán, akkor rájöttél volna, hogy védi a környezetet. – Magyarázom el neki érthetően.
Ekkor leesik neki, hogy miért nézett olyan furán ki, még a homlokára is csap a hülye gyerek.
- Fiúk, szeretném, ha jelentéseket adnátok arról, hogy milyen stílusú csajokkal találkoztok, a prefektusukkal majd beszélek, hogy tiszteljék a mi klikkjeinket is.
- Találkoztam egy majdnem rocker kinézetű csajjal, eléggé ijesztő volt. – Magyarázza Xavier, aki a rockerek vezetője.
- Akkor azok az emos csajok, velük próbáljatok meg összebarátkozni, nem különbözik a stílusotok, hiszen a feketét is szeretik. – Bólogatást kapok.
Néhány perces beszélgetést követően, mindenki elvonul aludni, mert mindenkinek húzós napjai lesznek a lányok miatt. Főleg nekem, akinek mindenre oda kell figyelnie.
~*~
Másnap szerencsétlen David az igazgató úrral megbeszélte a történteket, neki ebből nem származik baja, inkább a lánynak, akinek valamilyen kemény büntetést kell, hogy adjon a prefektusa. Az első óra nyugisan telik, a könyvtárba lépek, mert be kell szereznem az egyik házi dolgozatomhoz egy könyvet, amikor befordulok, legnagyobb meglepetésemre, az egyik könyvmoly srác éppen csókolózik az egyik zseni kislánnyal. Amikor megpillantanak szétrebbennek és mindenki megy a maga útjára.
- Viktor kérlek hadd magyarázzam meg. – Jön oda hozzám egy kis idő múlva.
- Nem kell semmit megmagyaráznod, csak vigyázz vele. – mondom a könyvespolcnak.
- Anett, nagyon okos lány, és azt mondta, hogy a luxus lányokkal vigyázzunk, mert azok tényleg ragadozóak. – Bólintok, majd odébb állok.
Mik lesznek még itt, de annak kifejezetten örülök, hogy legalább az egyik fiam boldognak tűnik. Amint megtalálom a megfelelő könyvet, lepecsételtetem és megyek az udvarra, hiszen nem árt egy kis friss levegő, ám hangos veszekedésnek leszek fültanúja.
- Mit képzelsz magadról? – kérdezi az egyik Kávé függő, azaz Peter, az egyik csajtól kérdezi, ám az nem áll meg. – Hülye ribanc, miatt kiöntöttem az arab kávémat. – Na erre megáll a csaj és visszasétál.
- Minek neveztél, te holdkóros? – kérdezi vissza csaj.
- Ribancnak, mert miattad kiömlött az arab kávém. – mondja ingerülten.
- Ha nekem ilyen fejem lenne, szatyorban vinném. – Azzal a lendülettel ott is hagyja.
Nem tetszik ez nekem, beszélnem kell a prefektusukkal, aki az udvaron találok és éppen magyaráz a lányoknak.
- Értettük egymást? – kérdezi, mire egyszerre jön az igen szó.
- Elnézést, Grace beszélhetnénk? – kérdezem udvariasan.
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim, Mr. Nagymenő. – összefonja a kezét mellkasa előtt.
- Négyszemközt, ha lehet. – Arrébb állok, hogy jöjjön velem.
Szépen lassan arrébb tipeg, majd megállunk az egyik padnál.
- Szeretném, ha beszélnél a lányaiddal, hogy ne húzzák ki a gyufát a fiaimnál, mert abból köszönet nem lesz. – Felhúzza a szemöldökét.
- Most fenyegetsz? – kérdezi.
- Nem, csupán, nem szeretném, ha bárkinek baja esni, mint a múltkor. – magyarázom.
- Rendben, de közlöm még egyszer, hogy a lányaim nem fogják magukat hagyni megalázni. – Közli nyíltan.
- Egyébként klassz a frizurád. Még mindig a gyomirtót használod hajspraynek? – Kicsit meglep az ilyen beszólása.
- Én ilyennek születtem! Mi a te mentséged? – Vágok egyből vissza.
Felhúzza az orrát és magamra hagy, úgy érzem nyertem ellene, azaz remélem, van egy olyan érzésem, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.
|
|
