|
|
Szerepjáték
(Yuri)
| Poppy Seed | 2013. 10. 29. 21:52:36 | #27976 |
 Karakter: Norio Shiroi
Megjegyzés: Hikarinak
- Természetesen nem kell fizetned érte, egyébként sem vagyok profi. -jelenti ki egy meglepett villanással az arcán, majd a dolgára megy. Ha ingyen van, az nekem csak mégjobb.
***
Egy előre egyeztetett időpontban látogatok el hozzá. A házuk kicsit.. hogy is mondjam.. nagyis. Krémszín virágos tapéta, amerre ellátsz, képek a kicsi Hikariról, amint egy óriási nyalókát szopogat, még az az áporodott, nyugdíjas-szag is megvan, viszont a nagyszülők sehol. Talán lopta a házat. Vagy örökölte. Na mindegy, most nem ezért jöttem.
Célirányosan vezetett fel a szobájába, s közös téma híján azonnal a tanulásba fogtunk. Igyekeztem jól lefárasztani, hülyébbnél hülyébb kérdéseket tettem fel, hogy aztán már ne legyen ereje elállni. Sokkal jobb minden, ha csak átadod magad a dolognak, és élvezed, hogy megtörténik.
Egy jó pár órányi tömény matek után szünetet kér.
- Hová mész? - pillantok utána.
- Egy cigiért.. - közli félvállról, és tényleg kiáll az erkélyre, méghozzá egy valódi szál cigarettával a kezében.
Sose gondoltam volna. Főleg nem róla. Persze néha én is elszívok párat, de az csak az imidzsem miatt van.. Meg buliban ki nem gyújt rá?
Az íróasztal mellől fölkelve az ágyra ülök, és vetek egy pillantást a falon lógó oklevelekre. Mind Hikari nevére van kiállítva, és a zongoraversenyen nyújtott páratlan produkciójáért díjazza. Hmm, szóval zongora, mi?
Lassan ő is visszaszivárog, és mellém ül. Én csak rápillantok, s máris összezavarodik.
- Mi a baj? - kérdi tőlem kissé kétségbeesetten, de én nem válaszolok. Csak várom, hogy hassanak rá a hipnotikusan nagy szemeim.
És a hatás nem is váratott magára olyan sokat: szemeimbe nézve teljesen lefagy, csak bámul rám. Tehetetlenségét kihasználva közelebb húzódom hozzá, s egy csókot próbálok hinteni apró ajkaira, mire ő elhúzódik. A szemtelen. De én sem adom fel ilyen könnyen. Csak megijedt. Ilyen intim hangulatban egy csók után már lehetetlenség lesz megállni.. remélem.
Utánahajolva álla alá teszem a kezem, és hosszan, kívánatosan csókolom meg. Nem tudom, milyen cigit szív, de, hoyg egyáltalán nem érződik az a tipikus füstíz a száján, mint a többi cigisnek, nagyon meglep.
A csók után ő is lassan enged: ajkai kissé megnyílnak, ezzel biztosítván utat a nyelvemnek. Én nem is habozom. Nyelvemmel utat török a szájában, és vad csatára hívom övét. Testével is apránként közelebb kerül hozzám, és szinte érzem rajta, amikor ellazul. Mikor már teljesen eggyéolvadunk, elszakadok tőle. Kezemmel lágyan simítom végig arca bőrét, és a szemébe nézek.
- Na, milyen volt?
Zavarában még a tekintetét is leveszi rólam. Inkább fikszírozza a földet, minthogy válaszoljon. Ezen elmosolyodom.
- Nyolc óra. - szólal meg hirtelen, ám alig hallhatóan. - Ideje menned. - hangja halk, és vékony. Akár egy kiscica.
- Oké. - engedelmesen bólintok, és összeszedem a cuccom. Mikor kész vagyok, kitárja előttem a szobaajtaját, de le már nem kísér. Úgylátszik egy érintetlen virágszállal van dolgom. Az olyannal pedig nagyon óvatosan kell bánni. Figyelmesen fogom kicsomagolni, és apránként jutok majd el a bibéig.
Mielőtt otthagynám, adok neki egy lágy búcsúcsókot, majd szó nélkül eltűnök.
***
Hétfőn habár óvatosan, nehogy mások kiszúrják, de egész déelőtt őt figyelem. És ő is engem. Érzem magamon a tekintetét. Nehezen tudja elfogadni, hogy tetszett neki a csókom, hisz őt nem így nevelték, de majd fogja ő élvezni a dolgokat..
Nagyszünetben észrevétlenül jelzem neki, hogy jöjjön a vécébe, s ő minden szó nélkül engedelmeskedik. Szerencsére épp üres az összes fülke, szóval behúzom egybe, és megcsókolom, vagyis csókolnám, de ő megint zat hiszi, ellen tud állni, és elrántja a fejét.
- Nem szabad! - erősíti meg magát szavakkal, minek hatására ajkaim alig észrevehető mosolyra húzódnak.
- És miért is nem? - érdeklődöm.
- Mert nem akarok leszbi lenni. - jelenti ki halvány gőggel a hangjában.
- Ha titokban csináljuk, nem lesz semmi baj. - hogy mégjobban megnyugtassam, arcára simítok, és megcsókolom. Nagyon is tudom, hogy mitől fél, a lebukástól, hogy beskatulyázzák leszboszorkánynak, és nem tud majd kitörni belőle.. Bezzeg Nyugaton tök lazán kezelik ezt az egészet..
Szabad kezemmel kicsi mellére markolok, s teljesen hozzábújok.
- Akarod, hogy letapizzalak? - súgom a fülébe.
- Nem. - jön az azonnali, rideg válasz, ám teste teljesen máshogy reagál: érzem, ahogy lassan mellbimbója keménnyé válik. Mosolyogva csókolok a nyakába, majd ellépek tőle.
- Amit nem akarsz, azt nem kényszerítem rád.
- Köszönöm. - pillant rám meglepetten.
- Viszont holnap lesz egy két napos tanulmányi kirándulás, amire ha jól tudom, te nem íratkoztál fel.. - kezdek a mondandómba.
- Igen, mert.. - fogna a magyarázkodásba, de én félbeszakítom.
- Mert velem jösz egy buliba. És a másnapra szükséged lesz, hisz pihenni is kell. - egy magabiztos mosolyt intézek felé. - Holnap este hétre ott vagyok érted. És ne merj nadrágot venni. - jelentem ki, majd otthagyom. Nem akarok gyanúsan sokáig a vécén lenni, még a végén sejteni kezdenek valamit..
A suli ezután viszonylag hamar véget ér. A nap további részét Sakuék társaságában vásárolgatással, és többek közt komoly álköhögéssel töltöm. Szerencsére mindkettejük van elég naiv ahhoz hogy pár óra után aggódva küldjön engem haza, mondván túl beteg vagyok én a plázázáshoz.
- Ne aggódj, szólunk majd az ofőnek, hogy lebetegedtél. - így Tema.
- Igen, menj csak haza, gyógyulgass. - teszi hozzá a szőke.
- Úgy lesz. - hagyom ott őket szaporán bólogatva.
Hazaérve csak a holnapi napra tudok gondolni. Remélem minden jól alakul majd.
***
Mivel nem akartam, hogy zavarjanak, a telefonomat csak négykor kapcsolom be. Nem fogadott hívások tömkelege köszönt, méghozzá Hikaritól. Még szerencse, hogy nem vettem fel, máskülönben lett volna esélye lemondani. De az nem eshet meg. Két óra alatt széplassan elkészülök. Egy jó habfürdőben leáztatom magamról a piszkot, és hajat is mosok. Több féle hajpakolást is teszek fel, hogy tökéletes puhaságú és illatú és nem utolsó sorban fényű legyen estére a hajam. Egy észbontó éjfekete koktélruhába bújva dobok egy kis hamuszürke árnyalást a szemem köré, s a belső szemzughoz némi fehéret. Szempillaspirál, pirosító, és egy leheletnyi átlátszó szájfény. A ruhához passzoló bársony magassarkút, illetve levéltáskát veszek magahoz. Mivel tudom, hogy inni fogunk, inkább taxit hívok. Nem akarok részegen vezetni.
Pontosan hétre érkezünk meg a házuk elé. Már épp csöngetnék, mikor kinyílik az ajtó. Hikari áll előttem, egy rövid, pasztelles árnyalatokban pompázó, fodros ruhácskában. Ajkain a ruhához illő rózsaszín rúzs, s a haja laza kontyba összefogva csücsül a feje búbján.
- Le akartad mondani, igaz? - pillantok rá mosoyogva.
- Igen, de mivel nem volt alkalmam.. - sóhajt egy aprót.
- Mehetünk? - kérdezem, mire ő aprót biccent. Az ajtót bezárja maga után, és a táskájába süllyeszti a kulcsot.
Ahogy mindketten beszálltunk, a kocsi el is indul.
- Tudod hova megyünk? - kérdem felé fordulva.
Ő csak megrázza a fejét nemlegesen. A konty ide-oda rázkódik.
- Az évezred bulijába. - nyugtázom, de ő inkább kipillant az ablakon.
Szerkesztve Poppy Seed által @ 2013. 10. 29. 21:53:29
|
| Poppy Seed | 2013. 10. 27. 19:07:59 | #27921 |
Karakter: Norio Shiroi
Megjegyzés: Lalának
Már több mint.. igen, két hete nem csavartam el senki fejét. Pedig hiányzik már a friss husi. Nagyon is.
Sóhajtva kelek föl a többiek közül. Ők engedelmesen utat nyitnak nekem, s én ott hagyom őket. Amúgy se érdekel, miről megy a duma. Ahogy a folyosóra lépek, szinte megáll az élet. Mindenki felém fordul, a félénkebben csak lopva pillantanak alakomra, de vannak akik szemérmetlenül stírölnek. Amit én nagyon is élvezek. Alsóbb éves diákok remegő ujjal mutogatnak felém, s súgnak össze. Mindenki tudja, hogy én vagyok az iskolai hierarchia legtetején, s ennek fényében, mikor a lányvécéhez érek valaki még az ajtót is tartja nekem.
Egy halk "Köszi." után belépek, mire hirtelen kiürül a kis helyiség. Mosolyogva pillantok a tükörbe. Arcom még ebben a gyér fényben is ragyog. A dekoltázsom kezdem igazgatni, de nem tudok teljesen magamra koncentrálni, mert érzem a belém, pontosabban a tükörképembe fúródó tekintetet. A tükörciciről figyelmem most a világosszürke szempárra szökik. Á, igen-igen. Hikari. Habár osztálytársak vagyunk, nem sokat tudok róla. A suliban hallgatag, jókislány. Jelesnél sosem ad lentebb. Melleimre markolva kicsit összébb nyomom őket, hogy gusztább legyen a dekoltázs.
- Na, tetszik? - pillantok rá pimaszul a tükörből, mire ő elpirul.
A szekundumnyi csendet, ami közénk ül, a sulicsengő töri meg. Hikari ezt kihasználva kicsörtet a mosdóból. Én gyorsan küldök magamnak egy puszit a tükörbe, majd én is a lány után fordulok. Pár lépéssel előzöm csak meg a matektanárt, aki dühösen vágja be maga mögött az ajtót. A tanári asztalhoz csörtet és egy óriási köteg papírt dob az asztallapra. A papír csattanásától megremegek egész testemben, s mint az űzött vad, úgy pillantok a pedagógusra.
- A legutóbbi dolgozat átlaga borzalmas volt. Szóval úgy döntöttem, nem érdekel kinek hanyas lett, mindannyian újra írjátok. Természetesen a jobb jegy kerül a naplóba. - és már a papírok osztogatásába is fog.
- Csajok, én nem tanultam.. - fordulok hátra a barátnőimhez. - Mentem a seggem, amíg lehet..
- Jó. - vágja rá Saku, a festett szőke gal-lány.
- Sok sikert. - súgja oda Tema is, és megveregeti a vállam.
Táskámmal az oldalamon csusszanok át a Hikari melletti - szerencsére üres - padba. Félve pillant rám, vékonyka kezei közben automatikusan előveszik a számológépét.
- Tanultál? - fúrom tekintetem az övébe. Ő ettől kicsit megszeppen. Megilletődve néz maga mögé, hátha valaki máshoz beszéltem, de nem. Hozzá intéztem a kérdést és ehhez mérten türelmesen fikszírozom arcát, míg meg nem kapom a választ.
- I-igen. - nyögi ki végül. - Miért kérded?
- Szerinted? - nevetem el magam, miközben a tanár úr lapot tesz elém.
- Majd meghálálom. - tátogom oda neki, és a lapomra irányítom a figyelmem.
Mint ahogy minden tananyagot, a mostanit is tudom oda-vissza, de valahogy be kell jutnom a bugyijába.
És már meg is van a tervem.
A dolgozat problémamentesen lemegy. Túlzottan is problémamentesen, így kénytelen vagyok pár végeredményt rosszul lemásolni, nehogy jó jegyet kapjak. A matektanár még csak nem is sejti, hogy puskázás folyik az orra előtt. Ezért jó az első pad: senki sem gondolná, hogy van olyan merész az ott ülő, hogy puskához folyamodjon, így a tanárok általában figyelmen kívül hagyják azt a helyszínt.
Doga után mindenki pakolni kezd, s én mintha mi sem történt volna indulok is kifelé a teremből. Saku és Tema már az oldalamon vannak, és úgy megyünk a következő órára.
- Az eredményeiket ebédszünetben megtekinthetik a tanári melletti hirdetőtáblán. - hallom még az öreg szavait az ajtóból, majd végleg eltűnünk.
***
Ebédszünetben azonnal sietek a hirdetőtáblához, és lám, ki áll már ott? Gyorsan letörlöm a magabiztos mosolyt az arcomról, és érdeklődve állok meg Hikari mellett.
- Sajnálom. - pillant rám együttérzően, és már menne is el, de én elkapom a karját. - Igen? - nagy szürke szemei most meglepetten csillognak.
- Izé.. én csak azt szeretném kérdezni, hogy nincs kedved segíteni nekem a hétvégén? Nagyon nem értem ezt a tananyagot, és neked ötös lett, szóval biztos tisztában vagy vele.. - próbálom elővarázsolni a legkétségbeesettebb arcomat, hogy meghassam. - Természetesen fizetek érte.
Szerkesztve Poppy Seed által @ 2013. 10. 27. 19:09:22
|
|
