 Karakter: Nitori Aiichirou
Megjegyzés: ~ Rin-senpai
Aiichihou:
Óra végén már erősen érzem, hogy megártott az éjszakázás, mivel csukódik le a szemem, figyelem a perceket, de csak nem akarnak múlni a másodpercek sem. De megérte, úgy érzem sikerült a dolgozat és ez a lényeg számomra. Éjszaka figyeltem néha Rin-senpait, hogy ne keltsem fel, kevesebb fénynél tanultam, és még a levegőt is óvatosan vettem, hogy ne zavarja meg, de most annyira kiütve érzem magam… Lehet mindig időben kellene tanulnom? Több, mint valószínű, de nem olyan egyszerű ezt az edzések mellett úgy megoldani, hogy másra is legyen időm. Megpróbálok elfojtani egy ásítást kevés sikerrel, csak kiszökik így szám elé kapom a kezem, majd bambán lesek ki az ablakon és elmélázom a madarakon, a nap fényén, a fák levelein. Milyen szép. Már majdnem bealszom, amikor megszólal a csengő, felriadok és kisebb fáziskéséssel pakolom össze a cuccaimat. Végre! Már csak Rin-senpait kell megvárnom az utolsó órájával és mehetünk együtt az edzésre. A cuccait általában fent hagyja, így úgy döntök hogy felmegyek a közös koliszobánkba, és kihasználom azt a szűk egy órát pihenésre. Ledobom a táskát, kinyitom a szekrényajtót ahol az úszós cuccok vannak, majd olyan helyet választok, ahol mindenképp azonnal észrevesszük egymást Rin-senpaiial amint megérkezik. Azt hiszem veszek valami energia vagy sportitalt ha megyünk le, az fel fog dobni az úszással együtt.
Hátamat a falnak vetem, gondolkozom, hogy merre is lehet üdítőt venni ami útba esik az iskola uszodája felé, és amint ez tudatosul is bennem, félmosollyal kezd elnyomni a fáradtság. Csak egy picit pihentetem a szemem, nem sokat, csak… csak egy picit…
~*~
Rin-senpai… Rin-senpai illatát érzem… Olyan finom, és kellemes meg férfias. Olyan kényelmesen fekszem… Fekszem? Felpattannak szemhéjaim ahogy ez tudatosul bennem és ha nem lenne magas egymás felett az ágy, akkor most felülésemmel bevertem volna a fejemet. Na meg az sem árt, hogy nem vagyok égi meszelő. Mi-mit keresen én Rin-senpai ágyában? Kivörösödik a fejem. Ugye nem én másztam ide félálomban? Alvajáró lennék? Vajon mit gondolhat most rólam? Meglátott egyáltalán? Véletlenül az asztalra téved tekintetem, és észreveszem, hogy ott van rajta valami, ami eddig nem volt, egy flakon üdítő. Itt volt, biztosan itt volt és látta, hogy itt alszom, tiszta szégyen, még vörösebb lesz tőle az arcom, és ez csak akkor fokozódik vissza rózsaszínná, amikor meglátom milyen üdítő is az. Ah… pont a kedvencem! De… miért? Hogy?
Végül egy zavart kis mosolyt rajzolnak ki ajkaim amikor arra gondolok, hogy biztosan ő hagyta itt nekem.
Mah… Rin-senpai annyira kedves, pedig lehet hogy sokszor nem vallaná be, de… de ő tényleg nagyon kedves.
Csak kósza gondolatként vetem rá tekintetem az órára majd még a szőr is feláll a hátamon amikor meglátom mennyi az idő.
- Te jó ég elkések! – kiáltok fel jó hangosan, felkapom a cipőm, a cuccom és már hussanok is lefelé.
Az öltözőben átkapom a nadrágom. Mikoshiba-senpai ki fog nyírni amiért nem jelentem meg időben. Wááh, a rendes edzésterv ha nem is lesz meg, legalább úszok pár hosszt, valamit mindenképpen pótolnom kell! Megiszom a felét annak amit Rin-senpaitól kaptam, majd amint megvagyok az átöltözéssel gyors zuhany és sietek is a medencékhez. Na persze nem futok, itt könnyű elesni ezért csak komótosan húzom meg lépéseimet. Meghajolva elnézést kéren Mikoshiba-senpaitól, de azt mondja semmi gond, tudja miért maradtam el. Erre megint előtör a kicsi, nagyon kicsi zavarom, mert nem nehéz kitalálni, hogy Rin-senpai mondta, hogy aludtam, de azt is, hogy miért. Meg is könnyebbülök majd őt keresem és nem nehéz őt sem megtalálni, felismerem már a karcsapásait. A medence széléhez érek mielőtt ő is befejezhetné a hosszt, majd ahogy felbukik a felszínre rendesen, felé nyújtom a kezem.
- Miért nem keltettél fel, Rin-senpai? – rivallok rá halkan. Főleg ha betolakodtam az ő ágyába végképp fel kellett volna ráznia.
- Mert neked is kell néha aludni. – kihúzom a vízből, majd amint így már felém magasodik lenéz rám. - Sikerült a teszt?
- Igen, szerencsére! – mosolygok rá. Mondtam én, hogy nagyon kedves, és még figyelmes is. - Megtaláltam az üdítőt is! – megköszönöm neki igazán rendesen és külön meglep amikor meg is jegyzi, hogy ez talán a kedvencem. Igen! Még ezt is megjegyezte? Mah, Rin-senpai, zavarba hozol.
Már épp felajánlkoznák, hogy megmasszírozom a begörcsölt lábát, de megoldja maga is, ráadásul egy másik gondolatmenettel „zavarja” meg az enyémet és teljesen elterel ettől a tervemtől.
- De ha már így pihenőt tartok, lenne kedved eljönni velem valamelyik nap Haruékhoz? Meglátogatnám őket, talán egy versenybe is belemenne Haru – Ha Haruka-senpairól beszél Rin-senpai az mindig olyan… más olyan különlegesebb. De szeretnék én is egyszer hasonlóan kötődni Rin-senpaihoz. Megrázom egy picit a tincseimet, hogy kirázzam a fejemből a gondolatot, s ezzel a mozdulattal valamint mosolygósabb válaszommal adok feleletet kérdésére.
- Persze, szívesen – örülök neki külön, hogy engem kért meg, hogy kísérjen el, így legalább érzem azt, hogy nem tart túl tolakodónak, hanem tényleg barátnak. Velük is szívesen találkoznék újra, láthatnám őket megint együtt. Régen amolyan példaképek voltak számomra, és csodáltam csapatukat, na meg az úszásuk stílusát. Annyira. szép. Apropó úszás… - Ano… mivel az edzés nagy részét kihagytam, azt hiszem legalább egy kicsit úszom – le is veszem a melegítő felsőmet, majd ledobva a padra körözök párat a karommal bemelegítés gyanánt. A zuhany elég volt felvezetésnek így a szívemmel nem lesz baj, sem az izmaimmal, majd bevetődöm a vízbe, s csak úszás közben, amikor már megfordulok a medence végén akkor veszem észre, hogy utánam ugrott senpai, de már le is hagy. Felveszem a versenyt ez után már nem is őt figyelve, de lemaradok még így is és csak utána érek be lihegve. Pedig… ráadásul utánam ugrott be. Gyors vagyok, de nem eléggé. Ennek ellenére nagyon jó Rin-senpaijal úszni.
~*~
Azt hiszem mára mondta Rin-senpai, hogy találkozzunk régi csapattársaival, de nem vagyok biztos. Megint bekavart a másik tantárgy dogája, így nem az épület előtt vártam meg, hanem a szobában, és kivételesen utcai ruhában ülve a tanulnivaló felett. Hogy ne éjszaka kelljen megint fellennem máskor inkább amit tudok azt letudom most, amíg egyedül vagyok esetleg ha itt van Rin-senpai akkor néha tudok segítséget kérni, amiben kell, de nem fogom éjszakára hagyni. Remélem, hogy ezt sikerül is betartanom.
Hallom lépteit már az ajtó előtt, de csak akkor lesz biztos, hogy ő az, amikor kinyitja az ajtót, és bejelenti, hogy megérkezett.
- Okaeri, Rin-senpai – még az egyenruhában van, ezért gondolom átöltözik, mielőtt elindulnánk, ha meg nem akkor úgyis szól majd. – Mehetünk? – fordulok felé a székkel is teljesen még a tollal a kezemben. Bár ha azt mondta, hogy szeretne Haruka-senpaiial úszni egyet, akkor lehet hogy átöltözik és legalább egy fürdőnadrágot vesz a ruhája alá indulás előtt, így lehet nekem sem ártana legalább a táskámba tenni…
|
