 Karakter: Vincent Goldwin
Megjegyzés: kezdés anett-channek
Egy órányi edzés, utána zuhanyzás és jelenleg a télikertben iszom a reggeli teámat miközben a mai újságot olvasom. Egy nyugodt reggel még a munka előtt.
Addig a percig míg Yume be nem jelenti, hogy drága barátom jött hozzám és rögtön mögötte fel is tűnik az ajtóban, majd kényelmesen elhelyezkedik mellettem egy nagy mosollyal az arcán.
- Jó reggelt! Kissé korán érkeztél – kortyolok a teámba, miközben tartom a szemkontaktust.
- Veled akartam reggelizni – közli egy nagy mosollyal.
- Vajon miért nem hiszek neked?
- Csak biztos akarok benne lenni, hogy tényleg felfogadsz-e egy testőrt – morogja az orra alatt.
- Ne aggódj – kérem nyugodtan, de pont az ellenkezőjét érem el.
- Még szép, hogy aggódok! A tegnapi nap után?!
- Raymond – próbálom csitítani, de csak még jobban bele lovalja magát, majd felpattan és oda vissza járkál előttem néha rám nézve.
- Ne Raymondoz itt nekem mikor egy bomba volt a kajád közt! Érted?! A kajádban!
- Én értem. De látod, hogy élek nem?
- De csak azért mert egy balfék volt aki összerakta a bombát! Ha egy profi lett volna már rég a túlvilágon lennél!
- De itt vagyok veled, hogy leordíthasd a fejem – tudatom vele, egyben a kezét is megfogom és magam mellé húzom, hogy kénytelen legyen leülni. – Ray, nyugodj meg. Szándékomban áll felfogadni egy testőrt.
- Még ma? – gyanakvóan méreget.
- Még ma, reggeli után az első utam oda fog vezetni.
- Ugye a legjobbhoz mész? Mert - aggodalmaskodna tovább, de a szavába vágok.
- Természetesen a legjobbakhoz megyek. Ez nem is volt kérdés – végre elmosolyodik, amit viszonzok, majd hozzá látunk a reggelihez.
Fél óra alatt kényelmesen megreggelizünk, miközben Ray az újabb felfedezettjéről áradozik, akit nekem is látnom kell. Nincs túl sok kedvem hozzá, de rábólintok. Így legalább tudom, hogy melyik ágban induljon el és mit kell neki megszervezni.
- Yume, leszedheted az asztalt. Ayame, kérlek szólj Sorának, hogy álljon elő a kocsival és mond meg Naonak, hogy készítsen két személyre ebédet amiért, majd Sora fog eljönni.
Egyszerre felelnek egy „Igen, Vincent-sama!” mondattal és Raymonddal elhagyjuk a télikertet. Rayt magára hagyom, amíg én felöltözök. Nagyon jó barátom, így vele már nem udvariaskodom, de ha akarnék is felesleges lenne, úgyis otthon érzi magát és oda megy ahova akar a házban.
Magamra veszem az előkészített szürke öltönyt és világoskék inget, majd a sötétkék nyakkendő megkötése után a bejárati ajtóhoz megyek, ahol már Hana vár rám.
- Vincent-sama, a kocsi előállt – udvariasan meghajol, majd a táskámat nyújtja felém. – Miller-sama az autóban várja önt. Jó munkát Vincent-sama.
Megköszönöm, majd az ajtón kilépve, beszállok Ray mellé és Sorához fordulok.
- Sora, az irodába – a megszokott válasz után Raymondra figyelek, hogy átbeszélhessük a mai nap menetét.
A húsz perces út után Ray kiszáll, így a holnapi napra szükséges iratokkal foglalkozom, egész addig, míg Sora nem szól és nyitja ki nekem a kocsi ajtaját, hogy megérkeztünk. A papírokat csak az ülésre dobom, majd amint kiszállok, szemügyre veszem az épületet. Egy átlagos több emeletes épület, amiből nem mondaná meg senki, hogy milyen munka is folyik bent. De nem szükséges magukra felhívni a figyelmet az épülettel, így is elég nagy hírük van már.
Viszont nincs időm, így Sorát hátra hagyva, bemegyek és a recepciósnál bejelentkezek. Amint meghalja a nevemet és maga is meggyőződik róla, hogy most lesz a megbeszélésem a főnökével már pironkodva fel is kínálja, hogy oda vezet, de finoman visszautasítom és csak útba igazítást kérek és már a liftben is vagyok.
A harmadik emeleten kiszállok, ahol egy aprócska termetű fiúcska várakozik, majd ahogy észrevesz, mélyen meghajol. Bizonyára ő a titkár és ez van előírva, mint hogyan kell az ügyfeleket fogadni.
- Üdvözlöm Goldwin-sama! Kérem, erre jöjjön – szó nélkül hagyom, ő pedig megfordulva elindul.
Jó pár ajtó mellett elmegyünk, mire az egyiknél megáll és kitárja az ajtót előttem.
- Kérem, foglaljon helyet. Matsuko-san hamarosan megérkezik, addig is parancsol valamit?
- Nem, köszönöm. Távozhat.
A titkár épp csak bezárja maga után és ismét nyílik az ajtó, de most egy férfi lép be, aki rögtön hozzám lép és kezet nyújt.
- Üdvözlöm Mr. Goldwin. Seiji Matsuko vagyok, örvendek – elfogadom a kezét és én magam is bemutatkozom, habár ez felesleges.
- Kér esetleg valamilyen frissítőt?
- Nem, köszönöm.
- Rendben, akkor nem is húzom az időt, hanem foglaljunk helyet. Elmondaná, hogy milyen probléma miatt is szeretne egy testőrt?
- Úgy pár hónapja egy-két naponta kapok fenyegető leveleket és több kocsinak is el lett vágva a fékje, de nem különösebben foglalkoztam velük, mert a sofőröm rögtön észrevette, így soha nem lett belőle baleset. Viszont a tegnapi napon az irodában felszolgált ebédemben egy bomba volt, ami ugyan nem működöt, de ha lehet, kerülném az ilyen eseteket.
- Van olyan személy, akivel rossz viszonyban van? Egy rivális az üzletben, barát, régi szerető, esetleg egy rokon?
- Van, nem is egy. De aki meg is öletne? Erre nem tudok választ adni.
- Értem – pár percig elgondolkozva mered maga elé, majd rám tekint. – Kérdeznék valamit, persze ha csak nem veszi tolakodásnak.
- Nem, csak nyugodtan.
- Eddig is az életét fenyegették, de nem lépet semmit. Miben más ez az eset a többitől? – kérdőn méreget.
- Eddig csak az én életemet fenyegették és a sofőrömét, aki tudta mire vállalkozik mikor elfogadta az állást. De a cégnél dolgozó emberek már nem. Nem akarom, hogy veszélynek legyenek kitéve csak azért, mert nekem dolgoznak.
A mappák halmai között kezd keresgélni, miközben hozzám szól.
- Elsődlegesen a leveleket kéne látnom, de sürgős a dolog, így már ma munkába áll az alkalmazottam – néhány papírt elém csúsztat és kérdőn tekint rám. – Természetes, csak ha ön is bele egyezik.
Magamhoz veszem a papírokat, amin egy férfiról készült kép és az adatai, képzetségei és erősségei vannak. Szemre való a külseje, de a tapasztalata jobban foglalkoztat.
- Megfelel.
- Nagyszerű! Akkor tudatom vele és még a mai nap folyamán munkába áll, addig is a szerződésben megegyezhetnénk.
Csak bólintok, Mr. Matsuko pedig a számítógépen ügyködik, valamint a telefonján beszél, bizonyára az új alkalmazottammal. Tíz perc múlva pedig előttem van a szerződés, amit csak egy alapos tanulmányozás után írok alá, majd Mr. Matsuko is.
- Már csak Will aláírása hiányzik, de azzal nem lesz probléma – közli egy mosollyal.
- Értem. És mikor fog munkába állni?
- Abban a percben, ahogy találkoznak. Az pedig egy órakor lenne önnél, persze csak ha önnek is megfelel. Ha nem, későbbre is áttehetem.
- Nagyszerű lesz az egy óra – felállok, majd udvariasan elköszönve kilépek az irodából, és az épületet is elhagyom.
A karórámra nézve veszem csak észre, hogy hamar vége lett a megbeszélésnek, így nem kell sietni az irodába és még a szállodát is útba ejthetem, hogy átnézhessem a megrendelésekkel kapcsolatos kérvényeket.
Egy szó nélkül ülők be az autóba és ahogy Sora a volán mögé ül, közlöm vele az úti célt. Majd az itt hagyott papírokért nyúlok, hogy folytassam a munkát, ahol abba hagytam.
Fél óra múlva már a mélygarázsban leparkoló kocsiból szállok ki, a rendezet papírokkal a táskámban és Sorával a nyomomban. A földszinten kiszállunk a liftből, majd Sora a konyhába megy, én pedig az irodámba.
Az irodában semmi személyes tárgyam nincs, hisz csak munkára használom, de a kellemesebb légkör érdekében halvány sárgára festettem ki a falakat és néhány növényt is elhelyeztettem. De a papír halomra tekintve már most tudom, hogy tovább fog tartani, mint gondoltam és a fal szín nem fog segíteni, hogy kellemesebb legyen az itt töltött idő. De muszáj megcsinálnom, így kézbe veszem a legfelső papírt és neki látok.
Több mint két órával később lerakom az utolsó íratott is az asztalra, majd az irodából kilépve szólok a titkárnőmnek, hogy elküldheti a papírokat és egyben szóljon a konyhára, Sorának, hogy mehetünk. A választ meg sem várva indulok a mélygarázsba, ahol Sora már a kitárt kocsiajtóval vár és egy szó nélkül indulunk.
Csupán a cég mélygarázsában fordulok hozzá mikor haza küldöm a Nao által készített ebédért. Egy meghajlást kapok a részéről és már indul is, én magam pedig a lifthez tartok, miközben néhány énekes és színész elhaladva mellettem üdvözölnek. Viszonzom a köszöntéseket, egyedül Toshiyát és a bandáját állítom meg egy szóra.
- Nektek jelenleg a próbán kellene lenni nem?
- Csak szünetet tartunk, Vincent-san – közli egy nagy mosollyal Toshiya, amire a többiek lelkesen bólogatnak.
- A mélygarázsban?
- Na jó, el akartunk menni – vallja be Kai pirulva, amire egy kérdő pillantást kapnak.
- Suzaki beteg lett – válaszolja meg Rai a fel sem tett kérdést.
Nem a legjobbkor betegedet le, de nem ő tehet róla és tenni sem sokat lehet. Viszont a többieket sem ártana kivizsgáltatni, jobb elébe menni.
- Egy nap pihenőt kaptok és vizsgáltassátok ki magatokat egy orvossal. Remélem világos voltam – ellenvetést nem tűrő pillantással az utolsó szavaimat Naokinak címzem, amire elhúzza a száját, de bólint.
Egy gyors köszönés tőlük és már el is tűntek a szemem elől. Én pedig megyek a lifttel a megfelelő emeletre, majd az irodámba ahol a titkárnőm, Sayuri rendezgeti a papírokat. Amint észre vesz már üdvözöl is amit viszonzok, majd átadja az eddig kapott üzeneteket és maga után bezárva az ajtót, kimegy.
A krém színű falak igen nyugtató hatású tud lenni az ember idegeire
A zakómat levéve az asztalhoz ülök és neki állok a dokumentumok átolvasásához, de csak néhány papírnak jutok a végére, mert egy nagy lendülettel kinyílik az ajtó és Ray egy nagy mosollyal az arcán jön be, akit Sora követ egy italkínáló kocsit tolva maga előtt, amin ételek vannak. Ray helyett foglal a kanapén, Sora pedig a Ray előtt lévő dohányzóasztalon terít meg nekünk.
- Jó étvágyat kívánok uraim – meghajol, majd kimegy az irodából.
Egy szó nélkül látok neki az ebédnek és a már megszólaló Raymondot is erre kérem. Szeretnék egy nyugodt étkezést, amikor nem kell beszélni, utána kérdezgethet, amiről csak szeretne. Bár ő inkább a testőrre lehet kíváncsi jelenleg, de a saját szemével fogja majd látni. És épp ezért fölösleges róla beszélni.
Tíz perce sincs, hogy Raynek elkellett mennie és Sayuri kivitte a tányérokat, de már
Mr. Matsuko és a testőröm érkezéséről értesít, akiket be is kísér. Sayuri egy szó nélkül megy ki az italkínáló kocsiért és azt itt hagyva, kimegy az irodámból.
- Mr. Goldwin, had mutassam be a testőrét, Will Maou – mutat Mr. Matsuko a mellette álló igen vonzó férfira – Will, az új ügyfeled, Vincent Goldwin.
- Örvendek a szerencsének, Goldwin-sama – nyújtja előzékenyen a kezét, amit örömmel elfogadok. Milyen udvarias, ez már egy jó pont a részéről.
- Részemről a szerencse – felelem egy aprócska mosollyal.
- Nos, akkor én mennék is Mr. Goldwin – közli Mr. Matsuko. – A részleteket majd Willel megbeszélik.
Kikísérem Mr. Matsukot és ahogy távozik, bemutatom Sayurit és Willt egymásnak, akik egy meghajlással üdvözlik egymást, majd Willre pillantok.
- Még van egy kis munkám, utána megbeszélhetjük a részleteket. Sayuri addig mindenben a segítségére lesz.
- Természetesen, Goldwin-sama – helyesel Sayuri egy fogkrém reklámba is bele illő mosollyal.
- Ezt később igénybe is venném Sayuri-san – mondja udvariasan Sayurinak, majd felém fordul. – De ön mellett kell maradnom, hisz ezért alkalmazott Goldwin-sama.
- Valóban, akkor jöjjön – kérem Willt, majd Sayurira pillantok. – Ma már nem vagyok elérhető.
Egy „Igenis, Goldwin-sama” válasz Sayuritól, majd Willel a nyomomban a hatos próbaterembe megyek, ahol épp egy meghallgatás zajlik, de ahogy az épp beszélő jelentkező észrevesz, lefagy.
- Folytasd Takahashi-kun – szól Ray a fiúra, de ő még mindig rajtam tartja a szemét.
- Ray, miből játszanak? – érdeklődöm, miközben helyett foglalok mellette.
- Egy tini sorozatból és épp ezért kizárt, hogy láttad volna – felel Ray egy fél mosollyal, amit inkább figyelmen kívül hagyok. Viszont ő nem így tesz Willel – Na és te? Egy jelentkező lennél? A külsőd meg van hozzá – jelenti ki Raymond miután végig mérte Willt.
- Will a testőröm – közlöm Raymonddal még mielőtt behálózná Willt. – Most viszont térjünk vissza a munkához – Ray helyeslően bólogat, majd a fiút noszogatja, hogy folytassa, aki eleget is tesz a kérésnek.
Raymond jól mondta. Valóban nem tudom miből is játszanak, de az egyértelmű, hogy egy szerelmes jelenetet adnak elő. Épp ezért nem tudom mihez mérni a játékukat, de azt én is látom, hogy nincs benne elég érzelem. Rayre pillantok és ahogy a tekintetünk találkozik, tudom, hogy egy véleményen vagyunk. Viszont ha a harmadik fordulóig eljutottak, akkor van bennük tehetség, csak még nem bontakozott ki. De egy kis segítséggel és kemény munkával ezt elérhetik. Viszont a meghallgatásokon csendes megfigyelő vagyok és Raymond beszélget a jelentkezőkkel. Jó hatással van, ha egyikünk a szigorú igazgatót játssza, mert ilyenkor többet hoznak ki magukból az emberek. Most is ez a helyzet áll fent, így megint csak Ray szólal meg.
- Készültetek más témával is?
- Igen, egy testvéri vitával – feleli a lány.
- Remek, hadd lássuk.
Több nem is kell nekik, mindent beleadnak a játékukba. Igen, csak ennyi kellett, egy kis ijedség, hogy nem tetszenek nekünk és máris jobban megy a dolog. A szerep még inkább a segítségükre van, mert ez a karakter jobban illik hozzájuk. Többet ki tudnak hozni a szerepükből.
Ray kérdő tekintetére kapom fel a fejem, amire csak egy bólintás a reakcióm, de ő ebből már tudja, hogy fel vannak véve. Raymond így le is állítja a párost és közli velük, hogy átmentek és menjenek a kilences terembe a továbbiakat megbeszélni.
Amint a páros távozik, jön a következő és ez így megy hat órán keresztül. Fárasztó és hosszadalmas ez a fajta munka, de ez is hozzá tartozik a cég a feladataihoz. És az sem elhanyagolható, hogy a későbbiekben könnyebb dönteni melyik irányba induljanak el a médiában.
Végül mikor az utolsó jelentkező is távozik, megengedek magamnak egy fáradt sóhajt, Raymond pedig egy ásítást. Ezen összemosolygunk, majd kíváncsi tekintetét Willre szegezi és elkezdi faggatni. Will egész jól állja a sarat a kitérő válaszival, amin Ray jókat szórakozik jelenleg, de addig nem fog nyugodni, míg valamit ki nem szed belőle. Végül én vetek véget neki egy Willnek címzett kérdéssel.
- Will, mire lesz szüksége a munkája során és milyen intézkedéseket kell tennem?
|
