-Hát, igen – mondtam elgondolkodva. – Az utóbbi idõben, ami Aizen kezei közül kikerül, az mind szarrá megy. Bár ezt mi csak az utóbbi idõben tudtuk meg. – Hosszan a szemébe nézek. – Tudod, mit fogok mondani, ugye?

- Meg akarsz majd állítani a bosszútól. De hiába.

- Egyezünk meg: te visszatartasz attól, hogy kómába küldjem a Kurosaki-Ishida párost, én pedig visszatartalak téged, hogy a halálodba rohanj Aizen ellen.

Õ bólintott, habár mindketten tudtuk, hogy csak az alku ránk esõ részét vettük komolyan. Egy darabig hallgattunk, és nézelõdtünk. Ránéztem a lányra. Habár eddig nem igazán tûnt fel, de tényleg nagyon csinos, pláne az adott környezetben. Hirtelen elkapott az érzés, hogy mondanom kell neki valami szépet. Nagy levegõt vettem, és...

- Késõre jár. – Na, most nagyot csalódtam magamban. – Úgy tûnik az a majommaszkos szerencsétlenség komolyan gondolta, hogy egy hétig békénhagy. Szerintem mostmár értelmetlen járõröznünk.

- Igazad van – a lány felállt, és elindult hazafele.

Még mindig bennem motoszkált az érzés, hogy mondjak neki valamit, de ezt már rég elszúrtam. Ezt akkor éppen nem tudtam, úgyhogy felelõtlenül elhagyta a számat a következõ mondat:

- Ha fáj még a múltkori sebed, szívesen viszlek megint. – Ha most azt kérdezed a monitorra nézve, hogy „mi a rákot csinálsz, te elfuserált csivava”, hát abban a pillanatban én is azt kérdezgettem magamtól.

Rámsandított, és titokzatos arccal így szólt:

- Azt hiszem, megleszek.

- Ezt olcsón megúsztam, ahhoz képest, hogy még szerintem is perverz megnyilvánulás volt.

Õ erre nagyot nevetett.

- Hát, talán, de tudod egyre több olyan vonásodat ismerem meg, amitõl egyre kevésbé tudok embreként tekinteni rád. Inkább, mint egy kedvencre.

Az arckifejezésébõl nem tudtam eldönteni, hogy viccel, vagy csak barátságosan mosolyog a demoralizáló megjegyzéshez. Engem mindenesetre sokkolt a mondat. Kicsit sétáltunk Tokyo utcáin, mielõtt hazaindultunk volna. Sokan megbámulták a fehér ruhás Kyojira, de úgy tûnt, ez õt ez nem igazán zavarja. Egyszercsak egy kirakatból egy zene hallatszott ki. A dalszöveg egy idegen nyelven volt, nem értettem, de a dallama valamiért nagyon megkapott.

- Ez micsoda?

- Egy amerikai banda, azt hiszem a neve The Wombats.

Besétáltunk egy sikátorba, utána a tetõkön mentünk a házukig. A dallamot hazáig dúdolgattam. Az ajtón belépve az elsõkét  ember, akivel találkoztunk Sato asszony és Juro volt, akik a konyhából léptek ki.

- Na, hogy ment? - Kérdezte érdeklõdve a nõ.

- Jól – válaszolta Kyoji. – Ma nem volt egy lidérc se.

- Kit érdekelnek a lidércek? Azt mondd, mennyit fejlõdött a kapcsolatotok.

- Tudod, anya, ez egy idõ után kezd idegesítõ lenni.

Ahogy mentünk föl, a bátyja megveregette a vállamat:

- Kitartás, haver, majd megenyhül.

Miközben a lépcsõn mentünk fölfele, még hallottuk, hogy valamilyen rendszeres randikról beszéltek. Kyoji összeszorította a szemét, és így szólt:

- Ne haragudj! Próbáljunk meg hozzászokni.

A hálószobájában mindketten megmosakodtunk, és pizsamát vettünk, és lefekvéshez készülõdtünk. Az érzés, ami már órák óta kínoz, most erõt vett rajtam, és kimondatta velem:

- Tudom, hogy nem szereted, ha a rokonságod ezzel viccelõdik.

- Igazából ez egy egyszeri eset, örülnek, hogy fiú van nálam.

- Én is örülök. – Erre felkapta a fejét. – Tudom, hogy pár napja nem jöttünk ki túlságosan jól, de most nem is tudnám elképzwlni, mit kezdenék, ha akkor nem mész a lidérc után. Örõlök, hogy melletted kötöttem ki.

Õ csak nézett rám kifürkészhetetlen arccal. Nem vagyok túl jó romantikában (ezt szerintem mindenki szerintem mindenki látja) de ezt beleszámítva, egészen meg vagyok elégedve azzal, amit mondtam. Kívéncsian vártam, hogy mit lép, jöjjön, aminek jönnie kell!

- Most viszont várj meg. –Kérem meg egy mély levegõt véve. - Hamar elkészülök, csak át veszem a ruhám. –Jegyzem meg és felvéve a fehér quincy egyenruhám megyek be a fürdõbe és ott öltözöm át. Az ajtót becsuktam, de a zár már nem a régi, így résnyire kinyílt, bár én ezt nem vettem észre eleinte.

A fürdõben leveszem a hétköznapi ruháim, amikor lassan pillantok a tükörbe. Egy szál bugyiba és melltartóba igazítom meg a hajamat. Oldalra biccentve fejem simítom meg a nyakam ahol egy heg húzódik végig a vállam felé és onnan a lapockámra fut át. Mély levegõt véve simítom végig, ott ahol elérem, és ajkamba harapva nézek a tükörbe.

- Meg foglak keresni… és megfizetsz ezért… - Mondom halkan magam elé, amikor hangot hallok meg a hátam mögött.

- Kitõl szerezted azt a heget? –Teszi fel a kérdést Zorin az ajtófélfának dõlve és karba font kezekkel. Teljesen elvörösödök és az elsõ tárgyat amit megfogok vágok a falhoz a feje mellett.

- Te meg mi a francot keresel itt! Azt mondtam átöltözök és nemsokára mehetünk! –Csattan a hangom, de õ nyugodtan áll tovább ott ahol volt. Füle se rezzent a csattanásra én pedig fülig elvörösödve fordulok el és úgy pillantok rá.

- Mégis mit szégyelõsködsz elõttem? –Kérdi nyugodt hangon.

- Basszus Zorin azért te mégis csak férfi vagy! Azonnal menj ki a fürdõmbõl!

- Ugyan Kyoji… hisz bugyi és melltartó is van rajtad, ami olyan, mint ha bikiniben lennél a strandon…

~Ebben van valami…~ Csepp jelenik meg a fejemen, de összeszorítva szemem és ajkaim fordítom el fejem is.

- Nem… nem ugyan olyan!

- Addig nem megyek ki, míg nem válaszolsz a kérdésemre. Ki okozta azt a vágás heget a nyakadon? –Teszi fel ismét a kérdését, amire nagyot sóhajtok.

- Ahhoz neked semmi közöd… nem halálisten volt szóval megnyugodhatsz… most már kérlek, menj ki. –Mondom magam elé nézve és arcom ismét kicsit elszomorodik. Végre kimegy a fürdõbõl és becsukja maga után az ajtót, én pedig felöltözök és hosszú kék hajam összefogva húzom fejemre a kapucnim és úgy megyek ki. Az ágyhoz sétálva veszem fel a csizmám és nézek fel Zorinra.

- Én elmondtam neked mi a bajom Ishidával és Ichigoval… akkor te is megoszthatnád velem ezt.

- És ha nem akarom megosztani? –Teszem fel a kérdést és állok fel. Csípõre teszem a kezem. –Mehetünk. –Mondom és elindulva ki a szobámból megyek le a lépcsõn vele együtt és légsiklással indulok meg az elsõ õr jár pontra. Zorin követ. Az este eseménytelenül telik. A végén elviszem egy kellemes helyre a városba. Oda ahova gyakran lejárok elmélkedni.

Egy csodálatos környezetben vagyunk. Kicsi tó körül ölelve fákkal és bokrokkal. A hold finoman tükrözõdik a víztükrön a csillagokkal együtt. A vízhez sétálok szép lassan és a harmattól nedves fûbe telepedek le és a vizet kezdem el fürkészni.

- Tényleg tudni akarod, hogy mi az a vágás a nyakamon kezdõdve és egészen a derekamig? –Teszem fel a kérdést amire Zorin meglepõdve néz rám.

- Persze hogy érdekel! –Azt mondtad a fürdõben, hogy meg fogod keresni és megfizet… kire gondoltál?

- Arra gondoltam, aki a mély sebet okozta nekem, ami ilyen csúnyán forrt össze… Mint mondtam, nem halálisten… pontosabban már nem az… Aizen Sosuke… - Mondom ki a nevet és arcom komorrá változik. Ajkaim összeharapva igyekszem indulatom vissza fogni. –Meg fogom keresni, és vissza fogja kapni… Ez még egy igen régi történet… a nagyapámmal gyakoroltam az íjászatot és a lélekenergia összegyûjtését amikor megjelent az a férfi… fekete halálisten ruhába kapitányi haoriban… Egy kísérletet akart rajtam elvégezni, de a nagyapa nem akarta engedni… Szembe szállt vele és megölte… egy tõrrel vágta fel a bõröm. –Lassan húzom le a kapucnim és a hajam oldalra húzva mutatom meg neki a csúnya heget. Leveszem a köpenyem és a pólóm felhúzva mutatom meg neki a heg végét, ami 5 centire van a derekam felett. –Nem tudom mit csinált velem, de onnantól kezdve rohamosan fejlõdött az erõm… és sokkal kevesebb gyakorlással értem el nagyobb fejlõdést mint a bátyám… Persze már nem apai nagyapám edzett minket tovább, hanem anyai nagyapám. –Mondom el és érzem érintését a hegen végig siklani, amire megborzongok és megremegek. Elengedem a felsõm és újra elrejtem a heget.

- Aizen nem csak téged bántott… - Jegyzi meg, én pedig ránézek.

- Akkor a többiek álljanak be a sorba, mert Aizen az enyém…

-Valami újdonság? – Kérdezte a kapitány.

- Van, méghozzán nem is kevés. Megvan a lidércaktivitás gyújtópontja. Egy amolyan fél lidérc, félhalálisten lény.

- Egy arrankár – segített ki a hátam mögött ülõ Kyoji.

A halálistennek tágra nyílt a szeme:

-Arrankár?

- A kapitány úr tudja, mi az?

- Tudom. Arrankár akkor jön létre, amikor egy lidérc maszkja megreped. Nagyon ritka jelenség ez, de amikor bekövetkezik, a belõle születõ lény elképesztõen erõs. Illetve eddig ritka volt.

- Ezt hogy érti? – Érdeklõdött a lány.

- Úgy, hogy mostanában a lidércek tömegével változnak arrankárokká. Ezt valószínûleg egy eszköztõl, ami eltörli a lidércek és halálistenek közötti gátakat.

- A lélekbontó gömb – feleltem.

- Az a tárgy, amit Urahara készített? – kérdezte Kyoji. – Arról nekem is mesélt. Problémás cucc.

- És még enyhén fejezte ki magát – bólintott a kapitány. – Fontos, hogy kitalálják, Aizennek dolgozik-e. Valószjnûleg összegyûjtök egy csapatot, és odaküldöm erõsítés gyanánt.

- Az most nem jönne túl jól. – A rókafejû halálisten kérdõ pillantására folytattam. – A Sato család kerek öt perce jött rá arra, mi is vagyok. Hát, nem tetszett nekik. Attól félnek, hogy bajt hozok rájuk. Nem mutatna jól, ha megjelenne egy csapat halálisten, pláne a felsõbb osztályokból.

- Akkor mit javasolsz?

- Bízza rám a dolgot. A lény hat nap múlva jön újra, az alatt ki tudom fejleszteni a bankaiom. Ma három pajzsnyit fejlõdtem.

A kapitány elgondolkodott:

-Biztos vagy ebben? Akkor dolgozz keményen, és figyelj, hogy... vigyázatlan voltam.

Ezzel a mondattal elsötétült a képernyõ. Elõször nem értettem, de aztán Sato asszony megszólalt a hátam mögött:

-Hát ez meg mi volt?

Mindketten hátrafordultunk. A nõ értetlenül állt ott.

-Mi volt az a rókafejû lény? És miért szólítottad kapitánynak? Õ is halálisten?

- I-igen – mondtam rövid habozás után. – Õ volt Komamura Sajin kapitány, a hetedik osztag kapitánya.

A nõ közelebb jött, és tetõtõl talpig végigmért. Észrevettem, hogy a szeme többször is végigment a fejem búbján.

- Ne haragudj, de még sosem láttam hlálistent közelrõl.

- Megfoghatja õket – sóhajtottam.

Sato asszonynak se kellett több. Azonnal mindkét kezével a füleimhez kapott, és ujjaival piszkálta õket.

- Ez a legfurább dolog, amit valaha csináltam.

- Na ne mondja – morogtam.

Ez volt az a pont, ahol észrevette a farkamat, egyben kis híjján megpecsételte a sorsomat. Egy fürge mozdulattal odakapott, megfogta a tövénél, és végigsimított rajta. Na, most nekem erre egy automatikus biológiai válszreakcióm van, de ezt abban a pillanatban nem akartam mutatni, így a földre vágtam magam törökülésben, és karba tett kézzel elõre dõltem. A két nõ csak értetlenül nézett rám.

-Ne haragudjon, de jobb örültem volna, ha ezt nem teszi.

Sato asszony kiment a szobából, én meg úgy maradtam. Kyoji fölém hajolt, és így szólt.

-Mi baj? Te is megbénulsz, ha megfogják a farkad, mint a Dragon Ball-ban?

- Nem igazán, inkább mondjuk úgy, hogy vérbõségem lesz.

Eltartott egy darabig, mire a lánynak leesett, de aztán lassan elvigyorodott, és nagyot nevetett:

- Ha megfogják a farkad, neked felá...?

- Nem! – szóltam közbe gyorsan. – Csak akkor, ha így végigsimítanak rajta. Édesanyád aztán tudja, hova kell nyúlni.

Miközben nekem szép lassan visszaállt a féráramom, a lány szakadt a nevetéstõl. Én kiindultam a szobából, de még az ajtóból visszaszóltam:

-Ne félj, ha majd én találom meg a te erotikus pontodat, én ugyanígy fogok rajtad nevetni.

Kifordultam az ajtón, majd hosszan és nagyot üvöltöttem ijedtemben.

-Jó témát választottatok a beszélgetéshez – jegyezte meg Sato úr.

Kyoji egy pillanat alatt ott termett, hogy megnézze, mire üvöltöttem. És abban a pillanatban ráeszméltem, hogy remek emberismeret mellett kiváló taktikai érzékkel is rendelkezett, tekintve, hogy stratégiailag a válságkezelésre legalkalmasabb dolgot tette: teli tüdõbõl kacagni kezdett.

-Ettõl ijedtél meg? Én meg azt hittem, nem vagy szívbajos.

Rájöttem, mi a stratégiája, és gondoltam, besegítek.

- Na jó! Ha elõtted állna a keresztapa japán változata, te sem vidémkodnál.

- Nem gondolod, hogy egy picit túldramatizálod a dolgot? Mi a legrosszabb ami történhet?

- Téged találtak már el lélekenergia nyíllal? Állítólag nem valami egészséges.

- Na gyaere be, és találjunk egy másik témát, hogy apa lelki világa ne sérüljön.

- Hát, az szerintem nem lesz a régi, amíg egy bizonyos személy a házban vagyok.

Miközben csukódott az ajtó, még hallottam:

-Rajtad tartom a szemem.

Mindketten az ajtóra tapasztottuk a fülünket, és megkönnyebbülve hallgattuk, hogy a férfi kuncogva odébb áll.

-Jó ötlet volt – jegyeztem meg.

Egy ideig semmi sem történt, aztán egy pár perc múlva Juro dugta be a fejét, és komor arccal meredt rám. Csak annyit mondott:

-Igaz?

Kurtán bólintottam. Nem tudtam mit várjak. Õ továbbra is komor arccal így szólt:

-Egyetlen kérdésem van. Megnézhetem a kardodat?

Mi ketten csak nevetni kezdtünk.

-Egyszerû elmék, ha találkoznak – jegyezte me nevetve Kyoji.

Elõhúztam a dómpáncélost, és a kezébe adtam. Õ megforgatta párszor, meglepõen ügyesen.

-Gondolom nem elõször van vágófegyver a kezedben.

- Mondjuk, hogy jobban figyeltem, amikor nagyapánk a selee schneiderrõl képzett.

- Ha már itt tartunk, te nem haragszol rám, amiért...

- Amiért a kétszáz évvel ezelõtti halálistenek csináltak? Nem, nem igazán. – Szétnézett húga szobájában. – Na, mit vághatok ketté?

Kyoji elérkezettnek látta az idõt, hogy a bátyja távozzon a szobájából. Nemsokára vacsorázni hívott minket Sato asszony. Fölkaptam a póttestem, és kissé vonakodva mentem az ebédlõbe. Aggodalmam azomban alaptalannak bizonyult: Satourat kivéve, aki még mindig rossz hangulatban volt, mindenki nagyon barátságos volt velem.  A fönt említett személyen kívül a többiekkel kitárgyaltuk a rangióom, és az osztagom.

Lassan haza érünk és meglepetésemre anyámék fogadnak. Apám teljesen ledöbbenve látja Zorint halálisten alakjában.

- Kislányom! Mi… - Teljes fagyás.

- Apa meg magyarázom. –Mondom ránézve és mély levegõt veszek.

- Az nagyon is jó lesz kislányom! –Fakad ki és már most ordít.

- Apa kérlek, ne kiabálj, mert akkor nem mondok semmit. –Mondom szemébe nézve

- Én nem kiabálok!

- De igen…

- Kicsim ne bosszants fel még jobban! Azonnal magyarázd meg, hogy miért árultad el a lakásunkat egy Halálistennek?!

- A Halálistenek és a quincyk viszonya már megváltozott… már nem akarnak minket megölni… persze ez annak köszönhetõ, hogy már nem vadásszuk tömegesen a lidérceket és nem borítjuk fel az egyensúlyt… Apa… õ más mint azok a halálistenek akiket te ismertél nagyapa elmondásaiból. Mellesleg Ishida Uryuu is nem egyszer volt már a lelkek világában és élve haza jött… pedig ott aztán mindenhol ott vannak a Halálistenek. –Mondom õszintén ránézve.

- De te nem Ishida Uryuu vagy… és szerintem õ se bízik a Halálistenekben. Akkor te miért teszed ezt?

- Mert mint mondtad én nem Ishida vagyok… Nem különben Zorin, már megmentette az életemet és lehet, hogy azt mondja Ishida, hogy nem bízik meg a Halálistenekben, mégis az egyik jó barátja Halálisten.

- Helyettes…- Javít ki Zorin amire ránézek.

- Teljesen mindegy… Ha csak helyettes is, de Halálisten… Különben meg én Ichigoban nem bízok… Ishidával is elégé sok nézeteltérésünk van… Kezdjük azzal, hogy elvesztette a quincy erejét és még így is fenn hordja az orrát… Ahelyett, hogy hagyná magát, hogy segítsek neki visszaszerezni az erejét. Eredetileg ezért mentem Karakurába. Különben maradtam volna itt Tokyoban, hogy megvédjem a kóbor lelkeket… -Mondom információként Zorinnak, majd ismét apámra pillantok.

- Ez nem jelenti azt, hogy bajba sodorhatod a családod, és ha megint ránk támadnak a Halálistenek?

- Nem fognak… mellesleg nehogy azt hidd, hogy nem tudnak rólunk… Urahara-san akit nem mellesleg te is ismersz és megbízol benne mondta el nekem azt, hogy a Halálistenek továbbra is megfigyelés alatt tartanak minket. Akitõl tartanunk kell az Korutsuchi Mayuri Kapitány…

- Nem maradhat a házunkban Halálisten. –Köti az ebet a karóhoz amire nagyot sóhajtok. Anyu lép közbe.

- Kedvesem… Koshima nem tett ellenünk semmit. Már egy estét itt töltött, és nem történt semmi az itt léte alatt. Bízz kicsit a lányodban. –Mondja szelíd megértõ hangon, amire apám megenyhülni látszik.

- Rendben… de amint vége a küldetésének eltûnik innen és nem jön vissza többet. És jut eszembe! A lányom közelébe ne merj kerülni! –Mutat Zorinra és elviharzik a dolgozószobájába. Nagy levegõt véve nézek magam elé.

- Kicsim… kérlek légy nagyon óvatos. Édesapád csak félt, ahogy én is…

- Tudom… de már kétszer is megmentette az életem. Arról nem is beszélve, hogy most közös az ellenségünk… - Mondom magam elé nézve és ökölbe szorítom magam mellett a kezem. Kijelentésemre anyu szája elé kapja a kezét.

- Kicsim! Milyen ellenség? Én nem akarom, hogy harcolj…

- Anya… ezt már megbeszéltük. Engedtétek, hogy kitanítson nagyapa… a megszerzett erõmet én használni akarom… A harc során pedig akaratlanul is szerzel ellenséget… Nem fogok barátkozni, mert csak bajba sodornám õket. Túszként használhatná õket… de Zorin… õ meg tudja magát védeni és én segíteni fogok neki. –Mondom elõre hajtva a fejem. Koshima-san nem igazán tud most ebbe beleszólni. Értetlenkedve néz ránk.

- Kyoji én köszönöm a segítséged, de én nem akarlak bajba sodorni. –Szólal meg végül.

- Koshima-san… együtt másztunk a bajba… együtt is jövünk ki. –Mondom határozottan és ellépve anyám elõl megyek fel a szobámba. Anyám csendesen néz rám, majd Zorinra.

- Kérem, nagyon vigyázzon a lányomra. –Mondja halkan aggódó hangon, és a konyhába tûnik el. Ezt én már csak fél füllel hallom.

Ahogy felérek a szobámba ismét a monitor villan fel és megrázom a fejem. –Már megint… Mindig olyankor tudsz bekapcsolódni, mikor én jövök? –Kérdem a laptopra nézve és megrázom a fejem. Az ágyamra ülök le.

- Koshima-san nemsokára jön Komamura Kapitány. –Mondom a monitorra nézve és ekkor jön be Zorin. Mély levegõt véve nézek rá és mutatok a laptopra. –A kapitányod. –Mondom, és magam elé nézek. Mély levegõt véve dõlök el az ágyon.

- Zorin… jelentést kérek. –Szólal meg Komamura Kapitány.

Kyoji egy erõs lökéssel kinyitotta a nehéz fémajtót, és belépett. Én rögtön utána. Egy tágas, sötét raktárépület tárult a szemem elé. Körülnéztem, de a sötét miatt alig láttam.

-Na, jó lesz? – kérdezte a lány.

- Hát, feltéve, hogy senki sem vesz észre.

- Ezt a raktárat lezárták, és veszélyes helynek nyilvánitották, mert kábé tizenöt évvel ezelõtt a triádok fennhatósága alatt állt. Kiskoromban sokat játszottunk itt a barátaimmal, mert izgalmas helynek tartottuk. Néha találtunk egy-két láda drogot, piát vagy fegyvert, de rövid úton meg is szabadultunk tõlük.

- Mik azok a triádok? – Néztem rá kivéncsian.

- Olyan, mint... hmm...Tudod, hogy olaszországban mi az a maffia?

Értetlenül csóváltam a fejemet.

-Tudod mit? Nem fontos. A lényeg, hogy ide nem fog senki bejönni.

Elkezdtem kutakodni a táskámban. Kipakoltam néhány cuccot, amit elég nehéz körülirni, mire megtaláltam, amit keresetem: egy rövid zöld rudat. Azt egy picit meghajlitottam, mire fényesen világitani kezdett, és felemelkedett a terem plafonja alá, megvilágitva azt. Miközben pakoltam vissza, Kyoji igy szólt:

-Tudod, lassan már azt várom, hogy mikor húzol elõ egy zanzafejet a tatyódból

- Arra szerencsére még nincs szükség.

- Oké, ezt nem hallottam. Amúgy hogy fog zajlani ez a banki kifejlesztés.

Elõhúztam a lélekölõkardom, és igy szóltam:

-Elõször is megidézem a kardom szellemét, aki egy próbatétel elé fog állitani. Ez mindenkinél más: meg kell küzdeni valamivel, ki kell választani egy fegyvert a sok közül, de akár még a kettõ együtt is, vagyis ki kell választani a fegyvert, amivel legyõzhetjük az ellenfelet.

Azzal felemeltem a kardom, ami világitani kezdett. Pár pillanat múlva a fegyver eltûnt, és elõttünk állt egy nagy, görnyedt, szakállas, botra támaszkodó...

-Ez egy teknõc! – Jelentette ki meglepõdve a lány.

- Ragyogó megfigyelés, gyermekem.

- Ez gyermekemnek nevezett?

- Dómpáncélos! – vettem át a szót, megelõzve a kialakuló veszekedést. – Ne haragudj, de rövid az idõnk, és minnél elõbb szükségem lenne a bankaira, folytassuk, ahol múltkor abbahagytuk.

Az öreg teknõc bólintott, és egy intésére a hatsög alakú lemezek huszasával terebéjes pajzsokká álltak össze, amik egy széles körben keringtek.

-Szóval, mit kell csinálnod?

- Látod azt az ötven pajzsot? A megfelelõ sorrendben kell összetörnöm õket, ha nem megfelelõt választok, visszatámad, újra megjelennek az összetört pajzsok, és kezdhetem elõrõl. Elméletileg – tettem hozzá.

- És gyakorlatilag?

- Gyakorlatilag semmi közw a jó sorrendhez a dolognak. Amilyen magas a lélekenergiám, annyi pajzsot tudok összetörni, amig vissza nem lõ. Legutóbb harmic... egy vol, azt hiszem.

- Harmincnégy – javitott ki Dómpáncélos.

Neki is láttam, hogy a kör közepén állva lánglabdákkal, és tisztitótûzzel egyessével ki is iktassam a pajzsokat. Kyoji törökülésben egy dobozon elhejezkedett a közelben, és onnan figyelte, ahogy a gyorsan keringõ tárgyakra lövöldözök.

-Kifejtenéd bõvebben azt az esetet Kurotsuchival? Hát ez meg mi volt?

Amire rágérdezett, az az volt, hogy az egyik pajzsból egy villám csapott ki, éskis hijján megpörkölt, de még idejében elléptem.

-Igy támad vissza, ha túllépem a jelenlegi határt. Illetve mindig máshogy. Van, amikor tüzet lõ, van, amikor jeget, van, amikor mérges gázt, amolyan mágikus happy meal menü. Egy idõ után igazából elég fantáziátlan lesz, ez például a tizennegyedik villám volt.

- Minden bankai ilyen?

- Ez még egy biztonságosabb. Hallottam olyanról, akinek törékeny kardokkal kell megküzdenie az ellenfelével.

- Még benne van a pakliban – motyogta a meditáló Dómpáncélos.

- De valamit kérdezni akartál.

- Mi? Ja, igen. Mi volt az az eset Kurotsuchival?

- Ja, hát, igazából elég egyszerû. A tizenharmadik osztag kilencedik, vagy tizedik tisztje voltam, mikor hire ment, hogy tudok lélekenergiát szagolni. Akkor Ukitake kapitány épp nem volt arra, valami egészségbeli gondjai voltak. Kurotsuchi kapitány „meglátogatott” az osztagomnál, és tett nekem egy ajánlatot. Tudod, a szokásos, ráköt a gépeire, begyógyszerez, bedrótoz stb.

- Csak érdekel, hol volt ebben a te hasznod?

- Elméletileg, vagy gyakorlatilag?

- Bocs, naiv kérdés volt.

- A lényeg a lényeg, Shiba Kayen hadnagy látta, hogy abból jó nem fog kisülni, és hogy a helyzet kezelése túlmutat a képességein, hát elugrott egy kapitányért. Azt hiszem, azt mondta, hogy három kapitányt is végigkért, mire eljutott Komamura kapitányig, aki azonnal ugrott, és elkergette azt a bepacsulizott keselyût. Eztaz utóbbit nem hallottad. A lényeg a lényeg, akkor alakult ki a mostani tiszteletem iránta. Basszameg!

Annyira lefoglalt a mesélés, hogy nem is figyeltem, hogy mikor támad vissza egy pajzs. Most egy nagy nyomású vizsugarat kaptam a gyomorszájamba, ami elteritett a földön.

-Kezdesz kifogyni az ötletekbõl – jegyeztem meg Dómpáncélosnak.

- Jobb szeretted volna, ha megint dobókéseket küldök vissza?

- Jó lesz viz is.

A nap végén kellemesen elfáradva (és egy picit megpörkölõdött ruhával) sétáltam haza Kyoji oldalán.

- Hmm… nem hiszem, hogy meg látnának, elégé gyors tudok lenni. A villám lépéssel pik-pak haza viszlek. –Mondja láthatóan elgondolkodva. Mély levegõt véve lassan bólintok.

- Jó akkor legyen. Hagyom, hogy haza vigyél. Nem lenne jó, ha felszakadna a seb, de törés nincs, csak vérzett és fájt, de köszönöm a gyógyítást és az aggódást.

- Akkor induljunk. –Mondja és hirtelen kap a karjaiba. Könnyedén tart, amin kicsit meglepõdök és zavarba is jövök, hiába tudom, hogy nincs hátsó szándéka. Azért meg kell hagyni. Erõs és helyes srác. A következõ pillanatban már elindul és könnyedén haza is visz. Az ablakon megyünk be és az ágyamra ültet le. A teste úgy van ott ahogy hagyta.

- Meg is érkeztünk. –Suttogja, mert láthatóan nem akarja felébreszteni a családot. Juro is haza ért már és õ kalamolt kint a folyosón. A hangok irányába fordítja a fejét és az ajtót figyeli. –Kyoji Egy kérdés nagyon foglalkoztat. Juro is rendelkezik ilyes fajta különös erõvel? –Kérdése meglep és pislogva nézek rá.

- Igen van neki is quincy ereje, de õ nem akart tanulni a nagyapánktól. Én is tõle tanultam nagyon sok mindent. –Dõlök háttal a falnak és pihentetem a lábam és a karomat. – A nagyapánk erõs quincy volt, de a halálistenek nem akarták, hogy harcoljunk, mert mi elpusztítjuk a lelket, és nem születhet újjá. Én ezért nem igazán szeretek végezni velük. Inkább jobb szeretem, ha elüldözöm õket, de persze olykor nincs más választásom. Ha halálisten téved Tokyo utcáira, akkor igyekszem segíteni a legyengítésében, de hagyom, hogy õ gyõzze le. Nem akarom az egyensúlyt felborítani. Én már nem haragszom a halálistenekre, bár nagyapám felhívta a figyelmem, hogy nem mindegyikbe lehet megbízni. Ha azt a nevet hallom meg a bemutatkozás alatt, hogy Kurotsuchi Maxuri Kapitány… akkor fussak. –Hunyom le a szemem, miközben keresztbe fonom a kezem.

- Nos, igen Kurotsuchi Kapitány a kutatás megszállottja. Elõszeretettel elemez és figyeli meg a különbözõ fajok reakcióit. Rajtam is kísérletezni akart már. –Zavartan vakarja meg a fejét, amire oldalra biccentem a fejem. –Komomura Kapitánynak köszönhetõen viszont nem tehette meg. Sokat köszönhetek a Kapitányomnak. –Néz maga elé komolyra fordítva a szót.

A beszélgetésünknek a felvillanó monitor vet véget. Komomura Kapitány áll a képernyõ másik oldalán.

- Látom, egyben vagytok. Koshima-san. Jelentést kérek. –Mondja komoly hangon.

Zorin egybõl a monitor elé siet és meghajolva köszönti a kapitányát, majd felegyenesedve kezd bele a jelentésbe. Én már nem is figyelek a beszélgetésükre. Kinézek az ablakon és teljesen ignorálom õket a gondolataimból. Egy távoli hangok lesznek fejembe. Érzem, hogy kicsit kimerültem, így pihenni szeretnék.

- Kyoji… Kyoji-chan! –A szólongatásra pillantok oda. Komomura Kapitány szólongatott, amin nagyon meglepõdök.

- Öhm… elnézést, csak elgondolkodtam…

- Mi a gond kisasszony? Legalább 4x szóltunk felváltva. –jegyzi meg a kutyafejû kapitány, amire zavartan megvakarom a fejem.

- Semmi baj Komomura Kapitány, csak elmerengtem. Elnézést kérek. –Mondom zavartan és egy csepp is megjelenik fejemen. –De… miért szólt nekem Komomura Kapitány? –Jut is eszembe a kérdés amire komolyan pillant rám.

- Koshima-san jelentésébõl kiderül számomra, hogy ön is üldözi a lidérceket, de meg kell kérnem, hogy ne tegye…

- Sajnálom Komomura Kapitány, de ezt a kérését nem teljesíthetem. Fõként, mert én tudom, hogy fõként hol találnak táplálékot a lidércek ebbe a városban. Mióta eszemet tudom engem üldöznek a lidércek és mikor nagyapám tanított, azóta üldözöm õket… Sajnálom… de ezt nem tudom teljesíteni.

Láthatóan elgondolkodik a kutyafejû kapitány a dolgokon. Állát megvakarva néz maga elé, majd vissza ránk, kettõnkre.

- Ez esetben kisasszony. Kérem, segítse Koshima-san munkáját, de a harcokból maradjon ki.

- Természetesen segítek, de a harcokból, mint mondtam nem tudok ki maradni. –Hunyom le a szemem. –Köszönöm Kapitány, hogy aggódik értem, de nincs rá szükség. –Mosolyodom el behunyt szemmel.

- Én is jobban örülnék, ha kimaradnál belõlük. –Szólal meg Zorin erre felé nézek. Mosolyogva nézek a szemébe.

- Pedig szerintem ma egész jó csapatot alkottunk. –Mondom jóval kedvesebben, mint ahogy eddig viselkedtem. Mély levegõt véve nézek magam elé. –Vedd megtiszteltetésnek Zorin… én egyedül dolgozom. Bár pont azért nincsenek barátaim, amiért neked az okod arra kérni maradjak ki a harcokból. Nem akarom, hogy mást bajba sodorjak, de… mind a ketten harcosok vagyunk. Én táv, te valamennyire közel. Ebbõl a szempontból kiegészítjük egymást. –Mondom halkan inkább magam elé.

- Nos, ebben igazat kell adjak kisasszony, de míg az õ feladata a lidércek felkutatása és elpusztítása, addig az ön feladata élni és tanulni… Kérem maradjon meg a feladatánál. –Mondja röviden búcsúzóul és elfeketedik a képernyõ. Nagyot sóhajtva pillantok vissza Zorinra.

- Én nem tudok nem harcolni… lehet szerintetek az a feladatom, hogy éljek és tanuljak, de mind-e mellett szeretném megvédeni az embereket is. Igaz errõl õk mit sem tudnak, de nekem ez nem számít. Nincsenek barátaim, és mindenkit elüldözök magam mellõl, mert nem akarom bajba sodorni… de most egy az ellenségünk. –Mondom komolyan Zorin szemeibe nézve. –Szóval elfelejtheted, te is és a Kapitányod is, hogy ebbõl kimaradok. –szavaim határozottak és kemények.

A fehér ruhás ipse volt az. Most jobban szemügyre tudtam venni: fehér bõ gatya, és mellény, arcának jobb oldalán pedig egy csont majomálarc fele. Rögtön görcsbe rándult a gyomrom. Dómpáncélos lemezei izgalmamat megérezve azonnal aktivizálták magukat, és körülöttem kezdtek el lebegni. Kioyi rám sanditott, azután a másikra.

-Ismered ezt az arrankárt?

- Látásból. Õ parancsolgat a lidérceknek. Lényegében õ az oka, hogy ide jöttem... Mit mondtál, mi a neve?

- Nem a neve, a faja. Õ egy arrankár, ami törött maszkot jelent. Lidérc, ami halálisten képességekre tett szert valahogy. – Érdeklõdve néztem rá. – Most mi van? Volt már szerencsém egyhez. Mellesleg az a példány nagyon barátságos volt.

- Ez viszont nem az.

- Honnan tudod?

- Emlékszel az elõbbi szépségre? Na õt is ez uszitotta ránk. Tesztelni akart, vagy legyengiteni, hogy elkapjon. Készülj fel! Lrhrt, hogy megtámad. – Eszembe jutott valami. – Hogy harcol egy aranka?

- Nem igazán emlékszem.

- Az elõbbi – jelentette ki Aranka.

Minketten felkaptuk a fejünket. A nagy beszélgetés közben el is feledkeztünk arról, amirõl beszéltünk.

-Hogy mondod? – Kérdezte Kyoji.

- Nem legyengiteni akartalak, hanem felmérni. A harc után lemerült lélekenergiával nagyon sovány falatok lennétek. Kiváncsi vagyok, hogy ha meg akarlak enni benneteket, akkor mire számitsak.

- És ezt azért mondod el nekünk, mert...

- Ha most rátok ijesztek, akkor megerõsödtök, tehát megnõ a lélekenergiátok is megnõ, és még izesebb falatok lesznek belõletek.

- Vigyázz, mert egyszer egy ilyennél visszafele sül el a dolog, és a megerõsödött falat a torkodon akad – fenyegetõzött Kyoji.

- Majd meglátjuk – somolygott sejtelmesen Aranka. – Majd találkozunk. Egy hét múlva lenézek hogy álltok. Ha ki akartok szúrni velem igy maradtok. Ha edzetek, azzan nekem tesztek jót. Na, csõváz!

Még egy darabig egy helyben álltunk, aztán leguggoltam, és elkezdtem gyógyitani a lány lábát.

-Nem is mondtaf, hogy tudsz gyógyitani.

- Mert nem tudok. Sebet forrasztani egyszerû, igy nem veszitesz több vért, de attól még mindig nem nagyon kéne rá állnod, vagy bárhogy erõltetned. Közelsem tudok olyan jól gyógyitani, mint egy negyedik osztagos közkatona.

- Mit gondolsz errõl a egy hetes ultimátumról?

- Azt, hogy pont elég lesz, ha megállás nélkül készülök. Komamura kapitány emlitette, hogy gyakoroljak. Amig Aranka A gyõzelem hitében élteti magát, addig én kifejlesztem a bankaiom. – Nem tudtam, érti-e amit mondok, láttam, hogy a gondolatai máshol járnak.

Felegyenesedtem, és a kezét kezdtem el gyógyitani. Õ csöndben hagyta. Egy idõ után megszólalt:

-Talán... az elõbb nem voltam veled teljesen igazságos. Ne haragudj.

- Semmi gond. Talán tényleg megérdemeltem.

- Csak azért volt, mert férfi még nem ért hozzám férfi, és nem igazán tudtam, hogy kéne reagálnom.

- Nincs gond. Velem is nagyjából ez a helyzet. Csak én meg a másik végletbe mentem el, és túlzottan nyomultam.

- Kösz, mostmár jól van a karom.

Erre felkaptam, és megráztam a fejem. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre, hogy a sebe már rég begyógyult.  Hátrébb léptem, és elvörösödve nyújtottam a kezem felé.

-Szóval. Most, hogy mindketten tisztáztuk, miért voltunk olyanok a másikkal, mint amilyenek, és kiderült, hogy nincs senkinek hátsó szándéka... szóval inkább felszakitod a frissen begyógyitott sebeket, vagy vihetlek a karomban?

- Legközelebb neked kellene elintézned Zorin… én elpusztítom a lelket, te viszont bûnbocsánatot adsz neki és újjá születhet idõvel, ha épp nem a pokolba kerül. –Mondom lesütve szemeim és még mindig pirulok. Elvonandón figyelmem megyek inkább a kislányhoz, aki láthatóan remeg. Elé guggolva simítom meg fejét és mosolyogva nézek rá.

- Nincs semmi baj kicsi. Elmúlt a veszély. –Mondom kedvesen szemeibe nézve. Zorin lassan lépdel mellénk.

- Ideje átküldenem a lelkek világába. –Mondja nyugodtabb hangon, bár még mindig csóválja a farkát és mellém guggol a kislányhoz. –Ott nem bánthatnak ilyen csúnya szörnyek.

- A mamám és a papám keresem. –Mondja kicsit sírós hangon.

- Odaát biztos megtalálod. –Mondom kedvesen és Zorinra nézek. A kislány láthatóan megnyugszik és Zorin kardja végével átküldi a kislányt a Lelkek világába. Lassan felegyenesedek.

- Köszönöm…- Mondom miközben megfogom vállamon a sérülést.

- Te meg sérültél. –jegyzi meg.

- Igen és? –Kérdem kicsit dacosan oldalra pillantva.

- Mégis mi a fenéért jöttél ki? –Kérdi kicsit, mint ha aggódna.

- A munkám végzem… A sebesülésemmel ne foglalkozz, voltam már nagyobb pácban is. –Elindulok elõre, hogy a másik szellem gócpontba menjek, de a lépésnél a lábamba hasít a fájdalom és megtorpanok. Mögém lépve vesz fel a karjaiba.

- Inkább haza viszlek, így nem fogsz tudni harcolni. –Mondja a távolba nézve és megmozgatja a fülét. Én pedig elpirulva nézek fel rá. Hirtelen taszítom el magamtól és szinte kipottyanok a kezébõl, mert nem fogott erõsen, bár ez nem az õ hibája.

- Eressz! –Kiáltom még taszítás közben és egy nagyot puffanva érkezek a földre. –Aucs…-Szisszenek fel fenekemet megsimítva.

- Ostoba… ne ugrálj, így hogy tartsalak meg? –Kérdi talán kicsit ingerültebben. –Engedd, hogy haza vigyelek, így nem tudsz gyalogolni.

- De tudok, és ne érj hozzám te perverz! –kiáltok fel és összehúzom magam. Teljesen zavarba vagyok. Még egy férfi se ért hozzám így, nem hogy egy halálisten.

- Perverz?! –Csattan hangja a döbbenettõl. –Mégis mit képzelsz te rólam?

- Akkor mégis miért csóváltad a farkad, ha nem élvezted a helyzetet, hogy ölelhetsz?!

- Mondtam már, hogy zavaromba! –Kiabálunk egymással.

- Mondtam, hogy rosszul hazudsz! Akkor pirultál csak el mikor szóltam, hogy már elengedhetsz! De már elõtte csóváltad a farkad!

- Jól van, na! Igen csábító az illatod! Igen kellemes volt az orromnak érezni az után a bûz után, amit a lidérc okoz! Most pedig haza viszlek!

- Persze még mit nem te perverz! –Mondom miközben fájdalmasan, de felállok. –Hogy még tovább taperolhass!

- Nem tetszel nekem, csak segíteni akarok! –Mondja és keresztbe fonva duzzogón fordul el felõlem. A vitánkat egy gonosz nevetés szakítja félbe.

- Mint a házasok úgy civakodtok. –Szólal meg a nevetõsbél egy éles mély hang és a sötétbõl lassan lép elõ vigyorogva, meredve ránk. –Milyen szép látvány is együtt egy quincy és egy halálisten.

- Mégis ki a fene vagy te?! És semmi közöm ehhez az alakhoz! –Csattanok fel Zorinra mutatva.

- Persze, persze… csak nehogy az-az alak mentse meg az életed… quincy. –mondja erõs fenyegetéssel hangjába, de nem rettenek meg, viszont Zorinon látom a feszültséget.

-És ha nem akarok rá vigyázni? – Kérdezte miközben kimásztam az ablakon, de úgy tettem, mintha már nem hallanám.

Már régóta jártam a város, mikor találkoztam egy lidérccel. Összezavarodott volt, és össze-vissza nézelõdött.  Õ is szag alapján találta meg az áldozatot, és ennyi ember között nem csoda, hogy nem talált egy szellemet sem.

- Na, mi van? Nem jön össze? – Kérdeztem, mire üvöltve megfordult.

- Kaja! Végre valami nagy lélekenergiájú!

- Öreg! Nem mondod komolyan, hogy egy halálistenre mozdulsz rá!

- Szegény ember ne válogasson. – Egy lidérc közmondást mond, sõt, kioktat a finnyásságról, na, már megérte dolgozni jönni.

A lény nagy hévvel felém jött, én meg jobb hiján csak a kardommal vágtam  egyet. Õ azonnal bekapta a fegyvert, és felemelte öklét. Nyilván azt hitte, hogy védtelen vagyok, mert nagyon meglepõdött, mikor a homlokához emeltem a mutatóujjam.

-Negyedik támadás, Fehér villám! – Egy nagy villanás, és utána a lidérc a földön fekve szétoszlott.

Üvöltést hallottam a hátam mögül. Megfordultam, és két lidérc állt max két méterre tõlem. Taktikai megfontolásból ijedt kiáltással felugrottam a legközelebbi lámpaoszlopra. Ennek következtében a szomszédos lámpaoszlop teteje a látókörömbe került, és megláttam a tetején álló fehér ruhás alakot. A szaga egyszerre emlékeztetett a lidércek bûzére, és a halálistenek pikáns aromájára. Elméláztam, vajon ki lehet az a hülye, aki egy lámpaoszlop tetején ácsorog, mikor a lidércek támadásba lendultek. Az egyik (akinek mellesleg izléses kigyófarka volt) kúszni kezdett felfelé, de az alak intett egyet a kezével, mire a két lény megállt.

-„Irányitja a lidérceket?” – suhant át az agyamon.

Kardommal felé mutattam, de õ erre csak meglóbálta elõttem mutatóujját, és egy irányba mutatott. Egy lidérc szagát éreztem. Normál esetben nem zavart volna, leálltam volna inkább hófehérkével verekedni, csakhogy a lidérc trágyabûze mellé még egy finom illat is társult. Még utoljára megnéztem magamnak a... hát ez meg hova lett? A lámpaoszlop teljesen üres volt, a lidérceknek is nyoma veszett.

Megráztam a fejem, és a lélekenergiaszagokat követve elindultam. Nem lepõdtem meg, hogy Kioyit találtam, és egy tüskés, páncélos lidércet. A lány hátán egy lány volt, kezében pedig egy világitó kardszerû fegyver. Egy villámlépéssel mellé értem.

- Késtél – vetette oda szinte azonnal, majd a lányhoz szólt. – Engedj el! Nem lesz semmi baj.

- Te mégis mit keresel itt? Azt kértem, vigyázz a póttestemre.

- A póttested biztonságba van a szobámban... nem fognak bemenni – Hát, visszagondolva Sato úr tekintetére még mindig féltem, hogy egy nemi szervvel kevesebbel ébredek fel.

A lány egy gyors mozdulattal a lidérc hátán termett, és egy erõs vágással sikerült áttörni a péncélon, de az azonnal ledobta õt, neki egy fának.

- Te mégis mi a francot csinálsz itt? – kérdeztem, miközben elõvette az ijját.

- Elõször is hallottam ám!

- De még mindig nem válaszoltál.

- Hát... Levegõzök, feszültséget vezetek le, a munkádat végzem, ahogy tetszik.

Nagyot sóhajtottam, és beletörõdtem, hogy sosem tudom meg az indokot.

- Na, és, mit tudunk a lidércünkrõl?

- Nagy, ronda, éhes, hangos. De amúgy páncélozott, és tüskéket lõ ki. Igyy vagy úgy erõsebb, mint egy átlag lidérc.

- Egy erõs lidércével tesztel az a fehér ruhás alak – morogtam.

- Mi?

- Semmi. Akkor kezdjük. Foglald le õt fél pecre! Ha felbontom a fédõburkot, zonnal gyere elém felhúzott ijjal!

- Védõburok?

- Védelmezz, Dómpáncélos!

A kardom ezer hatszög alakú lemezre oszlott, amik elõször csak céltalanul bolyongtak körülöttem,  majd egy kupolává összeálltak. Lehunytam a szemem, és elkezdtem mondani a mondókémat:

-Ezer fáklyáknak kivilágitott ösvénye, mely a sötétség erõi ellen teremtetett...

Miközben én rizsáztam a ki tudja már mirõl, addig Kioyi a kardszerû fegyverével pattogott össze-vissza a lidérc tüskéi elõl. Hirtelen a lény háta mögött tûnt fel, és megpróbálta a tarkóján eltalálni, vajmi kevés sikerrel. Eredményképpen az újabb kilõtt tüskék mégegy sebet ejtettek egyik lábán. Újabb légsiklással a kupolám tövéhez jött, és háttal neki támadott. A lidérc nem cécózott sokat, azonnal rávetette magát. Szerencsére, a lemezek éppen idejében váltak szét, igy a lány beesett a kupolán belülre. Néhány lemezbõl pajzsot csináltam, és Kioyi arca elé emeltem. A másik oldalának egy súlyos lidércököl csapódott neki.

Kioyi azonnal tudta, mit kell tennie: Elém lépett, én meg közben befejeztem a mondókámat:

-Negyven lábnyi mélység, tizenkét izzó máglya, és az örök ártatlanság. Hatvanharmadik támadás: Mennyei tisztitótûz!

Mihelyt ezt kimondtam, hátulról átöleltem a lányt. Mindketten kék lángokkal meggyulladtunk, Kioyi pedig, nintha csak megbeszéltük volna, összegyûjtötte a lángoló lélekenergiát, és kilõtte egy fényesen izzó, lángoló nyil formájában. Ez jó nagy lyukat ütött a lidérc törzsében, ami eldõlt, mint egy zsák, és lassan eloszlott. Reméltem, hogy a fehér ruhás lidércbáró lát minket.

- Z-zorin...

- Tessék?

- Mostmár elengedhetsz.

Minkettõnk feje vöröslött, mondjuk az enyém csak most kezdte el.

-Bocsi. Nem akartam.

- Akkor miért csóválod a farkad?

- Zavaromban?

- Rosszul hazudsz.

- És ha nem fogok vigyázni rá? –Kérdem keresztbe fonva a kezeim, de meg se halja, már ki is ment az ablakomon. Nagyot sóhajtok és a hálózsákba bedugott testre nézek. A gépemhez ülve kapcsolom be és kezdek rajta dolgozni. Hiába olvasom az e-mailjeim, a gondolataim máshol járnak. Az interneten egy Net tini magazinba vagyok rovatvezetõ, amiben a számomra feltett olykor kényes kérdésekre válaszolok, mint velük egy idõs személy. Ezért én pénzt kapok, persze egy fix összeget havonta, ami annyira nem nagy, de mégis több mint a semmi és itthonról csinálhatom. Most is ezzel próbálok foglalkozni, de gondolataim Zorin körül és a története körül forog. Feladom a dolgot és inkább elmegyek lezuhanyozni, hogy a vonat bûzét lemossam magamról. Gyors zuhanyzás után viszont quincy ruhámba bújva megyek ki az éjszakába sétálni. A szobám ajtaját kulcsra zártam szokásosan szüleimnek pedig szóltam, hogy elmegyek sétálni Zorin pedig alszik, ne zavarják. Nagyon jól tudják hova megyek, így csak annyit mondanak, hogy vigyázzak magamra. Mivel ismerem Tokyo városát így tudom hova kell mennem.

Céltudatosan sétálok arra a helyre ahol a védtelen itt ragadt szellemek a legtöbben szoktak lenni. A Maramino Vasúti átkelõ. Odaérve már meg is pillantok egy kislány szellemét, ahogy sírdogál, így csak hamar feltûnik egy lidérc is. A kislányra csapna le, de hirtelen felvéve ugrok el vele egy légsiklással. Biztos távolba érve rakom le a kislányt.

- Csak nyugodj meg és maradj mögöttem. Kapaszkodj belém, így ha mozdulok, velem mozdulsz. –Mondom komolyan ránézve és a kislány szerencsére bólintva teszi, amit mondok. Belém kapaszkodik hátulról. Egy pillantás alatt át is rakom nyakamból a keresztet csuklómra és íjam elõ hívva szegezném a lidércre azt, de az eltûnt elõlem. Kapkodva fejem nézek körbe, hogy mégis merre lehet, de nem látom, merre lehet.

Felnézek és pont támad épp, hogy sikerül kitérnem a kislánnyal a csapása elõl és íjam felhúzva sorozom meg a nyilaimmal, amik lepattannak erõs páncéljárol.

-Chh... -Szisszenek fel és az egyik közeli fára felugrova nem veszem le a szemeim a lidércrõl.

- Magas lélekenrgiával rendelkezõ ember. Hmmm... milyen finom lakomát csapok ma. -Mondja érdekes érces hangján amibe beleremeg a környék. Újra támad, de most a páncélja alõl tüskék jelennek meg amit felénk lõ. Elugrok és újra támadok, de azok ismét lepattannak. Az egyik tüskéje megsebzi a karomat. Összeszorítva fogaim folytom el a fájdalmat és újra támadok, de azok hasztalanok. A közelben egy ismerõs lélekenergiát érzek meg ami ide tart és csak hamar ide ér.

-Késtél! -Szólok oda neki kicsit mérgesen, és elõveszek egy Seele Schneidert és elõhívva a pengéjét forgatom meg ujjamon. A kislány kezét megsimítom. -Engedj el. -Mondom neki és ránézek. -Nem lesz semmi baj. -Mondom neki nyugtatóul és mikor bólintva elenged a lidérc felé sietek.

-Te mégis mit keresel itt? -Jön a kérdés Zorintól. -Azt kértem vigyázz a pót testemre?!
- A pót tested biztonságban van a szobámba... nem fognak bemenni. -Mondom határozottan ránézve , majd vissza a lidércre és egy légsiklással a hátán termek és kard csapással végre sikerült megsebeznem. A lidérc hangosan felvisít a fájdalomra és ledob a hátáról és egyenesen egy fához csapódom a földre csúszok és érzem, hogy a hátam kezd fájni, de szerencsére nem érzek belsõ fájdalmat. Felállva húzom elõ ismét az íjam.

-Te mégis mi a francot csinálsz? -Kérdi és elõhúzza a kardját.