|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Barack | 2013. 10. 06. 18:00:03 | #27537 |
 Karakter: Anton Ivanovics
Megjegyzés: ~Kagochanomnak~
Az autóban csend telepszik ránk, pedig szívesen elcseverészek egy ilyen gyönyörűséggel, de hát, én sem szólalok meg mindig, csak, akkor ha kell és muszáj. A hangulat kedvéért pezsgővel kínálom, de elutasítja, mondván ő nem iszik.
- A játékkal kapcsolatosan… - Nem akarok jelen pillanatban dolgozni.
- Ne rontsuk el, ezt az estét azzal, hogy munkáról beszélünk. –mondom diplomatikusan– Inkább magadról mesélj valamit. – Érdekel ez a nő.
- Magamról? Hát az nem valami izgalmas téma. Mire vagy kíváncsi? – Von vállat.
- Mindenre. Hogy, hol élsz? Van-e kisállatod? Miben alszol? – csak kicsit meg szeretném piszkálni azt a bizonyos parazsat.. – Egyszóval mindenre.
- Van egy kis kétszobás lakásom a belvárosban. Állatom nincs és mostanában a karosszékben, az irodában. – Szúr ide nekem, oké jogos és ott a két pont. Nagy nehezen egy pici narancslevet elfogad.
- Nézd. – mutatok ki. – abban a szállodában lesz a szobánk. – Hirtelen elkapja a köhögési roham.- Ott fogunk aludni. – mondom ártatlanul.
- Az életeddel játszol, ha nem kétágyas. – sziszegi.. – Vagy, már ennyire keveset fizetnek a főnőknek, hogy nem is telik neki két külön szobára?! – Elengedem a fülem mellett ezt a megjegyzését.
- Megérkeztünk. – kiszállok, majd segítek neki, végül besétálunk az épületbe.
Kedvesen köszöntenek, bemutatom mindenkinek Kanakot, hiszen nem árt a kapcsolatépítés. A társaság nagyja eléggé sznob, amiről nem tehetek, bemutatom nagyon fontos szponzoroknak akikkel a legtöbb szerződést kötjük és pénzt pumpálnak a cégünkbe, hogy menjenek a játékok. A vacsora elérkezik, természetesen mellettem ül ez a csodás hölgy, de elönt egy kicsit az aggodalom, hiszen rá van írva az arcára, hogy unja magát és nem tetszik neki ez a helyzet. Az étel isteni finom volt, ritkán tudják úgy elkészíteni a kacsát, hogy megnyaljam utána a tíz ujjamat. Egy kis pihenő után Kanako felé fordulok, mert felcsendül egy fülbemászó dallam, amire lehetne egy kicsit táncolni a jobb hangulat kedvéért.
- Jösz táncolni? – Egy bólintással jelez és jön is velem, most is észreveszem, hogy ezt mind unja. – Nem érzed jól magad ugye? – kérdezem és figyelem.
- Dehogyis… - Nem eléggé meggyőzően tiltakozik.
- Ne lódíts. Gyere haza, megyünk. – Elbúcsúzunk pár fontosabb emertől, majd az autóba beülve a hotelhez hajtunk.
Az út alatt el is bóbiskol, akaratlanul is, de a feje a vállamra esik, amin elmosolyodom, hiszen ilyenkor olyan nyugodt az arca. Kiszállok, segítek neki felmenni a lépcsőn, majd a liftben is támogatom, a kezem a derekán van és magamhoz ölelem, mert nem szeretném, hogy elessen. Amikor megérkezünk a nekünk fenntartott szobához, kinyitom, majd előre engedem. Amikor beérünk a hálóba, mintha egyből kiment volna az álmosság a szeméből.
- Nem! Ezt nem! Ne is álmodj róla! – Rám pillant és a fejét rázza.
- Azt ne mondd, hogy nem feküdtél férfival egy ágyban. – felhúzom a szemöldökömet.
- Ehhez semmi köze. – Vágra rá mérgesen.
- Hát most jelen pillanatban van közöm, mert megriad egy hatalmas nagy ágytól, amin két ember fog aludni. – magyarázom.
- Maga lehet, hogy minden nap más nőkkel van, de én nehezen tűrök meg magam mellett valakit, még ha az illető férfi. – Ezek szerint rossz élményei vannak.
- Gondolom nem szűz és volt már pár kapcsolata. – Leülök a karosszékbe és leveszem a nyakkendőmet.
- Természetesen voltak kapcsolataim. – Fújja fel az arcát.
- Ebben nem is kételkedem. – Ingemnek a felső gombját kigombolom és veszek egy mély levegőt.
- Ha egy ujjal is hozzám mersz érni. – Emeli fel az ujját. – Felmondok és oldd meg a játékos részlegedet ahogy akarod. – Oldalra biccentem a fejemet.
- Elhiheted, hogy sokan pályáznak a helyedre, és biztosítalak arról, hogy nem azért hoztalak magammal, hogy magam alá gyűrjelek. – Felállok és leveszem a zakómat.
- Remélem is. – mondja halkabban, majd bemegy a fürdőbe.
Megcsóválom a fejemet, telefonálok a jobb kezemnek, hogy szerezzen nekünk olyan ruhát, amiben holnap haza tudunk menni. Leveszem az ingemet, leteszem a székre, majd a nadrágomat levéve az ing után dobom, végül egy szál alsónadrágban befekszem az ágyba, majd a tévét is bekapcsolom és azt figyelem. A hírek mennek, még így is el tudja vonni a figyelmemet ez a fő, még ha köntösben is jelenik meg az ajtóban.
- Gyere nyugodtan, nem harapok. – kezemet a fejem fölé emelem és úgy folytatom a tévé nézést.
Összehúzza magán a köntöst, és így is fekszik be az ágyba, majd a takaró alatt leveszi, gondolom nincs rajta melltartó és nem szeretné ha villantana nekem. Ezt a manőverét végignézem, bárhogy igyekszik, csak lecsúszik az a fránya takaró és engedni látja kerek mellet, amik csábítóak. Nyelek egyet és visszatapasztom a tekintetemet a falon heverő sík képernyős készülékre. Magára húzza nyakig a takarót, hátat fordít nekem én meg mosolyogva figyelem őt. Egészen kimegy az ágy szélére, nehogy hozzáérjek, szívem szerint letámadnám, azzal mit érnék el, majd fog ő még nekem a kedvemre tenni. Kikapcsolom a telemondót, felé fordulok, majd lehunyom a szememet.
~*~
Reggel korábban kelek mint ahogyan azt szerettem volna, amikor kinyitom a szememet Kanako felém fordulva alszik, de úgy, hogy a kezével átkarolja a mellkasomat. Ezen a pózon jót mosolygok, hiszen a való életben is jó lenne, ha így feküdhetne mellettem. nem szeretek előre tervezni, mert azok sosem úgy sülnek el ahogyan én azt szeretném. Lehámozom magamról a kezét és mellé teszem, majd kiszállva mellőle, kimegyek a szobából, egyenesen a nappaliba, majd megpillantom a ruháimat. Felöltözöm, majd rendelek reggelit magunknak. Ma egész nap pihenni fogunk, elmegyünk masszázsra, fürdőbe és pedikűrre, meg minden jó kis nyalánkságra.
Leülök az asztalhoz, a reggeli újságot a kezembe veszem és olvasni kezdem, eléggé érdekes cikkek vannak benne, mert teljesen belemerülök, miközben a tejeskávémat szürcsölgetem. Hamarosan ajtónyitódásra leszek figyelem és egy álmos szempárral találom szembe magamat, akin szorosan össze van kötve a köntös.
- Jó reggelt. – Teszem le az újságot.
- ’Reggelt. – ásít, majd leül velem szembe.
- Kávét? – kérdezem, felállok és töltök neki, majd leteszem elé.
- Köszönöm – megfogja a bögréjét, cukrot és tejszínt tesz bele, majd kavargatni kezdi.
Amikor belekortyol, lehunyja a szemét, majd kinyitja.
- Ma haza is megyünk? – kérdezi váratlanul ekkor elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.
- Nem, mert én legalábbis kihasználom a wellnes részlegüket, ha már minden benne van a szoba árába. – magyarázom neki. – Menj el fodrászhoz, pedikűröshöz, meg manikűröshöz, vagy masszásra, amit szeretnél, pihenj. – Tárom szét a karomat.
Az arcát figyelem, látom teljesen fel van háborodva, úgyis úgy fogom intézni, hogy a közelembe legyen, mint ahogyan reggel.
|
| Barack | 2013. 08. 14. 17:08:54 | #26888 |
Karakter: Anton Ivanovics
Megjegyzés: ~Kagochanomnak~
A média nem csámcsog azon, hogy miért fogunk késni a bemutatóval, mégis vannak olyan elvetemült cikk írók, akik elferdítik a valóságot. Ha az igazat írják le, akkor nem kapnak egy fillért sem, bezzeg ha egy szót megváltoztatnak egy mondatban, máris kétértelmű, vagy hazugság. Az a legnagyobb szerencsém, hogy mára nincsen beütemezve több tárgyalás, mert a fülemen folynak ki fenyegetőzések. Most nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, csak a mostani helyzetekkel, jelen esetben a randevúra hívásról, ugyanis nem kaptam konkrét választ, hogy eljön e velem avagy sem. Kicsi nyomást kell rá gyakorolnom, mert el fog kanászodni a kislány. Minden nap lemegyek a csoportjához, mert érdekel, hogy állnak a játékkal, az elmondásuk alapján egész jól, aminek örülök. Több ok miatt látogatom meg ezt az emeletet, első ok: nem bírok betelni a szépségével, a második, mert egész hangulatos a környezet, nem olyan sivár, mint nálam. Harmadik: pedig olyan nincsen.
Most is Tsuchi kisasszony emeletén tengetem időmet, éppen őt és a kolleganőjét figyelem, szinte bűvölve, amikor felém fordulnak, gyorsan a mellettem lógó plakátra szegezem tekintetemet, ami nem tetszik. Megjegyzem, hogy lehetne világos, azzal a lendülettel ott is hagyom őket, mert nem szeretnék holmi pletyka tárgya lenni.
~*~
Bemutató előtt három nappal a kezembe kapom Tsuchi kisasszonytól a játékot, amit kitűnő örömmel veszem át, majd hívom a fejes vezetőket, és azt a gyereket, aki eddig letesztelte az összes játékunkat és véleményt mondott róla, mint kívülálló. Amikor leülünk a test szobába, beül a kis karosszékbe, maga elé veszi a billentyűzetet, majd elindul a játék. Körülbelül fél óra játék után ránézünk és máris magas szinten van, ami nem tetszik nekem, sőt meg is jegyzik, hogy azonnal javítsam ki, vagy csődbe viszik a céget. Ettől kicsit falnak megyek, megköszönöm mindenkinek a közreműködését, majd visszamegyek az irodámba. Amikor megérkezem, nyomban az ő emeletére megyek, és kicsit morcosan lépek be.
- Mrs. Tsuchi, zavarhatnám néhány percre? – Jelenek meg.
- Természetesen. – feláll a székéből és úgy köszönt. – Szabad kérdeznem, hogy megnézte már a játékot? – Pont beletrafált.
- Épp a miatt vagyok itt – mondom és helyet foglalok. – Egyet és mást, muszáj lesz kijavítani rajta. – Közlöm.
- Mégis mit? – Még ő van felháborodva?
- Az első hiba talán, hogy túlbonyolított. – közlöm.
- Nem egysejtűeknek gyártjuk ugyebár…- elhúzza a száját. – Leteszteltük. Többször is. Egy nyolcéves is könnyedén átviszi a pályákat.
- A második a helyszín – folytatom – Ilyen jellegű lebegő világot már rengeteg játékban láthattunk. – Újdonság kell, amitől megvadul a nép.
- Tudok róla, de biztosíthatom, hogy a miénk egyedi…
- A hibákat orvosolni kell. Maga is tudja, hogy én minden játéknál a tökéletességet várom el. – a keményebbik oldalam mutatkozik meg, ami ritka.
- Lehetetlenség. Három nap kevés lenne rá. Kisebb javításokat megkísérelhetünk, de ez túl sok és felesleges is.
- Ellenkezik velem? – Csattanok fel.
- Legyen belátó. Az embereim fáradtak, az idő pedig kevés arra, amit kér. Annak a játéknak semmi baja. A grafika a kevés idő ellenére is szebb, mint a legtöbb játéké, amit a cég idáig kiadott – ne te legyél mérges.... – Ügyes ember meg egy hónap alatt végig viszi azt a fránya játékot. – Valóban?
- Bizonyítsa be. – Ha kézzel fogható bizonyítéka van, akkor nem lesz baj.
- De hát nyakunkon a bemutató. – csap az asztalra – A többi projekttel is haladnunk kell. Mégis, hogy képzeli? Nincs időm ilyen gyerekeskedésre. – Nem érdekel a kifogása.
- Fél, hogy a teóriája nem állná a versenyt? – gúnyos mosolyra húzom a számat.
- Dehogyis, sőt. – Ezt már nem magyarázod ki.
- Ha egy hónap alatt átviszi a játékot, megígérem, hogy minden emberét maga választhatja és mindent megkapnak amire szükségük van. – Ajánlom fel, ekkor felállok a székéből.
- Na és, ha nem sikerül? – Akkor…, közelebb megyek hozzá és a fülébe suttogok.
- Egy randevú és az én oldalamon fog megjelenni, bárhova is menjek. - Az arcán enyhe pír jelenik meg, ami jó jel.
- Nem lesz időm a munkámra miatta. – Tiltakozni kezd.
- Azt mondtam, ó egy hónap. Se több sem kevesebb. Vagy felbontom a szerződésünket is. – teszem hozzá, és azzal a lendülettel magára is hagyom.
Azért a folyosóról még hallani, hogy valami törik a keze által, gúnyos mosolyra húzódik ajkam. Visszamegyek a helyemre, amikor végre helyet foglalok, a monitor felé fordulva, beütöm a jelszavamat és nevemet, egyből megpillantom a sok olvasatlan üzenetet. Elfintorodom. Igyekszem mindegyikre válaszolni, nagyon sok mailt továbbítok a megfelelő részlegek vezetőinek, teszem azt, számlák bekérése, jelentések, eladás kimutatás. Pénzkeret ingadozása, befektetések, ezekre nagyon oda kell figyelnünk, mert nem szeretnénk túllépni egy adott keretet, amit beleölünk egy játékba. A mostani is több milliónkat emésztett fel, a legvége a legjobb, amikor befolyik a bevétel. Rengeteg telefonhívást kapok különböző cégek vezetőjétől, a legtöbbet elutasítom, mondván nincs szükségem pénz felemésztő kis cégekre, de ha be tudják bizonyítani, hogy tudnak a cég számára profitot termelni beszélhetünk, addig nem. Az egyik megbeszélés igen érdekesnek hangzik, egy szép kis estélyt rendeznek, engem is meghívtak. Ma este lesz, így még tökéletesebb lesz, egy kis pihenésre és gratulációkra, egy baj van, egyedül nem szívesen mutatkozom, ám most a legkevésbé sincsen kedvem partnerrel mutatkozni, bár van egy személy, aki az oldalamon tündökölne. A titkárnőmnek szólok, hogy Tsuchi kisasszonyt értesítse a ma esti partyról mely messze van innen. Küldje el hozzám, mert ma délután indulunk, így maximum két nap múlva térünk vissza, ha sikerül. Ma pontot teszek annak a pletykának a végére, miszerint én meleg lennék. Egy gyönyörűvel az oldalamon elméletileg minden szóbeszéd szerte fog foszlani. Felállok a helyemről, a laptopomból kihúzom a zsinórokat, beleteszem a táskájába, a vállamra akasztom, majd kisétálok az előtérbe.
- Majd jövök. – közlöm kedvesen Diana-val, akiről lerí, hogy oda van értem, sajnálom szivi, de nem vagy az esetem.
- Igen is, Mr. Ivanovics. – amint ezt kiejti, már meg is szólal a telefonja.
Lemegyek az épület garázsába, egyenesen a saját autóm felé veszem az irányt, természetesen mögöttem a testőröm is követ. Beül a vezető helyére én pedig hátra.
- Haza. - amint ezt kiejtem, felbőg a motor és egyenesen a főútra hajtunk.
A telefonom sokszor megcsörren, sajnos a cég befektetőit nem rázhatom le, mert az nem tenne jót az üzletnek és nekem. Bő fél óra múlva megérkezünk a házamhoz, mely csodálatosan fest, egyedi mérnököket kerestem fel, hogy tervezzék meg nekem az ideális lakást és sikerült. Tylornak is ki van alakítva egy hálószoba, hozzá fürdővel, meg a szakácsnőnknek is egy kis rezidencia. Kiszállok az autómból és egyenesen a háló felé veszem az irányt, ahová ledobom az összes cuccomat, majd egy kellemes és hűs zuhanyt veszek. Húsz perc múlva már frissen, üdén és illatozva lépek be a szobába, onnan is a gardrób felé lépkedve. Kiveszek egy fekete öltönyt, hozzá való selyem ekrü inget. A nadrágomat gombolom be, amikor kopogtatnak az ajtómon.
- Igen. – szólok ki és megjelenik Tylor az ajtóban.
- Uram, megérkezett Tsuchi kisasszony. – Elmosolyodom.
- Nagyszerű, kérem vezesse fel. – Az inget leakasztom a vállfáról, majd felveszem, de még nem gombolom be.
Kopogásra leszek figyelmes ismét.
- Tessék. – szólalok meg, majd az ajtó felé fordulok, amikor belép, látom, hogy teljesen zavarban van. – Jöjjön beljebb Tsuchi kisasszony. – mondom kedvesen.
- Nem tegeződetnénk? – kérdezi, az ujjaival kezd játszani.
- De, szívesen. – figyelem hatalmas nagy zavarát. – Kanako. – ejtem ki a nevét.
- Miért kellett idejönnöm? – kérdezi érdeklődve.
- Mert te fogsz elkísérni egy partyra. – Látom rajta, hogy tiltakozni fog.
- Az lehetetlen. – morran oda én pedig felhúzott szemöldökkel figyelem az incidenst. – Mármint úgy értem, nem tudlak elkísérni, mert dolgoznom kell a csapattal. – Az ujjait tördeli, ami nem tesz jót, egy ilyen szépségnek.
Odalépek elé, majd megfogom a kezét, hogy hagyja abba.
- Nagyon sajnálom, de ragaszkodom hozzá, menj fürödj le, a ruhád, pedig úton van. – közlöm, mire megszólal a hasa. – Akkor előbb menjünk le enni, én is kezdek éhes lenni. – Az ajtó felé lépkedek, kinyitom és elindulok le a földszintre.
A konyhába érve Margaret szája egyből mosolyra húzódik, aki tüstént összeüt egy paradicsomos, parmezános csirkét szósszal. Kanako, akkor ér le, amikor a tányért leteszik az asztalra.
- Jó étvágyat. – Megvárom, míg helyet foglal és enni kezd.
Egy bő negyed órás étkezést követően, sikerül rábeszélnem egy kellemes zuhanyra, amikor kijön csuron vizes hajjal és maga köré tekert törölközővel, elmosolyodom.
- Itt van minden amire szükséged lehet, ha kicsi a méret szólj és intézkedem. – mondom kedvesen, miközben a kezembe veszem a zakót és kisétálok a szobából, egyenesen le a hallba. Konyhásnéni szokta megpakolni a cuccaimat több napra, most sincs kivétel. Tsuchi –nak is pakolt, ami egyből mosolyt csal az arcomra. Tylorral beszélgetek, amikor kopogásra leszek figyelmes, a lépcső felé fordítom a fejemet, ekkor megpillantom őt, gyönyörű rózsaszín ruhában, ami tökéletesen áll neki, sőt még a cipő mérete is megfelelő. Ez a ruha egy pánt nélküli selyem estélyi, melynek mellrésze gyémánttal van díszítve.
- Gyönyörű vagy. – mondom kedvesen, amikor leér mellém elmosolyodik.
- Köszönöm. – Magát figyeli.
- Menjünk. – Nyújtom a kezemet, belém karol és egyből megyünk is az autóhoz.
|
| Barack | 2013. 06. 09. 14:43:53 | #26087 |
Karakter: Anton Ivanovics
Megjegyzés: ~Kagochannak~
- Nos Miss. Tsuchi megtudhatnám, hogy milyen ügyben óhajtott beszélni velem? – Gyönyörű arcát figyelem.
- Elég kényes ügyről van szó. A múlt hónapban az ön egyik osztályáról átküldték az én csoportomhoz egy tervezőt. Mr. Thomas Alflattet. Az lenne a dolga, hogy a játékok karaktereit tervezze meg. – igen, emlékszem arra az emberre.
- Igen, emlékszem rá. –szól közbe – Ha jól tudom, máshol meg voltak vele elégedve és nagyon jó szakember hírében áll. – nekem legalábbis így mondták a kollegák.
- Öhm. Nem is állítom azt, hogy idáig rosszul végezte a munkáját, mert arról én nem tudhatok. Viszont amióta hozzánk került a másik két karakter tervezőm állandóan kénytelenek az ő munkáját javítani. Semmit sem tudtam még rábízni, aminek ne lett volna plusz munka az eredménye és sajnos a többiekkel, sem tud kijönni. – Értem én mit mondd.
- A magánéleti viszályok nem tartoznak ide. – Közlöm nyugodtan.
- Én nagyon fontosnak tartom, hogy az alkalmazottaim jó viszonyt ápoljanak egymással. Mindig is jó volt nálunk a csapatmunka egészen, míg Mr. Thomas – … Telefonom meg is zavar minket egyből.
- Elnézését kérem. – felveszem és tárgyalást szeretnének kezdeményezni, aminek eleget kell tennem, a kávénk meg is érkezik, aminek jó illata van, leteszem a telefont és rá emelem tekintetemet. – Nagyon sajnálom, de egy roppant fontos ügyben kell tárgyalnom. Természetesen az önök ügyében is intézkedem majd. – Felállok, mert ez nem tűr halasztást.
- De Mr Ivanovics. Mint ön is tudja a nyakunkon a játék prototípusának bemutatója, ha Mr Thomast nem… - Utálom, amikor nem bíznak a főnökükben az alkalmazottaik.
- Bízzon bennem, megoldjuk az ügyet. – zárom le most ennyivel. – viszlát Miss. Tsuchi. – nyújtom felé a kezemet, hogy megérintsem selymes bőrét.
- Viszlát Mr. Ivanovics. – Azonnal ki is viharzik az irodámból, elhiszem, hogy nem esett neki ez jól, de el kell mennem.
~*~
Az egyik ügyfelünk a csőd szélére került és neki a helyzetét kell elemezgetni, ugyanis, nem fektetek be olyan cégbe, ami folyamatosan csődbe megy, és viszi a pénzt. Kétszer is meggondolom, hogy aláírjam e és az ösztöneimre hallgatva nem teszem meg. Az embereiktől azért kérek önéletrajzot, hátha vannak közöttük nagyon jó szakember, akit fel tudok venni a csapatomba. Végül elmegyek a szüleimhez, ahol egy családi esemény van lefolyóban, nagymama születésnapja, néha én is képbe kerülök és érdeklődnek, mikor lesz végre barátnőm, meg dédunoka, ilyenkor finoman közlöm, ha lesz, meg fogják tudni időben.
~*~
Az önéletrajzok beérkeztek, saját kezűleg nézem át az összeset, nagy meglepettségemre, azt is megtudtam, hogy Tsuchi kisasszony kirúgta Mr. Thomast, az engedélyem nélkül. Az okát is megtudom a rendszergazdáinktól, hogy majdnem másfél hónapnyi anyag eltűnt az ő keze által. Gondoskodom róla, hogy ne dolgozzon ilyen helyen legközelebb. Kicsit elfog az aggódás, hogy mi lesz így a promoval, mégis az önéletrajzok között akad egy profi szakember, na őt be tudjuk állítani. Azonnal szólok a titkárnőnek, hogy szóljon Tsuchi kisasszonynak, mert kéretem. Az urat is behívatom, sőt még egy autót is küldök érte, mert itt a nagy lehetősége, hogy megmutassa mit tud. A telefonom megszólal, amit egyből felveszek, a rendszergazda hív, hogy nem tudják visszaállítani a tegnap keletkezett zűrt, ami nekem sem tetszik. Hamarosan kopogtatnak az ajtómon, belép Tsuchi kisasszony, azonnal a székre mutatok, leteszem a telefont, majd rá nézek.
- Értesültem, egy olyan esetről, hogy elküldte Mr. Thomast. – kezdek bele.
- Iiiigeeen? – nyújtja el a szót.
- Nos meg kell valljam, olyan jó munkát végzett Mr. Thomas, mert a rendszergazdáink sem tudják visszahozni az anyagot, amin dolgoztak. – Sóhajtok egyet.
- De jó. – mondja gúnyosan.
- Szereztem Önöknek egy szakembert, aki tud segíteni a karakterek megformálásánál. – Kérdőn néz rám. – Nemsokára ideér, adjon neki munkát, ha tökéletesen megfelel az elvárásainak, akkor leszerződtetem és magával fog dolgozni. – Gyönyörű szemeivel vizslat, hogy igazat mondok e avagy sem.
Az ajtómra pillantok, ekkor meg is érkezik az emberünk, bekopog, majd hellyel kínálom. Elmagyarázom a nagy helyzetet, Greg szerencsére elvállalja a munkát, képes lesz túlórázni is, már csak Tsuchi kisasszony válaszára várok.
- Rendben, próbáljuk meg, remélem nem olyan lesz, mint Mr. Thomas. – mondja gúnyosan.
- Azt majd Ön eldönti. – Bólintok egyet.
- Akkor üdv a csapatban. – Felállok, ekkor ők is felállnak, majd távoznak, eszembe jut valami.
- Tsuchi kisasszony egy pillanat. – szólok utána, ekkor megáll, majd visszajön. – Ha bármire szükségük van, hogy elkészüljenek a promo anyaggal, kérem szóljon, feltétlenül. – Bólint és nyomban siet is az osztályára, hogy nekiálljanak a munkának.
Azért ez eléggé szomorú, hogy egyes dolgozók ezt meg merik tenni, mégis kíváncsi vagyok, hogy mi maradt a projecktből, felállok, megmondom a titkárnőmnek, hogy nemsokára jövök, az épületben leszek. Bólint egyet okosan én meg, fogom magam, és két emelettel feljebb megyek, megnyomom a gombot, azonnal elindul a lift, a megfelelő emeleten megáll, amint kinyílik, meglepődve látom, hogy mindenki rohangál, mint a mérgezett egér. Tsuchi kisasszony is ül az egyik gép előtt és a karaktereket formázza, Greg az újonc, szintén gép előtt ül, Tsuchi mellett, gondolom, hogy ellenőrizze, mit csinál. Az asztalok között elkezdek sétálni, amikor találkozik a tekintetem Tsuchi kisasszonyéval.
- Tehetek önért valamit? – kérdezi, miközben a monitort is figyeli, meg engem.
- Csak jöttem ellenőrizni, hogy minden rendben megy e? – mondom körbepillantva.
- Eddig igen. – Hirtelen az egyik kolleganője szalad oda hozzá és halkan mondd neki valamit, aki feláll és átmegy egy másik helységbe.
Fogom magam és leülök arra a székre, ahonnan felállt és megnézem, mit alkotott, eléggé irigylésre méltó, remek munkát végzett.
- Felállna Főnök úr, szeretném a munkámat befejezni időre. – mondja picit idegesen.
- Természetesen. – Fel is állok. – Ha lesz egy pár perc, szabadideje eljöhetne velem meginni egy kávét. – Nagy szemekkel néz rám.
- Majd meglátom, egyelőre nincsen. – Leül és folytatja a munkáját.
Bólintok és szépen magukra hagyom a dolgozóimat, visszasétálok a lifthez, egyenesen az irodámba sétálok, amikor megszólal a telefonom, miszerint már várnak rám a tárgyalóban. Nos az új játék terveire kíváncsiak, hogy - hogy állunk én meg közlöm, hogy picit csúszunk az egyik dolgozó miatt, mert tönkretett majdnem két hónap munkákat és azt kell behoznunk. Természetesen még örülnek is, hogy csúszunk, mert náluk is adódott a médiánál egy kisebb zűr, így kapunk még egy másfél hetet, amitől picit megkönnyebbülök. Elnézést kérek és azonnal Tsuchi kisasszonyt kéretem a telefonhoz.
- Igen Tsuchi. – szól bele csilingelő hangján.
- Itt Anton Ivanovics. Van egy jó hírem. – kezdek bele. – Kaptunk plusz másfél hetet a projeckt bemutatásáig.
- Jaj de jó, ez nagyon jó hír. – Hallom a hangján, hogy örül.- Akkor két és fél hetünk van a bemutatóig, ez remek, köszönöm. – Nyomban le is teszi a telefont.
Remélem sikerül összehozniuk, mert ez az utolsó határidő, amit sikerült kihúznom belőlük.
|
| Barack | 2013. 04. 30. 18:14:32 | #25685 |
Karakter: Anton Ivanovics
Megjegyzés: ~Kagochannak~
Sokan megpróbálnak keresztbe tenni nekem, hogy a cégemet csődbe vigyék, természetesen ez sosem sikerült senkinek, mert mi gyártjuk a legjobb és legigényesebb játékokat, panaszokat nagyon jól kezeljük, mégis mindenre találunk valami megoldást. Vannak olyan játékaink amikre fizetni kell, három havonta, hogy ne menjen át inaktív módba, sokan ki is fizetik ezt a potom összeget. Most is folyamatosan dolgozunk új és kivitelezhető modellekkel, természetesen volt már rá precedens, hogy nem sikerült olyan jól, mint szerettük volna, sajnos elúszott egy csomó pénzünk, még így is nyereséget termeltünk abban az adott negyed évben. Van egy listánk arról, hogy milyen játékokat dobtunk piacra, ez jelenleg több millió papírból áll, megszámolni sem lehetne, bár volt egy dolgozóm, aki nagyon ráért és megszámolta, valahol nyolcszáz ezernél elvesztette a fonalat. Szerencsére gépen is nyomon tudjuk követni, az adatbázis sokat segít, hogy ne legyen ugyanolyan nevű játék, mert a gyerekek és a fiatal felnőttek nem értékelnék. Nekem csak a partnercégekkel tárgyalnom, hogy befektetnek e pénzt az egyes játékokra és ha igen mennyit. Új boltok nyitásán is dolgozunk, igyekszünk felvásárolni sok apróbb játékokat. Nemrég egy középkorú férfi ötlete megihlette a játéktervezőinket és pár ezer dollárt belepumpálva, viszik mint a cukrot. Szerencsére nem kell amiatt aggódnom, hogy tönkremegyek, ha mégis rengeteg számlám van, amin rengeteg pénz van, akár most is elmehetnék nyugdíjba, mert ugyanilyen fényűzésben élnék, mint most. Na jó nem vagyok egoista, csupán van egy sikeres cégem és azt teszek, amit akarok. Ha új munka lehetőség lesz, nem marad parlagon egyik üres hely sem.
Reggel az órám csörgésére kelek fel, fél hétkor, nem sietem el, hogy időben beérjek, egyébként is nyolckor kezdődik a munkaidő, én ráérek bemenni, mert lesz egy reggeli megbeszélésem egy kiadós reggeli mellett. Kimegyek a fürdőbe, veszek egy kellemes meleg zuhanyt, törölközőt magam köré csavarva a tükörhöz lépve, megsimítom borostás államat. Eresztek egy kis vizet, borotva habbal bekenem az arcomat, majd a legmodernebb borotvával leszedem a tüsiket. Kedvenc arceszemmel bekenem arcomat, majd a szemüvegemet felvéve a gardróbba megyek. Kiveszek egy rövid ujjú inget, mert itt a tavasz, és végre jön a jó idő, hozzá egy kosztümnadrágot és az öltöny részét. Nyakkendőt simán a nyakamba akasztom, miközben a táskámban a papírokat nézem át, hogy mikről kell tárgyalnom, hogy a cég előnyösebb helyzetbe kerüljön az igazgató szemében. Lemegyek a hallba, a sofőröm Tylor már vár, amikor intek neki, hogy mehetünk, ki is megy a házból. Napszemüvegemet a fejemre teszem, mert úgy érzem ma kelleni fog. Méreg drága autóm motor hangját imádom, olyan mint a macskadorombolás, beülök a hátsó ülésre, ami eredeti bőrből készült. Egyenesen az irodához hajtunk, mert van még egy kis dolgom a reggeli előtt. Megállunk a hatalmas épület előtt, aminek legalább harminc emelete van. Tiszte üveg az egész, a főbejáratnál ki is van írva, hogy Blizzard. Mindenki jó kedvűen köszönt, én meg viszonzom a kedvességet. Felmegyünk az elsőre, mert itt van irodám, tágas és a legmodernebb bútorokkal van berendezve. Hatalmas tárgyaló asztal, bőr kanapé, dohányzóasztal, van itt még mellékhelység, zuhanyzóval ellátva, mert sokszor itt éjszakázom, és szeretek friss lenni. Tartalék öltönyök elengedhetetlenek, meg ingek, hiszen nyáron a főszezonban kelleni fog. Lerendezek pár telefon hívást és máris lesz egy találkozóm egy hölggyel délben. Amikor háromnegyed nyolcat mutat az óra, azonnal elhagyom az irodaépületet, mert a reggeliről nem szeretnék lecsúszni. Tylor nyugodtan és higgadtan tud vezetni, tény, hogy vannak nagyon töketlen vezetők, ilyenkor ledudálja őket. Tylornak van egy gyönyörű felesége, és egy közös kislányuk Sophie, aki most lesz egy éves. Hogy elrepült az idő?!
A reggelinél az EA Games – Igazgatójával van találkozóm, azaz a bátyámmal. Sosem rivalizáltunk, inkább tanácsokat adtunk egymásnak, hogy hogyan lehetne terjeszkedni, oké, nem mondom, hogy nincs meg versenyszellem, ő is azon van, hogy igényes játékokat adjon ki, meg én is. A reggelink elhúzódik legalább tíz óráig, nekem, meg vissza kell mennem, mert van egy csomó dolgom és elő kell készülnöm a deles találkozómra. Sőt utána egy interjút is adnom kell egy magazinnak, akik nem adják fel, hogy félmeztelenül lássanak az újság címlapján.
~*~
Az egyik szerződés meghosszabbításáról folytatok egy beszélgetést, egy dolgoban nem értünk egyet, az anyagiakban, mert több részesedést szeretne, így megkapja a 45%-át. Egy fiatal lány sétál be az irodámba, rajta felejtem a szememet.
- Majd visszahívlak, most tárgyalásom van. – Ki is nyomom a telefont, majd felállva odasétálok hozzá.
- Jó napot miss. Tsuchi. – Kezemet nyújtom felé, amit elfogad.
- Üdvözlöm. – mondja kedvesen, aki helyet foglal.
- Kávét, teát? – kérdezem, miközben helyet foglalok vele szembe, a szememet még mindig nem tudom róla levenni, egyszerűen megbabonázott a szépsége.
Hát kíváncsi leszek, mennyire tudok majd figyelni a mondataira.
|
|
