Hátravetett fejjel ültem egy darabig a kanapén. A szívem marha gyorsan vert, mellesleg a kielégültségtõl kicsit el is fáradtam. Hosszú napok voltak mögöttem, nem mellesleg annyit dugtam, hogy nem is emlékeztem ilyen aktív idõszakra az elmúlt évben. Willem elõhozta belõlem a régi, aktív énemet, s borzasztóan élveztem a dolgot. Sõt, komoly probléma volt, ha már csak arra gondoltam, hogy milyen fergetegeset lehet vele dugni, máris megjött hozzá a kedvem…

Ekkortájt kiáltott nekem a fürdõszobából, hogy ideje mennem. Feltápászkodtam, majd el is indultam. Nagyon rég fürödtem, a házban, ahol laktam csak zuhanyzó volt. Elmásztam az ajtóig, amit stílusosan nyitva hagyott. Õ már a kádban pancsolt, haját felkontyolta s úgy figyelt engem. Fene a pofámat, de fõleg az övét, hogy annyira szexi volt vizesen. Résnyire nyílt ajkakkal figyeltem a kádból kilátszódó, vízcseppekkel borított mellkasát. 

- Na mi lesz? Nem jössz fürdeni? – szólt hozzám, miközben ajkán pimasz mosoly játszott. S hogy biztosra menjen, megvillantotta egyik térdét is. Mocsok kis dög volt, jól tudta, hogy már egy kacsintásától kemény voltam, mint a beton. Nem kellett kétszer mondania, határozott lépésekkel indultam meg felé, majd a kád másik végéhez léptem, s lassan belemásztam.

Õ csak ott ült elõttem, arcán fültõl fülig érõ vigyorral, s amint elhelyezkedtem közelebb csúszott hozzám. Akrobatákat megszégyenítve fordult meg, s háttal folytatta az útját, egyenesen a lábaim közé. Dorombolni lett volna kedvem, fõleg mikor a dereka a szerszámomhoz simult. Kádban még nem csináltam, s igen, ez volt az elsõ gondolatom ahelyett, hogy már olyan szex szagom lehetett, mint egy hímringyónak.

Csinos nyakára tévedt a tekintetem, amit most nem takart el a haja. Nem tétlenkedtem, rögtön ajkamat tapasztottam az érzékeny bõrre, hogy újra számban érezhessem bõrének édes ízét. Hálája jeléül a combjaimra simított, s kicsit fentebb tolta magát. Elhajolt, nyaka nem volt már többé préda, helyette csókra éhes száját tartotta oda. Rögtön rámartam, s egy finom, annál szenvedélyesebb csókban részesítettem. Éreztem, hogy minden porcikája megfeszült, õ sem volt tünetmentes már. Kibaszott büszke voltam magamra, hogy már ennyitõl kívánt. Hamar tettre készen térdelt felettem, a kád két szélébe kapaszkodva. Résnyire nyílt ajkakkal figyelt, majd ajkát államvonala mentén végighúzta. Beleborzongtam, legszívesebben már keményen benne jártam volna…

- Na mi van? Most nem vagy szégyenlõs? – csipkelõdtem kicsit, mire nem kímélve lökött egyet rajtam a kemény farkával. Ott volt végem, elakadt a lélegzetem is, persze elõtte illedelmesen nyögtem egyet. Nyakára simítottam a kezemet, le akartam húzni egy csókra, de megelõzött egy kérdéssel.

- Ugye nem bánod, ha fürdés elõtt még beiktatunk egy kis testedzést? – Akár egy kandúr, úgy dorombolta a szavakat a fülembe, a mellkasomat karmolászva. Hülye volt a kérdés, a farkam nem volt elég világos jel számára?

- Dehogy! – hörögtem gyorsan. Kezemet a nyakszirtjérõl lejjebb húztam a gerincén, s onnan tova az egyik kedvenc helyemre, a seggére. Belemarkoltam, s úgy igazítottam a pajtásomhoz. Láttam rajta, hogy kész volt egy újabb menetre, szemei pajkosan csillogtak, ajkát rágcsálta. Azonban nekem volt egy komoly problémám…

- Most meg mi van? – háborgott, mikor erõsen tartottam a csípõjét, megakadályozva abban, hogy magába fogadhasson.

- Kéne egy gumi – nyögtem a választ, mire nagy döbbenetemre tagadóan megrázta a fejét.

- Gondolom te is mindig védekezel, mint ahogy én. Nem tudunk elkapni egymástól semmit. Ha meg mégis, inkább ez vigyen el, mint a végelgyengülés – intézte el a dolgot egy vállrándítással, míg én a gondolattól, a ténytõl is, hogy gumi nélkül merülhetek el benne, majd’ elmentem.  

- Te most komolyan…? – hüledeztem, de nem hagyta, hogy teljes erõbedobással tegyem.

- Igen, komolyan, csak csináld már! – nyávogta, mint egy kiéhezett vadmacska, s kíméletlenül hozzám dörgölõzött.

- Hát te õrült vagy – kuncogtam boldogan, bizseregve, de természetesen nem ellenkeztem. Rásimítottam csípõjére, majd egy határozott lökéssel elmerültem benne. Elakadt a lélegzetem, de Will nyögött helyettem is. Persze, a gumi fontos, a gumi komoly dolog, de anélkül dugni még komolyabb élvezet. Nem csak én mentem el majdnem ettõl, kedvenc dugópajtim is. Arcára kiült a tömény élvezet, az elégedettség, s jól tudtam az én képem is hasonlóan festhetett.

Olyan türelmetlen volt a drága, hogy el is kezdett mozogni. Nem mintha bántam volna, félõ volt, ha én esem neki a mûveletnek, kínos balesetet szenvedünk a kádban, aminek az én farkam biztos nem örült volna. Egy darabig csak figyeltem a ringó csípõjét, kemény farkát, ahogy a víz a combját mosta. Eszemet vette, fõleg ahogy rá-rászorítottam a farkamra. Szûk, meleg, csak õ, semmi más…

Aztán csak összeszedtem magamat, s rásegítettem a mozgására. Kicsit irányítottam is, de csak kicsit, mert jól esett a lelkemnek a tudat, hogy az én ritmusomra lovagolt meg. Bõrömet marta, ahogy én az övét, de végig megtartottuk a szemkontaktust. Izmai megfeszültek, tudtam jól, hogy nem volt sok neki hátra. Hajamba túrt, tincseimet húzgálta, s mielõtt a jól ismert szûkölésével elmehetett volna, közbeléptem. Kihúzódtam belõle, majd megcserélve a felállást, felé kerekedtem. Willem nagyon megijedt, arcára kiült az értetlenség mellett. Vállaimba kapaszkodott, s úgy nézett fel rám.

- Nehogy vízbe fojts! – sikított nõket megszégyenítve, mire felnevettem. Eszem ágában sem volt. Oh, de még mennyire nem! Komoly terveim voltak vele… Újra elmerültem benne, s most én mozogtam benne kíméletlenül. Azonban ez sem volt neki elég, ugyanis még mindig komolyan félt attól, hogy vízbe kefélem, s úgy marta a vállaimat, hogy rendesen fájtak. Jobbnak láttam támaszt nyújtani számára, így a háta alá nyúltam, s úgy tartottam.

Nem kellett sok, pár lökés után egyszerre élveztünk el. Olyan libabõrös voltam, s olyan orgazmusom volt, hogy komoly lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy ezek után ne essek rá Willre, s fojtsam bele a vízbe. Büszke voltam magamra, mikor letettem a seggemet a kád másik végébe, s Willem is megúszta az általam elkövetett halálát. Egy szót sem váltottunk, csak figyeltük a másikat. Imádtam a pofáját, nagyon jó képû srác volt. Ilyen téren örültem annak, hogy a fiúkat szerette, s a lányok nem hozták ilyen lázba.

S valamilyen megmagyarázhatatlan módon az is tetszett, hogy sminkelte magát, s úgy tudott táncolni, mint egy ribanc. Az egész srácnak olyan kisugárzása volt, ami ellen nem tudtam semmit sem tenni. Ha azt mondta volna nekem, hogy hajoljak elõle és cuppanjak az ölére, nos, Nikolai szopós kismalac lett volna minden tiltakozás nélkül. Megemelte magát, s kihúzta a kád dugóját. A víz nem enyhén örömittas volt, nekünk hála. Miután lement a víz, Will megnyitotta a csapot, hogy újat engedjen. Addig én a tusfürdõit szagolgattam, s marha boldog voltam, hogy mind marha jó illatú volt. Miután visszaraktam õket, ránéztem Willre. Õ is engem tanulmányozott éppen.

- Elmosódott rajtad a zománc… Tisztára olyan vagy, mint egy mosómedve – jegyeztem meg neki, mire kinyújtotta rám a nyelvét. Nem is õ lett volna, hasonló reakciót vártam tõle, amit megmosolyoghattam. Felé nyúltam, s jobbommal letöröltem az ott maradt festék nagyját. Csendben tûrte, közben a haját is leengedte. Szerettem azt a szép hosszú haját, amibe olyan jól bele lehetett túrni.

Ezek után nem nyúltunk a másikhoz, csak gyorsan letudtuk a fürdést. Jó volt végre tisztának lenni, fõleg, hogy Willem illatom is volt. Õ magára rángatta az alsóját, majd egy pólót vett fel hozzá, én pedig nekiestem az egész ruhatáramat magamra aggatni, amit nemrégen ledobáltam magamról. Ekkor szólt oda Will értetlenül.

- Nem maradsz itt estére? – Tette fel a kérdést, mire én megálltam az öltözködésben s ránéztem. Nagyot dobbant a szívem, ugyanis ez zsinórban a második együtt töltött éjszakánknak számított. Rövid ismeretségünk alatt azonban jól tudtam róla, hogy komoly híve volt az egy alkalmi dugópartnereknek, így érthetõ módon ez a gesztusa roppant jól esett az egómnak.

- De, végül is maradhatok – feleltem, mire elégedetten elmosolyodott.

Kaptam egy másik pólót, egy bõvebbet. Amit aznap viseltem visszaadtam, nem hagyta, hogy kimossam. Mivel keményen jógáztunk aznap is, ágyba bújtunk, s egy takarón osztoztunk. Nem zavart a dolog, ahogy az se, hogy háttal feküdtünk le. Tudtam, hogy neki így jó, hogy nem bújós típus. Tiszteletben tartottam, s mivel hulla voltam, az se számított volna, ha a kanapén szállásol el. S míg én lassan evickéltem álomvilág felé, õ mocorgott mellettem. Nem zavart a dolog, mindig is jó alvó voltam.

- Niko. Nikolai! – ébredtem fel félálomból arra, hogy a nevemen szólongatott. Nem nagyon érdekelt a dolog, azonban még a fenekével is lökött rajtam, hogy magamhoz térjek.– Pszt, Nikolai! – felmorrantam, nagyon nem tetszett, hogy õ még virgonckodott.

- Mi van má’?

- Lehúzod rólam a takarót… fázok. – Nem nagyon fogtam fel mi a fészkes baja van, oroszul szidtam kicsit, hogy inkább aludna, lapos pofával. Egy határozott mozdulattal fordultam a másik oldalamra, majd átöleltem. Fázott? Megoldottam, csak kussoljon végre. Még érzékeltem, hogy mancsát a kezemre simította, elhelyezkedett a karjaimban, de onnantól minden kiesett, mert úgy aludtam, mint akit agyonvertek.

*~*~*~*

Reggel hamarabb felkeltem, mint Willem. Nem emlékeztem teljesen arra, hogy sikerült a kispárnájává lennem, de egyáltalán nem zavart a dolog. Légzése csiklandozta a mellkasomat, ahogy pár hajtincsei is. Békésen szuszogott rajtam, nem zavartatva magát. Ajkai résnyire nyitva voltak, szemei meg-megrebegtek alvás közben. Szép volt. Szabad kezemmel fejéhez nyúltam, s kedveskedve kisimítottam egy tincset az arcából. Biztosan hozzáérhettem az orrához, mert ezek után felhúzva megpiszézte magát. Széles vigyorral a képemen figyeltem, még akkor is, mikor álmosan, csücsörítve felnézett rám.

- Mi van? – morogta, mire én elnevettem magamat, s ajka után kaptam. Nem csókoltam meg igazán, csak egy reggeli puszit kapott. Szemöldökét ráncolta hozzá, de nem zavart. Az én lelkemnek jól esett.

- ’reggelt, hercegnõ – vigyorogtam továbbra is, mire õ nagyot sóhajtva lemászott rólam. – Remélem jól aludtál – jegyeztem meg, mikor mellém feküdt.

- Ja, jó kis párna voltál – felelte pimasz vigyorral az ajkán. – És te?

- Mint akit agyonvertek – válaszoltam, majd felé fordultam. – Kösz, hogy itt aludhattam – jegyeztem meg halkan, mély hangon.  Szemei felcsillantak, ajkán mosoly játszott. Intett fejével, én pedig zokszó nélkül hajoltam oda hozzá, hogy kicsit megrágcsálja az ajkaimat. Még kaptam egy utolsó puszit, majd sóhajtva visszahelyezkedtem az elõzõ helyemre.

- Mikorra mész ma? – kérdezte meg, mire én elmosolyodtam.

- Holnap délutánra kell mennem. Ma szabadnapos vagyok.

- És mit csinál egy orosz a szabadnapján? – könyökölt fel.  Hümmögve fordultam a hasamra, majd széles vigyorral a képemen válaszoltam.

- Kocsit bütykölök. Van egy Ford Mustangom.

- Komolyan? – kérdezett vissza.

- Ja. Eredetileg szerelõ lennék – feleltem, amire újabb pislogást kaptam. A kezem után kapott, ami nem volt olyan érdes, de érezhetõen nem igazi csapos mancs volt. – Nem sokáig sikerült olyan helyen dolgoznom, ami a… tudod… amit kitanultam.

- Szakma? – kérdezett vissza, mire én bólintottam.

- Szóval nem sokáig tanultam a szakmámban.  Igaz, hogy szarrá tudnám magamat keresni, de elvagyok egyelõre ezzel a melóval. A kocsim úgyis darabokban, kuporgatok rá.

- S a léggitározás? – méregetett, míg mindig a kezemet fogta.

- Ja, az is megy – vigyorogtam. – Csak tudod, az még mindig léggitár és nem olyan, mint a tieid – böktem fejemmel az állványok felé.

- Megtaníthatlak játszani – jelentette ki.

- Rendes tõled, de mikor? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Mikor ráérsz – intézte el egy vállrándítással. – S aztán csinálhatnánk együtt egy bandát. Igazi rockot játszanánk, ami szívbõl szól. Senki nem mondaná meg, hogy milyen számokat játszunk, turnéznánk, s abból élnénk, ami bejön ebbõl a kasszába.

- A turnébusz fenntartására költeni sem kell, majd megoldom én – kacsintottam rá.

- De csak mikor épp nem játszol a bandában! – jelentette ki. Komolyan egymásra néztünk, majd jót nevettünk ezen. Én tényleg csak viccnek fogtam fel, egészen addig, míg el nem halkult, s elszántan rám nem nézett. – Benne vagy Nikolai?

- A kocsi szerelésben? Ja, naná! – nevettem, de õ csak tagadóan megrázta a fejét.

- Abban, hogy megtanítalak gitározni és csinálunk együtt egy új bandát. Igazi rockot akarok játszani, szabályok nélkül.

- Velem? – néztem rá kissé döbbenten. Nagyon komolynak tûnt. Sosem láttam elõtte olyannak.

- Veled.

Csak néztem telt ajkait, melyek nem húzódtak mosolyra, s kék szemeit, melyek elszántan csillogtak. Halál komolyan bandát akart velem csinálni. Ez már bõven több volt egy kis dugásnál. Nem ijesztett meg vele, csak meglepett. Nem volt rossz az ötlet, de félõ volt, hogy nem tudtam volna eleget teljesíteni.

- Megpróbálhatjuk Will, de… - kezdtem bele, mire örömittasan a számra tapadt. Fürgén simította nyelvemre sajátját, s nem is hagyta, hogy folytassam. Mancsaival beférkõzött a felsõm alá, s becézni kezdett. Hamar elfelejtette velem minden kételyemet, s még arra is rá tudott volna venni azok után, hogy furulyázzak az új bandájában.

A nyakamat csókolgatta, míg én a nadrágjába nyúlva a fenekére simítottam mind a két kezemet. Felhúztam magamra, mire õ felkapta a fejét, s csábosan rám mosolygott. Lehajolt újra hozzám, játszadozott velem. Puszikat nyomott ajkamra, vagy megnyalintott. Egy darabig tûrtem, aztán megelégeltem a dolgot, s a hátánál fogva magamhoz szorítottam egy csókra. Nem kíméltem, vadul faltam ajkait, míg õ hozzám-hozzám dörgölõzött. Ekkor tájt csörrent meg valahol a szobában a telefonom. Nagyot sóhajtva csókolgattam Wilemet, majd mikor mellém huppant kimásztam az ágyból.

- Bocs – dörmögtem neki oda, mire õ csak legyintett egyet, s elhelyezkedett az ágyon. Hamar megtaláltam a telefonomat, aminek a kijelzõjén kicsi húgom nevecskéje villogott.

- Szia Ela – köszöntem a telefonba oroszul, majd hátralestem Willemre, aki érdeklõdve engem figyelt. – Mit szeretnél?

- Én is csókoltatlak, Nikolai. Otthon vagy? Átugranék – csacsogta a telefonba.

- Még nem, de kérek fél órát s hercegnõként fogadlak – duruzsoltam, mire elnevette magát.

- Vonaton vagyok, szóval kapsz egy órát is.

- Tökéletes! Legalább lehámozom a tangákat a lámpáról – együtt nevettünk fel. – Na jól van, majd akkor találkozunk. Csók, Ela.

- Szia – köszönt el õ is, majd ki is nyomta a hívást.

- Randid lesz? – szólt hozzám Will, mire felé fordultam. Az ágyon hasalt, fejjel felém. Tagadóan megráztam a fejemet, bár a számon akkor is ott ült a vigyor. Ela volt az én kis húgocskám, aki havonta egyszer átugrott hozzám. Sétáltunk és söröztünk egy bisztróban, ha jó idõ volt, ha meg szar, akkor bent gubbasztottunk együtt a kis szobámba és néztünk valami orosz filmet, amit mindig õ hozott.

- A húgom átugrik. S ha azt akarom, hogy otthon találjon, indulnom kell.

- Van testvéred? Nem is tudtam – felelte.

- Egy húgom s nõvérem – böktem a két piros fülbevalómra -, s két bátyám – mutattam a kékekre.

- Nagycsalád. Nekem csak egy húgom van – jegyezte meg.

- Akitõl tanultál egy-két dolgot – vigyorogtam. Will azonban olyan csillogó szemekkel nézett, amit totál nem értettem. Odasétáltam hozzá, leültem az ágyra, majd a hátára simítottam.

- Nem gáz, ha lelépek, ugye?

- Dehogy, nekem is dolgom van. Bár, Niko… - lesett fel rám huncut fénnyel a tekintetében. – Egyszer kell úgy dugnunk, hogy közben oroszul mocskos dolgokat suttogsz a fülembe. – Széles vigyor terült el a képemen, majd lehajoltam egy búcsúcsókra. Elfogott a bizsergés a gondolattól is, s marhára örültem annak, hogy felhozta.

- Amikor csak szeretnéd – duruzsoltam. Felálltam, majd felöltöztem. Will végig az ágyban volt, nem váltottunk túl sok szót. Elbúcsúztam, majd hazasiettem, hogy még szebbé tegyem a napomat egy kis családi összejövetellel.

Ahogy becsuktam hátam mögött az ajtót Nikolai rögtön rámart csípõmre és úgy vont magához közelebb. Kezei remegtek, arcáról pedig sütött a vágyakozás. Tudtam, hogy én váltom ezt ki belõle, és büszkeséggel töltött el. Önelégült mosolyomat visszafojtottam, de szemeimbõl biztosan tükrözõdött elégedettségem. Viszont Nikolai érintése viszont megbolondított… olyannyira, hogy még magamat is megleptem vele, de hála az égnek önuralmam elég volt ahhoz, hogy ott helyben, az ajtó elõtt ne teperjem le, egyre szorosabbnak és feszesebbnek tûnõ nadrágom ékes bizonyítékként szolgált vágyamnak.  
- Gyerünk, Nikolai – suttogtam halkan, s hajoltam közelebb hozzá. Akaratlanul is belélegeztem illatát, mely, ha lehet még inkább megmámorított. – Kefélj megint a felhõk felé – lihegtem fülébe szégyenérzet nélkül.

Mintha varázsszavak lettek volna számára, úgy vetette rám magát és kezdte falni ajkaim. Elégedetten bújtam karjai közé kissé hullámozva, össze-össze simítva ölünket. Nyelvemmel övét ízlelgettem, nem tudtunk betelni egymás ízével. Kezei derekamtól seggemre siklottak és ott kezdett el nyomorgatni, amit cseppet sem bántam. Ami azt illeti még inkább felhúzott vele. Mikor megunta a markolászásom izmai megfeszültek és egy váratlan mozdulattal felkapott. Ijedten, reflexszerûen kulcsoltam dereka köré lábam, karjaimat nyaka köré. Pár pillanatra elváltam ajkaitól, de ezalatt az idõ alatt sem tétlenkedtem. Szemei akaratlanul is megtalálták övéit és olyan mélyen vájtam bele magam a sajátomhoz hasonlatos szürke tükrükbe, amennyire csak tudtam. Kívántam, és õ is kívánt engem, efelõl nem volt semmi kétség. A vágy elsöprõ erejétõl még azt is elfelejtettem egy pillanatra, hogy valójában mit is akartam. Bal kezemmel rásimítottam borostás arcára, és éreztem, ahogy ajkaimra halovány mosoly szaladt. Lassan cirógattam, többször végigvezettem az éles vonalakon ujjaim, majd pattanásig feszülõ idegekkel ajkára hajoltam. Nem csókoltam meg, rögvest alsó ajkába mélyesztettem fogaim. Nikolainal ez volt az a pont, hogy elszakadt a fonál megindult velem a nappali felé, ott pedig ráakadva a kanapéra finoman elfektetett rajta. Nem is értettem, honnan volt az óvatoskodáshoz elég türelme.

Ahogy hátammal már stabilan feküdtem a bútoron lábaimat reflexszerûen és követelõzve tártam szét ahhoz éppen elég nagyra, hogy õ be tudjon nyomakodni közéjük a megfelelõ helyre. Rögvest ajkaimra mart és miközben azokat szaggatta, besimított kettõnk közé. Már amikor csípõmnél járt, legszívesebben akkor is nyüszögtem volna a kielégítetlenségtõl, de mikor rásimított a lényegre, nem bírtam tovább, belenyögtem csókunkba. Csípõmet megemelve próbáltam mégközelebb férkõzni hozzá, ha csak ruhán keresztül is, de érezhessem. Magamban akartam tudni, a csillagokig akartam röpülni vele.

- Öltöztess le, Nikolai! – adtam ki a határozott parancsot, amit õ szó nélkül, fürgén teljesített. Kiéhezett tekintettel gombolta ki a farmerem, a slicc pedig magától leszánkózott. Összeszorított fogakkal bírtam csak elviselni, mikor a kényesebb területeken matatott, de utána ismét felvette velem a szemkontaktust. Érzékien kezdte lesimítani rólam a felesleges ruhanemût, majd mikor valami elpattant benne egyszerre szedte le rólam a maradék ruhát, aztán magát is villámgyorsan lemeztelenítette. Ez már annyira nem tetszett. Csücsörítve, kicsit durcásan méregettem, mire õ éretlenül megvonta a vállát.
- Mi van?
- Én akartalak ádámkosztümre vetkõztetni – közöltem velem, mire õ elvigyorodva visszadõlt rám. – De asszem mégis túlélem valahogy, hogy nem – sóhajtottam fel kéjesen, mikor azzal a csodálatos technikájával elkezdett körkörös mozdulatokat leírni csípõjével. Hangosakat sóhajtoztam, míg õ egy hangot sem tudott kiadni a száján.

- Mi az, elvitte a cica a nyelvedet? – simítottam fel karjain keresztül, át a vállán, egészen a hátáig. – Megnézem, jó? – kacsintottam rá, míg õ csak bambán vigyorgott tovább. Lejjebb nyomtam a hátánál fogva, bár ment magától is, még ösztökélnem sem kellett nagyon. Résnyire nyílt ajkakkal fogadott, én pedig nem tétováztam. Rögtön megtaláltam az addig elveszettnek hitt testrészét. Miközben egymást faltuk, végig a másik szemét fürkésztük. Tudtam, ohh, nagyon is jól tudtam, hogy mit váltok ki ezzel belõle, de a gond az volt, hogy egyre inkább hevesebb mozdulatai engem is feltüzeltek.   
Csak akkor eszméltem fel, mikor már félig-meddig bennem volt. Gumi sem volt rajta, és a szükséges lépéseket is kihagyta, de abban a helyzetben egyik sem érdekelt igazán. De õ mégis el akart távolodni tõle, amire hevesen reagáltam Ajkaira haraptam gyengéden és körmeimmel hátába martam. Elkapta fejét és a plafon felé emelte, úgy szuszogott. Lábaim között éreztem lüktetését és tudtam, igen kis híja volt, hogy elmenjen. Csak lassan, fújtatás után tudott lenézni ismét rám.

- Ne csinálj többet ilyet – csóválta meg fejét. – Különben anélkül elsülök, mielõtt igazán megmártóztam volna benne.
- Te meg el ne merj mozdulni – hörögtem hasonlóan kész idegállapotban, mire õ széles vigyorral a képemen simultam vissza hozzám. A kanapé szivacsa alá nyúlva elõvadásztam egy kotont, ha már így alakultak a dolgok. A lakásom egy komplett szex barlang volt, ezen nem lehetett mit tagadni! Mindenhol voltak szükséges eszközök, melyekkel kivitelezhetõvé váltak az aktusok.

Nem teketóriázott, magára görgette a gumit, megcsókolt és egy határozott mozdulattal már bennem is volt. Fogaimat összeszorítottam, körmeimmel végigszántottam Nikolai hátát. Az elsõ lökésnél elengedtem ajkait, úgy nyögtem fel az élvezettõl. Egyre jobban ostromolt, én pedig egyáltalán nem bántam a gyors tempót. Vállába kapaszkodtam, fejem pedig csak hevert a kanapén. Szemeim csupán résnyire voltak nyitva, úgy figyeltem Nikot. Minden más eltûnt körülünk, csak mi ketten maradtunk, õ és én. Nyögéseink, zihálásunk vízhangzott. Fejem felett a karfába támaszkodott, s még erõsebbeket lökött. Mozdulatsoraink hevesek, koordinálatlanok voltak. Egyre többet akartunk a másikból, nem azzal foglalkoztunk, hogy minél jobb legyen a dugás, hanem arra, hogy minél inkább egymásban legyünk. Hamar elértem a felhõket, õ pedig rögvest követett. Csak ziháltam alatta, kábán, nem teljesen józanul, de õ viszonylag hamar összeszedte magát, kaptam tõle még egy utolsó csókot, aztán kihúzódott belõlem és elindult összevadászni ruháit. Nekem kellett még egy kis idõ ahhoz, hogy fel tudjam tornázni magam ülõ pozícióba. Nikot teljesen pucér alakját figyelve döbbentem csak rá, hogy én is ádámkosztümben csücsülök a kanapémon. Óvatosan, és minél észrevétlenebbül kezdtem összeszedni a közelben lévõ díszpárnákat, aztán az ölembe vontam õket. Nem voltam szégyenlõs, áh, nem. És soha… pontosabban csak egy picit. Vagyis… Nem kedveltem, ha közszemlén volt a testem, teljesen pucéran. Ha táncolnom kellett, vagy csábosan tekeregni valaki körül, nem okozott gondot, akkor fedve voltam, legalább a kínosabb részeknél és szex közben sem zavart, hisz akkor mindenki gátlásai eltûnnek… De az, hogy én csak úgy, valaki elõtt meztelenkedjek, már jóformán szóba sem jöhetett.
- Te mi a jó istent csinálsz? – hangja váratlanul ért. Hirtelen kaptam fel a fejem és éreztem, ahogy az arcomat elönti a vér. A picsába!

- Semmit – feleltem dünnyögve. – Csak összeszedtem a párnákat… - próbálkoztam be egy gyenge füllentéssel, de nem igazán vált be.
- És a farkadon van a helyük?
- Nem!
- Akkor miért vannak ott? Fázik a kishaver? – közelebb lépett hozzám, én pedig nagy szemekkel mértem végig kibaszottul csábító alakját. – Kettõnk közül az enyémnek kéne. Vaaaagy… - gonoszkás félmosollyal harapta el a mondat második felét, én pedig dühösen küldtem meg felé az egyik párnát.

- Kussolj! – parancsoltam rá, de õ csak felröhögött.
- Csak nem szégyenlõs a fiúka? Ugyan már, Will! Már urológiai vizsgálatot is elvégeztem rajtad.

- Nikolai! – egyre kínosabban éreztem magam, hiába volt igaza.
- Mi másnak hívjam? Végbélkezelésnek? – ismét becéloztam az egyik párnával, de õ könnyû szerrel kerülte ki, ráadásul még ki is röhögött. – És amúgy, aki úgy táncolni, mint te, nehogy már egy szál farokban legyen szégyenlõs azelõtt, aki az elõbb megutaztatta. – nyugodtan sétált oda hozzám, és huppant le mellé. Durcásan mértem végig, nem értett meg, így nem találtam jogosnak baszogatását. Arcán vigyor ült, ami kifejezetten bosszantott, de aztán tarkómat elkapva odahúzott magához, majd megcsókolt. Eleinte kicsit ellenkeztem, még sértõdött voltam, de csókja eloszlatta mérgem és úgy döntöttem, még egyszer, utoljára megbocsátok neki.

- Lehetek pofátlan? – suttogta ajkaimra, én pedig csak helyeslõn bólogattam. – Lezuhanyozhatnék nálad? Kétlem, hogyha most végigmennék az utcán, tíz emberbõl nyolc nem fordulna utánam a szagom miatt. – arrébb raktam a párnát és odabújtam hozzá, így meztelen testem ismét övének simult. Már ez is éppen elég volt, ahhoz, hogy elkezdjek ismét felizgulni. Szentséges ég!

Orrommal végigcirógattam nyakát, fel az álláig, ahol pár pillanatig mélyen a szemége néztem és magamba szívtam bõrének szagát. Résnyire nyílt ajkakkal figyelt, ahogy eltávolodtam tõle. Tisztában voltam vele, hogy milyen hatással vagyok rá, ás basszottul élveztem. Szerettem, amikor hatást gyakorolhattam rá, õ pedig zokszó nélkül ment bele a játszadozásba.

- Nekem jó illatod van –konstatáltam, majd két kezem közé fogtam arcát. Kissé szúrta tenyeremet a borostája. Beleborzongtam saját gondolataimba szinte rögtön az a kép villant be, ahogy azok a kis alattomos szõrszálak alhasamat, combom belsõ felét karistolják, ahogy…

 – És az is nagyon tetszik, hogy borostás vagy – motyogtam ajkaira igyekezve higgadtságot erõltetve hangomba.
- Will… - sóhajtotta.
- Használhatod a kádamat. De csak akkor, ha megmosod a hátamat – feleltem huncut mosollyal az ajkamon, majd egy gyors csókot nyomott övéire.

Felvettem a földrõl alsóm és amilyen gyorsan csak tudtam belebújtam. Õ ezalatt az idõ alatt áhítattal szemlélt. Nekem sem kerülte el figyelmem megfeszülõ izmai, éledezõ férfiassága.
- Fürödni megyünk…
- Megengedem a vizet – feleltem nyugodtan, de valójában már megint hevesen kalapált a mellkasom és izgatott voltam. Tisztában voltam az elkerülhetetlennel és már alig vártam! Porcikáim ismét ordítottak Nikolai érintéséért. A fenébe is, imádtam vele dugni!

Leültem a kicsi kád szélére és elkezdtem csavargatni a hideg és meleg vizes csapot. Végigmértem a kádat és elégedett mosolyra szaladt a szám. Semmi másért nem volt érdemes bérelni ezt a lakást, csak és kizárólag a kád miatt. Sarokkád volt, se nem túl nagy, se nem túl kicsi. Ketten tökéletesen elfértünk benne, bár a kényelem nem volt garantált. Két ujjammal végigsimítottam az addig majdnem teljesen rezdületlen víztükröt, mely egyre csak emelkedett. A víz hõmérsékletét tökéletesen sikerült eltalálnom, pont olyan volt, mint ahogy szerettem. Mikor a vízszint elérte a kád háromnegyedét, idõszerûnek láttam beletenni a fürdõsót és a habfürdõt. Nem volt gyakori jelenség, hogy áztattam magam, de néha igenis jól esett. Az viszont eddig még elõ sem fordult, hogy mást is beengedtem magam mellé.

- Nos Will… egyszer mindennek el jön az ideje – sóhajtottam fel, majd alsómtól megszabadulva beleereszkedtem a vízbe. A kád szélérõl levadásztam egy hajgumit és fejem tetejére csináltam egy konty féleségét, hogy ne azonnal ázzon át teljesen a loboncom. Pár másodpercre lehunytam szemeim és úgy élveztem a kellemes illatú fürdõvizet és a körülölelõ melegséget, aztán kikiabáltam Nikolainak, hogy tolja be a seggét. Kisvártatva meg is jelent az ajtóban. Szemeit egyenesen rám szegezte. Éreztem, ahogy végigmért, büszkeséggel töltött el a tudat, hogy résnyire nyílt száját nekem köszönhette.

- Na mi lesz? Nem jössz fürdeni? – pimasz félmosolyra húztam a szám, egyik térdem pedig magam elé vontam, hogy kilátszódjon a vízbõl. Nikolainak sem kellett több; hirtelen léptekkel indult meg és ereszkedett bele a kádba. Pontosan velem szemben ült le, arcomra pedig kaján mosoly kúszott. Közelebb csúsztam hozzá és hátat fordítva neki befészkelõdtem lábai közé. Engedelmesen tárta õket szét, hogy kényelmesen el tudjak helyezkedni, de farka már akkor éledezett. Ajkaival nyakamat kezdte rögvest felfedezni, amitõl sóhajok hagyták el számat. Kezeimmel rásimítottam combjaira és azokba kapaszkodva húztam magam mégközelebb a megfelelõ helyre. Arcommal felé fordultam, számat felé tartva egy csókra. Finoman mart rám, érzékien csókolt, amitõl én is beindultam. Hiába voltam túl egy frenetikus orgazmuson, még így sem volt türelmem az elhúzott elõjátékhoz. Felé fordulva térdeltem fölötte a kád szélébe kapaszkodva. Ajkaim immáron nekem is résnyire nyíltak, úgy tapogattam le velük állának vonalát.

- Na mi van? Most nem vagy szégyenlõs? – kérdezte meg rekedtes hangon, mire bosszúból ágyékomat övéhez simítottam. Torokhangon nyögött fel.

- Ugye nem bánod, ha fürdés elõtt még beiktatunk egy kis testedzést? – doromboltam fülébe mellkasát karmolászva. Hízelgésem macskákat megszégyenítõ volt.

- Dehogy! – hadarta. Jobb kezét nyakszirtemtõl elkezdte lefelé vezetni gerincem vonalában, majd seggembe markolva igazított a megfelelõ helyre. Nem kellett mondania semmit, tudtam mi a dolgom, de még mielõtt hagyhattam volna, hogy egy lökéssel bennem legyen, elhúzódott tõlem.

- Most meg mi van? – néztem rá értetlenül és felháborodottan.

- Kéne egy gumi – közölte, de én csak nemlegesen csóváltam a fejem.

- Gondolom te is mindig védekezel, mint ahogy én. Nem tudunk elkapni egymástól semmit. Ha meg mégis, inkább ez vigyen el, mint a végelgyengülés – vontam meg a vállam, Nikolai szája pedig tátva maradt.

- Te most komolyan…? – mielõtt befejezhette volna a mondatot közbevágtam.

- Igen, komolyan, csak csináld már! – szóltam rá akaratosan, és ismét farkához dörgölõztem.

- Hát te õrült vagy – kuncogott fel, de teljesítette kérésem. Csípõmet megragadva lökte belém magát, én pedig hangosan felnyögtem. Hihetetlen érzés volt érezni, õt, és nem az óvszert, csak õt. Niko vonásain is látszott, hogy tetszik neki a dolog, sõt.

Nem vártam meg, míg õ kezd mozogni – a kádban nem is lett volna rá túl sok lehetõsége -, elkezdtem ringatni csípõmet. Mikor kezdett kissé elszállni fejérõl a delejes felhõ, kezével rásegített mozgásomra, irányított. Mindig is gyûlöltem, ha megpróbáltak irányítani, de abban a helyzetben édes mindegy volt, a helyzet újsága megadta plusz élvezetet.

Rövid idõn belül ismét látni véltem az élvezet kapuját, bõröm mindem bõrfelületem tüzelt, ahol Niko érintett. Ujjaimmal hajába túrtam és markolásztam a nedves, szõkés tincseket. De az a galád kieszelt valamit…

Mielõtt még elmehettem volna, kihúzódott belõlem és egy váratlan mozdulattal hátamra fordított. Egy pillanatig kétségbe esetten bámultam arcára, kezeim vállára szaladtak és azokba kapaszkodtam.

- Nehogy vízbe fojts! – sikkantottam fel még hozzám képest is nõiesen, de õ csak felnevetett. A következõ pillanatban már ismét belém hatolt és folytatta befejezetlen munkáját. A vízbefúlástól kissé pánikolva sebesre martam vállait, mikor már neki is fájt, amit csinálok, egyik karjával hátam alá nyúlt, úgy tartott meg.

Egyszerre ért utol minket a gyönyör, szinte hihetetlen volt, hogy mennyire pontosan. Zihálva, csukott szemekkel kapaszkodtam ki a kád szélére, míg Nikolai is fújtatott. Nem szóltunk egymáshoz, túlságosan fáradtak voltunk és tulajdonképpen nem volt szükségünk szavakra. Ugyan azt éreztük mindketten. Mikor kicsit kipihentem magam, megkerestem a kád dugóját és kihúztam. A megengedett víz már nem volt alkalmas a fürdésre.

Míg ismét el kezdett telni a kád, nagy nehezen ráakadtunk egymás arcára.

A dolog fürdés része már gyorsan ment, mindketten el voltunk fáradva és jó érzés volt tisztának lenni. Miután végeztünk és megszárítkoztunk, én pizsamámba bújtam bele (azaz alsóhoz felvettem még egy pólót), õ pedig belebújt alsójába. Elkezdte magára aggatni többi ruhanemûjét, amit nem igazán értettem.

- Nem maradsz itt estére? – érdeklõdtem meg csak a biztonság kedvéért. Megállt mozdulatsorában és engem nézve egy pillanatig eltûnõdött.

- De, végül is maradhatok – adta a választ, én pedig elégedetten elmosolyodtam.

Kölcsönöztem neki még egy pólót, az elõzõ napiról megtárgyaltuk, hogy felesleges hazavinnie kimosni, megoldom én, majd ágyba bújtunk. Takaró szûkében egyen kellett osztozkodnunk, de ahhoz képest, hogy egymásnak hátat fordítva helyezkedtünk el, mindkettõnknek jócskán jutott belõle.

Nikolai szuszogását figyeltem, ahogy egyre egyenletesebbé vált. Érdekes módon megnyugtatott, valamiféle kellemes érzéssel töltött el. Nem értettem, hogy mi az, de furcsálltam. Nem volt szokásom együtt aludni a szexpartnereimmel…Bár be kellett vallanom magamnak is, hogy Niko már nem ebbe a kategóriába tartozott és ez felettébb bosszantott.. Amellett, hogy rendszeresen összejártunk kettyinteni, õt akartam megfûzni, hogy csatlakozzon hozzám a bandaalapítási terveimbe. Bassza meg, szimpatikus volt! A fenébe is…

Hosszú ideig kínlódtam, nem bírtam álomba merülni. Kínomban a takaró huzatját kezdtem gyûrögetni. Nikolai ott szuszogott mögöttem, kellemes ritmusos lélegzetvételekkel, szinte olyan csend és béke telepedett kettõnk közé, hogy szívdobbanásait is hallottam.  Váratlanul ugrott be egy ötlet. Bármennyire is szokatlan volt, véghez akartam vinni.

- Niko. Nikolai! – kezdtem el szólongatni, de nem reagált. Fenekemet övének toltam, úgy löktem rajta egyet, hátha arra felébred, de nem vált be. – Pszt, Nikolai! – szóltam rá hangosabban, mire felmorrant.

- Mi van má’?

- Lehúzod rólam a takarót… fázok – füllentettem nyafogva, abban reménykedtem, hogy így közelebb csúszik hozzám. Tervem megvalósulni látszott, mikor mocorogni kezdett. Orra alatt valamit mormolt, de nem értette, valószínûleg anyanyelvén magyarázott, aztán karjai testem köré fonódtak… Tényleg… KOMOLYAN ÁTÖLELT?!

Nem tudtam mit kezdeni vele… Annak ellenére, hogy pár perccel az elõtt, még közelebb akartam tudni magamhoz, ez váratlanul ért, de mégis… Jól esett. Egyik kezemet rásimítottam övére, és befúrtam magam karjai közé. Lábfejem öntudatlanul két útra, és megcirógattam vele bokáját.

Boldogságos Születésnapot, drágaságom! Gollem .-.

*~*~*~*

Egész nap vigyorogtam és lelkesen kiszolgáltam mindenkit. Fiúktól lányokig, parti arcoktól alkoholistákig. Kevertem és csapoltam, flörtöltem és udvariaskodtam. Mindent a kedves látogatóért, hisz pénzt adott a mulatságba. Errõl jutott eszembe Will, s a mi közös „mulatságunk”, de ahogy a fõnök hívta, közös farkalásunk… A képemre kiülõ vigyor fültõl-fülig ért, s talán kissé ijesztõen hathatott az idõs, nõi ikerpárnak, akik  csak egy boldogító italért ugrottak be hozzánk.

- Fiatalember…? – érdeklõdött a lila sálas, mire én érdeklõdve ránéztem. – Talán fogyasztott valami kedélyjavító szert?

- Drogra gondol, kegyed? – kérdeztem vissza, mire mindkettõ egyszerre bólintott. – Messze áll tõlem. Úgy úgyse lehetne dolgozni – feleltem szórakozottan. – Itt a két ital, hölgyeim. Tíz euró lesz. Érezzék jól magukat – vettem el a felém nyújtott pénzt, majd raktam a kasszába.

Este volt már, a lelkesedésem kicsit alábbhagyott. Olyan érzésem volt, hogy Will ha be is tér hozzánk, késõn teszi. Igazán boldog lehettem volna érte, hogy nem csábítgat az este elején, de ehelyett csak vágyakozás lett úrrá rajtam. Ismételni akartam, minden porcikám rá vágyott. Zárás elõtt talán egy órával már legszívesebben kiültem volna az ajtóba, hogy mikor jön. Jó persze, nem ártott volna már hazamenni is, de valahogy a bohém életforma jobban érdekelte a mocskos fantáziámat…

- Szép estét! – Rögvest felismertem Willem hangját, hisz egész este õ járt a fejembe. Fogsorvillantó mosollyal köszöntött, én pedig nem voltam rest visszamosolyogni rá. Még épp kiszolgáltam, így nem mehettem oda hozzá, hogy körbecsó… udvaroljam. – Jó a pólód – kuncogta, amitõl már libabõrös lettem.

- Szia! – köszöntem lelkesen. – Még nem volt idõm átöltözni – osztottam meg vele a tényt, majd mosolyogva odaadtam a csajszinak a koktélját. Csábos mosollyal adta a kezembe a visszajárót, majd kacsintott egyet. Gyorsan zsebre vágtam a pluszt, majd copfba fogott hajú új vendégem felé fordultam. – Mit adhatok? Valami erõset, vagy netalán csajos piát? – céloztam a múltkori italos afférunkra egy huncutka mosollyal, mire egy vicsort kaptam. Igen Will, tudom… Én is nagyon…

- Egyelõre semmit – felelte végül, miközben ügyes ujjaival a kesztyûs kezemre simított.

- Ó, és késõbb mivel szolgálhatok? – érdeklõdtem, miközben a gyomrom beleremegett csupán az élvezetek gondolatába is. Kérlek Will, mond hogy meg akarsz tanulni a farkam által…!

- Az majd eldõl – kacsintott huncutul, amitõl rögvest bizakodni kezdtem. – Viszont most mégis adhatnál egy kis sört – vonta meg a vállát, mire én rögvest léptem is a korsóért. Lecsapoltam neki a kért adagot, majd elé raktam. Nem volt olyan nagy a lelkesedése a habocska iránt, mint vártam.

- Szeretem ezt a számot – jelentette ki, mire én felvont szemöldökkel vizslattam, ahogy vállaival mozgott a ritmusra. Nem ismertem a számot, viszont az énekes hangja ismerõs volt. Nem az én stílusom volt, de… nem volt hajmeresztõen rossz.

- Nem rossz – hagytam rá, mire õ felállt a bárszékrõl. Legszívesebben inkább utána szóltam volna, de mikor megláttam a bõrnaciba bújtatott formás farpofáit, ahogy ritmusra rázta õket… Elvetettem az ötletet, s inkább a pultba kapaszkodtam. Will a farkam idegeivel játszott, ami nem volt túl nyerõ ötlet… Az öribarim nem a türelmességérõl volt híres.

Ahogy lassú léptekkel haladt a kialakított táncparkett felé, felnyúlt lófarokba fogott hajához s egy könnyed mozdulattal kihúzta a hajgumit. Tincsei a vállára omlottak, majd egy apró fejkörzéssel szétrázta õket. Elfojtottam sóhajomat, bõven nem volt szabad. A közeledõ vendég pedig biztos kiakadt volna, ha a pult mögött erotikusan nyögdécselek, kétségbeesett csípõmozgással fûszerezve. Még egy futó pillantást vetettem Will mozgó alakjára, formás fenekére, majd nagyot nyelve teljesítettem a sörcsapolást. Legszívesebben hozzávágtam volna Willem otthagyott sörét „Nesze, vidd!” felkiáltással, hogy ne maradjak le semmirõl, de az elõzõ napi produkcióm után egy ilyen panasz biztos út lett volna a kirúgás felé… Pont akkor néztem oda csapolás közben, mikor egy csaj – azt hiszem a miniszoknyás liba a visszajáróval – belemarkolt Will felsõjébe. Megremegett kezemben a korsó, én legszívesebben a gatyáját markoltam volna, combtõnél…

- Hé haver, a söröm… - invitált gyorsabb munkára a pasi, mire én dörmögve zártam el a csapot. – Kösz – nyomta a kezembe a pénzt, majd hagyott ott. Rögvest Will kerestem tekintetemmel, aki köré már egy kisebb csoport tömörült s ki jobb, ki rosszabb tánctudással próbált beilleszkedni a lázas mozgalomba. Nem volt nehéz kiszúrni a vonagló szépséget a kör közepén. Senki nem tudott úgy mozogni, mint õ. Senki… Ajkamon egy halovány mosollyal figyeltem, ahogy azt is, hogy egy faszi mögé lépett, s ott táncolt tovább. Will felé fordult, együtt vonaglottak. A pasi egyik lába eltûnt a bõrnacik között, mire a szemöldököm felszaladt a homlokom közepére. No, én ezt azért… nem nagyon… szóval, na… nyilvánosan… nem. Ennyire rosszkisfiúnak lenni, nem, még nekem se ment volna, komolyan…

Will eközben hullámosdit játszott a palit támaszként felhasználva. Mit ne mondjak, szívesen lettem volna a faszi helyében, csak én nem tûrtem volna olyan nyugodtan a helyzetet. Ekkor feltûnt egy másik pasi is, hátulról. Én meg csak pislogtam, hogy milyen szendvics pózt tolnak a táncparketten anélkül, hogy bárki is felsikított volna közszeméremsértésért… Újabb vendég jött oda hozzám vidítóért, én pedig a lehetõ leggyorsabban szolgáltam ki. Mikor újra a farok borzongató táncosra tévedt tekintetem, Will éppen rácsapott a mancsokra, amik taperolták. Széles vigyor terült el a képemen, roppant viccesnek találtam a helyzetet. Ekkor már Will otthagyta az összes barmot, s a táncparkett szélén kezdett egyedül a táncába.

Nõre nem izgultam még soha olyan hamar fel, mint rá, ahogy hullámzott. A formás segge, a biztatóan domborodó nadrágja, a felsõteste, a karjai, a nyaka, az arca, az ajka a szemei… Azok amelyeket mélyen az enyémbe fúrt, s minden szégyenérzet nélkül vizslatott tovább, miközben táncolt.  Rátámaszkodtam a pultra, s úgy álltam tekintetét. Egy darabig nem is volt ezzel baj. Egy darabig… Aztán elkezdtem tõle bizseregni, egyre erõteljesebben. Tagadhatatlanul libabõrös voltam, a farkam már rég keményen állt, és azt hiszem a nyáltermelésem is elegendõ volt ahhoz, hogy minden porcikáját végignyalhassam.  Az a dög meg ott vonaglás közepette meg-megállt, haját rázta, magán simított végig, míg én… én a balga csak lestem, s csak a nyálam nem csöppent le a pultra. Ezt fokozta az a tény, hogy mancsai egyre lejjebb csúsztak testén, le, egyenesen combtõ felé. A tekintetet pedig… csak úgy sugározta, hogy mindezt nekem csinálja. Csak nekem. Ujjacskái egyre közelebb értek a célhoz, már a nadrágjánál járt, közel volt a szeretetcsomag.

De nem sikerült elérnie, mert az elõzõ táncpartnere elkapta csuklóját. A pattanásig feszült idegeim úgy nyúltak el, mint nyáron a villanypóznák közötti kábel. Sõt, Willem farkára nem saját keze simult, hanem a pasié, aki minden szégyenérzet nélkül taperolta más ember farkát nyilvánosan. Ekkor sétált oda hozzám Nick, aki eddig szint úgy szemmel tartotta a táncolókat.

- Nagyon… gátlástalanok – szólt oda nekem, mire én lassan bólintottam. Jobban a pultnak préseltem altestemet, nem volt kedvem arról magyarázni, miért van erekcióm. – Nem tudom, hogy tudnak így táncolni. Én… én soha nem tudtam – folytatta, míg én fél szemmel ránéztem. Nagyon reméltem, hogy nem akkor akart kiborulni ezen, mert nekem kurvára más dolgom akadt volna estére. Kivételesen dugás. Orbitális.

- Nem mindenki tud így – feleltem kurtán, mire õ egy aprót bólintott. – Eltörölgetted a poharakat? – intéztem hozzá egy enyhe célzást, ugyanis fél szemmel pont Willemre lestem. Megint táncolt, igaza a fószerral, de mozgatta azt a dugnivaló seggét. Nick közben az orra alatt motyogva elment, így újra gondtalanul figyelhettem õket. A pasi egyre közelebb hajolt Willhez, én pedig önkéntelenül, de közelebb hajoltam. Látni akartam mi sül ki belõle, és talán kicsit még lázba is hozott a dolog, hogy… hogy mással smárol elõttem. Elõzõ esti lepedõ akrobatapartnerem egy futó pillantást vetett rám, addig a másik lekapott az ajkaira. Kelletlenül én is megnyaltam az enyémeket, nagyon jól tudtam milyen ha Willem csókolt. De úgy tûnt õ nem volt vevõ a dologra, hamar otthagyta a zavart srácot, majd megint arrébb állt táncolni. Ha nem jön közben két vendég piáért, lehet ott élveztem volna el, hangosan ordítva, a pultra dõlve. Mellesleg a szám is véget ért, s én fel se fogtam igazán a dolgot. Annyira rövid idõ volt az egész… s annyira bizsergetõ.

Willem egy nagy tapsvihar után megindult a pult felé. Tekintetem rögvest a nadrágjára esett, majd a csípõjére, mellkasára… Mikor végül a szemeibe tudtam nézni, már ott ücsörgött tõlem alig egy karnyújtásnyira. Kipirult arccal, résnyire nyitott ajkakkal olyan volt, mintha… mintha atyaég, épp az elõbb rendeztem volna el úgy orosz módra. Erre a gondolatra bamba vigyor kúszott a képemre, majd a biztonság kedvéért lenéztem a gatyámra. Kivételesen örültem, hogy úgy álltam, mint a cövek – mert ha nem így lett volna, már egy jó kis folt éktelenkedett volna a lábam között…

- Kitõl tanultad ezt? – szóltam hozzá, miután megtaláltam a hangomat. A gatyám mélyérõl kellett elõhalászni, épp a farkammal tervezgette az este menetét… - Másodállásként sztriptíz táncos vagy, vagy mi a fene? – nevettem fel kínomban, mert nagyon is el tudtam képzelni a dolgot. Imádtam a csajokat is, ismertem egy jó kis bárt is, de ha Willem vonaglott volna ott az összes pénzemet a gatyájába tömöm.

- Én nem, de a húgom az – felelte nyugodtan, majd ivott bele a sörébe. Mit ne mondjak, kiült a képemre a döbbenet. Erre nem számítottam… Persze, ki lettem röhögve. Kegyetlenül.

- Az igen – nyögtem. Kezdtem érteni a dolgokat.

- Volt kitõl tanulnom – vonta meg a vállát, míg én helyeslõen egy aprót bólintottam. Fél szemmel feltûnt, hogy közelebb hajolt hozzám, s ennek csak akkor szántam igazán nagy figyelmet, mikor átnyúlt a pulton, s belekapaszkodott a nadrágzsebembe. Nem is kellett húznia, önként és dalolva léptem közelebb hozzá, mire rásimított a farkamra. Újra. Majd újra. A gerincemen végigfutott a jól ismert bizsergés, s tudtam jól még két hasonló mozdulat és végem. Elkaptam hát mancsát, majd közelebb hajoltam hozzá. Szemei pajkosan csillogtak, legszívesebben a pultra vágtam volna, majd akár egy állat magamévá tettem volna.

- Nem megyünk ki hátra? – vetette be a szempilla rebegtetést képén huncut vigyorral. Nem tudta, hogy már a tûzzel játszik.

- Ha most hátra megyünk, addig nem is jövünk vissza, amíg el nem intézlek a kukák tetején – préseltem ki magamból a szavakat. Én is hallottam a hangomon a feszültséget, sõt, marhára rekedt is voltam, de mindez az õ hibája volt. Életemben nem voltam még olyan kanos.

- Akkor? - Láthatólag totál feldobta a dolog, csak nekem a munkámra is gondolnom kellett.

- Negyed óra múlva végzek. Aztán mehetünk – adtam le a forródrótot, mire kaptam egy gyors bólintást.

- Addig én kint elszívok egy cigit – felelte, majd a kezembe nyomta a sör árát. Még megajándékozott egy sokat sejtetõ pillantással – mintha nem meózta le, hogy a farkamra akár karikát is dobálni lehetne -, majd kivonult az ajtón.

Minden szart kellett csinálnom, de mivel Marcelnek kellett aznap takarítania hamarabb el lettem engedve. Természetesen ez nem volt az ínyére a delikvensnek, de végül egy kis késéssel csak el lettem engedve. Féltem, hogy talán Willem már lelépett, hogy otthagyott… De nem. Ott várt a lépcsõn, türelmesen. Hátulról átöleltem, nagyot sóhajtva államat a vállához simítottam. Hozzálöktem alfelemet, amit csendesen tûrt. Nagyon szép emlékeim voltak ezzel kapcsolatban…

- Ennyire kívánlak – duruzsoltam fülébe rekedtes hangon, majd orommal végigsimítottam nyakának érzékeny bõrén. – Ennyire nagyon-nagyon – köröztem csípõmmel seggénél, mire felkuncogott. Egy kecses mozdulattal ledobta a földre a csikket, majd rátaposott. Hátranyúlt, seggembe markolt, majd még közelebb préselt magához. Bennem rekedt a levegõ, pont a két farpofája közé sikerült befészkelnem magam. Hátrafordította fejét, s orrával arcomat cirógatta. Belebolondultam.

- Szex illatod van – suttogta halovány mosollyal ajkán. – Kibaszott szexi – sóhajtotta, s végigsimított libabõrös karomon. A bizsergés újra végigfutott testemen.

- Még a te illatod van rajtam – feleltem, míg õ karjaim között szembefordult velem, s átkarolta nyakamat. Elmerültem szürkéskék tekintetében, melyben ott égett a tûz, a tûz egy vad estére. Ajkamra hajolt, finoman belém mart. Nem bírtam ki, nem tudtam visszatartani… halkan bár, de felnyögtem. Kikészített, atyaég, már attól féltem a gatyámba élvezek.

- Ne itt folytassuk – kérleltem. Nem akartam felsülni. Helyeslõen bólintott, majd megfogta kezemet, s elkezdett maga után húzni. Nem gondoltam át teljesen a dolgot, de összefontam ujjainkat. Nem ellenkezett, csak rászorított ujjaimra. Ismerõs volt az út: újra a háza felé tartottunk. Újra az a helyzet állt fent, hogy nem akartunk az utcán a másiknak esni. Ez egészen addig fenn is állt, míg nem csapódott mögöttünk Willem házának bejárati ajtaja.

Akkor aztán remegõ kezekkel markoltam csípõjére. Már annyira kívántam, hogy azt hittem beleõrülök. Õ pedig csillogó, pajkos tekintettel vizslatta arcomat. Tudta, oh de tudta mit vált ki belõlem… Úgy tûnt neki jobban ment az önuralom, bár a nadrágjában megbújó kispajtás másról árulkodott, nagy és kemény örömömre.

- Gyerünk, Nikolai – suttogta halkan, s hajolt közelebb hozzám. – Kefélj megint a felhõk felé.

Varázsszavak voltak ezek fülemnek. Akár egy ragadozó, úgy csaptam le rá ajkaimmal. Elégedetten simult karjaimba, ölét ölemhez simította újra és újra, miközben nyelvével ostromolt. Seggébe markoltam, egy kicsit elidõzve a nyomorgatásukkal, majd minden erõmmel kaptam fel. Reflexszerûen kulcsolta lábait derekam köré, majd pár pillanatra elvállt ajkaimtól. Vágytól csillogó szemekkel nézett le rám, ajkai a csóktól duzzadtak egy nyáltól csillogtak. Mélyen a szemembe nézett, majd egyik kezével óvatosan rásimított borostás arcomra. Cirógatott egy darabig, majd végül újra ajkamra hajolt. Nem csókolt meg, csak játékosan megharapdálta az alsó ajkamat, míg az én cérnám el nem szakadt.

Nem csalódtam benne, szinte rögtön felismerte a számot, és dúdolgatni kezdte játékommal együtt. Bár nem énekelt, de dörmögõ, mély hangja még úgy is kibaszott szexi volt. Arcát hajamba fúrta, így perzselõ lehelete folyamatosan cirógatta, nyaldosta meztelen nyakam és vállam. Ha nem lett volna nálam a kicsikém, és nem a szám közepén lettem volna, biztos, hogy zokszó nélkül felé fordulok és egy kecses mozdulattal pozícionálom magam a farkára. De nem. Egy számot – pláne egy ilyen jót – nem lehetett csak úgy félbe hagyni. Így mikor megéreztem elõször könyökömnél, majd oldalamon bizsergésre késztetõ ujjbegyeit, kissé rosszallóan vontam össze szemöldököm, de nem zökkentem ki a játékból egy pillanatra sem. Fülembe sóhajtott halkan, miközben orra gyengéden végigsimított halántékomon. Öntelt mosolyra szaladtak ajkaim, de mikor megéreztem mellkasomra simuló kezét, ami már gitárom alatt is rendesen ténykedett, morcosan tornáztam feljebb magam, hogy kevésbé férjen a kiszemelt területekhez. Nem is tetszett neki a pozícióváltás, kelletlenül húzta vissza mancsát. Elégedetten tisztáztam magamban tervem sikeres kivitelezését és eldöntöttem, hogy azért is befejezem a rögtönzött elõadást. Megérdemli, ha már ilyen kis elégedetlen. Érezni lehetett, hogy türelmetlen. Sóhajtozott és mordult párat, abban a reményben, hátha meghat, de kudarcot vallott cselszövésével.

Mikor megpengettem az utolsó húrt, még vártam pár másodperc – csak a hatás kedvéért – aztán morcosan fordultam hátra Nikolai felé.

- Hogy te…? – kezdtem volna bele a kérdésbe, és kértem volna számon, de ajkait enyéimre tapasztva, rendkívül hatásosan belém fojtotta a szót. Alsó ajkamba bele-belemart, amit néhány mordulással jutalmaztam.

- Farok pöccintõsen jó volt – kaptam a bókot egy sóhaj kíséretében. Kuncogva megtámadta fülemet is, majd nedves-nyálas nyelvével azt is megkörnyékezte, amitõl kissé megremegtem. Nyakamra áttérve pihegve hagytam, hogy ujjaim elkezdje lefejtegetni a gitár nyakáról, már csak akkor kaptam észbe, mikor galád módon majdnem a földre fektette le az én szépségemet. Nyöszörögve ellenkeztem és szakítottam meg csókunkat. Rögtön keze után kaptam mely a bûntény elkövetésére készült.

 - Le ne rakd a földre, Nikolai! – szóltam rá erõteljesen, mire õ egyszerûen csak elsóhajtott.

- Nem fog belehalni a földön, míg megduglak – jelentette ki nemes egyszerûséggel, mire én olyan mérgesen kezdtem el méregetni, amennyire csak tõlem tellett abban a helyzetben. Morogva pattant fel mellõlem az ágyról és sebes léptekkel indult meg a tartó felé, hogy szót fogadó, jó fiú módjára, helyére rakja hangszerem. Míg elvégezte a mûveletet, én a hasamra tornáztam, magam és úgy figyeltem tetszetõs testét. Minden mozdulatánál látszott valamelyik izma. Vádlijai annak ellenére, hogy nem voltak túlságosan szélesek, lépéseinél meg-megjelent rajtuk egy kis gödröcske az ott elhelyezkedõ izomtömegtõl. Mikor visszafordult felém, küldtem felé egy csábos mosolyt. Csillogó szemekkel és széles vigyorral pofáján caplatott elém, így csinos szerszáma éppen szemmagasságban volt velem. Mosolyogva értem házzá már éledezõ hegyéhez. Neki sem kellett több, felsóhajtva rögtön utánam kapott. Átfordultam hátamra, Nikolai gondolkodás nélkül mászott fölém és alkarjaival megtámaszkodott fejem mellett. Ágyékát kegyetlenül enyémhez préselte, aminek következtében együtt nyöszörögtünk.

Vállait markolászva éreztem, hogy teljesen libabõrös. Eleinte nem igazán foglalkoztam vele, elbódított forró teste minden kis rezdülése, de aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog.

- Fázol? – pihegtem. Ajkaim övéit súrolták, õ pedig csak bambán meredt szemeimbe.

Végigsimítottam hátán, majd kezeim ismét vállán tértek nyugovóra. – Libabõrös vagy – suttogtam, majd kuncogva szájon csókoltam. – Egy orosznak nem kéne ilyen idõben fáznia – leheltem felé a gúnyos megjegyzést, mitõl egy szempillantás alatt kitisztultak nála a dolgok, látszott szemében, hogy felfogta mire célozgatok.

- Ne-nem… nem fázok – dadogta kissé zavartan, majd nyakamat kezdte ostromolni lágy csókokkal.

- Akkor? – kíváncsiskodtam, õ viszont nem úgy tûnt, hogy válaszolni akar. Ezek után pláne foglalkoztatott a dolog. – Csak fázol. Zárjuk be az ablakot? – érdeklõdtem. Azért nem akartam, hogy megfázzon, vagy valami…

- Nem fázok! – mordult rám, majd nyögött egyet.  – Csak… - kezdett bele zavartan és nyomott számra egy csókot én pedig haját kezdtem turkálni.

- Csak? – pihegtem, mikor elengedett. Tényleg érdekelt mit lehet ennyire nehéz kibökni. - Ez van, ha kívánok valakit. Örülj – dörmögte, majd a kulcscsontom feletti gödröcskébe nyalt. Abban a pillanatban engem is kirázott a hideg. Pihegve martam hajába és kissé talán erõszakosan, abba kapaszkodva húztam föl magamhoz arcát. Felszisszent, de rögvest belé rekesztettem a hangot, ajkaimmal. Lágyan csókoltam, kissé bíztatva és egyben bocsánatot kérve a megtépésért. Nyelve simításaiból éreztem, hogy már el is felejtette a dolgot.

- Nagyon szexi, Niko. Remélem tudod – motyogtam, majd mutatóujjammal csuklójától a könyökéig simítottam libabõrös bõrén, onnan pedig a vállához. Arca kipirult, szemei hálásan csillogtak. Egy szó fogalmazódott meg bennem, amit még talán sosem használtam férfire. Ez pedig nem volt más, mint az aranyos jelzõ. Arca még egy árnyalattal pirosabb lett. Kedveskedve simított végig alhasamon én pedig megremegek kezei alatt.

Arcom még pirosabb lett, majd hálásan megcirógattam hasát. Sóhajtva tapasztotta ajkait a fülem alatti érzékeny bõrre, majd nyelvével gyengéden megcirógatta, amitõl felsõhajtottam. Nyálcsíkot húz egészen nyakamig, majd kitér jobb vállamra játékosan megharapdálva azt. Ezután kezelésbe vette mellbimbóim, amitõl kiszaladt számom néhány túlvilági hang. Pihegtem és hátát simogattam. Néha-néha meg is kapargattam az élvezettõl elborulva. Oldalamra is hintett pár csókot, majd egyre lejjebb haladva elérte csípõmet is. Pajkosan harapdálta meg ott húsomat, amitõl egyszerre kuncogtam fel és láttam közeledni a mennyei csillagokat. Csiklandós pontom volt, amire õ tökéletesen rátalált. Köldökömet különleges figyelemmel tûntette ki, amitõl teljesen kikészültem. Csukott szemekkel, kissé megerõltetve magam, sóhajtoztam, miközben õ nyelvével rajzolt fényes kis nyálköröket köré. Ahogy ajka az alhasamhoz ért, ismét megremegtem. Éreztem elõre, nem lesz túl hosszú menet, ha így fojtassa a dolgokat. Sõt. Morogva mart combjaimra. Több felõl ért a gyönyör: alhasamat még mindig gyengéden csókolgatta, nyalta és néha még harapdálta is, miközben ujjaival belsõ combomat kényeztette egyre feljebb haladva.

Fel-felpillantottam rá, érdeklõdve figyeltem, ahogy ügyesen magára görgeti a párnám alól elõhalászott óvszert. Aztán olyat tett… ó, Isten, Buddha, vagy aki a mennyekben vagy! Mutatóujját és középsõ ujját ajkai közé csúsztatta és látványosan szopni kezdte. Ez volt a kegyelemdöfés. Magamban akartam érezni, azt akartam, hogy minden egyes lökésénél az enyhén sajgó fájdalomhoz édes gyönyör társuljon. Harapni, marni akartam hóka bõrét. És azt mind egyszerre!

- Csak neked – mutatta meg nekem nyáltól nedves ujjait, majd lábaimat combjaim hátsó felénél fogva feljebb tolta, hogy közelebb férkõzhessen hozzám.  Két ujja gond nélkül merült el bennem. Szemernyi fájdalmat sem érezte, csak a szín tiszta gyönyör vett körül. Imádtam. Akartam. És már nagyon nem bírtam tovább!

- Tedd már be – nyögtem szégyenérzet nélkül, majd lábaimat még jobban felhúzva csábítottam magamba.

Nem kellett kétszer kérnem, nagy lendülettel lökte belém magát. Csillagokat láttam, és egy pillanatra össze kellett szorítanom fogaim, hogy ne menjek el abban a pillanatban. Egyszerre nyögtünk fel, ami csak tetézte a dolgokat. Lábaimat teljesen felnyomta fejem mellé, én pedig csak lestem, hogy gond nélkül sikerült neki. Sosem hittem volna, hogy olyan szinten hajlékony vagyok. Lábhajlataimmal vállán támaszkodtam. Ajkamra mart és rögvest mozogni kezdett. Kisebb, nagyobb lökéssel ostromolt, míg én hátába mélyesztettem körmeim. Éreztem, ahogy bõrébe vájnak, azt csodáltam, hogy vére nem serkent ki. Folyamatosan falta ajkaim, úgy döngölt bele az ágyba. Együtt nyögtünk és sóhajtottunk. Vadul csókolt, én viszont vontatott tempót diktáltam nyelvemmel. Úgy éreztem bármelyik pillanatban végem lehet.

Farkam szinte sajgott érintése után, de nem nyúlt be közénk. Rákontrázott a dologra, hogy kezeivel seggemet markolászta. Bármennyire is akartam kezét hímtagomon tudni, úgy is kibaszottul élveztem minden egyes mozdulatát. Egyre gyorsabban és gyorsabban merült el bennem. Nyögései egyre mélyebbrõl jöttek és hangosabbak voltak, pont úgy, mint az enyéim is. Csókunk miatt már lassan fulladoztam, de eszem ágában sem volt megszakítani nyelvünk táncát. Aztán mikor már szédültem az oxigénhiánytól, mégis elválasztottam ajkaim övéitõl. Nagyokat kortyoltam a levegõbõl.

- Még… Még…! – szûköltem, már szinte kétségbeesetten, miközben gyorsan ajkára martam egy csók erejéig. Csukott szemekkel élveztem, ahogy teljesíti kívánságom. Egy lökésnél viszont olyat tapasztaltam, mint még addig soha. A mennyek kapujában jártam teljes testemmel remegve. Gerincem vonalában végigfutott rajtam a borzongás, hátam megfeszült. Fejemet hátravetve, szétnyílt ajkakkal nyögtem fel, torkomat mégsem hagyta el egyetlen hang sem. Nikolai ajkamra harapott és azt a pontot becélozva folytatta tovább ostromlásom. Egyszerre könyörögtem magamban azért, hogy csinálja, akár még lökjön még mélyebbre is, de mégis… éreztem, hogy végemet járom, de még hosszú ideig akartam magamban tudni.

A végét jártuk. Egyre szaggatottabban vettem a levegõt, izzadtunk, lucskosak voltunk, nyögéseink és sóhajaink állandósultak. Egyre szaggatottabban vette a levegõt, ahogy én is. Izzadtunk és lucskosak voltunk, nyögéseink és sóhajaink állandósultak. Az utolsó lökésnél gondolkodás nélkül martam hátába, olyan erõvel, hogy felszisszent fájdalmában. Nevét nyögve élveztem el, õ pedig rögtön követett az élvezetek földjére ajkán nevemmel. Nikolai nem mászott le azonnal rólam. Ugyan abban a pózban feküdt rajtam, én pedig lehunyt szemekkel pihegtem és remegtem az átélt gyönyöröktõl. Óvatosan csókolt arcom, én pedig felé fordítottam fejem és csillogó szemeibe néztem. Halkan kuncogva kezdte kisimítani arcomból és nyakamról izzadt tincseim, aztán kissé felemelkedett rólam.

- Milyen kielégült pofád van –jegyezte meg gunyorosan én pedig ráöltöttem nyelvem.

Kicsusszant belõlem, amit õszintén sajnáltam, aztán elintézte a használt gumit. Én nem moccantam, továbbra is hátamra dõlve vizslattam a plafont, erõm még nem tért vissza. Nikolai visszadõlt mellém, majd orrával kezdte cirógatni nyakam. Kedveskedve simítottam végig állán egyik kezemmel.

- Köszönöm – dünnyögtem, õ pedig felnézett rám.

- Mit? – kérdezte bambán.

- Az égbe kefélést. – Ajkára széles mosoly ült ki, rendesen megvillogtatta fogait. Közelhúzott magához.

- Nagyon szívesen. Bármikor újra repülhetünk egyet. Amikor csak akarod.

- Ühüm… - morogtam kissé fáradtan és befészkeltem magam karjai közé. Meg is lepõdtem cselekedetemen, de hála az égnek, Niko mindebbõl semmit sem látott. Nem volt szokásom odabújni a szexpajtijaimhoz. Nagyon nem. De akkor, ott, kifejezetten jól esett. – Le kéne zuhanyoznunk – sóhajtottam fel. - Tiszta… dzsuva vagy te is meg én is – néztem végig magunkon már amennyire bírtam. - Vagy várj! – eszembe jutott a bekészített kis törölközõ a párnám alatt és rögtön elkezdtem keresgélni. – Van energiád a fürdõszobába elvánszorogni és bevizezni? – érdeklõdtem igazán csábosakat pislogva, mire õ felsóhajtott és kikapta kezembõl. – A szoba melletti ajtó az.

Amint elhagyta a szobát én felkászálódtam az ágyon és elõvadásztam éjjeliszekrényem fiókjából egy szál cigit és rágyújtottam. Jólesõen szívogattam, míg Nikolai vissza nem ért, immáron tisztán. Mellém huppant és hozzám vágta a nedves textilt. Eldörmögtem egy köszit és szájába nyomtam a bagót, míg én komótosan rendbe szedtem magam. Legalább is igyekeztem olyan állapotba kerülni, hogy tiszta látszatot keltsek.

Mikor elszívtuk a cigarettát fáradtan dõltünk vissza az ágyra. Karjai körém fonódtak, én pedig hátammal mellkasának simultam.

>*-*-*-*-*<

Gyengéd csókot érezve nyakamon ébredtem fel. Felsóhajtottam és csukott szemekkel megkerestem partnerem dús loboncát, hogy beletúrhassak. Felé fordítottam arcom, õ pedig rögtön értve a célzást, jó reggelt csókot hintett ajkamra. Mikor eleresztette ajkaim, halovány mosollyal pofámon fészkeltem magam vissza karjai közé, bár nem élvezhettem túl sokáig a helyzetet, mivel Nikolai hamar úgy döntött, õ bizony felöltözik. Kimászott az ágyból és elkezdte összekeresni a gönceit. Fél szemmel figyeltem ténykedését a szobában, aztán mikor kiment, magamra kaptam alsó, melyet az ágyra dobott. Mikor visszaért, én éppen farmeremmel bíbelõdtem, õ kezében tartotta ingét, így alkalmam adódott még egyszer gyorsan végigfutni szemeimmel mellkasán.

- Tudnál adni valamit felülre? – bökte ki végül. Mikor leesett mire is céloz szélesen elmosolyodtam.

- Póló jó lesz? – kérdésemre rábólintott, így kerestem neki egy fekete darabot. szépen simult felsõtestére, kifejezetten jól ált neki. Mikor felhúzta kaptam tõle egy hálás csókot.

- Hány óra? – érdeklõdött én pedig közömbös fejjel az éjjeliszekrény felé mutattam. Én is csak akkor szembesültem azzal, pontosan hány óra is volt… Dél volt, ami tökéletesen megfelel egy jó kis késéssel a melóból.

- Willem! – elkapta kezeim, majd visszarántotta. Döbbenten pislogtam rá és a kapott, kapkodó csókot sem tudtam mire vélni. – Ismétlés jöhet. Megyek melózni. Szurkolj, hogy a fõnök bevegye, hogy Sztálin levelet küldött a családomnak, hogy kivégzi õket – hadarta.

- Barom – vigyorogtam rá. – Ha kirúg, akkor õ is egy barom – megvontam a válla.

- Cöh, cöh – nyomott orromra még egy csókot, majd megindult kifelé. Követtem egészen az ajtóig, ahol még visszahúztam egy búcsúcsókra. Éreztem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalom, mikor a lakásomról sprintel dolgozni, és ez a tudat egyfajta elégedettséggel töltött el. A frenetikus dugás nyomai még mindig élénken égtek emlékezetemben, így nem csoda, hogy elképesztõ vigyori fejjel mentem a fürdõbe, egy gyors mosakodásra. Mikor azzal végeztem, kissé helyre raktam szénakazal hajamat is, de mivel nem volt éppen a legelfogadhatóbb állapotban az egész estés izzadás, kócolás miatt, felfogtam egy copfba. Volt pár idegesítõ tincs tarkómnál és homlokomnál, melyek minduntalan kiszöktek a többi közül és csiklandozták arcom, de tudtam, azokat csak ollóval lehetne megzabolázni, így inkább felkaptam pár tiszta ruhát, elpakoltam egyik gitárom, és indultam a stúdióba. Már elõre kuncogtam a felháborodott arcokon és hallottam az átkozódást… Szegény szüleim biztos csuklottak.

Mikor odaértem és megkerestem a kibérelt termünket, nyugtáztam, hogy feltevéseim helyesek voltak. Zef és Coby azonnal a torkomnak esett.

- Te meg hol a viharban voltál? – szûrte fogai között Coby. Belõtt sérója szokás szerint az ég felé meredezett, vagy 3 kg zselé lehetett rajta.

- Otthon – vonom meg a vállam ártatlanul pislogva, de mikor látom fejét elvörösödni, kiszakad belõlem a röhögés. Erre már producerünk is felfigyelt, és õszes fejével villámsebességgel elém csörtetett, már amennyire hordó hasa engedte. Gyûlöltem a faszit, arra nem létezik szó, hogy mennyire. De mivel rajta, és szponzorunkon múlt az állásom – és a megélhetésem – igyekeztem a tõlem telhetõ legillemtudóbban viselkedni vele. Csak sajnos ritkán jött össze…

- Willem Vernout! – károgta irritáló hangján, én pedig a fáradtságtól kissé hunyorogva néztem rá napszemüvegem mögül, amit még otthon tettem fel a szemeim alatt ékeskedõ karikák takarása végett. – Ajánlom, hogy elõrukkolj valami hihetõ magyarázattal, vagy repülsz, mint a vadgalamb! – fenyegetõzött mutatóujjával, de nem vettem komolyan, ennyi pénzért nem talált volna egy akkora balekot, aki beállt volna a helyemre. Ráadásul tehetségben is nehéz volt olyan feltörekvõ zenészre akadni, mint én…

- Elaludtam – vontam meg vállaim. Lezserségem láttán, feje vörösödni kezdett és egy jó darabig csak kapkodta a levegõt, majd mikor lenyugodott, kicsit közelebb hajolt és úgy szûrte fogai között mondandóját.

- Ébresztõóráról hallottál már? – megcsapott lehelete, amitõl egyenesen felfordult gyomrom. Fintorogva tettem egy fél lépést hátrafelé.

- Igen– „És ön a fogkeférõl?”

- Ha tudnám, hogy azonnal pótolhatnánk a helyed a bandában, már rég repültél volna! – üvöltötte, és tudtam, teljesen komolyan gondolja, amit mondott. Én sem szívesen tengettem minden egyes napomat abban a redvás stúdióban. De nem is a stúdió tehetett róla igazából… Sokkal inkább az, amit csinálnom kellett. A terveim teljesen az ellenkezõ irányba haladtak, mint ahogy én azt annak idején megálmodtam.

Kaptam még néhány szitokszót a fejemre, aztán utamra engedtek, hogy behangolhassam gitárom és megpróbáljunk valami „értelmeset” alkotni a délután folyamán. Tele voltam ötletekkel és a fejemben ezer meg ezer szólóötlet élt, a hozzá írandó szöveggel együtt, de esélyem sem volt rá, hogy valamikor is felvegyék õket és a kiadásukra sor kerüljön. Figyeltem társaim arckifejezését munka közben, de semmit sem tudtam kiolvasni tekintetükbõl. És nem azért, mert nem értettem az effajta dolgokhoz. Nem. Sokkal inkább, mert teljesen közömbösek voltak a zenénkkel kapcsolatban. Emlékszem, hogy mikor bekerültem a bandába, még sokkal nagyobb lelkesedéssel álltak hozzá az egészhez. Aztán a három év alatt ez teljesen kámforrá vált. Még mielõtt teljesen beindulhatott volna a karrierünk, még mielõtt híresek lettünk volna. Ez pedig kibaszottul nem volt a rendjén. Engem is napi szinten lelombozott a tény, hogy mekkora szar, amivel próbálkozunk, de nem adtam fel. Én legalább próbáltam küzdeni!

Nehézkesen megemeltem jobb lában és sípcsontomnál balom térdemre támasztottam. Kissé izomlázam volt, de nem is csodálkoztam az elõzõ esti lepedõakrobata mutatvány után. Ölembe vettem hangszerem, testének íves részén megtámasztva fejem kezdtem el magam elé bambulni. Kizártam a körülöttünk lévõk beszélgetését és azon törtem a fejem, mi lenne, ha lenne egy saját bandám. Olyan zenét játszottunk volna, amilyet csak mi akartunk; minõségit, nem pedig ilyen tinglitanglit.

Minél több ötlet ugrott be, annál jobban tetszett a gondolat. Persze a kivitelezés elég nehézkes lett volna, hisz tehetséges tagok, hangszerek, hangfalak és tõke is kellett volna hozzá. A felsoroltak közül tulajdonképpen egyik sem állt rendelkezésemre. Megfordult a fejemben, hogy megkérdezem a két mamlasz társam, hogy lenne –e kedvük hozzá, de a Napnál is világosabb volt, hogy nem elég tökösek egy ekkora változtatáshoz. Na jó… én sem úgy gondoltam, hogy akkor felmondok, és ott hagyok csapot-papot. Nem. Fel is kopott volna az állam. Elõször legalább tagokat kellett keresnem, minimum kettõt, de tulajdonképpen már volt is egy ötletem.

Hatalmas mosollyal képemen ültem végig a fennmaradt pár órát, mikor pedig szabadulhattam, villámgyorsan hagytam el az épületet és egyenesen haza indultam. Egész úton kattogott az agyam, hogyan is szerezhetném meg magamnak a banda, a bandám elsõ tagját. Tulajdonképpen volt pár ötletem, mivel tudnám felvezetni és tálalni az ötletem. Már a gondolattól huncut mosolyra szaladt a számra.

Hazaérve bepakoltam cuccom a helyére és bevágódtam a fürdõbe, hogy kissé helyre rázzam magam. Nem ártott már egy zuhany. Nem csak higiéniai okokból, hanem nehézkes, itt-ott fájó porcikáim miatt is szükségem volt a forró vízre. Megengedtem a csapot és addig, míg a kis szoba kellõen nem úszott gõzben, addig levetkõztem. Beállva a zubogó víz alá teljesen ellazultam. Eleinte csak élveztem a sûrûn hulló forró cseppeket, aztán hajam megmosásával kezdtem a tisztálkodást. Ujjaimmal bontogattam szét a kisebb-nagyobb gubancokat, aztán jöhetett rá a sampon. A többi megmosandó testrészemmel mér gyorsabban végeztem, nem tököltem annyit, mint loboncommal. Egyszál törölközõben caplattam a szobámba, hogy vadásszak magamnak valamilyen ruhanemût. Pontosabban nem valamilyet, hanem sokkal inkább fantáziát megmozgató, szexiset. Nem volt nehéz a döntés farmerjeim és a bõrnadrágom között. A bõr matt fényû anyagával, teljesen feszülõs és simulós fazonjával már magában farokállító hatást váltott ki a pasikból, pláne ha én viseltem. Nem voltam én beképzelt, á dehogy. Csak tudtam mitõl döglik a légy és mi kell ahhoz, hogy elérjem, amit akarok. A többi pedig már szinte magától jött. Vagy lehet, húgom is volt rám valamiféle hatással személyiségem kialakulásában, de az már mellékes.

Felsõnek egy sötétzöldes darabot választottam, simulósat, amiben látszik az összes létezõ és nem létezõ izmom. Magamra kapkodtam õket, utána jöhetett fejem rendbetétele. A hajszárítás után szidtam a napot is mikor feltalálták azt a rettenetes készüléket, és magamat is átkoztam, hogy anno vettem egyet. Hajamban megjelent jópár göndör tincs, amiket igyekeztem mindig is elkerülni. A hajvasaló hatására pedig csak rosszabb lett. Az összes hajszálam, mely érintkezett a vasalóval önálló életre kelt, mikor ionos töltést kaptak. Dühösen csaptam ökölbe szorított kezemmel a mosdókagylóra, miközben a tükörben egyre jobban égnek ágaskodó hajszálaimat figyeltem. Rettenetes volt. Mérgesen kerestem hajgumit, majd ügyes mozdulatokkal copfoztam fel. Nem volt sokkal jobb, de legalább nem úgy néztem ki, mint akit megbaszott a 220. Szemeimet kihúztam fekete szemceruzával, de úgy rendesen, hogy szinte rajzfilmfigurákhoz hasonló körvonalai legyenek szemhéjaimnak, aztán felraktam napszemüvegem. Kicsit hülyén nézhettem ki szürkület után azt viselve, de kilógó, felfoghatatlan tincseim hátra szorításához tökéletesen megfelelt. Beleugrottam tornacsukáimba és már indultam is. Úti célom egyértelmûen a bár volt, ahol Nikolai az igát húzta. Legalább is remélhetõleg még ott húzta. Reggel rendesen cidrizett, hogy esetleg repül. Kíváncsi voltam milyen sorsra jutott, így még szaporábban lépkedtem.

Odaérve egyértelmû volt, hogy a pult felé vettem az irányt. Szinte azonnal kiszúrtam, hogy õ áll mögötte. Egy megkönnyebbült mosollyal dobtam le magam az egyik bárszékre, felkönyököltem és azon támasztottam meg kissé oldalra döntve fejem. Úgy vizslattam az oroszt. Örültem, hogy nem rúgták ki, ötletem sem lett volna, hogyan találjak rá.

- Szép estét!  – vigyorogtam felé makulátlan fogsorral, mikor felém pillantott. Õ is elmosolyodott és felém fordulva folytatta az éppen soron lévõ vendég kiszolgálását. – Jó a pólód – kuncogtam, mikor rájöttem, hogy még mindig a tõlem kapott darabot viselte.

- Szia! Még nem volt idõm átöltözni – üdvözölt és odaadta a miniszoknyás csajnak készült színes koktélt. – Mit adhatok? Valami erõset, vagy netalán csajos piát? – ajkaira huncut mosoly kúszott, én pedig rendületlenül vicsorogtam rá.

- Egyenlõre semmit – duruzsoltam, miközben ujjaim pulton lévõ kezére tévedtek és cirógatni kezdtem kézfejét.

- Ó, és késõbb mivel szolgálhatok? – kuncogott.

- Az majd még eldõl – kacsintottam egyet sokat sejtetõen. – Viszont most mégis adhatnál egy kis sört – vontam meg vállam. Õ kiszolgált, én pedig jólesõen kortyoltam a hûvös, kesernyés italba. Mikor letettem az üveget, megszólalt egy ismerõs szám. Nem volt rock, de ismertem, ráadásul még érdekes módon szerettem is. Pont megfelelt elvetemült kis tervem elsõ feléhez.

- Szeretem ezt a számot – konstatáltam, Niko pedig felvont szemöldökkel figyelt, ahogy kissé elkezdtem ritmusra mozogni.

- Nem rossz – helyeselt, nekem pedig csak ennyi kellett. Felálltam a székrõl és a szokásosnál kicsit jobban riszálva a seggemet megindultam az emberek közé, akik valamiféle tánccal próbálkoztak.

Út közben szétbontottam hajamat és egy vontatott fejkörzéssel szétráztam a tincseket. Hála égnek, akkor már nem voltak annyira elektromosak. Elõször csak csípõmet kezdtem el lágyan ringatni, aztán egész felsõtestem is ritmusra mozogni kezdett. Kezemmel erotikusan simítottam ki az tincseimet arcomból, mikor már teljesen eltakarták. Gyorsan felkeltettem pár ember figyelmét, akik rövidesen csatlakoztak hozzám. Egy csaj végigsimított mellkasomon és belemarkolt felsõmbe. Mutatóujjamat ide-oda mozgatva, arcomon pimasz mosollyal jeleztem, hogy inkább engedjen el, mikor felfogta mit is akarok, és elengedett, megfordultam. Egy pasival találtam szemben magam. Nem nézett ki túl rosszul, bár a biztonság kedvért húztam volna egy zacskót a fejére. Kinézetével fordítottan arányos módon tudott táncolni, ami éppen kapóra jött. Egyik lábával befurakodott combjaim közé, úgy simította hozzám testét. Vállára támasztottam kezem és úgy hullámoztam vele együtt. Mire észbe kaptam, magam mögött is megéreztem egy férfi testrészt, mely durván feszült hátsómnak. A szendvicsezés ötlete már nem jött be annyira, fõleg mikor a hátsó fazon csípõmre simított kezeivel. Rájuk csaptam, hogy megtanulja, ott nagyon rossz helyen vannak, és inkább egy ügyes mozdulattal ott hagytam egymásnak a két nyomulós dögöt. Egyededül folytatta a táncot. Szemeimmel megkerestem Nikolait. Rám fókuszált, kezeivel a pulton támaszkodott. Tekintetében látszott, rendesen ki volt éhezve. Elégedett félmosollyal tisztáztam magamban a dolgot, és attól kezdve végig õt néztem. csípõmet ringattam, hajam pedig ellentétes irányú mozdulatokkal ráztam. Kezemmel végigsimítottam nyakamon, azt le mellkasomon. Csípõcsontomnál megálltam egy pillanatra. Húztam Niko idegeit. Láttam rajta, hogy azt akarja, érjek magamhoz, és egyre feszesebb nadrágom is szinte már követelte saját érintésemet. Lassan kezdtem lejjebb csúsztatni kezem, de a cél elõtt, valaki elkapta csuklom. Szikrázó szemekkel néztem hátra. Elõbbi táncpartnerem ismét megtalált, és minden nemû gátlás nélkül simított rá farkamra. Más helyzetben talán jól esett volna, de most nem csak szexpartner-vadászás céljából kellettem magam. Most Nikonak táncoltam. Elhúztam kezét és szembe fordultam vele. Elkapott derekamnál, és közelebb húzott magához. Jobbnak láttam, ha valamilyen szinten partnerként viselkedek, így átkaroltam nyakát, így vonaglottunk együtt. Fejével egyszer csak közelíteni kezdett, én pedig éreztem, nem úszom meg csók nélkül. Még mielõtt ajkát, enyéimhez érinthette volna, szemeimmel ismét megkerestem Nikolait, aki akkor már kigúvadt szemekkel figyelt. A pasi közben megtalálta alsó ajkam és kissé beleharapott. Nem hagytam, hogy nyelvével befurakodjon számba, így amilyen gyorsan csak tudtam, megszakítottam a csókot. És eltávolodtam a férfitõl. Egyedül sokkal egyszerûbb volt táncolni, ráadásul a fõ nézõközönségnek is biztosan jobban tetszett. Tettem néhány olyan mozdulatot, ami az én önuralmamat is próbára tették és félõ volt, hogy a bár tulajdonosa kihívja a rendõrséget, engem pedig lecsuknak közszeméremsértésért. A szám végén, kaptam egy kisebb fajta tapsvihart, de ügyet sem vetettem rá. Lihegve, álló farokkal sétáltam vissza a bárpulthoz. Akkor, abban a pillanatban egyszerre áldottam az eget és káromoltam, hogy annyira feszes a nadrágom. Lehuppantam egy székre és nagyokat fújtatva mosolyogtam Nikolaira, aki csak átszellemült pofával pislogott rám nagyokat. Mikor kicsit észhez tért, mindent elárulóan, pimasz mosollyal ajkán tekintett le ágyéktájára. Elégedetten haraptam bele alsó ajkamba.

- Kitõl tanultad ezt? Másodálláskánt sztriptíz táncos vagy, vagy mi a fene? – kérdezte kínjában nevetve.

- Én nem, de a húgom az – számhoz emeltem a pulton hagyott sörösüveget és kortyoltam pár nagyot.  Nikolai döbbent arckifejezése minden pénzt megért. Hangosan felröhögtem.

 - Az igen – nyögte ki, mikor már képes volt megszólalni.

- Volt kitõl tanulnom – vontam meg a vállam nemtörõdöm módon, aztán kissé közelebb hajoltam Nikohoz. Körbenéztem, és mikor senkit sem láttam túl közel hozzánk, átnyúltam a pulton és nadrágzsebébe kapaszkodva húztam közelebb magamhoz. Mikor már rendesen elértem a kiszemelt részeket, elkezdtem simogatni farmerjén keresztül, bár ahogy éreztem, annál jobban már nem igazán tudtam volna felhúzni. Egy-két mozdulat után elkapta kezem és kissé lehajolt hozzám. Tekintete perzselt.

- Nem megyünk ki hátra? – remegtettem pilláim huncutul mosolyogva.

- Ha most hátra megyünk, addig nem is jövünk vissza, amíg el nem intézlek a kukák tetején – közölte préselve a szavakat. Amellett, hogy elégedettséggel töltöttek el szavai, engem is rendesen felhúzott már maga a gondolat is, hogy kíván.

- Akkor? – kérdeztem mohón.

- Negyed óra múlva végzek. Aztán mehetünk – mondta, én pedig bólintottam egyet csillogó szemekkel.

- Addig én kint elszívok egy cigit – mondtam és odaadtam a sör árát, amivel tartoztam. Vetettem még egy csábos pillantást Nikolaira és megindultam a bár kijárata felé. Izgatott voltam, alig fértem meg a bõrömben. Azon az estén múlt a jövõm és emellett még egy nagyszerû dugás is várt rám. Elõhalásztam szûk kis zsebembõl a cigis dobozt és az öngyújtót, rágyújtottam és mélyen tüdõmbe szívtam a nikotinos füstöt. Inkább nem gondoltam arra, hogy mik várnak rám a lakásomon, nem kellett volna ott az utcán spontán elmennem.

Szörnyen lassan telt az idõ, már kezdtem azt hinni, Niko átejtett, mikor két kar fonódott derekam köré és egy áll támaszkodott meg vállamon. Rögtön tudtam, hogy Nikolai az. Szabad kezemmel boldogan simítottam rá ölelõ karjaira, õ pedig egy gyengéd, mégis határozott baszó mozdulattal jutalmazott.

- Ennyire kívánlak – duruzsolta fülembe, majd orrával végigsimított nyakamon. – Ennyire nagyon-nagyon – halkan felkuncogtam, eldobtam a csikket és eltapostam. Aztán két kézzel nyúltam hátra seggéhez és húztam még közelebb magamhoz. Merevedését megérezve már repkedtek az én fejem fölött is a rózsaszín felhõk. Arcomat arcának simítottam és orrommal cirógatni kezdtem.

- Szex illatod van – suttogtam mosolyogva. – Kibaszott szexi – végigsimítottam meztelen, libabõrös karjain.

- Még a te illatod van rajtam – dünnyögte én pedig karjai között szembe fordultam vele és átkaroltam nyakát. Egymás szemét vizslattuk, mikor ajkához hajoltam és finoman belémartam. Halkan nyögött, majd mikor befejeztem a csöppnyi figyelmességet, lihegve szólalt meg.

- Ne itt folytassuk – kérlelt nagy szemekkel, felsõmet két oldalról markolászva. Csak bólintottam egyet és kézen fogva elkezdtem húzni magam után. Váratlanul font ujjait enyéim közé, de nem igazán zavart a dolog. Sõt.

Zene

- Én is – lihegte teljesen feltüzelve, miközben egyik mancsával vállamat markolászta, másikkal pedig a bozontomat kócolta. Nagyon kívántam, már rendesen bizsergett minden tagom, hogy meztelenül fekhessek rajta, végigcsókolhassam minden egyes kis porcikáját a feje búbjától a lábujjhegyéig, elidõzve a farkánál. Persze utána úgy belepréseltem volna az ágyba, hogy levegõt alig kapott volna…

- Én… én túl messze lakok, nem bírom ki addig – nyögtem ki a tényt. – Ha kell itt a kukákon is… - nyüszögtem a nyakába, miközben õ ingemen keresztül kaparta hátamat hasonlóan szenvedve. Komolyan gondoltam, hogy a kukákon is meghágom. Reméltem, komolyan is vette…

- Itt lakok a közelben – lehelte a fülembe. Lassan felfogtam mire is értette, s valahogy a kukatetõ már nem is tûnt annyira jó ötletnek. Bólintottam egyet, miszerint totálisan felfogtam a dolgot, majd nyakához bújva megcsókoltam, s mélyen belélegeztem kellemes illatát. El tudtam képzelni, ahogy az egész lakásában az a kellemes parfüm terjengett, a természetes illatával… Türelmetlen volt már õ is, ezt mi sem bizonyította jobban, hogy kibújt karjaim közül, majd megragadta a csuklómat. Nagy döbbenetemre ugyan úgy, mint nemrég én, összefonta ujjainkat. Utána caplattam, arcát, nyakát, kezét figyeltem. A nyálam még ott csillogott a nyakán, a lámpafények meg-megcsillantak rajta. Hátulról öleltem át, teljesen neki simultam, s szabad kezemet a csípõcsontjára simítottam. A csend közöttünk, a vágytól feszült levegõ… felejthetetlen volt.

Arra eszméltem fel, hogy Willem bevágta magunk után az ajtót, s vetõdött is rám. Elégedett morranással nyugtáztam, hogy az addigi vágyát csak elraktározta, nem elnyomta. Úgy esett nekem, mintha már vagy fél éve nem rendezte volna el senki se. Rendesen tépte rólam az inget, a szó szoros értelmében, ugyanis pár gomb a földön landolt. Én sem tétlenkedtem, azonban nekem sokkal határozottabb elképzelésem volt arról, mit is akarok látni. Övét kapcsoltam ki, majd utána a farmerját is. Hevesen vert a szívem, ahogy egymást vetkõztettük már tudtam, hatalmas nagy kefélés elõtt álltunk.

Roppant elégedett fejjel tolta le vállamról az ingemet, míg én ledobáltam magamról kesztyûimet. Meg akartam érinteni, bõrét lassan cirógatni, vagy éppen a vágytól marni. Az se érdekelt, hogy a becses ruhadarabom a földön landolt a gombokkal együtt. Ezután végre megérinthettem… úgy isten igazából. Pólójába kapaszkodtam, majd lassan besimítottam alá. Sima has bõre ujjaim miatt kissé görcsberándultak, én pedig teljesen elragadtatva a dologtól még feljebb simítottam, egészen a nyakáig. Ott aztán visszasimítottam kiálló kulcscsontjára. Nagy figyelmet szenteltem neki, ahogy közben ajkait sem voltam hajlandó elengedi. Csókoltam, s közben cirógattam. Már csak az hiányzott, hogy meztelen mellkasomhoz az õ meztelen mellkasa simuljon… Kihúztam kezemet pólója alól, majd áthúzva feje felett megszabadítottam tõle.

Végigmértem tejfehér, itt-ott anyajeggyel tarkított felsõtestét, s a nadrágom, ha lehetséges még szûkebb lett. Nagyon akartam, magam alatt vagy felett, már az se számított. Benne akartam lenni, érezni akartam minden porcikáját, ahogy hasonló gyönyörök között vergõdött, mint én. Hallani, ahogy nyög, ahogy a nevemet sóhajtja… Marhára az égig akartam dugni. Vele együtt szárnyalni. Õ se lehetett ezzel másképp, rögvest elkezdett a szobája felé terelgetni. Fejével a megfelelõ ajtó felé bökött, majd rögvest nyúlt is a kilincsért, hogy kinyissa. Az õ illata csapott meg, erõsebben, mint az elõszobában. Nem bírtam, hozzá kellett érnem. Hátulról elkaptam, magamhoz húztam. Egyik kezemmel derekán átkarolva, kezeit lefogva, másikkal pedig óvatosan átsimítva a vállára álltam. Hosszú hajtincsei csiklandozták kézfejemet. nagyon reméltem, hogy hamarosan mást is csiklandozni fognak…

Nyakára hajolva nyakszirten csókoltam. Lassan, ajkammal érintve csak. Éreztem, ahogy szíve még hevesebben kezdett el verni. Felbátorodva azon, hogy már egy olyan apróságtól is oly hevesen reagált kicsit lejjebb is megörvendeztettem egy csókkal. Lassan haladtam ajkammal a bal válla felé, ott pedig kicsit több csókot is kapott. Fontolgattam, hogy fogammal is megkóstolom finom húsát. Gyengéden mélyesztettem belé, ajkát pedig elhagyta egy nyögés. Mosolyra késztetett, az elégedettség még jobban felkorbácsolta az amúgy is tûztõl égõ testemet.

Egy gyors mozdulattal magam felé fordítottam, majd az ágyra löktem. Arcán látszódott mennyire megdöbbent ezen, teljesen elködösítette a vágy addigra. Engem is. Marhára benne akartam már lenni, a seggét markolva gigászian elintézni. Újra, újra, és újra. Addig, míg õ és én is lucskosan, kifáradva ki nem dõltünk volna. Erre a gondolatra sunyi mosoly kúszott ajkamra, majd lassan Will után másztam, aki addig csak figyelt. Combjaim közé szorítottam az õ combjait. Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen, ahogy az ölem az õ ölét súrolta. Lassan mellkasára hajoltam, pihegve figyeltem, ahogy fel-le mozgott. Egy elégedett mosoly után csókokkal borítottam be mindenhol, miközben a bódító illatát magamba szívtam. Egyre lejjebb haladva köldökéhez értem. Nyelvemet kidugva gondolkodás nélkül belenyaltam, mire õ egy remegõ sóhajjal fûszerezte meg tettemet. S ezt csak tetõzte, ahogy megborzongott…

Az elégedett szó nem volt elég arra, amit éreztem. A híres neves egyéjszakás srác alattam remegett vágytól túlfûtve. Csillogó szemekkel csókoltam újra ajkára. Nyelvemmel nyelvére simítottam, belenyögtem a csókba miközben a nadrágjától s alsójától szabadítottam meg. Annyira megrészegítette a csókáradat, hogy rendesen ledöbbent, mikor ráeszmélt az Ádám kosztümjére. Szerintem piszok jól állt neki. A hófehér bõre, az itt-ott látszódó izmai, hevesen mozgó mellkasa, csinos szerszáma… Már épp tenni akartam valamit, valami nagyon édesen mocskosat, mikor feltûnt, hogy szorgos mancsai épp az én gatyámat bontogatták. Nem voltam egy dög, hagytam kibontakozni. Mellesleg maga a tudat, hogy a farkam közelébe matatott… Kezdtem tõle libabõrös lenni. Attól kanosabb már nem lehettem, s a farok kiszabadítási akcióért csak hálás lehettem. Nem feszített már úgy a gatya…

Feje mellett támaszkodó kezeimet kirántotta, igazából rá is estem volna, ha nem gördülök inkább az ágyra. Sejtettem, hogy mit akar, s nem volt ellenemre a dolog. Egyik lábát átvetette a csípõmön, én pedig már majdnem könyörögtem azért, hogy szedje le rólam a nadrágot, mert már a farkam lassan kárát látja… S ekkor a mocsok egy határozott mozdulattal az ölemre ült. Felnyögtem, míg õ egy vicsort küldött felém. Kissé megemelkedett, ruhám után nyúlt. Szûkölve emeltem meg én is csípõmet, hogy lehúzza végre rólam a ruhát. Mikor a nadrágom és a gatyám is végre az ágy mellett landolt szabad embernek éreztem magamat.

Tekintetével csak úgy itta magába a látványomat. Szemei csillogtak, már elõtte látta miket fog velem tenni. Felkuncogtam, majd tarkójára simítottam egyik kezemet s lehúztam magamhoz egy vad csókra. Haja arcomat, nyakamat és vállamat is csiklandozta. Nagyon kívántam már, s a helyzet nagyon úgy állt, hogy õ fogja tartani. Gerince mentén lesimítottam le egészen faráig. Ott egy kicsit elidõztem, majd lassan becsúsztattam egyik ujjamat a farpofái közé. Közben ajkát faltam, nem akartam, hogy kellemetlen legyen. Hiába volt mindez, ahogy az elsõ ujjamat megérezte ajkamra harapott.

Piszkosul fájt, ahogy neki se eshetett jól az én ténykedésem. Együtt nyögtünk fel fájdalmunkban, de ennek ellenére nem hagytam abba a dolgomat. Összeszorított szemekkel és ajkakkal tûrte a ténykedésemet, míg rajtam egyre jobban eluralkodott a türelmetlenség. Egy ujj, kettõ, majd a harmadik… Mikor végre rám nézett szemeiben ott égett a vágy és a tettrekészség. Tekintetemmel követtem minden mozdulatát, ahogy kissé felemelkedve a helyére igazította magát. Ekkor jöttem én, felgörgettem magamra a gumit, ami elõbb még a párnája alatt volt, majd a csípõjére markolva egy nagy lökéssel beléhatoltam.

Az érzés leírhatatlan volt. Õ is hasonlóan érezhetett, hangosan felnyögött közben pedig kezeimet markolászta. Tudtam, hogy még egy kis idõ kellett ahhoz, hogy teljesen hozzászokjon a felálláshoz. Nem zavart a dolog, közben szememmel faltam fel, ahogy rajtam ült. Nagy volt a kísértés, hogy farkára simítsak, de egy kicsit még várni akartam vele. Inkább pihegõ ajkait figyeltem, hosszú szempilláit, amik körbeölelték lesütött tekintetét. Szörnyen szexi volt, csakis az önuralmam tartott vissza attól, hogy magam alá ne döngessem. Pedig sokkal könnyebb lett volna a hátára görgetni, majd addig gyúrni, míg mindketten ki nem döglöttünk volna…

Szorítása gyengült csípõjét fogó kezeimen, nem vájt már úgy a bõrömbe. Torkomból egy rekedten, halk nyögés tört felszínre, majd löktem rajta egyet. Arcára kiült az élvezet, kezemet elengedve a lepedõre mart. Újra belédöftem magamat, ajkai kissé szétnyíltak. Ittam magamba látványát, minden lökésnél ajkait elhagyta egy nyögés vagy épp sóhaj. A haja minden lökésemnél mellkasának, vagy vállának csapódott. Arcán az izzadság cseppjei jelentek meg, pár tincse arca szélére, sõt, ajkára ragadt. Lökéseim gyorsultak, nem bírtam már a lassú, kissé szaggatott tempót. Úgy tûnt már õt se zavarta a sebességváltás.

Végre valahára rám nézett. Addig is halványan mosolyogtam, de addigra a pofámra kiült a szokásos bamba vigyorom, miközben õ engem lovagolt. Felém nyújtotta kezét, fülem tövétõl államig simított. Belebizseregtem az érintésébe. Tekintetem az ajkára tévedt, nyögve emelkedtem fel, hogy rámarhassak. Nyelve vadul simult az enyémre, én pedig erõsen döftem vissza az enyémet. Egy nagy sóhajjal vetettem vissza magamat a párnák közé, mire õ megnyalta ajkát. Félig lehunyt pillákkal figyeltem mozgó csípõjét, torkomat egyre többször hagyta el nyögés.

Ritmust váltott. Teljesen ellentétesen lovagolt, mint ahogy én mozogtam. Ekkor volt az a momentum, mikor vissza kellett tartanom magamat, nehogy máris elélvezzek. Huncutul csillogó szemeibõl ki tudtam következtetni, hogy nagyon élvezte a helyzetet, én pedig nem voltam rest, nem akartam, hogy csak egy jó dugásnak könyvelje el az egészet. Rámarkoltam, míg õ továbbra is csak engem lovagolt. Az én ritmusomra mozgott kezem rajta, de nem sokáig. Éreztem, ahogy megremegett, engem is teljesen elgyengítve ezzel.

- Ni-Niko…!  – Erõsen rámartam csípõjére, s a lehetõ legdurvábban löktem még egyet rajta. Ajkaim szétnyíltak, torokhangon hördültem fel az élvezettõl, míg õ, atyaég, marha farok állítóan nyüszített fel. Soha senkitõl se tapasztaltam még olyat. Piszkosul jól állt neki… Izmai körém fonódtak, s ott volt a gyönyör kapuja, Willem nevével díszítve… Szólni nem bírtam, csak nyögtem, míg az egész testemen végigszaladt a gyönyör. Kapkodtam a levegõt, közben pedig élveztem az orgazmus utolsó kis rezdüléseit.

Will közben lemászott rólam, s mellém hasalt. Nekem erõm nem volt megmozdulni, túlságosan új volt még az élmény. Végtagjaim kellemesen zsibbadtak, s már rég libabõrös voltam. Lelestem hasamra, majd a párna alá nyúlva – ahonnan a gumi is volt – kivettem a kis kézi törölközõt. Minden oda volt szépen készítve. Még vagy hat gumit tapogattam ki, máris éreztem, hogy a felét szívesen el tudtam volna még nyûni. A kis törölközõvel letöröltem magamról Will és saját örömömet, lehúztam a gumit, majd újra kinyúltam.

- Ez… ez kibaszott jó volt – törtem meg a csendet, miközben a plafont bámultam.

- De ugye tudod, hogy csak dugunk, semmi egyéb? – érdeklõdött kissé élményrombolóan.

- Ja – vágtam rá. Persze, hogy tudtam. Ettõl már csak az volt nyilvánvalóbb, hogy az ég kék, a fû meg zöld.

- Akkor ezt majd megismételhetnénk – vigyorgott rám, majd simított végig a kezemen, ahol jól összekarmolt. Jólesõen bizseregtem tõle, bár a kijelentésére eszembe jutott egy dolog.

- Nocsak, én megfeleltem az elvárásaidnak? – gúnyolódtam vele jólesõen.

- Meg – jelentette ki rögvest, amitõl marha elégedett lettem. – És miután kimegy belõlem az a kis pia is, amit kevertél nekem, akkor sem fogsz varázsütésre gnómmá alakulni. – No meg a… Ránéztem, felvont szemöldökkel, mire õ kiröhögött. Ezért eldöntöttem a hasára fektetem és úgy dugom meg… Hagy kapkodjon levegõ után a kis mocsok.

- Pff… Hisztis picsa – röhögtem ki én is, mire õ felháborodottan az új jelzõjére belebokszolt a vállamba. Vagyis azt hiszem valami olyasmit csinált, ugyanis a húgom is jobban elrendezett egy ilyen beszólásnál. Ettõl csak még jobban elkezdtem röhögni. Kuncogtam még egy darabig, majd inkább Willem szobáját kezdtem el tanulmányozni.

Könyökömre támaszkodtam s úgy vizslattam körbe. Egy nagy ablak volt csak a szobában, bukóra kinyitva áramlott befele az esti hûvös levegõ. Nem volt túlrendezve a szobája, íróasztal a gépének, felette polcok CD-kel, pár könyvvel. Arrébb egy kis ruhásszekrény, rajta pár mütyürrel, amit nem láttam jól. De a legtöbb helyet a gitárjai foglalták el. Gyönyörûek voltak. Majdnem olyan szépek, mint az én Mustangom.

- Szereted a gitárokat? – törte meg a csendet Will.

- Aha. Csak nem tudok játszani – feleltem, majd felé fordultam. Szemei élénken csillogtak, ajkán halovány mosoly játszott. Én pedig már a következõ meneten gondolkoztam…

- Játsszak neked valamit? – tette fel a kérdését lelkesen, mire bennem rekedt a levegõ. Pucéran fog nekem gitározni…? Azt a jó eget, hát én… hát én…!

- Naná – hördültem csillogó szemekkel.

- Akkor hozd ide nekem azt a fehér Epiphone Les Paul-t  - adta ki az utasítást, míg én a tekintetemmel megkerestem az adott gitárt. Gondolkodás nélkül álltam fel, s sétáltam oda. Éreztem magamon a tekintetét, de egyáltalán nem zavart. Óvatosan emeltem ki a többi közül, majd vittem oda neki.

- Ült le – mutatott maga mellé, míg én értetlenül pislogtam rá párat. Nos, végül is õ tudta mit akar, így letettem a seggemet az ágyra. Így még közelebb volt. Miután én stabilan ücsörögtem, lustán rátámaszkodott a vállamra, s félig fekve simított végig gitárjának nyakán. Éhes tekintettel figyeltem minden mozdulatát, míg õ végül lepengette az oly ismerõs dallam elsõ pár sorát.

Együtt dúdoltam a gitár játékkal az ismerõs rock számot. Arcomat hajába fúrtam, mélyen magamba szívtam illatát. Ujjbegyeimmel megcirógattam könyökét, majd derekát. Rosszállóan rám mordult, de nem érdekelt. Én már újra nagyon kívántam. Hosszú lábait nézegettem, a csinos bokáját. Meg akartam kóstolni. A sarkát is kicsit megharapdálni. No meg a farát is. Halk sóhajjal simítottam be a gitár alatt mellkasára, mire Will kissé feljebb tornázta magát. Nyomott a gitár, kelletlenül kihúztam mancsomat. Imádtam a számot, de akkor nagyon zavart, hogy olyan hosszú volt. Willre éheztem, láthatóan is. Sóhajtoztam, mordultam párat, mire végre az utolsó húrt is megpengette.

- Hogy te…? – fordult felém s kezdett bele kérdésébe, de száját betapasztottam sajátommal. Megharaptam kissé alsó ajkát, mire õ felmordult.

- Farok pöccintõsen jó volt – sóhajtottam, miután elengedtem ajkait. Kuncogva nyaltam fülébe, amitõl megremegett. Lassan fejtettem le ujjait a gitárról, míg õ pihegve tûrte, a nyakcsókolgatásnak hála. Már elvettem tõle, a földre akartam rakni gitárját, mire nyöszörögve kibújt ajkam alól s kezem után kapott.

- Le ne rakd a földre, Nikolai! – szólt rám erõteljesen, mire én felsóhajtottam.

- Nem fog belehalni a földön, míg megduglak – jelentettem ki fapofával, mire õ rám villantotta mérges tekintetét.  Látszódott rajta, hogy õ viszont addig nem volt hajlandó segget tartani, míg a gitárja a helyére nem kerül… Morogva álltam fel, majd gyors léptekkel odasétáltam a tartóhoz, s visszaraktam. Amikor visszafordultam az ágy felé, Will a hasán feküdve figyelt engem. Szemei elégedetten s pajkosan csillogtak, amitõl nekem is visszajött a falatozó kedvem.

Széles vigyorral a számon sétáltam vissza s álltam meg az ágy mellett. Pont szemmagasságban volt a keményebb felemmel, mire felvigyorgott rám. Kezével megérintette a farkam hegyét, miután én felsóhajtva nyúltam utána. Hátára gördült, én pedig már másztam is rá. Megtámaszkodtam a feje mellett, csípõmet csípõjéhez dörgöltem minek következtében együtt nyöszörögtünk.

- Fázol? – pihegte. Ajka enyémet súrolták, míg én értetlenül pislogtam rá. Végigsimított hátamon, rá a vállamra. – Libabõrös vagy – suttogta, majd kuncogva szájon csókolt. Ritka bamba pofát vághattam, ugyanis semmi olyanról nem volt szó, amit õ feltételezett. Elsõnek fel se fogtam mit akar, csak utána villant be a dolog. – Egy orosznak nem kéne ilyen idõben fáznia.

- Ne-nem… nem fázok – dadogtam, majd zavarom leplezése érdekében a nyakába csókoltam.

- Akkor? – nagyon érdekelte a téma, én viszont nem akartam róla beszélni. Jobban lefoglalt, hogy kényeztessem. – Csak fázol. Zárjuk be az ablakot?

- Nem fázok! – mordultam rá, majd nyögtem egyet.  – Csak… - tapasztottam ajkamat a kulcscsontjára, mire sóhajtva beletúrt a hajamba.

- Csak? – pihegte, míg én már megunva azt, hogy ez jobban érdekelte mindennél, kiböktem.

- Ez van, ha kívánok valakit. Örülj – dörmögtem, majd a kulcscsont feletti gödröcskébe nyaltam. Pihegve mart hajamba, s húzott oda magához. Fájdalmamban felszisszentem, de mikor megéreztem édes ajkát megbocsátottam durvaságáért.

- Nagyon szexi, Niko. Remélem tudod – motyogta csillogó szemekkel, majd mutatóujjával csuklómtól a könyökömig simított libabõrös bõrömön, onnan pedig a vállamhoz. Arcom még pirosabb lett, majd hálásan megcirógattam hasát. Tetszett neki, amitõl kellemeses bizseregtem mindenhol. Sóhajtva tapasztottam ajkamat a füle alatti érzékeny bõrre, nyelvemmel lágyan megcirógattam, amitõl felsóhajtott. Nyálcsíkot húztam a nyakáig, ott kitértem a jobb vállára, kicsit megharapdálva. Utána kezelésbe vettem kemény mellbimbóját, egyiket a másik után.

Pihegett és nyögdécselt, közben hátamat simogatta vagy épp gyengéden karmolászta. Oldalára is hintettem pár csókot, mordulva harapdáltam meg kissé a csípõjén lévõ kis húst, amitõl egy érdekes, kuncogás és sóhaj egyvelege hagyta el torkát. Egyre lejjebb s lejjebb borítottam el csókokkal, köldökére nagyobb figyelmet szentelve. Nyelvemmel köröztem körbe, közben õt néztem. Arca meg-megrándult, ajkai szétnyíltak s elködösült tekintettel figyelt. Izgató jelzõ nem volt elég rá. Nagyon nem.

Ahogy ajkam az alhasához ért megremegett. Elégedett morgással simítottam rá combjára, s miközben csókokkal borítottam el, nyaltam s néha kissé haraptam, ujjaim belsõ combja felé haladva kényeztették. A kikészített gumi után kaptam, kibontottam, majd hiper sebességgel magamra görgettem. Ezután egy gyors mozdulattal bekaptam mutató és középsõujjamat, közben Willem szemébe nézve megszoptam azokat.

- Csak neked – mutattam meg neki nyáltól nedves ujjaimat, majd két lábát a combjának hátsó felénél fogva feljebb toltam, hogy seggéhez férjek.  Két ujjam gond nélkül merült el benne, szemeiben nyoma sem volt fájdalomnak. Huncut mosollyal figyelte ténykedésemet, miközben fel-felsóhajtott.

- Tedd már be – nyögte, majd lábait még jobban felhúzva csábított magába. Nekem sem kellett kétszer mondani, nagy levegõvel löktem bele magam.  Együtt nyögtünk fel az ismerõs érzéstõl. Lábait teljesen feje mellé helyeztem, ajkára martam, majd elkezdtem mozogni. Kevesebb, nagyobb lökésekkel ostromoltam, õ pedig hátamba mélyesztette körmeit. Ajkát falva döngettem bele az ágyba, együtt nyögtünk és sóhajtottunk. Nyelve lassan táncolt enyémmel, mégis olyan érzésem volt, hogy bármelyik pillanatban felrobbanok.

Farka hasamat súrolta, rá is kontráztam kissé, ugyanis nem akartam kettõnk közé benyúlni. Túl tökéletes volt seggét markolni s úgy magamévá tenni. Egyre gyorsabban s gyorsabban merültem el benne, nyögéseim egyre rekedtesebbek lettek, ahogy az övé is. Alig kaptam már levegõt, de nem eresztettem ajkát egészen addig, míg õ meg nem szakította a csókot, s nagyokat nem kortyolt a levegõbõl.

- Még… Még…! – szûkölte, miközben újra ajkamra mart egy csók elejéig. Örömmel teljesítettem kérését. Egy lökésemnél azonban hátravetett fejjel szinte, tátott szájjal, hang nélkül szûkölt. Rögvest tudtam, hogy ott kell ostromolni. Ajkát megharaptam, majd továbbra is ostromoltam.

A végét jártuk. Egyre szaggatottabban vette a levegõt, ahogy én is. Izzadtunk és lucskosak voltunk, nyögéseink és sóhajaink állandósultak. Egyszer aztán erõteljesen belém mart, fel is szisszentem fájdalmamban, ami addig is tartott. A másik nevét nyögve élveztünk el. Remegtem az átélt gyönyörtõl, erõm sem volt lemászni az alattam pihegõ srácról. Figyeltem a levegõért kapkodó ajkait, lehunyt pilláit. Homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, tincsei arcára, nyakára és vállára tapadtak.

Elégedett kandúrnak éreztem magamat. Arcon csókoltam, mire odafordította fejét. Szemei fáradtan csillogtak, de ott égett benne a kielégültség tüze is. Kuncogva simítottam ki tincseit szép arcából, majd emelkedtem fel.

- Milyen kielégült pofád van – jegyeztem meg neki, mire õ válasz gyanánt rám öltötte nyelvét.

Kicsúsztam belõle, megszabadultam a gumitól, amit az elõzõhöz dobtam, az ágy melletti kukába. Felültem, de Will még mindig az ágyon feküdt saját örömének nyomaival. Szép volt. Nem is, gyönyörû. Visszadõltem mellé, orrommal cirógattam meg nyakát, mire õ egyik kezével megcirógatta az államat.

- Köszönöm – dünnyögte, mire én felnéztem rá.

- Mit?

- Az égbe kefélést. – Ajkamra széles vigyor ült ki, s az örömtõl részegen húztam közelebb magamhoz.

- Nagyon szívesen. Bármikor újra repülhetünk egyet. Amikor csak akarod.

- Ühüm… - helyezkedett el karjaim között, majd sóhajtott fel. – Le kéne zuhanyoznunk. Tiszta… dzsuva vagy te is meg én is. Vagy várj! – nyúlt a törölközõ után. – Van energiád a fürdõszobába elvánszorogni és bevizezni? – érdeklõdött csábos pillantásokkal, mire felsóhajtva kivettem a kezébõl a kissé koszos törölközõt. – A szoba melletti ajtó az.

Elvánszorogtam odáig, kimostam a törölközõt, egyúttal magamat is áttöröltem vele, majd visszamentem a szobába. Will már felülve pöfékelt. Mellé ültem, majd kezébe nyomtam a törölközõt. Eldörmögött egy köszit, a cigit a számba dugta, majd míg jólesõen szívtam pár slukkot õ is áttörölte magát. Csendben elszívtuk a bagót, majd fáradtan, összebújva elaludtunk.

*~*~*~*

Reggel úgy ébredtünk, hogy Willem háttal nekem aludt, én pedig átkarolva hozzábújtam. Álmosan hunyorogtam, kerestem valami órát, amirõl megtudhattam a pontos idõt. Dörmögve engedtem el partneremet, míg õ negédesen szunyókált. Ásítottam egyet, majd egy futó pillantást vetettem Will hátára. Nem bírtam ki, újra hozzásimultam, majd nyakába csókoltam.

Felsóhajtva nyúlt hozzám, s túrt bele a hajamba. Csukott szemmel fordította oda fejét, én pedig egy jó reggelt csókot hintettem ajkára. Ásítva vackolta vissza magát, míg én mosolyogva figyeltem. Elhatároztam, hogy megkeresem a ruháinkat míg Willem magához tér. A kisgatyámat rögvest felhúztam, majd a gatyámat is. Willét az ágyra dobtam. Ezután az elõszobából elõkerült a két felsõ, az enyém gomb nélkül, no meg a kesztyûm is. Kesztyûmet a farzsebembe gyûrtem, ingemet pedig úgy tanulmányoztam mit is kezdjek vele. Mikor visszaértem a szobába, már Willem is öltözködött.

- Tudnál adni valamit felülre? – böktem ki végül, míg õ érdeklõdve felém lesett. Mire felfogta a helyzetet szélesen rám vigyorgott.

- Póló jó lesz? – érdeklõdött, mire bólintottam. Egy simulós, egyszerû fekete pólót kaptam, amiért hálásan megcsókoltam.

- Hány óra? – vettem fel, mire õ közömbös pofával az éjjeliszekrényen lévõ órára mutatott. Dél volt. Dél…

- Willem! - kaptam keze után, majd rántottam vissza. Döbbenten pislogott rám, fõleg mikor hevesen megcsókoltam. – Ismétlés jöhet. Megyek melózni. Szurkolj, hogy a fõnök bevegye, hogy Sztálin levelet küldött a családomnak, hogy kivégzi õket.

- Barom – vigyorgott rám. – Ha kirúg, akkor õ is egy barom.

- Cöh, cöh – nyomtam még egy csókot az orrára, majd az ingemet otthagyva elindultam a kijárat felé. Will követett, még visszahúzott õ is egy búcsúcsókra. Utána én meg sprinteltem melóba…

Közel léptem hozzá, talán alig volt közöttünk alig egy karnyújtásnyi távolság. Közben végig a szemébe néztem. Szemi szikráztak és éreztem, hogy az enyéimben is valamiféle õrölt láng ég. Azon csodálkoztam, hogy a cigaretta parázsló végétõl nem lobbant lángra a levegõ. Három ujjam közé zárva vettem át a kis fehér rudacskát ás számhoz emeltem. Szemeimet lehunyva élveztem, ahogy a forró, gõzös-füstös nikotin beáramlott a tüdõmbe és szétáradt egész testemben. Lassú, elnyújtott mozdulatokkal adtam vissza neki a cigit és nem gyõztem betelni hosszú, csontos ujjai látványától.  Ahogy elnéztem, õ is szívesen incselkedett vele és nagyon is ínyére volt kokettálásom. 

A következõ kunyerbálásnál már nem nyújtotta olyan közel a bagót, csak éppen maga elé nyújtotta kezét. Rögtön kapcsoltam és két nagy lépéssel elõtte teremtem. Felnéztem szemeibe, amik lelkesen csillogtak és ajkára egy elégedett félvigyor ült, ahogy szívtam egy jó nagy slukkot.

Vontatottan nyújtottam neki vissza cigit, de ahelyett, hogy elvette volna, egyik kezével gyengéden, mégis határozottan megragadta csuklóm és közelebb húzott magához, a másikkal pedig elhajította a parázsló cigarettát.

Nem tétlenkedett, a másodperc töredéke alatt lehajolt hozzám, de mielõtt megérezhettem volna ajkait, elbizonytalanodott, mielõtt szájaink találkozhattak volna, megtorpant. Alig volt tõlem fél centire. Éreztem perzselõ leheletét és szinte lüktetõ ajkait is már enyéimen tudtam. Elvesztettem a türelmem, vagy pontosabban a józan eszem. Lábujjhegyen pipiskedve, gyengéden, a tõlem telhetõ legérzékibb módon tapasztottam ajkaim, ajkaira. Combjaira simítottam és azokon támaszkodva martam egyre hevesebben. Halkan felmordult és ezzel egy idõben nyelvével befurakodott számba. Mosolyogva élveztem a helyzetet, miközben õ lábait derekam köré fonta és úgy húzott közelebb magához. Nem került nagy erõfeszítésébe, engedelmesen simultam hozzá, irányítania sem kellett. Öle mellkasomnak préselõdött, õ pedig nyöszörögve mart alsó ajkamba. Frenetikus volt az egész. Hiába volt õ az én számban, igyekeztem nem teljesen passzív lenni. Nyelvemmel végigsimítottam nyelvén és körbetapogattam szájpadlását is. Csak egy mozdulat kellett volna, csak fel kellett volna rántania az ölébe és akár ott a sikátorban, a kuka tetején megdughatott volna, eszem ágában sem lett volna ellenkezni. Az ereimben száguldozott a vér, szívem úgy lüktetett, hogy azt hittem kiszakad a mellkasomból. Nem tudtam, fogalmam sem volt, mi jön be rajta annyira, hogy ezt a reakciót váltotta ki belõlem, de teljesen magával ragadott a hév.

Váratlanul szakította meg a csókot, ahogy elhúzódott tõlem, még próbáltam utána kapni, de már nem értem el.

- Valami baj van? – kérdeztem rá érdeklõdve, mire õ beletúrtam abba a szanaszét álló, szõkés hajkoronájába.

- Nincs… csak nem akartalak mellkason baszni – felelte teljesen komolyan, én pedig kénytelen-kelletlen elröhögtem magam. De legalább azt megtudtam, hogy õ is megkívánt engem.

 – Melóznom kéne. Ha innen kibasznak, nagy gázban vagyok – magyarázta egy alig felsejlõ grimasszal arcán.

- Persze, érhetõ – feleltem megértõen és még bólogattam is mellé.

- Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom –préselt közelebb magához én pedig figyelmesen simítottam végig széles mellkasán. – Csak melóznom kell. És amúgy is azt mondtad, hogy nem vadászni jöttél.

- Te meg tegnap azt mondtad vendéggel is kikezdesz, ha õ is benne van – vágtam vissza. – És amúgy is megváltozott a terv. Kedvem lett vadászni – csücsörítettem felé kissé és úgy ejtettem a szavakat.

- Na, pff – fújta ki a levegõt, mire én kuncogtam egyet felfelé moccanó tincsein. – Itt csavargatod a képzelõerõmet, erre még marha sokáig kell mindenféle marhát kiszolgálnom.

- Nem tudlak megvárni – jelentettem ki. Lehajolt hozzám és úgy hallgatta tovább mondani valóm. Ismét éreztem magamon leheletét, amitõl teljesen libabõrös lettem. – Bocs, de holnap korán kell kelnem és…

- Persze, érhetõ – ismételte meg ugyanazzal a hangsúllyal, amivel nem rég én tettem. – De holnap is nap van.

- Ja. Igaz – vontam meg vállam, miközben a combján köröztem mutató ujjammal. Igyekeztem minél légiesebben hozzá éri, hogy még inkább ingereljem mechanikai receptorait. Felnéztem arcára és egy újabb pipiskedésnek köszönhetõen elég közel kerültem hozzá, hogy megcsókoljam.

 – De lehet egyelõre csak kóstolgatlak – kuncogtam, amire arcára kisebb felháborodás ült ki.

- Na tudod mit kóstolgass – röhögött fel és kibaszott szexin végignyalt ajkamon .

- Nikolai! Hol vagy már? Egy csomó vendég felgyülemlett!  - csapta ki az ajtót egy pocakos, kopaszkás férfi, mire olyan sebesen röppentünk szét, mintha az é világon semmi sem történt volna.

– Ti meg mit csináltok itt? – kérdezte egyik szemöldökét felvonva.

- Régi haver. Összefutottunk. És… - Kezdet magyarázkodni Nikolai, amire a férfi csal legyintett egyet.

- Nem érdekel inkább. Menjél dolgozni. A haverod meg jöjjön be és igyon valamit, vagy menjen haza – fordult felém, én pedig éreztem, hogy jobb lesz elslisszolni, amíg lehet.

- Akkor hazazúzok – feleltem és odaintettem Nikolianak búcsúzásként. Szemem sarkából még láttam, hogy viszonozta, ami újabb elégedett mosolyt csalt az arcomra. Farmerem zsebébe rejtettem kezeim és úgy igyekeztem hazafelé. Az adrenalin szintem az egekben lehetett, teljesen be voltam pörögve, akár egy kiskamasz az elsõ dugás elõtt. Biztos voltam benne, hogy sikerült felkeltenem egyetlen mixerem érdeklõdését, és már attól összefutott számban a nyál, hogyha arra gondoltam, hamarosan õ is vendég lesz az ágyamban.

*****

Így töltöttem az estéim nagy részét, aztán pedig távoztam egy ismeretlennel. Untam már, hogy nem jutok fõbb tervemmel egyrõl a kettõre, pláne úgy, hogy tudtam, kiszemeltem is önként, dalolva jött volna velem haza. De a dolog egyre csak stagnált, csak néhány csók erejéig élvezhettem közelebbrõl társaságát, amit a mocskos sikátorba lopózva loptunk egymástól. Nem volt, valami gusztusos, de tulajdonképpen csak azokért érte meg minden este eljárnom a bárba.

Nemi életem sikertelensége mellé még a szar hétköznapok is rendesen alám tettek. A két szám, amit vért izzadva írtam a bandának és hátha alapon megmutattam a producerünknek, kukába kerültek, helyettük pedig ismét játszhattam egy skálás fost, aláfestésnek egy újabb nyálgép szöveghez. Agresszívabb pillanataimban már konkrétan azt tervezgettem, hogyan robbantom fel az egész stúdiót és aztán milyen örömtáncot lejtek a maradványokon, míg el nem fog a terrorelhárítás.

Egy kifejezetten ballábas kelés és pesszimista, gyilkolászós hangulatú nap után csak az tartotta bennem a lelket, hogy este ott rohadhatok az egyik bárszéken és talán hátra tudom csalni pár percre orosz barátomat.

- Szarul festesz – közölte vele közömbösen. Kétségbeesetten bámultam rá, nagy szemekkel.

- Oh, baszki…! – dörmögtem orra alatt. – Bár úgyse pasizni jöttem. Nikolai – néztem rá komolyan, végsõ elkeseredettségemben. -, adj valami csajos piát. Csak az íze kedvéért – könyörögtem szemeimmel.

Elõször kicsit tanácstalanul nézett rém, aztán elkezdte összeöntögetni a különbözõ folyadékokat. Azt inkább nem figyeltem miket önt össze, sokkal inkább Férfias, mégis kecses kezeire és karizmatikus arcvonásaira koncentráltam. Hajában volt néhány lágy hullám, amik mozdulatainál játékosan ugráltak ide-oda, szürkéskék szemei pedig erõsen a munkájára koncentráltak. Aztán mikor elkezdte összerázni a piákat, széles, már-már kissé perverz mosoly kúszott arcomra, ami már neki is feltûnt. Visszavigyorgott, aztán ügyes mozdulattal kitöltötte piám egy üvegpohárba. Dobott bele két jégkockát és elém csúsztatta.

- Szívószálat vagy napernyõt? – érdeklõdött, mire tagadóan megráztam a fejét.

- Kösz, nem. Egyiket se. Bár egy cigi… egy cigi az jól esne – motyogtam, majd beleittam a poharába. Kellemes íze volt, egészen édeskés. Jócskán érzõdött rajta rum.

Nikolai gyorsan körbetekintett az helyiségben, majd mikor nyugtázta, hogy nincs a közelben a fõnöke – a kövér pasas, mint ahogy az utólag kiderült – közelebb hajolt hozzám.

- Tudod az utat – felelte. – Hozhatod a piát is.

- Meginnám elõtte – jegyeztem meg, majd egy nagy húzással megittam mindet. – Mehetünk is.

Nem szóltunk egymáshoz, csak egymás mellett sétáltunk ki hátulra. Nikolai felkapcsolta a sikátori lámpát, majd gondosan bezárta mögöttünk a fa ajtót. Hátát nekivetette a nyílászárónak, majd elõhúzott zsebébõl egy kék-fehér dobozt és felém nyújtotta.

 - Nem kell külön. Elég pár slukk is – jelentettem ki nemlegesen csóválva fejem, mire õ vállat vonva rágyújtotta egyre. Beleszívott és rögtön át is nyújtotta nekem.

- Kösz – motyogtam, majd odasétáltam mellém s én is nekidõlt az ajtónak. Csendben adogattuk egymásnak a cigit. Õ se szólt hozzám és én sem hozzá. Nem tudtam mit mondjak neki. Szar kedvem volt és elegem volt az egész kibaszott életembõl.

- Nekem sose jön össze – morogtam felé elkeseredetten.

- Mi?

- A dugás. Mármint a dugópartner kiválasztása… a múltkori… a múltkori, jézusom – kezdtem el panaszkodni. - Úgy dolgozott a nyelvével, mintha egy nagy properrel lett volna – kezeimmel hevesen gesztikuláltam. - És reggel a fejük… - megcsóváltam fejük és szívtam egy nagyot a cigibõl.

- Mondtam, hogy nem csak bebaszni, de beszívni is kell – vágott közbe. – De ne aggódj, nekem is voltak durva eseteim. Az egyik csaj úgy szopott le, hogy közben félrenyelt. Mit ne mondjak, megköszöntem a szolgáltatását, majd otthagytam – egyszerre röhögtünk fel, már nagyon rám fért… - Utána fél óráig ezen röhögtem. – Kezébe nyomtam a cigit, már csak egy slukk volt hátra. Azonban nem engedte, hogy elhúzza a kezem és visszategyem a másik mellé, fenekem alá. Ujjait összefonta ujjaimmal és elém lépett. – De ha dugni jók, szard le.

- Tudják a címemet. És maga a tény, hogy közük volt hozzám… - motyogtam.

- Legalább más veri ki neked. Én már vagy két hete nem kettyintettem. Az egyik fõ partnerem elment nyaralni. Várj, nem is volt több – elnyomta a cigit a falon és kissé megszorította a kezem.

- A banda is szar – böktem ki, mire felsóhajtva átkarolta a vállamat s közelebb húzott magamhoz. Hálásan bújtam oda hozzá, jól esett az ölelése, és hogy egyáltalán valakit olyan közel érezhetek magamhoz. Óvatosan hajolt arcomhoz és megcsókolta fülem tövét. Teljesen libabõrös lettem. Felsóhajtottam és felé fordítottam fejem, ajkamat felé tartva. Egy szó nélkül megértette, mire vágyok. Lassan, gyengéden csókolt meg, kiélvezte minden kis mozzanatát. Többször ajkai közé sóhajtottam. Karjai közé simultam, amennyire csak tudtam, õ pedig gerincem vonalán lesimított seggem jobb oldalára. Játékosan ráharaptam ajkára, mire õ belemarkolt jobb farpofámba. Váratlanul ért a dolog és egy másodpercig nem is tetszett, hogy õ diktálja a tempót, de aztán fordult fejemben a kukac és elkezdtem élvezni a dolgot.

- Héé… - mordultam a csókba mosolyogva, míg õ továbbra is fenekemet simogatta, markolászta. Egyre vadabban faltuk egymást, a levegõ is fogytán volt, viszont az élvezet a levegõvel fordítottan arányos módon egyre csak növekedett. Elég közel voltam hozzá, hogy érezzem, odalent már elkezdett élénkülni, de az igazat megvallva, már én is álltam elég rendesen. Harapdálta, csókolta az ajkamat. Sóhajtozva, lehunyt pillákkal élveztem kényeztetését õ pedig már valahol teljesen máshol járt.

- Willem… - suttogta, miközben körbecsókolta egész arcomat. Nem hagyott ki egyetlen szegletet sem. – Will… - ahogy súgta fülem mellett a nevem, na, már attól el tudtam volna menni.

- Hm? – kérdeztem vissza a mámortól delejes hangon.

- Én ma megduglak, ha szeretnéd… ha én jó leszek… - tapasztotta ajkát a nyakamra, mire felnyögtem. – Én szeretném, Will – duruzsolta a nyakamba tovább ingerelve az ott lévõ finom bõrt. Derekától felsimítottam egészen hajáig és beletúrtam. – Nagyon kívánlak, Willem…

- Én is – lihegtem szaporán szedve a levegõt és egyik kezemmel vállát markolásztam, másikkal pedig haját kócoltam össze még jobban.

- Én… én túl messze lakok, nem bírom ki addig. Ha kell itt a kukákon is… – nyüszögte nyakamba. Akkorra már ingen keresztül kapartam a hátát és félõ volt, hogy akár úgyis nyomot hagyok rajta.

- Itt lakok a közelben – suttogtam fülébe, õ pedig értette a célzást. Bólintott egyet és ismét nyakamhoz fúrta fejét még egy csók erejéig. Nagyot nyeltem, hogy minimálisan visszafojtsak egy túl hangos nyögést, majd kibújtam karjai közül. Megragadtam egyik csuklóját és utánoztam elõbbi mozdulatát, összefontam ujjainkat. Így vezettem magam után, ki a sikátorból, végig az utcán. Hátulról nekem simult és szabad kezét csípõcsontomra vezette.

Akkora erõvel vágtam be magunk után a lakásom ajtaját, hogy még a fal és belerezonált. Egy gyors mozdulattal bezártam az ajtót és már vetõdtem is Nikolaira. Konkrétan tépkedtem róla az inget, hallottam, hogy valahol mellettünk koppan néhány gond, de magasról tettem rá. Õ az övemet bontogatta, majd mikor azzal végzett, kigombolta farmeremet is. Csillogó szemekkel toltam le válláról a fehér ruhanemût, õ pedig ledobálta fekete kesztyûit. Belekapaszkodott pólóm aljába és egyik kezével besimított alá. Érintése nyomán bizsergett a bõröm, hasizmaim pedig görcsösen feszültek meg. Keze felsõm alatt egészen felsiklott nyakamig, majd visszatért kulcscsontjaimra, melyeknek ujjaival végigsimította vonalát. Engedelmesen hagytam, hogy áthúzza fejem fölött a felesleges ruhadarabot. Úgy már mindketten félmeztelenek voltunk és még nem is haladtunk át az elõszobát, bár akkor már az sem érdekelt volna, ha ott, a csempén tesz a magáévá, de azért egy terelgetõ mozdulattal fejemmel a háló felé böktem, mert a ágyban csak kényelmesebbnek ígérkeztek a dolgok.  Megindultam - de talán a loholtam szó jobban megfelel - õ pedig követett. Az ajtóban „elkapott” és magához húzott hátulról. Egyik kezével derekamnál karolt úgy, hogy kezeimet is lefogta, másikkal pedig óvatosan átsimította egyik vállamra, a hátamra lógó, hosszú tincseket.

Szívem dörömbölni kezdett, szinte biztos voltam benne, hogy õ is érzi, mikor megéreztem forró ajkait nyakszirtemen. Egyre lejjebb hintette a kicsi csókokat, majd nyakamról áttért bal vállam. Csukott szemekkel élveztem bõrömön égetõ szuszogását és a gyengéd érintéseket, majd mikor finoman megharapott, kiszaladt számon egy nyögés. Éreztem arcizmai rándulásán, hogy mosolyog, de tulajdonképpen idõm sem volt felfogni, mert már az ágyon találtam magam, a hátamon fekve. Nikolai az alvóalkalmatosság végében állt és egy sunyi mosoly kíséretében fölém mászott Combjaival satuba fogta az enyéimet. Mellkasomhoz hajolt és elõször csak csókokkal borította el, majd köldökömnél egy ügyes kis nyelvmozdulattal kicsalt belõlem egy remegõs sóhajt. Egész testemben megborzongtam, amit õ is érzékel és mikor ajkaimmal kezdet játszani, láttam szemeiben az elégedett csillanást. Észre sem vettem, mikor egy ügyes mozdulattal lerántotta rólam nadrágom és alsóm is. Teljesen pucéran feküdtem alatta, õ pedig úgy méregetett, akár a húsárut szokás a hentesnél. Nem tûrhettem túl sokáig ezt az állapotot. Kezeimmel megkerestem övét és szétügyeskedése utána a gomb és a slicc következett volna. A Gombbal még kellet kicsit küszködnöm, de a slicc konkrétan levágódott magától.

Itt jött el az én idõm. Be kellett vetnem magamat. Megragadtam fejem mellett támaszkodó kezet és kirántottam õket, hogy magam alá tudjam gyûrni. Nem volt nehéz dolgom, bár hozzá kell tennem, hogy valószínûleg hagyta magát. Mikor már a hátán feküdt átvettetem egyik lában csípõje fölött és egy határozott mozdulattal a megfelelõ helyre huppantam. Kissé felnyögött én pedig rávicsorogtam. Megemelkedtem annyira, hogy lebírjam hámozni róla a megmaradt, felesleges ruhákat, segítségként õ is megemelte a csípõjét kissé.

Úgy néztem végig pucér testén, mint az ötéves kisgyerek legújabb játékszerén. Õ csak felkuncogott és tarkómnál megragadva vonta magához közelebb a fejem. Ajkait szorosan enyéimre tapasztotta. Hajam mindkettõnk arcát eltakarta, szintén függönyként borított el minket. Megéreztem gerincemen végigfutó kezét és tudtam, hogy most jön az a rész, amiért nem igazán rajongok. Közben Nikolai egy percre sem engedte el ajkaim, de talán rossz ötlet volt tõle. Mikor megéreztem elsõ ujját véletlenül erõsebben sikerült ajkára harapnom, így egyszerre hallattunk kicsit fájdalmasabb nyögést. Összeszorított szemekkel és fogakkal viseltem munkáját, egészen addig, míg kicsit kényelmesebbnek nem éreztem a helyzetem. Még vetettem Nikolai arcára egy menetre kész pillantást, aztán a kellõ magasságba emelkedve helyezkedtem a megfelelõ pozícióba. Vettem egy mély lélegzetet és egészen addig bent is tartottam, amíg Nikolai egy lökéssel belém nem hatolt.

Tüdõm mélyérõl szakadt ki az erõteljes nyögés, közben pedig kezeimmel Nikolai csuklóját markolásztam, melyekkel csípõmet tartotta. Éreztem ahogy körmeim bõrébe vájtak. Nem kezdett el rögtön mozogni, vár egy-két percet, míg enyhült kezem szorítása csuklója körül. Vontatottan lökött egyet én pedig kezei helyett áttértem a lepedõre és azt marcangoltam. Minden egyes moccanásánál felnyögtem, vagy éppen sóhajtottam. Amikor a feszítõ érzés helyét már teljesen átvette a gyönyör, jobban szemügyre bírtam venni élvezkedõ arcát. Bambán mosolygott, arcvonásai pedig meg-megfeszültek. Olyan kurvára szexi volt, hogy muszáj volt végigsimítanom egyik kezemmel éles vonalú arccsontján. Érintésemre egy pillanatra feleszmélt és megemelkedett kissé mellkasával. Közel hajoltam hozzá egy csókért, aztán mikor elszakadtunk egymástól, folytattuk egymás testének felfedezését. Vele ellentétes ritmusban kezdtem el lovagolni, ami arcát elnézve nagyon is bejött neki. Hát még nekem! Nem kellett túl hosszú idõ ahhoz, hogy kissé megremegjek az orgazmus elõjeleként.

- Ni-Niko – nyögtem szükséges, utolsó lökésnél és a számomra már jól ismert hangon nyüszítettem fel.

Egész testemet hullámszerûen öntötte el a gyönyör, izmaim elgyengültek. Alkarjaimra támaszkodva vártam meg, míg Nikolait is utoléri gyönyör. Nem sok kellett hozzá, és már õ is úgy lihegett alattam, mint aki maratont futott.

Lemásztam róla és mellé hasaltam. Fejem alá gyûrtem egy párnát és úgy figyeltem hevesen szuszogó alakját. Bár én sem panaszkodhattam, úgy kapkodtam a levegõt. Mikor már elég oxigénhez jutottam, derekam köré vontam egy takarót és úgy fordultam Nikolai felé az oldalamra.

- Ez… ez kibaszott jó volt – mondta a plafont bámulva.

- De ugye tudod, hogy csak dugunk, semmi egyéb? – kérdeztem enyhén felvont szemöldökkel.

- Ja – érkezett a tömör válasz, nekem meg egy hatalmas kõ esett le a szívemrõl.

- Akkor ezt majd megismételhetnénk – vigyorogtam és egyik kezemmel végigsimítottam az egyik kisebb karmolás nyomon, amit én okoztam. Fogalmam sincs honnan jött az ötlet, csak egyszerûen jó esett hozzáérni. Talán még mindig az orgazmus hatása alatt voltam.

- Nocsak, én megfeleltem az elvárásaidnak? – címezte nekem a gúnyos kérdést a mellettem heverészõ orosz.

- Meg. És miután kimegy belõlem az a kis pia is, amit kevertél nekem, akkor sem fogsz varázsütésre gnómmá alakulni. A te pofád megfelelõ – vontam meg vigyorogva a vállam. Végre felém fordította fejét és felvont szemöldöke láttán elröhögtem magam.

-Pff... Hisztis picsa – illetett röhögve ezzel a csodálatos címmel én pedig felháborodottan bokszoltam vállába, de ettõl csak még jobban elkezdett röhögni.

Miután kiszórakozta magát könyökére támaszkodva körülszemlélt a szobában. Nem igazán zavart, addig is jobban szemügyre vehettem kellõen barázdált hasát.  Láttam, ahogy szemei megakadnak a drágaságaimon és féloldalas mosolyra szaladt a szám. Kiigazítottam pofámból az odalógó tincseket és felkönyököltem.

- Szereted a gitárokat? – érdeklõdtem.

- Aha. Csak nem tudok játszani – válaszolta és rám nézett.

- Játsszak neked valamit? – ajánlom fel akkora lelkesedéssel, hogy még én is meglepõdök saját magamon.

- Naná – csillantak fel a szemei.

- Akkor hozd ide nekem azt a fehér Epiphone Les Paul-t mutattam az ágy végében ácsorgó gitártartó egyik legszebb darabjára.

Engedelmesen pattant fel mellõlem és lépett oda a tartó elé. Meztelen volt így alkalmam volt megcsodálni farpofáit. Alsó ajkamba harapva állapítottam meg, hogy akár még én is szívesen megdöngetném egyszer-kétszer.

Ügyesen és vigyázva emelte ki helyérõl a kért hangszert és vitte oda nekem.

- Ülj ide – mutattam magam mellé, amit elõször nem igazán értett, hogy az miért és miben is kell a játékhoz, de jó kisfiúsan szót fogadott. Mikor helyet foglalt feltornáztam magam annyira ülõ pozícióba hogy vállának támaszkodva kényelmesen, félig fekvõs pózban tudjak játszani. Lusta dög voltam, be kell ismerni. Ráadásul egy olyan menet után kellemesebb is volt úgy…

A mûszak után hazamentem, kiverve a fejembõl a formás farú meleg srácot. Nagyobb gondom volt, hisz lekéstem az utolsó buszt is. Sokáig kellett takarítani, ugyanis Chris egy egész láda piát tört össze. Azt hittem a fõnök belenyomja a képét… De nem következett be, így nem volt semmi élmény. Chris hálából, miszerint segítettem neki hazavitt a kocsijával. Egy utcával elõrébb rakattam ki magamat. Nem szerettem, ha az emberek rájöttek, hogy csak egy szobát béreltem, közös zuhanyzóval és konyhával.

Nem tellett másra, én megvoltam vele. Persze, egy saját lakás nagyon fasza lett volna, de a garázs bérleti díja és a havi alkatrészek mellett nem futotta. Bezzeg ha szerelõmûhelynél tudtam volna dolgozni, ember…  A pénz a bankkártyámon önálló életre kellve szaporodott volna. Egészen egy új alkatrészig… Utána megint osztottam-szoroztam volna min éljek fizetésig. Azt nem szerettem, marha szar volt mindig az árakat nézni, no meg hogy még mennyim van. Senkitõl se voltam hajlandó kölcsönkérni, ugyanis nagyon is tudtam, hogy sose adtam volna meg…

Másnap reggel kicsit korábban felkeltem, bevásároltam az a heti kajámat, elraktam a szobámban lévõ kishûtõbe majd elindultam melóba. A buszon kikapcsolva a világot, rockot hallgattam. AC/DC-tõl kezdve The Black Keys-ig mindent. Imádtam a rockot. Nagyon. Mindig ezekre bütyköltem a kicsi kocsikámat, fülig érõ vigyorral, boldogan. Mikor ki kellett vennem szabadnapot, egésznap a garázsban voltam. És szereltem…

- Jó reggelt Nikolai – köszönt rám Marcell a kopasz fejével, hatalmasat ásítva.

- Ember, lassan egy óra – röhögtem, mire õ legyintett egyet.

- Lassan. Az még reggel. Tegnap ilyenkor még marhára aludtam. Érted? Most meg itt rohadok ezért a kevés kis fizetésért. Tudom, tudom. Te bevándorló vagy, neked ez überfasza. – Hagyott ott, míg én a vigyort a képemrõl hamar grimasszá alakítottam. Meg tudtam volna ölni, a farkát a seggébe dugni. Bunkó volt tõle, fõleg hogy csak piát kihordani tudott, meg mogyorót árulni.

- Pöcsfej – hördültem, majd újra mosolyt erõltettem magamra.

A délelõtt hamar elszaladt, pár lánnyal flörtölgettem, miközben megcsináltam a koktéljukat. Nagyon tetszett nekik az orosz akcentusom, duplán rendeltek. Ezért szeretett engem a fõnök, dolgoztam meg csábítottam egyszerre. Más ezt nem mondhatta el magáról. Igazi géniusz voltam… vagy mi. Nem volt nagy pörgés, hisz hétfõnként lényegesebben kevesebben voltak a bárban, mint hétvégén. Bár, heh, így sem volt panasz… Estére egész pofás kis sor ácsingózott a pult elõtt. Érdekes módon mindenki hozzám állt be és nem Chrisszhez, aki már öt perce egy vevõvel foglalkozott.

Feltûnt egy alak, aki levetette magát inkább az egyik bárszékre, kivárva a sor végét. Miután végeztem máris jött az ismerõs hang a várakozó felõl:

 - Helló – köszönt rám lelkes mosollyal.

- Hát te megint itt? - fordultam oda az elõzõ napi sráchoz vigyorogva. Szemei ki voltak húzva, úgy tûnt ez volt a névjegye. Kicsit messzirõl tanulmányozva marha jól állt neki. Tényleg, ilyet még semmilyen hozzá hasonló srácra nem mondtam. – Willem, igaz? – kérdeztem rá, nem voltam benne biztos. Azonban a határozott bólintás határozottan jól esett.

- Muszáj kicsit kikapcsolódni az agyrohasztó napok után – vonta meg vállát az elsõ kérdésemre felelve. Rögvest feltûnt a nyakát borító szívás és harapásnyomok.

- Oh, megint itt akarsz keresni valakit? Ennyire jól sikerült volna az elõzõ este? – kuncogtam jólesõen, mire a válaszom egy határozott nem tetszõ grimasz volt. Vagyis nem jött neki össze olyan jól, mint ahogy én azt gondoltam…

- Felejthetõre – felelte röviden és tömören. – Ma nem keresek semmit, egyszerûen csak idejöttem, hogy kissé regenerálódjon az agyam… na meg a fülem – morogta durcásan, ami roppant jól állt neki. – Bár a zene itt sem igazán ínyemre való – vicsorgott rám, amin kedvem lett volna röhögni egyet.

- Akkor milyen lenne pontosan ínyedre? – érdeklõdtem, mire láthatóan fellelkesült a témától.

- A rock – jelentette ki tömören. – De nem az, ami mostanában a csapból folyik, nem. Az igazi! Amire az ember kieresztheti a gõzt, és amikor hallgatja, akkor nem érzi úgy, hogy semmitmondó tucat gyártmány – áradozott úgy, mintha egy formás picsáról, pardon, pöcsrõl lett volna szó. De egyet kellett vele értenem, így bólogattam, no meg röhögtem az elõadási stílusán is.

- Én is rockbuzi vagyok – vigyorogtam rá, miközben megosztottam vele eme nagy titkot. Az õ szája széle is feljebb görbült rendesen.

- Akkor üdv a klubban. Esetleg játszol is valamilyen hangszeren? – érezni lehetett, hogy igent vár a kérdésére, hát megadtam neki…

- Léggitáron, de azon marha tehetségesen – feleltem komoly képpel, mire felröhögött.

- Én gitározok – nyögte ki, miután helyrerázta magát a röhögés után. – Egy bandában.  Csak az vele a gond, hogy rühellem – vonta meg vállát, mintha nem törõdött volna a dologgal. Egy pillanatra látszódott rajta mennyire elege volt az egészbõl, majd mikor felém fordult újra elmosolyodott. Roppant jól ált neki, sokkal jobban, mint a búskomor pofa. Közben odajött egy vevõ, így épp sört csapoltam, mikor válaszoltam neki.

- Az úgy fasza lehet.

- Az… Szívem szerint otthagynám az egészet, ha lenne más lehetõségem… - dörmögte az orra alatt, majd mintha a körmeit kapargatta volna… Nagyon sokáig ezzel foglalkozott, nekem meg nem volt idõm odaszólni neki. jöttek és jöttek a vendégek, én pedig sört csapoltam, napernyõvel díszített koktélt csináltam. Oda-odalestem rá, de mindvégig lehajtott fejjel kushadt a pulton. Végül elment az utolsó vevõ, s gondtalanul legeltethettem rajta a szememet. Jó pasi volt, férfi szemmel is. Talán a kissé férfiatlan arcvonásai is tetõztek a dolgon, de na… Nem volt panaszra oka. A gondolataimból az szakított ki, hogy végül õ is hasonlóra szánta el magát, mint én. Rám nézett, csak éppen már én néztem õt… Lelkesen.

- Szerintem én lelépek egy kicsit és elszívok egy cigit – magyaráztam, miközben a személyzeti hátsókijárat felé böktem. Kellett a füst, nagyon… elcsábultam. – Ha gondolod, gyere te is. Kint nyugodtabban tudnánk beszélgetni, ha már nem rendeltél semmit – közöltem vele a tényt, de nem nagyon figyelt rá.

Nem felelt, így elindultam a folyosó felé, õ pedig követett. Menetközben odaszóltam Chrisnek, hogy ugorjon be egy kicsit helyettem, mire kissé feszengve bólintott. Már ott is voltam a hátsó ajtónál, kinyitottam , majd mentem is a szokásos helyemre a szemétkupacok között. Felvetõdtem a kiült kukatetõre, zsebembõl elõszedtem kesztyûs kezemmel a cigis dobozt, számba toltam egy szálat, majd a gyújtóval meg is gyújtottam. Ekkor lépett ki utánam Willem. Nagy nehezen átverekedte magát a kupin, majd velem szemben nekitámaszkodott a falnak. Nyilvánvalóan szemezett velem, én pedig nem voltam rest és viszonoztam az édes kis gesztusát.

Karjait összefonta maga elõtt, miközben le nem vette rólam tekintetét. Én is így tettem, miközben beleszívtam a cigimbe s kifújtam a füstöt. Látszódott rajta, hogy nem csak engem nézett, hanem a cigimet is. Nem voltam önzõ dög, kissé elõre dõlve nyújtottam felé a parázsló végû cigit, vártam mit tesz. Tervem volt, vele és mással is. Köszönet gyanánt rám mosolygott, majd közelebb lépett.  Karnyújtásnyira megállt tõlem, elvette a cigit, majd jólesõen beleszívott. Szemeit lecsukta úgy élvezte, ahogy a füst szétáradt a testében.

A következõ kuncsorgásánál, már nem nyújtottam olyan közel a cigit. Rögvest kapcsolt, közelebb jött hozzám, én pedig csillogó szemekkel figyeltem, ahogy szép, hosszú ujjai a cigire fonódtak. Tekintetét nem vette le rólam, végig a szemeimbe nézett. Szívem egyre hevesebben vert, ereimben száguldott a vér. Ahogy ajkai hozzáértek a cigihez, s lassan beleszívott… Nyeltem egy nagyot, kezdett minden nagyon komoly lenni.

Visszaadta a cigit, szemeiben pajkos tûz csillogott. Látta rajtam, tetszett neki. Én pedig nem tétlenkedtem, a kezénél fogva húztam közelebb magamhoz, miközben a másik kezemmel odébb dobtam a cigit. Lehajoltam hozzá. Egy pillanatra azonban mégis elbizonytalanodtam. Ajkam és ajka már majdnem összeértek, de valami megszólalt bennem, valami, amit nem tudtam hová tenni. Mintha nem kellett volna megtennem, de nem volt sok idõm ezen filózni. Willem helyettem is döntött.

Pipiskedve ajkam után mart, miközben két kezével combjaimra simított. Mordulva fúrtam nyelvemet szájába, míg õ mosolyogva élvezte a helyzetet. Lábaimat köré fontam, közelebb csúsztam én is hozzá, hogy ne a koszos kukának kelljen dõlnie. Ölem mellkasához préselõdött, nyöszörögve martam ajkára. Isteni volt, hiába én voltam az õ szájába, úgy simított vissza nyelvével, hogy kedvem lett volna felhúzni az ölembe, s végigsimítani minden porcikáját. Annyira piszkosul megkívántam, hogy inkább megszakítottam a csókot. Még marhára melóznom kellett, s hiába hívogatott olyannyira a nyáltól nedves ajka, huncutul csillogó szempárja.

- Valami baj van? – kérdezett rá érdeklõdve, mire én beletúrtam a hajamba.

- Nincs… csak nem akartalak mellkason baszni – feleltem, mire elröhögte magát. – Melóznom kéne. Ha innen kibasznak, nagy gázban vagyok.

- Persze, érhetõ – felelte megértõen.

- Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom – préseltem közelebb magamhoz, mire õ végigsimított a mellkasomon. – Csak melóznom kell. És amúgy is azt mondtad, hogy nem vadászni jöttél.

- Te meg tegnap azt mondtad vendéggel is kikezdesz, ha õ is benne van – vágott vissza. – És amúgy is megváltozott a terv. Kedvem lett vadászni.

- Na, pff – fújtam ki a levegõt, mire õ kuncogott egyet. – Itt csavargatod a képzelõerõmet, erre még marha sokáig kell mindenféle marhát kiszolgálnom.

- Nem tudlak megvárni – jelentette ki, mire én lehajoltam hozzá. – Bocs, de holnap korán kell kelnem és…

- Persze, érhetõ – ismételtem meg ugyanazzal a hangsúllyal, amivel nem rég õ tette. – De holnap is nap van.

- Ja. Igaz – vonta meg vállát, miközben a combomon körözött mutatóujjával. Végül csak felnézett rám, majd pipiskedve újra megcsókolt. – De lehet egyelõre csak kóstolgatlak – kuncogott.

- Na tudod mit kóstolgass – röhögtem fel, majd nyaltam meg ajkát.

- Nikolai! Hol vagy már? Egy csomó vendég felgyülemlett!  - csapta ki az ajtót a fõnök, mire úgy reppentünk szét Willel, mintha nem történt volna semmi se. – Ti meg mit csináltok itt?

- Régi haver. Összefutottunk. És… - kezdtem volna bele, mire a fõnök legyintett egyet.

- Nem érdekel inkább. Menjél dolgozni. A haverod meg jöjjön be és igyon valamit, vagy menjen haza.

- Akkor hazazúzok – felelte Will, majd elköszönés képen odaintett nekem, amit viszonoztam is. Nyár volt, a nap még nem ment le hiába volt már fél tíz.  Az utcalámpák még fel sem kapcsoltak, bár a sikátorban lévõ kis lámpa égett. Miután Will elment, végig a seggét figyeltem.

- Meddig állsz még ott? Húzzál befele! – adott egy nyakast a fõnök, mire én sziszegve indultam be.

~*~*~*~*~

Will onnantól kezdve mindennap belesett. Volt, hogy több figyelmet szentelt nekem, odaülve a pulthoz kezemet cirógatta, miközben váltottunk pár szót. A legtöbb esetben azonban vadászott, az õ szavaival élve. Sok esetben nem volt másnap elragadtatva az elõzõ esti szerzeményével s mindig megfogadta h nem iszik többet annyit, mert valahogy mindig szebbek lettek az alkoholtól… Mindig kiröhögtem, s közöltem vele, akkor inkább dugjon beszívva. Morgott az ötleten,  én meg röhögtem a hisztis fejét.

Nagyon megkedveltem, minden értelemben. Sokszor irigykedve néztem az aktuális prédáját, miközben én pultot törölgettem, sört csapoltam vagy koktélt készítettem. Marhára elegem volt abból, hogy látszódott rajta is, hogy akarja a dolgot, de a munkaidõm nem volt összeegyeztethetõ az õ dolgaival… Bár nem értettem miért nem várt meg, ha egyszer úgyis elment mindig valamilyen ipsével dugni…! Pár óra ide vagy oda, nem volt neki már mindegy?

Kezdtem feladni a dolgot. Csak a kukánál történt – fú de romantikus helyszín – csókok jártak nekem, s ez a gondolat nem volt ínyemre. Én is az égig tudtam volna kefélni… és akár én is hagytam volna magamat.

Éppen a pultot töröltem át, mikor levetõdött elém a bárszékre. Eléggé fancsali képet vágott, látszódott rajta, hogy nem volt a toppon. Egy vigyort küldtem felé, mire õ egy grimasz-félmosolyt keveréket küldött vissza.

- Szarul festesz – közöltem vele, mire az arcára kiült egy pillanatra a kétségbeesés.

- Oh, baszki…! – dörmögte orra alatt. – Bár úgyse pasizni jöttem. Nikolai – nézett rám komolyan -, adj valami csajos piát. Csak az íze kedvéért.

Jobb ötlet híján kevertem neki egy mixet. Eleinte nem tûnt fel, hogy mennyire érdeklõdve figyelte a mozdulataimat, azonban mikor a rázás következett… ajkára széles vigyor kúszott. Visszavigyorogtam rá, majd kiöntöttem egy pohárba az összerázott italt. Kapott bele két szem jeget, majd odatoltam neki.

- Szívószálat vagy napernyõt? – érdeklõdtem, mire tagadóan megrázta a fejét.

- Kösz, nem. Egyiket se. Bár egy cigi… egy cigi az jól esne – motyogta, majd ivott bele a poharába. Bõven elmúlt tíz óra is már akkor, a vendégek beszélgettek, kevesen rendeltek italt. Szétnéztem, a fõnök sehol sem volt, Chris nem messze ücsörgött, biztos voltam benne, hogyha a pult üresen maradt volna véletlenül, rögvest kötelességtudóan odament volna…

- Tudod az utat – feleltem. – Hozhatod a piát is.

- Meginnám elõtte – jegyezte meg, majd egy nagy húzással megitta mindet. – Mehetünk is.

Nem szóltunk egymáshoz, csak egymás mellett sétáltunk ki hátulra. Felkapcsoltam a sikátori lámpát, majd gondosan bezártam magunk mögött az ajtót. Végül nekivetettem a hátamat, majd a zsebembõl elõvéve a cigis dobozt Will felé nyújtottam.

- Nem kell külön. Elég pár slukk is – jelentette ki, mire én vállat vonva rágyújtottam egyre. Beleszívtam, majd oda is adtam neki.

- Kösz – motyogta, majd odasétált mellém s õ is nekidõlt az ajtónak. Csendben adogattuk egymásnak a cigit. Nem szóltunk egymáshoz, én nem is tudtam mit mondjak neki, ugyanis nem tûnt épp boldognak.

- Nekem sose jön össze.

- Mi?

- A dugás. Mármint a dugópartner kiválasztása… a múltkori… a múltkori, jézusom. Úgy dolgozott a nyelvével, mintha egy nagy properrel lett volna. És reggel a fejük…

- Mondtam, hogy nem csak bebaszni, de beszívni is kell – vágtam közbe. – De ne aggódj, nekem is voltak durva eseteim. Az egyik csaj úgy szopott le, hogy közben félrenyelt. Mit ne mondjak, megköszöntem a szolgáltatását, majd otthagytam – egyszerre nevettünk fel. - Utána fél óráig ezen röhögtem. – Kezembe adta a cigit, utolsó szívás volt már hátra. Azonban nem engedtem, hogy háta mögé dugja csinos kis kacsóját a másik mellé. utána nyúltam, majd ujjaimat az ujjaival összefontam. – De ha dugni jók, szard le.

- Tudják a címemet. És maga a tény, hogy közük volt hozzám…

- Legalább más veri ki neked. Én már vagy két hete nem kettyintettem. Az egyik fõ partnerem elment nyaralni. Várj, nem is volt több – nyomtam el a falon a cigit, majd megszorítottam a kezét.

- A banda is szar – bökte ki, mire én felsóhajtva átkaroltam a vállát s közelebb húztam magamhoz. Hálásan bújt oda hozzám, jól esett neki egy másik test melege. Ahogy nekem is.  Óvatosan hajoltam arcához, s csókoltam meg a füle tövét. Felsóhajtva fordult felém, ajkát tartva felém. Értettem a szó nélküli kérdést. Lassan, gyengéden csókoltam meg. Kiélveztem minden kis mozzanatát, sóhaját. Karjaim közé simult, én pedig végigsimítva gerince mentén rásimítottam a jobb farpofájára.  Játékosan ajkamra harapott ekkor, mire én válaszként rámarkoltam a seggére.

- Héé… - mordulta a csókba, míg én továbbra is fenekét simogattam, markolgattam. Egyre vadabb lett a nyelvcsata, mindketten alig kaptunk levegõt s az élvezet is kezdett egyre magasabbra hágni… nálam legalábbis a Kis Golovanov már élénken kukucskált volna. Oké, már álltam, bár még nem mint a cövek. Harapdáltam, csókoltam az ajkát. Sóhajtozva, lehunyt pillákkal élvezte kényeztetésemet én pedig már totálisan elvesztettem a józan eszemet.

- Willem… - suttogtam, miközben körbecsókoltam arcát. – Will…

- Hm? – kérdezett vissza.

- Én ma megduglak, ha szeretnéd… ha én jó leszek… - tapasztottam ajkamat a nyakára, mire felnyögött. – Én szeretném, Will – duruzsoltam a nyakába, míg õ derekamtól felsimított egészen a nyakamig, s beletúrt az amúgy is szétálló hajamba. – Nagyon kívánlak, Willem…

ZENE

Dúvadként vágtam be magam után a stúdió bejárati ajtaját - szerencse, hogy nem szakadt ki a helyérõl - és hátamon a fekete gitártokban rejtõzködõ Epiphone-nal viharoztam a legközelebbi metróállomás felé. Sikeresen felhúzták az amúgy is gyenge idegeimet. Elegem volt a tingli-tangliból, a tucat slágerekbõl, és abból, hogy zenész társaim kibaszott nagy pofája hirtelen eltûnt, mikor szembe kellett volna szegülni a produceri akarattal. Persze négyszemközt hihetetlen tehetséggel rinyáltak nekem arról, hogy mennyire unják már azt a szart, amit zene címszó alatt akartak eladni.   Ép ésszel fel sem tudtam fogni, hogy ezek után, hogy merhették magukat rockernek nevezni, vagy egyáltalán azt vallani, hogy a hím nem képviselõi. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy belém több férfiasság szorult, mint abba a két mamlaszba együttvéve.

Éreztem, hogy ez a nap már nem lehet rosszabb és hogy ez ellen sürgõsen tennem kell valamit. Valamilyen kis feszültség levezetést. Nem is egy ötletem volt, hogy ezt miképpen valósíthatnám meg, de mivel másnap szintén be kellett vonszolnom a seggem dolgozni – vagy legalább is úgy tenni mintha, a látszat kedvéért -, így a másnaposság nem tûnt túlságosan jó ötletnek. Maradt a „B” terv, ami nem kevésbé volt csábító, mint a piálás. Csak talán kissé kimerítõbb.

Hazaérve lepakoltam a cuccaim, kicsikémet beállítottam a helyére, a másik két gyönyörûségem mellé. Magamban már azt tervezgettem, hova is kéne mennem, hogy megtaláljam a megfelelõ embert az esti programomhoz, végül arra a döntésre jutottam, hogy egy számomra még új bárba látogatok el, melyet a minap pillantottam meg csak úgy futólag, a szemem sarkából. Nem is volt túl messze a lakásomtól, szóval, ha esetleg arra került volna sor, hogy haza kellett volna gyalogolni, akkor sem rohadt volna le a lábam.  Egy kicsit rendbe szedtem magam; lemostam az elmaszatolódott szemceruzát, aztán újra felfirkantottam a sötét kis vonalat, fogat mostam és fújtam magamra némi dezodort és egy kis parfümöt is. Ennyi tökéletesen elegendõ volt, hogy összeszedjek magamnak egy félrészeg hapsit. Magabiztos léptekkel hagytam el a lakásom és már elõre és nyugtával zártam a napot, mert szinte biztos voltam benne, úgyis összeszedek magamnak valakit. Az jelen helyzetben mindegy volt, hogy az illetõ ép aktív vagy passzív.

Gyorsan megérkeztem a villódzó neonfeliratú épület elé, amin hatalmas betûkkel a Sörhegyezõ felirat állt. Az ablakon keresztül már felsejlett a bent nyüzsgõ tömeg, pedig alig lehetett csak negyed kilenc. Egy halvány fél mosollyal nyitottam be és rögtön körbe is pásztáztam az asztaloknál helyet foglaló embereket. Többnyire csoportokba tömörülõ nõket láttam, férfiak közül pedig csak kevés melegnek, vagy legalább biszexnek tûnõ egyedet. Akirõl pedig sütött, hogy saját kapura játszik, akkor sem kellett volna, ha fizettek volna érte. Sóhajtottam egyet és be kellett látnom, hogy mégsem lesz olyan könnyû dolgom, mint ahogy sejtettem. Kapásból a pult felé vettem az irányt, ahol egy gizda, barnás hajó srác ügyetlenkedett. Elég elveszettnek tûnt a vendégek között, nem igazán tudott mit kezdeni velük. Ide-oda kapkodta a fejét, próbált mindenkire egyszerre figyelni, de valljuk be, nem ment neki. Mikor végre tõlem is megkérdezte mit szeretnék, kapásból két sört kértem, abban a hitben, hogy azok után kicsit csábítóbb látványt fognak nyújtani azok a pasik, akik közül válogathatok.  Elég sokat kellett várnom, amire lebénázta róluk a kupakot, mikor az egyikkel végzett és nekikezdett a másiknak, majdnem leverte könyökével a már felbontott világosbarna üvegcsében lötyögõ folyékony kenyeret. Egy gúnyos kuncogást szaladt ki a számon, és kicsit megcsóváltam a fejem. Elegem volt aznapra a bénázásból, de a fiú kifejezetten röhejes viselkedése kicsit felderített.  Miután fizettem kiszemeltem magamnak egy sarkot, ahonnan egészen jó rálátás nyílt a többi vendégre. Kezemben a két hideg üveggel odacammogtam és hátamat a falnak vetve kezdtem iszogatni.

Volt már egészen helyes faszi, akikkel szívesen elképzeltem volna az esti tevékenységemet, de vagy 100%-osan heteronak tûnt, vagy amikor felém fordult, rögtön elment a kedvem. Affajta kétzsákosak voltak, amikor nem csak az õ fejére kell, hanem a tiédre is, hogy biztos ne lásd. Azokról, akikrõl pedig sejteni lehetett, hogy melegek, nem igazán voltak bizalom gerjesztõek. Egy fintorral arcomon és kissé spiccesen indultam meg ismét a pult felé, amikor kiürült mind a két üveg. Sejtettem, hogy nem kéne többet inni, fõleg úgy, hogy a két sör is majdnem éhgyomorra ment le, de a felhozatal silánysága miatt szükségesnek éreztem.

Hosszú sor állt elõttem, fõként csajok, akik viszonylag gyorsan távoztak kezükben kecses poharakban felszolgált színes löttyökkel, némelyikben kis papírnapernyõ is díszelgett. Ahogy én következtem a sorban, ledobtam magam egy bárszékre és felkönyököltem a pultra. Meglepetésemre már nem a kis barna szerencsétlenkedett velem szemben, hanem egy sokkal magabiztosabb kisugárzású, szõke-fekete hajú srác.  Nem méregettem túl sokáig, gyorsan áttért tekintetem a menüre és hunyorogva próbáltam kibogarászni a rányomtatott szöveget a félhomályban.

- Egy nem is tudom… Mit igyak? Mit? – dörmögtem orrom alatt.

A pult másik oldalán ácsorgó srác nem igazán reagált, viszont éreztem, hogy engem fürkész.
- Hát… - megfogtam a kezemben tartott papír tetejét és kicsit maga felé hajlította a mûanyaggal borított lapot. Ráemeltem tekintetem és egy halvány, karvaly mosollyal állapítottam meg, hogy nem is néz ki rosszul. Sõt. Arcának karizmatikus vonala volt, szemöldökcsontja kissé kiállt, rögtön látszott rajta, hogy nem holland származású. Haja fel volt nyírva feje bal oldalán, fülében pedig négy fülbevalót viselt.  – Be akarsz baszni, vagy csak jót akarsz érezni? –A kérdésre csak elmosolyodtam és megrántottam a vállam.

- Dugni bebaszva meg jót érezve is lehet. Szóval nem tudom – válaszoltam közömbösen, mire eléggé furcsára váltott arckifejezése.
- Te ide jöttél dugópartnert keresni? – vihogta, mire egy kicsit összeráncoltam a szemöldököm és úgy méregettem tovább vicsorgó borostás arcberendezését. – Hé, ennél nincs jobb hely. Itt találhatsz. Asszem – próbálta menteni a helyzetet.
- Nem tudod? Mindennap itt dolgozol, tudnod kéne – válaszoltam kicsit cinikusan, mie õ csak felsóhajtott és egy csábos mosoly kíséretében rátámaszkodott a fa szerkezetre fekete kesztyûs kezeivel.

 - Itt dolgozom. Nem dughatom meg a vendégeket. Ha csak nincs rá külön igény – tette hozzá, én pedig önkénytelen elmosolyodtam. Tetszett a stílusa. – Nikaloi vagyok. A vezetéknevem Golovanov, nem Gholofanof, ahogy az írása miatt ejteni kell. Örvendek – mutatkozott be. „Áh, szóval orosz.”
- Willem Vernout és szintén örvendek – egy kis hezitálás után odanyújtottam neki gyûrûkkel feldíszített kezemet. Egy darabig csak nézegette mancsom, majd elfogadta, és kezet ráztunk.

- Oké, ha kíváncsi vagy a véleményemre, megiszol egy sex on the beachet és a négyes asztalhoz sétálva szembetalálhatod magadat pár kiéhezett csajjal, akik hasonló céllal tértek be. – Ahogy felvázolta ötletét jóízû nevetésben törtem ki. Ökölbeszorított kezemet szám elé tartottam és kissé lefelé néztem, de így is elég feltûnõ volt, hogy röhögök. Már maga az elképzelés is, hogy én és egy nõ… Az teljességgel lehetetlen lett volna. Amellett szerintem nem is volt nehéz kitalálni a nemi identitásomat, elég volt csak alaposabban megnézni.

- Bocs, de nem élek ilyennel. Meleg vagyok –nyögtem ki végül.
- Akkor pia se kell? – kérdezett vissza, mire rá vigyorogtam.
- Nos, azt ide tolhatnád.
- Meleg faszit nem nagyon tudok. - kezdte el, miközben a poharat vette elõ a koktélhoz. – Bocs.
- Áh, túlélem valahogy – vontam meg a vállam nemtörõdöm módon. – majd vadászok – jelentettem ki róka arckifejezéssel, mire kaptam tõle egy fogkrémreklámba illõen széles vigyort. Elkészítette nekem az italt, én pedig fizettem. Még egyszer megköszöntem neki a lelkes segítséget, hogy dugópajtit kerítsen nekem, aztán visszaráztam a rongyot elõzõ búvóhelyemre és ott kezdtem el iszogatni a koktélom. Hamarosan feltûnt egy srác, aki súrolta az átlagos kategóriát, de legalább a teste vonzó volt, már ruhán keresztül is. A haverjaival dumált egy asztalnál és koktélozgattak. Amennyire tudtam, szemügyre vettem, hogy mit fogyaszt. Tipikusan csaj pia volt, ami nekem azt jelentette szabad a pálya, ha nem is meleg, de tuti biszexuális. Ittam egy hatalmas kortyot az italomból és arcomra öltöttem a lehetõ legszexisebb mosolyomat. Amúgy is seggriszálós járásomra rátettem még egy lapáttal és odavonultam áldozatom mellé. Határozottan simítottam rá egyik kezem a vállára, hogy rám figyeljen.

- Bocs, szabad ez a hely? – kérdeztem állammal a mellette lévõ székre bökve. Rögtön vette a lapot, és elmosolyodott.

- Persze, ülj csak le – érkezett a válasz én pedig ledobtam magam.

Egy darabig hallgattam, hogy mirõl dumálnak, majd kezemmel megkerestem combját. Ahogy óvatosan megmarkoltam, láttam, ahogy felsõteste megfeszül és szeme sarkából rám sandított. Elégedetten pislogtam rá, majd mutatóujjammal elkezdtem egyre feljebb köröket rajzolgatni. Besimítottam egészen combjai közé is és ott is ingereltem a finom bõrt, amire a faszi csak nyelt egy nagyot és ismét rám nézett én pedig szélesen elmosolyodtam.

- Szerintem é lassan megyek – csücsörítettem felé a szavakat és felálltam a székrõl. Úgy nézett rám, mint egy vadász, jövendõbeli zsákmányára. Pedig valójában én voltam az, aki levadászta õt, a majdani felállást figyelmen kívül hagyva.

- Helló! – intettem búcsút és elkezdtem az ajtó felé riszálni magam. Tudtam, hogy követni fog és nem is kellett csalódnom. Rövidesen megéreztem egy kezet csípõmre simulni. Hátranéztem vállam fölött, hogy megbizonyosodjak, õ az – bár abban a helyzetben szerintem már nem számított volna -, aztán amikor megpillantottam az ismerõs pofát, megálltam, és hagytam, hogy nekem simuljon hátulról. Nem szerettem ennyire kurvásan viselkedni… de szükség helyzet törvényt bont alapon néha napján belefért.

A lakásomra érve rögtön elkezdtük ledobálni a cuccainkat és hamarosan hatalmasat nyekkentem az ágyamon. Egy kicsit durvult a srác, de abban a helyzetben kifejezetten élveztem. Elterültem, mint egy sziesztázó macska, aki a megváltásra vár és hagytam, hogy tulajdonképpen azt csináljon velem, amihez csak kedve szottyan. Arra még emlékeztem, hogy fölém térdelt és kaptam tõle egy fullasztó, teljes mértékben élvezhetetlen csókot, de aztán filmszakadás…

Reggel nehézkesen fordultam bal oldalamra, kissé sajogtak tagjaim, de nem mellékes, hogy mozgásomban gátolt egy hatalmas, vaskos, nap barnította kar is. Sóhajtottam egyet és fejemre húztam a párnát. Utáltam azt a részét a dolognak, mikor el kellett tessékelnem a „vendégeim”. Sajnos legtöbbjük nem értette meg olyan könnyen, hogy csak egy éjszakás látogatók voltak.

Mutató- és hüvelykujjammal megfogtam a srác csuklóján díszelgõ sárga szilikon karkötõt és annak segítségével megemelve, hátam mögé ejtettem a végtagot. Lassan, a saját érdekemben is óvatosan ültem fel. Fejem kissé zsibogott és testem több pontjáról is sugárzó fájdalmat éreztem. „Az a szemét állat…” – morogtam magamban, majd kissé megbökdöstem a mellettem alvó vállát.

- Szép reggelt Csipkejózsika, hasadra süt a nap – keltegettem eleinte normális hangnemben, aztán mikor csak morcosan megfordult, megráztam vállát. – Hé! Ideje felébredni – morogtam, amire végre õ is felült fáradtan az ágyon.

- ’Reggelt – köpte felém, én pedig igyekeztem másodpercek alatt megemészteni feje látványát és csak reménykedni mertem, hogy csak a kialvatlanság teszi olyanná, amilyen. Hangulatjavító folyadékkal sokkal elviselhetõbbnek tûnt.

-  Ideje menned – mosolyogtam rá bájosan, de õ csak nagyokat pislogott. – Öltözz fel és szerintem megtalálod az ajtót – mondtam utasítóbb hangnemben, amibõl már jobban szót értett. Kikászálódott az ágyból és elkezdte összevadászni a gönceit, de csak az alsójáig és fél pár zoknijáig jutott.

- Nem tudod hol van a többi ruhám? – kérdezte és igyekezett dögösen mosolyogni rám.

- Fogalmam sincs – sóhajtottam fel unottan. – Nézd meg õket kint az elõszobában – morogtam és visszadõltem az ágyra. Egyik karom szemeimre húztam, mert hányingerem támadt a fénytõl, a másikkal pedig derekam köré ügyeskedtem a fehér lepedõt. Hallottam, ahogy becsukta maga mögött a háló ajtaját és kint csoszogva vadászta a ruháit. Mikor eléggé összeszedtem magam, hogy én is felkeljek, utána mentem, éppen az övével bajlódott, mikor rátaláltam. Megvártam, míg bekapcsolja és elkezdtem a bejárati ajtó felé terelgetni. Kitártam elõtte teljesen. Tekintete köztem és a nyílászáró között cikázott, én pedig útmutatásként a fejemmel kifelé böktem. Lassan sétált ki, közben végig rám nézett. Álltam a pillantását, de még mielõtt megkönnyebbülhettem volna, hogy távozott, visszafordult felém és megtámaszkodott az ajtófélfában.

- Láthatlak még valamikor? – hangja ércesen dörmögött és szemeivel igyekezett átható pillantásokkal méregeti. Ártatlan mosollyal léptem elé - vagy másfél fejjel magasabb lehetett nálam. Egyik kezem gyengéden arcára simítottam és mélyen a szemébe néztem.

- Az álmaidban – minden egyes betût látványosan formáltam ajkaimmal, hogy biztos rendesen felfogja.

A döbbenettõl kissé leesett az álla, én pedig kihasználva az adandó alkalmat, rácsuktam az ajtót és a biztonság kedvéért be is reteszeltem. Hallottam, ahogy káromkodik egy sort a bejárat elõtt és elhord minden szép és kellemes dolognak, de nem igazán foglalkoztam vele, elégedett arckifejezéssel indultam meg a fürdõ felé, hogy szemügyre vehessem magam. Már mielõtt a tükör elé léptem felkészültem a szétcsúszott, förtelmes látványra, hisz a gerincem vonalán végigfutó tompa fájdalom sem kecsegtettet semmi bíztatóval. De a szemeim elé táruló látvány… Nos, az biztos, hogy legalább egy picit elfogadhatóbbra számítottam. A szemceruza teljesen lefolyt, már-már úgy néztem ki mint egy mosómedve, hajam a szélrózsa összes elképzelhetõ és elképzelhetetlen irányába meredezett, nyakamat és vállamat pedig nem túl tetszetõs, zöldes, lilás, kékes véraláfutások, harapásnyomok díszítették.

- Az a perverz állat – dünnyögtem dühösen és ökölbe szorított kezemmel rávágtam egy kisebbet a mosdókagylóra. Enyhén szólva úgy néztem ki, mint akivel egy eléggé elfajult szado-mazo játékot játszottak. Nyakláncaim is hátul, félkör alakban kidörzsölték bõröm, néhol csak pirosra, de itt-ott néhány sebszerû foltot is véltem felfedezni.

„Ennyire bebasztam volna, hogy ilyeneket is hagytam?”

Két szem aszpirin és némi rostos gyümölcslé elfogyasztása után kezdtem jobban érezni magamat. Lefürödtem és tiszta ruhában voltam, szemeimet kihúztam, ezek pedig már alapból adott egy bizonyos komfort érzetet. Nem volt túl sok kedvem kimozdulni otthonról, ha megoldhattam volna, biztos a stúdió közelébe SE szagoltam volna. Gyûlöltem ott lenni, egyszerûen a gyomrom felfordult az ottani emberektõl. Értettem én, hogy muszáj populáris zenét játszanunk, ha be akarunk futni. De ha rockról van szó, akkor az a francba is, de legyen rock! Ne pedig szegecses, bõr cuccok mögé rejtett pop banda. A dalain semmitmondók voltak, a gitár csak dísznek volt nálunk és a dobot is csak dísznek használtuk.  De egyenlõre nem volt jobb lehetõségem. Jobb? Semmilyen más lehetõségem nem volt… Ezt kellett szeretnem, de ha nem is szeretnem, minimum elfogadnom. Persze ez nem ment olyan könnyen. Amikor csak tudtam, bepróbálkoztam a hangzásváltás ötletével, mindig nagy vita kerekedett. Az a két idióta bandatársam, akikkel megáldott valamelyik jókedvében lévõ istenség, ahhoz is túl beszariak voltak, hogy bármilyen szinten mellém álljanak.

Nem volt más választásom, összeszedtem magam és elpakoltam egyik elektromos gitáromat, bár magam sem értettem minek, és elindultam otthonról.

*****

Teljesen leszipolyozva, agy halottként estem haza. Élni sem volt kedvem. A nap folyamán a fejfájásom is visszatért, én pedig egy szarkasztikus röhögés kíséretében veregethettem magam vállba, hogy nem vittem magammal semmilyen bogyót. Kérni meg nem akartam… Elég volt arról némi magyarázatot adni, miért vagyok tele kisebb-nagyobb horzsolásokkal, monoklikkal. Nem éreztem szükségesnek beavatni fõnökömet és a többieket, a részletekbe, de valamiért az „így ébredtem” nem tûnt elég ésszerûnek.

A kanapén feküdve ide-oda váltogatta a csatornákat, de nem találtam semmi nézhetõt, végül megunva a keresgélést, kinyomtam a készüléket. Szánalmas volt a gondolt, hogy már nyolckor ágyba bújjak, de megmaradt életkedvemmel nem mentem volna túl sokra. Inni nem akartam – legalábbis annyit, mint elõzõ nap-, az ismeretlen hálótárs gondolata sem gerjesztett bennem túl sok vágyat az újabb vadászathoz.

Becsuktam szemei, és két ujjal masszírozni kezdtem halántékom. Eszembe jutott a bár, és a kellemes atmoszférája. Legalább is ami tisztán derengett belõle, az kellemes volt. „Tele volt élettel és nyüzsgéssel. Beszélgetõ emberekkel. És… volt ott egy srác… Ja, igen, a pult mögött ált. Segített partnert vadászni, legalább is igyekezet. Mi is volt a neve? Valamilyen oroszos csengésû… Nikolai!”

Váratlanul pattantam fel fekvõ pozíciómból, amit rögtön meg is bántam, de amit elmúlt a fejbevágottság érzése, kissé elmosolyodtam. Hirtelen ötlettõl vezérel kezdtem el készülõdni és indultam el egyenesen a Sörhegyezõt kitûzve útcélul. Nem tudtam, ha ott leszek mit kezdek majd magammal, mert inkább nem akartam élni a bár nyújtotta lehetõségekkel, de abban biztos voltam, hogy leülök kicsit dumálni a mixer sráccal. Csak mikor odaértem, akkor jutott eszembe azaz opció, hogy elképzelhetõ, aznap bent sincs. Gyorsan kivertem fejembõl a kétségeket és határozottan vetettem be magam a tömegbe. Egybõl megcéloztam a pultot, ahonnan már messzirõl kiszúrtam a felnyírt, szõkés hajkoronát.  Vártam egy kicsit, hogy kisebb legyen a sorban állók létszáma, aztán odaráztam magam és leültem egy székre. Az elõzõ naphoz hasonló módon felkönyököltem és vártam, hogy felém forduljon a srác.

- Helló – köszöntem egy lelkes mosollyal arcomon és vártam a reakciót. Vártam, hogy felismer-e.

- Hát te megint itt? – érkezett köszönésképp a kérdés egy csibészes félmosoly kíséretében. – Willem, igaz? – kérdezett rá, mire egy hatalmas bólintással feleltem.

- Oh, megint itt akarsz keresni valakit? Ennyire jól sikerült volna az elõzõ este? – kérdezte felkuncogva. Akaratom ellenére fintorra húztam számat.

- Felejthetõre – feleltem tõmondatban. Inkább nem taglaltam, hogy milyen genetikai hulladékot fogtam ki.  – Ma nem keresek semmit, egyszerûen csak ide jöttem, hogy kissé regenerálódjon az agyam… na meg a fülem – morogtam kissé durcásan. – Bár a zene itt sem igazán ínyemre való – vicsorogtam rá Nikolaira.

- Akkor milyen lenne pontosan ínyedre? – faggatózott a szõke, amitõl kissé fellelkesültem.

- A rock. De nem az, ami mostanában a csapból folyik, nem. Az igazi! Amire az ember kieresztheti a gõzt, és amikor hallgatja, akkor nem érzi úgy, hogy egy semmitmondó tucat gyártmány – áradoztam, amire õ bólogatva elröhögte magát.

- Én is rockbuzi vagyok – vigyorgott képembe, amitõl én is mosolyogni kezdtem.

- Akkor üdv a klubban. Esetleg játszol is valamilyen hangszeren? – puhatolództam.

- Léggitáron, de azon marha tehetségesen – kaptam a komolytan választ. Rendesen fel is röhögtem.

- Én gitározok – konstatáltam, mikor már tudtam beszélni. – Egy bandában. Csak az vele a gond, hogy rühellem – vontam meg a vállam. Végig szürkéskék szemeibe néztem és mosolyogtam.

- Az úgy fasza lehet – kommentálta miközben kiszolgált egy vevõt.

- Az… Szívem szerint otthagynám az egészet, ha lenne más lehetõségem… - dörmögtem és elkezdtem egyik körmömön kapargatni a lakkot. Mellettem folyamatosan cserélõdtek a vendégek Nikolai pedig ügyesen és villámgyorsan szolgálta ki õket. Eszembe jutott elõzõ esti mondata. „Nem dughatom meg a vendégeket. Ha csak nincs rá külön igény.” Elmosolyodtam magamban és tekintetemmel ismét megkerestem a szõkét. Meglepetésemre õ is pont engem fixírozott így kissé kínosra sikerült a mûvelet.

- Szerintem én lelépek egy kicsit és elszívok egy cigit – magyarázta a háta mögé mutatva. – Ha gondolod, gyere te is. Kint nyugodtabban tudnánk beszélgetni, ha már nem rendeltél semmit – hányja a szememre, de mondanivalója ezen részét tulajdonképpen meg sem hallom, az elsõre sokkal inkább koncentrálok.

Felállok a székrõl és megindulok utána a pult mellett. Út közben még szól a múltkori barna gyereknek, aki kicsit kétségbe esett szemekkel, de beáll a helyére. Nikolai kiment egy hátsó ajtóféleségen én pedig rezzenéstelen arccal követtem, nem foglalkoztam vele, hogy lát-e valaki, vagy sem. Amire kiértem, Nikolai már az egyik kuka tetején ücsörgött és nagyban pöfékelt. Elég szûk volt a sikátor, ezért ügyesen kellett szlalomoznom a kisebb-nagyobb kupac mocsok között, ami utamat állta. Lassan értem csak el azt a pontot, hogy szembe tudjak vele állni, de megküzdöttem a szeméthalmokkal és végül hátamat a téglafalnak vetve próbáltam vele szemezni. Karjaimat összefontam mellkasomon és egy darabig csak figyeltem, ahogy a jobb kezében lévõ kis füstölgõ rudacskát a szájához emelte, majd szívott belõle egy-két slukkot. Ahogy néztem, én is megkívántam, de szerencsémre természetesen otthon felejtettem a sajátomat.

Nikolai mintha megsejtette volna a dolgot, felém nyújtotta sajátját. Szemei érdekesen csillantak fel én pedig rámosolyogtam köszönöm gyanánt.  

Nem mondanám magamat láncdohányosnak. A fõnök sose szerette, ha munka közben rágyújtottam, csakis a bár mögötti sikátorban volt engedélyezett a dolog. Nem értette meg, hogy a nikotin még mosolygósabbá, csábosabbá és munkára hajlamosabbá tett. Bár bizonyos ponton megértettem a mindennapos rinyáját a cigivel kapcsolatban, de úgy, hogy  a vendégek is elõttem szívták, na úgy nem. Így, mikor kedvem szottyant tüdõmet roncsoló mûveletre, kivonultam a bár mögötti kisutcára s ráültem a kukára. Évszak nem számított, télen esetleg egy párnát is vittem a formás farom alá. Fontos volt a füstkémény alátámasztása és fûtése is, lefagyott seggel nem volt poén mosolyogni.

- Gyere már te mocskos ruszki, különben bizony én foglak kiporolni!

Vigyorogva vettem ki számból a cigit, majd nyomtam el a kukatetõn ott, ahol mindig is megtettem. Mocskos volt, de nem érdekelt. A kiült helyen mindig fényesen és tisztán csillogott. Várt a munka, a sok részegendõ vendég a dögös bukszáktól a rongyos tahókig. A törzsvendégekrõl pedig ne is essék szó, õk voltak azok, akik miatt érdemes volt elviselni, ha lehányta valaki a cipõdet. Szerencsére ritkán esett meg, de ettõl volt versenyünk is. Bent a raktárnál volt egy kis tábla, amire mindig ráírtuk kinek mi a feladata. Alatta ott volt a „Hányás mûvészek” felirat, s alatta sorakoztak a nevek, strigulákkal.

Marcell vezetett hat alkalommal, ami valljuk be nagyon abszurdan hangzott. Egy este még duplázott is, két órán belül kétszer is lerókázták a cipõjét. Mit ne mondjak volt valami kellemesen röhejes a helyzetben, ami arra késztette az ott tartózkodó aránylag józan embereket, hogy pisilésig vonyítsák magukat. Természetesen én nyerítettem a leghangosabban, ugyanis én még ilyen téren szûz voltam. A pult mögött senki se hányt le, olyan meg nem esett meg, hogy én magamat… Azért annyira nem durvultam. Munkában.

Nem volt sok dolgom, csak ráztam az italokat, hamar kiderült shake tehetség vagyok. Otthon egy kis gyakorlással még dobálást is elsajátítottam, s a fõnök volt a legboldogabb, hogy sikeresen minden csepp a vásárló poharában landolt, nem pedig a pulton vagy a földön. Nem voltam én bolond, ha úgy éreztem aznap a két kezembõl még egy elefánt is kiesett volna nem csináltam brazil táncpartit. Egy kis langyi rázás is hasonló hatást keltett, mint a levegõben pörgõ shakes pohár. Persze a látvány nem volt ugyanaz. De inni jártak a bárba, nem mûsort nézni.

- Fõnök, ha nem tudnám, hogy alapjáraton csípi a burámat, még azt hinném, hogy gyûlöl – léptem vigyorogva a pocakos, kissé már kopaszodó férfihoz.

- Nikolai, inkább menj és segíts be Chrisnek. Kezd az idegeimre menni, hogy nem bír kiszolgálni egyszerre két vevõt. Ha nem lenne az asszony unokaöccse, már úgy kibasztam volna, hogy…

- A lába se éri a földet, tudom, tudom – legyintettem szórakozottan. – Megyek és segítek neki, fõnök. Nekem elég a joint a repüléshez.

- Ezt meg sem hallottam.

Chris tényleg marha ügyetlen volt. Dadogott kissé, kapkodott, ha csinos lányokat vagy menõ srácokat kellett kiszolgálnia, s sokszor csinált ezzel galibát. Nem egyszer eltörte a poharat, kiöntötte az italt, vagy rosszabb esetben a vendégre. Nem csodáltam, hogy a fõnök már rég kirúgta volna, ha nem lett volna az asszonyi ráhatás… Oh, igen. Az komoly dolog. Kuncogva beletúrtam hajamba, majd tovább sétáltam.

- Jövök már Christje – sétáltam oda a tõlem alacsonyabb s vékonyabb sráchoz, aki hálásan rám emelte zöld tekintetét. Nem kellett tudnia, hogy nem önként siettem segítségére. Nem volt az esetem, még megdugni se dugtam volna. Zsákkal se a fején. Az volt a baj a holland srácokkal és lányokkal, hogy a végletek voltak. Vagy túl gizdák és laposak, vagy túl dagadtak. Bár Astrid nem volt rossz, a göndörkés szõke tincseivel, csak többet is megmoshatta volna…

Úgy tûnt a két vendég már fizetni készült, nem kellettem én oda. Hiába voltunk nyitva déltõl minden kedden és csütörtökön, a legtöbb esetben kettõkor nyitott ki bárunk faajtaja. A legtöbben csak sörért, egy kis „ezért-azért” ugrottak be a délután folyamán. Az igazi élet hét, nem is, inkább nyolc után köszöntött rá a bárra, ami aztán megtelt élettel, zsivajjal és emberekkel. Szerettem, ha nyüzsgés volt, ha nem tudtam másra gondolni, csak a rendelésre.  Olyankor éreztem igazán, hogy élek. Egyedül, õrülten, de éltem.

Lisa egy kúrógépnek hívott, õ volt a másik pincérlányunk. Azért illetett ezzel a mocskosan igaz jelzõvel, mert néha megtöccintettem, ha nagyon akarta. De csak ha tényleg nagyon akarta, különben felé se néztem. Csávója volt, dúlt a szerelem, meg miegyéb, csak éppen Lisa étvágya olyan volt, mint… mint a nem is tudom mi. Mikor letolod a kék kis viagra pirulát és tizenkét óráig a farkaddal kardozni tudnál. Nem, ez nem jó példa rá. Szóval Lisa étvágya nagyobb volt, mint a pasijának a farok kapacitása. Szóval ha letámadott, megetettem…

De ugyebár ez egy mocskos játék volt, amit volt pofám élvezni. Nekem nem volt senkim, se barátnõm se barátom. Hamar rájöttem, hogy nem csak a nõkkel, de a férfiakkal is szívesen, na, úgy. Összebújtam. Nem gyakran, de ha vadabb kellett és kissé mocskosabb, és én lehettem felül ugrottam a dologra. Ritka volt az olyan alkalom, így mindig kiélveztem. Persze, jó útra térhettem volna, de… Rosszkislányok mellett? Ugyan már, lehetetlen volt!

Szóval ott álltam Chrisszel az oldalamon, az élet kezdett beindulni én meg öntöttem magamból a mixeket és a koktélokat. Cseresznyével, meg ha igény volt rá cuki napernyõvel. Kértek, megcsináltam, fizettek, elmentek. Következõ. Kértek, megcsináltam, fizettek, elmentek. A sort egy srác törte meg. Eleve feltûnõ volt hosszú, fekete hajával, de ami igazán kiverte nálam a biztosítékot, az a méregzöldre kifestett kis kacsói végén lévõ körmei voltak.

- Egy nem is tudom… Mit igyak? Mit? – dörmögte, miközben kihúzott szemeivel hunyorított a kínálatra. Baszki, a szemei is ki voltak húzva! De nagyon szépek voltak. Olyanok, mint a kissé felhõs ég.

Nem volt elég a méregzöldre festett körmei, melyekkel a pulton dobolt, de… Szempillaspirált nem láttam rajta, see rúzsocskát, meg… meg arcpirosítót… Találkoztam már érdekes figurákkal, ember, Hollandiában, ha belibbent egy transzi az se volt nagy szám, de… Nem nekem. Én kicsit megszeppentem rajta. Kissé zavartan lestem át a pult felett. örömmel nyugtáztam, hogy ing volt rajta, meg feszülõs nadrág és converse tornacsuka. Nem volt transzi. Annyira.

- Hát… - lestem a menüre, majd vissza a srácra. – Be akarsz baszni, vagy csak jót akarsz érezni? – A kérdésemre elmosolyodott telt ajkaival, majd megrántotta a vállát.

- Dugni bebaszva meg jót érezve is lehet. Szóval nem tudom.

- Te ide jöttél dugópartnert keresni? – vihogtam, mire kissé sértõdötten rám nézett. – Hé, ennél nincs jobb hely. Itt találhatsz. Asszem.

- Nem tudod? Mindennap itt dolgozol, tudnod kéne – jött a válasz, mire én felsóhajtottam, kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, majd csábos vigyorral ránéztem.

- Itt dolgozom. Nem dughatom meg a vendégeket. Ha csak nincs rá külön igény – tettem hozzá mire felcsillantak a szemei. – Nikolai vagyok. A vezetéknevem Golovanov, nem Gholofanof, ahogy az írása miatt ejteni kell. Örvendek.

- Willem Vernout és szintén örvendek – mutatkozott be, majd egy kis hezitálás után átnyújtotta gyûrûs mancsát a pult felett. Egy darabig csak néztem a kifestett körmeit, majd széles vigyorral a pofámon kezet ráztam vele.