 Karakter: Emma Fernetsen
Megjegyzés: Megmentőmenk
Korán kelek reggel, mint általában. Ez a nap is úgy indul, mint a többi. Gyors hidegzuhany, ami biztosítja, hogy kellőképpen felébredjek és friss legyek. Ezek után gyorsan megigazítom a hajam, sminkelek. Ma egy halvány árnyalatú pirosítót és halványrózsaszín rúzst használok. A szempilláim kispirálozom, kihúzom alul feketével, viszont felül tussal kihúzom. A szemhéjamat pedig füstösre csinálom meg. Felállva a fürdőben lévő smink asztalkámtól a nappaliba veszem az irányt, ami tulajdonképpen egy nagy baldahimos ágyból és egy hatalmas szekrénysorból állt egyrészt. Másik felében fehér bőrkanapé és falra helyezett 3D-s plazma TV foglalt helyet. A trófeáim és bekeretezett magazinjaimat egy másik szobában tároltam. A fehér egész alakos tükrös gardrób elé lépve már a mai ruhámon agyalok. Egy fotózással kezdek a Vogue magazinnak. Címlapfotókat csinálunk ma. Nem egyedül fogok ott virítani, hanem az egyik legkedvesebb ismerősömmel, Karlossal a spanyol modell barátommal. Egy rövid amerikás nadrág mellett döntök, természetesen farmer rövidnadrág azok a kedvenceim. Pólónak felülre egy hosszú fehér pólót választok nincsenek rajta minták egy snassz alul hosszú ujjatlan. baloldalt a mellem alatt egy kis masniba kötöm fel így rálátást biztosítok tökéletesen lapos hasamra és fehér érintetlen bőrömre. A hajamat egy fekete hajgumival kissé oldalra kötöttem. Fülembe egy fekete karika fülbevalót akasztok nyakamba pedig a páromtól kapott fekete rózsás nyakláncot helyezem fel. Egy fekete szalagos magas talpú szandál mellett döntök. A szalagfok egészen a térdem alattiig tekerednek, ott kötöm meg őket egy gyönyörű masniba. Kész is voltam, még egyszer végignéztem magamon. Az összkép nagyon tetszett. Az ágyon hagyott mobilomból megszólalt Pramore-tól az Ignorance. Az egyik kedvenc számom. rögtön felismertem, csakis a menedzserem kereshetett. Az órára pillantva megállt bennem az ütő is hét óra múlt tíz perccel. Tíz perce a ház előtt kéne lennem, megbeszéltük, hogy elvisz kocsival a fotózásra, mert a kocsim szervizbe van. Felvettem a telefont és csak annyit nyögtem bele h rohanok, ha valamit Philip nem tűr, akkor az a késés. Nem szereti, ha kések. A hatalmas épületből kirobbanva kutyusom rohan elém. Az édes kis aranyszőrű goldenretriver lábam alatt ugrálva adja, tudtomra örül nekem. Nem zártam be a házat, mert anyuék itthon vannak. Egy elég gazdag negyedben éltünk a külvárosban, semmire se lehet itt panaszom. A fehér kocsit megpillantva kissé megremegek ugyan, de mosolyogva indulok el. Kecsesen és kimérten lépkedem, mint általában. A sorőf kiszáll elém lép és megrovón néz rám.
- Megint késtél –mosolyog rám tettetett szigorral. Hangosan felnevetek, majd odalépek hozzá és átölelem izmos derekát. Lehajol hozzám és ő is hangos nevetésben tör ki.
- Legközelebb nem fordul elő –nézek fel a sötétzöld szemekbe.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem most hallom ezt utoljára hercegnő? –kérdezi. Egy gyors puszi hint az arcomra majd megigazítva hosszú szőke tincseit kinyitja előttem az anyósülést.
- Lehet, hogy sejtem –mondom mosolyogva válaszomat. Beszállok és bekapcsolom a rádiót, beszáll mellém és máris indít.
- Ha szerencsénk van, időben odaérünk, mondjuk, téged nem esznek meg, ha késel. Ki bántana egy ilyen aranyos teremtést? –hahotázik. Hát igen, nagyon jóba vagyunk. A szüleink közeli barátok olyan ő nekem, mint egy nagytestvér. Most huszonkilenc éves és nagyon jó menedzser. Nem adnám át senkinek. Szeret engem fényezni és nekem bókolni ez nála mindennapos dolog.
- Számodra akkor is aranyos lennék, ha egy merő sár lennék vagy kosz –fintorodom el. Talán nem telt bele negyed óra, de már a hatalmas épület előtt parkoltunk le, ami otthont adott a mai fotózásnak.
Gyorsan megvoltunk a fotózással, nagyon élveztem. A júniusi szám témája a kezdődő nyár volt. Első körben egy bikinit kaptam és alulra egy átlátszó fehér kendőt a derekam köré. A sminkemhez nem nyúltak, csak a hajam göndörítették be. Karslos fekete haja kócosan lógott éj-kék szemeibe. Rá egy kék szörfnadrágot aggattak. Jó képek lettek, az egyiken a vállára kap és úgy mosolyog a kamerába én meg a vállán támaszkodva kacéran a nyakába csókolok. Az lett a kedvencem. A második körben egy kék miniszoknyát kaptam félvállas fehér felsővel. Karlos egy rövid koptatott farmert és izomtrikót viselt. A többi kép is érdekesre sikeredett. Megbeszéltem Philippel, hogy elmegyek fagyizni Karlosal és majd hazasétálok. Igen ám csak nem számoltam, hogy Karlos elrángat engem egy diszkóba. Jól éreztük magunkat táncoltunk és buliztunk. Hazafele elváltunk egymástól a főtéren. Kényelmes kastélyom felé vettem az irányt, tudtam merre kell menni innen sokat szoktam hazasétálni. Az egyik sikátor mellett elhaladva, alkoholszag csapta meg az orrom. Pár ittas férfi tekintett ki rám onnan, hangosan füttyögetni kezdtek és utánam indultak. Megijedtem, futni kezdtem, nem érdekelt merre csak mennél messzebb. Egy idő után már azt se tudtam, hol vagyok. Egy zsákutcába tévedtem be. Körbevettek, az egyikük a csuklóm után kapott mire én kitéptem a szorításából a kezem és egy jól irányzott rúgással combon rúgtam. Ezután kezdtem el rettegni, én sem gondoltam, hogy majd ilyen egyszerűen megijednek és elmennek. Nekem ugrottak, egyik másik gyengén ütni kezdett, ami ahogy tiltakoztam egyre erősebbé vált. egyik pillanatról a másikra történt. A kör enyhén szétnyílt és egy vörös hajú kapucnis alak lépkedett oda. Hogy honnan tudtam, hogy vörös a haja? Olyan hosszú volt, hogy kilógott a kapucni alól.
- Na, mi van fiúk? Ártatlan lányokat molesztálunk? –kérdezte, hangja csak úgy csöpögött a gúnytól és a megvetéstől. A hang alapján felismertem, hogy nő lehet.
- Hina ebből maradj ki jó? –kérdezte az egyik magasabb férfi. Ezek szerint ismerik egymást.
- Bocs srácok, de nem tehetem. Nem szeretem, ha lányokat bántalmaznak –mondta szemeit rám emelve. Mikor rám tekintett valami megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába, ami szöget vert a fejemben.
- Ehhez neked semmi közöd –mondja egy másik.
- Hogy ne lenne közöm. hisz már az is elég baj, hogy a lakásomnál vagytok. Az meg bónusz, hogy egy lányt piszkáltok – ezek után választ sem várt. Nyílt erőszakhoz folyamodott. Mindegyiket sorra ütötte ki, akikkel már végzett úgy terültek el az utca hideg kövén, mint egy zsák krumpli és onnan már meg sem moccantak a földet érés után. Pár másodperc után a megfigyelésemet megcáfolva fejvesztve menekülni kezdtek. Gyávák, de amint a saját szemeimmel láttam, meg is van rá az okuk. Elindul a zsákutcából kifele, de én odarohanok, és keze után kapok. Rám emeli a tekintetét.
- Mit szeretnél? –kérdezi hanyagul.
- Csak megköszönni, hogy megmentettél –adom meg nyugodtan a választ.
- Nincs miért köszönetet mondanod, csupán el akartam páholni őket –mondta. Ettől valamiért elszomorodtam, szóval csak egy indok voltam jobban mondva vagyok a verekedésre, amiben ezek szerint örömét leli.
- Én akkor is hálás vagyok. Amúgy Emma vagyok és te bizonyára Hina ha jól hallottam –mosolyogtam rá kedvesen.
- Jól hallottad. Ennyit akartál? –kérdezte nagyon gorombán, amitől ismét a szomorúság érzete kezdett el körül ölelni.
- Tudod kicsit eltévedtem, és már sötét is van, ráadásul még a telefonom is lemerült –kaptam elő a zsebemből fehér Blackberry-met, ami bármennyire is szuggeráltam nem akart töltődni, mondjuk vicces is lett volna.
-Nagy pech. Most én mentem –mondta hanyagul majd lerázta magáról a kezemet és megindult. Egy kicsit zavarni kezdett, mennyire lenéz, és lekezelőn bánik velem, pedig semmi oka.
- Várj! –kaptam el kezét ismételten – Csak egy éjszakáról lenne szó. Csak egyről –mondtam neki nyugodtan kérlelő tekintettel. Nagyon sóhajtva egyezik bele, udvariasan az utca irányába mutat mire meg is teszem. Bolond lennék itt maradni. Kilépve a zsákutcából, jobbra-balra kezdek el forgolódni, na, most merre? Finoman megfogja a vállamat és az ajtó irányába fordít, és amíg oda nem érünk, el sem enged. Belépünk a nagy, sötét és ijesztő lakóházba, egy kicsit lépcsőzünk, mikor egy ajtó előtt megállva a kulcsaival kezd babrálni. Miután ajtót nyit kíváncsian lépek be a kis lakásba. Nagyon furcsa nekem a szűk tér, nem ehhez voltam szokva, de mindig is ilyet akartam. Egy kis zugot, ami csak az enyém és nem kell attól tartanom, hogy a kis lakás miatt milyen kritikával húz le a sajtó. De a mostani helyzetbe ez csak egy vágyálom.
- Milyen kicsi –próbálok beszélgetést kezdeményezni, ahogy beljebb lépkedem.
- igen az –adja meg a tömör választ. Az ajtót becsukva egyből a kanapéra ugrik.
- De ha nem tetszik kint is aludhatsz –mondja. Nem mutatja, de szerintem megsértettem, ugyanakkor nem annak szántam. Viszont eszem ágában sincs elhagyni ezt a biztonságot nyújtó zugocskát.
- Nem gúnyolódásból mondtam, Csak kicsit furának találom –mentem magam.
- El tudom képzelni…
- Ezt hogy érted? –lepődöm meg nem is kicsit és ugyan akkor meg is sértődöm. Ennyire egy sznob libának néz? Nem vagyok én olyan, ha az lennék, hisztiznék, hogy ekkora helyen kéne lennem.
- Hát tudod, a ruhád, az illatod, a viselkedésed és a szavaid arra utalnak, hogy úri kisasszony vagy.
- Lehet, hogy úri lány vagyok, de az még nem egyenlő azzal, hogy nagyképű vagyok és kényes –védekezem. Ez mind, amit elmondtam teljesen igaz. A táskámat letéve az asztalra leülök a kanapé mellett található fotelbe. A táskámat az ölembe veszem, és a töltőmet kezdem el keresni, amit mindig magamnál hordok, hogy miért is azt sose tudtam. Csak abban voltam biztos, hogy majd kelleni fog és bingo ráhibáztam.
- Van itt valahol egy konnektor? –kérdezem kezembe véve a töltőm és a telefonom. Feláll és elindul a konyhába, utána iramodom. Az egyik pult felett egy fehér kis konnektor van, rámutat, majd leül a konyhában lévő kétszemélyes asztal mellé. Felteszem a telefonom töltőre, egyből vissza is kapcsolom. tizenhárom nem fogadott hívás, három üzenet. Mind a három Philiptől jött.
,, hercegnő, ha telefonközelben vagy hívj!!” Ezt írta elsőre gondolom a hívás után SMS-el próbálkozott.
,,Zsenikém ideje hívni!”
,,Ha nem hívsz, fel megharagszom!”
Azonnal tárcsázni kezdtem, mire Hina kissé megélénkült. Odatekintettem, szemeiben kíváncsiságot fedeztem fel, de csak egy pillanatig bujkált ott, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt. Goromba szemekkel nézett ezek után. Egyet csöngött ki és máris felvette a vonal túlsó végén lévő fél.
- Hercegnő, na, végre! Kezdtem aggódni! –dorgált meg kedvesen. A készülék kissé hangos volt így biztos voltam benne, hogy Hina is hallja mit mond Philip.
- Nyugodj meg, nem történt semmi csak lemerültem.
-Akkor meg, hogy a francba beszélsz most velem? Otthon vagy remélem! –ijedt meg.
- Nem egy barátnőmnél vagyok –füllentettem – Jobban mondva… -néztem Hinára. Nem szeretek hazudni.
-Na, mi az? –türelmetlenkedett.
-Ha hazaértem minden elmondok rendben? –kérdeztem idegesen.
- Rendben, de egyet kérek az édes pofidra tessék vigyázni, mert mi lenne ha bajod lenne. Ki pózolna a címlapon? –bohóckodott.
- Karlos megoldaná, elhiszed? –kérdeztem heccelve. Ezután elköszöntünk és le is tettük a telefont. Párom írt nem sokkal ez után annyit, hogy hiányzom neki. Édes csak az a baj, hogy én nem nagyon vonzódom a férfiak iránt, csak látszatból vagyunk együtt.
- Szóval modell a kisasszony? –kérdezte hanyagul megmentőm.
- Igen az vagyok –adtam meg a tömör, de udvarias választ. Hina unottan nézet a hűtő irányába, odalépett és két yoghurtot vett ki, míg a fiókból szintén két kanalat. Az egyik yoghurtot odanyújtotta nekem. Leültem az asztalhoz vele szemben és enni kezdtünk.
- Mond, csak egyedül laksz? –kérdeztem kíváncsian.
-Jah –mondta két falat között. Mennyire nem szeretem az egyszavas válaszokat.
- Hol dolgozol? –folytattam a faggatózást.
- Na, tudod mit –kezdte idegesen és a kanállal felém bökött –Játsszuk azt, hogy nem kíváncsiskodsz, nem kérdezel, csak ha szükséges. Adok fehérneműt és egy pólót éjszakára lefürödhetsz, a földön alszol –a szemöldököm kissé felszaladt, amit észrevett, de nem érdekelte – Reggel pedig szépen elviszlek a belvárosra, a főtérre, onnan csak hazatalálsz –bólintottam – Ezek után elfelejtesz, mintha nem is ismertük volna egymást – kissé csalódott voltam, szóval el akar engem felejteni. Minden úgy történt, ahogy mondta. Bár ruhát nem adott így a nélkül tuszkolt be a fürdő ajtaján. Miközben magamra engedve a vizet a zuhanyzóban mosakodtam, belépett és a csap szélére egy felsőt és egy bugyit rakott le. Kissé mintha elidőzött volna rajta a tekintete, bár nem láttam csak sejtettem. Pár másodperc lehetett, majd be is csapta az ajtót. Mire kiléptem, a hajam a kezemről lehúzott hajgumival felkontyoltam. Meg volt ágyazva a földön, egy pléd volt leterítve arra egy nagyobb párna és egy takaró volt ledobva. Leülve, láttam még, ahogy bemegy a fürdőbe, de mire kijött volna én már aludtam. A padló eleinte kényelmetlen volt ugyan, de egy idő után nem zavart. Reggel arra keltem, hogy két erős kéz rázogatott. Lassan nyitogattam a szemeimet és Hina tekintetével találtam magam szembe.
- Na, végre méltóztattál felkelni! –mondta dühösen – Pirítós a konyhába nyomás mosakodni aztán megszabadulok tőled – hát igen eljött a reggel. hiába éreztem jól magam, a gondtalan normál életben egy éjszakára mégis haza kell mennem. A konyhába felkaptam a kenyeret, amit a számba raktam fogaimmal ráharaptam, míg hajamat átkötöttem copfa. Ezután megettem majd a fürdőbe lemostam magamról az előző nap sminkét. Az ajtóban Hina támaszkodott indulásra készen.
- Sose értettem minek magatokat agyoncicomázni –szörnyülködött. Csak elmosolyogtam nem szóltam. A lelkem mélyén boldog voltam, hogy megismertem.
- Köszönöm, amit értem tettél –mondta neki a tükörből rápislogva. Kirohantam a nappaliba a táskámból elővettem egy spirált, egy tust és egy szemceruzát. A háttérben álló csak lesajnáló pillantásokat lövellt felém, mire megállt a spirál a kezemben. A mozdulat félbehagyásával rátekertem a tetejét és visszasüllyesztettem a táskámba.
- Megjött az eszed? –kérdezte szemeit forgatva.
- Mondjuk úgy –mosolyogtam rá. Válaszul csak egy sóhajt kaptam –Én örülnék neki, ha a kapcsolatot továbbra is tartanánk –néztem rá miközben az ajtót zárta kulcsra. Elindultunk, így fényes nappal már nem is volt olyan ijesztő a környék. A főtér közelében már nem szóltunk egymáshoz azonban mikor odaértünk egy ismerős alakot pillantottam meg. Karlos ült az egyik cukrászda kinti emelvényén. Megfeledkezve Hináról odarohantam, Karlos szemeire tettem a kezem hátulról.
- Hm, ilyen finom kezei csakis Emmának lehetnek –nevetett rám. Hátra néztem, mert eszembe jutott megmentőm. Ő csak csendben engem figyelt onnan ahol eljöttem mellőle. Gyorsan elköszöntem modell társamtól és visszarohantam ám ő akkor már hátat fordított nekem és elindult. Lehet, hogy átgondolta a kapcsolattartós dolgot csak most megsértődött, mert itt hagytam? Jézusom, már megint mit tettem.
|
