- Akkor talán itt az ideje, hogy felidézzem benned az érzést. Talán akkor egyértelmûen tudni fogod, kihez is tartozol valójában – jegyzi meg olyan hangon, hogy legszívesebben most azonnal a lényegig ugranék. Kimondhatatlan, mennyire vágyom rá. – Ezekre most nincs szükséged igaz? - kérdezi, miközben megszabadít fegyvereimtõl. Megmosolyogtat, hogy még mindig tudja, hol tartom õket.
- Nincs Asami-sama és felidézni az emlékeket, mindig segít… - mondom neki, de nem vevõ a rejtélyeimre, közelebb ránt és a fülemet kezdi kényeztetni.
- Ne dühíts fel... – suttogja vágytól mély hangon, és vetkõztetni kezd. Vadsága ennyi idõ után is pírt fest arcomra. Nem fogom hát vissza magam én sem, simogatom, minden kis négyzetcentit leellenõrizve: jól emlékszem-e még.
- Mennyi idõd van? – kérdezi, mikor már csak az alsóink vannak útban.
- Mint a tenger – sóhajtom vágyakozva, mire megfordít és az ágyra lök. A szívem egy pillanatra hevesebben ver a meglepettségtõl, de azonnal mástól fordul eszeveszett ütemre, amikor felém mászva simít le férfiasságomig.
A megszokott durvaság helyett viszont lágy, szinte szerelmes simogatásokat kapok, ami összezavar. És ha összezavarnak, az nem jó.
- Miért fogod vissza magad Asami-sama? Azt hittem fel akarod idézni bennem az emlékeim… - mosolygok rá.
- Nem áll szándékomban téged lenyûgözni. Ha azt hiszed, a te igényeid fogom kielégíteni, akkor ténylegesen rosszul emlékszel rám. Az óvatosságomnak egy oka van. Nem akarok okot adni Fei Longnak a további bizalmatlanságra, vagy még rosszabb… Féltékenységre.
- Fei-samát nem érdekli, kivel fekszem le. - És ez kimondva valamiért furcsán keserû ízt ad a számnak…
- Ebben biztos vagyok. De három napja azon kattog az agya, hogy miért lõttem, mikor te számomra csak egy áruló vagy. Elültettem benne a gyanakvás magját és nem szeretném fává növeszteni.
Már felelnék vissza, de int: hagyjuk a beszédet. És ki vagyok én, hogy ellent mondjak a gazdámnak?
Kezei mindenhol ott vannak, az illata betölti az orrom, és ahogy kiengedi a hajam, már tudom, ez nem egy menet lesz. Belõle is szinte süt a vágy irántam, és ez fordítva is így van, tehát nem teszek semmit, csak hagyom, hogy felidézzen minden emléket.
A csókját, a férfiassága méretét, ahogy elõkészítés nélkül hatol belém, a kínzó, feszítõ érzést, amitõl csak még izgatottabb leszek… õt magát. Mindent, amit jelentett nekem.
És jelenteni is fog.

Órákkal késõbb fáradunk ki mindketten. Õ indul el elõbb a zuhany felé, de pillanatokkal késõbb én is követem. Bár erõm már nem biztos, hogy lenne, és talán a testem sem bírná, felajánlkozok neki a vízsugár alatt is.
- Elég az emlékeztetõbõl… van némi megbeszélni valónk! – jelenti be és leöblítve magát, kisuhan a fürdõbõl.
Nekem kicsit több idõ, mire mindenhol kellõen tisztéra mosom magam, de mire kimegyek, telefonon beszél.
- Ez mind szép és jó, de nem értem, miért az én telefonomon? – Tudom, hogy ki ez, és pillanatokkal késõbb el is illanok a szobából. A terasz egy eldugott pontján várok, ahol én látom õket a türközõdésben az ablaknál, de õk engem nem, a takarás miatt.
Sosem voltam jó szájról olvasásban és a kép sem a legélesebb, de így is látom Fei-sama gesztusaiból, hogy dühös. Ideges… talán féltékeny? Talán jelentek neki valamit?
Magányomat kihasználva apró mosoly kúszik ajkaimra.
Féltékeny…
- Inna itt vagy? – hallom meg Asami-sama kérdését, mikor Fei-sama elment. Belépek hát, és az ágyra ülök.
- Ez veszélyes volt…
- Akkor most mesélj nekem Fei Longról, és a kettõtök kényes viszonyáról. Féltékeny és még csak leplezni sem tudja. Többet jelentesz neki, mint egy hûséges embere, fõleg mivel nem is bízik benned. Inna én nem azért küldtelek ide, hogy elcsavard Fei Long fejét, hanem, hogy a bizalmába férkõzz, és szépen lassan rávezesd, mennyire hasznos lenne, ha õ kerülne a család élére. Hol cseszted el? - kérdezi idegesen.
- Nem csesztem el - jegyzem meg enyhe sértõdéssel a hangomban. - De ahhoz, hogy Fei-sama rám hallgasson, a közelében kell maradnom. És tekintve, hogy itt eléggé egyedül vagyok, szükségem volt két erõs karra - morgom.
- És hogy haladsz a dologgal? - kérdezi. Közelebb lépne, mintha tudná, hogy hibázott, de úgysem…
Felállok és öltözni kezdek.
- Jól. Amint sikerül elérnem, hogy Fei-sama legalább feleannyira bízzon magában, mint amennyire megérdemelné a vezetõi szerepet, sikeres lesz minden, és megéri majd minden pillanat, amit vele töltöttem - jegyzem meg, és felvéve a felsõmet is, elkezdem visszapakolni a fegyvereimet.
- Inna… ugye nem szerettél bele Fei Longba? - kérdezi szigorú hangon, közvetlenül mögöttem állva.
- Ha így is lenne, Asami-samának fogadtam hûséget és akkor is el fogom árulni. - Bele sem akarok gondolni…
- Képes lennél rá? - Felé fordulok.
Õ is annyira… nem tudnék választani. Asami-sama a gazdám. Neki kell megtennem mindent, amit kér, nem léphetek elõ árulóvá ténylegesen is.
- Egy szívem van, ha az megszakadna is meg kellene tennem, nem igaz? - Ellépek mellette, és a teraszhoz sietek. - Ha szüksége lenne rám, hívjon, Asami-sama.
Egy ugrással az alattunk levõ erkélyen termek, és így lefelé egészen a földszintig, majd elindulok visszafelé. Ahogy kiérek a fõútra, leintek egy taxit és percekkel késõbb már otthon is vagyok.
- Inna,a a fõnök látni akar. A fürdõben van - szól utánam egy szolga. Bólintok és egy kanyarral már ott is vagyok a szobánál. Leveszem a ruháimat és a székre teszem, a fegyvereimet kipakolom az éjjeliszekrény mellé a földre,  arra azt oldalra, ahol én alszok, és felkapok egy fürdõköntöst, majd benyitok.

- Fei-sama. – Illõen köszöntöm, és nem rontok be a fürdõvizébe, majd csak ha kéri. Bár tény, mindig, most is észveszejtõen jó ránézni is… hihetetlenül szép férfi. Elõször arcomra simít, majd a tarkómnál fogva maga felé húz.
- Merre jártál?
- Szükségem volt némi térre, úgy éreztem, megfulladok – válaszolom neki.
- Szólhattál volna, hogy elmész, ebben az idõpontban érkezel, továbbá elérhetõ maradsz - dorgál meg finoman.
- Sajnálom – mondom, de nem sok érzelmet sikerül belevinnem.
- Gyere ide. – Nem kell többet kérnie, már le is dobom a köpenyt és ott vagyok mellette, finoman szoktatva bõröm a kellemes vízhez.
- Mikor bízhatok meg végre benned? Mikor megtudtam, hogy eltûntél, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy Asamihoz mentél. - Egy pillanatra meglep az õszintesége. Neki nem kell tudnia, hogy pontosan tudom: el is jött értem Asami-samához. De… talán tényleg jelentek neki valamit? Asami-sama sosem volt féltékeny, sosem aggódott értem…
- Miért tettem volna?  Neki és nekem már semmi közünk egymáshoz. Az õ szemében én áruló vagyok, aki elhagyta õt. - A féligaság szépségei.
- Tehát ennyi történt? Szabadságra vágytál és elmentél?
- Fei-sama. – Szinte süt a hangjából a kétségbeesés, hogy elveszít. Asami-sama mellett sosem éreztem ilyen. Soha… – Itt vagyok.
- Tudom. Bár tudnák benned bízni.
Nem hagyja, hogy feleljek, nem is lenne sok értelme. A tarkómnál fogva húz közelebb egy édes csókra.

- Annyira vágyom utánad, Inna. – A fülembe suttog, egyik keze a mellkasomat simogatja, a másik a fenekembe markol...  – Szükségem van a közelségedre… Megõrülök, ha másik férfival képzellek el.
- Hát ne képzelj el mással. – Egyszerû, könnyed megoldás.
És már megy is minden sorban. Ahogy vékony-izmos teste lábaim közé szorul, férfiassága a testembe hatol, én pedig felnyögök, mintha minden elõre meg lenne írva…

* * *

Álmomból les hangra kelek, de mikor rájövök, hogy csak Fei-sama telefonja, nyugodtan alszom vissza. Amikor viszont percek múlva sem tér vissza, kimegyek.
Szólnia sem kellene, látom, hogy baj van…
- Hová megyünk? –kérdezem még picit tompán.
- Találkozunk Asamival egy óra múlva.
Szerencse, hogy az évek megedzették a maszkomat.
Meglepettségem szavakkal kifejezhetetlen. Mit akar Asami?! Bosszú azért, amit mondtam? Minél nehezebb helyzetbe akar kergetni?
- A sors érdekes játszmákat ûz… Felelj, Inna.
- Igen, Fei-sama?
- Velem vagy?

Asami-samának erre azt mondtam: ott vagyok, ahol lennem kell. De Fei-sama annyira más, mint õ. Annyival fontosabb vagyok neki, hogy ez nekem is sokat kell jelentsen. Nem hagyhatom magára én is. Még akkor sem, ha el fogom árulnom, hiszen ezt kell tennem…
- Igen, Fei-sama - mosolygok rá, és közelebb lépve halvány csókot hintek szép ajkaira.
Teljesen elvarázsolt.
Miközben öltözök is csak azon jár az eszem, hogy mennyire nem vagyok magam ura, amikor velem van. A hûségem Asami-sama felé megkérdõjelezhetetlen, de Fei-sama… õ…
- Inna? Hallod? - érinti meg a vállam.
- Elnézést - pillantok rá.
- Azt kérdeztem, hogy elõre tudnád-e hozni az autót - mondja ismét, szemöldökét felvonja, de nem kérdezi, hogy hol jártam.
- Azonnal. - Elindulok, út közben pakolom el a maradék fegyveremet.

* * *

Mikor elérünk a bárhoz, ahova akkor szokott jönni, mikor nem akarja, hogy Yan Tsi megtudja, már ott áll Asami kocsija. Ahogy kiszállunk, megszólal.
- Szóval már itt van… - Nem tudom, mire vélni a kijelentést. Tesztelni akar?
- Honnan tudja Fei-sama? - kérdezem, tartva tökéletes maszkomat.
- Csak tippeltem. - Mintha mosolyogna… de elfordul, elindul befelé és nem látom biztosan.
Beérünk, é õ tényleg itt van. A pultnál ül.
Én akármennyire próbálok finomítani a mozgásomon, hozzáértõ szem láthatja, hogy nem kevesest szexeltem…
- Kellemes estét - köszönti Asami-sama udvariasan. Fei Long viszonozza, majd felém fordul.
- Maradj itt, a szokásos helyen, rendelj, ami kell. - Bólintok, de nem ülök le. Könnyebb most támaszkodni. Így autóban ülés után már nagyon kellemetlen. Most.
Hivatalosan itt is az a feladatom, hogy figyeljek, de itt helyettem is megteszik. Fei-sama ismerõse vezeti a bárt, több civil ruhás embere figyel mindig mindenre. Asami-sama mellett is ült egy civil ruhás õr.
- Nahát, te itt? - hallom meg a pultos hangját.
- Fei-samának találkozója van - felelem a pultosnak.
- Hát, a fõnök nincs bent, de minden más stimmel. - Megrántja a vállát. - Tuti nem lesz baj, ne pánikolj.
- Ki pánikol? - fordulok felé felvont szemöldökkel.
- Jó, ne harapj - röhög fel. - Szokásos? - Bólintok, és pillanatokkal késõbb meg is jelenik mellettem egy pohár ananászlé. Szeretem, kellemes íze van és most jó is lesz. De nem gond, holnap fél napom elmegy a gyógyszerekkel, hogy ne legyen gond, és utána ehetek, ihatok amit akarok.
Közben õk belemerülnek a beszélgetésbe.
A bár enyhe fényei mindkettõjük arcát szépen megvilágítják, és mindkettõ annyira félelmetesen vonzó. Más és más szempontból, de… nem tudnék dönteni. Tényleg nem.
Asami olyan férfias. Vad, kemény… de Fei Long gyengéd szeretõ, pont olyan, amilyenrõl minden átlag passzív álmodhatna. De akármit is érzek Fei Long iránt, ha érzek is, elkell árulnom, ha eljutunk addig, mert akkor is Asami a gazdám. Neki tartozom végtelen hûséggel.
És a magamfajta kutyák a gazdájukhoz legyenek hûségesek, ne harapják meg az ételt adó kezet. Akkor se, ha egy másik kedvesen simogat.

Két órája vagyunk a bárban, én már álmos vagyok, de nem csökken az éberségem, ananászlé ide vagy oda… mennyei.
Már épp eldöntöm, hogy rendelek egy red bullt, amikor megjelenik mellettem Fei-sama.
- Mehetünk? - kérdezi.
- Máris? - kérdezek vissza meglepetten. - Mármint persze - bólintok.
- Mennyit fizessek? - fordul a pultos felé.
- Hagyja csak Fei Long-sama, szokásához hûen Inna csak ananászlevezett, meghívtam - mosolyog rá bájosan a fiatal srác.
- Hm, rendben. - Elindulunk kifelé, mögöttünk Asami-sama lépked. Mivel az autónk is az övé mellett áll, így látja, ahogy ajtót nyitok Fei-samának, õ beszáll és én csak ezután indulok a helyemre. Hogy neki ez meglepõ-e, nem tudom, de vele soha nem csináltunk ilyet. Fei-sama szereti, ha megkapja a kellõ tiszteletet.
- Rendben vagy, Inna? - kérdezi, mikor kikanyarodok a fõútra.
- Miért ne lennék? - kérdezek vissza, a tükörbõl nézve rá.
- Láttam, hogy nem ültél le.
- Csak a szokásos - mosolygok rá. - Egy alkalom is megerõltetõ, és nem pihentem a szokásos mennyiséget - magyarázom. - Reggel van valami programunk?
- Semmi különös - feleli. - Pihenünk.
- Értettem - mosolygok halványan rá, és ismét az útra figyelek.

Másnap tényleg sokáig alszunk. Majdnem dél van, amikor felkelünk ténylegesen. Én már voltam ébren, de visszacsábított az ágy.
Ebéd után Yan Tsi magához rendeli Fei-samát, én pedig idegesen várok az ajtóban. Ha bántja megölöm.
- Mi történt? - kérdezem, ahogy kilép.
- Semmi különös, tervez valamit Asami ellen, de még nem tudom, hogy mit. - Felsóhajt, majd rám néz. - Felhívom, találkozunk vele.
Bólintok.

* * *

Egy kietlen parkolóban találkozunk vele. Õk ketten beülnek Asami autójába, ami megnyugtat. Ez ugyanaz az autó, mint az otthoni, tehát golyóálló minden része. Ez azért fontos, mert követtek minket. A kanyar mögött állt meg egy fekete kisbusz.
Percek telnek el mióta megálltunk, ekkor bukkan fel ismét a kisbusz. Az ajtó kihúzva, így van idõ megfigyelni a minket támadó férfit. Lövések sorozata, de gyors vagyok, Asami autója mögé bújok, onnan lövök, és látom, hogy el is találom a támadót. Az ajtók azonnal kinyílnak, és Fei-sama elém lép.
- Megvagy? - kérdezi.
- Tökéletesen vagyok - jegyzem meg morogva. - Viszont mennünk kell, baj van.
- Mondhatod elõttem is - szól bele Asami-sama, de látom, minden egyes pontját a testemnek vizslatja. Vagy a vágy, vagy az aggodalom, vagy a harag…
- Indulunk. - Beszáll az autóba. Az övé is golyóálló, de ezzel a típussal már volt baj, ezért örülök, hogy Asamiéban tárgyaltak. - Hallgatlak.
- A férfi, aki lõtt Yan Tsi testõre. - A szavaim súlyosak.
- Megint ez? - sóhajt fel.
- Vállon lõttem - teszem hozzá. - Ha sebesült lesz akit láttam, akkor õ az, és nem tudom, mit kellene tenni.
A kocsira kínos csend telepszik. Õ nem szól, gondolkodik, és én sem szólok, hagyom, nem zavarom…

* * *

Este, miközben Fei-sama egyik ügyfelével beszélget, nekem csörög a telefonom. Megfelelõ helyre megyek, ahol nem hallanak, nem látnak. A szám láttán elmosolyodom, picit hevesebben kezd dübörögni a szívem.
- Azt hittem, már nem is fog keresni, gazdám - búgom kedvesen, az utolsó szót kihangsúlyozva. Inkább vicc, mint feszültségkeltés, de kíváncsi vagyok, miért keres.

Kellemesen eltársalgok Fei-Longgal, miközben szemem sarkából figyelem az események forgatagát. Nem csak Inna fura viselkedése zaklat legbelül, de a furcsa, már-már zavaró izgágaság, ahogy a pincérek fel alá rohangálnak, mintha leplezni akarnának valamit. Mindenesetre idegesek, az szent és ez bennem is gyanút kelt. Alaposabban körbe nézek, de igyekszem feltûnésmentes maradni. Fel is tûnik, három európai származású pincér, akik szó szerint csak tíblábolnak. Ezek mégis, honnan pottyantak ide? Teszem föl magamnak a kérdést.
- Fei-sama… - hajol, hozzá Inna, mintha valami fontos közlendõje lenne. Jó szeme van az én szépséges kis téglámnak, de a túlzott aggodalma, ami az arcára kiül, kicsit nyugtalanít. Sajnos jelen pillanatban nem tudom eldönteni kivel, van valójában és kiért aggódik jobban. Szeretném azt hinni, hogy értem, de biztos nem lehetek. Túl rég óta van távol tõlem.
- Inna, ne zavarj. – parancsol rá Fei Long határozott keménységgel, de nem kifejezett dorgálással.
- De ez… - elhallgatva figyelem, ahogy Inna nem akar engedni Fei Long utasításának. Szemem megvillan, ahogy elkapja az állát, bele fojtva a szót.
- Ne zavarj. – ismétli el újra, nekem pedig egyértelmûen fogalmazódik meg a gondolat. Inna akárkivel is van, egy biztos, lefekszik Fei Longgal.  Nem tudom kinek ki mászott az ágyába, de ez bosszant. Féltékeny lennék? Ki van zárva, de Inna, az én tulajdonomat képezi már jó ideje és az, hogy ide küldtem nehéz döntés volt számomra. Megválni a kedvenc játékszeremtõl, nem volt kedvemre való. A tudat pedig, hogy még használgatják s, eléggé feldühít. Mindemellett Fei Long csodálatos férfi, lenyûgözõ személyiség és roppant vonzó. Nem hibáztathatom Innát, hogy elcsábult.
Elszakadva gondolataimtól, illõen rendezem ábrázatom, hogy Fei Long semmit se vegyen észre nemtetszésembõl. Sajnos, mielõtt folytathatnánk, ezt az érdekes eszmecserét, Inna ismét közbeszól:
- Földre – hangja nyugodt és enyhén utasító. Nem is tudom, mire számít? Talán, hogy kivetkõzve önmagamból rá hallgatok és fedezékbe vonulok? Az kizárt, és ahogy elnézem Fei Long sem hajlik efelé a megoldás felé. Kése pillanatok alatt kerül elõ, és eldobva már repül is, az orvlövész irányába. Nem reagálok hirtelen, csak oda pillantok, ahogy a férfi holtan esik, össze Inna késével a szívében. Pontos célzás, precíz és kimért. Nem véletlenül tartom a szemem fényének.
A gondok viszont itt nem érnek véget. Több fegyveres bukkan elõ, cselekvésre ösztökélve engem és Fei Longot is. Azonnal fegyvert rántok és nem törõdve a ténnyel, hogy Inna nem csak Fei Longot védi, hanem engem is, lõni kezdek a felbukkanó támadókra, fõleg azokra, akiket korábban már észleltem. Fei Long, Inna és én tökéletes háromszöget zárunk be, így minden irányból fedezzük magunkat. Nem agyalok, a háromszög ironikus mivoltán, de azért át fut a gondolataimon.
- Megdöglesz, japánok kurvája! – ordítja valaki oroszul. A hang irányába fordulok, az események, pedig pillanatok alatt felgyorsulni látszanak.
Mit keres itt az egyik régi szeretõm?! Vajon melyikünk szövetkezett az oroszokkal…?
- Te…? – kérdez vissza Inna szintén oroszul. Úgy tûnik, õ jobban ismeri a fickót nálam, de a pasas nincs beszédes kedvében.
 - Kinyírlak. - Fegyverét szemem fényére tartja, és már lõ is. Nincs idõm alaposan átgondolni, hogy jó ötlet e viszonozni és egy árulót védelmezni. Az orosz pisztolya elsüt, a golyó pedig megállíthatatlanul száguld, Inna felé, eltalálva vállát.
Két lövés dördül el, mind kettõ az oroszt találja el. Az enyém a koponyáján út méretes lyukat, míg Fei Longé a szívét veszi célba. Azonnal Fei Longra nézek, aki szintén követi példám és értetlenül vonja fel szemöldökét. Nyílván nem érti, miért védem az árulót. Ezzel ellentétben én pontosan tudom, hogy õ miért tette.
Idõ Közben Kirishima is befut és mellém érve irtani kezdi az ellent, hogy minél elõbb, és persze épségben ki tudjon juttatni ebbõl a viperafészekbõl. Fei Long nem várja meg a dolgok végkimenetelét. Megragadja Inna épp karját és elkezdi kifele húzni.
- Megölni mindenkit – adja ki utasításba embereinek, és távoznak a helyiségbõl. Vetek rájuk még egy pillantást, miközben Kirishima engem is mozgásra szólít:
- Mennünk kell Asami-sama! – Kirishima mint mindig, most is alázatos és úgy áll, hogy én minél elõbb ki tudjak jutni a már elõkészített hátsó kijáraton, miközben õ végig fedez engem. Biccentek és egy szó nélkül elindulok kifelé.
A konyhán haladunk végig én elõl, és amint fölbukkanó fegyveressel találom szemben magam, legyen az kínai vagy orosz, azonnal golyót kap. Fei Long mindenkire utalt, mikor kiadta a parancsot, így nyílván engem is a kiirtandók listájára rakott. Nekem viszont eszemben sincs meghalni.
Kiérve az épületbõl, beszállok a kocsiba, Kirishima pedig a volán mögé huppanva, tapos a gázra.
- Nem sérült meg Asami-sama? – kérdezi, szemét végig az úton tartva.
- Nem! – vágom rá határozottan. – csak az önérzetem… - morgom az orrom alá, mert még mindig bosszant, hogy Inna lefekszik Fei Longgal. Emellett az is zavar, hogy most nem fogom tudni, mi van vele. Csak a vállán sérült meg, de a bakim, hogy a védelmére keltem, még gondot okozhat neki. Nem szeretek ekkora hibákat elkövetni.
- Gond van Asami-sama? – kérdez ismét.
- Majd kiderül, most nincs kedvem beszélgetni! – zárom le ennyivel a témát, és intek neki, hogy haladjuk tovább, vissza a szállodába.
* * *
Három napot várok, hogy újra felkeressem szemem fényét. Muszáj beszélnem vele, mert a kétségeim megbolondítanak. Szemtõl szemben pedig tudom, hogy úgy sem fog hazudni. Fölösleges lenne, hisz úgy is rájövök.
- Mikor tudsz felkeresni? – kérdezem köszönés nélkül, ahogy fölveszi a telefont.
- Húsz perc és a hotelben vagyok – feleli és azonnal meg is szakítja a beszélgetést. A telefont az ágyra dobom, és elmegyek lezuhanyozni, hogy felfrissítsem az agyam. Az elmúlt három napban az a senkiházi Sato, folyton zargatott, hogy miként halad az ügyünk. A türelem, ahogy sok más sem az erényei egyike. Összegezve, Fei Long kisujjába is több tisztesség és becsület szorult mint a pasas egész lényébe. Mindegy, a tervem már megvan és ehhez mérten, egy darabig el kell viselnem azt a rohadékot is.
A zuhany rendesen felfrissít, és újult erõvel tölt fel. Egy alsót kapok magamra és elterülve az ágyon a laptopom bûvölöm, amíg Innára várok. Nem kell sokat várakoznom, az én szemem fénye pontos mint mindig.
- Miért hívatott? – hallom meg halk kérdését a terasz felöli ajtóból.
- Mert látni akartalak – felelem és felülve, össze is csukom a laptopot. - Hogy van a sebed? – kérdezem végig a szeme mozgását figyelve.
- Nem halok bele és nem hullajtottam magamért könnyeket. – válasza, mint mindig egyértelmû, lényegre törõ é sokat sejtetõ.
- És mikor feküdtél le elõször Fei Longgal? – vágok a dolgok közepébe, hisz bármerre is folyik tovább a társalgás, ez jelenleg a leg lényegesebb kérdés számomra. Tudni akarom, hogy ha elveszítettem õt.
- Az elsõ nap estéjén, mikor felfogadott. Rám nyitott alvás közben. Arra keltem fel, hogy simogat és nem álltam ellent. – szavaira fölállok és közelebb lépek. Ezzel csak bebizonyosodott, hogy nem tudott ellen állni Fei Long csodás külsejének, de nem erre vagyok kíváncsi. - Asami-sama ugye nem fogja megkérdezni, hogy melyikük a jobb az ágyban? – vigyorodik el, én pedig igyekszem a dolgok mögé látni, és megvilágosodást találni, kettejük kapcsolatát illetõen. - Mert azt, hogy Asami-sama milyen, felidézni sem tudom lassan – teszi még hozzá, csábos pillantással. Talán provokálni akar? Végül is mindegy. Egyértelmû okok miatt hívtam ide, és ebbe az is benne van, hogy már túl rég nem érintettem csodás testét.  
Végigsimítók sérült karján, le egészen derekáig és elõveszem egyik fegyverét.
- Akkor talán itt az ideje, hogy felidézzem benned az érzést. Talán akkor egyértelmûen tudni fogod, kihez is tartozol valójában. – a fegyvert lerakom a mellettem álló asztalra, majd tovább simogatva testét szabadítom meg egymás után fegyvereitõl. – Ezekre most nincs szükséged igaz?
- Nincs Asami-sama és felidézni az emlékeket, mindig segít… - harapja el mondatát, mintha fel akarna bosszantani a talányival. Tudja jól, hogy nem szeretek a sötétben tapogatózni, és abban is biztos vagyok, hogy azt is tudja, egyértelmû válaszokat fogok várni tõle. Közel hajolok füléhez és lágyan megharapva karolom át derekát, hogy közel vonjam magamhoz.
- Ne dühíts fel.. – suttogom és lassan, de határozott mozdulatokkal kezdem megszabadítani a fölösleges ruhadaraboktól. Halovány mosoly ül ki arcára, keze pedig felfedezõ útra indul csupasz testemen. A megannyiszor bejárt utat, most bizonytalannak érzem. Mintha testem apró részleteiben, változást keresne. Talán tényleg elfelejtett az érzést? Így nem is csoda, hogy elveszítette az eredeti célt, amiért én ide küldtem.
Végigsimítom ujjam nyakszirtjén, amíg õ kilép nadrágjából és csupasz bõrével, testemhez simulva csábítgatja tovább érzékeim. Rég volt, talán túl rég, de bennem élénken ég az emléke. Különlegesebb lenne, mint a többi szeretõm? Nem, mindössze értékesebb. Nem fecsérlek több gondolatot, vagy szót a dilemmámra. Átadom magam vágyaimnak és szenvedélyesen nyakának esem.
- Mennyi idõd van? – kérdezem suttogva.
- Mint a tenger.. – sóhajtja és csábosan alsó ajkára harap. Tekintetétõl elveszítem önuralmam, ami csak annyiban nyilvánul meg, hogy megfordulva vele az ágyra lököm. Persze igyekszem finom lenni, de már kicsit sem titkolom, mire vágyom.
Fölé mászom, akár egy ragadozó tigris az áldozatára és mélyen szemébe nézve kezem lesiklatom mellkasán, egészen férfiasságáig, majd alsójába tévedve, lassan izgatni kezdem. Tekintetem egy pillanatra sem veszem le róla. Látni akarom, érezni, hogy hiányoztam neki, vagy ha én magam nem is, az együtt töltött óráink mindenképpen.
Nem áll szándékomban kellékeket használni, kikötni vagy durvulni. Az oka pedig igazán egyszerû. A sérülése, és hogy nem szeretnék foltokat hagyni rajta.
- Miért fogod vissza magad Asami-sama? – kérdésére megállok egy pillanatra és felvonom szemöldököm, mintha nem is sejteném, mire akar célozni. – Azt hittem fel akarod idézni bennem az emlékeim… - mosolyodik el huncutkán.
- Nem áll szándékomban téged lenyûgözni. Ha azt hiszed, a te igényeid fogom kielégíteni, akkor ténylegesen rosszul emlékszel rám. Az óvatosságomnak egy oka van. Nem akarok okot adni Fei Longnak a további bizalmatlanságra, vagy még rosszabb… Féltékenységre.
- Fei-samat nem érdekli, kivel fekszem le.
- Ebben biztos vagyok. De három napja azon kattog az agya, hogy miért lõttem, mikor te számomra csak egy áruló vagy. Elültettem benne a gyanakvás magját és nem szeretném fává növeszteni. – magyarázom el, majd mielõtt szólna megcsóválom a fejem, jelezve, hogy most nem érdekel Fei Long, vagy más beszédtéma. Akarom õt, és jelem helyzetben elvárom, hogy õ is csak velem foglalkozzon mással nem. El is hallgat, és pedig szépen visszatérhetek csodás testéhez. Nem túl izmos, inkább karcsúnak mondanám, de annyi izomzat és hús van rajta, hogy pont kellõen kívánatos és vonzó legyen számomra. Megízlelgetem édes bõrét, és jó mélyen magamba szívom csodás illatát, miközben haját kibontom és szétterítem az ágyon. Egy pillanatra eszembe ötlik, milyen gyönyörû lehet Fei Long ebben a helyzetben, de gyorsan el is hessegetem a képet és csak Innára koncentrálva ismét izgatni kezdem. Férfiasságom, lassan megmerevedik látványától és kacéran csilingelõ, hívogatóan szexi sóhajaitól.
Kicsit elválok tõle és fölegyenesedve megszabadulok zavaró alsómtól. Inna is követi példám, és kényelmesen elhelyezkedve nyújtja ki felém karját. Nem vacakolok és engedve hívogatásának megcsókolva helyezkedem el lábai közt. Kezem lesiklatom derekán és szenvedélyes csókra invitálva ajkait markolok fenekébe, majd egy határozott mozdulattal beléhatolok. Az érzésre hangosabb nyögés hagyja el ajkait, én pedig kiegyenesítve gerincem mordulok fel a szorító érzésre.  Feneke kellemesen szúk és forró, nincs agyonhasználva, de azért nem okoz fájdalmat, mint egy szûz. Lassan mozogni kezdek, miközben visszatérve puha ajkaihoz tovább csókolom.
Teste édesen vonaglani kezd alattam, bejáratával pedig néha rászorít hímtagomra. Egyre gyorsítok tempómon, és egyre hevesebben izgatom odalenn, miközben néha rászorítok, mikor úgy érzem, már túl közel van a beteljesüléshez. Eszem ágában sincs hagyni, hogy elõttem élvezzen el, a végén úgy érezné. õt akarom kielégíteni.
Hirtelen kihúzódom belõle és helyet változtatva az ágy támlájának vetem hátam, majd megragadva épp karját magamhoz húzom és férfiasságomba ültetve, mozgásra késztetem. Ujjam végigsiklatom gerince mentén, pont úgy, mint ahogy az izzadságcseppek végiggördülnek porcelán bõrén.  Nehezen fogom vissza magam, hogy ne ejtsek rajta foltokat, de sajnos kénytelen vagyok.
Órákon át szeretkezünk, szinte végkimerülésig, amit nálam nem könnyû elérni. Szerencsére tele vagyok energiával, és néha úgy tûnhet a szexbõl sosem elég. Nem tudom, hányszor élvezünk el, nem is számolnám, de mikor már úgy érzem, mára elég az emlékeztetõbõl, csatakosan, izzadtan és testnedvektõl csöpögve térek be a zuhany alá. Nem sokkal késõbb Inna is csatlakozik és beállva mellém, szivacsot ragad.
-A közös fürdésekbõl is rám férne egy kis emlékeztetõ… - vigyorodik el sejtelmesen és mosdatni kezd. Nem mondok semmi, csak hagyom, hogy kényeztessen. Mindig élveztem a vele töltött idõt, és ez most sincs másként. Eszes és lenyûgözõen gyönyörû, pont a kedvenc kombinációim.
- Elég az emlékeztetõbõl… van némi megbeszélni valónk! – fogom meg kezét és leöblítve magam kikászálódom a zuhany alól. Megtörölközöm és egy tiszta törölközõt a derekamra tekerek, majd kisétálva öntök magamnak egy kis italt, így várva, hogy Inna csatlakozzon és végre komoly dolgokról beszéljünk. Miközben várom, megcsörren a telefonom. Mire fölveszem, Inna varázsütésre hagyja abba a zuhanyzárt é zárja el a csobogó vizet. Talán rossz elõérzete van. A szám ismeretlen és mobil.
- Asami Riuchy kivel beszélek? – szólok bele a szokásos kimért modorommal.
- Fei Long… Beszélni akarok Innával!  morran bele kissé feszült stílusban, mint aki féltékeny. Egy pillanatra elhallgatok, Inna pedig kilépve a fürdõbõl kérdõn néz rám.
- Ez mind szép és jó, de nem értem miért az én telefonomon? – kérdezek vissza, mintha nem tudnám, hogy sejtései vannak, vad, lobbanékony természete miatt pedig nem is annyira hibás következtetéseket vont le.
-Nyissa ki az ajtót, itt állok a szobája elõtt! – feleli, figyelmen kívül hagyva kérdésem. Inna megcsóválja a fejét, de látja rajtam, hogy a cselekvés rajta áll, mert én bizony eleget teszek Fei Long kérésének.
- Máris, de fel kell vennem valamit… - megpróbálom elmagyarázni, hogy meztelen vagyok, mikor szavamba vág.
- Most, vagy rossz következtetéseket vonok le… - nem akarom tovább feszíteni a húrt. Nem mondok semmit, és Innára sem figyelek, csak odasétálok az ajtóhoz és kinyitom. A telefon még a kezemben, egész pontosan a fülemnél.
- Szeretném, ha jó indokot találna a zaklatásomra. – nézek a megdöbbent Fei Longra, miközben kinyomom a készüléket és beljebb invitálom. Alaposan szemügyre veszi testem, és nagyot nyelve zavartan fordítja el tekintetét.
- Inna eltûnt, az embereim szem elöl tévesztették én pedig…
- Pompás és ehhez nekem mi közöm? Rakjon rá nyomkövetõt, ha folyton elkószál engedély nélkül. – gúnyolódom, mire egy dühös pillantást kapok cserébe. Mire Fei Long beér, addigra Innának nyoma sincs sehol. Nagyon remélem, hogy csak egy jó rejtekhelyet talált magának, mert lenne vele jó pár dolog, amit meg akarok beszélni.
- Megvédte õt az étteremben.
- Nem, helyesbítek, én lelõttem egy pasast aki fegyvert tartott felém. – miközben magyarázok, végig a szobát vizsgálja, nyílván árulkodó jeleket keresve. – De így már értem. Hibás következtetéseket vont le, és amit az étteremben mondtam Innárol, meg a bizalomról. Nem bízik benne ugye?
- Hát… - néz rám, de még mindig zavarban van a hiányos öltözékem miatt. Nem gondoltam, hogy olyan határozott és erõs férfinak, mint amilyen õ, van ilyen oldal. Meglepõ, de annál tetszetõsebb. Közelebb megyek hozzá, hogy mélyíthessem zavarát.
- Csak nem zavarban van? – kérdezem kacér mosollyal.
- Nem, de fölvehetne valamit. Miért nincs önön ruha? – fordítja el ismét tekintetét. A hosszú hajzuhataga elképesztõen különlegessé teszi, igazi kuriózum a maga nemében.
- Sajnálom… - lépek tõle hátra, teret adva neki – zuhanyoztam és azt nem ruhában szoktam. – acsarkodok vele tovább.
- Mindegy, úgy látom tényleg hibás következtetést vontam le… Nem is értem mi ütött belém. Kérem bocsásson meg a modortalanságomért, ha valamivel kiengesztelhetem, csak szóljon. – hajol meg alázatosan. Mi fene? Beront mint egy fúria, most meg úgy viselkedik akár egy lábtörlõ? Fura fickó, és egyre jobban felkelti az érdeklõdésem.
- Semmi baj, egyszer talán ki is használom ezt a felajánlást… - felelem, mire komoly tekintettel rám néz, és még egyszer meghajolva elköszön.
Azonnal távozik, én pedig leülve egy fotelbe tovább iszogatom az italom.
-Inna itt vagy? – kérdezem normál hangerõvel, az keresett srác pedig elõ is bukkan a terasz irányából.
- Ez veszélyes volt… - ül le az ágyra.
- Akkor most mesélj nekem Fei Longról, és a kettõtök kényes viszonyáról. Féltékeny és még csak leplezni sem tudja. Többet jelentesz neki, mint egy hûséges embere, fõleg mivel nem is bízik benned. Inna én nem azért küldtelek ide, hogy elcsavard Fei Long fejét, hanem, hogy a bizalmába férkõzz, és szépen lassan rávezesd, mennyire hasznos lenne, ha õ kerülne a család élére. Hol cseszted el ?

*** Közös megegyezéssel, vicii visszatéréséig Narcisz és én visszük Fei Longot. ***

________

- Fei-sama… - lépek elé teljesen ledöbbenve.
- Inna - sóhajt fel, és ahogy ellép mellettem látom, hogy a haját is megtépte valaki, a ruhája szétszaggatva, az arca vörös - valószínûleg pofontól.
Szó nélkül lépnék ki az ajtón, de elkapja a karom.
- Az, hogy te vagy a legjobb testõr a családban, nem ment meg a haláltól, ha szembeszállsz vele - mondja határozottan. Látszik, hogy a beszéd is fáj neki.
- A feladatom Fei-sama, és nem õ - sziszegem.
- Attól még ellenszegülsz a parancsomnak, ha most kilépsz azon az ajtón. - Kérlelhetetlen. Yan Tsi akármit tesz vele, soha nem tesz ellene. Pedig… pedig…
- Értettem. - Idegesen képek vissza,lesimogatom róla a szakadt ruhákat, majd elkezdem a fürdõ felé terelni, miközben a lehet legfinomabban simogatom.
- Igen, Inna. Feledtesd inkább el velem… mindent…

* * *

Kinyitom a szemem. Õ már alszik, így hangtalanul kikelek mellõle az ágyból, de mielõtt kilépek, visszapillantok rá. Olyan… istentelenül szép. Asami-sama is isteni szeretõ, de Fei-sama annyira szenvedélyes, annyira hihetetlenül tüzes, amilyen Asami-sama soha nem lesz. Ezzel ellenben viszont… Fei-sama nem tud olyan vad lenni, mint Asami-sama. Amit viszont hiányzik. Néha jó volt.
Ezért gyûlölöm Fei Longot… mert elszakított Asami-samától. El kell érnem, hogy belém szeressen, hogy aztán én is megtehessem vele, amit miatta nekem kellett.
Gyûlölöm… de jól elrejtem, sosem mutatom, és néha tényleg aggaszt, ami itt történik. De ha õ lenne a család feje, Asami-sama is könnyebben jutna el a tervéig, akármi is legyen az.

Sóhajtva zárom magam mögött a szoba ajtaját és elindulok a célom felé. Ahogy odaérek, meglepve tapasztalom, hogy sehol egy õr. Ennyi idióta barmot egy rakáson, komolyan…
Belépve hangtalanul mozgok, Yan csak akkor ébred fel, mikor benyomódik mellette két oldalt az ágy, de ekkor már felette térdelek, egy késsel a kezemben, amit a nyakához tartok.
- Tudod, miért élsz még? - kérdezem. Megszólalni sem mer, ha moccan szája, bántom és ezt õ is érzi. - Mert Fei-sama parancsot adott. De egy pillanatra se feledkezz meg rólam, mikor bántani mered - sziszegem.
Ahogy leugrok róla felül, és egy pisztolyt kap elõ. Nem habozok, fordulatból dobom felé a kést, ami beleáll a fegyvert tartó kezébe, így ordítva ejti le.
- Kis hal vagy nekem, Yan Tsi. Csak  addig vagy a család feje, amíg Fei Long nem akar majd az lenni - jelentem be.
- Az apám sosem engedné, hogy…  - Visszalépek, és elkapva a kést, kirántom a sebbõl, mire megint felvisít, mint valami malac.
- Öltem már kisbabát is. Gondolod az apád akadály lenne? - vigyorgok rá.
- Tudom, hogy… hogy valakinek dolgozol! - állít meg a hangja mikor kifelé haladok. Nem szólalok meg, meg sem állok csak haladok kifelé.
Minél elõbb likvidálnom kell. Le fog buktatni.

* * *

- Gyere a hotelbe, amint tudsz, nem érdekel mikor érsz ide, de intézd feltûnésmentesen… - A hangjára összerezzenek, elönt a kéjvágy. Mintha a fülembe suttogna…
- Igenis Asami-sama… - felelem teljes alázattal, és leteszem a telefont. Csak azért vettem fel, mert épp senki sincs a közelemben. De ezek szerint eljutott hozzá az üzenet. Egyszer az egyik emberét elkapták Yan emberei. Én segítettem neki kiszabadulni, és megadtam a telefonszámot, amin Asami-sama elérhet. Szükség esetére. A kis szabadulást meg rákentem egy õrre. Nem volt nehéz és el is hitték - én magam végeztem ki az árulásért.
- Ki volt az? - kérdezi Fei-sama.
- Egy alkalmi szeretõm keresett fel. Épp a városban van, és gondolta, megkérdezi, mi lenne, ha találkoznánk - mondom rezzenéstelen arccal. Õ elmosolyodik, bevette.
- Menj csak, megérdemelsz egy kis pihenést és szórakozást. - Épp lépnék el mellette, de elkapja a karom, visszaránt és kegyetlenül elkezd csókolni. Nyögve hagyom neki, hogy szinte kiszívja belõlem az életerõt, majd elenged… - De egy pillanatra se felejtsd el, hogy hova tartozol, Inna. - A hangja kemény. Tudom, tart attól, hogy még Asami mellett állok.
Nos, van mitõl tartania.
De minél több idõt töltök nélküle, annál inkább nehezemre fog esni elárulni Fei-samát.

Ahogy odaérek, elszomorodva tapasztalom, hogy az õrök ellenére is könnyen jutok be Asami-sama szobájába. Biztos, ami biztos alapon fegyvert rántok amikor õ is,de azonnal érzékelem, hogy nem akar bántani.
-  Inna, azt mondtam feltûnésmentesen, ne alattomosan… - jegyzi meg, és elteszi a fegyvert.
- Nem állt szándékomban sunnyogni Asami-sama… Szép fegyver, új szerzemény?
- Ajándék, amerikai ügyfelektõl…
- Értem… Miért hívott ide? – kérdezem gyorsan. Nincs sok idõm…
- Lényegre törõ vagy mint mindig…
Ahogy elém ér, ismét elkap a kéjvágy. Akarom õt. Most… pedig most nem lehet. De nekem kell. Mennyire nagyon akarom már. Évek óta.
 - Úgy tudom nem szereti a köntörfalazást… - felelem halkan.
- Ma volt egy érdekesnek nem nevezhetõ találkozásom, egy bizonyos Lee Youval… Ismered?
- Ismerem, egy senki… - mondom. De akkor ezért vonták felelõsségre Fei-samát is? Yan megint elrontott valamit, és rajta töltötte ki a haragot, miután az öreg lecseszte?
- Ezt észrevettem, csak azt nem értem, ha ennyire semmibe vesznek, akkor miért nem Fei Longot küldték ide?
A karomra simít, én pedig összerezzenek. Nem tudok ellenállni neki… de az arcomra nem hagyom kiülni a gondolataimat.
- Mert máshol kellett jelen lennie… Azok a hitványok teljesen kizsigerelik, mondjuk úgy, hogy a belét marcangoló veszett kutya bátyja markában van és nem tesz ellene semmit, csak tûr…
- Inna, ugye tudod, hogy nem azért küldtelek ide, hogy túlságosan is megkedveld Fei Longot…?
Egy pillanatra összeszorul a szívem. De csak egy másodperc… és észre sem veszi. Nem adok neki lehetõséget.
- Igen tudom Asami-sama, mindössze arra utaltam, hogy Fei Long sokkal alkalmasabb lenne vezetõnek, mint a bátyja  – mondom ki végül az igazság felét.
- Te csak tedd a dolgod. – simít az arcomra finoman. – A többit pedig bízd rám… Mond Inna, velem vagy még?
Ledöbbent.
Egyrészt mert én magam sem tudom,kinek az oldalán állok. Asami-sama… eldobott engem. Évekre. De õ Asami-sama. Fei Long, aki miatt eldobott… mindig kedves velem. Figyel rám, és bár nem bízik bennem, mindig gondomat viseli. Isteni szeretõ, csodálatosan szép férfi, aki felfoghatatlan erõket rejt el magában a családja iránti tisztelet miatt.
 - Ez egy igazán különös és nehéz kérdés uram… Könnyû rá rossz választ adni, mondjuk úgy, hogy pont ott állok, ahol lennem kell - adom meg neki a választ. Igaz is, nem is.
Épp kezdené mondani, hogy találkozni akar vele, de megcsörren a telefonja. Miközben beszél, engem kényeztet, én pedig már a hangfoszlányt is megismerem. Yan Tsi.
- Fei Long merre fog járni holnap délután? Lesz esetleg megbeszélése, valamilyen étteremben? Nyilvános helyen? – kérdezi aztán.
Most viszont érzem, hogy azért simogat, mert ki akarja szedni belõlem a részleteket. Én viszont segítek. Ez a dolgom. - Úgy tudom igen, egy megbeszélése lesz délután 13:30-kor a vörös sárkányban.
- Az pont megfelel… Te is ott leszel? – Ajkai lassan a fülemhez érnek, a bõröm szinte éget ott, ahol megérinti. Akarom… borzalmasan akarom.
- Ott leszek... – suttogom. Tudom, most nem kapok többet. De azt is tudom, kitõl kaphatok, így elbúcsúzva tõle visszamegyek Fei Longhoz.
Épp egy könyvet olvas, mikor odaérek. Nem szólok egy szót sem,csak közelebb lépek és a nyakához hajolva csókolni kezdem. Elmosolyodik.
- Szóval nem elégítettek ki? - kérdezi, és felállva az ágyra lök.
- Soha, senki sem elégített még ki annyira, mint Fei-sama - suttogom, és vágyakozva nézem, ahogy levetkõzik.
- Remélem, lefürödtél. - Már csak bólintani van idõm, máris csókokkal és simogatásokkal halmoz el,m én meg csak nyögni tudok.

***

Másnap reggel arra ébredek, hogy vékony, de erõs ujjak fogják körbe a nyakam. Kinyitom a szemem, bár az illatát is ismerem.
- Te sebezted meg a testvéremet, igaz? - kérdezi.
- Igen.
Pofont kapok. Nem nagyot, de érzékelteti, hogy hibáztam.
- Magyarázatot. - Felül és hagy engem is. Kemény szavai és a pofon ellenére lágyan kezdi simogatni a hajam.
- Nem tûröm, hogy bántsa Fei-samát. Semmilyen téren. Attól, hogy a szeretõje is lettem, a testõre is vagyok és az életemet is adom Önért, ha kell. És ha az ellenfelem õ lenne, akkor is megölném.
- És ha a japán lenne az ellenfeled? - A hangja lágy, de összerezzenek. Nem mutatok semmit és azonnal felelek, pedig belül üvöltök.
- A múlt már mögöttünk van. A jelen és a jövõ a lényeg és nekem mindkettõ egyet jelent Fei-samával. - A szemébe nézzek, hogy tudja, igazat mondok.
- Bárcsak bízhatnék benned - suttogja.
- Bárcsak bíznál bennem… - Szinte önkéntelenül tegezem le, nem is figyelek rá. Arra sem, amit mondok, csak azt érzékelem, hogy becsapódik mögötte a fürdõszoba ajtaja én pedig sóhajtva megyek a sajátomba.

* * *

- Ha meglátod a japánt, szólj - mondja még a kocsiban, így mikor belépünk és meglátom, azonnal a füléhez hajolok. Valami viszont nincs rendben ezzel a hellyel. Érzem, hogy valami nem okés.
Nem figyelek az eseményekre, most a komplex egészre koncentrálok, mert tudom: baj van. Még nem tudom, hogy ki és honnan, de valaki támadni fog. És elõre is rossz belegondolni, hogy kit védjek… ha tényleg. Egyiküket sem akarom holtan látni. De hogy védjek meg mindenkit? Azt se tudom, ki az ellenség.

Beszélgetnek. Látszólag semmitmondó dolgokról, de a kutyáknál ez valami olyasmi, mikor megszaglásszák egymást. Kicsit helyzetfelmérés, erõfitogtatás. Ki mennyire lát helyesen dolgokat és mit nem.
- Fei-sama… - hajolok közelebb, mikor már érzem, hogy menni kellene. Most, amíg el tudunk menni.
- Inna, ne zavarj. - Hangja parancsoló.
- De ez… - Nem tudom be sem fejezni, elkapja az állam és magához húz, úgy ismétli meg.
- Ne zavarj. - Elenged, de azt hiszem, Asami-sama megláthatott valamit, a szemei megvillannak, ahogy minket néz.
Bólintok és elkönyvelem, hogy baj lesz. Négy fegyver van nálam, és két kés. Elõször a két kést tudom elérni, utána a fegyvereket…

Miközben ezen gondolkodom az egyik hátsó függöny redõi közül kicsillan egy fegyver csövének a fénye.
- Földre - kérem nyugodt hangon õket, de persze egyik sem teszi meg, hanem nézik, ahogy eldobva a kést, az a támadó szívébe áll. Nem nehéz saccolni, ha tudom, hogy egy átlagos ember hogy tartja a fegyvert.
Mielõtt feleszmélhetnék, elszabadul a Pokol. Állok, próbálom takarni mindkettõjüket, miközben õk is lõnek. Én is…
- Megdöglesz, japánok kurvája! - ordítja valaki oroszul. Megfordulok, és ledermedek.
Õ… Ivan?
Mit keres itt az egyik régi szeretõm?! Vajon melyikünk szövetkezett az oroszokkal…?
- Te…? - kérdezek vissza oroszul.
 - Kinyírlak. - Válaszra sem vár, csak lõ.
Ahogy a golyó eltalál, épp belemozdulok, így a vállamat éri. Azt viszont meglepve hallgatom, hogy két lövés találja el. Az egyik a szívét, a másik a fejét. Felpillantok, és ahogy egymásra néznek látom, hogy õk sem így gondolták. Mielõtt baj lehetne, mielõtt akárkinek akármi is feltûnhetne, Fei-sama mellém lép és az ép karomnál fogva felhúz. Közben ideért Asami embere és a többi testõr is.
- Megölni mindenkit - adja parancsba Fei-sama, és elindul velem kifelé. Egy pillanatig félek csak, hogy meg fogja kérdezni: Asami miért lõtt. Aztén rájövök, hogy akkor neki is választ kellene adnia arra, hogy õ miért.

* * *

Három nappal késõbb épp szabadnapom va. Egyedül lófrálok, amikor megcsörren a telefon.
- Mikor tudsz felkeresni?
- Húsz perc és a hotelben vagyok - felelem és leteszem. Körbepillantok.
Hárman követnek. Gyerekjáték lesz.
Egy kis sikátorba be, ott egy tûzlépcsõn fel, a háztetõn át a másikra, ott le a tûzlépcsõn, és már el is tûntem elõlük. Fei-sama tényleg nem bízik bennem igazán.  

Ahogy odaérek, õ az ágyon fekszik - félmeztelenül. Nyelek egyet, ahogy belépek a teraszajtón.
- Miért hívatott? - kérdezem halkan.
- Mert látni akartalak - feleli, és felül. - Hogy van a sebed?
- Nem halok bele és nem hullajtottam magamért könnyeket.
- És mikor feküdtél le elõször Fei Longgal? - Bumm, a közepébe, mint mindig. De mit kerteljek? Úgyis kiszagolja, ha hazudok.
- Az elsõ nap estéjén, mikor felfogadott. Rám nyitott alvás közben. Arra keltem fel, hogy simogat és nem álltam ellent. - A szemembe néz és felállva közelebb lép. - Asami-sama ugye nem fogja megkérdezni, hogy melyikük a jobb az ágyban? - vigyorgok rá merészen. - Mert azt, hogy Asami-sama milyen, felidézni sem tudom lassan - teszem hozzá, direkt csábító hangon.
Ahogy kimondom, várok. Ebbõl éreznie kell, mit akarok. Idõm ma van bõven…

Elgondolkodva állok egy hatalmas ablak elõtt, ami a Sion irodájában található. Ide nem hallatszik be a klub zaja, a levegõt síri csend uralja, hogy nyugodtan gondolataimba mélyedhessek. A szigetelés nem véletlen hogy ennyire precíz, innen nem szivároghat ki semmi, ez a hely maga a diszkréció, de nem csak az irodám, ami a luxus igazi megnyilvánulása, és leginkább az én igényeimet hivatott kielégíteni. Nem állt szándékomban tipikus irodát kialakítani ebben a klubban, hanem leginkább azt tartottam szem elõtt, hogy ez a hely különleges, ennek mérten az irodát is ilyennek látom.
- Uram… URAM… Elpakoltam mindent, a repülõ, csak ránk vár…  lassan fordulok meg és kifújva a cigaretta kesernyésen édes füstjét bólintok.
- Rendben Kirishima máris megyek… - felelem és leemelve felöltõm a székem háttámlájáról, elnyomom cigarettám és fölveszem, hogy eltakarja fegyvertartóm, és vele a két fegyvert. A mániámnak köszönhetõen két különbözõ kézifegyvert szoktam magamnál tartani, ami nem szokványos, de mindig a célnak megfelelõt rántom elõ. Az egyik egy közepes tûzerejû, kis hatótávolságú M1911, 45-ös kaliberû félautomata revolver, 8 golyóval, a másik pedig egy jóval nagyobb hatótávolságú Desert Eagle, 50-.es kaliberrel 7 golyóval. Ez egy lassabb fegyver, és akkora a visszarúgása, mint egy Magnumnak, mondjuk akkora töltény is megy bele, de annál nagyobb a pusztítás amit maga után hagy. Persze ez csak egy része, becses gyûjteményemnek és mindig azt használom, ami a pillanatnyi kedvencem.
- Odaát minden el van simítva? – kérdezem, miközben kifelé tartunk a kocsi felé, egy hátsó kijáraton. Semmi kedvem most a vendégekkel foglakozni.
- Igen Asami-sama… - nem is mond többet, nekem ennyi elég. Kirishima nem beszél sokat, de annál megbízhatóbb, legalábbis számomra. Már a kezdetektõl velem van, és nem kevésszer bizonyította rátermettségét bizalmamra. Az egyetlen emberem, akiben maximálisan bízom és akár az életem is a kezébe adnám. Nem véletlen, hogy erre a fontos üzleti útra is, csak õ kísér el. Illetve, már van odaát egy emberem, akivel azóta nem találkoztam, hogy pár évvel ezelõtt megbíztam épüljön be a Baishe családba, kipécézve Fei Longot. A célja, hogy segítse õt, vigyázzon rá és eközben elõkészítse a terepet számomra. Ez egy elég komoly feladat és bár úgy tûnik a bizalomra épül, én kicsit sem bízom Innaban. A kocsihoz érve Kirishima kinyitja elõttem az ajtót és amint beszállok, becsukja, majd a sofõr mellé ül, aki elindul velünk a reptérre. Útközben egy szót se szól, és én is hallgatásba burkolózom. A nap már igencsak lenyugvó állapotban van, vörösre meszeli az ág alját, jelezve, hogy némi turbulenciára számíthatunk az út során. Engem nem zavar a legkevésbé sem, de nyugodt repülésre biztos nem számíthatok. Egy magánreptérre hajtunk, amit egy kis légitársaság tart karban és kizárólag kisgépeket raktároz, tart karban, olyan gazdag fazonok számára, aki megengedhetik maguknak, hogy magángépet vegyenek. Az én magángépem nem nagy, nincs szükségem ennél nagyobbra és mivel a kényelem itt is adott, tökéletesen megfelel, hogy ezzel járjak az üzleti útjaimra. A reptérre megérkezve, már minden elõ van készítve az indulásra. Hosszú távra terveztem így már a csomagjaim is elszállították és bepakolták a gépbe.
- Üdvözlöm Asami-sama.. Mindent ellenõriztünk, és a repülõ indulásra kész. – lép elém a pilóta, mire biccentek és Kirshimával beszállunk, majd kényelembe helyezzük magunkat a székekben. Elõveszem az aktatáskámból a laptopom és kinyitva megnyitom, Fei Long aktáját. Az elején pont õ virít teljes valójában. Gyakran nézem ezt a képet, amin igazán lenyûgözõ látványt nyújt. Elõször kér éve láttam õt, és azonnal megragadott benne valami. Lenyûgözõen fenségesnek láttam és valószínûleg csak ennek köszönhetõ, hogy elvállaltam a megbízást. Találkozni még nem tudtam vele, eddig csak a terepet készítettem elé, és kisebb üzletekkel került a családhoz egyre közelebb. Minek rontottam volna ajtóstól a házba? A stratégia igazán egyszerû, és bár nem túl gyors, de annál biztosabb. Inna belülrõl bombázza Baiscet, jómagam pedig óvatos kapcsolatot építek ki.
Az út nem túl hosszú, komoly elmélkedésre nincs idõ, és ahogy azt gondoltam nem is volt zökkenõmentes.
A szállodába érve átöltözöm, hogy megfelelõen fogadhassam a család küldöttjét és csak remélhetem, hogy Fei Long lesz az. Persze a jelentésekbõl az derül ki, hogy nem bíznak rá komoly ügyfeleket, csak pitiáner ügyeket intézheti, így a reményem nem valószínû, hogy beteljesül. Végül is a családfõvel sem lenne utolsó találkozni, hogy végre szemtõl szembe lássam az ellenfelem. A bárban foglalok helyet egy elegáns öltönyben és cigarettázva egy pohár jófajta konyak mellett múlatom az idõt. Késnek ami már felér egy sértéssel, de lenyelem ezt a békát, itt most meg kell alkudnom, legalábbis egyenlõre.
- Asami Ryuchi?... – áll meg mellettem néhány férfi.
- Igen… segíthetek? – felelem a szokásos kimért modorommal. Fei Longot nem látom, de nyílván valóan õket küldte a család tárgyalni. Nevetséges, sem a családfõ, sem a fia. A pasasról lerí, hogy az egyik huszadrangú emberük. Kezdem úgy érezni, nem vesznek komolyan és ez elég sértõ rám nézve.
- A nevem Lee You … velem fog tárgyalni. – ahogy beszélni kezd, feltûnik, hogy rágó van a szájában. Ez most komoly? Mindjárt felállok és visszavonulok a lakosztályomba. Kirishima is megjelenik, de tisztes távolban marad tettre készen, ha segítségre lenne szükségem. Nem lesz, ezek nem fognak gondot okozni, de az is biztos, hogy üzletet sem kötök velük.
- Értem… - állok föl és elnyomom a cigarettát.
- Azt hiszem, önök viccelnek, és én nem szórakozni jöttem… Hol a családfõ? – nézek végig rajtuk.
- Sajnos gyengélkedik, a fia küldött minket… - felelik, gyanakodva, hogy ez nekem nem felel meg. Miért is felelne, hisz nyílván való, hogy a családfõvel, de minimum a fiával kellett volna találkoznom. Fei long már csak édes ráadás lett volna, de ezek itt roppant mód kiábrándítóak.
- Értem… Akkor most menjenek vissza és mondják meg az ifjabb családfõnek, hogy majd akkor fogunk üzletet kötni, ha komolyan vesz… Engedelmükkel, már így is késõre jár… - biccentek és elindulok a lakosztályomba, magukra hagyva a delegációt. A liftbe Kirishima csatlakozik hozzám.
- Nem voltak épp boldogok, hogy visszautasította õket… - áll meg mellettem.
- Nem baj, legalább tudják, hogy nem fogadok el akárkit üzlettársnak… Amíg õk nem vesznek engem komolyan, addig én sem fogom õket… - felelem és elõveszem mobilom.
- Gyere a hotelbe, amint tudsz, nem érdekel mikor érsz ide, de intézd feltûnésmentesen… - amit mondok elég parancsolónak tûnhet, de a hangnembõl érezhetõ, hogy ez mindössze a határozottságom, kellõ tisztelettel.
- Igen is Asami-sama… - azzal lerakom a telefont és kiszállva a liftbõl a lakosztályba megyünk, ahol Kirishima visszavonul, saját lakrészébe én pedig töltök magamnak egy italt, leveszem zakóm és a nyakkendõm. Kigombolom az ingem felsõ két gombom és kényelembe helyezem magam a fotelban.  Alig egy óra múlva, mikor már a második pohárkát iszogatom, az éjszakai Hon-gongot kémlelem, halk neszezésre leszek figyelmes. Azonnal fegyvert rántok és a zaj irányába fordulok, ahonnan egy másik fegyver csöve mered felém.
-  Inna, azt mondtam feltûnésmentesen, ne alattomosan… - rakom le a fyegyvert. Rég láttam, de még mindig pont olyan vonzó mint elsõ találkozásunkkor. Ráadásul a sunyi természetébõl sem veszített semmit. Ezt azért jó látni.
- Nem állt szándékomban sunnyogni Asami-sama… Szép fegyver, új szerzemény? – kérdezi, miközben õ is elrakja pisztoját.
- Ajándék, amerikai ügyfelektõl… - felelem higgadt hangon.
- Értem… Miért hívott ide? – tér azonnal a lényegre. Csodás alakjának kõrvonalait megvilágítja az éjszaka fénye, amitõl összefut a nyál a számban.
- Lényegre törõ vagy mint mindig… - sétálok hozzá közel és útközben megszabadulok a poharamtól. Kellõ közelségben vagyok, hogy megérintsem õt, de nem teszem, nem adom meg neki amire vágyik, azonnal semmi kép. Szeretek játszadozni, és most amúgy sem azért hívtam ide, hogy magam alá gyûrjem. Az illata felkúszik orrnyergembe, megtöltve gondolataim, és elvarázsolva érzékeim.
- Úgy tudom nem szereti a köntörfalazást… - feleli határozottan.
- Ma volt egy érdekesnek nem nevezhetõ találkozásom, egy bizonyos Lee Youval… Ismered? – vágok bele a közepébe és közben rágyújtok egy szál cigire.
- Ismerem, egy senki…
- Ezt észrevettem, csak azt nem értem, ha ennyire semmibe vesznek, akkor miért nem Fei Longot küldték ide? – simítok végül karjára. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, ahhoz túlságosan vonz. Kicsit összerezzen érintésemtõl, talán régi emlékeket idéz föl benne, de legalább tudom, hogy nem hagyja hidegen a jelenlétem. Az arckifejezése ugyanis nem árulkodik érzéseirõl.
- Mert máshol kellett jelen lennie… Azok a hitványok teljesen kizsigerelik, mondjuk úgy, hogy a belét marcangoló veszett kutya bátyja markában van és nem tesz ellene semmit, csak tûr… - feleli némi felháborodással a hangjában. Nocsak, talán ennyire megkedvelte õt?
- Inna, ugye tudod, hogy nem azért küldtelek ide, hogy túlságosan is megkedveld Fei Longot… - nézek szemébe, érzelemmentes tekintettel. Engem is felháborít ami itt zajlik, de mivel pontosan tudom, hogy mit akarok elérni, és hogyan fogom csinálni, könnyen õrzöm meg hidegvérem. Persze tudom, hogy ez a pár éve, amit Inna, Fei Longgal töltött hatással volt rá, hisz nehéz úgy közel kerülni valakihez, hogy ne alakuljon ki benne valamilyen érzés, és úgy tûnik Innában leginkább erõs tisztelet alakult ki. Hogy zavarna? A tisztelet nem, de ha ennél is többet érez, az már igen.
- Igen tudom Asami-sama, mindössze arra utaltam, hogy Fei Long sokkal alkalmasabb lenne vezetõnek, mint a bátyja..  – vesz vissza felháborodásából. Egyet kell értsek vele, de mivel Inna, pont annyit tud amire szükség van és már kicsit sem tartozik bele a valódi célom megértése, így nem fogok errõl beszélgetni.
- Te csak tedd a dolgod. – simítok arcára. – A többit pedig bízd rám… Mond Imma, velem vagy még? – kérdésem õszinte döbbenetet vált ki belõle, csakhogy ez mindössze a kérdés miatt van, az igazságot nem lehet leolvasni arcáról. Szeretném az õszintét hallani tõle, de most azzal is megelégszem, ha tudom nincs ellenem.
- Ez egy igazán különös és nehéz kérdés uram… Könnyû rá rossz választ adni, mondjuk úgy, hogy pont ott állok, ahol lennem kell… - ravasz kis dög, nem ad egyértelmû válaszokat, csak pont annyi mond ami nm káros az egészségére, viszont ettõl csak tovább ég bennem, hogy bizony több alakult ki köztük, mint amit én szántam neki.
- Találkoznom kell vele… - épp rátérnék a lényegre, mikor megcsörren a telefonom. Azonnal fölveszem, de közben végig Inna arcát simogatom.
- Asami…
- Yan Tsi vagyok… Elnézést kérek, amiért úgy érezte nem tisztelem önt… - nocsak, ez gyors volt, gondolom az öreg megdorgálta fiacskáját, amiért azt a senkit küldte mag helyett.
- Igazán? A bocsánatkérést elfogadom, de több hasonlót nem szeretnék… - felelem semmilyen hangnemben.
- Megértettem, és szeretném korrigálni a hibám… Mikor lenne jó önnek?
- Holnap este 8, itt a hotelben… - felelem.
- Rendben, ott leszek… Jó éjt..
- Önnek is… - teszem le a készüléket és visszatérek Innához.
- Remek, alakul ez így is… Szóval, holnap lesz egy találkozóm egy másik üzletfelemmel.. – ez az üzletfél amúgy Fei Long igazi apja, akitõl a megbízást akartam. Alattomos egy rohadék és még nagyobb hülyének néz, mint Yan Tsi, mintha nem tudnám, mit akar elérni, ezzel a nagy hozzuk össze apát a fiával manõverrel. Pedig nyilvánvaló, hogy csak a szervezet vezetésére hajt, és idõvel félre akarja majd állítani fiát. – Fei Long merre fog járni holnap délután? Lesz esetleg megbeszélése, valamilyen étteremben?... Nyilvános helyen? – érdeklõdöm tekintetét fürkészve és kacér simogató mozdulatokkal altatom figyelmét. Be kell vallanom jól esik hozzáérni, kellemes emlékeket idéz bennem.
- Úgy tudom igen, egy megbeszélése lesz délután 13:30 kor a vörös sárkányban. – végigsimít karomon és lehunyja szemét. Mennyire tudja mivel tud levenni a lábamról. Erõs marad, és határozott mégis érezteti, hogy elég egy pillanat és õ is átadja magát vágyainak.
- Az pont megfelel… Te is ott leszel? – cirógatom tovább és közel hajolok a füléhez. Lágyan belenyalintva szívom magamba édes illatát. Kellemes és bódító, pont amilyenre emlékeztem. Teste ismét összerezzen, és apró sóhaj hagyja el, csábító ajkait, felbátorítva vágyaim, hogy tovább menjek.
- Ott leszek.. – forró lehelete felhevíti testem és arra késztet, hogy egész testemmel felé fordulva simítsak végig karcsú derekán. Sok szeretõm volt már, leginkább egyéjszakások, de még senki sem volt olyan hatással rám mint õ. Még most is, ennyi távollét után, még most is ott ég bennem, kéjes nyögéseinek hangja és látványa, ahogy vágytóé túlhevülten követel egyre többet. Most mégsem engedhetek meg magamnak többet, pihennem is kell a holnapi napra, egész pontosan a maira, mivel már bõségesen elmúlt éjfél.
- Jól van, akkor holnap találkozunk… Gondolom nincs annyi szabadidõd, mint amennyit szeretnél… Rövid pórázon tart? – érdeklõdöm.
- Igen, nem bízik bennem… - feleli és ellép tõlem. – Megyek, mielõtt gyanús leszek… - biccentek, majd hátat fordítva neki, indulok el a fürdõbe felfrissíteni magam. Mire végzek az én szépséges téglám, már nincs a szobában, így befekszem az ágyba és elteszem magam reggelre.
***
Másnap nem kelek túl korán és egy kényelmes reggeli után felhívom az ügyfelem, hogy elmondjam a találka pontos helyét. Nem mondom el neki, hogy Fei Long is ott lesz, fölösleges lenne messzemenõ következtetéseket levonnom, nagy valószínûséggel még csak alkalmam sem lesz beszélni vele, de látni akarom, szemtõl szembe és sosem lehet tudni, mire képesek a megrendezett véletlenek. Csak remélhetem, hogyha meglát az egyik rivális banda fõnökével magától fog lépni felénk. A kocsit amit béreltem Kirishima vezeti, mint mindig, de most úgy döntök, õ maradjon a kocsiban.
Az étterem egy nagyjából 3  és fél  csillagos étterem, nem a leg nívósabb, de egész hangulatos hely. A bel teret a vörös és fekete uralja meglepõ összhanggal. Kicsit sem giccses ami ebben a színösszeállításban azért meglepõ. Az üzletfelem már vár rám az egyik asztalnál. Pontos ezt meg kell hagyni, persze az is lehet, hogy csak utánam nézett. A két éve tartó üzleti kapcsolat nyomán, azért már illik tudnia, hogy én mindig pontos vagyok.
-Jó napot Asami.sama… - üdvözöl felállva. Megadja a tiszteletet, de ettõl még egy aljas rohadék, akiben kicsit sem lehet megbízni.
- Jó napot Sato… - fogok vele kezet és ülök le vele szembe. Kõrbe nézek, de Fei Long még sehol, így beszélgetésbe elegyedek vele, üzleti ügyekrõl, de Fei Longról egy szót sem ejtek. Nagyjából negyven perc után befut a két várva várt személy. Satónal azonnal feltûnik é ahogy italom kortyolom én is alaposan szemügyre veszem õket. Inna egybõl kiszúr, de csak mint aki megjegyzi magának, hogy én is itt vagyok. Valamit mond Fei Longnak aki felém fordulva néz kissé megdöbbenve, de gyorsan rendezve vonásait megy a saját dolgára.
- Tudta, hogy itt lesz? – érdeklõdik Sato. – Ez meglehetõsen kellemetlen számomra..
- Már miért lenne az, hisz egy apa mindig örül, ha a fiát láthassa vagy tévedek? – nézek rá halovány mosollyal a szám szélén.
- O dehogynem, viszont jó rá felkészülni…
- Ha felkészül mi benne a meglepetés? Ne foglalkozzon vele többet, mint amennyit muszáj. Hagyja, hogy a dolgok maguktól menjenek, lépésrõl lépésre… Ha õ nem lép, majd lépek én. – felelem higgadtan és visszaterelem a szót az üzletre, miközben észrevétlenül szemmel tartom Fei Longot. Az üzlet végeztével Sato elköszön, jómagam pedig rendelek egy finom egy tál ételt és falatozgatva várom, hogy ahogy említettem minden menjen a maga útján. Nem kell sokat várnom és Fei Long odasétál hozzám. Lágy járása tele van kellemmel és határozottsággal. Fenséges látvány, pont mint egy igazi vezetõ. Élõben sokkal lenyûgözõbb, mint a képen és a hagyományos kínai viselettel együtt igazi különc jelenség. Nagyon tetszik.
- Elnézést, zavarhatom önt egy pillanatra? – ráemelem tekintetem teljes valójában, és megvillantva ravasz szemeim mosolyodom el.
- Attól függ… Ön Fei Long, az üzletfelem említette, és mivel egy áruló kíséri, nem biztos, hogy beszédbe szeretnék elegyedni önökkel… - fejtem ki határozottan, de nem sértõn.
- Az emberek jönnek mennek… a jobb ajánlat érdekében. De nem Inna szeretne önnel beszélni hanem én… A tegnappal kapcsolatban szeretném mélységesen bocsánatot kérni… A bátyán nem akart tiszteletlen lenni önnel… - nocsak, talán õ is részesült a dorgálásban? Picit elgondolkodom és az üres székre mutatok.
- Foglaljon helyet és töltsön el velem egy ebédet, ha ráér… Ami a tegnapot illeti, nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, de a testvére már bocsánatot kért… és én elfogadtam… Ez elég, viszont szívesen ismerném meg a család többi tagját is. Hallom nevelõapja gyengélkedik, remélem gyorsan talpra áll, mert ha a szervezet a testvére kezére kerül, komoly gondjaik lehetnek… - magyarázom a legnagyobb tisztelettel a hangomban. Végül leül velem szembe, Inna pedig a háta mögött áll meg, egy szót sem szól, de pillantásából némi értetlenség sugárzik.
- Én is remélem, hogy apám felépül, de a bátyám jól el tudja látni a szervezet vezetõi szerepét… Csak kis idõre van szüksége, hogy belejöjjön… - ezt még õ sem hiszi el, hiába beszél róla ekkora tisztelettel, tiszteletet, csak annak a személynek lehet igazán adni, aki tiszteletet ad.
- Szép, hogy ennyire kiáll a testvére mellett… Majd meglátjuk, de az apjuk meglehetõsen magasra rakta a mércét… - Innára rá sem nézek. Az én szememben áruló és így is kell kezelnem, még ha vágyaim iránta egyre csak erõsödnek.